Liepiamosios nuosakos dvejopos formos ir jų vartojimas rytų Lietuvos tarmėse

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A FELSZÓLÍTÓ MÓD KETTŐS FORMÁI ÉS HASZNÁLATUK A KELET-LITVÁNIAI NYELVJÁRÁSOKBAN J. KARDELYTĖ Nyelvünk nyelvjárásait évről évre egyre behatóbban kutatják. A kelet-litvániai nyelvjárásokból is jelentős mennyiségű anyagot gyűjtöttek össze. Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban különféle archaikus maradványok találhatók, amelyek értékes anyagot kínálnak mind a dialektológia, mind a nyelvtörténet, mind pedig a balti nyelvek összehasonlító nyelvtana számára. Ezekben a nyelvjárásokban számos, a nyelvtani szerkezetet érintő érdekes jelenség figyelhető meg, amelyekről nyelvészeti szakirodalmunk egyelőre alig tesz említést. Itt egy, a keleti nyelvjárásokban széles körben használt nyelvi tényre térünk ki, mégpedig a felszólító mód kettős formáira, vagyis két igeidejére. A kettős formák egy-egy példája orosz és német nyelvészek írásaiban is előfordul. J. Endzelynas professzor már részletesebben vizsgálja a felszólító módot. A lett nyelv -k nélküli felszólító módú alakjait a litván nyelv -k nélküli felszólító módú alakjaival hasonlítja össze¹. J. Otrembskio professzor Tverečius nyelvjárásáról szóló leírása² megemlíti e formák használatát, valamint azok képzéséről is szól. Nyelvészeti szakirodalmunk eddig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Nyelvjárásaink nagy részében csak olyan felszólító módú alakok vannak, mint a köznyelvi litvánban, például: nešk, daryk, lipk, suk, būk... neškite, darykite, lipkite, sukite, būkite... Ilyen alakok találhatók a žemaitiai, a nyugati és középső aukštaitiai nyelvjárásokban, a keleti aukštaitiai nyelvjárások nyugati részén, valamint a nyugati dzūk nyelvjárásokban. Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban a felszólító mód kettős alakjai is előfordulnak. Az egyik alakcsoport olyan formákból áll, amelyeket a köznyelvi litvánban is használnak, a másik csoport alakjai viszont mind használatukban, mind hangsúlyozásukban különböznek az előbbiektől. Például a következő alakok mellett: daryk, rašyk, kapok, nešk, tylėk, atsikąsk ezek az alakok is használatosak: dārai, rāšai, kapōj, nēš, tylý, atsikāñt³. E kétféle alak jelentése eltérő. Az első alakokat, vagyis azokat, amelyeket a köznyelvi litvánban is használnak, Kelet-Litvánia egyes nyelvjárásaiban akkor alkalmazzák, amikor azt akarják kifejezni, hogy a felszólítást ne azonnal, hanem csak valamennyi idő elteltével, a jövőben hajtsák végre. A második alakokat, amelyek eltérnek az elsőktől, használják- 1 J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 887—893, Rīga, 1951; J. Endze-līns, Baltu valodu skaņas un formas, 211—213, Rīga, 1948. 2 J. Otrembski, Wschodniolitewskie narzecze twereckie, 1, 381—392, Kraków, 1934. 3 A nyelvjárási alakokat (a mondatos példák kivételével) a köznyelvi litván alakjaira írtuk át. 12. Kalbotyros klausimai 181 Akkor használják őket, amikor azt akarják kifejezni, hogy a felszólításnak azonnal, késedelem nélkül, a beszéd pillanatában kell teljesülnie. Például az ilyen kiejtésű beszélő, ha azt akarja, hogy valaki más rögtön elvégezzen vagy megtegyen valamit, ezt mondja: pasākai pasaką; dārai, ko stovi; nuvež arklį; parai žolės; iškāš va čia duobelę; atneš vandens; pakāl dalgi; nešūkau lyg tvoron įkluvęs; eikite dirbt nestovėję; padainuokite, vis bus linksmiau. Ha azonban azt akarja, hogy a cselekvés, a munka később, ne a beszéd pillanatában történjék meg, akkor ezt mondja: pasakyk pasaką; nuvežk arklį; paraūk žolės; iškašk duobę; eik dirbt és így tovább. Tehát látjuk, hogy az lk-től eltérő alakok olyan felszólítást fejeznek ki, amelyet most kell végrehajtani, az lk-val megegyező alakok pedig olyat, amelyet a jövőben kell végrehajtani. Ezért azokat az alakokat, amelyeket az lk és a fent említett más nyelvjárások nem ismernek, a felszólító mód jelen idejének, illetve -k képző nélküli alakoknak nevezhetjük; az lk-ban és számos nyelvjárásban ismert alakokat pedig a felszólító mód jövő idejének, illetve -k képzős alakoknak. A felszólító mód jövő ideje ugyanúgy képződik, mint az lk-ban, ezért itt nem tárgyaljuk. A jelen idejű alakok képzése egészen más. Egyes szám második személy Az o-tövű igék esetében ezeknek az alakoknak a képzése formailag az ige kijelentő módú jelen idejének egyes szám második személyű alakjára emlékeztet. Például a rašyti ige felszólító módú jelen idejű alakja rašai, a baidyti igéé baidai, a barstyti igéé barstai, a laužyti igéé laužai, a gaudyti igéé gaudai, a mėtyti igéé mėtai, a plaukyti igéé plaukai, az ardyti igéé ardai, a vėtyti igéé vėtai, a laupyti (hámozgatni) igéé laupai; baidai žv. rblus iš vi̇šnų. (Linkmenys); parašai lakšteli. sunėliu (Linkmenys); šakai, šakai, ko prikundai ležūvi. (Linkmenys); nemėtai duona.s, trūpinus rinksi (Saldutiškis); pasākai, mā.ma, nesusarma.ci. (Kretuonys); nesvā.idai šopieru. un padlā.gos (Žibališkė, Švenčionių raj.); atā.j kruopė.lyn. (Gražuliai, Švenčionių raj.), pasā.kai, kāp tu j.tu. vadzini (Dvarapievė, Švenčionių raj.); padā.rai, bra.lė.li, grė.bli. (Dūkštas); išārdai lā.pini. (Dūkštas); parašai pavali (Stelmužė, Zarasų raj.). A visszaható igéknek ezek az alakjai -ais végződésűek. Például: klausais, klausais (hallgass) dainė.lu. (Linkmenys); mokais (tanulj), durnas nebū.si (Linkmenys); dairais (nézz körül) aplink sau (Kirdeikiai); mā.udai̇si (fürödj), kȯ stovi (Palušė). Ezek az alakok mindig a tőben hangsúlyosak. Ha az ige tövében tiszta vagy vegyes kettőshangzó van, akkor a hanglejtés attól függ, hogy az adott ige kijelentő módú jelen idejének egyes szám második személyű alakjában mi a hangsúly helye: 1) Ha a kijelentő mód jelen idejének egyes szám második személyű alakján a hangsúly a végződésre esik, akkor a felszólító mód jelen idejének egyes szám második személyű alakjában a cirkumflex hanglejtés áll, például: baidai (ijessz), daužai (üss), barstai (szórj). 2) Ha a kijelentő mód jelen idejének 182 Ha az egyes szám második személyű kijelentő mód jelen idejű alakjai a tőben hangsúlyosak, akkor a felszólító mód jelen idejű alak egyes szám második személyű alakjának is tőhangsúlya van. Például: šaudai (lőj), gaudai (fogj), lodai (hámozz), valgai (egyél), saldai (édesíts). Az i-tövű igék felszólító mód jelen idejű egyes szám második személyű alakjai -y végződésűek. Például: l ydy (vágd le), klūpy (térdelj le), tyly (hallgass), pamyl y (szeresd meg), žydy (virágozz), tūry (tartsd meg), gūly (feküdj le), raz y (gyomláld ki), neklapsy (ne csattogj): patil i kai vyresnis užtura (hallgass, amikor az idősebb beszél. Linkmenys); patūri l aždu. (tartsd a botot. Palūšė); miegi, miegi, da, gaidžei negiedaja. (aludj, aludj, még nem kukorékoltak a kakasok. Kaltanėnai); dzi-ri, dzi-ri i dzievu. mi-li (hallgass és szeresd Istent. Dotenėnai, Švenčionėlių járás); išrav i gi dvzviliku. šotku. (gyomláld ki azt a tizenkét árnyi területet. Vosiūnai, Ignalinos járás); neklapsi jau, galvoj net uža (ne csattogj, már a fejemben is zúg. Saldutiškis). A visszaható igék ezen alakjai megegyeznek a kijelentő mód jelen idejű egyes szám második személyű visszaható alakjaival. Például: turės (tartsd magad, kapaszkodj), sėdies (ülj le), gules (feküdj le), klūpies (térdelj le): turies, kat neišlėktum (kapaszkodj, nehogy kiess. Linkmenys); sa-dies, ko stipsai (ülj le, minek állsz ott mereven. Kirdeikiai); gulies gerau, jau meira akisu (feküdj le inkább, már álmos a szemed. Linkmenys). Ezeknek az alakoknak a hangsúlyozása a következő: 1. Ha a kijelentő mód jelen idejű egyes szám második személyű alakja a tőben hangsúlyos, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám második személyű alakjának is a tövén van a hangsúly. Például: sėdy (ülj le). 2. Ha a kijelentő mód jelen idejű egyes szám második személyű alakján a végződés hangsúlyos, akkor a felszólító mód ezen alakja is megtartja a hangsúly helyét. Például: raz y (gyomláld ki), l ydy (vágd le), žydy (virágozz). 3. Ha az igének rövid u tőmagánhangzója van, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám második személyű alakjai kizárólag a tövön hangsúlyosak. Például: tūry (tartsd meg, tartsd), gūly (feküdj le), tūpy (guggolj le). Kivételt képez az az eset, amikor a -ks-, -kš- hangkapcsolat ékelődik be; ekkor kizárólag a végződés hangsúlyos. Például: stuksy (kopogj), truksy (csattogj), kriuksy (krákogj), niuksy (bökdöss), puksy (puffogj). A visszaható alakok kizárólag a végződésen hangsúlyosak. Az (i)a-tövű igék felszólító mód jelen idejű egyes szám második személyű alakja a kijelentő mód jelen idejű alakjának töve. Ha a tő mássalhangzóra végződik, ez a mássalhangzó mindig lágy, kivéve a k-t és az m-et. A p, n, t mássalhangzó lehet lágy és kemény is. A zöngés mássalhangzók zöngétlenedtek. Például: lauk (várj), lėk (tájnyelvi lak: gyere), sem (fogd meg), grėp (gereblyézd össze), bar (verj), gul (feküdj le), ve (vidd el), siuk, neš (vidd), bėk (fuss), gel (szúrd meg), sviet (világíts), dur (döfj): ain, abzdairai un Martinu (menj, nézz körül Martynasnál. Linkmenys); nedi.re.ji.s nuvein in Maruti. apklausais (ne álldogálj tétlenül, menj Marytéhez kérőként. Linkmenys); duonė.la.s acikūn t, undene lū asiger ir buz gerai (kenyérkét vegyél, igyál egy kis vizet, és jó lesz. 183 harapj belőle, öblítsd le egy kis vízzel, és rendben lesz. Linkmenys); pašil pre. ugnelai, ori toks pageluo (melegedj a tűz mellett, odakint olyan hideg van. Kirdeikiai); šluo, šluo ačláimu., šuńde tą.vasei atuš (söpörd fel az udvart, ma a tiéd a sor. Saldutiškis); pasverėt šunų, tai ir la.si (változz kutyává, akkor ugatni is fogsz. Kaltanėnai); parau ža.lės kaūle.m (Dūkšto raj.). Ha a kijelentő mód jelen idő egyes szám 2. és 3. személyű alakjainak képzője -v-, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakja vagy -j, vagy -n végződésű, esetleg csak a tő marad meg. Mindhárom alak szinte az egész nyelvjárási területen egymás mellett használatos. Például: būj, būn, bū (būki), griūj, griūn, griū (griūki), kliūj, kliūn, kliū (kliūki), siūj, siūn, siū (siūki), pūj, pūn, pū (pūki): pabūj, da. (maradj még. Linkmenys); bū'n ti (maradj ott. Ignalina); bū' bū', kur laki (maradj, maradj, hová rohansz. Kaltanėnai); sūj nezdairus (varrj, ne nézelődj közben. Adutiškis). Ha a kijelentő mód jelen idő egyes szám 2. és 3. személyű alakjainak képzője -n-, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjai végződő n-nel vagy anélkül állnak. Például: griaūn, griaū (griauki), maūn, maū (mauki), šaūn, šaū (šauki), bliaūn, bliaū (blauki), gaūn, gaū (gauki), raūn, raū (rauki). Mindkét alak párhuzamosan használatos: g r a ū n || g r a ū ši.tu. stulpu. (támaszd ki azzal a gerendával. Linkmenys); apsmaūn || apsmaū kė.lne.m. (burkold be a köpenyeddel. Kirdeikiai); su b l aūn || sublaū kai kárve. (fújd fel, mint a tehenet. Kaltanėnai). Ha a kijelentő mód jelen idő egyes szám 2. és 3. személyű alakjainak tőmagánhangzója y, képzőjük pedig -j-, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjaiban nincs szóvégi j. Például: gy (gyki), ly (lyki), ry (ryki). Más esetekben, vagyis ha a tőmagánhangzó nem y, az alakok j nélkül és j-vel is használatosak. Például: atsistoj || atsistà (atsistoki), šluoj || šluo (šluoki), dainuoj || dainuo (dainuoki), šokuoj || šokuo (šokuoki), ropoj || ropà (ropoki), nujoj || nuj à (nujoki), kapoj || kapà (kapoki): dainuoj || dainuo viz bus ramjau un širdės (énekelj, úgy vidámabb lesz a szíved. Linkmenys); kapāj || kapà má.lkas (aprítsd fel a tűzifát. Kirdeikiai); nujāj || nuj à pamiškėn (lovagolj ki… Ignalina). Ha az elsődleges a-tövű igék főnévi igenevében -o- vagy -ė- képző van, akkor a felszólító mód egyes szám 2. személyű alakjának végződése -y. Például: raudý (raudoki), giedý (giedoki), miegy (miegoki), drebý (drebėki), čiūty (lindėki), virpý (virpėki), blizgý (blizgėki): neraudi šit baisei (ne sírj ilyen keservesen. Linkmenys); miegi, kat miegi (aludj, ha már alszol. Kaltanėnai); drabi, drabi, vis ne te bu šá.lta (reszkess, reszkess, legalább nem lesz olyan hideg. Ignalina). A visszaható igékből képzett alakok végződése -ies. Például: žadìes (ígérd meg magadnak), derìes (egyezz meg), knìsies (túrd magad), barìes (veszekedj): žadìes ateit, ko ti.li (ígérd meg, hogy eljössz, miért hallgatsz. Linkmenys); derìes greita. ir važuojam (egyezz meg gyorsan, és indulunk… Ignalina); barìes, dau gau teip nedaris (veszekedj, többet nem csinál ilyet. Kaltanėnai). Az (i) a-tövű igék -k nélküli felszólító módú alakjai a következőképpen kapnak hangsúlyt: 184 Ha a kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjának tőmagánhangzói a, e, és ereszkedő hanglejtésűek (a nyelvjárásban középső hangfekvésűek), akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjain rövid hanglejtés van. Például: kàš (kapard), pavàk (ugorj át), pašàk (ugorj), nèš (vidd), vèšk (vezesd), mèt (dobd). Ha a kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjának tőmagánhangzói i, u, és rövid hanglejtésűek (a nyelvjárásokban középső hangfekvésűek), akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjain is rövid hanglejtés van. Például: lìp (mássz fel), rìš (kösd meg), knìš (túrj), rìš (kösd meg), pùšk (fújj), lùp (hámozz), skùt (számíts). Ha a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakja tiszta vagy vegyes diftongust tartalmaz, akkor a második elem hangsúlyos, és ereszkedő hanglejtésű. Például: laĩt (engedd), bàrk (ugass), gèrk (igyál), kùlk (csókolj), vèrs (forgass), šàl (fázz), màl (őrlj). A másodlagos a-tövű igék felszólító módú, jelen idejű, egyes szám 2. személyű alakjai a következők: 1. Azoknak az igéknek, amelyek főnévi igenevében -au- képző van, a felszólító módú, egyes szám 2. személyű végződése -au vagy -aun. Mindkét alak egyaránt használatos. Például: šùkaun || šùkau (kiáltozz), rė́kaun || rė́kau (kiabálj), riešutaũn || riešutaũ (gyűjts diót), grybaũn || grybaũ (szedj gombát): šùkaun || šùkau, és majd megkapod (Linkmenys); gri.baũn || gri.baũ, ne csatangolj (Kirdeikiai). Ha ezeknek az igéknek a főnévi igenevében a hangsúly a tőre esik, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjának hangsúlya is a tőre esik. Például: ùkaun || ùkau (kiáltozz), sùpaun || sùpau (ringass). Ha a főnévi igenévben a hangsúly a képzőre esik, akkor a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű alakjában is a képző hordozza a hangsúlyt. Az egyetlen különbség, hogy ezekben az alakokban a hanglejtés ereszkedő. Például: žuvaũn || žuvaũ (halássz), lapaũn || lapaũ (gyűjts leveleket; lapauti: leveleket gyűjteni). 2. Azoknak az igéknek, amelyek főnévi igenevében -uo- képző van, a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű végződése -uo vagy -uoj. Mindkét alak párhuzamosan használatos. Például: dainúo || dainúoj (énekelj), siūbúo || siūbúoj (hintázz), sopúo || sopúoj (lélegezz nehezen), šokúo || šokúoj (táncolj). A hangsúly a végződésen van. 3. Azoknak az igéknek, amelyek főnévi igenevében -o- képző van, a felszólító mód jelen idejű egyes szám 2. személyű végződése -oj. Például: knaĩsioj (kutass), laĩpioj (mássz), raĩčioj (csavargasd), vaĩkščioj (sétálj): nelàipja:j ši.te aukštai nulė.ksi (ne mássz olyan magasra, leesel. Linkmenys); vaĩkšččoj pa. darže.li. ir dainuoj (sétálj a kertben, és énekelj. Kirdeikiai). A hangsúly az adott ige főnévi igenevéhez hasonlóan esik. 4. Azoknak az igéknek, amelyek főnévi igeneve -ė- képzőt tartalmaz, a felszólító mód egyes szám 2. személyű alakjának ragja -ėj. Pl. didėj (növekedj), mažėj (csökkenj), sunkėj (nehezedj): didė.j akmenė.li, mažė.j tu varge.li (növekedj, kövecském, csökkenj, te, kis bajom. Linkmenys). A hangsúly a rag végére esik. Azoknak az igéknek, amelyek főnévi igeneve -in-, -en- képzőt tartalmaz, a felszólító mód egyes szám 2. személyű alakja csupán a tő. Pl. blógin (rontsd), gėrin (javítsd), 185 svėiki̇n (üdvözölj), vārgin (fárassz), dárgin (kényeztess), barbēn (szidj), gyvēn (élj), dardēn (dörömbölj), klebēn (ragassz), šokdēn (táncolj): svėiki̇n greita., paki neišė. (üdvözölj gyorsan, mielőtt elment. Kirdeikiai); dá.rgi.n, dá.rgi.n, tai_pamatīsi koks_ušauks (kényeztesd, kényeztesd, majd meglátod, mekkorára nő. Linkmenys). Az -in- képzős alakokon a hangsúly a tőre esik; az -en- képzős alakokon a rag hangsúlyos, és cirkumflex hangsúlyuk van. A másodlagos a-tövű igék visszaható alakjainak ragja -ies. Pl. graudenės (vigasztalj), gabenės (szállíts), šukuojies (fésülködj): šukuojies grāita. ir_lāk (fésülködj gyorsan, és indulj. Linkmenys). Hangsúlyozásuk ugyanaz, mint a kijelentő mód jelen idejű visszaható alakjaié. Többes szám 1. személy A többes szám 1. személyű alakok megegyeznek a kijelentő mód jelen idejének többes szám 1. személyű alakjaival. Pl. dainuojam (énekeljünk), nešam (vigyünk), tylim (hallgassunk), barstom (szórjunk). Ezek mellett a többes szám 1. személyű alakok mellett a Švenčionys környéki nyelvjárásban -te ragos alakok is előfordulnak. Pl. einamte (menjünk), bėgamte (fussunk), važiuojamte (utazzunk), lipamte (másszunk). Ezek a szóvégi -te ragos alakok feltehetően a belarusz felszólító mód többes szám 1. személyű alakjának (идѐмте), vagy a felszólító mód többes szám 2. személyű alakjának (lásd alább) analógiájára jöttek létre. A többes szám II. személy A többes szám II. személyű alakok a felszólító mód jelen idejének egyes számú II. személyű alakjaiból jönnek létre a -te, -e végződés hozzáadásával. Pl. dāraite (csináljátok), klaušaitė (hallgassátok), barštaite (szórjátok), dainuojte (énekeljetek), šokinejte (ugráljatok), detė (tegyétek), lintė (másszatok be), ritė (rohanjatok), būjte (legyetek), šūktelle: klaušaitė, kas ti_bīr_bja (hallgassátok, mi zümmög ott. Linkmenys); visi dainuojte (Linkmenys); ritė, ritė a.kmenus (Kaltanėnai); kū̄_ĝi lā.kat, pabu.jte (hova siet, maradjatok. Ignalina); svieċte ju.s į.tu. i aintė kalkuozan (Adutiškis). A visszaható alakok végződése -tės. Pl. klaušaitės (hallgassátok meg), šluojtės (seperjetek), praustės (mosakodjatok), šukuojtės (fésülködjetek). A két szótagú többes szám II. személyű alakokban a hangsúly csak a végződésre esik, és rövid hanglejtésük van. Pl. liptė (másszatok), neštė (vigyetek), suktė (forgassatok). A három- és többszótagú alakok hangsúlyozása az egyes szám II. személyű alakokéval egyezik: ha az egyes szám II. személyű alak hangsúlya akár a szótőre, akár a képzőre, akár a végződésre esik, akkor a többes szám II. személyű alakban is a hangsúly vagy a szótőre, vagy a képzőre, vagy a végződésre esik. Pl. mokāte (tanuljatok), gūlyte (feküdjetek), rāšaite (írjatok), sėdyte (üljetek), padainuojte (énekeljetek el), važiuojte (utazzatok), bėginėte (szaladgáljatok), tylyte (hallgassatok), miegite (aludjatok), paklylyte (tévelyedjetek el), panėšyte (hasonlítsatok), išravyte (gyomláljatok ki). 186 A visszaható alakok hangsúlyának helye megegyezik a nem visszaható alakokéval. Pl. mokaitės (tanuljatok), šukuotės (fésülködjetek). Itt a kettős felszólító módú alakok használatát és képzését írtuk le úgy, ahogyan azok Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban, Saldutiškis, Linkmenys, Ignalina, Adutiškis, Tverečius, Dūkštas és más környékek nyelvjárásaiban élnek. A felszólító mód kettős alakjai nemcsak Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban, hanem a déli vidéken is előfordulnak. Ezekben a déli nyelvjárásokban a -k képző nélküli felszólító módú alakok képzése szinte teljesen azonos, csupán néhány apró részletben tér el. Emellett a déli nyelvjárásokban a felszólító mód jelen idejű és jövő idejű alakjait gyakran párhuzamosan, jelentéskülönbség nélkül használják. A -k képző nélküli felszólító módú alakok Gervėčiai, Lazūnai, Apso (Belarusz SZSZK) és más környékek nyelvjárásaiban is megtalálhatók. Pl. pagiedžì kokù grą˙ žu giėsmì (Gervėčiai környéke); šluotė, mergos, pìr̃ku; palùrkė, grùdza ir grùdza (Gervėčiai környéke); móumula, nebėdavoji (Lazūnai környéke); lãndz iš papėčės (Lazūnai környéke); vàlgai dúonu ir dúo žmonėmu (Lazūnai környéke). Žemaiták, a nyugati dzūkók és más nyelvjárások körében ismert a következő mondás: „ha van, vágsz; ha nincs, szenvedsz”. Itt vagy a régi óhajtó mód megmerevedett alakjairól van szó, vagy ritmus okán így képzett alakokról. E formák régiségét nehéz megítélni. J. Endzelýnas professzor azt állítja, hogy a lett nyelvben a felszólító mód egyes szám II. személye azonos a kijelentő mód jelen idejű egyes szám II. személyével; ugyanez a litván nyelvben is lehetséges4. Feltehető, hogy a litván nyelvben az o-tövű igék -k képző nélküli alakjai régebbiek, mint a -k képzős alakok. Más indoeurópai nyelvekben a régi óhajtó mód -ai-, -oi- képzős példái találhatók, pl. a görög φέροι (hozzon), (F)δοι (lássa; az -oi óhajtó módot jelöl), a gót bairais, -ai (vigyél, vigyen), nimais, -ai (vegyél, vegyen), haitais, -ai (nevezz, nevezzen). Az (i)a-tövű igék alakjai azonosak lehetnek a kijelentő mód egyes szám II. személyű alakjaival, csupán a szóvégi i kopott le (kùl, vėrì, mėt). Régi írásainkban (Daukša Postillájában, a Katekizmusban, Sirvydas „Punktuose sakymų” című művében) is előfordulnak -k képző nélküli felszólító módú alakok. Ezeket az alakokat -i-vel és anélkül is lejegyezték. Pl. Daukša Postillájában: Dūdi Diewe (adj), dùd Diewe, atleid (bocsáss meg). Görög nyelvben is vannak -i végű alakok: κλύθι <* kludhi, δόθι (adj), de a görög felszólító mód végződése valójában az indoeurópai -dhi. Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban az (-i)a-tövű igék felszólító módú alakjainak korábban szóvégi i-vel kellett állniuk; az i csak nemrég eshetett ki, mivel a szóvégi mássalhangzók lágyak (vẽl, nėš, kẽl). Egyes más szavakban az artikuláció miatt még a mássalhangzó is kiesett (dúot (t) || dúo, šlúoj || šlúo, dainúoj || dainúo, kapój || kapù). Az i-tövű igék alakjainak eredete szintén tisztázatlan — az indoeurópai nyelvekben nem találtak fonetikai megfelelőket. A latinban a felszólító mód tiszta tőből áll (audi, laudā, dēlē), de itt csak morfológiai hasonlóságról van szó. A litván tylý, mylý, ravý... alakok valószínűleg más tőtípusok mintájára általánosultak. 4 J. Endzelīns, Baltu valodu skaņas un formas, 213, Rīgā, 1948. 187 A felszólító mód kettős alakjai és használatuk a Litván SZSZK keleti részének nyelvjárásaiban Я. И. КАРДЕЛИТЕ Összefoglaló A cikk a felszólító mód kettős alakjainak használatát elemzi. A -k képző nélküli alakokat Kelet-Litvánia egyes vidékein akkor használják, amikor a beszélő azt szeretné, hogy a felszólítást azonnal végrehajtsák, a -k képzős alakokat pedig akkor, ha azt kívánja, hogy a felszólítást a jövőben, valamivel később hajtsák végre. Csak a -k képző nélküli alakok képzését és hangsúlyozását tárgyalja, vagyis azokét az alakokét, amelyek az irodalmi nyelvben és más nyelvjárásokban sem használatosak. Az o- végű igetövekből képzett alakok formailag megegyeznek a kijelentő mód egyes szám második személyű alakjaival. A -k képző nélküli alakok történetileg régebbiek, mint a -k képzős alakok. Erre más indoeurópai nyelvek is utalnak. Az i- (rövid) végű igetövekből képzett alakok végződése u (hosszú). Eredetük még tisztázatlan. Az (i)a végű igetövekből képzett alakok megegyeznek a kijelentő mód egyes szám második személyű alakjaival, csak a szóvégi i (rövid) nélkül. Az első személy többes száma megegyezik a kijelentő mód első személyű többes számával. A második személy többes száma a -k képző nélküli felszólító módból a -te, -e végződésekkel képződik.