Iš K. Širvydo „Dictionarium trium linguarum“ žodyno istorijos

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA K. ŠIRVYDAS „DICTIONARIUM TRIUM LINGUARUM” CÍMŰ SZÓTÁRÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL K. PAKALKA K. Širvydas a litván lexikográfia úttörője. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című művének megjelenése előtt a litván lexikográfia kezdetleges nyomai a nem litván és az első litván írásokban található litván glosszákban1 fedezhetők fel. Némi litván glosszát2 találunk a Litván Nagyfejedelemség évkönyveiben, orosz nyelven írt uradalmi leltárkönyvekben, latin, de különösen lengyel nyelvű írásokban. Ide sorolhatók a használati tárgyak elnevezései, személynevek, különféle kifejezések, szókapcsolatok, mitológiai nevek stb. Néhány tucat mitológiai nevet magyarázatokkal M. Strijkovskij „A lengyelek, litvánok és szamogiták krónikája...” című, 1582-ben megjelent művében találunk. A nem litván írásokban fennmaradt, eltorzult litván szavak és kifejezések is fontosak a nyelvtudomány számára. J. Bretkūnas (1579—1590) bibliafordításában sok és jellegét tekintve változatos lexikai glosza található. Mivel a szerző arra törekedett, hogy az eredetit nagyon gondosan és pontosan fordítsa le, olyan gloszák keletkeztek, amelyek jelentősen gazdagították a fordítás szókincsét. A gloszák egy részét a fordító munkáját ellenőrző papok is beírták a fordítás kéziratába. J. Bretkūnas kéziratának gloszái jellegük szerint változatosak: egyesek a margón, mások magában a szövegben találhatók; itt szinonimákat közölnek, amott a jövevényszavakat litván szavakkal magyarázzák, vagy éppen fordítva. Másutt egy-egy szót litván, olykor pedig német kifejezéssel magyaráznak, és fordítva — egy litván szerkezetet egy másik magyaráz. Hasonló gloszák M. Daukša lengyelből fordított, kis terjedelmű, 1595-ös katekizmusában is előfordulnak. E katekizmus margóján mintegy 190 lexikai glosza3 található. J. Bretkūnas és M. Daukša gloszái a fordító- és értelmező szótár elemei. Külön lexikográfiai munkát — amelyben betűrendbe szedett, magyarázatokkal ellátott szavak szerepelnek — a 17. század eleji litván írásbeliség jeles képviselője, a litván nyelv jó ismerője, K. Širvydas állított össze. „Dictionarium trium linguarum” című műve megjelent 1Gloszának a szerző vagy a szerkesztő által a szöveg (többnyire egy régi szöveg) margójára vagy sorai közé írt, nem érthető szó vagy kifejezés magyarázatát nevezzük. 2Az ilyen gloszákat tartalmazó részletek egy részét K. Jablonskis közölte a „Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje” című könyvében, Kaunas, 1941. 3Daukša katekizmusának gloszáiról bővebben lásd J. Kruopas „Leksiniai paralelizmai Daukšos Katekizmo (1595) kalboje” című tanulmányát, amely e kiadványban jelenik meg. 277 1629-ben, az első kelet-poroszországi litván könyv megjelenése után már 82 évvel, Daukša katekizmusa — az első Litvániában kiadott litván nyomtatvány — után pedig 34 évvel. K. Širvydas szótára volt az első nyomtatásban megjelent litván lexikográfiai munka. Kelet-Poroszországban csak 101 évvel később lépett színre F. V. Haack, aki vallási célokra jóval kisebb terjedelmű német–litván és litván–német szótárat adott ki. Širvydo žodyno ir „Punktų sakymų“ (1629, 1644) pasirodymas betarpiškai susijęs su Vilniaus jėzuitų akademijos, įsteigtos 1579 m., veikla. Tuo metu vykdoma katalikybės propaganda, nukreipta prieš reformaciją, buvo pagrindinis veiksnys, skatinęs leisti lietuviškas knygas. A közéletben háttérbe szorított litván nyelvnek a Vilniusi Akadémián bizonyos jogokat ismertek el, és megkezdték támogatását. „Az Akadémián elrendelték, hogy a litvánul tudó diákok gyakorolják a prédikációk litván nyelven való elmondását”4. Úgy tűnik, az akadémián meglehetősen sok litván is lehetett, hiszen 1620-tól litván nyelvi tanszék működött ott, amelyet feltehetően Širvydas vezetett5. A Vilniusi Jezsuita Akadémián teológiát és litván nyelvet tanítva, valamint hosszú időn át litvánul prédikálva Vilnius templomaiban, Širvydas felismerte, hogy litván nyelvű műveket kell kiadni — köztük litván szótárt is —, amelyekkel az akadémia növendékei és más, litvánul nem eléggé tudó papok a vallás terjesztését szolgálhatják. Tudta, hogy a vallási műveket kifejező és hatásos anyanyelven kell megírni. Ez részben a „Punktų sakymų” címoldalának hátoldalán található latin disztichonból is kitűnik, amely így kezdődik: „Menj, könyv, feszítsd ki a szent szó fullánkját, döfd át a litván és lengyel föld szíveit…” Litván könyvek kiadására ösztönzött Širvydas kortársának, M. Daukšának a példája is, aki Vilniusban kiadta a katekizmust és a posztillát. Kétségtelen, hogy Širvydas ismerte Daukša műveit és a posztilla előszavának híres szavait: „Bár, az igazat megvallva, közülünk kevesen vannak, különösen a kiválóbbak között, akik ne tudnának lengyelül, és ne tudnának lengyelül írott prédikációkat olvasni, mégis, véleményem szerint, a legtöbben nem értik a lengyel nyelvet, vagy csak keveset tudnak belőle. Tudom, hogy minden nép mennyire értékeli, szereti és becsben tartja az anyanyelvén írott műveket (ezért, úgy vélem, minden nép hozzá is fogott ahhoz, hogy más nyelvekből a sajátjára fordítsa a könyveket), …”6 M. Daukša e szavai, amelyek az anyanyelv és az azon írt művek tiszteletére, valamint a más nyelvekből való könyvfordításra buzdítanak, Širvydas tevékenységében is visszhangra találtak. A „Punktų sakymų” lengyel nyelvű előszavában ő is igen hasonlóképpen érvelt az olvasóhoz szólva: „Latinul, csakúgy, mint más nyelveken, már rengeteg könyv van, litván könyvből azonban, amelyek olyannyira szükségesek az emberek lelkének üdvösségéhez, rendkívül kevés”7. Az idézett szavak, valamint a „Dictionarium trium linguarum” előszavának „Ad Studiosam Iuventutem” kezdetű része, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy a szótár… mintegy útmutatóként egyengetheti az utat a legnagyobb költészet és az ékesszólás szent- 4 Lietuvos TSR istorija, 1, 298, Vilnius, 1957. 5 J. Lebedys, K. Širvydas. — Literatūra ir menas, Nr. 35, 1956. 6 Lietuvių literatūros istorijos chrestomatija, 65, Vilnius, 1957. 7 K. Szyrwyd, Przedmowa do czytelnika, — Kn., Punkty Kazań, Wilno, MDC XXIX. 278 …ben rejtőző latin nyelvi kincsek8 azt mutatják, hogy Širvyd jól felismerte a litván könyvek, különösen pedig a szótár nagy szükségességét. A meglévő lengyel–latin és latin–lengyel szótárak nem elégítették ki a Vilniusi Akadémia növendékeinek igényeit. Az akadémia növendékeinek használatára K. Širvyd 1629-ben adta ki híres „Dictionarium trium linguarum” című művét, és ezzel már a XVII. század elején utat nyitott a litván lexikográfia előtt. Širvyd szótárának több kiadása is megjelent. A fennmaradt példányok, címlapjaik és előszavaik, valamint a bibliográfusok adatai alapján megállapították, hogy a „Dictionarium trium linguarum”9 öt kiadásban jelent meg: I — 1629, II — 1631, III — 1642, IV — 1677, V — 1713. Napjainkig valamennyi kiadásból maradt fenn példány, a második kivételével. Širvyd első bibliográfusa, A. Alegambé jezsuita történetíró (XVII. század) „Bibliotheca Scriptorum Societatis Iesu” (1642) című művében, valamint egy másik, későbbi jezsuita történetíró, St. Rostovskis (XVIII. század) „Lituanicarum Societatis Iesu Historiarum” (1768) című munkájában csak megemlítette Širvyd szótárát, de kiadásairól és azok megjelenési éveiről nem közölt részletesebb adatokat. Ezért adataik alapján nehéz megmondani, hogy a SzDi mely kiadásai voltak ismertek előttük (Alegambé valószínűleg csak az első három kiadást ismerhette, Rostovskis pedig mindet). Az első kiadás fennmaradt példánya, amely még a szerző életében jelent meg, hosszú ideig ismeretlen volt. F. M. Sobieščianskis lengyel bibliográfus ezt írta: „Az összes kiadás közül az első és a második nyomtalanul eltűnt — egyik sincs meg egyetlen, eddig ismert könyvtárban sem. Valószínűleg még az első kiadás nyomtatásának éve sem ismert”10. Az első kiadásról egy másik lengyel bibliográfus, M. Stankievičius sem tudott: „Az első kiadást egyáltalán nem ismerjük, egyetlen könyvtárban sincs meg”11. Širvydről és munkáiról más írók is (J. Kraševskis, A. Balinskis, Ad. Jocheris, L. Jucevičius, Kajet. Nezabitauskas, P. Kėpenas és mások) csak a három legutolsó, többnyire pedig mindössze két kiadást ismerték. A XIX. századi irodalmárok — D. Poška, S. Valiūnas, A. Klementas, majd száz évvel később E. Volteris is — nem ismervén az első SzDi-kiadások megjelenési évét, összekeverték a szótár kiadásait. A XX. század elejének lengyel bibliográfusa, St. Estreicher bibliográfiájában kétségbe vonta az első kiadás eredeti példányának létezését12. A SzDi első kiadásának egy addig senki által nem említett példányát A. Orlov orosz irodalomtörténész találta meg a moszkvai szinodális nyomda könyvtárában. Erről ezt írta: „… ritkaságával tűnnek ki… Širvyd lengyel–latin–litván szótárai: a harmadik kiadásból (1642) 4 példány, a második vagy az első kiadásból pedig 1 példány (a kiemelés tőlünk — K. P.)”13. Három évvel később V. Pogorielovas, egy másik orosz irodalomtörténész pontosította és kiegészítette Orlovnak a SzDi első kiadásáról szóló közlését, a nyelvészek, F. Fortunatovas és V. Porėzinsk- 8 Constantino Szyrwid, Ad Studiosam Iuventutem, Dictionarium trium linguarum, Tertia editio, Vilnae, MDC XLII. 9 A „Dictionarium trium linguarum” címét a továbbiakban SzDi rövidítéssel jelöljük. 10 F. M. Sobieszczański, Szyrwid Konstanty, — Encyklopedyja powszechna, 24, 876, Warszawa, 1867. 11 M. Stankiewicz, Bibliografia Litewska, od 1547 do 1701 r., 36, Kraków, 1889. 12 St. Estreicher, Bibliografia Polska, Część III, Tom XIX, 338, Kraków, 1934. 13 Библиотека Московской Синодальной Типографии, часть первая — рукописи, выпуск первый, сборники, описатель Александр Орлов, III, Москва, 1896. 279 … szélesebb körű tájékoztatást kapott. Ezt írta: „Knapski szótárának kivonata is Širvydas lengyel–latin–litván szótárainak alapjául szolgált, bár ezek nem teljesen hasonlítanak az említett Synonima-kiadásokra (Knapski Thesaurusa — K. P.): a könyvtárban három kiadásuk példányai találhatók: 1) Egy példány kezdőlap és címlap nélkül, valószínűleg az első kiadás példánya, amely — amennyire tudni lehet — 1629-ben jelent meg… ”14. E szavak után a szerző az oldal lábjegyzetében az első kiadás szempontjából még egy fontos megjegyzést fűzött hozzá: „Úgy tűnik, ez az első kiadás egyetlen fennmaradt példánya. Az első kiadásra vonatkozó adatokat Fortunatov és Porzeziński közlése nyomán adom meg”15. Feltehetően ezekre az adatokra támaszkodva említette meg V. Biržiška 1924-ben, a „Lietuvių bibliografija” összeállítójaként, az első kiadás egy példányát16. Ezt követően hosszú ideig ismét ismeretlen maradt az első kiadás példányának sorsa. Talán azért nem figyelt fel rá senki, mert a litvánul nem tudó könyvtárosok félrevezető címmel látták el: „Holland–latin lexikon, eleje és vége nélkül” (Vö. a szótár eredeti példánya 10. lapjának tetején látható kézzel írt feljegyzéssel). 1957-ben K. Jablonskis professzor megtalálta Orlov által említett elsőkiadás-példányt a moszkvai Központi Állami Történeti és Régi Okiratok Levéltárában, ahová a volt Moszkvai Szinódusi Könyvtár állománya került. Az eredeti fénymásolatai a Lietuvos TSR Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének, valamint a Vilniusi V. Kapsukas Állami Egyetem kézirattáraiban találhatók. Azt, hogy ennek a címlap, eleje és vége nélküli példánynak Širvydas a szerzője, a harmadik, negyedik és ötödik SzDi-kiadás, valamint a „Punktų sakymai” azonos fonetikai, nyelvtani és lexikai sajátosságai bizonyítják. Igaz, az említett SzDi-példány terjedelme kisebb a harmadik kiadás példányának terjedelménél. Ez azonban összefügg a SzDi első, illetve harmadik kiadásához felhasznált lengyel és latin részek eltérő forrásaival. A feltételezett első kiadáshoz N. Folkmar szótárának B. A. Fontan neve alatt 1623–24-ben megjelent kiadásából, a „Dictionarii Quadrilinguis Latino germanopolonograeci Editio Quarta Polonicolatina”17 című műből használtak fel részt; a harmadik kiadáshoz pedig G. Knapski „Thesaurus”-át (1621). Mivel a SzDi második kiadásáról sincsenek adataink, az említett kiadás példánya pedig címlap és kezdőlap nélkül maradt fenn, ezért nem lehet véglegesen az első kiadáshoz sorolni. Csupán annyi bizonyos, hogy a SzDi első két kiadása egyikének példánya. Amíg nem kerülnek elő újabb adatok az első kiadásokról, ez a bibliográfiai kérdés tisztázatlan marad. A fennmaradt hiányos SzDi-példány terjedelmét, a bibliográfiai hagyományt és egyéb körülményeket figyelembe véve feltételesen az első kiadás példányának tekintjük. Mažai ką galima pasakyti apie antrąjį (1631) leidimą. Apie jo pasirodymą vienintelę žinią randame trečiojo leidimo (1642) pratartyje, kur rašoma: „Šį trijų kalbų žodyną į šviesą išleido 1631 m. Vilniaus akademijos spaustuvė“. 14 A Moszkvai Szinódusi Nyomda könyvtára, első rész — kéziratok, második füzet, gyűjtemények és lexikonok, leíró: Valerij Pogorelov, Moszkva, 102, 1899. 15 Ugyanott, 103. 16 V. Biržiška, Lietuvių bibliografija, 1, 21, Kaunas, 1924. 17 A SzDi első kiadása lengyel–latin részének forrásáról bővebben lásd K. Pakalka: Dėl K. Širvydo „Dictionarium trium linguarum“ lenkiškosios dalies šaltinio. — Lietuvos TSR Tudományos Akadémiájának közleményei, A 1 (8), 229–233, Vilnius, 1960. 280 A második kiadásnak egyetlen példánya sem ismert, és egyetlen bibliográfus sem említi. Lehetséges, hogy az általunk feltételesen az első kiadáshoz sorolt példány a második kiadáshoz tartozik. Megjegyzendő, hogy L. Rėza „Dainos” című művének jegyzeteiben említ egy SzDi-kiadást 1631-ből, amelynek 20. oldaláról a „Bojarzyn. Nobilis inferioris ordinis” szó szerepel idézetként18; egyelőre azonban nincs alapunk arra, hogy ezt a példányt a SzDi második kiadásához soroljuk, mivel az idézett szót esetleg a SzDi harmadik kiadásából (1642) vették át (a harmadik kiadásban a „Bojarzyn. Nobilis inferioris ordinis. Baioras” szó a 20., a negyedikben a 14., az ötödikben pedig a 17. oldalon található). Ha L. Rėza valóban nem tévedett a szótár kiadási évének megjelölésekor, akkor az általa említett, 1631-es SzDi már ugyanolyan terjedelmű volt, mint az 1642-es SzDi. A második kiadás ilyen gyors megjelenése talán részben azzal magyarázható, hogy a szerző már az első kiadást is elégtelen terjedelműnek találta, vagy talán az első kiadás kis példányszámát elkapkodták, illetve az háborúkban és tűzvészekben elpusztult. Feltételezhető, hogy Širvydas közreműködhetett az 1631-es kiadás előkészítésében, mivel ugyanabban az évben halt meg. Mivel az első kiadás címlapjai nem maradtak fenn, a második kiadásnak pedig egyetlen példánya sem ismert, e kiadások szótári címszavairól és előszaváról semmit sem tudunk. Prof. J. Balčikonis linkęs manyti, kad Širvydo žodyno pirmasis leidimas (1629) buvęs pavadintas „Clauis linguae Lithuanicae“. Jis savo prielaidą grindžia tuo, kad pavadinimu clauis buvo mada vadinti ne tik gramatikas, bet ir žodynus (pvz., Clauis linguae Latinae Basileae 1716)19. A bibliográfusok által említett Širvydas-féle „Clauis linguae Lithuanicae” címet nem lehet az első szótárkiadás címének tekinteni, mert a jezsuita történetírók, Alegambe és Rostovskis, valamint az utánuk adatokat merítő más bibliográfusok Širvydas három művét külön sorolják fel: „Clauis linguae Lithuanicae”, „Dictionarium”, „Puncta”. Mivel Alegambe „Bibliotheca Scriptorum Societatis Iesu” című könyvének tárgymutatójában nincs külön szótárfejezet, ezért a szótárt és a nyelvtant ugyanabban a „Grammatica” fejezetben említi. A jezsuita történetírók, Alegambe és Rostovskis, a benne szereplő három nyelv sorrendje alapján „Dictionarium trium linguarum”-nak nevezték Širvydas szótárát. Alegambe azonban a latin nyelvet a címben a második helyről az elsőre teszi. „Bibliotheca Scriptorum Societatis Iesu” című könyvében (1642, 84. o.) Širvydas szótárát „Dictionarium—Latino—Polono—Lithuanicum” címen említi. Lehetséges, hogy a SzDi első kiadása ezt a címet viselte, ha Alegambe itt nem tévedett. Rostovskis „Lithuanicarum Societatis Iesu Historiarum” című munkájában (1768, 467. o.) „Dictionarium Polono—Latino—Lithuanicū” néven nevezi a szótárt. Nem tudni, hogyan nevezte a szerző maga a szótár első és második kiadását. Alapunk van azt feltételezni, hogy a cím „Dictionarium trium linguarum” volt, mivel a SzDi harmadik kiadásának előszavában ez áll: „Dictionarium hoc trium linguarum (kiemelés tőlünk — K. P.) Vilnae Typis Academicis Anno 1631 in lucem proderat...”. Ebből arra lehet következtetni, hogy az 1631-es (II.) kiadás címe is ez lehe- 18 Dalok vagy litván népdalok, összegyűjtötte, lefordította és az eredeti szöveggel szemben kiadta L. I. Rhesa, 310, Königsberg, 1825. 19 J. Balčikonis, Otrembskio lietuviški tekstai [Otrembskio litván szövegei]. — „Irodalom és művészet”, 15. sz., 1957. 281 „Dictionarium trium linguarum”-nak nevezték. Nehéz elhinni, hogy ugyanazon szerző első kiadásának címe eltért volna a második és a későbbi kiadásokétól. Mivel Širvydas szótárában három nyelv szavait párhuzamosan magyarázták, az a XV–XVII. századi háromnyelvű szótárak szokásos elnevezését kapta: „Dictionarium trium linguarum”20. Úgy tűnik, Širvydas nem követte azokat a lexikográfusokat21, akik az általuk összeállított szótárakban megemlítették azt is, mely nyelvekből származnak a szavak. G. Knapski „Thesaurus” címét Širvydas és munkájának folytatói sem vették át, noha a SzDi harmadik kiadása G. Knapski szótára alapján készült. Trečiojo leidimo (1642) egzemplioriai yra taip pat reti ir ilgai nebuvo žinomi. Apie vieną defektuotą trečiojo leidimo egzempliorių laikraštyje „Виленский Вестник“ (1861) buvo rašoma, kad ligi šiol bibliografams buvęs žinomas tik ketvirtasis ir penktasis SzDi leidimo egzempliorius. Pirmųjų trijų leidimų originalai tuo metu nebuvę rasti nei Rusijoje (Peterburgo dvasinėje akademijoje, kuriai atitekusios buvusios Vilniaus jėzuitų akademijos biblioteka, nei Kijevo universiteto lenkiškų leidinių labai turtingoje bibliotekoje, nei Charkovo, kur pervežta Vilniaus universiteto bibliotekos dalis, nei pagaliau Karaliaučiuje, kur visada klestėjęs lietuvių kalbos studijavimas), nei užsienio bibliotekose. Tik paskiau Peterburgo viešojoje imperatorinėje bibliotekoje, be ketvirtojo ir penktojo leidimo, pavykę surasti defektuotą (trečiojo leidimo) egzempliorių, kurį iš karto buvę sunku identifikuoti. Pagaliau iš Oksfordo Bodlėjaus bibliotekos spausdinto katalogo pavykę sužinoti, kad ten esąs egzempliorius yra 1642 m. leidimo, t. y. trečiojo leidimo. Gavus iš Oksfordo detalių šio egzemplioriaus aprašymą, buvę nustatyta, kad Peterburge esantis žodynas yra trečiojo leidimo egzempliorius22. Šis Peterburgo viešosios imperatorinės bibliotekos egzempliorius Orlovui nebuvo žinomas. (Jis Maskvos sinodalinės tipografijos bibliotekoje surado keturis trečiojo leidimo egzempliorius.)23 A Moszkvai Központi Állami Történeti és Régi Okiratok Levéltárában, amely a volt Moszkvai Szinodális Nyomda könyvtárának könyveit kapta meg, mindeddig mindössze a SzDi harmadik kiadásának három példányát találták meg. E példányok egyikét nemrég a Moszkvai Központi Állami Történeti és Régi Okiratok Levéltára átadta a Litván SZSZK Központi Levéltárának. A Moszkvai Szinodális Nyomda könyvtárában egykor őrzött, a SzDi harmadik kiadásából származó példányt még nem találták meg (lehetséges, hogy a hiányos könyvek osztályára került, amelynek katalogizálása és azonosítása a levéltárban még nem fejeződött be). Ezenkívül a „Régi litván könyvek története” még két példányt említ a harmadik kiadásból; ezek közül az egyik állítólag Angliában, az oxfordi Bodleian könyvtárban található— 20 Az ilyen és hasonló című szótárak népszerűek voltak, például: Dictionarium trium linguarum Cracoviae, 1550; Dictionarium trium linguarum Joanis Murmeli Cracoviae apud haered Iac. Siebeneycher, 1615. 21 Nicolao Volkamaro „Dictionarium Trilinguae Tripatitum Ad Discendam Linguam Latinam Polonicam Et Germanicam accommodatum...” MDXCVI; egy másik szerző szótárát így nevezte: „Dictionarius trium linguarum: Latine, Teutonice et Polonice, petiora vocabula continens” (1528, 1541, 1592). 22 Megjegyzések a legrégibb, litván nyelvű vilniusi kiadásokról, Vilniuszi Közlöny, 60. sz., 1861. 23 A Moszkvai Szinodális Nyomda könyvtára, első rész — kéziratok, első füzet, gyűjtemények, leíró: Alekszandr Orlov, III, Moszkva, 1896. 282 … gyűjteményében, egy másikat pedig 1930-ban találtak meg Finnországban, a Helsinki Egyetemi Könyvtárban24. Širvydo žodyno ketvirtasis (1677) ir penktasis (1713) leidimas daugeliui bibliografų buvo gerai žinomi, išlikusių egzempliorių yra daugiau ir dabar25. Tikriausiai, paskutiniai leidimai buvo leidžiami didesniu tiražu. A SzDi harmadik, negyedik és ötödik kiadását már Širvydas munkájának folytatói gondoskodásából nyomtatták ki. Sehol sem tüntették fel magukat kiadóként. Az utolsó három kiadás (III — V) címlapja és címoldala azonos. A szótár „Dictionarium trium linguarum” címét az „In usum Studiosae Iuventutis” (a tanuló ifjúság használatára) szavak követik. Ezek röviden fejezik ki a szótár rendeltetését, amelyet részletesebben a szótár „Ad Studiosam Iuventutem” (A tanuló ifjúsághoz) című előszava ismertet. A szerző keresztneve, családneve és címe teljes egészében szerepel: „Auctore Constantino Szyrw id e Societate Iesu” (Szerzője Konstantinas Širvydas — a Jézus Társaság tagja). A negyedik és az ötödik kiadásban a kiadók a szerző neve elé az R. P. nagybetűket illesztették. Jelentésük: „Reverendi Patris” (Nagyságos Atya). Ebből arra lehet következtetni, hogy Širvydas talán még részt vett a SzDi harmadik kiadásának előkészítésében, mert ellenkező esetben a jelzett betűk már a harmadik kiadásban is szerepeltek volna. A szerző neve után, a címoldal közepén a jezsuita nyomda jelvénye látható. A SzDi harmadik kiadásának nyomdai jelvénye téglalap alakú; ellipszisén belül horgony található. A horgony kereszt alakban végződik, rajta az X és P betűkkel. Alul felhők közül kinyúló kezek tartják a horgonyt. A kezek fölött, jobb felől a Hold, bal felől a Nap látható. Az ellipszisbe a „Concordia fida” (Megbízható egyetértés) szavakat írták. A horgony kampóján ugyancsak felirat olvasható: „Anchora Sacra Deus” (Isten szent horgonya). A negyedik kiadás nyomdai jelvénye csaknem olyan, mint a harmadiké. Az ötödik kiadás nyomdai jelvénye szintén téglalap alakú — belül, ovális keretben az IHS betűk állnak; az ovális két oldalán térdelő angyalalakokat ábrázoló metszet látható. Az említett kiadások nyomdai jelvényének alján található a nyomtatást engedélyező jóváhagyás: „Cum Superiorum permissu editum” (A feljebbvalók engedélyével kiadva). A jóváhagyást a következő szavak követik: „Tertia editio recognita et aucta” (Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás), „Quarta editio recognita et aucta” (Negyedik, átdolgozott és bővített kiadás), „Quinta editio recognita et aucta” (Ötödik, átdolgozott és bővített kiadás). A címoldalak alján feltüntették a nyomtatás helyét (Vilnae), a nyomdát (Typis Academicis Societatis Iesu) és az évet (Anno Domini M. DC. XLII., M.DC.LXXVII, M.DCC.XIII). A címlap második oldalára nagyobb betűkkel egy latin nyelvű, sajátos jóváhagyást nyomtattak, „Summa privilegii” címmel. Ez a „Summa privilegii” a vilniusi jezsuita akadémia rektorának kizárólagos jogot biztosított a szótár nyomtatására és árusítására. A „Summa privilegii” magyar fordítása így hangzik: „Senki se nyomtassa ki, ne árusítsa, ne próbálja eladni vagy kinyomtatni ezt a két- vagy háromnyelvű szótárt semmiféle ürüggyel a vilniusi Jézus Társasága nagyságos rektoratyá- 24 V. Biržiška, A régi litván könyvek története, 1, 180, Chicago, 1953. 25 Csak a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Központi Könyvtárának Ritka Nyomtatványok Osztályán van az ötödik kiadás 12 példánya, míg a Vilniusi Állami V. Kapsukas nevét viselő Egyetem tudományos könyvtárának kézirattárában 6 példány található. 283 …nak beleegyezése nélkül. Ellenkező esetben — a szent királyi felség által biztosított kiváltságok alapján büntetést kap.” Az utolsó három kiadás „Summa privilegi”-je azonos. A SzDi szótár rövid ismertetése26 a címoldalakon található, de mindez részletesebben is kifejtésre kerül a szótár tömör, latin nyelvű „Ad Studiosam Iuventutem” (A tanuló ifjúsághoz) című előszavában. Ez alkotja a SzDi második lapját. A SzDi harmadik, negyedik és ötödik kiadásának előszava csaknem azonos. Íme a harmadik kiadás előszavának fordítása: „Ezt a háromnyelvű szótárt 1631-ben a Vilniusi Akadémia nyomdája bocsátotta útjára. Amikor azonban minden példánya már szétszóródott, ti, akik a grammatika falai között fáradoztok és a választékosabb irodalomra vágytok, többé nem találtatok kényelmes módot arra, hogy latin mintaszavakat keressetek helyi kifejezéseitekhez. A ti igényetek késztetett a (szótár — K.P.) újbóli kinyomtatására. Ezért ennek az oly igaz és tiszteletre méltó ügynek engedelmeskedni kellett. Ezt a nélkülözhetetlen művet tehát, a Tisztelendő Atyának, ezen Akadémia Pártfogójának és Rektorának jóváhagyásával újból elkészítettük, és használatotokra bocsátjuk. Hogy ez az utolsó kiadás mennyivel múlja felül az előzőt, azt számos szó és kifejezés javítása és kiegészítése, különösen pedig a szinonimák nagyobb gyűjteménye révén fogjátok tapasztalni.” Használjátok hát, szorgalmas ifjak, ezt a művet, amely igen alkalmas grammatikaóráitokhoz, bár szinte csupa közönséges szóból áll; vezérfonalként a legsimább utat nyitja meg előttetek a költészet és az ékesszólás szentélyeiben rejtőző legnagyobb latin nyelvi kincsekhez. Éljetek boldogul!” A SzDi ismételt kiadásainak okai különbözőek voltak. Ezt az előszavak is mutatják. Nagy jelentősége volt az akkori politikai körülményeknek, a jezsuita akadémia hallgatói létszámának, a szótár gyakorlati jellegének és más tényezőknek. Az előszavak megemlítik az ismételt kiadások politikai okait, de nem mondják meg világosan, mik voltak azok. A harmadik kiadás előszava szerint azért nyomtatták ki újra, mert „... minden példánya (az 1631-es szótáré — K.P.) már szétszóródott,...”; a negyedik és az ötödik kiadás előszava pedig megjegyzi, hogy az újranyomtatást „az idők viszontagságai és a háború viharai miatt” kellett elvégezni (verum cum omnia exemplaria eius injuria temporum ac tempestate bellica interierint). A SzDi negyedik és ötödik kiadásának előszava csupán az „injuria temporum ac tempestate bellica interierint” szavakban tér el a harmadik kiadásétól. A harmadik, negyedik és ötödik kiadás előszava feltünteti a SzDi megfelelő korábbi kiadásának megjelenési évét — a harmadiké 1631, a negyediké 1642, az ötödiké 1677. Az „Ad Studiosam Iuventutem” előszava szerint a szótárt az akadémia növendékeinek szánták. A SzDi tehát elsősorban az akadémia növendékeinek használatára készült, emellett pedig a Litván Nagyfejedelemség nem litván papjainak is — „azoknak, akik jobban tudtak lengyelül vagy latinul, mint litvánul…”27 A rövid előszó a szótár jellegére és terjedelmére is kitér. A harmadik, negyedik és ötödik kiadás előszava egyaránt azt mondja, hogy az új kiadás 26 Az ilyen ismertetések, valamint a könyvek, nyelvtanok és szótárak hosszú címfeliratai sokáig divatosak voltak. Vö. M. Mažvydas katekizmusával, D. Klein nyelvtanával, J. Brodovskis, F. V. Hakas és P. Ruigys szótárainak címeivel és másokkal. 27 Б. А. Ларин, A litván lexikográfia rövid történeti áttekintése. „Лексикографический сборник“, вып. II, 119, Москва, 1957. 284 terjedelmében felülmúlta az előzőt, állítólag több szóval, közmondással és különösen szinonimával javították. Ez valójában csak a harmadik kiadásra igaz, mivel a negyedik és az ötödik kiadás szinte semmiben sem különbözik a harmadiktól. Širvydas „Dictionarium” című művének öt felsorolt kiadásán kívül J. Kraśevskis lengyel író „Wilno”28 című munkájában megemlíti Širvydas szótárának 1712-es kiadását. Erről az említett, 1712-es SzDi-kiadásról meggyőző magyarázatot találunk a már idézett „Заметки о древнейших Виленских изданиях на Литовском языке” című tanulmányban, amelyben ez áll: „Megjegyzendő, hogy egyes bibliográfusok, például Kraśevskis által említett K. Širvydas-szótár állítólagos 1712-es kiadása nem létezett. Magától értetődik, hogy Kraśevskire támaszkodni nem helytálló, mivel a hiba abból adódott, hogy a bibliográfusok az ötödik kiadás (1713) egy példányát tartották szem előtt, amelyen az MDCCXIII római szám utolsó vonása valamilyen véletlen folytán lekopott vagy olvashatatlanná vált. Mi magunk is láttunk egy ilyen példányt, amely jelenleg a helyi (pétervári — K. P.) római katolikus akadémia tulajdonában van; rajta az XIII szám utolsó vonását teljesen elfedi az egykori vilniusi jezsuita akadémia pecsétje. Nagyon is lehetséges, hogy éppen ez a példány szolgált alapul az említett bibliográfiai tévedéshez.” F. M. Sobieščiankis lengyel bibliográfus29 Širvydas 1718-as kiadását említi. Ezt az adatot S. Baltramaitis is megismétli „Сборник библиографических материалов…“30 című művében. St. Estreicher szintén megemlíti a SzDi 1718-as kiadását, és „editio sexta”31 néven hivatkozik rá. Bizonyítékként még a kiadás megfelelő példányait is bemutatta, amelyekből kitűnik, hogy Estreicher, aki nem tudott litvánul, Elger 1718-as lett szótárát Širvydas szótárának 1718-as kiadásával tévesztette össze. Tehát sem 1712-ben, sem 1718-ban nem jelent meg kiadás. Ha megjelentek volna, megbízhatóbb értesüléseink lennének róluk. Továbbá, ha lett volna 1712-es kiadás, annak nyoma maradt volna az 1713-as kiadás előszavában. De miért lett volna szükség a SzDi 1713-as kiadására, ha valóban létezett volna egy 1712-es kiadás? A „Dictionarium trium linguarum” mellett napjainkig fennmaradt Širvydas egy másik lexikográfiai munkája is, a „Dictionarium Polonolatinum”32, amely 1641-ben jelent meg Varsóban. A címlapon az áll, hogy a „Dictionarium Polonolatinum” a lengyel jezsuita iskolák számára készült. Ez Širvydas ugyanazon háromnyelvű szótára, csupán a litván rész nélkül. Talán azért nevezik „Editio nova”-nak, mert a „Dictionarium trium linguarum”-tól eltérő kiadvány volt. A „Dictionarium Polonolatinum” szótár történetének tisztázását nehezíti, hogy a szótár előszó nélkül jelent meg. 28 Wilno od początków jego do roku 1750 przez J. I. Kraszewskiego, IV, 228, Wilno, 1842. 29 F. M. Sobieszczanski, Szyrwid Konstanty, — Encyklopedyja powszechna, 24, 876, Warszawa, 1867. 30 Сборник библиографических материалов для географии, истории, истории права, статистики и этнографии Литвы, составил С. Балtramайтнс, 396, С — Петербург, 1904. 31 St. Estreicher, Bibliografia Polska, Tom XXX, 359, Kraków, 1934. 32 Teljes címe: Dictionarium Polonolatinum In usum Studiosa Iuventutis Polona Auctore Constantino Szyrwid e Societate Iesu: Editio Nova. Varsaviae Apud Ionem Trelpinski, SRM, Typogr., Anno Domini 1641. Magyar címe a következő lenne: K. Širvydas, a Jézus Társaságának tagja által összeállított lengyel–latin szótár a tanuló lengyel ifjúság számára. Új kiadás, nyomtatva Varsóban, Trelpinski nyomdájában, 1641-ben. 285 Širvydas háromnyelvű szótárának történetéhez a legtöbb adatot az utolsó három kiadás (1642, 1677, 1713) előszavai és a bibliográfusok szűkszavú megjegyzései szolgáltatják. A bibliográfiai adatok hiánya miatt a szótár történetének egyes kérdései egyelőre nem tisztázhatók véglegesen. Ezek a további kutatások feladatai. A XVII. század elején a SzDi megjelenése mint világi tartalmú könyvé nagy és jelentős esemény volt Litvánia kultúrtörténetében. Ez a szótár volt az első nyomtatott szótár, amely kevesebb mint egy évszázad alatt nem kevesebb mint öt kiadást ért meg. Širvydas után Litvániában csaknem két évszázadra megszakadt a litván lexikográfiai munka. Širvydas szótárában a litván nyelv első ízben került egyenrangúvá azokkal a lengyel és latin nyelvekkel, amelyek akkorra meghonosodtak a közéletben. A SzDi megjelenésétől napjainkig széles körben ismert és használt volt, mivel litván része jelentős mennyiségű litván nyelvi szókincset tartalmazott. Širvydas szótára nagyban hozzájárult az irodalmi nyelv gazdagításához és normáinak kialakításához. A litván nyelv történetének fontos emléke, és átfogó kutatása sok anyaggal gazdagíthatja a litvánisztika tudományát. K. ŠIRVYDAS SZÓTÁRÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL „DICTIONARIUM TRIUM LINGUARUM“ К. М. ПАКАЛКА Összefoglaló A litván lexikográfia megalapítója a XVII. század elején élt ismert író, K. Širvydas. „Dictionarium trium linguarum” című szótárának (1629) megjelenése előtt csupán jelentéktelen, glosszák formájában fennmaradt lexikográfiai feljegyzések találhatók egyes litván könyvekben vagy fordításos kiadványokban, kéziratokban, valamint orosz, lengyel és latin nyelven írt különféle írásos emlékekben. K. Širvydas első litván szótárának, a „Dictionarium trium linguarum”-nak öt kiadása volt: I — 1629, II — 1631, III — 1642, IV — 1677, V — 1713. Az első vagy a második kiadásból mindmáig csupán egy hiányos példány maradt fenn. Erről a kiadásról először A. S. Orlov orosz irodalomtörténész „A Moszkvai Szinódusi Nyomda könyvtára, I — Kéziratok, I. füzet, Gyűjtemények, leíró: Alekszandr Orlov, Moszkva, 1896” című könyvében találunk említést. V. Pogorelov F. F. Fortunatov és V. K. Porzsezinszkij utalásaira hivatkozva megbízhatóbb adatokkal egészítette ki A. S. Orlov tájékoztatását a „Dictionarium trium linguarum” első kiadásáról. 1957-ben K. Jablonskis akadémikus a Moszkvai Központi Állami Régi Okiratok Levéltárában felfedezte a „Dictionarium” két első kiadása egyikének hiányos példányát (amely a volt Moszkvai Szinódusi Nyomda könyvtárából került oda). 286 A harmadik kiadás „Ad Studiosam Iuventutem” című előszavából ismeretes csupán a második kiadás megjelenésének éve (1631). A harmadik, bővített kiadás egy hiányos példányát 1861-ben fedezték fel a volt Császári Nyilvános Könyvtárban, Szentpéterváron. A harmadik kiadás négy példányára A. S. Orlov akadémikus a moszkvai szinodális nyomda könyvtárában bukkant. A moszkvai központi állami régi iratok levéltárában fennmaradt két példány egyikét átadták a Litván SZSZK központi levéltárának. A negyedik (1677) és az ötödik (1713) kiadásból több példány maradt fenn. A Vilniusban nyomtatott, fent említett „Dictionarium trium linguarum” kiadásokon kívül 1641-ben Varsóban jelent meg Širvydas „Dictionarium Polonolatinum” című szótára. I. Kraszewski, F. M. Sobieszański, St. Estreicher és más lengyel bibliográfusok tévesen említik a „Dictionarium trium linguarum” 1712-es és 1718-as kiadásait, mivel ilyen kiadások valójában nem léteztek. K. Širvydas szótárát a XV–XVII. századi háromnyelvű szótárak hagyományát követve nevezték el „Dictionarium trium linguarum”-nak. A harmadik, negyedik és ötödik kiadás „Ad Studiosam Iuventutem” című előszava röviden ismerteti az új kiadás okait, valamint a szótár jellegét és rendeltetését. A szótár kizárólag gyakorlati célokra készült, és a vilniusi jezsuita akadémia hallgatóinak szánták. A litván lexikográfia történetéhez sok értékes adatot szolgáltat a fent említett előszó, amely szerint a harmadik kiadást azért nyomták újra, mert: „Verum cum omnia exemplaria eius iam distracta essent”; a negyediket és az ötödiket pedig azért, mert: „Verum cum omnia exemplaria eius injuria temporum ac tempestate bellica interierint”. Kizárólag e két idézett szövegrész különbözteti meg a harmadik kiadás előszavát a negyedik és ötödik kiadás előszavától.