Baltarusių–rusų kalbų žodynas

BELARUSZ–OROSZ NYELVI SZÓTÁR Aranewis Hasyk Benapyckait CCP Inecrhtryr M0BazkaycrBa ims Siky6a Konaca, Benapycka- -pycki caoyuik, naa pag. akax. AH BCCP K. K. Kpanisu, Macksa, 1962, 1048 p. A litván és ir belarusz népeket nemcsak ne évszázados szomszédság, hanem a történelem ir számos közös lapja is összeköti. E baráti népek kultúrájának ir tudományos fejlődésében ir számos közös vonás található. Elég csupán arra emlékezni, hogy a nagy Litván Fejedelemség hivatalos állami írott nyelve az ófehérorosz nyelv volt!. Vagyis ma a fehéroroszok, amikor népük és nyelvük múltját tanulmányozzák, állandóan Litvánia múltjával is szembesülnek?. Hasonló a fehérorosz lexikográfia története is. A fehérorosz, akárcsak az ukrán lexikográfia kezdetének a XVI. század második felében összeállított szójegyzékeket (glosszáriumokat) tekintik, amelyek a különféle írások ismeretlen szavait vagy terminusait magyarázták. Az első ilyen szójegyzéket a Biblia-fordításhoz csatolták, és így nevezték: „JlekcHCb Cb TOJIKOBAHHeMb CJIOBEHCKHX MOBb mnpocto‘‘ (1581). Értékesebb volt a filológus, L. Zizanij által összeállított „JIeKCHCH cHpeubt peueHis, BbKpaTbiųb CcbOpaHHki H H3b CjioBeHckaro S3bIKa Ha MPOCTO pycKiH AifJIeKT® HCTOJIKOBAHhI (BiJibus, 1956)‘, amelyet a nyelvtanhoz csatoltak. Számos belarusz szó megtalálható a Kijevben kiadott, P. Berinda által összeállított nyugati keleti szláv nyelvek szótárában* is, amely nagyjából ugyanabban az időben jelent meg, mint K. Širvydasunké ,,Dictionarium trium linguarum “4. A régi belarusz nyelv értékes alapjaira épülő szótárak közül a következőket kell megemlíteni: a XVII. századi kéziratos szótárt,,CunoxuMa cJaBeHopoccKasi‘‘, amelyet P. Ziceckis 1889-ben nyomtatott ki Kijevben; I. Nosovičius 1853—1857-ben összeállított, kiadatlan, nagy szótárát,,AJibĖfaBHTHbIR yKasaTesb CTAPHHHBIX GeJIOpyCCKHX CJIOB, H3BJICYEHHBIX H3 AKTOB, OTHOCHAMMXCS K HCTOpHH 3ananuoi Pocenn“; N. Garbačevskis 1874-ben Vilniusban kiadott művét,,CjioBapb ApeBHEro aKTOBOro si3blKa CeBepo3ariajįHoro Krasi H LapcTBa MOJLCKOro- ** és számos más, kiadatlan vagy kisebb terjedelmű, nyomtatásban megjelent szótárt. A XIX. században, az akkori írásbeliség nyelve és az egyes nyelvjárások alapján, megkezdték a belarusz össznemzeti nyelv szótárainak összeállítását. Ezek: J. Grigorovičius „CmnoBapb 3anagnHopyceKoro HKapeuns- ““ (1847—1851, csak a kezdete jelent meg nyomtatásban), S. Sokolov,,Co6panne Genopyceknx cJoB““ (1854), A. Kirkor,,CjioBapb GeJIOpyCCKO-KpHBHYAHCKOro HapeuHs““ (1856), I. Nosovičius,- ,Cn0oBapb Gejiopycckoro napeunsi‘‘ (1870, mintegy 30000 szó). Az említett I. Nosovics szótárán kívül gyakorlati célokra számos rövidebb kétnyelvű szótárt is kiadtak, például: ! A régi belarusz nyelv terminusa feltételes, vö. „Lietuvių literatūros istorija” (szerk. K. Korsakas), I, Vilnius, 1957, p. 51—52. Ezt a nyelvet egyesek nyugati orosz nyelvnek javasolják nevezni, lásd. JI. JI. Tymenkas, Bonpochl YyKpaHReKO-OeJiopycecKHX SH3bIKOBbIX CBfi3elf ApeBHero TMtepHOJia, „Bonpocbi s3biK03HaHns““, No 2, 1965, p. 39-44. * Vö. Xpacramareis na ricTOpbli Geaapyckait mossi, |, Mikecx, 1961. * II. Bepun aa, Jlekcakont ecsaBsakopocerin, leid. I, 1627 m., kiad. II 1653 m. E szótár fakszimile kiadását az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának Nyelvtudományi Intézete készítette: JlekcHKOH CJIOBeKopocbKuli TlavBu Bepunan, Kijev, 1961. + Lásd. K. Pakalka, K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” szótárának történetéből, „Lietuvių kalbotyros klausimai”, III, Vilnius, 1960, 277—287. o. 235 M. Gareckij „HesBajiiuri Genapycka-mackoyeki cJiošHik” (Minszk, 1921), M. Baikov és M. Gareckij „ITpaktuunsl pacificka-Genapycki cJošgik” (Minszk, 1924), V. Lastovskij „Pacilicka-Kpbršcki cJiošHik” (Kaunas, 1924), M. Baikov és S. Nekraševics „Besapycka-pacificki cJiošunk” (Minszk, 1926) és mások. Ugyanebben az időben tájnyelvi szótárakat is írtak, például: M. Federovskij ..Caoynivak npasiunsJūsMai (1889), V. Dobrovolskij „Cmonenckuii o6sacTHoil cJioBapb” (Cmonenck, 1914), M. Kaspiarovics „BineGcki KpačBbi CJIOYKHIK” (Bine6ck, 1927); E. Karskij „Kpaésui caoyuik UspBennirnbrabi” (Minszk, 1929) és mások. 1932-ben, a Belorusz SZSZK Tudományos Akadémiájának megalakulásával a lexikográfiai munka kibővült, és kollektív munkaként kezdtek dolgozni. Már 1937-ben megjelent az A. Alekszandrovics által szerkesztett „Pycka-Genapycki cJiofKHiK“. Írásokból és nyelvjárásokból egy hatalmas, 3 millió cédulából álló belarusz szótári adattárat gyűjtöttek össze, azonban a Nagy Honvédő Háború idején az egész elpusztult. A háború után a lexikográfiai anyag gyűjtését elölről kellett kezdeni. Egyszerre több adattár gyűjtését kezdték meg. Ezek a belarusz irodalmi nyelv szótárának adattára (a XIX. és XX. századi belarusz írók műveiből jelenleg már mintegy 1,5 millió cédulát gyűjtöttek össze), a régi belarusz nyelv szótárának adattára (régi belarusz írásokból mintegy 0,5 millió cédulát gyűjtöttek össze), valamint a tájszótárak adattára (összesen nyolc, a belarusz nyelv legfontosabb nyelvjárásait bemutató tájszótár összeállítását® tervezik). Ezzel egyidejűleg a belarusz etimológiai szótár anyagát is gyűjtik. A háború utáni évek belarusz lexikográfusainak első munkája az 1953-ban megjelent „Orosz–belarusz szótár” (mintegy 86 000 szó), amelyet J. Kolasz, K. Krapiva és P. Hlebka szerkesztett. Az 1962-ben kiadott „Belarusz–orosz szótár” (mintegy 90 000 szó) a belarusz lexikográfia történetének messze legnagyobb szótára. Mindkét említett, háború utáni években készült szótár nagy gyakorlati értékű munka. Sok szinonimát és frazeologizmust tartalmaznak, jelzik, mely szavak használhatók, melyek pedig nem —, a címszavakat hangsúlyjelöléssel közlik. Vagyis mindkét szótár jelentős mértékben hozzájárul az irodalmi nyelv fejlesztéséhez és szabályozásához. Részben helyettesítik a jelenleg készülő, a mai belarusz nyelv négykötetes szótárát. Ezek a szótárak, lévén kétnyelvűek (a belarusz nyelv szavainak jelentését oroszul, és fordítva, az orosz szavakét belaruszul magyarázzák), a tudomány és a gyakorlat szempontjából más népek számára is hasznosak. Számunkra, litvánok számára (fordítóknak és nyelvészeknek), jelentősebb a „Belarusz–orosz nyelvek szótára”. A fordítóknak gyakorlati célokra van rá szükségük, a nyelvészeknek pedig sok anyagot szolgáltat a nyelvtörténet széles körű vizsgálatához, valamint a litván és belarusz nyelvi kapcsolatok megvilágításához. Végül lehetővé teszi annak nyomon követését, hogy mely szavak kerültek a belarusz nyelvből a litván nyelvbe, és fordítva. Íme, például, az említett szótárban olyan szavak találhatók, amelyek sok nyelvész véleménye szerint balti (különösen litván) nyelvekből származó belarusz kölcsönszavak: apyd<aruodas, 6ananda<-balanda, Oolirud<dailidé, Osčeaup<+-degutas, eipca<-dirsė, Osipean<-dirvonas, AHmapb<-gintaras, aKJoyKa<-indauja, éyHa<jauja, Koyu!<kausas, KAbiuiaHoei<klisas, xKayna<kluonas, kyAbuia<-kulšė, Kymnak<kumpis, nakyAne, naxara<pakulos, napacé, napaciok<—parsiukas, poseiHbi<—rezginés, pyneyb<—ripéti, cyipma<—stirta, ceipan<—svirnas, waxarina<Sakaliai, wauok<Seskas, wyra, uty5 Lásd: „A belarusz nyelvjárási szókincs összeállítására irányuló anyaggyűjtés“, Belarusz Moszkvai Tudományos Akadémia, Vilna. I, Minszk, 1959, 3. o. 40+-šulas, meanb«<tvanas, potvynis, ea2aup<-vagoti, 6enuepo venteris, < HAYKMA< Zlugtas és mások°. A balti nyelvekből származó iš kölcsönszavaknak tekinthetők minden valószínűség szerint a belarusz nyelv következő <- szavai is: amoca atsaja, atasieja, 6ambisa’ „drimba, ilgšis“, 6ypb6aska „1. „burbulas, 2. vízililiom“, manma, manmauixa „pūstyklė“ < mentė, LomnynoKa ,,spyglys < Sipulys ir ir kt.%. Ateityje, ypač išleidus išsamų baltarusių kalbos žodyną, neabejotinai bus išaiškinta daugiau tokių be skolinių, nes dėl ribotos recenzuojamo žodyno apimties dalis ir dabar žinomų baltų skolinių į jį į jį nepateko, pavyzdžiui, jame nėra dyAbki ,,pakuly dulkės“?, Aayma, asyme Jaume, ragana“, nympa <—putra, céep, CEIPUIHS <—svirtis, DK3eiHi <— žaginys ir kt. Kita vertus, jame yra nemažai žodžių, kurie lietuvių kalboje žinomi kaip slavizmai. Taigi, jis galės padėti lietuvių etimologams nustatyti atskirų lietuvių kalbos slavizmų tiesioginę kilmę. Iš senų tiesioginių baltarusių skolinių, vartojamų lietuvių literatūrinėje kalboje ir neturinčių lietuviškų pakaitalų, paminėtini šie: barščiai- <—Gopurų, bulvė <—Oyavba, noragas <—Hapoe, smuikas <—cmolk ir kt. A különböző belarusz nyelvjárásokból átvett kölcsönszavak közül sokkal többet használnak nyelvjárásainkban, például: kožnas „mindenki“ <—Kool, skūpas „fösvény“ —cKynoi, skūra „bőr“ < ckypa, trivoti „szenvedni“ —mpbieaus és mások. Remélni kell, hogy a belarusz szótár segítséget nyújt majd a litván nyelv egyes nyelvjárásaiban használt kölcsönszavak eredetének jobb tisztázásához. A számos előnye mellett a „Belarusz–orosz nyelvek szótára“ sajnos hiányosságokkal is rendelkezik. Felfogásunk szerint teljesen fölöslegesen terhelték meg kevéssé szükséges nemzetközi szavakkal (dgapadisauia, Ggdanmom, nanisuikis), a világ különböző tájainak és városainak neveivel (Can-Xyan, Capsma, Capanra) stb. Helyettük inkább több belarusz népi szót és szinonimát kellett volna közölni, amelyekből bőségesen található a nyelvjárásokban, de amelyek nem kerültek be a szótárba, például: epowicsina „gerinc, szálka“, kaaybeas „Jopšys- “, Kpoluni „kerítőháló“, nAoCcKyKHbL „pikkelyek, kender“, sonka,abrakiné* és mások. ** Ezenkívül nem ritkák az olyan esetek, amikor ritkább szinonimák kerültek be a szótárba: 2/adbuu „fazék“, Kyxyik „edényke, merítőedény“, M9HOAIK „kazal“, posers „öv“, cyipma „gúla, kúp“, aepdka „szénavilla“ és mások, míg szélesebb körben használt alakjaik (A40dbiui, KYyXAIK, MIHOAR, PaM3Hb, cKipda, 9xepO36 stb.) egyáltalán nem szerepelnek. Egyes szavaknál nem tüntették fel valamennyi jelentést, például: az įYexoda többek között „termést“ is jelent, 3a20H —„szénaszárító állványt- “, xayd és mein —„a kút föld fölé emelkedő káváját“ stb. A szótárban bőven találhatók normálandó morfológiai és fonetikai párhuzamok, pl. : O4Aitu4aus; Ohituusųuo, KPYMHYYL + KPYMAHYYb, NPLICMACOBAHbL: npbicmacasanbiir stb. Mindazonáltal a feltüntetett hiányosságok ellenére a „Belarusz–orosz nyelvek szótára” jelentős hozzájárulás a belarusz lexikográfiához, és nagy segítséget nyújt a litván nyelvészeknek és fordítóknak. A. Vidugiris * Vö. A. Sabaliauskas, Naujas etimologinis rusų kalbos žodynas, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, IV, Vilnius, 1961, p. 319 tt., valamint e kötet p. 84 tt. * E szó litván eredetét V. Urbutis is megadta, Senieji latvių kalbos žodynai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, VI, Vilnius, 1963, p. 298—929, * E szavak közül sokat a Białystok környéki szomszédos lengyel nyelvjárások is használnak, vö. Cz. Kudzinowski, Jaćwingowie w języku, „Acta baltico-slavica“, Bialystok, 1964, p. 223—235, * A dynoki szó (vö. KazabiKajexa Odynoko)) a Zietela (Djatlova), Lida és más települések környékén használatos a belarusz nyelv nyelvjárásaiban. 10 A „J/lsia/iekramnariunbi arJiac Geaapyckait moss (Mint, 1963) lexikai fejezetére támaszkodunk. 237