Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje

STEFANO M. LANZA Vytautas Magnus Egyetem AZ ITALIZMUSOK MORFOLÓGIAI ADAPTÁCIÓJA A LITVÁN NYELVBEN KULCSSZAVAK: jövevényszavak adaptációja, morfológiai integrálódás, italizmusok. BEVEZETÉS Az italizmus szó a litván nyelvészetben nem túl gyakori terminus. A főbb idegenszó-szótárak a következőképpen határozzák meg: az olasz nyelvből átvett szó vagy kifejezés1. E meghatározás különféle problematikus aspektusait a szerző már tárgyalta (Lanza 2010a: 24 kk.); a jelen tanulmányban pedig italizmusok tág értelemben mindazok a szavak, amelyek forrása az olasz nyelv, függetlenül attól, hogy közvetlenül vagy közvetítő nyelveken keresztül kerültek-e a litvánba. Magától értetődik, hogy minél hosszabb utat tett meg a szó, annál nehezebb megmagyarázni a forrásnyelvhez fűződő kapcsolatát: az eredeti és az átvett szóalak viszonya valamennyi köztes kölcsönhatás eredménye. A régi jövevényszavak, miután meghonosodtak a litván szókészletben, fonetikai és morfológiai szerkezetükben is jelentős változásokon mentek keresztül. A kölcsönzési folyamatban részt vevő nyelvek morfológiai rendszereinek összehasonlító elemzése gyakran lehetővé teszi annak tisztázását, hogy ezek a változások szabályszerűek-e, és annak megállapítását is segíti, hogy mely nyelvek hatottak az adott jövevényszóra. Ez nyelvtörténeti és etimológiai szempontból igen fontos. Másfelől az új, rendszerint közvetlenül a litvánba kerülő jövevényszavak integrálásához az olasz és a litván nyelv morfológiai rendszereinek összehasonlító elemzése gyakorlati jelentőséggel is bírhat, különösen a nyelvi normák kodifikálói számára. Gana išsamiai skolinių morfologinį adaptavimą yra aprašiusi Adelė Valeckienė (1967). Kalbininkė taikliai pastebėjo, kad „kitų kalbų kilmės žodžiai paprastai pritaikomi prie lietuvių kalbos morfologinės sistemos: daiktavardžių sutampančios galūnės paliekamos, lietuvių kalbai nebūdingos galūnės atmetamos, ir vietoj jų pridedamos labiausiai jas atitinkančios lietuviškos. [...] Lietuvių kalboje kitų kalbų kilmės daiktavardžiai gauna „stipriųjų“ linksniavimų galūnes, dažniausiai vyr. g. –as, –is (kilm. –io), mot. g. –a, –ė“ (1967: 128). 1 Így, szóról szóra magyarázza az italizmust mind a TŽŽ 2008, mind a VV TŽŽ. 202 KALBOS KULTŪRA | 84 Az olasz szavakra magánhangzós végződések jellemzők, ezek általában változatlanok2. A főnevek leggyakoribb egyes számú végződései a –a és a –o, amelyek a latin első és második declinációból fejlődtek ki, és rendre a nőnemet, illetve a hímnemet jelölik (pl.: lat. rosa(m) ‘rózsát’ > ol. rosa; lat. lupu(m) ‘farkast’ > ol. lupo3). A kétszer olyan gyakori –e végződés mindkét nemű szavakra jellemző (pl.: madre ‘anya’; padre ‘apa’). A –i és a –u végződés nagyon ritka; sem a nemet, sem a számot nem jelölik, és inkább a jövevényszavakra jellemzők. A fő többes számú végződések: –e (az egyes számú –a alakból) és –i (az egyes számú –o, –e alakból, olykor pedig –a alakból). A továbbiakban az olasz eredetű kölcsönzött lexikát az olasz végződések szerint tárgyaljuk, hogy feltárjuk a jövevényszavak litván nyelvbe kerülésének szakaszait, kiemeljük a szabályszerű morfológiai változásokat, valamint bemutassunk és megvizsgáljunk néhány problematikus esetet. Bizonyos, a szóalakok nemében vagy számában mutatkozó eltérések eseteit külön ismertetjük. Bár az italizmusok legnagyobb részét főnevek alkotják, más ragozható szófajokból is kerültek át szavak. Morfológiai adaptációjukat szintén külön tárgyaljuk. Az adatok a Lietuvių kalbos italizmų sąvadas című gyűjteményből származnak (a továbbiakban: LKIS), amely 936 italizmust tartalmaz (összetételéről, sajátosságairól és összeállítási módszereiről bővebben lásd: Lanza 2010a: 105 kk.). AZ -A VÉGŰ OLASZ FŐNEVEK ADAPTÁLÁSA Kai kalboje tarpininkėje itališkas žodis netenka galūnės –a ir gale tariamas kietasis priebalsis4, lietuvinamas paprastai jis gauna galūnę –as (plg. Valeckienė 1967: 112), pvz.: bancarotta > bankrotas (vok. Bankrott), porcellana > porcelianas (vok. Porzellan), spaccata > špagatas (vok. Spagat), cupola > kupolas (rus. купол), fontana > fontanas (rus. фонтан), tarantola > tarantulas (rus. тарантул), torta > tortas (rus. торт), banca > bankas (rus. 2 Kivételt alapvetően a funkciószavak képeznek (pl.: névelők: il, un, elöljárószók: con, per stb.), a jövevényszavak (pl.: sport ‘sport’, film ‘film’), valamint a szokatlan képzésű lexikai elemek egyes további, elszigetelt példái. 3 Az olasz szó alakja leggyakrabban a megfelelő latin szó accusativusára vezethető vissza. 4 A „kemény mássalhangzó” és „lágy mássalhangzó” fogalmak a litván, lengyel és orosz nyelv esetében alkalmazhatók. Az olaszhoz hasonló nyelvekre (valamint részben a franciára, az angolra és a németre) ez az artikulációs jegy nem jellemző (egyébként A. Valeckienė erről egyáltalán nem tesz említést). Az olasz mássalhangzók nem lágyulnak: ejtésükkor a nyelv egyáltalán nem emelkedik a szájpadláshoz. A nyelv enyhe megemelkedése csak a /l/, /ʎ/ és /ɲ/ fonémákra jellemző, ezért csak ezek megvalósulásakor lehetne – és akkor is csak fenntartásokkal – az olasz nyelv lágy mássalhangzóiról beszélni. S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 203 bank, ném. Bank, lengy. bank), polizza > polisas (fr. police), risalita > rizalitas (ném. Risalit, lengy. ryzalit), spinetta > spinetas (ném. Spinett, lengy. szpinet). Ha az olasz szó a közvetítő nyelvben elveszíti az –a végződést, és a szó végén lágy mássalhangzót ejtenek, a litvánban vagy a hímnemű –is végződést kapja (vö. Valeckienė 1967: 115), pl. medaglia > medalis (fr. médaille, lengy. medal), vagy a nőnemű -ė végződést, pl.: caravella > karavelė (fr. caravelle), carmagnola > karmanjolė (fr. carmagnole). Igaz, az olasz szavak -a végződése sok esetben a német nyelv hatására -ė-vé válhatott (vö. Valeckienė 1967: 121), pl.: arietta > arijetė (ném. Ariette), barcarola > barkarolė (ném. Barkarole), fughetta > fugetė (ném. Fugette), bagattella > bagatelė (ném. Bagatelle), berretta > beretė (ném. Berette), fumarola > fumarolė⁵ (ném. Fumarole), novella > novelė (ném. Novelle), operetta > operetė (ném. Operette), sardina > sardinė (ném. Sardine), cittadella > citadelė (ném. Zitadelle). A staffetta > estafetė a francia estafette útján került át. A lengyel nyelv rendszerint megtartja az -a végződést, ezért nehéz eldönteni, hogy a szó közvetítésével került-e át, vagy közvetlenül. Sok ilyen szó van, pl.: acquatinta > akvatinta (lengy. akw tinta), bravura > bravūra (lengy. brawura), campagna > kampanija (lengy. kampania), firma > firma (lengy. firma), guardia > gvardija (lengy. gwardija), loggia > lodžija (lengy. lodzia), malaria > maliarija (lengy. malaria), sottana > sutana (lengy. sutanna), tara > tara (lengy. tara) stb.⁶ A lengyel közvetítéssel átvett kaliarope szó (lengy. kalarepa, az olasz cavolo rapa szóból) ritka példája annak, hogy a végződést más nyelvektől teljesen függetlenül választották meg. A szó analógia alapján adaptálódott: az átláthatatlan kala- elemet megtartották (vö. kalafioras, ol. cavolfiore, a cavolo fiore összetételből), az r(z)epa elemet (vagyis ropė, ol. rapa) pedig egyszerűen a litván megfelelőjével fordították le (lásd Fraenkel 1962 sub voce). Ha a szó közvetlenül került át (leggyakrabban írott nyelvi közvetítéssel), ami különösen gyakori a nemrég átvett jövevényszavak esetében, az –a végződés megmarad, pl.: grappa (ol. grappa), mafija (ol. mafia), mocarela (ol. mozzarella), pica (ol. pizza). Ha a szó nőnemű személyt jelöl, rendszerint megmarad az –a végződés (vö.: ballerina > balerina, diva > diva, madonna > madona, primadonna > primadona, signora > sinjora, signorina > sinjorina); a –ė ritkábban fordul elő (vö.: dogaresa > dogaressė, favorita > favoritė, cortigiana > kurtizanė⁷; lásd még alább). ⁵ A TŽŽ 1936 és a TŽŽ 1951 a fumarolas alakot adja meg. ⁶ A lengyel közvetítésre utalhat a hangsúlynak a hátulról számított második szótagra kerülése, pl. ol. góndola > lengy. gondola > litván egyes szám genitivusa gondòlos. ⁷ A favoritė alak a hímnemű favoritas (az olasz favorito szóból) alak párhuzamaként magyarázható; a kurtizanė alakra más nyelvek hatása hatott (vö. fr. courtisane, ném. Kurtisane). 204 KALBOS KULTŪRA | 84 Az olasz szavak a mindkét nemet jelölő nemzetközi -ista (a latin -ista(m), amely a görög -ιστης szóból ered) képzővel a litvánban kivétel nélkül átveszik az -istas végződést (nőnemű alakja -istė), például: fascista > fašistas, -ė, novellista > novelistas, -ė, solista > solistas, -ė⁸, vagy csupán -istė végződést, ha a szó kizárólag nőnemű személyt jelöl, például: camerista > kameristė. AZ OLASZ NYELV -E, -O VÉGŰ FŐNEVEINEK ADAPTÁCIÓJA Išdėstytos pastabos apie galūnę -a gali taip pat padėti išaiškinti itališkų žodžių galūnės -e (ir iš dalies -o) adaptavimo ypatybes. Kai numetus itališko žodžio galūnę lieka kietasis priebalsis, lietuvių kalboje skolinys gauna galūnę -as, pvz.: (iš it. -e) allarme > aliarmas (lenk. alarm), arsenale > arsenalas (lenk. arsenał, rus. арсенал), balcone > balkonas (lenk. balkon, rus. балкон), cornice > karnizas (rus. карниз), finale > finalas (rus. финал), maggiore > mažoras (pr. majeur, rus. мажор), marzapane > marcipanas (vok. Marzipan), pallone, tarm. ballone > balionas (pr. ballon, lenk. balon), tenore > tenoras (lenk. tenor); (iš it. -o) accordo > akordas (vok. Akkord, lenk. akord), barocco > barokas (vok. Barock), cardano > kardanas (lenk. kardan), duetto > duetas (lenk. duet, rus. дуэт), colorito > koloritas (lenk. koloryt), libretto > libretas (rus. либретто), quartetto > kvartetas (vok. Quartett, lenk. kwartet), sonetto > sonetas (vok. Sonett, lenk. sonet, rus. сонет), soprano > sopranas (vok. Sopran, lenk. sopran, rus. сопрано)⁹. Kai numetus galūnę itališko žodžio kamieno gale tariamas minkštasis priebalsis, lietuvių kalboje skolinys gauna arba vyr. g. galūnę -is, pvz.: (iš it. -e) bemolle > bemolis (pr. bémol); (iš it. -o) modello > modelis (lenk. model), profilo > profilis (pr. profil), zoccolo > cokolis (rus. цоколь), arba mot. g. galūnę -ė, pvz.: acquarello > akvarelė (pr. acquarelle, vok. Aquarell, rus. акварель), pastello > pastelė (pr. pastel, rus. пастель), trillo > trelė (rus. трель), violoncello > violončelė (rus. виолончель). 8 Ezek mellett megemlítendő (az LKIS-ben nem szereplő) a baristas -ė (‘kávékészítő mester’ jelentésben, noha olaszul egyszerűen barmenas), amelyet nemrég vettek fel a Az idegen szavak megfelelőinek jegyzéke című kiadványba; ezt az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban: VLKK) 2011-04-07-i, PN-4. számú jegyzőkönyvi határozata hagyta jóvá. 9 Ezen italizmusok némelyike, különösen a zenei szakkifejezések, közvetlen kölcsönszó is lehet (vö. Valeckienė 1967: 114). S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 205 Žodžiai su lotyniškos kilmės baigmenimis –ario, –iere (abu iš vėlyvosios lot. –arius) ir –tore (iš lot. priesagos galin. –tore(m)) pačių galūnių –o ir –e niekada neišlaiko. Tokiems žodžiams tradiciškai pridedamos atitinkamai galūnės –ijus ir –ius (–ė), pvz.: impresario > impresarijus, scenario > scenarijus, cavaliere > kavalierius, accompagnatore > akompaniatorius, improvvisatore > improvizatorius, investitore > investitorius, registratore > registratorius, stiratore > stiratorius. Liet. kurjeris nutolimas nuo šaltinio (it. corriere) aiškintinas prancūzų arba – veikiau – lenkų kalbos tarpininkavimu (plg. pr. courrier, lenk. kurier). Kartais nesistemingai –iere virsta –jeras, pvz.: bersagliere > bersaljeras, gondoliere > gondolieras10. Pavieniais atvejais it. vyr. g. galūnė –o pakeičiama liet. –a, pvz.: contrabbando > kontrabanda, mandolino > mandolina, mosaico > mozaika (neabejotinai čia bus paveikusi kokia nors slavų kalba, plg. lenk. kontrabanda, mandolina, mozaika, rus. контрабанда, мандолина), dar rečiau liet. –ė, pvz., grupė (čia fonetinių kitimų seka gana sudėtinga: it. gruppo > pr. groupe [gru:p] > vok. Gruppe [gruppe] > liet. grupė, plg. Stammerjohann 2008 sub voce). Kiek rečiau it. galūnė –e verčiama liet. –ė. Remiantis nurodytais dėsningumais ir LKIS duomenimis, galima teigti, kad tai daugiausia būdinga neseniai gautiems skoliniams, kurie į lietuvių kalbą galėjo patekti tiesiogiai, ypač per rašytinę kalbą. Išskyrus žodžius dučė (it. duce), čičeronė (it. cicerone) ir saltomortalė (it. salto mortale), kiti italizmai, kur galūnė –ė verčiama iš –e, pradėti vartoti ar užfiksuoti žodynuose11 visai neseniai, pvz.: bienalė < it. biennale, kvadrienalė < it. quadriennale, trienalė < it. triennale, latė < it. latte, maskarponė < it. mascarpone, provolonė < it. provolone. A nominativusi –o végződés nem jellemző a litván nyelvre. Mivel nem illeszkedik a ragozási rendszerbe, az eredeti –o végződésű kölcsönszavakat ragozhatóvá kell tenni egy litván –as végződés hozzáadásával (vö. KP G: 64). Az elismert (kodifikált) kivételek egy része éppen az olaszból átvett kölcsönszó (vö. Pakerys 1991), például ažio (olasz aggio), belkanto (olasz bel canto), bruto (olasz brutto), fiasko (olasz fiasco), franko (olasz franco), inkaso (olasz incasso), kapričo (olasz capriccio), maestro (olasz maestro), moto (olasz motto), neto (olasz netto), saldo (olasz saldo), salto (olasz salto), solfedžio (olasz solfeggio), storno (olasz storno). Az elméleti szakirodalomban nem sikerült olyan érveket találni, amelyek megindokolnák, miért ne kellene ezeknek a szavaknak a ragozható szavak közé kerülniük— 10 A gonfaloniere > gonfalonieras (TŽŽ 2008). 11Némelyikük használata rendkívül ritka. Például a kampanilė (ol. campanile) alakot csak egyszer jegyezték fel a Litván Nyelvi Korpuszban, míg a kasонė (ol. cassone) és a kolašonė (ol. colascione) alakot egyszer sem. 206 KALBOS KULTŪRA | 84 szavak osztályát. És valóban, a kapričas, maestras ir saldas előfordul a használatban; a lacas ir impresarijus, amelyek a TŽŽ 1951-ben még ragozhatatlanok voltak (lāco, impresārio), ma már morfológiailag integrálódtak. A ragozás hiánya feltehetően egyes esetekben a ritkasággal magyarázható (ažio, franko, inkaso, storno), más esetekben a régi használati hagyománnyal (bruto, fiasko, moto, neto, salto), vagy szemantikai okokkal (a kapričo, solfedžio ragozatlan marad12, akárcsak a zenei szakkifejezések többsége). AZ OLASZ FŐNEVEK ADAPTÁLÁSA MÁS VÉGZŐDÉSEKKEL Az olaszban az -i végződés rendszerint mindkét nyelvtani nem többes számú végződése, míg egyes számban -o, -e áll. A szó többes számú alakja kölcsönözhető, ha a denotátum emberek csoportja vagy olyan tárgyak, amelyek ritkán fordulnak elő egyenként. Az előbbiek közül megemlítendők a társadalmi csoportok, politikai és más hasonló csoportosulások (čompiai, gibelinaI, gvelfai, ladzarionai, popolaniai), valamint a szerzetesrendek (celestinai, kamalduliai, oratorionai, pasionistai); a tárgyak közül néhány tésztafajta neve (ravioliai, spagečiai), néhány írástípus (kredencialai, portolanai), valamint egy-két más szó (grafitai13, pocolanai). Amint a példákból látható, a tővégi mássalhangzó minőségét tekintve nem mutatkozik szabályszerűség a litván végződés kiválasztásában (az olasz lazzaroni lágy n-t kap; az olasz popolani kemény n-t; az olasz ravioli lágy l-t; az olasz credenziali pedig kemény l-t). Az olasz -i végződés csak a konfeti szóban marad meg változatlanul, vagyis a litvánban nem alkot kettőshangzót (vö. confetti)14. Az adaptáció néha az eredeti többes számú alakra támaszkodik, amelyet azonban egyes számként értelmeznek, például: broccoli (olasz egyes számban broccolo) – brokolis, salami (olasz egyes számban salame) – saliamis, és feltehetően paparazzi (olasz egyes számban paparazzo) – paparacis15. Az –is végződés kiválasztása itt szabályos: ezzel természetes módon helyettesítik a szóvégi, hangsúlytalan -i-t (vö. Valeckienė 1967: 115). Az egyes számú -i végződésű olasz szavak száma csekély. A jövevényszavak többnyire újabbak, és egy-két kivételtől eltekintve (kiantis < chianti, papatačis < pappataci) mind olyan termékeket jelölnek, amelyek olasz nevei a szóvégi -i végződést a ga- 12 Igaz, a használatban néha előfordul a solfedis alak is, amelyet az -ia tövű szavak analógiájára alkottak, miután a solfedžio alakot egyes számú birtokos esetként értelmezték (solfedžio < solfedis, mint a medžio < medis). 13 A VLKK által a PN–4. számú jegyzőkönyvi határozattal 2011–04–07-én jóváhagyott Svetimžodžių atitikmenų sąraše ajánlásként a grafičiai többes számú alak szerepel. A szerkesztő megjegyzése. 14 A DLKG₄ (82. o.) normatív alaknak tekinti a spageti formát, amelyet egyes nyelvészek másutt javítanak. 15 Formų paparacis ir paparacas konkurencingumą yra nagrinėjusi L.Vaicekauskienė (2007: 178–179). S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 207 … feltaláló vezetékneve, vö.: bugatis < Bugatti, feraris < Ferrari, kamparis < Campari, lamborginis < Lamborghini, martinis < Martini16. Az olasz egyes számú buttafuori ‘színpadi dolgozó, színházi rendfenntartó’ jelentésű szó a litvánba (butaforija) az orosz бутафория szón keresztül került át. ‘Színpadi berendezési tárgyak’ jelentésben olaszul nem használatos. Az -u végződés (rendszerint -ù) mind az olaszban, mind a litvánban igen ritka. Az egyetlen feljegyzett, szóvégi -u végződésű olasz jövevényszó a lefordíthatatlan desszert neve: tiramisù17. Az egyetlen, szóvégi mássalhangzóra végződő szó a fiat, amely a FIAT betűszóból ered (Fabbrica Italiana Automobili Torino, „Torinói Olasz Autógyár”). Az olasz nőnemű fiat először márkanév lett, majd metonimikusan e márka bármely autóját kezdte jelölni18. Azt, hogy a litván fiatas miért kapta az -as végződést, többféleképpen lehet magyarázni. Mivel az eredetiben nincs egyértelmű nőnemű végződés, az -as egyrészt jelöletlen végződésként, másrészt a litván nyelv legjellemzőbb hímnemű végződéseként működik (vö. Valeckienė 1967: 128). Emellett fonetikailag az -as a kemény mássalhangzó utáni, jobbra illeszkedő végződés. Végül a fiatas a automobilis hiperonomához kapcsolódik, amely szintén hímnemű (a jövevényszavak nemének észleléséről bővebben vö. Vaicekauskienė 2007: 170 kk.). AZ EREDETI ÉS A JÖVEVÉNYSZÓI ALAK NEMÉNEK ÉS SZÁMÁNAK ELTÉRÉSEI Amint említettük, a szó átvételekor a végződés nyelvtani jelentése különféle okokból megváltozhat. A kölcsönvevő nyelvben valamely végződés hiányozhat, ritka lehet, vagy más nyelvtani jelentése lehet. Például a lengyelben, a németben és az oroszban a mássalhangzós végződések a hímnemre és a semlegesnemre jellemzők, ezért az olasz magánhangzós végződés gyakran elmarad, mivel nem illeszkedik a rendszerbe. Másfelől, ha a jövevényszó neme motivált, a kölcsönvevő nyelvben… 16 Az -i végződésű olasz családnevek gyakoriak; ez egyszerűen többes számú alak. Például a Ferrari az olasz nyelvjárási ferraro ‘kovács’ szóból ered. 17 Az ilyen elnevezés átvitt értelemben értendő: ‘vidíts fel’, ‘segíts talpra állni’ stb. Vö. még Lanza 2010b. A VLKK 2011-04-07-i PN-4. számú jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott Svetimžodžių atitikmenų sąraše a tiramis 2, tiramisù megfelelőket javasolják. Szerkesztői megjegyzés. 18 A metonimikusan használt tulajdonnevek e kategóriájának megnevezésére a ženklavardis új szót lehetne javasolni. Ez olyan bejegyzett védjegyet, cégnevet, a felfedező vezetéknevét vagy hasonló szót jelölne, amely köznévvé vált. Ezt a jövevényszó-tipológiát elsőként B. Migliorini olasz nyelvész írta le (1927). 208 KALBOS KULTŪRA | 84 A nyelvben a végződés ritkább grammatikai jelentést is felvehet; például a litván Brigela, dučė, kazanova, podesta és Pulčinela, amelyek mind férfi személyeket jelölnek, kétségtelenül hímneműek. Ha az italianizmus nem adaptálódik, a nem hozzárendelésének elvei a litván nyelvben meglehetősen világosak. Az -a végződés nőneműnek, az -o, -i, -u pedig hímneműnek19 értelmezendő. Ha a jövevényszó közvetett úton került a nyelvbe, litvánul morfológiailag adaptálódik, az eredeti alak autentikus kifejezésmódjától függetlenül. Ezért a nyelvtani nem kategóriájának eltérő esetei közvetítő formákkal magyarázhatók, vö. ol. nőnemű torta > or. hímnemű mопт > lit. hímnemű tortas; ol. hímnemű violoncello > or. nőnemű виолончель > lit. nőnemű violončėlė; ol. hímnemű mosaico > lengy. nőnemű mozaika > lit. nőnemű mozaika; ol. nőnemű palafitta > lengy. hímnemű palafit > lit. hímnemű palafitas; ol. hímnemű brigantino > por. nőnemű brigantine > lit. nőnemű brigantina; ol. nőnemű porcellana > ném. semlegesnemű Porzellan > lit. hímnemű porcelianas. Ha a jövevényszó feltehetően közvetlenül, többnyire írott nyelven keresztül került a nyelvbe, az olasz nyelv hím- és nőnemű főneveinek alapvető -a és -o végződését a megfelelő litván -a és -as végződésnek feleltetik meg, vö. mafia > mafija, mozzarella > mocarela, cappuccino > kapučinas, espresso > espresas stb.20 Csak amikor az olasz nyelv mindkét nemében előforduló -e végződést a litván, rendszerint nőnemű -ė végződéssel adják vissza, keletkeznek a nemek közötti eltérések. Így a sajt kodifikált neve, a maskarponė nyilvánvalóan az olasz írásmódon alapul (vö. mascarpone), jóllehet az olasz szó hímnemű, a tővégi kemény hang (itt [n]) pedig jobban megfelelne az -as végződésnek. Emellett a maskarponas forma (valamint a provolonas, az ol. provolone szóból, továbbá a ritka kolašonas, kesonas) az -one végződés miatt a nyelvi rendszer szempontjából is jóval megfelelőbb, és illeszkedik a már meglévő balkonas (< ol. balcone), frontonas (< ol. frontone), kartonas (< ol. cartone), trombonas (< ol. trombone), valamint a vazonas (< ol. vasone) alakhoz21. Még több kétséget vet fel az olasz... 19 A más nyelvekből kölcsönzött szavak esetében, ahol a magánhangzóra végződő alakok ritkák, a nyelvtani nem hozzárendelésének elvei összetettebbek (vö. Vaicekauskienė 2007: 170 skk.). 20 Ez a szimbolikus elnevezésekre is érvényes, vö. R. Vaskelaitė megjegyzését: „megfigyelhető az a tendencia, hogy azokkal a szimbolikus elnevezésekkel, amelyek végződése a nőnemű főnevek végződésére emlékeztet, nőnemű mellékneveket használnak. [...] Ezek a példák már valóban bizonyos szintaktikai nemjelölést mutatnak a szimbolikus főnevek esetében: [...] Meghalt T. B., a maffiafőnök, aki elsőként fordított hátat a hírhedt szicíliai „Cosa nostrának”, és elárulta titkát a bűnüldöző szerveknek R 2000. 12. 29.” (Vaskelaitė 2003: 47). 21 A Maskarponas a szóalkotás szabályait figyelembe véve is rendszeresebb. Az -one végződés az olasz nyelvben valóban augmentatív (nagyító) képző. Ahogyan az ol. cartone (a car-ta ‘papír’ + -one szóból) ‘nagy, vastag papír’, az ol. trombone (a tromba ‘trombita’ + -one szóból) ‘nagy trombita’, az ol. vasone (a vaso ‘váza’ + -one szóból) pedig ‘nagy váza’; a mascarpone szó (régebbi alakja: mascherpone, amely a mascherpa ‘sovány túró’ + -one szóból ered) „nagy, zsíros mascherpa sajtot” jelent. S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 209 A hímnemű latte ‘tej’ litván adaptációja: latė. A kérdés azonban nem az, hogy megfelelően választották-e meg a végződést, hanem hogy egyáltalán szüksége van-e a litván nyelvnek ilyen jövevényszóra²². A szám kategóriájának eltérései ritkák. Az említett jövevényszavakon kívül, mint a brokolis, amelyben az olasz többes szám a litván egyes számú alak alapja (ide sorolható még a litván pomidoras is, az > óolasz többes számú pomi d’oro ‘aranyalmák’ kifejezésből), a szám eltérését csupán a meglehetősen ritka maremai szó mutatja (az ol. egyes számú, nőnemű maremma szóból, jelentése: ‘mocsaras vidék a Tirrén-tenger partján’)²³. MÁS SZÓFAJOK MORFOLÓGIAI ADAPTÁCIÓJA Mivel a legtöbb jövevényszó egy új valóság, fizikai tárgy stb. megnevezésének igényéből ered, az egyéb szófajú italianizmusok ritkán fordulnak elő. Az LKIS adatai szerint a főnevek az összes litván italianizmus 84,4%-át teszik ki, míg a többi ragozható szó alig körülbelül 2%-ot²⁴. Ezek közül a legfontosabb két számnév: a nulis (az ol. nulla ‘nulla érték’ szóból, a ném. Null közvetítésével) és a milijonas (az ol. milione ‘nagy ezer’ szóból, feltehetően a ném. Million közvetítésével). Amint látható, szabályosan adaptálódtak: a lágy l tővéghez az –is, a kemény n tővéghez pedig az –as végződés járul (vö. a főnevekről korábban mondottakkal). A kölcsönzött melléknevek szintén ritkák. Csak a grandiozinis vagy grandioziškas (vö. ol. grandioso), a makaroniškas (vö. ol. maccheronesco, maccheronico), a merkan-tilinis (vö. ol. mercantile), a pastozinis vagy pastoziskas (vö. ol. pastoso) alakot találták. A litvánban a melléknévképzők közül az –inis és –iškas a legproduktívabbak (vö. DLKG₄ 207–210), ezért ez a morfológiai kialakítás szabályos. Nem zárható ki, hogy maga az –iškas képző rokonságban áll az ol. –esco és –ico képzőkkel (vö. Skardžius 1943: §96). Az LKIS tizenkét igét tartalmaz²⁵. Ezek lehetnek a jövevényszavakból képzett önálló litván származékok (például: inkaso > inkasuoti, koncertas > koncertuo-ti, tara > taruoti), de valódi jövevényszavak is felveszik az –uoti képzőt²⁶. Valójában egyetlen... ²² Ennek a tejből és kávéból készült italnak olaszul caffellatte a neve (másképpen caffellatte vagy caffè e latte), nem pedig latte. Egyszerűen kávé tejjel, illetve tej kávéval (az utóbbi talán pontosabb, mivel több tej van benne, mint kávé). Feltehető, hogy a litván latė (kezdetben használt – és itt-ott még ma is előforduló – morfológiailag nem adaptált, fonetikailag szokatlan latè megnevezés) csupán a caffè e latte rövidítése volt, mivel az önálló latte szó tejet jelent, nem pedig tejből és kávéból készült italt. ²³A Maremai alakot először egy oroszból fordított 1969-es TŽŽ rögzítette. Pontosabb volt a TŽŽ 1936-os kiadásában szereplő marema. ²⁴ A fennmaradó mintegy 14% határozószó (120-at találtak) és indulatszó (6-ot találtak). A határozószók nagy száma az előadási utasításokat jelentő zenei szakkifejezések kölcsönzésének bőségével magyarázható. ²⁵ Apie keblumus kilndinant ir klasifikuojant veiksmažodžius žr. Lanza 2010a: 84. ²⁶ Úgy tűnik, hogy az –uoti a jövevény igék leggyakoribb képzője (vö. Vaicekauskienė 2007: 196). 210 KALBOS KULTŪRA | 84 A balotiruotis igének nincs litván alapszava, ezért kétségtelen, hogy jövevényszó. A francia közvetítésével az olaszból átvett szó az orosz nyelvből került a litvánba (vö. ol. ballottare > fr. ballotter > or. баллотироваться). A mai, rögzült visszaható alak (a TŽŽ 1936 és TŽŽ 1951 által javasolt balotiruoti helyett) vagy a kandidatuotis jelentésbeli analógiájára keletkezett, vagy inkább az oroszból vették át. Az ige egyedi szlengalakja, a kapiš (néha kapisch, capisc), valószínűleg az amerikai angol fenyegető capeesh [ka’piːʃ] szóból származik, amely az olasz capisci [ka’piʃi] ige jelen idejű, 2. személyű alakjából ered (főnévi igenév: capire, ’érteni’). Akárhogy is, ezt az alakot inkább indulatszónak kellene tekinteni, mivel morfológiailag nincs megformálva27. ÖSSZEFOGLALÁS Mivel Litvánia földje a történelem egész folyamán hatalmasabb, vagy legalábbis népességszám tekintetében fölényben lévő szomszédok gyűrűjében feküdt, a litvánok és a földrajzilag távoli olasz nyelv között sokáig nem alakulhatott ki kapcsolat, legfeljebb alkalmi, közvetett érintkezés. Ezt a nyelvi adatok is bizonyítják. Az olasz jövevényszavak közvetítő nyelveken keresztül kerültek a litvánba: a 19. századig lengyel és német, később pedig orosz közvetítéssel. Az olasz eredetű szavak morfológiai illesztése meglehetősen szabályszerűen, egyértelmű fonetikai kritériumok alapján történt (főként a szó végződését vagy a tővégi fonetikai sajátosságokat figyelembe véve), és rendszerint nem az eredeti alakot követve. Más nyelvek hatására az olasz eredetű szavak új nyelvi jegyeket kaptak, amelyek alapján ma gyakran feltárható a jövevényszavak litvánba kerülésének útja28. Az olasz és a litván nyelv rendszerének összevetése nem a nemrég meghonosodott és már széles körben használt jövevényszavak, hanem az újabbak normázása szempontjából fontos, amelyek még nem kerültek be a normatív szótárakba. A mai technológiák különösen felgyorsítják a nyelvek kölcsönhatását, így a szavak eredeti alakjukban gyorsan és közvetlenül kerülhetnek át egyik nyelvből a másikba. Ezért várható, hogy a közvetítő nyelvek szerepe háttérbe szorul, ami különösen időszerűvé teszi a jövevényszavak adaptálásának kérdését. 27 Ezt egy másik olasz eredetű szó, a basta analógiája teszi lehetővé, amely az igével való kapcsolatát elveszítve lényegében indulatszóként működik a nyelvben. Az -a végződés még olaszul is alig érzékelhető a bastare ’elegendőnek lenni’ ige jelen idejű, 3. személyű alakjának végződéseként (basta! jelentése: elég!). 28 Azt is meg lehet állapítani, hogy a jövevényszó melyik nyelven keresztül nem érkezett. Például, mivel bizonyított, hogy lágy tővégi -l után litván -is végződés kerül, kétségtelen, hogy a cokolis az oroszon (цоколь), nem pedig a lengyelen keresztül került a litvánba (vö. cokół). S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 211 Bár a jövevényszavak litvánosítására kialakult irányelvek és az olasz, illetve litván végződésrendszer viszonylagos összhangja megkönnyíti a morfológiai adaptációt, mechanikusan alkalmazható szabályokat mégsem lehet megfogalmazni. Ha a jövevényszó jelentésének és használatának vizsgálata után világossá válik, hogy nélküle a litván nyelv nem boldogul, a végződés kiválasztását szorosan össze kell kapcsolni a szó fonetikai szerkezetének (és ezzel együtt helyesírásának) litvánosításával. Sajnos nem mindig áll rendelkezésre elegendő idő, erőforrás és tudás; ezért még a VLKK ajánlási jegyzékeiben is akad egy-egy teljesen szerencsétlenül adaptált idegen szó29. Az idegen szavak adaptációjának kérdéseit csak úgy lehet hatékonyan rendezni, ha erősítjük az együttműködést a nyelvi normák megállapítói, valamint a külföldi nyelvek és a litván nyelv szakemberei között. LITERATŪRA DLKG4 2006: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Red. V. Ambrazas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Fraenkel E. 1962–1965: Litauisches etymologisches Wörterbuch 1–2, Heidelberg: Carl Winter Universitätsverlag; Göttingen: Vandenhoek and Ruprecht. KP G 2002: Kalbos patarimai. Gramatinės formos ir jų vartojimas. Sud. R. Miliūnaitė, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Lanza S. 2010a: Italų kilmės žodžiai (italizmai) ir jų adaptacija lietuvių kalboje [Daktaro disertacija]. Kaunas. Lanza S. 2010b: Dėl trijų skolinių iš italų kulinarijos. – Kalbos kultūra 82, 308–316. Migliorini B. 1927: Dal nome proprio al nome comune, Firenze: Olschki. Pakerys A. 1991: Tarptautinių žodžių kirčiavimas, Kaunas: Šviesa. Skardžius P. 1943: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius: Lietuvos mokslų akademija, Lietuvių kalbos institutas. Stammerjohann H. 2008: Dizionario di italianismi in francese, inglese, tedesco, Firenze: Accademia della Crusca. TŽŽ 1936: Tarptautinių žodžių žodynas, Kaunas: Sakalas. TŽŽ 1951: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. TŽŽ 1969: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Mintis. TŽŽ 2008: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. Vaicekauskienė L. 2007: Naujieji lietuvių kalbos svetimžodžiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 29 Į tokių skolinių, kaip tiramisas, čiabata, karpačas, latė, fokacija, adaptavimą šio straipsnio autor(i)us yra mėginęs atkreipti dėmesį tiek viešai (plg. Lanza 2010b), tiek susirašinėdamas su kalbos norminimo institucijos specialistais. 212 KALBOS KULTŪRA | 84 Valeckienė A. 1967: Kitų kalbų kilmės žodžiai lietuvių kalbos morfologinėje sistemoje. – Lietuvių kalba tarybiniais metais, Vilnius: Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, 108–128. Vaskelaitė R. 2003: Nelietuviškų nekaitomų žodžių sintaksiniai vaidmenys. – Kalbos kultūra 74, 43–52. VV TŽŽ 2007: Vaitkevičiūtė V. Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Žodynas. Gauta 2011 11 15 MORPHOLOGICAL ADAPTATION OF ITALIAN LOAN WORDS IN LITHUANIAN Summary The paper overviews Italian loan words adopted in Lithuanian from the point of view of morphological adaptation. The lexis borrowed from Italian is discussed considering Italian inflections and illustrating the periods when the loan words were adopted, highlighting regular morphological changes, discussing several problematic issues. Most of loan words are nouns; they are introduced alongside the features of morphological adaptation of other parts of speech as well. Previous research into the lexicon and a large number of examples demonstrate that the adaptation of Italian loan words has been rather smooth and regular, following certain established phonetic criteria (mostly phonetic peculiarities of inflections and stem-final elements); usually without reference to the original form. In the course of time, under the influence of intermediate languages, mainly Slavic, Italian loan words have acquired linguistic features, which now often help identify their way to the Lithuanian language. However, modern technological developments have eased the interaction between languages, which is why the role of intermediate languages tends to decrease. Hence the question of adapting loan words becomes topical. The paper argues that attempting to cope with the issues of adapting new loan words, more research is needed into the phonetic and morphological features of the word in the language of origin. For that purpose, specialists of Lithuanian and other languages should work together. KEY WORDS: adaptation of loan words, morphological adaptation, Italian loan words. STEFANO M. LANZA Vytauto Didžiojo universitetas K. Donelaičio g. 52–206, LT-44244 Kaunas [email protected] S. M. LANZA. Morfologinė italizmų adaptacija lietuvių kalboje 213