„Bendrinės kalbos“ samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontekste

BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 DAIVA VAIŠNIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas BENDRINĖS KALBOS SAMPRATA LIETUVOS RESPUBLIKOS A JOGI AKTUSOKBAN ÉS A NYELVPOLITIKA KONTEXTUSÁBAN ALAPVETŐ SZAVAK: államnyelv, nyelvpolitika, köznyelv, standard nyelv, nyelvhelyesség. A tanulmány a Litván Köztársaság jogi aktusaiban és nyelvpolitikai dokumentumaiban (a nyelvpolitikai irányelvekben, az Állami Litván Nyelvi Bizottság határozataiban) használt, a litván nyelv státuszát és funkcióit meghatározó terminusokat (államnyelv, köznyelv, helyes nyelv stb.), azok meghatározásait és használati sajátosságait tárgyalja. A figyelem középpontjában a köznyelv terminus fogalma, funkcionalitása és használati kontextusa áll. Áttekinti a különböző forrásokban (terminológiai szótárakban, a Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában stb.) megadott terminusmeghatározásokat, valamint tárgyalja a nyelv státuszát és funkcióit meghatározó egyéb fogalmakkal való kapcsolatokat. BEVEZETÉS A rendszerszerűség és a meghatározások pontossága a jó terminus legfontosabb logikai követelményei közé tartozik. E terminológiai tulajdonságok értékelésekor figyelembe veszik a terminusok egyértelműségét és szemantikai meghatározottságát, valamint a logikai ir daugmaž vienodą įvardijimą (Gaivenis 2014: 211, dar žr. 236–237). Vis dėlto Kazimieras Gaivenis, aptardamas gero termino bruožus, atkreipia dėmesį, kad praktiniame terminų terminuskapcsolatok tudományos megalapozottságát; a normatív munkában az egyértelműséget és a jelentés meghatározottságát nem könnyű elérni, és még a hosszú ideje használatos terminusokat is eltérően érthetik és használhatják az adott terület szakemberei kartais kalbos norminimo, viešųjų užrašų kalbos ar svetimvardžių rašybos diskusijų kyla ne tik (Gaivenis 2014: 206–207). E terminológiai hiányosságokat a nyelvpolitika területe sem kerüli el – nemcsak a nyelvi jelenség értékelése, hanem a tárgyalt objektum eltérő értelmezése miatt išankstinėms nuostatoms didelę įtaką daro ir pagrindinių kalbos politikos sąvokų turinio DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos sem. El kell ismerni, hogy a társadalomban rögzült negatív nyelvi sztereotípiákkal vagy kontextusban | 2 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a bizonytalanság, valamint a terminusok felelőtlen, egyértelmű meghatározások nélküli 1 használata (néhány nyelvpolitikai terminus eltérő értelmezéséről lásd Valotka 2015). A 2 nyelvpolitika területén a fogalmi rendszerek és a terminológia elemzésével foglalkozó munkák, amelyek a terminusok meghatározásait, elterjedésük sajátosságait vagy hierarchikus kapcsolataikat tárgyalnák, nem túl számosak (gyakrabban a terminusok megfelelőbb ekvivalenseinek kiválasztását vitatják meg). A pontos fogalommeghatározások a nyelvi jog nehezebb kérdéseinek vizsgálatakor is hiányoznak – az Államnyelvi törvényt (a továbbiakban – 3 VKĮ) 1995-ben fogadták el, akkoriban pedig még nem volt szokás magában a törvényben külön tárgyalni a fogalmakat. Így a nyelvpolitika területének terminusai mindeddig egyetlen jogszabályban sincsenek egyértelműen és rendszeresen meghatározva. Igaz, a meghatározásokkal ellátott terminusok már több mint egy évtizede szerepelnek a tárgyalt és frissített, ám még mindig el nem fogadott Államnyelvi alkotmányos törvény tervezetében (a továbbiakban – VKKĮ). Fontos az is, hogy több mint funkciót (például a litvánnak mint az Európai Unió hivatalos nyelvének státusával, valamint a digitális technológiákkal kapcsolatosakat), így dvidešimtmetį priimtas VKĮ neaprėpia kai kurių dabartinių lietuvių kalbos vartojimo sričių ir nem szabályozza és nem nevezi meg az e területekkel kapcsolatos susijusių reiškinių. A VKĮ egyáltalán nem említi a közélet szempontjából legfontosabb nyelvváltozatot megnevező köznyelv terminusát sem. A különféle nyelvváltozatok funkcióiról, a szabályossághoz való viszonyukról, valamint az identitás vagy az egyéni kifejezés kérdéseiről folytatott akadémiai és nyilvános viták még nagyobb zavart és szembenállást keltenek, ha nincs egyetértés a köznyelv fogalmának meghatározásáról és a köznyelv használatának köréről. Arnoldas Piročkinas szerint „sokan – nemcsak egyszerű emberek, hanem diplomás filológusok is – meglehetősen pontatlan elképzeléssel rendelkeznek a köznyelvről” (Piročkinas 2011). Ezt a felismerést újabb kutatások is kiegészítik: a vizsgált személyek a köznyelv fogalmának valós tartalmát nem egyértelműen érzékelik (Aliūkaitė 2011: 216), vagy a köznyelv olyan nyelvvé válik, amelyet köznyelvként 1 Pavyzdžiui, svarstoma, ar valstybinės kalbos sąvoka apima ir tarmes (plg. „valstybinė yra lietuvių értelmeznek. Beletartoznak-e a nyelvjárások is a litván nyelv állami jellegébe? Általánosságban véve – igen. Külön-külön – mintha nem” (Daujotytė 2013). Valószínűleg az ilyen kételyekre a nyilvános viták és a nyelvpolitikai kuriose teikiama deskriptyvi bendrinės kalbos paskirties interpretacija, paviršutiniškai suprantami valstybinės célok is hatással vannak; ezek a köznyelvet a nyelvjárásokkal vagy más nyelvváltozatokkal kívánják szembeállítani (vö. Vaicekauskienė 2010: 166; Vaicekauskienė, Sausverde 2012). Így konfliktusos diskurzus jön létre, amely a litván nyelvnek kizárólag a köznyelvvel való azonosítását erőlteti, és az agresszív köznyelvi dominancia képzetét fejleszti tovább. 2 A „közérdekű feliratok” fogalmának meghatározatlansága vezetett a más nyelvű közérdekű feliratokról szóló jogvitában hozott döntéshez. Az N-62-2354-11. számú ügyben – „A Vilniusi Regionális Közigazgatási Bíróság 2010. október 25-i végzéséről D. G. közigazgatási jogsértési ügyében” – megállapítást nyert, hogy a közérdekű feliratok meghatározását sem az államnyelvről szóló törvény, sem a végrehajtási jogszabályok nem tartalmazzák, ezért nem állítható egyértelműen, hogy az autóbuszokon található, a járat, illetve az autóbuszpark nevét megjelölő, nem államnyelvű feliratok megfelelnek az államnyelvről szóló törvény 17. cikke 1. részében említett közérdekű feliratoknak. Bár az Állami Litván Nyelvi Bizottság megvitatta a közérdekű feliratok terminust, és meghatározását felvette a Terminológiai Bankba, mindaddig azonban, amíg nem fogadják el az államnyelvről szóló alkotmányos törvényt, amely e terminust a meghatározásával együtt tartalmazná, jogi státusának kérdése nincs teljesen rendezve. 3 Vö. Cidzikaitė 2002; Valotka 2015. DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusban | 3 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a regionális változatok rendszerében alkalmazható, helyhez kötött kóddal (Aliūkaitė, Merkytė-Švarcienė 2012: 172). A különböző, ugyanazt vagy nagyon hasonló dolgot megnevező terminusok, illetve a meghatározatlan fogalmak zavaros vizeiben könnyű elsüllyeszteni a jelenség lényeges jellemzőit, a mellékeseket hozva felszínre; könnyű továbbá a fogalmak tartalmát elfogultan 4 értelmezni, kényelmes ideológiákhoz igazítani, szükség esetén az irodalmi nyelvet a normatív nyelvvel azonosítani, más esetekben pedig ugyanazt a terminust kizárólag az egyetemes, mindenki számára érthető és mindenki által használt nyelvváltozatra vonatkoztatva használni. Šiame straipsnyje keliamas klausimas, ar kalbotyros terminai, nusakantys kalbos a jogszabályokba és más nyelvpolitikai dokumentumokba bekerült státuszuk és alapvető használati jellemzőik világosak és egyértelműek-e, illetve a jogszabályok kidolgozói és a nyelvi suprantami. Straipsnio tikslas – aptarti teisės aktuose ir kalbos politikos dokumentuose szakemberek által egyformán használt, a kalba ’nyelv’ generikus szóval alkotott terminusok rendszerének elterjedési és használati sajátosságait. Nagyobb figyelmet kap a bendrinė kalba ’köznyelv’ terminus fogalma, funkcionalitása és használati kontextusa. Áttekintjük e terminus különböző forrásokban (terminológiai szótárakban, a Litván Köztársaság Terminológiai 5 Bankjában) megadott meghatározásait, valamint tárgyaljuk a nyelv státusát és funkcióit meghatározó más fogalmakkal való kapcsolatát. A BENDRINĖ KALBA ’KÖZNYELV’ FOGALMÁNAK JELLEMZŐI ÉS MEGHATÁROZÁSAI Pranas Skardžius magyarázata alapján, aki 1927-ben kezdte használni a bendrinė kalba terminust, a köznyelv fogalmának két alapvető jellemzőjét lehetne kiemelni: 6 1. Kommunikációs, illetve az általános használat jellemzője („ez minden litván egymás közötti kommunikációjának, kommunikációs eszköze, szóban és írásban az általános kulturális 4 Talán még a deskriptivisták és preskriptivisták ideológiailag folyamatosan szított vitáját is megoldhatná egy világos és egyértelmű meghatározás arról, hogy mi alkotja a bendrinė kalba ’köznyelv’ fogalmának tartalmát, és kinek volna kötelessége betartani a nyelvi normákat: vajon „a litvánok köznyelvi beszélt és írott nyelve »ideális nyelv«, amelyre minden litvánnak törekednie kell” (Vaicekauskienė 2010: 166), vagy mégis a helyes beszéd képessége „specifikus nyelvi kompetencia, specifikus nyelvi tőke”, amely „a tőke más fajtáihoz – a pénzügyi, kulturális és társadalmi tőkéhez – hasonlóan egyenlőtlenül oszlik meg a különböző társadalmi csoportok között” (Baločkaitė 2014). 5 Ebben a tanulmányban főként terminográfiai forrásokra és jogszabályokra támaszkodtunk, ezért nem volt célunk a nyelvészeti munkákban megadott köznyelvi meghatározások teljes sokféleségének bemutatása és értékelése. 6 „A litvánok által ma általánosan használt nyelvet szerkezete és fejlődése alapján valójában leginkább bendrinė, vagyis bendroji ’közös’ nyelvnek kell nevezni. Ez minden litván kölcsönös megértésének, kommunikációjának közös eszköze, a kulturális és civilizációs élet általános szükségleteire szóban és írásban használt nyelv, amely egyáltalán nem esik egybe egyetlen litván nyelvjárással sem <...>. Ez a nyelv az emberek beszélt nyelvéből ered, tudatosan művelik és csiszolják, hogy a közhasználatra a legalkalmasabb legyen; vagyis kulturált nyelv.” (Skardžius 1997: 635). Ez az 1974-es, „A köznyelv és az irodalmi nyelv” című, az Aidai folyóiratban (8. sz., 345. o.– 350). DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontekste | 4 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 és a civilizációs élet szükségleteire használt 7 nyelv”) megjelent publikációból származó idézet a köznyelvet mint nyelvváltozatot 8 elkülöníti a nyelvjárásoktól („egyáltalán nem esik egybe egyetlen litván nyelvjárással sem”) és minden más nyelvváltozattól. 2. Kodifikációs, vagyis helyességi ismérv („az emberek beszélt nyelvéből eredő, tudatosan művelt és csiszolt nyelv, hogy a közhasználatra a legalkalmasabb legyen; vagyis kulturált nyelv”) hangsúlyozza a köznyelv normatív jellegét. elsőbbséget élvezne, ha a köznyelv Iš P. Skardžiaus teikiamos apibrėžties būtų sudėtinga pasakyti, kuriam iš šių požymių legfontosabb jellemzőjét kellene kiválasztani. Ekkor a litván köznyelv még csak kodifikálandó 9 struktúraként kezdett élni, miközben egyidejűleg bővítették, rendezték és bevezették. vertus, vargu ar toks klausimas galėjo kilti dvidešimtojo amžiaus pirmaisiais dešimtmečiais, Noha a nyugati aukštaitis (kaunasi) nyelvjárásának alapját választották, a köznyelv grammatikákban és más normatív munkákban való leírásakor újra fel kellett fedezni és meg kellett határozni a nyelvi jelenségek belső összefüggéseit, valamint be kellett tölteni a rendszer hézagait. 10 Így világos szabályokat és normákat kellett megállapítani, amelyek meghatározzák a köznyelv és a nyelv más változatai közötti különbségeket, továbbá meg kellett kezdeni a normatív nyelv általános elterjesztését, mindenekelőtt e nyelv használatát az oktatást szabályozó jogszabályokban 11 rögzítve. Bár a köznyelv de facto a két világháború közötti időszakban kulturális formát öltött, és használatának fő területei elkülönültek, maga a terminus jogi megalapozással nem rendelkezett, és a jogszabályokban nem használták. 7 Az általánosság jegyét Petras Jonikas is hangsúlyozza, amikor azt mondja, hogy a köznyelv „az a nyelv, amelyet az egész nemzet kulturális és civilizációs életének szükségleteire szánnak” (Jonikas 1972: 2). 8 Hangsúlyozandó, hogy ez az álláspont egyáltalán nem állította szembe a köznyelvet a nyelvjárásokkal. A. Salys éppen a köznyelvnek az élő népnyelvtől való elszakítása ellen tiltakozott – a nyelvjárásnak a nyelvi gondolkodás támaszává kellene válnia, és össze kellene kapcsolódnia a köznyelv oktatásával, ezáltal élénkítve az értelmiség nyelvi intuícióját és emelve az írott nyelv ismeretének szintjét (Salys 1979: 15–16). 9 Egyetérthetünk azzal, hogy P. Skardžius számára fontos volt a nyelv közösségi jellegének – mint az államot egyesítő aspektusnak – a hangsúlyozása (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 6), mindazonáltal ugyanitt hangsúlyozza, hogy a nyelv kommunikációs célja elválaszthatatlan a nyelv minőségétől, amely segít megérteni, „hogyan és mit kell írni vagy mondani, ha azt akarjuk, hogy mások nehézség nélkül megértsenek bennünket”. (Skardžius 1997: 52). Vö. Peter Auer a standard nyelvet három, egymást kiegészítő jellemzővel írja le: a) egynél több nyelvi régió beszélői használják; b) a nyelvváltozatot presztízsértékűnek tekintik (H-variety), és írásban használják; c) kodifikáció és fejlesztés tárgya (Auer 2005: 8). 10 A. Salys szerint „a köznyelv megalkotásának feladata itt az egyensúly megtalálása vagy megteremtése: a hiányzót pótolni, a fölöslegeset pedig elhagyni” (Salys 1979: 13). 11 Így igyekeztek felkészíteni a társadalmat a köznyelv elfogadására (vö. Smetonienė 2014). A litván nyelv általános használatát az 1922-ben elfogadott elemi iskolai törvény szabályozza, a kodifikált, helyes nyelv követelményeit pedig a normatív kiadványokra való hivatkozások révén állapítják meg; például az Elemi Oktatásügyi Főosztály azt kéri, hogy az elemi iskolákban Jono Jablonskis nyelvtanára támaszkodjanak: „A Főosztály azt tapasztalta, hogy a litván elemi iskolákban nem kellően egységes helyesírást használnak, egyes iskolákban pedig a Főosztály arra kéri az elemi iskolák nepakankamai taisyklinga kalba. Pašalinti šitoms mūsų švetimo [švietimo] ydoms Pradžios Mokslo valamennyi tanítóját és tanítónőjét, hogy mind a hivatalos iratokban, mind az oktatás során kövessék azokat a nyelvi szabályokat és helyesírást, amelyeket P. K r i a u š a i t i s é s a kontekste | 5 R y g i š k i ų J o n o L i e t u v o s k a l b o s g r a m a t i k o j e (Vilniuje, 1919 metai, Lietuvių Mokslo Daugijos [Társaság] kiadványában).“ (LVŽ 1919 8: 8). DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A szovjet időszakban az orosz nyelvészeti hagyomány alapján a literáris nyelv terminust is javasolták és vezették be, Litvániában azonban ez a terminus nem honosodott meg. Pranas 12 Skardžius által javasolt köznyelv a 20. század hetvenes éveitől kezdett visszakerülni a nyelvészettudományba (Piročkinas 2011; Pupkis 2005: 43). A terminus általános használata fokozatosan szilárdult meg: az 1990-ben kiadott Nyelvészeti terminológiai szótárban (a továbbiakban – KTŽ) mindkét terminust szinonimaként adják meg, azonban kapcsolatuk hierarchikus jellege továbbra is felismerhető, mivel elsőbbséget biztosítanak a literáris nyelvnek – a köznyelv című szócikkből, amelyet nemzeti, írott és beszélt formával rendelkező literáris nyelvként határoznak meg (KTŽ 1990: 37), egy jóval részletesebb fogalommeghatározásra, a literáris nyelv című szócikkre utalnak. Az utóbbi szócikk szerint a nemzetivé vált és beszélt formát nyert literáris nyelvet gyakran köznyelv terminussal nevezik, a nyelvészek egy része pedig ezt a terminust minden esetben a literáris nyelv terminusa helyett használja (KTŽ 1990: 119). Mivel a KTŽ meglehetősen hosszú ideig a nyelvészeti terminológia egyetlen rendszerszerű forrása volt, valószínűleg ez határozta meg a formálódó nyelvpolitika szükségleteire használt fogalmak definícióit és elterjedését is. Feltételezhető, hogy P. Skardžius által felvetett, a köznyelv két jellemzője közül a KTŽ szerzői, amikor mindkét terminus definíciójában a nacionalinė kalba 13 megfogalmazást választják, éppen a nyelv általános elterjedtségét emelik ki fontosabbként. A normatív jellemzőt csak az irodalmi nyelv részletes definíciója jelzi egyértelműbben: „a nemzet vagy nép példamutató, normalizált, standard nyelve” (KTŽ 1990: 119). Figyelemre méltó, hogy az utóbbi definícióban a standartinė kalba szókapcsolat is szerepel, amelyet ugyan nem emeltek önálló terminussá, de közvetlenül összekapcsolható a KTŽ által a köznyelv (és az irodalmi nyelv) angol megfelelőjeként megadott standard language kifejezéssel. A köznyelv fogalmának további strukturális összetevője lehetne a norminė kalba. A szótárban ezt a szókapcsolatot a norma meghatározásakor használják (KTŽ 1990: 134). 14 Az 1999-ben kiadott Lietuvių kalbos enciklopedijoje már csak a bendrinės kalbos terminus szerepel (az irodalmi nyelvet a szovjet megszállás időszakának helyettesítőjeként jellemzik (LKE 1999: 386). A fogalom meghatározásakor („az egész nemzet írásbelisége, valamint közélete és kultúrája szükségleteire szolgáló, többé-kevésbé normalizált nyelv” (LKE 1999: 87)) visszatérnek P.-hez. 12 A terminus kritikáját lásd. Pupkis 2005: 42–43. 13 A KTŽ úgy határozza meg, mint „a nemzet közös nyelve, mint az adott nemzet egyik megkülönböztető jegye” (KTŽ 1991: 128). 14 „A normatív nyelv (az irodalmi nyelv is) gyakran enged meg bizonyos változatokat (szinonimákat), és nem minden esetben szigorú” (KTŽ 1990: 134). Egyébként egy ilyen megfogalmazás azt is jelentheti, hogy a normatív nyelv és az irodalmi nyelv fogalma nem teljesen azonos. DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontekste | 6 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Skardžiusnál a „közös kulturális és civilizációs életkövetelményekhez” használt nyelv funkcionális elkülönítése, a fogalom normatív összetevője pedig meglehetősen homályosan 15 van meghatározva. A Litván Köztársaság Terminológiai Bankjában a köznyelv két későbbi időszakból származó meghatározása található: 1) az oktatás és tudomány területéről egy általánosabb jellegű köznyelvfelfogás származik, amely szerint ez „általánosan használt nyelvváltozat, többé-kevésbé kodifikált, amelyet a nyelvi közösségben a legnagyobb presztízs és a legmagasabb társadalmi státusz jellemez, és amelyet az írásbeliség, a közélet, az oktatás, a kultúra, a média, az irodalom, valamint a művelt társadalmi rétegek nyelveként használnak. <...> A köznyelvi nyelvváltozatot az iskolákban oktatják, és mint idegen nyelvet, más anyanyelvűek is tanulják” (LTŽ 2012). A meghatározásban fontosabb az az állítás, hogy ezt a nyelvváltozatot általánosan használják, míg a normatív fogalmi elem láthatólag nem abszolút, a Lietuvių kalbos enciklopedijoje közölt meghatározás egy részét ismétli (vagyis: „többé-kevésbé szabályozott”); 2) a nyelvpolitika területéről a Terminų bankasban a VKKĮ tervezetében szereplő standard litván nyelvi meghatározást adják meg – „a litván nyelv szótárának, nyelvtani, helyesírási és sakytinė lietuvių kalba, skirta viešojo gyvenimo reikmėms“. Pastarojoje apibrėžtyje labiau pabrėžiamas taisyklingumas ir normiškumas, o vartojimo aprėptį rodo abstrakčiau nusakoma központozási normáin alapuló helyes írott, illetve a standard nyelv rendeltetése: „a közélet 16 szükségleteire”. Így P. Skardžius által javasolt standard nyelvi meghatározás két tagból állása, pontosabban pabrėžiant kurį vieną iš dviejų požymių, išlaikomas ir vėlesniuose šaltiniuose. Matyt, vengiant kettőssége; az 1995-ben elfogadott Államinyelv-törvényben a bendrinė kalba terminust egyáltalán nem használják, más jogszabályokban pedig az általánosan használt és (vagy) szabályozott nyelvváltozat funkciói nusakomos papildant taisyklingumo ar normiškumo nuorodomis žodžių junginius lietuvių kalba ir valstybinė kalba, taip šioms sąvokoms pridedant bendrinei kalbai būdingų požymių 17 . A LITVÁN NYELV ÉS AZ ÁLLAMNYELV Lietuvos Respublikos Konstitucijos nuostata „valstybinė kalba – lietuvių kalba“ azonossági viszony révén kapcsolja össze e két fogalmat azokban az esetekben, amikor a nyelv használatáról van szó 15 A terminus és a meghatározás fejlődéséről bővebben lásd: Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 7–8. 16 Hasonlóképpen határozta meg a standard nyelv lényegét Aleksas Girdenis: „A standard (irodalmi) nyelv a nemzet közéletének (az írásbeliségnek, az iskolának, az irodalomnak, a tömegtájékoztatási eszközöknek) a nyelve” (Girdenis 2000: 316). Aldonas Pupkis inkább a funkcionális területeket hangsúlyozza – ez a nyelv „az egész nemzet kommunikációs, gondolkodási, politikai, gazdasági és kulturális életének szükségleteit kielégítve, a nemzeti identitás és reprezentáció kifejezésére használatos” (Pupkis 2005: 30). 17 P. Skardžius véleménye szerint a köznyelv, helyességét szem előtt tartva, pontosabban és célszerűbben litván nyelvnek nevezhető, „amelyen ők [a litvánok] nemcsak egymással érintkeznek, hanem jellegzetes sajátosságaikat is kifejezik” (Skardžius 1997: 54, 113). DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusban | 7 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a litvániai közéletben. Az államnyelv státuszát rögzítő államnyelvi törvényben maguk az államnyelv és a litván nyelv szókapcsolatok többnyire szinonimaként használatosak. Mindazonáltal a nyelvhasználatot szabályozó jogszabályok összképe rávilágít e terminusok szemantikai differenciálódásának jeleire. Az államnyelv szókapcsolat a jogszabályokban a litván nyelv státuszára utal (vö. a Litván Köztársaság alkotmányának 14. cikkét), míg a litván nyelv szókapcsolat bővített, meghatározó szavakkal együtt rendszerint a nyelv helyességével és kodifikációjával kapcsolatos rendelkezésekben használatos. Másként fogalmazva, az általános használat (státusz) kérdései meglehetősen céltudatosan különülnek el a kodifikációtól és a terjesztéstől: az első esetben az államnyelv státuszáról és használatáról van szó, a másodikban pedig egy oktatási tárgyról; a jogszabályokban e viszonyt nem tárgyalják részletesebben, ezért el kell ismerni, hogy az egyik vagy a másik terminus A valstybinė kalba terminus (a lietuvių kalbos norminę vartoseną ir pan. 18 Tiesa, valstybinės kalbos ir lietuvių kalbos sąvokų Litván Köztársaság terminológiai bankja az ország belső hivatalos és nyilvános kommunikációjának nyelveként pasirinkimas yra labiau intuityvus negu grįstas kokiais objektyviais kriterijais. határozza meg, amelynek kiemelt státuszát az állam törvényei rögzítik (LTŽ 2012)) az Államnyelvi törvényben alapvető. Csak három olyan cikkben, amelyek a nyelvi normák betartásáról és a helyes nyelv követelményeiről szólnak, említik a litván nyelvet: 1) „16. cikk. A Litván Köztársaságban működő valamennyi vállalat, intézmény és 19 szervezet elnevezését a litván nyelvi normák betartásával kell megalkotni <...>“; 2) „19. cikk. Az állam gondoskodik a helyes litván nyelv presztízséről, és feltételeket teremt a nyelvi normák megőrzéséhez <...>“; 3) „22. cikk. A Litván Köztársaság társadalmi tájékoztatási eszközei (sajtó, televízió, rádió stb.), valamint valamennyi könyvés egyéb kiadvány kiadója köteles betartani a helyes litván nyelv normáit.“ A huszonegyedik cikk megfogalmazása, amely az oktatásban, a közigazgatásban és más területeken dolgozókra alkalmazandó nyelvtudási követelményeket határozza meg, kiemelkedik azáltal, hogy összekapcsolja a helyesség követelményeit és a státusra való utalást: „a helyes államnyelv ismeretének követelményeit be kell építeni az állami tisztviselők, pedagógusok, a társadalmi tájékoztatási eszközök és a könyvkiadás dolgozóinak minősítési szabályzatába <...>.“ A terminusok használatának e megoszlása azt mutatja, hogy Irena Smetonienė, Antanas Smetona és Audrius Valotka érvei az államnyelv terminus elvetése mellett (azt állítva, hogy ezt az iskolákról szólva használták, ahol a litván már nem szükséges, és csak az Államnyelvi törvény címében maradt meg (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 11)) nem megalapozottak. Megjegyzendő, hogy a kifejezést más jogszabályokban is használják (elsősorban a Litván Köztársaság 18 Alkotmányában), továbbá e kifejezés nélkül nehéz lenne meghatározni a közigazgatás (más szóval: az állam) ügyeiben használt nyelv funkcióját. kalba buvo mokoma kaip valstybės kalba, o suvienodinus programas ir įvedus vieną egzaminą, terminas tapęs 19 A Litván nyelv enciklopédiája kevésbé általános meghatározást ad: „az állam közéletében, az iskolákban, a sajtóban és más tömegtájékoztatási eszközökben, az állami intézményekben és a hivatali írásbeliségben hivatalosan használt nyelv” (LKE 1999: 683). DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusban | 8 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Más törvényekben is leggyakrabban a nyelv státuszát meghatározó kifejezést használják, például a Litván Köztársaság oktatási törvényének az oktatás céljaival vagy az államnyelven 20 történő oktatáshoz való joggal kapcsolatos rendelkezéseiben. Ebben a törvényben a litván nyelvet a litvániai és külföldi oktatási intézményekben oktatott tantárgyként említik („25. cikk. A litván nyelv és kultúra oktatása, valamint a litván nyelv tanulásának lehetősége”), a nyelvhelyesség és a normativitás kérdéseinek tárgyalásakor pedig a taisyklinga lietuvių kalba (helyes litván nyelv) szókapcsolatot használják: „49. cikk. <...> 2. A tanár köteles: <...> 2) a tanulók szilárd erkölcsi, állampolgári, nemzeti és hazafias beállítottságát, a szülők iránti tiszteletet és saját kulturális identitásukat fejleszteni, biztosítani a tanulók személyiségében rejlő képességek kibontakozását, az oktatás tartalmát érthetően és világosan, helyes litván nyelven közvetíteni, amikor jogszabályok írják elő, hogy a megfelelő oktatási tartalmat litván nyelven kell közvetíteni.” Az államnyelvi státusz szempontját a Fogyasztóvédelmi törvény hangsúlyozza (a 16. cikk kimondja, hogy „a minőségi garanciát államnyelven kell megadni”). Ezt a kifejezést a Litván Köztársaság közigazgatási szabálysértési kódexének XXV. fejezetében is használják, amely a Litván Állami Nyelvi Bizottság államnyelv-használati és nyelvhelyességi kérdésekről szóló határozatai, valamint az Állami Nyelvi Felügyelet tisztviselőinek az államnyelv használatára vonatkozó utasításai végre nem hajtása miatti szankciókról szól. A Litván Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a polgári állapoti okiratok bejegyzéseinek nyelvét szabályozó 3.282. cikke kimondja, hogy „a polgári állapoti okiratok bejegyzéseit litván nyelven kell bejegyezni”. A közszolgálatról szóló törvénynek a köztisztviselői munkakörökbe történő felvétel követelményeit meghatározó 9. cikkében az a megfogalmazás, amely szerint a köztisztviselői munkakörbe felvett személynek „ismernie kell az államnyelvet, a litvánt”, feleslegesnek tekinthető, mivel a litván nyelv az egyetlen államnyelv. 21 Érdekes összehasonlítani, hogy a más államok, különösen a nyelvpolitika és a társadalmi fejlődés hasonló történetével rendelkező államok fő, nyelvhasználattal kapcsolatos jogszabályaira milyen, a nyelv státuszát, funkcióit és hasonlókat meghatározó terminusok választására irányuló tendenciák és eloszlás jellemző. 20 Az oktatási törvényben még szerepel az anyanyelv terminus is, amelyet általában személyekről szólva kuriems valstybinė kalba nėra gimtoji. Kai kur toks valstybinės ir gimtosios kalbos atskyrimas (pavyzdžiui, 30 használnak; a cikkben megállapított, az államnyelven és anyanyelven való tanuláshoz való jog) nem egyértelmű és logikus, mivel sok állampolgár számára éppen az államnyelv az anyanyelv. 21 A végrehajtási jogszabályokban – a kormány határozataiban, a miniszterek és az intézményvezetők rendeleteiben – a terminusok választása többnyire megfelel a tárgyalt tendenciáknak. Az államnyelvet megjelölő rendelkezések általában a nyelvtudásra és a nyelvhasználatra vonatkozó követelményekkel kapcsolatosak (például a Litván Köztársaság Kormányának 2010. május 19-i, 553. számú, „A vasúti közlekedési piac szabályozójához beérkezett panaszok elbírálási rendjének leírása jóváhagyásáról” szóló határozatában; a Litván Köztársaság vezető állami munkaügyi felügyelőjének 2017. június 23-i, EV-77. számú, „A munkavédelmi és munkaegészségügyi ismeretek ellenőrzése megszervezésének és végrehajtásának rendjéről szóló leírás jóváhagyásáról” szóló rendeletében), míg a litván nyelvet gyakrabban említik oktatási vagy fordítási nyelvként. DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusban | 9 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A Lett Köztársaság államnyelvi törvényében (1999) az államnyelv (valsts valoda) kifejezés dominál. A lett nyelv (latviešu valoda) szókapcsolat ritkábban használatos – e nyelv állami státusának (1. cikk), a konkrét nyelvhasználati és nyelvhelyességi követelményeknek (23. cikk), illetve a szabályozási kérdéseknek (például a személynevek írásmódjának a 19. cikkben), valamint a tudományos kutatásoknak (24. cikk) a meghatározására. Az államnyelvet gyakrabban említik az oktatásról, a felsőoktatási intézményekről és a bevándorlásról szóló törvények, míg például az állampolgársági törvény csak a lett nyelvről beszél, kivéve az állampolgári eskü szövegét, amelyben a lett nyelv mint államnyelv megerősítésére tesznek ígéretet. Az Észt Köztársaság nyelvtörvényében (2011) az államnyelv (riigikeel) kifejezés csak egyszer fordul elő, az észt nyelv státusának meghatározásakor. A többi cikk közvetlenül az észt nyelv (eesti keel) használatára vonatkozó rendelkezésekről szól. Úgy tűnik, Észtország folytatja azon skandináv államok hagyományát, amelyek nemzeti nyelvei nem rendelkeznek államnyelvi státussal, és magát a nyelv megnevezését használják további státusmegjelölések nélkül, szükség esetén pedig a nyelv alapvető közigazgatási vagy egyéb funkcióit határozzák meg. Például a Finn Köztársaság nyelvtörvényében (2003) olyan kifejezést használnak, amelynek legpontosabban a nemzeti nyelv kifejezés felelne meg (finn kansalliskieli / svéd nationalspråk). A Svéd Királyság nyelvtörvényében (2009) a svéd nyelvet fő nyelvként (huvudspråk) említik, továbbá azt is megállapítják, hogy az Európai Unió hivatalos nyelve (hivatalos nyelv). A szlovén nyelv nyilvános használatáról szóló szlovén köztársasági törvényben (2004) a hivatalos nyelv (uradni jezik) kifejezést használják, egyes önkormányzatokban pedig a kisebbségi nyelvek – az olasz és a magyar – is ugyanezzel a státusszal rendelkeznek. A lengyel nyelvtörvényben szintén csak a lengyel nyelv (język polski) szerepel (emellett használják a közigazgatási nyelv (język urzędowy) 22 kifejezést is, a nyelvhasználat területének megjelölésére). A Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvényben (1995) következetesen az államnyelv (štátny jazyk) kifejezést használják. Egyébként, bár a köznyelv vagy hasonló jelentésű kifejezés közvetlenül nem szerepel, e törvény tizenegyedik cikke kimondja, hogy az államnyelv használatának legtöbb területén az államnyelvet kodifikált nyelvként kell értelmezni, így rá a helyesség kritériumai vonatkoznak. A tárgyalt esetekből feltételezhető, hogy a jogszabályokban használt kifejezések, valamint az, hogy a jogalkotók hangsúlyozzák-e a nyelvi státusz fontosságát, vagy sem, nemcsak jogi, hanem a nyelvi státusz társadalmi megszilárdításával, továbbá a nyelvtervezés és -szabályozás hagyományaival kapcsolatos politikai vagy társadalmi attitűdöket is tükröznek. Tehát ha a nyelv használata 22 Az államnyelv kifejezést a nyelv állami és önkormányzati közigazgatási szervekben történő használatát szabályozó, 1945-ben elfogadott rendelet használta (lásd: Dekret z dnia 30 listopada 1945 r. o języku państwowym i języku urzędowania rządowych i samorządowych władz administracyjnych). DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusban | 16 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 „D. G. közigazgatási jogsértési ügyében”. Online hozzáférés: A Litván Köztársaság fő http://eteismai.lt/byla/12488001392033/N-62-2354-11 (žiūrėta 2017 05 24). állami munkaügyi felügyelőjének 2017. június 23-i EV-77. számú rendelete „A munkavállalók biztonságával és egészségével kapcsolatos ismeretek ellenőrzéséről Online hozzáférés: valstybinėje darbo inspekcijoje organizavimo ir vykdymo tvarkos aprašo patvirtinimo“. https://www.etar.lt/portal/lt/legalAct/f4e2658057e311e7846ef01bfffb9b64 (megtekintve: 2015. 12. 03.). A Litván Köztársaság Kormányának 2003. november 12-i 1407. számú határozata „A Jogi Személyek Nyilvántartása szabályzatának jóváhagyásáról”. Online hozzáférés: https://www.etar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.9E302593CE80/MwWFezpYlh (megtekintve: 2015. 12. 03.). A Litván Köztársaság Kormányának 2010. május 19-i 553. számú határozata „A vasúti közlekedési piac szabályozójához beérkezett panaszok vizsgálati rendjének jóváhagyásáról”. Online hozzáférés: https://www.etar.lt/portal/lt/legalAct/TAR.35260B69187F/usrRRrZiNO (megtekintve: 2015. 12. 03.). LKE 2008: A litván nyelv enciklopédiája. Összeállította Kazys Morkūnas, szerkesztette Vytautas Ambrazas. 2., javított és kiegészített kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. LTŽ 2012: Ramonienė M., Brazauskienė J., Burneikaitė N., Daugmaudytė J., Kontutytė E., Pribušauskaitė J. 2012: A nyelvpedagógia terminológiai szótára, Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó. Pilsonības likums (a Lett Köztársaság állampolgársági törvénye). Elérhető az interneten: http://likumi.lv/ta/id/57512-pilsonibas-likums (megtekintve: 2015 10 29). Språklag (a Svéd Királyság nyelvtörvénye). Online hozzáférés: https://lagen.nu/2009:600 (megtekintve 2015. 10. 29.). Az államnyelv-politika 2003–2008. évi irányelvei (a Litván Köztársaság Sejmje 2003. június 3-i, IX-1595. sz. határozatával jóváhagyva). Elérhető az interneten: http://www.vlkk.lt/kalbos-politika/lietuvos-kalbos-politikos-gaires/valstybineskalbos-politikos-2003-2008-m-gaires (megtekintve 2015. 11. 02.). A Litván Köztársaság Sejmje mellett működő Állami Litván Nyelvi Bizottság 1997. június 19-i, 60. sz. határozata „A litván nyelv helyesírásáról és központozásáról”. Elérhető az interneten: https://eseimas.lrs.lt/portal/legalAct/lt/TAD/TAIS.41265 (megtekintve 2017. 06. 26.). Az Állami Litván Nyelvi Bizottság 2004. október 28-i, N-10(99). sz. határozata „Az Európai Unió közös pénznemének litván nyelvű elnevezéséről”. Elérhető az interneten: DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontekste | 17 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/nutarimai/del-europos-sajungos-bendrosiosvaliutos-pavadinimo-lietuviu-kalboje (megtekintve 2017. 06. 26.). Államnyelvi törvény (a Lett Köztársaság államnyelvi törvénye). Elérhető az interneten: http://likumi.lv/doc.php?id=14740 (megtekintve: 2015 10 29). A lengyel nyelvről szóló, 1999. október 7-i törvény (a lengyel nyelvről szóló 1999. október 7-i törvény). Elérhető az interneten: http://isap.sejm.gov.pl/DetailsServlet?id=WDU19990900999 (megtekintve: 2015 11 02). A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvénye (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvénye). Elérhető az interneten: http://www.zakonypreludi.sk/zz/1995-270 (megtekintve: 2015 10 29). A szlovén nyelv nyilvános használatáról szóló törvény (ZJRS) (a Szlovén Köztársaság szlovén nyelv nyilvános használatáról szóló törvénye). Elérhető az interneten: http://www.uradni-list.si/1/objava.jsp?urlurid=20043841 (megtekintve: 2015 10 29). Beérkezett 2017. 10. 04-én Elfogadva 2017. 12. 08-án DAIVA VAIŠNIENĖ Lietuvos edukologijos universitetas A litván nyelvészet és kommunikáció tanszéke T. Ševčenkos utca 31., LT-03111 Vilnius [email protected] DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos kontextusában | 18 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 THE CONCEPT OF STANDARD LANGUAGE IN THE LEGISLATION A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG ÉS A NYELV KONTEXTUSÁBAN POLICY S u m m a ry A tanulmány azt a kérdést veti fel, hogy a nyelv státuszát és legfontosabb használati jellemzőit leíró nyelvészeti terminusokat világosan és egyértelműen használják-e a jogszabályokban és más nyelvpolitikai dokumentumokban, illetve hogy a jogalkotók és a nagyközönség egyformán értik-e ezeket. A tanulmány célja a nyelv szót tartalmazó, a jogszabályokban és nyelvpolitikai dokumentumokban használt terminusok rendszerének, valamint elterjedtségi és használati sajátosságainak bemutatása. Nagy figyelmet fordít a standard nyelv fogalmára, annak funkcionalitására és használati kontextusára. Áttekinti e terminus definícióit (amelyek a glosszáriumokban és a Litván Köztársaság Terminológiai Adatbankjában találhatók), továbbá tárgyalja a nyelv státuszát és funkcióit leíró más fogalmakkal való kapcsolatát. Pranas Skardžius, a bendrinė kalba (standard nyelv) kifejezés szerzője, ennek két jellemzőjét különböztette meg: 1) A kommunikatív, vagyis általánosan használt jellemző a standard nyelvet nyelvi ágként elválasztja az összes többi nyelvi ágtól (tág értelemben a regionális, társadalmi és funkcionális változatok teljes összességétől); 2) Skardžius definíciójának kodifikációs, vagyis feature emphasises the prescriptive nature of standard language (vs. dialects, jargon, etc.). The helyességi binaritása, amely csupán kissé nagyobb hangsúlyt helyez az egyik jellemzőre, a későbbi forrásokban, például glosszáriumokban és enciklopédiákban is megőrződik. Az Államnyelvi törvény include the standard language term at all, therefore its ambivalence is avoided. Other nem tartalmaz olyan jogszabályi rendelkezést, amely a kodifikált nyelvet jelölné; általában világosabb és specifikusabb meghatározást használ: „helyes litván nyelv”, amely pontosabban tükrözi a standard nyelv fogalmának kodifikációs jellemzőjét. A standartinė kalba (sztenderd nyelv) kifejezés Litvániában még nem honosodott meg, de egyre gyakrabban tárgyalják a standard és a nemzeti (vagy közhasználatú) nyelv fogalmai közötti kapcsolatot, beleértve azt a kérdést is, hogy meg kell-e különböztetnünk a kodifikált nyelvet a közhasználatú nyelvváltozattól (standartinė kalba kontra bendrinė kalba). A mindkét jelentésben használt terminus kettőssége akadályt jelenthet a kommunikációban. A kodifikáció szempontjának hangsúlyozására több megoldást is javasolnak: az újonnan javasolt kontekste | DAIVA VAIŠNIENĖ. Bendrinės kalbos samprata Lietuvos Respublikos teisės aktuose ir kalbos politikos 19 __________________________________________________________________________________________ BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a standartinė kalba kifejezés, a kérdés leíró szókapcsolatokkal való megkerülése, vagy pedig egy ritkábban használt fogalom, a kodifikált nyelv (a nyelv normái) alkalmazása e célra. KULCSSZAVAK: hivatalos nyelv, nyelvpolitika, standard nyelv, helyesség.