Dėl kai kurių vandenvardžių kilmės ir darybos

apró nevek A „helyes” alakok gyűjtésével ir kerülik a helynevek történeti vizsgálatát. Az egyetlennek „igazán tudományosnak” A. Zenas csak a helynevek történeti vizsgálatát hajlamos tekinteni. Itt meg kell jegyezni, hogy jelenleg a toponímia tudományában éppen az a nézet uralkodik, miszerint a történeti kutatás előkészítő szakaszának szinkrón elemzésnek kell lennie, amely strukturális-grammatikai osztályozáson alapul. ju Į a helyneveket sajátos, saját į (toponimikai) törvényekkel rendelkező rendszerként szemlélik. Ezért úgy vélik, hogy valamely nemzeti toponímiai rendszert csak akkor lehet vizsgálni, ha alaposan tisztázták annak általános sajátos képzési-szemantikai vonásait, szerkezetét és fejlődési ir tendenciáit. A helynevek kutatásának második szakaszát a képzési-szemantikai típusok stratigráfiájir ának, valamint a típusok feltételes kronológiája megállapítástų ára irányuló kísérletnek kell alkotnia. Vagyis csak ekkor kezdődik a ir helynevek történeti kutatása. Az ilyen kutatás fontos előkészítő munkája egy etnikailag egységes terület valamennyi iš helynevének összegyűjtése, valamint az egyes helynevek elsődleges formáinak elkülönítése a iš népetimológia és más jellegű torzulások következtében létrejött számos másodlagos formától. ar Így értelmezik a helynevek kutatását ir Litvániában. A. Zenas, úgy tűnik, a toponímiához való hagyományos szemléletet követi, amely szerint a helynév elsősorban „a történelem ir forrása”, és úgy véli, hogy az egyes helynevek atomisztikusan is magyarázhatók, a toponímiai iš kontinuumból, saját iš rendszerükből kiragadva, csupán az apelatívumokkal való formális, fonetikai egyezésüket figyelembe véve. Hová vezethet a helynevek ilyen atomisztikus kutatása, azt legszembetűnőbben A. Zenas néhány etimológiája mutatja. A. Zenas egyszerűen a priori meg van győződve arról, hogy a legtöbb litván víznév személynevekből származik. Valójában a balti folyóneveknek csak kis része, a tóneveknek pedig valamivel nagyobb része vezethető vissza személynevekre. Az ilyen víznevek többnyire birtokos vagy emlékeztető jelentésűek, és a vizek tulajdonosainak, illetve az e objektumokkal más módon kapcsolatban álló személyek keresztneveiből és családneveiből keletkeztek. Leggyakrabban genitívuszi, illetve már névszói alakúvá vált elliptikus genitívuszi víznevek. Ily módon azonban csak a viszonylag kis, tulajdonosaik birtokterületébe beleférő hidrografikai objektumok nevei alakultak ki. A nagyobb folyóknak általában nincsenek antropológiai eredetű neveik. A balti víznevek összessége azt mutatja, hogy a folyók és tavak régebbi nevei szemantikailag az objektumok fizikai-földrajzi konfigurációs tulajdonságaival kapcsolatosak, vagy egyszerűen fiziográfiai terminusok. su ar Éppen ezért a víznevek nem magányosak — különböző helyeken ismétlődnek, számos víznév gyökerének elterjedési területe csaknem az egész balti nyelvek történelmi területét lefedi. Csak a víznév magányossága a hidronímiai rendszerben lehet az egyik előfeltétele annak, hogy egy iš jį iš személynévből származtassuk. TT Der VI. Internationale Kongress fiir Namenforschung.. muBte den A baltiakat megszégyenítő ismeretre juttatni, da es helyes tudományos névkutatás im litván és lett egyáltalán még egyáltalán nincs, ott még mindig da csupán a maiak gyűjtésével amely megelégszik a helyes* névformákkal, és minden történeti vizsgálattal szemben közömbös visszafogottságot mutat" (p. 41). 237 A helynevek ily módon történő etimologizálásával A. Zenas módszertani hibát követ el, amely más nyelvészekre is jellemző, akik néha megpróbálnak egyes helyneveket változataiktól elszakítva, a toponimikai kontinuumból és a nemzeti névrendszerből kiragadva magyarázni, anélkül hogy felfognák a balti tulajdonnevek összességét. Így például R. Smitleinas a litván helynevekről szóló könyvében Pasvalyst a finn paasi „kő” közszóval hozza kapcsolatba, nem sejtve, hogy a Pasvalys a Svalia folyónévből, a paelőtaggal jött létre. Itt nagyon hasznos felidézni, mit írt a víznevek etimológiájának módszeréről K. Būga már 1923-ban: „És csak akkor, amikor már egymással összehasonlítottuk az azonos eredetű folyóneveket, és meghatároztuk megismerésük (elterjedésük, kiterjedésük) földrajzi területét, akkor lesz jogunk etimológiát keresni a vizsgált folyónévhez, amelyet a folyó tulajdonnevének köznevekkel való összehasonlításával lehet megtalálni”!!. Nekünk pedig hozzá kell tennünk, hogy a tulajdonnevek ilyen összehasonlításának szigorúan strukturálisnak kell lennie, vagyis a helyneveket csak úgy lehet egymással összehasonlítani, ha pontosan elkülönítjük képzési komponenseiket, a helynevek közszavakkal való összevetésekor pedig a toponimikai szemantikát is figyelembe kell venni. A. Zenas a litván víznevek morfológiáját sem magyarázza mindenütt meggyőzően. Az olyan összetett folyónevekről beszélve, amelyek második komponensét az ūpė alkotja, A. Zenas azt állítja, hogy a hímnemű alakok megjelenése a nőnemű alakok mellett (Švenit-upė, Švent-upis, Švent-upys) a hímnemű kicsinyítő képzős alakok (upėlis, upeliūkas, upeliūkštis, upokšnis) jelenlétével magyarázható a nőnemű ūpė közszó mellett (43. o.). Aligha hathatott itt a nyelvtani nem kategóriájának ilyen szemantikai analógiája. Ez a dolog morfológiailag meggyőzőbben magyarázható. Úgy véljük, hogy e összetett víznevek tővégi változatossága közvetlenül a második komponensként szereplő köznév szomszédos alakjaitól függ: ūpė; ūpis, -ies; ūpis, -io. Természetesen ez csak azokban az esetekben van így, amikor ez a köznév második komponensként, tővégződésének megváltoztatása nélkül szerepel, vagyis az elsődleges összetett folyónevekben. A Svenfupé, Sventupis és Šventupys azonban másodlagos képzések is lehetnek'2. Itt csak az A. Zenas cikkében észrevett pontatlanságok egy részét soroltuk fel. Már ezekből is világosan látható azonban, hogy a helyneveket nem lehet személynevekkel vagy köznevekkel való véletlenszerű hangtani hasonlóságaikra támaszkodva magyarázni, ahogyan A. Zenas teszi az Almenu, Baužū és Galmonu esetében. Az ilyen magyarázatok a legkevésbé sem emlékeztetnek megalapozott etimológiára, inkább tendenciózus spekulációt árasztanak. B. Savukynas 10 „Dans Pasewalk, Pomėranijos mieste ir lietuviško Pasvalio miestelio vokiškame pavadinime, pirmasis elementas negali būti kas kita, kaip suomių kalbos paasi = akmuo*. R. Schmittlein, Tanulmányok az aestii nemzetiségéről, 1. köt., Litván helynévtan, Baden, MCMXLVIII, p. 202. "1 Žr. „Tauta ir žodis“, I, Kaunas, 1923, p. 14. 2 Žr. P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1941, p. 434 ir toliau. 239