Kirčio ir priegaidės kaita, arba metatonija, pietvakarių dzūkų tarmėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI,I LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A HANGSÚLY ÉS A HANGLEJTÉS VÁLTOZÁSA, AVAGY METATÓNIA A DÉLNYUGATI DZŪK TÁJNYELVBEN E. MIKALAUSKAITĖ A metatónia a litván nyelvben – akárcsak a többi indoeurópai nyelvben – igen régi jelenség. Napjainkban azonban továbbra is működik. A metatónia régi és új jelenségeinek elkülönítése nem könnyű feladat1. Ezért a szerző ebben a munkájában, amely inkább leíró jellegű, nem próbálja sem megmagyarázni a metatóniát, sem bemutatni annak fejlődését. Itt csupán a tények regisztrálására és e jelenségek bizonyos osztályozására törekedett a leírt nyelvjárásban. A metatónia jelenségei kétfélék: tisztán fonetikaiak és bizonyos értelemben szóalkotásiak. Az utóbbi metatóniai jelenségekre valójában talán a szóalkotás egyik eszközeként kellene tekinteni, ezért róluk talán inkább a szóalkotás tárgyalásakor volna helyénvaló beszélni. A szerző azonban itt a hagyományos nyelvtanok rendjét követi. Hogy a metatónia valójában elsősorban a szavak jelentésének megkülönböztetésére szolgál, és ezáltal közelebb áll a szóalkotáshoz és a szemantikához, azt más indoeurópai nyelvek is tanúsítják, például a görögben: λευκός (fehér): λεῦκος (egy halfajta), vagy a szanszkritban kṛṣṇá-h (fekete): kṛṣṇa-h (antilop), az oroszban замо́к (kastély): замо́к (zár), a lettben laũks (mező, főnév): làuks (mezei, melléknév). Ugyanezt az eszközt használja a mai litván irodalmi nyelv is, például: àpsiaustas (körülvett): apsiaũstas (köpeny), ãvalynė (lábbelik): avalìnė (cipőbolt) stb. E példákban nemcsak a hanglejtés, hanem a hangsúly is megváltozott. A litván nyelvben, így ebben a nyelvjárásban is, szélesebb körben használatos a hanglejtés változása, de hangsúlyváltozási jelenségekkel is találkozunk, bár ritkábban. Ebben a munkában nem teszünk különbséget a hangsúly- és a hanglejtés-változás között, a két jelenséget együtt vizsgáljuk, mivel összefüggnek egymással, és gyakran összefonódnak. A délnyugati dzūk nyelvjárásban a hangsúly és a hanglejtés változását elsősorban azonos eredetű, azonos szóalkotású, azonos tövű, többértelmű szavak megkülönböztetésére használják, például: mẹ̀lìnè (kék folt a testen): mẹ̀lìnẹ̀ (bogyó), áukštas (melléknév): aũkštas (főnév), raũkìmas, -aì (a gyűrött ruha redői): rù̃kìmas, -aì (ráncok) stb. A hangsúlyváltozás több példáját találjuk a határozószók között, például: kur tep ilgai buvai? (időhatározó): ilgaì nèpjàuk (módhatározó); aš pas- 1 Plg. J. E n d z e l ī n s, Baltu valodu skaņas un formas, 13, Rīgā, 1948. 85 kū̃: atẽi.s u (időhatározó): a csikó fut utána (módhatározó); skẽr.sai² hosszában³ svẽntu pã:raik és to:kō:s nerasi: pẽrkirsk pã:gali: skersai.⁴ és hosszában.⁵; šviesei parẽ:jom (időhatározó): šviesei. žã:las (módhatározó); tá:msei parvãža:bo:m tamsei. žã:las; var.gei gĩ:vas (alig él): vargėi. is atẽi.s (valószínűleg nem jön el); túl sokat adsz: — ar daũ.k rugū̃. prikéi.rto.t? — nepẽr.dauk (nem túl sokat, keveset); a túl nagy láb nehéz: nepẽr.dzidelis (nem nagy) a ló viszont gyors. A hangsúlyváltás akkor is használatos, amikor egy főnév egyébként teljes paradigmasorának valamelyik ragozott alakja határozószóként szerepel, például: su βisai.s daiktai.s aci-krá:uste: dá:iktais (helyenként) palīta dá:iktais saū.sa; neacidζauga sábo gra-žumu⁶: aduók grãžumu; ai.k jau ai.k su iõ:s gerumū⁷: gẽ:rūmu nieko nebūs neduõs és így tovább. Amint már említettük, ebben a nyelvjárásban jóval elterjedtebb a hangsúly helyének változásánál a hangsúly intonációjának változása. Ezt elsősorban rokon (vagy akár különböző eredetű), eltérő jelentésű homonim szavak megkülönböztetésére használják, például: á:ncis (madár): aň.cis (ingé), kâltas (szerszám): kãl.tas (melléknév), miėlas (melléknév): miėlas (gipsz), á:ušta (főtt étel): aū̃.šta (hajnal), dé̃:ng̃a ~ déngia (gyorsan halad): deň.ga ~ deñgia (a tetőt), dá:řkc — dá:řg̃a ~ dērgi — dérgia (összetörni, összezúzni): deř.kc — deř.ka ~ dērkti — deřkia, má:řkc ~ mérkti (a szemet): meř.kc ~ merkti (lent, kendert), káuksi ~ kiáuksi (kuvik, kuvikol): káu.ksi ~ kiáuksi (kiskutya), váu ~ viáu (öklendezés hangja): váu. ~ viáu (a kiskutya ugatásának hangja), stb. Ebben a nyelvjárásban a metatónia leggyakrabban az ereszkedő és az emelkedő hangsúly, illetve fordítva — az emelkedő és az ereszkedő hangsúly között fordul elő. Ritkábban a rövid és az emelkedő hangsúly, illetve fordítva — az emelkedő és a rövid hangsúly között jelenik meg, legritkábban pedig a rövid és az ereszkedő, illetve a középső hangsúly között. Metatonija a névszókban Már említettük, hogy a névszóképzés során más eszközök mellett metatóniát is alkalmaznak. A vizsgált nyelvjárásban a névszóképzésben a metatónia az alábbi esetekben fordul elő: 1. Származékos főnevekben, ahol a tő megváltozásával a hangsúly is megváltozik: a) eltérő nem jelölésekor (az ereszkedő hangsúly emelkedővé, és fordítva, az emelkedő ereszkedővé változik): vĩl.kas: ví.lke (nőstény), maĩ.šas: maĩše (nagy, széles zsák a pelyva töltésére). Ebbe a csoportba sorolhatók az olyan újabb, melléknévi eredetű főnévi származékok is, mint például: bá:lcis (fehér süldő): bãl.te (fehér disznó), juódzis (fekete kandúr): juõde (fekete macska), má:rgis (tarka borjú): mãr.ge (tarka üsző), pá:liš (fakó ló): pãl.še (fakó kanca), pí.lkis (szürke kandúr): pĩl.ke || pí.lke (szürke macska) és így tovább; b) valamely foglalkozás, mesterség jelölésekor (az emelkedő hangsúly ereszkedővé változik): ká:ilis: kãi.lus (szűcs), púodas: puõdζus (fazekas) 2–5 Az utóbbi példákban ritkán tesznek különbséget. 6, 7 Ezekben a példákban csak az idősebb nemzedék tesz különbséget. 86 stb. Ehhez a csoporthoz olyan újabb keletű képzéseket kell sorolni, például: bùlvė: bul.ßus (a burgonya kedvelője), duona: duõnus (a kenyér kedvelője), kãulas: kaũ.lus (aki szeret csontot rágni), pienas: piẽnus (a tej kedvelője) stb. 2. Melléknevekből képzett főnevekben: a) konkrét főnevek jelölésére: áukštas: aũ.kštas; b) elvont főnevek jelölésére: áukštas: aũ.kštis ~ magasság, íl:gas: il:gis, ká:rštas: kar:ščis ~ hőség, stó:ras: stõ:ris, šál:tas: šal:cis ~ hideg stb. Ezekben a származékokban az akut és a cirkumflex hangsúly közötti metatóniát figyelhetjük meg. 3. Igékből képzett főnevekben: a) konkrét főnevek jelölésére α) az akut hangsúly cirkumflex hangsúllyá változik: ká:nda: kan:das (moly), tráu.ke ~ húzni: traũ.kas (összehúzódó; aki összehúzódik), vá.lgi.c ~ enni: vał.gis, bráizge.c ~ morzsolódni (mállani): brai.zgæs (morzsalék), svæ:r.c ~ mérni: sva:r.scis (mérték), vę:r.c ~ fűzni: va:r.tai; β) a cirkumflex hangsúly akuttá válik: li:n.kc ~ hajolni: li:n.kis (hám, a láb meghajlása): kó:ja skaũ.da per li:n.ki; mi:c ~ taposni: pami:nklas: sviẽto pami:nklai! (hallatlan dolog); pastá:te· naũ.ju pami:nklu ~ új emlékművet állított; vę:r.š.č ~ szorítani: vá:rža (halászeszköz); b) elvont főnevek jelölésére (az akut hangsúly cirkumflex hangsúllyá változik): gráu.sc ~ mennydörögni: graũ.smas ~ mennydörgés, kæ:ikc ~ átkozni: kėi.ksmas stb. c) az úgynevezett közös nemű főnevek jelölésére (a cirkumflex hangsúly akuttá változik): drim.ba: drímba ~ drimba (elterült ember), nũr.žga ~ morcoskodni: nũrzga ~ morcos ember (savanyú, morgós alak), šúr.pcie ~ borzongani: šúr.pa ~ borzongás (borzas ember) stb. 4. Olyan képzős melléknevekben, amelyekben az akut hangsúly cirkumflex hangsúllyá válik: a) bá.ltas: bal.svas, júodas: juõsvas, pí.lkas: pil.ksvas, báltas: bal.zganas stb.; b) a tő magánhangzójának váltakozásával: mé:li.nas: mel.svas stb. Metatónia az igékben Az igék rendszerében a metatónia sokkal szélesebb körben érvényesül, mint a névszók rendszerében. Itt nemcsak új szavak, hanem új jelentések és új kategóriák létrehozására is szolgál. Az igékben a metatónia a következő esetekben fordul elő: 1. Származékos elsődleges igék képzésekor, ahol az akut hangsúly cirkumflex hangsúllyá válik, például: júodas: juõsta, kartùs — kár.tu: kar.sta, má.rgas: mar.ksta ~ tarkul, pí.lkas: pil.ksta: vã.idas papil.ksta; í.lgas: prail.ksta || pra-íl.ksta ~ hosszabbodik: munka nélkül hosszabbodik; pá.rkai (elalszik): apár.ksta ~ kialszik: a kövér földön a burgonya kialszik (burgonyavész támad); na· tu· žo·lų ran.ko·s apár.ksta (megfeketedik). 2. Származékos másodlagos igék képzésekor: a) -auti képzős, spontán folyamatot kifejező igék, ahol a cirkumflex hangsúly akuttá válik, például: marči — mar.ču: már.tauna || már.tauja, mergà — mer.gu: 87 mė˙rgauna || mė˙rgauja: fiatal lány voltam.—mė˙rgavau⁸; apsiža˙nijau—màrta vau⁹; pase-nau.—akìs ingijau, per tas akìs pacì išlindau. (mák); bérgždžà—bérgždžù: bérgždauja || bérgždauja: már második éve bérgždauja a tehén; mū˙so˙džau.s pùse˙ bernù bérgždauja (nőtlen, agglegény); b) az -uoti képzős, spontán folyamatot kifejező igéket, amelyekben az akut hangsúly cirkumflex hangsúlyra változik, pl.: báltas: bal.tuoja, júodas: juodúoja, márgas: mar.guoja, mė˙linas: mė˙linuoja¹⁰, pàlas: pal.suoja, pìlkas: pil.kuoja stb.; c) az -ėti képzős, spontán folyamatot kifejező igéket, amelyekben a cirkumflex hangsúly akut hangsúlyra változik: ai.šč~eĩžti: á˙žėc~eĩžėti: a kéz nem ment tönkre (nem robbant szét); dau.šč~daužti: dáuže˙c~daužėti: a selyem állva szétzúzódik~a selyem állva összetörik; ker.ta: kàrti || kèrteja: a kezem beakad a kötelekbe (övbe), nem tudom kiszabadítani; klì.šč~klyšti (tévedés?): klá.ide˙c: az éjszaka feléig tévedtünk, míg kiértünk az útra; svei.kc~sveikti: sve˙ikė.c~sveikėti: gyógyuljanak meg a kislibáid mind (hogy egészségesek legyenek a kislibák); brìk.šč~brįgzti (bràižgas?): bráizge˙c~brįzgėti: a kezed már lassanként kezd berepedezni (lassan bryzga, brizginėja). 3. Másodlagos műveleti igék képzésekor (az akut hangsúly cirkumflex hangsúlyra változik): dárbas: dar.buja (dolgozik). 4. Okozó igék képzésekor: a) névszókból: bjaurùs — bjaù.ru˙: bjaurina, daí.lus — daí.lu: dá.lina: kó˙ tep susidá˙linai? (lefogytál); kal.tas: kál.cina~káltina, saù.sas: sá.usina, svei.kas: sve˙ikina, šve˙n.tas: šve˙ncina~šventina, mergà—mer.gu: mė˙rgınasi (szereti egymást), vár.gas: vàrgina, smá.las || sme˙.las: smá.lina || sme˙ilina¹¹: nusismá.ilino˙ gražùtukai (teljesen elszegényedett), kai anàs bùt ilgáu. pabùsis bùt mùs visá.i nusmá.ilinis (elszegényedett volna, tönkrement volna); b) elsődleges igékből: ár.ža~éržia: á.rzina~erzina, bír.ba: bír-bina, čìr.ka: čì.rkina, kir.ka: kí.rkina || kí.rko; zìr.ža: zì.rzina, cì.la~tyla: cì.ldo, gì.la: gí.ldo, pì.la: pí.ldo, žì.la: žì.ldo, vèr.ka: ví.rkdo~ virkdo stb. Az ilyen típusú igékben a cirkumflex hangsúly mindig akut hangsúlyra változik. 5. Ismétlődő igék képzésekor: a) egyszerűen ismétlődő cselekvést kifejezők, amelyekben a cirkumflex hangsúly akut hangsúlyra változik: α) kam.šo˙: ká.mšoja~kamšioja, vaìr.to: và.rtel.oja, šlau.ža~ ⁸, ⁹ Ezekben a példákban a metatónia a szó jelentésének megkülönböztetésére is szolgál: a mártauti, mė˙rgauti azt jelenti, hogy lányként, illetve menyecskeként élni, a martáuti, mergáuti viszont azt, hogy menyecskét, illetve lányt keresni. Ez a különbségtétel azonban már nem mindenki sajátja. Az idősebbek még megkülönböztetik, a fiatalabbak viszont mindkét jelentésben a képzőn hangsúlyoznak. ¹⁰ Az ilyen típusú igék hangsúlya párhuzamosan a képzőre is eshet, pl.: mė˙linuoja, pilkuoja stb. Ezenkívül az ilyen típusú, eltérő jelentésű igék hangsúlya is mindig a képzőre esik, pl.: mė˙linuoja, raudo˙nuoja (kékre, illetve pirosra ken, fest). ¹¹ Ebben a szóban a metatónia a szó jelentésének megkülönböztetésére is szolgál: a szó szerinti jelentésű ige cirkumflex hangsúlyú, pl. leggyakrabban így mondják: no˙rá.gu˙ smá.lina || sme˙.lina, kuólu sme˙.lina; de nusismá.ilino˙ (elszegényedett). 88 šliáužia: šláužoja ~ šliáužioja, kai̇̀šo: ká'išoja ~ ká' išoja stb. β) (a tőhangzók váltakozásával): nár.pa: ne'rploja, vèlka: vá'lkoja, rièca: rá'icoja, gnì-ba: gná'ibo; b) az ismétlődő, lassan végzett cselekvést kifejező igék: α) az akut hangsúly cirkumflexszé válik: smá'uga: smaũ.go: visùs paršukùs išsmáu.ge ~ az összes malacot egyenként leölte (vö. išskardė, azaz egyenként levágta); gná'ibo: gnai.bo: nespė'į bulbùkės usimėkšč ir jau. gnai.bo ~ nem volt ideje megkötni a krumplit, máris kapirgálja (apránként kapirgálja); β) a rövid hangsúly (magánhangzó-váltakozás után) cirkumflexszé válik: knìsa: knai.so: kaũ.le nenó'ri é's ci knai.so ~ a disznó nem akar enni, csak turkálgat (apránként túr); kiša: kai.šo stb. c) erőteljes ismétlő igék, amelyeknek mindig akut hangsúlyuk van: α) a cirkumflex akut hangsúllyá válik (a tő nem változik): 1) či̇r.ka ~ či̇̀kia: čìr.kauna, gai.li: gá'ilauna, krū'ga ~ krūgia: krū'gauna ~ krūgauna, prun.kš ča: prun'kštauna, švil.pa ~ švilpia: švi'lpauna, ùr.zga ~ ùṙzgia: ùṙzgauna, ver.ka ~ verkia: vè'rkauna¹² stb., 2) tőhangzó-váltakozással: gei.dza ~ geidžia: gá'idauna: viz gá'idavau gà'idavau in Vi'l'nu. nuvažiucoc ale gá'l jau netėks ~ mindig nagyon vágytam Vilniusba utazni, de talán már nem sikerül; rẽn.ca ~ renčia: rá'ntauja, sé'dzi i rá'ntauja li'k sė'ne ~ ül és úgy mesél, mint egy öregasszony (mesél, történeteket sző); spiẽga: spi'gauna, žviẽga: žvi'gauna, krai.pa ~ kreipia: kri'pčoja ~ krypčioja, tū'pa ~ tūpia: tū'pčoja ~ tūpčioja, žań.ga ~ žengia: ži'nkčioja ~ žingčioja, krań.to: kri'msčoja ~ krimščioja stb. β) a rövid hangsúly akut hangsúllyá válik (a tő megnyúlt magánhangzó-fokozatot vesz fel): súka: súkina || sú'koja: kàs teb diònu apsú'kino? (a kérget lefejtette); nesú'kokit lai.kro.džo! ~ ne tekergettétek az órát! (ne forgassátok); súpa: súpauna: pasú'pauk manì (ringass meg); d) lassan végzett ismétlő igék, amelyekben az akut hangsúly cirkumflexszé változik: láuka: lù'kurauna, smáudža: smù'durauna, stú'ga: stū'gurauna stb. ė) kis mértékű ismétlődő cselekvést kifejező igék: kláuša ~ kláusia: klau-sinėja || klausinėja. Itt is az akut hangsúly cirkumflexszé válik. 6. A pillanatnyi cselekvésű igékben is előfordulhat metatónia. Itt a cirkumflex rendszerint akut hangsúlynak felel meg, például: krái.pc ~ kreipti: kri'pterėc ~ krypterėti, lan.kc ~ lenkti: li'nkterėc ~ linkterėti, siẽkc ~ siekti: si'kterėc ~ sykterėti, švil.pc ~ švilpti: švi'lpterėc ~ švilpterėti, žvel.kc ~ žvelgti: žvi'lkterėc ~ žvilgterėti stb. A rokon igékkel összevetve a hangutánzó szavakban is megfigyelhető a hangsúlyváltás: a) a cirkumflex akut hangsúllyá válik, például: lan.kc ~ lenkti: li'nkc < *linkti, siẽkc: si'kc ~ sykt, žiẽpc ~ žiebti: ži'pc ~ žybt, žań.kc ~ žengti: ži'nkc ~ žingt; b) a cirkumflex vagy az akut hangsúly rövid hangsúllyá válik (a tő gyenge magánhangzó-fokozatú): drẽ.pc ~ drėbti: dri.pc ~ dribt, dziẽkc ~ diegti: ¹² A „verkauti” szó valójában azt jelenti, hogy valaki apránként sírdogál, ezért jelentés szempontjából inkább a lassan végzett ismétlő igék közé illene. Itt csupán a képzése azonos az erőteljes ismétlő igékével. 89 dži̇kc ~ digt, spāus c ~ spāusti: spū̄s c ~ spūst, trāukc ~ traukti: trūk c ~ trūkt ir t.t. A pillanatnyi aspektusú igéket eredetüket figyelembe véve valójában metatóniamentesnek kell tekinteni, mivel közelebb állnak az indulatszókhoz, amelyekkel közös gyökük van (azonos gyökmagánhangzóval), valamint ugyanaz a hangsúlyuk is. Itt csupán az igerendszer teljessége kedvéért szerepelnek. Metatónia az igék hangsúlyozásában Eddig olyan metatóniai jelenségekről volt szó, amelyek kisebb-nagyobb mértékben képzési eszközökkel függnek össze. Ebben a nyelvjárásban azonban tisztán fonetikai jellegű metatóniai jelenségek is előfordulnak. Ezek az igék hangsúlyozási rendszerében figyelhetők meg. Az igék hangsúlyozásában a metatónia a következő esetekben fordul elő: 1. A mir.c, gim.c ~ mirti, gimti igék jelen időben metatóniát mutatnak: mi̇ršta, gi̇msta || gėma. A „mirti” szóban a metatónia régi (vö. lett nyelv: miršt), a második példa metatóniája viszont a „mirti” mintájára létrejött analógiás alakulat. A nyelvjárásban ezenkívül szélesebb körben használatos a gėma ~ gema alak. 2. A két szótagú, akut hangsúlyú gyökű igék jövő időben, egyes szám 3. személyben, az 1k-hoz hasonlóan, metatóniát mutatnak: a) az akut hangsúly cirkumflexszé válik: áuksu, áuksi, aũks ~ augsiu, augsi, aũgs; dži̇rpsu, dži̇rpsi, dži̇rps ~ dirbsiu, dirbsi, dirbs; dė̇su, dė̇si, dė̇s ~ dėsiu, dėsi, dėš stb.; b) az akut hangsúly rövid hangsúllyá válik: bū̇su, bū̇si, būs ~ būsiu, būsi, būs; pū̇s u, pū̇si: pūs; li̇c ~ lyti: lįs, ri̇c ~ ryti: ris, dži̇kc ~ dygti: dži̇ks ~ digs, pli̇šč ~ plyšti: pliš, de: s ū̇c ~ siūti: s ū̇s ~ siūs; vi̇̇sc ~ vysti: vi̇̇s ~ vys. Itt a jelentéskülönbség miatt, úgy látszik, nem következett be metatónia (vö. s ū̇s c ~ siūsti: s ū̇s ~ siūs, vi̇sc ~ visti: vi̇s). A jövő idő metatóniája a litván nyelv általános törvénye szerint ment végbe: az egyszótagú szóban az akut hangsúly, ha a szótag nem rövidül meg, cirkumflexszé válik. Ezzel az általános törvénnyel csak a žemaitiai és néhány nyugat-aukštaitiai nyelvjárás nem ért egyet: ezek a jövő időben érintetlenül megőrizték az akut hangsúlyt. 3. Azok a több szótagú igék, amelyek főnévi igenévi tövének végén i̇- (-y-) vagy i̇- < -in- áll, jövő időben, egyes szám 3. személyben szintén metatóniát mutatnak: itt a hosszú magánhangzó megrövidül, az akut hangsúly pedig rövid hangsúllyá válik, például: raši̇su, raši̇si, raši̇s....; saki̇su, saki̇si, saki̇s... ~ rašysiu, rašysi, rašys...; sakysiu, sakysi, sakys; vadži̇su, vadži̇si, vadži̇s... ~ vadinsiu, vadinsi, vadins, va-dins; kuri̇su, kuri̇si, kuri̇s... ~ kūrinsiu, kūrinsi, kūrins (kūrėns i u, kūrėnsi, kūrėns) stb. 4. A két szótagú, akut hangsúlyú gyökű igék feltételes módban szintén metatóniát mutatnak, más szóval a feltételes módban cirkumflex hangsúlyúak, például: aũ.ktau, aũ.ktai, aũ.ktu || aũ.kt; kei̇.ktau, kei̇.ktai, kei̇.k-tu || kei̇.kt; kel.tau, kel.tai, kel.tu || kel.t; dži̇r.ptau, dži̇r.ptai, dži̇r.ptu || dži̇r.pt; stuṁ.tau, stuṁ.tai, stuṁ.tu || stuṁ.t stb. 90 A feltételes mód metatóniája igen elterjedt jelenség a litván nyelvjárásokban. Ismerik a nyugati aukštaitok (kapszok), a žemaitok (dūnininkok), sőt végül a keleti aukštait nyelvjárások többsége is. Ez a metatónia viszonylag új jelenség. Akkor alakult ki, amikor a szókezdő hangsúlyú tővégek hangsúlyozása összekeveredett a tőhangsúlyozással. Régebben az ilyen igék, mint: árti, áugti, bėgti, būti, ėsti, sėsti, šalti, vírti, džūti stb. a végződésen voltak hangsúlyosak (vö. orosz бегу́), az olyanok pedig, mint: ìrti, kárti, rìmti, skìrti, skìlti, vêrti stb. a tőben voltak hangsúlyosak. Ezt a lett nyelv eltérő hangsúlyfajtái tanúsítják. Az első csoport szavai a mai lett nyelvben törő hangsúlyt kapnak: ārt, augt, bēgt, būt, ēst, sēst, salt, vìrt, žūt (száradni), a második csoportéi pedig emelkedő hangsúlyt: ìrt, kàrt, rìmīt, šķìrt, šķìlt, vērt stb. A végződésen való hangsúlyozás (szókezdő hangsúlyú tő esetén) nyomai nyelvjárásainkban is fellelhetők. A déli dzūkók ma is azt mondják: burtáu, burtái; ez a végződés hangsúlyozását mutatja. Ennek a hangsúlyozásnak némi maradványa korábban a vizsgált nyelvjárásban is előfordult. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt ilyen példákat jegyeztem fel: kab dėjaũ·s an lā·do· ~ hogyan estem rá a jégre (nagyot estem); ė·jo· ė·jo· ir sė·dė·s (ment, ment, aztán leült); kab gailėsis stojōsi tai ir žō·džāi radō·si ~ ahogy feltámadt a sajnálat, úgy a szavak is előjöttek (amikor megsajnálták, a sirató szavai is megjelentek); tokìs mažùkas veršiùkas radō·s ~ ilyen kis borjú bukkant fel. A nyugati aukštait nyelvjárásban (Kiduliai környékén) a következő mondásokat jegyeztem fel: mindjárt elfutottam és visszahoztam; azt mondom, ha tanulsz, hát tanulj. Ez a néhány példa szintén alátámasztja a tő- és végződéshangsúlyos igék hangsúlyozásáról tett állításainkat. A szókezdő hangsúlyú hangsúlyfajta először a végződés hangsúlyos típusú igéknél alakult át cirkumflexszé, amikor a hangsúly a végződésről a tőre került, például: būtáu > bū́tau, augtų́ > augtų13 stb. Később e mintára a második típus, vagyis a tőhangsúlyos típus hangsúlyozása is általánossá vált. Vagyis az olyan alakok alapján, mint: aìgtų, bėgtų, būtų, artų, ėstų sėstų, virtų stb., az olyanokat is elkezdték mondani, mint: ìrtų, rìm tų, skìrtų, skìltų stb. Így ma a délnyugati dzūkó nyelvjárásban a két szótagú igék feltételes módjában mindössze egyetlen hangsúlyozási típus maradt: csak a cirkumflex hangsúly maradt meg, a tőhangsúlyozással együtt. Irodalmi nyelvünk a feltételes mód hangsúlyozásának kiegyenlítésekor az ellenkező utat járta be. Vagyis a tőhangsúlyos típus alapján a végződés hangsúlyos típus hangsúlyozása is általánossá vált, ezért ma minden szókezdő hangsúlyú tövű ige a tőben hangsúlyos, és szókezdő hangsúlyt kap. Ebben a nyelvjárásban egyes, szókezdő hangsúlyú, két szótagú igék feltételes módjában a hosszú magánhangzó megrövidül, a szókezdő hangsúly pedig rövid hangsúllyá válik, például: dzì·kc ~ dygti: dzìktau, dzìktai, dzìktu || dzìkt ~ digtau, digtai, digtu || digt; lū·šč ~ lūžti: lūštau, lūštai, lūštu || lūšt ~ lūžtau, lūžtai, lūžtų || lūžt; plì·šč ~ plyšti: plìštu || plišt; rù·kc ~ rūgti: rùktu || rùkt! ka tù surūk-tai! ~ bárcsak megromlanál! (enyhe káromkodás); slù·kc ~ slūgti: slùktu || slùkt, 13 Azt, hogy a hangsúly végződésről a tőre helyezésekor a szókezdő hangsúly cirkumflexszé válik, az északi aukštait nyelvjárások is mutatják, például: arkìys > ār.kèlis, de à·rkl a (kemence), galvù > gal.va, de gà·lvo (vég.). 91 trūkė ~ trūkti: trūktu || trūkt, de: pærplištau, pærplištai, pærplištu || pær-plišt14 ~ pérplyštau, pérplyštai, pérplyštu || pérplyšt. Nehéz megállapítani e példák metatóniájának eredetét. Valószínűleg a jövő idő hatására alakult ki. Ezt mintha az utolsó példánk is alátámasztaná, amelynek töve és hangsúlyozása teljesen megegyezik a jövő idő tövével és hangsúlyozásával: pæ’rplišu, pæ’rpliši, pæ’rpliš ~ pérplyšiu, pérplyši, pérplis. Ezenkívül ebben a nyelvjárásban a feltételes mód egyes szám harmadik személyű alakjai sokkal gyakrabban rövidített formában használatosak: džikt, lūžt, rūkt ~ digt, lūžt, rūgt stb., amelyekben az általános szabály szerint a tő megrövidülésével metatóniának kellett bekövetkeznie. Később a harmadik személy példájára a többi alak is megrövidült, és a feltételes mód egészében metatónia ment végbe. Egyébként ezek az utóbbi példák ismét megerősítik, hogy a feltételes mód metatóniája új jelenség, vagyis későbbi, mint a szókezdő hangsúlyú egyszótagú szavak megrövidülése. Metatónia összetett szavakban 1. A metatónia működése az előtagos névszókban. A metatónia szabályos működése könnyebben nyomon követhető azokban az előtagos névszókban, amelyek egy elöljárószóból és egy ragozható, nem igei szófajból állnak: a) ā’pæ- < apie, api-, api-: api’galvis (az orrvédő része), api’daira (járás, lépés), api’pietė (déli pihenő), api’verpinė (vastag vászonanyag)..., de: apigamas (anyajegy), apināstris (orrvédő), apivara (a lábbeli vagy lábszárvédő megkötésére szolgáló zsinór)..., melléknevek: api’au kštis ~ apyaukštis, api’ilgis, api’senis, api’storis, api’žalis stb. b) bė: dúona: beduõnė. (az az időszak, amikor nincs kenyér, elfogy a kenyér) gá’lβos (többes szám): begalvis, dá’rbas: bedar’bis (akinek nincs munkája), pláukus: beplau-kis, kælne’s: bekel’nis..., de: ká·ulas: beká·ulis, kója: bekó·jis, plúksna, beplúkšnis, žá’ndas: bežá’ndzis stb. c) nuõ || n’õ: núobraukos, núogrę·bos núosema, núoteka (menyasszony), núota-rascis ~ núotarasistis (gyanú, gyanakvás), núotrauko·s stb. d) pēr15. pæ’rauda (szövés közben keletkezett ritka rész), pæ’rsliėkė (fonáskor elengedett vékonyabb szál), pæ’rstogė (megállás), perlaidžini’s — pæ’rlaidžini’ (a szekér átrakodása)..., de: per’nagis (haszon): gæ’ras pær’nagis bus; pēr’pete’s (a ruhadarabnak a gallértól az ujjáig terjedő része), pēr’pietė (dél körüli idő): ar pār’gena pēr’pietė·s?; pēr’takis (hely, ahol mindenki jár): pasordžino· medė·li· an to·kō· pēr’tako· neau·ks; pēr·se·ja (vetés közben keletkezett kitérő): pį·lno’s ā·vižo’s pēr·se·ju pridarīta; pēr·vagis (szántás közben keletkezett kitérő) stb. nincs metatónia. Nehéz megmondani, miért van az utóbbi példáknak cirkumflex akcentusa. Hiszen régebbiek az elsőknél. Talán azért, mert az elsők inkább cselekvés eredetűek, ezért az előtagjuknak is ugyanolyan akcentusa van, mint az igéknek, míg 14 Igaz, nagyon gyakran hallható, hogy minden személyben rövid „i”-vel ejtik (vö. „plyšti”). 15 A „per” előtagnak igékkel és igéből képzett főnevekkel mindig, akárcsak az lk-ben, cirkumflex akcentusa van. 92 a másodikakban, amelyek főnévi eredetűek, erősebben érződik az elöljárószó-jelleg, ezért itt a hangsúly is elöljárószói. Látható azonban, hogy az utóbbi példák metatóniája régi idők maradványa. e) pó-, pa: pó·ažis ~ požezis, pó·ažari ~ požezė, pó·dukre, pó·sunis, pó-gro·žis (gyönyörködés, önmaga megmutatása és mások meglátása), pó·žmo·nis (emberek közé járás, vendégeskedés), melléknevek: pó·aukštis ~ požaukštis, pó·ilgis, pó·mažis, pó·trumpis stb. A „pa” előtagos főnevek szinte mindig metatóniát mutatnak: dan·gu (egyes szám tárgyeset): padánge·s, gá·lvą ~ galvą: pagal·ve· (egyéni adó, a kis család adója), juósta: pajuóste· (kötény), ká·lnas: pakal·ne·, kam·pas: pa-kámpe·s, kran·tas: pakrá·nte·, vá·ndeni·: pavañ·dene·s (amikor sok eső esik, vagy tavasszal elolvad a hó): pava·saro· pavañ·dene·s prasidė·s nemážne·s išvažiuoc ~ pavasario pavañdenės prasidės, nemažnės išvažiuoti stb. Az ilyen típusú határozószók szintén metatóniát mutatnak: sá·ule·: pasaul·ui (a naptól elfordulva), vá·ndeni· (tárgyeset): pavañ·denui, vé·jas: pavé·ji || pavé·jui stb. Vannak azonban metatónia nélküli példáink is: bá·ržas: pabá·ržis (egy bizonyos gomba), gú·rblė: pa-gú·rklė (tárgyeset), ká·usas: paká·usis, lá·ngas: palá·nge·, stó·gas: pastó·ge·, sá·rmas: pasá·rme·s, í·gas: paí·lgis (egy vekni sütemény), í·gas: paí·lgas (melléknév). f) priè: priegalvi ~ priegalvį, prieva karis, priemo·lė ~ priemolė (agyagos föld): priemo·lė·s labaĩ. indžústa; príetema (alkonyat előtti idő), príekurtė· (kissé nagyothalló), príekušlis (alig látó). g) prieš: priešakis, priešgina ~ priešgina, priešpie·čiai ~ priešpiečiai, prieš-pusri·čiai ~ priešpusryčiai stb. h) pró·, pra: pró·švaistė·, pró·tarpis, pró·me·c·om (csak odavetve a tekintetet): aš cik pró·me·c·om pažurė·jau ~ aš tik prōmečiom pažiūrėjau; ke·ršas: praker·šum, de: praká·ulis, praskiep as, prapiestis ~ prapiestis stb. metatónia nélküliek. i) su: sú·temo·s, sú·taupo·s, sú·rausvis (vöröses), sú·pilkis, sú·partas (mintásan szőtt, azaz halszálkamintás), sú·žalis (zöldes), de: sugrážtai ~ sugrąžtai (csavarhúzók), suβ·ertuβe·s stb. j) su < san-: sú·malinus má·la; sú·naru skau·da ~ sąnarius skauda; sú-sma uga, sú·βaro·s (összefűzött dolgok), sú·βe·la (összegabalyodott hajfonatok) stb. k) užuo, už: užúogana, užúomarša, užúoβarta (makacs ember) … Néha az už előtag is megnyújtott magánhangzót és cirkumflex hangsúlyt kap (vö. a su előtaggal): u·škuri·s — u·škuri· ~ užkurys — užkuri. l) ant, in: án·tjuoscis ~ ántjuostis (deréköv), án·tkešenis, án·tβo·že· stb. iñ·kilas, iñ·klornis, iñ·mgis, iñ·pilas, iñ·žaginis; tá·u rai·ka gė·ro· in·žagino· (jó vesszők). Úgy tűnik, hogy ez a két elöljárószó soha nem mutat metatóniát. 2. A metatónia működése a két tövű névszókban. A két tövű névszókban még nehezebb megállapítani a metatónia működési szabályait, mint az előtagos alakokban, például: a) buožgal·vis (egy fiatal kutya), de: rugapjú·te·, o·škraiv·lne·: ví·lno· su o·škraiv·lni ~ vilnos su ožkavilne (durva); b) gi·vaplaũ·kei, žalavař·ne· (egy bizonyos madár), graitadár·be·, kraivagal·vis stb., de: raudongúrklis (egy bizonyos madár), ilgavé·ide· (megszelídített koca), bal- 93 tapasztófa, fehér nyelű, hosszúlábú, hosszú csőrű, görbecsőrű, kemény nyakú, keményszívű, jólelkű; c) fehérfoltos, kékszemű, vörösfoltos, zöldfoltos stb. d) kilencfejű || kilencfejű, századvégi, de: kilencszívű || kilencszívű ~ kilencszívű (egy ilyen virág, Dianthus barbatus), kilencszarvú || kilencszarvú (ugyanaz); e) alattomos, de: kifordított torok (kiabáló), csöpögős stb. A megadott példákból látható, hogy az összetett kéttagú szavakban nem lehet megállapítani a metatónia szabályszerű működését, mert azonos felépítésű szavak között vannak metatóniások és metatónia nélküliek is. Emellett megfigyelhető, hogy kevesebb metatóniás példánk van, mint metatónia nélküli. Úgy tűnik, a metatóniás példák régebbiek. Ugyancsak megfigyelhető, hogy az összetett szó első tagjának hangsúlya, ha az hangsúlyos, mindig változatlan marad, míg a második tag hangsúlyos szótagjának éles hangsúlya néha változatlan marad, máskor tompa hangsúllyá alakul. A tompa hangsúly szinte mindig változatlan marad. Más a helyzet az úgynevezett előtagos névszókkal. Itt a metatónia működése bizonyos szabályok szerint zajlik, amelyeket a következőképpen lehet megfogalmazni: 1. A nuo, prie, prieš elöljárószók előtagként használva, ha rájuk esik a hangsúly, mindig metatóniát mutatnak16. 2. A per elöljárószói előtag igékkel és cselekvésből képzett főnevekkel metatóniát mutat, névszói eredetű főnevekkel pedig nem. 3. A po, pro elöljárószói előtagok, ha rájuk esik a hangsúly, metatóniát mutatnak; ha viszont hangsúlytalanok, pa-, pra- alakra rövidülnek. Ilyenkor a hangsúlyos tag mutathat metatóniát, de metatónia nélkül is állhat. 4. A be elöljárószói előtaggal alkotott névszók tövében lehet metatónia, de el is maradhat. Maga az előtag rendszerint nem kap hangsúlyt. 5. Az apė elöljárószó nem szerepel előtagként; az ap-, api-, apy- alakokat helyettesíti. Az apy- előtag mindig éles hangsúlyú. Csak hangsúlyos lehet. Az api- előtag szintén csak hangsúlyos, rövid hangsúllyal. 6. A su-, už- elöljárószói előtagok névszók mellett használva néha megnyúlt magánhangzó-fokot vesznek fel, és ekkor éles hangsúlyúak. 7. Az ant-, in- elöljárószói előtagokban nem figyeltek meg metatóniát. 8. Végül meg kell jegyezni, hogy az előtagos névszókban a metatónia működése megszilárdultabb, mint az összetett kéttagú szavakban. Ennek oka, hogy az utóbbiak képzési folyamata sem szilárdult még meg véglegesen. 9. Hozzátehető, hogy az igék rendszerében a metatónia nemcsak sokkal szélesebb körben alkalmazható, hanem jóval stabilizáltabb is, mint a névszók rendszerében. 10. Azt is meg kell jegyezni, hogy a metatónia működése – más hangtani törvényekéhez hasonlóan – nem állandó. Más szóval, nem minden metatóniai jelenség egyformán tartós. A kevésbé általános jelenségek, amint azt a cikkben már említettük, eltűnnek, például egyes határozószók, néhány ritkább 16 A metatóniát itt a mai nyelv értelmében használjuk, nem történeti értelemben. 94 Az igék kettős hangsúlyozását, amelyet még az idősebb nemzedék használ, a fiatalabbak már nem ismerik. A metatónia általánosabb jelenségei azonban (például egyes igei kategóriák hangsúlyozása) egyre szélesebb körű általánosítást nyernek, és a szóalkotás új eszközévé válnak. A HANGSÚLY ÉS A HANGLEJTÉS VÁLTOZÁSA, VAGYIS METATÓNIA A DZUKEK DÉLNYUGATI NYELVJÁRÁSÁBAN Е. В. МИКАЛАУСКАЙТЕ Összefoglaló A metatónia nagyon ősi jelenség a litván nyelvben, de napjainkban is megnyilvánul. A jelen cikk a metatónia működését vizsgálja a dzuk nyelvjárás egyik délnyugati változatában. Mivel ez a nyelvjárás határos az aukštaitis nyugati nyelvjárásának déli változatával, amely a litván irodalmi nyelv alapjául szolgált, ez a kutatás a litván irodalmi nyelv bizonyos metatonikus jelenségeinek megállapításakor is támpontul szolgálhat. A szerző minden metatonikus jelenséget két fő csoportba sorol: tisztán fonetikai és szóalkotási jelenségekre. Különös figyelmet szentel az utóbbiaknak: bemutatja a metatónia megnyilvánulását a főnevekben és az igékben. A cikkből kitűnik, hogy új kategóriák és új jelentések kialakításakor a metatónia sokkal szélesebb körben érvényesül az igékben, mint a főnevekben. A tisztán fonetikai metatonikus jelenségek vizsgálata során megállapítást nyert a metatónia eredete a jövő idő és a feltételes mód alakjaiban. A feltételes módban a metatónia a bariton és oxiton igei hangsúlytípusok keveredésének következtében alakult ki. Ezenkívül a szerző arra a következtetésre jut, hogy az összetett szavak körében a metatónia megnyilvánulása még nem rögzült véglegesen. Végül arra a következtetésre jut, hogy nem minden metatonikus jelenség egyformán tartós. A kevésbé általános és ritkábban előforduló metatonikus jelenségek eltűnnek, míg a gyakoribb, szélesebb körben használt jelenségek általánossá válnak, és állandósult szóalkotási eszközzé lesznek.