Abstrakčiųjų daiktavardžių daugiskaitos vartojimas ekonomikos kalboje ir norma

190 Nyelvi kultúra | 85 Viták RAMUNĖ VASKELAITĖ A Litván Bank absztrakt főnevek A többes szám használata A közgazdaságtan nyelvében és a normában KULCSSZAVAK: egyes számú főnevek, absztrakt főnevek, számbeli ragozás, a jelentés konkretizálódása, képzett szavak, norma, használat. Bevezetés A főnevek számának normativitása aligha lenne különösebben problémás, ha nem lennének olyan főnevek, amelyek normája csak az egyik szám – az egyes szám vagy a többes szám – elismerését, illetve valamelyik szám használatát bizonyos körülmények között írja elő. ezeket a körülményeket a számhasználati normát bemutató, Gramatinės formos ir jų vartojimas című Kalbos patarimų könyvecske a következőképpen nevezi meg: a litván köznyelv számára elfogadhatatlannak minősül az egyes szám használata növények, állatok vagy hasonló fajok nem általános értelemben való megjelölésére, egynél több személy megnevezésére, valamint rendezvények, helyek és egyéb elnevezések megjelölésére (KP1 2002: 19–20). A nyelvhasználatban éppen ilyen esetekben mutatkozik hajlam az egyes szám választására (KPIb 1995–2005). A nem normatív nyelvi jelenségek és a kodifikált norma viszonyának belátó vizsgálatai – amelyek a litván nyelvészetben talán a legaktívabban Rita Miliūnaitė (2002; 2003a, b, c; 2004; 2006a, b; 2007) munkásságában bontakoztak ki – feltárják, hogy a nyelvhasználat valamely írásban rögzített normával szembeni kitartó ellenállását nem kellene sietve annak megsértéseként, a köznyelv nem ismereteként megnevezni. Az ilyen ellenállás néha csupán a nyelv mélystruktúrájában rejlő szintaktikai, szemantikai vagy egyéb körülményekre világít rá, amelyeket a nyelvi normakodifikálók nem érzékeltek vagy nem értékeltek kellőképpen. VasKElaItė. az elvont főnevek többes számának használata a gazdasági nyelvben és a norma 191 értékelve. ezért a nyelvhasználatban elterjedt, normatívnak nem tekintett egyes esetekre figyelmet kellene fordítani, még alaposabban meg kellene vizsgálni őket, és ha kiderül, hogy súlyos okok állnak fenn, talán még a kodifikált normát is meg kellene változtatni. A cikk a használatban gyakran megfigyelhető tendenciát vizsgálja: az egyes számúnak tekintett főnevek többes számú alakban való használatát. Egy ilyen főnévi alcsoportról, nevezetesen az elvont főnevekről van szó. E kérdés aktualitását a köznyelv használatának egy régóta megfigyelt területe, a gazdasági nyelv is mutatja. Ebben bőségesen használják az átutalások, fizetések, elszámolások, számítások, ingadozások, kötelezettségek, kapacitások, kockázatok, veszélyek, válságok, hiányok, költségvetések, mérlegek, gazdaságok, gazdasági tevékenységek, szintek, volumenek, értékek és más, látszólag elvont jelentésű főnevek többes számát, jóllehet a köznyelvi normát rögzítő Kalbos patarimai című kiadványban az egyes számú elvont főnevek többes számát a nyelvi jelenség normához való viszonyának jelölésére alkalmazott négy fokozat közül a legnegatívabban értékelik, az ntk. („nem ajánlott”) jelzéssel, amely azt jelenti, hogy a jelenség a köznyelvben nem ajánlott (KP1 2002: 20). Mindazonáltal nem kellene elhamarkodottan úgy tekinteni erre az eltérésre, mint a használat és a norma ellentétére – a Kalbos patarimai két kivételt irányoz elő. Igaz, ezek egyike – az elvont főnevek többes száma a bőség stilisztikai hangsúlyozásának eszközeként használható – a vizsgált használatra nem alkalmazható. Hivatalos tárgyilagos stílusú szövegeket vizsgáltak, amelyek helyenként még a tudományos stílushoz is közelítenek, ezért az érzelmi-expresszív eszközök nem jellemzőek nyelvezetükre. A stílusok és műfajok határainak elmosódásával általában előfordulnak bennük ilyenek, de a bőség hangsúlyozására szolgáló többes számra nem találtak példát. E szövegek egy bizonyos időszak (év, félév, negyedév) alatt lezajlott gazdasági folyamatokat írnak le és vizsgálnak tárgyilagosan, ezért itt sokkal fontosabb a pontosság, mint a kifejezőkészség. Bár hivatalosan egyes szövegeket áttekintéseknek, másokat jelentéseknek neveznek, ebben a cikkben a könnyebb kezelhetőség kedvéért valamennyit összefoglalóan gazdasági áttekintéseknek nevezzük. a sokaság hangsúlyozására vonatkozó kivételt figyelmen kívül hagyva az absztrakt főnevek többes számát a Kalbos patarimai című kiadványban igazoló egyetlen tényező a főnév jelentésének konkretizálódása marad. A norma egyszerűnek tűnik: ha egy absztrakt jelentésű főnév konkretizálódott, akkor használható többes számban, ha nem, akkor a többes szám használata normasértés. de valóban ilyen egyértelmű a határvonal a norma és a hiba között? vajon meghúzásakor kellőképpen figyelembe veszik-e mindazokat a tényezőket, amelyek éppen a többes számú forma használatára ösztönöznek? ezt kellene feltárnia a használati tendenciák vizsgálatának, ám mielőtt erre rátérnénk, részletesebben kellene tárgyalni az absztrakt főnevek számának használatára vonatkozó, mind a Kalbos patarimai című kiadványban, mind más normatív jellegű munkákban megfogalmazott normát. 192 Kalbos Kultūra | 85 1. KODIFIKÁLT NORMA ÉS ELŐÍRT KIVÉTELEK Az elvont főnevek számáról a Nyelvi tanácsokban a következő megállapítás fogalmazódik meg: „a többes szám nem ajánlott = egyes szám, amikor a főnév elvont, oszthatatlan (nem megszámlálható) dolgokat jelent, és egyes számú” (KP1 2002: 20). Sem a Gramatikos formos ir jų vartojimas című, a számhasználat normáját közlő füzetben, sem e sorozat más füzeteiben nem határozzák meg az elvont, egyes számú vagy oszthatatlan (nem megszámlálható) dolgokat jelentő főnév fogalmát. Természetesen egy ilyen kiadvány célja nem is az efféle meghatározás, de ha nem magyarázzák meg, milyen jelentést tulajdonítanak nekik, fennáll annak a veszélye, hogy az előírást kétféleképpen értelmezik: 1) a többes szám nem ajánlott, amikor a főnév mindhárom feltételnek megfelel (elvont, egyes számú, valamint oszthatatlan vagy nem megszámlálható dolgokat jelent); 2) a többes szám nem ajánlott, amikor a főnév bármelyik egy feltételnek megfelel. Arra a kérdésre, hogyan kellene értelmezni ezt az előírást, a litván főnevek számának leírásaiban nem találnánk választ; ezekből kiderülne, hogy egyik értelmezés sem lehetséges. E leírásokban rendszerint olyan osztályozást közölnek, amely szerint az elvont főneveket az egyes számú főnevek egyik alcsoportjaként különítik el1, ez utóbbiakat pedig a számmal nem ragozható, a megszámlálhatatlan dolgokat jelentő főnevekkel azonosított csoportok egyikeként (Jakaitienė ir kt. 1976: 36–41; Paulauskienė 1983: 166–167; 1994: 149–150; 2004a: 148–149; 2006: 73–77; Paulauskienė, tarvydaitė 1986: 67–77; DlKG 1997: 65–68). Logikátlan lenne előbb valamelyik alcsoportot, majd az egész csoportot nem ajánlottnak tekinteni. Vagyis a Nyelvi tanácsok ajánlása nem a főnevek szám szerinti osztályozásán, hanem általános, konkrét és elvont főnevekre való felosztásukon alapul, és az elvont főnevek közül a többes számú alakokat ajánlja nem használni az egyes számú jelentés kifejezésére. csupán a nem ajánlottság harmadik feltétele nem világos – hogy a főnévnek egyben oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat is kell jelölnie. Az említett osztályozás szerint minden egyes számú főnév 1 Más alcsoportokat nem egységesen jelölnek meg: egyes helyeken megkülönböztetik a gyűjtőneveket (augalija, aukštuomenė, inteligentija), a tulajdonneveket (Lietuva, Kaunas, Klaipėda) és az anyagneveket (actas, auksas, betonas) (Jakaitienė ir kt. 1976: 38; DlKG 1997: 66), máshol pedig hozzáadják a betegségek neveinek alcsoportját is (gripas, kokliušas, sloga) (Paulauskienė, tarvydaitė 1986: 74), külön említik a világtájak és a szelek neveit (pietys, rytys, šiaurys) (lKŽin 1998: 100; Paulauskienė 1994: 150; 2004b: 300–301; 2006: 74). adelė Valeckienė, rámutatva arra, hogy mind a singularia tantum, mind a pluralia tantum főnevek gyakran ugyanazokkal a jelentésekkel rendelkeznek, olyan általános osztályozást ad, amely mindkét főnévtípust magában foglalja (Valeckienė 1998: 218–219). r. VasKElaItė. Az elvont főnevek többes számának használata a gazdasági nyelvben és a norma 193 oszthatatlan (megszámlálhatatlan) dolgokat jelölnek, míg az osztható (megszámlálható) dolgokat jelölők már nem egyes számúak. Vagyis a pontosítás a Kalbos patarimai című kiadványban mintha nem is lenne szükséges. Ha nem tulajdonítunk neki valamiféle olyan jelentést, amelyet itt egyszerűen nem próbáltak tisztázni, az abban a kiadványban megfogalmazott normát így lehet összefoglalni: a köznyelvben nem ajánlott az egyes számú elvont főnevek többes száma, kivéve a bőség hangsúlyozásának és a főnév jelentése konkretizálódásának eseteit. Egyes nyelvművelő tankönyvekben a jelentés konkretizálódásának kivételét nem említik, a hivatalos stílusokban pedig azt jelzik, hogy semmilyen egyes számú főnév többes számú alakját nem szabad használni, köztük az elvont főnevekét sem. Így Jonas Šukys Kalbos kultūra visiems című könyvében ez áll: „a hivatalos nyelvi stílusokban nem használható az egyes számú főnevek többes száma, különösen akkor, ha a főnevek elvontak és megszámlálhatatlan dolgokat jelölnek” (Šukys 2003: 105), Aldona Paulauskienė Lietuvių kalbos kultūra című műve pedig azt jelzi, hogy az egyes számú főnevek többes számát semleges stílusban nem helyénvaló használni (Paulauskienė 2004a: 152). A mai litván nyelv morfológiai alakjainak alapvető leírásában – a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika (DlKG) című nyelvtanban – számolnak a jelentés konkretizálódásának kivételével: „Az elvont főnevek olykor konkretizálódnak, és nemcsak általánosított cselekvéseket, állapotokat, tulajdonságokat kezdenek jelölni, hanem e cselekvések, állapotok, tulajdonságok konkrét megnyilvánulásait is. az egyes számú elvont főnév ekkor többes számú alakban is használható, vö.: džiaũgsmas – džiaugs ma, rpestis – rpesčiai, skaũsmas – skausma” (DlKG 1997: 62). a DlKG megfogalmazásaiból azonban világossá válik, hogy a konkretizálódás mértéke eltérő lehet: a főnév nemcsak új jelentést kaphat, hanem a jelentés bizonyos árnyalatára is szert tehet (DlKG 1997: 66). közvetlenül csak a „konkretizálódott” főnevek többes számának ajánlott voltát nevezik meg, azonban a „konkretizálódás” magyarázata arra utal, hogy e kifejezés a jelentésváltozás gyengébb eseteit is magában foglalhatja. egyértelmű megfogalmazásokat arra vonatkozóan, hogy használható-e az absztraktumtól csak csekély konkretizáltsági fokban eltérő szavak többes száma, a DlKG nem közöl. de még ha közölné is, a norma akkor sem lenne teljesen egyértelmű, mivel sem a DlKG-ban, sem más normatív kiadványokban nincsenek meg az absztrakt és konkrét, még kevésbé valamely konkretizáltsági fokot csupán elért főnevek jegyzékei. Sem a jelentés absztraktságát, sem konkretizálódásának különböző fokait nem jelölik a szótárakban sem. Ilyen helyzetben teljes egészében a nyelvhasználatra hárul annak eldöntése, hogy az absztrakt főnévnek mekkora konkretizáltságot tulajdonítsunk. de akárhogy is 194 Kalbos Kultūra | 85 bármennyi konkretizáltságot kapott, ha csak a szélső normákat és a hibák határait jelölik meg, még a legcsekélyebb konkretizáltsági árnyalatot elnyert főnevek többes számú használata sem tekinthető a norma megsértésének. Természetesen a jelentés konkretizálódásának fokát nem egyszerű meghatározni. Erre figyelmet fordítva r. Miliūnaitė a konkretizáltság és az absztraktság szembeállítását azok egyikének tekinti, amelyek nem teszik lehetővé a normatív és nem normatív nyelvi jelenségek közötti egyértelműbb határ meghúzását, valamint az egyik oknak, amiért nemcsak a köznyelvben ajánlható és nem ajánlható, hanem köztes eseteket is meg kell különböztetni (Miliūnaitė 2003a, b). A nyelvi tanácsadókban a köztes esetek rendszere valóban alkalmazásra kerül: a használatra ajánlott és a nem ajánlott eseteken kívül még kerülendő eseteket és a norma másodlagos változatait is megkülönböztetik. azonban az elvont főnevek számának megítélésekor csak a szélső határokat húzzák meg, vagyis a tisztán egyes számú elvont főnév többes számát hibának tekintik, a konkretizálódott jelentésűét pedig normának. Ebből az következne, hogy a köztes esetek közötti választás lehetőségét sem el nem utasítják, sem el nem ismerik. a Gramatikos normos ir dabartinė vartosena című, normatív jellegű munkában, amely csaknem három évtizeddel ezelőtt jelent meg, a jelentés konkretizálódásának kritériuma mellett egy másik kritériumot is felvetettek – azt, hogy a többes számban használt főnév mennyire jellemző a litván nyelvre (Paulauskienė, tarvydaitė 1986). például a pedagógia szakterületén használt mokėjimai terminus, valamint az akkoriban az újságírás területén terjedő medžiagos2 használatra ajánlottságát megkérdőjelezték, mivel úgy vélték, hogy ezek közvetlen tükörfordítások az orosz nyelvből, a konkretizálódott jelentésben használt pajėgumai használatát azonban elfogadni kezdték (Paulauskienė, tarvydaitė 1986: 76–77). A később megjelent, e kiadvány társszerzője által írt munkákban már a pajėgumai és az apimtys alakokat is tükörfordításoknak nevezik (Paulauskienė 2004a: 152; 2004b: 304). A kiadvány megjelenése után két évtizeddel ramunė Kasperavičienė cikkében már nemcsak az orosz, hanem az angol nyelv hatását is megállapítják (Kasperavičienė 2006: 217). éppen erre hivatkozva indokolják a pardavimai absztrakt főnév javítását a Valstybinės lietuvių kalbos komisijos által létrehozott Konsultacijų banke: e forma állítólag az angol nyelv hatására, pontosabban az angol sales miatt alakult ki (lásd: http://www.vlkk.lt/lit/2331). A jelentés konkretizálásán és a stilisztikai megfontolásokon kívül a litván nyelv normatív kiadványai nem irányoznak elő több, az egyes számú absztrakt főnevek többes számának igazolására szolgáló okot. A morfológiai leírásokban egy-egy ösztönző tényezőről tesznek említést más alcsoportok egyes számú főneveinek tárgyalásakor. Többes számukat úgy jellemzik, mint amely egy állapotot fejez ki, 2 A jelenlegi használat azt mutatná, hogy a medžiagos kifejezés, amellyel két és fél évtizeddel ezelőtt összefoglalóan nevezték meg a cikkeket, híreket és riportokat, legalábbis a nyilvános nyelvhasználatból eltűnt. r. VasKElaItė. az absztrakt főnevek többes számának használata a gazdasági nyelvben és a norma 195 nem csupán egy alkalomra jellemző állapotot, az állapot fennmaradását fejezve ki (Paulauskienė 1989: 166; 2004b: 305). A. Paulauskienė Lietuvių kalbos kultūra című művében külön említ két esetet, amikor a többes számú alak használatát a mellette álló, egynél több objektumra utaló szavak indokolják: Jis išgelbėjo ne vieno žmogaus gyvybes; Iki rugpjūčio pradžios reikia baigti mokyklų remontus (Paulauskienė 2004a: 152). Az ilyen többes számú használatot nem tekintik elfogadhatónak, ezeket az eseteket azonban részletesebben nem vizsgálják. Azt az elvet szilárdan követve, hogy az egyes számú elvont főnevek szám szerint nem ragozhatók, hogy többes számuk nem a ragozás, hanem a lexikai jelentés különbségének jele, a szerző valamennyi, egyedül vagy társszerzőkkel írt munkájában hangsúlyozza (Paulauskienė 1983, 1989, 1994, 2004a, 2004b, 2006; Jakaitienė ir kt. 1976; Paulauskienė, tarvydaitė 1986), ezeket az eseteket pedig írás közbeni legegyszerűbb figyelmetlenségként, a szöveg szerkesztésekor elkövetett kihagyásként nevezi meg; Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy az emberek néha az életeket és a javításokat is megszámolják (Paulauskienė 2004a: 152). Az elvont főnevek többes számú használatának további ösztönzőit az elmúlt évek két, a számhasználat tendenciáiról szóló tanulmánya említi. r. Kasperavičienė egyes főnevek többes számát (džiaugsmai, verksmai) az intenzitás kifejezésének szükségletével hozza összefüggésbe, más főnevekét (gripai, skausmai, lietūs, darganos, sniegai) pedig az ismétlődés jelölésének tartja (Kasperavičienė 2006: 218–219). Igaz, az ismétlődés kiemelésének szükségletét mint a többes számot fenntartó tényezőt részletesebben nem vizsgálják, az pedig, hogy csak szépirodalmi példákat közölnek, arra utalna, hogy az ilyen többes számot művészi kifejezőeszköznek tekintik. Az ismétlődés kiemelésének szükségletét az elvont főnevekkel, pontosabban az -imas (-ymas) képzős főnevekkel Rasuolė Vladarskienė (2008) tanulmánya közvetlenül összekapcsolja. Az ilyen többes szám elfogadhatóságával kapcsolatban némi kétely merül fel, de az elvont dolgot jelölő, különféle fajtájú vagy megszámlálható dolgokra utaló főnevek többes számú alakban való használatát nem tekintik lehetetlennek. Az említett morfológiai leírásoktól eltérően ebben a tanulmányban a példák nem művészi, hanem hivatalos-hivatali stílusból származnak. A tanulmány 2008: 125). szerzője általában véve kimutatja, hogy a korábban absztraktnak tartott főnevek többes száma a mai litván nyelvben már nem elszigetelt esetekben fordul elő – használatát tendenciának nevezik (Vladarskienė E fontos tendencia vizsgálatát a gazdasági szaknyelv használata alapján itt kíséreljük meg. Az elemzés azokra a tényezőkre összpontosít, amelyek ösztönzik vagy fenntartják az absztraktnak tekintett főnevek többes számú alakban való használatát. 196 Kalbos Kultūra | 85 2. HASZNÁLATI SAJÁTOSSÁGOK ÉS TÉNYEZŐK 2.1. A tipikus absztraktumok többes száma Tipikus absztraktumoknak általában az -imas képzővel képzett igeneves főneveket szokás tekinteni. A DlKG elismeri, hogy az absztraktumok képzésére használt affixumok közül ez a képző a legtermékenyebb, és hogy képzett szavai igen világos és tiszta cselekvésmegnevező jelentésben használatosak (DlKG 1997: 94)3. Ugyanezen absztraktumképző formáns változatának tekintik az -ymas képzőt; termékenységét korlátozottabbnak ismerik el (DlKG 1997: 95). Az e képzőkkel alkotott főnevek bőségét, legalábbis a hivatali nyelvben, csaknem húsz évvel ezelőtt állapították meg (oginskienė 1994). Kapcsolatban áll az idegen nyelvek hatásával, azonban az ilyen főnevek terjedésének nem kevésbé fontos okaként a képzéstípus produktivitását is figyelembe kell venni. Mindazonáltal az, hogy egy szó a legtipikusabb absztrakt főnevek képzőjével rendelkezik, még nem jelenti azt, hogy absztrakt főnév. A -imas (-ymas) képzős származékok némelyike teljesen konkretizálódott, azaz szemantikai változásokon ment keresztül4. Egy részük rendezvény, pontosabban egy bizonyos összejövetel jelentésében használatos. A gazdasági áttekintésekben leggyakrabban e jelentésű főnevek fordulnak elő: minėjimas, pasitarimas, susirinkimas, susitikimas, suvažiavimas, svarstymas, pl. : A Kormányzótanács rendszerint évente kétszer ülésezik – a tavaszi és az éves IMFés Világbank-csoporttalálkozókon (lbMa 2012 05: 68); E találkozókon meghatározta továbbá azokat a kérdéseket is, amelyeket fel kell venni az EKB szociális párbeszédért felelős munkacsoportja üléseinek napirendjére (Ma 2011: 206); Ezenkívül az EKB szakértői és az Európai Parlament képviselői különböző, az EKB hatáskörébe tartozó kérdésekről tanácskozásokat tartottak (Ma 2008: 184). Nem idegenek a vizsgált használattól a -imas (-ymas) képző teljesen konkretizálódott származékai sem, amelyek írott szöveget jelölnek. ezek főként dokumentumok megnevezései: parancs, törvény, utasítás, határozat, igazolás, értesítés, döntés stb. Ha azt kívánjuk jelezni, hogy egynél több dokumentumról van szó, többes számú alakot használunk, például: : Szükséges törvények ahhoz, hogy a dán betétbiztosítási rendszer betartsa a monetáris finanszírozás tilalmát (Ma 2011: 118); A Kormányzótanács többek között felhívta a figyelmet arra, hogy 3 a képzéstípus produktivitását és a cselekvések megnevezéseinek (nomina actionis) az igealakhoz való közelségét figyelembe véve az ilyen származékoknak még különleges helyet is javasolnak biztosítani a grammatikai leírásban (Pakerys 2006). 4 a szabályos igék absztraktumainak szemantikai változásait és azok modelljeit részletesen vizsgálja Zofija Babickienė (2012). r. VasKElaItė. az absztrakt főnevek többes számú használata a gazdasági nyelvben és a norma 197 egyes kormányok fiskális és strukturális politikai intézkedésekkel, valamint reformokkal kapcsolatos nyilatkozatait (Ma 2012: 15). Az ilyen főnevek szám szerint ugyanúgy ragozódnak, mint a konkrét jelentésű főnevek. Így többes számuk a szám szerinti ragozás eredménye, és egyben jelentős ösztönzője a -imas (-ymas) képző más képzett alakjai többes számának elterjedésére is. A közgazdasági nyelvben többes számban használják azokat a -imas (-ymas) képzős főneveket is, amelyeket általánosságban úgy lehet jellemezni, hogy a cselekvés eredményének vagy tárgyának jelentésével rendelkeznek. A Kiekvienos šalies bankų sistema galėjo kompensuoti siunčiamų mokėjimų vertę, susijusią su prekių ir paslaugų grynuoju importu ar turto iš kitos euro zonos šalies įsigijimu, įplaukomis (Ma 2012: 35) mondatban a mokėjimai főnév a cselekvés tárgyának jelentésében szerepel, a pervedimai főnevet pedig, amely az ES pervedimai 2012 m. pirmąjį ketvirtį, palyginti su ankstesniu ketvirčiu, buvo didesni (lEa 2012 08: 12) mondatban fordul elő, inkább a cselekvés eredményével kellene kapcsolatba hozni5. Bármelyik jelentésben használják is ezeket a főneveket, jóval konkrétabbak a tiszta absztraktumoknál – a cselekvés megnevezésének jelentésével rendelkező főneveknél. Így a mokėjimai a konkrétság fokát tekintve a képzős vagy utóképzős származékoknak, a mokesčiai, įmokos alakoknak felelnének meg, a pervedimai pedig a perlaidos vagy hasonló származéknak. A DlKG-ban közölt főnévképzési leírásból kitűnik, hogy a cselekvés eredményét vagy tárgyát a litván nyelvben valóban inkább nem a -imas (-ymas) képző származékaival, hanem más képzőkkel vagy végződésképzéssel létrehozott szavakkal szokás megnevezni (DlKG 1997: 125–128). A szóalkotási típusok jelentéseinek specializálását javasolják, vagyis hogy a -imas (-ymas) képző származékait csak a cselekvés megnevezésének jelentésében használják, a cselekvés eredményét (valamint bizonyos cselekvések rendszerét, a tevékenységi területet) pedig ne tisztán cselekvési jelentésű igeneves főnevekkel, hanem más képzőkkel (vagy előképzőkkel, végződésekkel) alkotott származékokkal fejezzék ki (oginskienė 1994: 56). Sajnos a vizsgált használatban az ilyen ajánlást nem mindig lehet figyelembe venni, mivel a más képzőkkel vagy előtagokkal képzett származékok rendszerint „foglaltak”, azaz ugyanazon a területen más jelentésű terminusokként használatosak, miközben fontos megőrizni a kapcsolatot az alapul szolgáló, cselekvést jelölő igével. A közgazdasági nyelvben más jelentést nyertek a mokėjimas főnévvel közös tővel rendelkező įmoka és mokestis származékok, valószínűleg ezért terjedt el a mokėjimai forma is a fizetett összegek jelentésében. 5 Az igékből képzett absztrakt főnevek szemantikai modelljeit vizsgálva Z. Babickienė felhívja a figyelmet arra, hogy a litván nyelvészetben szokás a cselekvés eredményét jelölő csoportba sorolni azokat az igéből képzett absztrakt főneveket is, amelyeket a cselekvés tárgyának megnevezéseiként lehetne nevezni, és külön nomina objectum szemantikai modellt különít el (Babickienė 2012: 20). 198 Kalbos Kultūra | 85 A atsiskaitymai, įsipareigojimai, pervedimai főnevekkel közös tővel rendelkező szavakat a közgazdasági nyelvben nem használják, tehát lehetne származékokat képezni, azonban maga az alapige is származék, ezért nem egyszerű, sőt egyáltalán nem is lehetséges belőle további származékokat képezni. Ez feltehetően szintén olyan tényező, amely támogatja az absztrakt főnevekre jellemző képzővel ellátott főnevek elterjedését a cselekvés tárgyának vagy eredményének jelentésében. Természetesen ezeket a főneveket csak feltételesen lehetne absztrakt főneveknek nevezni, mivel konkretizálódtak. Jelentésük különbözik a tiszta absztrakt főnevekétől, és ezt a jelentéskülönbséget éppen a főnév többes számú használata jelzi. A többes szám ezekben az esetekben nem a főnevek számbeli ragozásának, hanem a jelentés differenciálódásának eredménye. Ennek a csoportnak számos főneve használatában terminusi státuszt nyert. az ilyen terminusok, többnyire más terminusok összetevőiként, a gazdasági terminusok szótáraiba is bekerültek. például az egyik legújabb ilyen jellegű munkában – D. W. Pearce Magyarázó angol–litván gazdasági szótárában (aEtŽ)6 szerepel a fizetési mérleg (aEtŽ 2006: 205–207), a nemzetközi fizetési rendszer (aEtŽ 2006: 154), az átutalási probléma (aEtŽ 2006: 628), az azonnali elszámolások piaca (aEtŽ 2006: 588), a határidős elszámolási ügylet, a határidős elszámolási ügyletek piaca (aEtŽ 2006: 251), a kötelezettségek (aEtŽ 2006: 362), a folyó kötelezettségek (aEtŽ 2006: 148), a foglalkoztatások (aEtŽ 2006: 195), az importkorlátozások (aEtŽ 2006: 290), a racionális késedelmek (aEtŽ 2006: 532) stb. Még több, többes számú alakot tartalmazó terminust használnak ebben a szótárban a fogalmak magyarázatakor. Ezek közül néhány bekerült a Litván Állami Litván Nyelvi Bizottság által kezelt Litván Köztársaság Terminológiai Bankjába is: elszámolási kockázat; elszámolási számla; elszámolási közvetítő; folyó átutalások; gazdasági ingadozások; a befektetővel szembeni kötelezettségek; fizetési mérleg; az állami költségvetési, számviteli és fizetési rendszer használata; rövid lejáratú kötelezettségek; állami költségvetési, számviteli és fizetési rendszer; a működési szegmens kötelezettségei és egyebek (lrtb 2012). A tényleges használat megerősíti, hogy a többes számú alakban álló, -imas (-ymas) képzős főnevek nem csupán terminológiai szótárak adatai. Átutalások, 6 A közgazdaságtan az a terület, amelynek terminológiája az egyik legnagyobb átalakuláson ment keresztül. Litvániában 50 éven át nem létezett a szabadpiaci gazdaság és annak terminológiája. A függetlenség helyreállítása után elárasztották az országot az angol terminusok. Az angol terminológiai szótárak lefordításával próbáltak megbirkózni a beáramlásukkal, de a terminushasználat hagyományának hiányában nem mindig választották ki a szakmai és nyelvhelyességi szempontból legpontosabb litván megfelelőket. Ez a fordított szótár abban különbözik, hogy a benne szereplő terminusok többségét ellenőrizték a használatban, és nyelvszakértők értékelték – a szótár elkészítésében közreműködött a Litván Nyelvi Intézet Terminológiai Osztálya. R. VasKElaItė. Az elvont főnevek többes számának használata a közgazdaságtan nyelvében és a norma 205 ahol leginkább a közgazdasági elméletet fejlesztik, ez a szó számban változik (vö. risk, risks), a rizikos főnév többes számú használata azonban arra engedne következtetni, hogy az elsődleges ösztönző nem az angol nyelv tendenciája, hanem a jelenségek, folyamatok, tulajdonságok és egyéb elvont dolgok fajták szerinti csoportosítása. Az ilyen csoportosítás különösen jellemző a közgazdasági elemzések szövegeire, és onnan kerül át a gazdasági áttekintésekbe is. Például a banki tevékenységgel kapcsolatos kockázatot általában likviditási, működési, hitelés egyéb kockázatokra osztják fel. Ha valamennyi vagy több típusát egyetlen szóval kívánják összefoglalni, akkor a többes számú formát használják, pl. : A külföldi tartalékok befektetése során a Lietuvos bankas többféle kockázattal szembesül: hitel-, árfolyamés kamatlábkockázattal. A külföldi tartalékokkal szemben támasztott biztonsági alapelv megvalósítása során normákat és korlátozásokat állapít meg mindezen kockázatok kezelésére (lbMa 2012: 35); A Kormányzótanács úgy határozott, hogy céltartalékot képez a devizaárfolyam-, a kamatlábés az aranyár-kockázatokra (Ma 2011: 210). A litván nyelvben normatívnak csak az anyagnevek általánosító többes számát tekintik. Igaz, a Kalbos patarimai című kiadványban, ahol a nyelvi jelenségek értékelésének fokozatrendszerét alkalmazzák, ezt nem a norma fő, hanem mellékes változatának tekintik – a fő változatok: įvairus vynas, įvairių rūšių vynas, visokia arbata, jogurtas (KP1 2002: 21). A csak egyes számban használatos főnevek egy másik alcsoportja – az elvont főnevek – esetében az általánosító többes számot közvetlenül nem ismerik el, azonban számolnak vele a jelentés konkretizálódásának említett kivételére való utaláskor. Az ezt illusztráló példákként a következők szerepelnek: Az embert sokféle félelem kerítheti hatalmába. Az országot fenyegető veszélyeket több csoportra lehet felosztani (KP1 2002: 20). az ilyen többes szám használatából bőven akad, pl. : Ez azt mutatja, hogy a pénzügyi piacok Litvánia legfőbb veszélyeit a külföldről eredő lehetséges hatásban látták (lbMa 2012: 33); Az ország pénzügyi szektora és az egész gazdaság stabilitása számára a legnagyobb veszélyt a gazdasági növekedés korlátozott kilátásai, valamint az euróövezet perifériájának államháztartási problémáival és a legfontosabb litván kereskedelmi partnereket érintő lehetséges negatív következményekkel kapcsolatos veszélyek jelentik (Ma 2010: 26). Másfelől néha egyes számú változatok is előfordulnak, amelyeket a Nyelvi tanácsok a norma fő változatának tekintenek, pl. : A biztonság elvét követve a Litván Bank korlátozza és aktívan kezeli a külföldi tartalékok befektetése során felmerülő valamennyi típusú pénzügyi kockázatot (Ma 2010: 40); A bankok számára fontos, hogy tovább növeljék tőketartalékaikat, konzervatívan értékeljék a különböző típusú kockázatokat, és képezzék a szükséges céltartalékokat (Fsa 2012: 3). azonban nem mindig lehetséges ezeket a változatokat lefor- 206 Nyelv és kultúra | 85 dítani. Például az Inspektuojant ypač domėtasi, kaip valdoma tam tikrų rūšių rizika, labai daug dėmesio skirta kredito ir likvidumo rizikų valdymui bei vidinio valdymo kokybei (lbMa 2011: 41) mondatban a rizika főnév első előfordulásakor alkalmazható a normatív változat, a második esetben azonban csak a többes szám lehetséges. Az egyes szám használata esetén a kredito rizika és a likvidumo rizika nem különülne el két kockázattípusként. A pontosság követelményéhez a stílus és a nyelvi gazdaságosság követelményei is hozzájárulnak – a rizika szó ismétlése egyszerre volna gazdaságtalan és stílustalan, a kockázattípusok részletes tárgyalásakor pedig sokszor meg kellene ismételni. Nagyon hasonló tendenciák jellemzik a litván veikla szó, pontosabban a ekonominė veikla – gazdasági tevékenység – használatát is. Az Ekonominės veiklos rūšių klasifikatorius – az ország gazdaságában létező társadalmi és gazdasági tevékenységtípusok rendszerezett gyűjteményének, amelynek osztályozási egysége a tevékenységtípus (pl. mezőgazdaság, erdészet és halászat, bányászat és kőfejtés, feldolgozóipar, építőipar, szállítás és raktározás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás stb.), kiadását követően a gazdasági áttekintésekből kezdett eltűnni a korábbi időszak szövegeire jellemző, az ország gazdaságának ágazatok szerinti elemzése, ezzel együtt pedig a sektorius szó használati területe is beszűkült. azonban úgy tűnik, hogy az ehelyett használni kezdett ekonominė veikla szókapcsolat átvette a konkrétabb jelentésű, területre, helyre utaló sektorius főnév jelentéseit is, pl. A magánszektorban a bérek növekedését leginkább a szolgáltatási szektor béreinek emelkedése idézte elő – főként a kereskedelemben, az információs és kommunikációs, valamint a szállítási és raktározási tevékenységekben. Egész évben emelkedett a magánszektor más gazdasági tevékenységeiben is – az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban (lbMa 2011: 20). Egyes esetek azt mutatják, hogy a (gazdasági) tevékenység és a szektor szavakat valóban szinonimaként használják, pl. A foglalkoztatottak száma a magánszektorban növekszik, különösen a feldolgozóiparban, a nagyés kiskereskedelemben, azonban vannak olyan tevékenységek, amelyekben csökken a foglalkoztatottak száma, például a pénzügyi és biztosítási, az oktatási, valamint az egészségügyi tevékenységekben (lEa 2012 05: 3); A magánszektorban a bérek növekedésére a szolgáltatási szektorban, különösen a kereskedelmi, a szállítási és raktározási, valamint az információs és kommunikációs tevékenységekben emelkedő bérek voltak a legnagyobb hatással. A bérek a magánszektor más tevékenységeiben is emelkedtek – az iparban, az építőiparban, valamint a mezőgazdaságban. A magánszektorban a bérnövekedés több mint felét a nem rendszeres kifizetések növekedése idézte elő (lEa 2012 05: 10). r. VasKElaItė. az absztrakt főnevek többes számú használata a gazdasági nyelvben és a norma 207 Vagyis az ilyen körülmények között használt veikla szó jelentése jelentősen konkretizálódott, és többes száma a konkretizálódott főnév szám szerinti ragozásának következménye lenne. azonban egy másik tényező is ösztönzi. amikor a gazdaságot a gazdasági tevékenység típusai szerint elemzik, valamint amikor a pénzügyi szektort az őt érintő kockázat típusai szerint tárgyalják, szükség van egy összefoglaló változatra, és ehhez leggyakrabban a veikla szó többes számát használják, pl. : Litvánia exportjának visszaesése először közvetlenül a külkereskedelemre jobban orientált gazdasági tevékenységeket, azaz az ipart, a bányászatot, a kereskedelmet, a közlekedést és a mezőgazdaságot érintené (Fsa 2012: 26); A bankok nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hiteleinek portfóliójában a legnagyobb részt a termelési, kereskedelmi, közlekedési, építőipari és ingatlanpiaci tevékenységeknek nyújtott hitelek tették ki (lbMa 2012: 24); A feldolgozóipar fő tevékenységei közül csak az élelmiszeripar – a belső kereslettől leginkább függő tevékenységek egyike – által létrehozott hozzáadott érték volt kisebb, mint 2009-ben (lbMa 2011: 14). A nyelvi tanácsadók normatív szempontból ajánlatosabbnak tartják azt a változatot, amelyben a įvairus, visoks melléknevekkel alkotott kifejezések szerepelnek – a hivatalos szakmai stílus szövegeibe az elégtelen meghatározottság miatt nem illenek, a įvairių rūšių ekonominė veikla szerkezet pedig nem felelne meg a gazdaságosság elvének. A közgazdászok különösen ügyelnek erre. a gazdaság nemzetközi szó többes számú használata szintén csak első pillantásra hozható kapcsolatba az angol nyelvvel, amelyben az economy főnév számban változik (vö. economies)9. a litván szövegekben a többes számot leggyakrabban egy bizonyos fajta gazdaság megnevezésére használják. igaz, megnevezésének szükségességét gyakran egy angol nyelvből átvett terminus idézi elő. A developed economy lefordításának szükségessége esetén elterjedt a fejlett gazdaság, a terminológiai használat felé hajló small open economy szókapcsolatot pedig kis és nyitott gazdaságként fordították (vagy kis, nyitott gazdaság; kis nyitott gazdaság). az emerging economy terminus litván megfelelője még nem állandósult, a használatban előfordulnak a kylanti ekonomika, kylančios rinkos ekonomika, besiformuojanti ekonomika, besiformuojančios rinkos ekonomika és más változatok. ilyen kifejezésekkel egy konkrét ország gazdasága jellemezhető, de gyakrabban olyan fogalmakról van szó, amelyek egynél több ország gazdaságát foglalják magukban, pl. : A monitoring hatékonyságának növelése érdekében az IMF 2011-ben első alkalommal készítette el a világ öt legnagyobb gazdaságának (az euróövezet, az USA, az Egyesült Királyság, Kína és Japán) más országokra gyakorolt rendszerszintű hatására, valamint a konszolidált többoldalú monitoringra vonatkozó ata9 Az economics főnevet az angol nyelvben a közgazdaságtudomány jelentésében többes számban használják. 208 Kalbos Kultūra | 85 szám (lbMa 2012: 68); Mindazonáltal ezeket a kis és nyitott gazdaságokat a nemzetközi környezet erősebben befolyásolja (lEa 2012 08); Az olyan rendszerszinten fontos és nagy világgazdaságok, mint az EU, Kína vagy az USA, belső keresletének változásai közvetlen és közvetett csatornákon keresztül meghatározzák a litván export iránti kereslet alakulását (Fsa 2012: 26); A fejlett gazdaságok növekedése továbbra is meglehetősen csekély volt. Ezzel együtt a világgazdasági fellendülésre hatással voltak a feltörekvő gazdaságok, különösen az ázsiaiak, sőt néhány országban aggodalmat is keltett a túlfűtöttséghez vezethető nyomás miatt (Ma 2011: 23); A világgazdasági növekedés tendenciái alapján továbbra is különbözött egymástól nemcsak a fejlett és a feltörekvő gazdaság, hanem az egyik fejlett gazdaság is a másiktól (Ma 2011: 20). A konkrétabb jelentésű ūkis (ūkiai) főnév, amellyel az angol economy (economies) fordítható lenne, ilyen, a terminus jelentésével rendelkező szókapcsolatokban nem használatos, és teljesen indokoltan. E szókapcsolatok angol nyelvű szövegekben való használata azt mutatja, hogy nem konkrét országok gazdaságait, hanem a gazdaságot mint bizonyos strukturális sajátosságokkal rendelkező rendszert nevezik meg. a ekonomika szó e jelentését a nemzetközi szavak szótárai is feltüntetik (tŽŽ 2003: 192; Vaitkevičiūtė 2007: 278). a rendszer lehet egynél több is; csoportjuk megjelölésekor a rendszerek többes számot használnák. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságok csoportját is nevezhetjük gazdaságnak, a valamely szempont alapján felosztott rendszereket pedig faji fogalmakkal jelölhetjük (fejlődő gazdaságok, feltörekvő gazdaságok stb.). Arra, hogy a hasonló ösztönzőkből fakadó többes szám már nem egyedi használati eset, r. Vladarskienė (2008: 126) is felhívta a figyelmet. A következő változást állapította meg: korábban jelezték, hogy bizonyos fajtákról vagy területekről van szó, most pedig az absztrakt főnév többes száma már a rūšys szó mellett is előfordul, pl. A versenyképes üzleti világban számos kockázat van. A kockázatok (=kockázat) fajtái és osztályozásuk nagymértékben az üzleti tevékenység jellegétől függ. Az így használt többes számot indokolatlannak tekintik, általában azonban hajlanak egyetérteni a fajtákra felosztott dolgok többes számával: A vállalat értékesítésének bruttó és nettó jövedelmezősége; A szennyezés értékelésének ez a rendje nem felel meg az uniós rendelet követelményeinek, mivel e rendelet előírja azon termelési folyamatok nyilvántartását is, amelyek során akár csekély mennyiségű, 25 fajta szennyezőanyag is felszabadul; A falusi turizmus – az egyik legnépszerűbb alternatív tevékenység. Absztrakt dolgok megszámlálásának eseteivel hozzák kapcsolatba (Úgy tűnik, az emberi psziché egyszerre képtelen két fenyegetést, két veszélyt érzékelni. Itt külön kellene választani néhány hatást és tendenciát), az utóbbiak normativitását pedig a legkevésbé vitathatónak tartják. Mindazonáltal ezeknek az eseteknek az oksági sorrendje valószínűleg fordított: a jelenségeket r. VasKElaItė. az absztrakt főnevek többes számának használata a közgazdasági nyelvben és a norma 209 (folyamatok, tulajdonságok stb.) először osztályozzák, és csak ezt követően kezdik megszámolni az osztályozás egységeit (fajtákat, csoportokat stb.). az esetek értékelésének sorrendje nyilvánvalóan szintén fordított kellene, hogy legyen: mivel a jelenségek, folyamatok, tulajdonságok osztályozása magától értetődő dolog, és annak következményét – a konkrétabb jelentésű főneveket – a kodifikált norma elismeri, kevéssé valószínű, hogy elismerhető lenne az osztályozás elkülönített egységeit általánosan megnevező többes szám is. inkább az mérlegelendő, hogy elismerhető lehet-e a következő lépés – az elkülönített fajták megszámlálása. A használatban előfordulnak a csoportosított dolgok közvetlen megszámlálásának esetei, pl. : Litvánia és más államok makroökonómiai fejlődését, valamint a felmerülő kihívásokat figyelembe véve három fő kockázatot határoztak meg, amelyek hazánk pénzügyi ágazatát fenyegethetik: a) Litvánia legfontosabb külkereskedelmi partnereinek fiskális konszolidációja, b) a kockázati prémiumok növekedése és c) a skandináv anyabankok csökkent likviditása (Jelentés 2011 05: 54). azonban sokkal gyakoribb a főnevekkel megnevezett, nem rendezett objektumok egyenlege, csődje, költségvetése, reformja, adóssága, számítása, pl. : A csődök számának jelentős növekedése és a vállalatok fizetőképességi problémái növelték a nem teljesítő hitelek arányát a monetáris pénzügyi intézmények hitelportfóliójában, és csökkentették a hitelfelvétel lehetőségét (lbMa 2010: 31); A fiskális uniót valószínűleg a politikai unióval együtt valósítanák meg, és lehetővé tenné az európai szintű intézmények számára, hogy befolyásolják az euróövezet tagállamai költségvetésének meghatározását és a gazdasági reformok végrehajtását, továbbá egyesítené az országok államháztartási adósságait, és szolidárissá tenné ezeket a kötelezettségeket (lEa 2012 08: 5); Különösen nagy veszélyt jelent mind az európai, mind az egész világgazdaságra az euróövezet közszektorának elterjedt és mélyülő adósságválsága (Jelentés 2011 12: 7). A köznyelv kodifikált normája, amely még a használatának speciális területei esetében sem tesz kivételt, az elvont jelentésű főneveknek, legalábbis az olyanoknak, mint a terjedelem, a környezet, a befolyás, a kapacitás, a hatás, a javítás, szám szerinti ragozását, vagyis az általuk jelölt objektumok megszámlálását sem hajlandó elismerni (l. Šukys 2003: 105; Paulauskienė 2004a: 152; KP1 2002: 20). Ebből a szempontból úgy tűnik, teljesen összhangban áll a morfológiai munkákban kifejtett, a főnevek számáról szóló elmélettel, amely megkülönbözteti a megszámlálható dolgokat jelentő főneveket és a megszámlálhatatlan dolgokat jelentő főneveket, ennek megfelelően a számmal ragozható és azzal nem ragozható főneveket. Az elvont főneveket a számmal nem változtatható főnevek csoportjába sorolják. E csoport főneveinek többes számát nem a szám másik formájának, hanem egy másik lexikai jelentés jelölőjének tekintik (Paulauskienė 1983: 171; 1989: 165; 1994: 147– 148; 2004: 149–151). Ugyanazt a formát az egyik esetben ragozási formának 210 Kalbos Kultūra | 85 képzőaffixus: „a szám szerint nem ragozható főneveknek lehetnek többes és egyes számú alakjaik is. ezen alakok között bizonyos korrelációs kapcsolat is fennállhat. a korreláció tagjai között azonban mindig jelentésbeli különbség van. Ebben az esetben a különböző számú alakú, azonos tövű szavakat nem lehet ugyanazon szó alakjainak tekinteni, mivel a korreláció tagjait nem ragozási, hanem szóalkotási kapcsolat fűzi össze. A szám grammatikai alakja itt más jelentés mutatójaként szerepel” (Paulauskienė 1989: 165). a vizsgált használatban azonban a norma nem sérül, mivel ezek az absztrakt jelentésű főnevek jelentősen konkretizálódtak. Például a biudžetas, amelyet az lKŽ 1) az állam, intézmény vagy személy bevételeinek és kiadásainak előirányzataként, illetve 2) egy bizonyos időszakra tervezett kiadások kiszámításaként értelmez (lKŽ 2012), továbbá a skola és a balansas rendszerint bizonyos pénzösszeghez, a bankrotas és a reforma pedig speciális eljáráshoz kapcsolódik. tehát e főnevek többes száma inkább az újrakategorizálás eredményeként értelmezhető – a korábban szám szerint nem ragozható főnevek átkerüléseként a ragozható főnevek kategóriájába (lásd roduner, ČižikProkaševa 2006). A gazdasági áttekintések nyelvének vizsgálata feltárja, hogy az egyes számú elvont főneveknek tekintett főnevek többes számú alakjának használatát számos tényező határozza meg. tekintik; a vizsgált használat alapján meghatározhatók bizonyos prototipikus tényezők, vagyis olyanok, amelyek egyes főnevek többes számának használatát ösztönzik. Az -imas (-ymas), -umas képzővel képzett elvont főnevek többes számának használatát a lexikai jelentések megkülönböztetésének szükségessége ösztönzi, vagyis a cselekvés tárgyának vagy eredményének jelentését kell elválasztani a cselekvést (a közgazdaság nyelvében – egy bizonyos műveletet), folyamatot, jelenséget megnevező főnevek jelentésétől. Az utóbbiak többes számú formája szintén használatos, ezt azonban elsősorban az ismétlődés hangsúlyozásának szükségessége ösztönzi. A többes számú formával rendelkező, a cselekvés tárgyát vagy eredményét jelentő főnevek elterjedését az is ösztönzi, hogy egy részük terminusi státuszt nyer, valamint hogy ezt a státuszt a közgazdasági szótárakban is rögzítik. ez pedig további analóg terminusok létrehozásának előfeltétele. Az analógia elve a többes szám használatát az ismétlődés jelölésére is ösztönzi. A mértékeket jelölő főnevek többes számú használatát a gazdasági áttekintésekben leginkább az határozza meg, hogy ezeket a szavakat gyakran konkrét számokkal – r. VasKElaItė. az elvont főnevek többes számú használata a gazdasági nyelvben és a norma 211 gazdasági mutatókkal kapcsolják össze. így a jelentés konkretizálódik, és a főnév szám szerint kezd ragozódni. A jelentés konkretizálásának másik ösztönzője a gazdasági elemzések szövegeire jellemző fogalmi felosztás és specializáció, amely abból a törekvésből fakad, hogy a jelenségeket, folyamatokat és objektumokat osztályozzák. Ez a törekvés meghatározza az osztályozás egységeit összefoglaló megnevezés módját is. A vizsgált használat azt mutatja, hogy ilyen módként egyre gyakrabban a többes számú alakot választják. A normatív munkákban a fajok összefoglaló megnevezésére javasolt változatok nem alkalmasak a nyelvhasználat azon területe számára, amely különösen szem előtt tartja a gazdaságosság elvét, sőt gyakran használhatatlanok is. A jelenségek, tárgyak, tulajdonságok osztályozásakor felmerül a besorolt osztályozási egységek megszámlálásának kérdése is. Az ilyen számlálásra a gazdaság nyelvében találhatók példák, a norma szempontjából azonban ezt a jelenséget nem értékelik. Általában a normatív munkákban az egyes számú főnevek többes számát a hivatalos szakmai stílusú szövegekben helytelennek tekintik, kivéve a főnév konkretizálódásának eseteit. E tekintetben a norma teljes mértékben összhangban áll a litván nyelv morfológiájával foglalkozó munkákban kifejtett, a névszók számáról szóló elmélettel. Mivel az elméleti munkákban az elvont főneveket az egyes számú főnevek alcsoportjaként nevezik meg, a normatív munkákban használatuk többes számban helytelennek minősül. A jelenlegi kodifikált norma egyértelműen csak az egyes számú elvont főnevek többes számú alakban való használatának egyetlen lehetőségét ismeri el – a főnév konkretizálódását. A konkretizálódás mértéke azonban eltérő lehet, amivel a normatív munkák nem számolnak. Csupán a határvonalakat jelölik ki: az absztrakt, egyes számú főnév többes számú használata hibának minősül, a konkretizálódotté pedig normának. A norma elégtelen meghatározottsága szintén olyan tényező, amely ösztönzi az úgynevezett egyes számú főnevek többes számú használatát. Az ilyen körülmények között működő nyelvhasználat, közelebbről a gazdasági nyelv, feltárja, hogy az esetek többségében az absztrakt, egyes számú főnév többes száma a jelentés konkretizálódásával függ össze. Mindazonáltal használatának fő ösztönzője nem a jelentés konkretizálódása, hanem más tényezők. Ezeket a normatív munkák nem értékelték kellőképpen. Ez a tanulmány kísérlet az ilyen tényezők megvitatására. Arra a kérdésre, hogy a tárgyalt tényezők és a nyelvhasználat törvényszerűségei nemcsak a gazdasági nyelvre jellemzők-e, megbízhatóbban lehetne válaszolni, ha megvizsgálnánk a köznyelv más használati területeinek, különösen a specializált területeknek, a számhasználatra vonatkozó tendenciáit. Így remélhető, hogy e kérdés megvitatásába más szakterületek nyelvkutatói, alkotói és használói is bekapcsolódnak. 212 Nyelvi kultúra | 85 FORRÁSOK Fsa 2011: Litvánia Bankja. Pénzügyi stabilitási áttekintés, 2011. Fsa 2012: Litvánia Bankja. Pénzügyi stabilitási áttekintés, 2012. lEa 2011: Litvánia Bankja. A litván gazdaság áttekintése, 2011, november. lEa 2012: Litvánia Bankja. A litván gazdaság áttekintése, 2012, május. lEa 2012: Litvánia bankja. A litván gazdaság áttekintése, 2012, augusztus. lbMa 2008: A Litvánia bankjának éves jelentése, 2007. lbMa 2010: A Litvánia bankjának éves jelentése, 2009. lbMa 2011: A Litvánia bankjának éves jelentése, 2010. lbMa 2012: A Litvánia bankjának éves jelentése, 2011. Ma 2008: Európai Központi Bank. Éves jelentés, 2007. Ma 2010: Európai Központi Bank. Éves jelentés, 2009. Ma 2011: Európai Központi Bank. Éves jelentés, 2010. Ma 2012: Európai Központi Bank. Éves jelentés, 2011. Jelentés 2011: litván bank. Jelentés a fő célkitűzés megvalósításáról, a funkciók ellátásáról és a bankrendszer állapotáról, 2011. május. Jelentés 2011: litván bank. Jelentés a fő célkitűzés megvalósításáról, a funkciók ellátásáról és a bankrendszer állapotáról, 2011. december. Jelentés 2012: litván bank. Jelentés a fő célkitűzés megvalósításáról, a feladatok végrehajtásáról és a bankrendszer állapotáról, 2012. május lItEratūra aEtŽ 2006: Angol–litván gazdasági értelmező szótár. szerkesztette W. Pearce. Vilnius: tEV. babickienė Z. 2012: Az igei absztraktumok szemantikai változásai. – Santalka: Filológia, Edukologija 20 (1), 18–25. DlKG 1997: A mai litván nyelv grammatikája, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. DlKŽ 2012: Dabartinės lietuvių kalbos žodynas [A mai litván nyelv szótára]. Hozzáférés az interneten: <www. dlkz.lt> (megtekintve 2012-ben). Jakaitienė E., laigonaitė a., Paulauskienė a. 1976: Lietuvių kalbos morfologija [A litván nyelv morfológiája], Vilnius: Mokslas. Kasperavičienė r. 2006: skaičiaus formos vartojimas ir norma [A szám alakjának használata és normája]. – Kalbos kultūra 79, 217–223. KP1 2002: Kalbos patarimai 1: Gramatinės formos ir jų vartojimas [Nyelvi tanácsok 1: A nyelvtani formák és használatuk], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. KPIb 1995–2005: Kalbos patarimų informacinis biuletenis 1–20 [A nyelvi tanácsok tájékoztató közlönye 1–20], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. r. VasKElaItė. Az elvont főnevek többes számának használata a gazdasági nyelvben és a norma 213 lKŽ 2012: Litván nyelvi szótár. Elérhető az interneten: <www.lkz.lt> (megtekintve: 2012). lKŽin 1998: Litván nyelvi kézikönyv. Szerkesztette P. Kniūkšta. Kaunas: Šviesa. lrtb 2012: A Litván Köztársaság terminológiai bankja. Elérhető az interneten: <http:// terminai.vlkk.lt> (megtekintve: 2012). Miliūnaitė r. 2002: A nyelvtani normák változatai és értékelésük sajátosságai. – Kalbos kultūra 75, 35–47. Miliūnaitė r. 2003a: A nyelvi jelenségek értékelésének fokozatai. – Acta Linguistica Lithuanica 48, 97–103. Miliūnaitė r. 2003b: A litván nyelv nyelvtani normáinak kodifikációs alapjai, Vilnius: a Litván Nyelvi Intézet kiadója. Miliūnaitė r. 2003c: Nem normatív nyelvtani jelenségek és értékelésük sajátosságai. – Kalbos kultūra 76, 17–29. Miliūnaitė r. 2004: Az állapot melléknévi szavakkal történő kifejezésének használati tendenciái. – Kalbos kultūra 77, 26–39. Miliūnaitė R. 2006a: A kodifikáció és a használat viszonya a mai litván nyelvben. – Lituanistica 3 (67), 50–59. Miliūnaitė R. 2006b: A kodifikáció és a használat viszonyának modellje. – Kalbos kultūra 79, 9–28. Miliūnaitė R. 2007: A kodifikált normák megváltoztatása: mellette és ellene. – Kalbos kultūra 80, 7–23. Oginskienė E. 1994: Az igéből képzett főnevek használatáról a hivatali nyelvben. – Nyelvkultúra 66, 52–58. Pakerys J. 2006: A cselekvés megnevezésének konstrukciója a litván nyelv grammatikájában. – A főnévi szerkezet kutatásai, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, Paulauskienė A. 1983: A 5–149. litván nyelv morfológiájának vázlata, Kaunas: Šviesa. Paulauskienė A. 1989: A litván nyelv főnévi kategóriái, Vilnius: Mokslas. Paulauskienė A. 1994: A litván nyelv morfológiája: előadások litvanisták számára, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. Paulauskienė A. 2004a: A litván nyelv kultúrája, Kaunas: Technologija. Paulauskienė A. 2004b: A jogászok nyelve és az általános normák, Vilnius: Justitia. Paulauskienė a. 2006: A litván nyelv morfológiájának alapjai, Kaunas: technologija. Paulauskienė a., tarvydaitė D. 1986: A nyelvtani normák és a mai nyelvhasználat, Kaunas: Šviesa. 214 Kalbos Kultūra | 85 roduner M., ČižikProkaševa V. 2006: A szám kategóriája. – A főnévi szerkezet kutatásai, Vilnius: lietuvių kalbos institutas, 3–100. Šukys J. 2003: Nyelvi kultúra mindenkinek, Kaunas: Šviesa. tŽŽ 2003: Idegen szavak szótára. Második, javított kiadás, Vilnius: alma littera. Vainienė r. 2005: Közgazdasági szakkifejezések szótára, Vilnius: tyto alba. Vaitkevičiūtė V. 2007: Nemzetközi szavak szótára, Vilnius: Žodynas. Vladarskienė r. 2008: A számformák használatának problémái a mai litván nyelvben. – Szaknyelv: terminológia és tanulmányok, Vilnius: Mykolo romerio universitetas, 124–127. Beérkezett 2012. 11. 06. Az absztrakt főnevek többes számú használata a közgazdaságtan nyelvében és a norma Összefoglalás: a tanulmány a modern litván nyelv egy sajátos területén, a közgazdasági nyelvben többes számban használt egyes számú elvont főnevek aktuális kérdésével foglalkozik. Tárgyalja az ilyen használatot meghatározó és alátámasztó tényezőket. Az egyik tényezőnek tekinthető a kodifikált norma elégtelen meghatározottsága: a nyelvet kodifikáló kiadványok csak azt az esetet említik kivételként, amikor a jelentés konkrétabbá válik, jóllehet a konkrétság különböző mértékű lehet. Amikor a norma és a hiba csupán ellentétes határértékei vannak megjelölve (a konkrét főnév használata helyesnek, az elvont főnévé pedig helytelennek minősül), a nyelvhasználók minden határesetben maguk dönthetnek. A főnevek egyes csoportjainak elemzése további, az elvont főnevek többes számú használatát alátámasztó tényezőket tár fel. Úgy tűnik, hogy az elvont főnevek legtipikusabb képviselőinek – a -imas (-ymas) képzős származékoknak – a többes száma nem csupán a jelentés megváltozásának jele. Jó néhány ilyen származékot a közgazdasági szövegekben terminusként többes számban használnak, és némelyikük szerepel a közgazdasági szótárakban is; ez ösztönzi az új, többes számú terminusok létrehozását és használatát a már létező terminusok analógiájára. Az absztrakt főnevek többes számú használatának egy másik csoportja ráirányítja a figyelmet egy olyan tényező fontosságára, mint a kétértelműség elkerülése – a főnév egyes számban egy adott kontextusban kétértelmű lehet. Ezt a tényezőt össze kell kapcsolni a jelentés konkrétságának és az „egy – sok” szembenállás kifejezésének szükségességére vonatkozó, korábban említett tényezőkkel. A kodifikált norma kivételt engedélyez az egyes számban álló főnevek egyik csoportja – az anyagnevek – számára, hogy többes számban használják őket egy változatosság kifejezésére