Daugiskaitos įnagininko kilmės prieveiksmių semantikos bruožai

LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, VI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A többes számú eszközhatározói esetből keletkezett határozószók szemantikai jellemzői K. ULVYDAS A többes számú esetek közül a legtöbb névszói eredetű határozószavunk az eszközhatározói esetből származik. Ez mindenekelőtt az eszközhatározói esetnek a többi esethez viszonyított sajátos helyzetével magyarázható. Az eszközhatározói esetet jelentéseinek gazdagsága és sokfélesége jellemzi. J. Jablonskis a „Ragok és névutók” című munkájában, anélkül hogy az eszközhatározói eset funkcióinak kimerítő vizsgálatára törekedett volna, csupán a mai litván nyelvben való használatának legfontosabb eseteit kívánta bemutatni, és legalább 10 jelentését (esetleg e rag használati típusát) emelte ki, gazdagon illusztrálva azokat, különösen a népnyelvi beszélt nyelv adataival. Ezek: az eszköz, az út, az idő (vagy időpont), az ok, a mód, a különbség (megkülönböztetés), a nem egyeztetett jelző, az állítmányi szerep (három altípusra osztva: a) a laikyti, versti, pavirsti, išvirsti, tapti, rinkti, skirti és hasonló jelentésű igékkel, b) a būti ige különböző alakjaival kifejezett kopulával, valamint c) összehasonlítás, kép, alak, eredmény kifejezésére), a vonatkozás (vagy leíró), illetve a társas jelentés.1 E. Fraenkel, inkább az írott forrásokra (különösen a régiekre), mintsem a népnyelvi beszélt nyelvre támaszkodva, valamint az indoeurópai nyelvek összehasonlító-történeti nyelvtana által kidolgozott absztrakt esetrendszert követve, összehasonlíthatatlanul több eszközhatározói jelentést és használati esetet sorol fel.2 Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett szerzők egyike sem ad teljes képet az eszközhatározói eset jelentéseiről és használati eseteiről: az első azért, mert szinte kizárólag a mai nyelv (főként a népnyelvi beszélt nyelv) adataira támaszkodik, a második pedig azért, mert éppen hogy nem használja ki kellőképpen a mai köznyelv adatait, hanem többnyire a régi írásokra szorítkozik. Az eszközhatározói eset jelentéseinek és használati változatainak teljes sokféleségét csak olyan külön tanulmány tárhatná fel, amely mind a népnyelvi beszélt nyelv, mind az írott nyelv (régi és új, különösen pedig a szépirodalmi művek) anyagára épül. Csak egy ilyen tanulmány mutathatná meg, hogy az eszközhatározói eset a többi esettel együtt mélyen beágyazódott a ragozási rendszerbe, és igen széles körben 1 Žr. Rygiškių Jonas, Linksniai ir prielinksniai, Kaunas, 1928, p. 78—95. 2 Žr. E. Fraenkel, Syntax der litauischen Kasus, „Tauta ir žodis“, Kaunas, 1928, p. 102—144. 71 és változatosan használatos, és a többi esethez képest semmi gyengülésre utaló jelet nem mutat. Ha az egyes és többes számú eszközhatározói eset több névutó nélküli határozószót adott és ad ma is, mint a többi eset, akkor ez nem az eszközhatározói eset gyengeségéből ered, ahogyan azt olykor gondolják, hanem magából a jelentéséből és használatából, valamint a határozószókkal való szoros kapcsolatából. Jelentésük és funkcióik révén a határozószók azokhoz a névszói esetekhez, azoknak azokhoz a jelentéseihez és használati eseteihez kapcsolódnak a legszorosabban, amelyek különféle körülményviszonyokat fejeznek ki. A körülményviszonyok kifejezésére pedig leginkább az eszközhatározói eset hajlik, különféle jelentéseivel és használati eseteivel. Ezért nem meglepő, hogy az eszközhatározói eset a névutó nélküli határozószók képzésének egykor is, ma is a legfontosabb forrása. Egyetlen más eset sem kapcsolódik jelentése és funkciója révén olyan szorosan a határozószókhoz, mint az eszközhatározói eset. Vegyük például a főnevet. Alanyesete kifejezett nominativusi jelentéssel és funkcióval bír; a többi eset sem mutat határozószóvá válásra irányuló határozott tendenciát: ilyen például a névszók mellett használt birtokos eset, illetve a tárgyeset és a birtokos eset, amelyek a tárgynak az ige által kifejezett cselekvéshez való közvetlen viszonyát jelölik, vagy végül a részes eset, amely az ige közvetett, a tárgyra irányuló hatását jelöli. Az orosz nyelv eszközhatározói esetének a többi esethez viszonyított sajátos helyzetét A. A. Sahmatov akadémikus rendkívüli élességgel jellemezte: „Általában véve az eszközhatározói esetű bővítmény, kevés kivételtől eltekintve, nem az igétől függő képzetet jelent, nem olyan tárgyat, amely magán tapasztalja az igei jegy működését, hatását, hanem ellenkezőleg: olyan képzetet, amely elősegíti e jegy kibontakozását, megváltoztatja vagy meghatározza annak megnyilvánulását; ebben rejlik az eszközhatározói eset lényegi különbsége a birtokos, a tárgy- és a részes esettől”3. A. A. Sahmatovnak ez a megjegyzése, amely az eszközhatározói esetű bővítmény lényegi különbségét mutatja a birtokos, tárgy- és részes esetű bővítményektől, a litván nyelvre is jellemző: az eszközhatározói esettel kifejezett bővítmény ugyanis gyakran nem annyira maga tapasztalja az őt kormányzó ige hatását, mint inkább elősegíti az igei jegy kibontakozását. Az eszközhatározói eset azonban funkcióinak nem mindegyikében egyformán hajlamos határozószóvá válni. A határozószókhoz való viszonyuk szerint az eszközhatározói eset jelentései és funkciói három csoportba oszthatók: a) a mondat körülményeit kifejező esetek (mód, kiegészítő kép-, alak-, mennyiség- és összehasonlító jelentésekkel; hely- és térviszony, út, idő, ok, cél); b) állítmányi (pontosabban az állítmány névszói részét kifejező) eset; c) a nem egyeztetett jelzői és a tárgyi szerepű esetek (eszköz, különbség, vonatkozás vagy leíró, társas, tartalom). A többes számú eszközhatározói eredetű határozószók között legtöbb olyan van, amely az itt elsőként említett csoport eszközhatározói eseteihez, különösen a módhatározói eszközhatározói esethez kapcsolódik. Ez a körülmény kétségtelenül abból ered, hogy a módhatározói eszközhatározói eset 3 A. A. Sahmatov, Az orosz nyelv szintaxisa, 2. kiadás, Leningrád, 1941, 340. o. 72 az adverbiális jelentéshez a legközelebb áll. Eredete sokféle; különböző eszközhatározói esetek futnak össze benne, miközben hol erőteljesebben, hol alig észrevehetően megőrzik az eredeti jelentés árnyalatait. Ezért nem véletlen J. Jablonskis következő megjegyzése: „A m ó d h a t á r o z ó i e s e t használatát és jelentését, teljes különbségét gyakran nehéz pontosan elkülöníteni a többi eszközhatározói eset körétől”14. A többi eszközhatározói esettől való elkülönítését az a körülmény is nehezíti, hogy például a főnév módhatározói esete, amikor a hogyan? milyen módon? kérdésekre válaszol, és így vagy úgy azt jelöli, hogyan történik vagy zajlik le valami, gyakran egy bizonyos (bár csekély) mértékben elveszíti szubsztancialitását is; vö. az olyan alakokat, mint váltakozva (valakivel menni), csapatostul (futkosni), sorokban (állni), halmokban (rakodni), csapatokban (összefutni), bukfencezve (felborulni), tuskók módjára (burjánzani), hajtásokban (előtörni), lépcsőzetesen (hajat vágni), cseppekben (csöpögni), záporokban, széllökésekben (esni), levelekben (lombosodni), ágakban (elágazni), parázsban (gőzölögni, azaz száguldani), mennydörgésekkel, ördögökkel (átkozódni), könnyekkel (kitörni, eláradni) stb. Érdekes, hogy a módhatározói esetként használt melléknevek gyakran még nagyobb mértékben szakadnak el eredeti kategóriájuktól, mint a főnevek, és teljesen határozószóvá válnak, például: fehéren, hunyorítva, fél szemmel, sandán stb. (nézni), üresen (utazni); vö. még a névelős alakokat: jóindulattal, rosszindulattal, rosszul, tisztességesen stb. Más szófajok (például a számnevek) eszközhatározói esetei sem képeznek kivételt, ha jelentésük valamelyest közel kerül a módhatározói esetéhez; vö.: mindkét fogattal, „mindkét pár lóval” (utazni), egyesével, öttel, hattal (utazni), négykézláb, „nagyon” (igyekezni) stb. Itt is érzékelhető az alapjelentés (a számnévi jelentés) bizonyos elhalványulása, enyhe elhomályosulása. Ez pedig már önmagában előfeltétele az eszközhatározói eset határozószóvá válásának, megmerevedésének. E sajátosságai miatt a módhatározói eset volt és ma is az a fő forrás, amelyből a névutó nélküli, többes számú eszközhatározói eredetű határozószók n a g y r é s z e származik (különösen az ilyen típusú főnévi képzések), mind a népi beszélt nyelvben, mind az írott nyelvben. Valójában a többes számú eszközhatározói esetből eredő határozószók legtermékenyebb csoportja éppen az, amely jelentésében a legszorosabban kapcsolódik a módhatározói esethez. A többi szemantikai csoportba tartozó eszközhatározói eredetű határozószók, például azok, amelyek a hely- és térviszonyt, az útvonalat és az időt kifejező eszközhatározói esetekhez kapcsolódnak, már jóval kevésbé termékenyek. Csak nagyon kevés határozószavunk van, amely jelentésében és eredetében az okhatározói esethez kapcsolódik, és csupán alig észrevehető nyomai vannak a cél jelentésű, többes számú eszközhatározói eredetű határozószóknak. Elmondható, hogy ez utóbbi jelentésű, többes számú eszközhatározói eredetű határozószók még csak nem is alkotnak valamelyest összefüggő és jól körülhatárolható csoportot. Céljelentésük gyakran csupán kiegészítő; egyébként más határozószócsoportok felé hajlanak, különösen a módhatározók felé. Ez nem véletlen jelenség: hiszen maga a célhatározói eset sem alakult ki a nyelvben, így J. Jablonskis és E. Fraenkel sem különíti el az említett munkákban. A cél jelentése nem jellemző a litván eszközhatározói esetre. 4 R y g i š k i ų J o n a s, Linksniai ir prielinksniai, Kaunas, 1928, p. 86. 73 A határozószókhoz fűződő viszony (pontosabban: e viszony szorossága) alapján a predikatív eszközhatározói esetet a második helyre soroltuk. A predikatív eszközhatározói eset a litván nyelvre a legjellemzőbb az összes balti nyelv közül. Általában a balti (különösen a litván) és a szláv (különösen a lengyel, az orosz és az ukrán) nyelvek a predikatív eszközhatározói eset használatának intenzitásával kitűnnek az összes indoeurópai nyelv közül. A nyelvészek gyakran a balti és a szláv nyelvek egyik legjellemzőbb szintaktikai közös vonásaként emelik ki a predikatív eszközhatározói eset használatát. Predikatív módon használt, többes számú eszközhatározói eredetű határozószóból azonban csak kevés van, mivel a határozószó predikatív használata általában sem gyakori jelenség a litván nyelvben. A jelzőként álló, egyeztethetetlen és a tárgyi funkciójú instrumentális esetű főnevek egyáltalán nem hajlamosak határozószóvá válni. A litvánban az instrumentális esetű egyeztethetetlen jelzőt rendszerint olyan főnév fejezi ki, amelynek magának is vannak egyeztetett vagy egyeztethetetlen jelzői, például: Vettem egy fehér markolatú bicskát. Sokan olvassák a regényt, amelynek ez a címe. Néhány gyerek hófehér köpenyben játszott a szanatórium verandáján. Add ide a polcról azt a vastag, bőrkötéses könyvet. Itt a kriaunomis, antrašte, chalatais, apdarais instrumentális alakok azért nem válhatnak határozószóvá, mert saját jelzőik vannak, amelyek erősítik magának az esetnek a jelentését. Az ilyen instrumentális alakok jelzők nélkül egyáltalán nem használhatók. Vagyis a kizárólag főnévi instrumentálissal kifejezett egyeztethetetlen jelző lehetetlen, tehát az ilyen instrumentális alak megmerevedésének, határozószóvá válásának sincsenek meg a feltételei. Így az egyeztethetetlen jelzőként álló főnévi instrumentális alakok semmiképpen sem forrásai az instrumentális eredetű határozószóknak. A névszó önmagában vett instrumentálisa (jelző nélkül használva) csak akkor töltheti be az egyeztethetetlen jelző szerepét egy főnév mellett — különösen igei főnév vagy jelentésében az igéhez szorosan kapcsolódó főnév mellett —, ha maga a névszói instrumentális határozószóvá vált, vagy legalább a névszó és a határozószó közötti átmeneti állapotba került, például: a gyermek cipelése gaideliais (a vállra ültetve), gyalogos utazás, szakaszos munka, búvárúszás (a víz alá merülve) stb. A gaideliais, pėsčiomis, priešokiais, naromis alakok azonban nem az egyeztethetetlen jelző funkciójában, hanem egy másik — ez esetben a módhatározói instrumentális — funkcióban megmerevedve vagy megmerevedőben vannak, és nem főnév, hanem ige mellett használatosak (vö.: gyermeket gaideliais módon vinni, gyalog utazni, valamit szakaszosan végezni, búvárként úszni), hiszen maguknak a határozószóknak a főnév melletti használata is nagyon ritka jelenség. Egyébként, ha a még nem határozószóvá vált instrumentális alakok önmagukban (saját jelzőik nélkül) főnevek mellett fordulnak elő, akkor nem egyeztethetetlen jelzőként, hanem más funkciókban: körülményhatározóként vagy tárgyként; ezért nem az egyeztethetetlen jelző instrumentális alakjainak, hanem körülményhatározói és tárgyi instrumentális alakoknak tekintendők. A tárgyi funkcióban használt eszközhatározói esetek sem hajlamosak határozószóvá válni. Itt tárgyi jelentése tartja vissza az eszközhatározói esetet a megmerevedéstől. Különösen szilárdan őrzik eredeti kategóriájukat a főnévi tárgyesetű eszközhatározói alakok. Ha más ragozható szófajok (számnevek, névmások) tárgyesetű eszközhatározói alakjai olykor a megmerevedés és a határozószóvá válás bizonyos jeleit mutatják, az csak olyan esetekben történik, amikor a tárgy jelentése gyen- 74 …va, a cselekvés módjának jelentése felé tolódva, pl.: két pár lóval hajtani (mindkét ló párral), ötösével, hatosával (értsd: lovakkal), a saját trágyáját hordja (saját erejéből, saját lovaival). A módhatározói esetrag tehát nemcsak olyan esetként jelenik meg, amelybe különféle más esetragok jelentései olvadnak bele, hanem átmeneti állomásként is, ahol legkönnyebben elkülönül a körülményjelentés, és megindul a rögzülés–határozószósulás folyamata: a módhatározói bővítmény körülménnyé, maga az esetrag pedig határozószóvá válhat. Ezért nem véletlen, hogy a többes számú eszközhatározó eredetű határozószók között a legjelentősebb helyet a cselekvés módját kifejező határozószók foglalják el: ez a legnépesebb jelentéscsoport az ilyen eredetű és képzésű határozószók között. Ezt statisztikai adatok is alátámasztják. Ehhez a munkához mind az írott forrásokból (főként szépirodalmi művekből), mind a népnyelvi beszédből összesen 1016 olyan határozószóalakot gyűjtöttünk össze, amely a vizsgált típusba tartozik. Ezek közül 713 alakot (70%) a cselekvés módját, 145-öt (14%) helyet-teret, 110-et (11%) időt, 28-at (3%) állítmányi viszonyt fejez ki; további 20 alak (2%) egyéb határozószói jelentésben (cél-, okhatározóként), valamint partikula, modális szó és elöljárószó jelentésében fordul elő. A többes számú eszközhatározó eredetű cselekvésmód-határozó határozószók nemcsak a használatos alakok nagy számával tűnnek ki e képzésű határozószók más jelentéscsoportjai közül, hanem a járulékos jelentések változatosságával és gazdagságával is. Maga az uralkodó cselekvésmód-jelentés, amely kevésbé kapcsolódik további jelentésárnyalatokhoz, rendszerint csak az ilyen eredetű és képzésű cselekvésmód-határozószók egy kisebb csoportjára jellemző — főként azokra az alakokra, amelyek elvontabb és általánosabb körülményviszonyokat jelölnek, pl.: nagy nehezen, kínkeservesen (a szívük szakadásával frazeológiai kapcsolatban: „nagyon kelletlenül, vonakodva, kényszerűségből”), nagyjából „általában, összességében”, kelletlenül „nem szívesen”, folytonosan „a tárgytól, állandóan, megszakítás nélkül”, keresgélve „keresve”, kérdezősködve „kérdezgetve”, szerteszét „szétszórtan, rendetlenül”, fájdalmasan „fájdalmasan, nagyon, rendkívül”, emlékezetből „fejből”, vakon „vak módjára”, válogatás nélkül „minden tekintet nélkül, különbségtétel nélkül, egyformán”, meddőn „savanyú tejjel; a tehénről”, ingyen „ajándékba, ingyen, ellenszolgáltatás nélkül”, hazugságképpen „hazug módon”, szívesen „örömmel, kedvvel”, szándékosan vagy akaratlanul, titokban „titkon, titokban”, makacsul „nem szívesen, ellenállva, konokul”, nyíltan „nyíltan, világosan, kifejezően”, lustán „lustán, kelletlenül”, hátrafelé tekintgetve „visszatekintve, körülnézelődve, lustálkodva”, csábítással „csábítva, kecsegtetve”, félénken „bátortalanul”, hallatlanul „nem hallva, hallás nélkül”, akarva-akaratlanul, reménytelenül (<reménykedés nélkül) „váratlanul”, oda sem figyelve „figyelmen kívül hagyva, oda sem nézve”, kérdezősködve „kérdezősködés közben”, lesből „lesből”, lopva „szintén”, titokban „titkon, titokban”, lesben állva „leselkedve, lesben”, csendben „szintén”, felszínesen „felületesen, valahogy”, lopakodva „lesből, csendben”, sunyi módon „lopva, titokban”, hitelbe „hitelre, alkura”, észrevehetően „észrevehető módon, mások tudtával”, érzékelhetően „szintén”, egyenletesen „egyenlően, egyformán”, láthatóan „láthatóan, szemmel láthatólag, látva, észlelve”, titokban, észrevétlenül „nagyon titokban”, meggondolatlanul „átgondolatlanul, figyelmetlenségből”, lopva „titokban”, köztudottan „nyilvánosan, nyíltan, láthatóan”, felületesen „felszínesen, úgy-ahogy”, fordítva „ellenkezőleg”, emlékezetből 75 ből „betegen, rosszullétben”, eszméletlenül „eszmélet és vélemény nélkül, tapogatózva”, észrevétlenül „észrevétlenül, magától”, észrevétlenül „szintén”, láthatatlanul „nem látva, titokban”, titokban „tudtán kívül, tudatlanul”, gyanúsan „gyanúsan, gyanakodva”, titokban „titokban”, felszínesen „gondatlanul, felületesen”, titokban „titokban”, meggondolatlanul „átgondolatlanul, figyelmetlenségből”, eszméletlenül „eszmélet és vélemény nélkül, tapogatózva”, felületesen „felszínesen”, meggondolatlanul „átgondolatlanul, figyelmetlenségből” stb. Általában az ilyen típusú határozószók leggyakrabban nagyfokú expresszivitással és szemléletességgel jellemezhetők. A cselekvés módját kifejezve rendszerint statikus vagy dinamikus képpel kísérik a cselekvést, olykor hasonlattal színezik, s így maga a cselekvés körülménye mintegy láthatóvá, közvetlenül szemmel érzékelhetővé válik. Bár ezeket a határozószókat az általános kérdés alapján hogyan? (milyen módon?) a cselekvésmód-határozók csoportjába soroljuk, valójában gyakran nem annyira magát az elvont cselekvésmódot jelölik, mint inkább a cselekvés megvalósulásának konkrét formáját írják le. E határozószók közül sok gyökere, s ezzel együtt lexikai jelentése is, igékhez kapcsolódik; ezért a mondatban az alapcselekvést kifejező ige mellett állva gyakran egy másodlagos cselekvés képzetét is felidézik, és az azonos tövű melléknévi igenevek, határozói igenevek vagy folyamatos melléknévi igenevek sajátos szinonimáiként működnek. Némely vizsgált típusú határozószó jelentése rendkívül sűrített: a szokásos cselekvésmód-jelentés mellett gyakran statikus vagy dinamikus képet, a cselekvés konkrét megvalósulási formáját, valamint egy másodlagos cselekvés jelentését is hordozza. Ez a jelentéssűrűség különösen jellemző a népnyelvben előforduló két tövű összetételekre, amelyek második tagjának töve igéhez kapcsolódik. Ezeket a határozószókat maga a nyelv alkotója, a nép olyan csodálatos találóérzékkel formálta meg, és olyan kifejezőerővel ruházta fel, hogy az általuk kifejezett körülményviszonyok szinonim megnevezéséhez gyakran körülíráshoz kell folyamodnunk: amit a határozószói szerkezet egyetlen alakkal, szintetikusan és tömören fejez ki, azt csak szókapcsolattal vagy teljes mondattal tudnánk visszaadni. A fent tárgyalt típusú határozószókat legpontosabban szemléletes cselekvésmód-határozóknak nevezhetnénk. Hogy ez az elnevezés tárja fel legjobban szemantikai természetüket, azt maguk a példák mutatják: rohamszerűen „fejvesztve, csapatostul, árként” (vö.: Minden gyermek csapatostul rohant el megnézni a rókát), felágaskodva „ágaskodva, hátsó lábaira állva”, áttörve, szétfeszítve „áttörve, szétfeszítve, utat törve, széthasítva” (vö. az itt közeli jelentésű, hibrid főnévi-határozószói alakokkal: zúdulva „csapatostul”, tömegével „sugárban, árként, áradatként”, örvényesen „örvényekben, forgatagokban”, rohamtempóban „csapatostul, fejvesztve”, áradva „árként, sodorva, zúgva-habozva”, örvénylően „örvényekben”, gomolygó árként (<litvánul: „hurtom”, oroszul: „gutrom”) „halmokban, rakásokban; nagyon hevesen, sebesen, gyorsan” stb.), körülölelve „körülölelve, körülölelés közben, térden járva”, tapogatózva „tapogatózva, valahogy, gyorsan”, tapogatózva „szintén”, tapogatódzva „meg-megtapogatva, tapogatózva”, felületesen „felületesen”, felületesen „szintén”, harapdálva „mintha a fogai között lenne” 76 „harapva“, apžargais „nagyjából, felületesen“, apigrabais „nagyjából“, apyčiupais „tapogatva, hozzávetőlegesen, körülbelül“, atrop­lais „mászva, kúszva“, atsiūbais „hintázva“, atžvilgais „hátrapillantva, visszafordulva, visszanézve“, įbrukais „tolakodva, furakodva“, išplastais „szárnyait, kabátja szárnyát kitárva; hevesen“, išsprogtais (a szeme csodálkozásában kidülledt, kifordult), išvirtais „bukfencezve“, paglemžais „rabolva, elragadva“, palaipais „lebegve, imbolyogva (gyertyalángról)“, paplazdais „csapkodva“, pasigavdais „egyenként, sorra“, pralindais, tolakodva, furakodva, bebújva“, prisėdais „leülve, megpihenve“, prisėstais „ugyanaz“, proverksmais „sírdogálva, síráson keresztül“, sučiuopais „összeszorított ajakkal; alig-alig“, užbloškais (megjelöltem a mintát, azaz megjelölve, kötéllel kimérve), užčiaupais „összeszorított ajakkal; alig-alig“, užgrobais „rabolva, elfoglalva, az elfoglalásra törekedve“, užgulais „ránehezedve, el nem mozdulva“, užgužais (anyám nélkül nőttem fel a rokonaimnál, vagyis zaklatva, bántalmazva), aukštšūkiais „felfelé szökdécselve“, basnirtais „mezítláb bújva a cipőbe“, dvikibais (dvikẏbais) „kettesével összekapaszkodva“, dvikinkais „két lovat fogva a kocsiba“, dvily.pais „ketten ülve egy lovon, kettesben“, dvišėdais „ugyanaz“, kaktomušais „homlokkal összeütközve“, kūlvir tais „fejvesztve“, vienvarais „megállás nélkül (hajtva)“, žemėvilkais „a földön húzva (a hó elolvadása után)“, gaidėliais (gyereket hordozni, azaz vállra ültetve), kromėliais „a hátára véve“, trinkuliais „fejvesztve“, tuščiais „üresen, semmi nélkül“, atšūkiais „nagyon gyorsan, ugrálva“, atžvilgiais „hátranézve“, paklupdžiais „nagyon lendületesen, elesve, majd újra felállva (járásról, futásról...)“, pasklindžiais „oldalra csúszva (általában szánon haladásról)“, pašliūkščiais „síelve“, aukštšūkiais „felfelé szökdécselve“, ditkūliais „bukfencezve, fejest bukva, átfordulva“, dūdkūliais „bukfencezve“, dūdkūliais „ugyanaz“, dūtkūliais „ugyanaz“, dvikẏbiais „ketten ülve egy lovon, kettesben“, dvikinkiais „két lovat fogva“, dvikužiais „kettesével összekapaszkodva, kettesben“, dvilipiais „ketten ülve egy lovon, kettesben“, dviračiais „ugyanaz“, galtrūkčiais „nagyon hevesen, fejvesztve“, galtrūkiais „ugyanaz“, galvūduriais „ugyanaz“, galvatrūkčiais „ugyanaz“, galvatrūkiais „ugyanaz“, galvatrūkčiais „ugyanaz“, galvótrūkčiais „ugyanaz“, galvótrūkiais „ugyanaz“, galvótrūkščiais „ugyanaz“, kaktomušiais „szinte homlokkal összeütközve, nagyon közel“, kryžkryžiais „keresztben, keresztirányban“, kūliavirsčiais „bukfencezve, fejest bukva“, kūlverčiais „ugyanaz“, kūlvertiniais „ugyanaz“, skėrskryžiais „keresztben keresztezve“ (A cipőfűzőt keresztben kötik), stačiagalviais „fejest ugorva“, strimgalviais „fejvesztve“, strimgalviais „ugyanaz“, šalipbančiais (összefűzni, megkötni a lovakat [az egyik ló jobb, a másik bal lábát]), šunbajais (enni, falni [mint a kutya]), trim kūliais „bukfencezve, hemperegve“, trūkčiagalviais „fejvesztve, bukfencezve, fejjel lefelé“, trūkstang alviais „ugyanaz“, akėlpom is „öntudatlanul, tapogatódzva“, baltomis (értsd: szemmel) „kancsalítva“, basomis „mezítláb“, čiul pom „szopogatva“, čiurkšlomis „sugárban“, čiupin omis „tapogatva“, dykom „üresen, ingyen, hiába, semmi nélkül“, dribs om „ügetve, lassú vágtában“, grįžom „visszatérve, elmenve, majd visszatérve“, gujom „lehajolva, összehúzódva, összekuporodva“, kreivomis „ferdén, oldalvást“, lengvom „könnyedén, teher nélkül (a kocsin)“ 77 (kocsi)“, naromis „a víz alá merülve“, niūromis „alulról fölfelé tekintve“, repečkomis „mászva, kúszva“, rėplomis „mászva“, roplomis „ugyanaz“, ropomis „ugyanaz“, sausomis „szárazon, üres kézzel“, šokinomis „ugrálva“, szét- szóródva, žnairomis „sandítva, kancsalítva“, žvairomis „ugyanaz“, apčiūopomis „tapogatózva; felületesen, hanyagul“, apčiupomis „ugyanaz“, apgrabomis „ugyanaz“, apgraibomis „felszínesen, hanyagul; úgy-ahogy“, apgraibstomis „ugyanaz“, apgrėbomis „tapogatózva“, apgreibomis „felületesen“ megfordulva „megfordulva, folytonosan“, apžabom „a ló két oldala felé szétnyúló lábbal lovagolva, kétoldalt; mohón; felületesen, hanyagul“, apžargom „nyeregtelenül, terpeszben lovagolva“, apičiū- pom „tapogatódzva, tapogatva, felületesen“, apigraizdom „sietve“, apyčiupomis „felszínesen, felületesen“, apýgraibomis „tapogatódzva, úgy-ahogy, felületesen“, atbulomis „hátrafelé, háttal“, atlapom „kitárva“, atžvilgomis „hátrapillantva, visszanézve“, atādairom „körülnézve; lustán“, szétszórtan „begombolatlanul, rendezetlenül“, felhúzva (inget viselni [kívül]), „terpeszben, szétvetett lábbal“, padálbom „szétterpesztett lábbal“, padilbòm „ugyanaz“, tapogatva „tapogatózva“, meggörnyedve „lehajolva“, paguròm „ugyanaz“, pagūžom „összekuporodva, lehajolva, meggörnyedve“, paklupstòm „botladozva“, pakniopstom „fejvesztve, orra bukdácsolva“, pakniupstòm „ugyanaz“, paknópstomis „ugyanaz“, panárdomis „ugyanaz“, panaròm „a víz alá merülve; lehajtott fejjel“, paniūromis „alulról fölfelé tekintve“, paplastòm „kabátja szárnyát, szárnyait csapkodva a föld közelében“, paplavòm „ugyanaz“, paplazdòm „ugyanaz“, pasiautòm „megcsúszva, oldalra dőlve“, paskliundromis „ugyanaz“, paskliundom „ugyanaz“, paskridòm „elrepülve“, pastriuokomis „szökellve, fel-felugrálva“, pasverdòm „imbolyogva“, patarándom „bukfencezve, fejvesztve“, prakersòm „keresztbe vetve“, probėgom „futólag, felületesen, átfutva“, basniŕtomis „mezítláb a cipőbe bújva“, dvišedomas „ketten ülve egy lovon“, kūl vartomis „bukfencezve“, kūlvertomis „ugyanaz“, nošiarikom „fejvesztve, orral a földet túrva“, pusiáu-mirkom „félig lehunyt szemmel“, pūsmirkomis „ugyanaz“, bridžiomis „gázolva“, (mind a) négykézláb „kézzel-lábbal, nagy erőfeszítéssel, minden erejéből“, plačiomis (értsd: szemmel) „tágra nyílt szemmel“, rangčiomis „tekergőzve, vonaglova“, rungčiòm „viaskodva“, tuščiomis „üresen, semmi nélkül“, ugniòm „tűzzel, hevesen“, žnairiòm „sandán, kancsalítva“, apgraibailòm „tapogatódzva“, at- žiopčiomis „tátott szájjal“, abiepus iom „mindkét oldalról; mohón, teli szájjal“, basnyčiomis „mezítláb“, basniŕčiomis „ugyanaz“, galvatrūkčiom „nagyon gyorsan, hevesen, orra bukdácsolva“, kūlverčiom „bukfencezve“, kūlvirsčiom „ugyanaz“, kepurstėm „mászva, négykézláb“, basiautėmis „mezítláb, zokni nélkül viselt cipőben“, kūlvertėmis „bukfencezve“, strimagalvėmis „fejjel előre, bukfencezve“, šuniakimis „kutyaszemmel“, kryžiomis „keresztben, keresztirányban“, skliaundžiomis „fejvesztve“, kryžkryžiomis „keresztben, keresztirányban“. Meg kell jegyezni, hogy az itt felsorolt határozószavak mellett (és a hibrid képzések mellett: pliupsais, rumulais, uldurais, ū rmais, urm ulai s, ū r stais, ū rtais...) számos többes számú eszközhatározói alakot is fel lehetne sorolni (apšalais [esik az eső, 78 azaz esik, és minden megfagy, jegessé válik, buriais „szakaszosan, felhőfoszlányokban”, gūsiais „zuhatagokban, szakaszosan”, kūliais „hatalmas hullámokban hömpölyögve”, urduliais „forrongva, hullámokban”, ūrtuliais „fejvesztve, nagyon gyorsan”, uruliais „hullámokban, örvényekkel, forgatagokban”, vėjais „mint a szél” stb.), amelyek bár enyhén a határozószói használat felé hajlanak, mégsem különíthetők el a főnevektől, mivel ragozási paradigmájukat teljes egészében megőrizték. Ha a fent felsorolt határozószók a cselekvés módját kifejezve többnyire egy bizonyos l á t h a t ó (optikai) k é p e t is felidéznek, akkor más módhatározókra a h a l l h a t ó (akusztikus) k é p jellemző, például: pašnibždais „suttogva”, patyliukais „(nagyon) halkan”, patylukais „ugyanígy”, prorėksmais „félig kiabálva, hangosan”, patylėliais „(nagyon) halkan”, patyliais „halkan”, balsomis „hanggal, hangosan, fennhangon”, kuštomis „suttogva”, kuždomis „ugyanígy”, šnabždomis „ugyanígy”, šnibždomis „ugyanígy”, šnypštomis „sziszegve”, tylomis „halkan”, paklegomis „zsibongva, hangosan”, pakugždomis „suttogva”, pakuštomis „ugyanígy”, pakuždomis „ugyanígy”, papliuopom „hangosan, fennhangon”, pastūgomis „üvöltve”, patėrškomis „csörömpölve”, pašnabždomis „suttogva”, pašnibždomis „ugyanígy”, pusiau giedom „félig énekelve”, tylėmis „csendben”, tylutėlėmis „(nagyon) halkan”, tylutėmis „ugyanígy” stb. Más módhatározók esetében sem egyedüli gyakran a cselekvés módjának általános és alapvető jelentése: ezzel együtt különféle járulékos jelentések is megjelennek, amelyek olykor még a módjelentést is háttérbe szorítják, mégpedig: a) t e m p ó: zovadais „vágtatva, vágtában”, zovedais „ugyanígy”, palengviūkais „lassacskán, lassan”, pamažiukais „apránként, lassan”, šuoliais „ugrálva, kiáltásokkal”, apžyngsniais „lépésben”, palengvėliais „lassacskán, lassan”, pamažėliais „apránként, lassan”, greitomis „gyorsan”, skubinoms „sietve”, skubomis „sietve”, tekinomis „futva, rohanva”, apytėkomis „ügetve”, pabėgomis „időnként futva”, paliuokomis „ugrásokkal”, paskubomis „sietve, gyorsan”, pastrūipomis „ugrásokkal”, pašokomis „ugrásokkal”, pašokėdamas „, pašuokomis „ugyanígy”, patekomis „futva”, pótekomis „majdnem ügetésben”, šuoliom „ugrásokkal”; b) i d ő: apéntais „újra, ismét”, grįžalais „visszatérve, visszatérőben”, grįžulais „ugyanígy”, priešais „a jövőben, előtte”, ūpais „néha, időnként”, atminais „néha, visszaemlékezve, olykor”, atmy nais „ugyanígy”, atvalkais „másodszor”, apértačiais „újra, ismét”, atótrūkčiais „a munkától eltávolodva, időnként”, atótrūkiais „ugyanígy”, igeidžiais „alkalmanként, amikor kedve támad”, įnorais „ugyanígy”, išokiais „időnként, ritkán”, inšokiais „ugyanígy”, pripulčiais „véletlenül odakerülve, odaugorva, néha-néha”, priepuoliais „ugyanígy”, priešokiais „ugyanígy”, atótrūkomis „a munkától eltávolodva, időnként”, igeidóm „alkalmanként, amikor kedve támad”; vö. még a hibrid főnévi-határozószói alakot: perdebesiais „időnként, felhőfoszlányokban” (Šiandien perdebesiais lyja); c) h e l y, t é r vagy térbeli tájékozódás: priešais „elöl”, priešų priešais „ugyanígy (nyomatékosítva)”, aplinkais „körbe, megkerülve, kanyargósan, körben, kerülő úton”, aplan ktais „ugyanígy”, aplan ktais „ugyanígy”, įdūrmais „közvetlenül utána, nyomában”, įkantinais „utána, mögötte, nyomában”, padūrmais „ugyanígy”, patikimais „csak megbízható embereknél, nem mindenütt”, pridūrmais „…” 79 paskos, nyomában”, „kerülő úton, körben, kanyargósan, körül”, gretomis „mellette”, apylankomis „körül, megkerülve; közvetve, nem egyenesen”, pasekomis „nyomában”, grečiom „mellette”, ažčiomis „ferdén, félre, oldalt”; d) h e l y e t t e s í t é s: mainais „valamit elcserélve”, atkitais „felváltva”, įmainais „ugyanígy”, pakaitais „váltakozva, felváltva”, pakeitais „ugyanígy”, pramainais „helyettesítve, váltakozva”, mainomis „cserébe”, apkalptomis „váltakozva, felváltva”, atkalptomis „ugyanígy”, atamainom „cserébe”, atomainom „ugyanígy”, pakaitomis „váltakozva, egymást felváltva”, pamainomis „ugyanígy”; e) a test vagy más tárgy bizonyos h e l y z e t e (pozíciója): aukštynaikais „hanyatt fekve”, aukštynais „ugyanígy”, išgūliais „fekve, heverészve”, aukštieninkom „hanyatt fekve”, gulom „fekve”, klūpom „térdelve”, sėdom „ülve”, pusiaušėdomis „félig ülve”, gulsčiomis „vízszintesen”, klūpščiomis „térdelve”, kniūpščiomis „összeroskadva”, stačiom „állva, álló helyzetben”; f) a gyökazonos igéhez kapcsolódó bizonyos m ó d h a t á r o z ó: atsimelžais (tehenet fejni) „takarmányért, legeltetésért cserébe”, užpiaumais (kaszálni) „kaszálás fejében”, pamelžiais (tehenet fejni) „takarmányért, legeltetésért cserébe”, bėgòm (futni) „futva”, gulòm (feküdni), kepùrstom (bukfencezni) „négykézláb”, ropòm (mászni), sėdòm (ülni), bėgčiòm (futni), atmilžtumìs (tehenet fejni) „takarmányért, legeltetésért cserébe”; g) m e n n y i s é g vagy f o k: aukštkaũpais „a szükségesnél többet”, dievmeldais „nagyon”; h) i r á n y: pavandeniais „a víz folyásának irányában”, pavėjais „szélirányban, ahogy a szél fúj”, gręžom „hátrafelé”, ats tupòm „hátra, visszafelé”, atatupstòm „ugyanígy”, atgalioms „visszafelé”, atpakaliòm „ugyanígy”, atalūpščiòm „hátrafelé”; ch) o k vagy c é l: juokais (beszélt), niekdėliais „apróságok miatt, semmiségeken”, juokòm (mondta), tyčiomis i) s o r r e n d: pagymais „párosával, egymás után”, paporiais „sorban, kettesével”, paeiliūmis „felváltva”; j) t á r s a s á g: bičiùoliais „közösen, együtt, cimboraként”, bendròm „ugyanígy”; k) s z a k a s z o s s á g, k i h a g y á s: prišokais „odaugorva, időnként”, įpuoliais „nem folyamatosan, hanem csak helyenként”, peršokiais „helyenként kihagyva”, pagaudomis „időnként”, priešokomìs „ugyanígy”; l) az e l k ü l ö n ü l é s és a m e g o s z l á s (disztributív): paskirmais „külön-külön, megosztva”, daliomis „részekre osztva”, atskiromis „külön”, paskįromis „külön-külön, megosztva” stb. Láthatjuk tehát, hogy a többes számú instrumentálisból eredő módhatározói adverbiumokat nemcsak az egyes alakok legnagyobb számbeli gazdagsága, hanem jelentéseik változatossága és gazdagsága is jellemzi. Ez egyáltalán nem mondható el az ugyanilyen eredetű adverbiumok más szemantikai csoportjairól (például a hely- és térviszonyokat, illetve az időt kifejezőkről). A többes számú instrumentálisból eredő h e l y - t é r viszonyokat kifejező adverbiumokra leginkább az jellemző, hogy jelentésük igen általános. Valójában a legáltalánosabb jellegű hely- és térviszonyokat jelölik, például: artìmais 80 „közel, nem messze”, gretimais „közvetlenül mellette”, šalimais „mellette”, netolimais „nem messze”, priešpriešais „szemben”, artitelaičiais „egészen közel”, atstuoliais „távol, félreesően”, priešpriešiais „szemben” stb. Az e szemantikai csoportba tartozó adverbiumok csekély száma elsősorban magának a hely- és térviszonyokat kifejező instrumentálisnak a természetéből következik. A hely- és térviszonyokat kifejező instrumentálisról szólva két jelentését kell elkülöníteni, amelyek használatának két esetéhez kapcsolódnak: ezzel az instrumentálissal jelöljük azt a helyet, ahol valaki vagy valami van, történik, folyik, végbemegy, valamint azt az útvonalat, amelyen valaki halad, csúszik vagy mozog. Valójában itt két, egymással igen szorosan összefüggő instrumentálissal van dolgunk: a tartózkodási helyet és az útvonalat jelölővel. A litván nyelvre — más indoeurópai nyelvekhez hasonlóan — inkább az útvonalat jelölő instrumentális jellemző, amelyet helyváltoztatást kifejező igékkel használnak; valószínűleg az elsőnél régebbi is. Az útvonalat jelölő instrumentális, amint J. Jablonskis⁵ helyesen megjegyzi, közeli rokona az eszközt jelölő instrumentálisnak. Így az útvonalat jelölő instrumentális többek között az eszköz vagy a mód jelentésárnyalatával is rendelkezik, ami eltávolítja ezt az esetet az adverbiumoktól, és akadályozza adverbializálódását. Az az instrumentális, amely azt a helyet jelöli, ahol valaki vagy valami van, történik, folyik, végbemegy, szemantikailag és szintaktikailag az útvonalat jelölő instrumentális alapján alakult ki: az útvonalat jelölő instrumentális nem korlátozódott a helyváltoztatást kifejező igékre, hanem idővel más igékhez is kapcsolódott⁶. Így két azonos eredetű instrumentálist kaptunk. Eredetük közössége jelentésük közelségét, továbbá az eszközt jelölő instrumentálissal való azonos viszonyukat és adverbializálódásra való csekély hajlandóságukat eredményezi. Éppen ebből válik érthetővé, miért van olyan kevés, a többes számú instrumentálisból eredő, hely- és térviszonyokat kifejező adverbiumunk. Az ilyen típusú adverbiumok csekély száma abból is következik, hogy a nyelvben számos más eszközt használunk a hely és a különféle hely- és térviszonyok kifejezésére, például: mutató helyhatározói adverbiumokat, a ragozható szófajok valamennyi helyhatározói esetét, valamint elöljárós szerkezeteket. Maguk a hely- és térviszonyokat kifejező instrumentálisok is gyakran nem mások, mint a helyhatározói esetekkel versengő párhuzamos formák, vö.: krašt ais || kraštuose, šalimis || šalyse, šonais || šonuose, pagiriais || pagiriuose, pakampiais || pakampiuose, pakraščiais || pakraščiuose, pasieniais || pasieniuose, palvor iais || patvariuose, pakampėmis || pakampėse, pakrūmėm || pakrūmėse, palangėm || palangėse, palaukėm || palaukėse stb. Végül e szemantikai csoport adverbiumainak csekély száma azzal is magyarázható, hogy annak a helynek a megjelölésére, ahol valaki vagy valami van, történik, folyik, végbemegy, valamint annak a helynek a kifejezésére, amelyen valaki halad, csúszik vagy mozog, a nyelvben számos átmeneti formát használunk, amelyek — noha az adverbializálódás folyamatát valamelyest érintették — még korántsem szakadtak el a főnévtől, például: ančkeliais „az utak mentén, az út mentén”, antdaržiais „a kertek mentén, a kertben”, antežerėliais „a kis tó partján”, antežiais „a mező szélén, a föld mellett”, antgalviais „a fejek fölött”, aňt jūriais „a Jūra folyó mentén”, aňtkrančiais „a partok mentén”, antkraščiais „ugyanott”, aňtpamačiais „közvetlenül a ház alapja mellett”, antskardžiais „a szikla- 5 Lásd R y g i š k i ų J o n a s, Linksniai ir prielinksniai, Kaunas, 1928, p. 79. 6 Vö. B. D e l b r u c k, Vergleichende Syntax der indogermanischen Sprachen, I. Theil, Strassburg, 1893, p. 244. 6. Kalbotyros klausimai VI. 81 „szakadékok mentén”, añtslenkščiais „a küszöb mentén”, añtsuoliais „a pad (padok) tetején”, añltvarčiais „az istálló padlásán”, añltvoriais „a kerítés (kerítések) tetején” stb. Különösen nagy számban használunk helyet jelentő, pa- előtagú, átmeneti többes számú eszközhatározói alakokat: pabalais „a tavak mellett”, pablendžiaviais „azokon a helyeken, ahol blendžiai (vakfűzek) nőttek”, pabučiais „a házak (lakások) mellett, a házak (lakások) körül”, pabutšaliais „ugyanott”, padaržinšaliais padebesiais „a felhők alatti térben”, padirviais „a föld mellett”, paežeriais „a tó mentén”, pagiriais „az erdő mentén”, pagrioviais „az árok (árkok) mentén”, pakampiais „a sarkok mentén”, pakerčiais „a szegletek mentén”, pakiemiais „az udvar (udvarok) mentén”, pakluoniais „a csűr (csűrök) mentén”, pakraščiais „a part (partok) mentén”, pakrūmiais „a bokrok mentén”, palangiais „az ablakok mentén”, palankiais „az ablak mentén”, palubiais „a mennyezet mentén”, papečiais „a kemence mellett”, papieviais „a rét szélén”, paprūdžiais „a tó mentén”, papūdymais „a parlag mentén (és alatt)”, paraviais „a barázdák mentén (és alatt)”, pasieniais „a falak mentén”, pastatiniais „a palánkkerítés mentén (a kerítés cölöpjei mentén)”, pastogiais „az eresz alatt, fedett helyeken”, pašąliais „a szélek mentén”, pašvenčiais „a Šventoji folyó mentén”, patrobiais „az épületek mentén”, patvoriais „a kerítések mentén”, paupiais „a folyó mentén: a folyóparton”, paviršiais „a felszínen”, pažemiais „a föld közelében, a földön”, pajūrelėms „a tengerpart mentén”, pakampėm (is) „a sarkok mentén”, pakelėm „az utak mentén”, pak iemėm „az udvar (udvarok) mentén”, pakluonėmis „a csűr (csűrök) mentén”, pakrūmėm „a bokrok mentén”, palangėm „az ablakok mentén”, palaukėm „a mező szélén”, paliūnėm „a mocsarak mellett”, pamarelėms „a lagúna mentén”, pastogėmis „a tetők alatt (a fal mellett)” stb. A többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók között, ahol – mint láttuk – leginkább a cselekvés módjának vagy képének jelentése honosodott meg, jól elkülönül az időhatározók szemantikai csoportja. Ezek az utóbbi határozószók sem alkotnak szemantikailag egységes csoportot. Mindenekelőtt azokat a határozószókat kell itt megemlíteni, amelyekkel a legáltalánosabb és legelvontabb időviszonyokat fejezzük ki, például: ankstąnais „korán, nagyon korán” (vö. szinte teljesen azonos jelentésben használt szinonim alakok: ankstąniniais, ankstėnais, ankstėlniais, ankstėnais, ankstienais, ankštiniais, ankstėinyčiais); galų galais „végül, végre”; niekadais „soha”; ana dienais „annak idején, azon a napon, akkor”; davėliais „most, éppen most”. E szemantikai csoport más határozószavainak az elsődleges időjelentésen kívül további, megszakítottságot, szakaszosságot vagy akár módot kifejező jelentése is van, például: kartais „nem állandóan, időnként, néha” (vö. azonos vagy egészen hasonló jelentésű szinonimáival is: kartų kartais, įkartais, prarečiais, prórečiais, kartkartčiais, retkarčiais, pakaitėmis, kartkartėmis, retkartėmis); másoknak pedig a megszakítottság, szakaszosság további jelentésén kívül sorrendi jelentésük is van: pamečiais „évenként, minden évben; kétévenként”, pamenesiais „havonta, minden hónapban: kéthavonta”, pramečiais „kétévenként”. Végül az időhatározók csoportjában számos olyan alak is van, amely a nap különböző időszakait jelöli, például: pavakarėnais „késő délután, alkonyat felé”, pribrekšmais „este, sötétedéskor”, prietemais „ugyanígy”, apšviesiais 82 „virradatkor; mielőtt még besötétedne”, aptamsiais „sötétedéskor”, aptemiais „ugyanígy”, apybrėkšminais „szürkületkor, alkonyatkor”, apydieniais „hajnalban, virradatkor”, apýryčiais „korán, hajnalban, virradatkor”, apýšviesiais „még világosban”, apytamšėliais „sötétedéskor”, apýtamsiais „ugyanígy”, apýūšriais „hajnalban”, paryčiais „reggel”, perpiečiais „délben, ebédidőben”, išvakapomis „előző este”, išnaktėmis „késő éjjel”, išvakarėmis „este, előző este”, išnaktimis „késő éjjel”, pietumis „ebédidőben, délben”, vö. még a következő kifejezéssel: aušęs pražiebais „hajnalban, virradatkor”. Az állítmány kifejezésére használt, többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók a mondatban nem annyira önálló alakokként vagy szavakként szerepelnek, hanem inkább kisebb-nagyobb mértékben szabad predikatív szerkezetek részeiként, azok alapvető jelentésének hordozóiként, amelyek kibontják és kiemelik a szerkezet igével kifejezett vonatkozási jegyét. Így a többes számú eszközhatározói esetből származó határozószót leggyakrabban olyan predikatív szerkezetekben találjuk, amelyekben az eredmény (rendszerint negatív) alapjelentése összefonódik a hasonlítás, a kép, valamely forma további jelentéseivel. Az ilyen szerkezetek igei tagjai rendszerint a menni, kimenni, elmenni igék különféle alakjai. E szerkezetek nem igei tagjai között az olyan, szubsztancialitásukat elveszítő főnévi-határozószói alakokon kívül, mint az semmibe menve („semmivé, kárba”), az semmibe menve („ugyanígy”), a semmivé, koldussá, szélnek... formákat, teljesen szubsztancialitásukat vesztett határozószói képződmények is előfordulnak: hiábavalóan („semmibe, puszta szándékokként, ígéretekként”; rendszerint ugyanabban a mondatban a készülődik („javítgatja magát, készülődik, szándékozik”) igealak után), a hiábavalóan („semmibe”), az ígéretekkel („semmibe, puszta ígérgetéssel”; ugyanabban a mondatban az ígér igealak után), a semmibe hullva („semmibe, tekintet nélkül mindenre; fölöslegesen”), a szélnek eresztve („fejvesztetten, szélnek eresztve, koldussá”), a semmibe hullva („semmibe, kárba, hiábavalóan”), a padaukai („ugyanígy”) alakok. Az eiti ige alakjai más, nem annyira eredményt, mint inkább sajátos megjelenést jelentő predikatív szerkezetekben is előfordulnak. E szerkezetek nem igei tagjai azonban többnyire nem maguk a többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók, hanem főnévi-határozószói hibridek, például: galėtyniais (a szokásosabb és gyakrabban használt galėtynėmis, galėtyniu helyett), pagaugais „borzongásokkal”, pagaugomis „ugyanígy”, užkuriom „a tűz begyújtásakor”, užkuriais „ugyanígy”, atāraugomis „felböfögésekkel”; vö. még a következő kifejezéssel: dykiais užleisti „teljesen elhanyagolni (például a kertet, faiskolát stb.), nem gondozni”, ahol az első tag predikatív jelentését még mindig háttérbe szorítja a tárgyi jelentés. A nė tagadószóval és a jelen időben elhagyott būti igealakokkal olyan, többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók alkotnak predikatív szerkezeteket, mint a būtais, mūtais, būčiais, például: nė botais „senki ügyével sem törődik, egyáltalán nincs a fejében”, nė mūtais „ugyanígy”, nė būčiais „ugyanígy”. Hogy a többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók a būti ige ragozott alakjaival is állítmányként szerepelhetnek, amelyek jelen időben szintén elmaradnak, azt a következő mondások mutatják: paklausais (dideliai paklausais tėra gražus lomajkas), dvigulais „két személyre való fekvésre” (ha az ágy dvigulais, tai...), bičiuolėm „közösen, együtt, cimboraként, méhrajként (méhekről)”. 83 (Négy kaptára van, a többi a méhésztársaké); vö. az állítmány szerepében álló, határozószóvá váló főnévi instrumentálist: gabižalais „darabokban” (Gabižalais druska buvusi). A statisztikai adatok már kimutatták (vö. 75. o.), hogy a többes számú instrumentálisból eredő határozószók más jelentésekben (cél-, ok-, partikula-, modális szó- és elöljárószó-jelentésben) csak nagyon ritkán használatosak. Az említett jelentések egyáltalán nem jellemzők a vizsgált típusú határozószókra: fő jelentésként csupán egy-két határozószónak vannak meg. Íme, például a fő c é l jelentésük azoknak a mozgást jelentő igékkel eiti, nueiti, važiuoti, nuvažiuoti használt alakoknak van, mint apgėl ais „meglátogatni a szülés után az anyát, és ajándékot vinni”, atkla usais „engedélyt kérni a kérők fogadására”, piršliais (piršlėm) „kérőként járni, kérőként (menyasszonykérőként) elmenni”; vö. itt a niekdeliais alakot is, amelynek az „azonnal, késlekedés nélkül” időjelentése mellett „semmire, hiábavalóságokra” céljelentése is van. O k i j e l e n t é s b e n használatos a juokais (különösen a trūkti, leipti, virsti, alpti, nesitverti, pasileisti és más igékkel), a tyčiom „tudatosan, szándékosan; tréfából, komolytalanul”, valamint a netyčiom „öntudatlanul, nem szándékosan; nem tréfából”. Ezeket a (cél- és ok-) jelentéseket nem mindig könnyű egymástól elválasztani: gyakran mintha összefonódnának. Emellett néha a cselekvés módjának jelentése is társul hozzájuk, amelyben leggyakrabban használják a többes számú instrumentálisból eredő határozószókat. E képzési típus cél- vagy okhatározói határozószavaira az is jellemző, hogy adverbializációjuk viszonylag alacsony fokú; többnyire még nem szakadtak el teljesen magának az esetnek a jelentésétől. A többes számú instrumentálisból eredő határozószók csak rendkívül ritka esetekben léphetnek át más szófajokba. Íme, például a kartais alak partikula lehet (vö. Bene būsi kartais iš Telšių?), a priešais pedig elöljárószóvá válhat, amely tárgyesettel áll (vö. priešais krosnies kaktą). Teljesen külön említendők azok a szavak, amelyek csupán -(i)ais, -(i)om képzőelemeikben egyeznek meg a többes számú instrumentálisból eredő határozószókkal, például a dėlt ais „azért, mindazonáltal”, a nōrintais „bár” (rendszerint határozószói kifejezésekben: kada nōrintais „valamikor”, kaip nōrintais „valahogyan”), az auriais „annak idején, íme”, a kančiais „néha”, az anaū riais „íme; akkor, máskor, valamikor”, a beskòm „ezért, ennélfogva”, a būkčiom „állítólag, mintha, úgymond” modális szó, a musintais „talán” és még a bagròm „suhint, suhint” indulatszó is. Ezek mind különféle egyéni alkotások, amelyeknek a többes számú instrumentális esettel való kapcsolatáról egyáltalán nehéz beszélni. Miután megvizsgáltuk általában az instrumentális eset, illetve annak egyes típusai és a határozószók közötti kapcsolatot, valamint a többes számú instrumentálisból eredő határozószók szemantikai sajátosságait, a következő következtetésekre jutunk: 1. A többes számú esetek közül az i n s t r u m e n t á l i s mutatja a legnagyobb hajlamot a határozószóvá válásra, mivel más esetekhez képest leginkább ez fejez ki különféle körülményviszonyokat. Következésképpen az instrumentális korábban 84 és továbbra is a legfontosabb forrása marad a megőrzött esetvégződésű határozószók képzésének. 2. A többes számú eszközhatározói eset nem minden jelentésében és funkciójában — nem minden típusában egyforma mértékben válik határozószóvá. A módhatározói eszközhatározó áll a legközelebb a határozószókhoz; jelentését és használatát gyakran nehéz elkülöníteni a többi eszközhatározótól, mivel sok más eszközhatározó is beleolvad. A módhatározói eszközhatározó mintegy átmeneti szakaszt alkot, amelyben a körülményhatározói jelentés a legkönnyebben különül el, és megkezdődik a megkövesedés, illetve a határozószóvá válás folyamata; ekkor még az eszközhatározói bővítmény is körülményhatározóvá, maga az eszközhatározói forma pedig határozószóvá válhat. 3. A többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók között a cselekvés módját kifejező határozószók foglalják el a legjelentősebb helyet — ez a legnépesebb szemantikai csoport e határozószók eredetét és képzését tekintve. A cselekvés módját kifejező határozószók nemcsak nagy számukkal, hanem kiegészítő jelentéseik változatosságával és gazdagságával is kitűnnek. A cselekvés módjának domináns jelentése rendszerint csak e határozószók egy meghatározott részére jellemző, arra, amely elvontabb jellegű körülményeket jelöl. Egyébként az ilyen típusú határozószók többsége a cselekvés módjának kifejezése mellett a cselekvést rendszerint statikus vagy dinamikus képpel is kíséri, s ezáltal a cselekvés módját elválaszthatatlanná teszi a vizuális, esetenként pedig az akusztikai képtől. A többes számú eszközhatározói esetből származó, a cselekvés módját kifejező többi határozószó alapjelentése is gyakran összefonódik az alábbi jelentések valamelyikével: tempó, idő, hely — tér vagy térbeli tájékozódás, csere, helyzet (pozíció), állapot, mennyiség vagy fok, irány, ok vagy cél, sorrend, társaság, megszakítás-átugrás, elkülönülés stb. 4. Viszonylag kevés a többes számú eszközhatározói esetből származó olyan határozószó, amelynek alapjelentése hely- és térbeli, időbeli vagy állítmányi, a cél- és okjelentésűek pedig különösen ritkák. 5. Az ilyen típusú határozószók közül csupán egy-kettő vett fel partikula-, modális szó- vagy elöljárószói jelentést. Vilnius A TÖBBES SZÁMÚ ESZKÖZHATÁROZÓI ESETBŐL SZÁRMAZÓ HATÁROZÓSZÓK SZEMANTIKAI JEGYEI К. УЛЬВИДАС Összefoglalás 1. A litván nyelvben a többes számú esetek közül a többes számú eszközhatározói eset hajlamos leginkább a határozószóvá válásra. Mind a korábbi, mind a jelenlegi időszakban a többes számú eszközhatározói eset a megkövesedett többes számú végződésű határozószók egyik legfontosabb forrása. 85 2. A többes számú eszközhatározói eset nem minden jelentésében és funkciójában alakul át ugyanolyan mértékben határozószóvá. A határozószóhoz a módot és a cselekvés mikéntjét kifejező eszközhatározói eset áll a legközelebb; jelentését gyakran nehéz elhatárolni a többes számú eszközhatározói eset más jelentéseitől. A módot és a cselekvés mikéntjét kifejező eszközhatározói eset mintegy átmeneti szakasz, amelyben a körülményhatározói jelentés a legkönnyebben különül el, és megkezdődik a határozószóvá válás folyamata. Ebben a szakaszban még az eszközhatározói esettel kifejezett bővítmény is körülményhatározóvá, az eszközhatározói eset alakja pedig határozószóvá válhat. 3. A többes számú eszközhatározói esetből származó határozószók között a módot és a cselekvés mikéntjét kifejező határozószók alkotják a legnépesebb szemantikai csoportot. Ezek a határozószók nemcsak kiemelkedően nagy számukkal, hanem a jelentés további árnyalatainak sokféleségével és gazdagságával is kitűnnek a határozószók más szemantikai csoportjai közül. A mód és a cselekvés mikéntje rendszerint nem valamennyi ilyen típusú határozószóra jellemző domináns jelentés, hanem csupán azok egy meghatározott részére, amely elvontabb jellegű körülményeket jelöl. A típusba tartozó határozószók túlnyomó többsége azonban a mód és a cselekvés mikéntjének kifejezése mellett rendszerint további szemantikai árnyalatokat is hordoz: a cselekvést statikus vagy dinamikus megjelenítéssel kíséri, illetve elválaszthatatlanná teszi optikai vagy (ritkábban) akusztikai megjelenítéstől. A többes számú eszközhatározói esetből származó, a módot és a cselekvés mikéntjét kifejező többi határozószó alapjelentése is gyakran összefonódik a következő további jelentések valamelyikével: tempó, idő, hely-tér vagy térbeli tájékozódás, változás, helyzet (pozíció), mennyiség vagy fok, irány, ok vagy cél, sorrend, együttesség, megszakítás, elkülönülés stb. 4. Viszonylag kevés az olyan, a többes számú eszközhatározói esetből származó határozószó, amely hely-tér- vagy időjelentésű, valamint az olyan, amely alanyi funkcióban használatos. Cél- és okjelentés csak elvétve fordul elő. 5. Ezek a határozószók kivételesen ritka esetekben a partikula, a modális szó vagy az elöljárószó szófaji csoportjába kerülnek.