Dėl kai kurių Lietuvos miestų vardų etimologijų

csak a balti nyelvek mélyreható és sokoldalú vizsgálata, a balti és a szláv nyelvek különbségeinek elemzése, valamint a balti–germán párhuzamok szem előtt tartása révén lehetséges. A. Vračius cikkei kétségtelenül hozzájárulnak e fontos problémák megoldásához. Vilnius S. Karaliūnas EGYES LITVÁN VÁROSNEVEK ETIMOLÓGIÁJÁRÓL Raymond Schmittlein, Négy germán helynév Litvániában, „Revue International d’Onomastique”, Párizs, 1949, p. 15—20. Ez a cikk R. Schmittlein számos, litván helynevekről szóló munkájának egyike. Módszere, vizsgálati irányai és nyelvészeti elemzésének jellege általában véve R. Schmittlein litván toponimikai és patronimikai kutatásainak többségére jellemző. R. Schmittlein a cikkben különösebb bizonyítás és magyarázat nélkül azt állítja, hogy négy litvániai lakott hely neve — Alsėdžiai, Kėdainiai, Raseiniai és Šiauliai — állítólag germán eredetű. 1. R. Schmittlein a Alsėdžiai kisváros nevét egy germán személynévvel, az 1 Elisaidis alakkal hozza összefüggésbe. Ez a párhuzam első pillantásra akár lehetségesnek is tűnhet, mivel a kisváros nevét, a Alsėdžiai nevet — amelynek nyelvjárási alakja alsėdė — a történeti dokumentumok Aliseiden, Alizeyde, Alizeide alakban írják 2 1253-ban. Ez a külső hasonlóság azonban még semmit sem árul el Alsėdžiai eredetéről. Mindenekelőtt a régi dokumentumokban az s(z) után álló ei kettőshangzó láthatólag nem az élő nyelvhasználat ténye, hanem írásbeli képződmény, amely többek között a népi etimológia révén, R. Schmittlein által említett Elisaidis személynév alapján is létrejöhetett. Másodszor, azt, hogy itt nem volt ei, ugyanennek a névnek az azonos korú, lengyelesített változata mutatja: Olsiady3; vö. az 1421-es latin szöveg Olsedy4 alakját, valamint egy 16. századi orosz szöveg Ольсягы5 alakját. Harmadszor, ugyanezt bizonyítja a mai nyelvjárási forma, az alsėdė is: a žemaitiai (dounininkai) ie, amely az irodalmi nyelv ė hangjának felel meg, csak a balti ē-ből származhat (Alsėdžiai, nyj. alsėdė < *alsēdjai). Következésképpen Alsėdžiai levezetése az Elisaidis névből a -sed-, -said- miatt már eleve kétséges. Hogy a kisváros neve valójában semmilyen kapcsolatban nincs az Elisaidis germán személynévvel, azt a litván lakott helyek neveinek egész, szerkezetük szempontjából vizsgált… 1 A rövidítések megegyeznek azokkal, amelyeket a „Lietuvių kalbotyros klausimai” köteteiben megjelent toponimikai tanulmányok használnak. 2 A lett néptörzs és a lett nyelv határai a jelenkorban és a 13. században... Dr. A. Bielensteintől. Szentpétervár, 1892, p. 241. 3 Ugyanott. 4 Codex diplomaticus ecclesiae cathedralis necnon dioeceseos Vilnensis, Krakow, 1948, p. 741. 5 И. Я. Спрогис, A 16. századi ősi Žemaitija földrajzi szótára, Vilna, 1888, p. 212. 330 a helynévhez hasonló képződményű, típusú Alsėdžiai. Felsorolunk más, hasonló képzésű lakotthelyneveket: Medsėdžiai falu, Ežaičiai körzete, Klaipėda járás; Genčių Medsėdžiai falu, Vaineikiai körzete, Klaipėda járás; Barzdižių Medsėdžiai falu, Kalnalis körzete, Salantai járás; Jakštaičių Medsėdžiai falu, Jakštaičiai körzete, Salantai járás; Daukšių Medsėdžiai falu, Tumplaukė körzete, Skuodas járás; Nausėdžiai falu, Meilūnai körzete, Biržai járás; Nausėdžiai falu, Pelutava körzete, Ariogala járás; Naujasėdžiai falu, Meilūnai körzete, Ukmergė járás; Traksėdžiai falu, Traksėdžiai körzete, Šilutė járás; Varsėdžiai kisváros, Vytogala körzete, Šilalė járás; Mosedis kisváros, Skuodas járás; Traksėdis falu, Drobukščiai körzete, Šilalė járás; Traksėdis falu, Bartasiškė körzete, Šilalė járás; Trimėsėdis falu, Mitkaičiai körzete, Telšiai járás. Vö. a másik tövű lakotthelynevekkel: Medsėdai falu, Gergždeliai körzete, Kuršėnai járás; Nausėdai falu: 1. Pagėgiai körzete és járása; 2. Darbėnai körzete, Kretinga járás; 3. Gardamas körzete, Šilutė járás. Vö. továbbá a személynevekkel: Nausėdas, Nausėdą. Az itt felsorolt, -sėd- elemet tartalmazó lakotthelynevek és az Alsėdžiai kisváros nevének szerkezeti hasonlósága nyilvánvaló. Következésképpen, ha biztosat akarunk mondani az Alsėdžiai helynévről, nem önmagában, a teljes litván névrendszerből kiragadva kell vizsgálnunk, hanem e rendszer részeként. A rendszer pedig mindenekelőtt azt mutatja, hogy a fent említett, -sėd- elemet tartalmazó településnevek mind kéttövűek: (Med-sėdžiai, Nau-sėdžiai, Nau-j-ā-sėdžiai, Trak-sėdžiai, Vār-sėdžiai, Al-sėdžiai). Második összetevőjük, a -sėd- < *-sēd-, a balti, szláv, germán és más indoeurópai nyelvcsaládokban széles körben ismert -sēd- gyökhöz kapcsolható; ebből ered a litván sėdėti ige, amely közvetlen, konkrét jelentése mellett a litvánban azt is jelentheti: „valahol tartózkodni, lakni”⁶; vö. litvánul vien-sėdis „tanya”, vien-sėdis „aki tanyán lakik”. Vö. továbbá az óészaki germán sitja „ülni, lakni”⁷ szóval. Egyes, második összetevőjükben -sėd- elemet tartalmazó helynevek első tagja is világos: Med-sėdžiai: a med- gyök a litván medis szóval kapcsolható össze, amely a žemait nyelvjárásban „erdőt” jelent; Trak-sėdžiai: a trak- a litván trākas „bozót, irtás, az erdőben fekvő magasabban fekvő hely” szóból vezethető le; Nau-sėdžiai, Nau-j-ā-sėdžiai: a nau(ja)- a naujas melléknévből származik. Következésképpen a Med-sėdžiai jelentése lehet „az erdőben levők, az erdőben lakók”. A Trak-sėdžiai jelentése: „a bozótban vagy az irtáson lakók”. A Nau(ja)sėdžiai jelentése: „az újonnan valahol letelepedettek” vagy hasonló. Az Alsėdžiai helynév első al- összetevője láthatólag összevethető a litván Alỹs || Alionių ežeras tónevekkel, Širvintai járás; Aliai mocsár, Švenčionys járás; Alėja folyó, Kupiškis járás; vö. a litván alėti „futni, folyni, csöpögni” igével és a lett aluots, avuots „forrás” szóval⁸. Következésképpen az Al-sėdžiai se- 6 Dabartinės lietuvių kalbos žodynas, Vilnius, 1954. 7 Russisches etymologisches Wörterbuch von Max Vasmer, II, 1955, p. 622. 8 Dėl šaknies al- dar žr. K. Būga, Lietuvių kalbos žodynas, Kaunas, 1924, p. 53; H. Krahe, Fluss- (und Orts-) Namen auf -mana/-mina, „Beiträge zur Namenforschung“, Heidelberg, 1957, Heft 1; H. Krahe, Der Flußname Salantas, ten pat, 1960, Heft 3, p. 259—262; H. Krahe, Der Flußname Ausa und sein Zubehör, ten pat, 1961, Heft, 2, p. 154; B. Savukynas, Ežerų vardai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, t. 3, Vilnius, 1960, p. 293. Be kita ko, ir pats R. Smitleinas kiek anksčiau, daug teisingiau (žr. R. Schmittlein, La toponymie lituanienne, Bade, 1948, p. 149). 331 mantikája így magyarázható: „a vizek közelében, nedves helyen lakók”. K. Būga az Alsėdžiai kisváros nevét kurš eredetűnek tartja9. 2. R. Šmittlein a Kėdainiai városnevet a germán Hathu, Hedan személynevekből származtatja. E párhuzam felállításakor Šmittlein figyelmen kívül hagyja a kėd-, ked- elemet tartalmazó, egyik legnépesebb litván személynév-családot: Kėdãinis, Kėdą, Kėdas, Kėdỹs, Kėdžius, Kėdaitis, Kėdikis, Kėdãinis, Kėdas, Kedỹs, Kėdis, Kedžius, Kėdaitis, Kedėnis, Kederỹs, Kėdikas, Kedūtis. Úgy véljük, hogy a Kėdainiai helynév, amelynek régebbi alakja Kėdainys10, a litván Kėdainis személynévből vezethető le (vö. a személynévvel: Kėdãinis). Ha azt állítjuk, hogy a Kėdainis, Kėdainis személynév és az összes többi említett, kėd-, ked- tövű személynév germán jövevényszó lehet, alapvető módszertani hibát követünk el, amely többek között R. Šmittleint is nyilvánvalóan téves következtetésekre vezette11. R. Šmittlein figyelmen kívül hagyja azt az axiomatikus igazságot, hogy a különböző indoeurópai nyelvekben a szavak, kiváltképpen pedig a legrégibb hely- és személynevek töveinek közössége korántsem mindig kölcsönzést jelent, hanem gyakran csak azt mutatja, hogy a nyelvek vagy nyelvcsoportok egyazon család leszármazottai. Egyes régi germán és balti személynevek hasonlósága további vizsgálatokra vár; ám bármilyen messzire jut is az antroponímia tudománya, aligha jut valaha arra a következtetésre, hogy e hasonlóság oka kölcsönzés. Ezért egyelőre semmi alapja sincs annak, hogy a kėd-, ked- tövű litván személynevek népes csoportját germán eredetű kölcsönzésnek tartsuk. Emellett a kėd-, ked- személynévi gyök litván nyelvi adatokkal is magyarázható; vö. kėd-a-roti „rendetlenül elágazik”, ked-énti „összekuszál, fellazít, szétszaggat” stb., kėd-oti „szétszór, szétterít” stb., kėd-ulti „kártol”, kėd-uoti „kever, kártol”12. Vö. még e gyök helyneveivel: litván Kėd-ilės falu, Skuodas járás; Kėd-iškė település, Šilutė járás; Kėd-žiakalnis domb, Kapsukas járás; Ked-ónys falu, Jieznas járás; Kėdž-balė13 öböl; Cedusai < *Ked-asai, lettül Cede patak; Cedes14 tó. 3. R. Šmittlein a Raseiniai városnevet Ras- elemet tartalmazó német személynevekkel hozza kapcsolatba, például: Raspert, Rasmar, Rasimund, Resino. Jelenleg a Raseiniai város nevét a környékbeliek Resėiniai || Resėinys alakban ejtik. A Res- itt talán nyelvjárási forma, mivel a raseiniai nyelvjárásban az r mássalhangzó más esetekben is gyakran palatalizálódik, például: riáugėti ~ ráugėti, išibróvė ~ išibróvė, sriaunùs ~ sraunùs, sriové ~ srovė, sriáu- 9 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1961, p. 418. 10 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, Vilnius, 1958, p. 427; III, p. 148. Például a „Voies et impasses de la toponymie lituanienne” című tanulmányban, „Revue International d’Onomastique”, Paris, 1958, 2. szám, 107—138. o. R. Šmittlein a litván Daugailis, Buvydas, Daujotas stb. személyneveket germán eredetűnek tartja.11 12 Lietuvių kalbos žodynas, I, Vilnius, 1959, p. 480 ir kt. Dėl kėd-, kėd- žr. Litauisches etymologisches Wörterbuch von Prof. Dr. Ernst Fraenkel, Heidelberg-Göttingen, 3, p. 233. 13 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 275. 14 J. Endzelīns, Latvijas PSR vietvārdi, I daļa, 1. sējums, Rīga, 1956, p. 156. Dėl Kėdainiai dar žr. K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 427; III, p. 148. 332 az ~ srāutas, vö. lett strauls, „folyó” ~ „áramló”. A történeti dokumentumokban a következő alakok fordulnak elő: az 1253. évi latin szövegben Rassevene15, az 1385. évi német szövegben Rossyeyn16, az 1421. évi latin szövegben Rosseyni17, a XVI. századi orosz szövegben pedig Посейны18; ezek is azt mutatják, hogy az I után a betűnek a-nak kell lennie. A Raséiniai helynév nem egyedülálló a litván névanyagban. A ras- tővel további helynevek is rendelkeznek: Rãsupis || Raséika folyó, Raseiniai járás, a Reizgu-pio mellékfolyója; Ras-a-kilas domb, Kavarskas járás, Petrikiškiai falu; Ras-a-kilýnė rét, Ukmergė járás, Raguva falu; Ras-a-krytynė patak, Pandėlys járás, Pariškiai falu (vö. rasakilė „a rózsafélék családjába tartozó réti növény”); Ras-ių daubà vízmosás, Vilkaviškis járás, Bartninkai mezőváros; Ras-ón-pjaunis rét, Ariogala járás, Pryšmantai falu; Ras-ýtė mezőváros a Kalinyingrádi területen. A ras- tő a litván személynevekben is meglehetősen gyakori, például: Ras-ỹs, Ras-iūnas, Ras-eliūnas, Ras-iūkas, Ras-iūlis. A helynevek ras- tövét már kapcsolatba hozták a litván közszóval, rasą19; vö. lett rasa, orosz роса, valamint az aveszta folyónévvel: Ranha20. 4. R. Schmittlein úgy véli, hogy a Šiauliai városnév germán, sav- kezdetű személynevekből ered: Savaricus, Savalo, Savilis, Saul. A fent említett három esethez hasonlóan R. Schmittlein itt is elhallgatja e tő gazdag balti anyagát. Igaz, „Toponymie lituanienne” című könyvének21 előszavából, különösen pedig névtani tanulmányaiból kitűnik, hogy a szerzőnek túl kevés balti anyag áll rendelkezésére. Ebben az esetben azonban R. Schmittlein teljesen helytelenül jár el. K. Būga több alkalommal meggyőzően magyarázta a Šiauliai helynevet22, R. Schmittlein azonban Būga etimológiájáról egyáltalán nem tesz említést. Csak azt lehet hangsúlyozni, hogy a Šiauliai helynév személynévi eredetű, a litván Šiaulys személynévből származik. A Šiaulys vezetéknevet jelenleg Litvániában mintegy 150 család viseli. A. Vanagas Vilnius 15 A. Salys, Die žemaitischen Mundarten, Kaunas, 1930, p. 231. 16 Scriptores rerum Prussicarum, II, Leipzig, 1863, p. 677. 17 Codex diplomaticus..., 74. o. 18 Н. Я. Спорис, min. veik. 19 G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig, 1922, p. 144. 20 Bővebben lásd M. Vasmer, min. mű, 537. o. Az -ein- képzőről lásd K. Būga, Rinktiniai raštai, I, 427. o. 21 Lásd Raymond Schmittlein, Etudes sur la nationalité des Aestii, t. 1, Toponymie lituanienne, Bade, 1948, 15. o. 22 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, 98., 349., 588. o.