Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis KVIEČIO paveikslas

Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 115 VILIJA SAKALAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas ORCID-azonosító: https://orcid.org/0000-0002-0487-7710 KUTATÁSI IRÁNYOK: etnolingvisztika, lexikográfia, lexikológia. DOI: https://doi.org/10.35321/bkalba.2024.97.06 A TÁJSZÓTÁR MINT KULTURÁLIS SZÖVEG: NYELVI ÉS KULTURÁLIS A BÚZA KÉPE ESMINIAI ŽODŽIAI: kvietys, kalbinis pasaulio vaizdas, etnolingvistika, tarminis žodynas, definicija, frazeologizmas, paremija. ÖSSZEFOGLALÓ A tájszótárakban található tájszói és népköltészeti példák, valamint jelentések nagy bősége arra ösztönöz, hogy ezekre a szótárakra támaszkodjunk. Ugyanezen okokból a hiteles szövegek fontos szerepet kapnak a tájszótárakban. A tanulmány a búzának, a litvánok által használt négy legfontosabb gabonaféle egyikének nyelvi és kulturális képét elemzi, amelyet a tájszótárak, a Litván nyelv nagyszótára és más litván lexikográfiai források adatai rajzolnak ki. A kvietys szó a litván nyelv valamennyi nyelvjárásában ismert és használatos. A kutatás a búza és az emberi lét, valamint a népi kultúra kapcsolatára, az ember számára nyújtott értékekre, továbbá a búzának más gabonafélékhez viszonyított értékelésére irányítja a figyelmet. A búzára vonatkozó lexikográfiai források adatainak mennyisége lehetővé teszi e növény kulturális képének elemzését a lublini etnolingvisztikai iskola által kidolgozott módszertan alapján. Figyelmet érdemel, hogy a nyelvjárási szótárak jóval korlátozottabb anyagot szolgáltatnak, mint a folklórnarratívák. Az utóbbiak alapján azonban a szótárak anyagában elegendő etnolingvisztikai információ található a növények nyelvi-kulturális képéről. ABSZTRAKT A nyelvjárási szótárakban található, nyelvjárásokból és folklórból származó példák és meghatározások sokasága miatt ezek a szótárak megbízható forrásnak számítanak. Ugyanezen okból a nyelvjárási szótárak az autentikus szövegek fontos jelentését hordozzák. A tanulmány a Litvánia négy alapvető gabonaféléje közé tartozó búza nyelvi és kulturális képét vizsgálja, ahogyan az a nagy Litván nyelv szótárának és a litván lexikográfia más forrásainak adataiban kirajzolódik. A búza szó a litván nyelv valamennyi nyelvjárásában ismert és használatos. A tanulmány a 116 BENDRINĖ KALBA | 97 focuses on the connection between wheat and the human existence and folk kultúrát, az ember számára biztosított értéket, valamint a búza más gabonafélékhez viszonyított értékét vizsgálja. A lexikográfiai forrásokban a búzáról rendelkezésre álló adatok mennyisége lehetővé teszi, hogy e növény using the methodology developed by the ethnolinguistic school of Lublin. Notably, dialect dictionaries offer material that is much more limited in scope compared kulturális képét folklórnarratívák alapján elemezzük. Ha azonban ez utóbbiakra támaszkodnánk, a szótári anyag elegendő forrásnak bizonyulhatna a növények nyelvi képére vonatkozó etnolingvisztikai információkhoz. BEVEZETÉS A litván lexikográfiai források igen fontosak a világkép1 rekonstrukciója szempontjából, mivel többségük kiválóan feltárja a litván kultúra archaikus jellegét, rendeltetésüket pedig a szerkesztők mindenekelőtt e kultúra lényeges megnyilvánulásainak dokumentálásában, megőrzésében és nyilvánosságra hozatalában látják. A többi litván nyelvi szótár mellett az utóbbi időben nagy számban kiadott, a litván őshonos kultúra különböző forrásaira támaszkodva összeállított nyelvjárási szótárak kulturális, azaz a kultúra alapján készült szótáraknak tekinthetők (Rutkovska 2021: 152). Kifejezetten olyan litván nyelvjárási szótárak, amelyek tükröznék a nyelvjárás vagy beszédváltozat nyelvi-kulturális aspektusát, egyelőre nem készültek. Mindazonáltal kiváló adatforrást jelentenek a nyelvi2 világkép vizsgálatához. A nyelvjárási szótárak nagy értékét a beszélt nyelvből és a népköltészetből lejegyzett illusztráló mondatok adják, amelyek egy bizonyos korszak embereinek életét rögzítik: a mindennapi élet és az ünnepek részleteit, a hangulatok és gondolatok változását, a világ sajátos szemléletét és értékelését. A nyelvjárási szótárak hasznosak a nyelvi világkép feltárásának a lublini etnolingvisztikai iskola által kidolgozott módszertanára épülő lexikai-szemantikai kutatások elvégzésében. A tanulmány abból a feltevésből indul ki, hogy a nyelvjárási szótár egy bizonyos műfajú szöveg, amely feltárja a szó működésének kulturális kontextusát. A litván nyelvjárási szótárak adatainak etnolingvisztikai szempontú elemzésekor figyelembe vesszük a szócikkben található valamennyi adatot: a definíciókat, a kollokációkat, a címszó környezetét illusztráló idézeteket, a szinonimákat, az antonimákat, a derivátumokat, a frazeologizmusokat, a parémiákat stb. Így a nyelvi vilá1 A nyelvi világkép kutatásában fontos szerepet tulajdonítanak a lexikográfiának. A szótárak olyan funkciót töltenek be, amely összekapcsolja a nyelvi világkép lexikai és szemantikai komponenseit. 2 A nyelvjárási lexikográfiai források elemzésével kideríthető, hogy a nyelvi világképben hány szó kapcsolódik a leírt konceptushoz (Papaurėlytė-Klovienė 2007: 41). Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 117 A világkép kutatásához a szótárak mikrostruktúrájának valamennyi adata svarbu pabrėžti, kad vadinamieji tekstiniai duomenys (frazeologizmai, parefelhasználható. Különösen a litván lexikográfiai forrásokban a címszó után közölt iliustracinių sakinių ir yra atitinkamai pažymimi: frazeologizmai po  (rombo) ženklo, o paremijos ir palyginimai po ∧ (stogelio) ženklo. Iliustraciniai folklórmondatok (paremiák, találós kérdések, hasonlatok, ráolvasások, hiedelmek, dalok, mesék stb.) lehetnek különböző műfajúak. A tanulmány a KVIEČIO3 konceptusán keresztül az emberi lét és a kultúra3 kapcsolatára összpontosít. A kutatás célja a búza nyelvi-kulturális képének rekonstruálása a litván nyelvben, litván nyelvjárási lexikográfiai forrásokra támaszkodva. A rekonstrukció kognitív definíció segítségével történik, amelynek fő célja J. Bartmiński szerint annak bemutatása, hogyan érzékelik a világ bizonyos tárgyait és jelenségeit a nyelvi és kulturális közösségek képviselői, vagyis milyen, a világról, annak kategorizálásáról és értékeléséről szóló ismeretek rejlenek egy adott közösség által használt nyelvben (Bartmiński 1988: 169; idézi Niebrzegowska-Bartmińska 2020: 48). E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1) áttekinteni a búza elnevezéseit és a búza részeit a litván lexikográfiai forrásokban; 2) megvitatni a búza ember számára nyújtott értékeit (háztartásban, gazdaságban és népi gyógyászatban való felhasználását), valamint a búza értékelését más gabonafélékhez viszonyítva (a búzához kapcsolódó szokásokat, szertartásokat és hiedelmeket); 3) az összefüggő egésszé komponálni (szemantikai kategóriákká, úgynevezett facetekké) a litván nyelvjárási lexikográfiai forrásokban kirajzolódott búzafogalom-részleteket; 4) megfogalmazni a búzafogalom kognitív definícióját. A kutatás empirikus alapját a Zanavykas nyelvjárás szótárának (ZanŽ), a Kazlų Rūda-i nyelvjárás szótárának (KzRŽ), a Jurbarkas-i nyelvjárás szótárának kéziratának (JrbŽ), a Dieveniškės-i nyelvjárás szótárának (DvŽ), a Kupiškėnai szótárának (KpŽ), a Vidiškės-i nyelvjárás szótárának (VdšŽ), a Zietela nyelvjárás szótárának (ZtŽ), az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótárának (DūnŽ), a Kretinga nyelvjárás szótárának (KrtnŽ), az északnyugat-žemaitėk szótárának (ŠVakŽŽ), a Druskininkai nyelvjárás szótárának (DrskŽ), a déli délkeleti aukštaitėk nyelvjárásainak szótárának (PPAŽ), valamint a Kaltanėnai nyelvjárás szótárának (KltŽ) adatai képezik. A rendszerszerű kutatás kulcsa a Litván nyelv szótára (LKŽe), amely az adatokat egyetlen egésszé kapcsolja össze, és kitölti a nyelvjárási 3 hiányosságait. A 20. század utolsó évtizedében különösen felélénkült és tovább növekszik a nyelvkutatás kultúrájának kontextusában ez az elmélet (bővebben lásd: Bartmiński 2020: 25). 4 A valóság valamely részletének, tárgyának (vagy jelenségének) nyelvi és kulturális képe (elképzelése) vadinamas konceptu, kurio turinį sudaro ne tik pažintinio, bet ir emotyviojo bei pragmatinio pobūdžio žinios, gaunamos iš individualios ir visuomeninės patirties (Bartmiński, Chlebda 2013: 71). 118 BENDRINĖ KALBA | 97 žodynų duomenų grandis. Atliekant tyrimą, pasinaudota Sinonimų žodyno (SŽe), Antonimų žodyno (AŽe) duomenimis, susijusiais su leksema kvietys. Ezenkívül a vizsgált anyag körébe beletartozik a frazeológia, a paremológia, vatai, sinonimai ir antonimai, užfiksuoti lietuvių kalbos leksikografiniuose valamint a szótári források is. Ezért az említetteken kívül a Frazeológiai bei Lietuvių kalbos palyginimų žodyno (LKPŽe) duomenys. Empirinių duoszótár (FŽe) adatait is felhasználják; az anyagterület kibővítésére olykor a Litván nyelv szótára kiegészítéseinek (LKŽ ePK), valamint a Litván nyelv szótára nyelvjárási kartotékainak (LKŽ eTK) gyűjteményeiben felhalmozott adatokat is idézik. Az említett nyelvjárási szótárak némelyikének anyagát már a 19. század végén, másokét a 20. század közepén, megint másokét pedig a 20. század végén és a 21. század első évtizedében rögzítették. A tájnyelvi szótárak anyagának elemzésére interpretációs, leíró, szemantikai elemzési és kognitív definíciós módszereket alkalmaznak. Az utóbbi a világ általános szemléletét mutatja be, és célja, hogy kiemelje az objektum valamennyi kulturális szempontból releváns pozitív tulajdonságát. E tulajdonságokat nyelvi és szöveges (paremiológiai, frazeológiai és hasonló) adatok, valamint nyelven kívüli adatok (a hiedelmek és szokások leírásai) elemzésével határozzák meg. 1. A BÚZA MINT CÍMSZÓ A SZÓCIKKEKBEN A világ nagyobb részén a búza a legfontosabb kenyérgabona. A történészek rámutatnak, hogy a búza a legrégebben termesztett mezőgazdasági növények közé tartozik. Litvániában őszi és tavaszi, közönséges búzát (Triticum aestivum) termesztenek, azonban az I–XIII. századi földvárak (Apuõlė, Gabrielškiai, Veliuonà) ásatásai azt mutatják, hogy a közönséges (más néven egyszerű) búzán kívül kétszemű búza, sűrű kalászú búza és tönköly is elterjedt volt. A XX. század elejéig a búzát főként a birtokok földjein vetették. Pranė Dundulienė etnológus szerint a gabonafélék közül a rozs volt a legfontosabb, utána az árpa, a hajdina és a búza következett (Dundulienė 1982: 163). A kvietys / kviečiai szó, amelyet a különböző szótárakban egyetlen ‘gabonaféle’ jelentéssel és ‘ennek a gabonának a szeme’ mellékjelentéssel adnak meg, a mas nuo XVI a., užfiksuotas pirmuosiuose rašto paminkluose (Mikalojaus Daukšos postilėje, Jono Bretkūno Biblijoje, Samuelio Boguslavo Chylinskio Biblijoje, Konstantino Sirvydo žodyne). Daugelyje lietuvių tarminių žodynų šis javas apibūdinamas kaip varpinių (DvŽ I 330) arba miglinių šeimos (VdšŽ 337), duoninis (LKŽe), grūdinis javas, kurio stiebas – šiaudas, žie- Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 119 litván nyelvben használatosan – összetett kalász, termése – sárgás vagy barnás szemek, amelyek lisztjéből kalácsot sütnek (LKŽe, ZanŽ I 828, KzRŽ I 414, JrbŽ, KpŽ II 554, PPAŽ I 545, KltŽ 133, ŠVakŽŽ I 361). A nyelvjárási szótárakban néha külön címszóként a kviečiai többes számú alak szerepel, ‘ennek a gabonának a földje’ jelentésben: Radom mes šitą mažiukę kviečiuos (arra a kérdésre válaszolva, honnan származnak a gyermekek) (KzRŽ I arba prie vienaskaitos kvietỹs – atskira reikšme ‘šiais javais apsėtas laukas’: Labai daug žolės buvo, teip apaugę kviečiai buvo (VdšŽ 337). Vienos archa414), a délkeleti litván nyelvjárások közül a legkeletibb Zietelai nyelvjárásának szótárában címszóként a kviečias, kviečis alak szerepel (ZtŽ 337). A žemaitis nyelvjárások szótáraiban kviečiaisnak csak a tavaszi búzát nevezik, míg az őszi búzát a žemaitisok pūras néven nevezik: Žieminiai kviečiai yra vardu pūrai (ŠVakŽŽ II 109); Pūrų duona – irstanti (LKŽe, Šts); Vasariniai kviečiai, o žieminiai pūrai buvo (LKŽe, Rnv); Pūrai y[ra] raudons tas grūds (ŠVakŽŽ II 109); A pūrai nagyobb szeműek, a kvietys kisebb szemű (ŠVakŽŽ II 109); A pūrai ősszel vetendők (ŠVakŽŽ II 109); Először a rozsot, utána a pūrait [csépelték] (ŠVakŽŽ II 109); Mi minden évben pūrait vetettünk (KrtnŽ 326). A pūrai fajtái – pūras papampusysis5 baltasis aksominis (Triticum turgidum album velutinum), pūras visurtinis (mindenütt növő, közönséges) auksytasis (aranyszínű) (Triticum vulgare aureum), pūras plūksninis (Triticum pinnatum). Egyes žemaitis nyelvjárási szótárakban a kvietys (DūnŽ 503) és a pūras (DūnŽ 525) a szótár végén, a regiszterben szerepelnek. A differenciális szótárakban általában (ilyen a DūnŽ is) a szavak kiválasztásának fő elve az összevetés a köznyelvi megfelelőikkel. Ezért definíció helyett bk6-ként van megjelölve. Tavaszi és őszi búzafajtákat termesztenek. A nyelvjárási szótárak adatai azt mutatják, hogy az őszi búza jobb az őszi rozsnál és a tavaszi búzánál, ezért egyes vidékeken többet vetettek belőle: Sok őszi búzát vetettünk, többet, mint rozsból (LKŽe, Skp); Ha beérik az őszi búza, akkor össze sem lehet hasonlítani a tavaszival (LKŽe, An); Az őszi búza levelesebb az őszi rozsnál (LKŽe, Krišč); A búza olyan őszi sárga, nem fehér, és szintén puha (puhák), ha csak szél van, akkor kiperegnek, kicsépeli őket (KpŽ II 554); Őszi és tavaszi búzát vetettek (KpŽ II 554); Az őszi búza beérik, és a szeme nagyobb, mint a tavaszié (LKŽe, Ign). 5 Ez az elnevezés azzal hozható összefüggésbe, hogy a búzaszem duzzad (megduzzad, növekszik) csírázás közben. 6 Ez azt jelenti, hogy a szó jelentése megegyezik a köznyelvben használttal. 120 BENDRINĖ KALBA | 97 Kviečiai yra įvairių veislių, todėl vertinami pagal tam tikrus požymius és a kritérium is, ezért különféleképpen is nevezik őket. Például a kalászos akuotais, vadinami akuočiais: Akuočiai kviečiai auga ir prastesnėj žemėj (LKŽe, Šd). Tam tikra atmaina kviečių, kurių varpos be akuotų, – beakuočiai kviebúza, amelynek kalászai csévések (LKŽe, Kl), ezek jobb minőségűek, termékenyebbek. Magasságuk és a szem nagysága alapján – fehér búza (Triticum aestivum): A fehér búza jobb: a szalma magasabb (JrbŽ), magasra növő és nagy, világossárga vagy aranyszínű szemeket érlelő; a kemény búza – alacsonyabb, mint a fehér búza, a szemek szintén kisebbek, de keményebbek, mint a fehér búzáé; a szem színe sárga vagy barna, néha akár vöröses is lehet. A vetés ideje szerint megkülönböztetik a tavaszi búzát (LKŽe, K), amelyet Tarminių žodynų medžiaga rodo, kad vasariniai kviečiai, sėjami pavasarį, dar vadinami kviečiukais, kvietukais, o jų iliustraciniai sakiniai informuotavasszal vetnek, és ugyanabban az évben ad termést. hogy az utóbbiak termése gyenge: Kölesbúzát vetett – csak vadköles lett belőle, megőröltem, és elkezdett fájni a fejem attól a vadkölesliszttől (KpŽ II 551); A búzavirágok tízévente egyszer teremnek (ZanŽ I 828); A búzavirágok az árpával együtt érnek (beérnek) (LKŽe, Gs). A búza, akárcsak a rozs, az árpa, a zab és a hajdina, a magvas gabonák közé soroltatik; a magyarázó litván nyelvi szótárak definíciói szerint fű, más szóval – el nem fásodott szárú lágyszárú növény. 2. A BÚZA RÉSZEI A búza legfontosabb része – a kalász, amely e gabonaféle terméshozamát jelzi. A kalászok méretét araszokban mérik: A télbúza kalásza egy arasznyi (LKŽe, Kl); a nagy és nehéz kalászok meghajolnak, nem bírják el a súlyt: Amikor a mezőn lovagoltam, nem tudsz lovagolni, a lovad lába alatt törnek és hajladoznak a búzakalászok (LKŽe, Plv); A rozs zöldellt, a búza kalászba szökkent (LKŽe, Vlž). A kalász érésének azt a szakaszát, amikor előbújik a nóduszokból, a plaukėti, plaukti igékkel fejezik ki: A rozs már harmatosodik (virágzik), a búza pedig még csak kalászol (LKŽe, Sn); A búza éppen csak kalászolni kezdett (LKŽe, Pc); A búza már a nóduszban van, hamarosan kalászolni fog (LKŽe, Ėr). Nagyboldogasszony ünnepén a füvekkel és más gabonafélékkel együtt a búzakalászokat is megszentelik, továbbá művészi verbák kötésére is felhasználják őket. A búza szára (szalmája) szintén fontos volt, és rendeltetése volt a litván ember háztartásában és gazdaságában; leggyakrabban durva takarmányként és az állatok almozására használták. A tájszótárakban a szár / szalma szinonimái is rögzítve vannak: kvietienojas ‘szár’; kviečiojys: Itt kevés búzát vetettek, pieska, honnan szereznél búzaszárat etetéshez Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 121 (DrskŽ 180); kvietienis „kicsépelt búzaszár”: Vigyél búzaszárat az állatok alá (LKŽe, Lš); Az árpaszalmát megették a tehenek, a búzaszárat (DūnŽ 164); Kviečiojai lyg menkiausi šiaudai (LKŽe, Trak); Baltieji kviečiai geresni: šiaudai aukštesni (JrbŽ); Gal sulijo šiaudus kvietienius (VdšŽ 337); Kvietieniai šiaucsak alomnak jók, puhák, az egerek rögtön szétrágják (KltŽ 133). Mivel a búzaszalma puha, gyenge és törékeny, ezért nem alkalmas tetőfedésre: A búzaszalma nem alkalmas tetőfedésre, törékeny, kiszárad, szétmállik (LKŽe, Klvr). A rozsszalmánál keményebb a tritikálészalma. A levágott búzát kévékbe, kalangyákba kötötték, ezeket pedig kupacokba, mandelikbe / mendelikbe, rakásokba állították: A tavaszi búzát tizenkét kévéből álló csomókba állították (LKŽ ePK, Prk); A mandeliszt búzából és rozsból, a rakást árpából és zabból készítik (LKŽe, Všt); A rikė búza, a kupeta pedig széna (LKŽe, Vl). A búzaszalmát ma már nemcsak takarmányként és állati alomként használják, hanem papír, karton és kosarak gyártására is. A búzaszalmát mint kreatív anyagot a népművészek kertdíszek kötésére és kalapfonásra használják. A fonáshoz először kevéssé beérett búzaszalmát vágnak, továbbá csak a szalmaszár felső részét használják. A búza gyökereinek – akárcsak más gabonafélék gyökereinek – semmilyen értékük nincs, és semmiképpen sem értékelik őket, ezért a szótárakban nem találhatók róluk adatok. 3. A BÚZA ÉRTÉKELÉSE Az összes gabonaféle közül a búza ősidők óta a legelterjedtebb értékes gabonaféle. Ez Litvánia földjének aranya. A litván nép kultúrájában a búza a gazdagság, a jólét és a boldog élet szimbóluma. A jó életet, a jó társadalmi helyzetet a žydintys kviečiai ‘virágzó búza’ frazeologizmus jellemzi: Tau už jo kviečiai žydi ‘Neked miatta virágzik a búzád’ (FŽe). A rozshoz viszonyítva a búza az ünnepek, a boldogság és a bőség szimbóluma. Fontos a búza minősége és mennyisége, bősége, sűrűsége, dús növekedése; ezeket olyan hasonlatokkal értékelik, mint a mauras, mint az erdő ‘nagyon sűrű’, mint a fal ‘dús’, mint a fal: Kviečiai kaip mauras – uodas snapo neįkištų ‘A búza olyan sűrű, mint a mauras – még egy szúnyog sem tudná bedugni a csőrét’ (LKPŽe); Kviečiai visame plote vilnijo kaip miškas ‘A búza az egész területen úgy hullámzott, mint az erdő’ (LKŽe); Kviečiai kaip mūras ‘A búza olyan, mint a fal’ (ZanŽ II 221); Kviečiai šį metą kaip mūras ‘Idén a búza olyan, mint a fal’ (FŽe); Ė senelio kviečiai kaip mūras laukuos stovėjo ‘Nagyapa búzája pedig úgy állt a mezőkön, mint a fal’ (LKPŽe); Búza, mint a fal (FŽe); Búzától roskadoznak a pajták (LKŽe, Krsn). A búzának erős illata van: Látjátok, milyen illata van a búzának, még a dusna is elmegy (KpŽ II 554). Más tárgyakat a búza külsejéhez hasonlítanak: Szépek, mint az érett búza (LKŽe, Vrb). 122 BENDRINĖ KALBA | 97 A búza más gabonafélékkel alkot gyűjteményeket. A szótárak szemléltető mondataiban a búzát gyakran a rozzsal, árpával és zabbal tais – su linais, žirniais ir kt.: Mūs tėtis tai visko sėdavo, i rugius sėdavo, i együtt említik, karkviečius, i miežių, da i[r] linų (ZanŽ I 828); Összeköti a rozst, a búzát, a zabot, miežius, o žirnius volioja krūvelės[e] (KpŽ II 554); Turim karvikę, kviečiukų, rugių, tep ir būstam (ZtŽ 337). Ezenkívül a búza nagyra értékelését a litván naptári és mezőgazdasági szokások is mutatják. A búza, rozs, árpa és zab kévéit karácsony estéjén a ház négy sarkában állították fel, hogy a következő évi aratás bőséges és termékeny legyen. A karácsonyi jókívánságokban a búza más gabonafélékkel, zöldségekkel és növényekkel együtt jelenik meg: a karácsonyi köszöntők azt kívánják a gazdáknak, hogy jól teremjen a búza, a rozs, a zab, a köles, a káposzta és a borsó. A gyenge minőségű búzát származékszavakkal nevezik meg: kvietaičiai, kvietynai ‘silány búza’: Sudžiūvę tie kvietynai, pusės grūdo nėr (LKŽe, Trgn); Visi ne kaip reikiant pasėjom, be zuparo (superfosfatas), dėl to ir menki paaugo (užaugo) kvietaičiai, pūraičiai (LKŽe, Šts). A minőségi és értékelő jelentést a kvietinis melléknév mutatja: Ale kvietinė duona ma geriau patinka (KzRŽ I 414); Kvietiniai miltai gerai, kepu pyragus, bandeles i blynam gerai (KltŽ 133); Jau ma kvietinė kruopa tai jau prasta (JrbŽ). A litván lexikográfiai források illusztrációi között mesepéldákat is találunk. A meseanyagból látható, milyen nagy értéket tulajdonított az ember a búzának, milyen rendkívüli, varázslatos dolog volt a búzaszem: A beleiben ezüstgyűrűt és búzaszemet találsz (DvŽ I 330); Tedd azt a búzaszemet oda, ahol szép kis tárgyacska (hely) lesz belőle (DvŽ I 330). Úgy hitték, hogy a búzaszem gazdag életet biztosíthat, mert a szemből valami rendkívüli, varázslatos dolog születik. A földműves kultúrára a ciklikus időszemlélet7 volt jellemző, amely az életmód alapját tükrözte. A búza aratásának ideje – kvieč(ia)pjūtė, kviečiapjūtis, kvietpjūtė – szintén nagyon fontos volt a földműves életében: Idén esős a búzaaratás (LKŽe, Ig); Ha szép idő lesz, akkor kezdődik a búzaaratás (ZanŽ I 828); A téli búzát mindenképpen le kell már aratni Lőrinc-nap előtt (KpŽ II 554). A búza ellentétet alkot a gyomokkal (konkollyal, vetési pipaccsal, vadrepcével, bogánccsal, néha kamillával, búzavirággal) és a parazita gombákkal – üszög7 A litván naptári szokásokban felismerhetők mind az archaikus holdnaptár maradványai, mind pedig a később kialakult idénymunkák ciklusaiból származó agrárvarázslati elemek. Ez talán az etnoismeret legfontosabb része, amely az életmód alapját tükrözi, és hatással volt a nemzeti A kultūros dvasiniams reiškiniams (Klimka 2015: 31). Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 123 mis, kviečiakūlėmis, augančiomis kviečių varpose: Kviečiukų varpos juoduoja dėl kūlių gausumo (LKŽe, Jz); Kūlių pilni kviečiai, šiemet bus prasti pyragai (LKŽe, Skr); Amikor a búza nagyon üszkös, akkor a kenyér is fekete (LKŽe, Sdk); Kurį metą būna daug kūlių, tai kviečiai sėklai jau netinka (LKŽe, Mrj); I[r] a tiszta búzában konkoly jelenik meg (JrbŽ); Jó búza, csak túl sok konkollyal (LKŽe, Dkš); Ir papasakojo joms apie rauges, atsiradusias kviečiuose (LKŽe, Jabl); Nem megyek hozzád, legény, mert a te búzácskáid csépeltek (LKŽe, Smn). A búza vetéséhez és termesztéséhez jó, fekete, trágyázott, kövér, agyagos föld szükséges. Ezt a talajigényt a szótárak szemléltető mondatai is mutatják: Az agyag búzaföld (LKŽe, Dkš); Az agyagos föld alkalmas a búzának (LKŽe, JT); A hegyen nem terem búza (PPAŽ I 545); Itt mindenütt búzaföld van, a legjobb föld (LKŽe, Brž); Búzaföld, ahol megterem a búza (LKŽ ePK, Mrj); Fekete földben búza terem (LKŽe, Dkš); Ott (kövér földben) árpa, búza és más növények tenyésznek (LKŽe, Jabl); Még ha tavaszi búza is, akkor is jó földre van szüksége (LKŽe, Srj); A mi földjeinken a tavaszi búza jobban terem (KpŽ II 554); Három mező volt: az egyik mező parlag, a másik – búza, rozs, lóhere – a harmadik mező (KpŽ II 554). Ezenkívül a búzának nedvességre van szüksége, ezért a nedves talaj is megfelelő a búzának: A rozsot akkor vesd, hogy lepattanjon, a búzát akkor vesd, hogy odatapadjon (LKŽe, Gs). A búza gyengébb földben is megterem: Homokos földben a búza is gyorsabban beérik (LKŽe, Up); A szálkás búza gyengébb földben is terem (LKŽe, Šd). A kavicsos altalajon termő búza szemei kihullanak a kalászokból: Mert nagyon pereg a kavicsos talajon, akár a rozs, akár a búza az ilyen földeken (KpŽ IV 965). A búza által kedvelt, búzatermesztésre alkalmas földet kvietynėnek nevezik: Kvietynėj, és még kenyér sem lesz neked! (LKŽe, Užp). földművesek gabonakenyér iránti tiszteletét feltárja a talaj, a parlag és az őszi vetésű gabonák számára végzett második szántás, a trágyázás: Megismételjük a földet a rozsnak, a búzának (KpŽ II 554); Semmit sem vetnek [a parlagon], egész nyáron hever, és csak a téli rozsnak vagy búzának készítik elő (KpŽ II 554); Ahol árpát vetettek, búzát vetettek, akkor még meg is trágyázták (PPAŽ I 545). A bőséges, jó búzatermést a tenger homokjához hasonlítják: És gausybė kviečių, jog lygi smėliui marių, ir skalsa mieron netilpo (neišmatuojamas kiekis) (LKŽe, Baran). Kviečiai vertinti kaip brangūs javai: Pelnas kaip už kviečius (geras) (LKŽe, Gs); Lupa kaip už kviečius (labai daug) (FŽe, Šll); Nulupai kaip už kviečius (LKŽe, Skr); kviečiai – kainų lyginimo matas: Už kilį (kilogramą) žuvies, būlo (būdavo), pūdą (svorio matas – 16,3 kg) miltų kvietinių nusperki (DrskŽ 181). Kviečio išvaizda siejama su geltona, auksine spalva: Turiu rugelių, turiu ilyen volt az árpácskák és a sárga búzácskáké (LKŽe, JD). 130 KÖZNYELV | 97 Összetett megnevezésekkel bizonyos búzafajtákat jelölnek. A tájszótárakban szereplő legfontosabb búzával kapcsolatos összetételek tükrözik annak jelentőségét a mindennapi életben és értékelését: kvietrugiai ‘rozssal kevert búza’: Kvietrugių sėja, kad duona būtų baltesnė (DūnŽ 164); Tavasszal elvetettem a kvietrugist, hát tudod, nem valami jó se užfiksuoti kviečio dūriniai: kvietgrūdžiai ‘kviečių grūdai’, kvietmilčiai ‘kvietiniai miltai’, kvietdirsiai ‘labai prasti, dirsėti kviečiai’, kviečiažolė ‘varpinių termett (ZanŽ I 828). Más litván lexikográfiai forrásokban a növénycsaládba tartozó növény, a kakaslábfű (Pranicum crus galli)’. A kvietys szó más elnevezések összetételébe is bekerül. A parasztok, akik csodálkozva figyelték a nagyszüleik számára ismeretlen, termékeny növényeket, a kukoricát török búzának, tukinis / török búzának nevezték (LKŽ ePK, I). A lombosmohák egyik faja – a közönséges kakukkszegfűmoha – nyúl-búzának nevezik. A frazeológiai kapcsolatok a búzához társított különféle sztereotip vonásokat tükrözik, és legjobban egy meghatározott mikrokörnyezetben figyelhetők meg. A búza legjobb terméke – a kalács – búzavirágnak neveztetik: Dėkui svotuliam ažu pyragėlių, ažu kviečio žiedų (d.) (KltŽ 426). Az életmód (rendetlenség) negatív értékelése közvetetten fejeződik ki: analógiaként a búzavetés lehetőségét használva a piszkos tarkóról beszélnek: Ant tavo pakarpos galima kviečius sėti (FŽe, Grš); a füleiben búza nő (rendetlen emberről) (ZanŽ I 828). Általában úgy tartják, hogy „a hasonlat stilisztikai eszköz, amelynek segítségével egy dolgot vagy jelenséget egy másikkal szembeállítanak vagy összehasonlítanak, valamely vonás vagy tulajdonság hangsúlyozása, kiemelése, kidomborítása vagy pontosítása céljából” (LKPŽe, előszó). Azokból a hasonlatokból, amelyekben a kvietys szó vagy annak derivátumai szerepelnek, nincs sok, mégis információt nyújtanak arról, hogy a litvánok milyen sajátosságokat vesznek észre a búzán vagy termékein, például a lustát búzalisztből készült tésztához hasonlítják: Onos motina ugi kvietinė tešla: sėdi ir žiūri (FŽe, Skr). A nehézkes, lusta embert szemléletesen búzakorpás zsákhoz hasonlítják: Minkštas kaip kvietinių klynių (sėlenų) maišas (ZanŽ I 828). A búzát értékes gabonafélének tartották: Nulupai kaip už kviečius (LKŽe, Skr); A haszon annyi, mint a búzáért (LKŽe, Gs); az árak összehasonlításának mércéje: Egy kiló (kilogramm) halért egy púdot9 búzalisztet veszel (DrskŽ 181). A be nem tartott ígéretekről, vissza nem fizetett adósságról azt mondják, hogy búzával fizet érte halála után, ami azt jelenti, hogy soha nem kapod vissza az adósságot: Jis atsilygys posmert (po mirties) kviečiais (ZanŽ I 828). 9 Súlymérték – 16,3 kg. Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 131 Frazeologijai artimos patarlės, priežodžiai, kuriuose kaip standartizuotuose pasakymuose matyti žemdirbio požiūris į pasaulį, gyvenimo išmintis, gyakorlati tanácsok. A búza, a belőle őrölt lisztből sütött sütemények és kalácsok a jó, jómódú élet szimbólumai, míg a kenyér – a mindennapi élet szimbóluma; a közmondásokban antonimikusan használják őket: Ne a süteményeket nézd, arra ügyelj, hogy kenyér legyen (KltŽ 215); A kalácsot keresve még a rossz kenyeret is elveszíted (PPr 185, Sv); Kívánd a kalácsot, de nézd a kenyeret (PPr 222, Km); Ha hajdinát vetettél, búzát nem aratsz (LKŽe, Vdk). A közmondások hangsúlyozzák, hogy az alapvető táplálék nem a žmogus neįsivaizduoja savo gyvenimo: Ragaišis nusibosta, o duona – niekuomet (PPr 227, Trg); Kasdien valgant ir pyragas nusbosta (LKŽe, Sld), be to, búzalisztből készült sütemény, hanem a rozslisztből sütött kenyér, amely nélkül kigúnyolják, ironizálnak: Kalácsot adott, és a zsebeimet is megtömte (PPr 324, Pš). 6. SZEMANTIKAI KATEGÓRIÁK, KOGNITÍV DEFINÍCIÓ A litván lexikográfiai források adatait a lublini etnolingvisztikai iskola által megadott sajátos jegyek listája szerint csoportosítják, vagyis a búza lényeges paraméterei, az úgynevezett faszetek szerint. [LÉNYEGI KATEGÓRIA] – kalászos, a pázsitfűfélék családjába tartozó, gabona-, őszi, tavaszi, kenyérgabona-, takarmánygabona-növény, kultúrnövény; [MEGNEVEZÉSEK, SZÁRMAZÉKOK] – búza, búzácska, búzácska, búzácska, búzácska, szálkás, szálkátlan; [HIPERONIMÁK] – gabonanövény, növény, szem, ősszel vetett növény, tavasszal vetett növény; [HIPONIMÁK] – tavaszi búzák, fehérek, közönségesek, lágyak, kemények, sűrű kalászúak, kétmagvúak, ősziek; [TULAJDONSÁGOK] – levelesek, sűrűk, dúsak; [MEGJELENÉS] – sárgák, zöldek, aranyszínűek, tollasak; [RÉSZEK] – virág, kalász, szár (szalma), gyökerek. [ÁLLAPOTOK, CSELEKVÉSEK] – nő, zöldell, sárgul, kalászol; [TÁRGYAK] – korpa, pelyva, kalács, rágós kalács, dara; [MENNYISÉG, TÖMEG] – mint az erdő, mint a falazat, mint a mocsár, mint a fal; [A CSELEKVÉSEK TÁRGYA] – Nagyboldogasszony ünnepén a templomban megszentelik; a gabonakévéket karácsony estéjén a ház négy sarkába állítják; más gabonafélékkel együtt karácsonyi jókívánságokban jelenik meg; karácsony estéjén szénával együtt az abrosz alá terítik; [IDŐ] – kalászolás, kalászhányás, búzaaratás; [ELLENTÉTEK] – gyomokkal (vadzabbal, üszöggel, bogánccsal, libatoppal); más gabonafélékkel (rozs, hajdina), hüvelyes [LOKALIZACIJA] – kvietiena, ražiena, klojimas; pakvietė, pakvietys; [ŽEMĖ] – smėlėta, ant kalno, juoda, molinga, riebi, šlapia; növényekkel (borsó); kártevőkkel; verebekkel; 132 BENDRINĖ KALBA | 97 [KOLEKCIJOS] – su javais (rugiais, miežiais, avižomis), su ankštiniais augalais (borsóval, bükkönnyel), más növényekkel (lenekkel, lóherével); [MUNKA, TEVÉKENYSÉG] – kévékbe kötni, csépelni, tisztítani, rostálni, hántolni; [ESZKÖZÖK] – sarló, cséphadaró, cséplőgép, malomkő; [ÉTEL, TAKARMÁNY, GYÓGYÍTÓ SZER, HASZON] – kalács, kovásztalan kenyér, kenyér, különféle kásák, sör, házi pálinka; takarmány (szalma, pelyva, gabona, liszt); gyógyszer betegeknek; [JÓSLÁSOK, VARÁZSLÁSOK, BABONÁK, HIEDELMEK] – gabonák, szalmák; [SZOKÁSOK, RÍTUSOK] – kévék (más gabonafélékkel együtt) elhelyezése a ház négy sarkában karácsony böjtjén, hogy a következő év aratása bőséges és termékeny legyen; [EKVIVALENCIA] – a rozzsal; [SZIMBÓLUM] – az ünnepek, a gazdagság, a bőség, a jó élet szimbóluma. A lexikográfiai források (különösen a nyelvjárási források) rendszerszerű adatainak elemzése után hangsúlyozandó, hogy a kvietys gabonaféle, kenyérgabona, őszi és tavaszi vetésű növény, amelynek gabonáját és lisztjét élelmezésre és takarmányozásra használják; az ünnepek, a gazdagság, a bőség, a jó élet szimbóluma; a búza magasabban fekvő, homokos, de jól trágyázott talajon nő; kenyérgabonaként tisztelték, amelyet nemcsak a mindennapi táplálkozásban és rituális ételek készítésére használtak, hanem különféle betegségek gyógyításának eszközeként is; a hiedelmek, rítusok és egyebek fontos eleme. A litván nép kultúrájában az etnológusok értékelése szerint a gabonafélék közül a rozs volt a legfontosabb, ezt követte az árpa, a hajdina és a búza (Dundulienė 1982: 163–164). A lexikográfiai adatok elemzése feltárja, hogy a kognitív definíció10 tartalmát a nyelvben tükröződő búzajellemzők és az ezeket alátámasztó nyelvi anyag alkotja. ÖSSZEFOGLALÁS A litván nyelvjárási lexikográfiai források adatainak összegzése alapján kijelenthető, hogy a nyelvjárási szótárak a kvietys fogalmáról a következő képet alakítják ki: a kvietys a litván paraszt, földművelő, faluközösségi tag számára nem csupán táplálékforrás vagy a biológiai lét alapja, hanem a nyelvi világkép (a szótárak definíciói, frazeológia, paremiák, dal10 A nyelvi világ képének és magjának (értékeinek) rekonstruálása érdekében a kutatási eredmények olyan emberek számára legyenek érthetők, akik egy bizonyos nyelvet beszélnek, azaz a eksplikuoti pasirenkama kognityvinė definicija, suvokiama kaip naratyvas apie pasaulį (Niebrzegowska-Bartmińska 2020: 52). Kognityvinės definicijos tikslas – aprašyti, kaip dalyką társadalomban megszilárdult, a nyelv és annak használata révén megismerhető, világról szóló ismeretek, a jelenségek kategorizálásának és azok chanos, mesék) interpretációjának része, rakteristiką ir vertybes (Rutkovska, Smetona, Smetonienė 2017: 34; Bartmiński 1988: 169–170). Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 133 az ünnepek szimbóluma és a hagyományok iránti tisztelet tükröződése, az értékelés mércéje. A litván nép hagyományában a kvietys a gazdagság, a jó élet és az ünnepek szimbóluma. A kvietys mint kenyérgabona nemcsak a mindennapi és ünnepi táplálkozásban, valamint rituális ételek készítésére szolgált, hanem ráolvasások eszközeként és különféle betegségek gyógyítására is használták. A litván nyelvjárási szótárak és a Litván nyelv szótára adatainak elemzése során megállapítást nyert, hogy a kvietys lexéma és derivátumai a lexikográfiai szócikkek különböző részeiben használatosak: 1) lexikográfiai szócikk címszavaként; 2) definíciókban és szemléltető mondatokban; 3) más szavak szócikkeinek szemléltető példáiban (pl. javas, grūdas, pyragas); 4) terminológiai szókapcsolatokban (pl. paprastasis kvietys); 5) paremiákban; 6) frazeológiai szókapcsolatokban. A búza lexikográfiai definíciója a következő kategorikus jegyeket emeli ki: növény, élelmezési célú, takarmánynövény, pázsitfűféle, tavaszi vagy őszi gabona, e gabona szeme, az ünnepek és a gazdagság szimbóluma. RÖVIDÍTÉSEK Alk – Alksnnai, Vilkavškio r. An – Anykščia Baran – Antanas Baranauskas (1835–1902), írásai. Brž – Bržai Bsg – Baisógala, Radvliškio sav. ter. BsO – Ožkabalių dalok. Gyűjtötte: J. Basanavičius doktor. Két kötet, 1902. Dauk – Simonas Daukantas (1793–1902), az ő írásai. Dgč – Degùčiai, Zaras járás. Dkš – Daukšia, Marijámpolė önkormányzatának területe. Ds – Dùsetos, Zaras járás. Ėr – riškiai, Pãnevėžys járás. Grk – Gikalnis, Raséiniai járás. Grnk – Griñkiškis, Radvliškis járás. Grš – Grškabūdis, Šaki r. Grž – Gržiai, Pãsvalio r. Gs – Geistara, Vilkavškio r. I – Laurynas Ivinskis (1810–1881), jo raštai. Ig – Igliáuka, Marijámpolės sav. ter. Ign – Ignalinà Imb – Ibradas, Zaras járás. 134 BENDRINĖ KALBA | 97 J – A. Juškevičius litván szótára, a szavak orosz és lengyel magyarázatával jazykach, I (A–D raidės) – 1897, II (E–J) – 1904, III (iki žodžio (kukštuotis) – 1922, Szentpétervár. Jabl – Jonas Jablonskis (1870–1930), művei. JD – Lietùviškos dájnos užrašýtos par Antáną Juškevičę, I–III, Kazany, JT – Kazimieras Šaulys, Juodžiūnai nyelvejárása. A kézirat másolata, amelyet az 1880–1882. adelaide-i nyugdíjasklub adott át 1988-ban. JV – Lietuviškos svotbinės dainos, užrašytos par Antaną Juškevičę ir išspausdintos par Joną Juškevičę, Petropylė: Spaustuvė Imperatoriškos Akademijos Moksla, 1883. Jz – Jiẽznas, Prenai járás. K – Friedrich Kurschat német–litván szótára, Halle, I – 1870, II – 1874. Kl – Kulia, Plùngė járás. Km – Kamaja, Rõkiškis járás. Klvr – Kalvarija, Marijampolėi járás Kp – Kupiškis Krč – Krinčūnas, Pasvalys járás Krišč – Jonas Kriščiūnas (1888–1973), litván agronómus, méhész, Stebuliškiai faluból, Marijampolėi járásból származott. Krsn – Krosna, Lazdijai járás Kvr – Kavarskas, Anykščiai járás Lš – Liškiava, Varėna járás Mrj – Marijampolė Mžš – Mežiškiai, Pãnevėžysi járás. Paį – Paįstrỹs, Pãnevėžio r. Pc – Pociūnliai, Radvliškio r. Plk – Plókščiai, Šaki r. Plv – Plviškiai, Vilkavškio r. Pnd – Pandėlỹs, Rõkiškio r. Prk – Prekulė, Klapėdos r. Pš – Pùšalotas, Pãsvalio r. RD – Liudo Rėza dalai. Az első litván dalgyűjtemény III. kiadása. M. Biržiška által kiadásra előkészítve, I. és II. rész, Kaunas, 1935, 1937. Rnv – Renãvas, Mažekiai járás. Sdk – Sudekiai, Utenõs járás. Skp – Skãpiškis, Kùpiškis járás. Skr – Skrsnemunė, Jùrbarko járás. Sld – Saldutiškis, Utenai jár. Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 135 Slk – Salakas, Zarasai jár. Smn – Simnas, Alytus jár. Sn – Sejny Srj – Seirijai, Lazdijai jár. Sur – Surdegis, Anykščiai jár. Sv – Svėdasai, Anykščiai jár. Šd – Šeduva, Radviliškis jár. Šll – Šilalė, Šts – Šatės, Skuodasi járás Švd – Švedriškė, Ignalina járás Tj – Taujėnai, Ukmergė járás Trak – Trakai Trg – Tauragė Trgn – Tauragnai, Utena járás Up – Upyna, Šilalė járás Ut – Utena Užp – Užpãliai, Utenõs r. Vdk – Vidùklė, Raséinių r. Vl – Veliuonà, Jùrbarko r. Vlž – Velžỹs, Pãnevėžio r. VP – Motiejus Valančius, Patarles žemajcziu. Tilžėje, 1867. Vrb – Virbãlis, Vilkavškio r. Všt – Vištýtis, Vilkavškio r. Žl – Žélva, Ukmergės r. Žmt – Žemaitkiemis, Ukmergės r. ŠALTINIAI Aruodai.lt – Lietuvių pasakojamosios tautosakos katalogas. Prieiga internete: http://www.aruodai.lt/pasakos/repertuaras/paieska.php. AŽe – Ermanytė Irena, Antonimų žodynas, 2003 (elektroninis variantas), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: https://ekalba.lt/antonimu-zodynas/. DrskŽ – Naktinienė Gertrūda, Paulauskienė Aldona, Vitkauskas Vytautas, Druskininkų tarmės žodynas, Vilnius: Mokslas, 1988. DūnŽ – Vitkauskas Vytautas, Šiaurės rytų dūnininkų šnektų žodynas, Vilnius: Mokslas, 1976. DvŽ – Dieveniškių šnektos žodynas 1–2, moksl. red. D. Mikulėnienė, A. Vidugiris, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005–2010. FŽe – Frazeologijos žodynas, sud. I. Ermanytė, O. Kažukauskaitė, G. Naktinienė, J. Paulauskas, Z. Šimėnaitė, A. Vilutytė, vyr. red. J. Paulauskas, Vilnius: 136 BENDRINĖ KALBA | 97 Lietuvių kalbos institutas, 2001. Prieiga internete: https://ekalba.lt/frazeologijos-žodynas/. JrbŽ – Jurbarko šnektos žodynas: rankraštis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. KltŽ – Vilutytė Angelė, Kaltanėnų šnektos žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. KpŽ – Vosylytė Klementina, Kupiškėnų žodynas 1–4, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2007, 2010, 2012, 2013. KrtnŽ – Aleksandravičius Juozas, Kretingos tarmės žodynas, sud. D. Mikulėnienė, D. Vaišnienė, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2011. KzRŽ – Pupkis Aldonas, Kazlų Rūdos šnektos žodynas 1–2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008–2009. LKPŽe – Vosylytė Klementina, Lietuvių kalbos palyginimų žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014, elektroninis variantas, 2015. Prieiga internete: https://ekalba.lt/palyginimu-zodynas. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas 1–20 (1941–2002), red. kolegija G. Naktinienė, J. Paulauskas, R. Petrokienė, V. Vitkauskas, J. Zabarskaitė, vyr. red. G. Naktinienė, e. variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008 (atnaujinta versija, 2018). Prieiga internete: https://ekalba.lt/lietuviu-kalbos-zodynas. LKŽ ePK – Lietuvių kalbos žodyno Papildymų kartoteka. Prieiga internete: https://ekalba.lt/lkz-papildymu-kartoteka. LKŽ eTK – Lietuvių kalbos žodyno Tarmių kartoteka. Prieiga internete: https:// ekalba.lt/lkz-tarmiu-kartoteka. LTR – Lietuvių tautosakos rankraštynas, saugomas Lietuvių literatūros ir tautosakos institute, Vilniuje. PPAŽ – Leskauskaitė Asta, Ragaišienė Vilija, Pietinių pietų aukštaičių šnektų žodynas 1–2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2016–2019. PPr – Grigas Kazys, Jonynas Ambraziejus, Patarlės ir priežodžiai, Vilnius, 1958. SŽe – Lyberis Antanas, Sinonimų žodynas 2002 (elektroninis variantas), 2-asis patais. leid., Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2015. Prieiga internete: https://ekalba.lt/sinonimu-zodynas/. ŠVakŽŽ – Vanagienė Birutė, Šiaurės vakarų žemaičių žodynas: Ylakių, Lenkimų, Mosėdžio, Skuodo, Šačių apylinkių šnektos 1–2, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014–2015. VdšŽ – Markevičienė Žaneta, Markevičius Aurimas, Vidiškių šnektos žodynas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2014. ZanŽ – Zanavykų šnektos žodynas 1–3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, t. 1, 2003, vyr. red. Aldonas Pupkis; t. 2–3, 2004–2006, vyr. red. Vilija Sakalauskienė. ZtŽ – Vidugiris Aloyzas, Zietelos šnektos žodynas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998. Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 137 IRODALOM Bartmiński Jerzy 1988: A kognitív definíció mint a konnotáció leírásának eszköze. – Konotáció, Lublin, 169–183. Bartmiński Jerzy 2020: Kulturális nyelvészet: elméleti előfeltevések és módszerek. A DARBO definíciója a szlávok és szomszédaik axiológiai lexikonjában (LASiS) – példa. – Értékek a litván és a lengyel világképben 1. Elméleti feltevések és értelmezések, Vilnius, Lublin: a Vilniusi Egyetem kiadója, 24–45. Bartmiński Jerzy, Chlebda Wojcech 2013: Az alapkoncepció és annak profilírozásának problémája – az EURÓPA-sztereotípia példáján. – Etnolingwistyka 25, 69–95. Dundulienė Pranė 1982: Litván etnográfia, Vilnius: Mokslas. Dundulienė Pranė 2020: Litván kalendáriumi és agrárszokások, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Klimka Libertas 2015: A zanavykai hagyományai és szokásai. – Zanavykai vagyunk, szerk. A. Papievienė, Vilnius: UAB Meno žvaigždė, 31–48. Marcinkevičienė Nijolė 2015: A zanavykai hagyományos táplálkozása. – Esam zanavykai, szerk. A. Papievienė, Vilnius: UAB Meno žvaigždė, 135–160. Niebrzegowska-Bartmińska Stanisława 2020: Fogalmak meghatározása és profilírozása az (etno)nyelvészetben, Lublin: Wydawnictwo Uniwersytetu Marii Curie-Skłodowskiej. Papaurėlytė-Klovienė Silvija 2007: A nyelvészeti kulturológia jellemzői, Šiauliai: VŠĮ Šiaulių universiteto leidykla. Rutkovska Kristina 2021: Lexikográfiai források a litván nyelv világképének kutatásában. – Értékek a litván és a lengyel nyelv világképében, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla, 181–200. Rutkovska Kristina, Smetona Marius, Smetonienė Irena 2017: Értékek a litván ember világképében, Vilnius: Akademinė leidyba. Sabaliauskas Algirdas 1990: A litván nyelv lexikája, Vilnius: Mokslas. Vaitkevičienė Daiva 2008: Lietuvių užkalbėjimai. Gyógyító formulák, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Gauta 2024-09-10 Elfogadva: 2024-10-14 138 KÖZNYELV | 97 VILIJA SAKALAUSKIENĖ A NYELVJÁRÁSI SZÓTÁR MINT KULTURÁLIS SZÖVEG: THE LINGUISTIC AND CULTURAL IMAGE OF WHEAT Summary A nyelvjárási szótárak az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapnak az etnolingvisták körében, miközben a nyelvjárási szótárak nyelvjárásainak kulturális szövegekként betöltött jelentőségét mindinkább hangsúlyozzák, mivel készítőik felismerik, hogy a szótár fő célja a kultúra alapvető megnyilvánulásainak dokumentálása, megőrzése és népszerűsítése. A szótár értékének jelentős részét az élő nyelvből rögzített, egy adott időszak népének életét megragadó szemléltető mondatok alkotják: a mindennapi élet és az ünnepek részletei, a hangulatok és gondolatok változásai, valamint a világ egyedi szemlélete és értékelése. A címszavakhoz tartozó szemléltető mondatok számos különböző műfajba tartoznak, például frazeológiai egységek, szállóigék, találós kérdések, dalok, mesék, ráolvasások, hiedelmek és így tovább. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a nyelvjárási szó egy meghatározott műfajba tartozó szöveg, amely feltárja azt a kulturális kontextust, amelyben a szó működik. A középpontban az emberi létezés és a kultúra kapcsolata áll a BÚZA fogalmán keresztül. A litván nyelvjárási szótárak adatainak etnolingvisztikai elemzése a szó szócikkében rendelkezésre álló valamennyi adatot figyelembe veszi, például a szókapcsolatokat, a címszó használati környezetét szemléltető idézeteket, a szinonimákat, az antonimákat, a származékokat, a frazeológiai egységeket, a szállóigéket és így tovább. A litván nemzet kultúrájában a búzát az ünnepek és a gazdagság szimbólumának tekintik. A folklórban a búza gyakran más gabonafélékkel, például rozssal, árpával és zabbal együtt jelenik meg. Az emberek ősidők óta használják a búzát táplálékként és gyógyszerként. Gyógyhatásának köszönhetően a búza helyet kapott a népi gyógymódok között. A búzát gabonaféléként ünneplik, és a mindennapi étrend, valamint a szertartásos étkezések része volt, miközben különféle betegségek gyógyítására is használták. A népi gyógyászat a búzaszemeket, valamint a búzakorpát és a búzalisztet is alkalmazta. A búza különféle hiedelmekben is kiemelt szerepet kapott. A búza lexikográfiai meghatározása a kategória következő jellemzőit emeli ki: ehető növény, a pázsitfűfélék családjának tagja, amely nyáron vagy télen terem, valamint az ünnepek és a gazdagság szimbóluma. KULCSSZAVAK: BÚZA, nyelvi világkép, etnolingvisztika, nyelvjárási szótár, meghatározás, frazeológiai egység, paremia. VILIJA SAKALAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] Vilija SakalauSkienė. Tarminis žodynas kaip kultūros tekstas: kalbinis ir kultūrinis kviečio paveikslas 139 VILIJA SAKALAUSKIENĖ A TÁJSZÓTÁR MINT KULTURÁLIS SZÖVEG: KALBINIS IR KULTŪRINIS KVIEČIO PAVEIKSLAS Összefoglalás Az utóbbi időben a tájszótárak egyre nagyobb figyelmet kapnak az etnolingvisták körében, és egyre inkább hangsúlyozzák a tájszótárak mint kulturális szövegek jelentőségét, mivel szerkesztőik felismerik a szótárak legfontosabb rendeltetését: a kultúra alapvető megnyilvánulásainak dokumentálását, megőrzését és közzétételét. A szótárak nagy értékét a beszélt nyelvből lejegyzett illusztrációs mondatok jelentik, amelyek egy adott korszak embereinek életét rögzítik: a mindennapi élet és az ünnepek részleteit, a hangulatok és gondolatok változását, valamint a világ sajátos szemléletét és értékelését. A címszó illusztráló mondatai különböző műfajúak: frazeologizmusok, paremiák, találós kérdések, dalok, mesék, ráolvasások, hiedelmek és így tovább. A cikk hangsúlyozza, hogy a tájszótár egy bizonyos műfajú szöveg, amely feltárja a szó kulturális működésének kontextusát. A figyelem az emberi lét és a kultúra kapcsolatára irányul a BÚZA fogalmán keresztül. A litván tájszótárak adatainak etnolingvisztikai szempontú elemzésekor figyelembe veszik a szócikkben található valamennyi adatot: a kollokációkat, a címszó környezetét illusztráló idézeteket, a szinonimákat, az antonimákat, a származékokat, a frazeologizmusokat, a paremiákat stb. A litván nép kultúrájában a búza értékelése szerint az ünnepek és a gazdagság szimbóluma. A folklórban a búzát gyakran más gabonafélékkel együtt említik: rozszsal, árpával és zabbal. Az emberek már az ókorban is használták a búzát táplálkozási és gyógyászati célokra. A gyógyhatású búzát a népi gyógyászatban használták. A búzát kenyérgabonaként tisztelték, amelyet nemcsak a mindennapi táplálkozásban és rituális ételek készítéséhez használtak, hanem különféle betegségek gyógyítására is. A népi gyógyászatban nemcsak a búzaszemeket, hanem a korpát és a lisztet is alkalmazták. A búza a hiedelmekben is fontos szerepet tölt be. A búza lexikográfiai definíciója a következő kategorikus jegyeket emeli ki: növény, élelmezési célú, pázsitfűféle, tavaszi vagy őszi, az ünnepek és a gazdagság szimbóluma. ESMINIAI ŽODŽIAI: kvietys, kalbinis pasaulio vaizdas, etnolingvistika, tarminis žodynas, definicija, frazeologizmas, paremija. VILIJA SAKALAUSKIENĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]