Prieškirtinių ilgųjų balsių ir dvibalsių „ie“, „uo“ trumpinimas žemaičių dounininkų tarmėje

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, V LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A hangsúly előtti hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók rövidülése a žemaičiai dounininkai nyelvjárásban B. ROKAITĖ 1. A rövidülés általános szabályai § 1. a) A žemaičiai dounininkai nyelvjárási területen, amelynek határa nyugaton Paluknét és Kalnalist, délen Lieplaukét, Lauko Sodát és Tryškiait, keleten pedig Klykolíust éri el, a magánhangzók a, e (<an, en), i, u és a kettőshangzók ie, uo (<ė, ā) hosszúsága változó. A többi žemaičių nyelvjárásban ezek a magánhangzók és kettőshangzók mindig hosszúak, az említett terület dounininkai beszélőinél azonban csak akkor hosszúak, ha főhangsúlyosak – ősi (mindig) vagy visszahúzott hangsúlyúak (a szóvégtől számított második szótagban, ha a szóvég rövid). Leggyakrabban a hangsúly utáni szótagokban is hosszúak. b) A hangsúly előtti hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók megrövidülnek. A rövidülésnek két esete különböztethető meg: 1) amikor ezek a magánhangzók és kettőshangzók hangsúlytalanok; 2) amikor visszahúzott hangsúlyuk van. A második esetben a rövidülés nem mindig következik be. A rövidülést a szótagok száma és a szóvég hosszúsága határozza meg. A hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók mindig megrövidülnek, ha a szóvégtől számított harmadik vagy további szótagban állnak, például: lidėka ~ lydėka, krū.mālų ~ krūmalių, pėdelės ~ pėdeliūs (Lc). Ha a szóvégtől számított második szótagban állnak, és visszahúzott hangsúlyuk van, az a, e (<an, en), i, u és ie, uo (<ė, ā) csak akkor rövidülnek meg, ha a szóvég hosszú, például: būris ~ būrųs, žvirinū ~ žvyrynų, žolė ~ žolė, de: būrūs ~ būriūs, žuolės ~ žolės (Lc). A hangsúly előtti hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók akkor rövidülnek meg, amikor a hangsúly egy rövid, második szóvégi szótagról húzódik vissza, például: pirāks ~ pyrāgas, plėšėks ~ plėšīkas, krēšlōks ~ krēšliūkas (Mžč). c) Néha a hangsúly utáni középső szótagok magánhangzói és az ie, uo kettőshangzók is megrövidülnek, ha a szónak több hosszú, hangsúly utáni szótagja van, például: pājėmiau ~ pāmėmiau, bāidomuos ~ baidomos „ijedezünk“, vēlnuomuos ~ vilnomoms „gyapjúból készültek“ (Trk), klāipėdio ~ Klaipėdoje, pāršodėnau ~ pārsodinau, prūosāvōjont ~ prūsavojant, sāugōjau ~ sāugojau (Mžč), išmėčėjau ~ išmėčiojau (Gd), nepāvgėm ~ nepā-vogėm (Pvr). A hangsúly utáni szótagokban sokkal gyakrabban maradnak rövidülés nélküliek a hosszú magánhangzók és az ie, uo (<ė, ā) kettőshangzók. 171 2. Egyes magánhangzók (és az ie, uo kettőshangzók) rövidülése a) i˙, u˙ § 2. A hangsúly előtti i˙, u˙ kétféleképpen rövidül: félig hosszúvá és röviddé. Az i, u ejtése a terület középső részén gyakoribb — Židikai, Leckava, Laižuva, Mižaičiai, Gadūnavas, Nevarėnai, Pavirvytė (Tryškiai közelében), Eigirdžiai, Lauko Soda, például: a) Hangsúlytalan helyzetben: lidėku ~ lydėku, murė. nė ~ mūrinė (Žd), linio ~ lynoja, rudīnu ~ rūdynų, rupėjė ~ rūpėjo (Žb), pušinėlė ~ pušynėliai, rikštėlė ~ rykštėlė, savvinioje ~ savyniojo, druktešnis ~ druktešnis, sunėlis ~ sūnelis (mellette: ku.zavėlis ~ kūzavėlis „ilyen kaptár“, palu.kiek ~ palūkėk, Lc), patilėtė ~ patylėti, ritėli ~ rytelį, žydėtė ~ žydėti, krumė.lis ~ krumėlis (Lž), grįžau ~ grįžčiau, rilūo ~ ryliuoja „énekel“, rukščiausis ~ rūkščiausis (Mžč), nusigivėna ~ nusigyveno, musėjė ~ mūstėjai „mieink“, (Pvr.), virešnijoji ~ vyresnioji, kūlės ~ kūlėjas (Eig), pilūtis ~ pyluntis, pjūklėlis ~ pjūklėlis (Gd), skilėlė ~ skylėlė, lupėlė ~ lūpėlė (Lks). b) Az elhúzó hangsúllyal hangsúlyozott i˙, u˙ szintén megrövidült rövid hangzókká, és rövid intonációval ejtik őket, ha a végső szótag hosszú, az elhúzó hangsúly pedig az utolsó előtti szótagra esik. Ezenkívül mindig rövid hangzókká rövidülnek, ha az elhúzó hangsúly egy korábbi szótagra esik, például: tilūoms ~ tylomis, būris || bū.ris ~ būrys, grūdā ~ grūdai (Lc), grinūos ~ grynōs, rūšū ~ rūšių (Lž), givātės ~ gyvatės, kilė ~ kyliai, ritūo ~ rytōj, rišis ~ ryšys, skilė ~ skylė, drūktā ~ drūktai, rūšė ~ rūšiai, trūktėnā ~ trūktinai (Mžč), kūlie ~ kūlė, sūnaūs ~ sūnais (Gd), givūos ~ gyvōs, piplis ~ pyplūs „ilyen hal, vijūnas” (Lks). § 3. a) A visszahúzott hangsúllyal hangsúlyozott i, u (< i˙, u˙) rövidsége arra enged következtetni, hogy a hangsúly előtti i˙, u˙ talán még a főhangsúly elnyerése előtt megrövidült, és így maradt rövid (vö. még e, o < ie, uo < ē, ō hasonló esetben). Erre utalnak a rövid i, u (< i˙, u˙) és e, o (< ie, uo) hangokat tartalmazó példák is, amikor a hangsúly rövid másodlagos végződésről húzódik vissza (vö. pirāks ~ pyrāgas, plėšėks ~ plėškas). A hosszú hangok rövidülése egyszerre mehetett végbe, vagyis a visszahúzott hangsúly mindkét esetben már megrövidült hosszú magánhangzókat (és ie, uo kettőshangzókat) talált, mivel a hangsúly rövid másodlagos végződésről való visszahúzódása, mint ismeretes¹, egybeesik a hosszú végződésről hosszú szótagra történő hangsúly-visszahúzódással. b) Az i˙, u˙ < i˙, u˙ a terület nyugati és keleti részén gyakoribb (Paluknė, Ylakiai, Kalnalis, Klykoliai), bár a rövid és félig hosszú i, u < i˙, u˙ (hangsúly előtti) hangok között nem húzható meg pontos határ, mert gyakran keverednek (például Tirkšliai településen i˙, u˙-t mondanak, de e, o < ie, uo-t). b) ie, uo ~ ē, o § 4. A Lk. terület žemaitjai az ē, o hangokat ie, uo-ként ejtik. A már említett dounininkai terület az ie, uo hangokat ugyanazokban az esetekben rövidíti, mint az i˙, u˙ hangokat. A hangsúly előtti ie, uo hangokat (< ē, ō) az i˙, u˙-hez hasonlóan leginkább a terület középső része rövidíti: Židikai, Leckava, Laižuva, Tirkšliai, Mižaičiai, Gadūnavas, Pavirvytė, Nevarėnai, Želvaičiai (Telšių járás), Eigirdžiai, Lauko Soda. Itt az ie, uo egységes magánhangzóvá olvadt össze, és e, o-ként ejtik, például: 1 Žr. V. Grinaveckis, Šiaurės vakarų dūnininkų tarmių kirtis, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 1, Vilnius, 1957 p. 114. 172 a) Hangsúlytalanul: melẽnė ~ melẽnė „áfonya, Vaccinium Myrtillus“, protìpkas ~ protìngas (Žd), sėklẽlės ~ sėklẽlės, romẽlė ~ romẽliai „keretek“, skõlìks ~ skõlingas (Žb), rẽtėlìs ~ rẽtėlis, nedrovẽkės ~ nedrovẽkis, pocìenė ~ Pocienė (Lc), krẽslėlė ~ krẽslėlio, perẽmuos ~ perẽmos „átvétel“, porẽlis ~ porẽlis „párocska“ (Lž), lėlãčių ~ Lėlaičių (k.), lẽtenė ~ Lẽteniai (k.), džovẽn ~ džiovina (Trk.), mėgìšo ~ mėginšiu, notìena ~ Notėnai (k., Mž), vėžãutė ~ vėžáuti, motìnėlė ~ motynẽlė (Gd), nemokėjãu ~ nemokėjau, vokiẽjės ~ Vokytijos (Pvr), tẽvinė ~ tẽvynė, lɔvėlė ~ lovẽlė (Eig), sėdiete ~ sėdėti, klɔję.ma ~ klɔjimą (Lks). b) Elhúzott hangsúllyal hangsúlyos: vėžìs || vẽžis ~ vẽžys, kɔkẽi || kʷɔkẽi ~ kokiẽ (Žd), tẽvų ~ tẽvų, blɔgã ~ blogai, špɔkã ~ špokai (Žb), sėklẽlės ~ sėklẽlės, vėdarã ~ vėdarai, vɔbɔlã ~ obulai (Lc), bėglù ~ bėglių, krɔklys ~ kroklys „kiabáló“ (Lž), besėdùnti ~ besėdanti, pėdùos ~ pėdõs, pãlovie ~ palovėje (Trk), klẽbis ~ klėbỹs, vẽlã ~ vẽlai, žɔplis ~ žioplys, žmõgaũs ~ žmogaus (Mžč), melẽnės ~ melẽnės, vɔvẽrė ~ voverė (Eig), grẽblis ~ grėblỹs, trɔbùo ~ troboje (Lks). § 5. a) Az elhúzott hangsúllyal hangsúlyos ę, ǫ < ie, uo (< ē, ā) rövidek, a ę, ǫ rövidsége pedig azt mutatja, hogy a főhangsúlyt már megrövidülve kapták. Ha az ie, uo még megrövidülésük előtt kapták volna meg a fő (elvont) hangsúlyt, akkor nem rövidülhettek volna meg, ahogyan a régi, főhangsúlyos alakok sem. b) A ę, ǫ < ie, uo mellett alig hallható i, u (ę, ǫ) hangot tartalmazó alakok is előfordulnak, például: vėžìs || vẽžis ~ vẽžys (Žd), raudùonɔji ~ raudonóji (Trk). Gyakrabban fordul elő, hogy az így megrövidült ie, uo elhúzott hangsúlyt kap. Ilyen ę, ǫ a nyelvterület keleti és nyugati peremén található (Viekšniai, Ylakiai, részben Paluknė), noha az említett terület legnyugatibb és legkeletibb peremén az előhangsúlyos ie, uo (< ē, ā) nem rövidült meg, és csak egyes szavakban váltak egyhangzóssá, és ejtésük ę, ǫ, például: mɔtėjáuskis ~ Motiejáuskis (pvd.), vesokẽšnių ~ visokẽšnių, drɔbėnė ~ drɔbiniai (Plk), dɔbẽlėina ~ dobilẽna (Kal, Ms), jerãtė ~ erãičiai, jɔniẽnė ~ Joniẽnė, vɔverìkštė ~ voverỹkštė „szivárvány“ (Klk). Így a rövidülés, amely a terület középső részén a legerőteljesebben érvényesül (vö. § 4), kelet és nyugat felé gyengül. Az ę, ǫ mellett előforduló ie, uo kettőshangzók talán arra utalnak, hogy az előhangsúlyos ie, uo rövidülése még nem fejeződött be. § 6. Az ie, uo < ē, ā rövidülése (sėdiete ~ sėdėti, trobẽlė ~ trobẽlė) mutatja meg legjobban a magánhangzók rövidülésének idejét. Rövid ę, ǫ csak a már zártabbá vált ē, ā hangokból keletkezhetett. Vagyis a dounininkai nyelvjárások előhangsúlyos magánhangzóinak rövidülése későbbi kell legyen, mint az ā, ē > uo, ie hangoké. Ha az előhangsúlyos magánhangzók rövidülése az ā, ē zártabbá válása előtt kezdődött volna, akkor az ā, ē is megrövidült volna, és egybeesett volna a rövid a, e hangokkal, mint egyes keleti aukštaitai nyelvjárásokban. § 7. Az előhangsúlyos i, u és ie, uo a jövevényszavakban is megrövidült, például: sỹlės ~ sylõs, skùpautė ~ skùpauti „fösvénykedni“, trùbėlės ~ trùbėliais „csövecskékkel“, bednìstė ~ biednỹstėje, čekáunės ~ ciekáunios „kíváncsiak“, merùosem ~ mierùosiam „mérni fogunk“, švẽžėš.nių ~ šviẽžesnių, bagõtiesnis ~ bagõtesnis, šmõtėli ~ šmõtėlė „darabocskát“. c) ǫ, ę ~ a, e § 8. A megrövidült előhangsúlyos ǫ, ę < an, en. A ǫu, ęi < an, en kettőshangzók az említett területen (Mosėdis, Skuodas, Klykoliai) arra engednek következtetni, hogy a rövidülés idején ezek a kettőshangzók már megvoltak. Az előhangsúlyos ǫ, ę < an, en többnyire teljesen röviddé vált; olykor félhosszúak, például: 173 a) Hangsúlytalan helyzetben: drąsę, snis || drusesnis ~ drąsesnis, grožėn ~ gražina, kosmėlė ~ kasnėlio, žūsitis ~ žąsytis, žąsinėlis ~ žąsnėlis, grėžė ~ grėžėi, tėvėšnės „vékonyabbak“, tesė ~ tesėi (mellette (Trk): ku.snelis ~ kašnėlis, žo.šėlė ~ žąsėlė, ti.vībė ~ tėvībė „vékony volt“, ti.sīs ~ tesīs „teszik“). b) Elhúzó hangsúllyal hangsúlyos helyzetben: drūšū ~ drašū, žūšū || žošū ~ žąsū, žošnėlis ~ žąsinėlius, žošėis ~ žąsies, tēvā ~ tēvai, tēvūms ~ tēvoms „vékonyakkal“. § 9. Az előhangsúlyos hosszú magánhangzók, valamint az ie és uo diftongusok rövidülésének legerősebb tendenciája (< ē, ā), amint láttuk, nagyjából az említett terület közepén érvényesül — Židikai, Leckava, Mažeikiai, Laižuva, Seda, Nevarėnai, Telšiai, Eigirdžiai, Lauko Soda. Ez mintegy központ, ahonnan távolodva a rövidülés mértéke csökken. Az előhangsúlyos hosszú magánhangzók rövidülésének területe nagyrészt egybeesik a regresszív magánhangzó-asszimiláció területével; elképzelhető, hogy valamilyen kapcsolat van a rövidülés és a magánhangzó-asszimiláció között. Rövidítések Eig — Eigirdžiai, Telšių körzet. Gd — Gadūnavas, Telšių körzet. Kal — Kalnalis, Kretingos körzet. Lž — Laižuva, Mažeikių körzet. Lks — Lauko Soda, Mažeikių körzet. Lc — Leckava, Mažeikių körzet. Mžč — Mižaičiai, Mažeikių körzet. Ms — Mosėdis, Skuodo körzet. Plk — Paluknė, Skuodo körzet. Trk — Tirkšliai, Mažeikių körzet. Žb — Žibininkai, Mažeikių körzet. Žd — Židikai, Mažeikių körzet. AZ ELŐHANGSÚLYOS HOSSZÚ MAGÁNHANGZÓK ÉS AZ ie, uo DIFTONGUSOK RÖVIDÜLÉSE A ŽEMAITIAI DOUNININKAI NYELVJÁRÁSBAN Б. РОКАЙТЕ Összefoglaló A žemaitiai dounininkai északi és középső részére (Židikai, Leckava, Mažeikiai, Laižuva, Seda, Telšiai, Lauko Soda) jellemző a hangsúly előtti hosszú i, u, o ~ a, e ~ e és ie ~ ē, uo ~ o rövidülése. A hosszú magánhangzók és az ie, uo kettőshangzók csak hangsúlytalan helyzetben vagy visszahúzó hangsúly alatt rövidülnek. Az i, u és o ~ a, e ~ e magánhangzók rövidekké vagy félhosszúakká rövidülnek (givenā ~ gyvenā „éltél”, būrīs ~ būrȳs „tömeg”, grēžē ~ grēžēi „fúrtál”, žūsītis ~ žąsītis „libafióka”), az ie ~ ē, uo ~ o pedig többnyire monoftongussá alakul, és e, o-ként ejtik (tēvinē ~ tēvȳnē „haza”, vēlā ~ vēlai „későn”, protīngs ~ protīngas „okos”, blōgā ~ blogai „rosszul”).