Borisas Larinas

BORIS LARINAS 1964. március 26-án Leningrádban, hosszú és súlyos betegség után meghalt Borisz Larinas, a Leningrádi Egyetem professzora, a filológiai tudományok doktora, a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának akadémikusa, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának levelező tagja, az Oroszországi SZSZK érdemes tudósa. A szovjet filológia tehetséges tudóst veszített el. Az orosz, ukrán, belarusz, litván és lett nyelvészek őszinte barátjuktól, energikus vezetőjüktől és gondos tanítójuktól búcsúztak. B. Larinas 1893. január 17-én született Poltava városában, tanítócsaládban. Miután 1914-ben elvégezte a Kijevi Egyetem Történeti-Filológiai Karának filológia szakát, az akkori Oroszország legjelentősebb bölcsészettudományi központjába, a Pétervári Egyetemre küldték, hogy professzori pályára készüljön. B. Larinas kiváló filológiai képzésben részesült: a szlavisztikai tanulmányait J. Baudouin de Courtenay és L. Scserba professzorok, a szanszkritot S. Oldenburg és F. Scserbatszkij akadémikusok, az iranisztikát K. Zaleman akadémikus, a romanisztikát pedig D. Petrov professzor irányította. Péterváron B. Larinas a baltisztika eleven hagyományait is megtalálta. A Tudományos Akadémián a litván nép nagy barátai és világhírű tudósok, F. Fortunatov és A. Sahmatov akadémikusok dolgoztak. Itt adták ki A. Juška litván nyelvi szótárát. 1912-ben J. Endzelīns megvédte híres doktori értekezését, a „Szláv–balti etűdök”-et a Pétervári Egyetemen. Az egyetemen J. Baudouin de Courtenay és a későbbi Kaunasi Egyetem professzora, E. Volter tanított baltisztikai tárgyakat. J. Baudouin de Courtenay tanszékén készült a professzori pályára híres nyelvészünk, K. Būga. B. Larinas már jelentős baltisztikai ismeretekkel érkezett Pétervárra. A Kijevi Egyetemen megszerzett litván nyelvi alapjait különösen litvániai utazásai során mélyítette el, amikor dzūkiai parasztokkal és a Nemunas tutajosaival érintkezett. A Pétervári Egyetemen E. Volter irányításával tovább bővítette a balti filológiára vonatkozó ismereteit. A balti filológia a szláv és az indiai filológia mellett B. Larinas tudományos tevékenységének egyik fő területévé vált. Pétervárra, a cári Oroszország akkori fővárosába érkezve B. Larinas élete utolsó napjáig nem szakította meg kapcsolatát a várossal. Kisebb megszakításokkal egész további élete itt telt. Le- 245 Leningrád felsőoktatási intézményeiben teltek alkotói és pedagógiai munkásságának legjobb évei. B. Larinas rendkívül széles látókörű, mély műveltségű tudós volt. Filológiai publikációkban már tizenkilenc éves fiatalemberként bemutatkozott, és több mint ötven éven át tartó tudományos tevékenysége során több mint száz munkát publikált a nyelv- és irodalomtudomány legkülönfélébb kérdéseiről. B. Larinas publikációinak jegyzékeit böngészve egyszerűen csodálkozni kell azon, hogy ezek mind ugyanattól az embertől származnak. Kiváló gyakorlati szakemberként és mély gondolkodású teoretikusként B. Larinas maradandó nyomot hagyott a szovjet lexikográfiában. Mindenekelőtt V. Vinogradovval, G. Vinokurral, S. Ozsegovval és B. Tomaševskijjel együtt szerzője volt az orosz lexikográfia egyik legjelentősebb művének, a S. Usakov szerkesztette négykötetes „Az orosz irodalmi nyelv értelmező szótárának”1. Ez a szótár a maga idejében a szovjet lexikográfia legnagyobb teljesítménye volt, és az egész későbbi lexikográfiai fejlődésre hatást gyakorolt. B. Larinas hatalmas munkát végzett a XI–XVII. századi óorosz nyelv szótárának előkészítésében. Több éven át vezette a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvi és Gondolkodástudományi Intézetének óorosz szótári részlegét, amely a szótár elkészítésén dolgozott. Irányításával hatalmas cédulakatalógus állt össze, elkészültek a szótár első kötetei, és tapasztalt lexikográfusok nemzedéke nevelkedett fel. V. Vinogradov, aki a szótár előkészítését „a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának grandiózus kollektív vállalkozásának” nevezte, 1946-ban ezt írta: „Az «Óorosz nyelv szótárának» előkészítése és kiadása egész korszakot nyit majd az orosz nyelvtudomány történetében”2. Sajnálatos, hogy később, különféle okokból, a szótár előkészítése egy időre megszakadt, és mindmáig egyetlen kötete sem jelent meg ennek a nyelvtudomány számára oly szükséges műnek. Reméljük, hogy a közeljövőben előrehalad az „Óorosz nyelv szótárának” nehéz és összetett szerkesztési munkája, és az új szótárszerzők méltóképpen értékelik B. Larinas érdemeit e jelentős orosz lexikográfiai mű létrehozásában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy B. Larinas 1936-ban elkészített és közzétett „Az óorosz nyelv szótárának terve”3 teljesen új jelenség volt a szótárkészítés gyakorlatában, és B. Larinas joggal tekinthető egy új nyelvészeti műfaj, a lexikográfiai tervezés megalkotójának4. B. Larinas a Leningrádi Egyetem és a Pszkovi Pedagógiai Intézet lexikográfusaiból álló népes kollektívát vezette, amely a regionális Pszkovi szótárat készítette. Ez a tervezett négykötetes mű (az első kötetet 1964-ben kellett volna megírni) sok tekintetben eltér majd a korábbi, hasonló jellegű kiadványoktól. Forrásai nemcsak a beszélt nyelv, hanem különféle 1 Plg. Толковый словарь русского литературного языка под ред. проф. Д. Н. Ушакова, сост. проф. В. В. Виноградовым, проф. Г. О. Винокуром, проф. Б. А. Лариным, С. И. Ожеговым, Б. В. Томашевским, I—IV, М., 1934—1940. 2 В. В. Виноградов, Русская наука о русском литературном языке, «Уч. зап. МГУ», т. 3, кн. 1, вып. 106, М., 1946, р. 138. 3 Б. А. Ларин, Проект древнерусского словаря (принципы, инструкции, источники), Л., 1936. 4 Г. В. Степанов, Б. А. Ларин, «Вестник ЛГУ», 1963, № 14, р. 149. 246 az időszakból származó lexikai anyag, amelyet különböző szakterületi szótárakból, kéziratos és nyomtatott nyelvjárási leírásokból, valamint történelmi dokumentumokból gyűjtöttek ki. Mindez lehetővé teszi a szótár használói számára, hogy történeti perspektívában tekintsék át a Pszkovi terület lexikájának fejlődését. A szótár a területi lexikográfia gyakorlatában első ízben ad érzelmi-stilisztikai jellemzést a szavakról, valamint feltünteti funkcionális és szakmai rendeltetésüket.5 B. Larinas kezdeményezésére és az ő vezetésével a leningrádi egyetem fiatal lexikográfusainak csoportja szótárt készített M. Gorkij önéletrajzi trilógiájához („Gyermekkor”, „Az emberek között”, „Egyetemeim”). A szótár első részét 1964-ben tervezik nyomdába adni. M. Gorkij trilógiájának szótára egy teljes M. Gorkij-szótár kezdetét jelentheti; ennek elveit B. Larinas irányításával dolgozták ki a leningrádi egyetem lexikográfusai. A szótár elkészítésébe más felsőoktatási intézmények is bekapcsolódtak (a szaratovi, gorkiji és távol-keleti egyetemek), főként azok, ahol B. Larinas tanítványai dolgoznak. A lexikográfusok képzésében nagy jelentősége van a B. Larinas kezdeményezésére 1960-ban a leningrádi egyetemen létrehozott Tárcaközi Szótárkészítő Kabinetnek. B. Larinas régi orosz irodalmi emlékek szótárainak készítését is irányította. B. Larinas nemcsak lexikográfus volt: nem elégedett meg a szavak puszta osztályozásával és rendszerezésével, hanem a szó egész élettörténete érdekelte, annak legapróbb árnyalataival, keletkezésétől napjainkig. „A szó, magán viselve korának kivéste sebeit, évezredes emlékezetével — írta B. Larinas —, figyelmünket a nyelvtörténet, s egyúttal a népek történetének hőseként ragadja meg.” Lexikográfiai tanulmányaiban B. Larinas mindig kiválóan ötvözte a szó és az azt használó társadalom történetét, minden egyes szót a megfelelő szórendszerhez kapcsolt, és annak törvényszerűségeit kereste. Különösen jelentősek B. Larinas szemantikai elemző tanulmányai6, amelyek főként szláv, balti és óind nyelvi adatokra támaszkodnak. B. Larinas frazeológiai kutatásai egyetemes elismerést arattak. B. Larinas jelentős érdemeket szerzett a szovjet dialektológia tudományában. Az orosz nyelvatlasz úttörője. B. Larinas annak a kis nyelvészcsoportnak volt a tagja, amely L. Scserba akadémikus vezetésével megkezdte a hatalmas munkát: az orosz nyelvjárások atlaszának elkészítését. B. Larinas állította össze az atlasz programjának lexikai és szintaktikai fejezeteit. Az ukrán nyelvjárási atlasz elkészítéséhez szükséges programot és útmutatót7 is ő dolgozta ki. Elméleti- 5 Plg. В. Н. Елина, О. И. Рак, В лаборатории исследования слов, «Вестник ЛГУ», 1963, № 14, р. 144. 6 Vö. Б. А. Ларин, Из истории слов (Лютый зверь. Семья. Кавардак), «Сб. памяти Л. В. Щербы», szerk. Б. А. Ларин, Л. Р. Зиндер és М. И. Матусевич professzor, L, 1951, р. 190—200; Из славяно-балтийских лексикологических сопоставлений, «Вестник ЛГУ», 1958, № 14, 150—9; Об эвфемизмах, «Уч. зап. ЛГУ», 1961, № 301, р. 110—24 stb. 7 Plg. Б. А. Ларин, Программа для збирания материалов до диалектологичного атласа украиньской мови (з інструкцією), Київ, 1948; II изд. 1949. 247 az atlasz összeállításának elméleti és gyakorlati kérdéseiről B. Larinas értékes munkákat tett közzé a szakirodalomban⁸. Az orosz, ukrán és belorusz nyelvjárási atlaszok összeállítását B. Larinas a szláv nyelvek közös atlasza elkészítésének első szakaszának tekintette. B. Larinas konkrét nyelvjárásokról szóló kutatásait nagyfokú újítószellem jellemzi. A hagyományos dialektológiával ellentétben, amely főként az idős falusiak nyelvét vizsgálta, B. Larinas egyformán figyelmet fordított a különböző nemzedékekhez és foglalkozásokhoz tartozók nyelvi tényeire. B. Larinas dialektológiai tanulmányai közül különösen kiemelkednek a városi nyelv problémáival foglalkozó munkák. B. Larinas felhívta a figyelmet a városi nyelv kutatásának elméleti jelentőségére a nyelvtudomány számára; a városi nyelvet két szélső pólus — a falusi „öregek” és „öregasszonyok” beszéde, illetve az irodalmi nyelv — közötti összekötő kapocsnak tekintette. B. Larinas az olyan „dialektológiai” problémák vizsgálatától sem riadt vissza, mint a városi alvilág argójának kutatása⁹. Érdekes, hogy B. Larinas tudományos tevékenységének korai időszakából származó munkái ma különösen nagy elismerésben részesülnek: a fiatal szovjet strukturalisták egyenesen rajonganak értük¹⁰. B. Larinasról mint a dialektológiai expedíciók, tanácskozások és konferenciák lelkes szervezőjéről és résztvevőjéről sem szabad megfeledkeznünk. Tudományos kutatómunkáját kiválóan össze tudta egyeztetni a dialektológus „nehéz fizikai munkájával”, a nyelvi adatok gyűjtésével. B. Larinas az orosz nyelv történetének egy egészen új témája úttörőjeként tartják számon. Ez a téma a XV—XVII. századi moszkvai Oroszország beszélt nyelve. Mivel ezt az orosz nemzeti nyelv alapjának tekintette, B. Larinas vállalkozott az akkori írásbeliségben — amelyre erősen hatott a régi orosz nyelv — ritkán előforduló beszélt nyelvi elemekből fakadó legnagyobb nehézségek leküzdésére. Elsőként kezdte vizsgálni a XVI—XVII. században Oroszországban járt külföldiek feljegyzéseit: nehezen olvasható, homályos, gyakran pontatlan szövegeket, amelyek azonban számos hiteles beszélt nyelvi tényt őriznek. Sok évnyi aprólékos munka után B. Larinas megfejtette, majd terjedelmes bevezetőkkel, kommentárokkal és szövegtanulmányokkal együtt közzétette a külföldiek által készített, a XVI—XVII. századi beszélt orosz nyelvet bemutató három legfontosabb leírást: Ludolf 1696-os grammatikáját, az 1586-os Moszkoviták szótárát és James 1618—1619-es szótár-naplóját¹¹. Ezek a monográfiák, amelyek B. Larinas doktori értekezését alkotják, nagy elismerést arattak a Szovjetunióban és a külföldi szlavisták körében. Moszkvai Orosz- ⁸ Vö. Б. А. Ларин, Об Атласе русского языка и современной диалектологии, «Уч. зап. Ростовского-на-Дону пед. ин-та», т. I, 105—16, Ростов н/Д, 1938; О принципах составления атласа славянских языков, «Сборник памяти Л. П. Якубинского», Л., 1949, р. 23—37; Про методологію радянської лінгвістичної географії, «Діалектологічний бюлетень АН УРСР», Київ, 1949, № 1, р. 6—15. ⁹ Plg. Б. А. Ларин, Западноевропейские элементы русского воровского арго. «Язык и литература», т. 7, Л., 1931, р. 1—20. ¹⁰ Plg. Симпозиум по структурному изучению знаковых систем, М., 1962, р. 36. ¹¹ Б. А. Ларин, «Русская грамматика Людольфа 1696 года», Л., 1937; Парижский словарь московитов 1586 года, Рига, 1948; Русско-английский словарь — дневник Ричарда Джемса (1618—1619 г.), Л., 1959. 248 e beszélt nyelv problémáját B. Larinas más munkáiban is tárgyalta12. A litván nyelvészek figyelmét különösen B. Larinas litván tárgyú munkái keltik fel. Mint már említettük, B. Larinas még egyetemi évei alatt érdeklődni kezdett a litván nyelvészet iránt. Nem elégedett meg az írott forrásokkal, hanem elhatározta, hogy a nép ajkáról tanulja meg a litván nyelvet. 1913 és 1914 nyarán kétszer is Litvániába látogatott, és gyalogosan bejárta az akkori Raseiniai, Telšiai, Panevėžys, Ukmergė és Trakai járás számos faluját. Itt a népi életmóddal és kultúrával kapcsolatos szavakat gyűjtött, tanulmányozta a nyelvjárásokat, és feljegyezte azok jellegzetes vonásait. E látogatások gyümölcse a jóval később közzétett „Anyag a litván dialektológiából”13 című munka, amely a nemunaitisi nyelvjárás leírását, a különböző nyelvjárásokból gyűjtött szavak jegyzékét történeti és etimológiai megjegyzésekkel, valamint nyelvjárási szövegpéldákat tartalmaz. Bár azóta, hogy ez a munka készült, a litván nyelv dialektológiai kutatása pontosabbá vált, módszerei pedig jelentősen fejlődtek, a szerző egyes megfigyelései, lexikai adatai, különösen pedig elméleti általánosításai ma is jelentősek. Valószínűleg itt találkozunk először a litván dialektológiában azzal a felfogással, amely nem az írott nyelvtől eltérő, jellegzetes sajátosságok együttesének tekinti a nyelvjárást, hanem önálló nyelvi rendszernek. B. Larinas hangsúlyozza, hogy a dialektológus feladata a nyelvjárási norma felismerése és leírása; ez határozza meg a nyelvjárás beszélőinek kommunikációját, ám a tiszta alakok ritkán jelennek meg szokásos beszédükben14. Érdekesek a szerző megjegyzései a bilingvizmus kérdéséről, amikor a lengyel és az orosz nyelvi elemek eltérő sorsát magyarázza a nemunaitisi nyelvjárásban15. B. Larinas a litván nyelvjárások lexikai anyagát számos későbbi tanulmányában és cikkében is felhasználta. B. Larinas litván tárgyú munkáinak többsége az elmúlt két évtizedben jelent meg, amikor a szocialista rendszer litvániai helyreállítása után ismét felélénkültek kapcsolatai köztársaságunk filológusaival, és egészen haláláig fenn is maradtak. E korszak nyelvészeti kutatásaiban a balti és a szláv nyelvek kapcsolatának problémáját vizsgálta; konkrét lexikai és grammatikai megfeleléseket elemzett a litván, lett és óorosz nyelv között, széles körben felhasználva az indoeurópai nyelveken kívüli nyelvek — különösen a finnugor nyelvek — anyagát is. B. Larinas ilyen munkái közül említésre méltó az „A янтарь szó”16 című cikk. A szláv nyelvek adatait részletesen elemezve B. Larinas… 12 B. A. Larin, A külföldiek feljegyzései mint az orosz nyelv történetének forrásai, „A Leningrádi Állami Egyetem jubileumi tudományos ülésszakának kiadványai”, filológiai tudományok szekció, L., 1946, 71—85. o.; A moszkvai Oroszország beszélt nyelve, in: Az orosz nemzeti nyelv kialakulásának kezdeti szakasza, L., 1961, 22—34. o. stb. 13 B. A. Larin, Anyagok a litván dialektológiához, „Nyelv és irodalom”, 1. köt., L., 1926, 93—170. o. 14 Ugyanott, 93—94., 98. o. 15 Ugyanott, 101—104. o. 16 B. A. Larin, Az янтарь szóról, in: Tanulmánykötet J. Endzelīns akadémikus, professzor, doktor tiszteletére, Riga, 1959, 149—162. o. 249 arra utal, hogy a szlávok ezt a szót a baltiaktól kölcsönözték, akik már a XII. század előtt használták. A balti nyelvek gintaras szavát azonban szemantikai elszigeteltsége, valamint működésbeli és etimológiai kapcsolatainak hiánya miatt szintén jövevényszónak kell tekinteni. A magyar gyenta és gyentár szavakra támaszkodva, amelyeknek három, egymással összefüggő jelentésük van: „fenyőgyanta; borostyán; máz”, a szerző arra következtet, hogy a gintaras szót az ugor törzsek közvetítésével (vagy közvetlenül) vették át a baltiak a Balti-tenger partvidékének legősibb lakóitól, akiket a tanulmány feltételesen „tengerpartiaknak” („поморы”) nevez, és akik nem sorolhatók sem az indoeurópaiak, sem a finnugorok közé. Az „A szláv–balti nyelvek lexikológiai összevetéseiből” című tanulmány17 genetikai kapcsolatot mutat ki az óegyházi szláv sramъ „szégyen” és a litván šarma, šerkšnas, valamint a lett serksnes, serns, sersna szavak között. Ezek a balti szavak és szláv megfelelőik (orosz сереньй „világosszürke”, orosz серён „dér”) arra engedik következtetni a szerzőt, hogy a sramъ szó eredeti jelentése szintén a hidegérzettel függ össze. Így a balti nyelvek anyagára támaszkodva párhuzam állapítható meg a stydъ, studъ szavak (valamint részben a merz-/morz- tő származékai) és a sramъ jelentésfejlődése között (hideg→hidegérzet→indulat→szégyenérzet). Figyelemre méltó, hogy a szó történetével foglalkozó más munkáiban B. Larinas nem elégszik meg az egyes szavak etimológiájával, hanem mindenekelőtt arra törekszik, hogy feltárja az adott lexikai rendszerrészre jellemző általános szemantikai törvényszerűségeket. B. Larinas nemcsak a balti és szláv nyelvek lexikai, hanem nyelvtani közös vonásait is kutatta. „Megjegyzések az orosz–litván nyelvi megfelelésekről” című tanulmányában18 az óorosz jelen idejű szenvedő igeneveket vetette össze a megfelelő litván igenevekkel, és megállapította jelentésük közelségét. A balti és szláv nyelvek mondattanának kérdéseivel foglalkozik az utolsó, még a szerző életében megjelent munkája is: „Egy szláv–balti–finn izoglosszáról”19. Ebben a tárgyas alanyeset használatát elemzi a balti, a szláv és a balti finn nyelvekben. A szerző részletesen tárgyalja a litván nyelvtudományban még szinte nem vizsgált, alanyesettel álló főnévi igenévi és határozói igenévi szerkezeteket (például: Rugeliai piauti labai nusibosta; Linai raunant, reikia šiltai apsivilkti); bemutatja archaikus jellegüket és kapcsolatukat a megfelelő lett, orosz és finn szerkezetekkel. A tanulmány felveti, hogy mindezekben a nyelvekben a tárgyas alanyeset a Balti-tenger vidékének legősibb lakói törzsi nyelvjárásainak szubsztrátumából öröklődhetett. A litván nyelv története szempontjából jelentős B. Larinas „A litván lexikográfia rövid történeti áttekintése”20 című munkája, amely áttekinti a litván lexiko- 17 B. А. Ларин, Из славяно-балтийских лексикологических сопоставлений, «Вестник ЛГУ», 1958, № 14, р. 150—158. 18 B. A. Larinas, Megjegyzések az orosz–litván megfelelésekről, „A Leningrádi Állami Egyetem tudományos értesítője”. L., 1946, 11–12. sz., 30–31. o. 19 Б. А. Ларин, Об одной славяно-балто-финской изоглоссе, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, т. 6, Vilnius, 1963, р. 87—107. 20 B. A. Larinas, A litván lexikográfia rövid történeti áttekintése, „Lexikográfiai gyűjtemény”, 2. köt., M., 1957, 119–144. o. 250 a lexikográfia fejlődését az első, XVII. századi szótáraktól napjainkig. K. Sirvydas szótárának részletes ismertetése, eredetiségének és felhasznált forrásaihoz való viszonyának bemutatása után a szerző rámutat, miként fejlesztették tovább K. Sirvydas hagyományát követve a későbbi litván szótárak szerzői a lexikográfiai módszereket, és miként gyarapították, illetve tették változatosabbá a címszóanyagot. A szerző a XIX. századi lexikográfia egyik legfontosabb emlékeként emeli ki D. Poška mindeddig kevéssé kutatott kéziratos szótárát, amelyet „a nemzet dicsőségére és büszkeségére, a jövendő tudósoknak és költőknek” írt21. A cikk számos érdekes részletet közöl különféle litván szótárakból, összevetve azokat egymással és a felhasznált forrásokkal. Nagy polemikus hévvel íródott a nagy „Litván nyelv szótára” előkészítéséről szóló fejezet. B. Larinas a nagy „Litván nyelv szótára” első két kötetét kritikusan (helyenként túlságosan is elmarasztalóan) értékelve ismerteti a Szótár szerkesztésének módszertani elveit, amelyek egy részét felhasználták a Szótár további köteteinek szerkesztésére vonatkozó útmutató kidolgozásakor. 1940-ben B. Larinas szerkesztette a S. Rozėnas összeállította orosz–litván szótárt. Ez volt az első, a szovjet rendszer éveiben kiadott gyakorlati orosz–litván szótár22. B. Larinas nemcsak a litvánisztika kérdéseiről szóló munkák szerzője volt, hanem a litvánisztikai kutatások szervezője és irányítója is. „B. Larinas tevékenyen hozzájárult szovjet filológiánk legfontosabb munkáinak megszervezéséhez és elvégzéséhez” – hangsúlyozza K. Korsakas akadémikus23. Amikor 1951-ben szükségessé vált a nagy „Litván nyelv szótára” előkészítésének javítása, B. Larinas aktívan részt vett a Szótár szerkesztésére vonatkozó új útmutató kidolgozásában. A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet lexikográfusai jól emlékeznek arra, milyen lelkesedéssel igyekezett B. Larinas pontosítani a „Litván nyelv szótára” összeállításának módszertani elveit, és szilárdabb tudományos alapot adni nekik. Javaslatára úgy döntöttek, hogy a Szótárban az igekötős igék önálló címszóként szerepeljenek, a frazeológiai egységeket különítsék el a szemléltető példáktól, pontosabban különböztessék meg a szavak jelentéseit stb. A B. Larinas által bevezetett módszertani elvek a „Litván nyelv szótára” harmadik és további köteteiben valósultak meg; lexikográfusaink ma is ezekhez tartják magukat. B. Larinas a Litván nyelv dialektológiai atlaszának egyik legtevékenyebb kezdeményezője és szervezője volt. Támogatta a nyelvjárások rendszeres kutatását, közreműködött a Litván nyelvi atlasz anyaggyűjtési programjának kidolgozásában, és részt vett az 1951 nyarán, Prienai járásba vezetett első dialektológiai expedícióban. Ez az expedíció indította el a dialektológiai anyag nagy léptékű gyűjtését és rendszerezését, amelyet B. Larinas a későbbiekben is minden módon ösztönzött. Dialektológiai konferenciákon tartott előadásaiban, nyelvjárásleírások bírálatakor és más alkalmakkor B. Larinas arra törekedett, hogy át- 21 Uo., 132. o. 22 С. Я. Розен, Русско-литовский словарь, под ред. проф. Б. А. Ларина, М., 1941. 23 K. Korsakas, Įžymaus kalbininko netekus, „Literatūra ir menas“, 1961, Nr. 14(908), p. 7. 251 adja a litván nyelvjárások fiatal kutatóinak sokéves dialektológiai munkájának tapasztalatait, és felhívja figyelmüket a történeti dialektológia legfontosabb problémáira. 1963-ban az ő kezdeményezésére a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet munkatársai dialektológiai expedíciót szerveztek Szaratovi területre, hogy leírják az 1863-as felkelés cári hatalom által száműzött résztvevőinek leszármazottai által beszélt nyelvet. B. Larinas maga is készült részt venni az expedíción, ám az indulás előestéjén kezdődő, később halálához vezető súlyos betegség megakadályozta ebben. B. Larinas alkotótevékenysége nem korlátozódott a szigorúan nyelvészeti kutatásokra. A szépirodalom stilisztikai kérdései is érdekelték; ezeknek több cikket és előadást szentelt. B. Larinas e területre irányuló tudományos érdeklődésének köre ugyancsak igen széles volt: a legújabb orosz szépirodalmi művektől a legősibb indiai írásbeliség emlékeiig terjedt. Azokkal a filológusokkal vitázva, akik az ókori irodalom remekműveit csupán a jelen számára idegen nyelvi és történeti anyag forrásainak tekintették, B. Larinas maga fordította le oroszra, majd 1924-ben közzétette a Rigvéda himnuszait24. Ez volt a Rigvéda első művészi orosz fordítása, amelyben a lefordított szöveg filológiai elemzése a stiliszta kifinomult érzékével és az eredeti nehezen visszaadható stílusárnyalatainak közvetítésére való képességgel párosul. B. Larinas a szanszkrit poétikai művek kutatójaként és fordítójaként, valamint a Mahábhárata fordításának szerkesztőjeként is jól ismert. A litvánisztikába bekapcsolódva B. Larinas ezen a területen sem elégedett meg az elméleti munkával. 1941–1943-ban mesterien lefordította oroszra P. Cvirka „A föld táplálója” című regényét. A szerző által is kedvezően fogadott fordítás azóta már több kiadást ért meg. A stiliszta keze nemcsak B. Larinas poétikai tanulmányaiban és fordításaiban érezhető, hanem nyelvészeti munkáiban is. „A sok író között B. Larinas – jegyzi meg életrajzírója, G. Stepanovas – rendkívül választékos írásmódjával tűnik ki. Szótörténeti tanulmányai […] vonzerejükkel és csiszolt stílusukkal mesterien megírt, váratlan végű novellákra emlékeztetnek; Rigvéda-fordításai a stílus legfinomabb árnyalatait, az árja himnuszok hangulatának alig megragadható feszültségét közvetítik az olvasónak; Gorkijról és Solohovról szóló megnyilatkozásai pedig a legjobb orosz publicisztikai írásokkal vetekednek”25. B. Larinas munkáit gondolati rugalmasság, eredeti kitérők és általánosítások jellemzik, amelyek első pillantásra olykor váratlannak tűnnek, ám mindig nagy intellektuális műveltségen és erudíción alapulnak; ez tette lehetővé a szerző számára, hogy szabadon merítsen számos nyelv és irodalom anyagából26. E tekintetben B. Larinas munkái a francia filológiai iskola legkiválóbb képviselőinek írásaira emlékeztetnek. 24 A védikus költészet köréből (verses fordítások a Védákból, bevezető tanulmánnyal). „Vosztok”, L., 1924, 4. szám, 46–57. o. 25 Г. В. Степанов, Борис Александрович Ларин, «Нева», 1963, № 6, р. 163. 26 Nem véletlenül nevezte V. Krževskis B. Larinas-t „a mi legműveltebb filológusunknak”; lásd: Г. В. Степанов, Б. А. Ларин, «Вестник ЛГУ», 1963, № 14, р. 147. 252 Ritka szervezői és pedagógusi tehetséggel rendelkezett, B. Larinas ugyanakkor rendkívül egyszerű, mindenki számára megközelíthető ember volt. B. Larinas tanítványai tanáruk személyében nemcsak következetes vezetőt, hanem őszinte barátot is láttak. Ragadós optimizmusával és azzal a képességével, hogy bele tudta élni magát mások helyzetébe, B. Larinas mindig képes volt bátorítani a kudarc érte kollégát vagy tanítványt. Aprólékos gyámkodást nem erőltetve, B. Larinas arra törekedett, hogy tanítványait az eredeti alkotói kutatás útjára terelje; harcolt a tudományos rutin és sablonosság ellen. Tanítványból és barátból pedig rendkívül sok akadt. Ha megpróbálnánk felsorolni azokat a városokat, amelyek tudományos intézményeiben B. Larinas tanítványai dolgoznak, hosszú lista állna össze, amely földrajzi koordinátái szerint a Szovjetunió területének szinte egészét lefedné. A leningrádi egyetemen rendezett nyelvészeti konferenciák olykor mintha B. Larinas tanítványainak rendszeres találkozói lettek volna. B. Larinas tanítványainak jelentős csoportját hagyta hátra köztársaságunkban is. A Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében, a vilniusi V. Kapsukas nevét viselő Állami Egyetemen, valamint a vilniusi Állami Pedagógiai Intézetben több tucat egykori B. Larinas-tanítvány oktató és tudományos munkatárs dolgozik eredményesen. B. Larinas a balti szakemberképzéshez a testvéri Lett Köztársaságban is jelentős mértékben hozzájárult. B. Larinas szinte az egyetlen orosz nyelvészprofesszor volt, aki képes volt lett nyelven írt munkákat olvasni és értékelni27. Ilyen széles tudományos tevékenységi körök átfogását B. Larinast nemcsak rendkívüli műveltsége és tudományszervezői tehetsége tette lehetővé, hanem nagy alkotói lelkesedése és az a meggyőződése is, hogy a filológiai kutatások fontosak társadalmunk kultúrája szempontjából. Mindazok, akiknek alkalmuk volt megismerni B. Larinast, úgy emlékeznek rá, mint aki mindig új tervekkel, gondolatokkal és ötletekkel volt tele, s ezeket minden alkalommal megosztotta tanítványaival és kollégáival — magánbeszélgetésekben, üléseken, munkák megvitatásakor vagy disszertációvédéseken (amelyeket ő mindig vitának nevezett). Ha meggyőződött valamely nézet helyességéről, B. Larinas szenvedélyesen és feltétel nélkül védelmezte, tekintet nélkül arra, ki állt a másik oldalon, és attól sem tartva, hogy véleménye miatt hátrány éri. A magas szellemi kultúrára épülő tudományos elvhűség B. Larinas egyik legjellemzőbb és legszebb vonása, amely sokáig megmarad az őt ismerő kollégák és tanítványok emlékezetében. V. Ambrazas és A. Sabaliauskas 27 Plg. Valodnieka Borisa Larina piemiņai, „Literatūra un Māksla“, 1964.IV.4, Nr. 14(1012), p. 6.