Keli probleminiai rašybos ir skyrybos ženklų vartojimo atvejai

O. L. Gudzinevičiūtė. Néhány problematikus helyesírási és központozási eset 121 ONA LAIMA GUDZINEVIČIŪTĖ Šiauliai Egyetem NÉHÁNY PROBLEMATIKUS HELYESÍRÁSI ÉS KÖZPONTOZÁSI JEL HASZNÁLATI ESETEI KULCSSZAVAK: írástudás, helyesírási ajánlások, számítógépes gépelés. A betűkön és számjegyeken kívül a szövegben számos különféle jelet használunk, amelyek további információt közvetítenek a számunkra.„ Az írott nyelvben a központozási jelek is különböző funkciókat töltenek be. A cikk célja a ritkábban előforduló jelek használatának, valamint az írásjelek és központozási jelek használata néhány problematikus esetének megvitatása. sokan egyetértenek azzal a véleménnyel, hogy „<...> a betűrendszer, akárcsak maga az írás (az írásmódok és szabályok) és a központozás, megállapodás kérdése, a nyelv külső burka <...>“ (Pupkis 2005: 231). sajnos még mindig vannak megmaradt vagy újonnan felmerült tények, amelyek azt mutatják, hogy a nyelvészek sem határozták meg egyértelműen elméletileg, és gyakorlatban sem adtak útmutatást egyes dolgok használatára vonatkozóan, különösen azokéra, amelyek az általános számítógépesítés miatt váltak aktuálissá. Ebben a cikkben az írásés központozási eseteket számos normatív nyelvészeti kiadvány tárgyalja, illetve említést tesz róluk, ma azonban ezeket pontosítani kellene, mert hiányoznak az egyértelmű, konkrét és megbízható ajánlások arra vonatkozóan, hogy a számítógéppel nyomtatott szöveg minőségibb legyen. RitKábBAN hASZNÁlATOS JeLEK A kötelező és választható központozási szabályokban (a továbbiakban – PPSt) a litván nyelvben használt következő központozási jelek vannak felsorolva: pont ( . ), vessző ( , ), pontosvessző ( ; ), kettőspont ( : ), gondolatjel ( – ), kérdőjel ( ? ), felkiáltójel ( ! ), három pont ( ... ); zárójelek: nyitó ( ( ), záró ( ) ); idézőjelek (nyitó ( „ ), záró ( “ ) (PPSt 2009: 3). Ebben a kiadványban megemlítik, hogy „a sorok és versszakok végét ferde vonalakkal jelölik, és jelösszetételeket használnak. A 122 KALBOS KuLtūRA | 85 niais“ (PPSt 2009: 13), azonban ilyen jel az említett írásjelek között nincs. Juozas Abaravičius azt írta, hogy az elválasztójelek száma még több is lehet: vessző és gondolatjel, aposztróf, a jegyzetek csillagjele, ferde vonalak, továbbá a szavak közötti szóköz, a bekezdés behúzása stb. (Abaravičius 2002: 9). Aldonas Pupkis szintén kijelenti: „Néha külön jelnek tekintik a vesszőt és a gondolatjelet (, –), a gondolatjelet pedig a kötőjellel együtt a helyesírás részeként vizsgálják. A 10 alapvető jelen kívül más írásjelekről is beszélnek: aposztrófokról, a jegyzetek csillagjeleiről, ferde vonalakról1, a szavak közötti szóközökről, a bekezdések behúzásairól stb. (ezek helyesírási kérdésnek is tekinthetők) <...>“ (Pupkis 2005: 235). Lietuvių kalbos žinyne (a továbbiakban – LKŽin) a következő további kombinációkat közlik: ? ! ? !. !.. ?.. (LKŽin 1998: 349) megállapítja, hogy egyes jelek, például a felkiáltójel és a kérdőjel, zárójelben is állhatnak. Jonas Balkevičius ezt írta: „A kérdő-felkiáltó mondat végén a felkiáltóés kérdőjelen2 kívül bizonyos esetekben <...> még három pont is állhat (további két pontot illesztenek hozzá) <...>, pl. : Mi történik itt?!.. P. Cvir.“ (Balkevičius 1963: 429). A Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadványban (a továbbiakban – LKRS) megemlítik, hogy a három pont helyett csak egy pontot írnak (?!.) (LKRS 1992: 135)3. Amikor megkérdezik a diákokat, tanulókat és más írókat, hogy milyen jelek ezek, egymás után felsorolva válaszolnak: kérdőjel, felkiáltójel, pont. Általában meglehetősen szabadon írnak, pl. : Vagy talán nem zavarja Önt az olvasásban a város zúgása, a kávéházak zaja, a vonat zakatolása, a tenger morajlása...?4 Hagyományosan a mondat végén kérdőjelnek és két pontnak ( ?.. ) kellene állnia – az elemzés segíthet megérteni mind a jelek használatát, mind a mondat jelentését. Amikor különösen hangsúlyozni kívánják az érzelmi árnyalatot, két vagy három felkiáltójel vagy kérdőjel is írható, pl. : Bravó, helyes, egyetértünk, egyetértünk!!! <...> 1 A. Pupkis kifejezetten a ferde vonalkára gondol (lásd Pupkis 2005: 234, 235), nem a gondolatjelre. Hogy a szerző mely helyesírási esetekre gondol, nincs megmagyarázva. 2 pontosabban így kellene írni: „kérdőjel és felkiáltójel nélkül”. azok számára, akik értik, a szórend nem okoz problémát. a dolgozatokban azonban már előfordult, hogy ilyen jeleket írtak ( !? ). 3 A Lietuvių kalbos rašyba ir skyryba című kiadvány második része, a Skyryba, 2006-ban érvényét vesztette (lásd az Állami Litván Nyelvi Bizottság 2006. szeptember 28-i, n-5 (106) számú határozatát). Das bedeutet, dass ein Teil der Fragen der Zeichensetzung (das, was nicht unter PPSt fällt) weiterhin weniger eindeutig geregelt blieb. Daher werden bestimmte Bestimmungen dieser Veröffentlichung (auch hinsichtlich mehrerer Zeichenkombinationen am Satzende) auch in späteren Veröffentlichungen, beispielsweise LKŽin), wiedergegeben – Anmerkung der Redaktion. 4 Einige Beispiele wurden aus den Arbeiten von Kollegen oder aus redigierten Manuskripten übernommen, oder es wird überhaupt nur der für die Veranschaulichung des analysierten Themas wichtige Satzteil zitiert; daher werden Urheberschaft und Quellen nicht angegeben. Die Rechtschreibung (den Sprachgebrauch) der Autoren korrigieren häufig auch die Redakteure der Veröffentlichungen. Im Artikel wird der Sprachgebrauch betont und die Aufmerksamkeit auf die Probleme gelenkt. O. L. Gudzinevičiūtė. Einige problematische Fälle der Verwendung von Rechtschreibund Satzzeichen 123 (LKRS 1992: 136). Zu häufig verwendete solche wiederholten Zeichen können ihre Ausdruckskraft verlieren. Kétségtelen, használatuk a szöveg stílusától is függ. Egyes jelek párosak: a zárójelek, az idézőjelek, kiemelés esetén pedig a vesszők és a gondolatjelek is párossá válnak. A páros és az egyedi jelek használata a mondatban eltérő. A zárójelek például különböző célokból írhatók a mondatban: az első esetben a zárójelek információt jelölnek, a másodikban pedig felsorolás történik: „Az elöljárószókat külön kell írni a szókapcsolatoktól (a) és a szóösszevonásoktól (b), pl. : a) be kita ko, be ko kita, be maža ko <...>; b) iki šiamlaik, lig šiolaik <...>” (LKRS 1992: 52). A páros jelek száma nem nagy, de ezek között is lehetnek különlegesek – ilyenek az egyszeres idézőjelek. A tudományos szakirodalomban változatosság tapasztalható a szó jelentésének szövegbeli megadásakor. Leggyakrabban vagy így írják: babelis „zűrzavar, felfordulás“ (LKRS 1992: 64), vagy így: ledas ‘megfagyott víz’. Az LKRS-ben ez áll: „A kultúrnövényfajták neveit nagy kezdőbetűvel írják, és egyes idézőjelekkel különítik el“ (LKRS 1992: 64). Megmagyarázzák, hogy „írásmódjuk nemzetközi szinten egységesített. Idézőjelekre nincs szükség, amikor a nevet más betűtípussal vagy a fajta külön megjelölésével adják meg“ (LKRS 1992: 64), példákat is közölnek: ‘Vengrinė’ (szilvafajta), ‘Akuotieji’ (búzafajta), ‘Senga Sengana’ stb. itt érdemes figyelmet fordítani a nyitó idézőjelek formájára. Egyébként a Lietuvių kalba (a továbbiakban – LK i) című tankönyvben másfajta idézőjeleket írnak: braškės „Senga Sengana“ (LK i 1995: 321). Az egyes idézőjelek írásának legújabb változata logikailag érthető – egy-egy litván idézőjel („ “). azonban ehhez az írásmódhoz nehéz hozzászokni, mert a nyitó idézőjel (a többes számú főnév egyes számú használata itt már valóságossá válik) vesszőnek tűnik, csak szóköz után van írva, majd már a szó következik, pl.: „a hangsúly olyan, mint a nyelv lelke“; lo. „segmentum, szakasz, darabocska” (Stundžia 2009: 12). itt azonos stílusú (grafikájú) dupla és szimpla idézőjelek használatosak. egy további probléma – írhatók-e dupla jelek? Például: <...> a helynevek szimbolikus elnevezésekben is használatosak, különösen gyakran sportcsapatok és klubok, egészségmegőrző komplexumok vagy üdülőbázisok elnevezéseiben stb.. az Állami Litván Nyelvi Bizottság (a továbbiakban – vLKK) Konzultációs Bankjában a következő olvasható: „Két idézőjel, zárójel találkozásakor egy idézőjelet, egy zárójelet írunk (ahogyan két vessző vagy más írásjel találkozásakor is), pl. „: Megdrágult az „Utenos” Utenos” söre. A forrás többféleképpen is megadható (lábjegyzetben, zárójelben (www.delfi.lt), fontos, hogy az olvasó megkapja a szükséges információt”, azonban még kiegészítették: „A mondat végén a 124 NYELVI KULTÚRA | 85. köt., stb.) és a mondat végi pont után is egyetlen pontot kell tenni. Néha az egyértelműség kedvéért összetett szövegekben kettős zárójelet is használhatunk: ((0,990 – 1,18)/0,12 = –1,6); ...csak a XX. században keltette fel az érdeklődést (A. Žigaitytė, „Mažvydas“ opera (1987), „Žilvinas ir eglė“ (2002)) stb.“ (http://www.vlkk. lt/lit/7696)5. tehát az említett mondat (<...> a helynevek szintén használatosak <...>) végén egyetlen pontnak kell állnia. A zárójeleket azonban leggyakrabban megkettőzik, pl. : Ezt a kérdést a b i z o t t s á g e l é (= a bizottságnak; a bizottságot kell megkérdezni (a bizottságot)) (KP 2(2) 2003: 87). rövidítés pontjával találkozva (pl., a kt. rövidítések, az Európai Unió intézményei kiadványainak szerkesztési kézikönyvében (a továbbiakban – iLRv) az szerepel, hogy dupla zárójelek írhatók, ha ezt a jelentés megköveteli: poli(oksi(dimetilsililenas)); Ezt a megállapodást (az Európai Unió, valamint a Gazdasági és Monetáris Unió (EPS)) 1992 februárjában írták alá. Ebben a kiadványban szimpla idézőjelek használatát ajánlják: A bizottsági tag megjegyezte, hogy „viták alakultak ki a „Microsoft” vállalattal kapcsolatban; Azt állítják, hogy „a [k]ettős idézőjelek nem ajánlottak, de szükség esetén írhatók: A bizottság tagja megjegyezte, hogy „viták alakultak ki a „Microsoft“ vállalattal kapcsolatban““ (ILRV 2011: 151–152). Nehéz egymás mellé került nyitó kettős idézőjeleket és jelentést megadó nyitó egyszeres idézőjeleket írni (hasonlóképpen – a záró idézőjeleket is), idézetben idézetet és így tovább, a hivatkozás azonban nem ennek a tanulmánynak a kutatási tárgya. A zárójeleknek különböző típusai vannak, például: ( ) – kerek zárójelek vagy egyszerűen zárójelek; [ ] – szögletes zárójelek; { } – kapcsos zárójelek; < > – hegyes zárójelek stb. A jelek jelentését vagy a kiegészítőleg használt jeleket mindig megmagyarázzák, például a Mai litván nyelv grammatikájában (a továbbiakban – dLKG) ez áll: „A fonetikus átírással írt példákat szükség esetén szögletes zárójelben adják meg: „[ ]“ <...>; a ferde zárójelek „/ /“ fonológiai átírást, a kapcsos zárójelek „{ }“ – morfofonológiai vagy morfológiai átírást jelölnek“ (dLKG 1997: 21). Niektóre skrótowce literowe w razie konieczności odmienia się, wtedy końcówki przypadków zapisuje się „małymi literami po łączniku lub apostrofie, np. pranešimas TASS-o lub TASS’o“ (LKRS 1992: 74). Zdaniem Stasysa Keiniysa nadal należałoby dyskutować o tym, jak pisać: „<...> niejasne jest, komu (i w niektórych innych przypadkach, na przykład w pisowni niektórych obcych nazw własnych) zamiast używanego apostrofu potrzebny jest rzadki, jak się wydaje zapożyczony, wariant z łącznikiem“ (Keinys 2005: 189). W LKRS napisano, że skrócone słowa funkcyjne, oddzielane od nazwiska apostrofem, mogą być asmen5 ...susidomėta – tutaj po wielokropku jakby brakowało spacji (odpowiedni byłby zapis <...> i pozostawienie spacji). O. L. Gudzinevičiūtė. Kilka problematycznych przypadków użycia znaków ortograficznych i interpunkcyjnych 125 na początku imienia i zapisywane wielką literą, np. : L’Anžas, O’Henris, D’Abernonas, natomiast wewnątrz imienia i nazwiska – małą literą, np. : Žana d’Ark, Marselis l’Erbjė (LKRS 1992: 88). Apostrof jest potrzebny również wtedy, gdy do obcych imion i nazwisk dodaje się litewskie końcówki, np. : Larousse és munkatársai (LKRS 1992: 89). Aposztróf – „írásjel – vessző, amelyet a sor felső részében írnak a kihagyott magánhangzó helyett, pl. fr. „l’ homme“6 a „le homme“ helyett, lágy mássalhangzó után a fonetikai átírásban, a litván végződések előtt rövidítések esetén, pl. „tASS’as“ (tŽ 1985: 41). a későbbi kiadásokban csak a meghatározás záró részét pontosították: „a litván végződések előtt olyan eredeti tulajdonnevek után, amelyek ki nem ejtett magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződnek, pl. de Gaulle’is (tŽ 2001: 60), ugyanakkor azt állítják, hogy az aposztróf írásjel (lásd vLe 2001: 664; LKe 2008: 28). Tudományos munkákban, bibliográfiákban és dokumentumokban néha idegen szavak betű szerinti átírása is előfordul. ennek célja, hogy diakritikus jelek használatával pontosabban adják vissza (transzliterálják) az eredeti nyelv formáját, pl.: orosz Кузьмина – Kuz%mina7 (Ambrazas 2008: 14). ilyen esetekben az aposztróf a mássalhangzó lágyságát jelöli. A kiadványokban nem tartják be az egységességet, pl. : Kacnel’son (Кацнельсон), Koval’ (Коваль), Rol’ [человеческого...] (Pоль...), valamint Chidekel (Хидекель), Košel (Кошель), Ulman (Ульман), Volf (Вольф) (lásd Gudavičius 2009: 239–254). Összefüggő szövegben a tulajdonneveket a saját nyelv ábécéjét alkalmazva írják át – Kuzmina (Кузьмина), Olga (Ольга)8 és így tovább. A KÖTŐJEL, A GONDOLATJEL, A SZÓKÖZÖK ÉS MÁS A kötőjel és a gondolatjel használatának különbségeit a normatív litván nyelvi kiadványok meglehetősen egyértelműen meghatározzák. Korábban a kötőjelet az írásjelek közé sorolták, ma helyesírási jelnek tekintik. Szöveg nyomtatásakor a kapcsolt szavak vagy azok részei között a kötőjelet mindig szóköz nélkül írják mindkét oldalán. Több problematikus használati eset is van, amikor el kell dönteni, mit (gondolatjelet vagy kötőjelet) nyomtassunk, és egyúttal azt is tudni kell, hogy mindkét oldalán szóközzel vagy anélkül kell-e nyomtatni. A 6-ot az aposztróf után szóközzel nyomtatták. 7. Ambrazas könyvében pontosan ilyen aposztróf szerepel. 8. részletesebben lásd A vezetéknevek, keresztnevek és helynevek orosz nyelvből litván nyelvre, illetve litván nyelvből orosz nyelvre történő átírásának szabályzata, Vilnius: Mokslas, 1990. 126 KALBOS KuLtūRA | A 85. szabály kimondja, hogy két önálló,9 ugyanahhoz a személyhez tartozó vezetéknév között, pl. Kymantaitė-Čiurlionienė, a vezetéknév és az álnév között, pl. Vincas Mykolaitis-Putinas, kötőjelet írunk (kivételt képez két keresztnév, a keresztnév vagy vezetéknév és a névjelző stb.) (részletesebben lásd: http://www.vlkk.lt/nutarimai/rasyba/bruksnelis.html). S. Keinys felhívja a figyelmet arra, hogy „<...> a gyakorlatban a személynevek írásmódját leggyakrabban kibővítik – és a kettős vezetéknevek nem ragozható vagy részben nem ragozható részeit kötőjellel kapcsolják össze, pl. Urniežiūtė-Lambergs, VelskopfHenrich, Žolio-Kiuri stb. valóban logikus és indokolt lenne a szóban forgó szabályt szélesebb körben megfogalmazni, azaz a vezetéknevek írásmódját nem az alkotóelemek ragozásához kötni, mert ez segítene az ismeretlen összetett vezetékneveket is megkülönböztetni a keresztnévtől vagy keresztnevektől” (Keinys 2005: 187). így mindig egyértelmű lenne, hogy a kötőjel két személy vezetéknevét választja el. A VLKK internetes oldalán a személynevekről ez olvasható: „a férjhez menő nő kettős vezetéknevet is választhat, amely a leánykori és a házasság utáni vezetéknévből áll, az ilyen vezetéknevet kötőjellel írjuk, pl. : Rūta Simutytė-Gaidienė, Asta Butkė-Jurgaitienė, Jolanta Radzevičienė-Budrė. (a kettős vezetéknevet kényelmetlen lehet használni, mivel meglehetősen hosszú, a hivatalos dokumentumokban pedig a vezetéknevet nem lehet lerövidíteni.)” (http://www.vlkk.lt/lit/ nutarimai/asmenvardziai). a szabályok alkalmazásakor egyértelmű, hogy a két személy vezetéknevéből álló elnevezéseket, nem pedig egy személy két vezetéknevét, másképpen kell írni – szóköz nélküli nagykötőjellel, pl. : Ivanov–Toporov etnolingvisztikai irányzat, Sepir–Whorf-hipotézis stb. Amikor a vezetéknevekhez keresztnevek is társulnak, a gyakorlatban ezt a szabályt nem tartják be (különféleképpen írják), pl. : Alekszandr Potebnya – Szolomon Kacnelson koncepciója (Gudavičius 2009: 59); Fr. Klugės-A. Goetze, <...> A. Walde-J. Pokorny <...> szótárai (Ambrazas 2008: 3310) stb. A kötőjelet összetett földrajzi objektum nevében is ki kell tenni, pl. Észak-Rajna–Vesztfália (http://www.vlkk.lt/lit/nutarimai/rasyba/bruksnelis.html). A dLKŽ6e-ben kötőjellel szereplő helynevek (legtöbbször földrajzi területek, régiók): Baden-Württemberg, Hanti-Manysi Autonóm Körzet, Kabard-Balkárföld, Karacsáj-Cserkeszföld, Kasztília-La Mancha, Kasztília és León, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Szász-Anhalt, Champagne-Ardenne, Észak-Oszétia–Alánia Köztársaság, Észak-Rajna–Vesztfália, Schleswig-Holstein. Az országneveket kötőszó is összekapcsolhatja, pl. Bos9 Mindkét ragozható vezetéknév (LKRS: 56). a változatlan vezetékés keresztnevet alkotó szavakat a ragozható szavakkal, illetve egymás között nem kapcsoljuk össze kötőjellel, pl. : Tallat Kelpša, Put Puterleckis stb. 10 A szerző által idézett P. Skardžius-féle vezetéknevek átírása. O. L. Gudzinevičiūtė. Néhány problematikus eset a helyesírási és központozási jelek használatában 127 Bosznia és Hercegovina (dLKŽ6e). Az adaptált elnevezésekben nem írunk kötőjelet, pl. Sankt Peterburgas (dLKŽ6e). Előfordulnak kivételes esetek, amikor tisztázni, pontosítani kell, mit akarnak mondani: „Úgy tűnik, hogy a Dubysos-Ventos perkaso elnevezést nem kötőjellel, hanem gondolatjellel kellene írni <...>, mert itt a folyók nevei a határokat jelölik (vagyis Dubysos–Ventos perkasas)” (Keinys 2005: 188). A köznevek közötti kötőjel használatát ajánlatos kerülni. Ha a főnevek szintaktikailag egyenrangúak, de nem egy, hanem két dolog elnevezését jelölik, akkor nem kötőjellel, hanem az ir kötőszóval kapcsoljuk őket, pl.: kultúra és oktatás (nem kultúra-oktatás), bevételek és kiadások (nem bevételek-kiadások). az ilyen főnevek birtokos esetei, amelyek egymással mellérendelő jelzőként állnak, de nem egyetlen dolog fogalmát fejezik ki, szintén nem kötőjellel, hanem az ir (vagy bei) kötőszóval kapcsolódnak, pl.: a baltiak és a szlávok kapcsolatai (nem a baltiak-szlávok). Ugyanez vonatkozik a tulajdonnevek összekapcsolására is, pl. Litvánia és Izland szerződése (nem Litvánia-Izland11) (http://www.vlkk.lt/nutarimai/rasyba/bruksnelis.html). Amikor azt írják, hogy Litvánia–a Lengyel Köztársaság uralkodói (Ambrazas 2008: 12) – egészen más a jelentés. Hasonló dolgokról esik szó a gondolatjel használatának szabályait tárgyalva. A Hivatali nyelv tanácsaiban (a továbbiakban – KancKPi) ez áll: „gondolatjelet írunk a kétoldalú kapcsolatokat jelentő szavak között: Adásvételi (bár jobb: kereskedelmi) szerződést kötött. Megkezdődtek Litvánia–Belarusz12 (jobb: Litvánia és Belarusz) tárgyalásai”; pontosítva: „gyakran egyetlen szó is elegendő a kétoldalú cselekmények megjelölésére: dokumentumok átadása (nem átadás-átvétel), házvásárlási (nem adásvételi) szerződés. Ha a kétoldalú kapcsolatokat mégis két szóval írják le, közöttük nem kötőjelet, hanem gondolatjelet kell írni” (KancKPi). Judita džežulskienė úgy véli, hogy ilyen esetekben a gondolatjel az és kötőszót helyettesíti (Celiešienė, džežulskienė 2009: 244). A nyelv használói számára nem könnyű meghatározni a kétoldalú cselekvéseket, a kétoldalú kapcsolatokat stb. A gondolatjel írásjel (LKRS 1992: 136–137), amelyet kétféleképpen használnak: szóközökkel és szóközök nélkül. A gondolatjelet két vagy több olyan szó vagy számjegy között írják, amelyek tárgyak, illetve jelenségek helyének, idejének, mennyiségének vagy sorrendjének határait jelölik (pl.: A Vilnius–Kaunas vonat időben indul. A látogatókat 12.30–16.30 óra között fogadják. A könyvtárat hetente 2–4 alkalommal látogatom). Arról, hogy nincs szükség szóközökre, az LKRS 11 Kötőjel van írva. 12 Itt gondolatjel van, vö. a 11. lábjegyzettel. 128 NYELVI KULTÚRA | 85 nem esik szó róla, bár a megadott példák meghagyott szóközöket mutatnak (LKRS 1992: 234). Az LKŽin (1998: 376) egyértelműen kimondja: „a határokat jelölő szavak vagy számjegyek között a gondolatjelet mindenféle szóköz nélkül kell beilleszteni”. S. Keinys kiegészíti: „A határok jelölésével hozható összefüggésbe a nyelvek nevének írása a fordítói szótárak címében, például: „Lett–litván nyelvi szótár” (a XX. század első felében és annak közepén ezeket a címeket többnyire kötőjellel írták). valójában ilyen esetekben elválasztó jelre van szükség, és ilyen – amint említettük – a gondolatjel” (Keinys 2005: 185–186). azonban arra vonatkozóan, hogy a határokat, illetve intervallumot jelölő, számjegyek között álló gondolatjelet – szóközökkel vagy azok nélkül – hogyan kell nyomtatni, ha közéjük még rövidítések vagy más szavak is be vannak illesztve, a szakirodalom nem ad útmutatást, pl.: a XIX. század végén – a XX. század elején; XIX. sz. vége–XX. sz. eleje Az LKRS-ben példa található a dátum írására: 1984 02 01 – 1984 03 15 között kiküldetésben volt (LKRS 1992: 80). azoknak a szabályoknak a példái, amelyek szerint a tárgyak, jelenségek határainak jelölésére gondolatjelet írnak, a kiadványban szintén szóközökkel szerepelnek a gondolatjel mindkét oldalán, pl. A Vilnius–Klaipėda dízelvonat közeledett a kikötővároshoz <...> (LKRS 1992: 234). tehát 20 évvel ezelőtt, amikor a könyv megjelent, a szóközökre nem fordítottak figyelmet. Az iLRv megadja, hogy a szövegtől szóközökkel el nem választott gondolatjelet írnak: „két vagy több önálló szó vagy számjegy között, amelyek tárgyak és jelenségek helyének, idejének, mennyiségének, sorrendjének stb. határait (intervallumát, terjedelmét) jelölik: Luxembourg–Párizs gyorsvonat, 21–23. o., 150–204. cikk, 5–8. osztály, angol–litván szótár, a tanulók június–augusztus hónapjaiban vakációznak, 2006–2009, május 15–22., [a továbbiakban a leginkább figyelemre méltó példák következnek – O. L. G.] 2003. január 1.–2006. december 31., 2003 01 01–2006 12 31” (iLRv 2011: 149). Mellette egy megjegyzés található: „az egyértelműség kedvéért a gondolatjel szóközökkel írható: • rövidített szó és számjegy (vagy szó) között, pl. : A konferenciát 2010. november 29. – december 1. között tartották. A tanulmányi kurzust három hónap alatt tervezik elvégezni (2010. szeptember 15. – 2010. december 15.). Európa XIII. sz. eleje – XIV. sz. eleje • a számjegyek között, amelyek csoportjait szóközök választják el: 2003 01 01 – 2006 12 31 100 000 000 – 300 000 000.“ O. L. Gudzinevičiūtė. Néhány problematikus eset a helyesírási és központozási jelek használatában 129 tehát, amikor csak két lehetséges változat van (szóközzel és szóköz nélkül írt gondolatjelek), „az egyértelműség kedvéért”13 tetszés szerint lehet írni. Az iLRv a gondolatjel és a szóközök nyomtatásának (illetve nem nyomtatásának) más eseteit is tárgyalja: a szövegtől szóközzel el nem választott gondolatjelet a rögzült helyesírási esetekben írunk: a vételi–eladási szerződések joga, a munkák átadás–átvételi jegyzőkönyve. Nem írunk gondolatjelet a kétoldalú kapcsolatokat jelentő önálló szavak között: Litvánia–Lengyelország kapcsolatai14 (helyesen: Litvánia és Lengyelország kapcsolatai), Litvánia–Lettország tárgyalásai (helyesen: Litvánia és Lettország tárgyalásai), EU–USA együttműködés (helyesen: EU és USA együttműködése). Nem írunk gondolatjelet a tulajdonviszonyban álló szavak között (az és kötőszót írjuk): Litvánia és Svédország közös vállalata (nem: Litvánia–Svédország közös vállalata), Litvánia és Belarusz határa (nem: Litvánia–Belarusz határa) (iLRv 2011: 149). A LKŽin (1998: 375) a következő olvasható: „A nagykötőjeleket olyan szavak között használják, amelyek több jelenség kapcsolatát vagy sorrendjét fejezik ki, pl.: 1. A népköltészetből művészien rekonstruálta az ember – természet – világegyetem mitológiai kapcsolatát. (r.) 2. Az egyes vidékek áttekintését a következő séma szerint adja meg: ásványkincsek – ipar – mezőgazdaság – közlekedés.“ Arra vonatkozó megjegyzések sincsenek itt, hogy a nagykötőjel írásakor kell-e szóközt használni. De hogyan írjuk az oppozíciót, szembeállítást kifejező szavakat – szóközzel vagy anélkül? Néhány eltérő példa: „<...> a köznyelvi használathoz igazodó alkalmazás elhatárolására fenntartások nélkül sem a használati területek, sem az írott–beszélt forma, sem a nyilvánosság–magánszféra kritériumai nem alkalmasak. Talán a legfontosabb kritériummá a hivatalosság–közvetlenség válik“; „<...> a rendszeres–nem rendszeres szembenállás megfelel a második szempont normatív–nem normatív szembenállásának“; „<...> pozitív/negatív jegy alapján antonimapárokat alkotnak, pl.: öröm – szomorúság, büszkeség – szégyen, türelem – intolerancia stb.“ ; „<...> a feltétel–következmény viszonyok kifejezésére használatos <...>; „<...> a nyelvjárási–nem nyelvjárási struktúrák jegye különül el“; „Fontos jegy a változat kodifikáltsága–nem kodifikáltsága“ stb. Az oppozíciót, szembenállást valószínűleg határként lehet értelmezni, és a gondolatjelet mindkét oldalán szóköz nélkül írni. Egyes esetekben, amikor egyértelmű alternatíváról van szó, megfelelő lehet a ferde törtvonal. Bizonyos alternatíva jelölésére használható (megfelel a vagy kötőszónak) (lásd alább a ferde törtvonalról szóló részt), a tudományos irodalomban azonban megjegyzéseknek, kommentároknak is meg kellene jelenniük. 13 A quotation marks használatáról Rūta Marcinkevičienė (2006) írt. Ebben az esetben a quotation marks a cikkben éppen a modalitást jelölik. 14 Vö. a 11. és a 12. jegyzetet.