Kuršių Neringos žvejų lietuvių tarmė ir lietuvių kalbos įtaka šių žvejų latvių kalbai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, II LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A KURŠI-FÉLSZIGET HALÁSZAINAK LITVÁN NYELVJÁRÁSA és a litván nyelv hatása e halászok lett nyelvére K. MORKŪNAS ir A. SABALIAUSKAS Bevezető megjegyzések A Neringa név a történelmi dokumentumokban már a 13. században szerepel. A dokumentumokban e név különféle alakjai fordulnak elő: Neria, Nerei, Nergia, Nerya, Nerie, Nerye, Nerge, Nerga és mások.1 E szavakhoz rendszerint a Curoniensis jelző is társul. Például Dusburgi Péter (1330 körül hunyt el) „Chronicon Terrae Prussiae” című művének harmadik részében ezt írja: „Anno Dn. MCCLXXXIII octingenti viri de Lethowia equites tempore hyemali per Neriam Curoniensem intraverunt Sambiensem terram et duo territoria ejus scilicet Abendam et Pubetam per incendium et rapinam vexaverunt, occidentes CL. homines cristianos, et nullo eis resistente omnes salvi redierunt”2. Ugyanott külön fejezet is található „De edificacione castri novi in terra Sambia supra litus maris salsi in Neria Curoniensi”3 címmel. Az említett Dusburgi-krónika másik helyén ez olvasható: „Anno domini MCCCVI1 in die beati Georgii Mansto et Sudargus et alii nobiles de Samethia cum V milibus equitum circa castrum novum in Neria Curoniensi intraverunt terram Sambie et territoria Powundie et Rudowie incendio vastaverunt”4. A helynév eredetéről nehéz bármi biztosat mondani. Többféle magyarázat létezik. F. Kluge úgy véli, hogy a Nehrung a német alsónémet Niederung „mélyföld” szó átalakított alakja. E nézethez H. Paulius is csatlakozott (Deutsches Wörterbuch, 4. Aufl, (1935), 375)6. G. H. F. Nesselmann (Thes. ling. Pr., 111) ezt a helynevet a litván nerti szóval hozta összefüggésbe7. Mások azt állították, hogy a régi- 1 Vö. R. Ekblom, Uppsala Universitets Årsskrift, 13, 138, Uppsala - Leipzig (1948); H. Frischbier, Preussisches Wörterbuch, 2, 93-4, Berlin, 1883. 2 Vö. Scriptores Rerum Prussicarum, herausgegeben von Th. Hirsch, M. Töppen, E. Strehlke, 1, 144, Leipzig, 1861. 3 Vö. ugyanott, 144. 4 Vö. ugyanott, 174-5. 5 Vö. F. Kluge, Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 347, Berlin-Leipzig, 1924. 6 Vö. R. Ekblom, ugyanott, 133. 7 Vö. ugyanott, 141-2. 131 a porosz *neria szóból, csakhogy ez a szó egyetlen óporosz nyelvemlékben sem fordul elő. A Neringa nevet megpróbálták a Hérodotosz által említett neurákkal8 is összefüggésbe hozni. Az utóbbi időben R. Ekblom azt bizonygatta, hogy ez a helynév skandináv eredetű9. A Curoniensis jelző valószínűleg Neringának Kurlanddal (Curonia) való szomszédsága miatt keletkezett; Klaipėda is hozzá tartozott 1328-ig10. A Kuršių-öböl földnyelvén már igen régről találhatók emberi nyomok. A legrégibb régészeti lelet az ember által megmunkált és Rasytė közelében talált jávorszarvas-agancs; a szakemberek véleménye szerint körülbelül 10 000 éve fekszik a földben. A késő kőkorszakból meglehetősen sok lelet került elő a Kuršių-öböl földnyelvén, amelyek az akkori lakosság viszonylag magas kultúrájáról tanúskodnak11. Természetesen ezeknek az emberi nyomoknak aligha van bármi közük a Kuršių-öböl földnyelvének későbbi, történelmi korokban élt lakóihoz. A Kuršių-öböl földnyelékének lakói főként halászatból éltek. Ezt a természeti adottságok határozták meg: a félszigetet egyik oldalról a Balti-tenger, a másikról a Kuršių-lagúna veszi körül, szántóföld pedig szinte egyáltalán nincs. Régebben a Neringa halászai feltehetően főként a lagúnában halásztak; a lagúna partján halászfalvak is kialakultak, amelyeket már meglehetősen korán említenek az okmányok: Rasytė például 1372-ben, Nida pedig 1437-ben szerepel12. A. Bencenberger a következő mondát hallotta Nida és más települések alapításáról. Klaipėdában elfogtak három rablót, akik közül az elsőt Švarcerinek, a másodikat Preilerinek, a harmadikat Niderinek hívták. Kivégzésük helyett tutajokon a tengerre bocsátották őket. A hullámok a Kuršių-öböl földnyelvének dűnéihez sodorták a tutajokat, és itt Švarceris alapította Juodkrantė települést (németül Schwarzort), Preileris Preilát, Nideris pedig Nidát13. Ahogyan P. Šmitas helyesen megjegyezte14, ennek a mondának annyi történelmi alapja van, hogy a dűnék lakóinak jelentős része különféle menekültektől és a vihar által odasodort halászoktól származott. Valójában a Kuršių-öböl földnyelékének régi lakói különböző időszakokban és különböző vidékekről érkezett ősöktől származnak. Elképzelhető, hogy a legtöbben Lettországból települtek ide. P. Einhorn 1649-ben Historia lettica című művében azt írja, hogy a németül is tudó lettek az egész tengerparton egészen Danzigig élnek. Ők maguk már nem tudják, honnan és mikor érkeztek ide őseik15. A súlyos jobbágyság és a hosszú katonai szolgálat miatt később is sok lett menekült Neringába. A dűnék lakói azt mondogatták, hogy a későbbi lakosok „Finlandéból” költöztek ide. Ezt az elnevezést azonban kétségkívül összekeverik a „Lyfland” névvel. Hogy ők onnan költöztek el- 8 Vö. P. Šmits, Kuršu kāpu folklora, 4, Rīga, 1933; vö. még A. Bezzenberger, Die Kurische Nehrung und ihre Bewohner, 22 (182), Stuttgart, 1889. 9 Vö. R. Ekblom, ugyanott, 133–160. 10 Vö. J. Endzelīns, Par kurseniekiem un viņu valodu, 6 (újraközlés a „Burt nieks“ 1931-es kötetéből, 1102–8). 11 Vö. P. Kulikauskas, Iš lietuvių kultūros istorijos, 2, 73–4, Vilnius (1959). 12 Vö. A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 137, Göttingen, 1888. 13 Vö. A. Bezzenberger, Die Kurische Nehrung und ihre Bewohner, 24 (184). 14 Vö. P. Šmits, ugyanott, 10. 15 Vö. J. Endzelīns, ugyanott, 6. 132 hogy nem máshonnan, hanem Lettországból kerültek ide, azt a családneveik is mutatják16. Egyes családok Ausztriából költöztek a Neringára (a Romakarų család = németül Rademacher), mások Oroszország belsejéből (a Petrovičių és Bezorukų családok)16. Magától értetődik, hogy sok lakos Litvánia különböző, közelebbi vidékeiről is ideköltözött. A Lettországból érkezett halászok megőrizték nyelvüket. A többi helyről származó halászok többsége is megtanult lettül, és otthon is ezen a nyelven beszélt. A Kuršių Neringa helyi lakói azonban nem tartják magukat letteknek; még a lettet, illetve a lett nyelvet jelölő szavakat is a németből kölcsönözték (letis, letisku). Mindannyian kursenieksnek tartják magukat, akik kursisku nyelven beszélnek. E lakosok jellemző vonása, hogy úgyszólván egyáltalán nincs népköltészetük. Nehéz olyan embert találni, aki képes volna elmesélni egy mesét vagy elmondani egy dal néhány versszakát, nem is beszélve arról, hogy elénekelje. Ezt a különös jelenséget többféleképpen próbálták magyarázni. A. Becenberger szerint elsősorban a szegényes természet és maguknak a halászoknak a nyomorúságos élete okolható érte. P. Šmit úgy véli, hogy mindez a kursenieks elszigeteltsége miatt történt. P. Mitman szerint különféle vallási, szektás meggyőződések is hatással lehettek erre, amelyek tiltják a daléneklést és a mesemondást, mivel az ilyesmi bűn. Valószínűleg azonban mindhárom tényező szerepet játszik17. A régi kursenieks nyelvüket csak a Kuršių Neringa azon részén őrizték meg, amely egykor a burzsoá Litvániához tartozott, mivel itt valamivel kisebb volt a német nyelv hatása. A másik rész, amely mindvégig német uralom alatt állt, teljesen elnémetesedett. Igaz, A. Becenberger még azt írja, hogy a 19. század végén Šarkavában és Pilkupében is akadtak olyanok, akik lettül beszéltek. Rašytében A. Becenberger azt hallotta, hogy vannak idősebb emberek, akik értenek lettül, ám ő maga ilyenekkel nem találkozott18. A Kuršių Neringa halászai mindvégig élénk kapcsolatot tartottak fenn a környező litvánokkal: halat adtak el nekik, mezőgazdasági termékeket vásároltak tőlük. A Kuršių-lagúna túlpartjáról litvánok házasságkötés révén is folyamatosan ideköltöztek. A litvánokkal való élénk érintkezés a Lettországból érkezett halászokat is arra késztette, hogy megtanuljanak valamennyire litvánul. Emellett a litván nyelvet egészen az első világháború kezdetéig a Kuršių Neringa templomaiban is használták. Gyakori volt, hogy Neringa lakói három nyelven — lettül, litvánul és németül — tudtak. Paulius Megotas, aki segített Abelis Viliusnak Luther Enchiridionjának óporoszra fordításában, azt írja, hogy a kursi (= lett, K. M., A. S.) és a litván nyelvet is ismerte19 („…In deme ich mich nebenst meinem Tolkenambt Zum offtern in Visitationibus, Preuscher Littauscher und Churischer sprache, wie auch in Vertirung des Preuschenn Catechismi nach vermogen gebrauchen lassen…”)20. Kr. G. Milkus litván nyelvtanában megjegyzi: „Bey den Curen auf der Nahrung ist die Curische oder lettische Sprache als lingva domestica 16 Vö. J. Plāķis, Kursenieku valoda, 3, Rīgā, 1927. 17 Vö. P. Šmits, Kuršu kāpu folklora, 9. 18 Vö. A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 1. 19 Vö. G. Gerullis, Filologu biedrības raksti, 8, 51, Rīgā (1928). 20 Vö. ugyanott, 52-3. 133 használatban; emellett azonban a litván nyelvet is értik és beszélik, akárcsak a többi halász; istentiszteletüket is litván nyelven tartják”21. A Kuršių-nyárson, Karvaičiai faluban született Liudvikas Rėza, akiről A. Becenberger azt mondta: „das einzige Kind der kurischen Nehrung… welches sich einen Namen gemacht hat”22. A Kuršių-nyárs halászainak lett nyelvét meglehetősen alaposan kutatták. Erről a nyelvről már Povilas Ruigys is közöl néhány adatot litván nyelvtanában. Ezt írja: „A kuróknál meg kell jegyezni, hogy nyelvjárásuk a kurföldiek (akik leszármazottainak mondják magukat) nyelvjárásának és a halászok nyelvének keveréke; bár mindkét nyelvjárást külön-külön is használják, és saját tartományi szavaik, valamint fordulataik is vannak. Például: Meise náluk kenyeret jelent, Ko tu gribba mit csinálsz? Duodma adj nekem, Naude pénz, Manne myl Kungsin kedves uram, Meitine lány, Wessele pargājis üdvözlöm, Karautis kanál, Ką klaujas mit csinálsz? Tellis ökör. Főként gyengédebb kifejezéseik és udvarias fordulataik különböztetik meg őket egymástól”23. E vidék csaknem 300 szavát találjuk P. S. Pallas 1786–1789-ben Szentpéterváron kiadott „Linguarum totius orbis vocabularia comparativa” című szótárában24. M. I. A. Fiolkelis25 is írt erről a nyelvről, munkája azonban tele van mindenféle hibával26. I. P. Becker munkája megjelent a Pervalka halászainak nyelvjárásáról27. A Kuršių-nyárs halászainak lett nyelvét olyan neves baltisták is kutatták, mint A. Becenberger, J. Plakis és J. Endzelynas28. E halászok litván nyelvét eddig, mondhatni, senki sem kutatta. Ezért a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet 1957 júniusában dialektológiai expedíciót szervezett e településekre, és e sorok szerzőit küldte ki a Litván nyelvatlasz anyaggyűjtési programja alapján, hogy írják le az említett halászok litván nyelvét. Az expedíción a Lett Tudományos Akadémia Nyelvi és Irodalmi Intézetének munkatársai, E. Šmitė és M. Graudinia filológiai tudományok kandidátusai is részt vettek; céljuk az volt, hogy alaposabban tanulmányozzák e lakosság lett nyelvét. 21 Plg. Chr. G. Mielcke, Anfangs-Gründe einer Littauischen Sprach-Lehre, 165, Königsberg, 1800. 22 Plg. A. Bezzenberger, Die Kurische Nehrung und ihre Bewohner, 58 (212). Dėl L. Rėzos kilmės plg. taip pat K. Forstreuter, Zeitschrift für slavische Philologie, 14, 25-8, Leipzig (1937); P. Šmits, Kursu kāpu folklora, 6. 23 Plg. P. F. Ruhig, Anfangsgründe einer Littauischen Grammatik, 132, Königsberg, 1747. 24 Dėl čia randamų žodžių netikslumo plg. A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 2. 25 Plg. M. I. A. Voelkel, Die lettischen Sprachreste auf der Kurischen Nehrung, Heidelberg, 1879. 26 Plg. A. Bezzenberger, ten pat, 2-3. 27 Plg. I. P. Becker, Die Sprache der kurischen Fischer in Perwelk auf der Kurischen Nehrung, BB, 28, 257-81, Göttingen (1904). 28 Lásd az előző lábjegyzeteket. A. Becenberger a Neringa lettjeiről az „Aust­rums” folyóiratban is írt, XII, 21–25 (1896). 134 A legtöbb olyan régi lakost, aki lettül és litvánul is tud, Nidában találták, ahol az expedíció résztvevői a leghosszabb időt töltötték; Preilában és Pervalkában egy-egy tucatnyit, Juodkrantėben pedig néhányat találtak. A második világháborúig jóval többen voltak, de a németek visszavonulásuk során erőszakkal evakuálták e vidék lakóit, és később csak egy részüknek sikerült visszatérnie szülőföldjére. A legtöbb nyelvjárási anyagot a nidai lakosoktól jegyezték fel: Jono Pinkys, Mikelis Pugelis, Dovydas Pinkys és Jonas Sakutis; a juodkrantėiektől: Martynas Šilbakas és Mikelis Pičius; a pervalkaiaktól: Mikelis Bastikis, Mikas Bastikis és Fricis Pleikis; a preilaiaktól: Martynas Kakis, Marija Jakaitienė és mások. Minden megkérdezett a régi nemzedék képviselője, életkoruk többnyire 70–85 év. Nem sikerült észrevenni számottevő nyelvjárási különbséget a Kuršių Neringa egyes településeinek lakói között. Leggyakrabban csak egy-egy apró lexikai eltérés, valamint a nyelvtudás és az irodalmi nyelv hatásának mértéke különbözik. Fonetika I. Hangsúly és hanglejtés A Kuršių Neringa halászainak litván nyelvjárásában általános a hangsúly visszahúzása. A hangsúly itt a rövid és hosszú szóvégről hosszú és rövid tőre húzódik vissza. A rövid szóvégről mindig a tőre (hosszúra vagy rövidre) kerül át a hangsúly, míg a hosszú szóvégben néha megmarad, például meglehetősen gyakran a határozószókban: mažai, skersai, daugáũs~daugiaũs, arčáũs~arčiau, az igék jövő idejének III. személyében: statý~statỹs, pataisý~pataisỹs, padarý~padarỹs, valamint néhány más esetben. Az egyes szavak néha megtartják a szóvégi hangsúlyt, máskor pedig a tőre esik a hangsúly, például: arklìs ir árklis~arklỹs, kapaĩ ir kàpai, kviečiaĩ ir kviečiaĩ~kviečiai. A hangsúlyozás ilyen váltakozása ugyanannak a nyelvjárásbeszélőnek a beszédében is megfigyelhető. Más, hangsúlyt visszahúzó litván nyelvjárásoktól eltérően29 a leírt halász-nyelvjárás még a hosszú, emelkedő hanglejtésű szóvégről is visszahúzza a hangsúlyt. Még ebben az esetben is előfordul azonban, hogy ugyanaz a személy ugyanazokat a szavakat kétféleképpen hangsúlyozza, például: vaikams ir vaikaĩms, kálnams ir kañlams. A lett határvidéken beszélt litván nyelvjárásokhoz hasonlóan a Kuršių Neringa több szótagú szavaiban a hangsúly gyakran a szó közepéről a szó elejére húzódik vissza. A hangsúly-visszahúzás ilyen esetei kétségkívül a lett nyelv hatásával magyarázhatók. A hangsúly visszahúzása után az eredeti hangsúly nyomai nem maradnak meg: a hangnyomaték teljes egészében az újonnan hangsúlyossá vált szótagra összpontosul. A visszahúzott hangsúly hanglejtése rendszerint attól függ, milyen tőre kerül át a hangsúly. Ha a hangsúly rövid magánhangzót tartalmazó tőre kerül, a hanglejtés mindig rövid: drùška~druskà, su žėme~su žeme, pàti~pati, mažì~maži, vìsi~visi, kèturi~keturi, sèpti·ni (ir septì·ni)~septyni, èsu~esù, mètus~metùs, ràgu~ragù, vìsu~visų, svèčiai~svečiai, būvau~buvau, sèsuo~sesuõ, šùlinì~šulinỹs, dėbėsai~debesiai „dėbesys“, dàktarai~daktarai. 29 Vö. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, 113, 115, 120, Kaunas, 1948. 135 Ha a hangsúlyt a szóvégről a tő első szótagjára vonják vissza, a hangsúlyos szótag rendszerint akut, míg ha a tő cirkumflexes szótagjára vonják vissza, cirkumflex hangsúlyt kap, például: á rklis~arklys, árklams~arkliams, žmóna~žmonà, lýtus~lytùs „eső“, sūnaus~sūnaũs; banga~bangà, barzda~barzdà, ranka~rankà, perkū~perkų, diena~dienà, tvorà~tvorà, vaikai~vaikaĩ, ungurìu~ungurių, ungurìams~unguriams, dienoms~dienóms, kambariai~kambariaĩ, eiguliai~eiguliaĩ. A nyelvjárásban világosan hallható a rövid, az akut és a cirkumflex intonáció. A rövid intonáció nem különbözik az irodalmi nyelv megfelelő intonációjától (lk.). Rendszerint a rövid hangsúlyos magánhangzókon fordul elő, például: visas, miškas, būtas „ház“, kèpt, užnėšt, kàst, mànà~māno, tàvà~tàvo, senèsnis, mažèsnis, nepàkelą~nepàkelia. A rövid intonáció néha az irodalmi nyelv cirkumflex intonációja helyett is előfordul, például: vàlandas~valandas, žèmę~žemę, kèpę~kėpę, tèvelis~tėvelis. Az akut intonáció a hosszú hangsúlyos magánhangzókon és a kettőshangzók első elemén fordul elő: bėga, vyrai~vỹrai, šonai, kótas, būsiu~būsiu, saulė~saulė, gaunu, áudra, paléidau, sámtis, kàm. Ez az intonáció az irodalmi nyelv rövid intonációja helyett is megjelenik az i, u+l, m, n, r vegyes kettőshangzók és az ui kettőshangzó első elemein: mìltai~miltai, dirba~dirba, bùlvės~bulvės, pūika~puika „puikì“. Az újonnan kialakult vegyes kettőshangzók is kaphatnak akut intonációt, például: gèrs~gėras, nám s~namas, tūr~turi. A cirkumflex intonáció a hangsúlyos hosszú magánhangzókon (gẽ:ras~gėras, kã:ras~kàras, ì:st~įsti, sù:st~siūsti) és a kettőshangzókon fordul elő. A kettőshangzókban a cirkumflex intonáció feltehetően leginkább mindkét elemen hallható, például: náujas, sáusas, vàikas, lãivà~laivą, dãngų~dangų, banga~bangà, pìrkti, gĩntaras, sùn kai~sunkiai, kùr. Az intonáció kiejtése azonban nem mindenkinél (sőt, még ugyanannál a beszélőnél sem mindig) egyformán világos (más példákban a második összetevőn jelölik). II. Hangrendszer és az egyes hangok megfelelései Hangrendszerét tekintve a leírt nyelvjárás alig különbözik a litván irodalmi nyelvtől. Itt csak a nyelvjárás hangrendszerének legjellemzőbb sajátosságait emeljük ki. Magánhangzók és kettőshangzók. A rövid i, u magánhangzókat a Kuršių Neringos halászainak nyelvjárásában kevésbé feszesen ejtik, mint a kapsų nyelvjárásban, például: visas~visas, visi~visì, mūša~mūšà, guli~gulì³⁰. Az irodalmi nyelv ė, o magánhangzói az abszolút szóvégi végződést kivéve többnyire változatlanul maradtak: tėvas, bėga, tėvelis~tėvelis, dà:vèm, brólis, sodìt~sodìti „ültetni“, nežinom. Az abszolút elsődleges szóvégi végződésben ezek a magánhangzók hangsúlytalanok (hangsúlyosan szinte soha nem fordulnak elő, mivel a hangsúlyt rendszerint visszavonják a szóvégről), és rendre ę-vé (vagy e-vé), illetve a-vá alakultak, például: žẽmę (žẽme-nek is ejtik)~žẽmę, dalgė ~ dalgė, vìrę (vagy vìre)~virė, būva~būvo, dárba~dárbo, turėja~turėjo. A gyökérben álló úgynevezett nazális magánhangzókat rendszerint az irodalmi nyelvhez hasonlóan ejtik, például: kà:sti~kąsti, žã:sis~žąsis, šã:la~šąla, paspė:st~pa- 30A példákban a nyelvjárás kevésbé feszes i, u hangjait külön jelekkel nem jelölik, vagyis i, u írásmódot alkalmaznak. 136 spėsti, skėst~skęsti, lišt~lišti, grįšta~grįžta, pasiūst~pasiūsti, skūsties~skųsties „skųstis“. A szóvégi a, e néha u-vá, i-vé alakul, pl.: lenčiu~lenčia, an- taru~antára „antrą“, būvis~buvęs, mātis~mātės, pasėnis~pasėnęs. Ezeket a magánhangzókat csak nagyon ritkán ejtik zēmaitiškai³¹, pl. kan „ką“, ąžuoline „ąžuolinė“. A litván nyelvjárás kettőshangzói ie, uo többnyire épen megőrződtek, például: miėstas, lietuviškai, kiek, duona, anúos. Előfordulnak azonban olyan elszigetelt szavak, amelyekben a kettőshangzók ie, uo — egyes žemaitai nyelvjárásokhoz hasonlóan — egyhangzóként hangzanak, például: mī'li, pri'plauka, pri's, nū, šō „kedvesek”, „kikötő”, „előtt”, „-tól/-től”, „kutya”. A litván nyelvjárás ai, ei kettőshangzói a szó tövében és a szó végén változatlanok maradnak. Csak nagyon ritkán válnak — akárcsak Žemaitai területén — egyhangzóvá, például: vakā'lis, vakā'li „gyermekecske”, „gyermekecske!” A hangsúlyos rövid magánhangzók a leírt nyelvjárásban rövidek: vīzas, mūša; csak a vegyes kettőshangzókban (i, u+l, m, n, r) és az ui kettőshangzóban nyúlik meg a hangsúlyos i, u, félhosszúként ejtve, bár nem olyan világosan, mint a kelet-aukštaitai nyelvjárásokban, például: mīltai~miltai, būlvę~būlvė, pūika~pūika „puikė” (a példákban a félhosszúságot külön jel nem jelöli; ezt az emelkedő-csökkenő hanglejtés jele mutatja). A szó belsejében álló hosszú magánhangzók hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetben is hosszúak maradnak a nyelvjárásban: vī'ras~vyras, gi'vē'na~gyvena, dū'mai~dūmai, rū'kēnt~rūkenti „rūkyti“, i'lī'st~lišti, ka'snēlī~kasnėli. A szóvégi, hangsúlytalan hosszú magánhangzók (a hangsúlyosak nagyon ritkák) mindig röviden hangzanak, például: ī'darba~į darbą, nā'kti~naktį, trīju šimtu~trijų šimtų, bū'tu~būtų, vī'ru~vyrų. A zárt szóvégben a hangsúlytalan hosszú magánhangzók szintén többnyire röviden hangzanak, de előfordul, hogy rövidülés nélkül maradnak, például: ārklis ir ārkli's~arklys. A régi rövid magánhangzók, valamint az abszolút szóvégi helyzetben ritkábban megrövidült hosszú magánhangzók gyakran kiesnek, például: āug~auga, reik~reikia, lē'k~lėkia, baūb~baūbia, grū'n~grūna, i'lēnd „lenda“, praaūšt~praaūšta, sudaušt~sudaužta „sudaužyta“, ēinam~einame, ēisim~eisime, ēinat~eináte, ēikit~eikite, bū'sit~būsite, tūr~tūri, pernāk't~per naktį, lōp~lōpo, nevalōt~nevaliotų „nepajėgtų“ (a gyakrabban használt feltételes módú, egyes szám harmadik személyű žinotu~žinotų alak mellett). Zárt szóvégi helyzetből leggyakrabban az a esik ki (a -as végű főnevek alanyesete > -s), például: kātins~kātinas, ōrs~ōras, bernūks~berniūkas, sēns~sēnas, jāuns~jāunas, žēnts~žentas, mē'ts~mėtas, šālts~šaltas, pardūots~pardūotas. Néha azonban ugyanezeket a szavakat teljes szóvéggel is kiejtik. A szóvégi a hangzó rendszerint akkor marad meg, ha kiesése nehezen kiejthető mássalhangzó-kapcsolatot eredményezne. De néha ebben az esetben is elhagyják az a-t, ezért a nyelvjárásban előfordulnak az északkelet-litvániai nyelvjárásokban használatosakhoz hasonló alakok³², például smākars „smakras”. A szóvégi u magánhangzó (abszolút és zárt szóvégi helyzetben egyaránt) mindig megmarad. A magánhangzórendszer további sajátosságai közül még néhány eset említhető: a) kontrakciók: nēšu~nešu neesú, nebē'tu~nebūtų nebeeitu, nebē't~ne-bēt nebeeīt „nebeeina“, nebāt'menu~nebātmenu nebeatmenu; < < < < 31 A régi nazális magánhangzók sorsáról a žemait nyelvjárásokban lásd: Lietuvių kalbos rašybos žodynas, 112; P. Jonikas, Pagramančio tarmė, §§ 22, 25, 27, 28, 33, 40, Kaunas, 1939. 32 Vö. Lietuvių kalbos rašybos žodynas, 121. 137 b) szinkópa: nebleidą~nebleido<nebeleido, nebgaleja~nebgalejo<nebegalėjo, nebmokėja~nebmokėjo<nebemokėjo, pastaise~pastaisė<pasitaise, gelžų~gelžių<geležių; c) anaptixis: rìbulis a rùbelis mellett (valószínűleg germanizmus) és rùblis, dėsera „dėsra”, aṅtaras „antras”. Mássalhangzók. A *dj, *tj kapcsolatok a régi rövid a és ai előtt a leírt nyelvjárásban többnyire d-ként, t-ként hangzanak, pl.: neleida~neleidžia, žodei~žodžiai, medei~medžiai, vōkietei~vokiečiai, trēteis~trečiais, mēdegos~medžiagos. Ebben az esetben azonban olykor affrikáták is hallhatók, pl.: brēdžai~brėdžiai a brēdei mellett, vōkiečai~vokiečiai. Minden más esetben (a lk. ią, iau, io, iu, ių, ię, valamint ia<*ijā előtt) az affrikáták mindig kiejtésre kerülnek: valdžia~valdžia, valdžia, žōdžā~žodžio, džāukšmas~džiaugsmas, džū́t~džiūti, blčų~bličių, kviečų~kviečių, bū́čau~būčiau. A jelen idejű igealakokban azonban, akárcsak néhány tengerparti žemait nyelvjárásban, olykor hiányoznak az affrikáták, pl. parōdāu „parodžiau”. A szó belsejében a lágy p, b után j hangot ejtenek, pl.: papjautas, nusipjaut, bjaūrus~biaurus, a szó végén viszont e mássalhangzók után a j nem hallható (verpa~verpia). Más lágy ajakhangok után a j-t nem ejtik. Más litván nyelvjárásokhoz hasonlóan a szó elején, ie előtt ejtik a j-t, pl. ieškot. A szóvégi rövid a kiesésekor abszolút szóvégi helyzetbe kerülő j is kiesik, pl.: važiuo~važiuoja, žvejo~žvejoja, žaibuo~žaibuoja. A nyelvjárásban csak lágy l van, pl.: liga~liga, smēlis, šluota, lāngus, kaulus, sulōpīta~sulopyta, alaus, plūta~pluta, alksnīne~alksnynė, elkūone~elkūonė „alkūnė”, su gālva, pāmaldose~pamaldosė. Az l mássalhangzó ilyen kiejtése a leírt nyelvjárásban kizárólag a német nyelv hatásával magyarázható. A német nyelv hatásával kell magyarázni az s mássalhangzó š-vé alakulását is p és t előtt, pl.: špiritas~spiritas, študentai~studentai, štālīnas~Stalinas. Ilyen s > š-t néhány más litván nyelvjárásban is találunk³³, valamint a Kuršių Neringa halászainak latvian nyelvjárásában is³⁴. A nyelvjárás mássalhangzó-rendszerének további sajátosságai közül említendő: a) mássalhangzó-asszimiláció: išiskāst~išsikąsti, išsidī.rpt~išsidirbti, isigēręs~išsigėręs, užstōtum~užstotum, užšōve~užšovė, abegōjom~apbėgiojom, ataiše~attaisė, adūot~atduoti, ādrēkis~atdrėkis „atodrėkis”; b) mássalhangzó-betoldás: drū́ktas~drūktas „drūtas”, žāltī:s (žāltis)~žalktys „žaltys”, smilktīne~Smiltynė „Smiltynė”, strōve~strovė „srovė”. Morfológia Néhány főnévi képző: 1. -ujis. Csak a paskūjis „utolsó” melléknevet hallották, amelynek – a határozott melléknevekhez hasonlóan – kiemelő jelentése van, pl.: paskūjis nāmas, paskūji kārta~paskui̇jį kartą. 33Vö. J. Gerullis és Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, 23, Kaunas, 1933. 34Vö. J. Plākis, Kursenieku valoda, 19. 138 2. -ikė (-ikė)~ -ikė. Az ezzel a képzővel alkotott szavak kicsinyítő jelentésűek: saulikė~saulikė, žuvikė~žuvikė, duonikė~duonikė. 3.-ukas (-iukas). Ezt a képzőt meglehetősen gyakran használják; kicsinyítő, olykor becéző jelentésű: gaidūkas, vyrūkas~vyrukas, medūkas „kis fa”, kiemūks~kiemukas, bernūks~berniukas, daržūkas~daržiukas, paršūkas~paršiūkas, ožolūks „kis tölgy”, kablūks~kabliukas. 4. -u’klis~ūkliš. Csak a girtū’klis~girtūkliš „iszákos” alakot hallották. 5. -alis. Csak a vakā’lis „kisgyermek” alakot hallották. 6. -elis, -ė. Ezzel a képzővel (akárcsak a -ukas képzővel) nagyon gyakran alkotnak kicsinyítő és becéző főneveket, pl.: kalnelis~kalnėlis, tėvelis~tėvėlis, miestėlis~miestėlis, plotėlis~plotėlis, žvejėlis~žvejėlis, kurbėle~kurbėlė „kis kosár”. 7. -ėlė~ėlė: musėlė~musėlė „légy”. 8. -ulis: skendūlis „vízbefúlt”. 9. -uolis: gi’zuolis mellett gi’zulis „állat”. 10. -ininkas, -ė. Ez a képző a nyelvjárásban igen termékeny. Az általa képzett főnevek a következőket jelölik: a) személyt foglalkozása, munkája szerint: karčiamininkas~karčiamininkas „kocsmáros vagy a kocsmában dolgozó ember”, darbininkas, paišininkas „művész”, moky’klininkas~mokyklininkas „tanár”, kolū’kininkas~kolūkininkas „kolhozban dolgozó ember”; b) személyt származása, lakóhelye vagy nemzetisége szerint: nīdininkas „Nida lakosa vagy onnan származó ember”, preilininkė~preilininkė „Preila női lakosa”, pėrvalkininkas „Pervalka lakosa”, kōpininkas „a dűnék lakója”, kūršininkas~kūršininkas „kurši”, lietuvi’ninkas~lietuvi’ninkas „litván”, lietuvi’ninkė~lietuvi’ninkė „litván nő”. Megjegyzés. A szótőben főhangsúlyos szavakban olykor a képzőn is hallható mellékhangsúly, pl.: nīdi,ninkas, preili,ninkas. 11. -aitis. Az ezzel a képzővel alkotott főnevek kicsinyítő jelentésűek: tinklāitis~tinklāitis. 12. -utė~-utė. Ezt a képzőt nőnemű főnevek kicsinyítő jelentésű képzésére használják, például: mergūtė~mergūtė. Szám. Az egyes és többes szám mellett a nyelvjárásban kettős számú formák is használatosak. Pro? Kettős számú alakok. Leginkább a kettős számú hímnemű alanyeset és tárgyeset fordul elő, például: dù gėru mētēru~dù gerù mētēru (méter), dù lēnku būva~dù lēnku būvo, māna dù pūzbroliu palīka~māno dù pūsbroliu palīko, dù girininku būva~dù girininku būvo, dù šīmtu gaūs~dù šīmtu gaūs, tūri dù vaiku~tūri dù vaiku, būvaù dù sīki~būvaù dù sīki, gāl jis dù kambaru īmtu~gāl jis dù kambariu īmtu? Hasonló esetekben (különösen a du ‘kettő’ szóval, páros dolgokat jelölve) a kettős számú formákat meglehetősen gyakran használják, bár olykor többes számú alakokat is mondanak, például: dù paūkščai paliēka~dù paūkščiai paliēka. Esetek és egyes esetek ragjai. A leírt nyelvjárásban a belső helyhatározó eset (inessivus) leggyakrabban az į elöljárószóval és tárgyesettel fejeződik ki, például: žvejō į jūrą~žvejoja į jūrą „a tengerben halászik”, būvaù į kaūną~buvau į Kauną „Kaunasban voltam”, gi’vėna į nīdą~gyvena į Nidą 139 „Nidában él.” Ez az elöljárós szerkezet itt – akárcsak a Klaipėda-vidék és Kelet-Poroszország litván nyelvjárásaiban⁵⁵ – kétségtelenül a német nyelv hatására alakult ki. A Neringai halászok nyelvjárásában jóval ritkábban hallani az inessivusi formákat is, például: jū'roj~jūroje, pabajgoj~pabaigoje, mėtuose. A belső célhatározó esetet (illativust) a nyelvjárásban nem használják. Előfordul azonban – akárcsak egyes žemaitiai nyelvjárásokban (és valószínűleg azokból átvéve)³⁶ – egy-két megkövesedett (határozószóvá vált) illativusi forma, például: šalin, nūmėn, numėn „haza” (a nūmė „otthon” alak mellett). A nyelvjárásban az illativust szintén egy elöljárós szerkezet (į + tárgyeset) helyettesíti, például: eina į nīdą, į klaipėdą~eina į Nidą, į Klaipėdą. A nyelvjárásban a nőnemű i-tövű főnevek egyes számú eszközhatározója rendszerint auši „füllel”, širdi „szívvel”, žūvi „hallal”. Ez a forma az i-tövű főnevek egyes számú eszközhatározójának -imi ragjából alakulhatott ki; ez a nyelvjárásban megrövidülve néha így hangzik, például: žūvim (<žuvimi). E rag kialakulásának azonban más útja is lehetséges. J. Endzelynas véleménye szerint³⁷ a litván (nyelvjárási és régi szövegekbeli), valamint a lett i-tövű alakok -i végződéssel analógia útján, a tárgyeset alapján is kialakulhattak (vö. más töveket is, például: a lett egyes számú tárgyesetben lēvu, sievu, peli, a litvánban ranką, katę, az egyes számú eszközhatározóban pedig a lettben tēvu, sievu, peli, a litvánban ranką, katę). Úgy tűnik, hogy a leírt nyelvjárásban e (egyes számú eszközhatározói) forma ilyen eredetét a kelet-poroszországi halászok nyelvjárása³⁸ is alátámasztja: abban a nőnemű i-tövű főnevek egyes számú eszközhatározója -i végződésű lehet, ha a hangsúly nem a végződésen van, például: širdi~širdi „szívvel”. Feltehető, hogy a kelet-poroszországi halászoknak ez a hangsúlyt vissza nem húzó nyelvjárása az említett egyes számú eszközhatározói alakban a tárgyeseti hangsúlyt is megőrzi. A Neringai halászok litván nyelvjárásában a többes számú részes eset formái mindig s-szel állnak, például: paukščiams~paukščiams, sēniams~seniams, seniems žmōnēms, naktims~naktims, pietums~pietums. Hasonlóak a többes számú eszközhatározó megrövidült alakjai is, például: naktims (<naktimis), su žūvims (<su žuvimis), tōms (<tomis), su žmōnoms (<su žmonomis), žmōnēms (<žmonėmis). Tőkevegyülés. A leírt nyelvjárásban megfigyelhető minden litván nyelvjárásra jellemző jelenség: a ragozási típusok számának csökkenése. Ebben a nyelvjárásban, a többihez hasonlóan, leginkább a mássalhangzós ragozási típus tűnik el. Ennek a ragozási típusnak a végződései csak egyes esetekben maradtak fenn, de ezekben az esetekben is gyakran szinte mellettük használatosak a magánhangzós tövű alakok. Az alábbiakban néhány, ebben a nyelvjárásban használatos mássalhangzós tövű és azokat helyettesítő magánhangzós tövű alakot közlünk: Egyes szám alanyeset: sesuo (sesuō) és seserė~seserė, dūkterė~dūkterė. Egyes szám birtokos eset: dukterės~dukterės, seseres~seserės, sesers~sesers, žūves~žuvės, vāndenes~vandenės, vāndens~vandenės és vāndēna~vandenio. 35 Vö. A. Laigonaitė, Vietininkų reikšmė ir vartosena dabartinėje lietuvių kalboje, 32-3, Vilnius, 1957; J. Gerullis ir Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, 27. 36 Vö. P. Jonikas, Pagramančio tarmė, §§ 78, 181. 37 A litván és lett i-tövű főnevek egyes számú eszközhatározói -i végződésű alakjairól lásd: J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, § 230, Vilnius, 1957; J. Endzelins, Latviešu valodas gramatika, § 279 és az ott megadott szakirodalom, Rīgā, 1951. 38 Vö. J. Gerullis ir Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, 33,34. 140 Többes szám alanyeset: dãkteres, de àkmenai~akmenai „kövek”, šùnai „kutyák”. Többes szám birtokos eset: dãkterų~dukterų, dùrų~durų, àkmenų~akmenų, žuvų~žuvų és žùvių~žuvivių, naktų~naktų és nãkčių~nakčių. A mássalhangzós tövekhez hasonlóan a többi tőhöz is leginkább az (i)o-tövűek végződései hatolnak be, például: dẽbesai~debesai „felhők”, sūna~sūno a sūnaus~sūnaus mellett. A litván nyelvben a lẽdas szó a nyelvjárásban u-tövű: egyes szám alanyeset lẽdus, egyes szám birtokos eset lẽdaus, többes szám alanyeset lẽdus (lẽdus). Néhány, a litván köznyelvben u-tövű melléknév a nyelvjárásban o-tövű, például: stipras „erős”, sūras~sūras „sós”, skaidras „átlátszó”. Névmási melléknevek. A nyelvjárásban a névmási melléknevek következő alakjai használatosak: sènasis (senãsis)~senasis, senóji (a litván köznyelvi jelentés mellett „legidősebb” jelentése is van: sènasis sūnus~senasis sūnus), didėji (didėji vỹrai~didieji vyrai), gerėji, jaunėji. Fokozás. A határozószók középfoka az -aus képző segítségével jön létre, például: gerãis~geriaũs, gražãus~gražiaũs, tolãus~toliaũs, menkãus~menkiaũs, brangãis~brangiaũs. Ritkábban -esn képzős középfokú határozószók is előfordulnak (<*-esniai): šiltėsn a gyakoribb šilčiaũ~šilčiaus alak mellett. A határozószók felsőfoka az -ausiai és -ausia képzőkkel jön létre, például: gerãusiai~geriausiai, pilnãusia~pilniausia, brangãusia~brangiausia. Az -ausia képzős határozószók a leírt nyelvjárásba a žemaitoktól is átkerülhettek, ahol fonetikailag az -ausiai képzős határozószóknak felelnek meg (vö. a kretingai daugause~daugiausiai alakot)⁳⁹. A nyelvjárásban a felsőfok körülírt alakjai is használatosak, például a mellékneveknél: visu seniaũsas~visų seniausias, visu pigãusa žuvis~visų pigiausia žuvis; a határozószóknál: vis durniaus „a legbutább módon”. Ige. A visszaható partikula a szó végén többnyire -s~ -si: darbuojas~darbuojasi, darbãvos~darbavosi, lãkos~laikosi, a szó belsejében pedig gyakrabban -si-, ritkábban -s- (<-si-): atsirãdis~atsiradęs pasilìka, pasilìka~pasiliko. A ne- előtaggal rendelkező igealakokban a visszaható partikula rendszerint a szó végén áll, például nebijókitės „ne féljetek”, míg a más előtagú igéknek két partikulaalakjuk is lehet, például: pasklausìtis~pasiklausytis „meghallgatni”, pasitaisìšimės~pasitaisysimės „megjavulunk”. Az irodalmi nyelv múlt idejű gyakorító alakjai (eidavau...) a Neringai halászok litván nyelvjárásában nem használatosak. Itt, akárcsak Žemaitijában, ennek az időnek összetett alakjai használatosak, amelyek a liūbėti vagy liuobėti segédszóból és a ragozott ige főnévi igenévi alakjából állnak, például: onš lūbėja sakīt „ő szokta mondani”, lūbėjom vėžt „szoktunk szállítani”. Úgy tűnik, hogy a liūbėti szó alakjait itt olykor lūbija~liūbijo, lūbėjom~liūbėjome alakban is ejtik. A segédszavak alakjai néha rövidültek is, például aš luob ėit „szoktam menni”. Hasonló példák olykor még a Kuršių Neringai halászok lett nyelvjárásában is előfordulnak (bár a lett nyelvnek, mint ismeretes, ilyen igeideje nincs), például: Kad nauda luobjuši degt un kad paredz, 39 Ezenkívül az -ausiai képző az -aus mellett ugyanerre a célra a kelet-poroszországi litván nyelvjárásban is használatos, amely sok tekintetben közel áll a leírt nyelvjáráshoz; lásd J. Gerullis ir Chr. Stang’as, Lietuvių žvejų tarmė Prūsuose, 57. 141 kell beletenni; A gyerekek szívesen játszanak a knuopével; Szívesen birkóznak [kormányoznak], és ha meglökik azt a gyereket, akkor az egészen hanyatt esik40 A felszólító módot a nyelvjárásban az ige jelen idejű E/3. alakjából és a tegu(l) szócskából képezik: tėgùl važiuo~tegùl važiuoja „hadd menjen”, tėgùl paràšo~tegùl parašo „hadd írja meg”, tėgù pėšasi~tegùl pėšasi „hadd veszekedjék”. A nyelvjárásban viszonylag sok atematikus ragozási maradvány őrződött meg. Leginkább E/3. alakok fordulnak elő, amelyeknek rendszerint megrövidült a végződésük, pl.: ēsti~ēsti, ēit (ē’t)~ēiti „megy”, liēkt~liēkti „marad”, miēkt~miēgti „alszik”, skaūst~skaūsti „fáj”. Az említett atematikus alakok közül különösen gyakori az ēit (valamint különféle igekötőkkel: parēit, parēiti „visszajön”, išēit „kimegy”). Az atematikus igék többi személyalakja többnyire az a-tövű végződések felvételével keletkezett, így kontaminált alakok jöttek létre, pl.: ēitu „megyek”, miēktam~miēgtame „alszunk”. A grįžti, pjauti, lyti... igék jelen idejű tővégi mássalhangzója szinte mindig n, pl.: grīūn~grįūna „visszatér”, nudžīn~nudžīna „elszárad”, užklīn~užklīna „elborít”, pjāuna „vág”, līn~līna „esik [az eső]”. Ritkábban supūšta~supūsta „megrohad”, līja~līja „esik [az eső]” is előfordul. Az irodalmi nyelv -in-, -en- tővégű igéi a nyelvjárásban többnyire -i-, -e- végűek, pl.: parūpit~parūpiti „gondoskodni”, prisimīt~prisimīti „emlékezni”, sodīt~sodīti „ültetni”, trīt~trīti „törölni”, pargabēt~pargabėti „visszahozni”, atsimīšu~atsimīsiu „emlékezni fogok”, augīsi~augīsi „nevelni fogsz”, pargabēsim~pargabēsime „visszahozzuk”, skīšu~skīsiu „szedni fogok”. De azt is mondják: gyvent~gyventi „élni”, rukēnt~rukēnti „dohányozni”. A cselekvő jelen idejű melléknévi igenév alakjai nagyon ritkák; csak ezeket hallották: ē’sas~ēšas, ē’santi~ēšanti, ē’sa~ēša. A múlt idejű melléknévi igenév jóval gyakoribb: būvis~buvęs „volt”, žūvis~žuvęs „elpusztult”. A határozói igenév használatos alakjai: ē’sant~ēšant „lévén”, nežinant~nežinant „nem tudván”. A nyelvjárásban leginkább a megrövidült főnévi igenévi alak használatos, pl.: ēit~ēiti „menni”, žvejot~žvejoti „halászni”, palikt~palikti „hagyni”; ritkábban matīti~matyti „látni”. A visszaható főnévi igenévi alakban rendszerint megőrződött a régebbi végződés, pl.: darbuoties „dolgozni”, maitīties~maitīties „táplálkozni”, vōkties~vōgties „öltözni”, pėsties „mosakodni”, elties~elgties „viselkedni”, de maudīties~maudytis „fürödni”, badīties~badytis „szurkálni” alakot is mondanak (úgy tűnik, ritkábban). Mondattan A nyelvjárás jellegzetesebb mondattani sajátosságai közül megemlíthető egyes esetek és névutók használata, a mellékmondatok kapcsolása, valamint néhány további szerkezet. A nyelvjárásban használt egyéb alanyeseti eseteken kívül ez az eset főnévi igenévvel és határozói igenévvel is előfordul, pl.: reikėja pėčius taisīt~reikėjo pečius taisyti „meg kellett javítani a kemencét”; kur dar fulementai matīt~kur dar (dabar) fulementai (pamatai) matyti „ahol még láthatók a fulementai (alapok)”; sāka, penki ē’sant~sāko, penki esant „azt mondta, öten vannak”. Az alanyeset helyett azonban itt gyakran, talán még gyakrabban, tárgyesetet mondanak, pl.: reikė tinklāičius taisīt~reikia tinklaičius taisyti „meg kell javítani a hálókat”; kàt tīk jį kur gaut~kad tik jį kur gauti „csak valahol megkapja őt”. 40Vö. P. Šmits, Kursu kāpu folklora, 35, 39. 142 A célhatározói genitivus infinitivusszal (a kelet-litván nyelvjárások célhatározói igei alakot tartalmazó genitivusa helyett): mentem agancsot gyűjteni~mentem agancsot gyűjteni; mentünk jeget vágni (jégvágásra). Időtartamot vagy időpontot jelölő accusativus: egész tavasszal hideg az idő~egész tavasszal hideg az idő; körülbelül három hónapig élt a bátyámnál. A tagadás accusativusa: nem volt egyetlen kecskénk sem~nem volt egyetlen kecskénk sem; senki sem tudott sem állatot, sem lovat tartani; nem volt tehenünk; nem tudunk burgonyát ültetni~nem tudunk burgonyát ültetni; a papokat nem kedvelték. A genitivus ebben az esetben, úgy tűnik, nagyon ritkán fordul elő, például: nincs mit veszekednünk~nincs mit veszekednünk. Az eszközhatározói instrumentalist többnyire a su elöljáróval használják, például: hálókat gépekkel hoznak~hálókat gépekkel hoznak; gyapjút rokkával fonnak~gyapjút rokkával fonnak; télen bundával takaróznak~télen bundával takaróznak; ma mindenki gépekkel, lovakkal érkezik~ma mindenki gépekkel, lovakkal érkezik. Az añt elöljáró más jelentései mellett irány jelölésére is használatos, például: jó kilométer Klaipėda felé~jó kilométer Klaipėda felé; az az út, amely Nida felé vezet, már régen megvan~az az út, amely Nida felé vezet, már régen megvan. Az ik(i) és lig(i) elöljárókat jelentéskülönbség nélkül használják, és mindig genitivusszal állnak: Smiltynėből egészen Nidáig megy~Smiltynėből egészen Nidáig megy; hattól hatig~hattól hatig; Šiauliaiig voltam~Šiauliaiig voltam; most az elejétől egészen a végéig~< ( most) az elejétől egészen a végéig; kilenc centnerig~kilenc centnerig; havonta akár háromszázat is megkerestem~havonta akár háromszázat is megkerestem. Az időtartam jelölésére, amely alatt valami történik vagy végbemegy, a per (par) elöljárót használják accusativusszal: naponta hat rubelt keres~naponta hat rubelt keres; három litast kerestem naponta~három litast kerestem naponta; most még háromszáz rubelt kap havonta~most még háromszáz rubelt kap havonta; évről évre többet terem, egyre többet~évről évre többet terem, egyre többet. E jelentésben sokkal ritkábban (a per helyett) az añt elöljáró használatos, például: kétszázhatvan rubel havonta~kétszázhatvan rubel havonta. A per (par) elöljáró a nyelvjárásban más litván nyelvjárásokban ebben az esetben használt predikatív instrumentalista vagy az už elöljárót is helyettesíti, például: kőművesnek tanult~kőművesnek tanult; őrként dolgozom~őrként dolgozom; itt őrként dolgoztam~itt őrként dolgoztam; katonának sorozták be~katonának sorozták be. Prielinksnis prie daugiausia vartojamas su kilmininku, pvz.: šìse prì uosto~šisė (čia) pry (<prie) uosto; mē·s ējom prì darbā~mes ėjome pry darbo; dabar jis sargas prie krāutuvēs; trīzdešimt metų prì valdīška darba dirbis~trisdešimt metų pry valdisko darbo dirbęs. Rečiau aptinkamas šis prielinksnis su naudininko linksniu, pvz.: ar šìs draugas, kúr prie šónui~ar šys (šis) draugas kur prie šonui? aš prì žveji·bai dvīleka metų dirbau~aš prie žve- jybai dvylėka metų dirbau. Vietoje šio prielinksnio dažnai pasitaiko ir iš lat- 143 a lett nyelvből kölcsönzött pie (<prie⁴¹): pie kė́l̇a dirbom ir pie kópu dirbom~a dombok mellett dolgoztunk és a dűnék mellett dolgoztunk; pie vokiečių~a németek mellett; aš buvau ir pi’ su’naus~én a fiamnál is voltam és py (<pie) sūnaus. A semleges nem használatának néhány esete: mė’s negãlim suprãst, kàs tai i’r~nem tudjuk megérteni, mi ez; reikia paklaust, kàs tai i’r~meg kell kérdezni, mi ez; tai būva kálvis; ča dar nebūva kálnai apsodìta~itt a hegyek még nem voltak beültetve; mìltai brángu. Ezekben a hasonló esetekben azonban gyakran a semleges nem nélkül is boldogulnak, például: tàs i’r pamelúota~az hazugság; lángai būva išmúšti~az ablakok be voltak törve; jū’su darbai jau atlikti~az önök munkái már el vannak végezve; gerai tãm žmogui, kàs žvejìs nėr~jó annak az embernek, aki nem halász. Az időhatározói mellékmondatok a főmondathoz a kai kötőszóval kapcsolódnak: važã’va tik paštas ir daktarai, kai reikėja~csak a postás és az orvosok utaztak, amikor szükség volt rá; kai mė’s būvom maži, jie būva dideli~amikor mi kicsik voltunk, ők nagyok voltak; kai jis bėga per rubėžiu, nušovę~amikor átfutott a határon (a határvidéken), lelőtték; kai jis girtas, tai jis pernã’kt baũbia~amikor részeg, egész éjjel bőg. A célhatározói mellékmondatok a kad kötőszóval kapcsolódnak: bėga žvejot, kàd daugaiñs premijos gaut~halászni megy, hogy több jutalmat kapjon. Sąlygos aplinkybės šalutiniams sakiniams jungti vartojami jungtukai kad (pavyzdžiai su šiuo jungtuku užrašyti Juodkrantėje), jei (pavyzdžiai užrašyti Nidoje): kàt saus mė’ts, nieka negãuni~kad sausas metas (sausa vasara), nieko negauni; kàt čà než’n, tāt viskas išdėga~kad čia nežyna (nelyja), tāt (ar tąd<tada?) viskas išdega; kàd ustótum, gautum~kad užstotum, gautum; kàt tie kálnai nebū’tu apsodìti, šìsen negalètum gyventi~kad tie kalnai nebūtų apsoditi, šisen (čia) negalėtum gyventi; iš kõ būsu gyvas, jei nedirbsu~iš ko būsiu gyvas, jei nedirbsiu; jei tóks mė’dis drū’ktas būva, galėja ir pats į’krist~jei toks medis drūktas buvo, galėjo ir pats įkristi. Az engedő mellékmondatok a főmondathoz a kad ir kötőszóval kapcsolódnak: kad aš ir turėsiu obuolų, kàs pìrks~ha lesz is almám, ki veszi meg. Valamivel való összehasonlítás jelölésére a kaip, úgy tűnik, ritkábban pedig a kai használatos: kaip bãrtininks bãrtus lóp~ahogy a kádár a hordókat foltozza; žvejis kaip šuo (šó)~a halász olyan, mint a kutya; dirpt añs dirba kaip arklìs~dolgozni én (ő) úgy dolgozom, mint egy ló; kai kã’tins lenda pró langa~ahogy a kandúr bemászik az ablakon. Az összehasonlító megnyilatkozás második része többféleképpen fejezhető ki: aš esu visų seniausias iš vyrų~én vagyok a legidősebb a férfiak közül; tàs jau senesnis už man~az már idősebb nálam; anà buvo dvìleka metų senesnė kaip aš~az tizenkét évvel volt idősebb nálam. A nyelvjárás jellegzetesebb mondattani sajátosságai közé sorolható a jelzőnek a jelzett szó utáni, meglehetősen gyakori használata: tėrp tų kálnu didžiųjų~azok között a nagy hegyek között; sù tinklu didžiu žvejot~nagy hálóval halászni. 41 Vö. J. Endzelýnas, A balti nyelvek hangjai és alakjai, § 449. 144 Szókincs A sajátos természeti és életkörülmények nagyrészt a tájszólás szókincsének kialakulását is meghatározták; ez a szókincs sok tekintetben különbözik más litván nyelvjárásokétól. Mivel nem voltak megfelelő mezőgazdasági feltételek, a Neringa lakói régen nem rendelkeztek, és ma sem rendelkeznek a földműveléshez, illetve az abból származó termékek feldolgozásához szükséges különféle eszközökkel (ekével, boronával, kézimalommal, tilolóval, szövőszékkel...), egyes gazdasági épületekkel (csűrrel, pajtával, kamrával, szárítóval...) és így tovább. Ezért a tájszólásból hiányoznak ezeknek a tárgyaknak, valamint számos, a mezőgazdasággal kapcsolatos jelenségnek az elnevezései és szakkifejezései. Az e területhez tartozó, a tájszólásban meglévő szavak vagy az irodalmi nyelvből (könyvekből, újságokból...), vagy más nyelvjárásokból kerültek át (többnyire azok fonetikai sajátosságaival együtt). A tájszólás szókincsében szemléletesen tükröződik a lakosság fő foglalkozása — a halászat. E tájszólás beszélői nagy számban használnak a munkájukkal kapcsolatos sajátos tárgyak és fogalmak megnevezésére szolgáló szavakat, ezek az elnevezések azonban többnyire nem litván eredetűek, hanem a németből vagy a lettből kölcsönzöttek. A tájszólásban régi, az irodalmi nyelvben ritkán használt, csak bizonyos nyelvjárásokban ismert, valamint más, a mindennapi élethez kapcsolódó szép szavak is előfordulnak, például: girdnė kaulė, medinė kaulė, „vaddisznó”, kiekukė, „toboz”, lėnkė, įlėnkė, įlenkis „völgy, katlan, bemélyedés”, pagultis „ágy alatti hely”, duonpelnė „kenyérkereső” (višta mūsų duonpelnė), gija „fonál”, žėmininks „paraszt” (további, ezzel a képzővel alkotott szavakhoz lásd a 139. oldalt), gi’vastis „élet” (gali gi’vastis kainiuot), augūmas „testmagasság” (tokos pūšės gėra vira augūma), atsiminimas „emlékezet” (gėra atsiminima tur; aš nėturu nei kokā atsiminima), bėkt~bėgti „úszni; utazni” (gārlaivis bėg; rīta su gārlaivu nubėgam, vākare parbėgam; mokina ratū bėkti „kerékpározni tanít”) stb. A tájszólás szókincsének igen nagy részét kölcsönszavak alkotják. Ez a tájszólás szókincsének egyik legjellemzőbb sajátossága. Különösen sok germanizmust használnak, például: fūnka „szikra”, benkis „ugrás”, šmėterlingė „pillangó”, šnideris „szabó”, šusteris „cipész”, vūrškė „kolbász” stb. Lett nyelvből származó kölcsönszavak is szép számmal akadnak, például: dženis „harkály”, pūkė „virág”, bāluodis „galamb”, mūca „hordó”, pādūse „hónalj”, kuņģis „hurka”, kērna „vajköpülő”, kioka vāna „teknő”, grīdis „padló”, kāzuoks „bunda” stb. A tájszólásban különféle úton bekerült szlávizmusokból is sok található, például: čėsas „idő”, zīegoris „óra”, trōpītis „előfordulni” stb. A litván nyelv hatása e halászok lett nyelvére A Kuršių Nerija halászainak lett nyelvére szintén jelentős hatást gyakorolt a litván nyelv. Ezt a hatást különösen felerősítette az a tény, hogy bizonyos történelmi körülmények miatt ezek a halászok szinte egyáltalán nem érintkeztek Lettország lakóival, nem olvastak lett sajtót stb. Az expedíciónk során felkeresett tájszólásbeszélők közül csak egynek volt lett könyve, és ő azt mondta, hogy olvassa is. Az új életjelenségeket tükröző különféle új fogalmak a litván és a német nyelvből hatoltak be e lakosok lett nyelvébe. Emellett a litván nyelv hatása világosan megfigyelhető a fonetikában, a morfológiában és a szintaxisban is. A litván nyelv 10. Kalbotyros klausimai II. 145 hatásának mértékére következtetni lehet abból a rövid szövegből is, amelyet A. Becenberger jegyzett le egy preilai halásztól42: „Es dievam pasilecavodams likuos gulet ir jau biju nitalu azmidzis ir jūtu, kad jau ta pikta dvase pi manis artinas. Tad es duomaju: viš rasi pi manis klat nepiejes, kad es dieva varda gribu azmikt. Ale vine artinajas vis juo klat ir es gribiju pabust. Tad vinia ganc us reizu taka grūts vės pradėje us mani birpti ir mani juo vis gribija azmidzinat; ali es stengiuos, kad es varėtčiau pabust ir jemu dziedat seve ir dievop dvasiškas maldas aukšum sutinet pasilecavodams dievinam ar tikru tikėjimu, kad mana sutvertojis mani neduos viniam, tam, kur neka nau pi manis piesilicis, nu tava šlūžmas atraut. Ir tad es nu visas sirdes dievam apsijemdams, kal es dzivs, nu sava tikėjima naatserauties. Ir tad mana sirdie tapa taka džiaucsmas, ir meile atseradas, ir tad es jūtu, kad viš gribija nu keršta dar juo mani spiest ir visai žūdet; ale es sava dvasiškas maldas būdams družosi duomaju, kad tu turi nu manis prapult, ir tad viš tījauš nu manis atsiraudams prapuola, ir es jūtu, kad viš jau tur atstat, ir tad es pradem belūgдамs sava dievina pabudu. — Ta pikta dvase ir ta, kur is laumes pasivirš ir dara tuo pašų dinstu pagal mana sirdis pajutima, kuo ir pats vels dara“43. Amint e rövid tájszólási szöveg is mutatja, a litván nyelv hatása legvilágosabban a szókincsben tükröződik. Számos litván szó, valamint a litván nyelvben használt szlávizmus is az egyház közvetítésével került át ebbe a nyelvbe, mivel — mint említettük — hosszú ideig litvánul tartották itt az istentiszteleteket. Otthon az idősebb halászok szintén gyakran olvastak különféle litván énekeskönyveket és más, hasonló vallási tartalmú könyveket. Ezen az úton olyan szavak kerültek át a halászok lett nyelvébe, mint: apaštals (47)44, apiera (47), artims (48), bedievis (50), dievabaimings (53), dieva kūns (53), kataliks (61), kriščānīs (63), neprietelis (69), neprieteliste (69), spavieda (81), sūdna diena (83), užgavienis (87), venčavanė, venčavanės stāns (89), žegnānė (92), žegnāti (92), sekmines, dangun žengims, velikās stb. Jelentős számú litván szó a kereskedelem révén is bekerült. Nagyon érdekes jelenség, hogy ezekben a nyelvjárásokban a tizenegytől tizenkilencig terjedő litván számneveket használják, amelyek képzésükben teljesen eltérnek a lett számnevektől. Az ilyen típusú lett számnevek viszonylag nemrég szorultak ki, mivel például A. Becenberger45 még ezt írja: „tizenegy, tizenegy vagy később, később, tizenegyes, később, tizenegyes46, tizenegyes, tizenkettő vagy később, tizenkettő, 42 A szöveg módosított helyesírással szerepel, és a tájszólás fonetikáját csak általános vonásokban tükrözi. 43 Vö. A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 12–4. Itt az idézett szöveg kommentárjai is szerepelnek. 44 Vö. J. Plāķis, Kursenieku valoda; a zárójelben álló számok a mű oldalszámait jelölik; azokat a szavakat, amelyek mellett nincs forrásmegjelölés, a szerzők jegyezték le. 45 Vö. A. Bezzenberger, ugyanott, 71. 46 A tájszólás egyik beszélője ezt az alakot megadva azt is elmondta, hogy apjától még hallotta a vienpadesimt alakot. 146 dwilāka trispadesimt, trīlāka, trīlika kātrālika peņkālika scheschālik septiņapadesimt, septiņālika aschtunālika, aschtenālāk dewinālika.“ J. Plakis⁴⁷ már csak a következőket említi: vienālika, dwilika, trīlika, ķetrālika, peņkālika, šešālika, šešālka, septiņālika, astuonālika, deviņālika. A számnevek egyébként a nyelv igen állandó elemei, így ez a betörés meglehetősen különös jelenség. Valószínűleg a kereskedelem a ludas. Hiszen a kereskedés során éppen a számneveket használták a legtöbbet. Mivel a halászok többnyire litvánokkal kereskedtek, ezeket a számneveket állandóan használniuk kellett. Fokozatosan egymás között, lettül beszélgetve is használni kezdték őket. A nyelvjárásban meglehetősen gyakran fordulnak elő olyan litván szavak, mint: zuikis, žvirblis, spanguolė, lašinį, žaibis „villám“, liguonis, amakis, žands „orca“, žents „vő“, rankave, pakausis, gandras, dulkes és mások. A litván nyelv — ezúttal a žemait nyelvjárás — hatásával magyarázható hangtani jelenségek közül J. Plakis a hangsúlyos hosszú e egyes esetekben történő ie kettőshangzóvá válását említi: diel, kadiel, bėgiedis, dieku, drieg nas, dviesti, gieda, tekielis, mievs, vielu, viesas angielis, tie „ott⁴⁸“. Megfigyeléseim szerint azonban ez a változás csak azokat a szavakat érintette, amelyek a žemait nyelvjárásban is előfordulnak. J. Plakis példáin kívül még a következő szavakat lehetne megemlíteni: atdriekis, erškietę, užgavienis. Vagyis ezekre a szavakra kölcsönszóként lehetne tekinteni. A litván nyelv hatásával alighanem a névszókban előforduló č, dž affrikátákat <*tj, *dj is magyarázni kell: zalktis — zalkčį, bite — biču, brīedis — brīedži, sprīdis — sprīdži, sirde — sirdžu⁴⁹. J. Endzelīns úgy véli, hogy ezek a formák esetenként szemgalén eredetűek is lehetnek („laikam nebūtu gluži neiespējams...“⁵⁰). Ilyen esetben azonban az zušu, vācieši, pašu, lauži alakok mellett e formák fennmaradását a litván nyelv hatása segíthette. A litván nyelv hatására a k, g mássalhangzók i előtt egyes esetekben nem alakultak át c, dž hangokká (paluoģis, greķinieks). A morfológiai sajátosságok közül elsőként az igék feltételes módját kell megemlíteni. Egyes szám első személyben mindenütt litván nyelvi végződések jelentek meg: būčiau, duočiau, iečiau, nākčiau, dzievuočiau, zināčiau, pirkčau⁵¹. A litván nyelv hatására a többes szám második személyű alakok is megjelentek: duotumit, varētumit⁵². ⁴⁷ Vö. J. Plākis, Kursenieku valoda, 29. ⁴⁸ Vö. ugyanott, 16. ⁴⁹ Vö. ugyanott, 18. ⁵⁰ Vö. J. Endzelīns, Filologu biedrības raksti, 12, 170-1 (1932); J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 178-9. ⁵¹ Vö. J. Plākis, ugyanott, 34-5; J. Endzelīns, Par kurseniekiem un viņu valodu, 4; A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 96-7. ⁵² Vö. J. Plākis, ugyanott, 35; A. Bezzenberger, ugyanott, 97. 147 A személyes névmások többes számú tárgyeseti alakjai mumis, jumis szintén kizárólag a litván nyelv hatásával magyarázhatók53. Ilyen alakokat a szomszédos litván nyelvjárásokban is használnak54. A litván -ybė képző kiszorította a lett -ība képzőt! veselība, teisybė55. A litván nyelv hatásával olyan kifejezések is magyarázhatók, mint: es viskuo taru, es nieka nitaru, es kuo nārin turu, viņi tveras viens citu (= lettül: viņi ķer viens otru)56. A KURŠIŲ NERINGAI HALÁSZAINAK LITVÁN NYELVJÁRÁSA és a litván nyelv hatása az itteni lett nyelvre К. Ф. МОРКУНАС и А. И. САБАЛЯУСКАС Összefoglaló A cikk röviden áttekinti a Kuršių Nerija lakosságának történetét. Megállapítja, hogy a lakosok többsége különböző időszakokban Lettországból, Litvániából és más országokból érkezett. A Kuršių Nerija csaknem valamennyi régi lakója régóta három nyelvet ismert: a lettet, a litvánt és a németet. Ezt követően az itteni litván nyelvjárás sajátosságait ismerteti. Fonetika. A nyelvjárásra a hangsúly teljes visszahúzódása jellemző. A hangsúly a rövid vagy hosszú végződésről a szó hosszú vagy rövid tövére kerül át, például: bãrzda~barzdà „szakáll”, mãži~mažì „kicsik”, vaikai~vaikái „gyerekek”, sèssuo~sesuõ „nővér”. Jellemző, hogy a vizsgált nyelvjárásban a hangsúly gyakran még ereszkedő hosszúságú végződésekről is áttevődik, például árklams~arkliāms „lovaknak”, valamint a szó közepéről a szó elejére. Ez a lett nyelv hatásával magyarázható. Néhány esetben azonban a hangsúly a végződésen marad, például: mažái „keveset”, daugiaũ~daugiaũ „többet”, padarīs~padarýš „megcsinálja, megcsinálják”. A cikk azt is kiemeli, hogy gyakran még ugyanaz a nyelvjárást beszélő személy is különbözőképpen hangsúlyozza az egyes szavakat. Nyílt, elsődleges végződésben a hangsúlytalan ē, o (a hangsúlyos változatok szinte nem fordulnak elő) rendre ē-ként (vagy e-ként), illetve a-ként hangzik, például: žèmė (vagy žẽmė)~žẽmė „föld”, būva~būvo „volt”; más helyzetekben ezek a magánhangzók (hangsúlyosan és hangsúlytalanul egyaránt) az irodalmi nyelvben megszokott módon hangzanak. Az ie, uo, ai, ei kettőshangzók is többnyire az irodalmi nyelv szerint hangzanak, és csak egyes szavakban a žemaitiai nyelvjárásokra jellemző módon, például: priẽs<priẽs „előtt”, nũ<nuõ „-tól/-től”, šuõ<šuo „kutya”, vakãlis (az irodalmi nyelvben vaikẽlis) „gyermekecske”. A nyílt végződésben álló hangsúlytalan hosszú magánhangzók megrövidültek, például: dárba~dárba „munkát”, nãkti~ ~nãkti „éjszakát (tárgyeset)”, víru~vyrų „férfiakat”. Gyakran az ősi rövid magánhangzók 53 Vö. J. Plākis, Kursenieku valoda, 26; A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten. 75. 54 Vö. F. Kurschat, Grammatik der Littauischen Sprache, 234, Halle, 1876; J. Aleksandravičius, Vakarine pajūrio žemaičių tarmė, 59, Vilnius, 1951 (kézirat). 55 Vö. J. Plākis, ugyanott, 20. 56 Vö. J. Plākis, ugyanott, 29. A további litván szintaktikai sajátosságokhoz lásd A. Bezzenberger, ugyanott, 104–9. 148 A magánhangzók, néha pedig a röviddé vált hosszú magánhangzók is eltűnnek a szó nyílt végén, például: aug~auga „nő, nőnek”, tūr~tūri „van neki, van nekik”, lóp~lópo „foltoz, foltoznak”. A szó zárt végén leggyakrabban az a tűnik el, például: bernùks~bernikas „fiú”, séns~sēnas „öreg”, de néha ugyanezekben a szavakban megmarad. Az *dj, *tj kapcsolatok az ősi rövid a és az ai kettőshangzó előtt többnyire d, t hangként ejtődnek, például: neléid~neléidzia „nem engedi, nem engedik”, trēteis~trečiais „harmadikként”, de néha affrikáták is megjelennek (például briedei és briedžai alakban ejtik: „jávorszarvasok”). A vizsgált nyelvjárásban csak lágy l-et ejtenek, például: liga~liga „betegség”, šliūta „seprű”, sù gálva „fejből”. Ezt a kiejtést a német nyelv hatásával magyarázzák. A német nyelv hatására az s mássalhangzó p és t előtt š-vé válik, például: špiritas~špiritas „spiritusz”, študēntai~studēntai „diákok”. Morfológia. A nyelvjárásban viszonylag gyakoriak a kettős számú főnévi alakok (leggyakrabban a hímnemű alany- és tárgyesetű alakok). Az inessivus és az illativus kifejezésére az -ē „-ban/-ben, -ba/-be” elöljárós szerkezetet használják tárgyesettel, például: į klaipėdą~į Klaipėdą „Klaipėdában; Klaipėdára”. A nőnemű, -i tövű főnevek egyes számú eszközhatározói esete leggyakrabban -i-re végződik, például: širdį „szívvel”, žuvi „hallal”, és nagyon ritkán -im-re (žuvim<žuvimi „hallal”). A nyelvjárásban még néhány mássalhangzóra végződő tő maradványa is fennmaradt, de az ilyen tövű főnevek többsége már más tőtípusok szerint ragozódik. A nyelvjárásban számos atematikus ragozású ige fordul elő. Leggyakrabban 3. személyű alakokról van szó, például: ēsti~ēsti „eszik, esznek”, eit~eiti „megy, mennek”, miegti~miegti „alszik, alszanak”. A köznyelvi litvánban használt múltbeli ismétlődő igeidő alakjai helyett a vizsgált nyelvjárásban összetett alakokat használnak, például: lù'bėjom vėst (a köznyelvi litvánban vėždavome) „szállítottunk”. Szintaxis. Ez a rész néhány eset- és elöljárós szerkezet példáit mutatja be (például: alanyeset főnévi igenévvel és határozói igenévvel, tagadó tárgyeset stb.), továbbá megjegyzi néhány kötőszó használatát az összetett mondatban stb. Lexika. A nyelvjárás szókincsét a lett és német jövevényszavak bősége jellemzi. A nyelvjárásban olyan régi litván szavak is előfordulnak, amelyek a litván nyelv más nyelvjárásaiban ritkán találhatók meg. * * * A Kursiu Nerijában élő halászok lett nyelvét erősen befolyásolta a litván nyelv. Ez a hatás a nyelv szókincsében, fonetikájában, morfológiájában és szintaxisában is érezhető. Nagyon érdekes tény, hogy a litván nyelv 11-től 19-ig terjedő számnevei behatoltak a lett nyelv rendszerébe. 149