Lietuvių kalbos balsių ir dvibalsių ilgumas, arba kiekybė

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A litván nyelv magánhangzóinak és kettőshangzóinak hosszúsága, avagy mennyisége V. Vaitkevičiūtė I. HOSSZÚSÁG, AZT MEGHATÁROZÓ KÖRÜLMÉNYEK ÉS JELENTŐSÉGE A magánhangzó vagy kettőshangzó hosszúságának azt az időtartamot nevezzük, amely a kiejtéséhez szükséges. A litván nyelv magánhangzóinak és kettőshangzóinak hosszúságát – ha minden más fonetikai feltétel azonos – a következő körülmények határozzák meg: a) A magánhangzót vagy kettőshangzót tartalmazó szótag jellege: nyílt szótagban valamivel hosszabb, mint zártban, például a kišis szóban (jövő idő, 3. személy) ī = 18″, míg a kiškis szóban ī = 17″; a šekė szóban ē = 51″, míg a šėkų szóban ē = 50″. Zárt szótagban a magánhangzók és kettőshangzók rövidebbek, mint nyíltban, mert az energia egy része az utánuk következő mássalhangzó kiejtésére fordítódik. b) Az előtte álló mássalhangzó: zöngés mássalhangzó után a magánhangzó vagy kettőshangzó valamivel hosszabb, mint zöngétlen után, mivel a zöngétlen mássalhangzókat energikusabban ejtjük, mint a zöngéseket, például a būs ū = 22″ szóban, míg a pūs ū = 21″ szóban. c) A hangsúly: ugyanaz a hangsúlyos magánhangzó vagy kettőshangzó hosszabb, mint a hangsúlytalan, mert sokkal energikusabban ejtjük, például a kaši ā = 20″ szóban, míg a kaši a = 17″ szóban. d) A hangsúly helye a szóban: minél távolabb van a hangsúlytalan szótag a hangsúlyostól, annál rövidebb az azt alkotó hang, mert a legnagyobb energiamennyiség a hangsúlyos szótagra és a hozzá közel állókra jut, például az akmuõ a = 15″ szóban, míg az akmenyje a = 13″ szóban. e) A szó szótagjainak száma: minél kevesebb szótagból áll a szó, annál hosszabbak az azt alkotó hangok, és minél többől, annál rövidebbek, például a piniginiam t = 15″ szóban, míg a piniginiame i = 13″ szóban. Ennek az az oka, hogy az adott számú szótagból álló szó kiejtésére fordított energiamennyiség korlátozott és állandó. Ezért ahogy növekszik a hangsúlyos szótag kiejtésének energiája, a hangsúlytalan szótagok háttérbe szorulnak; és minél többen vannak, annál rövidebben és kevésbé energikusan ejtjük őket². ė) A szó többi szótagját alkotó hangok mennyisége: ha a szóban egy vagy több hosszú magánhangzó vagy kettőshangzó van, akkor a szó valamennyi szótagját alkotó hangok Az 1″, vagyis σ (szigma) = 0,01 másodperc, az a mértékegység, amellyel a kísérleti fonetikában a hang hosszúságát jelölik. Az akusztikában 1″ (σ) = 0,001 másodperc. ² Lásd Л. В. Щерба, Русские гласные в качественном и количественном отношении, 151, С. - Петербург, 1912. 207 rövidebbek annál, mint abban a szóban, amely nem tartalmaz hosszú magánhangzókat és kettőshangzókat, mivel a hosszú hangok ejtése több energiát igényel, mint a rövid magánhangzóké, például: a kìbo szóban az o =39″, a kỹbo szóban pedig az o=34″. f) A magánhangzó vagy kettőshangzó szóban elfoglalt helye: a szó abszolút végén a magánhangzók és kettőshangzók jóval hosszabbak, mint ugyanazok a magánhangzók és kettőshangzók más fonetikai helyzetekben, például: a sėkti szóban az ė=23″, a sėktė szóban pedig az ė=28″. A magánhangzók és kettőshangzók szó abszolút végén tapasztalható megnyúlását, amely a litván, az orosz és más nyelvekre jellemző, a beszédszervek nagyon lassú, akadálytalan visszahúzódásával magyarázzák3. Ugyancsak kissé hosszabbak a magánhangzók és kettőshangzók a szó utolsó zárt szótagjában, mint más fonetikai helyzetekben, de rövidebbek, mint a szó abszolút végén. g) Hanglejtés: az emelkedő-eső hanglejtésű hosszú szótagokat alkotó hangok hosszabbak, mint ugyanazok az eső-emelkedő hanglejtésű hangok, például: a dýgė szóban (a múlt idejű melléknévi igenév alakja) az ī=22″, a dỹgė szóban (egyes számú tárgyeset) ‘a mocsári mohák egyik faja’ az ī=24″; a nešioti szóban az ō=34″, a nešiõte szóban pedig az ō=39″. h) Beszédtempó: gyors beszédben a szó valamennyi szótagját alkotó hang rövidebb, mint lassú beszédben. i) A magánhangzó minősége: az azonos fonetikai helyzetben álló rövid és megfelelő hosszú magánhangzók mindig eltérő hosszúságúak, például: a pùs szóban az ī=21″, a pũs szóban pedig az ū=32″, különböző fonetikai helyzetekben azonban a hosszú és rövid fonémák néha azonos hosszúságúak lehetnek (lásd a hosszú és a megfelelő rövid fonémák táblázatait). A hosszú és rövid magánhangzó-fonémák hosszúságának ilyen egybeesése még nem jelenti azok kiegyenlítődését, mert a litván nyelv hosszú és rövid magánhangzói nemcsak hosszúságukban, hanem más jegyekben is különböznek: minőségükben, a beszédszervek feszültségében, az artikuláció energiájában stb. Ha egyetlen jegy eltűnik a jellemzők teljes együtteséből, de az összes többi megmarad, a hosszú és rövid magánhangzó-fonémák nem egyenlítődnek ki. Teljesen eltérő minőségű magánhangzók és kettőshangzók is különböznek hosszúságukban. Általában az alsó és középső nyelvállású magánhangzók rendre hosszabbak, mint a felső nyelvállásúak, mivel a felső nyelvállású magánhangzók után valamivel korábban kezdődik a mássalhangzó zárja vagy szűkülete4. Ebből következik, hogy minden szótagot alkotó hang hosszúsága a feltételek együttesétől függ: a fonetikai helyzet változásával a hang hosszúsága is valamelyest változik. A litván nyelv hangsúlytalan, minőségüket mindig megőrző magánhangzóira és kettőshangzóira mennyiségi redukció, vagyis rövidülés jellemző. A hosszú és rövid magánhangzók, valamint kettőshangzók hosszúsága ingadozik: a hosszú magánhangzókra és kettőshangzókra meglehetősen nagy ingadozási tartomány jellemző, a rövidekre valamivel kisebb (lásd a megfelelő táblázatokat). Ugyanabban a fonetikai helyzetben azonban a hang hosszúsága állandó érték. Az itt felsorolt körülmények nem mindegyike egyformán jelentős a hang hosszúsága szempontjából. Az önálló, a szavak és szóalakok jelentését megkülönböztető fonémákat alkotó hosszú és megfelelő rövid magánhangzók esetében, például: à: ã a kàs: kãs szavakban; ė: ē a mės: mės szavakban; ī: ī a tīko: tỹko szavakban (vö. týkoti); ū: ū a pùs: pũs szavakban; ò: ō a lòtas (súlymérték): lótas (vö. lótį) szavakban, a hosszúságkülönbség fonémikus szerepet játszik, ezért ez a legjelentősebb. A fentebb felsorolt összes többi körül- 3 Lásd ugyanott, 132. 4 Lásd ugyanott, 132. 208 Azok a körülmények, amelyek miatt a szótagalkotó hang időtartama némileg változik, csupán ugyanazon fonéma mennyiségi ingadozásait mutatják különféle fonetikai pozíciókban, de nincs fonémikus jelentőségük, és kevésbé fontosak. II Magánhangzók időtartama5 1. Az elöl képzett magánhangzók időtartama i fonéma. A felső nyelvállású, hangsúlyos hosszú ī fonéma időtartama megközelítőleg 22″ és 36″ között, a hangsúlytalané pedig 20″ és 32″ között ingadozik (lásd az 1. táblázatot). Hangsúlyos: 1 — abszolút szóvégen; 2 — 1. nyílt szótagban, 2. zárt szótagban, abszolút szóvégen; 3 — 2. nyílt szótagban, 3. zárt szótagban; 4 — 4. nyílt szótagban; 5. 36″, 22″, 24″, 34″, 36″, 22″, 32″, 35″, 34″. Hangsúlytalan: 1. nyílt szótagban 2., 2. zárt szótagban 1., abszolút szóvégen; 2. nyílt szótagban 1., abszolút szóvégen; 2. nyílt szótagban 3., 1. nyílt szótagban 3. 20″, 28″, 32″, 20″, 29″, 28″, 22″. 1. táblázat i fonéma. A felső nyelvállású, hangsúlyos rövid i fonéma időtartama megközelítőleg 13″ és 21″ között, a hangsúlytalané pedig 9″ és 16″ között ingadozik (lásd a 2. táblázatot). Hangsúlyos: 1 — zárt szótagban, abszolút szóvégen; 2 — 1. zárt szótagban, 1. nyílt szótagban, abszolút szóvégen; 3 — 1. és 2. nyílt szótagban, abszolút szóvégen; 4 — 3. nyílt szótagban; 5 — 3. nyílt szótagban; 10. 19″, 21″, 17″, 18″, 19″, 16″, 20″, 15″, 13″. Hangsúlytalan: 2. zárt szótagban 1., 2. nyílt szótagban 2., abszolút szóvégen 1., 1. nyílt szótagban 3., abszolút szóvégen 1., 1. nyílt szótagban 3., 2. nyílt szótagban 4., 3. nyílt szótagban 7., 4. zárt szótagban 7. 14″, 14″, 16″, 13″, 15″, 11″, 11″, 9″, 11″. 2. táblázat 5 Az itt közölt táblázatok szigmában adják meg az egyes magánhangzók és kettőshangzók időtartamát a legfontosabb fonetikai pozíciókban. A táblázatok tetején szereplő 1, 2, 3 stb. számok annak a szónak a szótagjainak számát jelentik, amelyben a magánhangzó vagy kettőshangzó található. A zárt szótag, a nyílt szótag és az abszolút szóvégi helyzet rövidítései: užd. sk. = a zárt szótagban, atv. sk. = a nyílt szótagban, a. g. = abszolút szóvégen. Az e rövidítések előtt álló szám (pl.: 1. atv. sk.) annak a szótagnak a sorszámát jelenti a szóban, amelyben a magánhangzó vagy kettőshangzó van; az e rövidítések után álló szám (pl.: 2. užd. sk. 1.) a szó hangsúlyos szótagjának sorszámát jelenti. A számsor előtt álló ˊ jel a magánhangzó vagy kettőshangzó emelkedő intonációjú időtartamát jelenti, a ~ pedig az eső intonációjúét. A táblázatok a zöngétlen mássalhangzó után vagy zöngétlen mássalhangzók között álló magánhangzók és kettőshangzók időtartamát adják meg. 14. Kalbotyros klausimai, III 209 Az ė fonéma. A középső nyelvállású, hangsúlyos hosszú ė fonéma időtartama körülbelül 30″ és 49″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 17″ és 29″ között (lásd a 3. táblázatot). Hangsúlyos; Hangsúlytalan; 1; 2; 3; 4; zárt szótag; 1. nyílt szótag; 2. zárt szótag; szóvégi; 2. nyílt szótag; 33″; 36″; 30″; 33″; 48″; 49″; 49″; 1. nyílt szótag 2.; 1. nyílt szótag 3.; 2. nyílt szótag 3.; szóvégi 1.; 1. nyílt szótag 2.; 2. nyílt szótag 3.; 21″; 28″; 21″; 19″; 26″; 29″; 17″; 20″ 3. táblázat Az e fonéma. A középső nyelvállású, hangsúlyos rövid e fonéma, amely csak nemzetközi szavakban fordul elő, időtartama körülbelül 17″ és 25″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 14″ és 19″ között (lásd a 4. táblázatot). Hangsúlyos; Hangsúlytalan; 2; 3; 4; 5; 6; 1. nyílt szótag; 3. nyílt szótag; 2. nyílt szótag; 5. nyílt szótag; 25″; 22″; 20″; 18″; 17″; 1. nyílt szótag 2.; 1. nyílt szótag 3.; 2. nyílt szótag 3.; 3. nyílt szótag 4.; 19″; 14″; 19″; 18″; 16″; 14″ 4. táblázat Az ę fonéma. A középső nyelvállású, hangsúlyos rövid ę fonéma időtartama körülbelül 18″ és 27″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 14″ és 21″ között (lásd az 5. táblázatot). Hangsúlyos; Hangsúlytalan; 1; 2; 3; 4; 5; 6; 10; zárt szótag; szóvégi; 1. zárt szótag; 1. nyílt szótag; 1. nyílt szótag; 3. nyílt szótag; 5. nyílt szótag; 26″; 27″; 23″; 25″; 24″; 24″; 27″; 20″; 26″; 18″; 27″; 1. nyílt szótag 2.; 1. nyílt szótag 3.; szóvégi 1.; 2. nyílt szótag 3.; 2. nyílt szótag 4.; 2. nyílt szótag 3.; szóvégi 3.; 1. nyílt szótag 7.; 21″; 19″; 16″; 21″; 16″; 14″; 15″; 19″; 15″ 5. táblázat 210 Az ē fonéma. A középső nyelvállású hosszú, hangsúlyos ē fonéma időtartama 43″ és 51″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 33″ és 35″ között (lásd a 6. táblázatot). Hangsúlyos: 1 — zárt szótag 50″; 1 — hosszú nyílt szótag 51″; 2 — 1. zárt szótag 50″; hangsúlyos szótag 51″; 3 — hosszú nyílt szótag 43″; 2. nyílt szótag 49″. Hangsúlytalan: hangsúlyos szótag 1. — 35″; hangsúlyos szótag 1. — 33″. 6. táblázat 2. A hátul képzett magánhangzók hosszúsága Az ū fonéma. A felső nyelvállású hosszú, hangsúlyos ū fonéma időtartama körülbelül 26″ és 46″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 13″ és 29″ között (lásd a 7. táblázatot). Hangsúlyos: 1 — 1. zárt szótag 29″, hangsúlyos szótag 32″ és 39″; 2 — 1. nyílt szótag 28″, 1. zárt szótag 27″, hangsúlyos szótag 46″; 3 — 1. nyílt szótag 27″, hangsúlyos szótag 44″; 4 — 1. zárt szótag 26″. Hangsúlytalan: 1. nyílt szótag 2. — 24″; 2. zárt szótag 1. — 23″; hangsúlyos szótag — 29″; 1. nyílt szótag 3. — 20″; 1. nyílt szótag 2. — 18″; 6. zárt szótag 7. — 13″. 7. táblázat Az u fonéma. A felső nyelvállású rövid, hangsúlyos u fonéma időtartama körülbelül 17″ és 24″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 12″ és 19″ között (lásd a 8. táblázatot). Hangsúlyos: 1 — 1. zárt szótag 21″; 2 — 1. nyílt szótag 20″, 2. zárt szótag 19″, hangsúlyos szótag 23″; 3 — 1. zárt szótag 17″, 2. nyílt szótag 18″, hangsúlyos szótag 24″; 4 — 1. zárt szótag 20″. Hangsúlytalan: 1. nyílt szótag 2. — 17″; 2. zárt szótag 1. — 15″; hangsúlyos szótag 1. — 19″; 1. nyílt szótag 3. — 14″; 1. nyílt szótag 2. — 15″; hangsúlyos szótag 1. — 18″; 2. nyílt szótag 3. — 14″; 1. nyílt szótag 5. — 12″; 1. nyílt szótag 6. — 12″. 8. táblázat 211 Az ō fonéma. A középső nyelvállású, hangsúlyos hosszú ō fonéma időtartama hozzávetőleg 34″ és 48″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 15″ és 39″ között (lásd a 9. táblázatot). 1 2 3 4 10 Hangsúlyos zárt szótag 1. nyílt szótag 2. nyílt szótag 38″ 34″ 48″ 48″ 39″ Hangsúlytalan 1. nyílt szótag 2. 1. zárt szótag 2. a. g. 1. 1. zárt szótag 2. 1. zárt szótag 3. 3. nyílt szótag 1. 6. nyílt szótag 8. 32″ 29″ 39″ 28″ 27″ 26″ 15″ 9. táblázat Az o fonéma. A középső nyelvállású, hangsúlyos rövid o fonéma időtartama hozzávetőleg 23″ és 26″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 16″ és 21″ között (lásd a 10. táblázatot). 2 4 5 Hangsúlyos 1. zárt szótag 1. nyílt szótag a. g. 2. nyílt szótag 23″ 24″ 26″ 23″ Hangsúlytalan 1. nyílt szótag 2. 1. nyílt szótag 3. 1. zárt szótag 2. 1. zárt szótag 3. 21″ 20″ 16″ 17″ 10. táblázat Az a fonéma. Az alsó nyelvállású, hangsúlyos rövid a fonéma időtartama hozzávetőleg 18″ és 29″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 10″ és 19″ között (lásd a 11. táblázatot). 1 2 3 4 5 6 10 Hangsúlyos zárt szótag a. g. 1. zárt szótag 1. nyílt szótag a. g. 1. nyílt szótag a. g. 23″ 28″ 18″ 20″ 29″ 18″ 27″ Hangsúlytalan 1. zárt szótag 2. 1. nyílt szótag 2. a. g. 1. 1. nyílt szótag 2. 1. zárt szótag 3. 2. nyílt szótag 1. a. g. 1. 1. nyílt szótag 3. 1. zárt szótag 4. 4. zárt szótag 3. 1. nyílt szótag 3. 6 zárt szótag 5. 2. nyílt szótag 7. 5. nyílt szótag 7. 15″ 17″ 19″ 16″ 14″ 15″ 19″ 14″ 13″ 17″ 13″ 16″ 10″ 12″ 11. táblázat 212 Ā fonéma. Az alsó nyelvállású, hangsúlyos hosszú ā fonémák időtartama hozzávetőleg 35″ és 53″ között ingadozik, a hangsúlytalanoké pedig 33″ és 40″ között (lásd a 12. táblázatot). Hangsúlyos | 1: zárt szótag; magas hangrendű | 2: 1. nyílt szótag; 1. zárt szótag; magas hangrendű | 3: 1. nyílt szótag; 2. nyílt szótag; 2. zárt szótag; magas hangrendű | 4: 1. nyílt szótag | 5: 3. nyílt szótag | 39″; 35″; 47″; 53″; 47″; 41″; 37″; 42″; 41″; 37″ | Hangsúlytalan: magas hangrendű₁; 40″; magas hangrendű₁; 33″ 12. táblázat III. A KETTŐSHANGZÓK IDŐTARTAMA Bármely hosszú magánhangzó 1,5–2-szer hosszabb a megfelelő rövid magánhangzónál. A kettőshangzók időtartama hozzávetőleg megegyezik a hosszú magánhangzók időtartamával, vagyis a kettőshangzó ejtéséhez ugyanannyi idő szükséges, mint a hosszú magánhangzóéhoz. A kettőshangzók időtartamának ingadozási tartománya kisebb, mint a magánhangzóké. 1. A tiszta kettőshangzók időtartama Ai fonéma. A hangsúlyos fonéma ai időtartama 32″ és 52″ között ingadozik, a hangsúlytalanoké pedig 30″ és 34″ között (lásd a 13. táblázatot). Hangsúlyos | 2: 1. nyílt szótag | 3: 1. zárt szótag; 2. nyílt szótag | 34″; 32″; 41″; 44″; 52″; 42″; 48″ | Hangsúlytalan: 1. nyílt szótag; magas hangrendű₁; 30″; 33″; 34″ 13. táblázat 213 Az au fonéma. A hangsúlyos au fonéma időtartama 36″ és 50″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 30″ és 34″ között (lásd a 14. táblázatot). 14. táblázat Az ei fonéma. A hangsúlyos ei fonéma időtartama 40″ és 56″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 28″ és 36″ között (lásd a 15. táblázatot). 15. táblázat Az eu fonéma. A nemzetközi szavakban előforduló, hangsúlyos eu fonéma nagyon ritka, időtartama körülbelül 30″, a hangsúlytalané pedig 15″ és 21″ között ingadozik (lásd a 16. táblázatot). 16. táblázat 214 Az oi fonéma. A nemzetközi szavakban előforduló, hangsúlyos oi fonéma időtartama 42″ és 51″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 25″ és 30″ között (lásd a 17. táblázatot). 17. táblázat Az ui fonéma. A hangsúlyos ui fonéma időtartama 40″ és 50″ között ingadozik, a hangsúlytalané pedig 24″ és 28″ között (lásd a 18. táblázatot). 18. táblázat 215 2. Az összetett kettőshangzók időtartama Az ie fonéma. A hangsúlyos ie fonéma időtartama 30″ és 48″ között, a hangsúlytalané pedig 23″ és 30″ között ingadozik (lásd a 19. táblázatot). Hangsúlyos | 2 | 3 | 1. nyílt szótag | 2. zárt szótag | szóvégi helyzet | 1. zárt szótag | 2. nyílt szótag | 31″ | 30″ | 30″ | 32″ | 38″ | 48″ | 32″ | 33″ | Hangsúlytalan | 1. nyílt szótag 2. | 2. nyílt szótag 1. | 30″ | 23″ 19. táblázat Az uo fonéma. A hangsúlyos uo fonéma időtartama hozzávetőleg 34″ és 52″ között, a hangsúlytalané pedig 23″ és 29″ között ingadozik (lásd a 20. táblázatot). Hangsúlyos | 1 | 2 | 3 | 4 | szóvégi helyzet | 1. nyílt szótag | 1. zárt szótag | szóvégi helyzet | 2. nyílt szótag | 2. zárt szótag | 34″ | 52″ | 39″ | 39″ | 40″ | 38″ | Hangsúlytalan | 1. nyílt szótag 2. | 2. nyílt szótag 3. | 2. nyílt szótag 2. | 2. nyílt szótag 1. | 3. nyílt szótag 4. | 2. nyílt szótag 4. | 29″ | 28″ | 27″ | 28″ | 23″ | 24″ 20. táblázat IV. A MAGÁNHANGZÓK ÉS KETTŐSHANGZÓK SORRENDJE IDŐTARTAMUK SZERINT A hosszú magánhangzók közül a leghosszabb az alsó nyelvállású ā fonéma (maximális időtartama 53″), ezt a középső nyelvállású ē (maximális időtartama 51″), ė (maximális időtartama 49″) és ō fonémák követik (maximális időtartama 48″); utánuk a felső nyelvállású fonémák következnek: ū (maximális időtartama 46″), majd a legmagasabb nyelvállású i (maximális időtartama 36″); ez a legrövidebb az összes hosszú magánhangzó-fonéma közül. A rövid magánhangzó-fonémák közül a leghosszabb az alsó nyelvállású a fonéma (maximális időtartama 29″), ezt a középső nyelvállású e fonémák követik (maximális 216 hossza 27”), az u (maximális hossza 26”), az e (maximális hossza 25”); ezeket követik a felső nyelvállású rövid fonémák: az i — a legrövidebb az összes rövid fonéma közül (maximális hossza 21”). Az összes kettőshangzó-fonéma közül a leghosszabb az ei (maximális hossza 56”), ezt követi az ai és az uo fonéma (maximális hosszuk 52”); utánuk következik az oi (maximális hossza 51”), majd az au és az ui (maximális hosszuk 50”); ezután az ie következik (maximális hossza 48”), az utolsó helyet pedig az eu fonéma foglalja el (maximális hossza 30”). A MAGÁNHANGZÓK ÉS KETTŐSHANGZÓK IDŐTARTAMA, VAGYIS MENNYISÉGE A LITVÁN NYELVBEN В. А. ВАЙТКЯВИЧЮТЕ Összefoglalás A litván magánhangzórendszer kísérleti módszerrel végzett vizsgálata megállapította, hogy a magánhangzók és kettőshangzók időtartamát a litván nyelvben a következő tényezők határozzák meg: 1) a szótag jellege (zárt szótagban az időtartam rövidebb, mint nyílt szótagban); 2) az előző mássalhangzó zöngéssége (zöngés mássalhangzó után hosszabb, mint zöngétlen után); 3) a hangsúly (a hangsúlyos magánhangzó hosszabb, mint az azonos minőségű hangsúlytalan); 4) a szóhangsúly helye (a hangsúlyhoz közelebb eső szótagokban álló magánhangzók és kettőshangzók hosszabbak, mint a tőle távolabb állók); 5) a szótagok száma a szóban (minél több a szótag, annál jobban rövidül a szó összes magánhangzójának és kettőshangzójának időtartama, és fordítva); 6) a magánhangzó és a kettőshangzó helye (a szó abszolút végén minden magánhangzó és kettőshangzó hosszabb, mint más fonetikai helyzetekben); 7) az intonáció (az emelkedő hangsúlyú magánhangzók és kettőshangzók valamivel hosszabbak, mint az ereszkedő hangsúlyúak); 8) a beszédtempó (gyors beszédtempó esetén a szó valamennyi magánhangzója és kettőshangzója megrövidül); 9) a magánhangzó minősége (az alsó nyelvállású magánhangzók hosszabbak, mint a felső nyelvállásúak). A cikk további részében táblázatok mutatják be az egyes fonémák időtartamát a főbb fonetikai helyzetekben, és az összes fonémát időtartamuk szerint megfelelő sorrendbe állítják. 217