Biržų tarmės įvardis

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A biržai nyelvjárás névmása I. JAŠINSKAITĖ A biržai nyelvjárás a keleti aukštaitisok puntininkai csoportjához tartozik. A nyelvjárásban a hangsúly szokatlanul feltételes módon húzódik vissza — minden rövid végződésről, a hosszú végződésről viszont nem. A szóvégek erősen megrövidültek: a rövid magánhangzók eltűntek vagy kiestek, a hosszú magánhangzók és kettőshangzók megrövidültek. A nyelvjárásra a lett nyelv is gyakorol némi hatást. A biržai nyelvjárás területe Biržai város környékét foglalja magában, mintegy 10 km-es sugarú körben. Itt e nyelvjárás névmásait ismertetjük. A biržai nyelvjárás névmásait — akárcsak az irodalmi nyelvben — személyes, visszaható, birtokos, mutató, kijelölő, kérdő, vonatkozó és határozatlan névmásokra osztják. Használatukban vannak bizonyos eltérések az irodalmi nyelv névmásainak használatától, például: a biržai nyelvjárásban ismeretlenek az alábbi birtokos névmások: manas, tavas, savas, maniškis, taviškis, saviškis, mūsiškis, jūsiškis, helyettük a mano, tavo, savo birtokos esetű alakokat használják; az irodalmi nyelvi kuris névmás helyett a nyelvjárásban a katras alakot használják; a kiekvienas névmást a nyelvjárásban a belarusz kožnas. szóval helyettesítik. A nyelvjárás névmásainak ragozása valamivel jobban eltér az irodalmi nyelvétől. Az irodalmi nyelvhez hasonlóan egyes névmások csak eset és szám szerint ragozódnak — ezeket nemnemi névmásoknak nevezik —, mások eset, szám és nem szerint — ezek a nemi névmások. A nemnemi névmások közé tartoznak az első és második személyű személyes névmások, a birtokos névmás, valamint a kas, niekas, viskas névmások. A mondatban rendszerint főneveket helyettesítenek. A nemi névmások az összes többi névmás. A mondatban mellékneveket helyettesítenek. 1. Nemnemi névmások Egyes szám Alanyeset (V.) àš, ã·šę~ãšei, tù, tū·ję~tūjei Birtokos eset (K.) manęs~manies, manį~manę, mãn~manè, tavęs~tavies, tavį~tavę, tãv~tavè, savęs~savies, savį~savę, sãu~savè Részes eset (N.) màn, tàu, sàu Tárgyeset (G.) manį~manę, mãn~manè, tavį~tavę, tū̃~tavè, savį~savę, sãu~savè Eszközhatározói eset (Į.) màn, tàu, sàu Helyhatározói eset (Vt.) manį~manyjè, tavį~tavyjè, savį~savyjè 187 Többes szám V. mẽ's, jū's K. mū̃su ~ mūsų, jū̃su ~ jūsų N. mū̃m, jū̃m G. mū̃m, jū̃m Į. mū̃m, jū̃m Vt. mumìs~mumysė, jumìs~jumysė A hosszabb alanyesetű alakokhoz nyomatékosító partikula járul. Mivel a II. személyben a -ai partikula hozzáadásakor hiátus keletkezett, közbeiktatódott a j, majd a j -ai > -ei alakult. Analógia alapján az I. személyben is -ei került a várt -ai helyére. Az egyes szám birtokos esetében háromféle alak használatos. Az első alakok az i-tövű főnevek egyes számú birtokos esetének ragját veszik fel; ez valószínűleg újonnan került be a birtokos esetű egyes és többes számú helyhatározói alakok mintájára, amelyek i-tövű ragokat tartalmaznak. A manę, tavę, savę alakok régi birtokos esetű alakokból jöttek létre a tárgyeseti jel -n hozzáadásával. A nyelvjárásban tárgyeseti jelentésben is használatosak. A rövid alakok a régi birtokos-tárgyeseti alakok. A nyelvjárásban továbbra is birtokos és tárgyeseti jelentésben használatosak, míg a köznyelvben csak tárgyeseti jelentésben. Az egyes szám részes esetű mán alak végső n-jének lágysága azt mutatja, hogy a -i < -ie itt később esett ki, mint a köznyelvben, ezért az n-nek még nem volt ideje megkeményedni. Az egyes szám tárgyesetéhez lásd az egyes szám birtokos esetét. Az egyes szám eszközhatározói alak fonetikailag egybeesik az egyes szám birtokos-tárgyeseti rövid alakjaival, de nincs alapunk azokat azonos eredetű alakoknak tekinteni. Hasonló egyes számú eszközhatározói alakok más nyelvjárások némelyikében, valamint a lett nyelvjárások egy részében is előfordulnak. A többes szám részes esete a nyelvjárásokban széles körben elterjedt, -s nélküli alakot mutat, amely a többi többes számú részes eset mintájára jött létre; ezekben a nyelvjárásokban kettős számú alakjuk vagy ragjuk van. A többes szám tárgy- és eszközhatározó esete egybeesik. Az eszközhatározói alak megfelel a köznyelvi mumís alaknak, csakhogy a nyelvjárásban az -s az analógia hatására, más nyelvjárási többes számú eszközhatározói alakok mintájára elmaradt, az i pedig a nyelvjárás hangtani szabályai szerint kiesett. A nyelvjárási többes számú tárgyeset teljesen eltér a köznyelv megfelelő alakjától. Ugyanezek az alakok néhány más litván és lett nyelvjárásban is megtalálhatók. Endzelynas az ilyen tárgyeseti alakokat tárgyeseti jelentésben használt részes vagy eszközhatározói esetnek tekinti2. Hogy valójában mi a helyzet, nehéz megmondani. Egyes szám V. kàs, niẽks, viskàs K. semmit~semmi, semmit~semmi, mindent~minden N. valakinek, senkinek, mindenkinek G. valamit~valamit, semmit~semmit, mindent~mindent I. kũ̃~kuõ, niẽk~niekų, niẽkõ~niekuo, viskõ~viskuõ 1 Žr. D r. F r. K u r c h a t, Grammatik der litauischen Sprache, §§ 854, 855, 859, Halle, 1876. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 347 §, Rīgā, 1951. 2 Žr. J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 352 §, Rīgā, 1951. 188 Ezeknek a névmásoknak a ragozása az 1k.-tól kevéssé különbözik. A viškas nyelvjárásban a névmás végig végződéshangsúlyos, az 1k.-ban pedig tőhangsúlyos. Ezeknek a névmásoknak csak egyes számuk van. 2. Nemi névmások A nemi névmásokat a tövek alapján a legcélszerűbb áttekinteni. a tő Egyes szám. V. tàs, tas̃~tasai, ši.tas~šitas, ki.tas~kitas K. tǫ~tǫ, ši.ta~šito, ki.ta~kito N. tãm, ši.tam, kitam G. tų~tą, ši.tų~šitą, ki.tų~kitą Į. tǫ~tuo, ši.to~šituo, kit~kitu Vt. tãm~tame, ši.tam~šitame, kitãm~kitame Többes szám V. tẽ~tie, ši.te~šitie, kit~kiti K. tų, ši.tų, kitų N. tiẽm, ši.tem, kitiem G. tǫs~tuos, ši.tǫs~šituos, kitǫs~kitus Į. tēs~tais, tēm~taim, ši.tes~šitais, ši.tem~šitaim, kitēs~kitais, kitēm~kitaim Vt. tuõs~tuose, ši.tos~šituose, kituõs~kituose Ugyanígy ragozódik az anas, katras, vi.sas is. Az egyes szám helyhatározói esetében a várt cirkumflex helyett akut hangsúlyú végződés áll. Az akut hangsúly valószínűleg a részes esettel való analógia alapján alakult ki, amely a nyelvjárásban egybeesik a helyhatározói esettel, miután kiesett annak szóvégi -e-je. A többes szám részes esetében -s nélküli formák vannak, amelyeket más többes számú részes esetek mintájára alakítottak ki; ezek a nyelvjárásban kettős számú végződéseket vagy kettős számú részes esetű alakokat mutatnak. A többes szám eszközhatározói esetének kétféle alakja van. Az első alakok megegyeznek az 1k. megfelelő alakjaival. A másodikak a nyelvjárás sajátos új képzései. Ilyen végződésűek a biržai nyelvjárás valamennyi (į) a-tövű névszavának eszközhatározói alakjai. Különösen Biržaitól északnyugatra honosodtak meg, ahol az 1k. alakokat szinte egyáltalán nem használják. Az ilyen alakok kialakulásának alapja magának a nyelvjárásnak a morfológiájában keresendő. Mivel az összes többi tőosztály névszavainak többes számú eszközhatározói esetében kettős számú alakjai vagy végződései vannak, ezek -m-re végződnek, például: galvǫm, akim, pelėm, sunim, tǫm, baltǫm, baltǫsǫm. Az analógia alapján az (į) a-tövű névszavak többes számú eszközhatározói esetének szóvégi -s-e -m-re változott, amelyet a kettős számú végződésből vettek át. Így jöttek létre a következő alakok: kalnēm~kalnam, bãtēm~bãtaim, brōlem~brōliaim, tēm~taim, ši.tēm~šitaim, baltēm~baltaim, baltaišēm~baltaisiam stb. Az 1k. alakjai valószínűleg újabbak, később alakultak ki a nyelvjárásban, az 1k. hatására. Tehát 189 E sajátos biržai alakok ragja kontamináció útján keletkezett, amikor a régi (i) a tőtípus többes számú eszközhatározói ragja az új nyelvjárási többes számú eszközhatározói jelölővel, a -m-mel kereszteződött. Elterjedését segíthették a lett nyelv tēviem típusú, szóvégi -m-re végződő eszközhatározói alakjai. ia tő Egyes szám Alanyeset jìs, jisė~jisai, tōks, toksė~toksai Tárgyeset ją~jō, toką~tokio Birtokos eset jām, tokām Részes eset jį~jį, tokį~tokį Eszközhatározói eset jō~juō, tōk~tokiu, tokō~tokiuō Helyhatározói eset jām~jamē, tokām~tokiāmē Többes szám V. jẽ~jie, tokẽ~tokie K. jų, tokų N. jiem, tokiem G. jōs~juos, tōkōs~tokius, tokōs~tokiuos Į. jēs~jais, jēm~jāim, tokēs~tokiais, tokēm~tokiam Vt. juos~juose, tokiuos~tokiuose Ugyanígy ragozódnak a kŏks, jŏks, nejŏks, ši.toks, kitŏks névmások is. Mindezen névmások ragozása alig különbözik a litván köznyelv megfelelő névmásainak ragozásától. Egyes szám alanyesetben a nyelvjárás emfatikus névmásokat használ. Az egyes szám helyhatározói, valamint a többes szám részes és eszközhatározói alakjainak a köznyelvtől való eltérései ugyanúgy magyarázhatók, mint az a tövű névmások esetében. A tōks névmás a köznyelvtől eltérően a nyelvjárásban következetesen oxiton. A szokásos egyes szám eszközhatározói és többes szám tárgyeseti alakok mellett ez és más, ilyen típusú névmások hosszabb alakokkal is rendelkeznek, amelyek végződése nem rövidült meg — ezeket az alakokat a köznyelvben nem használják. A ši.toks, kitŏks, nejŏks névmásokban a hangsúly a tőre, nem pedig a végződésre esik, ellentétben e tőcsoport többi névmásával. o tő Egyes szám Alanyeset tō, ši.to, kit~kità Birtokos eset tōs~tōs, ši.tos~šitos, kitōs~kitōs Részes eset tāi, ši.tai~šitai, kitai Tárgyeset tū~tą, ši.tu~šitą, ki.tu~kitą Belső helyhatározó eset tō, ši.to, ši.tu~šita, kit~kitą Helyhatározó eset tāi, ši.tai, kitai 190 Többes szám V. tós, ši.tos, ki.tos K. tū¹, ši.tu, kitu- N. tóm, ši.tom, kitom T. tôs, ši.tos, ši.ts~šitas, kìts~kitas Eszk. tóm, ši.tom, kitom Helyh. tós~tosè, ši.tos~šitosè, kits~kitose Ugyanígy ragozódik az anò „ana”, a katrò „katra”, a vls~visà is. A nőnemű egyes szám alanyesetében érdekesek a szokatlan végződésű, tò típusú alakok. Lehetséges, hogy ezek emfatikus alakok maradványai. Miután az -ai emfatikus partikula a nyelvjárásban a hímnemű, névelőszerű alakok egyes számú alanyesetét kezdte jelölni, a nőnemű névelőszerű alakok jellemzője pedig a -ji (-ja) névmás lett, ez a névmás analógia útján maga is betölthette az emfatikus partikula funkcióját. Így a baltasai, baltoji, (baltoja) alakok mellett a tasai emfatikus névmás analógiájára létrejöhetett a toji (toja) alak. Hogy ez az újonnan keletkezett alak a nyelvjárásban nem névelőszerű volt, azt az mutatja, hogy a névmás csak az egyes számú alanyesetben járult hozzá, továbbá a névelőszerű névmásokat a nyelvjárásban nem használják. Mivel a -ji (-ja) névmás itt pusztán formai toldalék volt, analógia következtében jött létre, könnyen el is tűnhetett. Így a toji, (toja) alakból a nyelvjárásban toj, majd tò lett. Az ilyen rövidülés fonetikailag lehetséges a biržai nyelvjárásban; vö. az egyes számú helyhatározó esetben a šakõ<šakojè, galvõ<galvoje alakokat, ahol szintén kiesett a szóvégi magánhangzó, majd a j. A nyelvjárás baltoji<baltoji (baltoja) típusú névelőszerű alakjaiban a j megmaradt, mivel itt a névelőszerű alak kapcsolatát hangsúlyozza a ji névmással, ez a kapcsolat pedig a nyelvjárásban még meglehetősen erős. Ezért a tò típusú alakokat rövidült emfatikus névmásoknak kell tekinteni, ugyanolyan képződményeknek, mint a tasė~tasai típusú nyelvjárási alakokat. Az egyes számú eszközhatározó esetben a szokásos alakok mellett ismeretlen eredetű, fonetikailag a hímnemű, a-tövű főnevek egyes számú eszközhatározó eseteivel egybeeső alakok is használatosak. Az egyes számú helyhatározó esetben tŏ(j)<tojè volna várható, de az egyes számú részes eset alapján a tái alak használatos, mert más tőtípusok egyes számú helyhatározó esetei is közelítenek a részes esethez. A többes számú részes és eszközhatározó esetben -s nélküli alakok állnak, akárcsak a nyelvjárás összes többi névszavánál. A tõs típusú többes számú tárgyeseti alakok fonetikailag egybeesnek a megfelelő hímnemű alakokkal. Aligha volna alapja annak, hogy az o-tövűek többes számú tárgyeseti tõs<tãs alakját feltételezzük, mivel a névelőszerű melléknevek nőnemű többes számú tárgyesete, a baltù·sis<baltánsias azt mutatja, hogy ebben a végződésben volt n, márpedig a melléknevek a névmások szerint ragozódnak. A tõs alaknak tehát valamilyen más eredete van. Talán az ilyen típusú alakok, valamint az egyes számú eszközhatározó eset hasonló alakjai hímnemű alakok, amelyeket valamilyen okból nőnemű jelentésben kezdtek használni. io tő Egyes szám V. i², jinè~jinai, tŏk~tokia, toki, tokì K. jõs, tokõs N. jai, tokái 191 G. jū~ją, tokū~tokią Į. jõ, tõk~tokią Vt. jąi, tokiài Többes szám V. jōs, tokōs K. jū, tokū N. jōm, tokōm G. jōs, tōkēs~tokiàs I. jōm, tokōm H. jōs~josē, tokōs~tokiosē Hasonlóképpen ragozódik a kõk~kokià, kokì, jōk~jokià, ši.tok~šitokia, višõk~visõkia, kitõk~kitokia is. Az utóbbi három névmás hangsúlya végig a tőre esik. A tõk~tokia névmás és a többi ilyen típusú névmás a köznyelvtől eltérően a nyelvjárásban végig oxiton. Az egyes szám alanyesetű, tokì típusú alakok, úgy tűnik, ugyanolyan jellegűek, mint a tõ, ši.to, anõ, nevezetesen hangsúlyos, lekopott végződésű alakok. Így tehát tokì < *tokýji (*tokýja), ami azt mutatja, hogy a nyelvjárásban a -ja végződésű névmási tövek mellett voltak -ji végződésű névmások is < -jì, például a *tokýji (*tokýja) névmás első komponense és talán a tõk < toki is. Hogy ilyen kettős végződések lehetségesek e névmás tövében, azt más nyelvi tények mellett a magyar nyelv e névmási tövű főneveinek kettős alakjai is mutatják, például: valdžià, dvasià, de martì. Az egyes szám eszközhatározó, egyes szám helyhatározó, többes szám részes eset, többes szám tárgyeset és többes szám eszközhatározó alakjai olyan típusúak, mint az o-tövű alakok, ezért a köznyelvtől való eltéréseik ugyanúgy magyarázhatók, mint az o-tövűeké. N é v m á s o k önmaga, önmaga Egyes szám Alanyeset pàts, pàĩ~pati Birtokos eset patẽs~patìes, pačõs~pačios Részes eset pačám, pačái Tárgyeset pá.ti., pà.čū.~pàčią Eszközhatározói eset pàč~pačiu, pàč~pàčia Helyhatározói eset pačām~pačiame, pačái Többes szám V. pà.ti.s, pà.čōs K. pačū', pačū' N. patiēm, pačōm G. pàčēs~pačius, pàčēs~pačias Į. pačēs~pačiais, pačēm~pačiām, pačōm Vt. pačūdōs~pačiuosē, pačōs~pačiosē 192 Amint látható, egyes esetekben ez a névmás régi, o-tövű ragokat őriz, például az egyes szám alanyesetében, birtokos esetében, tárgyesetében és a többes szám alanyesetében. A standard litván nyelvtől eltér az egyes szám helyhatározói esete, amely az egyes szám részes esetéhez igazodik, akárcsak más névmásoknál. A standard litvántól eltérően az egyes számú nőnemű névmás részes esetben a végződésen hangsúlyos. A többes szám eszközhatározó esetében a hímnem a standard litván alak mellett egy sajátos biržai végződésű alakot is használ, amelyről már esett szó. 3. Összetett névmások A köznyelvhez hasonlóan a nyelvjárásban is vannak összetett névmások, például: ki.tkas, kaškas, kaži̇pkas, kažinkoks, biìkas, biìkatras, biìkoks. Úgy ragozódnak, ahogyan második alkotóelemük ragozódik. Az összetett névmások nė_vìens, ke_kàs úgy ragozódnak, mint a vìens, kàs; a tas_pàts névmás mindkét szava ragozódik, a toks_pà?i névmásnak pedig az első szava. A biržai nyelvjárás névmásai И.П. ЯШИНСКАЙТЕ Összefoglalás A biržai nyelvjárás névmásai az irodalmi nyelvhez hasonlóan személyes, visszaható, birtokos, kérdő, mutató, vonatkozó, határozatlan és határozatlan névmásokra oszlanak. A biržai nyelvjárás és az irodalmi nyelv névmásainak ragozásában vannak bizonyos eltérések. A nyelvjárásra jellemzőek a nyomatékos névmások. Az analógia terjedésével összefüggésben a ragozási rendszer egyszerűsödésének tendenciája figyelhető meg. Érdekesek azok a személyes névmások, amelyekben egyes számban a birtokos, tárgyesetű és eszközhatározói eset rövid alakjai, többes számban pedig a tárgyesetű és eszközhatározói eset alakjai egybeesnek. Egyes névmások sajátossága, hogy egyes számban a részes és a helyhatározói eset alakjai egybeesnek. Néhány névmásnál a hím- és nőnemű alak azonos egyes számú eszközhatározói esetben. A nyelvjárásban sajátos új alakulat figyelhető meg: a hímnemű névmások többes számú eszközhatározói esetének alakjai. 13. Kalbotyros klausimai II.