Irenos Ermanytės nuopelnai leksikografijai

BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 VIOLETA ČERNĖ Litván Nyelvi Intézet IRENA ERMANYTĖ ÉRDEMEI A LEXIKOGRÁFIÁBAN 2017 nyarán Irena Ermanytė, a Litván Nyelvi Intézet bölcsészettudományi doktora, megünnepelte nyolc évtizedes jubileumát. Ez kiváló alkalom arra, hogy visszatekintsünk a múltba, és megemlékezzünk a tapasztalt szótáríróról – a Litván nyelv szótára sok éven át dolgozó szövegírójáról és szerkesztőjéről, az Antonimák szótárának szerzőjéről, valamint számos más tudományos munka alkotójáról, aki kollégáival együtt készítette el a Litván SZSZK folyóés tóneveinek jegyzékét, a Frazeológiai szótárt és az Iskolai idegen szavak szótárát. Irena 1937. július 3-án született Nugãrėsen, a Kurš nųi járásban, a žemaitė Kristina Petraitytė és a lett Povilas Zenonas Ermanis családjában. A Smurgi általános iskola elvégzése után tanulmányait a Kuršėnai középiskolájában folytatta. 1955-ben a leendő nyelvész felvételt nyert a vilniusi Állami Pedagógiai Intézetbe (2011-től Litván Edukológiai Egyetem), ahol litván nyelvet és irodalmat tanult. 1960-ban befejezte tanulmányait ebben az intézetben. 1961-ben I. Ermanytė a Litván Nyelvés Irodalmi Intézetben kezdett dolgozni (1990-től Litván Nyelvi Intézet), ahol egészen 2007-ig tevékenykedett. Fél évszázadon át. Kezdetben a Nyelvtörténeti és dialektológiai szektor helynévtani csoportjában dolgozott, együtt VIOLETA ČERNĖ-vel. Irena Ermanytė lexikográfiai érdemei | 2 kollégájával, Bronius Savukynasszal, BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Aleksandras Vanagasszal, Vytautas Vitkauskasszal és Klementina Vosylytével anyagot gyűjtött parengė Lietuvos TSR upių ir ežerų vardyną (1963 m.). Irena prisidėjo prie duomenų a Litván nyelvatlasz számára, 1–3. kötet (1977–1991) (Zinkevičius 1994: 252–253; Sabaliauskas 2012: 247–250). Később átkerült a Szótárak szektorába, és minden erejét annak a Szónak szentelte, amelyet a tudományos Litván nyelv szótárának húsz kötetében fektettek le. Így I. Ermanytė a lexikográfia országútjára lépett, teljesen elmerült a szótárírásban, és annak a munkának szentelte magát, amely a nyelvésznő szavaival élve acélos türelmet, hatalmas összpontosítást és rendkívüli kitartást igényel. A litván tájszótárírás úttörője, a Litván nyelv szótára XVII–XX. 1 kötetének főszerkesztője, Vytautas Vitkauskas szerint minden szótárírónak ismernie kellett a szemantika tudományát, a nyelvjárások legapróbb részleteit, a történeti nyelvtant, a régi írások mindenféle különösségét, és mindezt tudományosan kellett bemutatnia (Vitkauskas 2001: 2). A Litván nyelv szótárát forgatva, amelyet gyakran Nagy Szótárnak neveznek, I. Ermanytė mint a szótár szövegének szerzője 1973-tól, a IX. kötettől kezdve jelenik meg. A nyelvészet történésze, Algirdas Sabaliauskas professzor A litván nyelv kutatásának történetében azt állítja, hogy Irena a Litván nyelv szótárának IX. kötetétől a XVIII. kötetig mintegy 110 szerzői ívnyi szöveget írt (Sabaliauskas 2012: 247–250). A szótáríró kivette a neki kiosztott dobozokból a cédulákat, és a szavakat rakosgatta: a palnýčiai-tól a pampl tis-ig, a peik kas-tól a peñkgubas-ig, a reikšmėmis, skyrė pagrindines, perkeltines reikšmes, kruopščiai tikrino šaltinius. Ir taip nuo piestà-tól a piktasnukis-ig (IX. köt., puikžolė (X. köt., 1976), az r-től a ra tšūlė-ig, a r gtiniai-tól az 1973 m.), nuo plėstrà iki parplėzúoti, nuo pradiẽdas iki prametùmas, nuo prov eniu iki užrupšnóti-ig (XI. köt., 1978), a sav taiga-tól a sekšm -ig, a skyl -től a skriestùvas-ig (XII. köt., 1981), a spievokas-tól a spýžius-ig, a spjovà-tól a spraktùkas-ig, a stòp-tól a stovimóji-ig (XIII. köt., 1984), a sùltė-től a suñkvežimis-ig, a sutr kėlis-től a pasverdúoti-ig, a šaudala-tól az užšči ti-ig, a šliùbas-tól az užtektinùmas-ig (XV. köt., 1991), a tra nis-től a trašk -ig, a trauktùkas-tól a šliuõžti (XIV t., 1986 m.), nuo šliùp iki šnėrúoti, nuo tãkas iki talpùs, nuo te šku iki trepùtė-ig, a tr belė-től a trimitúotojas-ig (XVI. köt., 1995), a turguõlė-től a turtúotas-ig, a vald nis-től a valgùs-ig (XVII. köt., 1996). Önálló munkája során napvilágot látott A litván nyelv szótárának XVII. kötete, amelyben I. Ermanytė vezetékneve egyaránt szerepel a szövegírók és a szerkesztők között. 1996-ban a Litván nyelv szótárán végzett munkájáért Irenát az intézet többi lexikográfusával együtt a Litván Köztársaság rangos tudományos díjával tüntették ki. A palnyčiai-k berontottak Irena életébe, vagy talán inkább csendben bekopogtattak az antonimák. Irena egy interjúban elmondta, hogy erre a területre Jonas lexikográfus ösztönözte 1 Šių eilučių autorės pokalbis su I. Ermanyte 2007 04 21. Garso įrašas iš autorės archyvo. VIOLETA ČERNĖ. Irena Ermanytė lexikográfiai érdemei | 3 Paulauskas, aki mindenféleképpen BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 bátorította fiatal kolléganőjét (Babickienė 1997: 14–18). Egyébként a szótáríró J. Paulauskast I. Ermanytė a Tanítójának tekinti. 1973-ban, tízéves lexikográfiai munkatapasztalattal – a népi bölcsesség pedig azt tartja, hogy gyakorlat nélkül még az ember a fülét sem találja el –, Irena elkezdte gyűjteni a litván nyelv antonimáinak cédulaanyagát (Ermanytė 2008: 134). Az elméleti kérdéseket orosz, angol és német nyelvészek munkáinak tanulmányozása során dolgozta fel. 1985-ben jelent meg I. Ermanytė által összeállított A litván nyelv antonimáinak szótára, Litvániában az első ilyen jellegű speciális szótár, amely még viszonylag kis terjedelmű volt, és mintegy 920 antonimapárt tartalmazott (Ermanytė 1985: 8). 1. ÁBRA I. Ermanytė. A litván nyelv antonimáinak szótára. Kaunas: Šviesa, 1985. 1994-ben I. Ermanytė külsősként megvédte A litván nyelv antonímiája és antonimái című disszertációját (témavezető: A. Vanagas). Bár a nyelvésznő továbbra is főként A litván nyelv szótárán végzett munkára, annak írására és szerkesztésére fordította energiáit, antonimát antonima után illesztett be. 2002-ben jelent meg az új adatokkal és bőségesebb illusztrációs anyaggal kiegészített Iskolai litván nyelvi antonimaszótár. A szótár „Bevezetőjében” ez áll: ez a munka egy oktató jellegű, normatív Iskolai litván nyelvi antonimaszótár létrehozására tett kísérlet, amelyet a tanárok a diákok szemléletes nyelvhasználatra való tanítása során használhatnak (Ermanytė 2002: 6). VIOLETA ČERNĖ. Irenos Ermanytė lexikográfiai érdemei | 4 2 ÁBRA. I. Ermanytė. Iskolai litván BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 nyelvi antonimaszótár. Kaunas: Šviesa, 2002. Hamarosan már olvashattuk és tanulmányozhattuk az Antonimák megalkotásához hozzáértést és alaposságot igénylő, žodyną (2003 m.). Šis lietuvių kalbos leksikografijos veikalas – tai ilgai trukusio ir daug tekintélyes, csaknem 600 oldalas munka eredményét (Jakaitienė 2005: 176–182). Az illusztrációs Žodyno autorė „Įvade“ prisipažįsta, kad buvo nelengva surinkti ir susisteminti antonimus. anyagot a legkülönfélébb forrásokból gyűjtötte, természetesen elsősorban a Litván nyelv szótára I–XX. kötetéből, a Litván nyelv szótára kiegészítéseinek kartotékából, néprajzi gyűjteményekből, a litván irodalom klasszikusainak – Antanas Baranauskas, Kristijonas Donelaitis, Balys Sruoga, Vaižgantas, Motiejus Valančius, Antanas Vienuolis, Žemaitė – műveiből, a Szentírásból és az Újszövetségből, valamint a sajtóból (Ermanytė 2003: V–XII). Ebben az Antonimák szótárában 5259 antonimapár található. Egyes szavak antonimapárok sokaságát alkotják, például a kálnas – tizenhárom, a džiaũgsmas – tizenegy, a pak lti – tíz, a žãlias – kilenc párt, a dárbas – nyolc, az atsikélti – hét párt és így tovább. A szótár szinonimákat is közöl, például az ángelas „jó szellem” jelentésű szó mellett a gonosz szellemek sorakoznak – dèmonas, šėtõnas, vẽlinas, vélnias; a kalniaũ „inkább a hegy felé” jelentésű szó mellett ábécérendben a kloniaũ, lobiaũ, lomiaũ, pakalniaũ szerepel; a kalvùs mellett a dubùs, lomùs, slėnùs, slėsnùs található; a kilnù mellett – meñka, niekš nga, žẽma stb. Amint azt a francia költő, Charles Baudelaire mondja, az erény virágai nem virágozhatnak a rossz virágai nélkül. Az Antonimák szótárát lapozgatva szembetűnik, hogy szinte minden szófajra jellemző az antonímia, még az indulatszavakra is. VIOLETA ČERNĖ. Irena Ermanytė lexikográfiai érdemei | 5 (például, márš - stòp), sem az BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 elöljárószavak (például, – š). A szótár antonimákból eredő frazeologizmusokat is tartalmaz, például: anksčiaũ vagy vėliaũ; [és] šálto és káršto; [és] žiẽmą [és] vãsarą stb. Az általános lexikográfiai színvonalat javítja az „Antonimák fészekmutatója” (Jakaitienė 2005: 176–182). Az Antonimák szótárát J. Paulauskas lexikográfus, PhD szerkesztette. 3. ÁBRA. I. Ermanytė. Antonimák szótára. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2003. Az antonimákkal kapcsolatos kérdéseket I. Ermanytė különböző tanulmányokban fejtette ki. Például: Két ellentétes jelentésű szó stilisztikai funkciói (Kalbos kultūra 42, 1982), Az antonimák jelentéséről és nyelvi használatáról (Kalbos kultūra 46, 1984), Ugyanazon ige antonim jelentései (Kalbos kultūra 61, 1991), Kontextuális antonimák (Kalbos kultūra 65, 1993), Az ellentét mint az antonímia szemantikai és logikai alapja (Lietuvių kalbotyros klausimai 35, 1995), Néhány megjegyzés az enantioszémiáról (Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 1997), Antonimákból származó frazeologizmusok (Gimtoji kalba 6, 2004), Megjegyzések az antonimák struktúrájáról és szemantikájáról (Kalbos kultūra 77, 2004). 2008-ban a Litván Nyelvi Intézet kiadta I. Ermanytė Antonímia és antonimák című monográfiáját. Ebben a munkában a szerző tárgyalja az antonimák elméletét, vizsgálja az antonímia, a poliszémia és a szinonímia kapcsolatait, valamint részletesen összegzi a litván, orosz, német és angol nyelvészek által az antonímia elméleti és módszertani kérdéseinek vizsgálata során felhalmozott tapasztalatokat. A monográfia jelentős figyelmet szentel az enantioszémiának – annak a nyelvi jelenségnek, amikor ugyanannak a szónak két ellentétes jelentése van. VIOLETA ČERNĖ. Irenos Ermanytės nuopelnai leksikografijai | 6 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 4. ÁBRA. I. Ermanytė. Antonímia és antonimák. Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. I. Ermanytė az antonimákat élete nagy szerelmének nevezi. Akár rádiót hallgat, akár olvas, máris antonim szópárokat hall / lát. Irena szerint ő antonimákban gondolkodik, antonimák nélkül nem tud élni, az antonimák még éjszakánként is megjelennek álmaiban. Egyébként amikor e sorok szerzője idén nyáron megkérdezte a Jubileumost, hogy nem halványult-e el ez a szeretet, a válasz ez volt: „Ó, nem!”. Ezekkel a munkákkal I. Ermanytė nem korlátozta önmagát. Ő a Frazeológiai szótár egyik szerzője. Irenán kívül a frazeologizmusokon a Litván Nyelvi Intézet lexikográfusai, Ona Kažukauskaitė, Gertrūda Naktinienė, Jonas Paulauskas, Zita Šimėnaitė, Angelė VilutytėRimševičienė is dolgoztak. Ez a csaknem kilencszáz oldalas litván lexikográfiai mű 2001-ben jelent meg. A Frazeológiai szótáron végzett munkájáért I. Ermanytė-t más szótárszerkesztőkkel együtt a Litván Köztársaság tudományos díjával tüntették ki (2002). Megemlítendő I. Ermanytė munkája (más kollégákkal együtt) az Iskolai nemzetközi szavak szótárán, amelynek négy kiadása jelent meg – 1995-ben, 1998-ban, 2000-ben és 2010-ben. A nyelvésznő tevékenységének egy másik fontos területe a szógyűjtő expedíciók voltak, amelyekbe a leendő szótáríró negyedéves hallgatóként kapcsolódott be. Először szót gyűjteni Irena išvyko 1958 metais į Varniùs. Ekspedicijai vadovavo būsimasis profesorius Vladas VIOLETA ČERNĖ. Irena Ermanytė érdemei a lexikográfiában | 7 Grinaveckis. Később, amikor már az BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Intézetben dolgozott, keresztül-kasul bejárta szinte egész Litvániát. Irenának olyan pásztorral is beszélgetnie kellett, aki a tehenek között ült. Tudta szóra bírni a falusiakat, hogy 2 megnyissák szívüket, hogy emlékeik áradjanak, és hogy a nyelv kincsei bőségesen előtörjenek. 1962-ben I. Ermanytė más kollégákkal együtt akmeniškiaiakkal és mažeikiškiaiakkal készített beszélgetéseket, 1963-ban pedig tájnyelvi lexikát gyűjtött V ešvėnaiban (Telši járás), Zervýnosban (Varėnõs járás); 1964-ben utak és ösvények Gadūnãvába (Telši járás), Geguž nėbe (Kaišiadori járás) vezették; 1971-ben a Litván nyelv szótára számára Pelesojèban, Ródūniojében, Gerv čiuoseben gyűjtött anyagot. 1972-ben Ž linusba (Varėnõs járás) indult; 1973-ban Kruopiùsba (Akmenės járás) jutott el; egy évvel később Rùdniába indult. A nyelvi adatokat Pùnskban, Seinuosèban gyűjtötte. És mi van még Kùpiškis vidékével, Rõkiškis környékével?! Több mint 20 ezer tájnyelvi lexikai egységet jegyeztek fel. Irena, akárcsak a többi szógyűjtő, az első expedíciókra diktafon nélkül indult, mindent kézzel írt le füzetekbe, jegyzetfüzetekbe, amelyekből egy egész halomnyit gyűjtött össze. Az általa lejegyzett mondatok közül jó néhány ma már a Lietuvių kalbos žodynas lapjain éli a maga életét. 2 Šių eilučių autorės pokalbis su I. Ermanyte 2007 04 21. Garso įrašas iš autorės archyvo. VIOLETA ČERNĖ. Irena Ermanytė érdemei a lexikográfiában | 8 5 PAV. I. BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Ermanytė szógyűjtő expedíción (1971, Gervėčiai) 6 PAV. Részlet I. Ermanytė jegyzetfüzetéből. 1964. évi szógyűjtő expedíció (Gegužinė, Kaišiadori járás) VIOLETA ČERNĖ. Irena Ermanytė lexikográfiai érdemei | 9 A lexikográfia és a lexikológia nem BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 voltak az egyetlen területek, amelyek Irena érdeklődési körébe kerültek. Érdekelte a litván nyelv kultúrája, a helynévtan és más dolgok is, amelyek a Lietuvių kalbotyros klausimai (Acta Linguistica Lithuanica), a Kalbos kultūra, a Gimtoji kalba és más kiadványok cikkeiben és rövid írásaiban öltöttek testet. Íme néhány: S. Daukantas aukà és más azonos tövű szavak (1967), Laikrodis és laikraštis (1967), Žemės kalba (1968, K. Eigminasszal), Būdas és pobūdis (1969), Pažiūrà, póžiūris és szinonimáik (1971), Taurùs és kilnùs (1972), Darbas, veikla és kūryba (1974) stb. I. Ermanytė tudományos irodalmat fordított lett nyelvből. A „szellemi torna” elnevezést Irena sok évvel később a Mitologijos enciklopedija két kötetén végzett kurį vertė drauge su kitais vertėjais 3 . Visus kalbininkės I. Ermanytės nuveiktus darbus lietuvių kalbos labui kur čia munkájának (1997– 1999) adja majd, sorolja. Úgy tűnik, mindannyiunknak van személyiségünk sötét oldala. Irena, akit kollégái és barátai Irutėnek neveznek, kivétel. Irena ajkáról soha nem hallasz rossz szót. Csodálatos, őszinte, melegszívű, derűs, kifinomult, az összes nyelvjárást az apró mákszemig ismerő, suvalkijai éleslátású gondolkodású... I. Ermanytė ilyen színekkel festi meg azoknak az embereknek a 4 portréját, akikkel együtt kellett dolgoznia és kapcsolatot tartania. Talán ezért beszélnek Irenáról a kollégái is csupa tisztelettel. Pedig a jó szó jobb, mint az ajándék. IRODALOM B a b i ck i en ė Z. 1997: „A nyelv a egzakt tudományokkal egyenértékű rendszer” (beszélgetés I. Ermanytével). – Gimtoji kalba 8, 14–18. E r m a ny t ė I. 2008: Antonímia és antonimák, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. E r m a ny t ė I. 2003: Antonimaszótár, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. E r m a ny t ė I. 2007: Bibliográfiai mutató. Összeállította Zita Šimėnaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. E r m a ny t ė I. 1985: A litván nyelv antonimaszótára, Kaunas: Šviesa. E r m a ny t ė I. 2002: Iskolai litván nyelvi antonimaszótár, Kaunas: Šviesa. intézet. J a k a i tie nė E. 2005: [Recenzija]. Acta Linguistica Lituanica LII, Vilnius: Lietuvių kalbos 3 Šių eilučių autorės pokalbis su I. Ermanyte 2007 04 21. Garso įrašas iš autorės archyvo. 4 Šių eilučių autorės pokalbis su I. Ermanyte 2007 04 21. Garso įrašas iš autorės archyvo.