Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės kalbinis (ne)giminiškumas

BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 LAURA GERŽOTAITĖ Vilniusi Egyetem JAUNŲJŲ VAKARŲ AUKŠTAIČIŲ KAUNIŠKIŲ KALBINĖS GIMTINĖS KÉPEK: KAUNAS, JURBARKAS, ŠAKIAI ÉS MARIJAMPOLĖ NYELVI (NEM)ROKONSÁG KULCSSZAVAK: perceptív dialektológia, nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárás, nyelvi szülőföld, nyelvi rokonság, rajzolt térképek. BEVEZETÉS A perceptív dialektológia munkáiban nyelvi szülőföldnek (angolul linguistic homeland) nevezik az egyén nyelvi környezetét, és ezt a környezet nyelvi és térbeli távolságaival hozzák összefüggésbe (Diercks 2002: 51; Aliūkaitė és mtsai 2017: 106–121). A szűkebb nyelvi közösség tagjainak tudatában rögzült, szülőhelyük környékéről alkotott képzeteket a mentális, vagyis rajzolt változattérképek adatai tárják fel (részletesebben lásd Preston 1999b: XXXIV–XXXV; Aliūkaitė 2009: 164–179). A mentális térképek Dennis Preston (1989: 1–23; 1993: 335) szerint a legegyszerűbb módját jelentik annak 1 meghatározására, hogy az egyszerű nyelvhasználók mit gondolnak egy helyről (lásd: Aliūkaitė és mtsai. 2017: 42). Noha az elmúlt évtizedben Litvániában egyre több perceptív dialektológiai munka születik, a nyelvi szülőföld képének nagyobb figyelmet mindössze néhány közülük szentel. A Bendrinės kalbos vieta mentaliniame lietuvių kalbos žemėlapyje projekt anyaga alapján megvizsgálták a Šiauliai, a Vilkavi škis és más városok fiataljai által rajzolt térképeken 2 kirajzolódó, a nyelvi szülőföldhöz fűződő viszonyokat, valamint a szomszédos areálokkal kapcsolatos attitűdöket (Aliūkaitė, Mikulė nienė 2016: 89–120; Geržotaitė 2016: 121–142; Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100; Merkytė -Švarcienė 2016: 139–154; Aliūkaitė és mtsai 2017: 108). Megállapították, hogy a nyelvi szülőföld mint a nyelvjárási megvalósulás t erepe, p éldául a Vilkaviškis diákjainak szemszögéből, magában foglalja a szomszédos területeket, vagy csaknem egybeesik a nyugati aukštaičiai kauniškiai nyelvjárás határaival. A köznyelvi areálhoz sorolt Vilkaviškis elválaszthatatlan Marijámpolėtól (Geržotaitė, A perceptív dialektológiai kutatásokban a mentális térkép (angl. mental map) fogalma arra utal, hogy milyen kép rajzolódik ki a hétköznapi nyelvhasználók tudatában egy helyről vagy helyek csoportjáról. Így tárul 1 fel a nyelvi közösség egyszerű tagjainak térbeli-nyelvi tájékozódása (Diercks 2002: 52; Aliūkaitė 2009: 1 66). 2 A projektet a Litván Állami Anyanyelvi Bizottság finanszírozta (a szerződés száma: K-5/2014). A projekt 2014 06 02–2016 12 31, vadovė – prof. dr. Daiva Aliūkaitė. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė beszédbeli (nem)rokonsága | 2 Čepaitienė 2016: 84–100). Ilyen doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 eredmények születtek a térképek rendszerezése után, amelyeken a vizsgált személyek Aktualitás lokalizavo tarmės ir bendrinės kalbos arealus, duomenis. és újdonság. A nyelvi szülőföld más helyszínekkel való rokonságát vizsgáló kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a nyelvi közösség egyszerű tagjai képesek megkülönböztetni saját nyelvi környezetük megnyilvánulásait, Litvániában még csak kezdeti szakaszban vannak (Geržotaitė 2018: 76–101). A Šiauliai területén elvégzett, Zigmas Zinkevičius és Aleksas Girdenis litván nyelvjárás-osztályozása alapján – a nyugati aukštaitis šiauliai csoportjába tartozó gimnazisták nyelvi szülőföldről alkotott képzeteinek elemzése meglehetősen pontos izoglosszarendszert tárt fel a helyi vizsgált személyek nyelvi környezetének változatáról alkotott felfogásában. Ebből a szempontból még nem vizsgálták a köznyelvi litván nyelvhez legközelebb álló nyelvjárási területen – a nyugati aukštaitis kaunasi csoportjának területén – élő fiatalok nuostatos. időtartama E tanulmány célja – a perceptív dialektológia módszertanára és a gimnáziumi tanulók nyelvi nuostatomis, pagal pieštinius žemėlapius išnagrinėti Kaũno, Jùrbarko, Šakių, Marijámpolės szülőföldjének képeire támaszkodva – megvizsgálni a szülőföldjük, azaz a szülőhelyük környékének más zónákkal való nyelvi (nem)rokonságát és az azokban lehetséges nyelvi megvalósulást. A tanulmány tárgyát a Jurbarko, Šakių, Marijámp olės gimnazijų moksleivių kalbin ės gimtinės vaizdiniai. Tiriamieji yra Kaunas négy városi gimnáziumában tanuló 15–18 éves fiatalok képezik (lásd a táblázatot). TÁBLÁZAT. A vizsgált személyek jellemzői Lakóhely vietovė Összesen tiriamųjų Összesen merginų Összesen vaikinų Nyelvjármoka ást nemoka Nyelvjárkalba ások nekalba Nyelvjárkalbos ásosan Kaunas 3 45 23 22 7 38 3 12 Jurbark100,00 % 51,11 % 48,89 % 15,56 % 84,44 % 6,67 % 26,67 % as 4,36 50 28 21 10 40 10 8 3,92 100,00 % 56,00 % 42,00 % 20,00 % 80,00 % 20,00 % 16,00 % Šakiai Nyelvjárásosan Nyelvjárási gyakoriság 47 29 18 29 17 27 4 Marijam100,00 % 61,70 % 38,30 % 61,70 % 36,17 % 57,45 % 8,51 % polė 3,59 36 17 19 20 16 19 5 100,00 % 47,22 % 52,78 % 55,56 % 44,44 % 52,78 % 13,89 % A megkérdezett diákok egyetlen korcsoportba sorolhatók. A kutatás Penelope Eckert azon megközelítésén alapul, miszerint a kor szerinti osztályozás alapja nem a pontos kronológia, hanem az életszakaszok. A vizsgálati alanyok nyelvi, kulturális és társadalmi tapasztalataik, valamint a serdülőkori identitás kialakulásának szakasza alapján ugyanahhoz a generációhoz tartoznak (Eckert 1997: 151–167; Aliūkaitė 2007: 145). LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A vizsgálati anyag a Regioninių variantų ir tariamosios bendrinės kalbos (kvazistandarto) sklaida XXI amžiaus pradžioje: percepcinis tyrimas projektum 3 során keletkezett; a Kaunasi Jonas A basanavičiausi, a jurbarkasi Antanas Giedraitis-Giedrius, a šakiai „Žiburys“ és a marijampolisi Sūduva gimnáziumokban 178 kérdőívet töltöttek ki. 4 A kérdőív négy részből áll. Az első és a második rész szociodemográfiai adatokat rögzít: a vizsgált személy nemét, életkorát, származását és lakóhelyét, továbbá olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek a dialekto kompetencijai ir vartojimo aktyvumui nustatyti. Perceptyviosios dialektologijos modelį kérdőív harmadik (a nyelvi szülőföld és a köznyelvi nyelvjárási területek térképen való jelölése) és negyedik (a hallott szövegingerek értékelése és térképen való lokalizálása stb.) részét képezik (bővebben apie anketą žr. Aliūkaitė 2019: 72). A következő feladatokat tűztük ki: 1) a nyelvi viselkedés (kódválasztás) meghatározására szolgáló kérdőívkérdések adatainak megvitatása; 2) az objektív, azaz tudományosan megalapozott, a vietovių kalbinį (ne)giminiškumą su kitomis zonomis; 3) išnagrinėti subjektyvųjį, t. y. eilinio vizsgált nyelvi közösség tagjának tudatában létező, a vizsgált helyek más zónákkal való nyelvi (nem)rokonságát feltáró rajzolt térképek anyagának bemutatása; 4) a tudatban kialakult, a nyelvi kalbinių gimtinių (ne)giminiškumo su kitomis vietovėmis modelius ir apibendrinti jaunuolių szülőfölddel kapcsolatos képzetek elkülönítése. A diákok összesen tíz térképen vizualizálták attitűdjeiket. Az első feladat az volt, hogy a térképen jelöljék meg, véleményük szerint hol beszélnek a lakóhelyükön beszélt nyelvhez hasonlóan. A második térképen a válaszadóknak meg kellett jelölniük, hol beszélnek köznyelven. A következő nyolc térképen a hallott nyelvváltozatok, illetve szövegingerek areáljait lokalizálták. A térképeket a települési önkormányzatok megjelölt határaival és központjaival bocsátották rendelkezésre. 5 A tanulmány az első feladat térképeit vizsgálja, kiemelve a nyelvi szülőföldek más helyszínekkel való (nem)rokonságát. Az azokon rögzített válaszokat két szakaszban foglalják össze. Először azt elemzik, hogy az összes vizsgált helyszín képviselői milyen gyakorisággal jelölték a nyelvi szempontból nyelvi szülőföldjükhöz közeli, kevésbé közeli és távoli területeket. A helyszínek más zónákkal való nyelvi (nem)rokonságának modelljeit feltárva megkísérelték meghatározni, milyenek a fiatalok kalbos vartotojų kalbinės gimtinės ribos. Remiantis pagal perceptyviosios dialektologijos 3 A projektet a Litván Állami Nyelvi Bizottság finanszírozza (a szerződés száma: K-2/2017). A projektum időtartama 2017 06–2 019 12, vadovė – prof. dr. Da iva Aliūkaitė. 4 A projekt keretében elkészített és 2017–2018-ban kitöltött anonim kérdőívek A nyelvi változatok értékelése saugomos Viln iaus universiteto Kauno fakulteto Kalbų, literatūros ir vertimo studijų institute. 5 A perceptív dialektológiában a térképtechnikát alkalmazva (lásd Preston 1989; 1999a: 359–373; 1999b: XXIII–XL) a vizsgált személyeknek mind üres térképeket (Evans 2002: 76–83), mind pedig a tájékozódás megkönnyítése érdekében olyan térképeket mutatnak be, amelyeken feltüntetik a legnagyobb közigazgatási területi egységek határait (lásd Long 1999: 178 ), valamint a nagyvárosokat (lásd Dailey-OʼCain 1999: 228). LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a módszertant már a korábban végrehajtott projekt során összegyűjtött, különböző nyelvi 6 környezetű fiatalok nyelvjárásai, valamint a Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė tanulói bendrinės kalbos žemėlapių duomenimis, papildomai aiškintasi, kokia kalbinė raiška vartojama által meghatározott nyelvi szülőföldi területeken. A vizsgált települések – amint azt a legújabb geolingvisztikai kutatások mutatják – egy új helyi képződmény, a délnyugati felső-litván gyvybingiausių tradicinių patarmių (vakarų aukštaičių kauniškių) pagrindu besiformuojančio regiolektus területén helyezkednek el (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261; Geržotaitė, Mikulėnienė 2014: XIII. térkép és kommentár). A kutatásba bevont egyik település, Marijampolė – magas mentális urbanizációs indexe miatt (a fogalomról bővebben lásd Marshal 2004: 111), valamint a környező településekénél nagyobb nyelvjárási értéke következtében (lásd Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261) – a regiolektus központjának tekinthető. A másik két település, Jurbarkas és Šakiai környékén kisebb nyelvi képződményeket, vagyis geo lektusokat különítenek el. Kaunasz azon körzeteit, ahol a köznyelvi litván nyelvhez legközelebb álló helyi nyelvváltozatot beszélik, a köznyelvi norma zónájaként jelölik meg. Így a nyelvi közösség fiatal tagjai számára saját nyelvi környezetük és a szomszédos területek értékelésekor kétségtelenül fontos a köznyelv, pontosabban a presztízskódként értelmezett köznyelv dimenziója. Valószínű, hogy emiatt a megkérdezett tanulók nyelvi szülőföldjéről alkotott képzetei eltérhetnek a Litvánia más régióiban végzett kutatások során kirajzolódott képzetektől. 1. A NYELVI KÓDOK (NEM)HASZNÁLATA KAUNAS, JURBARKAS, ŠAKIAI ÉS MARIJAMPOLĖ FIATALJAINAK SZEMPONTJÁBÓL A gimnazisták véleménye Az adatok elemzése azt mutatja, hogy nyelvi szülőföldjükön (makrokörnyezetükben) a kaunasi gimnazisták hallják a legkevesebb nyelvjárási megnyilvánulást. E fiatalok véleménye szerint a nyelvjárási kódot nagyon ritkán használják mind szülővárosukban (8,89%), mind családjukban, vagyis mikrokörnyezetükben (13,33%) (lásd az 1. ábrát). 6 A projektről és annak eredményeiről bővebben lásd: Aliūkaitė és mtsai (2017). LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Kaunasi lakóhely Jurbarkasi lakóhely Šakiai lakóhely Marijampolė lakóhely 1. ÁBRA A dialektuskód (TK) (nem)használata a mikroés makrokörnyezetben a vizsgált települések fiataljainak szemszögéből Így e tanulók által deklarált dialektusbeszéd-gyakoriság is alacsonyabb az átlagosnál – 7-ből 3 (lásd a táblázatot). A Kaunasban élő, dialektusbeszédüket a szemantikai differenciál skálán pontszámmal értékelő fiatalok közül mindössze 8-ból 2 származik dialektológiai szempontból erősebben jelölt környezetből – Alytusból (vagy a szomszédos déli aukštaitis nyelvjárási területről). Nagyszüleik, azt a két esetet kivéve, szintén Kaunasban élnek. Hozzáteendő, hogy azok a kaunasi diákok, akik nem gondolják, hogy dialektusban beszélnek (tehát nem jelölték dialektális beszédük gyakoriságát), inkább egy bizonyos dialektális megnyilvánulással hozhatók kapcsolatba, mivel nem ebben a városban, hanem annak környékén élnek (pl. Paparčiai és Giráitė falvakban). Néhányuk nagyszülei is ott élnek. A többi lakóhelyen – amint az alanyok attitűdjeiből látható – a használt nyelvi kódot a dialektushoz közelebb állónak értékelik (lásd az 1. ábrát). Bár a jurbarkasi diákok – a kaunasiakhoz hasonlóan – azt jelezték, hogy nem tudnak dialektusban beszélni, azt is megjelölték, hogy városukban hasonlóan gyakran használják mind a dialektális (42 százalék), mind a nem dialektális (44 százalék) nyelvváltozatot (lásd az 1. ábrát). Ugyanakkor e fiatalok több mint felének családjában (56 százalék) nem beszélnek dialektusban. A jurbarkasi gimnazisták átlagosnál magasabb dialektusban beszélési gyakorisága (7-ből 4,36) arra utalhat, hogy a dialektális kód nyelvi környezetükben LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 jóval intenzívebben használják, mint ahogyan azt jelzik (lásd a táblázatot). Ezenkívül a vizsgált személyek nemcsak magában a városban, hanem a környékbeli falvakban is élnek. Jurbarkasban és a szomszédos Šakiai környékén élnek a nagyszüleik is. A korábbi attitűdvizsgálatok azt mutatják, hogy a jurbarkasi nyelvi megnyilvánulásokat a helyi és a szomszédos települések lakói meglehetősen jól felismerik (Bakšienė 2015: 1–20). A nyelvjárás különböző környezetben való használatához való hasonló hozzáállás köti össze a jurbarkasi és a marijampolėi válaszadókat (lásd az 1. ábrát). A különbség csupán az, hogy a marijampolėi tanulók jelentős része (38,89 százalék) azt állítja, hogy nem ismeri fel, amikor a lakóhelyük szerinti városban és annak környékén (ahol a nagyszüleik is élnek) nyelvjárásban beszélnek. Ennek megfelelően e válaszadók nyelvjárási beszédének gyakorisága is alacsonyabb, mint a jurbarkasi tanulóké (3,59) (lásd a táblázatot). Ezeket az eredményeket több ok is előidézhette. Lehetséges, hogy Marijampolėben megpróbálnak elhatárolódni a nyelvjárási kódtól. Amint az elvégzett kutatások mutatják, ezt szintén jól felismerik, ám nemcsak a helyi, hanem a szomszédos települések lakosai is inkább negatívan, mint pozitívan értékelik (Dabašinkienė, Dagilytė 2013: 114–117; Bakšienė 2016: 33–37; 2019: 7). Nagyon valószínű, hogy a marijampolėi diákok azért állítják, hogy nem ismerik fel saját nyelvjárásukat, mert úgy vélik, hogy az nemcsak közel áll a köznyelvhez, hanem maga is köznyelv (Dabašinkienė, Dagilytė 2013: 117–119; Bakšienė 2016: 35–37). A vizsgált személyek értékelése szerint talán Šakiai városában található a legtöbb nyelvjárási kifejezés (lásd a táblázatot). A megkérdezett városi diákok több mint fele állítja, hogy ezt mind saját nyelvi szülőföldjén (61,70%), mind családjában (51,06%) hallja (lásd az 1. ábrát). Mindazonáltal a šakiai diákok által deklarált, nyelvjárásban való beszéd gyakorisága (3,92) csak kissé nagyobb a marijampolėi vizsgált személyek által elvégzett feladat alapján meghatározott gyakoriságnál (lásd a táblázatot). Feltételezhető, hogy a šakiai válaszadók egy része (17,02%) szintén azért jelezte, hogy környezetében nem ismeri fel a nyelvjárási kifejezésmódot, mert az csak kis mértékben különbözik a köznyelvtől (Aliūkaitė ir kt. 2014: 150; Bakšienė 2015: 11; 2016: 33–37). Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė fiataljainak attitűdadatai tehát lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a vizsgált személyek azonosítják nyelvi szülőföldjük gyengébb vagy erősebb nyelvjárási jellegét. Ám közülük egyesek nem azonosulnak ezzel a nyelvi megnyilvánulással. A Kaunasban használt nyelvi kód e város iskolásainak képzeteiben vélhetően a köznyelvhez közel álló változattal kapcsolódik össze. 2. A VIZSGÁLT TELEPÜLÉSEK OBJEKTÍV NYELVI (NEM)ROKONSÁGA A vizsgált kaunasi, jurbarkasi, marijampolėi és šakiai települések a Z. Zinkevičius és A. Girdenis által bemutatott jelenlegi litván nyelvjárási osztályozás szerint (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380) a köznyelvhez legközelebb álló nyugati felsőlitván kauniškių patarmės plotą (žr. 2 pav.). LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2. ÁBRA A vizsgált települések a nyugati felsőlitván kaunasi nyelvjárás területén megőrzik az an, Kaip ir visi aukštaičiai, šių apylinkių gyventojai taria sveikus ie, uo, kaip vakarų aukštaičiai, am, en, em, valamint a korábbi nazális ą, ę, o változatlan alakját, kaunasiakként nem húzzák vissza a hangsúlyt, és jól megkülönböztetik a hangsúlytalan szóvégek hosszú magánhangzóit (Girdenis, Zinkevičius 1966: 139–147; Zinkevičius 1969: 365–380; LKTChr 2004: 39–44; VAKKKA 2005: 39). A nyelvi különbségek a nyelvjárás egyes részein, így egyes települések vizsgált személyeinek beszédében is nagyobb számban fordulnak elő. A dialektológusok munkái szerint Šakiai környékére jellemző, hogy a diftongus vagy kettőshangzó mindkét összetevőjén végig kitartóan ejtett, hátul hangsúlyos intonáció és más sajátosságok figyelhetők meg (VAKKKA 2005: 60–62; GAT 2008: 14–28). A tuos balsius trumpinančią šiaurinę dalį, paprastai įvardijamą kaip Šakių šnekta (ji sutampa su hangsúlytalan szóvégi magánhangzók ejtése alapján e környék két részre osztható: e járás északi részére ), valamint a déli részre, amely ezeket a magánhangzókat változatlanul megőrzi (Bacevičiūtė 2004: 12– 14; 2006: 12; LKTChr 2004: 38–41; VAKKKA 2005: 45, 60; Aliūkaitė ir kt. 2014: 151; Bakšienė 2015: 3). A Nẽmunas különböző partjain fekvő Šakiai és Jurbarkas környéke a kutatók szerint a járás nyugati panašios nei skirtingos (Sakalauskienė 2013: 17; Bakšienė 2015: 6). Su Jurbarko šnekta tradiciškai részén, valamint az attól keletre fekvő, a Nẽmunas északi partján található településeken, éppúgy, mint a folyó déli partján Šakiai környékén, inkább összetartozik: kitartó intonációt ejtenek, a hangsúlytalan szóvégi magánhangzókat rövidítik (Grinaveckienė 1957: 119–180; 1996: 88; VAKKKA 2005: 83–84; Sakalauskienė 2015: LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 312, 317). Mivel Jurbarkas környéke más nyelvjárásokkal határos, a nyelvjárási terület peremén változatosabb sajátosságokat rögzítenek (Bacevičiūtė 2008: 5–18; 2010: 235–243; Bakšienė 2012: 19–23; 2015: 7; Sakalauskienė 2013: 17; 2015: 315–316). A nyugati felső-keletiek kaunasi nyelvjárási területének délnyugati részén, Marijampolė környékén, akárcsak Šakiai déli környékén, a hosszú szóvégi magánhangzókat nem rövidítik. Itt azonban a Šakiai környékével ellentétben nincs kitartó intonáció. Marijampolė környékét a keskeny, feszes e magánhangzó használata is megkülönbözteti (VAKKKA 2005: 93; Bakšienė 2016: 27–28). Jose pailginami pirmieji tvirtapradžių dvigarsių dėmenys (VAKKKA 2005: 93–95). A vizsgált területre jellemző, tárgyalt nyelvi sajátosságok a terület, tehát a tanulmányban (moksliškai pagrįstą) šio arealo vaizdą. Vienos iš jų būdingos visam vakarų aukštaičių kauniškių tárgyalt valamennyi helység objektív nyelvi képét tükrözik. Más sajátosságok alapján közelebb állónak tekinthetők Jurbarkas (valamint Kaunas környékének északnyugati része) és Šakiai környéke. Nyelvi szempontból ezektől jobban különbözik a kaunasiak területének Marijampolė környéki délnyugati része (valamint Vilkaviškis) és a többi helység. 3. A VIZSGÁLT HELYSÉGEK SZUBJEKTÍV NYELVI (NEM)ROKONSÁGA A térképeken szereplő jelölések gyakoriságából látható, hogy valamennyi helység gimnáziumi tanulói nyelvi szülőföldjüket a nyelvi rokonság legerősebb kapcsolataival 5–6 környező helységhez hajlanak kötni (lásd a 3. ábrát). 3. ÁBRA A nyelvi szülőföldekkel különböző nyelvi rokonsági kapcsolatok révén összekapcsolt zónák száma LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Az ilyen jelölés az összes elemzett kérdőív 92–20 százalékát teszi ki. Például a kaunasi diákok a nyelvi szempontból nyelvi szülőföldjükhöz legközelebb állóként 6 övezetet jelöltek meg (lásd a 3. Didžiausia žymėjimų žemėlapiuose dalis (75,56 proc.) tenka Kaunui. Kai kurie iš respondentų ábrát). saját városukat egyáltalán nem jelölték meg (az ilyen térképek a kaunasi diákok által benyújtott összes térkép 24,44 százalékát teszik ki). Ezt feltehetően a kérdőív kérdésének 7 megfogalmazásával kell magyarázni: „A térképen jelölje meg, hogy véleménye szerint hol beszélnek a saját városához hasonlóan”. Így Kaunast, még ha egyes térképeken nem is jelölték meg, a helyi fiatalok nyelvi szempontból közvetlenül vagy közvetve más környező településekkel kapcsolják össze. A város diákjainak több mint egyharmada a nyelvi szülőföldhöz leginkább hasonlóként Vilnius (46,67 százalék) és Jonava (44,44 százalék) övezetét jelölte meg. A kaunasi válaszadók további egyötöde ilyen településnek Kėdainiai-t (22,22 százalék), Kaišiadorys-t és Klaipėdát (egyenként 20 százalék) tekintette. Valószínű, hogy a nyelvi szülőföldjeikhez hasonlóság alapján közeli területeket megjelölve a fiatalok személyes tapasztalataikra támaszkodhattak. A nyelvi szülőföldek közelében megjelölt, nyelvi szempontból hasonló zónák (földrajzilag legközelebbi változatok) az iskolások számára a legismerősebbek lehettek. Így a válaszadók felismerhették a rájuk magukra jellemző nyelvi megnyilvánulást. A valamennyi iskolás, a Šakiai iskolásainak kivételével, szülővárosait átlagosan vagy viszonylag átlagosan erős kapcsolatok egy-egy távolabbi helységgel is összekötik (az ilyen 11 proc. visų anketų). Mažiausiai su kalbinėmis gimtinėmis moksleiviai linksta sieti geografiniu jelölés a szempontjából távolabb fekvő zónák 18–-át alkotja, az összes kérdőív 9–1 százalékát). A szülőhelyük környékének nyelvi megnyilvánulásával azonosítva a tőlük távolabb eső helységeket, a kolektyvine patirtimi (plg.: Inoue 1999: 174; Aliūkaitė ir kt. 2017: 122–124). vizsgált személyek láthatóan mind egyéni, mind Így különíthetők el és tárgyalhatók szélesebb körben a gimnazisták által megjelölt térképekből kirajzolódó, a szülőhelyek más zónákkal való hármas nyelvi (nem)rokonságának modelljei. 3.1. Kalbinis Kauno (ne)giminiškumas su kitomis vietovėmis A nyelvi szülőföldjük kódjához legközelebb álló megnyilvánulással rendelkező helységeket a térképeken a kaunasi iskolások jelölték meg a legnagyobb számban (l. 4. ábra). 7 Ez más városok fiataljai által megjelölt térképeken is rögzítve van. Ezek az összes jurbarkasi 36 százalékát, 41,67 százalékát alkotják. Marijampolė és 14,89% A Šakiųból származó válaszadók megjelölt térképei. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Mrj_M14 Mrj_V05 Mrj_V17 Mrj_V10 9. ÁBRA A marijampolisi iskolások nyelvi szülőföldjének más helységekkel való rokonságát jelölő térképeken pavyzdžiai Marijampolė és a szomszédos Vilkaviškis város nyelvi kapcsolatait korábbi percepciós kutatások is megerősítik (Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 84–100). Megállapították, hogy a Vilkaviškishez tartozó nurodytą, jų teigimu, suvalkiečių tarmės dalį pieštiniuose žemėlapiuose visada patenka arba abi ifjúsági területek (Vilkaviškis és Marijampolė), vagy csak az egyikük (Geržotaitė, Čepaitienė 2016: 90). Az eddig elvégzett, a nyugati aukštaitis kaunasi nyelvjárás szubjektív értékelésére irányuló kutatások eredményei nemcsak Marijampolėje és Vilkaviškyben, hanem a közeli Kalvarijában és a kissé távolabb fekvő Šakiuose használt, általában nyelvjárásiként jellemzett kód hasonlóságát is megerősítik (Dabašinskienė, Dagilytė 2013: 111–112; Bakšienė 2016: 36–37; Geržotaitė, Čeptaitienė 2016: 89) LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 (lásd 9. ábra, Mrj_V05 térkép). Hozzátehetjük, hogy Marijampolję nemcsak a vilkaviškysi, hanem más környező települések lakói is inkább nyelvjárásosnak tartják. Nyelvi szempontból a gimnazisták csak a közeli, déli aukštaitisokhoz sorolt Lazdijų-övezetet jelölték meg Marijampoljętől távolabbinak (11,11 százalék) (lásd 9. ábra, Mrj_V10 térkép). Megállapították, hogy Vilkaviškys fiataljai is hajlamosak e terület felé kiterjeszteni a nyelvi szülőföld mint nyelvjárási övezet határait (Geržotaitė, Čeptaitienė 2016: 89). Marijampolję e város fiataljai a leggyengébb nyelvi kapcsolatokkal a nagyvárosokhoz (Kaunashoz és Vilniushoz), valamint több déli aukštaitis-övezethez (Alytushoz és Trãkaihoz) társítják (lásd 9. ábra, Mrj_V10 térkép). E tanulók térképein a litván nyelvterület más részei nincsenek feltüntetve, vagyis Marijampoljęhez semmiféle nyelvi rokonság nem fűzi őket. Így a marijampolisi fiatalok a nyelvi szülőföld kifejezéséhez leghasonlóbbnak a csaknem a nyugati aukštaitis kaunasiak nyelvjárásának teljes területén használt nyelvi kódot tartják. 3.4. Šakiai nyelvi (nem)rokonsága más helységekkel A nyelvi szülőföld kifejezéséhez legkevésbé hasonló helységeket a térképeken a šakiai gimnazisták jelölték (lásd a 10. ábrát). 10. ÁBRA Azok a zónák, amelyekben a šakiai diákok megítélése szerint a nyelvi szülőföldhöz hasonlóan beszélnek Nyelvi szempontból Šakiaihöz leginkább hasonlóként (a jelölések e város összes kitöltött kérdőívének 85,11 százalékát teszik ki) a fiatalok főként a szomszédos Vilkaviškis (61,70 százalék), Kazlų Rūda (57,45 százalék), Jurbarkas (42,55 százalék), Marijampolė (31,91 százalék) és Kaunas (29,79 százalék) zónákat jelölték meg (lásd a 11. ábra Šk_M02, M18, V09 térképeit). 0 % 20 % 40 % 60 % 80 % 100 % Šakiai VilkaviškKazlų JurbarkMarijampolėKaunas as Tauragė Rūda Kalvarija is Prienai LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Šk_M02 Šk_V09 Šk_M18 Šk_M20 11. ÁBRA A šakių diákok nyelvi szülőföldjének más településekkel való rokonságát jelölő térképeken a pavyzdžiai jurbarkasi diákokkal ellentétben a šakiai diákok nyelvi szülőföldjüket inkább a délebbre fekvő Vilkaviškis és Kazlų Rūda zónáival, mint Jurbarkasszal hajlanak összekapcsolni (lásd a 11. ábra Šk_M02, V09 térképeit). A šakiai és jurbarkasi fiatalok szerint hasonló nyelvi rokonság köti nyelvi szülőföldjüket Kaunashoz. E tekintetben a marijampolėi diákok eltérő attitűdjeit (nyelvi szülőföldjük Kaunashoz a leggyengébb kapcsolatokkal kötődik) nyilvánvalóan nyelvi és nem nyelvi okok egyaránt meghatározták (Aliūkaitė, Mikulėnienė 2014: 261). A šakiai fiatalok nyelvi szülőföldje a leggyengébb nyelvi kapcsolatokkal néhány távolabbi, ugyanazon ... (Kalvarija – 6,38%, Prienai – 4,26%) településhez/zónához kapcsolódik gretimos pietų žemaičių raseiniškių (Taũrage – 8,51 proc.) patarmės vietovėmis (žr. 11 pav. žemėl. (Šk_M20). A litván nyelvterület más településeit a šakiai fiatalok nem jelölték meg. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Vagyis a šakiai gimnazisták által nyelvi szülőföldjükhöz legközelebbiként megjelölt települések szinte nem különböznek azoktól a zónáktól, amelyeket a marijampolėi diákok a térképeiken megjelöltek. Šakiai – akárcsak Marijampolė – nyelvi rokonság szempontjából a nyugati Skirtumas tas, kad į Šakiuose vartojamą kalbą, šio miesto moksleivių nuomone, mažia u panašios felső-litvániai kaunasiak területének nagy részéhez kapcsolódik. földrajzilag távolabb esnek nyelvi szülőföldjüktől, de közelebb vannak Marijampolėhez: Kalvarija és Prienai térségei. Ezzel negiminiškos) šalia Šakių esančios Jurbarko ir Kauno zonos. Taigi, subjektyvusis šių vietų kalbinis szemben a marijampolėi fiatalok nézete szerint a nyelvi szülőföldjüktől távolabbi (vagy azzal egyáltalán nem rokon területek nyelvi rokonsága szinte teljesen egybeesik az objektívvel. KÖVETKEZTETÉSEK A perceptív dialektológia módszertani elveit követve elvégzett, a nyugati felső-litvániai kaunasi nyelvjárás területéhez tartozó települések – Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė – nyelvi szülőföldjéről alkotott kép vizsgálata megerősíti és kiegészíti a korábbi munkákban összefoglalt, a standard litván nyelvhez legközelebb álló régió szubjektív és objektív képét. a vizsgált nyelvjárás Duomenų analizė rodo, kad su tarmine raiška kalbines gimtines labiau linksta sieti centrinių helyeinek – Šakių és Marijampolės – vizsgálati alanyai. Valószínű, hogy a változat sajátossága, vagyis a köznyelvtől való csekély eltérése miatt egy részük nem ismeri fel saját nyelvi kódját. a nyelvjárás Kalbinę gimtinę vertindami ir kaip tarminės, ir kaip netarminės kalbos zoną, Jurbarko, arba peremzónájának lakói, a tanulók megerősítik, hogy ebben a zónában több nyelvváltozat létezik. A Kaunasban használt nyelvi kódot a helyi fiatalok láthatóan a köznyelvhez közeli változattal hozzák összefüggésbe. A megkérdezett válaszadók ilyen attitűdjei szinte teljesen egybeesnek szülőhelyük objektív nyelvi jelöltségével. Hasonló eredményeket tártak fel a tanulók jelölt, rajzolt térképei alapján elkülönített, a nyelvi szülőhelyek más zónákkal való (nem)rokonságának háromféle modelljei. Ezekből látható, hogy azok a helyek, amelyeket Šakių és Marijampolės válaszadói nyelvi szempontból a nyelvi szülőhelyükhöz legközelebb állóként jelöltek meg, szinte nem lépik túl a nyugati aukštaitis kaunasiškiai nyelvjárás kalbiniai ryšiai, šio miesto jaunuolių teigimu, sieja su tos pačios ir gretimos žemaičių tarmės paribio határait. Jurbarką a legerősebb helyek szerint. A kaunasi fiatalok által a nyelvi szülőföldhöz leghasonlóbbként megjelölt zónák szinte egybeesnek a geolingvisták által a XXI. század második Verbalizuotos ir vizualizuotos nuostatos atskleidžia jaunųjų kalbos vartotojų santykį su évtizedében elkülönített köznyelvi standard területével. objektív, nemcsak a szülőhelyek és a környező települések, hanem a teljes litván nyelvterület nyelvi változatosságával. Valószínű, hogy LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai és Marijampolė nyelvi (nem)rokonsága | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a nyelvi szülőföldek körüli, nyelvészeti szempontból hozzájuk közel álló zónákat (Kaunast és környékét kivéve) a diákok inkább a nyelvjárási megvalósulással azonosítják. A litván nyelvterület szinte egészét felölelő, a fiatalok által a nyelvi szülőföldekhez leggyengébb vagy semmilyen nyelvi rokonsággal nem rendelkezőként (nem) kapcsolt települések valószínűleg a köznyelvhez közelebb álló nyelvváltozattal hozhatók összefüggésbe. LITERATŪRA Aliūkaitė D. 2007: Tarminis kalbėjimas ir bendrinė kalba: objektyviųjų ir subjektyviųjų skirtumų kultūrinė vertė. Daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas. Aliūkaitė D. 2009: Pe rcep tyviniai dialektų tyrimai: mentalinis žemėlapis. – Respectus Philologicus 15(20), 164–179. Aliūkaitė D. 2019: Objektyvusis tarmiškumas: požymiai ir vertė. – Respectus Philologicus 35(40), 63–91. Aliūkaitė D., Bakšienė R., Jaroslavienė J. ir kt. 2014: Punktų tinklo tankis geolingvistinės sk irties aukštaičiai : žemaičiai požiūriu. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 129–196. Aliūkaitė D., Merkytė-Švarcienė E. 2012: Bendrinės kalbos regionai jaunųjų lietuvių kalbos bendruomenės narių požiūriu: kompetencija ir vaizdiniai . – Kalbos kultūra 85, 155– 177. Aliūkaitė D., Mikulėnienė D. 2014: Geolektų ir regioninių dialektų formavimosi ypatumai Lietuvoje. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis, 257– 262. Aliūkaitė D., Mikulėnienė D. 2016: Perceptyviosios dialektologijos instrumentai ir tyrimų kryptys: variantų a realai mentaliniuose že mėlapiuose (Biržų atvejis). – Acta Linguistica Lithuanica 74, 89–120. Aliūkaitė D., Mikulėnienė D., Čepaitienė A., Geržotaitė L. 2017: Kalbos variantiškumas ir jo vertinimas perceptyviosios dialektologijos požiūriu: variantų ir vietų vaizdiniai, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Bacevičiūtė R. 2004: Šakių šnektos prozodija ir vokalizmas, Vilnius: Lietuvių kalbos ins tituto leidykla. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 21 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Bacevičiūtė R. 2006: Šakių šnektos tekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Bacevičiūtė R. 2008: Tarmių są veikos p ožymiai Klaipėdos krašto „suvalkietiškajame “ idiolekte. – Baltu filoloģija 17(1/2), 5–18. Bacevičiūtė R. 2010: Lietuvių kalbos žemaičių tarmės ypatybės vakarų aukštaičių kauniškių šnektose. – Respectus Philologicus 18(23), 235–243. Bakšienė R. 2012: Klaipėdos krašto aukštaitiškosios dalies naujosios tarmės formavimasis. – Žmogus ir žodis 1, 19–23. Bakšienė R. 2015: Tarminio kalbėjimo savivertė ir gyvybingumas: XXI a. pradžios Šakių ir Jurbarko šnektos. – Lietuvių kalba 9. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/174. Bakšienė R. 2016: Vakarų aukštaičių kauniškių priegaidės: Marijampolės šnekta, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Bakšienė R. 2019: Tarminio kalbėjimo vertinimas Paprūsėje: XXI a. pradžios Vištyčio arealo tyrimas. – Lietuvių kalba 13. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/267/199. Bakšienė R., Vaišnienė D. 2014: Klaipėdos krašto aukštaičiai: tekstai ir kontekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Dabašinskienė I., Dagilytė E. 2013: Suvalkiečių išskirtinumas: būdo savybės ar kalbėjimas? – Miestai ir kalbos 2. Moksl. red. M. Ramonienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 105–123. Dailey-OʼCain J. 1999: The Perception of Post-Unification German Regional Speech. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 227–242. Diercks W. 2002: Mental Maps. Linguistic-Geographic Concepts. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 51–70. Eckert P. 1997: Age as a Sociolinguistic Variable. – Handbook of Sociolinguistics. Ed. Florian Coulmas, Oxford: Blackwell, 151–167. Evans B. 2002: Attitudes of Montreal Students towards Varieties of French. – Handbook of Perceptual Dialectology 2. Ed. D. Long, D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 71–93. GAT 2008: Griškabūdžio apylinkių tekstai. Sud. R. Bacevičiūtė, V. Sakalauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 22 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Geržotaitė L. 2016: Jaunųjų šiauliškių ir panevėžiškių tarminė savimonė: ribos mentaliniuose žemėlapiuose. – Acta Linguistica Lithuanica 74, 121–142. Geržotaitė L. 2018: Šiaulių jaunuolių kalbinė gimtinė mentaliniuose žemėlapiuose. – Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 5. Sud. R. Bak šienė, N. Morozova, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 76–101. Geržotaitė L. 2019: Bendrinės lietuvių kalbos vaizdinių kalbinio standarto plote tyrimas: vienos Kauno rajono gimnazijos atvejis. – Lietuvių kalba 13. Prieiga internete: http://www.lietuviukalba.lt/index.php/lietuviu-kalba/article/view/278 (žiūrėta 2019 09 27). Geržotaitė L., Čepaitienė A. 2016: Vilkaviškio jaunuolių kalbinė gimtinė: ribos, taisyklingumo ir patrauklumo vertės. – Verbum 7. Prieiga internete: http://www.zurnalai.vu.lt/verbum/issue/view/889. Geržotaitė L., Mikulėnienė D. 2014: Geolektų ir regiolektų formavimasis Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai). Sud. D. Mikulėnienė, V. Meiliūnaitė, Vilnius: Briedis. Girdenis A., Zinkevičius Z. 1966: Dėl lietuvių kalbos tarmių klasifikacijos. – Kalbotyra 14, 139–147. Grinaveckienė E. 1957: Mituvos upyno tarmės fonetika. – Lietuvių kalbotyros klausimai 1, 119– 180. Grinaveckienė E. 1996: Jurbarkiškių šnekta. – Jurbarkas: istorijos puslapiai. Ats. red. A. Piročkinas, Vilnius: Pradai, 88–98. Inoue F. 1999: Subjective Dialect Division in Great Britain. – Handbook of Perceptual Dialectology. Volume 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 161–176. LKTChr 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija. Sud. R. Bace vičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbo s instituto leidykla, 2004. Long D. 1999: Geographical Perception of Japanese Dialect Regions. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 177–198. Marshal J. 2004: Language Change and Sociolinguistics: Rethinking Social Networks (Palgrave Studies in Language Variation), Basingstoke: Palgrave Macmillan. Merkytė-Švarcienė E. 2016: Tarmių mentalinio žemėlapio (ne)tikslumo veiksniai: tarmės vartojimas vs. nevartojimas. – Respectus Philologicus 29(34), 139–154. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 23 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Preston D. 1989: Perceptual Dialectology: Nonlinguistsʼ Views of Areal Linguistics, Dordrecht: Foris. Preston D. 1993: Folk Dialectology. – American Dialect Research. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 333–377. Preston D. 1999a: Introduction. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, XXIII–XL. Preston D. 1999b: A Language Attitude Approach to the Perception of Regional Variety. – Handbook of Perceptual Dialectology 1. Ed. D. Preston, Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 359–373. Sakalauskienė V. 2013: Jurbarko apylinkių tekstai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Sakalauskienė V. 2015: Jurbarko šnekta – žemaitiško ir aukštaitiško arealų susikirtimo vieta. – Leksikografija ir leksikologija 5, 309–329. Vaicekauskienė L. 2014: Didmiestis ir sostinė geriausios lietuvių kalbos percepcijose. – Taikomoji kalbotyra 6, 1–31. Prieiga internete: https://taikomojikalbotyra.lt/ojs/index.php/taikomoji-kalbotyra/article/view/52. Vaicekauskienė L., Čičirkaitė R. 2011: Vilniaus klausimas bendrinės lietuvių kalbos sampratose: metalingvistinių vilniečių komentarų tyrimas. – Darbai ir dienos 56, 57–76. VAKKKA 2005: Vakarų aukštaičiai kauniškiai ir Klaipėdos krašto aukštaičiai. Lietuvių kalbos tarmės mokyklai. Sud. R. Bacevičiūtė, D. Mikulėnienė, V. Salienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Zinkevičius Z. 1969: Apie lietuvių kalbos tarmių sk irstymą. – Lietuvos TSR mokslų akademijos darbai. A serija 3(31), Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 365–380. Zinkevičius Z. 2006: Lietuvių tarmių kilmė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Gauta 2019 10 10 Priimta 2019 12 18 LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 24 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 IMAGES OF THE LINGUISTIC HOMELAND OF THE YOUNG WESTERN AUKŠTAITIANS OF KAUNAS: THE LINGUISTIC (NON)AFFINITY OF KAUNAS, JURBARKAS, ŠAKIAI, AND MARIJAMPOLĖ Summary The article is concerned with an analysis of a research of images of the linguistic homeland of young people from the locations of the Western Aukštaitian Subdialect of Kaunas: Kaunas, Jurbarkas, Šakiai, and Marijampolė. The subject material constitutes the data from a research conducted under the principles of perceptual dialectology. The images of the linguistic homeland embedded in the consciousness of the respondents can be uncovered through a discourse of the frequency of choice of linguistic codes and an analysis of the drawn (mental) maps of the tendencies of the localisation of the (non)affinity between the linguistic homeland and other locations. The analysis of the data has revealed that it is the subjects from the central locations of the area covered (meaning Šakiai and Marijampolė) who tend to associate their linguistic homelands with dialectal expression. It is likely that, owing to the singularity of a particular variation (the low degree to which it differs from the standard language), some of them are unable to recognise their own linguistic code. In recognising the existence of dialectal and non-dialectal expression in their linguistic homeland, subjects from Jurbarkas, a border zone of a subdialect, potentially confirm a coexistence of several linguistic variations in it. The linguistic code used in Kaunas most probably connects in the images of local school youth with a variation that approximates the standard language. Drawn maps show that, as far as linguistic affinity is concerned, local young people associate Šakiai and Marijampolė with the major part of the area of We stern Aukštaitian Subdialect of Kaunas. The neighbouring border areas of Aukštaitians and Samogitians are considered linguistically closest to Jùrbarkas. The locations specified by Kaunas respondents as being closest to their linguistic homeland almost mirror the area of the standard language as identified in the second decade of the 21st century. The images of variation revealed by the attitudes of the young language users mirror the objective linguistic variation both of the subjects’ linguistic homeland and its surroundings, and of the entire area of the Lithuanian language to an almost exact degree. LAURA GERŽOTAITĖ. Jaunųjų vakarų aukštaičių kauniškių kalbinės gimtinės vaizdiniai: Kauno, Jurbarko, Šakių ir Marijampolės ka lbinis (ne)giminiškumas | 25 doi.org/10.35321/bkalba.2019.92.05 BENDRINĖ KALBA 92 (2019) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 KULCSSZAVAK: perceptuális dialektológia, a kaunasi nyugati aukštaitis nyelvjárás, nyelvi szülőföld, nyelvi rokonság, rajzolt térképek. LAURA GERŽOTAITĖ Vilniusi Egyetem Kaunasi Kara Muitinės g. 8, LT-44280 Kaunas [email protected]