Perkeltinės žodžio reikšmės ir jų pateikimas „Lietuvių kalbos žodyne“

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, IV LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A SZÓ ÁTVITT JELENTÉSEI ÉS MEGJELENÍTÉSÜK A „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” S. KĖZYTĖ Az értelmező szótárak feladata, hogy a nyelv szavainak szemantikai, nyelvtani és stilisztikai jellemzését a lehető legpontosabban adják meg. A „Litván nyelv szótára” a litván lexikográfia történetében elsőként öleli fel ilyen széles körben a nyelv szókészletét, és ilyen elemző módon mutatja be a nyelv szemantikai tényeit – a szavak jelentéseit, jelentésárnyalatait, a szavak nyelvhasználatban való előfordulásának különféle eseteit és jellegzetes frazeológiai kapcsolatait. A szójelentések, jelentésárnyalatok és használati esetek elkülönítése, a jelentések közötti kapcsolat meghatározása, valamint szótári szócikkbeli sorrendjük megállapítása a lexikográfiai munka legnehezebb részei közé tartozik. E munka megfelelő elvégzésétől függ a szó szemantikai elemzése eredményeinek, s általában az értelmező szótárnak az értéke. A szójelentések nem egyformák. Az elsődleges nominativ jelentés mellett a szónak rendszerint vannak másodlagos, származtatott jelentései is, amelyek lehetnek közvetlenek és átvitt értelműek. A szó átvitt értelmű használatának kérdése lexikográfiai szempontból fontos és érdekes, mert szorosan összefügg a szó poliszémiájának problémájával. A szótári szócikknek meg kell mutatnia, hogy a szójelentés-átvitel mely esetei terjedtek el a nyelvben, és tekinthetők a szó önálló jelentésének, illetve melyek használatosak szűkebb körben, és nem változtatják meg a szó szemantikai szerkezetét. Fontos továbbá megállapítani, hogy az átvitt jelentés a szó melyik közvetlen jelentésével áll a legszorosabb kapcsolatban, mivel ez határozza meg helyét a szó többi jelentésének sorában. Mindezeket a kérdéseket a lexikográfiai munkában csak úgy lehet megfelelően megoldani, ha elmélyedünk a jelentésátvitel jelenségében, valamint a szó közvetlen és átvitt jelentése közötti viszonyban. 1. A szó közvetlen és átvitt jelentése közötti viszony A szavak nemcsak gondolatokat, hanem érzéseket is kifejeznek. Beszéd közben az ember gyakran nemcsak tényeket állapít meg, hanem a szóban forgó dologhoz való viszonyát is kifejezi. A nyelvben tükröződik, hogyan értékeli a beszélő a valóság jelenségeit. „A szónak nemcsak nyelvtani és lexikai jelentései vannak – jegyzi meg az akadémi- 233 mikas Vinogradovas, — egyúttal kifejezi az alany — kollektív vagy egyéni — értékelését is, amelynek a jelentésváltozás folyamatában alkotó szerepe van”¹. Ahhoz, hogy a beszélő vagy az író értékelje a valóságot, és kifejezze érzelmeit, olyan szavakat kell választania, amelyek kifejezők és szemléletesek, s érzelmeket keltenek a hallgatóban vagy az olvasóban. A nyelvben a kifejező szókincsnek két forrása van: a szemléletes szavak és az átvitt értelemben használt szavak. Ugyanazt a tárgyat, cselekvést vagy jelenséget megnevező szavak érzelmi-stilisztikai árnyalata eltérő lehet, mert egyes szavak objektíven fejezik ki a fogalmat, mások pedig egyúttal bizonyos érzelmi tónust is közvetítenek, például: fej — kobak, menni — cammogni, enni — falni stb. A szó szerinti jelentésben használt szavaknak különféle képzők is adhatnak érzelmi árnyalatot (pl. emberke, kölyök, apuci stb.). A szemléletes szavak és azok a szavak azonban, amelyeknek a megfelelő képzők adnak érzelmi árnyalatot, közvetlenül, szó szerinti jelentésben használva is kifejezik a beszélő bizonyos érzését, értékelését, mivel a kifejező érzelmi mozzanat magukban a szavakban rejlik, lexikai jelentésük elemeként. A szó átvitt jelentésének alapja a kép. „A metaforikusan használt szó — mondja Ch. Casares — nem maga hat, hanem egy képet közvetít; hatása annál nagyobb, minél élénkebb képzetet kelt a kép”². Ha csupán meg akarjuk nevezni a gondolat tárgyát, tényt akarunk megállapítani, és nem akarjuk kifejezni a hozzá való (pozitív vagy negatív) viszonyulásunkat, akkor a szavakat szó szerinti, érzelmi szempontból semleges jelentésükben használjuk. Vegyük például a kirmyti: szót: kirmýti,-ija(-ýja),-ijo(-ýjo) intr.³ 1. K, R būti kirminų ėdamam; pūti:...Nuo giedros grybai tuoj pradeda kirmyti Lš.... 2. K prk. niek. gulėti, miegoti tingin int:...Eik kirmyt, ko čia snaudi be reikalo! Sk. Dieną naktį kirmija ir dar jam miego maža! Vj.... 3. prk. niek. būti be darbo, tūnoti: Lauke taip gražu, o jie visi st ubo kirmija Gs. Ko jūs, netikėliai, taip ilgai miške kirmijote? J. Balč.... E szó első jelentése szó szerinti, nominális jelentés, amelynek nincs érzelmi eleme. Célja a tény megállapítása (vö. Nuo giedros grybai tuoj pradeda kirmyti). Ezzel szemben a kirmyti szó második és harmadik jelentését nem az adott szó által kifejezett fogalomhoz közvetlenül kapcsolódó cselekvés megnevezésére használják, hanem egészen másfajta cselekvésekre: itt a semmittevés, a lustálkodás és a haszontalan létezés hasonlóságát kívánják hangsúlyozni a férgesedés, romlás folyamatával. Az ilyen analógia nemcsak megfelelő képzeteket kelt, hanem az efféle jelenségek iránti ellenszenvet és helytelenítést is kifejezi. A szó átvitt jelentése akkor keletkezik, amikor valamely valóságjelenséget (tárgyat, cselekvést, állapotot, tulajdonságot stb.) megnevező szót tudatosan egy másik jelenségre alkalmaznak valamely közös jegy alapján, ana- ¹ B. B. Виноградов, Русский язык, 18, Москва—Ленинград, 1947. ² Х. Касарес, Введение в современную лексикографию, 122, Москва, 1958. ³ Az itt használt rövidítések és jelek megegyeznek a „Lietuvių kalbos žodynas” című szótárban alkalmazottakkal. A „Lietuvių kalbos žodynas” idézett szövegének kihagyásait három pont jelöli. 234 …logiája, bizonyos kölcsönös kapcsolatuk. Az átvitel célja, hogy egy elvontabb, általánosabb, tágabb fogalmat szemléletesebben, konkrétabban, kézzelfoghatóbban fejezzen ki, felkeltse a hallgató képzeletét, jellemezze a szóban forgó jelenséget, vagyis kifejezze érzelmeit — egyetértését, csodálatát, rokonszenvét, lelkesedését, vagy éppen ellenkezőleg: felháborodását, megvetését, elítélését, iróniáját stb. Példaként szolgálhat a siurbėlė szó. E szó közvetlen jelentése: ‘pióca’ (pl. Tegyél oda egy piócát, hogy kiszívja a vért Vksl). A „Ta žemė nuostabiai graži, siurbėlės nutrenkusi S. Nėr. Išvadavo mus iš dvarininkų, bankininkų ir kitų siurbėlių vergovės tsp. Netikėjau, kad mums toks geras, o kitiems siurbėlė P. Cvir” mondatokban a siurbėlė szó átvitt értelemben szerepel, és emberre vonatkozik. Itt a siurbėlė szó az érzelmi szempontból semleges išnaudotojas szót helyettesíti, hogy az ilyen ember iránti gyűlöletet, megvetést, undort fejezze ki. Formailag ez az átvitt jelentés az első — a siurbėlė szó ‘pióca’ — közvetlen jelentéshez kapcsolódik, mivel abból származik, szemantikailag azonban közelebb áll az išnaudotojas szóhoz. Maga a siurbėlė szó érzelmi szempontból semleges. Érzelmi árnyalatot csak akkor kap, amikor átvitt értelemben, az išnaudotojas szó helyett használják. Megfelelő szövegkörnyezetben egy szó származékos jelentése stilisztikai szempontból erősen hangsúlyozott, semleges szóval kifejezett változat — szinonima 4. Az átvitt értelmű szó használatakor a beszélő vagy az író ugyanazzal a szóval egy másik fogalmat is kifejezhet. A szó átvitt jelentése, mivel valamely szó származékos jelentése, ugyanazon valóságot megnevező másik, érzelmi szempontból semleges szó szemléletes, bizonyos érzelmi tónusú helyettesítője5. Ugyanannak a szónak a közvetlen és átvitt jelentése — még ha nagyon különböző jelenségeket jelölnek is — szorosan összefügg, mivel a szó átvitt jelentése a valósághoz mintegy ugyanazon szó közvetlen jelentésén keresztül kapcsolódik. A szavak átvitt jelentései két fő módon jönnek létre, amelyeket a közvetlen és az átvitt jelentés kettős viszonya határoz meg: a metafora esetében ezt a viszonyt az összehasonlított jelenségek hasonlósága alkotja, a metoní- 4 Vö. E. P. Курилович, Заметки о значении слова. — «Вопросы языкознания», 3, 75—76, 1955. 5 Jelentésátvitellel akkor is találkozunk, amikor egy új, még meg nem nevezett tárgyat valamely ismert dologhoz való hasonlósága vagy logikai kapcsolata alapján annak nevével neveznek meg. A nyelvben különösen elterjedtek az így létrejött szakkifejezések. Például a kalavijas ‘acélból készült, hosszú, keskeny, éles pengéjű fegyver; kard’ szó más, hasonló alakú tárgyak megnevezésére való alkalmazásával a nyelvben a következő új jelentések alakultak ki: 1) ‘régi típusú kút emelőjének része; a földbe ásott rönkön (pėdžia) átvetett vastag rúd, amelynek egyik végére nehéz tárgyat (súlyt), a másikra pedig vödörrel ellátott rudacskát kötnek; az emelő ellensúlya, permėtė, permata, plunksna’; 2) anat. ‘kard alakú csont’; 3) bot. ‘mocsarak, tavak és folyók mellett növő, kard alakú levelű növény; kálmos (Acorus calamus)’; 4) bot. ‘nőszirom (Iris)’. Az így létrejött szójelentéseket nem tekintik átvitt jelentéseknek, mivel közvetlen, nominativus jellegű, érzelmi szempontból semleges, kifejezőerővel és művészi hatással nem rendelkező szójelentések. Az ilyen szavak más szavak szinonimái lehetnek (vö. kalavijas — permėtė — permata — plunksna), helyettesíthetnek más szavakat, de nem érzelmi tónusú helyettesítőként, hanem ugyanazon dolgok semleges megnevezéseiként. 235 mia (és egyik fajtája, a szinekdoché) esetében ezt a viszonyt az összehasonlított jelenségek valamilyen összetartozása alkotja (pl. térbeli, időbeli, ok-okozati, anyagi kapcsolat stb.). Ugyanannak a szónak lehetnek metaforikus és metonimikus átvitt jelentései is. Például az išsižioti szó ‘kinyitni a száját’ közvetlen jelentése alapján a nyelvben a következő metonimikus átvitt jelentések alakultak ki (az eredmény szerepel az ok helyett): 1) ‘meglepődni’: Ha a tanuló arra kezdené kérni a tanárt, hogy magyarázza el neki az adott hely aláhúzott részeit is, akkor a tanárnak, úgy vélem, csak szét kellene tárnia a karját és magának is el kellene ámulnia J. Jabl. A vadak tátva maradnak, ha meglátnak engem ilyen szépnek — gondolta a hosszú farkú P. Cvir; 2) ‘mond valamit, kifecseg valamiről’: Egyvalakinek elmondtam, erre mindenkinek elhíresztelte Ds. Úgy megvág, hogy idő sincs visszavágni Trgn; 3) ‘ordítani kezd’: Minek tátod itt a szádat, mint a pajtakapu? Ds; 4) ‘meghalni’: Ha te meghalsz, kire marad a pénz? Lp. A metaforikus átvitel révén, a cselekvés keltette benyomás hasonlósága alapján külön jelentés alakult ki: ‘megreped, felszakad; leválik’: Semmit sem csinált, csak napon volt, és máris megrepedt Eiš. Sütés közben nem szabad kiabálni, mert a kalácsok szétnyílnak Ud. Az összes burgonya szétnyílt (összeesett) Er. Megvarrta a cipőt, de az megint szétnyílt Er. A klupinėti szó közvetlen jelentése ‘gyakran megbotlik’ (pl.: Miért térdelsz itt most folyton, botladozva?! Š. A részeg futás közben botladozik, botladozva fut, orrával túrva J). Átvitt értelemben a klupinėti szó a következő példákban szerepel: Hét éven át Aleksas klupinėjo Lamsargio mezőin J. Avyž. Egyedül botladozz csak, járj-kelj a dolgaid körül Gs. Mert ha ezeket teszitek, nem fogtok elbotlani Ns1841,1. E példák alaposabb vizsgálatából látható, hogy a klupinėti szó bennük különböző jelentésekben szerepel. Az első két mondatban metonímiával van dolgunk: a klupinėti itt azt jelenti: ‘sietve, rohanva, fáradtságtól botladozva, nehéz munkát végezni’; vagyis egy konkrét mozgás megnevezése az összetett cselekvés egészének megnevezése helyett szerepel. A harmadik mondatban metaforával van dolgunk: a klupinėti szó célja, hogy az erkölcsi bukás, a tévedés elvont fogalmát szemléletesen és konkrétan fejezze ki; ezért a folyton botladozó ember képével állítja párhuzamba. E példák azt mutatják, hogy ugyanannak a szónak metaforikus és metonimikus használata eltérő jelentésekkel jár. Vagyis a szóátvitel különböző módjai szemantikai különbségekkel függnek össze. 2. A szó átvitt használata és átvitt jelentése Könnyen megfigyelhető, hogy egyes szavakat átvitt értelemben a beszélők tágabb közössége által állandóan ismételt kontextusokban használnak, másokat viszont szűk körben, csak bizonyos esetekben, meghatározott helyzetben vagy egy-egy egyén alkalmi kontextusában. Az átvitt jelentések tehát meghonosodhatnak és elterjedhetnek a nyelvben, de lehetnek szűk körűek, kontextushoz kötöttek és alkalmiak is; más szóval lehet szó a szó átvitt j e l e n t é s é r ő l és átvitt h a s z n á l a t á r ó l. A szó jelentései történeti, állandóan változó jelenségek. Egy új szójelentés nem jelenik meg azonnal, hanem egy hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamat eredménye. 236 Egy folyamat eredménye. A társadalom által elfogadott, állandó jelentésekkel rendelkező szó új, kreatív módon használható, és ezáltal új szemantikai árnyalatokra tehet szert. Másfelől egy kezdetben csak bizonyos esetekben előforduló szóhasználat elterjedhet és meghonosodhat a nyelvben, vagyis a szó jelentésévé válhat. Ščerba akadémikus megjegyzi, hogy a szó jelentése és használata az egyik alapvető ellentétpár, amelyre a szócikk összeállítása épül6. A szócikknek tükröznie kell, mi honosodott meg és használatos állandóan a társadalom, illetve egy adott nyelvi közösség nyelvében, és mi alkot csupán szűkebb körben, meghatározott kontextusban használt szemantikai változatot. Ezért a szótárszerkesztőknek újra meg újra azt kell mérlegelniük, hogy a metaforikusan használt szót önálló átvitt jelentésként vegyék-e fel a szótárba, vagy csupán egy adott esetre alkalmazott metaforikus szóhasználatként, amely nem hoz létre új jelentést, és nem lép ki a szó közvetlen jelentésének határai közül. Minden újonnan felbukkanó metafora a szó jelentésváltozása első szakaszának tekinthető. „Minden új szóhasználat — mondja V. Doroševskis — egy új helyzetnek felel meg, és minden új helyzetben, azokhoz képest, amelyekben a szót addig használták, vannak bizonyos különbségek8. Először a szó közvetlen jelentését alkalmazzák metaforikusan egy meghatározott kontextusban, egy adott helyzetben, szemantikai újításként, amely élénk képiséggel és kifejezőerővel bír. Vegyünk néhány példát: yla fn. (1) K; SD366 1. hegyes, nyéllel ellátott fémszerszám, amellyel lyukat szúrnak:... Eltörte az árat Er. Karcsú, mint az ár Krtn. || átv.: Az a tű (egy fürge tehénről) csúnyább minden tehénnél: már nem legel ott, ahol éri, csak fut és fut Km.... 1 kiaušas fn. (1, 3), kiaušas (4) 1. SD34, Sb, Vb, Skr az agyat borító csontok, koponya: Ezen a helyen mindenféle csontot, koponyát lehet kiásni Trgn.... || átv.: Az erdő szürke sörteként meredt a fekete domb koponyáján trš.... vérezni, -ik, -ett intr. 1. K, DŽ vér folyik a sebből: A keze, amellyel a mellkasához kapott, vérzett J. Mac. || átv.: És ahogy egy be nem gyógyuló seb, úgy vérzik és vérzik bennünk a föld kérdése! A. Gud-Guz. A sérelmek továbbra is véreznek J. Avyž.... Ezekben a példákban a fürge tehén a tűhöz, a dombtető a koponyához, a fájdalmas kérdés nyitottsága és a sérelmek következményei pedig a be nem gyógyuló seb vérzéséhez hasonlítódnak. A metaforikusan használt szavak itt élénk képeket idéznek fel; az ilyen átvitt használatnak valós alapja, konkrét támasza van: szorosan kapcsolódik a szó közvetlen jelentéséhez. Arra, hogy a kép élénksége, konkrétsága és a közvetlen jelentéssel való szoros kapcsolata az átvitt használat megkülönböztető jegye, szovjet lexikológusok és a lexikográfia teoretikusai is rámutatnak. V. Vinogradov akadémikus— 6Lásd Л. В. Щерба, Опыт общей теории лексикографии. — «Известия АН СССР. Отделение литературы и языка», 3, 89—117, 1940. 7A metaforikusságot itt tág értelemben vesszük, vagyis a trópusok más fajtáit is ideértjük. 8 W. Doroszewski, Z zagadnień leksykografii polskiej, 93, Warszawa, 1954. 237 vas szerint „a szemléletes szó használatakor a közvetlen nominális jelentés alapján kialakult kép rendszerint nem kopik el és nem halványul el, a kifejezett szemléletesség fennmaradása pedig annak a tünete, hogy az új jelentés a szó szemantikai struktúrájában még nem kristályosodott ki, nem koncentrálódott⁹. A „Lietuvių kalbos žodynas” című litván nyelvi szótárban az átvitt használat példái a szó közvetlen jelentéséhez tartozó illusztrációk után szerepelnek, a párhuzamot jelölő (||) jel és az átvitt használatra utaló prk. rövidítés mögött. Az átvitt használat és a közvetlen jelentés közötti kapcsolatot néha nem mindenki számára egyformán könnyű felismerni, mert metaforikusan ritkább, kevésbé ismert, szűkebb körben használt vagy nyelvjárási szó is használható. A „Lietuvių kalbos žodynas” című litván nyelvi szótár az ilyen átvitt használatokat az illusztratív példákban magyarázza, például: grėimas (<grėjimas) fn. (4) vékony hártya a forrázott, főtt tejen vagy más folyadékon; vékony réteg: A főtt tej tetején hártya képződött Ut. Nekem ízlik a kásán képződő hártya Rk.... Miféle hártyák úszkálnak itt a céklalevesben? Ob. || A fák törzsét vékony koromréteg borítja rš. || átv.: Idén a zab csak hártya (rossz, ritkás) An. kauzōti,-ōja,-ōjo intr. BŽ 50, Kos243 erjedni, habzani; lyukacsossá válni; vö. gauzōti: Ha élesztőt teszel a sörbe, kaužo, azaz habzik J. Ha a kenyértészta, a tej, a tejszín sokáig áll és megkel, kaužoja, bugyog J.... A hó a naptól kaužoja Skr. A kása a fazékban kaužoja (habzik) Skr. A csók Erž. Parlagunk olyan szépen kaužoja (felpuffad) Up. || átv.: A fiúk kaužo(ja) (mérgelődnek, forronganak), amiért mindent idegenekre íratott Dr. Az illusztratív példákban akkor is megadják a magyarázatot, ha a rendelkezésre álló kontextusból a helyzet nem teljesen világos, például: griuvėsiai fn. tsz. (2) Sb, Kp, M, Š összedőlt épület maradványai: Ma már csak romok maradtak abból a palotából rš.... || átv.: Ne ijedjenek meg, ha ilyen romokat (ilyen beteges embert) látnak a gimnáziumukban J. Jabl. × kačērga (belarusz качарга) fn. (1), kačergà (3) 1. piszkavas, keverő: Hol a piszkavas? Megigazítom a tüzet Dkš.... || átv.: Láttam, szegényke azzal a kačergával (mankóval) jár Upt.... Az átvitt használat esetében a szemantikai különbséget többnyire az eltérő használati környezet, az eltérő kontextus határozza meg. Ha több ilyen használati eset van, az illusztratív példákban néha mindegyiket külön meg kell magyarázni, mert az egyes megnyilatkozásokban kissé eltérő jelentésük lehet, például: įkabinti (inkabinti)... 3. refl. intr., tr. belekapaszkodni:... A gyermek úgy megy, hogy anyja szoknyájába kapaszkodik Š.... Kasparas köszönés nélkül belekötött abba a beszédbe A. Gud-Guz.... Annyira szereti azt a lovat (megkedvelte), láthatóan nem fogja eladni Er. A csemete csak megkapaszkodik (megered, növekedni kezd), a mogyoró gyorsan nő Er. A tűz nem kap lángra (nem kezd rendesen égni) — önts rá ⁹ V. V. Vinogradov, A szó lexikai jelentéseinek alapvető típusai. — „A nyelvtudomány kérdései”, 5, 9, 1953. 238 petróleumé Ktk. Inska už gyventi pradėjo Jėvaičiai (jól kezdtek élni, gyarapodni) Skdt.... Az itt bemutatott valamennyi példában az átvitt használat nem hoz létre új, önálló szójelentéseket. Az azonos jelentésben, változatosabb szerkezetekben és más szavakkal alkotott kapcsolatokban ismételten használt korábbi szemantikai neologizmus elterjedhet, és önálló átvitt szójelentéssé válhat. „Elvileg a szavak többségének sok metaforikus jelentése lehet — mondja Ch. Casares —, de a valóságban csak néhányuk valósul meg, és ezek sem mindannyian eléggé elevenek és elterjedtek ahhoz, hogy úgy tekintsük őket, mint amelyek bekerültek a köznyelvbe10. Vagyis különbséget kell tenni aközött, hogy stilisztikai okokból egy adott szövegkörnyezetben metaforikusan használhatunk egy szót, illetve az olyan átvitt szójelentés között, amely elterjedt és eleven a nyelvben. Az első esetben még nem állapítható meg a szó új jelentése, a második esetben viszont a szótárban új szójelentés különíthető el.” Ezt a liepsnoti szó használati példáival szemléltethetjük. A szó alapvető nominativ jelentése: ’lánggal ég’: Malka liepsnoja OG304. Pradėjo liepsnoti ugniakuras J. Jabl. Ten priešų padegti liepsnoja sodybų gimtinių stogai S. Nėr. A szó jelentésének átvitt használatát a következő mondatokban találjuk: Jau leidžias saulutėlė, gražus pavakarys. Auksiniuose spinduliuose liepsnoja pagirys. S. Nėr. Saulėleidų kalnas liepsnoja paraudęs T. Tilv. Stiprėjo šaltis, ir dangus vakarų pusėje liepsnojo šviesiai raudonais debesimis J. Dov. A napsugaraktól megvilágított, vöröses árnyalatú tárgyakat a lángokkal borított, égő tárgyakhoz hasonlítják, ezért eleven, konkrét kép idéződik fel a lángolásról. A metaforikusan, szemléletesen használt liepsnoti szó kapcsolata e szó szó szerinti jelentésével igen szoros, világos és nyilvánvaló. Az ilyen, átvitt használatot bemutató példákat a Szótár nem különíti el új jelentésként, hanem a szó szerinti jelentéshez kapcsolja, a párhuzamjel után, a prk. jelöléssel. A következőkben a liepsnoti szó ilyen használati eseteit látjuk: Nuo jaunystės aš liepsnojau neges­tančiu troškimu pašvęsti savo gyvenimą valstybės gerovei rš. Širdis džiaugsmu krūtinėje liepsnoja! trš. Kautynių įnirštimi tebeliepsnojo karių veidai rš. Jis ryžtingai žengė dviejeta žingsnių priekin, ir prieš pono akis vietoj žavingo mergaitės paveikslo staiga atsirado pykčiu liepsnojantis berno veidas V. Myk-Put. Negęstamu skausmu liepsnoja krūtinė S. Nėr. Eik čia, į glėbį, baltas gulbinėli, pasiklausyk liepsnojančios širdies B. Sruog. Kur meilė liepsnoja, te pagėidos gensa BM452. Ezek a példák azt mutatják, hogy a liepsnoti szó használati köre kibővült, mivel különféle szókapcsolatokban használják. Bár az említett kifejezésekben az erős érzést, illetve annak külső megnyilvánulását (például az arcon) szintén a lángolással hozzák összefüggésbe, az égő, lángokkal borított tárgy képe itt már nem jelenik meg olyan konkrétan és élénken, mint azokban az esetekben, amikor 10 X. Casares, Bevezetés a modern lexikográfiába, 124, 1958, Moszkva; lásd még O. S. Ahmanova, A nyelv és a beszéd szavának kérdéséről. — „A Filológiai Kar beszámolói és közleményei”, 5, 29—30, a Moszkvai M. V. Lomonoszov Állami Egyetem Lenin-renddel kitüntetett intézménye, 1948. 239 a napsugarakban lángoló tárgyakról van szó. A lángolás benyomása itt mégis halványabb, gyengébb, ezért az átvitt szóhasználat ilyen esetei már új, különálló, önálló átvitt szójelentésként szerepelhetnek a szótárban: liepsnoti ’valamilyen érzés hatása alatt állni; valamely érzés erőteljesen megnyilvánulni’. Vegyünk még néhány példát. A užkariauti szó szó szerinti jelentése: ’háborúban elfoglalni, meghódítani’. E szó második, átvitt jelentését, ’munkával, fáradsággal megszerezni’, a „Lietuvių kalbos žodynas” önálló jelentésként kezeli, arra alapozva, hogy az olyan kifejezések, mint užkariauti širdį, protą, jausmus, pasitikėjimą, palankumą, simpatiją és hasonlók, gyakrabban használatosak, és már nem idézik fel élesen a hadviselés képzetét, vagyis az ilyen átvitt használati esetek szemléletessége jelentősen megfakult. A kartus szó ’fájdalmas, kellemetlen, nehéz’ jelentését a „Lietuvių kalbos žodynas” szintén önálló átvitt jelentésként adja meg, mivel elterjedt a nyelvben: a kartus szót ebben a jelentésben sokféle szóval használják (vö. Nepasisekimas kartus, pralaimėjimas sunkus LeninasIX122. Karti toji pareiga, bet juo labiau ir garbinga! A. Gud-Guz. Kad būtų gyvenimas malonus — kova dėl jo karti S. Nėr. Pirmą kartą jo mažoji galvelėj pradeda gimti karčios mintys J. Bil. Kartus tam [našlaičiui] labai yra svietas A. Strazd. Mano žirgelis parneš karčią žinelę Sn. Kam tokie kartūs žodžiai? tsp). A kartus szó szemléletessége a megszokott használat következtében szintén elhalványult. A szemléletesség gyengülésére és az ezzel összefüggő jelentésváltozásra az is hatással van, hogy — amint M. Loiman megjegyzi — „a hallgató rendszerint hajlamos arra, hogy az érzelmileg erőteljes megnyilatkozásokat leértékelje, meggyengítse, és azonos fogalmat jelölő semleges elnevezésekkel egyenértékűként értelmezze őket”11. Az átvitt használatból kialakult önálló átvitt szójelentéseket a „Lietuvių kalbos žodynas” a prk. jelöléssel látja el, amely nemcsak az így létrejött új szójelentések jellegét mutatja, hanem kiegészíti a jelentésmagyarázatot, segít az új jelentést a szó szerinti jelentéshez kapcsolni, és indokolja azt a szemantikai ugrást, amely egy jelenség elnevezésének olykor egészen eltérő jellegű jelenségekre történő átvitele révén jön létre. Egyszerű és világos dolognak tűnik, hogy átvitt szóhasználat esetén a metafora a legmarkánsabb és legélőbb, az átvitt használat megszokottá válásával pedig elhalványul a metaforikus jelleg, és ilyenkor a szótárban a szó külön átvitt jelentése is megadható. A lexikográfusoknak azonban leginkább az okoz nehézséget, hogy a metafora elevensége különböző mértékű lehet, ráadásul a beszélők is eltérően, szubjektíven érzékelhetik ezt az elevenséget. A szó átvitt használata és átvitt jelentése olyan szélső esetek, amelyeket viszonylag nem nehéz megkülönböztetni, hiszen — amint már említettük — az átvitt használat rendszerint inkább helyzethez kötött, alkalmi jellegű, és erőteljesebb érzelmi-stilisztikai árnyalatot kölcsönöz a nyelvnek, míg az átvitt jelentés elterjedtebb, megszokottabb szójelentés. E két szélső eset között azonban többnyire átmeneti fokozatok találhatók, köztes- 11 Žr. M. Leumann, Zum Mechanismus des Bedeutungswandels. — „Indogermanische Forschungen“, XLV Band, zweites Heft, 116, Berlin-Leipzig, 1927. 240 … fokozatoknak, mivel a jelentés változása folyamatosan zajló folyamat, amely abból fakad, hogy a nyelv nem merev, élettelen, változatlan jelenség. Ezek az átmeneti fokozatok mint a nyelv fejlődésének törvényszerű tényei szintén bekerülnek a szótárba, de olykor nagyon nehéz eldönteni, hogy a közvetlen jelentés körében hagyjuk-e őket, vagy a poliszémia jelenségének tekintsük, vagyis új, átvitt jelentésként adjuk-e meg. „Nincsenek objektív kritériumok – mondja N. Feldman –, amelyek segítségével pontosan meg lehetne határozni, hogy az ilyen köztes fokozatban lévő egyes konkrét szavak mennyire állnak közel egyik vagy másik esethez”¹². Vegyünk néhány példát: pragiedrėti intr. derültebbé, világosabbá válik: Az időjárás derülést ígért rš. || átv.: Arca felderült, kiderült (vidámabb lett) kissé rš. Jurgis komolyan végighallgatta Ignotast, és mindjárt felderült A. Gud-Guz. Most az öregkorom még inkább felderült tsp.... sukaulėti intr. 1. megkeményedik, csonttá válik, csonttá nő össze: A hártyák idővel elcsontosodhatnak P. Aviž.... || átv.: A nyelvtan megmerevedett formáival nyomasztott trš. Az öregek véleménye éppúgy elcsontosodott, mint a csontocskáik ízületei rš.... nugąšti intr. lásd išgąsti: Megijedtem (rendszerint: nagyon megijedtem) Kp. || visszaható:... Eg-lė megijedt: maga is emlékszik, hogyan ígérte annak idején, hogy kígyók menyasszonya lesz S. Nėr. Megijedt a marcangoló farkasoktól K. Donel.... || átv.: Az eső után a rozs megijedt (növekedése leállt), aztán újra magához tért Klov. A káposzta is úgy megijedt (lekókadt, elernyedt), alig várja az esőt Srv. A zabunk valamitől megijedt (satnya, gyenge) Vdžg. Mindezeknek a metaforikusan használt szavaknak a kapcsolata a szó közvetlen jelentésével igen szoros, a képi párhuzam alapja világos – az összehasonlítás könnyen rekonstruálható –, ám ezek nem alkalmi vagy csupán bizonyos szövegkörnyezetben előforduló átvitt szóhasználati esetek. A nyelvben szélesebb körben, állandósultabban és változatosabb szavakkal együtt használatosak, minden esetben szemantikai közösség kapcsolja össze őket. Például a pragiedrėti szó metaforikus használatban azt jelenti: „vidámabbá, boldogabbá válni”, a sukaulėti szó jelentése: „változatlanná, merevvé válni”, a nusigąsti szóé pedig: „gyengén növekedni, rosszul kinézni (növényekről)”. Vagyis az ilyen esetek már olyanoknak tekinthetők, amelyek új szójelentésekké válhatnak. Az átvitt szóhasználati eseteket rendszerint még nem kapcsolja össze szemantikai közösség, ezért nehezebb volna olyan magyarázatot megfogalmazni, amely az átvitt használat különféle eseteit egyaránt magában foglalja. Hasonlítsuk össze például a sugraužti szó első jelentésének átvitt használatát: A napsütés megolvasztotta (felolvasztotta) a hó tetejét rš. A malacok néhány hét alatt nagyon lefogyasztják a kocát (a malacok által szoptatott koca lefogy) Užp. Én is néha-néha lefontam (befejeztem a fonást) egy motringot Slm. Láthatjuk, hogy más szövegkörnyezetben a sugraužti szót mindig másképpen használják. A metaforikus szóhasználat olyan eseteinél, amelyek mintegy átmeneti fokozatot képviselnek az átvitt szóhasználat és az átvitt szójelentés között, a metaforikusság és a kifejezőerő fokát, 12 Н. И. Фельдман, Об анализе смысловой структуры слова в двуязычных словарях. — «Лексикографический сборник», 1, 20, Москва, 1957. 16. Kalbotyros klausimai. IV 241 elterjedtségét, nyelvi élő voltát és a más szavakkal való kapcsolódás változatosságát veszik figyelembe, és ez alapján igyekeznek meghatározni, hogy a szótári szócikkben különítsenek-e el új, önálló átvitt szójelentést. 3. Egyéni — költői metaforák és metonímiák A nyelvben megszokott, elterjedt jelentésekkel rendelkező szót az írók új jelentésekben is használhatják. A szó új kapcsolatokban való sajátos, szokatlan használata kibővítheti szemantikai összefüggéseit. A szerző stílusa, újító szelleme különösen a szavak metaforikus használatában nyilvánulhat meg. N. Švedova az író nyelvi egyéniségéről szólva megjegyzi, hogy „a szokatlan, metaforikus használat sok esetben új árnyalatokkal gazdagítja a szót, kiszélesíti lexikai és stilisztikai alkalmazásának körét, feltárja a szóban rejlő lehetőségeket”13. Új, kifejezőbb, eredetibb elnevezéseket keresve ugyanarra a jelenségre, bizonyos művészi célt követve az író egyéni metaforákat és metonímiákat alkot, amelyek néha szokatlanok, váratlanok, ha alapjuk az összehasonlított képek nem mindig könnyen felfogható kapcsolata. Például az aizyti szó megszokott jelentése: „szaggat, karcol, hasít” (vö. Így dolgozik, sürög-forog a víz a föld burkában ősidők óta, mindent szétrepesztve, morzsolva Mš. A ládát mindjárt apró darabokra zúzta Up. A mennydörgés a nyírfát apró szilánkokra hasította Brs. A házat széthasítva és szétlőve találtuk Plng. Mindjárt, te tolvaj, széthasítom a fejedet! Gr). S. Nėris ezt a szót alkotó módon használta, jelentését elvontabb jelenségek körére alkalmazta: Széttépi az erdőt a nevetés — véres, iszonyú: A kuvik a pokol harangjait kongatja S. Nėr. Ebben a versszakban egy másik szokatlan szókapcsolatot is látunk, mégpedig: véres nevetés. A költőnő itt a kruvinas „véres” szóval metaforikus jelzőt alkot a juokas „nevetés” szóhoz, a szó nyelvben elterjedt, „vérontással kapcsolatos” jelentésére alapozva (vö. Véres és keserves harc kezdődött S. Dauk. A nyelvben tükröződik a népek élete, békés és véres viszonyuk szomszédaikkal K. Būg. Már elmegyek a háborúba, abba a véres küzdelembe TŽI164. A reakció véres győzelmet ünnepelt trš. A Dirvėnai uradalom jobbágyai véres büntetést vontak magukra V. Myk-Put). Az író egy semleges szó szemantikai terjedelmét igen tágasan, érzelmi-stilisztikai szempontból pedig igen változatosan használhatja ki. Vegyük a következő példákat: A reggeli szellő fúj, és báránykákat legeltet az égbolton S. Nėr. Íme, betölti a harmincat. A vele egykorú társai közül mások már önállóan gazdálkodnak, megnősültek, és egy-két visító örömnek adtak életet Vaižg. Megismert és megszeretett téged mindenki: a paloták és a falu ködmönöse Mair. Salomėja Nėris báránykáknak nevezi a fehér felhőcskéket, Vaižgantas örömnek nevezi a kisgyermeket, Maironis pedig ködmönösnek nevezi a parasztot, a falusi lakost. Ezeket a szavakat itt átvitt értelemben használják, és csak átmenetileg, egy adott helyzetben helyettesítik a tárgyak valódi, szó szerinti elnevezéseit. A megfelelő szavak környezetében, egy adott szövegösszefüggésben érthetők, de az ilyen átvitt használati esetekből nem lehet arra következtetni, hogy az bárányka szó jelentése „felhőcske”, 13 Zr. H. Ю. Шведова, Об общенародном и индивидуальном в языке писателя. — «Вопросы языкознания», 2, 123, 1952. 242 a džiaugsmas „öröm” szó jelentése „kisgyermek”, a sermega szóé pedig „paraszt”. Az ilyen jelentések csupán a szerzők találékonyságának, a szó sajátos, új alkalmazásának tényei: stilisztikai megfontolásokból létrehozott költői nyelvi eszközök. V. Vinogradov akadémikus szerint: „A műalkotásban a köznyelv szavai érzelmi-képi, esztétikai szempontból átalakulnak”14. A műalkotásban mesterien felhasznált szavak és szójelentések egészen új szemantikai és érzelmi színezetet kaphatnak, gyakran olyan egyéni, sajátos árnyalatokat, amelyek egy-egy szerzőre jellemzőek. Az egyéni metaforákkal és metonímiákkal a gyakorlati lexikográfiai munka során találkozva felmerül a kérdés: vajon be kell-e kerülniük egy olyan típusú szótárba, mint amilyen a „Litván nyelv szótára”. Az irodalmi nyelv szótáraiba általában azok az átvitt használati esetek kerülnek be a szépirodalmi nyelvből, amelyek az irodalmi nyelvben elterjedtebbek, többé-kevésbé tipikusak, mivel nem lehet és nem is szükséges szótárba gyűjteni az írók alkotói egyéniségét tükröző valamennyi példát, a szó kreatív alkalmazásának minden változatát. Az olyan irodalmianyelv-szótárak, mint például a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Nyelvi Intézetének kiadásában megjelenő „A mai orosz irodalmi nyelv szótára”, nem veszik fel a szavak egyéni-szerzői használatának olyan tényeit, amelyek a szerző stílusjegyeit és sajátosságait mutatják15, mivel az irodalmi nyelv szótárainak célja a nyelv lexikai normáinak és használatának, a bizonyos állandóságot és hagyományokat mutató nyelvi tényeknek a bemutatása. A „Litván nyelv szótára” sem törekszik arra, hogy a szépirodalmi művekben bárhol rögzített szóhasználati eseteket hiánytalanul közölje. Éppen ellenkezőleg: a szóhasználat jellegét figyelembe véve igyekszik kiszűrni azokat a nyelvi tényeket, amelyek teljesen esetlegesek vagy hibásak. Természetesen a szóhasználat esetlegességének megállapítása nehézségekkel jár, mivel nem minden írói műből gyűjtötték ki az összes példát, ezért csupán véletlenül fordulhat elő, hogy valamely használati esethez kevés szemléltető példa áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló idézetek számából tehát mechanikusan nem lehet következtetni arra, hogy egy használat esetleges vagy nem jellemző. Olyan kritériumokat kell keresni, amelyek objektívebbé és megalapozottabbá teszik a kiválasztást. „Az író egyéniségének — mutat rá Ščerba akadémikus — társadalmi alapja van, különben nem érthetnénk meg ezeket az „egyéniségeket”, nem tudnánk értékelni az író „stílusát”16. Ez a társadalmi alap a beszélőközösség számára közös szójelentés, amely az objektív valóságot tükrözi. A metaforák és metonímiák értéke is attól függ, mennyire tükröződik bennük a valóság, azaz mennyire reális és világos az összehasonlított fogalmak alapja. „A metaforában megjelenő objektív valóságtükrözés kritériuma a társadalmi-történeti em- 14 В. В. Виноградов, Язык художественного произведения. — «Вопросы языкознания», 5, 6, 1954. 15 Зг. Инструкция для составления «Словаря современного русского литературного языка» (в пятнадцати томах), 21, Москва—Ленинград, 1958; Л. С. Ковтун, О построении словарной статьи. — «Лексикографический сборник», 1, 97, Москва, 1957. 16 Л. В. Щерба, Опыт общей теории лексикографии. — «Известия АН СССР. Отделение литературы и языка», 3, 92, 1940. 243 …gyakorlat, a népi tapasztalat, amely folklórunkban maradt ránk¹⁷. A népköltészet és a beszélt nyelv képszerű, metaforákban és metonímiákban gazdag. A népi alkotás költői eszközei rendszerint valószerűek és megszilárdultabbak, ezért alapul szolgálhatnak annak megállapításához is, milyen értéket képviselnek az író stilisztikai eszközei, megfelelnek-e a nyelv belső törvényeinek, illetve a szó jelentésrendszeréhez és a nyelvi rendszer egészéhez igazodva jöttek-e létre. Vegyük példaként a žydėti ’virágzik’ szó konkrét használati eseteit. E szó ‘kinyílik (virágról); virágot hoz’ közvetlen jelentése alapján a nyelvben a következő átvitt jelentések alakultak ki: 1) ‘kedvező feltételei vannak a fejlődéshez; jól megy a sora, virágzik’: Virágozz, Örményország, nagy Hazám koszorújának gyönyörű virága! P. Cvir. Abban a korban még virágzott a gabonakereskedelem A. Janul. Akkor még úgy virágzott a boldogsága, mint nyáron a rózsa. I. Simon. Virágzik a rózsácska, virágzik a liliomocska, virágzik ifjúságom is szerető édesanyám mellett LTR (Vik). A gondok ágaskodtak, a gondok lombosodtak, a gondok virágoztak a kapuban JV634. Virágozz, fiacskám, mint a bazsarózsa a kertben JD945; 2) ‘szép, egészséges külsejű’: Gyorsan levetkőztette és az asztalhoz ültette, a viruló arcok közé, a felesége mellé rš. Ő csak úgy virul (szép, fürge) Kt. Egészségtől viruló arc rš; 3) ‘élénk vörös színben feltűnik, kipirul (a vértől)’: Ahogy egyszer elesett, megremegett a föld, ahogy másodszor esett el, virágzott a vér JD 1537. A föld és a vér virágozni kezdett [a virgácsütésektől] JD1113; 4) ‘látható, az arcvonásokon tükröződik (valamilyen pozitív lelki tulajdonságról, belső élményről)’: Mindenki arcán bátorság és türelem virágzott S. Dauk. Egle arcán már meghitt ragyogás virágzik — Žilvinas kíséri feleségét és gyermekeit S. Nėr. Ajkán kedves mosoly virágzik rš; 5) ‘ragyog, fénylik’: Virágzanak az égen a csillagocskák TŽI196. Olyan szép a gyermek, szeme csak úgy ragyog Up. Ezeken a népi beszélt nyelvben, népköltészetben és szépirodalmi nyelvben többé-kevésbé elterjedt, állandósultabb használati eseteken kívül a žydėti szó következő példáit is megadhatjuk: Felvirrad a forradalom reggele — vörösen virágzik majd a nap S. Nėr. Olyankor, amikor az ég egyik felén derű virágzott, a másikon pedig sötétség omlott alá, a mezők különösen élénk színekben izzottak P. Cvir. Anyám úgy szórja a szavakat, mint a borsót, amelyek a szemében fehér könnyekként virágoznak P. Cvir. Sebei úgy virágoztak az oldalán, mint a rózsák P. Cvir. Úgy tűnik, ezeket a példákat nem kellene felvenni a Szótárba. Az olyan szókapcsolatok, mint a žydi saulė ’virágzik a nap’, žydi giedra ’virágzik a derű’, žodžiai žydi akyse ’a szavak virágoznak a szemében’, žydi žaizdos ’virágoznak a sebek’ és hasonlók, igaz, nem mondanak ellent a népi alkotás hagyományainak, használatuk művészi célokkal indokolt, és segít a szerzőknek a képalkotásban, mindazonáltal inkább írók alkotta stilisztikai újítások. Az ilyen egyéni, képszerű szóhasználat eseteinek az írói nyelv szótáraiban van a helyük. A szótárba jellegzetesebb, megszokottabb, állandósultabb költői metaforáknak kell bekerülniük, ám a „Lietuvių kalbos žodynas” nem korlátozódik mereven csupán a bizonyos hagyományokkal rendelkező, tipikusabb használati esetekre. A szótár típusa és sajátossága lehetővé teszi, hogy irodalmunk klasszikusainak 17 J. Pikčilingis, Žodžių vartojimas perkeltine reikšme P. Cvirkos kūryboje. Filologijos mokslų kandidato laipsnio disertacija (rankraštis), 193—194, Vilnius, 1956. 244 az egyéni szóhasználati esetek is bekerüljenek, ha az új szóalkalmazás nem tér el a szó teljes jelentésrendszerétől, művészi célok indokolják, és a szó szemantikai fejlődésének tendenciáit, azokat az irányokat mutatja, amelyek mentén a képszerű szóhasználat tovább fejlődhet a litván nyelvben. Az ilyen használati esetek az irodalmi nyelv részévé válhatnak, elterjedhetnek és tipikussá válhatnak. Az író művészi céllal eltérhet a szó megszokott használatától, hogy eredeti, új módon adjon vissza egy képet, ám az a képszerűség, amely nem segíti a valóság megértését, nem tárja fel az ábrázolt jelenség jellegzetes vonásait, rendszerint nem illeszkedik a szó jelentésrendszerébe sem (például: Fehér napok száradnak, az út menti tölgyfasorokra kerítésszerűen kifüggesztve trš. Mert a horizont szürke széle leszakad a zöld fenyvesekről. Leszakad, hogy az ember jobbá legyen a napok derűs fordulata trš). A „Lietuvių kalbos žodynas” nem veszi fel azokat az átvitt szóhasználati eseteket, amelyek szűk értelemben egyéniek és mesterkéltek, amelyek képi alapja homályos, alkalmatlan és valószerűtlen, mivel elszakadnak a valóságtól, eltávolodnak a szó megszokott, a népi beszélt nyelvben, a folklórban és más írók műveiben élő használatától, és a nyelv belső törvényeihez nem igazodva, csupán az eredetiség fitogtatására, a „találékonyságukkal” való meghökkentésre alkotják őket (az ilyen szóhasználat rendszerint a formalista irányzatok képviselőire vagy a kezdő írókra jellemző18). 4. A képszerűségüket vesztett átvitt szójelentések A nyelvben kialakult átvitt szójelentés fokozatosan elveszítheti jellemző funkcióját, vagyis nominativikus, közvetlen szójelentéssé válhat, ezért néha nehéz szigorúan megállapítani, hogy egy konkrét esetben még átvitt jelentéssel van-e dolgunk, vagy már a szó érzelmileg teljesen semleges, nominativikus jelentésével. „A közvetlen és az átvitt szóhasználatot elválasztó határok — jegyzi meg L. Bulachovszkij — sok esetben meglehetősen viszonylagosak: a különbséget jelző legfontosabb mozzanat rendszerint az, mennyire szoktunk hozzá bizonyos szavak — fogalmak — társításához, mennyire megszokott és igénytelen ez a mindennapi nyelvhasználatunkban, mennyi benne az új és friss művészi „felfedezés”19. Például a pakirsti szónak egyebek mellett az a jelentése is, hogy ‘vágással nem teljesen elvágni’ (vö. A megvágott fenyő beleakadt egy másikba és fennakadt J. Dalgi, mondom, nekivágok, és megvágtam a mutatóujjamat J. Balt). Ez a jelentés volt az alapja a szó ‘meggyengít, legyőz’ átvitt jelentése kialakulásának (vö. A feudális gazdasági rendszert a jobbágyság eltörlése gyengítette meg LeninasIII159. Alapjaiban meggyengítettük a falu rétegződését trš. Akaratom ellenségét nem győzte le S. Nėr. A nehéz munka aláássa az ember egészségét Kp. 18 J. Pikčilingis „Žodžių vartojimas perkeltine reikšme P. Cvirkos kūryboje” című disszertációjában egyebek mellett megemlít például olyan, P. Cvirka alkotói pályájának kezdetén, első elbeszéléseiben használt egyéni metaforákat, amelyeknek nincs logikai alapjuk, és külső hatáskeltés céljából születtek: A fűzfa ágai között a szél frizírozta a gallyakat. Szeme még jobban szétfröccsent, ajka összegyűrődött. Baltramiejus nevetésből buborékot eresztett. A rozsföld lábnyomok holttesteivé változott. Nem sokkal később a hóba nyomódott mezítlábas lábnyomok után ugatva követte a tavasz. 19 Л. А. Булаховский, Введение в языкознание, часть II, 30, Москва, 1953. 245 Mindezek a bajok megtörik az embert Al). A pakirsti szó jelentése: „meggyengíteni, legyőzni” már nem idézi fel a vágás (fejszével vagy más eszközzel történő) képzetét, vagyis itt már nincs szoros, kézzelfogható kapcsolat a pakirsti szó „vágással nem teljesen levágni” közvetlen jelentésével; e képletes jelentés szemléletessége elhalványult, érzelmi-stilisztikai szempontból, mondhatni, semleges. Az ilyen jelentés prk. rövidítéssel való jelölése csupán arra utal, hogy képletes használatból ered, amelynek szemléletessége a használat gyakorisága és megszokottsága miatt elhalványult. Vegyünk egy másik példát is. A gimti szó alapjelentése: „születés útján világra jönni” (vö. Bár sok csecsemő született, kétharmaduk meghalt, és a két évet sem érte meg A. Vien. Télen született az üsző Pls). E jelentés más jelenségek körére való átvitelével a nyelvben kikristályosodott a „valami új létrejön, megjelenik, keletkezik” jelentés (vö. A régi és az új, az így haldokló és születő közötti harc — íme, fejlődésünk alapja Komunistas1948,5. A régiből fiatal születik Mkk. Litvánia falujában új ember született — a kolhozparaszt Tiesa1949,55. Nap születik, étel is születik Gs. Milyen nehezen születnek az új szavak az új fogalmak és új jelenségek számára A. Gud-Guz. Munka nélkül nem születnek városi paloták és új termés a mezőkön A. Vencl. A fejemben heves vágy született, hogy magam is bejárjam az óceánokat J. Bil). Ezt a jelentést a „Lietuvių kalbos žodynas” prk. rövidítéssel jelöli, metaforikus jellege azonban szinte teljesen elhalványult: az itt felsorolt esetek mindegyikében, amikor a gimti szóval új jelenséget jelölünk, már nem érzünk nyilvánvaló, szoros kapcsolatot a gimti szó közvetlen jelentésével — a kép alapjával —, mivel ez a jelentés már nem hordoz kifejezőerőt, hatást, továbbá maga a beszélő sem akar már benyomást kelteni, megmozgatni a képzeletet, illetve megfelelő képzetet ébreszteni. Ugyanígy mindennapi nyelvhasználatunkban „nem is különösebben képszerű” az érzelmi szempontból szinte semleges „megcsípte a fagy” jelentés, amely a pakąsti szó „foggal megsérteni, megrágcsálni” jelentésének szemléletes használatából ered (vö. Elpirultak, tarkállottak az ősz által megcsípett virágok rš. Jön majd a kis fagy és a keskeny szellő, megcsípi ágacskádat és zöld leveleidet Bink), illetve a kiemas szó „falu, település” jelentésének metonimikus átvitelével kialakult „falusi lakosok” jelentés (vö. Egyszer az egész falut tréfából Slunkiumnak nevezte K. Donel. Ma este az egész falu összegyűlt nálunk Šlu). Az ilyen képletes szójelentések elterjedtek és meghonosodtak a nyelvben, és már nincs művészi hatásuk. Az összehasonlítás — a képzetek egymás mellé állításának alapja — ilyenkor vagy egyáltalán nem érezhető, vagy csak nagyon gyengén tűnik fel. A „Lietuvių kalbos žodynas” az ilyen jelentések mellől rendszerint már elhagyja a prk. rövidítést. 5. A szó képletes jelentéseinek helye a szótári szócikkben A többjelentésű szó jelentéseit a szócikkben olyan sorrendben kell megadni, amely feltárja a jelentések közötti kapcsolatot, és egységes képet ad a szó szemantikájáról. A szó képletes jelentését rendszerint többé-kevésbé szoros kapcsolat fűzi a közvetlen jelentéshez, ezért ha a képletes jelentés közvetlenül az után a közvetlen jelentés után következik, amely a kép alapjául szolgál, ez a szemantikai kapcsolat világos. Ha a képletes jelentés néhány más, vele közös vonást nem mutató közvetlen szójelentés után kerül- 246 sorba, megszakad a jelentések közötti szemantikai kapcsolat, és a képletes jelentés motiválatlanná válik. A „Lietuvių kalbos žodynas” arra törekszik, amennyire csak lehet, és a rendelkezésre álló anyag engedi, hogy a szó képletes jelentéseit közvetlenül azok után a közvetlen jelentések után adja meg, amelyek a kép alapjául szolgálnak, például: apkarpyti iter. 1 apkirpti. 1. ollóval körülvágni: Vágd körül a szélét, hogy ne rojtosodjanak ki a szálak. J. Hosszú haj, kerekre vágva I. Simon.... A sövényt vissza kell vágni, egyenletesre nyírni rš.... 2. prk. csökkenteni; szűkíteni, korlátozni: Abban az évben megnyirbálták a földjét Č. A földesurak birtokait megnyirbálták Skr. Az adósok megnyirbálták a kis birtokot, most pedig teljesen felosztották Sug. || A polgári demokrácia mindig szűk, megnyirbált, képmutató marad tsp. 3. nyesés közben megszórni: Szórd meg szalmával a dézsát, a zab szalmáját rostáld át, ha azt akarod, hogy a lé ne hűljön ki Šts. A szó képletes és közvetlen jelentése közötti kapcsolatot azonban nem mindig könnyű megállapítani. Előfordul, hogy a szó képletes jelentésének kifejezőereje még érzékelhető, de az ilyen képletes jelentés nem kapcsolódik szorosan a szó meglévő közvetlen jelentéseihez. Például a sugraibyti szónak két közvetlen jelentése van: 1) „tapogatózva megtalálni, elkapni (például sötétben, folyadékban)” (vö. A sötétben kitapogatta a komódon a kulcsot A. Vien. Híg az a leves, semmi sűrűjét nem lehet benne kitapogatni! Jnš) és 2) „tapogatózva összeszedni” (vö. Tedd le a gereblyét, és szedd össze a szénaszálakat Jž). E szó képletes jelentése — „némileg felfogni, megérteni, képesnek lenni valamit elvégezni” — egyik közvetlen jelentésével sincs nagyon szoros kapcsolatban (vö. Már könyvet is ki tud silabizálni A1884,361. Németül is elboldogulok Dbk. Nemigen érti, mit beszélnek azok az emberek Sml. || refl.: Krizas eligazodik a földmérői ügyekben P. Cvir). Az ilyen képletes szójelentések a „Lietuvių kalbos žodynas” szócikkének végére, a szó összes többi jelentése után kerülnek. A szó képletes jelentéseinek sorrendjével részben összefügg a substantivum commune megadása is a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban. A litván nyelvben sok közös nemű főnév van, amelyet a Szótár scom. rövidítéssel jelöl, például: išgaiša „aki lassan, lustálkodva dolgozik; aki nagy lábon él, mindent széthagy; mihaszna, sovány ember”; klipytà „görbe, sánta ember vagy szétesett tárgy”; padilba „aki lesütött szemmel jár, titokban tesz valamit”; pamplà „nagy, felpuffadt hasú állat vagy ember”; styrà „aki mereven jár; merev ember”; šipata „aki folyton mosolyog; aki másokat kigúnyol”; tvýla „hallgatag, zárkózott ember”; užuomaiša „aki hamar mindent elfelejt”; žlabana „akinek kimered a szeme, kidülledt szemű” stb. Ezek többnyire olyan szavak, amelyek személyek, állatok (néha tárgyak) belső vagy külső negatív tulajdonságait jelölik. Az ilyen szavaknak rendszerint nincs más jelentésük. Emellett vannak hím- és nőnemű főnevek, amelyek egy vagy több jelentése ember jellemzésére is használható, például: ginčas sm. (2) 1. K, Ak, Š, FT, J. Jabl saját véleményének, saját ügyének szóbeli védelme; makacsság, vita... 2. DŽ sport. a küzdő csapatok játékosainak bizonyos összeütközése, majd annak megszüntetése, amikor a játékvezető megállítja a játékot és bedobja a labdát (golyót). 3. scom. ellenkező természetű ember: 247 Nem minden férfi ilyen veszekedős, mint te, Žem. Borzalmas veszekedés — senki sem cáfolja meg, Vlkv. Aki fordítva, makacsul dolgozik, nem úgy, ahogy parancsolják, hanem ahogy ő akarja, az veszekedős, J.... E, ez aztán veszekedős lány, Skr.... išplėša nőnemű főnév (1) 1. víz által elhordott, kiszakított szakasz, árok... 2. kiszakított föld, felszántott parlag... 3. Többes szám: ami kiszakadt, leszakadt; réteg, kéreg... 4. K, LsB206 fosztogatás, lopás. 5. K, Š, BŽ261 ami kiszakadt, erővel elvették; zsákmány... 6. veszteség, kár; kiadás... 7. gúny. fosztogató, veszteséget okozó személy: A papok — az emberek kifosztói, Ml. A lány — a ház első kifosztója (részt, hozományt vesz el) (rég.) Km. A ginčas szó harmadik jelentése és az išplėša szó hetedik jelentése, amint a példákból látható, nem áll szoros szemantikai kapcsolatban a megfelelő szavak többi jelentésével: egyik sem az adott szavak valamelyik közvetlen jelentésének származéka, és egyik sem átvitt jelentés. A „Lietuvių kalbos žodyne” ezek a szócikk végére, az összes többi jelentés után kerülnek. Gyakran azonban valamely hím- vagy nőnemű főnévnek az ember jellemzésére használt jelentése átvitt-származékos, és szorosan kapcsolódik a közvetlen jelentéshez. Az ilyen szójelentések, csakúgy, mint a szó összes többi átvitt jelentése, a szócikkben közvetlenül azok után a közvetlen jelentések után szerepelnek, amelyekből erednek, például: kiaulė nőnemű főnév (2) 1. K háziállat, amelyet húsáért, zsírjáért tenyésztenek (Sus domesticus):... Engedd be a disznót a szobába — még az asztalra is felmászik, LTR (Krk).... A megmosott disznó visszatér a sárba, VP24.... A disznó kint bűzlik, az asztalon illatozik, Mrk.... 2. gúny. átv. pejor. szemérmetlen, neveletlen, piszkos ember: Ne légy ilyen disznó, J. Jabl. Ez egy disznó, Izidor, hogy ilyen jóért még csak köszönetet sem mondott, Skr. Eredj te, kátrányos fülű disznó! Trgn. 3. szénakazal: Rakjátok azt a szénát disznóba, mert mindjárt esni kezdhet, Krp.... maišas hímnemű főnév (4) 1. összehajtott, oldalain összevarrt szövet, amelyben ömlesztett vagy apró tárgyakat tartanak; valamiből a zsákba férő mennyiség: A burgonyát összegyűjtik és zsákokba, kosarakba öntik a falusi krumpliszedők, A. Vencl. Gyapjúból zsákszámra van, Gs. Szekereket visznek, megrakva zsákokkal, FrnS44, Öt zsák krumplit ültettünk el, Vlkv. 2. átv. biz. ügyetlen, lomha, kövér ember: Nehéz egy ilyen zsáknak megmozdulnia, Rm. Nehéz neki futni, ilyen kis zsáknak, Arm. 3. a kovácsfújtató része: A zsákból füst jön, szelet csinál, Aps.... Az átvitt jelentés alapja leggyakrabban a szó legismertebb, legkonkrétabb jelentése. Nem mindig világos azonban, melyik közvetlen jelentésből alakult ki az átvitt, mivel a szónak sok közvetlen jelentése lehet, és mindegyik szolgálhat kép alapjául. Vegyük például a reketis (és a reketys) szót. A nyelvben a következő jelentésekben használatos: 1) ‘gyökerestül kiszáradt tuskó’, például: Tavaly még a mocsárból gyökerestül kiszakított tuskókat hoztam haza, Dg; 2) ‘egy fa elágazó csúcsa’, például: Ennek a fának az ágcsúcsán a gólya fészket rakott, Lš; 3) ‘görbe fából készült háromlábú állvány kenyérteknő és hasonlók alá’, például: A szétterpesztett lábú reketys úgy áll, mint egy boglya, J; 4) Lkm ‘gyökere- 248 szerű fa’; 5) Vrn ‘ágacskás buzogány a kása keverésére; habverő’; 6) ‘vastag fa, amelybe karókat vertek, hogy a tőzeget tapossák’, például: Tapostatáskor reketekkel járnak, Up; 7) Dg ‘elágazó oszlop, amelyre száradó fazekakat akasztanak’; 8) ‘gabonacséplő gép’, például: Ma rozst csépelünk reketivel, Lzd; 9) ‘fonalak felvetésére, sodrására való eszköz; motolla’, például: Tekerd le a fonalat a reketiről, Kb. A fonalat az orsóról vagy vetőfára, vagy reketire tekerjük, Prl; 10) Jž, Up ‘kötélcsavaró szerszám’ stb. A reketis szó átvitt értelemben egy termetes, kövér, ügyetlen emberre vagy ormótlan, sok helyet elfoglaló tárgyra vonatkoztatva használatos (Ez aztán olyan reketi vőt kapott, Skr. Menj innen, te reketi! Trng. Nahát, micsoda szekrényt csinált az az asztalos! Borzalmas egy reketis — alig lehet elférni mellette, VšR). A szó összes közvetlen jelentését közös vonás kapcsolja össze — a térbeli kiterjedés, szétterpeszkedés. Ez a szinte minden reketinek nevezett tárgyra jellemző vonás felhasználható egy ember vagy más, terebélyes tárgy jellemzésére; ezért nehéz megmondani, hogy amikor a beszélő reketinek nevez valakit, melyik tárgy képe van konkrétan a fejében, illetve melyik közvetlen jelentéshez áll közelebb az átvitt jelentés, hiszen ugyanabban a nyelvjárásban is gyakran több jelentésben használják a reketis szót, és valamennyi alapjául szolgálhat az átvitt jelentés képének. Így ha nem lehet pontosan és világosan meghatározni az átvitt jelentés kapcsolatát egyetlen közvetlen szójelentéssel sem, nincs más hátra, mint az ilyen jelentéseket a szócikk végére tenni. A beszélt nyelvben megszokott, hogy egy állat vagy valamilyen tárgy legjellemzőbb, legfeltűnőbb tulajdonságát az ember belső vagy külső, rendszerint negatív jellemzőivel hozzák párhuzamba, gyakran iróniát és lekicsinylést is kifejezve. A negatív vonást jelölő jelentés olykor gyengédséget vagy csodálatot is kifejezhet. Például kígyónak nevezik a gonosz, álnok, aljas embert: Ilyen kígyó, ne kezdj vele! Rm. Attól a kígyótól még egy pohár vizet sem kapsz, Ldvn. A férfiak kígyók, de maguk a nők is kígyók, Grg. A negatív jelentés mellett ezt a szót elítélés és gyűlölet nélkül, enyhébb, tréfás értelemben is használják, eleven, fürge, eszes stb. emberre, akit csodálnak, például: Nahát, milyen gyors, ez a kígyó! Slm. Bátor ez a kígyó — vele bárhová elmehetsz, Dbk. Nahát, de gyönyörű ez a kígyó! Mrk. Az itt említett esetek mindegyikében a szójelentéseket személy leírására, minősítésére használják. Vinogradov akadémikus az ilyen jelentéseket predikatív-jellemző jelentéseknek nevezi20. A nyelvben többnyire úgy használatosak, hogy a jellemzett személyt egyedileg megjelölik (rendszerint a tas, toks, šitas és hasonló névmásokkal), vagy megszólítják. A predikatív-jellemző jelentések szemantikai funkciója, hogy a jellemzett objektumot összekapcsolják azzal a tulajdonsággal, amely a szó közvetlen jelentésével jelölt objektum legfeltűnőbb, legjellemzőbb vonása. A predikatív-jellemző szójelentés magyarázatából ki kell derülnie, hogy a szót nem mindig használják ilyen jelentésben, hanem csak egy bizonyos tulajdonsággal rendelkező személy jellemzésekor. Ezért például pontatlan a lapė szó predikatív-jellemző jelentését úgy magyarázni, hogy ‘hízelgő, édes szavú ember; ravasz, fortélyos ember’, vagy a maišas hasonló jelentését úgy, hogy ‘ne- 20 Lásd В. В. Виноградов, Основные типы лексических значений слова. — «Вопросы языкознания», 5, 24, 1953. 249 fürge, esetlen, kövér ember, mivel ezeknek a szavaknak valójában nincs ’mézesmázos ember; ravasz, agyafúrt ember’, illetve ’ügyetlen, esetlen, kövér ember’ jelentésük (nem mondjuk például: „Egy szót sem akartam váltani lape-val” vagy „Utolértem az úton haladó maišą-t”) — ezeket a szavakat emberre alkalmazzák, csupán jellemzés céljából. Egyes szavak átvitt jelentését csak hímnemű, illetve csak nőnemű személyekről szólva használják, például: kirvis — durva, faragatlan férfiról szólva (pl.: A férje aztán igazán fejsze — fejsze Užp. Mennyi ilyen fejsze gyűlt össze a mulatságon Užp.), ožys — makacs férfiról, fiúról szólva (pl.: Nincs nálad dühösebb bak Skr. Ilyen bakot még nem láttam Stl. Ezzel a bakkal úgysem lehet szót érteni Ds), kalė — pletykás nőről szólva (pl.: Az a nő aztán igazán szukák szukája Gs. Úgy pletykál, mint egy szuka Ds). Vannak olyan szavak, amelyek átvitt jelentése férfi- és nőnemű személyekre egyaránt használható. A korábban említetteken kívül még a következő példák hozhatók fel: meška — esetlen, ügyetlen vagy erős, kövér emberről szólva (pl.: Nahát, micsoda medve — meg sem mozdul a helyéről Vad. Egy ilyen medve tud cipelni (stiprus) Ar. Ilyen medvék jöttek, és furakodnak [az üzletben az eladóhoz, soron kívül] Srd); buza — szeleburdi vagy fecsegő emberről szólva (pl.: Hová mész, te zizi? Ds. Az a buža mindenféle ostobaságot fecseg, maga sem tudja, mit Lš); skrabalas — sokat fecsegő, csacsogó emberről szólva (pl.: Skrabalas, aki mérgelődve, zörögve jár-kel, gyorsan és sokat beszél J. Ne hallgassatok arra, amit ez a skrabalas mond Srd. Az öregasszonyok mind skrabalasok KlvrŽ). Az ilyen átvitt jelentéseket a „Lietuvių kalbos žodynas” scom. rövidítéssel jelöli (substantivum commune), vagyis azt jelzi, hogy a szó az adott jelentésében közösnemű. Felmerül a kérdés, hogy ez indokolt-e. Egy adott jelentésében a szó férfi- és nőnemű személyekre egyaránt vonatkozhat, de ettől — úgy tűnik — a szó neme nem változik meg. A jelentés megfelelő megfogalmazásából (’... emberről’) látható volna, hogy az ilyen szójelentéseket férfi- és nőnemű személyekre egyaránt használják, a scom. minősítést pedig csak azoknál a főneveknél kellene feltüntetni, amelyek valóban közösneműek. A szó átvitt jelentéséről szólva nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy metaforikusan nemcsak egy különálló szó, hanem egy szókapcsolat is használható. A szabad szókapcsolatokban előforduló szavak külön lexikai egységek, amelyek mindegyikének megvan a maga lexikai jelentése, az átvitt értelemben használt szókapcsolat viszont lexikalizálódik, és mintegy egyetlen szóvá válik. Az ilyen kapcsolatot alkotó szavak csupán „potenciális” szavak; már nincs meg a saját valódi jelentésük, mert jelentésük alárendelődik az egész szókapcsolat jelentésének. Itt már nem egy különálló szó jelentésével, hanem a frazeológiai szókapcsolat mint sajátos lexikai egység jelentésével van dolgunk. A frazeológia szótári bemutatásának kérdése széles körű és összetett. Itt csak azért érintjük, mert olykor bizonytalanság adódik az átvitt értelemben használt szókapcsolatok szócikken belüli elhelyezését illetően. A „Lietuvių kalbos žodynas” III. kötetétől kezdve arra törekednek, hogy a frazeológiai szókapcsolatokat a lexikográfiaelmélet korszerű követelményeinek megfelelően adják meg, de még előfordul, hogy a frazeológiai szókapcsolatban használt 250 szót szabad, átvitt értelemben használt szóként kezelik. Például a kalvarija szó átvitt jelentéseként a ’nehéz élet vagy munka’ szerepel, amelyet a következő mondatok szemléltetnek: Törökországban az örmények élete — vég nélküli kalvarijų keliai Šlc. Elindulunk a fekete kalvariją felé (durpių kastį) Šts. A szemléltető példákból azonban nem látható, hogy a kalvarija szó ’nehéz élet’ vagy ’nehéz munka’ átvitt jelentéssel rendelkezne — ez a jelentés csak a kalvarijų keliai és a juodoji kalvarija szókapcsolatokból bontakozik ki. Ha e frazeológiai szókapcsolatok egyik összetevőjét — a kalvarija szót — kiemeljük, és a szócikkben új, ’nehéz élet vagy munka’ jelentést tulajdonítunk neki, azzal nemcsak a kalvarija szó szemantikáját torzítjuk el, hanem maguknak a frazeológiai szókapcsolatoknak a jelentését is. Ugyanilyen pontatlan a nem szabad, átvitt értelemben használt szókapcsolatokat az átvitt jelentésű szó használatát szemléltető példaként megadni. Vegyünk például egy ilyen esetet: kilsnoti,-oja,-ojo 1. K iter. dem. emel; kiloti, kilšč(i)oti:... A gyermek felfelé emelgeti a karját rš. || átv.: Már régtől fogva egyesek jobban, mások kevésbé emelgették a fejüket (nyugtalankodtak) rš.... A „Már régtől fogva egyesek jobban, mások kevésbé emelgették a fejüket” mondatban nem a kilsnoti szó szerepel átvitt értelemben, hanem az egész kilsnoti galvas szókapcsolat. Ez a szókapcsolat szó szerinti értelemben is használható (pl. a gyermek kilsnoja galvą), metaforikusan használva azonban teljesen új, ’nyugtalankodik, mozgolódik’ jelentése van. Ha a megadott példában csak a kilsnoti szó szerepelne átvitt értelemben, felmerülne a kérdés, hogy melyik szó képszerű helyettesítője, melyik érzelmileg semleges szót váltja ki itt. Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, mert itt nem egyetlen szó, a kilsnoti a képszerű helyettesítő, hanem a kilsnoti galvas szókapcsolat, amely egy elvontabb jelentésű szót, a nerimti ’nyugtalankodik’ igét helyettesíti. Tehát mind a párhuzamjel után, mind a jelentésszám után álló átv. jelölés azt mutatja, hogy egyetlen szó szerepel átvitt értelemben, míg az átvitt értelemben használt frazeológiai szókapcsolatokat a „Lietuvių kalbos žodynas” háromszög- és rombuszjellel különbözteti meg. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A szót átvitt értelemben használjuk, hogy egy jelenség érzelmileg semleges megnevezését képszerű, kifejező, meghatározott érzelmi töltésű szóval váltsuk fel. 2. A szó átvitt jelentése valamely szó másodlagos, származékos jelentése. 3. Az átvitt értelemben használt szavak képszerűsége, érzelmi töltése és művészi hatása nem minden esetben egyformán erőteljes. Ez elsősorban attól függ, mennyire terjedt el az átvitt jelentés a nyelvben, és milyen gyakran használják. 4. A „Lietuvių kalbos žodynas” különbséget tesz a szó átvitt használata és átvitt jelentése között. 5. A szó átvitt használata valamely szójelentés adott helyzetre történő alkalmazásának képszerű, kifejező eseteit jelenti. Ezekre jellemző a metafora elevensége, valamint a szó közvetlen jelentésével való kapcsolat – a képi alap szoros összefüggése 251 alapján. A „Lietuvių kalbos žodynas”-ban a szó átvitt használatának esetei a közvetlen jelentés szemléltető példái után, a párhuzamosságjel és a prk. minősítés mögött szerepelnek. A szó átvitt használatának esetei különböző szövegkörnyezetekben mindig eltérőek, ezért a szemléltető példákban zárójelben magyarázzák őket. 6. Amikor a szó átvitt használata elterjed és meghonosodik a nyelvben, a szó alkalmazási köre és más szavakkal való összekapcsolhatósága kibővül, így új szójelentés jön létre, amelyet a szótár önálló átvitt jelentésként közöl. Metaforikus jellege, illetve a szó közvetlen jelentésével való kapcsolata még érzékelhető, bár a gyakori, megszokott használat miatt halványabbá is válhat. Az ilyen szójelentések képszerűsége akár teljesen el is tűnhet, vagyis a jelentés elveszítheti jellemző funkcióját, és a szó közvetlen, nominális jelentésévé válhat. Ilyenkor a szótár már nem tünteti fel a prk. minősítést. 7. Az átvitt szójelentések szótári szócikken belüli helyét az határozza meg, mennyire nyilvánvaló kapcsolatuk a szó közvetlen jelentésével: ha ez a kapcsolat világosan látható, az átvitt jelentés közvetlenül az után a közvetlen jelentés után kerül, amely a kép alapjául szolgál; ha pedig a kapcsolatot nehéz megállapítani, az átvitt jelentés a szó összes többi jelentése után következik. 8. Meg kell különböztetni az átvitt értelemben használt szót az átvitt értelemben használt frazeológiai szókapcsolattól. Az első esetben a „Lietuvių kalbos žodynas” a prk. minősítést használja, a másodikban pedig a háromszög- és rombuszjeleket. A SZÓ ÁTVITT JELENTÉSEI ÉS KIEMELÉSÜK A LITVÁN SZSZK TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJÁNAK „LITVÁN NYELV SZÓTÁRÁBAN” Sz. J. Kezite Összefoglalás A szó átvitt értelemben való használatának kérdése szorosan összefügg a szó poliszémiájának problémájával, a szótári szócikk szemantikai kidolgozásával, valamint a nyelvi valóság objektív tükrözésével a szótárban. A „Litván nyelv szótára” a szó átvitt használatát és átvitt jelentését minőségileg különböző jelenségként különbözteti meg. A szó egyenes jelentésének átvitt használatát sajátos kifejezőereje, érzelmi töltete, a szó alapul szolgáló egyenes jelentéséhez való közelsége, valamint szűkebb alkalmazási köre indokolja. A szó átvitt használatát két függőleges vonallal (||) jelölik, és a prk. (átvitt értelemben) megjegyzés kíséri. 252 A szó nyelvben rögzült, elterjedtebb és különféle szövegkörnyezetekben állandósult átvitt használatait a „Litván nyelv szótára” külön jelentésként, új számmal és a jelentés értelmezése előtt álló prk. megjegyzéssel jelöli. Mivel a „Litván nyelv szótára” rendeltetésénél fogva nem normatív, ugyanakkor nem is törekszik arra, hogy leírja a szó minden, beszédben előforduló sajátos használati esetét, e tanulmány a szó egyéni szerzői metaforikus használatának kiválasztását tárgyalja, és néhány útmutatást ad e kérdés objektívebb megközelítéséhez. A tanulmány a szó átvitt jelentéseinek szótári szócikkbe való felvételével kapcsolatos nehezebb eseteket mutat be, amelyek a litván nyelv sajátosságaiból erednek, és közvetlenül kapcsolódnak a „Litván nyelv szótára” sajátos jellegéhez.