Maironis ir „Maironiai“, „Maironiškiai“

O. KažuKausKaitė. Maironis és a Maironisok, Maironiszkiai 113 ONA KAŽUKAUSKAITĖ Lietuvių kalbos institutas MAIRONIS ÉS MAIRONISOK, MAIRONISZKIAI KULCSSZAVAK: helynév, álnév, személynév. Idén emlékezünk nemzetünk dalnokának, Jonas Mačiulis-Maironis papnak (1862–1932) 150. születési évfordulójára. A Maironis álnév, amely beivódott az emberek tudatába1, mindmáig nem tisztázódott teljesen. Jelenleg két változatot tartanak számon. az elsőt Vanda Zaborskaitė irodalomtörténész vetette fel: „Az álnév ahhoz a Maironiškių faluhoz köthető, ahol nagybátyja, szintén Mačiulis, élt. „Emellett a költő szülőföldje közelében volt egy Maironiai nevű falu is“ (Zaborskaitė 1968: 94). A Maironis című monográfia második kiadásában V. Zaborskaitė az említett idézetet egy megjegyzéssel egészítette ki – az információt Valentinas Gustainis (1896–1971) újságíró és író közölte vele: „Inkább kuriózumként említhető egy Maironis nevű személy a XVI. századi Itáliában: Preclarissima... scripta... Francisci de Mayronis [...]“ (Zaborskaitė 1987: 83). Harminc évvel ezelőtt a Maironis vezetéknevű személyről Bernardo Brazdžionis (1907–2002) meglehetősen meggyőzően vélekedett: Mayronis a XIII–XIV. században élt, 1280 körül született Franciaországban, Mayrones településén, teológiai és filozófiai doktor volt, számos teológiai-filozófiai értekezést írt, „J. Mačiulis, a teológia iránt kreatív hallgató számára pedig mind személyiségével, mind nevével kitörölhetetlen benyomást hagyhatott“ (Brazdžionis 1992: 99). Az álnevek szakértői kifejtik, hogy a valódi nevek, amelyeket más személyek álnévként használnak, „nem véletlenszerűek, hanem bizonyos eszmei és esztétikai motívumok alapján választják őket, és fontos szerepet töltenek be az alkotó önkifejezésében (Mačiulis 2008: 63). A litván álnevek1 Dr. Vita Ivanauskaitė-Šeibutienė kutatónő 2008-ban Girdiškėben, Šilalė járásban arra kérte a környék régi lakóit, hogy meséljenek Juozapas Čerkeliauskasról (1857–1926), aki több mint két évtizeden át volt a plébánia lelkésze, és a kis templomfaluban hatalmas templomot építtetett, vallásos írások szerzője volt, és Mainionis álnéven írta alá műveit: „Érdekes részlet: a két álnév – Mainionis és Maironis – összecsengése és a második általános népszerűsége oda vezetett, hogy J. Čerkeliauskas a népi emlékezetben Maironisszá vált... (Šidlavuo egyik feliratán ez áll: Čerkeliauskis, Girdiškes bažnyčias statytuojas, Mairuonis)“ (Ivanauskaitė-Šeibutienė 2010: 119). 114 NYELVI KULTÚRA | 85 álnevek jegyzékében ez áll: „A legnépszerűbb és legismertebb litván álnevek Litvánia régióinak (Žemaitė, Aukštaitė), településeinek, leggyakrabban szülőhelyeinek (Maironis, Linkuvis, Klaipėdiškis) [...], elnevezései alapján alakultak“ (Mačiulis 2004: xlvii). Figyelembe véve, hogy a Maironis álnév eredetének mindkét magyarázata lehetséges, J. Mačiulis az álnevek legújabb szótárában a következő megjegyzést fűzte hozzá: „Megjegyzés. Általánosan elfogadott a híres litván irodalomtörténet-kutató, Vanda Zaborskaitė (1922–2011) véleménye Maironis írói álnev. eredetéről. Bár a tudósnő B. Brazdžionis véleményét2 kuriózumnak nevezi, megengedhető annak feltételezése, hogy az ő és a költő magyarázatai, esetleg, kiegészítik egymást” (Mačiulis 2011: 307). E tanulmány nem tűzi ki célul a Mairónis álnév eredetének tisztázását. A figyelem a Mairóniai „falu Kelmė járásban” helynévre összpontosul, amelyet a Litván köznyelv szótárában (Bž) szerkesztés alatt álló szócikkben kell szerkeszteni. Úgy tűnik, útközben maga a Mairónis (alap?)szó is világosabbá válik. A Helynevek szótára (Vž) három, Mairóniai nevű falut jelöl: a Kelmė járásban említetten kívül továbbiak találhatók Joniškis és Zarasai járásban (Vž 2002). Ez utóbbi kettőt nem vették fel a Bž-be, feltehetőleg a fontosabbnak ítélt, Maironishoz kapcsolódó változatot választották. A Mairóniai szóhoz illusztrációt keresve a legkézenfekvőbb internetes Wikipédiában, jelentősnek bizonyult a következő információ: „a majorság felparcellázása után, 1927 körül kezdett kialakulni a falu, 1933-ig Saudininkaisnak nevezték (az 1932-ben elhunyt Maironis költő tiszteletére nevezték át)”. Az átfogalmazott mondatot egy füst alatt fel is szerettem volna jegyezni. A Világméretű Litván Enciklopédia azonban, miután csak a Kelmėi járásbeli Mairóniust közölte, nem utal a költői álnévvel való kapcsolatokra (VLE 2008: 49–50). Így hát mi a helyzet a V. Zaborskaitė által említett Maironių falvával – a hajdani és a mai ugyanaz-e? Maironis életének idején, 1923-ban hajtották végre Litvánia első általános népszámlálását. Az adatok alapján készült el és jelent meg 1925-ben Litvánia lakott helyeinek névjegyzéke is (LaV 1925). Meglepő volt, hogy ebben Maironių (nem pedig Maironiškių) nevű falvakat nem jegyeztek be. Hihetetlennek tűnne, hogy a még élő, és már legendává vált költő szülőhelyének közeli környékei elkerülték volna az összeírók figyelmét. (Különösen azért, mert: 2 Ezt a megjegyzést azért kell tenni, mert V. Zaborskaitė monográfiájában nem B. Brazdžionis, hanem V. Gustainis szerepel, aki felhívta figyelmét egy Maironi vezetéknevű, XVi. századi olaszra vonatkozó információra. B. Brazdžionis valószínűleg ugyanarról az olasz származású Mayroniról beszél, aki a Xiii–XiV. században élt, a középkor ismert filozófusa, Franciscus de Mayronis; erre Antanas Vaičiulaitis is utal az „Maironis enciklopedijose ir leksikonuose” című, az Aidai 1983. évi negyedik számában megjelent cikkében (Vaičiulaitis 1990: 255–258). O. KažuKausKaitė. Maironis és a Maironisok, Maironiškiai 115 „[1922-ben] még Maironis életében a városközpontban található kaunasi utcát róla nevezték el. Szintén Maironis nevét viselik a Garliavában és Raudondvarisban elnevezett utcák.” (Kaunas híres emberei: az emlék megörökítése. Maironis. Elektronikus adattár). Amíg nem áll rendelkezésünkre Litvánia teljes helységnévszótára, a szükséges információt a Litván Nyelvi Intézetben összegyűjtött Névtani Alapokban3 keressük. Az élő nyelvből gyűjtött helynevek betűrendes cédulakatalógusának (VGK) egy 1935-re datált lapján ez áll: „Maironiai falu, Kelmės járás, Raseinių apskritis. A falu nevét Maironis költőről kapta.” A másik oldalon ez áll: „Maironiai. A Maironiai nevű falu a nagy háború után alakult ki, amikor a Juozapavos uradalmat és a saudininkai falut a földreformról szóló törvény alapján felparcellázták.” Az ank. rövidítés azt jelzi, hogy a választ a helynevek 1935–1937-ben végzett lejegyzésére külön összeállított kérdőív alapján adták meg (Vanagas 2008: XV). A Maironiai nevű második falut a helynevek élő nyelvi kartotékában J. Verbušaitis adatközlő rajono Pociūnų apylinkėje esantis kaimas: „po burž. žemės reformos“, pervadintas iš buvusio Jakiškių dvaro. tik šio rajono Maironiai pateko į 1959 1978-ban Joniškis éves, a Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásáról szóló adattáraként igazolta (LatP 1959). Az 1935. évi helynév-lejegyzési kérdőívből ismert egy Maironys alakban nevezett egytagú tanya Zarasai járás Imbradas körzetében. A Mairóniai nevű falvakat Joniškis, Kelmė és Zarasai járásban a Litván SZSZK közigazgatási-területi felosztásának adattára rögzíti (Lats 1972: 59, 111, 364). Így a lakossági felmérések adatai szerint a Mairónių nevet a falvak a földreformról szóló törvény végrehajtása során kapták, a korábbi uradalmak közigazgatási átszervezésekor. A nyomtatott forrásokból és kéziratokból gyűjtött történeti helynevek kartotékának adatai (iVK) megerősítik a lakosság tanúvallomásait. A Mai ró niai helynév nem régi történelmi név. A Vyriausybės Žinios című kormányközlöny 1927. június 22-i, 254. számában ez olvasható: „a földreform-igazgatóság a földreformtörvény § 701-a (Vyr. žin. Nr. 200, eil. 1351) alapján közzéteszi a mezőgazdasági és belügyminiszterek által jóváhagyott, felparcellázott uradalmak falvakká átnevezését.” (Vyr. žin. 1927: 254, 2). Ebben a számban (5. o.) szerepel a Maironiai falu, amely ezt az elnevezést az Ežerėnai4 kerület Imbradas járásában egykor fekvő Gaidiškiai uradalom helyett kapta. ugyanazoknak a 3 Köszönetemet fejezem ki a Litván Nyelvi Intézet Névtani Osztálya munkatársának, Dalia Sviderskienėnek, aki segítségemre volt a helynevek kartotékjaiban végzett kutatásban. 4 Ežerėnaisnak hívták a várost 1919–1929 között az 1836-ban cári rendelettel Novoaleksandrovskra átkeresztelt, egykori történelmi sėli Zarasai név helyett (Vanagas 1996: 259–297). 116 KaLBOs KuLtūRa | A Vyriausybės Žinios 85. évfolyamának július 5-i, 255. számában ugyanezen az alapon arról tájékoztatnak, hogy a Juozapavas uradalmat, a Saudinininkai majort és a Barsukinė nevű földdarabbal rendelkező Saudinininkai falut Maironiai falura nevezik át (Vyr. žin. 1927: 255, 5). A november 22-i, 262. számban szintén a földreformtörvény alapján a Rautenzija uradalom 57. számú földdarabját Ežerėnai kerület Paupinė járásában Maironiai faluhoz csatolták [Imbradas járásban] (Vyr. žin. 1927: 262, 6). A felsorolt összes névváltoztatást a földreform-igazgatóság igazgatója, Jokūbas stanišauskas írta alá. A rövid tájékoztató közleményekben nem magyarázták meg, miért nevezték el azt a két falut Maironisról a mai Kelmėi és Zarasai járásban. Maironiškiai után kutatva rábukkantak a Maironiškis nevű helyre. Az iVK-nak a Vyriausybės Žinios 1929. február 18-i, 292. számára mutató hivatkozása alapján könnyen azonosítható; ebben a felparcellázott uradalmak neveinek megváltoztatását sorolták fel: a Kaunas megyei Lapių községben található Šakių uradalmi major régi neve új névre – Maironiškio majorra – változik (Vyr. žin. 1929: 292, 27). Maironiškisről Juozas tumas-Vaižgantas (1869–1933) is írt. A Maironis halála után nem sokkal közzétett cikkében elmesélte, miként gondoskodott Maironis a kaunasi papnevelő szeminárium rektoraként arról, hogy a Neriustól öt kilométerre fekvő, a szemináriumhoz tartozó Šakių majorban növendékei „minden kulturális kényelemben” részesüljenek. E célból 1929–1931-ben a régi épületeket lebontották és átépítették, az új épületszárnyakban pedig hálótermeket, kétemeletes könyvtárat és gyülekezeti termet alakítottak ki. „Ha [a növendékek] tudnák, milyen körülmények között tanultunk mi ott, minden nap elimádkoznának egy imát egykori takarékos rektorukért, a megboldogult Maironisért. Most most neki adózott azzal, hogy a Šakiai uradalmat Maironisškisnek nevezte el.“ (tumas-Vaižgantas 1933: 239)5. Benyomásait és felfedezéseit Aldona Ruseckaitė, a kaunasi Maironis Litván Irodalmi Múzeum igazgatója, a költő életének és munkásságának szakértője osztja meg: „Az archívumokban dolgozva, az iratok között kutatva rábukkantam a „Maironiškis“ elnevezésre. Vaižgantas visszaemlékezéseiben már megtaláltam, de semmi konkrétumot – sehogy sem értettem, hol lehetett, nem sikerült elkapnom a fonal végét. És íme, a Litván Állami Történeti Levéltárban egy egész köteg iratot találtam, amelyekből világos, hogy 1928 őszén megjelent a földreform 5 Egyébként a helynevek élő nyelvből való gyűjtését és lejegyzési útmutatójuk elkészítését elsőként Juozas tumas-Vaižgantas kezdte meg (Vanagas 2008: Xiii). A litván kormány Vaižgantast is megtisztelte: az Ežerėnų megye imbradói járásában fekvő Juozapava-birtokot, valamint a Šiauliai megye Linkuva járásában található Kompačizna-birtokot Važgantas-falvaknak nevezte el (Vyriausybės Žinios, 1927. június 22., 254. sz.); Az iVK-ban nincs olyan adat, amely tanúsítaná, hogy a Važgantas történelmi helynév lenne. O. KažuKausKaitė. Maironis és a Maironisok, Maironiškiai 117. számú igazgatótanácsi határozat, 3960. sz.: „A Kaunasi járás Lapiai községének Šakiai majorját nevezzék el „Maironiškis“ majorjának“. A valóságban nem volt könnyű megtalálni. Semmilyen hivatalos információ. azonban egy szombaton, amikor Kaunas körül körözve, mindig oldalra letérve kóboroltunk, végül sikerült eljutni „Maironiškisbe“. [...] A „Maironiškis“ területén, a hatalmas udvaron talán idén valamilyen akciót kellene szervezni, hogy a helyiek is tudomást szerezzenek az információról. A postásnő azt mondta, hogy az épületek a papi szemináriumhoz tartoztak, de a „Maironiškis“ nevet még nem hallotta... Hiszen minden olyan közel van – Sargėnai közvetlen szomszédságában.“ (Ruseckaitė 2012). A kaunasiak még ma is a Maironiškių utcán közlekednek, az egykori Maironiškių városrészben, a mai Šilainiai területén. Fennmaradt a Maironiškiai temető. A nevek kérdésére ismét a helynevek élőnyelvi kartotékában találjuk meg a választ: „Mairóniškiai falu, amely Kaunas külvárosának nyugati részén található. Ez a falu 1926–27 körül alakult ki, amikor a Linkuva uradalom földjeit felosztották a cselédek között. A nevet Maironis költő tiszteletére adták.“ Maironiškiai csak egyetlen adattárban van nyilvántartva (LatP 1959: 157): a falu a Kaunasi járás Užliedžiai körzetéhez tartozott, a körzet központjától, Romainiaitól nyolc kilométerre. Később a helyi közigazgatási hovatartozás – a falutól a mikrorajonig – változott. azonban felmerül a kérdés, hogy volt-e Maironiškiai falu a költő szülőföldje közelében? A bejegyzést Kazimieras Būga Nomina propria – tulajdonnevek kartotékában találjuk, egy olyan cédulán, amelyet nem maga a tudós írt: „Mairóniškiai sd. Betyg. a. urb. a. V.“ az sd. rövidítése jelentése: falu, Betyg. – Betygala, a többi egyelőre megfejtetlen. Betygala falu ugyanahhoz a Maironis környezetéhez tartozik: Betygalától nyolc kilométerre – Pasandravys (Kviklys 1958: 556). Maironis „szülei, nagyszülei és dédszülei Betygala környékének lakói voltak” (Zaborskaitė 1987: 7). Maironis oda járt. Nincs elegendő adat a Betygalos közelében fekvő, esetleg Mairóniškiai néven nevezett település lokalizálásához. Tőle valamivel távolabb, mintegy harminc kilométerre, a Kėdainiai járás Pajieslys környékén található Meiróniškiai és Meironiškliai falu. E két helynévvel Maironis életrajzaiban nem találkoztam. Nem zárható ki, hogy Būga kartotékjának Mairóniškiai alakja a történelmi Meiróniškiai helynév beszélt változata, amelyet ismét a hangzása kapcsolt a nagy költő álnevéhez... A névtani részleg tudósai a Litván helynevek szótárában szakmailag megmagyarázzák majd a Mairónių és Mairóniškių falvak etimológiáját. A hozzáférhető anyagot kívülálló szemével áttekintve úgy tűnik, hogy e falvakat Maironis tiszteletére nevezték el. azt, hogy 1927-ben a kormány rendeletével Raseiniai megye 118 KaLBOs KuLtūRa | 85 Kelmės valsčiaus saudininkų bažnytkaimis pradėtas vadinti Maironiais, neprieštarauja ir V. Zaborskaitės žiniai apie netoliese, už keliolikos kilometrų, a Maironis szülőhelyét – a pasandraviói udvarházat. Ez az eseti kutatás ellentmond a Maironis álneve eredetére vonatkozó uralkodó, helynévből való származtatási elméletnek: a pap és költő Jonas Mačiulis már első tanulmányi éveiben, a pétervári teológiai akadémián 1888–1890-ben Maironisnak kívánta nevezni magát, a középkori teológiaés filozófiadoktor Maironis, valamint művei ihletésére. 1891-ben Maironisként írta alá magát a „Ne teip senovės žmonės gyveno” című vers alatt (Brazdžionis 1992: 99). azokban az években Litvániában egyszerűen nem léteztek Mairóniai és Mairóniškiai nevű helyek. ŠaLtiNiai VGK: Vietovardžių, užrašytų iš gyvosios kalbos, kartoteka. saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje. iVK: Vietovardžių, užrašytų iš istorijos šaltinių, kartoteka. saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje. Kazimiero Būgos kartoteka Nomina propria. saugoma Lietuvių kalbos instituto Vardyno skyriuje. LaV 1925: Lietuvos apgyventos vietos, Kaunas. LatP 1959: Lietuvos TSR administracinis-teritorinis padalinimas, Vilnius. Lats 1972: Lietuvos TSR administracinio teritorinio suskirstymo žinynas 1, Vilnius. Vyr. žin. 1927: Vyriausybės žinios, Nr. 254, 255, 262, Kaunas. Vyr. žin. 1929: Vyriausybės žinios, Nr. 292, Kaunas. LitERatūRa Brazdžionis B. 1992: Nuo Zvalionio iki Maironio. – Kultūros barai 9/10. [Perspausdinta iš Aidai, 1982, 5.] ivanauskaitė-Šeibutienė V. 2010: Ąžuolai Girdiškės bažnyčioje, arba netradiciniai altoriai tradiciniuose žemaičių pasakojimuose. – Ąžuolas folklore ir kultūroje, Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla. Kviklys B. 1968: Mūsų Lietuva 4, Bostonas: Lietuvių enciklopedijos leidykla. Mačiulis J. 2004: Lietuviškieji slapyvardžiai, jų ypatybės ir egzistavimo priežastys. – Lietuviškieji slapyvardžiai: lietuviškos spaudos iki 1990 m. slapyvardžių sąvadas 1, 2. sudarė ir parengė J. Mačiulis. Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka. O. KažuKausKaitė. Maironis ir Maironiai, Maironiškiai 119 Mačiulis J. 2008: Lietuviškieji slapyvardžiai, jų ypatybės ir egzistavimo priežastys. – Apie lietuviškuosius slapyvardžius, Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka. Mačiulis J. 2011: Lietuviškųjų slapyvardžių aiškinamasis žodynas, Vilnius: Lietuvos nacionalinė Martyno Mažvydo biblioteka. Ruseckaitė a. 2012: antrasis laiškas – ko, ašarėle, ko tu per skruostą... – Nemunas, 22–23. tumas-Vaižgantas J. 1933: Maironis – statytojas. – Vaižganto raštai 19, Kaunas. Vaičiulaitis a. 1990: Maironis enciklopedijose ir leksikonuose. – Literatūra ir kalba 21, Vilnius: Vaga. [Perspausdinta iš Aidai, 1983, 4.] Vanagas a. 1996: Lietuvos miestų vardai. Parengė V. Maciejauskienė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vanagas a. 2008: Įvadas. – Lietuvos vietovardžių žodynas 1: a–B, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. VLE 2008: Visuotinė lietuvių enciklopedija 14, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Vž 2002: Vietovardžių žodynas. Parengė a. Pupkis, M. Razmukaitė, R. Miliūnaitė. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Prieiga per internetą: <http://vietovardziai.lki.lt>. Zaborskaitė V. 1968: Maironis, Vilnius: Vaga. Zaborskaitė V. 1987: Maironis. antras leidimas, Vilnius: Vaga. Žymūs Kauno žmonės: atminimo įamžinimas. Maironis. Elektroninis žinynas. Prieiga per internetą: <http://atminimas.kvb.lt>. Gauta 2012 11 06 MaiRONis aND MAIRONIAI, MAIRONIŠKIAI Summary the data from the card files of the Onomastics department at the institute of the Lithuanian language shows that the place names Maironiai, Maironiškiai and Mairo niškis are not old Lithuanian names. in 1927 place names Maironiai and Mairo niškiai were given to villages in present-day regions of Joniškis, Kelmė and Zarasai when implementing the Land Reform Law (žemės reformos įstatymas) parcelling out the land of big estates. Šakių palivarkas (Šakiai folwark) in Lapės rural district in Kaunas county which belonged to Kaunas seminary was renamed as Maironiškio palivarkas (Maironiškis folwark) in 1928 in honour of Maironis who at that time was a rector of the seminary. as can be seen from the question- 120 KaLBOs KuLtūRa | 85 naires of place name registration dating from 1935–1937, respondents recall that new place names were created in honour of the poet Maironis. there is a parallel with another case in 1927 when the Lithuanian authorities took a decision to give the name Važgantai to two villages in honour of the Lithuanian writer Juozas tumas-Vaižgantas, who was not related to these places. the analysis of place names shows that the priest and poet Jonas Mačiulis, who signed his poem „Ne teip senovės žmonės gyveno“ (published in 1891) as Mairo nis for the first time could not have create his pseudonym on the basis of the Lithuanian place name as some researchers suggest. the most probable explanation could be Bernardas Brazdžionis version that the young poet had the idea to use the surname of the philosopher from the Middle ages Franciscus de Mayronis as his pseudonym when he studied his works in saint Petersburg imperial Roman Catholic theological academy during his first years of studies in 1888–1890. KEYWORDS: toponym, pseudonym, personal name. ONa KažuKausKaitė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio u. 5., LT-10308 Vilnius [email protected]