Sinoniminis žodžių reikšmių aiškinimas „Lietuvių kalbos žodyne“

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A SZAVAK JELENTÉSÉNEK SZINONIMIKUS MAGYARÁZATA „LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNE“ A. LYBERIS Az akadémiai „Litván nyelv szótára” az első terjedelmes, egynyelvű, értelmező litván szótár. Nemcsak napjaink szókincsét tartalmazza, hanem a litván nyelv legrégibb írásos emlékeiből, a legfontosabb szótárakból, népköltészeti gyűjteményekből és más forrásokból átvett szavakat is. A „Litván nyelv szótárában” különösen sok a népi nyelv szókincséből, a különféle nyelvjárásokból és táji nyelvekből származó szó, valamint a szélesebb körben ismert jövevényszó. Az értelmező szótár feladata, hogy meghatározza a szavak jelentését, feltárja azok különféle jelentésbeli és stilisztikai árnyalatait, valamint nyelvi használatukat. A „Litván nyelv szótárának” első köteteit, amelyek előkészítése még a burzsoázia uralmának éveiben kezdődött, nem azzal a céllal állították össze, hogy részletesen leírják a szavak jelentését, és elemezzék valamennyi árnyalatukat. Arra törekedtek, hogy csak a legfontosabb jelentéseket emeljék ki, és azokat a lehető legrövidebben, legtömörebben magyarázzák, ehhez bőségesen használva szinonimákat és szemléltető példákat. Számos szót, például aklas, atviras, atbulas, badyti, baimė, baisus, dauba, dumdėti és másokat, kizárólag szinonimákkal magyaráztak. Ezért arra törekedtek, hogy az irodalomból és a népnyelvi beszédből a lehető legtöbb szemléltető példát közöljék, az olvasóra bízva, hogy ezekből megértse a jelentés különféle árnyalatait. Ebből a szempontból a „Litván nyelv szótárának” első kötetei sok tekintetben V. Dal, a híres orosz lexikográfus szótárára emlékeztetnek1. Mindazonáltal V. Dal orosz szótárában és a „Litván nyelv szótárának” első köteteiben egyaránt nemcsak szinonimikus, hanem leíró szójelentés-magyarázatot is alkalmaznak. Egyrészt nem minden szónak van szinonimája, másrészt nem mindig lehet szinonimákkal pontosan megmagyarázni a szavakat. Ezért az említett szótárakban sok helyen leíró módon magyarázzák a szó jelentését. A „Litván nyelv szótárának” későbbi kötetei (III—VI), amelyeket már a szovjet rendszer éveiben készítettek elő, a szavak jelentésének magyarázatában jelentősen különböznek az első kötetektől. 1 Vö. V. Dal saját nézetével a szójelentések magyarázatáról: «При объяснении и толковании слова вообще избегались сухия, безплодныя определения, порождения школярства, потѣха зазнавшейся учености, не придающая дѣлу никакого смысла... Передача и объяснение одного слова другимъ, а тѣмъ паче десяткомъ другихъ, конечно вразумительнѣе всякого определения, а примѣры еще болѣе поясняютъ дѣло. Толковый словарь живого великорусскаго языка, Владимира Даля, томъ первый, С.-Петербургъ, Москва, 1880, р. XXII. 199 Arra törekednek bennük, hogy kitágítsák a szómagyarázat határait, aprólékosabban és részletesebben vizsgálják meg a szavak jelentéseit és árnyalatait, valamint különválasszák és kiemeljék a frazeológiai szókapcsolatokat, ehhez a szómagyarázat szovjet lexikográfiai módszereit alkalmazva. Első helyre a leíró szómagyarázat kerül, amely lehetővé teszi a szavak szemantikájának szélesebb körű és pontosabb feltárását. Néhány szó magyarázata azonban továbbra is a megfelelő, az irodalmi nyelvben széles körben ismert és használatos szinonimákkal történik. Felmerül tehát a kérdés: mikor alkalmazható a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban a jelentések szinonimákkal történő magyarázata? Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy egyelőre a lexikai szinonimák érdekelnek bennünket, a grammatikai szinonímiával, vagyis a szavak különféle alaki és egyéb változataival nem foglalkozunk, például: kuoka ir kuokas, gedulas ir gedulys, brolybė ir brolystė, gyvulys ir gyvolis stb., mivel ez az eszme pontosításához szinte semmi újat nem ad, a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban pedig többnyire utaló módon magyarázzák, például: gyvolis, dial. (nyelvjárási) jelöléssel ellátva, a žr. (lásd) jelzéssel a gyvulys szóra utal. Ha mindkét változat egyformán elterjedt, és az irodalmi nyelvben egyik sem élvez elsőbbséget a másikkal szemben, akkor az egyik (az ábécérendben korábbi) kap meghatározást, a másikat pedig csupán az elsővel magyarázzák, például: gaiveliosis, -iojasi, -iojosi gaivelėtis. Más a helyzet a lexikai szinonímiával. Itt nem olyan kettős szóalakokról van szó, amelyek bizonyos képzőelemekben különböznek, hanem eltérő hangalakú, de azonos vagy közeli jelentésű szavakról, amelyeket bizonyos jelentésárnyalatok jelölésére vagy stilisztikai okokból használnak. A „Lietuvių kalbos žodynas” a lexikai szinonimákat két esetben használja a szavak magyarázatára: 1) a leíró meghatározás segédeszközeként, és 2) önálló magyarázó eszközként. A szinonimák leggyakrabban a leíró meghatározás segédeszközeként szolgálnak. Ilyenkor először leíró módon meghatározzák a szó jelentését, majd (pontosvessző után) több-kevesebb szinonimát adnak meg; például a gabalas szót előbb leíró módon, „egy tárgy különálló része”-ként határozzák meg, majd hozzáfűzik a szinonimákat: luitas, lustas, grumulas. Hasonlóképpen határozzák meg a kampas szót is: „hely, ahol két vonal, sík, fal vagy tárgy találkozik”, majd hozzáteszik a kertė szinonimát. A szinonimák kiegészítik a jelentés leíró meghatározását, amely olykor meglehetősen rövid és tömör, és megmutatják, hogy ugyanarra a dologra más szavakat is használnak; ezek jelentésének magyarázatát az olvasó a megfelelő szócikknél is megkeresheti. Elképzelhető, hogy az olvasó jobban ismeri a megadott szinonimák jelentését, mint a magyarázó szóét, ami segíthet neki a magyarázott szó jobb megértésében is. Magától értetődik, hogy egy szót egy másikkal magyarázni nem mindig lehet pontosan és helyesen, hiszen kevés olyan szó van a nyelvben, amelynek jelentése teljesen egybeesik egy másikéval. Ebben az esetben azonban a szinonimás magyarázat csupán kiegészítő jellegű, mert itt a szó jelentésének leíró meghatározása szolgál a magyarázat alapjául. Ha a szinonimákat önálló magyarázó eszközként használják, a szó jelentését nem határozzák meg leíró módon, hanem a magyarázott szót egyszerűen más, hozzá jelentésükben közeli vagy azonos szavakkal állítják párhuzamba. A lexikai szinonimák a „Lietuvių kalbos žodynas”-ban a következő esetekben szolgálnak önálló magyarázó eszközként: 1) szakkifejezések és szakterületi szavak magyarázatakor, például a kėltuva szakszót a közismert irodalmi szavakkal magyarázzák: galvijas, gyvulys; gorūs — kartus, aitrus, gaižus; dagà — derlius, branda; kaikinti — erzinti, pykinti, tyčiotis stb.; 200 2) elavult vagy archaizmussá vált szavak magyarázatakor, pl. az atakia szó magyarázata a kerštas („bosszú”) szinonima; ašmas — aštuntas („nyolcadik”); godonė — pagarba („tisztelet”); 3) idegen szavak, zsargonizmusok és más, az irodalmi nyelvben nem használt szavak magyarázatakor, pl. glūšas (lengyelül głuszy) — 1. süket... 2. ostoba, bolond, buta, esztelen; kačėrga (belaruszul кацапра) — piszkavas, keverő. Kivételt képeznek azok az irodalmi nyelvben nem használt szavak, amelyeknek nincs litván megfelelőjük. Ilyenkor jelentésüket körülírással adják meg, pl. karabelė (lengyelül karabela) — rövid, széles, kissé hajlított kard; 4) meg nem honosodott vagy ügyetlenül alkotott új szavak, illetve tükörfordítások magyarázatakor, pl. apystova (oroszul обстановка) — körülmény; ainis (az atainis szóból ügyetlenül képzett szó) — utód, leszármazott, fiúági leszármazott; gintuvė (K. Širvydas szóalkotása) — erőd; gerbūvis (lengyelül dobrobyt, németül Wohlsein) — jólét; išguldyti (lengyelül wykładać) — megmagyarázni, kifejteni; dangūtyra (meg nem honosodott szóalkotás) — csillagászat stb.; 5) egyes átvitt értelmű szójelentések magyarázatakor, pl. a karštas szó a „Lietuvių kalbos žodyne” átvitt jelentésekben is szerepel: 2. őszinte, buzgó, erős (karštas noras, pritarimas, karšta meilė, širdis); 3. hirtelen haragú, heves, gyors (karštas žmogus, karštas kraujas, karštas žirgas); 4. sürgős, halaszthatatlan (karštas darbas). Ezeket a szójelentéseket nehéz volna pontosabban meghatározni: a nyelvben nem eléggé határozottak, nem különülnek el önálló jelentésként, és csak abban a kifejezésben válnak világossá, amelyben használatosak. Ezért magyarázatukhoz elegendőek a szinonimák. A „Lietuvių kalbos žodyne” tehát a szinonimák mint önálló magyarázó eszközök csak a stilisztikailag színezett vagy az irodalmi nyelvben nem használt szavak magyarázatára szolgálnak. Minden más szót körülíró, rámutató vagy más módon magyaráznak. Ha ezt a szabályt figyelmen kívül hagyják, olyan hiba keletkezik, amelyet a logikában „körben forgó meghatározásnak” neveznek (pl. a gražus szó magyarázata a puikus szinonimával, ezt pedig ismét a gražus szóval magyarázva). Az ilyen magyarázatból egyáltalán nem derül ki, mit jelent az egyik és a másik szó, illetve van-e köztük bármilyen jelentéskülönbség. Egy szót csak akkor lehet egy másikkal magyarázni, ha ez utóbbinak a „Lietuvių kalbos žodyne” körülíró meghatározása van. Meg kell említeni azokat az egyéb eseteket is, amikor a „Lietuvių kalbos žodyne” nem alkalmaznak szinonimás magyarázatot: 1) az irodalmi nyelv szavait nem magyarázzák nyelvjárási, elavult, kölcsönzött vagy az irodalmi nyelvben nem használatos szavakkal; pl. a gaisas szót a „Lietuvių kalbos žodyne” először körülíróan határozzák meg: „a felkelő vagy lemenő nap okozta égpír, távoli tűzvészből eredő fénycsík”, majd (pontosvessző után) kiegészítő magyarázatként hozzáfűzik a pašvaistė szinonimát, de nem a nyelvjárási žiora, pažiora, kaisra szavakat, sem a pazaras idegen szót; a kovą szó magyarázatában nem szerepel S. Daukantas ügyetlen szóalkotása, a karmuša, és a kaliošai szót sem a purvabridžiai szóval magyarázzák, stb.; 2) a szó szerinti jelentésű szavakat nem magyarázzák átvitt értelmű szavakkal — szinonimákkal; pl. a bijoti szót nem magyarázzák a drebėti metaforikus szinonimával; a daugybė szót pedig nem az átvitt értelmű baisybė, galybė, kalnai, marios szavakkal, illetve a gyva bala, gyvas kelmas idiomákkal (galas, velnias); 3) a stilisztikai szempontból semleges szavakat nem magyarázzák kifejező, érzelmi vagy más stilisztikai árnyalatú szavakkal; pl. a gerti szót nem olyan szinonimákkal magyarázzák, mint maukti, kli aukti, riaukti, sriaubti, vempti, bizyti és hasonlók, amelyek 201 erősen pejoratív árnyalatot hordoz; a arklys szót nem a žirgas szóval magyarázzák, mivel az utóbbi jó, rendszerint hátaslónak való lovat jelent, amelyet gyakran említenek a népdalok. A valamilyen expresszív-emocionális árnyalatot hordozó szavak stilisztikai szempontból semleges szavakkal, azaz szinonimákkal magyarázhatók. Ez azonban nem mindig elegendő – olykor az értelmezett szó expresszív-emocionális árnyalatát is meg kell adni, a szinonimikus magyarázatot leíró jellegűvé kell bővíteni. Például a milžiniškas szót a labai didelis szavakkal magyarázzák – a didelis szinonimához hozzáteszik a labai minősítést. Hasonlóképpen magyarázzák a geisti szót: labai norėti; a kimšti szót: godžiai ir daug valgyti stb. Ezt a magyarázási módot szinonimikus-leíró jellegűnek nevezhetnénk, mivel itt az egyik szót egy másik, rendszerint tágabb jelentésű szóval magyarázzák, kiegészítve az értelmezett szó jelentésbeli vagy stilisztikai árnyalatára utaló szóval. A szinonimák jelentésárnyalatai nem mindig határozhatók meg könnyen, noha a szövegösszefüggésből érezhetők. Különféleképpen nyilvánulhatnak meg: 1) valamely tulajdonság fokozata szerint, pl.: baisus, išgąstingas, siaubingas; 2) a jelentés terjedelme szerint, pl.: az artimas szó jelentése tágabb, mint szinonimájáé, a gretimas szóé; 3) a konkrétság vagy az elvontság fokozata szerint, pl.: a daiktas konkrétabb jelentésű szó, mint a dalykas; 4) valamely jelentésbeli sajátosság szerint, pl.: a daina bármilyen kisebb vokális-zenei műalkotást jelöl, amelyet kórus vagy egy személy ad elő, szinonimája, a giesmė pedig hasonló műfajú, ünnepélyes műalkotást jelent. Az ilyen és hasonló szinonimákat a „Lietuvių kalbos žodynas” szinonimikus-leíró módon magyarázza. A szavak jelentésbeli közelségének és hasonlóságának fogalma meglehetősen viszonylagos: ami az egyik ember számára közelinek vagy hasonlónak tűnik, az a másiknak akár különbözőnek is látszhat. A szinonimák jelentésbeli közelségét olykor igen tág értelemben fogják fel. Például az életveszéllyel járó, nem helyénvaló drąsa valaki szerint beprotybė lehet, a szülők gyermekeik iránti lepinimas pedig nevezhető azok gadinimas szavával. Nyilvánvaló, hogy ezek között a szavak között nincs semmiféle szinonimikus kapcsolat. Ez csupán a szavak jelentésének helyzettől függő, lehetséges hasonlósága. A szinonimák nem egyedi vagy véletlenszerű jelentéshasonlósági eseteket foglalnak magukban, hanem a nyelvben fejlődésének hosszabb időszaka alatt kialakult, állandó jelentésviszonyokat. A szavak szinonimikus viszonyának megállapítását egy bizonyos kritérium, a szavak felcserélhetősége segíti, vagyis annak lehetősége, hogy ugyanabban a szövegkörnyezetben az egyik szót a másik helyett használjuk anélkül, hogy a gondolat lényegét túlságosan megváltoztatnánk. Ahol az ilyen felcserélés nem lehetséges, ott rendszerint szinonimák sincsenek, csak eltérő jelentésű szavak. Bár ez a kritérium nem teljesen biztos, és sokan vitatják, a lexikográfiai munkában nélkülözhetetlen. A lexikográfusnak feltétlenül ellenőriznie kell, hogy a magyarázatokban megadott szinonimák helyettesíthetik-e a magyarázott szót a szövegkörnyezetben. Ha nem, akkor el kell tekinteni tőlük, mert nemcsak hogy nem segítik jobban megérteni a magyarázott szót, hanem bizonyos esetekben még félre is vezetik az olvasót. A „Lietuvių kalbos žodynas” a szinonimák kiválasztásakor éppen ezt a kritériumot követi; például a kaimenė szót így magyarázza: „állatok csoportja; banda” (a hozzáadott banda szinonima teljesen helyettesítheti a kaimenė szót). Azonos jelentésű szinonimából, vagyis olyanból, amelynek jelentése teljesen megegyezik a másikéval, kevés van a nyelvben. Ezek főként terminológiai kettős alakok és a hozzájuk közel álló szavak, pl. lėktuvas – aeroplanas, trūkumas – defektas, kepenys – jaknos stb. A nyelv nem kedveli a céltalan szavakat, amelyek nem tesznek hozzá semmi újat a gondolat pontosításához. Az azonos jelentésű párhuzamos szavak hosszú ideig tartó együttes létezése a nyelvben kényelmetlen jelenség. Idővel az egyik párhuzamos alak eltűnhet, vagy más jelentésbeli 202 vagy stilisztikai árnyalatot nyerhet; például az aeroplanas már elavult szó árnyalatát hordozza, és nem használatos minden stílusban. Mivel a litván irodalmi nyelv más nyelvekhez képest még viszonylag fiatal, jóval több benne a párhuzamos szó, mint más nyelvekben. Például párhuzamosan használják a következő szavakat: drebule – epušė, kadagys – eglis, gandras – gužutis, vieversys – vyturys, kiškis – zuikis, antinas – gaigalas, banga – vilnis, klojimas – kluonas, baslys – kuolas – mietas stb. Az ilyen típusú szinonimák minden esetben helyettesíthetik egymást. A „Lietuvių kalbos žodynas” széles körben alkalmazza őket más szavak magyarázatára; például a kiškis szót így határozza meg: „rágcsálók családjába tartozó vadon élő kisállat; zuikis” (a végén hozzáadott, egyenértékű szinonima: zuikis). A szinonimák nagy része azonban nem egyenértékű szó: még ha csak csekély mértékben is, de jelentésük vagy stílusárnyalatuk eltér. Ezért a szavak magyarázatakor óvatosan kell bánni a szinonimákkal, mert mindig fennáll a tévedés veszélye: olyan jelentést vagy árnyalatot tulajdoníthatunk a szónak, amellyel nem rendelkezik. A litván nyelvben pedig nagyon sok szinonima van. Nyelvünk szinonimikájának gazdagságát és változatosságát már Pilypas Ruigys is kiemelte. Ezt írta: „Nyelvünkben nincs hiány sem szinonimákból, sem kicsinyítő szavakból, sem melléknévi igenevekből, sem különféle dolgok megnevezésére szolgáló változó előtagokból… Ha a németek a férfira, lóra, kabátra, borsóra ugyanazt a grau szót használják, akkor a litvánok a szürke szín jelölésére különböző szavakat alkalmaznak: a férfi – žilas, a ló – širmas, a borsó – raini vagy būri. A Wie viel? kérdésre a következő szavakkal válaszolnak: keli? kiek? kaip daug? keletas? (az utóbbi élőlényekről szólva). A Grob széna esetében stambus, tűzifa esetében storos, vászon esetében kieta. A Waschen fordítása kéz esetében mazgoti, arc esetében prausti, ruha esetében skalbti.”2. A litván szókészletet megvizsgálva megállapítható, hogy a szavak nem minden kategóriája egyformán gazdag szinonimákban. Ezért a szavak jelentésének magyarázatakor nem egyforma gyakorisággal lehet szinonimikus magyarázatokat alkalmazni. A szinonimákat különösen gyakran használják az igék magyarázatakor, mivel ez a szófaj rendkívül gazdag szinonimákban. Például a lyti igének a litván nyelvben mintegy 20 szinonimája van, a valgyti igének körülbelül 25, az eiti igének pedig minden jelentésárnyalatával együtt több mint ötven. A mellékneveknek is nagyon sok szinonimájuk van. Például a „csúnya” fogalmát a litván nyelvben a következő szinonimák fejezik ki: darkus, dar gus, grasus, koktus, atšižžus, šlykštus. Az utolsó szó a csúnyaság legmagasabb fokát jelöli. A „Lietuvių kalbos žodynas” a mellékneveket különösen hajlamos szinonimákkal magyarázni. Néhány magyarázat azonban pontatlan; például a geras szót a következő szavakkal magyarázza: meilus, malonus; gailestingas; nepiktas. Mint láthatjuk, ezek jelentése nagyon eltérő; nem szinonimák (a geras nem feltétlenül irgalmas vagy nem haragos). Ezek a szavak talán alkalmasak lennének a jelentés egyes árnyalatainak magyarázatára, de az általános jelentésére nem. A főneveknek az igékhez és melléknevekhez képest jóval kevesebb szinonimájuk van. Az olyan konkrét dolgokat megnevező szavaknak, mint a žemė, vanduo, oras, saulė, medis, žolė stb., egyáltalán nincs szinonimájuk. Több szinonimája van néhány elvont főnévnek, például a baimė, džiaugsmas, noras, ginčas, daugybė szavaknak stb. A számneveknek és a névmásoknak szinte egyáltalán nincsenek szinonimáik. Ha néha előfordul szinonima e kategóriák valamelyikébe tartozó szóhoz, az csak stilisztikai, például a septintas helyett 2 Ph. Ruhig, Betrachtungen der Littauischen Sprache, Königsberg, 1745, p. 70. 203 néha archaikus szinonimát használnak: sekmas; a jis névmás helyett olykor tájnyelvi szinonimát használnak a helyi színezet megteremtésére: ãnas. Általában a szavak jelentésének magyarázatára a szinonimákat meglehetősen mértéktartóan kell használni. Két-három szinonima teljesen elegendő egy szó jelentésének megmagyarázásához. Túlzott használatuk nemcsak nem segíti elő a szó jelentésének jobb megértését, hanem néha el is homályosítja azt. A szinonimáknak ugyanis a közös jelentésen kívül, mint említettük, bizonyos – bár csekély – jelentéskülönbségeik, árnyalataik is vannak, amelyek akadályozhatják a szó jelentésének pontos megértését. A „Lietuvių kalbos žodynas” a szavak jelentésének magyarázatához a legpontosabb, jelentésükben legközelebb álló szinonimákat választja ki. A szinonimák jelentésárnyalatainak megkülönböztetésére, valamint a szavak magyarázatában való szakszerű használatukra való képesség a sikeres lexikográfiai munka fontos feltétele. A SZAVAK JELENTÉSÉNEK SZINONIMIKUS MAGYARÁZATA A „LIETUVIŲ KALBOS ŽODYNAS”-BAN А. ЛИБЕРИС Összefoglalás 1. A többkötetes „Lietuvių kalbos žodynas”-ban, amely terjedelmét és jellegét tekintve közel áll a thesaurus típusú szótárakhoz, és dialektizmusokat, archaizmusokat, kölcsönszavakat, valamint más, a mai irodalmi nyelvben nem használatos szavakat is tartalmaz, gyakrabban alkalmazzák a szavak jelentésének szinonimikus magyarázatát, mint más korszerű szótárakban. 2. A „Lietuvių kalbos žodynas” első két, a polgári korszakban előkészített kötetében gyakran folyamodtak szinonimikus magyarázathoz olyan esetekben is, amikor a szavak jelentésének körülíró meghatározása megfelelőbb lett volna. Ezt azzal indokolták, hogy a körülíró meghatározásokat állítólag gyakran nehéz megfogalmazni, zavarosak lehetnek, és nem kellően pontosak, illetve kimerítőek. Mivel egy szó más szóval való magyarázata ritkán pontos, a magyarázatokban meglehetősen sok szinonimát soroltak fel, amelyek jobban feltárták a jelentés egyes árnyalatait. Ezért a „Lietuvių kalbos žodynas” első két kötete sok tekintetben V. I. Dal orosz nyelvi szótárára emlékeztet, amelyben igen széles körben alkalmazzák a szavak jelentésének szinonimikus magyarázatát. A Szótár további köteteiben (3., 4., 5. és 6.) a szavak jelentésének magyarázatakor inkább a szovjet lexikográfiában alkalmazott jelentésmagyarázati módszerekhez igazodtak. Az irodalmi nyelv valamennyi alapszavát körülíró módon magyarázzák. Szinonimákkal csak a stilisztikai-expresszív színezetű, illetve az irodalmi nyelvben nem használatos szavakat magyarázzák (lásd alább). A szavak jelentésének rámutató magyarázati módját is alkalmazzák. 204 3. A lexikai szinonimákat a Szótár jelenleg két esetben használja: 1) a leíró értelmezés segédeszközeként, valamint 2) a szavak jelentésének önálló értelmezési eszközeként. A Szótárban a szinonimákat leggyakrabban a leíró értelmezés segédeszközeként használják. Ilyenkor először leíró módon meghatározzák a szó jelentését, majd (pontosvessző után) kisebb vagy nagyobb számú szinonimát sorolnak fel, ha vannak ilyenek a nyelvben. 4. Amikor a szinonimákat a szójelentések értelmezésének önálló eszközeként használják, leíró meghatározást nem adnak, hanem az értelmezett szót egyszerűen olyan más szavakkal vetik össze, amelyek jelentése a szinonimákéhoz közeli vagy azzal azonos. A „Litván nyelv szótára” a szinonimákat önálló értelmezésre a következő esetekben használja: а) nyelvjárási és tájszavak magyarázatakor, pl. gorus (keserű) kartus, aitrūs, gaižus; б) elavult vagy archaizmussá vált szavak magyarázatakor, pl. ataka (bosszú) kerštas; в) barbarizmusok, zsargonszavak és az irodalmi nyelvben nem használatos egyéb szavak magyarázatakor, pl. glūšas (lengyelül gluszy) 1. kurčias (süket)... 2. paikas, kvaišas, žioplas (ostoba); г) sikertelen és használatba nem került új szóalkotások magyarázatakor, pl. apvstova (oroszul: обстановка, „környezet”) aplinkybė; gerbūvis (lengyelül dobrobyt, németül Wohlsein, „jólét”) gerovė; д) bizonyos átvitt értelmű szavak, illetve nem kellően világos és önálló jelentések magyarázatakor, pl. a karštas (forró) szónak még a következő átvitt jelentései is vannak: 1. nuoširdus, uolus (buzgó); 2. staigus, ūmus (hirtelen haragú, heves); 3. skubus, neatidėliotinas (sürgős, halaszthatatlan). 5. Szinonimákkal nem értelmezik: а) azokat a szinonim szavakat, amelyek sajátos jelentésárnyalatokban különböznek egymástól, pl. a daina („dal”) szót nem értelmezik a giesmė szóval, mivel a daina általában „egy személy vagy kórus előadására szánt, kisebb terjedelmű szöveges-zenei alkotást” jelent, a giesmė pedig „ilyen jellegű ünnepélyes vokális művet”; б) azokat a szinonim szavakat, amelyek kifejezett stilisztikai vagy expresszív árnyalatokban különböznek, pl. a pluožmus („kegyetlen, vad”) szót nem értelmezik a žvėriškas („állatias”) szóval; в) a szó szerinti jelentésű szavakat átvitt jelentésű szavakkal, pl. a bijoti („félni”) szót nem értelmezik a drebėti („reszketni”) szó átvitt jelentésével; г) az irodalmi szavakat nyelvjárási, elavult, zsargonszavakkal vagy más nyelvekből átvett szavakkal, pl. a kamuoti („gyötörni”) szót a Szótár az irodalmi nyelvi varginti szóval értelmezi, nem pedig a nyelvjárási stekenti szóval vagy az átvett tėsyti szóval. 205 6. Az olyan szinonimákat, amelyek szóalkotási változatok, és jelentésük azonos, utaló módon értelmezik, pl. a nyelvjárási szóalkotási változat, guvulis, az irodalmi szóhoz, guvulys, utal. 7. A szinonimikus értelmezéseket leggyakrabban az igék és melléknevek jelentésének meghatározásakor alkalmazzák, ritkábban főneveknél, és egészen ritkán számneveknél és névmásoknál. 8. A Szótár a szavak jelentésének értelmezésére egy köztes módszert is alkalmaz, amelyet feltételesen szinonimikus-leíró módszernek nevezhetünk. Néha egy szót egy másik szinonimával magyaráznak, olyan kiegészítő szavakkal együtt, amelyek a magyarázott szó jelentésbeli és stiláris árnyalataira utalnak; például a geisti szó („erősen kívánni; sóvárogni”) a labai norėti szavakkal magyarázható („nagyon kívánni”; a norėti szinonimához a pontosító labai szó járul).