Linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose

Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 179 VILIJA RAGAIŠIENĖ Litván Nyelvi Intézet ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-5026-4667 KUTATÁSI TERÜLETEK: akcentológia, dialektológia, etnolingvisztika, lexikográfia. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.09 A RAGOZHATÓ SZAVAK HANGSÚLYOZÁSÁNAK TENDENCIÁI A XX. SZÁZAD 6–7. ÉVTIZEDÉBEN A KELETI FELFÖLDI UTENAI NYELVJÁRÁSOK KÉZIRATOS FORRÁSOKBAN KULCSSZAVAK: a keleti felföldi utenai nyelvjárás, nyelvjárás, ragozható szó, hangsúlyozási változat, kéziratos forrás. ANNOTÁCIÓ A tanulmány a Litván Nyelv Intézet Geolingvisztikai Központjának Dialektológiai Archívumában őrzött, akcentuációs szempontból a nyelvészek által eddig részletesebben nem vizsgált, a XX. század 6–7. évtizedéből származó keleti aukštaitiai uteniškiai nyelvjárási beszéd kéziratos forrásainak anyagát vizsgálja. A kutatás célja az ezekben a leírásokban (a Litván Nyelvatlasz anyaggyűjtési programjának kérdéseire adott válaszokban és átírt szövegekben) talált ragozható szavak hangsúlyozási tendenciáinak meghatározása. A meglehetősen gazdag anyag alapján tárgyalja az uteniškiai nyelvjárási alnyelvben a vizsgált időszakban uralkodó akcentuációs modelleket, a szavak és szóalakok hangsúlyozási változatait, magyarázza létezésük lehetséges okait, valamint felsorolja az ugyanebben a nyelvjárási beszédben akcentuációs változatokkal rendelkező szóalakokat. A tanulmány azt vizsgálja, hogyan hatott a XX. század 6–7. évtizedében a keleti aukštaitiai uteniškiai nyelvjárási alnyelvben a ragozható szavak és szóalakjaik akcentuációjára a hangsúly visszahúzódásának mint törvényszerűségnek a kialakulása, a paradigma morfológiai kiegyenlítődése, az ősi hangsúlyozás reliktumainak megőrzése, a két többes szám – az egyszerű és a gyűjtő – akcentuációs és szemantikai modelljének hanyatlása, az oxitóniára való hajlam és egyéb tényezők. ABSZTRAKTUM A tanulmány az 1950–1960-as évekből származó keleti aukštaitiai uteniškiai nyelvjárási alnyelv kéziratos forrásait vizsgálja, amelyeket a Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központjában, a Dialektológiai Archívumban őriznek, és amelyek have not yet been thoroughly studied by linguists from the perspective of accentuation. The study aims to determine the accentuation tendencies of declinable 180 BENDRINĖ KALBA | 97 szó található ezekben a leírásokban (a Litván Nyelv Atlaszának Anyaggyűjtési Programjára adott válaszokban és átírt szövegekben bemutatva). A jelentős mennyiségű anyag alapján a tanulmány tárgyalja létezésük lehetséges okait. A felsorolás az egyazon helyi nyelvjáráson belüli hangsúlyváltozatokkal rendelkező szóalakokat tartalmazza. A tanulmány azt cusses the accentuation patterns, the accentuation variants of words and word forms prevalent in the subdialect of Utena during the studied period, along with vizsgálja, hogyan alakul a ragozható szavak és alakjaik hangsúlyozása a paradigmák morfológiai kiegyenlítődésének, az ősi hangsúlyozási reliktumok megőrzésének, a két többes számú alak (egyszerű és gyűjtő) hangsúlyozási és szemantikai modelljének in the Eastern Aukštaitian subdialect of Utena during the 1950s–1960s was influenced by factors such as the formation of the rule of stress retraction, the morvisszaszorulásának, a paroxiton hangsúlyozás felé mutató tendenciának és más tényezőknek a hatására. ĮVADAS A kelet-aukštaitiai uteniškiai nyelvjárás hangsúlyozási jelenségeit a kutatók mindeddig töredékesen vizsgálták. A dialektológiai munkák általános vonásokban tárgyalták a hangsúly visszahúzásának jellegét e nyelvjárás területén (LKT 1970: 34–35; LKA 1982: 123–124, žml. Nr. 105; Zinkevičius 1994: 74; 2006: 94; LKTCH 2004: 126–127; Markevičienė 1999: 16; Urbanavičiūtė-Markevičienė, Grinaveckis 1992: 12; RAU 2010: 35), valamint a nyelvjárási beszédközösségekben másképpen hangsúlyozott szavakat1 (DST 2013: 23–24; MLT 2019: 24; Balčiūnienė, Meiliūnaitė, Rinkauskienė 2019: 189). A kutatók főként a fonológiai mellékhangsúlyra fordítottak figyelmet (Kosienė, Girdenis 1979: 48–56), továbbá a diftongusok, az inessivus és illativus, valamint a többes szám dativusának és instrumentalisa hangsúlyváltakozásait vizsgálták (Kosienė 1982: 61–71; Bacevičiūtė, Rinkauskienė 2007: 4–11; 2008a: 78–84; 2008b: 229–237). Így hiányoznak e nyelvjárás hangsúlyozási rendszerének kutatásai, valamint az akcentuációs jegyek és tendenciák tárgyalásának szentelt publikációk. E tanulmány célja – a szinkrónia szempontjából leírni a rinkta nagrinėti vieno laikotarpio medžiagą – iki šiol kalbininkų išsamiau kelet-aukštaitiai uteniškiai nyelvjárás XX. század 6–7. évtizedének a Litván Nyelvi Intézet saugomų XX a. 6–7 deš. rankraštinių šaltinių duomenis. Geolingvisztikai Központjának Nyelvjárási Archívumában kéziratos forrásokban talált ragozott1 1 Olyan szavakról van szó, amelyeket az aukštaitiai nyelvjárások többségében más akcentuációs paradigma szerint hangsúlyoznak, vagy amelyek fő hangsúlyozási változata a vizsgált nyelvjárásban használttól eltérő hangsúlyozási osztályba tartozik. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 181 szavainak hangsúlyozási sajátosságait, és tárgyalni akcentuációs tendenciáikat. A kutatás fő feladatai a következők: 1) az egyetlen akcentusparadigma szerint hangsúlyozott és hangsúlyozási változatokkal2 rendelkező ragozott szavak meghatározása, jegyzékük összeállítása; 2) az állandó és/vagy mozgó hangsúlyozási paradigmák szerint hangsúlyozott szavak, valamint az akcentusváltozatokkal rendelkező egyes szóalakok elterjedtségének megtárgyalása a nyelvjárási területen; 3) a ragozott szavak hangsúlyozási tendenciáit meghatározó tényezők megállapítása. A kutatás során leíró-elemző módszert alkalmazunk, továbbá összehasonlító és belső rekonstrukciós módszereket is igénybe veszünk. A ragozott szavak hangsúlyozását a tanulmány a szóalakok hangsúlyának helye és/vagy a hangsúlyozási paradigmák változatossága, az akcentusváltozatok használatának gyakorisága és elterjedtsége a nyelvjárási területen stb. alapján vizsgálja. Az elvégzett kutatás új és aktuális. A tanulmány a keleti felső-litvániai utenai nyelvjárási terület egészéről összegyűjtött anyag alapján első alkalommal írja le a ragozott szavak hangsúlyozási tendenciáit, és felsorolja az ugyanebben a nyelvváltozatban akcentusváltozatokkal rendelkező szóalakokat. Ez a kutatás elsősorban a nyelvjárási hangsúlyozási tendenciák és az akcentuációs jelenségek változásának kutatói számára lehet fontos. Különösen azért, mert lehetőség nyílik a cikkben tárgyalt anyag és bemutatott következtetések összevetésére a déli aukštaitis, a nyugati aukštaitis kauniškiai, valamint a keleti aukštaitis kupiškėnai és anykštėnai nyelvjárások 20. század 6–7. évtizedében már elvégzett kéziratos forrásokon alapuló kutatások eredményeivel (Ragaišienė 2012: 219–231; 2018: 176–201; 2019: 1–19; 2020a: 1–17; 2020b: 211–226; 2022: 230–270). Valószínű, hogy az ilyen jellegű kutatások gyakorlati haszonnal is járhatnak a nyelvjárási szövegek és szótárak készítői – a dialektológusok és lexikográfusok – számára. 1. A VIZSGÁLT ANYAG A Litván nyelvatlasz3 anyagának gyűjtése során a 20. század 6–7. évtizedében megvizsgálták a keleti aukštaitis uteniškiai területéhez tartozó lakott helyeket (kutatópontokat)4, és elkészítették azok nyelvjárási leírását. A kutatópont kéziratos forrását leggyakrabban su2 A nyelvészeti szakirodalomban a különböző módon hangsúlyozott szavakat és alakjaikat hangsúlyozási változatoknak (Kardelytė 1975: 11; Zinkevičius 1979: 91 és mások), akcentusbeli változatoknak (Stundžia 1995: 22), hangsúlyozási párhuzamoknak (Pakerys 1994: 7) vagy hangsúlyozási alternatíváknak (Mikulėnienė, Pakerys, Stundžia 2007: 8) nevezik. Az utóbbi években meghonosodott az a hagyomány, hogy a hangsúlyozási (akcentusbeli) változat és a hangsúlyozási (akcentusbeli) alternatíva terminusokat szinonimaként használják (Ragaišienė 2010; 2020a: 1–17; 2020b: 211–226; 2022: 230–270; vö. még Stundžia 2009: 66). 3 LKA 1977; LKA 1982; LKA 1991. 4 Tirtinos gyvenamosios vietovės (punktų pavadinimai ir numeriai) nustatyti Lietuvių kalbos atlaso rengėjų. 182 BENDRINĖ KALBA | 97 vių – archyve rasti 89 šaltiniai (apie 2100 puslapių) iš 66 punktų (žr. 1 pav.)5. 1 PAV. Rytų aukštaičių uteniškių gyvenamosios vietovės, iš kurių surinkta tiriamoji medžiaga daro tirtos vietovės, šnektos kalbinių ypatybių ir pateikėjų pristatymas, atsakymai į Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programos leksikos, fonetikos, morfologijos ir sintaksės klausimus, transkribuoti tekstai. Per du dešimtmečius medžiaga sukaupta beveik iš visų uteniškių gyvenamųjų vietoŠnektų tyrėjams keltas uždavinys fonetine transkripcija užrašyti ir sukirčiuoti „kiek galint 5 Duomenų neturima tik iš trijų punktų – Vyžuon (275), Aknystlių (307) ir Deguli (345). daugiau tekstų <...> iš kasdienės kalbos ir tautosakos“ (LKAP 1956: 9). Iš pateiktų duomenų matyti, kad renkant medžiagą pirmiausia siekta gauti atsakymus į anketų klausimus6. Todėl Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 183 daugiausia užrašyta paskirų sakinių su anketų klausimuose nurodytais žodžiais arba pateik- (173), Rb (177), Ld (312), smėlỹs Rk (147), smėlia Brč (245) ir kt.7 Transkribuoti tekstai (pasakos, pasakojimai apie gyvenamąją vietovę, realijas ir kt.) dažniausiai yra nedidelės apimties, pateikti ne visuose šaltiniuose. A vizsgált anyag gyűjteményét 183 kétés több szótagú, ragozható szó alkotja (mintegy 2700 alak). Többségük legalább néhány (negyedük pedig több ta jų vienaskaitos vardininko (rečiau – kitų linksnių) formų, pvz.: mūšỹs Sgn (379), mūšia Ut (308), snukỹs Gtč (114), Alk (180), Ds (212), sprindỹs Šlt tucatnyi) kéziratos forrásban megtalálható. A cikkben vizsgált ragozható szavak több mint felét a produktív a és a2 tövű, kétés több szótagú, különféleképpen hangsúlyozott alakok alkotják. Az adatok száma viszonylag jelentős, a hangsúlyozás szempontjából azonban az anyag hiányosnak tekinthető. Elsősorban azért, mert a feljegyzett alakok nem mindig elegendőek a szó hangsúlyparadigmájának megállapításához, pl.: gyslà Spt (309), kálvėj Gtč esetében nem világos, hogy a szónak vannak-e hangsúlyváltozatai, vagy csak az egyes alakok hangsúlyozása változik, pl.: káulai Brč (245), Ut (308), Skd (378), káulų Užb (87), Rk (147), Rg (178), Vb (142), káulų, káulais Trg (346), káulais Šlt (173), Int (480) / kaul Gdr (504)9. Az egyes alakok Produktyviųjų ā ir ē kamienų žodžių šaltiniuose rasta gerokai mažiau. Nors hangsúlyának helye alapján meg lehet állapítani a több szótagú képzős származékok egy részének hangsúlyozását (különösen azokban az esetekben, amikor az adatokat több nyelvjárás is tanúsítja). Elsősorban ez 6 A kérdésekre adott válaszokat átírással (114), Šlt (173) / kalvj Sgn (379)8, su rýkšte Skd (378) ir kt. Kai kuriais rögzítették és hangsúlyjelekkel látták el. A szavak hangsúlyozása nincs megadva. A vizsgált forrásokban a szavakat eltérő transzkripcióval jegyezték le, pontatlanságok és elírások sem kerülhetők el. Több nyelvjárás használati példáinak megadásakor gyakran ugyanazon szóalak több változatát is meg kellene adni. Amikor a tárgyalt akcentológiai jelenségek szempontjából a transzkripció nem releváns, a cikkben a példákat a köznyelvi litván nyelv írásjeleivel közlik. A visszahúzott hangsúlyú alakokat és a kolumnáris hangsúlyozás eseteit transzkripcióval adják meg. 7 A cikkben nem a vizsgált lakóhely (falu) rövidítése, hanem a Litván nyelvatlasz pontjának neve és száma szerepel. Ez a kényelem kedvéért történik. Nem célszerű egy pont több rövidítését bevezetni, mivel a térképen csak a Litván nyelvatlasz pontjánál van lehetőség az adatok feltüntetésére. 8 Az elvégzett kutatások azt mutatják, hogy a szó hangsúlyozásának meghatározásakor nem lehet csak a helyhatározói esetek formáira támaszkodni, mivel azok hangsúlyozása eltérhet a többi eset formáinak hangsúlyozásától, vagyis nem mindig jelzi az akcentológiai paradigmát (Ragaišienė 2023: 190–210). 9 A különbözőképpen hangsúlyozott szavak formái közül elsőként a fő hangsúlyozási változatot adjuk meg. 184 BENDRINĖ KALBA | 97 pasakytina apie šaltiniuose rastas priesagos -inis, -ė būdvardžių, priesagų A főnevek -inė és -(t)uvė képzős formáit, pl.: béržinis Drš (172), Vlč (240), Ut (240), (308), Grs (412) / beržnis Ld (312), beržnės málkos Arn (526); daržin Vlč Ut (308), Ld (312), daržin, daržinj Gtč (114), daržin, daržinn Bjt (479) / dažinė, dažinėj Rg (178); kultuv Gtč (114), Brč (245), Dgl (277), Spt (309), Ld (312), kultuvm Gdr (504), Arn (526) / kùltuvė Drš (172) stb. Azonban a ragozható szavak paradigmájának meghatározásához legtöbbször nem elegendőek az egyes formák, mivel – amint e nyelvjárás kutatói megfigyelték – meglehetősen sok szó másképpen hangsúlyozódik (DST 2013: 23–24; MLT 2019: 24). Az összegyűjtött anyag alapján nincs lehetőség egyes konkrét szavak vagy szóképzési típusok hangsúlyozási tendenciáinak meghatározására, a tővek egymásra hatásának és a produktív töveknek a nem produktív tövek hangsúlyozására gyakorolt hatásának részletesebb tárgyalására. A rendelkezésre álló adatok azonban kétségtelenül elegendőek a XX. század 6–7. évtizedében a keleti aukštaitis uteniškiai nyelvjárás akcentuációjának értékeléséhez és a ragozható szavak hangsúlyozási tendenciáinak meghatározásához. Annál is inkább, mivel a tárgyalt források viszonylag jól tükrözik a vizsgált nyelvjárás sajátosságait. A bennük közölt anyag értékes és megbízható, mivel a kéziratok többségét tapasztalt nyelvészek – K. Eigminas, E. Grinaveckienė, K. Morkūnas, Ž. Urbanavičiūtė, A. Valeckienė, K. Vosylis, A. Vanagas és mások – készítették. 2. A ragozható szavak hangsúlyozási tendenciái 2.1. A keleti utenai nyelvjárásban a ragozható szavak és azok alakjainak akcentuációs tendenciái mindenekelőtt a hangsúly visszahúzásával hozhatók összefüggésbe. A kéziratos források anyaga azt mutatja, hogy a XX. század 50–70-es éveiben Az utenai nyelvjárási területen két törvény működött – a hangsúly feltételes visszahúzódásának gyenge és a hangsúly feltételes visszahúzódásának intenzívebb törvénye (vö. LKA 1982; žml. 105. sz.). Gataũčiai, Vabalniñkas, Šaltẽniai, Õnuškis, Bučinai, Obẽliai és Rõkiškis környékén a hangsúlyt szabályosan a rövid végződésről bármely utolsó előtti hosszú szótagra helyezték át, pl.: gata, jusva, leñdi, piki, su ruka, šata ruka, vina Gtč (114), skra, eni, enu, gava, lipsna, litus, jaũni, kabi, piki Bč (121), basu, gvi, laki, vini, žm.na Ob (148) és stb.10 Molėtai, Suginčiai, Panemunėlis, Kriaunos, Sùviekas atveju kirtis iš trumposios galūnės buvo linkęs atsitraukti į ilgąjį skiemenį, kurio pagrindą sudaro ilgasis balsis arba ie, uo, 10 Rankraštiniuose šaltiniuose atitrauktinio kirčio atvejais dvibalsiai ir ilgieji balsiai dažniausiai žymimi vidurine priegaide, o dvigarsiai – tvirtagale priegaide. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 185 pl.: dina, juda, nuga pnia, tvra, vina, žima, žsis, žvris Sgn (379). XX. század 6–7. évtizede ezekben a nyelvjárásokban a törvény nem egyformán rendszeresen működött, például Debekių és Vidẽniškių környékén a hangsúlyt formos, regis, buvo vartojamos pramaišiui, pvz.: bda, dienàs, i.rà / ∙ra, lietùs, sveki, vienà / vina, žmogùs Dbk (274), aiù, i.rà, suŋkù, uždėtà / megtartó és azt visszahúzó litus, raud∙na (vö. raudan∙s), ∙ška, sk∙las Vdn (450). A vizsgált időszakban e jelenség megnyilvánulásait a hangsúlyt vissza nem húzó utenai nyelvjárásokban is megfigyelték11. A törvény formų su šalutiniu arba „dviviršūniu“ kirčiu12 vartojimas (plg. Urbanavičiūtė-Markevičienė, Grinaveckis 1992: 12; Stundžia 1995: 70; Ragaišienė kialakulását mindenekelőtt a 2020b: 214–215) tanúsítja. Igaz, a vizsgált forrásokban e hangtípus jelölésére kevés példát találtak, pl.: α.nù, audjà, sukù, tekùs, ukst, vakù, vinà Spt (309) és mások13. A jelenségnek a pavieniai kirčio atitraukimo atvejai. Kirtis atitraukiamas nuo trumpos ganyelvjárási területen való terjedését a lūnėsnek az ie, uo vagy hosszú magánhangzó alkotta szótagba való előforduló visszahúzódása is mutatja, pl.: litus (vö. letaũs), raud.ni (vö. raudan.s), vini / vien Kkt (380), geltóna (vö. gelta.n.), neg.va, snus, vina (vö. vienà) Brč (245) és mások. Nem ritkán a visszahúzott hangsúlyos formákat változatokként használják, pl.: skūrà / sk.ra, sūnùs / s.nus, vina / vienà, tvo.rà / tv.ra és mások. Lb (414), gi.và / g.va, p.ne / po.nè, sūnùs, sūnaũs / s.nus ir kt. Bjt (479). Rytų aukštaičių patarmių tyrėjai yra atkreipę dėmesį, kad ne visi analogiški atvejai sietini tik su kirčio atitraukimu (plg. Zinkevičius 1979: 90). Pirmiausia tai pasakytina apie antrosios (rečiau – ketvirtosios) kirčiuotės daiktavardžių kamiene kirčiuojamas vienaskaitos vardininko, įnagininko, vietininko ir daugiskaitos galininko linksnių formas. Kirčio neatitraukiančiose šnektose šių linksnių formas linkstama kirčiuoti kamiene (75 atvejai iš 109), pvz.: su susidu, kolkzi, bur.kus, lup∙nas, sij∙nus Ds (212), mrkvas, ma.k∙kla, darbin∙ku, kolkzi, bl∙nus, mertes, sdus Prv (413), ma.k∙kla, sij∙nus, viš∙kus Mdk (481) ir kt. Kamiene kirčiuojamų formų atsiradimas pirmiausia na.r∙gus, ka.p∙stus Tlm (311), agukus, kn.gas, rzus, vastus Trg (346), sietinas su morfologiniu akcentinės paradigmos išlyginimu. Ana11 Pavyzdžiui, Spitrnų šnektos ma.k∙klas, rbus, sta.v∙kla Int (480), su didu, barav∙kus, ragutlas, rbus, apraše teigiama, kad „kirčio atitraukimo procesas jau palietęs ir šią tarmę. Kai kuriuose žodžiuose aiškiai girdimi du kirčiai“ (Urbanavičiūtė 1966). 12 A nyugati aukštaitis területén a mellékhangsúly típusát – a „kétcsúcsú” hangsúlyt – elsőként erőssége alapján fedezték fel és írták le, ezért a mellékhangsúlyt nem minden esetben jelölték. Aleksas Girdenis (Girdenis 1978: 75–76). 13 Tikėtina, kad XX a. 6–7 deš. uteniškių patarmėje aptariamas reiškinys buvo nevienodo 186 KÖZNYELV | 97 logikusan ezeknek a formáknak a hangsúlyozására más aukštaitis nyelvjárásokban is hajlanak (bővebben lásd Grumadienė 1994: 101–104; Mikulėnienė 1996: 149; Urbanavičienė 2006: 220; Ragaišienė 2010: 53; 2019: 11 stb.). Megjegyzendő, hogy a vizsgált formák az utenai nyelvjárásban mind a hangsúly visszahúzásának, mind a paradigma kiegyenlítődésének tendenciáiról tanúskodhatnak, vö. A Spitrnai nyelvjárásban, amelyben „kétcsúcsú” hangsúlyú eseteket találtak, a következő formákat jegyezték fel: su bl∙nu, su karitu, krupas, tekùs. Annál is inkább, mivel a tőhangsúly általánosítására inkább a szavak utolsó előtti szótagjában hajlanak, amelynek alapját hosszú magánhangzó vagy ie, uo alkotja (a hangsúly gyenge, feltételes visszahúzása). Az utenai terület legkeletibb és délkeleti peremén a hangsúlyozási rendszert a lengyel, ritkábban a belarusz nyelv is befolyásolhatja (vö. LKTCH 2004: 123; Geržotaitė, Meiliūnaitė 2014, XIV. térkép). E nyelvjárásokban az állandó hangsúlyozás paradigmájának kialakulása a paradigma szláv nyelvek példájára történő kiegyenlítésére irányuló tendenciával is összefügg, vagyis a fokozatos áttéréssel a két hangsúlyozási típus – a tövi és a végződéses – modelljére (Zinkevičius 1966: 31; Mikulėnienė 1995: 450; Tuomienė 2005: 65–69; Urbanavičienė 2006: 221 stb.). A tövi hangsúlyozás paradigmája szerint a vizsgált nyelvjárásban az újonnan átvett szavakat is hangsúlyozzák (Markevičienė 1999: 16; DST 2013: 24; MLT 2019: 24; vö. Bacevičiūtė 2004: 27; Urbanavičienė 2006: 220; 2010: 177). Például a több szótagú ā-tövű főnevek esetében törekednek a paradigma uralkodó hangsúlyának általánosítására, pl.: mãšina Vb (142), Krš (149), Svb (150), Avl (213), Blč (347), Sgn (379), Int (480), be mãšinos Drš (172), po mãšina Bjt (479) / mašnos Zr (244), mašną Int (480), mašnom Prv (413), ganýkla Rb (177), mokýkla Prv (413), Bjt (479), Int (480), vãlanda Bč (121), Rg (178), Jnš (506) / valandà Lkš (120). A hangsúly visszahúzásával, a hangsúlyparadigma kiegyenlítődésével vagy a kolumnáris hangsúlyozás típusának kialakulásával nem kapcsolatos a ragozható szavak tövében hangsúlyos alakjainak mindegyike. Valószínű, hogy egy részük öröklött lehet a régebbi nyelvállapotból. Mindenekelőtt ez mondható el a két szótagú u-tövű melléknevek tövében hangsúlyos egyes számú alanyeseti alakjairól: basus, -i, brángus, -i, lýgus, -i, suñkus, -i stb. (Skardžius 1935: 140–145; Būga 1961: 78; Vanags 1990: 75–81; Lazauskaitė 1998: 65–70). Az utenai nyelvjárásban a XX. század 6–7. évtizedé gyakrabban törekedtek a tőben való hangsúlyozásukra, pl.: basus, -i Sgn (379), Mlt (451), Kkt (380), basus Avl (213)14, basi Bjt (479) / baisùs, -i Bjt (479), baisùs Ds (212), Lln (344), Blč (347), Pst (453), Jnš (506); brángus, -i Ds 14 A kérdőívek kérdéseire válaszolva nem mindig adták meg mindkét nyelvtani nem alakjait. A formák egy része elbeszélésekben fordult elő. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 187 (212), Prv (413), Ut (308), brángi Ds (212); lýgus, -i Ut (308), Lb (414); suñkus, -i Ld (312), Mlt (451) / sunkùs Spt (309), Gdr (504), sunk Čl (452); támsus, támsų Sdk (276), gadus, pukus Arn (526); tiẽsus Trg (346), támsus, -i Dbk (274), Prv (413), tánkus, -i Ut (308), Tlm (311), Sgn (379) / kantrùs Jnš (506), kartùs Spt (309), smarkùs Int (480), bjaurùs Vlč (240)15. A többség: -i, lýgus, -i, pukus, tánkus, -i, smùlkus, -i, sótus, -i, támsus, -i Vlč šakninio kirčiavimo formų užrašytos kirčio neatitraukiančiose šnektose, plg. dar Vilùčių šnektos tarminių ypatybių apraše rastas formas áiškus, -i, brángus, (240). Érthető, hogy nincs lehetőség megbízhatóan megállapítani, mely esetek kapcsolhatók a hangsúly visszahúzódásához, és melyek keletkeztek az állandó hangsúlyozású paradigma kialakulása, analógia útján, vagy öröklődtek régebbről. Valószínű, hogy a tárgyalt jelenségek összefüggenek egymással, és a nyelvjárásban egymásra rétegződés elve alapján működnek. E jelenségek kölcsönhatásának példájaként az utenai nyelvjárásban a žmõgus, žmõgaus Lkm (415), žmõgus, žmõgum Ob (148) / žmogùs Krn (179), Atz (211), Vlč (240), Brč (245), Ld (312), Pst (453), žmogus kirčiavimas, pvz.: žmõgus Lkš (120), Rk (147), Svb (150), Krn (179), Alk (180), Atz (211), Brč (245), Ut (308), Ld (312), Pst (453), Mdk (481), Gdr (504), žmogùs, žmogaũs Rg (178), Blč (347), žmogaũs Rk (147), Svb (150), Alk (180), žmogu Ob (148) főnév tekinthető. M. Daukša írásai és az 1605-ös katekizmus azt mutatják, hogy e szó hangsúlyozásának változatosságának lehetnek történeti előzményei (Skardžius 1935: 124; Zinkevičius 1975: 26–27). A hangsúlyt a rövid végződésről a hosszú szótagra visszahúzó nyelvjárásokban a tőben hangsúlyozott alakok újonnan is kialakulhattak, pl.: žmõgus / žmogaũs Rk (147), Svb (150) stb. A gyökérhangsúlyos számnév névszói alakjának, a žmónės hangsúlyozási analógiája. 2.2. Az utenai nyelvjárás nőnemű ragozási szavai leggyakrabban egy hangsúlyparadigma szerint hangsúlyosak, pl.: kráutuvė Vlč (240), Brč Rb (177), Ut (308), Lb (414), apibendrinimas gali būti aiškinamas priebalsinio kamieno žmuõ ir daugiKmn (278), iš laškõs „az ágyból” Skd (378), markà „a len áztatására szolgáló hely (rendszerint tó); linmarka“, markõn Rb (177), markõs, markõn Vdn (450), iš markõs Mdk (481), pirkià, pirkiõs, pirkiõj, pirkiõn Tlm (311), Sgn (379), Blč (347), Lb (414), Vdn (450), Pst (453), 15 A melléknevek nem (245), Pst (453), kráutuvė, kráutuvėn Šlt (173), Grs (412), Bjt (479), kráutuvėj fokozott alakjai a nyelvjárásban szintén kétféleképpen hangsúlyozódnak, pl.: baisù Vsk (241), Blč (347), Skd (378), Kkt (380), Pst (453) / basu Sgn (379), Arn (526), brángu Vlč (240), Lb (414), sunkù Vsk (241), Brč (245), Skd (378), Kkt (380), Lb (414), Vdn (450) / suñku Brč (245), Mdk (481), Gdr (504), šviẽsu Grs (412), Vdn (450), skadru, suñku / baisù, bjaurù, skaudù, tylù Vlč (240). 194 KÖZNYELV | 97 A kelet-aukštlitvániai utenai (pont száma) nyelvjárása Ragozható szó Kmn (278) tuguos / turga Dbk (274) bróliai / brolia, devýni / devyn, tugus, tugaus / turgùs, turgaũs Spt (309) sūnùs / snus Tlm (311) bróliai / brolia Ld (312) žmogùs / žmõgus Lln (344) rūbùs / rbus Kkt (380) vien / vini Grs (412) su mókytoju / mokýtojai Lb (414) skūrà / skra, sūnùs / snus, vina / vienà, tvorà / tvra, žmogùs / žmõgus Pst (453) mãšina / su mašinà, tugus / turg, žmõgus / žmogùs Šd (478) brólis / brolia Bjt (479) basi / bais, gyvà / gva, ponià / pnia, sūnùs / snus Int (480) brólis / brolia, mãšina / mašną Mdk (481) lénkai / lenka, lietùvių / lietuvi, tėva / tvai Jnš (506) lénkai, lénkų, lénkais / lenka, lenk, lenkas, mokytójas / mokýtoją, peñki / penk, vina / vienà Arn (526) kiviu / kirviù, lietuvỹs / lietùviai, mókytojas / mokýtojas Az elvégzett kutatás alátámasztja a tanulmányban megfogalmazott feltevéseket a hangsúlyozási jelenségek nyelvjárási területen való működéséről. Ugyanabban a beszédváltozatban talált kettős hangsúlyozású alakok megerősítik, hogy a hangsúlyozási változatok kialakulását több, egymással összefüggő tényező idézte elő. Egyes változatoknak lehetnek történeti előzményei (ez összefüggésbe hozható az egyszerű és a gyűjtő többes szám rekonstruálható modelljével), mások újonnan alakultak ki (magyarázható a hangsúly visszahúzódásával, a kolonális hangsúlyozási paradigma kialakulásával, valamint hangsúlyozási analógiával). A táblázatban bemutatott adatok még egy fontos dolgot jeleznek. Az utenai nyelvjárásban a hímnemű ragozási típusú szavak hangsúlyozása változatosabb. A nőnemű ragozási típusú szavak kevésbé hajlamosak hangsúlybeli változatosságra – többnyire egyetlen hangsúlyozási paradigma szerint hangsúlyozzák őket. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 195 Linksniuojamieji žodžiai kirčiavimo gretybių toje pačioje šnektoje turi a nyelvjárási terület egészén (lásd a 2. ábrát). Az egész területen belül elkülönül egy viszonylag kis kiterjedésű areális egység, amelyben ugyanabban a beszédváltozatban több változatot találtak. A legtöbb kettős hangsúlyozású forma az utenai nyelvjárási terület délkeleti peremvidékein, a vilniusi nyelvjárással közös határvidéken került feljegyzésre (Labanóras, Pastovėlis, Medeikiai, Joniškis és Arnionys környékén). Az utenaiakkal határos vilniusi nyelvjárási területeken is 2 PAV. Az ugyanabban a beszédváltozatban talált ragozott szavak alakjai hangsúlyozási változatainak elterjedtsége 196 KÖZNYELV | a 97 nyelvjárási beszédváltozatban szintén számos kettős hangsúlyozású ragozott szóalakot találtak (Ragaišienė 2010: 139). Feltételezhető, hogy a keleti aukštaitisi nyelvjárásokban van egy viszonylag kis, összefüggő terület, ahol a variabilitás mint jelenség a szomszédos beszédváltozatokhoz képest a legintenzívebb. Kizárólag kéziratos források anyaga alapján nincs lehetőség a változatok elterjedtségének megbízható meghatározására a nyelvjárási terület különböző részein. ÖSSZEFOGLALÁS A keleti aukštaitisi utenai nyelvjárás 20. század 6–7. évtizedének vizsgálata után A kéziratos forrásokban talált ragozott szavak hangsúlyozásának elemzéséből a következő következtetések vonhatók le: 1. A kelet-aukštaitiszi utenai nyelvjárásban a hímnemű és nőnemű ragozási típusokra eltérő akcentuációs modellek jellemzők – az ā-tövű szavakat inkább a baritonikus hangsúlyozási modell szerint hangsúlyozzák, az ē-tövű főneveknél elterjedtebbek a végződéses hangsúlyozású formák, a hímnemű ragozású tövek szavaira pedig jellemző a hangsúlyváltozatosságra és az oxitóniára való hajlam. 2. A ragozott szavak hangsúlyozási rendszerére egymással összefüggő tényezők komplexuma hat: a feltételes hangsúly-visszahúzás intenzívebb törvényének kialakulása, az akcentuációs paradigma kiegyenlítődése, valamint két hangsúlyozási típus – a tőés a végződéses hangsúlyozás – kialakulása; az azonos tövű szavak és a képzéstípus képzett szavainak akcentuációs analógiája; a tövek kölcsönhatása. A különbözőképpen hangsúlyozott, hímnemű ragozási típusú főnevek alakjainak megjelenése paprastosios ir kuopinės – akcentiniu ir semantiniu modeliu. Akcentuacijos sistemos raidai poveikį daro ir senovinio kirčiavimo reliktų (šakés az oxitóniára való hajlam két rekonstruált többes szám – a ninio hangsúlyozású u-tövű melléknevek, a gyűjtő többes számú alakok – fennmaradásával hozható összefüggésbe). 3. A hangsúlyváltozatosság szempontjából az utenai nyelvjárás hangsúlyozási rendszere stabilnak tekinthető (a hangsúlyozási variánsok ta mažiau nei pusėje tirtų punktų; daugumoje jų užrašyta tik po vieną ar du atvejus). Įvairiai kirčiuojamos žodžių formos patarmės plote paugyanazon beszédben nem egyenlő mértékben terjedtek el – ugyanazon beszédben kettősen hangsúlyozott alakokat legnagyobb számban az utenai nyelvjárási terület délkeleti peremvidékein, a vilniusiakkal határos területen találtak. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 197 LITERATŪRA Bacevičiūtė Rima 2004: Šakių šnektos prozodija ir vokalizmas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Bacevičiūtė Rima, Rinkauskienė Regina 2007: Dėl rytų aukštaičių uteniškių inesyvo ir iliatyvo galūnių priegaidžių (eksperimentinis tyrimas). – Žmogus ir žodis 9(1), 4–11. Bacevičiūtė Rima, Rinkauskienė Regina 2008a: Rytų aukštaičių uteniškių daugiskaitos naudininko ir įnagininko priegaidės: audicinis tyrimas. – Žmogus ir žodis: didaktinė lingvistika 10(1), 78–84. Bacevičiūtė Rima, Rinkauskienė Regina 2008b: Dėl rytų aukštaičių uteniškių inesyvo ir iliatyvo galūnių priegaidės: audicinis tyrimas. – Baltistica 43(2), 229–237. Balčiūnienė Asta, Meiliūnaitė Violeta, Rinkauskienė Regina 2019: Kupiškėnų, uteniškių ir panevėžiškių paribio šnektos XXI amžiuje, Klaipėda: Klaipėdos universiteto leidykla. Būga Kazimieras 1961: Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. DST 2013: Dusetų apylinkių tekstai, sud. R. Rinkauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Geržotaitė Laura, Meiliūnaitė Violeta 2014: Kitų kalbų vietiniai variantai Lietuvoje: žemėlapis ir komentarai. – XXI a. pradžios lietuvių tarmės: geolingvistinis ir sociolingvistinis tyrimas (žemėlapiai ir jų komentarai), Vilnius: Briedis, 255–257. Girdenis Aleksas 1972: Lietuvių kalbos vardažodžių priesagų kirčio susiformavimas. – Baltistica, 1 priedas, 66–72. Girdenis Aleksas 1978: Akcentologinis mažmonis. – Baltistica 14(1), 75–76. Gr umadienė Laima 1994: Keletas naujesnių Punsko šnektos linksniavimo ir kirčiavimo ypatybių. – Lietuvių kalbotyros klausimai, 97–106. Kardelytė Jadvyga 1975: Gervėčių tarmė (fonetika ir morfologija), Vilnius: Mintis. Kazlauskas Jonas 1968: Lietuvių kalbos istorinė gramatika (kirčiavimas, daiktavardis, veiksmažodis), Vilnius: Mintis. Kosienė Otilija, Girdenis Aleksas 1979: Fonologinis šalutinis kirtis rytų aukštaičių uteniškių tarmėje. – Kalbotyra 30(1), 45–56. Kosienė Otilija 1982: Rytų aukštaičių uteniškių monoftongų priegaidės. – Kalbotyra 33(1), 61–71. Kudzinowski Czesław 1977: Indeks-slownik do Daukšos „Postilė“ 2 (O–Ž), Poznań: Uniwersytet im. Adama Mickiewicza w Poznaniu. Kuzavinis Kazimieras, Girdenis Aleksas 1997: Kelios mintys dėl baltų vardažodžio kirčiavimo paradigmų ir jų raidos. – VIII tarptautinis 198 BENDRINĖ KALBA | 97 baltistų kongresas „Baltų kalbos XVI ir XVII amžiuje“: pranešimų tezės. Vilnius: Vilniaus universitetas, 76–78. Lazauskaitė Vilija 1998: Dėl u kamieno būdvardžių ir jų abstraktų kirčiavimo raidos. – Baltistica 33(1), 65–70. Lazauskaitė-Ragaišienė Vilija 2001: Dviskiemenių u kamieno daiktavardžių kirčiavimo raida pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių šnektose. – Baltistica 35(2), 159–169. Lazauskaitė-Ragaišienė Vilija 2008: Dviskiemenių io kamieno daiktavardžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių šnektose. – Lituanistica 54(3), 37–50. Lazauskaitė-Ragaišienė Vilija 2009: Dviskiemenių o ir io kamienų daiktavardžių kirčiavimo variantų paplitimas pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių šnektose. – Garsas ir jo tyrimo aspektai: metodologija ir praktika, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 161–181. LKA 1977: Lietuvių kalbos atlasas 1. Leksika, aut. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, J. Lipskienė, K. Morkūnas, M. Razmukaitė, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas. LKA 1982: Lietuvių kalbos atlasas 2. Fonetika, aut. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, J. Lipskienė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas. LKA 1991: Lietuvių kalbos atlasas 3. Morfologija, aut. S. Ambrazas, G. Belickienė, E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, J. Lipskienė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas. LKAP 1956: Lietuvių kalbos atlaso medžiagos rinkimo programa, 2-asis leidimas, aut. J. Balčikonis, B. Larinas, J. Senkus, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. LKT 1970: Lietuvių kalbos tarmės. Chrestomatija, sud. E. Grinaveckienė, A. Jonaitytė, K. Morkūnas, B. Vanagienė, A. Vidugiris, Vilnius: Mokslas. LKTCH 2004: Lietuvių kalbos tarmių chrestomatija, sud. R. Bacevičiūtė, A. Ivanauskienė, A. Leskauskaitė, E. Trumpa, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Markevičienė Žaneta 1999: Aukštaičių tarmių tekstai 1, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Mikulėnienė Danguolė 1994: Dėl įvardžiuotinių būdvardžių kirčiavimo raidos. – Baltistica, 4 priedas, 106–108. Mikulėnienė Danguolė 1995: Tarmės garsyno ypatybės. – Dieveniškės, Vilnius: Mintis, 448–455. Mikulėnienė Danguolė 1996: Dėl linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantų pietinėse aukštaičių tarmėse. – Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 148–155. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 199 Mikulėnienė Danguolė 2005: Cirkumfleksinė metatonija lietuvių kalbos vardažodiniuose daiktavardžiuose ir jos kilmė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Mikulėnienė Danguolė, Pakerys Antanas, Stundžia Bonifacas 2007: Bendrinės lietuvių kalbos žinynas, Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla. MLT 2019: Molėtų apylinkių tekstai, sud. R. Rinkauskienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Pakerys Antanas 1994: Akcentologija 1, Kaunas: Šviesa. Ragaišienė Vilija 2010: Linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo variantai pietų aukštaičių ir rytų aukštaičių vilniškių tarmėse: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Ragaišienė Vilija 2012: Daiktavardžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečio pietų aukštaičių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose. – Respectus Philologicus 22(27), 219–231. Ragaišienė Vilija 2016: Accentuation models of disyllabic nouns in the Southern Aukštaitian dialect. – Kalbotyra 68, 125–147. Ragaišienė Vilija 2018: Rytų aukštaičių kupiškėnų akcentuacijos sistemos kaita XIX a. 7–9 deš.–XX a. 6–7 deš. – Rytų aukštaičių tarmė: kaita ir pokyčiai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 176–201. Ragaišienė Vilija 2019: Daugiaskiemenių daiktavardžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečio vakarų aukštaičių kauniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose. – Lietuvių kalba 13, 1–19. Prieiga internete: https://www. zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/ view/22489/21753. Ragaišienė Vilija 2020a: Būdvardžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečio vakarų aukštaičių kauniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose. – Lietuvių kalba 14, 1–17. Prieiga internete: https://www.zurnalai.vu.lt/lietuviu-kalba/article/view/22463/21725. Ragaišienė Vilija 2020b: Kirčio atitraukimas rytų aukštaičių anykštėnų patarmės tekstuose. – Acta Linguistica Lithuanica 83, 211–226. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica. Ragaišienė Vilija 2022: Dviskiemenių daiktavardžių kirčiavimo polinkiai 6–7 dešimtmečio vakarų aukštaičių kauniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose. – Vakarų ir pietų aukštaičiai: tarmių ir kitų kalbų sąveika, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 230–270. Ragaišienė Vilija 2023: Vietininkų kirčiavimo polinkiai pietų aukštaičių šnektose. – Acta Linguistica Lithuanica 89, 190–210. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/actalinguisticalithuanica. RAU 2010: Rytų aukštaičiai uteniškiai, sud. R. Rinkauskienė, R. Bacevičiūtė, V. Salienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. 200 BENDRINĖ KALBA | 97 Rinkevičius Vytautas 2009: Prūsų kalbos kirčiavimo sistema: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas. Rinkevičius Vytautas 2015: Baltų ir slavų kalbų kirčiavimo istorija 1, Vilnius: Vilniaus universitetas. Skardžius Pranas 1935: Daukšos akcentologija, Kaunas: V.D.U. Humanitarinių Mokslų Fakulteto leidinys. Stundžia Bonifacas 1981: Daugiskaitiniai asmenvardiniai oikonimai ir jų reikšmės linksniavimo bei kirčiavimo sistemų rekonstrukcijai. – Lietuvių kalbotyros klausimai 21, 191–193. Stundžia Bonifacas 1994: Daiktavardžių kamienų bei giminių variantai baltų kalbose (ide. ir bendroji baltų bei slavų kalbų leksika). – Baltistica 27(2), 13–29. Stundžia Bonifacas 1995: Dėl kirčio atitraukimo lietuvių kalbos rytų aukštaičių šnektose. – Res Balticae, 67–72. Stundžia Bonifacas 2009: Bendrinės lietuvių kalbos akcentologija, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Tuomienė Nijolė 2001: Ramaškonių šnektos o ir iio kamienų daiktavardžių kirčiavimo ypatybės. – Baltistica 36(1), 103–114. Tuomienė Nijolė 2005: Ramaškonių šnektos daiktavardžio kaityba: sociolingvistinis tyrimas: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Urbanavičienė Jolita 2005: Svirkų šnektos (rytų aukštaičių vilniškių) fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija: daktaro disertacija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Urbanavičienė 2006: Rytų aukštaičių vilniškių pakraštinių šnektų kirčiavimo ypatumai. – Baltistica 41(2), 212–231. Urbanavičienė 2010: svirkų šnektos fonologinė sistema: vokalizmas ir prozodija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Urbanavičiūtė Žaneta 1966: Spitrėnų šnektos aprašas: rankraštinis šaltinis, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto Geolingvistikos centro Tarmių archyvas. Urbanavičiūtė-Markevičienė Žaneta, Grinaveckis Vladas 1992: Lietuvių tarmės: fonetika, morfologija 2, Vilnius: Vilniaus pedagoginis universitetas. Vanags Pēteris 1990: Az u-tövű melléknevek sorsa a litván nyelvben. – Lituanistica 3, 75–81. Zinkevičius Zigmas 1966: Lietuvių dialektologija, Vilnius: Mintis. Zinkevičius Zigmas 1975: Iš lietuvių istorinės akcentologijos. 1605 m. a katekizmus hangsúlyozása, Vilnius: a Vilniusi V. Kapsukas Egyetem Kiadói Osztálya. Zinkevičius 1979: A hangsúly visszahúzódása és a hangsúlyozási paradigmák. – Nyelvtudomány 30(1), 90–93. Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 201 Zinkevičius Zigmas 1980: A litván nyelv történeti grammatikája 1, Vilnius: Mokslas. Zinkevičius Zigmas 1994: Lietuvių kalbos dialektologija, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidykla. Zinkevičius Zigmas 2006: A litván nyelvjárások eredete, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. A KELETI FELFÖLDI UTENAI LAKOSAINAK LAKÓHELYEI (LIeTUVIų KALBOS ATLASO PUNKTŲ) SANTRUMPOS Alk (180) – Aleksandravlė, Rõkiškis járás. Ant (242) – Antãlieptė, Zaras r. Arn (526) – Arniónys, Moltų r. Atz (211) – Antãzavė, Zaras r. Avl (213) – Avilia, Zaras r. Bč (121) – Bučinai, Rõkiškio r. Bjt (479) – Bijùtiškis, Moltų r. Blč (347) – Balčia, Utenõs r. Bln (243) – Blỹniškės, Zaras r. Brč (245) – Berčiūnai, Zarasai jár. Čl (452) – Čiulai, Molėtai jár. Dbk (274) – Debeikiai, Anykščiai jár. Dgl (277) – Daugailiai, Utena jár. Drš (172) – Dašiškiai, Kùpiškio r. Ds (212) – Dusetos, Zarasai jár. Gdr (504) – Giedračiai, Moltų r. Grs (412) – Girstetiškis, Molėtai jár. Gtč (114) – Gataučiai, Biržai jár. Imb (214) – Imbradas, Zarasai jár. Int (480) – Iñturkė, Moltų r. Jdp (89) – Júodupė, Rõkiškio r. Jnš (506) – Jõniškis, Moltų r. Kkt (380) – Kùktiškės, Utenõs r. Kmj (209) – Kamajliai, Rõkiškio r. Kmn (278) – Kiemiónys, Zaras r. Krd (381) – Kirdekiai, Utenõs r. Krn (179) – Kriaũnos, Rõkiškio r. Krš (149) – Kreščiónys, Rõkiškio r. Lb (414) – Labanóras, Švenčioni r. Ld (312) – Lúodžiai, Zaras r. Lkm (415) – Liñkmenys, Ignalna jár. 202 KÖZNYELV | 97 Lkš (120) – Lùkštai, Rõkiškis jár. Lln (344) – Lelinai, Utenõs jár. Mdk (481) – Medekiai, Moltai jár. Mlt (451) – Moltai Mnk (210) – Minknai, Rõkiškis jár. Ob (148) – Obẽliai, Rõkiškis jár. Onš (88) – Õnuškis, Rõkiškis jár. Prv (413) – Purvnai, Moltai jár. Pst (453) – Pastovlis, Moltai jár. Rb (177) – Roblia, Rõkiškis jár. Rg (178) – Ragẽliai, Rõkiškis jár. Rk (147) – Rõkiškis Sdl (119) – Sodẽliai, Rõkiškis jár. Sgn (379) – Sugiñčiai, Moltai jár. Skd (378) – Skudùtiškis, Moltai jár. Spt (309) – Spitrnai, Utenõs jár. Stl (182) – Stemužė, Zaras jár. Svb (150) – Svõbiškis, Rõkiškis jár. Svk (181) – Sùviekas, Zaras jár. Šd (478) – Šiaudžia, Moltai jár. Šlt (173) – Šaltẽniai, Moltai jár. Tlm (311) – Tolimnai, Ignalna és Zaras jár. Trg (346) – Taurãgnai, Utenõs jár. Ut (308) – Utenà Užb (87) – Užùbaliai, Rõkiškis jár. Vb (142) – Vabalniñkas, Bržai jár. Vdn (450) – Vidẽniškiai, Moltai jár. Vlč (240) – Vilùčiai, Utenõs jár. Vsk (241) – Vaisknai, Utenõs jár. Zr (244) – Zarasa Gauta 2024-09-11 Priimta 2024-10-14 Vilija Ragaišienė. linksniuojamųjų žodžių kirčiavimo polinkiai XX a. 6–7 dešimtmečių rytų aukštaičių uteniškių šnektų rankraštiniuose šaltiniuose 203 VILIJA RAGAIŠIENĖ A RAGOZHATÓ SZAVAK HANGSÚLYOZÁSI TENDENCIÁI A KELETI KÉZIRATOS FORRÁSOKBAN AUKŠTAITIAN SUBDIALECT OF UTENA FROM THE 1950S–1960S Összefoglalás A tanulmány az 1950–1960-as évekből származó, az Utenai keleti aukštaitis alnyelvjárásának anyagát tartalmazó kéziratos forrásokat elemzi hangsúlyozási szempontból; ezek a Litván Nyelv Intézetének Geolingvisztikai Központja Nyelvjárási Archívumában vannak őrizve. A tanulmány szinkrón megközelítést alkalmaz a lakott települések neveinek és rövidítéseinek ragozható szavai hangsúlyozási jellemzőinek found in these sources and to discuss their accentuation tendencies. The article consists of an introduction, three chapters, conclusions, and lists leírására. Az első fejezet bemutatja a kutatás anyagát. A második fejezet a ragozható szavak hangsúlyozási tendenciáit vizsgálja, és tárgyalja a szóalakok hangsúlyozásának változatosságát befolyásoló tényezőket. A harmadik fejezet felsorolja az ugyanazon helyi nyelvjáráson belül talált kettős hangsúlyozású szóalakokat, és tárgyalja e változatok eloszlását a nyelvjárási területen. A tanulmány három fő megállapítással zárult. Először is, a keleti hangsúlyozási mintázatban eltérő hangsúlyozási minták jellemzőek a hímnemű és nőnemű ragozási típusokra, míg az ē-tövű főnevek hangsúlya gyakrabban a végződésre esik; a hímnemű ragozású tövek szavai jellemzően a hangsúly Aukštaitian subdialect of Utena: ā-stem words tend to follow the barytone accenváltozékonysága és a végszótagi hangsúly felé mutató tendenciát mutatnak. Másodszor, a hangsúlyozási rendszerét az erőteljesebb feltételes hangsúly-visszahúzás szabálya, a hangsúlyozási paradigmák kiegyenlítődése, valamint két hangsúlyozási típus – a declinable words is influenced by a complex of interconnected factors: the formakollumnáris és az inflexiós – kialakulása jellemzi; az azonos tövű szavak és az azonos szóképzési típusba tartozó származékok hangsúlyozásának analógiája; a szótövek közötti kölcsönhatás; az ősi hangsúlyozási maradványok megőrzése (például a gyökérhangsúly az u-tövű melléknevekben, a kollektív többes számú alakokban); két többes számú alak (egyszerű és kollektív) hangsúlyozási és szemantikai modellje rekonstruálható. Harmadszor, a különbözőképpen hangsúlyozott szóalakok egyenetlenül oszlanak el az alnyelvjárási területen – az egyazon helyi nyelvjáráson belüli kettős hangsúlyozású alakok többségét az utenai alnyelvjárási terület délkeleti peremén, a vilniusi nyelvjárással közös határ közelében találták. Így a hangsúlyváltozatosság szempontjából az utenai keleti aukštaitis alnyelvjárás hangsúlyozási rendszere stabilnak tekinthető (hangsúly