Dėl upės vardo „Danė“ („Danija“, „Dangė“)

LūIE "PLU V. EU NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK III LIE T U. VO TSR MOKSLY A KAD E. MIJA A DANĖ FOLYÓ NEVÉRŐL (DANIJA, DANGĖ) A. VANAGAS A Kretinga és Klaipėda járásokon keresztül folyó, Klaipėda közelében a Kur-földi lagúnába torkolló folyónak két neve van: a forrásvidéktől egészen Kretingáig bezárólag Akmenėnek nevezik, Kretingától a torkolatig a helyi lakosok Dūnėnek vagy Danijának (nyj. dafi*, dan’) hívják, egyes írások és a nem helybeli emberek pedig a Dangė alakot használják e folyó megnevezésére. A Dūnė, illetve Danija alakot Egliskiy, Tolių, Valėnų, Kėkštų, Trakų, Triušelių, Paupulių, Vitinių, Šimkų, Slengių, Kibelkščių, Raišių, Lankučių, Potrų és Kalotės falvak helyi lakosai használják. Az itt felsorolt falvak mind a Danė folyó két partján, Kretinga és Klaipėda között találhatók. Ezenkívül a Dūnė alak a Kintų, Mantvydų, Stakliškių, Suverny (Šilutė járás) helyi lakosainak beszédében is előfordul*". Vagyis a helyi emberek kiejtése kétségtelenül a Dūnė, illetve Dūnija alakot tanúsítja. Honnan keletkezett hát a Dangė alak? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, a név korábbi írásmódját is érintenünk kell. Mivel ez a folyó Litvánia nyugati részén folyik, neve viszonylag korán bekerült a német nyelvű írásos dokumentumokba. Így például az 1252. évi Kronike von Pruzinlant. A Beilage I* e folyó nevét Dangen, Dange alakban írja, az 1256. évi Chronicon Livoniae® Dagna* alakban, az 1454. évi Die jungere Hochmeisterchronik® pedig —Dangen, Dandanghen® alakban. Az itt felsorolt, a Danės nevét használó dokumentumokat német krónikások írták a XIII–XV. században. Kétségtelen, hogy bizonyos mértékben tükrözik az akkori helyesírás és kiejtés sajátosságait. Ebben az időszakban a német nyelvben a magánhangzók közötti zöngés g-t j”-ként ejtették: a Sigifrid alakot * Sijifrid> alakban, a Storit, megidi alakokat —*mejidi >meide alakban ejtették, és így tovább. Ez a jelenség különösen az -ige-, ~egekapcsolatokra volt jellemző. A német alsónémet dialek- = A Ddnė alakot egy népdalban is megtaláljuk: Ui siunte, siunte Mang mamuže Į Dang vandens semti... 2, V. Kalvaitis, Porosz Litván dalok, 190, Tilsit, 1905. 2 Scriptores rerum Prussicarum (a továbbiakban SRP), 1, 629, Leipzig, 1861. * SRP, 2, 40, Leipzig. 1863. 4 Itt a g és m helycseréje minden valószínűség szerint lejegyzési hiba, * SRP, 5, 146, Leipzig, 1874. € M: Daer Danghen (ezt a magyarázatot magában a dokumentumban adták meg). * H. M. Ouanucea, Heropus semeuxoro s3kika, 169, Hanar. Mockosckoro Ymwsepcnrera, 1959. 21, Nyelvészeti kérdések, III 317 A g és j kiejtése még inkább változott, és mindmáig változik. Itt és az újfelnémet nyelvfejlődési korszakban a szó eleji g-t mindig 7%-ként ejtették, a szó belsejében magánhangzók között g-ként, a hátulképzett magánhangzók után — y-ként, az elöl képzett magánhangzók és a /, r/ szonánsok után — j?-ként. Később, amikor kialakult a német irodalmi nyelv, és az itt említett esetekben a j helyett kezdett meghonosodni a g, a g és a j ejtése és írása a németben hosszú időn át rendkívül változatos volt, sőt nem ritkán g ott is megjelent, ahol korábban soha nem volt (Jahr —gar, Joseph—Gosef*?). A j és a g ejtésének változásai nyilvánvaló következetlenséget eredményeztek a j és a g írásában nemcsak a német, hanem néhány más nyelv írásbeliségében is. Így például a porosz nyelv írásos emlékeiben a j és a g írásának következetlensége igen szembetűnő: Pomedyen, 1405 és Pomedigen, 139694 —pig. porosz median „erdő”; Iwvogarge, 1331**—0vö. litván Yvas és porosz garian „fa”; Kylien 1314 és Kyligen, 1318 = *Kilija'®; Gedilie, 1339, Gedylye, 1357 és Gedilege, Gedilige, 1387, Gedilge'*; Cupieyn, 1339, Kupigien, 1330 <*Kup+1ij+ein®® és mások. A fentebb a j és g német nyelvbeli ejtéséről és írásáról mondottakból világosnak kell lennie, hogy bár a XIII—XV. századi német krónikák Dange < *Danige< Danija'? és hasonló alakokat írtak, a g helyett mégis j-t ejtettek (Danije). Itt a g csupán grafikai kérdés. A német irodalmi nyelv kialakulásakor, amikor a fent említett esetekben ismét g-t kezdtek ejteni, ezért: 1. a Dange < *Danige alakot a német irodalmi nyelvben g-vel kellett írni és ejteni; 2. a helyi lakosok Dūnija (dafij-nak ejtve) alakját a német irodalmi nyelvben szintén g-vel kellett írni. Mivel a Klaipėda-- vidék német telepesei nem egyetlen, hanem Németország különböző vidékeiről származtak, ezért az általuk kolonizált területeken nem alakulhatott ki egyetlen nyelvjárás, hanem különböző nyelvjárások tarka keveréke uralkodott"*, A hivatalos intézmények, az iskola és az egyház azonban csak a német irodalmi nyelvet használta. Következésképpen a bennünket érdeklő folyó neve hivatalosan Dange alakban volt írva és ejtve. A német kiejtés, úgy tűnik, hatással volt a litvánok egy bizonyos részére, ezért amikor a Klaipėda-- vidéket visszacsatolták Litvániához, a folyó neve hivatalosan német maradt, noha a helyiek csak a Dané || Danija nevet ismerték. E folyó pontatlan nevének a litvánok körében való elterjedését elősegíthette a mindenki által ismert, dang-, dengtövű szavakhoz való hasonlósága. Igaz, első pillantásra egyeseknek úgy tűnhet, hogy az ősi balti tő danglehetett, és a helyi lakosok mai dafi'j kiejtése a német alsónémet nyelvjárás hatására alakult ki. Ismeretes, hogy az egykori Klaipėda-- vidék lakói a Pagėgiai nevet néha Pajégiai, a Gėniškė nevet —Jėniškė alakban ejtik ki, és így tovább. Az ilyen esetek azonban nem gyakoriak. Aligha lehetséges, hogy a TSB ilyen széles körben használt alak legyen. M Xupmyncknifl, Hemenxan nuasextosorns, 569, Mockea —Jleunurpan, 1956. * Ugyanott. 19 Ugyanott, 569; 290–293, B. M. )Xupmysckufi, Heropus memeuxoro ssmxa, 70, MocxBa, 1948. 1 G. Gerullis, Die altpreussichen Ortsnamen (a továbbiakban Ger, AO), 130, Berlin és Lipcse, 1922. 12 Ugyanott, 50, 12 Ugyanott, 14 R. 63. Trautmann, Die altpreussichen Personennamen (a továbbiakban Tr, APn.), 30, G6ttingen, 1925, 18 Ger. AO, 18 Vö. 76. o. Gedilye, Gedilie > Gedilege, Gedilige > Gedilge (Tr. APn. 30). 7 W. Fenzlau, Die deutschen Formen der litauischen Orts —und Personcnamen des Memelgebiets, 1, Halle/Saale, 1936. 318 Dūnė || A Dūnija egy másik nyelv hatására alakulhatott ki. Be ezért Dūnija Dange-vé alakulása nem valamiféle elszigetelt, kivételes tény. Mindenki jól tudja, hogy a németek régtől fogva a ir folyó nevét Gilija į Gilge o formában fordítják, a Miniját pedig— į Minge formábajų n, de ma már ez ti így senkinek sem ir į jut eszébe. Azonban a legfontosabb, ami miatt ebben ko az esetben a dangtő nem lehetséges, a helyi emberek kiejtése dėfi'j'*. Ha a régebbi alak danglett volna, akkor a helyiek ma így ejtenék, mivel az ir átalakulás jpo g még a į német n alsónémet dialektusban is, ahol j ir g általában váltakozik, lehetetlen? ?, Vagyis a balti forma a következő kellene legyen Dūnė vagy Dánia®, a | balti nyelvekben a Dūnė || Dánia helynév nem elszigetelt. A dandar gyökér megtalálható a litvánban. Danys (mocsár Laukagalių környéke Ramygalai járás), Danitikas (tó. Vainiūniškio k. Alizavos környéke. Kupiškiai járás); lat. Dana, Dapas—dikis, Danava, ir Dapy—marki® stb. Ezeket a lett helyneveket J. Endzelynas®® megalapozottan su hasonlítja össze az általunk vizsgált folyó nevével, a Ddnével. A dandar tőhöz vö. lat. dapava „kerékvágás, úton lévő kátyú, sáros hely”*3, A -ija képző a litván folyónevekben szintén meglehetősen gyakori: Ak-ijė (Saukėnai), Ašv-ija (Kaltinėnai), Gliv-ija (Kvėdarna), Jot-ija (Plokščiai), Juod-ija (Jieznas), Nė6t-ija (Plateliai), Or-ija (Šakiai, Vabalninkas), Ryk-ijė (Batakiai), Rūd-ija (Viduklė), Sir-ija (Meškuičiai), Šarr-ija (Šaukėnai), Vilk-ijė (Skaisgirys), Vizd-ija (Birštonas). A Dané || Danija közeli változatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Dūnė változat valószínűleg másodlagos, megrövidült iš Danija. Ilyen rövidülési példákból több is előfordul: ir Glivija||Glivé, Minija||Minė, Nėorija || Nortė. 18 Vö. Minija —Meni. 18 Pyz., a gegangen szóban a német alsó-szászországi dialektusban j; csak az első és a második g változik v-vé, a 0 g utána megmarad; jejangen. * Amikor a dangyököt állapítjuk meg, egyáltalán nem akarjuk azt mondani, n hogy a dang gyök a balti nyelvekben teljesen lehetetlen. Mind a litván, mind a lett nyelvben vannak dang gyököt tartalmazó helynevek (vö. litván: Dafigé —folyó Nemakščiai környékén, Skaudvilė járás, Dangaiidius —folyó Krakiai környékén, Kėdainiai járás. ; lat. Dafiga, Dangas-plava és mások — lásd J. Endzelins, Latvijas PSR vietvūrdi, I daja, 1. sėjums, 194, Rigd, 1956), azonban ebben az esetben a dangyökkel van dolgunk. amelynek, amint azt a továbbiakban látni fogjuk, a lett és a litván nyelvben egyaránt vannak megfelelői. Itt csupán az volt a célunk, hogy megadjuk ennek a folyónak az autentikus nevét, amelyre gyakorlati okokból, különösen pedig a toponímia kutatói számára, nem egyszer szükség lehet. #1 J. Endzelins, Latvijas PSR vietvūrdi, I daa, 1. sčjums, 193, Rigš, 1956. 52 Ugyanott, ® K, Mūlenbacha Latviešu valodas vūrdnica, Rediféjis, papildindjis, turpindjis J. Endzelins, 1, 438, Rigū, 1923 —1925.