Plikių tarmės žodžio galo dvibalsis „-ai“

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A Plikių nyelvjárás szóvégi kettőshangzója -ai1 D. GARGASAITĖ Plikiai (plikė) település Klaipėdától 12 km-re északkeletre. A környék nyelvjárása a donininkai žemaitis nyelvjáráscsoporthoz tartozik, és területük északi sarkában található. Az 1959-es dialektológiai expedíció során, amikor Plikiai, Pakamorai, Šimkai és Šatrijai falvak nyelvjárását vizsgálták, érdekes fonetikai jelenségre figyeltek fel: a szóvégi -ai kettőshangzó -uo-vá alakulására. Az ai kettőshangzó monoftongizációját Klaipėda és Priekulė környékének nyelvjárásában A. Becenberger már a XIX. század végén észrevette. A. Becenberger a monoftongizálódott ai kettőshangzót ă-val jelöli, például: rankătas „kis kezek”, žėdăszei „kis virágok”. A hang kiejtéséről a szerző azt mondja, hogy az ă úgy hangzik, mint az o, és a hosszú a felé hajlik. A szerző néha tiszta, világos o hangot is hall2. E kérdést R. Trautmann is érinti, amikor a porosz és más balti nyelvek ai kettőshangzójáról ír. Azt mondja, hogy a litván nyelvjárásokban a szókezdő hangsúlyú ai kettőshangzó ă-vá, ez pedig később ā-vá alakulhat; vö. aizkus > ăszkus > āszkus. R. Trautmann azonban nemcsak szókezdő hangsúlyú (dăkts), hanem szóvégi hangsúlyú (vāks) ai kettőshangzó monoftongizációjára is hoz példákat. Ugyanitt a szerző megjegyzi, hogy az a szabály, miszerint csak a szókezdő hangsúlyú kettőshangzók monoftongizálódhatnak, nem szigorú3. Az ai kettőshangzó monoftongizációjáról Klaipėda környékének nyelvjárásában V. Fenclau is írt. Megjegyzi, hogy a klaipėdai nyelvjárás északi részén az aˈ < ai kiejtése ɔˈ, például: ṣ̌.mḳṣ̌ ~ Šimkai, ṛu̇.ṣ ~ Rūsai, vö. maṭṣ̌ ~ *matāi4. Az ai eltérő alakulása alapján V. Fenclau a klaipėdai nyelvjárást északi részre osztja, ahol az ai > ɔˈ, és déli részre, ahol az ai > aˈ, és megadja e jelenség izoglosszáját. A Klaipėda környéki déli nyelvjárást Rumšiškė, Pėmpininkai, Švėpeliai, Lūžai, Pocia(i?), Paugai, Alksniai, Eglynai és Smilgynai lakói beszélik. Barškiai, Sudmantai, Lūykiai, Dirvupiai, Leliai, Dūričiai, Bauštininkai, Jokšai és Šatriai az első határ menti falvak, és az északi nyelvjárást beszélik5. 1 Az 1959-es dialektológiai konferencián elhangzott előadás. 2 Lásd A. Bezzenberger, Litauische Forschungen, 13, Göttingen, 1882. 3 Lásd R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, 143, Göttingen, 1910. 4 Lásd W. Fenzlau, Die deutschen Formen der litauischen Orts- und Personennamen des Memelgebiets, 13, Halle, 1936. 5 „A déli memeli és az északi memeli nyelvjárás közötti izoglossza: 87 Plikiai, Šimkai, Pakamorai és Šatriai az északi nyelvjárási területhez tartoznak. Az említett nyelvészek nem fejtették ki részletesebben az ai kettőshangzó egyhangzósodását a Klaipėda környéki nyelvjárásban, és nem figyelték meg az ai uo-vá alakulását sem. A Plikiai környéki nyelvjárásban a szóvégi -ai kettőshangzó -uo-vá alakul (kiejtése o, enyhe u-színezettel), ha kemény mássalhangzó után áll, például: baltuo ~ baltai, gėruo ~ gerai, matuo ~ matai. A szóvégi -ai kettőshangzó, ha lágy mássalhangzó után -ei-vé alakult, e-nek ejtendő, például: bjaurė: ši pavasarį buvo šalt bjaurė ~ šį pavasarį buvo šalta biauriai; gražė: prekuliškė gražė kalb ~ prekuliškiai gražiai kalba. A szóvégi -ai kettőshangzó -uo-vá alakul: 1. az a-tövű főnevek többes számú alanyesetében, például: trīs beržūo ~ trys beržai, penkī sūnū ~ penki sūnai, plūnī rūbū ~ ploni rūbai. 2. az a-tövű névmások és névszók többes számú eszközhatározói esetében, például: su tūs vaistūs: manē gērkli rēk patēpī su tūs vaistūs ~ manie „nekem” gėrklę reikia patepti su tais vaistais; su nagūs kāp, a su nagūs ēmisi ~ kaip, ar su nagais imsi; pu pātalūs: gulēk pu pātalūs ~ gulėk po patalais. Valószínűleg az analógia hatására az -ai szóvégen olykor -o-vá alakul lágy mássalhangzó után is, ha a közelében olyan szó áll, amelyben az -ai kettőshangzó kemény mássalhangzó után következik, például: su pênkūos, su ketūruos: su pênkūos vežēmūos i ketūruos lōb ūkininkū mėšlus pūdī mū vežtė ~ su penkiais vežimais ir keturiais liuob ūkininkai mėšlus pūdymo „a parlagra” vežti. 3. az o-tövű névmások és névszók egyes számú részes esetében, például: švėsuōb: aš esu vežēmōs krūovus pi’ mėnesa švėsuō ~ aš esu vežimus krovusi py „-hoz/-hez” mėnesio šviesai; tūo rankūo: kās tūo mana rankūo ~ kas tai mano rankai; tūo mērgūo: aš pasakēsu tūo mērgū ~ aš pasakysiu „megmondom” tai mergai. 4. az o-tövű igék jelen idejű, 2. személyű alakjában, például: sakūo: kān tu manē sakūo ~ ką tu manie sakai; dērbūo: kān tu vakār vėsō dēnō dērbūo ~ ką tu vakar visą dieną dirbai; bovūo: kōr tu bovūo ~ kur tu buvai. 5. az a-tövű melléknevekből képzett határozószókban, például: gērūo, vūkēškūo: aš mūku gērūo vūkēškūo ~ aš moku gerai vokiškai; baltūo: liliji baltūo žī’d ~ lilija baltai žyda „virágzik”; nēgērūo: manē nēgērūo ~ manie negėrai „nem érzem jól magam”. Az adatok azt mutatják, hogy a szóvégi -ai kettőshangzó -uo-vá alakulása a Plikiai nyelvjárásban nem morfológiai, hanem fonetikai jelenség, mivel az átalakulás rendszerint a beszéd különböző részeiben, meghatározott fonetikai helyzetben, nevezetesen kemény mássalhangzó után következik be. Általában véve az ai és ei kettőshangzók a žemaitiai nyelvjárásokban hajlamosak egyhangzósodni. Úgy kell azonban vélni, hogy az ai és ei kettőshangzók egyhangzósodása nem régi jelenség. Mažvydas katekizmusában A déli memeli litván nyelvet még Rumpischken, Neuhof, Schwepeln, Schuscheiken-Jahn, Podszeit-Stankus, Paugen, Bajhor-Mitzko, Eglienen és Schmillgienen településein beszélik. Másfelől az északi memeli nyelvjárás első képviselői Barschken, Sudmanten-Trusch, Liebken, Clausmühlen, Löllen, Dinwethen, Baugskorallen, Gr. Jagschen és Schattern települései. „Lásd ugyanott, 16.” 6Az alkalmazott átírás hasonló J. Aleksandravičiuséhoz. Lásd: J. Aleksandravičius, Kirtis ir priegaidė Kretingos tarmėje. — Lietuvių kalbotyros klausimai, 1, 97—106, Vilnius 1957. A rövid i, u nyíltságát V. Fenclau alapján jelöljük. Lásd: W. Fenzlau, min. veik., 29—37. 88 szinte nincs. Feltételezhető, hogy ez az egybeesés később, már Mažvydas korát követően kezdett kialakulni⁷. A plikiai nyelvjárás szóvégi -ai diftongusának átalakulása feltehetőleg messzebbre jutott, mint máshol Žemaitijában. Először az ai monoftongizálódott, és az ai helyett a-t kezdtek ejteni. Ezután az aː ā-vá alakulhatott; vö. a Klaipėda környékén (Kačklininkai, Melnragė) hallható, az a és az o közötti átmeneti hangot, például: vaːks ~ vaikas (V. Fenclau jelölése szerint ɔː: βɔːks ~ vaikas⁸), amely az a o-vá alakulásának félig végbement folyamatát mutatja. Később az o magánhangzó kissé diftongizálódhatott, akárcsak a plikiai nyelvjárás többi hangsúlyos szóvégi o-ja, például: ãnūos ~ anõs, ànūõ ~ anõ, šãkūoms ~ šakõms „ágakkal”. Érdemes megjegyezni, hogy a szótőbeli ai másként alakult: itt az ai ritkán monoftongizálódik, például: dākta ~ daikto. Többnyire változatlan marad, például: kerdãitis ~ kerdaitis „kis pásztor”, pāiks ~ paikas „ostoba”, vaikẽlis ~ vaikėlis. A plikiai nyelvjárásban a szótőbeli ei gyakrabban monoftongizálódik, mint az ai, például: rēk ~ reikia, ēit ~ eiti, patēkte ~ pateigti „elmesélni”, lēd ~ lèida „engedi”, noha: vėizu ~ vėizu „nézek”. Tehát a plikiai nyelvjárás szóvégi -ai diftongusa hosszabb fejlődési utat járt be, mint a szótőbeli ai, mivel a szóvégi -ai ebben a nyelvjárásban, akárcsak a többi žemaitiai nyelvjárásban, korábban szabályszerűen monoftongizálódott. Feltehető, hogy a szóvégi -ai -uo-vá alakulása nem régi jelenség. Épp ellenkezőleg: a -ai diftongus további változásának eredménye, amely feltehetőleg már Mažvydas korát követően ment végbe. A SZÓVÉGI -ai DIFTONGUS A PLIKIAI NYELVJÁRÁSBAN Д. И. ГАРГАСАЙТЕ Összefoglalás Plikiai település Klaipėda városától 12 km-re északkeletre található. E település nyelvjárása a žemaitiai donininkai nyelvjáráshoz tartozik. Az 1959-es nyelvjárástani expedíció során Plikiai környékén érdekes jelenséget figyeltek meg: a szóvégi -ai diftongus -ʊo-vá változását. A cikk elején áttekinti a kérdéssel foglalkozó szakirodalmat (A. Becenberger, R. Trautman, V. Fencelau). Ezután azokat az eseteket ismerteti, amikor a szó végén álló -ai diftongus -ʊo-vá alakulhat. Ez a változás minden szófajban végbemegy, ha az -ai kemény mássalhangzó után áll (az analógia esetét kivéve). A cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy ez nem morfológiai, hanem fonetikai jelenség. Az -ai -ʊo-vá alakulásának folyamata valószínűleg a következő: a szóvégi -ai diftongus monoftongizálódott (ai > aː). Ezután az aː ebben a nyelvjárásban megváltoz- 7 Lásd J. Senkus, Pirmosios lietuviškos knygos tarmė. — Lietuvių kalbotyros klausimai, 1, 73, Vilnius, 1957. 8 Lásd W. Fenzlau, min. mű, 13. 89 о-vá, ă-hoz hasonlóan, amely átmeneti hang Klaipėda környékén), végül pedig az о-t kissé észrevehető у-s színezetűen kezdték ejteni, ahogyan a plikiųi nyelvjárásban minden hangsúlyos о-t. Feltételezhető, hogy a Plikiųi nyelvjárás szóvégi -ai kettőshangzója hosszabb fejlődési utat járt be, mint a többi žemaitiai nyelvjárásban előforduló -ai. Ez az átmenet valószínűleg már Mažvydas korát (1547) követően ment végbe.