Dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos būdvardžių laipsniai ir jų reikšmės

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, IV LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A mai irodalmi litván nyelv mellékneveinek fokai és jelentésük A. VALECKIENĖ § 1. Az egyes tárgyakban a tulajdonság mértéke különböző lehet. Az összehasonlított tárgyak tulajdonságmértékének különbségeit a fokjelek fejezik ki. A mai irodalmi litván nyelvben két önálló fokot különböztethetünk meg: a középfokot és a felsőfokot. Ezek mellett használatos az úgynevezett emelkedettebb fok és a legfelsőbb fok is. Amint azonban később látni fogjuk, ezek nem alkotnak önálló fokokat, hanem a közép- és felsőfok bizonyos jelentésárnyalattal rendelkező változatai. A fokok közé nem tartozik a melléknév alapfokú alakja (geras, -a, senas, -a), amely csupán magát a tárgy tulajdonságát jelöli, nem pedig annak mértékét egy másik tárgy tulajdonságához viszonyítva.1 Nepriskirtinos prie laipsnių ir tokios formos, kuriomis iš tikrųjų reiškiamas tam tikras ypatybės kiekis, bet nusakomas jis subjektyviai, be apibrėžto lyginimo su kitu daiktu. Dabartinėje lietuvių literatūrinėje kalboje subjektyvinės reikšmės dariniais, neįeinančiais į laipsnio kategoriją laikytini: būdvardžiai su priesaga -okas,-a2, priešdėliais apy-, po- (senókas laikas, apýgilė duobė, pómážis autuvas), reiškiantys apskritai ne visai pilną ypatybės kiekį, ir mažybiniai būdvardžiai (mažytis,-ė, jaunūtis,-ė), paprastai žymintys ypatybės gausumą. Így a tulajdonság mértékének leírásakor az összehasonlító elemet tekintjük a fokozás kategóriája alapvető ismertetőjegyének. § 2. A mai irodalmi litván nyelvben a fokjelek szokásos képzővel alkotott alakjai használatosak. A középfok az alapfokú alakból a -esnis,-ė képzővel, a felsőfok pedig a -iausias,-ia képzővel képződik3, például: geras,-a, geresnis,-ė, geriausias,-ia; žalias,-ia, žalesnis,-ė, žaliausias,-ia; gražus,-i, gražesnis,-ė, gražiausias,-ia. A fokjelek csak minőségi melléknevekből képezhetők. Az egyes középfokú és 1 Vö. В. В. Виноградов, Русский язык, 243, Москва—Ленинград, 1947; Современный русский язык, Морфология, под редакцией акад. В. В. Виноградова, 142, Москва, 1952. 2 A lett nyelvben a mi -okas,-a képzőnknek megfelelő -āks,-ā képzővel középfokú alakok képződnek, például: mazāks, -a „kisebb”, lielāks, -a „nagyobb”. 3 E képzők eredetéről lásd: J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, 137—138, Vilnius, 1957; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, 3, 127, Warszawa, 1956. 4. Kalbotyros klausimai, IV 49 A litván nyelvben a felsőfokú mellékneveknek nincs középfok nélküli alakjuk; a megfelelő tőre főnév utal, például: vyresnis,-ė, vyriausias, -ia (: vyras), viršesnis,-ė, viršiausias,-ia (: viršus), galiausias,-ia (: galas). Valószínűleg ezek is az említett főnevekből keletkeztek. Ha a megjelölt dolgot ki akarják emelni, a többitől megkülönböztetni egy adott szövegkörnyezetben, különösen a nyelvjárásokban, gyakran használják a főnevek egyértelmű alakjait közép- és felsőfokú képzőkkel, például: Az ő kaszája az összes kaszánál is kaszásabb volt Vkš. Ők a rokonaim, rokonabbak már nem kellenek Jnšk. Az összes mester közül ő volt a mesteresebb Vkš. Ha nem dolgozik, még trágyásabb (piszkosabb) Skr. Nagy csaló: a csalónál is csalóbb, és a kutyánál is kutyább Jabl R I 207. Elmentem az erdőbe erdősebb [helyre], kivágtam egy fenyőt, a fenyősebb [fenyőt] (szónoklatból) Jž. A középfok § 3. A középfokú melléknevek a mai litván irodalmi nyelvben olyan tulajdonságot fejeznek ki, amelyből egy adott dolognak több van, mint egy másik konkrét dolognak, vagy általában a hasonló fajtájú dolgoknak; továbbá olyan tulajdonságot, amelyből ugyanannak a dolognak a jelen pillanatban vagy bizonyos körülmények között több van, mint amennyi korábban volt, vagy később lesz. Attól függően, hogy milyen vonatkozásban jelöljük a dolog tulajdonságának nagyobb mértékét, a középfok három jelentését különböztethetjük meg: az objektív összehasonlító, a szubjektív összehasonlító és az objektív határozatlan — elatívuszi jelentést4. 1. Objektív összehasonlító jelentés § 4. Az objektív összehasonlító jelentésű középfokú melléknevek azt mutatják, hogy két konkrét dolog közül az egyikben nagyobb mértékben van jelen a jelölt tulajdonság. Két dolog tulajdonságának összehasonlítását a mai irodalmi nyelvben mondatban leggyakrabban az „už” elöljárószóval és a következő kötőszavakkal fejezik ki: kaip, nekaip, negu, nei. Két dolog tulajdonsága kötőszó nélkül is összehasonlítható, különálló mondatokban (lásd az alábbi példákat). § 5. A tulajdonságok összehasonlítása kétféle lehet: nyomatékos és viszonyító. a) A dolgok tulajdonságainak nyomatékos összehasonlítása. Bizonyos tulajdonságok jellemzőek, megszokottak bizonyos dolgokra, például a méz édessége, a hó fehérsége stb. Ezek más dolgokhoz képest bőségesen, nagy mértékben vannak jelen; teljes tulajdonságoknak nevezhetjük őket. Két dolgot összehasonlítva, az egyikük említett jellegű tulajdonságából kiindulva, a másik dolog tulajdonságának nagyobb mértékét nyomatékosan, kiemelve fejezzük ki. A mai irodalmi nyelvben az ilyen középfokú melléknevek különösen gyakoriak a költészetben, például: 4A terminusok összevetéséhez lásd: С. Г. Ильенко, О значении простых форм степеней сравнения прилагательных в современном русском литературном языке. — «Ученые записки Ленинградского гос. пед. ин-та им. А. И. Герцена», 130, 60 тт., 1957. 50 Édesen, parányian alszik selyempólyában, a hónál is fehérebb pihés ágyneműben Nėr P I 143. A tölgyet kivágják, a gránit szétmorzsolódik — megmarad a kőnél keményebb szó, amelyet a nagy költő már régen kimondott Miež ML 349. — Nézz, fiacskám, hallgass ott mindenkit. Légy még a mákszemnél is kisebb, ne hívd fel magadra senki figyelmét Balt PV 29. Ó, patak vizei! — Az árva könnyei még náluk is sebesebben folynak Nėr P I 105. A bombák robbanásánál, az ágyúk dörgésénél erősebb a föld számára az ő szerelme és dala Miež ML 354. Az igazság az aranynál drágább Grz. A fiatalok jobban szeretik a litván nőt, mint a rózsák és tulipánok szövése Mair R I 58. Úgy tűnik, a karcsú őzgida ügyesen ugrál a sziklás ösvényen. De a hegyi lány ügyesebb — repül, száguld a hegyi szellővel Miež ML 330. b) A dolgok tulajdonságának viszonyító összehasonlítása. A viszonyító összehasonlítás egy dolognak egy másik dologhoz való viszonyát emeli ki valamely tulajdonság mértéke tekintetében, különösebb hangsúly nélkül. Két elvont dolgot hasonlítanak össze, meghatározott tulajdonság nélkül. Az a dolog, amelyhez viszonyítva egy másik dolog tulajdonságának nagyobb mértékét kifejezik, maga nem feltétlenül rendelkezik az összehasonlított tulajdonsággal; például amikor azt állítjuk: Az apa jobb az anyánál, olykor egyáltalán nem akarjuk azt mondani, hogy az apa jó. Az ilyen típusú középfokú melléknevek gyakrabban fordulnak elő elbeszélésben, a hétköznapi beszédben, például: Egy szalmakazlat rakott, magasabbat a csűrnél Kp. Csapjátok be most a gyereket!.. Ebben a korban senkit sem találsz nálad ostobábbnak... Žem R I 29. Hiszen a te életed jobb a Gyíkénál, te pedig mezítelen vagy, mint a kutya, attól az átkozott bűztől! Žem R I 67. Kisebb a kutyánál, nagyobb a lónál (nyereg) Lš. A tehenek és a sertések trágyája ragadósabb, mint a lovaké Vdk. A vályúk hosszabbak voltak, mint egy ember magassága Myk-Put S 150. Az anya és a két Balsvytė megkóstolta a nagynéni kalácsát és sajtját. Milyen finom a kalács! Puha, foszlós, lyukacsos, és milyen finom az illata! Nos, a sajt az sajt — a miénk sem kevésbé ízletes Myk-Put S 404. Ha két, antonim jelentésű tulajdonságokkal rendelkező, azonos fajtájú dolgot hasonlítanak össze, a második tárgy elhagyható; a szövegösszefüggésből kikövetkeztethető, például: Add vissza a botomat, az enyém díszesebb Upt. Ez a szem alacsonyabban van, kevesebbet lát Ut. Valószínűleg a tél második fele keményebb (hidegebb) lesz Gs. Azt hittem, miért csúszkálsz folyton itt, aztán kiderült, hogy az ülőke egyik széle magasabb Srv. Meg kell jegyezni, hogy a dolgok tulajdonságának hangsúlyos és viszonyító összehasonlítása nem különül el élesen egymástól. Mindkét esetben a középfok fejezi ki, hogy egy dolog tulajdonságának mértéke nagyobb egy másik dolog tulajdonságához képest. Emellett a jellemző, teljes tulajdonságok nem mindig teljesen egyformák, és nem mindenki foghatja fel őket ilyennek. Emiatt előfordulnak olyan szövegkörnyezetek, amelyekből nehéz megállapítani, hogy két dolog tulajdonságának összehasonlítása viszonyító vagy hangsúlyos, például: Az ostoba barát veszélyesebb az ellenségnél TŽ V 600. A jó tanács többet ér a pénznél Krt. A dolgok tulajdonságának viszonyító és hangsúlyos összehasonlítása közötti közelség arra enged következtetni, hogy az egyik a másikból fejlődött ki. Azonban most már 51 Nehéz megállapítani, milyen alapon kezdték először a nagyobb tulajdonságmennyiséget kifejezni, és ily módon mi volt a középfok eredeti funkciója: a teljesnél nagyobb tulajdonságfok megjelölése, vagy csupán az egyes dolgok tulajdonságmennyisége közötti különbség jelzése. Egyes nyelvekben a középfokú alakokat a *-tero-/-toro- képzővel alkotják, például: gör. ὠμό-τερο-ς az ὠμός ‘zöld, főzetlen’ szóból, szkr. ámā-tara-h az ámāh ‘szintén’ szóból. Ez a képző eredetileg két fogalom szembeállításának jelentését hordozta5. A litván nyelvben is fennmaradt néhány szó e képző eredeti (szembeállító) jelentésével, például: pastaras (és pasteras), ant(a)ras, kat(a)ras. A középfok *-tero- / -toro- képzőjének eredeti (szembeállító) jelentéséhez a viszonyító összehasonlítás áll közelebb. § 6. Két összehasonlított dolog tulajdonságmennyisége közötti különbség mértékegységekkel is kifejezhető; a mai irodalmi litván nyelvben ezt rendszerint a különbséget jelölő eszközhatározói esettel fejezik ki, például: Ő, Antanas, volt a legidősebb, Jokūbas két évvel fiatalabb, a legfiatalabb, Steponas pedig, miután két fiútestvére és három lánytestvére meghalt, több mint húsz évvel volt fiatalabb Antanasnál Myk-Put S 247. Ha egy számmal kisebb [cipő] lett volna, éppen jó lett volna Ign. Némely kifejezésben a tulajdonságkülönbség mértékét a per elöljárószóval álló tárgyeset fejezheti ki, például: A fiú túlnőtte az apját (magasságban megelőzte): egy teljes arasszal magasabb már Dr. § 7. Bizonyos esetekben a tárgyi jelentésű középfokú melléknevek felsőfoki jelentéssel bírnak. Ez akkor fordul elő, amikor az egyik dolgot az összehasonlított tulajdonság tekintetében a fajta összes többi dolgával állítják szembe, gyakran hangsúlyozva, hogy nincs másik dolog ilyen nagy mértékű tulajdonsággal. Az ilyen fajta dolgok tulajdonságainak összehasonlítását rendszerint az už, iš elöljárókkal és a visas, -a, viskas névmásokkal alkotott szerkezet fejezi ki: už visus, už viską, iš visų, užvis, például: — Most már tudom, miért olyan búskomor mindig. Hát, mást szeretett... Miért nem ajánlkozott nekem?.. Ő maga, ő maga a hibásabb... Nem, ő a hibásabb... hazudott, hitegetett, aztán örült, hogy megszabadult tőle... Ő, Pranukas a leghibásabb mindenkinél... Žem R I 198—199. Ő mindenkinél bátrabb Gs. Aki mind közül a deresebb, a szebb, annak adom azt a paripát, hogy mezőn át lovagoljon (dal) Skp. Az egészségnél minden kedvesebb Nj.-Ki gyorsabb [mindnyájatok közül]? Ėr. A vargánya nő a legmagasabbra mind közül Baran AŠ 21. Vasárnaponként a legnagyobb a vásár Krtv. Hasonló típusú, de inkább nyelvjárási példák fordulnak elő a per elöljáróval: Gaubys mindegyiküknél értékesebb Plt. — Akárki a hibás, de ott az úr mindenkinél hibásabb Žem R II 108. A litván nyelvben a melléknevek középfokával álló tagadó kijelentések (vagy az ezeket helyettesítő kérdések), vagyis azok a közvetlen állítások, hogy 5 A. Мейе, Введение в сравнительное изучение индоевропейских языков, 282, Москва—Ленинград, 1938. 52 az a tárgy, amelynek tulajdonsága nagyobb mértékben van meg, mint a kiemelt tárgynak, nem létezik; ez egyenértékű a melléknevek felsőfokával alkotott állító mondatokkal, például: Nehéz munkára nem akadt nála jobb: akár követ kellett fejteni, akár tuskót kiásni, Kazys nélkül még csak el sem indultak (Kazys volt a legjobb) LzP I 221. Bár bejárod az egész földet, a hazádnál kedvesebb vidéket nem találsz (a haza a legkedvesebb) Pln. Élet! Nincs nála erősebb — az életet senki sem győzi le (az élet a legerősebb) Miež ML 99. Nehéz volna nála csendesebb embert találni: szinte egyáltalán nem beszélt Balč AŽ 6. — — Jaj, apám, ne rágalmazd Kazimierast! — védte meg az anyja. — Mondd csak, van-e a kertünkben nála tisztességesebb fiú?.. Žem R I 13. És úgy tűnt nekem, hogy nincs nagyobb boldogság, mint felnőtt, erős legénynek lenni Balt PV 171. Sok lány a Dubysa partján, mint a liliom, fehér és sudár; arcuk úgy virít, mint a kányabangita, mindegyikük; szebb hangokat nem hallasz Mair R I 79. Egyes nyelvjárásokban ilyen tagadó mondatok még a per elöljárószóval is előfordulnak, például: Nekem nincs a vargányánál jobb gombám Alv. Nekem nem volt a lenvászon kendőknél szebb kendőcském Rdm. Nincs az én leányomnál szorgalmasabb és szebb Rod. Hol találsz nála hajlékonyabbat? Lp.6 A középfokú mellékneveket más nyelvekben is használják felsőfok helyett. Például az orosz nyelv középfokú alakjai: худший, лучший, низший a felsőfokú tulajdonságot is kifejezhetik, vö.: Мы горды страною лучшей в мире7. 2. Az alanyra vonatkozó összehasonlító jelentés § 8. Az alanyra vonatkozó összehasonlító jelentésű középfokú melléknevek azt mutatják, hogy egy bizonyos tárgy ugyanabban az időben vagy bizonyos körülmények között nagyobb mértékben rendelkezik valamely tulajdonsággal, mint más időben vagy más körülmények között. Mivel a tulajdonság mértékének meghatározásakor nem két különböző tárgy tulajdonságait, hanem ugyanazon tárgy tulajdonságait hasonlítjuk össze különböző esetekben, ezt a középfokú jelentést az alanyra vonatkozó összehasonlító jelentésnek nevezzük. § 9. Az alanyra vonatkozó jelentésű középfokú melléknevek ritkán fejeznek ki nagyobb tulajdonságmértéket nyomatékosító összehasonlítással, vagyis a melléknév nem fokozott alakjával kifejezett teljes tulajdonság alapján. A tulajdonság teljességét ebben az esetben a szövegösszefüggésből értjük meg. Például: Azért rendezte a vadászatot, hogy a fia tanuljon, bejárja az erdőket, de Ilgis vadászat közben egymaga, szomorúan lovagolt, kezét az agyához sem emelve, az íj húrját már nem feszítve; komorabb arccal tért vissza, mint ahogyan otthonról elindult Krėv DSP 139. Nem egy keresztes lovag, aki 6 Ebből a szerkezettípusból alakultak ki az ilyen kifejezések is: A húsok között nincs jobb a sertéshúsnál (nincs nála jobb) Jabl R I 658. Nincs finomabb étel a friss, vajjal fogyasztott burgonyánál. Ds. Nincs az ágynál erősebb fa (erősebb, szebb) Er. 7 Hogy a felsőfok összefügg a középfokkal, sőt talán abból is fejlődött ki, azt egyes nyelvekben e formák képzése is mutatja. Például az indoeurópai nyelvek régi felsőfoki -isto- képzője csupán egy új képzőelemmel kibővített középfoki *-ies- / -ios- képző, vö. a görög ἡδίων < * ἡδ-ιων ‘édesebb’, ἡδίστο-ς ‘legédesebb’. A lett nyelvben új fokozási alakok jöttek létre, de a felsőfokot ott is a középfokból képezik egy névmási eredetű nyomatékosító részecskével, a vis- elemmel, például: labāks ‘jobb’, vislabākais ‘legjobb’. 53 mérgesebb, mint amilyennek önmagát gondolja, ott hajtotta álomra a fejét Krėv DŠP 23. A tárgy tulajdonságának ilyen összehasonlítása gyakrabban csak a még nyomatékosító partikula mellett fordul elő, például: A fehér gyapjút mossák, hogy még fehérebb legyen Tvr. Te, ahogy beszélsz — ügyes vagy, ha nem beszélsz — még ügyesebb Ėr. Amikor vetettem, vidám voltam, amikor gyomláltam, még vidámabb StnD 14. A gép még vadabb zúgással tört ki Balt PV 128. A szél fújja, fehér piros, az emberek beszélik, még pirosabb JD 234. Nyomatékosító szó nélkül a litván irodalmi nyelvben sokkal gyakoribbak és szélesebb körben használatosak azok a magasabb fokú, alanyi jelentésű melléknevek, amelyek viszonylagos összehasonlítással nagyobb mértékű tulajdonságot fejeznek ki. A tárgy tulajdonsága összehasonlításának körülményei sokféleképpen megadhatók. Nagyon gyakran időhatározókkal, illetve időhatározói mellékmondatokkal fejezik ki őket, például: Tegnap kövérebbek voltak a lovak: a bokrok között legeltünk Trgn. Akik ismerték, azt mondták, hogy fiatalon vidámabb volt Krėv DŠP 110. A betegség után ő is hamar magához tért — rögtön pirosabb, szebb lett Ėr. A nehezebb szekér felfelé megy Rz. Amint ivott, rögtön kövérebb, amint evett, rögtön gyorsabb lett a kis pej lovacskám (dal.) Šynč. A tulajdonság mértékének összehasonlító mozzanatai gyakran azokból a mondatokból is kitűnnek, amelyek az időviszonyok mellett feltételviszonyokat is kifejeznek. A megnevezett tárgy tulajdonságának mértéke egy bizonyos feltétel teljesülése után — vagy ha teljesül — nagyobbá válik, például: Önts hamut a lúgba, akkor maróbb lesz Lš. Nyomd le (préseld össze) kissé lejjebb, szebb lesz a zsemle Vlk. Vágd le a rúd végét, rövidebb lesz DgĮ. Az alanyi jelentésű, felsőbb fokú melléknevek összehasonlító szavakkal szinte egyáltalán nem használatosak, bár az ilyen megfogalmazások általában lehetségesek, vö.: Ma rosszabb az út, mint tegnap Skp. Mort számára ez az élet megszokottnak és érthetőnek tűnt, sokkal érdekesebbnek azoknál a hónapoknál, amikor a férje egész napokat és éjszakákat töltött a tavon, ő pedig majd kifúrta a szemét, miközben a csónakok felbukkanását várta a tó kanyarulatánál, az erdő mellett Vencl R III 207. § 10. A felsőbb fokú melléknevek alanyi és tárgyi jelentése szorosan összefügg egymással. Csak annyi a különbség közöttük, hogy az egyik esetben a tárgy tulajdonságának nagyobb mértékét úgy fejezzük ki, hogy tulajdonságát egy másik tárgyéval állítjuk szembe (tárgyi jelentés), a másik esetben pedig úgy, hogy tulajdonságát ugyanannak a tárgynak egy másik állapotával állítjuk szembe (alanyi jelentés). Átmeneti esetek is előfordulnak, vö. a mondattal: Az erjesztett méz ízletesebb Užp. Itt érthetjük úgy, hogy két különböző mézfajtát hasonlítanak össze, de gondolhatunk arra is, hogy ugyanazt a tárgyat hasonlítják össze különböző körülmények között. 3. Nem összehasonlító — eliatív jelentés § 11. E jelentésben a felsőfokú melléknevek a tárgy tulajdonságának nagyobb mértékét fejezik ki ahhoz a tárgyfajtához képest, amilyenek az ilyen tárgyak általában. Mivel a második objektum vagy az összehasonlítási szempont nem megha- 54 tározott, ezért a tárgyak meghatározott összehasonlítása sem lehetséges. Így az ilyen jelentésű felsőfokú melléknevek jelentős részben elveszítik az alapfok kategóriájára jellemző vonást — a tárgyak összehasonlító elemét. Ezért jelentésüket eliatívnak nevezzük. § 12. Az eliatív jelentésű felsőfokú melléknevek határozatlan elkülönítő funkciót tölthetnek be, például: Egy élesebb szemű megfigyelő észrevette volna Steponas külsejében a lakájokra jellemző bizonyos vonásokat Myk-Put S 106. És sokáig álmodozott és gondolkodott esténként a legényről, nehéz sorsáról. Mélyen átérezte nyomorúságos helyzetét... Délután pedig [...], apja tudta nélkül, titokban ételből is ízletesebbet, italból is édesebbet küldött neki apja asztaláról... Krėv DŠP 54. A jobb példákból kell tanulnunk, nem a rosszabbakból Leninas R XIII 398. A Venta áradni kezdett, és a víz már elöntötte az összes mélyebben fekvő helyet Vks. Ha az elkülönített tárgyat hangsúlyozni, ismertként megjelölni akarjuk, az ilyen felsőfokú melléknévhez gyakran még határozott ragot is kapcsolunk, vagy teljes egészében nem összehasonlító határozott alakra cseréljük. Az így, felsőfokkal elkülönített tárgy hangsúlyozása, illetve általában a felsőfokú alak határozott alakra cserélése az irodalmi nyelvben akkor lehetséges, ha az elkülönítő tulajdonság antonim jelentésű, vagyis ha az e tulajdonsággal bíró tárgy szembeállítható egy másik, ellentétes tulajdonságú tárggyal. Például a harmadik és a negyedik mondat melléknevei könnyen helyettesíthetők határozott alakokkal, mégpedig: A jobb példákból kell tanulnunk, nem a rosszabbakból. A víz már elöntötte az összes mélyebben fekvő helyet. Az ilyen típusú felsőfok határozott alakja például az alábbi mondatban lehetséges: Daubaras öreghez nemcsak a közelebbi szomszédok fordultak mindenféle tanácsért, hanem a szomszédos falvakból is Myk-Put S 207. Még markánsabb elkülönítő-elíatív jelentésük van azoknak a felsőfokú mellékneveknek, amelyek a kur névmási partikula társul, például: Hagyj valamivel hosszabb szalmát a kosárka fonásához Alv. Jonas szántotta a földeket, és a mező valamivel szárazabb magaslatait választotta Balt PV 56. § 13. Az eliatív jelentésű középfokú melléknevek bármiféle kiemelés nélkül is jelezhetik a tulajdonság nagyobb mértékét más dolgokhoz vagy ugyanazon dolog más állapotaihoz képest. Ezekben az esetekben valójában általában nem egészen teljes mértékű tulajdonságot fejeznek ki, például: Fölvetve szándékosan hagyják a szálakat, hogy a szövet mintája világosabban kirajzolódjék Sts. Idősebb korában is jól néz ki az egészséges ember Gs. Ha tágasabb a pajta, jobb, több a tárolóhely Nmn. Szénakaszáláskor gyakran csordogál víz a füves mezőn, de ha néha hevesebb eső zúdul le, a Venta hamar megárad Žem R I 91. A felkelést csak a parasztság nyerheti meg. [...] A nemesség pedig nemcsak hogy semmilyen politikai célt nem ér el, hanem úgy megsemmisül, hogy aligha játszhat majd fontosabb szerepet Litvánia politikai életében Myk-Put S 486. Arasd alacsonyabbra a rozsot, hogy alacsonyabb legyen a tarló Prng. 55 Formailag az eliatív jelentésű középfokú melléknevek ebben az esetben közel állnak a gerókas, -a, apygeris, -ė típusú melléknevek funkciójához, amelyek szintén általában nem egészen teljes mértékű tulajdonságot jelölnek. Némely szövegösszefüggésben e formák jelentése egybeesik, vö.: Staklys akkor kezdett el Mortához járni, amikor éppen szabadabb volt a malomban Vencl R III 212. Most már majdnem itt az ideje, húzom a köteleket Skp. Ezekben a mondatokban a középfokú és az apy- előtagú melléknevek a jelentés számottevő különbsége nélkül felcserélhetők. Mindazonáltal az apy- előtaggal vagy -okas, -a képzővel kifejezett tulajdonság mértéke elvontabb; az eliatív jelentésű középfokú melléknevek határozatlan, nem egészen teljes mértékű tulajdonságot kifejezve erősebb viszonyt érzékeltetnek más dolgokhoz vagy ugyanazon dolog más állapotaihoz. § 14. Amint a példák mutatják, az eliatív jelentés a középfok összehasonlító jelentéseiből fejlődött ki. Több példánk van a tárgyra vonatkozó összehasonlító jelentésre. A § 12 valamennyi eliatív jelentésű középfokú példája közvetlen kapcsolatot mutat a tárgyra vonatkozó összehasonlító jelentéssel: a dolog tulajdonságának határozatlanul nagyobb mértékét az adott fajtájú más dolgokhoz viszonyítva fejezi ki, amilyenek azok rendszerint lenni szoktak. A § 13 példáiban mind az alanyra, mind a tárgyra vonatkozó összehasonlító jelentéssel való kapcsolat felismerhető, vagyis az eliatív jelentésű középfokú melléknevek ebben az esetben általában nem egészen teljes mértékű tulajdonságot fejeznek ki egyrészt az adott fajtájú más, határozatlan dolgok, másrészt ugyanazon dolog más, határozatlan állapotai viszonylatában. Átmeneti esetek az eliatív és mindkét összehasonlító jelentés között is találhatók, például: A zömök ló alkalmasabb a munkára (egy nem zömök lóhoz képest, vagy általában?) Svn. Akinek az egész portája az utca egyik oldalán volt, annak, úgymond, szélesebb (a falu többi portájához képest, vagy általában?), az a lakóházat és a csűröket az udvar két oldalára építette Vaižg DD 36. Temess el egy disznótorost, Petreli – mondta [Gorys] –, erősebb leszel (mint most, vagy általában?) Žem R I 185. Az eliatív jelentésű középfokú melléknevek szintaktikai funkcióikban különböznek az összehasonlító jelentésű melléknevektől. A tárgyra és az alanyra vonatkozó jelentésű középfokú melléknevekre a névszói állítmányrész funkciója jellemző. Az eliatív (nem összehasonlító) jelentésű középfokú melléknevek rendszerint jelzőként szerepelnek. A szintaktikai funkció megváltozása feltehetően az összehasonlító elem gyengülését, és ezzel együtt az eliatív jelentés középfokú összehasonlító jelentésekből való kialakulását idézte elő. § 15. Meg kell jegyezni, hogy az eliatív jelentésű középfokú melléknév ugyanazon melléknév nem összehasonlító alakjával együtt a felsőfokéhoz közeli jelentést kap, és egy határozatlan tulajdonság igen nagy mértékét fejezi ki. Az ilyen szerkezetek a žemaitiai nyelvjárásra jellemzők; különösen gyakran használták őket a 19. századi žemaitiai írásokban, például: Aztán azon a hegyen mély, még mélyebb négyszögletes gödröt hagytak hátra vagy ástak ki, és oda fahasábokból vagy kövekből készült keretet helyeztek Dauk B 195. Itt kinyitotta a ládáit, ládikáit, amelyek különféle, egyre különfélébb, finom, egyre finomabb, májjal vagy sült hússal töltött, illato- 56 illatú, [...] régi sör, régebbi, erős, erősebb Dauk B 54. Sűrűt, sűrűbbet főz a lombból, de a család nem eszi meg Šts. Két tulajdonság összehasonlítása felsőfokú melléknevekkel kifejezve § 16. A középfokú mellékneveket két, ugyanazon dologra vagy bizonyos szempontból egymáshoz közel álló dolgokra jellemző tulajdonság összehasonlítására is használják. Mindkét tulajdonságot középfokú alakok fejezik ki, és kölcsönösen függenek egymástól. Ezeket a középfokú mellékneveket rendszerint páros kötőszókkal vagy nyomatékosító partikulumokkal használják, például: Minél inkább fejlődnek a nagy gyárak és üzemek, annál gyakoribbak, erősebbek és elszántabbak lesznek a munkássztrájkok, tehát minél nagyobb a kapitalizmus elnyomása, annál jelentősebb a munkások közös ellenállása Leninas R II 87. Minél apróbb a mag, annál termékenyebb Ds. Minél falánkabb az állat, annál kövérebb PnmP. Minél nehezebb a munka, annál édesebb az álom Jrb. Minél sűrűbb az erdő, annál jobb az építkezéshez a fa, mert az ilyen fenyők mindig sudárak Pd. A mi gyerekünk minél nagyobb, annál butább Jrb. A középfokú melléknevek ilyen használata két, eliatív jelentésű középfokú melléknévvel kifejezett összehasonlítás összekapcsolásából áll. Például a következő mondatban: Minél nehezebb a munka, annál édesebb az álom valójában nem a munka nehézségét hasonlítják össze az édes álommal, hanem más munkákkal, általában véve. Bizonyos szavakkal bővített középfokú melléknevek § 17. A középfokú mellékneveket határozószókkal, névmásokkal, valamint határozói és névmási partikulumokkal használják. Néhány, középfokú melléknevek mellett álló névmás, határozói és névmási nyomatékosító partikula csak bizonyos fokjelentésekre jellemző, és segít azok elkülönítésében és meghatározásában. Amint azt korábban már említettük, a dar partikula segít az alanyt kiemelő jellegű jelentés meghatározásában. Ez a partikula a tárgyat kiemelő jellegű jelentést is erősíti, és ezzel jelöli azt, például: Bátor volt Šarūnas, de Šviedrys még bátrabb; éles volt Šarūnas kardja, de Šviedrysé még élesebb; gyors volt Šarūnas lova, de Šviedrysé még gyorsabb Krėv DŠP 51. Így a dar partikula a kiemelő jellegű tárgyak összehasonlításának jelölője. A tárgy tulajdonságának mértékét csökkentő nyomatékosító partikulákkal álló középfokú melléknévnek rendszerint viszonyító jellegű, a tárgyak összehasonlítását kifejező jelentése van, például: Nem sokkal idősebb nálam Jrb. A nőké csak kevéssel volt változatosabb öltözet Dauk B 39. A rámutatott tárgyat és tulajdonságot nem meghatározó névmásokkal használt középfokú melléknevek eliatív jelentésűek, például: 57 Az ilyen, a tavaszi melegre váró napokon a gondok által gyötört bagynai parasztok más falvakból is elkezdtek egymáshoz látogatni, különösen ha távolabbi helyekről valamilyen szokatlanabb hír jutott el házaikba Myk-Put S 159—160. Azon az estén akadozva folyt a beszélgetés, érdekesebb témát nem érintettek Myk-Put S 323. Neki akármit nem adhatsz, mindig valami tisztább kell (tejföl, vaj) Sml. A felsőfokú alanyra utaló jelentés jelölői a kas kartas határozószói szerkezet és a vis nyomatékosító határozószó, például: Úgy tűnt, hogy egyetlen felhő sem volt az égen, az eső pedig sehonnan sem jött; előbb aprón, lassan, egyre sűrűbben kezdett igazán zuhogni Žem R I 202. Eközben az idő javult. A felhők észak felé úsztak, egyre nagyobb tisztásokkal Myk-Put S 212. A felsőfokú melléknevek, amelyeknek nincs fokjelentésük § 18. Egyes középfokú melléknevek jelentése a mai irodalmi nyelvben eltolódott — már nem a tulajdonság nagyobb mértékét jelölik, például: paskesnis,-ė ‘utána következő’, vėlesnis ‘később következő’. Ennek a melléknévnek nincs alapfokú alakja, ezért nehezebb volt megőriznie a fokozati jelentést is. Az irodalmi nyelvben fokozati jelentése már a tolėsnis, -ė ‘tovább következő’ középfokú melléknévnek sincs. A szovjet nép erői a dolgozók jólétének további növelésére irányulnak tsp. Új, a fokozati árnyalat nélküli, eltolódott jelentése van a képletes értelemben használt szavaknak is, például: mažesnis, -ė ‘engedékeny’. — Nos, hát nem lehet ott. Eleget szenvedett, és Kafrė azt akarta, hogy engedékenyebb legyen Žem R I 83. Az ilyen, fokozati jelentésüket elvesztett középfokú melléknevek száma a mai irodalmi nyelvben csekély. § 19. Az alapfokú alakból, általában középfokú határozószókkal képzett körülíró (analitikus) középfokú alakok a mai litván irodalmi nyelvben ritkán használatosak. Gyakrabban fordulnak elő ilyen alakok az olyan mellékneveknél, amelyeket nem szokás fokozni. Ezeket az alakokat a ne tagadószót tartalmazó kifejezésekben is használják, például: Mocskosabban már nem jöhetett [a gyerek] Skp. Futós az én fekete bogyóm, de nem kevésbé futós a leányka szeme Šint. A kissé felsőbb fok § 20. A melléknevek kissé felsőbb foka az összetett -ėlesnis,-ė képzővel képződik. A -ėl- formáns a kicsinyítő melléknevek, az -esn- pedig a felsőfok képzője. Így képzésük szerint a kissé felsőbb fokú alakok kicsinyítő felsőfokú melléknevek. Jelentését tekintve a kissé felsőbb fok sem lényegében új fok. kissé, valamivel nagyobb mértékű tulajdonságot fejez ki a másik összehasonlított tárgyhoz, a más tárgyak szokásos állapotához, illetve ugyanazon tárgy másik állapotához képest. Így a kissé felsőbb fok a felsőfoktól csupán a jelölt tulajdonság kisebb mértékében különbözik; egyébként nem különbözik 58 A tulajdonságok meghatározásának módja miatt az első, kisebb fokozatnak tekinthető a felsőfokhoz képest. A felsőfokú és a még felsőbb fokú mellékneveknek egyaránt három fő jelentésük van: a tárgyra vonatkozó összehasonlító, az alanyra vonatkozó összehasonlító és az eliatív jelentés. A tárgyra vonatkozó jelentésű, még felsőbb fokú melléknevek rendszerint az összehasonlítás viszonylagos jellegén keresztül fejezik ki a dolog nagyobb mértékű tulajdonságát, például: Geniulis testmagasságra kisebb termetű volt az igazgatónál Dov DĮN 165. Jonas idősebb volt nálam Jabl R I 207. Én magam semmit sem értek, és [a férjnél] alacsonyabb vagyok, hát ez nem illik a férjhez Ds. Példák az alanyra vonatkozó összehasonlító jelentésre: Ha meg lett volna hányva-vetve, legalább eszesebb lett volna Jabl R I 319. Miután bevettem a gyógyszert, mindjárt jobban lettem Rgv. Példák az eliatív jelentésre: Vegyél néhány vékonyabb hasábot, hamarabb begyullad Ds. A truputį szóval bővített, még felsőbb fokú melléknevek jelentése nem változik, vö.: A felesége egy kicsit alacsonyabb nála Ds. Ma a betegem már egy kicsit jobban van Ob. A még felsőbb fokú melléknevek igen elevenek a keleti aukštaitiai nyelvjárásokban. Ezekből a nyelvjárásokból kerülhettek be az irodalmi nyelvbe. Felsőfok § 21. A felsőfokú melléknevek azt mutatják, hogy az általuk jelölt dolgok rendelkeznek a tulajdonság legnagyobb mértékével, összehasonlítva az összes többi dologgal. A mai irodalmi litván nyelvben a felsőfok két jelentése különíthető el: a tárgyi összehasonlító és a nem összehasonlító — elatív jelentés. 1. Tárgyi összehasonlító jelentés § 22. A tárgyi összehasonlító jelentésű felsőfokú melléknevek azt jelölik, hogy egy bizonyos csoportba tartozó dolgok közül egy dolog rendelkezik a tulajdonság legnagyobb mértékével. A dolog tulajdonságának legnagyobb mértékét kifejezve az ilyen jelentésű felsőfok az általa jelölt dolgot az első helyre emeli, ezáltal elkülöníti az összehasonlított vagy csak gondolatban számításba vett dolgok összességétől. A tárgyi összehasonlító jelentésű felsőfokú melléknevek az už, iš, tarp elöljárószókkal és a visas, -a névmással alkotott szerkezetekben, elkülönítő genitivusszal, a katras, kuris névmásokkal és a kur határozószóval használatosak, de bármilyen megkülönböztető szó nélkül is kifejezhetők, pl.: Stašys, aki közülük a leggyanakvóbb volt, fenyegetést érzett Dimšelė szavaiban Myk-Put S 72. Eglė a legboldogabb az összes meny közül, nem hullat keserű könnyeket Ner P I 269. A Raibukė tojik a legtöbbet az összes [tyúk] közül Gs. De a nemzetség összes híres férfija, mindazok közül, akik Merkinė magas várában ültek, a leghíresebb az öreg Mykis nemes volt Krėv DŠP 24. Ott, ahol a sebes Merkys zöld réteken, égereseken, bokros lejtőkön át hömpölyögve viszi tiszta vi- 59 zét a széles Nemunėlisbe, ott magas és meredek hegy áll, az összes hegy közül a legmagasabb, rajta pedig (áll) a vár, a híres Merkinė, az összes vár közül a legerősebb Krėv DŠP 22. — Jól van, megbocsátom neki a bosszút — felelte Saulys —, de az emberei megölték azt a férfit, aki a legközelebb állt hozzám Krėv DŠP 125. Ahol a legrosszabb a munka, amit senki sem akar elvégezni, mindenki azt a kis mindenes fiút taszigálja Žem R II 374. Aki a legfiatalabb, mindenkinek a legkényelmesebb, az az én legénykém (dal) Jrb. Jó szomszéd volt Daubaras. Az egész faluban ő volt a legszorgalmasabb és legbölcsebb Myk-Put S 406. A gazda előhúzta a fészerből legjobb szekerét, vas tengelyekkel és rugós üléssel Balt PV 72. Íme, földem! Számomra ő a legszebb. Felnevelt, vigasztalt engem Miež ML 10. A legidősebb vidáman táncol ki a hullámokból, táncol a második is, sietve öltözik. Eglė csak a legfiatalabb, még mindig a vízben van: fehér arcát mossa, hal módjára ficánkol Nėr P I 256. 2. Nem összehasonlító — elatív jelentés § 23. Az elatív jelentésű felsőfokú melléknevek a dolog tulajdonságának felfokozott, igen nagy, meghatározatlan mértékét fejezik ki. Az összehasonlítás mozzanata ebben az esetben, mondhatni, teljesen eltűnik; ez a jelentés nem tartalmaz megkülönböztető elemet sem. Ennélfogva az ilyen típusú felsőfokú melléknevek részben szintén kilépnek a fokozás kategóriájának határai közül. Funkciójuk szerint közel állnak a szubjektív jelentésű kicsinyítő formákhoz, természetesen csak kedveskedő árnyalatuk nincs, pl.: Mindenféle szörnyalak, akár a pokol szellemei, körös-körül száguldoztak, minden elképzelhető legrettenetesebb vadállat alakjában, mindenfelől rémítgették, farkasként üvöltöttek, kígyóként sziszegtek, kutyaként ugattak Bil R 108. Vőlegénykém, úgy látom, a legjobb embernek bizonyulsz; szereted majd a feleségedet, és öregkoromban nem rugdosol, mi is szeretni fogunk téged... végtelenül Žem R I 126. Leírhatatlanul gyönyörű volt. Egyetlen apró fehér felhő sem volt az égen Bil R 69. — Ó, hogy vertek, de hogy vertek! — folytatta az emlékezést a múltba révedve az öreg, ősz fejét ingatva. — A legcsekélyebb apróságért is patakokban folyt a vér Bil R 72. Gyere holnap kakaskukorékolás táján, megrakom az egész szekeret a legkiválóbb, szarvkeményre szárított anyaggal Žem R I 173. Még a legkeményebb tél is fél a tavasztól Rk. Ha az elatív jelentésű felsőfokú melléknevek egy dolog jellemző tulajdonságát fejezik ki, könnyen helyettesíthetők a megfelelő jelentésű határozott névmási alakokkal, pl.: Mint forgószél süvített, mint vihar zúgott, mint három mennydörgés dördült — a legmagasabb (=magas), a legsötétebb (=sötét) hegyeken, sötét erdőkön, sík mezőkön, széles réteken át forgószélként repült, szállt a hang: — Tizenhárom év múlva mindent eszetekbe juttatok! Krėv DŠP 72. Legdrágább apám (=drága apám), mivel vétkeztem ellened úgy, hogy ilyen pokolba taszítottál?! Žem R I 88. Ezekben a legszebb (=szép) nyári időkben minden madárka kikölti fiókáit BM 431. Fussatok, fussatok, folyóink a legmélyebb (=mély) tengerbe! És zengjetek, dalaink, a legszélesebb (=széles) tájakon! Mair R 60 I 124. — Legkedvesebb húgocskám (= kedvesem), főztél ma valamit? Pokolian éhes vagyok LzP I 97. § 24. A mai irodalmi nyelvben ritkán használatosak az alany jelentésű felsőfokú melléknevek. Csak emlékezetes esetekben mondhatjuk: Ma ő a legjobb. Más szavakkal kibővített felsőfokú melléknevek § 25. A felsőfokú mellékneveket gyakran bővítik mutató névmásokkal és azok megkövült, nyomatékosító partikula szerepét betöltő ragozott alakjaival, valamint ugyanannak a melléknévnek a nem fokozott alakú többes számú birtokos esetével. A tárgyi összehasonlító jelentésű felsőfokú melléknevekkel a mai irodalmi nyelvben gyakrabban használatosak névmások és azok ragozott alakjai: mind közül8, maga, amelyik. Ritkábban fordul elő a nem fokozott alak többes számú birtokos esete, vagy az leginkább szócska. Az említett névmások és ragozott alakjaik felerősítik a melléknevek felsőfokát, ezért az ezekkel a szavakkal alkotott alakot mind közül legfelsőbb foknak nevezik, például: Ő mind közül a legjobb tanuló Jabl R I 206. Az ő dalocskáik olyanok, mint a fülemüléké, tehát mind közül a legcsengőbbek Krev LD 165. A tarlón lépkedek a lehető legóvatosabban, mint kő közt a gúnár, sarkamra lépek, oldalra teszem a lábam, ujjaimat szorosan összezárva, és mindig úgy teszem le, hogy a legélesebb tarlótüske a sebes ujjaim közé fúródjon Balt PV 113. A lehető legszázszorszebb, a lehető legszebb — a te paripád JV 198. Ez a harmadik, a legfiatalabb a fiatalok között, kinyitotta a kaput és kikísért BsO 211. Tavasszal az idő a legdrágább mind közül Ds. A nyelvjárásokban a felsőfokú mellékneveket még a pervis szóval is kibővítik, továbbá a per nyomatékosító partikulával is használják, például: Pervis: a legnagyobb lusta — a Pramėnėsből való gyerek. Kiš. Az okosabb fivérek a legjobb lovakat kapták, a bolondnak pedig a legrosszabbak közül is a legrosszabb jutott (ps.) Prng. Az elativusi jelentésű felsőfokú melléknevek nem bővíthetők a pats, visų, užvis, pervis szavakkal, mivel ezek az összehasonlítási elem jelölői. Az ilyen típusú melléknevek a kuo nyomatékosító partikulával, valamint ugyanannak a melléknévnek a nem fokozott alakú többes számú birtokos esetével használhatók, például: A lehető legjobb szerencsét kívánom neked Up. Nőjetek, lenek, a lehető legnagyobbra, hozzatok a lehető legszebb virágokat NS 45. Kazimierasnak mindenféle könyvecskéje van, azokban dalocskák vannak — szépek a legszebbek Žem R I 31. § 26. A pats,-i névmásból, valamint a visas,-a névmás többes számú birtokos esetéből, a visų alakból, valamint a melléknévi névmással ellátott melléknévből képzett leíró (analitikus) felsőfokú alakok a mai litván irodalmi nyelvben- 8 A žemaitiai nyelvjárásban a visų helyett a vis egyes számú eszközhatározói esetét használják: Később a juhok voltak számukra minden állat közül a leghasznosabbak, mert nemcsak ruházatot, hanem élelmet is adtak nekik Dauk B 31. 61 az irodalmi nyelvben nem honosodtak meg igazán. Jelentésük szempontjából közel állnak az ugyanazokkal a névmásokkal alkotott felsőfokú mellékneves szerkezetekhez9, vö.: Ó, a legjobb és leghosszabb gerendákat nagy pénzért adják el hajóépítésre Balč HP 203—204. Itt vannak a mi közös, legrosszabb rozskáink Jabl R I 213. A litván nyelvben vannak olyan szerkezetek is, amelyek a fokozatlan alak ragozott formáinak ismétléséből, illetve a fokozatlan alakból és kicsinyítő, valamint határozószói formákból állnak. Egy tárgy valamely tulajdonságának elvontan nagyon nagy mértékét fejezik ki, más tárgyakkal való összehasonlítás nélkül, például: Ó, hiszen eljön a nap, amikor többé nem dörögnek az ágyúk. És a világnak is elég lesz a véres szégyenből. A jövőt látom, karomon kisgyermekkel, világos, világos szemekkel és az öröm mosolyával Ner P I 113—114. Zöldeskék, zöld bogyók Er. Bizony a talpak nagyon jók Pc. A rozskenyér zöldes-zöld volt Grž. Az ilyen jellegű szerkezetek fokozatlan jelentésük miatt már nem tartoznak a fok kategóriájához. § 27. A mai litván irodalmi nyelvben a fok kategóriája még meglehetősen erős. Jellemző, hogy a szuffixumos fokformákat – mind a középfokot, mind a felsőfokot – nem szokás körülíró (analitikus) összehasonlító formákkal helyettesíteni. A fok kategóriájának deformációja a litván nyelvben belülről megy végbe: maguknak a fokformáknak az összehasonlító eleme gyengül, a fokozatlan (elatív) jelentések pedig más formák és szerkezetek jelentéseihez közelednek. § 28. Nem minden melléknév fokozható. Amint korábban megjegyeztük, egy tulajdonság bizonyos fokozatait csak minőségi melléknevek fejezhetik ki. A viszonyjelölő melléknevek nem fokozhatók; például a litván irodalmi nyelvben nincsenek fokformái az ia-tövű képzett alakoknak: medinis, -ė, pernykštis,-ė, baltakartis,-ė stb. Kivételt képeznek az összetett -utinis,-ė képzővel alkotott származékok; ezeknek használatos a felsőfoka, például: A burzsoázia a legszélsőségesebb intézkedésekhez folyamodik, hogy megállítsa a történelem feltartóztathatatlan menetét, és késleltesse elkerülhetetlen pusztulását tsp. Nem minden minőségi melléknévnek vannak fokformái sem. Ez a melléknév jelentésétől és a szövegkörnyezettől függ. Például bizonyos, helyzetet vagy állapotot kifejező melléknevek nem fokozhatók: kniūbsčias, -ia, stačias, -ia, gulūs (medis), trakni (šiaudai), gyvas, -á 'nem halott', išvirkščias, -ia, basas, -à, baluotas, -a, kailinėtas, -a 'bundába öltözött', pėsčias, -ia, baužas, -à, bergždžias, -ia, versinga, nėščia, dvynas, -à stb. A tárgy állapotát jelölő, átvitt értelmű mellékneveknek sem lehet fokuk, például: juodas, -à ’vetetlen’ jelentésben: Juodas pūdymas Skp; juodas, -à ’tejföllel nem fehérített, nem lezárt’ jelentésben: Juodus grybus (tejföl nélkül) valgiau Šts; apvalūs, -i ’egész, teljes’ jelentésben: Užkaisk apvalių ropių (nem felvágott) Klp. Fokformáik nincsenek továbbá azoknak az átvitt jelentésű mellékneveknek sem, amelyek bizonyos névmásokhoz állnak közel, például: apvalūs, -i ’egész, teljes’ jelentésben: Kailinius išdėvėjau 9 Plačiau žr. A. Valeckienė, Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas. — „Literatūra ir kalba“, 2, 228—229, Vilnius, 1957. 62 éveken át Krkl. Nem szokás fokozni bizonyos színeket jelentő mellékneveket, amelyek általában az állatok szőrének színére utalnak, például: fakó, deres (ló), sárgásszürke, sárga (marha), valamint csíkos (szövet), bár a dalokban előfordulnak e melléknevek fokozott alakjai. A főnevekből képzett minősítő melléknevek sem fokozhatók mindig. Például az -iškas, -a képzős melléknevek fokozása nem lehetséges; ezek az -inis, -ė képzős melléknevekhez hasonlóan a tárgy fajtáját jelölik: húsos (étkezés), tejes (leves), férfi (ing), vászon (szövés) stb. Nemigen alkalmasak fokozásra azok a főnévi eredetű melléknevek sem, amelyek valamely anyag teljes felületen való jelenlétét jelentik, például: lisztes, penészes. Rövidítések Alv — Alovė, Daugai járás. Balč AŽ — J. Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül, fordította J. Balčikonis, Kaunas, 1947. (A számok az oldalszámokat jelölik.) Balč HP — V. Haufas, Pasakos, vertė J. Balčikonis, Vilnius, 1956. (Skaitmens rodo puslapius). Balt PV — J. Baltušis, Parduotos vasaros, Vilnius, 1958. (Skaitmens rodo puslapius). Baran AŠ — A. Baranauskas, Anykščių šilelis, Vilnius, 1949. (Skaitmens rodo puslapius). Bil R — J. Biliūnas, Raštai, Kaunas, 1947. (Skaitmens rodo puslapius). BM — Litauische Mundarten, ges. von A. Baranowski, Band I: Texte aus dem Weberschen Nachlass herausgegeben von F. Specht, Leipzig, 1920. (A számok az oldalszámokat jelölik.) BsO — Ožkabal(ių) dainos, Surinko J. Basanavičius, Shenandoah, Pa. 1902. Du tomai. (Skaitmens rodo dainos numerį). d. — dal Dauk B — Budą Senovės — Lietuwių Kalnienų ir Žamaitiu îszraszę Pagal Sengowes Rasztų Jokyb's Łaukys, Petropilie, 1845. (A számok az oldalszámokat jelölik.) Dglš — Daugėliškis, Ignalina járás. Dov DIN — J. Dovydaitis, Dideli įvykiai Naujamiestyje, Vilnius, 1953. (Skaitmens rodo puslapius). Dr — Darbėnai, Kretinga járás. Ds — Dusetos Ėr — Ėriškiai, Ramygala járás. gr. — ógörög nyelv Grz — Gruzdžiai, Šiauliai járás. Grž — Grūžiai, Joniškėlis járás. Gs — Geistarai (Didvyžiai), Vilkaviškis járás. ide. — indoeurópai nyelvek Ign — Ignalina Jabl R I — J. Jablonskis, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1957. (Skaitmens rodo puslapius). JD — Antanas Juškėvičė által lejegyzett litván dalok, 3 kötet, Kazany, 1880, 1881, 1882. (A szám a dal sorszámát jelöli). Jnšk — Joniškėlis Jrb — Jurbarkas 63 JV — Antanas Juškevičė által lejegyzett és Jónas Juškevičė által kiadott litván lakodalmi dalok, Petropylė, 1883. (A szám a dal sorszámát jelöli). Jž — Jūžintai, Dusetų járás. Klp — Klaipėda Kp — Kupiškis Krėv DSP — V. Krėvė, Dainavos šalies senų žmonių padavimai, Vilnius, 1957. (Skaitmens rodo puslapius). Krėv LD — V. Krėvė-Mickevičius, Dainavos krašto liaudies dainos, Kaunas, 1924. (Skaitmens rodo puslapius). Krkl — Karklėnai, Varnių járás. Krš — Kuršėnai Krt — Kartena, Kretingos járás. Krtv — Kurtuvėnai, Šiaulių járás. Leninas R — Vlagyimir Iljics Lenin (1870—1924), műveinek fordításai. (A szám az 1950—1955-ös kiadás köteteit és oldalait jelöli). Lp — Leipalingis, Veisiejų járás. Lš — Liškiava, Veisiejų járás. LzP I — Lazdynų Pelėda, Raštai, I, Vilnius, 1954. (Skaitmens rodo puslapius). Mair R I — Maironis, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1956. (Skaitmens rodo puslapius). Miež ML — E. Mieželaitis, Mano lakštingala, Vilnius, 1956. (Skaitmens rodo puslapius). Myk-Put S — V. Mykolaitis-Putinas, Sukilėliai, Vilnius, 1957. (Skaitmens rodo puslapius). Nėr P I — Salomėja Nėris, Poezija, I, A. Venclova szerkesztésében, bevezetővel és magyarázatokkal, Kaunas, 1946. (A szám az oldalakat jelöli). Nj — Naujamiesčio, Panevėžio r. Nmn — Nemunaitis, Alytaus r. NS — Litván dalok és énekek Északkelet-Litvániából, A. R. Niemi és A. Sabaliauskas gyűjtésében, Annales Akademiae scientiarum Fennicae, Ser. B. Tom VI (1911). (A szám a dal sorszámát jelöli). Ob — Obėliai Pc — Pociūnėliai, Šeduvos r. Pd — Padubysys, Kelmės r. Pln — Plungė Plt — Plateliai, Salantų r. PnmP — Panemunis, Pandėlio r. Prng — Paringys, Ignalinos r. ps. — mese Rdm — Rudamina, Lazdijų r. Rgv — Raguva, Troškūnų r. Rk — Rokiškis Rod — Ródūnė, Belorusz SZSZK, Grodnói terület Rz — Rozalimas, Pakruojo r. Skp — Skapiškis, Pandėlio járás Skr — Skišnemunė, Jurbarko járás skr. — szanszkrit Slnt — Salantai Sml — Smilgiai, Šeduvos járás Srv — Surviliškis, Dotnuvos járás StnD — A Žemaycziu dalai, amelyeket Symonas Stanewicze, az irodalom és a szép művészetek tanítója összegyűjtött és kiadott, Vylniuje, B. Neuman nyomdájában, 1829-ben. (A számjegy a dal sorszámát jelöli). Svm — Suvainiškis, Pandėlio járás Šts — Šatės, Skuodo járás Švnč — Švenčionys és Švenčionėliai 64 Trgn — Taurėgnai, Utena járás tsp. — szovjet sajtó Tvl — Tverėčius, Ignalina járás TŽ — Tauta ir Žodis. A Bölcsészettudományi Kar kiadványa, I—VII. kötet, Kaunas, 1923—1931. (A számjegyek a köteteket és az oldalakat jelölik). Up — Upyna, Skaudvilė járás Upt — Upytė, Panevėžys járás Ut — Utena Užp — Užpaliai, Dusetos járás Vaižg DD — Vaižgantas, Dėdės ir dėdienės, Kaunas, 1945. (Skaitmens rodo puslapius). Vdk — Viduklė, Raseiniai járás Vencl R III — A. Venclova, Raštai, III, Vilnius, 1955. (Skaitmens rodo puslapius). Vkš — Viekšniai, Akmenė járás Vlk — Valkininkai, Eišiškės járás Žem R — Žemaitė, Írások, hat kötet, Vilnius, 1956—1957. (A számjegyek a köteteket és az oldalakat jelölik). A MELLÉKNEVEK ÖSSZEHASONLÍTÁSI FOKAI A MODERN LITVÁN IRODALMI NYELVBEN ÉS JELENTÉSEIK А. А. ВАЛЯЦКЕНЕ Összefoglalás A modern litván irodalmi nyelvben az összehasonlítás két önálló foka különíthető el: a középfok és a felsőfok. Mindkét összehasonlítási fok szintetikus forma, speciális képzők segítségével jön létre. Az összehasonlítási fokok analitikus alakjai a modern litván irodalmi nyelvben viszonylag ritkán fordulnak elő. A középfok és a felsőfok jelentése között nincsenek éles határok: bizonyos esetekben a középfok felsőfoki jelentést vehet fel. A középfok jelentése a következő esetekben jelenik meg: 1) amikor egy tárgyat egy másikkal vagy más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező tárgyakkal vetünk össze; 2) amikor ugyanazt a tárgyat különböző körülmények között hasonlítjuk össze; 3) meghatározott összehasonlítás nélkül (elatív jelentés). Konkrét dolgok vagy ugyanazon tárgy különböző körülmények közötti összehasonlításának kettős jellege van: a melléknév középfokú alakja a tulajdonságot nagyobb mértékűként nevezheti meg, mint amennyit az adott tulajdonság teljessége indokol (nyomatékosító összehasonlítás); emellett csupán a tulajdonság mértéke közötti különbséget is kifejezheti két elvont tárgy, illetve ugyanazon tárgy különböző körülmények közötti összevetésekor (viszonylagos összehasonlítás). A melléknév felsőfokú alakja kifejezheti mind a minőség legmagasabb fokát más, ugyanabba a 5. Kalbotyros klausimai, IV 65 kategóriába tartozó tárgyakhoz viszonyítva, mind pedig a minőség feltétlenül magas fokát. A felsőfok a modern litván irodalmi nyelvben ritkán jelöli ugyanazon tárgy minőségének legmagasabb fokát különböző körülmények közötti összehasonlításban. A középfok és a felsőfok viszonyítás nélküli, azaz elatív jelentései a viszonyító jellegű jelentésekből fejlődtek ki. Már részben túllépnek az összehasonlítási fokok kategóriájának keretein, és szemantikailag közel kerülnek a szubjektív értékelés formáihoz, olykor még a melléknevek névmási formáihoz is. Az elatív jelentések azonban nem helyettesíthetik a fent említett formákat, és nem fedik le őket teljes egészében; használatuknak csak egyes esetei esnek egybe. Az összehasonlítási fokok alakjainak viszonyító jelentései szintaktikai funkciójukban különböznek az elatív jelentésektől: az előbbiekre inkább az állítmány névszói részének funkciója jellemző, az elatív jelentések pedig többnyire jelzőként szerepelnek. Az összehasonlítási fokok jelentéseiből kiindulva az összehasonlítási fok kategóriájának alapvető jellemzőjének a minőség fokának kifejezésekor megjelenő összehasonlító vagy viszonyító elemet tekintjük. A melléknév középfoka az už elöljárószóval és a kaip, nekaip, negu, nei kötőszókkal álló mondatokban fordul elő. A minőség legmagasabb fokát az iš, už, tarp elöljárószók és a visas, -ą névmás kombinációi, továbbá elöljáró nélküli birtokos eset, a kuris, -i, katras, -a névmások és a kur határozószó fejezi ki. A középfok és a felsőfok elatív jelentéseinek a mondatban nincs semmilyen összehasonlítási jelölőjük. A modern litván irodalmi nyelvben a viszonyszók nem képeznek összehasonlítási fokokat; egyes minősítő mellékneveknek sincsenek összehasonlítási fokú alakjaik, különösen a melléknevek egyes átvitt jelentéseinek.