Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma

VITÁK RAMUNĖ VASKELAITĖ Lietuvos bankas AZ ELVONT FŐNEVEK TÖBBES SZÁMÚ HASZNÁLATA A GAZDASÁGI NYELVBEN ÉS A NYELVI NORMA KULCSSZAVAK: egyes számú főnevek, elvont főnevek, számbeli ragozás, a jelentés konkretizálódása, képzett szavak, norma, nyelvhasználat. BEVEZETÉS A főnevek számhasználatának normája aligha volna nagyon problematikus, ha nem lennének olyan főnevek, amelyek esetében a norma csak az egyik számforma – az egyes szám vagy a többes szám – elfogadását írja elő, illetve az egyik számforma használatát bizonyos körülmények között. E körülményeket a számhasználati normát ismertető Kalbos patarimų című füzet Gramatinės formos ir jų vartojimas így sorolja fel: a litván köznyelvben nem elfogadható az egyes szám használata, ha növény- vagy állatfajt, illetve hasonló kategóriát általánosságban jelöl, egynél több személyt fejez ki, vagy rendezvények, helyek és más dolgok neveit jelöli (KP1 2002: 19–20). A nyelvhasználatban éppen ilyen esetekben hajlanak az egyes szám választására (KPIB 1995–2005). A nem normatív nyelvi jelenségek és a kodifikált norma viszonyát vizsgáló éleslátó kutatások – amelyeket a litván nyelvtudományban talán Rita Miliūnaitė (2002; 2003a, b, c; 2004; 2006a, b; 2007) fejt ki a legaktívabban – kimutatják, hogy a nyelvhasználat írásban rögzített egyik vagy másik normával szembeni makacs ellenállását nem kellene elhamarkodottan az utóbbi megsértésének vagy a köznyelvi ismeretek hiányának nevezni. Az ilyen ellenállás néha csupán a nyelv mélyebb szerkezetében rejlő szintaktikai, szemantikai vagy egyéb körülményekre mutat rá, amelyeket a nyelvi normák kodifikálói nem vesznek észre, vagy nem eléggé 190 KALBOS KULTŪRA | 85 értékelték. Ezért figyelmet kellene fordítani a használatban elterjedt, normától eltérőnek minősített egyes esetekre, alaposabban meg kellene vizsgálni őket, és ha kiderül, hogy nyomós okok szólnak mellettük, akár a kodifikált normát is meg kellene változtatni. A cikk egy, a nyelvhasználatban gyakran megfigyelhető tendenciát vizsgál: az egyes számúként számon tartott főnevek többes számú alakban való használatát. A főnevek egyik ilyen alcsoportjáról, nevezetesen az elvont főnevekről esik szó. A kérdés időszerűségét az anyanyelvi köznyelvhasználat régóta megfigyelt területe, a gazdasági nyelv mutatja. Ebben az átutalások, kifizetések, elszámolások, számítások, ingadozások, kötelezettségek, kapacitások, kockázatok, fenyegetések, válságok, hiányok, költségvetések, mérlegek, gazdaságok, gazdasági tevékenységek, szintek, volumenek, értékek és más, első látásra elvont jelentésű főnevek bőségesen fordulnak elő, noha a köznyelvi normát rögzítő Kalbos patarimuose az egyes számú elvont főnevek többes számát a nyelvi jelenség normához való viszonyának jelölésére az adott kiadványban alkalmazott négy fokozat közül a legnegatívabbal minősítik, az ntk. („nem ajánlott”) jelzéssel, amely azt jelenti, hogy a jelenség a köznyelvben nem ajánlott (KP1 2002: 20). Ezt az eltérést azonban nem kellene elsietve a nyelvhasználat és a norma ellentmondásának tekinteni – a Kalbos patarimuose két kivétellel számol. Az egyik, miszerint az elvont főnevek többes száma a bőség stilisztikai hangsúlyozására használható, a vizsgált nyelvhasználatra nem alkalmazható. Hivatalos szakmai stílusú szövegeket vizsgáltunk, amelyek helyenként még a tudományos stílushoz is közelítenek, így az érzelmi és expresszív eszközök nem jellemzők nyelvezetükre. A stílusok és műfajok határainak elmosódásával ugyan előfordulnak ilyenek is, de a bőség hangsúlyozására szolgáló többes számra nem találtunk példát. Ezekben a szövegekben egy adott időszak (év, félév, negyedév) során lezajlott gazdasági folyamatokat írnak le és elemeznek tárgyszerűen, ezért itt sokkal fontosabb a pontosság, mint a kifejezőerő. Bár hivatalosan egyes szövegeket áttekintésnek, másokat jelentésnek neveznek, e cikkben az egyszerűség kedvéért valamennyit összefoglalóan gazdasági áttekintésnek nevezzük. A bőség hangsúlyozására vonatkozó kivételt félretéve, az elvont főnevek többes számát Kalbos patarimuose egyedül a főnév jelentésének konkretizálódása igazolja. A norma egyszerűnek tűnik: ha egy elvont jelentésű főnév konkretizálódott, használható a többes száma, ha nem, a többes szám használata normasértés. De valóban ilyen világos a határ a norma és a hiba között? A határ meghúzásakor kellőképpen számításba veszik-e mindazokat a tényezőket, amelyek éppen a többes számú alak használatára ösztönöznek? Erre a nyelvhasználati tendenciák vizsgálata adhat választ, ám mielőtt erre rátérnénk, részletesebben kell tárgyalni az elvont főnevek számhasználatára vonatkozó normát, amelyet mind a Kalbos patarimuose, mind más normatív munkák megfogalmaznak. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 191 1. A KODIFIKÁLT NORMA ÉS A SZÁMÍTÁSBA VETT KIVÉTELEK Az elvont főnevek számáról a Kalbos patarimuose a következő megállapítás szerepel: „a többes szám ntk. = egyes szám, ha a főnév elvont, oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat jelent, és egyes számú” (KP1 2002: 20). Sem az elvont, az egyes számú, illetve az oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat jelentő főnév fogalmát, sem a számhasználat normáját rögzítő füzet, a Gramatikos formos ir jų vartojimas, sem a sorozat más füzetei nem határozzák meg. Természetesen egy ilyen jellegű kiadványnak nem is célja ezek meghatározása, ám annak tisztázása nélkül, hogy milyen jelentést tulajdonítanak e fogalmaknak, fennáll a veszélye annak, hogy a megállapítást kétféleképpen értelmezzük: 1) a többes szám nem ajánlott, ha a főnév mindhárom feltételnek megfelel (elvont, egyes számú, és oszthatatlan vagy megszámlálhatatlan dolgokat jelent); 2) a többes szám nem ajánlott, ha a főnév a feltételek közül akár csak egynek is megfelel. Arra a kérdésre, hogyan kellene értelmezni ezt a megállapítást, a litván főnevek számáról szóló leírásokban nem találnánk választ; ezekből az derülne ki, hogy egyik értelmezés sem lehetséges. A leírások rendszerint olyan osztályozást adnak, amely szerint az elvont főnevek az egyes számú főnevek egyik alcsoportját alkotják1, az utóbbiak pedig a szám szerint nem változó főnevek egyik csoportját, amelyeket a megszámlálhatatlan dolgokat jelentő főnevekkel azonosítanak (Jakaitienė ir kt. 1976: 36–41; Paulauskienė 1983: 166–167; 1994: 149–150; 2004a: 148–149; 2006: 73–77; Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 67–77; DLKG 1997: 65–68). Logikátlan volna előbb az egyik alcsoportot, majd az egész csoportot nem ajánlottnak minősíteni. Vagyis a Kalbos patarimų megállapítása nem a főnevek szám szerinti osztályozásán alapul, hanem azon az általános felosztáson, amely a főneveket konkrét és elvont főnevekre különíti el; az elvont főnevek közül pedig az egyes számúak többes számú alakjának használatát nem ajánlja. Csak a nem ajánlottság harmadik feltétele nem világos: hogy a főnévnek oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat is kell jelentenie. Az említett osztályozás szerint valamennyi egyes számú főnév olyan dolgokat jelent, amelyek... 1 Az alcsoportok felsorolása nem egységes: egyes helyeken a gyűjtőnevek (augalija, aukštuomenė, inteligentija), a tulajdonnevek (Lietuva, Kaunas, Klaipėda) és az anyagnevek (actas, auksas, betonas) alcsoportját is megkülönböztetik (Jakaitienė ir kt. 1976: 38; DLKG 1997: 66), máshol a betegségek neveinek alcsoportjával (gripas, kokliušas, sloga) egészítik ki a felsorolást (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 74), külön pedig megemlítik a világtájak és a szelek neveit (pietys, rytys, šiaurys) (LKŽin 1998: 100; Paulauskienė 1994: 150; 2004b: 300–301; 2006: 74). Adelė Valeckienė, felhívva a figyelmet arra, hogy mind a singularia tantum, mind a pluralia tantum főnevek gyakran azonos jelentésűek, olyan általános osztályozást ad, amely mindkét főnévtípust magában foglalja (Valeckienė 1998: 218–219). 192 KALBOS KULTŪRA | 85 oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat jelentenek, míg az osztható (megszámlálható) dolgokat jelentők már nem egyes számúak. Vagyis a Kalbos patarimuose szereplő pontosítás mintha szükségtelen volna. Ha nem tulajdonítunk neki valamilyen jelentést, amelynek tisztázására itt egyszerűen nem került sor, akkor a kiadványban megfogalmazott norma így foglalható össze: a köznyelvben nem ajánlott az egyes számú elvont főnevek többes száma, kivéve a bőség hangsúlyozásának és a főnév jelentése konkretizálódásának eseteit. Néhány nyelvművelő kézikönyv nem említi a jelentés konkretizálódásának kivételét; a hivatalos stílusokban semmilyen egyes számú főnév többes számú alakjának használatát nem ajánlja, az elvont főnevekét sem. Íme, Jonas Šukys Kalbos kultūra visiems című könyvében ez áll: „A hivatalos nyelvi stílusokban nem ajánlott az egyes számú főnevek többes száma, különösen akkor, ha a főnevek elvontak és oszthatatlan dolgokat jelentenek” (Šukys 2003: 105), Aldona Paulauskienė Lietuvių kalbos kultūroje című műve pedig azt írja elő, hogy az egyes számú főnevek többes száma semleges stílusban nem megfelelő (Paulauskienė 2004a: 152). A mai litván nyelv alaktani formáit bemutató alapvető leírás, a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (DLKG) számol a jelentés konkretizálódásának kivételével: „Az elvont főnevek néha konkretizálódnak, és nemcsak általánosított cselekvéseket, állapotokat és tulajdonságokat, hanem e cselekvések, állapotok és tulajdonságok konkrét megnyilvánulásait is jelölni kezdik. Az elvont, egyes számú főnév ilyenkor többes számú alakban is használható, vö.: džiaugsmas – džiaugsmai, rūpestis – rūpesčiai, skausmas – skausmai” (DLKG 1997: 62). A DLKG megfogalmazásaiból azonban kitűnik, hogy a konkretizálódás mértéke különböző lehet: a főnév nemcsak új jelentést kaphat, hanem a jelentése bizonyos árnyalatot is felvehet (DLKG 1997: 66). Kifejezetten csak a „konkretizálódott” főnevek többes számának elfogadhatóságát mondja ki, ám a „konkretizálódás” magyarázata arra utal, hogy ez a megfogalmazás a jelentésváltozás enyhébb eseteire is kiterjedhet. A DLKG nem fogalmaz egyértelműen arról, hogy csak azoknak a szavaknak a többes száma használható-e, amelyek jelentése az elvont jelentéstől csupán csekély mértékben konkretizálódott. De még ha lenne is ilyen megfogalmazás, a norma akkor sem lenne teljesen világos, mivel sem a DLKG, sem más normatív kiadványok nem tartalmaznak felsorolást az elvont és konkrét főnevekről, még kevésbé azokról, amelyek jelentése csak valamely konkretizálódási fokot ért el. Sem a jelentés elvontságát, sem konkretizálódásának különböző fokait nem jelölik a szótárak. Ilyen helyzetben teljes egészében a nyelvhasználatra hárul annak eldöntése, mennyire konkretizálódhat egy elvont főnév jelentése. De akár... R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 193 akármennyire is megadnák, ha csak a szélső normahatárokat és a hibák határát jelölik ki, még a legcsekélyebb konkrétság árnyalatát is felvett főnevek többes számú használata sem tekinthető a norma megsértésének. Természetesen a jelentés konkretizálódásának mértékét nem könnyű meghatározni. Erre felhívva a figyelmet R. Miliūnaitė a konkrétság és az elvontság szembeállítását azok közé sorolja, amelyek nem engedik világosabb határvonal meghúzását a normatív és nem normatív nyelvi jelenségek között, és az egyik okának tartja annak, hogy ne csak a köznyelvben ajánlott és nem ajánlott, hanem köztes eseteket is megkülönböztessünk (Miliūnaitė 2003a, b). Kalbos patarimuose valóban alkalmazzák a köztes esetek rendszerét: az ajánlott és nem ajánlott esetek mellett kerülendő eseteket és másodlagos normaváltozatokat is elkülönítenek. Az elvont főnevek számának megítélésekor azonban csak szélső határokat húznak meg, vagyis a tisztán egyes számú elvont főnév többes számát hibának, a konkretizálódottét pedig normának tekintik. Eszerint a köztes esetek választásának lehetőségét sem el nem vetik, sem el nem ismerik. A normatív jellegű, csaknem három évtizede megjelent Gramatikos normos ir dabartinė vartosena című munkában a jelentés konkretizálódásának kritériuma mellett egy másik szempontot is felvetettek: azt, hogy a főnév mennyire jellemző a litván nyelvben többes számban való használatra (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986). Így például a pedagógiai terminus, a mokėjimai, valamint a zsurnalizmus területén akkoriban terjedő medžiagų2 elfogadhatóságát kétségbe vonták, mivel közvetlen orosz tükörfordításoknak látták őket; a konkretizálódott jelentésben használt pajėgumams használatát viszont támogatni kezdték (Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 76–77). A később megjelent, a kötet társszerzője által írt munkákban már a pajėgumai, apimtys alakokat is tükörfordításnak nevezik (Paulauskienė 2004a: 152; 2004b: 304). A kötet megjelenését követő két évtized elteltével Ramunė Kasperavičienė cikke már nemcsak az orosz, hanem az angol nyelv hatását is megállapítja (Kasperavičienė 2006: 217). Erre alapozza a Litván Nyelvi Állami Bizottság által összeállított Konzultációs Bank az elvont pardavimai alak javítását: ez a forma állítólag az angol nyelv hatására, pontosabban az angol sales szó hatására alakult ki (lásd http://www.vlkk.lt/lit/2331). A jelentés konkretizálódásán és stilisztikai megfontolásokon kívül a litván nyelv normatív kiadványai nem számolnak más, az egyes számú elvont főnevek többes számát indokoló okokkal. A morfológiai leírásokban más alcsoportok egyes számú főneveinek tárgyalásakor említenek néhány további ösztönzőt. Többes számukat úgy jellemzik, mint amely állapotot fejez ki, 2 A jelenlegi nyelvhasználat arra utal, hogy a medžiagos terminus, amelyet két és fél évtizede gyűjtőnévként használtak a cikkekre, hírekre és riportokra, legalábbis a nyilvános nyelvhasználatból eltűnt. 194 KALBOS KULTŪRA | 85 būdingą ne vienam kartui, rodanti būsenos tęstinumą (Paulauskienė 1989: 166; 2004b: 305). A. Paulauskienės Lietuvių kalbos kultūroje atskirai minimi du atvejai, kai daugiskaitos forma pavartota dėl šalia einančių žodžių, nurodančių daugiau nei vieną objektą: Jis išgelbėjo ne vieno žmogaus gyvybes; Iki rugpjūčio pradžios reikia baigti mokyklų remontus (Paulauskienė 2004a: 152). Tokia daugiskaita laikoma neteiktina, bet šie atvejai išsamiau nenagrinėjami. Tvirtai laikantis nuostatos, kad vienaskaitiniai abstraktieji daiktavardžiai skaičiais nekaitomi, kad jų daugiskaita yra ne kait ymo, o leksinės reikšmės skirtumo požymis, pabrėžiama visuose autorės vienos ar su bendraautorėmis rašytuose darbuose (Paulauskienė 1983, 1989, 1994, 2004a, 2004b, 2006; Jakaitienė ir kt. 1976; Paulauskienė, Tarvydaitė 1986), šie atvejai įvardijami kaip paprasčiausias neapdairumas rašant, praleidimas redaguojant tekstą; vis dėlto tenka pridurti, kad kartais ir gyvybes, ir remontus žmonės suskaičiuoja (Paulauskienė 2004a: 152). Az utóbbi években a számhasználat tendenciáiról megjelent két cikk több további indítékot is említ az elvont főnevek többes számú használatára. R. Kasperavičienė egyes főnevek többes számát (džiaugsmai, verksmai) az intenzitás kifejezésének igényével kapcsolja össze, másokét (gripai, skausmai, lietūs, darganos, sniegai) pedig ismétlődés jelölésének tekinti (Kasperavičienė 2006: 218–219). Igaz, az ismétlődés hangsúlyozásának többes számot támogató tényezőként betöltött szerepét nem vizsgálja részletesebben, és az a tény, hogy csak szépirodalmi példákat közöl, arra utal, hogy ezt a többes számot művészi kifejezőeszköznek tekinti. Az ismétlődés hangsúlyozásának igényét az elvont főnevek többes számával, pontosabban a -imas (-ymas) képzős főnevekkel Rasuolė Vladarskienė (2008) cikke közvetlenül összekapcsolja. Az ilyen többes szám elfogadhatóságát illetően némi kétely merül fel, de nem tekintik lehetetlennek azoknak a főneveknek a többes számú használatát, amelyek olyan elvont dolgot jelölnek, amely részekre bontható, különböző fajtái vannak, vagy megszámlálható. A korábban említett morfológiai leírásoktól eltérően ez a cikk nem szépirodalmi, hanem hivatalos szaknyelvi stílusú példákat hoz. A cikk szerzője összességében azt mutatja be, hogy a korábban elvontnak tekintett főnevek többes száma a mai litván nyelvben már nem elszigetelt jelenség: használatát tendenciának nevezi (Vladarskienė 2008: 125). Ezt az aktuális tendenciát a gazdasági nyelvhasználat alapján itt próbáljuk megvizsgálni. Az elemzés azokra a tényezőkre összpontosít, amelyek ösztönzik vagy támogatják az elvontnak tekintett főnevek többes számú használatát. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 195 2. A HASZNÁLAT JELLEMZŐI ÉS TÉNYEZŐI 2.1. A tipikus absztraktumok többes száma A legtipikusabb absztraktumoknak rendszerint az -imas képzővel létrehozott igei származékokat tekintik. A DLKG elismeri, hogy az absztraktumok képzésére használt affixumok közül ez a képző a legproduktívabb, és hogy származékai a cselekvés megnevezésének igen világos és tiszta jelentésében használatosak (DLKG 1997: 94)3. Ugyanezen absztraktumképzési formátum változatának tekintett -ymas képző produktivitását korlátozottabbnak ismerik el (DLKG 1997: 95). Az ilyen képzőkkel alkotott főnevek nagy számát, legalábbis a hivatali nyelvben, csaknem húsz évvel ezelőtt már megállapították (Ogin­skienė 1994). Ezt az idegen nyelvek hatásával hozták összefüggésbe, de az ilyen főnevek elterjedésének nem kevésbé fontos okának kell tekinteni a képzéstípus produktivitását is. Mindazonáltal az, hogy egy szó a legtipikusabb absztraktumképzővel rendelkezik, még nem jelenti azt, hogy absztraktum. Az -imas (-ymas) képzős származékok némelyike teljesen konkretizálódott, vagyis szemantikai változásokon ment át4. Egy részük rendezvény, pontosabban valamilyen összejövetel jelentésében használatos. A gazdasági áttekintésekben leggyakrabban e jelentésű főnevek fordulnak elő: minėjimas, pasitarimas, susirinkimas, susitikimas, suvažiavimas, svarstymas, például: A Kormányzótanács rendszerint évente kétszer ülésezik – az IMF és a Világbank-csoport tavaszi és éves találkozóin (LBMA 2012 05: 68); Ezeken a találkozókon ő határozta meg azokat a kérdéseket is, amelyeket fel kellett venni az EKB szociális párbeszédért felelős munkacsoportjának üléseinek napirendjére (MA 2011: 206); Emellett az EKB szakértői és az Európai Parlament tagjai között megbeszéléseket is tartottak az EKB hatáskörébe tartozó különféle kérdésekről (MA 2008: 184). A vizsgált használatban nem idegenek az -imas (-ymas) képzős származékok sem, amelyek teljesen konkretizálódtak, és írott szöveget jelentenek. Ezek többnyire dokumentumok elnevezései: įsakymas, įstatymas, nurodymas, nutarimas, pažymėjimas, pranešimas, sprendimas stb. Ha azt kívánják jelezni, hogy egynél több dokumentumról van szó, többes számú alakot használnak, például: Szükségesek az törvények ahhoz, hogy a dán betétbiztosítási rendszer megfeleljen a monetáris finanszírozás tilalmának (MA 2011: 118); A Kormányzótanács többek között felhívta a figyelmet arra, hogy 3A képzéstípus produktivitását és a cselekvésnevek (nomina actionis) igealakhoz való közelségét figyelembe véve az ilyen származékoknak még különleges helyet is javasolnak biztosítani a nyelvtani leírásban (Pakerys 2006). 4A szabályos igei absztraktumok szemantikai változásait és modelljeit részletesen Zofija Babickienė vizsgálja (2012). 196 KALBOS KULTŪRA | 85 egyes kormányok nyilatkozataira a fiskális és strukturális politikai intézkedésekről, valamint reformokról (MA 2012: 15). Az ilyen főnevek számban ugyanúgy ragozódnak, mint a többi konkrét jelentésű főnév. Többes számuk tehát a szám szerinti ragozás eredménye, és egyúttal jelentős ösztönzője az -imas (-ymas) képzős más származékok többes számú alakja terjedésének is. A gazdasági nyelvben többes számban használják azokat az -imas (-ymas) képzős főneveket is, amelyek általánosságban a cselekvés eredményének vagy tárgyának jelentésével jellemezhetők. A következő mondatban: Minden ország bankrendszere ellensúlyozni tudta a kimenő fizetések értékét, amely az áruk és szolgáltatások nettó importjához vagy az euróövezet másik országából történő eszközvásárláshoz kapcsolódó beáramlásokkal függött össze (MA 2012: 35), a mokėjimai főnév a cselekvés tárgyának jelentésében szerepel, míg a pervedimai főnevet, amely a következő mondatban szerepel: Az EU átutalásai 2012 első negyedévében az előző negyedévhez képest nagyobbak voltak (LEA 2012 08: 12), inkább a cselekvés eredményével kell összefüggésbe hozni5. Bármelyik jelentésben használják is ezeket a főneveket, jóval konkrétabbak a tiszta absztraktumoknál, vagyis a cselekvés megnevezésének jelentésű főneveknél. Például a mokėjimai konkrétsági fokuk alapján az elő- vagy utóképzős származékoknak, a mokesčiai, įmokos, míg a pervedimai az perlaidos származéknak vagy hasonlónak felelnek meg. A DLKG-ben közölt főnévképzési leírásból kitűnik, hogy a litván nyelvben a cselekvés eredményét vagy tárgyát valóban inkább nem az -imas (-ymas) képzős származékokkal, hanem más képzőkkel vagy végződéses képzéssel alkotott szavakkal szokás megnevezni (DLKG 1997: 125–128). Azt javasolják, hogy a szóalkotási típusok jelentéseit specializálják: az -imas (-ymas) képzős származékokat csak a cselekvés megnevezésének jelentésében használják, a cselekvés eredményét (és bizonyos cselekvések rendszerét, tevékenységi területét) pedig ne tisztán cselekvésjelentésű igei főnevekkel, hanem más képzős (illetve előtaggal vagy végződéssel képzett) származékokkal fejezzék ki (Oginskienė 1994: 56). Sajnos a vizsgált nyelvhasználatban ezt az ajánlást nem mindig lehet követni, mivel a más képzős vagy előtagos származékok rendszerint „foglaltak”, vagyis ugyanazon a területen más jelentésű terminusként használatosak, miközben fontos megőrizni a kapcsolatot a cselekvést jelölő alapszóval. A gazdasági nyelvben más jelentést kaptak a mokėjimas főnévvel közös tövű įmoka, mokestis származékok; valószínűleg ezért terjedt el a mokėjimai a kifizetett összegek jelentésében. 5Az igei absztraktumok szemantikai modelljeit megkülönböztetve Z. Babickienė felhívja a figyelmet arra, hogy a litván nyelvészetben rendszerint a cselekvés eredményének csoportjába sorolják azokat az igei absztraktumokat is, amelyeket a cselekvés tárgyának megnevezéseként lehetne nevezni, ő pedig külön nomina objectum szemantikai modellt különít el (Babickienė 2012: 20). R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 197 A elszámolások, kötelezettségvállalások, átutalások fő tövével rendelkező főnevek nem használatosak a gazdasági nyelvben, így képzett szavakat lehetne alkotni, ám az alapszóul szolgáló ige maga is képzett szó, ezért nem könnyű, sőt talán egyáltalán nem is lehetséges belőle további képzett szavakat alkotni. Ez feltehetőleg szintén olyan tényező, amely támogatja az absztrakt főnevekre jellemző képzővel ellátott főnevek terjedését a cselekvés tárgyának vagy eredményének jelentésében. Természetesen ezeket a főneveket csak megszorítással lehetne absztrakt főneveknek nevezni, mivel konkretizálódtak. Jelentésük eltér a tisztán elvont főnevekétől, és ezt a jelentéskülönbséget éppen a főnév többes számú használata jelzi. Ezekben az esetekben a többes szám nem a főnév számbeli ragozásának, hanem a jelentés differenciálódásának eredménye. E csoport számos főneve a használatban terminussá vált. Ilyen terminusok, többnyire más terminusok részeként, bekerültek a gazdasági terminológiai szótárakba is. Például D. W. Pearce egyik legújabb, ilyen jellegű munkájában, az Aiškinamajame ekonomikos anglų–lietuvių kalbų žodyne (AETŽ)6, megtalálható a fizetési mérleg (AETŽ 2006: 205–207), a nemzetközi fizetési rendszer (AETŽ 2006: 154), az átutalások problémája (AETŽ 2006: 628), az azonnali elszámolások piaca (AETŽ 2006: 588), a határidős elszámolási ügylet, a határidős elszámolási ügyletek piaca (AETŽ 2006: 251), a kötelezettségek (AETŽ 2006: 362), a folyó kötelezettségek (AETŽ 2006: 148), a foglalkoztatások (AETŽ 2006: 195), az importkorlátozások, a racionális késedelmek (AETŽ 2006: 532) stb. A szótárban a fogalmak magyarázatakor még több többes számú alakú terminus szerepel. Ezek közül több bekerült a Litván Köztársaság Állami Litván Nyelvi Bizottsága által kezelt terminológiai adatbázisba is: elszámolási kockázat; elszámolási számla; elszámolási közvetítő; folyó átutalások; gazdasági ingadozások; a befektetővel szembeni kötelezettségek; fizetési mérleg; az állami költségvetési, számviteli és fizetési rendszer használata; rövid lejáratú kötelezettségek; az állami költségvetési, számviteli és fizetési rendszer; a működési szegmens kötelezettségei stb. (LRTB 2012). A tényleges nyelvhasználat igazolja, hogy az -imas (–ymas) képzős, többes számú alakban használt főnevek nem csupán terminológiai szótárak adatai. Átutalások, 6 A gazdaság az a terület, amelynek terminológiája az egyik legnagyobb átalakuláson ment keresztül. Litvániában 50 éven át nem létezett szabadpiaci gazdaság és annak terminológiája. A függetlenség visszaállítása után angol terminusok kezdtek özönleni az országba. Az áradatot angol terminológiai szótárak fordításával próbálták kezelni, de a terminushasználati hagyomány hiányában nem mindig a legpontosabb, szakmai és nyelvi szempontból is helyes litván megfelelőket választották. Ez a fordításban megjelent szótár abban különbözik, hogy a benne szereplő terminusok többségét ellenőrizték a nyelvhasználat alapján, és nyelvi szakértők is értékelték őket – a szótár összeállításában a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Osztálya is közreműködött. 198 KALBOS KULTŪRA | 85 a folyó átutalások, a tőkeátutalások és a migránsok átutalásai a Litván Köztársaság fizetési mérlegének – az államnak egy adott időszak alatt résztvevőként szereplő összes külső ügyletet összegző statisztikai jelentésnek – alighanem a legfontosabb fogalmai, a jelentés elnevezése pedig azt mutatja, hogy a fizetések is terminusnak számítanak. Mivel az állami ügyletek elválaszthatatlanul összefüggenek más gazdasági folyamatokkal, az ilyen terminusok bármely gazdaság áttekintésének legfontosabb fogalmai közé is tartoznak. Többé-kevésbé konkretizált jelentésben is használatosak, például: A folyó átutalások lényegében az uniós alapok nem beruházási célú kifizetéseinek áramlásából és az emigránsok átutalásaiból állnak, tehát jelentősen javítják a folyó fizetési mérleget (LEA 2011 11: 10); A kiadásokat leginkább az egy év alatt harmadával növekvő folyó és tőkeátutalások, a tizedével emelkedő kamatfizetések, valamint a munkavállalói juttatások közel 2 százalékos növekedése növelte (Pranešimas 2012 05: 20). A gazdasági áttekintések szinte egyike sem nélkülözheti az elszámolások, kötelezettségvállalások, értékesítések, ingadozások tárgyalását, például: A PvP mechanizmus alkalmazásával a CLS rendszer lényegében kiküszöböli a devizaügyletekhez kapcsolódó fő kockázatot, az elszámolások kockázatát (MA 2011: 149); A SNORAS bank részére kiadott engedély visszavonása szintén csökkentheti a hitelállomány növekedését Litvániában, mivel e bank hitelezési kötelezettségvállalásai 2007–2011-ben a teljes bankrendszer hitelezési kötelezettségvállalásainak 3–4 százalékát tették ki (Pranešimas 2011 12: 16); A megrendelések és értékesítések növekedésével mind a hazai, mind a külföldi piacokon, a meglévő termelési kapacitások kihasználtsága továbbra is magas (LEA 2012 08: 21). Az egyes formális kifejezések terminusként való meghonosodása és szótári rögzítése természetesen ösztönzi további ilyen terminusok létrejöttét. Ha ilyen a helyzet, könnyű megérteni, miért hatástalan az pardavimai főnév javítása (lásd Paulauskienė, Tarvydaitė 1986: 75; KP1 2002: 20; Šukys 2003: 105; Kasperavičienė 2006: 218). A nyelvhasználat az analógia elvét követve csupán az általános rendszerhez igazítja ezt a főnevet, annál is inkább, mert a Litván Köztársaság közbeszerzési törvényében terminusként szerepel az ellentétes jelentésű pirkimai7 főnév, és a Közbeszerzési Hivatal is működik. A viešieji pirkimai terminus bekerült Rūta Vainienė Ekonomikos terminų žodynas című gazdasági terminológiai szótárába (Vainienė 2005: 287). A fent említett AETŽ pedig terminusok összetevőjeként felveszi a értékesítési adó, az értékesítésmaximalizálási hipotézis kifejezéseket, továbbá a pardavimai alakot is (AETŽ 2006: 557). A szótárban megadottak alapján 7 1999-ben megpróbálták a törvény címét a Litván Köztársaság közbeszerzési törvényére módosítani, de a későbbi változatokban ismét visszatértek a többes számú pirkimai alakhoz. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 199 a fogalmak reklám- és értékesítési arány értelmezéséből („a vállalat reklámköltségeinek és bruttó árbevételének aránya”) látható, hogy az eladások főnév jelentése „árbevétel” (AETŽ 2006: 24). A többes számban meghonosodott, -imas (-ymas) képzős főnevek többsége is éppen valamely összeghez (átutalt, kifizetett stb. pénzeszközhöz) kapcsolódik a használatban, például: 2010-ben az ECB az EU nevében négy kifizetést kapott, és ezeket az összegeket átutalta a hitelfelvevő országoknak (MA 2011: 122); A magasabb adók és a alacsonyabb államháztartási transzferek csökkentik a háztartások és a vállalatok rendelkezésre álló jövedelmét (MA 2011: 74). Vagyis jelentése és funkciója alapján is az eladások főnév jól illeszkedik egy egész terminuscsoportba. Tiesa, taisant jį pateikiami pavyzdžiai (Firma siūlo darbą programinės įrangos pardavimų (=pardavimo) vadybininkui (KP1 2002: 20); Viena didžiausių plastikinių langų gamintojų siūlo darbą Vilniuje pardavimų (=pardavimo) vadybininkui (Kasperavičienė 2006: 218) rodytų, kad linkstama taisyti gryno veiksmo pavadinimo reikšme vartojamą daiktavardį. Vis dėlto pateiktuose pavyzdžiuose daugiskaita greičiau sietina ne tiek su veiksmo pavadinimu, kiek su jo kartotinumu. Toks daiktavardžio daugiskaitos dvireikšmiškumas taip pat atitinka kitų priesagos -imas (-ymas) daiktavardžių vartojimo ekonomikos kalboje polinkius. Juk pervedimai, atsiskaitymai, mo-kėjimai irgi ne visada siejami tik su lėšų suma. Neretai jie nurodo kartojamą veiksmą, tiksliau – operaciją, arba kelis vienodus veiksmus, pvz.: T2S leis vykdyti tiek vietinius, tiek tarptautinius atsiskaitymus eurais (LBMA 2008: 74); Eurosistema taiko aiškiai apibrėžtas priežiūros politikos nuostatas visoms didelės vertės mokėjimo sistemoms, kurios vykdo atsiskaitymus eurais (MA 2010: 142); Joje ir toliau buvo įvykdoma daug mokėjimų eurais (MA 2011: 102); Antra, De Nederlandsche Bank atliko išankstinius mokėjimus, susijusius su Danijos indėlių draudimo sistema (MA 2011: 118). Vartosenoje matyti mėginimų skirtingas leksines reikšmes diferencijuoti, vartojant skirtingus žodžių junginius: Daugiausia mokėjimų (189,5 tūkst.) atlikta ir didžiausia mokėjimų suma (1,5 mlrd. Lt) pervesta gruodžio 30 d. (LBMA 2011: 69); 2009 m. Lietuvoje atlikta 217,2 mln. mokėjimo negrynaisiais pinigais operacijų, iš jų 210,9 mln. vietinių (97%) ir 6,3 mln. tarptautinių mokėjimų (3%). Šių mokėjimo operacijų vertė sudarė 1 456 mlrd. litų, iš jų vietinių mokėjimų vertė – 1 320 mlrd. litų (91%), tarptautinių mokėjimų – 136 mlrd. litų (9%). Per metus, palyginti su 2008 m., visų mokėjimo negrynaisiais pinigais operacijų padaugėjo 3,5 procento, iš jų vietinių mokėjimų – 3,5, o tarptautinių – 5,8 procento. Visų mokėjimo negrynaisiais pinigais operacijų 200 KALBOS KULTŪRA | 85 értéke 22,2 százalékkal csökkent, ezen belül a belföldi fizetések 20,3, a nemzetköziek pedig 36,4 százalékkal csökkentek (LBMA 2012: 69). Mindazonáltal a hosszabb szerkezetek nem alkalmasak a nyelvi gazdaságosságra, és egy gazdasági jelenség részletes elemzésekor gyakran kellene ismételni őket, amitől a szöveg még stílustalanná is válna. Valószínűleg ez is magyarázza, hogy mindkét jelentésben egyre inkább egyetlen főnevet használnak. Másfelől gyakran nem fontos kimutatni a jelentések közötti különbséget, mivel ezt a kontextus jelzi. A legjellemzőbb elvont főnevek közé tartozó más, -umas képzős főnevek ritkábban fordulnak elő a gazdasági áttekintésekben, használatuk azonban hasonló szabályszerűségeket tár fel. A kodifikált normáról szólva említettük, hogy a többes számban használt pajėgumai főnevet a nyelvi norma szempontjából eltérően ítélték meg, de bekerült a Lietuvių kalbos žodyną (LKŽ) című szótárba. A pajėgumų modelis, pajėgumų panaudojimas (AETŽ 2006: 83), illetve a perviršiniai pajėgumai, perviršinių pajėgumų teorija (AETŽ 2006: 211) terminusok összetevőjeként ez a kifejezés az AETŽ-be is bekerült, ami már megteremti az előfeltételeit az ugyanezt a képzőt tartalmazó más terminusok használatának is. A gazdasági áttekintésekben a gamybiniai pajėgumai terminus meglehetősen elterjedt, például: Ez az iparág további termelésbővítést tervez, és szabad gamybinių pajėgumų rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a termelés gyors növelését (LEA 2011 11: 8); A magánszektorban már egy ideje a növekvő gamybinių pajėgumų-kihasználtság jelzi a beruházási igényt. 2009 második negyedévétől 2011 első negyedévéig az ipari vállalatok gamybinių pajėgumųkihasználtsága 60-ról 69 százalékra nőtt (FSA 2011: 7). Terminusstátuszra törekszik a egyensúlytalanságok is, például: Az euróövezeti adósságválság az euróövezet és a világgazdaság gazdasági és pénzügyi egyensúlytalanságainak hosszú időn át növekvő következménye (FSA 2012: 18); Ezért Észtország gazdaságát jelentősen kiigazították, ami hozzájárult bizonyos külső és belső egyensúlytalanságok rendezéséhez, amelyek a gyors növekedés éveiben alakultak ki (MA 2011: 126). Ezekben az esetekben a használt többes szám talán a szövegkörnyezet hatásának is tulajdonítható. Más esetekben azonban nincs ilyen kontextuális hatás, és az egyensúlytalanságok főnevet mégis használják, például: Az EKB nem euróövezeti országok gazdaságát elemző dokumentumai nem tartalmaznak a tagállamoknak szóló konkrét ajánlásokat a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és felügyeletéről (LBMA 2012: 67). Az angolban az imbalances főnév számban ragozható, de kérdéses, vajon ez-e a fő tényező, amely a litván megfelelő alakját meghatározza. Az angol nyelv inkább csak ösztönzést ad a litván megfelelő megalkotására, az utóbbi alakja pedig R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 201 a nyelv belső tendenciái határozzák meg: az analógia elvének alkalmazása, az absztrakt főnevek hajlama arra, hogy többes számú alakot felvéve konkretizálódjanak, valamint az a lehetőség, hogy ezzel az alakkal lexikai jelentéskülönbséget jelöljünk stb. Arra, hogy az angol nyelv valószínűleg nem befolyásolja a magyar megfelelő számát, a vele azonos tőből képzett főnév használata is utalhat: disbalansas; az angolban a disbalance számban ragozható (vö. disbalances), a litván megfelelő azonban legalábbis a gazdasági áttekintésekben nem használatos többes számban. Más esetekben terminusként meghonosodott (és szótárakba is felvett) a -umas képzős főnév egyes számú alakja, de többes számban is előfordul, például: 2011-ben a litván és euró hosszú lejáratú kamatlábai közötti különbség, amelyet a litván és német államkötvények hozamai közötti különbség fejezett ki, az év második felében nőtt, amikor egyes euróövezeti országok adósságválsága kiéleződött. A 2016-ban lejáró litván és német államkötvények hozamai közötti különbség 2011-ben 211 bázisponttal nőtt, 4,67 százalékra (MA 2011: 34). A többes szám ebben az esetben tekinthető a kontextus által befolyásolt formának, ám mögötte szabályosabb tényezők is rejlenek. Ezeket jobban feltárják a főnevek egyéb csoportjainál tapasztalható számhasználati tendenciák. 2.2. A többes szám mint a jelentés konkretizálásának eredménye Az absztrakt jelentésű főnevek közül az egyik, amelynek többes számú alakját talán a leggyakrabban javítják, az apimtis (Šukys 2003: 105; Paulauskienė 2004a: 152; 2004b: 304; Kasperavičienė 2006: 218). Az absztrakt jelentésű főnevek közé azonban csak a litván szótárakban megadott jelentései alapján sorolható: 1) méret, szélesség; 2) terjedelem, vállalkozás. (LKŽ 2012; DLKŽ 2012). A szaknyelvi használatban ez a főnév sokkal konkrétabbá válik. Másfelől a szótárak is számolnak a konkretizálódás lehetőségével: az apimtis szó egyik jelentéseként a „méretet”, az ydis főnév egyik jelentéseként pedig azt adják meg, hogy „ami mérhető, számolható” (LKŽ 2012; DLKŽ 2012)8. A gazdasági nyelvben az apimtis szó jelentése gyakran konkrétabb. Például a következő mondatban: Ezt ellensúlyozta az adósságpapírok és részvények kibocsátásának pozitív, de csökkenő volumenekibocsátási volumenek (MA 2012: 47) nem 8 Bizonyos mértékegységeket jelölő főnevek esetében meg kell jegyezni, hogy a hozzájuk kapcsolódó számok ugyan konkretizálják e főnevek jelentését, de nem feltétlenül teszik őket megszámlálhatóvá (azaz számban ragozhatóvá); vö. nem mondjuk: a súlyaik fél kilogrammal különböznek. Az ilyen főnevek többes számú használata csak akkor lenne indokolt, ha bizonyítást nyerne, hogy lexikalizálódott, vagyis sajátos lexikai jelentést kapott, illetve hogy a főnév megszámlálhatóvá vált (vö. egy méret, két méret). – A szerkesztő megjegyzése. 202 KALBOS KULTŪRA | 85 apskritai apie apimtį, o apie du skirtingus dydžius – vertybinių popierių išleidimo apimtį ir akcijų išleidimo apimtį; vienaskaita nurodytų bendrą vertybinių popierių ir akcijų išleidimą arba bendrą to išleidimo apimtį, vadinasi, būtų netiksli. O tikslumas yra oficialiojo dalykinio stiliaus tekstų būdingoji ypatybė. Tačiau dar labiau daiktavardžio apimtis reikšmę nagrinėjamoje vartosenoje konkretina tai, kad šis žodis paprastai siejamas su tam tikru skaičiumi, pvz.: Pirmąjį pusmetį ITRO, papildomų ITRO ir specialaus termino refinansavimo operacijoms, kurių terminas nebuvo pasibaigęs, suteikto likvidumo apimtis nuosekliai mažėjo – nuo 617 mlrd. eurų iki 309 mlrd. eurų (MA 2010: 98); Staiga sumažėjo pasaulio ekonominis aktyvumas ir gamybos apimtis krito 1,2% (2008 m. ketvirtąjį ketvirtį) ir 1,4% (2009 m. pirmąjį ketvirtį) (MA 2010: 98). Tokia ne visiškai tiesioginė sąsaja matyti ir iš pateikto pavyzdžio: jame pavartotas būdvardis teigiamas ekonomikos kalboje paprastai rodo didesnį už nulį, pliuso ženklą turintį skaičių. Sakinyje Bankai suteikė 1,4 mlrd. litų naujų paskolų ir sumažino atidėjinius 0,2 mlrd. litų, tačiau grįžtančių paskolų apimtis buvo didesnė, todėl bendras paskolų portfelio prieaugis tebebuvo neigiamas (Pranešimas 2011 05: 50) tokią netiesioginę sąsają su rodikliu rodo būdvardis didesnė. A gazdasági nyelvben konkrét számokhoz számos, bizonyos éveket jelölő hasonló főnév is kapcsolódik, például: méret, mennyiség, szint, árfolyam, ráta, érték, ütem: Az euró reáleffektív árfolyama, amelyet a fogyasztóiár-index alapján számítanak, 2011-ben átlagosan valamivel alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban (MA 2012: 25); A munkanélküliségi ráta 14,8 százalék volt (a második negyedévben – 15,6%), zsinórban a harmadik negyedévben volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál (Pranešimas 2011 12: 11); 2009 első felében a lakóingatlanok éves áremelkedési üteme az euróövezet egészében mintegy 2,4%-ra csökkent (2008 első felében 2,8%, a második félévben pedig 0,8%) (MA 2012: 61). Az ilyen főnevek a gazdasági nyelvben annyira konkretizálódnak, hogy szám szerint ragozhatók, akárcsak a konkrét jelentésű főnevek, például: E jogsértések és működési hiányosságok figyelembevételével a Litván Bank igazgatósága különféle intézkedéseket alkalmazott az SNO-RAS bank ellen, és előírta számára a banki tevékenységet korlátozó prudenciális követelmények mértékeit, és megkövetelte a bank működési kockázatának csökkentését (LBMA 2012: 40); Az euró reáleffektív árfolyamai, amelyeket különféle költség- és árindexek alapján számítanak, 2011 első felében emelkedtek, majd visszasüllyedtek a 2010 végén jellemző szintekre; e két nemzeti központi bank irányadó kamatainak szintjei 2010 februárjában az EU legmagasabb értékei voltak – rendre 5,75 és 7% (MA 2010: 93); Az áruk és szolgáltatások negyedéves importadatai R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 203 az Eurostat „ComExt” adatbázisában szereplő litván export értékei (LEA 2012 05: 15); A P3 különböző összetevőinek növekedési ütemeit az alacsony kamatok és a különféle monetáris eszközök után fizetett kamatok közötti, folyamatosan csökkenő különbségek magyarázták (MA 2010: 32). A gazdasági nyelvhasználatban az ilyen főnevek konkrét számokhoz kapcsolására irányuló erős tendencia az egyik fő tényező, amely jelentésük konkretizálódásához és ezzel együtt a többes számú használathoz vezet. Ezt a jelentés konkretizálódása is elősegíti, amely a szakosodott nyelvhasználati területekre jellemző jelenségek, folyamatok és tárgyak osztályozásából, valamint a megkülönböztetett osztályok külön terminusokkal való megnevezéséből fakad. Ezért jelennek meg az alábbihoz hasonló mondatok: Csökken a munkanélküliség, mérséklődik a visszaesés idején gyorsan növekvő a tartós munkanélküliség és az ifjúsági munkanélküliség szintje (LEA 2011 11: 3); A bankok aktívabban kezdték nyújtani a hiteleket, az előző évek gyors banki eszközállomány- és hitelvolumen-növekedésének csökkenése mérséklődött (LBMA 2011: 8). Ezekben az esetekben fontos megnevezni a munkanélküliség két típusát – a tartós munkanélküliség szintjét és az ifjúsági munkanélküliség szintjét –, valamint két volument – a banki eszközállományét és a hitelekét. E különálló terminusok használata nem gazdaságos és nem stílusos, az egyes szám pedig kétértelmű lenne, ezért választják a szintek, volumenek szavak többes számát. Egyébként ezek a szabályszerűségek más, a gazdasági nyelvhasználatra (és nem csak arra) jellemző főnevek számformájára is hatnak, például: A régió problémái nem egységesek: nemcsak a kormányzati és a magán-szektorok eladósodottságának szintje magas, hanem a bankszektor, a gazdasági növekedés és a politikai válságok is problémát jelentenek (LEA 2012 08: 5); a beruházásokat csak az állami és a magán-szektorok nem lakáscélú építési kiadásai növelték (Pranešimas 2011 12: 10); az euróövezeti vezetők csúcstalálkozóin a régió bankuniójára, fiskális uniójára és politikai unióira vonatkozó javaslatokat vitatnak meg (LEA 2012: 08). Az osztályozással és csoportosítással összefüggő számhasználati sajátosságokat a főnevek egy másik csoportjának elemzése még inkább feltárhatja. 2.3. Osztályozás és számlálás A litván nyelvben használatos nemzetközi szavak arra ösztönöznek, hogy az ilyen főnevekre nem jellemző többes számú használat tényezői között az idegen nyelvek hatását is keressük. Mivel más nyelvekben is használatosak, ezek a szavak átvehették a más nyelvekre jellemző, számbeli változásra irányuló tendenciákat; kérdés azonban, hogy ez-e az egyetlen és legfontosabb tényező, amely a litván nyelvben való többes számú használatuk felé hat. A vizsgált nyelvhasználatban meglehetősen elterjedt a rizikos nemzetközi főnév. Az angol nyelvben, amely a közgazdaságtudomány meghatározó nyelve, és amelyen 204 KALBOS KULTŪRA | 85 mivel főként a közgazdasági elmélet fejlődik, ez a szó számban változtatható (vö. risk, risks), azonban a főnév rizikos többes számú használata arra engedne következtetni, hogy az elsődleges ösztönzés nem az angol nyelv sajátosságaiból, hanem a jelenségek, folyamatok, tulajdonságok és más elvont dolgok osztályozásából ered. Az ilyen osztályozás különösen a gazdasági elemzések szövegeire jellemző, onnan pedig a gazdasági áttekintésekbe is átkerül. Például a banki tevékenységgel összefüggő kockázatokat rendszerint likviditási, működési, hitelezési és egyéb kockázattípusokra osztják. Ha az összes vagy több fajtát egyetlen szóval akarjuk összefoglalni, a többes számú alakot használjuk, például: A külföldi tartalékok befektetésekor a Lietuvos bankas többféle kockázattal szembesül: hitelkockázattal, árfolyamkockázattal és kamatkockázattal. A külföldi tartalékokkal szemben támasztott biztonsági elv érvényesítése érdekében normákat és korlátozásokat határoz meg mind e kockázatok kezelésére (LBMA 2012: 35); Az igazgatótanács úgy döntött, hogy tartalékot képez a devizaárfolyam-, a kamat- és az aranyár-kockázatokra (MA 2011: 210). A litván nyelv normája szerint csak az anyagnevek összefoglaló többes száma tekinthető helyesnek. Igaz, a Kalbos patarimai című kiadványban, amely a nyelvi jelenségek értékelésére fokozatrendszert alkalmaz, ezt nem elsődleges, hanem másodlagos normaváltozatnak tekintik – az elsődleges változatok: különféle bor, különböző borfajták, mindenféle tea, joghurt (KP1 2002: 21). A főnevek egy másik alcsoportja, az elvont főnevek esetében az összefoglaló többes számot közvetlenül nem ismerik el, de számolnak vele az említett jelentésszűkülési kivétel megadásával. Az ezt szemléltető példák között szerepel: Az embert mindenféle félelmek. A vidéket érő fenyegetések több csoportra oszthatók (KP1 2002: 20). Az ilyen többes számú használat bőségesen előfordul, például: Ez azt mutatja, hogy a pénzügyi piac fő fenyegetéseit Litvánia számára a külföldről érkező lehetséges hatás miatt látták (LBMA 2012: 33); Az ország pénzügyi szektora és az egész gazdaság stabilitása számára a legnagyobb fenyegetést a gazdasági növekedés korlátozott kilátásai és fenyegetések jelentik, amelyek az euróövezet peremvidékén tapasztalható államháztartási problémákkal, valamint a fő litván kereskedelmi partnerekre gyakorolt esetleges kedvezőtlen következményekkel függnek össze (MA 2010: 26). Másfelől olykor egyes számú változatok is előfordulnak; a Kalbos patarimai ezeket tekinti az elsődleges normaváltozatnak, például: A biztonság elvét követve a Lietuvos bankas korlátozza és aktívan kezeli mindenféle pénzügyi kockázatot, amellyel a külföldi tartalékok befektetésekor szembesülnek (MA 2010: 40); A bankok számára fontos, hogy tovább növeljék tőketartalékaikat, konzervatívan értékeljék a különféle kockázatokat, és képezzék meg a szükséges tartalékokat (FSA 2012: 3). Azonban nem mindig lehetséges ezeket a változatokat használni… R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 205 t. Például a mondatban Az ellenőrzés során különösen arra összpontosítottak, hogyan kezelik az egyes kockázattípusokat, nagy figyelmet fordítottak a hitel- és likviditási kockázatok kezelésére, valamint a belső irányítás minőségére (LBMA 2011: 41), a rizika főnév első előfordulásakor a normának megfelelő változat alkalmazható, a második esetben azonban csak a többes szám. Egyes szám használata esetén a hitelkockázat és a likviditási kockázat nem különülne el két kockázattípusként. A pontosság követelményéhez a stílus és a nyelvi gazdaságosság követelményei is hozzájárulnak – a kockázat szó ismétlése gazdaságtalan és stílustalan lenne, a kockázattípusok részletes tárgyalásakor pedig sokszor kellene megismételni. A litván veikla, pontosabban a gazdasági tevékenység szóhasználatát is igen hasonló tendenciák jellemzik. Az Gazdasági tevékenységek osztályozása című, a nemzetgazdaságban létező társadalmi és gazdasági tevékenységtípusok rendszerezett gyűjteményének kiadása után – amelynek osztályozási egysége a tevékenységtípus (például mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat, bányászat és kőfejtés, feldolgozóipar, építőipar, szállítás és raktározás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás stb.) – a gazdasági áttekintésekből kezdett eltűnni a korábbi időszak szövegeire jellemző, az ország gazdaságának ágazatok szerinti elemzése, és ezzel együtt a sektorius szó használati köre is szűkült. Helyette azonban az gazdasági tevékenység kifejezés láthatóan átvette a konkrétabb jelentésű, területet vagy helyet jelölő sektorius főnév jelentését is, például: A magánszektorban a bérek növekedését leginkább a szolgáltatási szektor béremelkedése okozta – főként a kereskedelem, az információ és kommunikáció, valamint a szállítás és raktározás tevékenységeiben. A magánszektor más gazdasági tevékenységeiben – az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban – egész évben emelkedtek a bérek (LBMA 2011: 20). Egyes esetek azt mutatják, hogy a (gazdasági) tevékenység és a sektorius szavakat valóban szinonimaként használják, például: A foglalkoztatottak száma nő a magánszektorban, különösen a feldolgozóiparban, a nagy- és kiskereskedelemben, de vannak olyan tevékenységek, amelyekben csökken a foglalkoztatottak száma, például a pénzügyi és biztosítási, oktatási, valamint egészségügyi tevékenységekben (LEA 2012 05: 3); a magán-szektorban a bérek növekedésére leginkább a szolgáltatási szektorban emelkedő bérek hatottak, különösen a kereskedelem, a szállítás és raktározás, valamint az információ és kommunikáció területén. A magánszektor más tevékenységeiben – az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban – szintén emelkedtek a bérek. A béremelkedés több mint felét a magánszektorban az emelkedő rendkívüli juttatások okozták (LEA 2012 05: 10). 206 KALBOS KULTŪRA | 85 Vagyis az ilyen körülmények között használt veikla szó jelentése jóval konkrétabbá vált, többes száma pedig a konkrétabb jelentésű főnév szám szerinti ragozásának következménye lenne. Ezt azonban egy másik tényező is ösztönzi. A gazdaság gazdasági tevékenységtípusok szerinti elemzésekor, csakúgy, mint a pénzügyi szektorban annak kockázattípusai szerinti vizsgálatakor, szükség van egy általánosító változatra, erre pedig leggyakrabban a veikla szó többes számát használják, például: Lettország exportjának visszaesése elsőként közvetlenül a külkereskedelem felé jobban orientált gazdasági tevékenységeket érintette, azaz az ipart, a bányászatot, a kereskedelmet, a szállítást és a mezőgazdaságot (FSA 2012: 26); A bankok nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hiteleinek legnagyobb részét a feldolgozóipari, kereskedelmi, szállítási, építőipari és ingatlan-tevékenységeknek nyújtott kölcsönök tették ki (LBMA 2012: 24); A feldolgozóipar főbb tevékenységei közül csak az élelmiszeriparban, amely az egyik leginkább a belső kereslettől függő tevékenység, volt a hozzáadott érték alacsonyabb, mint 2009-ben (LBMA 2011: 14). A nyelvi tanácsadók a normának azt a változatát tartják előnyösebbnek, amelyben a įvairus, visok­s melléknevek szerepelnek – ezek a megfogalmazások a hivatalos szaknyelvi szövegekben nem megfelelőek, mert nem eléggé pontosak, az įvairių rūšių ekonominė veikla kifejezés pedig nem felelne meg a gazdaságosság elvének. A közgazdászok különösen nagy figyelmet fordítanak erre az elvre. A nemzetközi eredetű szó, a gazdaság többes számú használata is csak első pillantásra kapcsolható az angol nyelvhez, amelyben az economy főnév számban ragozható (vö. economies)9. A litván szövegekben a többes számot leggyakrabban egy bizonyos típusú gazdaság megnevezésére használják. Igaz, az ilyen megnevezés szükségességét gyakran egy angolból átvett terminus teremti meg. A developed economy fordítására az fejlett gazdaság terjedt el, a terminológiai használat felé hajló small open economy kifejezést pedig kis és nyitott gazdaság formában fordították (vagy kis, nyitott gazdaság; kis nyitott gazdaság). Az emerging economy terminusnak még nincs rögzült litván megfelelője, használatban több változata is előfordul: feltörekvő gazdaság, feltörekvő piacgazdaság, kialakuló gazdaság, kialakuló piacgazdaság stb. Az ilyen kifejezések egy adott ország gazdaságát is jelölhetik, de gyakrabban több ország gazdaságára kiterjedő fogalmakról van szó, például: A megfigyelés hatékonyságának növelése érdekében az IMF 2011-ben először készítette el a világ öt legnagyobb gazdaságának (az euróövezet, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kína és Japán) más országokra gyakorolt rendszerszintű hatását vizsgáló, konszolidált többoldalú felügyeleti jelentést 9 A közgazdaságtan jelentésében az angol nyelv többes számú economics főneve használatos. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 207 skaitas (LBMA 2012: 68); Vis dėlto šias mažas ir atviras ekonomikas stipriai veikia tarptautinė aplinka (LEA 2012 08); Sistemiškai svarbių ir didelių pasaulio ekonomikų, tokių kaip ES, Kinijos ar JAV, vidaus paklausos pokyčiai tiesioginiais ir netiesioginiais kanalais lemia Lietuvos eksporto paklausos kaitą (FSA 2012: 26); Išsivysčiusių ekonomikų augimas ir toliau buvo gana nedidelis. Kartu pasauliniam atsigavimui darė įtaką besiformuojančios ekonomi-kos, ypač Azijos, jos net kėlė susirūpinimą dėl perkaitimą galinčio lemti spaudimo kai kuriose šalyse (MA 2011: 23); Pagal pasaulinio augimo tendencijas toliau skyrėsi ne tik išsivysčiusios ir besiformuojančios ekonomikos, bet ir viena išsivysčiusi ekonomika nuo kitos (MA 2011: 20). A konkrétabb jelentésű ūkis (ūkiai) főnév, amely az angol economy (economies) szó fordítása lehetne, ilyen, terminológiai jelentésű kifejezésekben nem használatos, és teljesen indokoltan. E kifejezések angol szövegekben való használata azt mutatja, hogy nem konkrét országok gazdaságait nevezik meg velük, hanem a gazdaságot mint bizonyos szerkezeti sajátosságokkal rendelkező rendszert. A ekonomika szó ilyen jelentése a nemzetközi szavak szótáraiban is szerepel (TŽŽ 2003: 192; Vaitkevičiūtė 2007: 278). A rendszerből több is lehet; ha azok csoportjára utalunk, a többes számú sistemos alakot használjuk. Következésképpen a rendszerek egy csoportját is meg lehet nevezni ekonomikos alakban, az egyes szempontok szerint osztályozott rendszereket pedig típusfogalmakkal lehet megnevezni (besivystančios ekonomikos, kylančios ekonomikos stb.). Į tai, kad iš panašių paskatų kylanti daugiskaita nebėra pavieniai vartosenos atvejai, dėmesį yra atkreipusi ir R. Vladarskienė (2008: 126). Ji konstatavo tokį pokytį: anksčiau būdavo pažymima, jog kalbama apie tam tikras rūšis ar sritis, o dabar abstraktaus daiktavardžio daugiskaita jau net pavartojama šalia žodžio rūšys, pvz.: Konkurencingo verslo pasaulyje yra daugybė rizikų. Rizikų (=Rizikos) rūšys ir jų klasifikavimas daug priklauso nuo verslo pobūdžio. Šitaip pavartota daugiskaita laikoma nepateisinama, tačiau apskritai į rūšis skaidomų dalykų daugiskaitai linkstama pritarti: Įmonės pardavimų bendrasis ir grynasis pelningumai; Tokia taršos vertinimo tvarka neatitinka ES reglamento reikalavimų, nes šiame reglamente nurodyta registruoti ir gamybas, kurių metu išsiskiria net nedidelis kiekis 25 rūšių teršalų; Kaimo turizmas – viena populiariausių alternatyvių veiklų. Ji susiejama su abstrakčių dalykų skaičiavimo atvejais (Žmogaus psichika, atrodo, nepajėgi vienu metu pajusti dvi grėsmes, du pavojus. Čia reikėtų skirti kelias įtakas ir tendencijas), o pastarųjų normiškumas laikomas mažiausiai abejotinu. Vis dėlto šių atvejų priežastingumo seka greičiausiai yra atvirkštinė: reiškiniai 208 KALBOS KULTŪRA | 85 (a folyamatokat, tulajdonságokat stb.) először osztályozzák, és csak azután kezdik megszámolni az osztályozás egységeit (fajtákat, csoportokat stb.). Az esetek megítélésének sorrendje feltehetően szintén fordított kellene legyen: mivel a jelenségek, folyamatok, tulajdonságok osztályozása magától értetődő, és ennek következményét – a konkrétabb jelentésű főneveket – a kodifikált norma elfogadja, kevéssé valószínű, hogy az elkülönített osztályozási egységeket összefoglalóan megnevező többes számot is elfogadná. Inkább az mérlegelendő, hogy elfogadható-e a következő lépés, az elkülönített fajták megszámlálása. A nyelvhasználatban előfordulnak a csoportosított dolgok közvetlen megszámlálásának esetei, például: Litvánia és más államok makrogazdasági fejlődését és a felmerülő kihívásokat figyelembe véve meghatározták az országunk pénzügyi szektorát fenyegető három fő kockázatot: a) Litvánia legfontosabb külkereskedelmi partnereinek fiskális konszolidációját, b) a kockázati prémiumok növekedését és c) a skandináv anyabankok csökkenő likviditását (Pranešimas 2011 05: 54). Sokkal gyakoribb azonban a nem osztályozott objektumok megszámlálása, amelyeket a mérleg, csőd, költségvetés, reform, adósság főnevek neveznek meg, például: A jelentősen megnövekedett csődök száma és a vállalatok fizetőképességi problémái növelték a nem teljesítő hitelek arányát az MFV-k hitelportfóliójában, és csökkentették a hitelfelvétel lehetőségét (LBMA 2010: 31); A fiskális uniót valószínűleg a politikai unióval együtt valósítanák meg, ami lehetővé tenné az európai szintű intézmények számára, hogy befolyásolják az euróövezeti tagállamok költségvetéseit és a gazdasági reformok végrehajtását, továbbá egyesítené az egyesített országok államháztartási adósságait, és közös felelősségvállalást teremtene e kötelezettségekért (LEA 2012 08: 5); Különösen nagy veszélyt jelent Európa és az egész világ gazdaságára nézve az euróövezet államháztartási adósságválságának kiterjedése és elmélyülése (Pranešimas 2011 12: 7). A köznyelv kodifikált normája, különbséget nem téve még a használat speciális területei között sem, nem hajlik arra, hogy az elvont jelentésű főnevek – legalábbis az olyanok, mint az apimtis, aplinka, įtaka, pajėgumas, poveikis, remontas – szám szerinti ragozását, vagyis az általuk jelölt objektumok megszámlálását elfogadja (lásd Šukys 2003: 105; Paulauskienė 2004a: 152; KP1 2002: 20). E tekintetben úgy tűnik, teljes összhangban van a morfológiai munkákban kifejtett, a főnevek számáról szóló elmélettel, amely különbséget tesz a megszámlálható dolgokat jelölő és a megszámlálhatatlan dolgokat jelölő főnevek között, ennek megfelelően pedig a szám szerint ragozható és nem ragozható főnevek között. Az elvont főnevek a szám szerint nem ragozható főnevek csoportjába tartoznak. E csoport főneveinek többes számát nem másik számformának, hanem másik lexikai jelentés jelölőjének tekintik (Paulauskienė 1983: 171; 1989: 165; 1994: 147–148; 2004: 149–151). Ugyanezt az alakot az egyik esetben ragozási alaknak tekintik, R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 209 másikkal – képzőaffixummal: „A szám szerint nem változó főneveknek lehetnek többes és egyes számú alakjaik is. E formák között bizonyos korrelatív kapcsolat is fennállhat. A korreláció tagjai között azonban mindig van lexikai jelentéskülönbség. Ebben az esetben a különböző számú alakot felvevő, azonos tövű szavak nem tekinthetők ugyanazon szó alakjainak, mivel a korreláció tagjait nem ragozási, hanem szóképzési kapcsolat fűzi össze. A nyelvtani számforma itt egy másik jelentés jelölőjeként szerepel” (Paulauskienė 1989: 165). A vizsgált nyelvhasználatban azonban a norma nem sérül, mert ezek az elvont jelentésű főnevek jelentősen konkretizálódnak. Például a költségvetés, amelyet az LKŽ 1) az állam, intézmény vagy személy bevételeinek és kiadásainak tervszámításaként, 2) egy adott időszakra tervezett kiadások kiszámításaként értelmez (LKŽ 2012), továbbá az adósság, mérleg rendszerint egy bizonyos pénzösszeghez kapcsolódik, a csőd, reform pedig egy speciális eljáráshoz. Így e főnevek többes száma inkább az újrakategorizálás eredményeként magyarázható – a korábban szám szerint nem változó főnevek átkerülnek a szám szerint változó főnevek kategóriájába (lásd Roduner, Čižik-Prokaševa 2006). KÖVETKEZTETÉSEK A tárgyalt gazdasági áttekintések nyelvezete azt mutatja, hogy az egyes számú elvont főneveknek tekintett főnevek többes számú alakjának használatát számos tényező határozza meg. A vizsgált nyelvhasználat alapján bizonyos prototipikus tényezők különíthetők el, vagyis olyanok, amelyek egyes főnevek többes számú használatára ösztönöznek. A -imas (-ymas), -umas képzővel ellátott elvont főnevek többes számú használatát a lexikai jelentések megkülönböztetésének igénye ösztönzi: a cselekvés tárgyának vagy eredményének jelentését kell elkülöníteni a cselekvést (a gazdasági nyelvben egy bizonyos műveletet), folyamatot, jelenséget megnevező főnevek jelentésétől. Az utóbbiak is használatosak többes számban, ám ezt elsősorban az ismétlődés hangsúlyozásának igénye ösztönzi. A többes számú alakot felvevő, a cselekvés tárgyának vagy eredményének jelentését hordozó főnevek terjedését egy részük terminusstátuszának elnyerése és e státusz gazdasági szótárakban való rögzítése is elősegíti. Ez lehetőséget teremt további hasonló terminusok kialakulására is. Az analógia elve az ismétlődés jelzésére szolgáló többes szám használatát is ösztönzi. A mértékeket jelölő főnevek többes számú használatát a gazdasági áttekintésekben leginkább az határozza meg, hogy e szavakat gyakran konkrét számokkal – 210 KALBOS KULTŪRA | 85 gazdasági mutatókkal – kapcsolják össze. Így a jelentés konkretizálódik, a főnév pedig szám szerint ragozhatóvá válik. A jelentés konkretizálásának másik ösztönzője a gazdasági elemző szövegekre jellemző fogalmi tagolás és specializálás, amely a jelenségek, folyamatok és tárgyak osztályozására irányuló hajlamból ered. Ez a hajlam az osztályozási egységeket összefoglaló megnevezés módját is meghatározza. A vizsgált nyelvhasználat azt mutatja, hogy erre egyre gyakrabban a többes számú alakot választják. A normatív munkákban a fajok összefoglaló megnevezésére javasolt változatok a nyelvhasználat területén, különösen a gazdaságosság elvét szem előtt tartó szövegekben, nem megfelelőek; gyakran egyáltalán nem lehet élni velük. A jelenségek, tárgyak és tulajdonságok osztályozásakor felmerül az elkülönített osztályozási egységek megszámlálásának kérdése is. A gazdasági nyelvben találhatók példák ilyen számlálásra, ám normatív szempontból ezt a jelenséget nem értékelik. A normatív munkák általában az egyes számú főnevek többes számát nem tartják elfogadhatónak a hivatalos szaknyelvi szövegekben, kivéve a főnév konkretizálódásának eseteit. E tekintetben a norma teljes mértékben összhangban áll a litván nyelv morfológiájáról szóló munkákban kifejtett főnévi számelmélettel. Az elméleti munkák az elvont főneveket az egyes számú főnevek alcsoportjaként határozzák meg, a normatív munkák pedig többes számú használatukat nem tartják elfogadhatónak. A jelenlegi kodifikált norma az egyes számú elvont főnevek többes számú használatának csupán egyetlen lehetőségét ismeri el egyértelműen: a főnév konkretizálódását. A konkretizálódás mértéke azonban változó lehet, amit a normatív munkák nem vesznek figyelembe. Ezek csak a két szélső határt húzzák meg: az elvont egyes számú főnév többes számú használata hibának, a konkretizálódott főnévé normának minősül. A norma kellő meghatározottságának hiánya szintén ösztönzi az úgynevezett egyes számú főnevek többes számú használatát. Az ilyen körülmények között kialakuló nyelvhasználat – konkrétan a gazdasági nyelv – azt mutatja, hogy az egyes számú elvont főnevek többes száma a legtöbb esetben a jelentés konkretizálódásával függ össze. Használatának fő ösztönzője mégsem a jelentés konkretizálódása, hanem más tényezők. Ezeket a normatív munkák nem értékelik kellőképpen. Ez a cikk e tényezők tárgyalására tesz kísérletet. Arra a kérdésre, hogy a tárgyalt tényezők és nyelvhasználati tendenciák nem csupán a gazdasági nyelvre jellemzőek-e, megbízhatóbban lehetne válaszolni, ha megvizsgálnánk a köznyelv más, különösen szakosodott használati területeinek számhasználati tendenciáit. Ezért remélhető, hogy e kérdés megvitatásába más területek nyelvkutatói, nyelvalakítói és nyelvhasználói is bekapcsolódnak. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 211 ŠALTINIAI FSA 2011: Lietuvos bankas. Finansinio stabilumo apžvalga, 2011. FSA 2012: Lietuvos bankas. Finansinio stabilumo apžvalga, 2012. LEA 2011: Lietuvos bankas. Lietuvos ekonomikos apžvalga, 2011, lapkritis. LEA 2012: Lietuvos bankas. Lietuvos ekonomikos apžvalga, 2012, gegužė. LEA 2012: Lietuvos bankas. Lietuvos ekonomikos apžvalga, 2012, rugpjūtis. LBMA 2008: Lietuvos banko metų ataskaita, 2007. LBMA 2010: Lietuvos banko metų ataskaita, 2009. LBMA 2011: Lietuvos banko metų ataskaita, 2010. LBMA 2012: Lietuvos banko metų ataskaita, 2011. MA 2008: Europos centrinis bankas. Metų ataskaita, 2007. MA 2010: Europos centrinis bankas. Metų ataskaita, 2009. MA 2011: Europos centrinis bankas. Metų ataskaita, 2010. MA 2012: Europos centrinis bankas. Metų ataskaita, 2011. Pranešimas 2011: Lietuvos bankas. Pranešimas apie pagrindinio tikslo įgyvendinimą, funkcijų vykdymą ir bankų sistemos būklę, 2011 m. gegužės mėn. Pranešimas 2011: Lietuvos bankas. Pranešimas apie pagrindinio tikslo įgyvendinimą, funkcijų vykdymą ir bankų sistemos būklę, 2011 m. gruodžio mėn. Pranešimas 2012: Lietuvos bankas. Pranešimas apie pagrindinio tikslo įgyvendinimą, funkcijų vykdymą ir bankų sistemos būklę, 2012 m. gegužės mėn. LITERATŪRA A E T Ž 2006: Aiškinamasis ekonomikos anglų–lietuvių kalbų žodynas. Sudarė W. Pearce. Vilnius: TEV. B a b i c k i e n ė Z. 2012: Veiksmažodžių abstraktų semantiniai pokyčiai. – Santalka: Filologija, Edukologija 20 (1), 18–25. DLKG 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. DLKŽ 2012: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas. Prieiga per internetą: <www.dlkz.lt> (žiūrėta 2012 m.). J a k a i t i e n ė E., L a i g o n a i t ė A., P a u l a u s k i e n ė A. 1976: Lietuvių kalbos morfologija, Vilnius: Mokslas. K a s p e r a v i č i e n ė R. 2006: Skaičiaus formos vartojimas ir norma. – Kalbos kultūra 79, 217–223. KP1 2002: Kalbos patarimai 1: Gramatinės formos ir jų vartojimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. KPIB 1995–2005: Kalbos patarimų informacinis biuletenis 1–20, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. 212 KALBOS KULTŪRA | 85 LKŽ 2012: Lietuvių kalbos žodynas. Prieiga per internetą: <www.lkz.lt> (žiūrėta 2012 m.). LKŽin 1998: Lietuvių kalbos žinynas. Sudarė P. Kniūkšta. Kaunas: Šviesa. LRTB 2012: Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga per internetą: <http://terminai.vlkk.lt> (žiūrėta 2012 m.). M i l i ū n a i t ė R. 2002: Gramatikos normų variantai ir jų vertinimo ypatumai. – Kalbos kultūra 75, 35–47. M i l i ū n a i t ė R. 2003a: Kalbos reiškinių vertinimo laipsniai. – Acta Linguistica Lithuanica 48, 97–103. M i l i ū n a i t ė R. 2003b: Lietuvių kalbos gramatikos norminimo pagrindai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. M i l i ū n a i t ė R. 2003c: Nenorminiai gramatikos reiškiniai ir jų vertinimo ypatumai. – Kalbos kultūra 76, 17–29. M i l i ū n a i t ė R. 2004: Būvio raiškos būdvardžiaisiais žodžiais vartosenos polinkiai. – Kalbos kultūra 77, 26–39. M i l i ū n a i t ė R. 2006a: Kodifikacijos ir vartosenos santykiai dabartinėje lietuvių kalboje. – Lituanistica 3 (67), 50–59. M i l i ū n a i t ė R. 2006b: Kodifikacijos ir vartosenos santykių modelis. – Kalbos kultūra 79, 9–28. M i l i ū n a i t ė R. 2007: Kodifikuotų normų keitimas: už ir prieš. – Kalbos kultūra 80, 7–23. O g i n s k i e n ė E. 1994: Dėl veiksmažodinių daiktavardžių vartojimo kanceliarinėje kalboje. – Kalbos kultūra 66, 52–58. P a k e r y s J. 2006: Veiksmo pavadinimo konstrukcija lietuvių kalbos gramatikoje. – Daiktavardinio junginio tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 5–149. P a u l a u s k i e n ė A. 1983: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa. P a u l a u s k i e n ė A. 1989: Gramatinės lietuvių kalbos vardažodžių kategorijos, Vilnius: Mokslas. P a u l a u s k i e n ė A. 1994: Lietuvių kalbos morfologija: paskaitos lituanistams, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. P a u l a u s k i e n ė A. 2004a: Lietuvių kalbos kultūra, Kaunas: Technologija. P a u l a u s k i e n ė A. 2004b: Teisininkų kalba ir bendrosios normos, Vilnius: Justitia. P a u l a u s k i e n ė A. 2006: Lietuvių kalbos morfologijos pagrindai, Kaunas: Technologija. P a u l a u s k i e n ė A., T a r v y d a i t ė D. 1986: Gramatikos normos ir dabartinė vartosena, Kaunas: Šviesa. R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 213 Roduner M., Čižik-Prokaševa V. 2006: Skaičiaus kategorija. – Daiktavardinio junginio tyrimai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 3–100. Šukys J. 2003: Kalbos kultūra visiems, Kaunas: Šviesa. TŽŽ 2003: Tarptautinių žodžių žodynas. Antra pataisyta laida, Vilnius: Alma littera. Vainienė R. 2005: Ekonomikos terminų žodynas, Vilnius: Tyto alba. Vaitkevičiūtė V. 2007: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Žodynas. Vladarskienė R. 2008: Skaičiaus formų vartojimo problemos dabartinėje lietuvių kalboje. – Specialybės kalba: terminija ir studijos, Vilnius: Mykolo Romerio universitetas, 124–127. Gauta 2012 11 06 THE USAGE OF ABSTRACT NOUNS IN PLURAL IN THE LANGUAGE OF ECONOMICS AND THE NORM Summary The article deals with the topical issue of singular abstract nouns used in plural in one particular domain of modern Lithuanian – the language of economics. Factors determining and supporting such usage are discussed. Insufficient determinacy of codified norm can be viewed as one of the factors: publications codifying the language mention only the exception when the meaning becomes more concrete, though concreteness can have a different degree. When only opposing margins of the norm and mistake are indicated (usage of a concrete noun is viewed as correct and of an abstract noun as incorrect) the users are entitled to make a decision about every borderline case. Analysis of particular groups of nouns uncovers other factors supporting the usage of abstract nouns in plural. It appears that the plural of the most typical representative of abstract nouns – derivates with the suffix –imas (–ymas) is not only a sign of a change in meaning. Quite a few of such derivates are used in the plural in texts of economics as terms and some of them are included in dictionaries of economics; this encourages the creation and usage of new terms in plural based on analogy with existing terms. Another group of abstracts in plural raises the importance of such a factor as avoidance of ambiguity – a noun in the singular could be ambiguous in a particular context. This factor ought to be related with previously mentioned factors of concreteness of the meaning and necessity to express an opposition “one – many”. The codified norm allows an exception for one group of nouns in the singular – names of materials – to be used in plural in order to express a variety of 214 KALBOS KULTŪRA | 85 kinds. The usage researched shows that this exception is also being applied to abstract nouns. Probably the main factor supporting the abstracts in plural is the increase in concreteness of meaning which is recognized by the norm, although the usage shows that there are some secondary or separate factors. These factors are strong and complex, therefore norms ought to be evaluated appropriately and the usage of abstracts in plural should not be linked with the influence of other languages alone. This article is an initial attempt to investigate this particular subject important for usage. It is being researched on the basis of data from one domain of the standard language, though this analysis might encourage the research to be extended to other domains. This would allow more reliable conclusions to be drawn about the spreading of abstract nouns in plural and their inherence in different styles. KEYWORDS: abstract nouns, singularia tantum, inflectional change in number, increase in concreteness of meaning, derivates, norm, usage. RAMUNĖ VASKELAITĖ Lietuvos bankas Gedimino pr. 6, LT-01103 Vilnius [email protected] R. VASKELAITĖ. Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma 215