Dėl „Neringos“ vardo

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA DĖL NERINGOS VARDO V. MAŽIULIS § 1. Az ókorban a poroszok délen – akárcsak közeli szomszédaik és rokonaik, a litvánok – a nyugati szlávokkal, a lengyelekkel voltak határosak. Délnyugaton a porosz vidék egészen a Visztula alsó folyásáig terjedt, nyugaton pedig a Visztula-lagúna, a Kur-öböl és a Balti-tenger mosta a porosz földeket. Következésképpen a porosz vidékhez tartozott, vagy legalábbis közvetlenül kapcsolódott hozzá a Visztula-lagúna és a Kur-öböl Neringa, illetve Nerija is: az utóbbi nevet, feltehetően, ismerték az élő porosz nyelvben (lásd alább). A porosz nyelv azonban már kihalt (a poroszokat a XVII. század végére teljesen elnémetesítették), és fennmaradt írásos emlékeiben sem a Neringos, sem a Nerijos név nem adatolt. § 2. A Neringos (ez a forma a mai irodalmi litván nyelvben a leggyakoribb) vagy a Nerijos nevet tudomásom szerint sem a régi litván írások, sem a litván nyelvjárások nem ismerik¹. A Kur-öböl Neringájának helyi lakosai rendszerint Kōpomis²-nak nevezik vidéküket; vö. Kōpos, -ų Subst. f. Pl. die Nehrung, ein Dünenstreifen zwischen dem Kurischen Haff und der Ostsee (KršŽ II 197), vö. Kōpininkas Subst. mob. Nehrunger (KršŽ II 196); Kōpai, ų m. pl. die kurische Nehrung (NsŽ 204); Nehrung bey Mümmel kopos (Kraž. 363), a Nehrung Randawos. Kalnai (l.c.), vö. Nahrung³ Pajūrei, Randawōs (KžŽ 144); Nehrung. Pajūrei, ų, M. Randawos, ų, F. (CGL II 124); Nehrung Pajūrei, Randawos (B 942). A Neringa utóbbi neveit Nesselmann és Kurschat szótáraiban is megtaláljuk: Pajūrei, ų m. pl. die Nehrung (NsŽ 43); Rándawos, ų, f. pl. die Nehrung (Bd. Qu) (NsŽ 427); [pajūriai, -ių, Subst. m. Pl. die Nehrung, sonst kūpos⁴] (KršŽ II 287); [randawos, -ų, Subst. f. Pl. die Nehrung, sonst kūpos] (KršŽ II 344). Amint látjuk, Kurschat számára a pajūriai és a randawos forma „Nehrung” jelentésben nem volt ismert az élő nyelvből; ugyanezt kell mondanunk Nesselmann randawų alakjáról is (Nesselmann Brodovskitól és a „Clavis Germanico-Lith- ¹ A lett nyelv sem ismeri ezt a nevet. Vö. még: „lit. nerijà „Nehrung“ ist eine ganz junge künstliche Neubildung!“ — Zeitschrift für slavische Philologie 27, 439; Språkliga Bidrag (Meddelanden från seminarierna för slaviska språk...), 3 (Nr. 13), 50, Lund, 1959. ² Ezt az elnevezést (≈ német Nehrung) K. Būga is használta, vö. „A kurzemei lettek a Kōpų (Nehrung) lettekkel együtt” — K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, 2. füzet, CXXII, Kaunas, 1925. ³ A Nahrung alak valószínűleg a KžŽ-ben a Näһrung helyett szerepel (mivel a Nahrung itt a Näһr- után következik). ⁴ Kurschat kūpes alakja = a litván irodalmi nyelvi kūpos; vö. még KršŽ II 197. 301 szótárakban), talán a nem miatt is pajūriai „Nehrung”, vö. Fr. Kurschatnak az élő nyelvből ismert alakját: pajūrės, -ių, Subst. f. Pl. die Gegend am Meer (KrŽ II 287), vö. Pajures, ū f. pl. die Gegend an der See, der Strand, die Nehrung (NšŽ 43). § 3. Az említett (kurši) Neringa-elnevezések Kōpos (Kopai) Kalnai, Pajūriai (Pajūrės) viszonya a litván köznyelvi főnevekhez teljesen világos: pontosabban szólva ezek a szavak nem annyira tulajdonnevek, mint inkább köznevek (többes számban az említett helyek megnevezésére is használatosak). Úgy vélem, ugyanezt kell mondanunk a Randawos „die Nehrung”, illetve randavos5 alakról is. Bizonyos alapunk van azt állítani, hogy a randavos szót maguk a „kuršininkai” (a Kuršių Neringa lakói6) alkothatták: a randavos feltehetőleg összefügg a lett randa „ein niedriger Heuschlag am Meere”7 (<*„part”) < livóniai rända, illetve észt randa „part, Strand” szóval. Így azt kell feltételeznünk, hogy a „kuršininkai” randavos szava nagyjából ugyanazt jelenthette, mint a litván pajūriai „Strand, Nehrung” (lásd fent), továbbá vö. a 24. lábjegyzettel. A randavos szó ilyen képzéséhez vö. a lett dumbrs „mocsár”; lett dumbrava „ingovány”, lett pane „hígtrágya” (óporosz pannean „Moosbruch”): lett peņava „tócsás, sáros hely”, litván salā: salava „Werder” stb.8. A Randuwas alak a Randawos alaktól lényegében, úgy tűnik, csak a -uw- képzőben9 különbözik (mindkét alak nőnemű többes számú nominativus). Tehát a fentebb (§ 2) említett kuršių nerijai elnevezések: Kalnai, Kōpos (Kopai), Pajūriai (Pajūrės), Randavos, úgy tűnik, két szemantikai csoportot alkotnak: 1. „(homokos) magaslatok” és 2. „(tengeri vagy lagúnai) partok”, azaz 1. Kalnai = Kōpos (Kopai) és 2. Pajūriai (Pajūrės) = Randavos (e viszony kapcsán érdekes hozzátenni, hogy azok a XVII—XVIII. századi szótáraink, amelyek a Kuršių Neringa megnevezésére nem adják meg a Kōpos alakot, a Kalnai alakot sem tüntetik fel, lásd B 942, CGL 124, KžŽ 144: ezekben csak Pajūriai és Randavos szerepel, érthetően, egymás mellett használt változatokként, lásd § 2). Feltételezhető, hogy a Kuršių Neringát kalnais ir pajūriais néven a litvánok kezdték emlegetni, míg a kopomis ir randavomis elnevezés a kuršininkaihoz köthető (kopomis talán a litvánokhoz és a poroszokhoz is?)10. § 4. A Neringą és Neriją szó írásokból kerülhetett be a litván irodalmi nyelvbe (illetve írásbeli újalkotásként jöhetett létre). A Neringos és Nerijos ősi forrását a megfelelő középkori latin és német dokumentumokban kell keresnünk. E dokumentumokban Neringa nevét meglehetősen változatosan írják. Itt közlöm a vizsgált helynév főbb változatait, amelyeket a Német Lovagrend 1235—1521 közötti dokumentumaiból gyűjtöttem. 5 Például J. Endzelīns is randavos alakot ír (köznévként), lásd J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 287, Rīgā, 1951. 6 A Kuršių Neringa lakóira vonatkozó megjegyzéseket (és szakirodalmat) lásd például: K. Morkūnas és A. Sabaliauskas, Kuršių Neringos žvejų lietuvių tarmė. — Lietuvių kalbotyros klausimai, 2, 132—135, Vilnius, 1959. 7 A lett randa szóról és eredetéről lásd K. Mūlenbachs, Latviesu valodas vārdnīca, 3, 477, Rīgā, 1927—1929. Vö. A. Leskien, Die Bildung der Nomina im Litauischen, 350, Leipzig, 1891. 8 Az utóbbi szavak képzéséről lásd J. Endzelīns, op. cit., 286 és köv.; Pr. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, 379 és köv., Vilnius, 1943. 9 Az -uw- és -av- képző viszonyáról lásd Pr. Skardžius, l. c.; J. Endzelīns, l.c. 10 Vö. azt is, hogy Neringában a kuršininkai eredetű helynevek mellett litván helynevek is vannak, lásd A. Bezzenberger, Die Kurische Nehrung und ihre Bewohner, 132—140, Stuttgart, 1889. 302 1. változat. Neria — „Aistmarių Neringa”11: Neria (1235. év, PoU 42, 44), et mare recens és Neriam (1251. év, CDP II 1, MHW I D 48), Partem Nerie… litus Nerie (1283. év, CDP I 176), Cujus tempore magister praelibatus personatim cum militibus terrae intravit mare navigio et signum in littore versus orientem in Neria fieri fecit praecipiens, ut non vicinius illo signo ad Wislam monasterii retia locarentur (1309. év, SRP I 712)12, pro quodam prato in Neria (1309. év, SRP I 713), prata in Neria (1309. év, SRP I 714), Magister ergo pro captura sturionum sub Neria et pro libertate piscandi in Wisla et aliis superius exaratis confirmavit (1309. év, SRP I 720), cum prato in Neria (1316. év, PUrk. II₁ 111), et prato in Neria (1316. év, l. c. 112), partem Nerie, que se versus Danzk extendit (1321. év, US II 138). — „Kuršių Neringa”: octingenti viri de Lethowia [= Litvánia. — V. M.] equites… per Neriam Curoniensem intraverunt Sambiensem terram (1283. év, SRP I 144), Frater Conradus, ut vir sapiens et providus, considerans, quod per Neriam, viam utique occultam, possent fratribus et terrae Sambiae multa damna et pericula ab infidelibus suboriri, edificare fecit in dicta Neria super litus maris salsi castrum, quod dicitur Nova domus, ne Lethowini [= litvánok. — V. M.] terram Sambiae intrent a modo improvise (1283. év, l. c.), Mansto et Sudargus et alli nobiles de Samenthia [= szamogitok, Szamogitia. — V. M.] cum V milibus equitum circa castrum novum in Neria Curoniensi intraverunt terram Sambiae et territoria Powundie et Rudowie incendio vastaverunt (1308. év, SRP I 174–175), Item terciam partem Nerie Curoniensis cum piscatura adjacente (1321. év, US II 138), quia in illis finibus instaret Neria Curonica inter fratres et ecclesiam adhuc dividenda (1331. év, US II 192), Item terciam partem Nerie versus memlam (1366. év, CDP II 123), Nerya versus Memlam (1366. év, CDP III 124.). 2. változat. Nerey (Nerei) — „Aistmarių Neringa”13: Swentepolko et heredibus suis insulam, que vocatur Nerei, et sylvam in eadem insula comprehensam, necnon et harenas sitas juxta eandem insulam a flumine… concesserunt (1248. év, PU I₁ 148), azonban ugyanennek az oklevélnek egy másik helyén: insula, que Nerie vocatur (1248. év, l. c.); insulam, que vocatur Nerey14 (1248. év, l. c. [párhuzamos oklevél]); in predicta silva15, que Nerey14 dicitur (1248. év, l. c. [a párhuzamos oklevélben: insulam, que Nerie vocatur 1248. év, l. c.])16, in predicta parte sua nerei viam bestiis non precludat (1247. év, PU I₁ 138). 3. változat. Nerie17—„Aistmarių Neringa”: insula que Nerie vocatur (1248. év, PU I₁ 148), Dantzker Nerie (1497. év, SRP V 210). — „Kuršių Neringa”: die Keurische Nerie (1497. év, l. c.). 11 Az „Aistmarių Neringa” itt és a továbbiakban azt jelöli, amit németül „Frische Nehrung”-nak neveznek. 12 Vö. Neria (1310. év, 1310. év, 1337. év, SRP V 607, 609, 614). 13 Nerey, Nerei valószínűleg az „Aistmarių Neringa” jelentésű, vö. G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen, 107, Berlin und Leipzig, 1922. 14 Változat: Nerie Cop., lásd PU I₁ 148. 15 A Silva az „insulae Nerey” erdeje (amelyet itt az „insulae Nerey” névvel illetnek). 16 Ebben az 1248. évi rendi oklevélben minden esetben Neria alakban szerepel a Codex Diplomaticus Regni Poloniae et Magni Ducatus Lithuaniae, 4, 15, Vilnae, MDCCXIV kiadásában. 17 Nerie egyes számú alanyeset. 303 4. változat. Nergia, Nergya — „a Visztulai-öböl Neringája”: Nergia 9X [1258 CDP I 114—115, vö. MHW I R 24 (16X US II 25—28)], Nergya 3X (1258 CDP I 114—115), Nergia [változat: Neria, Nerea (1258 US II 23)], et alterius Nergie terciam partem, que extendit versus Gdanzk (1322, a teljes kifejezés 2X, US II 152). — „a Kur-öböl Neringája”: una cum tercia parte Nergie Curoniensis, que se extendit versus Memelam (1322, a teljes kifejezés 2X, US II 152), Nergia Curoniensis¹⁸ (1331, US II 192). 5. változat. Nerge, Nerye — „a Visztulai-öböl Neringája”: uff der Nerye (1408 SRP III 290), uf dy Nerye (1410 SRP III 320), zcu dem Stuthoffe uf der Nerge (1465 SRP V 243). — „a Kur-öböl Neringája”: von Littouwin durch ir erge ubir di kürische Nerge (kb. 1340 SRP I 508), ûf der kürschin Nerge vart (kb. 1340, uo.), und zugen durch ir erge ob di Kürsche nerge in zu Samelande (SRP I 572), Czüm ersten nachtleger Rossiten; von dannen ken Wintburg vff der Nerge (1387 SRP II 665), uff der Nerge (1465 SRP V 252), uf der Nerge (1465 SRP V 243). 6. változat. Nerige, Neriga — „a Visztulai-öböl Neringája”: Nerige (1390 CDP IV 114), et in Insulam majorem et in Nerigam (1440 SRP III 398), uff der Nerige (1465 SRP V 244), uff die Nerige (1465 SRP V 258), uf die Nerige (1465 SRP V 252). 7. változat. Neringe — „a Visztulai-öböl Neringája”: uffir Nerynge (1453 SRP III 486), under die Neringe (1458 SRP IV 556), auf der Nerynge (1497 SRP V 501), in der Neringe (1507 SRP V 456), der Neringe halben (1508 SRP V 457), umb der Nerynge halben (1512 SRP V 462), auf dy Nerynge (1521 SRP V 514); Neringen: uff der Neringen [változat: Nerige] zcu halden (1465 SRP IV 619), uff der Neringen 2X (1465 SRP IV 620, 627). 8. változat. Nerunge — „a Visztulai-öböl Neringája”: uff der Nerunge (1455 SRP IV 516), an die Nerunge (1457 SRP IV 546), die Nerunge (1464 SRP IV 611), uff der Nerunge (1465 SRP IV 623), langst die Nerunge (1490 SRP IV 781), auf die Nerunge (1518 SRP V 530), langest die Nerunge (1520 SRP V 533); Nerungen: uff der Nerungen [változat: Nerige] (1465 SRP IV 624). 9. változat. Nerung, Neerung — „a Visztulai-öböl Neringája”: uff der Nerung [változat: Nerige] und im Fisch auschen Werder (1466 SRP IV 629), Die Nerung (1497 SRP V 447), von der Nerungk (1501 SRP V 453), an die Nerungk (1511 SRP V 462), in der Neerung... in der Neerunge (1516 SRP V 476), in die Nehrung (1515 SRP V 473). § 5. Az itt bemutatott, az 1235—1521 közötti időből származó, mindkét Neringára vonatkozó dokumentumanyag a következő kronológiai következtetéssel foglalható össze: „a Visztulai-öböl Neringája” 1. Neria, 1235—1331 (latinul¹⁹) 2. Nerey (Nerei) 1247—1248 (latinul) 3. Nerie 1248—1497 (latinul, németül¹⁹) „a Kur-öböl Neringája” 1. Neria Curoniensis 1283—1366 (latinul) 2.......... 3. Kęwrische Nerie 1497 (németül) 18 Vö. a párhuzamos dokumentum megfelelő alakját: Neria Curonica (1331, uo., azaz US II 192). 19 A rövidítésekben a lot., vok. azt jelöli, hogy a szó latinul, illetve németül írott dokumentumokban fordul elő. 304 4. Nergia, Nergya 1258—1366 (latin) 4. Nergia Curoniensis 1322—1331 (latin) 5. Nerge, Nerve 1410—1465 (német) 5. Kurische Nerge 1340—1465 (német) 6. Nerige, Neriga 1390—1465 (német, latin) 6.................. 7. Neringe 1453—1521 (német) 7.................. 8. Nerunge 1455—1520 (német) 8.................. 9. Nerung 1466—1511 (német) 9.................. 10. Neerung, Nehrung 1515—1516 (német) 10.................. § 6. Amint látjuk, az említett keresztes rendi oklevelekben jóval több adatot találunk a Visztula-öböl Neringa nevére, mint a Kuršių-öböl Neringa nevére (hiszen a Rendnek éppen a Visztula-öböl Neringával volt több dolga). A Kuršių-öböl Neringára az általam átnézett oklevelekben még a 2., 6—9. változatra sincs példa; lásd § 4, vö. § 5, 2., 6—9. sz. (ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket a változatokat nem használták), noha a Kuršių-öböl Neringa megtalált alakjai Neria, Nerïe, Nergia, Nerge (lásd § 4, 1., 3—5. változat, vö. § 5, 1., 3—5. sz.) nem különböznek a Visztula-öböl Neringa megfelelő alakjaitól. E két Neringa elnevezése között csak annyi a különbség, hogy a Kuršių-öböl Neringát rendszerint (azoktól az esetektől eltekintve, amikor ugyanabban az oklevélben ismétlődik stb.) a „Kuršių” jelzővel írják (—Neria Curoniensis, Kürische Nerge stb.), míg a Visztula-öböl Neringának (legalábbis a XIII—XV. század közepéig) nincs hasonlóan állandó jelzője (—Neria, Nerïe stb.). Ezenkívül a Rend okleveleiben ezt a két Neringát így is megkülönböztetik, vö. postulamus et petimus terciam partem Nergie se versus Gedanczk extendentis: Item terciam partem Nerie versus memlam (1366, CDP III 123); ezért a Visztula-öböl Neringát egy alkalommal (az általam áttekintett anyag adatai szerint) Dantzker Nerie néven nevezték (igaz, már a XV. század végén; 1497, SRP V 210). § 7. Neria Curoniensis (NB a Curoniensis jelzővel stb.) csak a XIII. század végén jelenik meg először az oklevelekben (1283-ban²⁰, SRP I 144); nagyjából ugyanekkor találjuk meg először az oklevelekben ugyanezt a jelzőt a Kuršių-lagúnára is — stagnum Curoniense (1303-ban²⁰, SRP I 169), das kürische hab (1303-ban, SRP I 565), stagnum Curonicum (1331-ben, US II 192), mare Curonicum (1331-ben, uo.), a mari Curonico (1366-ban, CDP III 123), sőt ugyanabban az oklevélben a recentis maris Curonici (1366-ban, uo.) és így tovább. Ha a XIII. század végi—XIV. század eleji (és későbbi) rendi oklevelekben a Kuršių-öböl Neringát rendszerint csak a „Kuršių” jelzővel írják, azaz Neria Curoniensis stb., akkor az ugyanebből az időből származó oklevelekben a Kuršių-lagúnát még gyakran recens stagnum néven írják (1321-ben, US II 138) stb.; vö. das vrische hab (LR versus 3830, 3980). Mind a Kuršių-öböl Neringa, mind a Kuršių-lagúna esetében az említett Curoniensis (Kürische stb.) jelzőt azokban az időkben Kuršo püspök- ²⁰ Ezt a dátumot (az SRP kiadói szerint) azzal a pontatlansággal közlik (bár ez itt alighanem nem lényeges), hogy Dusburgi Péter (Petrus de Dusburg) „Chronicon terre Prussie” című műve feltehetően 1326-ban íródott (pontosabban: ebben az évben ajánlották Dusburg krónikáját a Rend nagymesterének — valószínűleg korábban készült). 20. Kalbotyros klausimai, III 305 pijos (vö. Curonia, dioecesis Curoniensis 1237-ben, Biel. Gr. 422) nevének21, vö. „das vorbeschreiben lant vnd wiltnisse mit dem grossen v rischen habe ist und wirt geheysen, hehalden vnd genant nach dem bischtom vnd der kirchen czu Kurlant vnd hot den namen Kurlant vnd Kurche hap (SRP II 110). A Kuršių Neringa nem kaphatta „Kuršių” jelzőjét a Kuršių marios (mare Curonicum [1331-ben, US II 192] stb.) nevéből; ennek többek között az is ellentmond, hogy a régi keresztes lovagi oklevelekben a két itt vizsgált Neringa helynevei nem kapcsolódnak sem a Kuršių marėshez, sem az Aistmarėhez, vö. Item terciam partem Nerie Curoniensis cum piscatura adiacente et terciam partem Nerie, que se versus Danzk extendit, cum utraque piscatura tam salsi maris quam recentis stagni episcopus et capitulum repetunt et requirunt (1321-ben, US II 138), extra Sambiam postulamus et petimus terciam partem Nergie se versus Gedanczk extendentis: Item terciam partem Nerie versus memlam (1366-ban, CDP III 123). Tehát azt kell feltételeznünk, hogy a Neria Curoniensis és a mare Curonicum (stagnum Curoniense stb.) helynevek Curoniensis,-e (Kürische stb.) jelzőjét a Rend (a keresztes lovagok, lásd alább) írnokai csak azután alkották meg, hogy a livóniai kurlandi püspökség határai elérték a Kuršių Neringát és a Kuršių marėst, vagyis Klaipėdát. Klaipėda környéke ténylegesen 1252 után lett a kurlandi püspökség része; ebben az évben a Kardtestvérek Rendje várat épített (pontosabban: 1252-ben határoztak a megépítéséről22) Klaipėdában. A Német Lovagrend, miközben meghódította a porosz területeket, délről közeledett a Kuršių marėsekhez, amelyek partján véglegesen szintén a XIII. század második felének kezdetétől vetette meg a lábát. § 8. Jelentős tény, hogy a Kardtestvérek (úgy tűnik, a Német Lovagrendnél korábban elérték a Kuršių Neringát és a Kuršių marėst), amikor 1256-ban a Kuršių Neringán át Sambijába vonultak (hogy segítsenek a Német Lovagrendnek leverni a sambok felkelését), majd visszatértek, még nem ismerték a később a keresztes lovagok okleveleiben említett Kuršių Neringa nevét: a Livóniai rímes krónika szerint „bi des meres strant” mentén vonultak (LR versus 4073; lásd még LR versus 3953—3960, 4070—4073; vö. SRP I 631, 632). Gilbert de Lannroy flamand utazó (szül. 1386-ban), aki 1413-ban ugyanezeken a helyeken járt, a Kuršių Neringát német (nyelvjárási „plattdeutsch”23) néven Strang (= strant LR versus 4073)24 említi: et coste on la mer a main senestre en cheminant de Keuniczeberghe et a la main dextre une autre grosse riviere, et nomme l’on ce chemin le Strang (1413-ban, SRP III 445), quant on a passe outre le dit Strang, on entre ou pais de Samette; mais on treuve bien douce lieues de desertes solitudes sans trouver quelque trace de humaine habita- Vö. V. Diederichs, — Magazin, herausgegeben von der Lettisch-Litterarischen Gesellschaft, 17 (1), 7, Mitau (1883); A. Bezzenberger, Über die Sprache der preussischen Letten, 137, Göttingen, 1888; J. Endzelīns, Par kurseniekiem un viņu valodu, 6 (atspaudas iš „Burnickes“ 1931 m., 1202—8).21 22 Žr. E. Joachim-W. Hubatsch, Regesta historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198—1525. Pars II (Regesta Privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum), 17, Göttingen, 1948. 23 Žr. A. Bezzenberger, Die Kurische Nehrung und ihre Bewohner, 22, Stuttgart, 1889. 24 „bi des meres stranz” (1256-ban, LR versus 4073); Strang 3X (1413-ban, SRP III 445—446) kifejezését vö. a litván pajūriai szóval (B 942, CGL II 124, KžŽ 144) ≈ randavas (B 942, CGL II 124) „(Kuršių) Neringa” (lásd § 3). 306 cion, tou(s)jours costyant la mer a la main dextre; et est nomme ce dit desert le Strang de Letaeou, non obstant ce que c’est du pais de Sammette (1413-ban, i. m., 445—446); ebből láthatjuk, hogy még a XV. század elején sem honosodott meg széles körben (a német nyelvben) a Neria Curoniensis név (Kürsche Nerge stb.). Vagyis okkal hihetjük, hogy a Neria Curoniensis (és más változatai) valójában nem korábban, mint a XIII. század második felében keletkezett (amit a korabeli német írásos emlékek is megerősítenek, lásd § 7). A Neria Curoniensis név éppen a keresztes lovagok (nem a Kardtestvérek) okleveleiben bukkan fel. Ezért, figyelembe véve mindazt, amit fentebb mondtunk (különösen § 6—Neria „Aistmarių Neringa”: Neria Curoniensis „Kuršių Neringa”), arra kell következtetnünk, hogy a Neria néven (= porosz *Nerjā, lásd § 15) kezdetben csak az „Aistmarių Neringát” nevezték (azaz a Neria csak annyit jelentett, hogy „Aistmarių Neringa”), a Kuršių Neringa pedig a Neria Curoniensis nevet (vagy Kürsche Nerge stb.) a XIII. század második felében maguk a Német Lovagrend tagjai alkothatták meg (miután véglegesen megvetették lábukat a kurlandi püspökség szomszédságában — a Kuršių marėsnél, tehát a Kuršių Neringánál is), a Neria „Aistmarių Neringa” mintájára, ugyanabból a Neria alakból („Aistmarių Neringa”) és a Curoniensis²⁵ jelzőből; vö. a következő megfelelést: Neria „Aistmarių Neringa”: Neria Curoniensis „Kuršių Neringa”, illetve recens mare (1234-ben, SRP I 60; vö. Jerošino krónikája, SRP I 358: daz vrische hab) „Aistmarės”: daz vrische hab (1256-ban, LR versus 3830; vö. Jerošino krónikája, SRP I 630) „Kuršių marios” > recens mare Curonicum (1366-ban, CDP III 123) > mare Curonicum (1331-ben, US II 192; 1366-ban, CDP III 123). Úgy tűnik, e bekezdés következtetéseivel azt a tényt is magyaráznunk kell, hogy a nyugat-litvánok, a poroszországi litvánok és a Neringa halászainak nyelvjárásai nem ismerik a Nerija, illetve Neringa nevet (lásd § 1—2)²⁶, valamint a „Kuršių” jelzőt sem a Kuršių marios (marės, -rių, Subst. f. Pl. 1. das kurische Haff²⁷; 2. minden nagyobb belső tó, KrŠž II 243, vö. jürios és jūrės, -ių, Subst. fem. Pl. die See, das Meer, vorzugsweise die Ostsee, KrŠž II 157, lásd NsŽ 383, 43; stb.) névben. § 9. Az említett Nergia, Nergya (§ 4, 4. változat), Nerge, Nerye (§ 4, 5. változat) és Nerge (Neriga) (§ 4, 6. változat) alakok nem egyebek, mint a XIII—XIV. századi latin nyelvű oklevelekben szereplő Neria (=Nerie²⁸ § 4, 3. változat) ugyanazon alakjának változatai. A Neria = Nergia = Nergya = Nerie = Nerge = Neriga alakok valószínűleg három szótagúak voltak, a Nerge = Nerye pedig két szótagú; ez utóbbi az első három szótagú alakból keletkezett²⁹, vö. Marienburg és Mergenburg. A -g- betű használata a -j- (illetve -ij-) helyett az említett esetekben 25 Plg. ir A. Bezzenberger, l. c. 26 A XVII. század második felének utazója, J. A. von Brand, aki bejárta és leírta a Kuršių Neringát (1674-ben), szintén nem közli a Neringa (azaz a német Nehrung vagy hasonló) nevet (lásd Johan-Arnholde von Brand, REISEN durch die Marck Brandenburg, Preussen, Churland, Liefland, Plesscovien, Gross-Naugardien, Tweerien und Moscovien, 48—49, Wesel, 1702). Ez a tény talán arra utal, hogy a Neringa akkori helyi lakosai számára (még azoknak is, akik értettek vagy beszéltek németül) a Neringa német alakja (Nehrung vagy hasonló) szokatlan (illetve ismeretlen) volt. 27 Dėl marių reikšmės „Haff“ plg. atitinkamus ir ilirų kalbos faktus, žr. H. Krahe, Baltico—Illyrica. — Festschrift für Max Vasmer zum 70 Geburtstag, 247, Berlin, 1956. 28 Dėl Neria→Nerie (vns. vard.) plg. H. Paul, Deutsche Grammatik, 2 Band, 3 Teil, 154 § 107, Halle (Saale), 1954. 29 Plg. R. Ekblom, Der Ordensdeutsche Ortsname Nerge „Nchrung“ ein nordgermanisches Lehnwort. — „Språkvetenskapliga Sällskapets i Uppsala Förhandlingar“, 152, Uppsala (1946—1948). 307 a középkori német kiejtés megfelelő tényét tükrözi (elöl képzett magánhangzók előtt, különösen az l, r likvidák után i helyett g-t írnak)³⁰; vö. az akkori német historge = historie (< lat. historia), vigilge = vigilie (< lat. vigilia), Mergenburg (1416-ban CEV 1029), Margenburg (1392-ben SRP II 651), Margenburch (SRP II 162, 165), Mergenburgk, azaz castrum sancte Marie (1280-ban SRP I 142), Marienburg (1350-ben SRP II 515, 691); Mergenwerden (kb. 1340-ben SRP I 355), Mergenwerdir (i. h. 354), Merginwerdir (i. h.) Merienwerder (1391-ben SRP II 268), Marienwerdir (1390-ben i. h.), Insula sancte Marie (1279-ben SRP I 120); Gilge (1393-ban SRP II 673), Gilga (1352-ben SRP II 517, 656) = lit. Gilija. Összehasonlíthatjuk még folyónk, a Nėris (Nerìes, Nėri) nevének korabeli oklevelekben való írásmódját: Var. 1. Nerge (Nerga): vlize Nerge (kb. 1340-ben SRP I 539), Nerge (1372-ben SRP II 101), uff der Nerge bey Kawen (1384-ben SRP V 224), vf der Nerge (1384-ben SRP III 130), obir dy Nerge (1385-ben SRP II 695), bi der Nerge (1385-ben SRP II 696), dy Nerge (1385-ben II 700), dy Nerge 2X (1385-ben SRP II 694), vf die Nerge [var. Nerye] (1386-ban SRP II 686), vassir Nerge (1409-ben CEV 173); circa Nerge (1373-ban SRP II 104), fluvii Nerge (SRP III 137), vada Nerge (1385-ben SRP III 139), vada Nerge et Memele (1385-ben SRP III 138), a Nerga (1361-ben SRP II 531), prope Nergam (1362-ben SRP II 532), prope Nergam (1362-ben SRP II 533), contra Nergam sitam (1362-ben SRP II 537), prope Nergam (1364-ben SRP II 543), juxta Nergam (1364-ben SRP II 642), juxta Nergam 2X (1365-ben SRP II 552, 553), usque Nergam (1377-ben SRP II 590), prope Nergam (1379-ben SRP II 591), in Nerga (1379-ben SRP II 597), ad Nergam (1379-ben SRP II 601), Nergam 2X (1382-ben SRP II 619), ad Nergam (1382-ben SRP II 622), venit in Nergam (1383-ban SRP II 623), ad Nergam (1385-ben SRP II 624), venit ad Nergam (1385 SRP II 632), venit ad Nergam (1388-ban SRP II 634), proficiscitur… per Nergam in Lithwaniam (1390-ben SRP II 641), trans Nergam (1390-ben SRP II 643), venientes ad Nergam (1393-ban SRP II 652), Nergam 3X (utoljára 1394-ben SRP 659). Var. 2. Nerye: Nerye (1377-ben SRP III 106), uf der Nerye (1384-ben SRP III 135), von der Neryen kele (1385-ben SRP II 694), uf der Nerye… uf die Nerye (1385-ben SRP III 138), syt der Nerye… ober die Nerye (1388-ban SRP III 154), uff der Nerye (1390-ben SRP III 165), obir die Nerye (1391-ben SRP III 172), bie der Nerye (1396-ban SRP II 692), uff der Nerye (1401-ben SRP III 247), bie der Nerye (1401-ben SRP III 254), uf der Nerye (1402-ben SRP III 159), uf dy Nerye… die Nerye… syten der Nerye (1402-ben SRP III 258), uff der Nerye (1404-ben SRP III 272). Var. 3. Nerie: die Nerie in die Memel fellet (1409-ben CEV 3 és 1384. o.). Var. 4. Nerea: vadum per Neream (1402-ben SRP III 258). Var. 5. Nerryne: flumen vulgariter Nerryne (1365-ben SRP II 550). Var. 6. Nare: a fluvio Nare (1294—1300-ban SRP I 159). Var. 7. Nyeriz, Nieriz (1237-ben Biel. Gr. 422, 106, 107). § 10. A Nerey alak (lásd § 4, 2. var.) úgy viszonyul a Neria alakhoz, mint a porosz Wilkey (1261-ben PÜ II 114), Wilkeye (1450-ben)³¹ a litván Vilkija³² alakhoz, tudva, hogy a XIII. században ³⁰ Žr. H. Paul, Mittelhochdeutsche Grammatik, 33, Halle (Saale) 1953; B. M. Жирмунский, Немецкая диалектология, 285, Москва — Ленинград, 1956. ³¹ Žr. G. Gerullis, op. cit. 201. ³² Plg. l. c. 308 a XIII. század elején a porosz helyneveket a Rend írnokai nem jegyzik le pontosan (lásd e tanulmány § 11)33. Tehát Nerey valószínűleg a *Nereye alakból származik, amely úgy viszonyul a Nerea alakhoz (1258-ban US II 23-nál variánsként Nergia), mint a Nerie34 (lásd § 4, 3. var.) = Nerige (§ 4, 6. var.) a Neria = Neriga alakhoz (§ 4, 6. var.), azaz *Nereje (≈ Nerie): *Nereja (≈ Neria). Vö. a žemaitiai folyót, a Notiją = Nateye alakban (1253-ban LU I 327)35. A *Nereje, illetve *Nereja (= Nerea, lásd US II 23) alakból keletkezhetett a lengyel Nicrzeja „Nehrung”36, amely később (a mierzą mintájára) Mierzeja alakra módosult. A *Nereje = *Nereja alak képzője, az -ej- az -ij- helyett, a korabeli német vagy porosz nyelv tényét tükrözi, az -i- széles ejtését mutatva. Vagyis mind a Nerey, mind a lengyel Nierzeja valószínűleg ugyanarra a forrásra utal: a Neria, Nerie és hasonló alakokra. § 11. A fent bemutatott, XIII—XVI. század eleji oklevelekből származó anyag (§ 4, 1—9. var.) világosan mutatja, hogy Neringa nevének két fő alakja volt (a Visztula-lagúna és a Kuršių-öböl vidéki): 1. Neria (változatai: Nerey, Nerie, Nergia, Nerge, Nerige és hasonlók) és 2. Neringe: Nerunge (változata: Nerung és hasonlók). A Neria alak régebbi, mint a Neringe: Nerunge, mert a Neringe: Nerunge csak a XV. századtól fordul elő, míg a XIII—XIV. századi írásos emlékekben kizárólag a Neria található (természetesen más változataival együtt, vö. § 4), amely később is előfordul (XV. századi oklevelekben, lásd § 4, 3., 5., 6. var.). Meg kell jegyezni, hogy a német krónikákat és más hasonló írásokat a XIV. század eleje előtt általában latinul írták, a XIV. századtól pedig egyre inkább a német nyelvjárások nyelve kerül előtérbe37. Ugyanez mondható el a Német Lovagrend okleveleiről is. Bár a rendi okleveleket 1300 előtt és később is rendszerint németek (különböző nyelvjárások beszélői) írták, a német nyelvnek a XIV. századtól való térnyerése a keresztesek írásaiban gyanúsan egybeesik a Neringe:Nerunge alak későbbi megjelenésével a Neria alakhoz képest. Továbbá, míg a Neria a XIII. századtól latin nyelvű írásokban fordul elő (innen került különféle változataiban a német nyelvűekbe is), a Neringe: Nerunge csak a XV. század közepétől jelenik meg németül írt oklevelekben. Ezért feltételezhető, hogy a Neringe az Nerie, Nerge (= Neria) helyett talán a rendi írnokok ajkáról kapta az -n- hangot (lásd alább). Ezt a véleményt az is alátámasztja, hogy „nach 1450, z. T. auch schon vorher, hat man in immer steigendem Masse das Gefühl, die Namen sind zwar preussischen Ursprungs, werden aber als solche kaum noch empfunden. Sie machen sogar, wie wir sehen werden, deutsche Lautveränderungen mit, d. h. sie entwickeln sich allmählich zu den jetzigen germanisierten O. N. des ehemaligen preussischen Sprachgebiets. Kurz, bei der grammatischen Behandlung der preussischen O. N. ist immer wieder auch das Deutsche zur Erklärung heranzuziehen“38. A XIII. század első felében a porosz helyneveket a rendi feljegyzések még nem egészen jól39 jegyzik le — a legpontosabban a XIII. század végén rögzítik őket39. Neringa XIII. század végi alakja (latinul leírva) Neria (csak ez, nem pedig a Neringe: Nerunge, 33 Vö. i. h., 213. 34 Az -e < végződés helyett -a, vö. a 28. jegyzetet. 35 Vö. K. Būga, Upių vardų studijos ir aisčių bei slavėnų senovė. — „Tauta ir žodis“, 1, 32, Kaunas, 1923; Biel. Gr. 235; V. Kiparsky, Die Kurenfrage. — Suomalaisen Tiedeakatemian Toimituksia, 42 (ser. B), 129, Helsinki, 1939. 36 Vö. R. Ekblom, i. m. 37 Žr. H. Paul, Deutsche Grammatik, 1, 120, Halle (Saale), 1955. 38 G. Gerullis, op. cit., 213. 39 l. c. 309 a feltevések szerint az élő porosz nyelv számára is ismerős lehetett (lásd § 15). A Nerunge és a Neringe az Ordine dokumentumaiban éppen csak 1450 után jelenik meg először: Nerunge — 1455-ben (lásd § 4, 8. változat). § 12. A latin Neria változatai (elnémetesítve): Nerge, Nerye, Nerige stb. az elöljárós szerkezetekben az adataim szerint nem veszik fel a részes eset⁴⁰ (német) -n ragját, az így keletkezett Neringe: Nerunge alakban azonban a -n ragos részes eset is előfordul41: uf der Neringen (1465-ben, lásd § 4, 7. változat), uf der Nerungen (1465-ben, lásd § 4, 8. változat), noha mellettük ez is megtalálható: uffir Neringe (1453-ban, lásd § 4, 7. változat), uff der Nerunge (1455-ben, lásd § 4, 8. változat). Ha a Nerge, Nerige és a többi hasonló változat a német nyelv „erős” ragozását mutatja, akkor a Neringen (egyes szám, részes eset), Nerungen (egyes szám, részes eset), Neringe (egyes szám, részes eset is), Nerunge (egyes szám, részes eset is) alakok egyaránt a „gyenge” és az „erős” ragozást mutatják. Vagyis a Neringe „gyenge” ragozású alakjai csak a 15. század közepén jelennek meg, azaz akkor, amikor maguk az elnémetesített Neringe alakváltozatai, a -ing-: -ung- formánsok is feltűnnek (NB a -n-nel). § 13. Véleményem szerint meglehetősen jelentős tény, hogy Johan Lindau krónikájának Neringe(n) — Nerung(e)(n) alakjai a krónika egy másik kódexében (azaz a gdański — danzigi kódexben, amelyet az SRP kiadói röviden D betűvel jelölnek, annak kivonatában) változatként a Nerige alakban szerepelnek (NB nem Nerge vagy hasonló formában)⁴²; vagyis a Neringen (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP IV 619), Nerungen (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP IV 624), Nerung (egyes számú részeshatározó, 1466, SRP IV 629) alakok változata a Nerige (D. 2 — SRP IV 619, 624, 629) [NB nem Nerge stb.]. Feltehető, hogy a három szótagú Nerige alak (≈ Neria stb., lásd fent) -ige formánsát annak idején fonetikailag ugyanúgy értelmezhették, mint a -ig(e) formánst, például ezekben az esetekben: Venedig < Venedige (< Venetia), német Käfig „kalitka” Kefige, keuje (< latin cavea), német Mennig(e) < latin minium stb. ⁴³ A -ing(e): -ung(e)44 képzős főnevek, illetve helynevek példájára (a németek számára elég sok ilyen képzős tulajdonnév ismerős⁴⁵) a németek saját nyelvhasználatában maga a fent említett három szótagú Nerige alak is átalakulhatott formánsának, a -ige-nek a tekintetében, feltehetően a XV. század közepe táján (amikor megindul a porosz helynevek intenzív elnémetesítése is, lásd fent) Neringe alakra („erős” ragozás), valamint Neringe(n) alakra („gyenge” ragozás): Nerung(e) („erős” ragozás), illetve Nerunge(n) („gyenge” ragozás)⁴⁶. E fő, véleményem szerint, 40 A részeshatározó gyakori használatára a német helynevekben (azaz elöljárós szerkezetekben; a részeshatározói alak bizonyos esetekben még az alanyeseti alakra is hatással volt) lásd H. Paul, op. cit., 2, 160—163. 41 A „gyenge” ragozású Neringen: Nerungen alak (vagyis -n-nel!), amelyet ugyanabban az oklevélben (Johan Lindau krónikájában, SRP IV, 490—637) találtam, részeshatározói esetben szerepel (azaz elöljárós szerkezetben). 42 A Nerige: Neriga alakot 1390—1465 közötti oklevelekben találtam. 43 Ezekhez a példákhoz lásd H. Paul, op. cit., 1, 305—306. 44 Az -ing: -ung képzőhöz lásd H. Paul, op. cit., 5, 64—66; az -ing és -ung képzők párhuzamosságához vö. azt, hogy például a Ner-ing-en (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP IV 619): Ner-ung-en (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP IV 624): Nerunge (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP 623): Ner-ung (egyes számú részeshatározó, 1465, SRP IV 629) alakokat ugyanabban az oklevélben használják. 45 Vö. H. Paul, op. cit. 5, 64. 46 Továbbá feltehető, hogy a Nerige alaknak az „erős” ragozás mellett talán (a XV. század közepén?) olykor „gyenge” ragozású esetei is voltak (talán vö. 310 a tényezőre talán bizonyos hatással lehetett az -ig(e): -ing(e) képzők olyan viszonya is, amilyet például a következő névpárokban találunk: Hartig: Harting, Tausig: Tausing, Lumig: Luming stb. 47 § 14. Bárhogyan keletkezett is a Neringe: Nerung(e) alak a régebbi (lásd § 11) Neria (Nerge stb.) alak helyett, illetve mellett, egy dolog azonban, úgy tűnik, valószínű: a Neringe: Nerung(e) kialakulásához maguk a Német Lovagrend németjei is hozzájárultak. Mint már említettük, a „Visztula-lagúna-nyársziget” jelentésű Neria név a XIII. század első felében bukkan fel; ugyanezen Neria alakból a Curoniensis (Kürsche stb.) jelzővel a XIII. század második felében alkothatták meg a Neria Curoniensis „Kuršių Neringa” nevet (lásd § 7 — § 8). A Neringe: Nerung(e) alak csak a XV. század közepétől jelenik meg (lásd § 11). Ha a lovagrendi oklevelek Neria (Nerge stb.) alakja a „Visztula-lagúna-nyársziget” megnevezésére láthatólag az élő porosz nyelv tényét tükrözi — porosz *Nerijā (valószínűleg; lásd § 15) —, ezt nem mondhatjuk el a Neringe: Nerung(e) alakról, vagy másképpen fogalmazva, nincs alapunk a porosz *Neringā alak rekonstruálására (??)⁴⁸. Igaz, a poroszok (akárcsak az összes balti nép) jól ismerték mind az -ij-, mind az -(i)ng- képzős helyneveket (illetve névszármazékokat); a lovagrendi iratokban a XIII—XIV. században feljegyzett, és a német nyelvben egészen a legutóbbi időkig fennmaradt, -ij- és -(i)ng- képzős porosz helynevek (víznevek és egyéb toponimák) képzője azonban szabályszerűen nem változott -ij-ről -(i)ng-re (és fordítva)⁴⁹, vö. Seria (1388) = a legutóbbi időkben (=újabbanSorge⁵⁰, Warnye (1341) = újabban Warnien⁵¹, Wilkey (1261)= újabban Wilkie⁵², Berring (1340) = újabban Berting-See⁵³, Ising (1354)= újabban Eissing-See⁵⁴, Seringe (1331—35): Serung (1415) = újabban Sarong-See⁵⁵ és sok más példa. Végül azt is meg kell említeni, hogy a lovagrendi iratok Neria alakjának (=porosz *Nerijā, valószínűleg; lásd § 15) Nerige alakra történő átalakítását (ahogyan azt fentebb feltételeztük, lásd § 11—13) valószínűleg az a körülmény is elősegíthette, hogy a Neria (és egyéb változatai) a XIII—XV. században (s talán soha) nem volt sem víznév, sem mező, sem település vagy város stb. neve, hanem egy viszonylag kis területű, bár nem egy települést magában foglaló tájegység (Landstrich) neve; az utóbbi körülmények miatt pedig a lovagrendi írások Neria ≈ Nerige alakja, úgy vélem, kevésbé volt védett a megfelelő hangtani-morfológiai változásokkal szemben. Nergien-, igaz, a Nergienort összetett szóban? (1258, US II 27); ezek révén a Nerige alak Neringe(n) alakra történő említett átalakítása láthatólag még könnyebbé válhatott; a -igen (*Ner-igen) ugyanis a német nyelvjárásokban -iṇ-ként is hangozhatott, de a nyelvjárásokban az -ing(e)-t is nagyjából így (azaz -iṇ-ként) lehetett ejteni (vö. *Nerigen = Nering(e)), vö. H. Paul, op. cit., 1, 305 (Anm. 4), 300; lásd még A. Weller, Die Sprache in den ältesten deutschen Urkunden des deutschen Ordens, 81, Breslau, 1911. Talán hasonló az összefüggés a latin oklevélbeli Nedighen (1253, LU I 321) és a német (párhuzamos) oklevélbeli Nedingen (1253, LU I 322) alakok írásmódja között is. 47Az utóbbi német nevek viszonya az orrhang kiesésén, illetve fennmaradásán alapul; lásd H. Paul, op. cit. 1, 370—372; 5, 64. 48Az ilyen alakot, azaz a porosz *Neringā alakot a nyelvészek sem rekonstruálják. 49Ezenkívül ugyanazt a porosz (akárcsak más balti) toponimikai objektumot sem nevezik előbb -ij-, később pedig -(i)ng- képzős származékkal (és fordítva). 50Lásd G. Gerullis, op. cit. 155. 51Uo., 197. 52Uo., 201. 53Uo., 20. 54Uo., 50. 55Uo., 155—156. 311 Tehát nehéz elhinni, hogy a poroszok (azaz éppen ők), akik a XIII. századtól az „Aismari Neringát” Neria alakban nevezték (ez a Rend korabeli okirataiban használt alak), a XV. század közepétől ezeket a helyeket a Neringe néven kezdték volna emlegetni (: Nerunge). Következésképpen úgy kell vélnünk, hogy a Neria alak úgy viszonyul a Neringe alakhoz [:Nerung(e)], mint egy régebbi alak egy újabbhoz [úgy tűnik, német átalakítás, talán a Nerige alakból (≈ Neria…)]. § 15. Maga a Neringa név, azaz a Neria és hasonló alakok etimológiája még nem tisztázott. Két fő véleményt kell megemlíteni: egyes nyelvészek szerint ez a helynév balti, vagyis porosz eredetű, mások szerint germán⁵⁵. Az első vélemény legkomolyabb képviselőinek K. Būga és G. Gerulis⁵⁶ tekinthetők, a másodikénak pedig, úgy tűnik, R. Ekblom⁵⁷. K. Būga és G. Gerulis úgy vélték, hogy a Rend irataiban szereplő Neria és hasonló alak írásmódja [NB nem Neringe vagy Nerung(e)!] egy porosz *Nerijō alakot feltételez, amely összevethető a balti helynévanyaggal, továbbá a litván nérti köznévvel⁵⁸. A Neringa névnek a litván nérti szóval való kapcsolatára már G. H. F. Nesselmann is rámutatott⁵⁹. R. Ekblom, a jeles svéd nyelvész is úgy véli, hogy a *Nerijō alak ismert volt a poroszok előtt, de állítása szerint a poroszok a *Nerijō alakot a skandináv germánoktól, vagyis a vikingek *neri szavából kölcsönözték (<skand. *narja) <, amely a germán *ner- „keskeny” szóval függ össze⁶⁰; R. Ekblom véleménye szerint továbbá Gdańsk és Elbląg neve is skandináv eredetű⁶¹, eredetükről azonban szintén nincs egységes álláspont⁶². R. Ekblom többek között azzal támasztja alá a porosz *Nerijō alak skandináv eredetét, hogy az e névvel jelölt helyeket a skandinávok már korábban ismerték, mint a később érkező rendi németek⁶³. Mindazonáltal nem is olyan könnyű bizonyítani, hogy az utóbbi tényezőknek valóban nagyobb szerepük volt a Neringa név — a porosz *Nerijō — kialakulásában, mint annak a ténynek, hogy Neringa ősidők óta a porosz föld egyik szeglete (lásd § 1). R. Ekblom hipotézise mellett az egyik legfontosabb érvnek azt tartja, hogy a porosz *Nerijō alak etimológiailag nem kapcsolható a balti lexikához, illetve a litván nérti „merülni” szóhoz (ahogyan G. H. F. Nesselmann, majd később K. Būga és G. Gerulis vélte, lásd fentebb), mert ennek a szemantika ellentmond: Neringa 55 A kérdéssel kapcsolatos szakirodalom áttekintését lásd R. Ekblom, op. cit., 133—136; a Neringa név germán eredetéről lásd még F. Kluge—W. Mitzka, Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 506 (vö. az ott felsorolt szakirodalommal), Berlin, 1957. Megemlítendő még P. Šmits véleménye is (amelyet azonban semmivel sem támaszt alá), miszerint a Neringa név összefügg Hérodotosz által említett neurákkal (οι Νευροί) — P. Šmits, Kuršu kāpu folklora, 4, Rīgā, 1933. 56 K. Būga, Válogatott írások, 1, 508, Vilnius, 1958; G. Gerullis, i. m., 107. 57 R. Ekblom, i. m., 133—160; R. Ekblom, Balt. gudas und schw. Gute „Gotländer“. — Tanulmánygyűjtemény (Jānis Endzelīns akadémikus professzor 85. életévének és 65. munkássági évének tiszteletére), 96, Riga, 1959. 58 Lásd K. Būga, l. c., G. Gerulis, l. c. 59 G. H. F. Nesselmann, Thesaurus linguae Prussicae, 111, Berlin, 1873. 60 R. Ekblom, A rendi német Nerge „Nehrung” helynév észak-germán jövevényszó. — op. cit., 143—150. 61 R. Ekblom, op. cit., 159—160; R. Ekblom, Balt. gudas und schw. Gute „Gotländer“. — op. cit., 96 és köv. 62 Vö. például В. Н. Топоров, О балтийских следах в топонимике русских территорий. — Lietuvių kalbotyros klausimai, 2, 59 (ott a szakirodalom is), Vilnius, 1959; G. Gerullis, op. cit., 48—49; K. Būga úgy vélte, hogy Elbąg neve gót eredetű, lásd Švietimo darbas, 5/6, 19, Kaunas, 1921. 63 Lásd R. Ekblom, A rendi német Nerge „Nerung” helynév észak-germán jövevényszó, — op. cit., 143—150, 157. 312 nem „Tauchland“⁶⁴. Bárhogy is legyen, a szemantika itt akár teljesen irreleváns is lehet: hiszen a litván nerti nemcsak azt jelenti, hogy „untertauchen”, hanem azt is, hogy „auftauchen”⁶⁵. Mindezek alapján aligha gondolhatjuk, hogy R. Ekblom bizonyításai meggyőzőbbek K. Būga és G. Gerullis véleményénél, amely szerint a porosz *Nerijā helynév balti eredetű szóként tekintendő. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A litván (valamint a lett) nyelvjárások és a régi írásos emlékek, tudomásom szerint, nem ismerik a mai irodalmi litvánban használt Neringa, illetve (ritkábban) Nerijā alakot; a porosz írásos emlékekben Neringa neve egyáltalán nem adatolt. A litván nyelv csak a Kuršių Nerijára vonatkozó következő elnevezéseket ismeri vagy ismerte: Kopos (Kopai), Kalnai, Pajūriai (Pajūrės), Randavos (lásd § 2) és hasonlók. 2. Neringa, illetve Nerija neve írásos forrásokból származik: e név legkorábbi forrásai a Német Lovagrend XIII–XV. századi dokumentumai. Ezekben a XIII. század első felétől bukkan fel a Neria alak, amely talán balti eredetű, = porosz *Nerijā. 3. A Neria névvel (a Lovagrend latin nyelvű dokumentumainak alakja) kezdetben valószínűleg csak a Visztula-tavi Nerija-félszigetet nevezték. A Kuršių Nerija neve — Neria Curoniensis (:Kürische Nerge és hasonlók) — valószínűleg a XIII. század vége táján maguknak a Lovagrend írnokainak alkotása: a Neria („aistok Nerijája”) mintájára tették hozzá a Curoniensis (Kürische); jelzőt, amelyet a Kuršių püspökség (diocesis Curoniensis) elnevezéséből átvettnek kell tekintenünk. 4. A Lovagrend dokumentumaiban csak a XV. század közepétől jelennek meg a Neringe (a mai litván írott nyelvben használt Neringą alaknak megfelelő), valamint a Nerunge és Nerung alakok. Ezek a változatok talán nem mások, mint a Neringe alak elnémetesedett változatai (az -ing-: -ung- képzők tekintetében) (≈ Nerie = Neria). Rövidítések B Lexicon Germanico-Lithuanicum et Lithuanico-Germanicum... von Jacobo Brodowski [rankraštis LTSR MA Centrinės bibliotekos rankraščių skyriuje, sign. 15 LR – IV]. Biel. Gr. A. Bielenstein, Die Grenzen des lettischen Volksstammes, St. Petersburg. 1892. CDP Codex Diplomaticus Prussiae ed. J. Voigt, Königsberg, 1836 sq. CBV Codex epistolaris Vitoldi magni ducis Lithuaniae, Cracoviae, 1882. CGL Clavis Germanico-Lithvana [rankraštis LTSR MA Centrinės bibliotekos rankraščių skyriuje, sign. 13–14. LR – III]. 64 R. Ekblom, op. cit., 141–142. 65 Vö. a ržti „užrišti↔atrišti” és a vesti „nuvesti↔atvesti” igékkel; erről lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, 1, 476–478, Vilnius, 1958. Ha a porosz *Nerijā és a litván nerti összevetését csak a szemantika akadályozná, az még nem volna nagy baj: tudván, hogy a litván nerti nemcsak azt jelenti, hogy „untertauchen”, hanem azt is, hogy „auftauchen”, könnyen megmagyarázhatnánk a porosz *Nerijā alakot úgy, hogy „a vízből kiemelkedett, előbukkant föld — sziget” (ebben az esetben a Német Lovagrend dokumentumai is segítségünkre lennének, amelyekben Neringát gyakran „insula”-nak nevezik; vö. például: insula que Nerie vocatur 1248 m. PU I, 148, terra Sambie, que inhabitatur, et insula, que Nergia vulgaritur appellatur, secundum ordinationem sedis apostolice dividatur 1258 m. US II 23). 313 KraŽ Az úgynevezett Krauzes (Krause) kéziratos német–litván szótár [LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, sign. N 135]. KršŽ(II) Fr. Kurschat, Wörterbuch der Littauischen Sprache. Zweiter Theil: Littauisch–Deutsches Wörterbuch. Halle, 1883. KžŽ Az úgynevezett Kuncmano (Kunzmann) kéziratos német–litván szótár [LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, sign. N 134]. LR Livländische Reimchronik, hrsg. von Franz Pfeiffer, Stuttgart, 1844. LU Liv- Esth- und Curländisches Urkundenbuch, Band I. Reval, 1853. MHW Monumenta historiae Warmiensis, Band I, Mainz, 1860. NsŽ G. H. F. Nesselmann, Wörterbuch der Littauischen Sprache, Königsberg, 1851. PoU Pommerellisches Urkundenbuch, 1882. PU Preussisches Urkundenbuch I. II., Königsberg, 1909. PUrk.(II) = PU (csak az 1932-es kiadás). SRP Scriptores rerum Prussicarum. US Urkundenbuch des Bistums Samland, Leipzig, 1891—1905. A lit. NERINGA „KURON-SZIGET“ ELNEVEZÉSRŐL В. П. МАЖЮЛИС Összefoglalás Официальным названием Куршской Косы (Kurische Nehrung) в современном литовском языке является (Kuršių) Neringa или (реже употребляемое) Nerijà. Однако литовские говоры и древнеписьменные литовские памятники названия (Kuršių) Neringà resp. Nerijà, по нашим данным, не знают. Подобное же название неизвестно и латышскому языку. В древнепрусских письменных памятниках название Куршской Косы вообще не засвидетельствовано. Мы считаем, что лит. Neringà resp. Nerijà взято из книжного языка: первоисточниками такого названия являются документы Тевтонского ордена XIII-XV в. в. В этих документах, начиная с первой половины XIII в., находим топоним Neria „Frische Nehrung“ (и другие документные варианты), который, может быть, балтийского происхождения, т. е. др.-прусс. *Nerijà. Под именем Neria первоначально называлась, вероятно, только Гданьская Коса (Frische Nehrung). Название же Neria Curoniensis (= Kurische Nerge и т. п.) „Куршская Коса“ введено, кажется, самой Тевтонской канцелярией в конце XIII в., т. е. Neria („Frische Nehrung“) +Curoniensis = Neria Curoniensis (Kurische Nerge и т. п.) „Куршская Коса“; на основании этой же формы и создана современная литературная лит. (Kuršių) Nerijà „Куршская Коса“. Начиная с середины XV в. в тех же документах появляются новые формы: Neringe (от которой берет начало современная литературная лит. Neringà): Nerunge, Nərng; данные формы являются, предположительно, германизированной (в отношении -ing-: -ung-) формой Nerige (≈ Ne-rie = Neria). A lit. NERINGA „A (KUR-)FÖLDNYELV” HELYNÉVRŐL V. MAŽIULIS Összefoglalás A (Kur-)földnyelv megnevezésére a mai litván irodalmi nyelvben a (Kuršių) Neringą név szolgál, illetve ritkábban a Neriją. Ezt a nevet azonban — tudomásunk szerint — sem a régi litván nyelvemlékek, sem a litván nyelvjárások (és a lett nyelv sem) nem ismerik. A földnyelv (mind a Frische, mind a Kurische) neve egyáltalán nem adatolt az óporosz nyelvemlékekben. Ezért fel kell tételeznünk, hogy a földnyelv jelenlegi írott litván elnevezése csak nemrég keletkezett a litván irodalmi nyelvben. Ennek az írott litván elnevezésnek az előzményét a XIII–XV. századi latin és német lovagrendi oklevelekben kell keresnünk. Ezekben — kezdetben latin nyelvű — lovagrendi oklevelekben a Neria helynév (és más írásváltozatai) „Frische Nehrung” értelemben már a XIII. század elejétől adatolt. Megjegyzendő, hogy a Neria név feltehetően balti eredetű (óporosz *Nerijá). Valószínűnek tartjuk, hogy a Neria név eredetileg csak a Frische Nehrungot jelölte; a XIII. század végén a Német Lovagrend kancelláriájában a Neria szót („Frische Nehrung”) a Kur-földnyelv megnevezésére is használni kezdték, a következő formában: Neria („Frische Nehrung”) + Curoniensis (az utóbbi a Curonia = Kurland püspökség nevéből származik), azaz = Neria Curoniensis (Kurische Nerge stb.). A lovagrendi német Neria Curoniensis (Kurische Nerge stb.) alakból nemrégiben új képzésként jött létre az írott litván Neriją. A Frische és a Kurische Nehrung nevének másik alakja csak a XV. század közepén tűnik fel — Neringe (az írott litván Neringą kiinduló alakja): Nerunge? Nerung. Ezzel kapcsolatban feltételezzük, hogy a német oklevelekben előforduló Neringe (: Nerunge: Nerung) alak talán a Nerige (≈ Neria stb.) név továbbnémetesített visszaadásának tekinthető.