Nauji duomenys apie Skaistgirio tarmės konsonantizmą

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, III LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA ÚJ ADATOK A SKAISTGIRIOI NYELVJÁRÁS MÁSSALHANGZÓ-RENDSZERÉRŐL A. JONAITYTĖ Az 1959. júliusi dialektológiai expedíció során, a Žagarė járásban, a Latvian TSR határánál sajátos északnyugati aukštaitis nyelvjárást fedeztek fel, amely abban különbözik a szomszédos északnyugati aukštaitis nyelvjárásoktól (Šakyna, Dameliai, Dilbinai), hogy egyáltalán nincsenek benne š, ž, č, dž mássalhangzók. A szomszédos nyelvjárások beszélői (Šakyna, Dameliai, Dilbinai) már régóta észrevették ezt a skaistgiriai sajátosságot, csak talán nem figyeltek meg kellőképpen. Állításuk szerint a skaistgiriaiak (sőt még a joniškiaiak is) összekeverik ezeket a mássalhangzókat: ahol s-et, z-t kell mondani, ott š-t, ž-t mondanak, és fordítva; például a „Mama sakė, atnešti šakę” mondatot a skaistgiriaiak így ejtik: māma šāke, atnešė sāke. Manapság azonban már nem keverik a mássalhangzókat, hanem mindenütt s, z, c, dz hangokat ejtenek. E nyelvjárás beszélőit a szomszédok šlekisnek vagy skaistgiriaiaknak nevezik. Azért hívják őket šlekinek, mert a környékbeliek véleménye szerint nyelvüket a nyelvüket összeszorítva beszélik — šlekuoja (Dilbinai)1. A skaistgiriai elnevezés földrajzi eredetű — ezt a nyelvjárást főként Skaistgirio mezőváros környékének lakói beszélik. Mivel a šlekis elnevezést a nyelvjárás sajátosságai miatt kapták, ebben a munkában a skaistgiriai nyelvjárást is ezen a néven fogjuk említeni. A šleki nyelvjárás területe kicsi. Žagarė városától indul, kelet felé Lankaičiai falujáig húzódik, vagyis mintegy 13 km hosszan. Északon a šlekiek a Latvian TSR-rel határosak. A nyelvjárás déli határa Žagarė mellett a Žagarė–Joniškis országútig ér (Stungiai falu az említett út mindkét oldalán), Skaistgirio mezővárosnál pedig három-négy kilométerrel délre távolodik az úttól (Kems[ių], Domeikiai falu). A šleki terület keleti és déli határa csak hozzávetőleges, mert az expedícióra rendelkezésre álló korlátozott idő miatt pontosan meghatározni nem sikerült. 1A šlekis elnevezés értelmezéséhez a litván nyelv szótárának cédulagyűjteménye szolgáltat adatokat. A šakynai cédulákon a šlekis olyan embert jelöl, aki r helyett l-et ejt. M. Slančiauskas is ismeri a szó ilyen jelentését, például az Lmp. 1, 191-ben ezt írja: „ha hideg vizet öntöttek a fürdőházba, ő rögtön azt mondta (šlekiȧvęs): „vylai, nusukit, neštukavokit”; „így beszéd közben šlekiuodavęs”. A LTA 1208B 375. oldalán Meškutiai faluban a „šlekiuoti” jelentése: makogni, (érthetetlenül) beszélni, például: „Nem lehet érteni, mit šlekiuoja az a nyomorult”. A „šlekis” tehát (a szomszédos nyelvjárások beszélői számára) általában beszédhibás embert jelent. Innen általánosíthatták a skaistgiriai nyelvjárásra is, amelynek beszéde a szomszédos nyelvjárásokhoz képest szintén „hibás” (hiányzik belőle a š, ž, č, dž). A „šlekis” vagy „šlekys” a litván nyelv számos más nyelvjárásában is előfordul, ott azonban széttört, hegyénél lyukas tojást vagy húsvéti tojást jelent (Dusetos, Kamajai, Kuktiškės, Lyduokiai, Utena, Tauragnai, Vyžuonos stb.), illetve beteg, elgyengült embert, például: „Minkas még munkásnak is jó, pedig olyan šlekis” (Anykščiai). Ezt a jelentést tehát aligha lehet a šakynai šlekis szóval összekapcsolni. 79 nem sikerült. Šleki beszédet biztosan ezekben a falvakban hallani: Pabaliai, Daukšiai, Rukūžiai, Žūčiai, Bandūriai, Ramōškiai, Petraičiųai, Kemsiuose, Lānkaičiai. Stungiai faluban csak az egyik fele beszél šlekiül; úgy tűnik, régebben két vagy három különálló falu volt itt, amelyek később egyesültek. Úgy látszik, hogy régebben Skaistgirio mezővárosban is beszéltek šlekiül, hiszen szinte a šleki nyelvjárás területének közepén fekszik, de mára, lakóinak erős elvegyülése következtében, itt már nem hallani šleki beszédet. A Kemsių melletti Reibinių faluban is beszélhettek šlekiül. Reibiniųban még megfigyelhetők a šleki beszéd nyomai, de nagyon csekély mértékben, és nehéz megmondani, hogy ez a kihalóban lévő régi šleki beszéd-e, vagy a šleki szomszédság hatására kialakult új sajátosság. A Kemsiųtől délre fekvő Domeikiai lakói is šlekiül beszélnek, de egészen sajátos módon (lásd alább). Mint már említettük, a šleki nyelvjárás bizonyos mássalhangzó-rendszerbeli sajátosságaiban különbözik a többi szomszédos, általános hangsúly-visszahúzódást mutató északnyugati aukštaitis nyelvjárástól; morfológiája, szintaxisa és szókincse többé-kevésbé megegyezik a szomszédos nyelvjárásokéval (Dameliai, Dilbinai, Šakyna). Az a különbség, amely a šlekieket nemcsak a szomszédos, általános hangsúly-visszahúzódást mutató északnyugati aukštaitis nyelvjárásoktól, hanem általában szinte valamennyi más litván nyelvjárástól is megkülönbözteti, a č, dž, š, ž mássalhangzók teljes hiánya. Helyettük a nyelvjárásban c, dz, s, z mássalhangzókat használnak, például: bažnì'ce ~ bažnyčia, čebā'tai ~ čebatai, čè ~ čia, giminaìčei ~ giminaičiai, išpè'ce ~ įspėčia „figyelmeztetnék”, ko'pļi'ce ~ koplyčia, nebėkènc ~ nebėkenčia, nevažiūoce ~ nevažiuočia „nem mennék”, pā'ces ~ pačios, pè'sces ~ pėsčias, tū'sces ~ tūščias; didzā'usis ~ didžiausias „legnagyobb”, graūdzei ~ graudžiai, prādze ~ pradžia, skaūdzei ~ skaudžiai; astuōnò' lika ~ aštuoniolika, pūš'ne ~ pušynė, širdis ~ širdis, sienapjū'te ~ sienapjūtė, višta ~ višta; á'zuols ~ ąžuolas, è'žers ~ ežeras, žagā're ~ Žagarė, zmò'gus ~ žmogus, zvaizdā'la ~ žvaigždelė „csillagocska” stb. Domeikiai faluban sajátos módon beszélnek šlekiül. Ott fordított jelenség figyelhető meg: nemcsak a standard litván č, dž, š, ž mássalhangzók maradnak meg épen, hanem a standard litván s, z helyett is š-t, ž-t ejtenek; például egy nyelvjárási példa: tė'vai, tū papā'sako:k, tū daugau žinai ~ tėvai, tū papā-sakok, tū daugiau žinai; jauna kaip apsižē'nijau, tū pā'saku· i nežìno'jau labāi ~ jauna kaip apsižėnijau (férjhez mentem), tų pasakų ir nežinojau labai; dāba vī'landas, mū'su a'ugime adì'nas ~ dabar valandos, mūsų augime adynos; išā'ugo baišā'usīs krū'ms ~ išaugo baisiausias krūmas; škāust i škāust kō'žna diena ~ skausta ir skausta kožną (minden) dieną; pasirō'de aki'se vī'skrups, a'uksa krī'žu an_krū'tines, a'uksa lāžda rānkō', aš vī'skupa šūtikau ~ pasirodė akyse vyskupas, aukso kryžium ant krūtinės, aukso lazda rankoje; aš vyskupą sutikau; mū'su didela šeklī'če būva ~ mūsų didelė seklyčia buvo. (A mintegy 70 éves Feliksienė Paugienė elmondása alapján jegyezték le, aki Domeikiai faluból származott, és Reibiniųba ment férjhez.) Hozzáadhatjuk még a Skaistgirio temetői kereszt feliratát is, amely mintha standard litvánul lenne: čon ilses kunas Kazimiero Gunčio kaim. Kemšių (=Kemsių). Ebben a nem is standard litván nyelven készült feliratban is megmaradtak a šleki beszéd bizonyos elemei (a felirat 1920 körül készült). Nem tudni, hogyan magyarázható a šleki beszédnek ez a változata. De talán azért alakult így, mert Domeikiai lakói igyekeztek a šleki beszédet a szomszédos, normális nyelvjárásokhoz igazítani, és így hiperkorrekcióhoz jutottak. Ha pedig igaz volna a szomszédos nyelvjárások beszélőinek állítása, miszerint a šlekiek legalábbis régebben összekeverték az s, z és š, ž mássalhangzókat, akkor Domeikiai mindenütt a š, ž hangokat általánosította volna, a teljes többi terület pedig az s, z hangokat. Hogy régebben e mássalhangzókat keverhették is, azt részben más „šlekiül beszélő” litvánok is alátámasztják. 80 a nyelvjárások adatai, például Ašašnykų, Kabelių és Musteikos (Varėnai járás) falvak2. Összességében hangsúlyozni kell, hogy a šlekiavimas jelensége napjainkra már jelentősen visszaszorult. Šlekiavimą csak az idősebbek alkalmazzák, és közülük sem mindenki. A šlekiavimas visszaszorulásának több oka van. Mindenekelőtt a köznyelv hatása, amely az iskolákon, különféle intézményeken, a rádión, a sajtón stb. keresztül éri a nyelvjárást. Emellett a lakosság keveredése is jelentősen hozzájárult a šlekiavimas visszaszorulásához: az első, különösen pedig a második világháború után sokan költöztek erre a területre máshonnan. A harmadik ok az, hogy a környező nyelvjárások beszélői a šlekiavimą használókat rettenetesen kigúnyolják és utánozzák; erre a célra például egy ismert mondás szolgál: sė˙ses sė˙ses, sėsi žė˙nai i sutaisė sō˙ki ~ šėsios sėsės, šeši ženai (fiúk), és táncot rendeztek. A šlekiavimas leginkább Ramoškiai, Rukuižiai és Kemsūčiai falvaiban maradt fenn. Nehéz valamivel megmagyarázni a skaistgiriaiaknak ezt a sajátosságát. A szomszédos nyelvjárásokban nincsenek ilyen mássalhangzó-rendszerbeli sajátosságok. Nincsenek olyan különleges természeti akadályok sem, amelyek elválasztották volna a šlekiusokat a többi szomszédos nyelvjárástól, és ezzel elősegítették volna a nyelvi különbségek kialakulását; régebben csupán több erdő lehetett. A šlekiavimą a lett nyelv hatása eredményének tekinteni szintén aligha lehet, mert: 1. Akkor Lettország teljes határvidékén šlekiavimąnak kellene lennie, ám korántsem ez a helyzet: például a Žagarė keleti szélétől mintegy egy kilométerre fekvő Pabaliai faluban šlekiavimą használnak, míg maguk a žagarėiek és a Žagarė nyugati oldalán fekvő, Lettországgal határos falvak lakói egyáltalán nem šlekiavują. 2. A šlekiusok területével határos lett nyelvjárásokban (Tervetė, Bukaiši, Mežamuiza, Vilce) megvannak a š, ž, sőt a č mássalhangzók is, és ezek semmiféle keveredése nem figyelhető meg, például: čupa — halom, čūška — kígyó, četrdesmit — negyven, ižāvē t ~ izžāvē t — kiszárítani, žāutuve — szárító, šūdovakar — ma este, šūplis — bölcső, ni patikšanas — kellemetlenségek3. Megemlíthető továbbá, hogy 1958-ban, a Lett MA dialektológiai expedíciói során, az említett helyeken sem figyeltek meg ilyen típusú mássalhangzó-keveredést. (A Lett SZSZK MA Lett Nyelvi és Irodalmi Intézete dialektológusainak, M. Graudinios és M. Brencės filológiai tudományok kandidátusainak közlései alapján.) A lett nyelv hatásának végleges kizárásához azonban még egyszer, nagyon alaposan meg kellene vizsgálni a šlekius falvakkal határos lett falvak nyelvjárásait, és megfelelő párhuzamokat kellene keresni. Másfelől viszont mind az említett lettországi települések, mind a šlekiusok területe az ősi zemgál lakta vidék része4, ezért ha a lett határvidék vizsgálata találna is párhuzamokat, azok nem a lett, hanem inkább a zemgál nyelv hatásának kedveznének, mivel a š és ž hiánya nem a lett, hanem a zemgál nyelvre jellemző. Būga a litvánok Zemgaléba költözésének régiségéről szólva ezt írja: „...Ha a litvánok csak 900 után vándoroltak volna be Zemgaléba, akkor ma azokat a helyneveket *Sesevė, *Svėtė, *Mūsa alakban ejtenék...”5. A mai šlekiusokra pedig éppen ez a kiejtés jellemző. 2 E. A. Volter, Az óporoszok és nyelvük nyomai a Grodnói kormányzóságban, Az Orosz Nyelv és Irodalom Császári Akadémiai Osztályának közleményei, XVI. köt., 4. füzet, 160, Szentpétervár, 1912. 3 Livija Bičole, Mežamuižas izloksne, FBR, XII sējums, Rīgā, 1932; J. Tambergs, Bēnes izloksne, FBR, XVI sējums, Rīgā, 1936. 4 Lásd Būga szótárának 133–141. oldalát, valamint B. T. Пашуто, Образование литовского государства, térkép: Литовское государство в XIII веке и в первой половине XIV века, до 1341 г. Москва, 1959 г. 5 K. Būga, A litván nyelv szótára, I, 141, Kaunas, 1924. 6. Kalbotyros klausimai, III 81 Tehát úgy tűnik, hogy a šleki nyelvjárásra jellemző s-sel való ejtés teljes egészében az ókori zemgallok öröksége lehet. Itt azonban kétséget ébreszt egy dolog: a zemgallok lakta terület jóval nagyobb volt, mint a mai šlekieké, ezért nehéz lenne megmagyarázni, miért nem maradtak fenn a zemgall sajátosságok egy nagyobb területen. Meg kell még említeni, hogy a šlekiek nyelvjárása nem az egyetlen litván nyelvjárás, amely az s, z hangokat ejti az š, ž helyett. Ugyanezek a jelenségek Litvánia egészen más vidékén is megtalálhatók, például a Varėnai járás Kabeliai körzetéhez tartozó Ašašnykų (Šašininkai) faluban az idősebb nemzedék legtöbb tagja a köznyelvi š, ž helyett szintén szinte mindig s, z hangot ejt, például: zūsis ~ žąsis, zėmė ~ žemė, zuvis ~ žuvis, asarūkas ~ ešeriukas, sasz ~ šeši, salis ~ šalis, sitas ~ šitas6. Ezenkívül a litván nyelv távoli szigetén, Zietelában is részben előfordul ugyanez a sajátosság bizonyos szavakban, például: za˙sis ~ žąsis, zve˙ris ~ žvėris, bazni˙če ~ bažnyčia, žuvis || žuvis ~ žuvis, žvaizdė || žvaizdė „csillag”7. E nyelvjárásokban az š, ž hiányát az ezeken a helyeken élő jotvingokkal8, sőt a poroszokkal (Zietela)9 hozzák összefüggésbe. És ha ott a jotving nyelv egyes sajátosságai napjainkig fennmaradhattak, akkor talán a šlekiek is megőrizhették a zemgallok nyomait. A šleki nyelvjárásra jellemző s-ezés eredetének végleges megállapításához feltétlenül össze kellene gyűjteni az egész területre vonatkozó történeti adatokat és az egész vidék helynévanyagát. Ezt egyelőre nem lehetett megtenni, ezért a šleki s-ezés eredetére vonatkozó következtetés hipotetikus marad. Szövegek I. Találós kérdések 1. Juok, kaip spóks, vyna smóks, akmina širdis (vysne) 2. Azuols azuols azuolins, antu šaku sakotins, antu šaku po lizdeli, katram lizdė po kaušeli (kanape) 3. Širūks būks vokietūks po pusynes kaulas gana (šėpėtis galva sukuoj) 4. Skamb skambūtis ant auksta kalna, susauke vaikus, ne sava gimytus (baznices varps) 5. mikor a búzát a mezőn felhúzzák (cebā˙tai) 6. amikor elvágják, a púp után kimegy a szántóföldre — a vetés után (sā˙utūns) II. Dalok 1. ahol a mécsesek ragyognak, fényes kis lámpások, ott vár rám az anyácskám, amikor hazatérek | leányom10 az udvaron, anyám a kapunál, én pedig a koszorúval térek vissza az éjjel | 6 Э. А. Вольтер, Az ősi poroszok és nyelvük nyomai Grodnói kormányzóságban, Известия отд. русского языка и словесности Имп. Ак. Наук, T. XVI, кн. 4, 160, СПб, 1912; J. Senkus, Nauja medžiaga apie lietuvių kalbos tarmes, LTSR MA Mokslo Darbai, serija A, 1, Vilnius, 1955; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, 353–354, Warszawa, 1958. 7 Az anyag A. Vidugiris „Zietelos tarmė” című készülő disszertációjából származik. 8 J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, 354, Warszawa, 1958. 9 Э. А. Вольтер, az említett cikk 157. oldala. 10 A dalokban jóval ritkább a l utáni, régi hangsúlytalan szóvégi ē a-vá alakulása, mint a mindennapi beszélt nyelvben. A dalokban a rím és a ritmus egyezése miatt a szóvégek is sokkal kevésbé rövidülnek. 82 lányka felöltözött, sírva könnyeit hullatta, virágot tettem mellé, reggeli koszorút, mellé tettem a fiatal napokat, akár az estét | (Lakodalmi ének, amelyet a menyegzői szertartásról visszatérve énekelnek) 2. A fű nődögélve, az erdőben magát mutogatva, íme, jön, jön a lovas.11 Egy csapat e szántóföldeken | Kimegy a menyecske, kezében fehér kendő, ne szomorkodj miattam, édesanyám, még fiatal vagyok, fiatal menyecske vagyok | Díszítették a lovacskákat e szántóföldeken, és két fiatal vőlegényfiú különvált ettől a fiatal csapattól | Még nem vetettem rozsot, még nem gyújtottam tüzet, még nem szőttek az új szövőszékek, még nem szőttek vásznakat | A kastélyhoz érve, a színes kapuhoz.12 a kapuhoz, és íme, kijön az öreg anyós, kitárja a színes kaput| hogy rozsot vessek, hogy tüzet gyújtsak, hogy felállítsam az új szövőszékeket, hogy vásznakat szőjek | (Lakodalmi ének, a lányok éneklik, miközben a vőlegényt várják) 3. sesāte mū'su, jaunō'ji mū'su, kō' tu išēini nō (is) mo'tusā'tes | pākol pāilsa sirni žirgē'lei, pākol padila klē'va vazē'lei | a_nemi'lē'je tāve's tetūšis, a_nemi'lē'je ir_mo'tinē'le | sesā'te mū'su, jaunō'ji mū'su, kā' tu te' rāsi, pākol priprašī | mi'lē'i mi'lē'je ir_sanavō'je, li'geis laukē'leis - dā'r pali dē'je, | rāsi tetūšis, nemilē'ikama, ir_mo'tinē'la, nepārkalbama | 11 Az énekesnő emlékei szerint a fiatalember lóháton érkezett a fiatal nőhöz, és lovas férfiak kísérték. 12 Az énekesnő magyarázata szerint a kiskapuk azért színesek, mert az esküvőn koszorúkkal aggatták tele őket, zöld ágakkal és virágokkal díszítették. 83 verkši, sesāte, skaudēs sirdāte jaunū dienēlu zālu rū tēlu kēlsi ri tēli nezādinama, kūrsi ugnāla nerāginama sų asarēlum burnāla praūsi, sų ranko vėl lum nusiūostsi si (Lakodalmi) 4. austri tēle bēaustanti, sauli tēle bētekanti, galvēle beshāustanti nerū pinkis, matušēle, nerū pinkis, sengalvēle, kūr islāsisi dukrēle rū pino si mo tinēle, rū pino si sengalvēle, kūr islāsisu dukrēle zālo's ēgles sēsēs lēntas, juodo's zēmes vieta svēnta, tai, mana tēviškēle ar i kālna kalnužēli, ar i nauji ji dvarēli, ar i vilnaus miestēli kas pinēlei blizguonēlei, žaluoj rūtu vainikēlis, tai mana parēt kēlis Felírta Elzbieta Pranciulytė, szül. 1875-ben, írástudatlan, Kemsių faluban, 1959-ben. 5. hogy a nyírfánál jártam, a nyírfán túl ketten álltak, egyikük anyácska volt, a másik az én kedvesem nappal a mintánál, éjjel a kapunál; nappal hímeztem, éjjel őrködtem a kedves leány keservesen sírt, anyácska még keservesebben: ó, anyám, anyácska, miért neveltél fel nyomorúságra, szegénységre, keserves könnyekre a kis muszka száz szoknyát, még ezt a blúzt is a saláták közé; minél messzebbre kell vinni, és minél mélyebbre dobni úszkálna a halacskákkal, zöld vízililiomokkal; ne lenne sem nyomor, sem szegénység, ne szenvedne, és nem volna keresztje (Újoncleány) 84 6 dicsértem, dicsértem a falu közepén, nagy csapatot vártam | de amikor megláttam, meg is ijedtem: micsoda nagy csapat! | ne ijedj meg, fiatal leányka, nem, nem olyan nagy a csapat | csak öten vannak, ők a hatodikak, a lovacskám a hetedik | csodálkozz csak, fiatal legényke, nincs édesanyád | árva vagyok, elhagyatott vagyok, nincs édesanyám | magas hegyecskén, mély gödröcskében fekszik az én édesanyám | a hegyhez megyek, a gödörhöz rohanok, édesanyámhoz sietek | kelj fel, édesanyám, szívem kedvese, én meghajolok előtted | actrāuk, dukterē'la, māna siratē'la, tū mā'n aciklō'nō'jei | no' lenē'lu ē'mei, i grabē'li dē'jei, tū mā' aciklō'nō'jei | niuveik i girē'le, zalō'ji liepē'le ta'n tāva mo'tinē'la | rūmpis ne mo'tūse, sā'kas ne rankē'les, lapē'lei ne zo'dē'lei | Joana Jarienė 65 éves, Rukužiai faluból, 1959-ben jegyezte le. ÚJ ADATOK A SKAISTGIRIOI NYELVJÁRÁS MÁSSALHANGZÓ-RENDSZERÉRŐL А. П. ИОНАЙТИТЕ Резюме Az 1959-es nyelvjárásgyűjtő expedíció során, a Žagarėi járásban, Skaistgirys városka környékén, a Lett SZSZK határához közel, érdekes északnyugat-aukštait nyelvjárást fedeztek fel. Konsonantizmusában különbözik a szomszédos aukštait nyelvjárásoktól. Ebben a nyelvjárásban egyáltalán nincsenek š, ž, č, dž mássalhangzók, helyettük mindenütt s, z, c, dz használatos (pl. cebā'tai ~ čebātai ‘csizma’, džāukšmas ~ džiaugšmas ‘öröm’, sā'utūņus ~ šāutūvas ‘puska’, ziema ~ žiemā ‘tél’). Bár ez a nyelvjárás kis területet foglal el (13 km hosszúságban és 5–8 km szélességben), saját változatai is vannak. Így Domeikiai faluban, 85 a nyelvjárás legdélebbi pontját jelentő területen ennek ellenkezője figyelhető meg — ott nincsenek s, z mássalhangzók; mindenütt š, ž mássalhangzók helyettesítik őket (pl. krū’mš ~ krūmas ’bokor’, lāžda ~ lazda ’bot’ stb.). Ez a változat vagy hiperkorrekcióval magyarázható, vagy — ha figyelembe vesszük a szomszédos nyelvjárások beszélőinek azt az állítását, hogy ez a nyelvjárás összekeveri (pontosabban a múltban összekeverte) az s, z, valamint az š, ž hangokat (ezt részben a dél-litvániai nyelvjárásokban tapasztalható megfelelő jelenségek adatai is alátámasztják) —, e keveredés eltérő általánosításával: a nyelvjárás egyik részében mindenütt az s, z hangot általánosították, a másik részében pedig az š, ž hangot. E jelenség eredetéről egyelőre nehéz bármi határozottat mondani. Sem a litván, sem a lett nyelv szomszédos nyelvjárásaiban nem találtak még nyomot erre a jelenségre. A szerző azt a hipotézist veti fel, hogy ebben az e vidékeken régóta élő ókori zemgalok nyelvjárásának nyomait láthatjuk; amíg azonban nem gyűjtötték össze a térség valamennyi történeti és helynévi adatát, végleges következtetéseket nem lehet levonni. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Skaistgirio nyelvjárás nem az egyetlen litván nyelvjárás, amelyben nincs š, ž. Ugyanezek a vonások Dél-Litvánia egyes nyelvjárásaira is jellemzőek (a Varėnai járásbeli Kabeliai–Alšininkai falura és másokra; részben ugyanez a jelenség a BSSR Dziatlavai járásában található Zasiči faluban is előfordul). Egyes nyelvészek ezekben a nyelvjárásokban az ž, š hiányát az ókori jatvingok nyomaival magyarázzák. A cikkhez a Skaistgirio nyelvjárás nyelvjárási szövegeiből vett példák vannak mellékelve.