Sinoniminis žodžių reikšmių aiškinimas „Lietuvių kalbos žodyne“

LLET UV IY KiA'LTB-O TYROS KLAUSIMAIL V LIF E T-U Vi. O S. -T SR" -M. O KS LU AK FA D E M I J A A szinonimák segítségével történő szójelentés-magyarázat a „Litván nyelv szótárában” A. LYBERIS Az akadémiai „Litván nyelv szótára” a litván nyelv első terjedelmes, egynyelvű, értelmező szótára. A szótárba nemcsak napjaink lexikája került be, hanem a litván nyelv legrégebbi írásos emlékeiből, a legfontosabb szótárakból, népköltészeti gyűjteményekből és más forrásokból átvett szavak is. A „Litván nyelv szótárában” különösen gazdag a népnyelvi lexika, valamint a különféle nyelvjárási, táji szavak és a szélesebb körben ismert jövevényszavak anyaga. Az értelmező szótár feladata a szavak jelentésének meghatározása, különféle jelentésbeli és stiláris árnyalataik, valamint nyelvi használatuk bemutatása. A „Litván nyelv szótárának” első kötetei, amelyek előkészítését még a burzsoázia uralma idején kezdték meg, nem tűzték ki célul a szavak jelentésének részletes leírását és valamennyi árnyalatuk elemzését. Arra törekedtek, hogy csak a legfontosabb jelentéseket emeljék ki, és azokat a lehető legrövidebben, legtömörebben magyarázzák, ehhez nagy számban használva szinonimákat és szemléltető példákat. Számos szót, például az aklas, atviras, atbulas, badyti, baimė, baisus, dauba, dundėti és másokat, kizárólag szinonimákkal magyaráztak. Ezért arra törekedtek, hogy az irodalomból és a nép beszélt nyelvéből a lehető legtöbb szemléltető példát mutassák be, az olvasóra bízva, hogy ezekből maga is eligazodjon a jelentés különféle árnyalataiban. Ebből a szempontból a „Litván nyelv szótárának” első kötetei sok tekintetben a híres orosz lexikográfus V. Dahl szótárára emlékeztetnek!. Mindazonáltal ir V. Dahl orosz nyelvi szótárában, valamint a „Litván nyelv szótárának” első köteteiben a szavak jelentésének magyarázatára nemcsak szinonim, hanem leíró módszert is alkalmaznak. Egyrészt nem minden szónak vannak szinonimái, másrészt nem mindig lehet a szavakat szinonimákkal pontosan megmagyarázni. Ezért az említett Szótárakban a szó jelentését sok helyen leíró módon magyarázzák. A „Litván nyelv szótárának” további kötetei (III — VI), amelyek már a szovjet rendszer éveiben készültek, a szavak jelentésének magyarázatában meglehetősen eltérnek az első kötetektől. ! Vö. magának V. Dal állásponį tját a szavak jelentésének magyarázatáról: «lpn OGBACHEHIH H TOJIKOBakiu cJiOBa BOOOILe H3OsraJiucb cyxis, Ge3nJiOjiubis ONpeftJIčkiA, TIOpOXKACHIA LUKOJISApCTBA, noTrsxa 3a3HABLIEHCS YyueHOCTH, He NPHAAIOMWAN JtJIy HHKAKOTO cmbicaa... Flėpejnaua wm obsicueHie OjKOTO CJI0BA ApyTHMb, A THMXb Hajó JECATKOMb JpyrHXb, KOHEWHO Bpa3yMHTeJ/IbH+tė BCHKaro OnpejįtJiekis, a NpHMtpbI elle Goase NOACHAIOT A440». TojJikoBbili COBAPL XKHBATO BėJIHKOp- © yckaro s3kika, Baagumipa Jlaas, tous nepeuii, C.-IlerepGyprt, Mocksa, 1880, p. XXII. 199 Ezekben arra törekednek, hogy kibővítsék a szavak magyarázatának határait, aprólékosabban és részletesebben vizsgálják meg a szavak jelentéseit és árnyalataikat, külön emeljék ki a frazeológiai szókapcsolatokat, ehhez a szovjet lexikográfia szómagyarázati módszereit alkalmazva; Az első helyre a leíró szómagyarázás kerül, amely lehetővé teszi a szavak szemantikájának szélesebb körű és pontosabb feltárását. A szavak egy részét azonban továbbra is megfelelő szinonimákkal magyarázzák, amelyek az irodalmi nyelvben széles körben ismertek és használatosak. Így felmerül a kérdés, mikor alkalmazandó a „Litván nyelv szótárában” a szójelentések magyarázatának szinonimás módszere. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy egyelőre bennünket a lexikai szinonimák érdekelnek, és nem érintjük a grammatikai szinonimikát, vagyis a szavak különféle képzési és egyéb változatait, pl.: kuoka és kuokas, gedulas és gedulys, brolybė és brolystė, gyvulys és gyvolis stb., mivel ez a gondolat pontosításának szempontjából szinte semmi újat nem ad, és a „Litván nyelv szótárában” többnyire utaló módon magyarázzák, pl.: gyvolis, a dial. megjegyzéssel (dialektális), a žr. (lásd) utalással a gyvulys szóra. Ha mindkét változat egyformán széles körben használatos, és az irodalmi nyelvben egyiknek sincs elsőbbsége a másikkal szemben, akkor az egyiket (az ábécérendben előbbit) meghatározzák, a másodikat pedig csak az elsővel magyarázzák, pl. gaiveliotis, -iojasi, -iojosi gaivelėtis. Más kérdés a lexikai szinonimika. Ezek nem bizonyos képzőelemekben különböző szóalakok, hanem eltérő hangalakú, de azonos vagy hasonló jelentésű szavak, amelyeket a jelentés bizonyos árnyalatainak jelölésére vagy stilisztikai megfontolásokból használnak. Lexikai szinonimák. A „Lietuvių kalbos žodyne” a szavak magyarázatára két esetben használják őket: 1) a leíró meghatározás segédeszközeként és 2) önálló magyarázó eszközként. A szinonimák többnyire a leíró meghatározás segédeszközeként szerepelnek. Ebben az esetben először leíró módon meghatározzák a szó jelentését, majd (pontosvessző után) több-kevesebb szinonimát adnak meg, például a gabalas szót először leíró módon „egy tárgy különálló része”-ként határozzák meg, majd hozzáteszik a luitas, lustas, grumulas szinonimákat. Hasonló módon határozzák meg a kampas szót is — „az a hely, ahol két vonal, sík, fal vagy tárgy metszi egymást”, majd hozzáteszik a kertė szinonimát. Itt a szinonimák kiegészítik a jelentés leíró meghatározását, amely néha meglehetősen rövid és tömör, és megmutatják, hogy ugyanarra a célra több olyan szót is használnak, amelyek jelentésének magyarázatát az olvasó a maguk helyén megtalálhatja. Lehetséges, hogy a megadott szinonimák jelentése az olvasó számára ismerősebb lesz, mint a magyarázott szóé, és ez segít neki a magyarázott szó jobb megértésében is. Magától értetődik, hogy az egyik szó másikkal való magyarázata nem mindig lehet pontos és helyes, mert kevés olyan szó van a nyelvben, amelynek jelentése abszolút egybeesne egy másikéval. De ebben az esetben a szinonim magyarázat csak segédeszköz, mivel itt a magyarázat alapját a szó jelentésének leíró meghatározása képezi. A szinonimákat önálló magyarázó eszközként használva, a szó jelentését már nem határozzák meg leíró módon, hanem a magyarázó szót egyszerűen összevetik más, jelentésükben hasonló vagy azonos szavakkal. A lexikai szinonimák önálló magyarázó eszközként a „Lietuvių kalbos žodyne” a következő esetekben fordulnak elő: —1) nyelvjárási, szakmai szavak magyarázatakor, pl. a nyelvjárási kėltuva szót a széles körben ismert irodalmi galvijas, gyvulys szavakkal magyarázzák; gorūs — keserű, csípős, fanyar; daga—termés, érés; kūūkinti — bosszantani, felingerelni, gúnyolódni és mások. ; 200 . 2) elavult vagy archaizmussá vált szavak magyarázatakor, pl. az ūtakia szót a kerštas szinonimával magyarázzák; aššmas —aštuntas; godūnė —pagarba; 3) idegen szavak, zsargonizmusok és az irodalmi nyelvben más módon nem használt szavak magyarázatakor, pl. glūšas (lengyel gluszy) —1. süket... 2. ostoba, buta, együgyű, esztelen; kačėrga (belorusz kauapra) —piszkavas, keverőlapát. Kivételt képeznek azok az irodalmi nyelvben nem használt szavak, amelyeknek nincs litván megfelelőjük. Ebben az esetben jelentésüket körülírják, pl. karabėlė (lengyel karabela) —rövid, széles, kissé görbe kard; 4) a meg nem honosodott vagy sikertelenül alkotott új szavak vagy tükörfordítások magyarázatakor, pl. apystova (orosz oGcraxoBKa) — körülmény; ainis (sikertelenül az atainis szóból képzett) — örökös, leszármazott, fiúutód; gintuvė (K. Širvydas alkotása) — erőd; gėrbūvis (lengyel dobrobyt, német Wohlsein) — jólét; išguldyti (lengyel wykladač) — megmagyarázni, kifejteni; dangūtyra (meg nem honosodott származék) — csillagászat stb. ; 5) egyes szavak átvitt jelentéseinek magyarázatakor, pl. a karštas szó a „Litván nyelv szótárában” átvitt jelentésekkel is rendelkezik: 2. őszinte, buzgó, erős (forró vágy, egyetértés, forró szeretet, szív); 3. hirtelen, heves, gyors (forrófejű ember, forró vér, tüzes ló); 4. sürgős, halaszthatatlan (forró munka). Ezeknek a szójelentéseknek nehéz lenne pontosabb meghatározást adni: a nyelvben nem kellően körvonalazottak, nem különülnek el, nem önállóak, és csak abból a kifejezésből válnak világossá, amelyben használják őket Ezért magyarázatukhoz elegendőek a szinonimák. A szinonimákat tehát mint önálló magyarázó eszközt a „Litván nyelv szótárában” csak a stilárisan árnyalt vagy az irodalmi nyelvben nem használatos szavak magyarázatára alkalmazzák. Minden más szót leíró, rámutató vagy más módon magyaráznak. Ha ezt a szabályt nem tartják be, olyan hiba keletkezik, amelyet a logikában „a meghatározásban elkövetett körforgásnak” neveznek (például a gražus szót a puikus szinonimával magyarázzák, az utóbbit pedig ismét a gražus szóval). Az ilyen magyarázatból egyáltalán nem derül ki, mit jelent egyik és mit a másik szó, és van-e közöttük bármilyen jelentésbeli különbség. Egy szót csak akkor lehet egy másikkal magyarázni, ha az utóbbi a „Litván nyelv szótárában” leíró meghatározással rendelkezik. Meg kell említeni más eseteket is, amikor a szinonim magyarázatokat a „Lietuvių kalbos žodyne” nem alkalmazzák: 1) az irodalmi nyelv szavait nem magyarázzák tájnyelvi, elavult, kölcsönzött vagy az irodalmi nyelvben nem használatos szavakkal, pl. a gaisas szót a „Lietuvių kalbos žodyne” először leíró módon határozzák meg —„az ég vörössége a felkelő vagy lenyugvó naptól, távoli tűzvészből eredő fénysáv”, majd (pontosvessző után) kiegészítő magyarázó eszközként hozzáadják a pašvaistė szinonimát, de nem a žiora, pažiora, kaisra tájnyelvi szavakat vagy a pazaras idegen szót; A kova szót nem magyarázzák S. Daukantas sikertelen újításával, a karmuša szóval, illetve a kaliėšai szót a purvabridžiai szóval stb. ; 2) a közvetlen jelentésű szavakat nem magyarázzák átvitt jelentésű szavakkal — szinonimákkal, pl. a bijėti szót nem magyarázzák a drebėti metaforikus szinonimával; a daugybė szót nem magyarázzák az átvitt jelentésű baisybė, galybė, kalnai, marios szavakkal vagy a gyva bala, gyvas kelmas (galas, velnias) idiómákkal; 3) a stiláris szempontból semleges szavakat nem magyarázzák expresszív, érzelmi vagy más stiláris árnyalatú szavakkal, pl. a gėrti szót nem magyarázzák olyan szinonimákkal, mint a maukti, kliaukti, riaukti, sriaubti, vempti, bizyti stb., amelyeknek kifejezett pejoratív árnyalatuk van; az arklys 201 szót nem magyarázzák a žirgas szóval, mivel ez utóbbi jó, rendszerint lovaglásra használt lovat jelent, amelyet gyakran említenek népdalokban. A valamiféle expresszív-érzelmi árnyalattal rendelkező szavakat stiláris szempontból semleges szavakkal —szinonimákkal— lehet magyarázni. De ez nem mindig elegendő — néha még azt az expresszív-érzelmi árnyalatot is meg kell adni, amellyel a magyarázó szó rendelkezik, a szinonim magyarázatot leíró magyarázattá kell bővíteni. Például a milžiniškas „óriási” szó a labai didelis „nagyon nagy” szavakkal van megmagyarázva — a didelis „nagy” szinonimához hozzáadódik a labai „nagyon” minősítés. Hasonlóképpen magyarázhatók a geisti — labai norėti „nagyon akarni”; kimūšti — godžiai ir daug valgyti „falánkul és sokat enni” stb. szavak. Ezt a magyarázási módot szinonim-értelmezőnek lehetne nevezni, mivel itt az egyik szó egy másikkal, rendszerint tágabb jelentésű szóval van megmagyarázva, amelyhez még hozzáadódik a magyarázott szó jelentésárnyalatát vagy stílusárnyalatát jelző szó is. A szinonimák jelentésárnyalatai nem mindig határozhatók meg könnyen, bár a szövegkörnyezetből érezhetők. Különféleképpen nyilvánulhatnak meg: 1) valamely tulajdonság fokozódásában, pl.: baisus, išgąstingas, siaubingas „ijesztő, rémisztő, rettenetes”; 2) a jelentés terjedelmében, pl.: az artimas „közeli” szó tágabb jelentésű, mint szinonimája, a gretimas „szomszédos”; 3) a konkrétság vagy elvontság fokában, pl.: a daiktas „dolog” konkrétabb jelentésű szó, mint a dalykas „ügy” 4) bizonyos jelentésbeli sajátosságokkal, például: a daina bármilyen kisebb, kórus vagy egy személy által előadott vokális-zenei műalkotást jelöl, szinonimája, a giesmė pedig ugyanilyen jellegű műalkotás ünnepélyes formáját jelöli. Az ilyen és hasonló szinonimákat a „Lietuvių kalbos žodynas” szinonim, leíró módon értelmezi. A szavak jelentésének közelsége és hasonlósága meglehetősen relatív fogalom: ami az egyik ember számára közelinek vagy hasonlónak tűnik, az a másik számára akár különbözőnek is tűnhet. A szinonimák jelentésbeli közelségét olykor nagyon tág értelemben fogják fel. Például az életveszéllyel összefüggő, nem helyénvaló bátorságot valaki őrültségnek nevezheti, vagy a szülők gyermekeik iránti kényeztetését azok elrontásának nevezhetik. Nyilvánvaló, hogy e szavak között semmiféle szinonimitás nincs. Ez csupán a helyzettől függő, potenciális jelentésbeli hasonlóság a szavak között. A szinonimák nem a jelentés hasonlóságának egyedi vagy véletlenszerű eseteit foglalják magukban, hanem a szavak jelentésének állandó kapcsolatait, amelyek a nyelvben annak hosszabb fejlődési időszaka során alakultak ki. A szavak szinonimitásának meghatározását egy bizonyos kritérium segíti — a szavak felcserélhetősége, vagyis annak lehetősége, hogy az egyik szót a másik helyett használjuk ugyanabban a szövegkörnyezetben anélkül, hogy magát a gondolatot túlságosan megváltoztatnánk. Ahol ilyen csere nem lehetséges, ott általában szinonimák sincsenek, csak eltérő jelentésű szavak. Bár ez a kritérium nem feltétlenül szilárd, és sokan vitatják, a lexikográfiai munkában nélkülözhetetlen. A lexikográfusnak feltétlenül ellenőriznie kell a magyarázatokban megadott szinonimákat, hogy azok a szövegkörnyezetben helyettesíthetik-e a magyarázott szót. Ha nem helyettesíthetik, el kell tekinteni tőlük, mert nemcsak hogy nem segítenek jobban megérteni a magyarázott szót, hanem bizonyos esetekben még félre is vezetik az olvasót. A „Litván nyelv szótárában” a szinonimák kiválasztásakor éppen ezt a kritériumot követik, például a kaimenė szót így magyarázzák: ir „állatok csoportja; csorda” (A hozzáadott szinonima, a banda, teljesen helyettesítheti a kaimenė szót). A teljes értékű szinonimákból, vagyis olyanokból, amelyek jelentésükben teljesen megegyeznek, kevés van a nyelvben. Ezek főként terminológiai kettős szavak és a hozzájuk közel álló szavak, pl. lėktuvas — aeroplanas, trūkumas — defektas, kepenys — jaknos stb. A nyelv nem kedveli a céltalan szavakat, amelyek nem adnak semmi újat a gondolat pontosításához. Az egyjelentésű párhuzamos szavak hosszabb ideig tartó megléte a nyelvben kényelmetlen dolog. Idővel valamelyik párhuzamos alak eltűnhet, vagy más jelentésárnyalatot, illetve stiláris árnyalatot vehet fel; például az aeroplanas már régies szó árnyalatát hordozza, és nem minden stílusban 202 = használatos. Mivel a litván irodalmi nyelv más nyelvekhez viszonyítva még meglehetősen fiatal, ezért benne jóval több párhuzamos szó van, mint más nyelvekben. Például párhuzamosan használatosak a drebulė — epušė, kadagys — ėglis, gandras — gužutis, vieversys — vyturys, kiškis — zuikis, antinas — gaigalas, banga — vilnis, klojimas — kluonas, baslys — kuolas — mietas és más szavak. Az ilyen típusú szinonimák minden esetben helyettesíthetik egymást. „A „Lietuvių kalbos žodyne” széles körben használják őket más szavak magyarázatára, például a kiškis szót így határozzák meg: „a rágcsálók családjába tartozó vadon élő állatka; zuikis” (a végén a vele azonos jelentésű zuikis szinonimát tüntetik fel). A szinonimák nagy része azonban nem azonos jelentésű szó — jelentésük vagy stílusárnyalatuk, még ha csak csekély mértékben is, eltér egymástól. Ezért a szavak magyarázatakor a szinonimákat óvatosan kell használni, mert mindig fennáll a tévedés veszélye — olyan jelentést vagy árnyalatot tulajdonítani a szónak, amellyel az nem rendelkezik. A litván nyelvben pedig nagyon sok szinonima van. Nyelvünk szinonimikájának gazdagságát és változatosságát már Pilypas Ruigys is kiemelte. Ezt írta: „Nyelvünkből nem hiányoznak sem a szinonimák, sem a kicsinyítő szavak, sem a melléknévi igenevek, sem a különböző dolgok megnevezésére szolgáló változó képzők... Ha a németek ugyanazt a grau szót használják, amikor férfiról, lóról, kabátról vagy borsóról beszélnek, akkor a litvánok a szürkeség megjelölésére különböző szavakat használnak: a férfi — žilas, a ló — širmas, a borsó — raini vagy būri. Wie viel? szavakkal mondják:. néhány? mennyi? mekkora mennyiség? néhány? (az utóbbi élőlényekre vonatkoztatva). A szénára vonatkoztatva a Grob —nagy darabokat, a tűzifára —vastagokat, a vászonra —keményet jelent. A Waschen „kezet mosni, arcot mosni, ruhát mosni” kifejezésekkel fordítható? A litván nyelv szókincsének vizsgálata során megfigyelhető, hogy nem minden szófaj egyformán gazdag szinonimákban. Ezért a szavak jelentésének ne magyarázatakor a szinonim magyarázatok mindig egyformán gyakran használhatók. A szinonimákat különösen gyakran használják az igék magyarázatakor, mivel ez a ši szófaj különösen gazdag szinonimákban, pl. a lyti szó a litván nyelvben körülbelül 20 szinonimával rendelkezik, a valgyti szó pedig — mintegy 25 szinonimával; az eiti ige pedig valamennyi jelentésárnyalatával együtt több mint félszáz szinonimával rendelkezik. — A mellékneveknek nagyon sok ir szinonimájuk van. Pl. a biaurūs fogalmat a litván nyelvben a következő szinonimák fejezik ki: darkus, dargus, grasus, koktus, atšiūžus, šlykštus. Az utolsó szó A biaurumas tulajdonság legmagasabb fokát jelöli. A „Lietuvių kalbos žodyne” a mellékneveket különösen gyakran egyetlen szinonimával magyarázzák. Azonban egyes helyeken ezek a magyarázatok pontatlanok, például a gčras szó magyarázata a meilus, kedves szavakkal történik; irgalmas; nem haragos. Amint látjuk, ezek nagyon eltérő jelentésű szavak, és szinonimák (a jó nem ne feltétlenül irgalmas vagy nem haragos). ar Ezek a szavak talán alkalmasak lennének az adott jelentés egyes árnyalatainak magyarázatára, de az általános jelentésére nem. A főneveknek az ne igékhez és melléknevekhez viszonyítva sokkal kevesebb su szinonimájuk ir van. Az olyan konkrét tárgyak megnevezéseinek, mint a föld, víz, levegő, nap, fa, fű stb., egyáltalán nincsenek szinonimáik. ir Több iš szinonimájuk van egyes elvont főneveknek, például a félelemnek, örömnek, vágynak, vitának, sokaságnak és hasonlóknak. ir A ir számnevekniš ek és névmásoknak összességében szinte egyáltalán nincsenek szinonimáik. Ha e kategória szavainak időnként akad is valamilyen szinonimája, az csak stilisztikai, pl. a septintas helyett * Ph. Ruhig.s Betrachtungen der Littauischen Sprache.., Konigsberg, 1745, p. 70. 203 wr időnként az archaikus sekmas szinonimát használják; A „jis” névmás helyett néha a helyi kolorit megteremtése céljából a dnas nyelvjárási szinonimát használják. Általában a szinonimákat a szavak jelentésének magyarázatára meglehetősen mértékletesen kell használni. Két-három szinonima teljesen elegendő egy szó jelentésének megmagyarázásához. A túlzott használat jų nemcsak ne nem segíti elő a szó jelentésének jobb megértését, hanem néha még el is homályosítja azt. A szinonimák ugyanis a közös jelentés mellett, amint ir említettük, bizonyos, ir bár jelentéktelen jelentéskülönbségekkel, árnyalatokkal is rendelkeznek, amelyek akadályozhatják a szó jelentésének pontos megértését. A „Litván nyelv szótárában” a szavak jelentésének magyarázatához a jelentésükben legpontosabb, legközelebbi szinonimákat válogatják ki. A szinonimák jelentésárnyalatainak megkülönböztetésére és a szavak magyarázatakor való szakszerű használatára való képesség a . sikeres lexikográfiai munka fontos feltétele. A szavak jelentésének értelmezése A. Limberis „A litván nyelv szótárában” Peswme 1. A többkötetes „Litván nyelv szótárában”, amely terjedelmét és jellegét tekintve közel áll a thesaurus típusú szótárakhoz, és magában foglalja a mai irodalmi nyelvben már nem használatos dialektizmusokat, archaizmusokat, jövevényszavakat és más szavakat is, mint más modern szótárakban, a jelentés értelmezésének szinonim módszerét alkalmazzák. HHH SZÓ. 2. A „Litván nyelv szótára” első két kötetében, amelyeket a háború előtti időszakban készítettek, a szinonim magyarázathoz gyakran hozzáadtak, és azokban az esetekben, amikor célszerűbb volt, leíró jelentésmeghatározást alkalmaztak. [Eközben arra vezettek, hogy a leíró meghatározásokat gyakran nehéz megfogalmazni, homályosak, és egyáltalán nem pontosak, illetve kimerítőek. Emellett egy szó másikkal való magyarázata ritkán bizonyul pontosnak; magyarázatkor meglehetősen sok szinonimát hoztak fel, amelyek jobban feltárták a jelentés egyik vagy másik árnyalatát. E tekintetben a „Litván nyelv szótára” első két kötete sok tekintetben V. M. Dal orosz nyelv szótárára emlékeztet, amelyben a szinonim magyarázati módszert a szóJELENTÉSÉHEZ JELENTÉS SZÓ HASZNÁLATÁHOZ OUeHb LIHpOKO. [lpn pa3bachkenuH 3HaueHHiė CJIOB B nocaeaywomnx Tomax Cji0Bapst (3, 4, 5, 6) opuenTHpoBaJHCh Gojiburė Ha cnocoObl TOJIKOBaHHS 3HAYEHHI, NpUMeHsIeMBIX B COBeTCKOH JiekcHkorpaguu. Bce ocHOBHbIe€ CJIOBa JinTepaTYPHOro f3blKa Megfigyelési módon. MU anws cJIOBa co CTHJHCTHYECKOH SKCIPRCCHBHOM OKpackoil HAH He ynotpebasieMble B JIHTEpatypHOM si3bike OODBACHAIOTCH CHHOHMMaMH (cM. HHxe). HMcnoasayercs H yKasaTeJbHbli ĮVADAS AIŠKINIMAS ŽODŽIŲ REIKŠMIŲ. , 204 —8. A szótárban a lexikai szinonimákat jelenleg két esetben használják: |) segédeszközként a leíró meghatározásban és 2) önálló értelmezési eszközként. ŽODŽIŲ REIKŠMIŲ AIŠKINIMAS. Beveik visus sinonimus žodyne vartoja kaip pagalbinę priemonę aprašomajame reikšmės apibrėžime. Ebben az esetben először leíró módon meghatározzák a szó jelentését, majd (pont és vessző után) nagyobb vagy kisebb számú szinonimát adnak meg, ha vannak ilyenek. KALBOJE, 4. Vartojant sinonimus kaip savarankišką žodžio reikšmės aiškinimo priemonę, aprašomasis apibrėžimas nepateikiamas, o aiškinamas žodis tiesiog sugretinamas su kitais žodžiais, artimais arba tapačiais savo reikšme sinonimams. A szinonimákat mint önálló értelmezési eszközt „A litván nyelv szótárában” a következő esetekben használják: a) a dialektizmusok és a tájszavak magyarázatakor, például: gorus (gorzki) keserű, csípős, mérges; b) az elavult vagy archaizmusokkal helyettesített szavak magyarázatakor, például: atakia (месть) kerštas; c) a köznyelvben nem használatos barbarizmusok, zsargonizmusok és egyéb, az irodalmi nyelvben nem használatos szavak magyarázatakor, például: glušas (lengyelül gluszy) 1. süket (глухой)... 2. bolond, ostoba, tökfej (глупый); d) a neologizmusok és a használatba még be nem került új képződmények magyarázatakor, például: apystova (oroszul обстановка) aplinkybė; gerbūvis (lengyel dobrobyt, német Wohlsein) jólét; A) Néhány szó vagy olyan jelentés jelentésének pontatlansága, amelyek nem eléggé …; önálló és teljes értékű, például a karštas (горячий) szónak a következő átvitt jelentései is vannak: 1. őszinte, buzgó (ycepjnbih); 2. hirtelen, akut (BCNbiJIbUKBbIN, 3anajbunBbii); 3. sürgős, halaszthatatlan (cnemHsiii, HEOTJIOXKHbIH ) 5. Szinonimákkal nem magyarázhatók: a) szinonimikus szavak, amelyek sajátos jelentésárnyalataikkal különböznek egymástól, pl. a daina szó (necHa) He OGBSACHAETCH CJAOBOM giesmė, Tak Kak daina oGosHavaer «HeGOJbIIOE CJIOBECHO-MY3BIKAJAbHOE MPOH3BeJACHHE [Jil HCNOJHEHHS OAHHM JIHIOM HJIH XOpOM» Boobuie, a giesmė — «TrOp»x ecTBeHHOe BOKajlbHO® npoK3BejeHHe MOAOGHOro pojaax; 6) CHHOHHMHYECKHE CJIOBA, PAa3JIHYAIOUHECS SPKHMH CTHIHCTHUECKHMH HJIH SKCHPECCHBHLIMH OTTEHKaMH, Hanp., nuožmus (JKECTOKHii, CBHpeNei) He OGBACHAETCS cJIOBOM 2vériskas (3Bepckmii): B) CJIOBa NpsiMOro 3HaueHHA — CJIOBAMH [EPEHOCHOrO 3HAYCHWS, Hamp. félni (GosiTbcsi) He OGBACHAETCS MEPEHOCHHIM 3HAYEHHeM cosa reszketni (ApoxaTb); ! r) JHTEpaTypHbiE CAOBA — nyelvjárási, elavult, zsargonMH HJH CJIOBAMH, 32HMCTBOBAaHHbIMH H3 APYrHX SH3bIKOB, Hanp. caoso kamuoti (MyuHTL) B CA0Bape 00bs51cH5eTCA CAOBOM JiKTEpaTypHOro A3bIKA Fárasztani, HO He nnaJiekTHbiIM stekenti nau 3auMcTBOBaHHeM kínozni, 205