D. Sutkevičiaus leksikografiniai darbai

LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA D. SUTKEVIČIUS LEXIKOGRÁFIAI MUNKÁI J. KRUOPAS A litván nyelv, irodalom, népköltészet és történelem iránti érdeklődés a XIX. század első felében, valamint a litván nyelv felélesztésére és szépirodalmi, tudományos, pedagógiai és egyéb irodalom megteremtésére irányuló törekvések arra ösztönözték a kor kulturális szereplőit, hogy nagy figyelmet fordítsanak a litván irodalmi nyelv fejlesztésére és normáinak kialakítására. Közülük sokan (D. Poška, S. Stanevičius, S. Daukantas, K. Nezabitauskas, L. Uvainis és mások) litván szótárakat állítottak össze, nyelvtanokat írtak, s ezzel igyekeztek hozzájárulni a litván irodalmi nyelv gazdagításához és tökéletesítéséhez, valamint a litván nyelv fejlesztéséhez és elsajátításához szükséges legfontosabb segédanyagok elkészítéséhez. A korszak egyik legtermékenyebb szótárírója D. Sutkevičius volt. Életéről és tevékenységéről a következő adatok állnak rendelkezésre: 1782-ben született a Raseiniai járásban. 1801–1803 körül fizikát tanult a Vilniusi Egyetemen (még az 1803-as reform előtt)1. 1803-tól a merkinėi domonkos iskola II. osztályának tanára, 1810–1812-ben az iskola vezetője volt. 1812–1814-ben a žemaičių kalvarijai iskola helyettese. 1807-ben a grodnói domonkos iskola antikváriusa. 1818-ban ugyanott irodalomtanár, 1819-ben socius officii. 1821–1823-ban a žemaičių kalvarijai kolostor priorja és erkölcsteológia-tanára. 1824-ben ismét Grodnóban volt antikvárius, 1825-ben a vilniusi kolostorban, 1826–1827-ben a paparčiai kolostor alpriorja, 1828–1829-ben a raseiniai kolostor procancellariusa, 1830-ban ugyanott prior, 1831–1835-ben pedig ismét procancellarius. 1836-tól ismét Paparčiuose élt (1841-ben könyvtáros volt), később a palevenėi kolostorban, ahol 1849-ben (más adatok szerint 1854-ben) halt meg2. Ebből az adatokból kitűnik, hogy D. Sutkevičius Litvánia különböző helyein dolgozott, könyvtáros is volt, ezért lexikográfiai munkáihoz anyagot írásokból és a nép élő nyelvéből egyaránt gyűjthetett. A litván bibliográfiában és másutt D. Sutkevičius 1831-re (körülbelül), 1835-re, 1942-re és 1848-ra datált szótárkéziratait említik; ezek közül jelenleg az 1835-ös és az 1848-as szótár ismert fennmaradt műként. Az 1831-es dátum kétséges. V. Biržiška a „Lietuvių bibliografija” című művében (II. rész, 631., 870. sz. és másutt) a „körülbelül 1831” megjegyzéssel tüntette fel. 1831-re datálják a négy- 1 V. Maciūnas (žr. Lituanistinis sąjūdis XIX a. pradžioje, Kaunas, 1939, p. 154) nurodo, kad D. Sutkevičiaus pavardė aptinkama Vilniaus universiteto fizikos skyriaus studentų įrašų knygoje 1804/5 ir 1805/6 mokslo metais. 2 V. Biržiška, Aleksandrynas, 2. kötet, Chicago, 1963, 379. o. 217 kötetes litván–lengyel szótárat, amely 1864-ig a paparčiai kolostorban volt; a kolostor ugyanabban az évben történt bezárásakor átszállították a Vilniusi Nyilvános Könyvtárba, és említést tesz róla a kézirattári részleg katalógusa3, majd 1915-ben Oroszországba vitték4. S. Baltramaïtis 1894-es közlése szerint D. Sutkevičius „Słownik litewski” című kézirata az Orosz Tudományos Akadémia tulajdonában volt, és E. Volter készítette elő nyomtatásra5. Ha ez ugyanaz a kézirat, amelyet V. Biržiška említ, akkor nem 1915-ben, hanem korábban kellett Oroszországba kerülnie. A kérdés egyelőre nincs véglegesen tisztázva, maga a kézirat pedig nem került elő. A D. Sutkevičius lexikográfiai kéziratairól most feltárt levéltári adatok alapján a korábban említett, négy részből (kötetből) álló litván–lengyel szótár kéziratát 1842-re kell datálni; ezt az évet a paparčiai kolostor könyvkatalógusa tünteti fel: „Pars librorum bibliothecae Conventus Generalis Vilnensis…. Anno Domini 1849”6. A szótárak és nyelvtanok részben (83. o.) külön feltüntetik D. Sutkevičius két kéziratát: 1) Słownik Litewsko-Polski, Rękopis pierwszej ręki. Sutkiewicz. 1835 (21. sz.). 2) Tenze sam Słownik Litewsko-Polski. Rękopis poprawiony przez samego Autora. Sutkiewicz, 1842 Tom 1—4 (22. sz.). Mivel a katalógust helyben, Paparčiuose állították össze, ahol D. Sutkevičius hosszú ideig dolgozott (utoljára 1836-tól 1841-ig), okkal feltételezhető, hogy az S. Baltramaïtis és mások által említett, D. Sutkevičius által körülbelül 1831-ben írt, négykötetes litván–lengyel szótár valójában 1842-re datálandó. Egyelőre nem került elő, ezért nem lehet összehasonlítani D. Sutkevičius 1835-ös és 1848-as szótárkézirataival. Az oldalszámokból ítélve (I. rész: 1—322. o., II. rész: 323—664. o., III. rész: 665—1096. o., IV. rész: 1097—1529. o.)7 valószínűleg terjedelmesebb volt, mint az 1048 oldalas 1835-ös szótár. Úgy látszik, D. Sutkevičius kiegészítette az 1835-ös szótár kéziratát, s így jött létre 1842-ben a négy részből (kötetből) álló litván–lengyel szótár kézirata. V. Biržiška utolsó munkájában háromnyelvű szótárnak nevezi („Žodininkas Lietuviszkai-Lotyniszkay-Lenkiszkas”)8, noha korábban a „Lietuvių bibliografija” című művében kétnyelvű szótárként említette. Úgy tűnik, az 1848-as háromnyelvű szótár nyomán az 1842-es kéziratot is háromnyelvűnek nevezték, és D. Sutkevičius mindhárom lexikográfiai munkáját ugyanannak a szótárnak hiteles, bár hiányos másolataként tartották számon. Ezért D. Sutkevičius első lexikográfiai munkájának nem az állítólag 1831 körül írt, négykötetes litván–lengyel szótár tekintendő, hanem az 1835-ös, egykötetes litván–lengyel szótár kézirata. Címe: Słownik Litewsko-Żmudzko Polski, ułożony przez Księdza Sutkiewicza Sw. Teol. Prezentanta Litewskiey Prowincyi Zakonu Dominikańskiego — Applicatur Bibliothecae Mgri Provincialis Datum Rossienis 1835, feb. 28. Ezt a kéziratot A. Baranauskas birtokolta (ezt a pecsét is bizonyítja: 3 A Vilniusi Nyilvános Könyvtár kézirattári részlegének leírása, negyedik füzet, Vilna, 1903, 38. o. 4 V. Biržiška, Aleksandrynas, 2, 379. o. 5 C. Балτрамайтис, Сведения о литовских рукописях, „Живая старина“, 1894, вып. I, p. 102. 6 Ezt a dátumot először M. Lukšienė vetette fel az „Aplinka, kurioje mokėsi S. Daukantas” című cikkében („Pergalė”, 1964, 12. sz.), a Vilniusi Állami V. Kapsukas Egyetem könyvtárának kézirattárában (149. sz.) őrzött, éppen az imént említett katalógusra támaszkodva. 7 A Vilniusi Nyilvános Könyvtár kézirattári részlegének leírása, negyedik füzet, Vilna, 1903, 38. o. 8 Lásd: Aleksandrynas, 2, 379. o. 218 „Bibliotheka Aliumnuw Sem. Seinenskiego“ (118)). Később a marijampoléi mariánus kolostor könyvtárába került (bélyegzők az 1. és az 524. lapon: „Bibliotheca Marianorum Mariampoli”. A bélyegzők közepén „M1C”; innen a második világháború után a Litván SZSZK Állami Köztársasági Könyvtárába került (jelzete PR 1127). A kézirat 22,5 × 18 cm méretű, 1048 oldalból áll; a lapokat ma ceruzával számozták meg, 524 kettős oldalként (a cikkben is ezt a számozást követjük a szavak és illusztrációk helyének megadásakor). Tintával, világosan írták. A kézirat és a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetében őrzött fénymásolat jól olvasható. A szótár végén (az utolsó szó, a Žyrgas után) ez áll: Ogul Wyrazów równa się = 17,924. A szótár lengyel előszóval (Nota) kezdődik: „W Języku Polskim znajdują się dwie samogłoski nosowe, to jest a, ą, i e, ę. W Litewsko zaś Żmudzkim oprócz wymienionych są jeszcze dwie samogłoski nosowe, to jest i, ę i u, ų — np. Iwadinėju wzywam, źle byłoby pisać Iwadinėju lub Inwadineju, było by to przeciwko wysłowieniu Języka Litewsko-Żmudzkiego. Podobnie co się tycze u, ų np. Przypadek drugi liczby mnogiej pisze się Tu žmonių Tych ludzi. Niemożna pisać Tu žmonių lub Tun žmoniun, podobnież nie będzie się zgadzała z wysłowieniem tegoż Języka.” K. Szyrwid S. J. a Litván tanításaiban, vagyis homíliáiban és a Synonima néven ismert szótárban gyakran az sz helyett csak s-t használja; így például a Szirkiš (szív) helyett a Sirdis, a Sziądawy (szalma) helyett pedig a Siauday alakot használja stb. Ebben a szótárban azonban alfabetikusan soroltam fel e kétféle szóalakot. D. Sutkevičius 1835-ben készült kétnyelvű (litván–lengyel) szótára K. Sirvydas lengyel–latin–litván szótára, a „Dictionarium trium linguarum” (a továbbiakban SD rövidítéssel jelölve) és más régi írások alapján készült. Számos szemléltető példát közöl egy tucatnyi régi vallási írásból, valamint néhányat K. Boguš litván nép és nyelv eredetéről szóló művéből. Mondhatni ez az első történeti litván szótár, amely K. Širvydas szótárának és a 16. századtól a 19. század elejéig terjedő litván írásbeliség legfontosabb emlékeinek szókincsét öleli fel. A legtöbb szó K. Širvydas írásaiból származik; D. Sutkevičius szótárában ezeket az X. Szyrw., ritkábban az X. Sz. rövidítéssel jelölték. Szinte minden oldalon több, olykor akár tucatnyi vagy annál is több hivatkozás található K. Širvydasra (lásd a 11., 12., 13., 26., 29., 35., 47., 50., 51., 52. és más oldalakat). Vannak olyan oldalak, amelyeken minden szó az SD-ből való. Ezek olyan címszavak, amelyek keleti nyelvjárási ažu- előtaggal kezdődnek, például: Ažumetimas, Ažumetu, Ažumezgu neišrištinai, Ažumiegmi, Ažumigdau stb. (50—52). Látható, hogy az SD-t alaposan felhasználták, még K. Širvydas új szóalkotásait sem mellőzve, például: Atadunga (31), Atmintinė (37), Auksadaile (47), Auksažietė (47), Daustuvė (55), Beeilė (57) stb. Az SD-ből számos szókapcsolat is bekerült címszóként, például: Apsipilta lupos (20), Apsiprinks unt ko (21), Apsiuviu oda (22), Atmetu nug tewiszkistes (37) stb. Néhány szó és szemléltető példa nem az SD-ből, hanem K. Širvydas „Punktai sakymų” című művéből származik; első részét 1° jelöli, például: Owczarnia K. Szyrw. 1°216, w. 24. A K. Širvydas írásaiból átvett szavakban és szemléltető példákban megőrizték a keleti aukštait nyelvjárás jellegzetességeit, például: Atadingimas (31) — atdengimas, Atadunga (31) — atdanga, Atkalbinėjus (35) — atkalbinėjas stb. D. Sutkevičius szótára illusztrációinak másik gyakori forrása M. Daukša Postilája (1599); az onnan vett példákat az X. Koss (vagy X. Kos) rövidítéssel jelölték, amelyet szinte mindenütt áthúztak, és fölé az X. Dauk rövidítést írták, vagy 219 leggyakrabban, X. D. Csak ritkán maradt áthúzatlan az X. Koss rövidítés (lásd az Abrozas (3), Aprepiu (17), Apsirikimas (21), Apsi veizdziu (22) szavakat stb.). K. Širvydas, M. Daukša és más források rövidítései után gyakran található az N.T. (= Újszövetség) hivatkozás. Ez nem J. Giedraitis 1816-os Újszövetségét jelöli, ahogy elsőre gondolhatnánk, hanem S. Bitner 1701-es protestáns Újszövetségét: az N.T. rövidítés mellett megadott oldalszámok és bekezdések (nem sorok, noha w. = wersz áll) kizárólag S. Bitner Újszövetségének oldalszámaival és bekezdéseivel egyeznek meg. Például: aplink – Okolo – Aplink išgul-dimą priliginima ne reikia mumus daugoi wargt – Okolo wyłożenia podobienstwa nietrzeba nam wiele trudzić się K.D. k.83 w. 15 N.T. k.180 w. 42. Kizárólag az N.T.-ből származó szemléltető példát nem találtunk. A Kaz. Kalw. rövidítés a J. Morkūnas Postilájából (1600) származó szavakat és példákat jelöli, például: Abstingiste – Obfitość, Szczo[d]robliwość – O dziauksis abstin-goy duszia jusu – A radować się bendzie w obfitosci dusza wasza Kaz. Kalw. k. odw. 98 w 26. Csak ebből a forrásból találhatók az alábbi szavak (példákkal): Abstingumas (3), Aguona (4), Akliste (4), Angiata (6), Ankstiwa (6) stb. Jelentős mennyiségű anyag származik a Bibl. Žmudż. rövidítéssel jelölt forrásból (ritkábban B.Z. vagy BZ). Melyik Bibliát vagy annak mely részét jelöli ez a rövidítés? A megadott oldalak és szakaszok számai nem egyeznek sem az 1735-ös, sem az 1755-ös, sem az 1816-os kelet-poroszországi Bibliák megfelelő helyeivel. Litvániában csak a Biblia egy részét adták ki: J. Giedraitis Újszövetségét (1816). Ha összehasonlítjuk a Bibl. Žmudż. (B.Z., BZ) rövidítéssel jelölt idézeteket J. Giedraitis Újszövetségének megfelelő helyeivel, egyértelműen látható, hogy teljesen azonosak. Világos tehát, hogy D. Sutkevičius J. Giedraitis fordítását használta, és a Bibl. Žmudż. megjelölést alkalmazta. Hasonlóképpen nevezte meg saját fordítását maga J. Giedraitis is az A. Butkevičiuihoz írt levelében: „...poskończonym zaledwo wydatku na druk kilka tysięcy Exemplarzy Biblii w Języku Żmudzkim...”⁹ Ritkábban fordulnak elő az alábbi vallási írásokból származó szavak és szemléltető példák: Ewangelie polskie y litewskie (1743), žymima santrumpomis Ewan, Ew (pvz., 24, 37, 40, 41, 55 ir kt.). Iš Vilniaus Valstybinio universiteto bibliotekoje esamų daugiau kaip dvidešimties Evangelijų leidimų (pvz., 1750, 1752, 1756, 1769, 1770, 1774, 1779, 1790, 1794, 1797, 1803, 1805, 1819 metų) tik 1743 m. leidimo egzempliorius (šifras LR3314) atitinka D. Sutkevičiaus žodyne nurodytas Evangelijų vietas. A Broma atwerta ing wiecznasti (1777…) című művet a Broma, Brom. rövidítésekkel jelölik (például a 8., 11., 21., 29., 33., 39., 40., 53., 58. oldalon stb.). Nehéz pontosan megállapítani, melyik év kiadását használták, mert a vilniusi könyvtárakban néhány kiadás hiányzik (például az 1806-os és az 1811-es). Megállapították, hogy a D. Sutkevičius által használt Broma oldalszámai nem egyeznek az 1753-as, 1766-os, 1799-es, 1802-es és 1824-es kiadások oldalszámaival, viszont az 1777-es kiadás lapjainak felelnek meg. Rožančius szwęčiausios Maryos Pannos ir saldziausy warda Jezusa (1797) pažymėtas santrumpa Rož (retkarčiais Rožan.) (pvz., 9, 14, 15, 17, 19, 23, 26, 33, 40, 41, 45, 59 ir kt.). Pedelis Miros (1750) žymimas santrumpomis Pedelis Miros, Ped. Mir., kartais Ped.M. (pvz., 290, 342, 359, 419, 433, 442, 485, 487, 488, 489, 502…). Metay szwenti arba jubilleuszas didis (1826) žymimas santrumpa Jub. (pvz., 2, 9, 14, 19, 24, 33, 35, 40, 42, 53…). 9 A. Kaupuž, I. Lukšaitė, A. Butkevičiaus gramatikos byla, „Kalbotyra“, V, Vilnius, 1962, 137. o. 220 Az énekeket a Giesm. rövidítéssel jelöli (pl. 23, 30, 31, 49 stb.). Egyelőre nem sikerült megállapítani, mely énekeket és mikor kiadott énekeskönyveket használt D. Sutkevičius. Tik vienas iliustracinis pavyzdys duotas iš „Balsas sirdies pas Pana Diewa“ (1790, 1798...) ir pažymėtas santrumpa Balsas: Jog isz to ayszkiey gali kiekvienas regėti (48). Šis sakinys paimtas iš pratarmės „Matoningam skaitytojuy“. A kevés világi írásmű közül K. Sirvydas szótára mellett D. Sutkevičius K. Bogušo „A litván nép és nyelv eredetéről” című értekezését (1808)¹⁰ is felhasználta. Ezt a K. Boh. rövidítéssel jelöli. Ebből szavakat vett át (pl. Alksnis (5), Anitele (6), Asa (29), Aistokus (43), Aukles (47), Baudėjas (55), Beras (58), Bernužėlis (59), Darbužėlis (72), Dukružė (87), Langužaitis (22), Mamayte (229) stb.), valamint szemléltető példákat, főként három dalból (160–166. o.), amelyeket K. Boguš P. Ruhig „Betrachtung der Littauischen Sprache” (1745) című művéből vett át, nevezetesen: „Anksti rytą rytužį”, „Aš turėjau žirgužėlį”, „Aš atsisakiau savo močiutei”. Például: Anksti rito, rituži Saulūžė tekėjo (6), Klausiu tawe Dukruže, kur tu waykzštinejey (87), Asz atsisakiau sawa moczutej. O asz nuo puses jau wasareles (497), O kur tawo vainikeli miguzie užkrito (498) stb. Bár D. Sutkevičius 1835-ös szótárának ez a folklorisztikus illusztrációja a vallásos írásokból vett példákhoz képest ritka, mégis igen értékes és jelentős. Gazdagította D. Sutkevičius szótárát, és illusztrációiba markáns világi elemeket vitt. Figyelemre méltó, hogy egyes szavaknál és példáknál gyakran több forrást is feltüntet, amelyekben az adott szó vagy mondat előfordul, például: Apsieymi — Obchodzę się, Postepuję — Ir kaypo Damaszke dransey apsiejo wardan Iezaus — I jak w Damaszku smiało abszedł się w Imie Iezusa — Bibl.Ž. k.195.w.27 Jub.k.5 Róż.k.190. N.T.k.215.w.9.k.254.w.3. D. Sutkevičius a szótár összeállításakor szinte kizárólag írott forrásokat használt. Ezt hivatása és munkakörülményei határozták meg (nem állt közvetlen kapcsolatban a néppel stb.). Noha az 1848-as szótár előszavában megjegyzi, hogy „több mint két évtizeden át, nagy fáradsággal és verejtékkel, Litvánia és Szamogitia különféle vidékein utazgatva gyűjtöttem a szavakat”, az 1835-ös Szótár anyaga, amely szinte mindenütt írott forrásokra utal, egyértelműen azt mutatja, hogy a szavakat és a példákat nem a népnyelvből, hanem írásokból gyűjtötte. Csak mintegy 30 szó mellett nincs írott forrásra utaló rövidítés; ezek legalább egy része a népnyelvből származhat, és az írott források szavai közé került, például: Aszwiniś — Bydleko począge Jako Kosi, Osiel (30), Atkaleksznis — Cwiekułec (35), Brazday — Miazga (63), Braukiu — Smorgam (63), Diele — Pijawka, Turcica (80), Garszwa — Snitka (98), Gialda — Necka (105), Giendu — Psuję się (106), Giesu — Gasnę (107), Greziu — Wiercę, Swidruję (116), Ininku — Przyzwyczajam się, Nawykam (130), Iszkosziu — Wycedzam (144), Kasktes [Kaskles?] — Drobina (187), Keknuotas — Gronisty (190), Kuysis — Komar (213), Lauba [= Liauba] — Przystanek (214), Liswa — Żagon (218), Labanaktis — Dobranoc (219), Lankau — Schylam, Zginam (221), Nesą — Abowiem (262), Nesakau — Nemuvę (262), Pasisziausziu — Najeżam się (325), Paskubinu — Pospieszam (327), Pastumdelis — Popychaho (330), Siurbele — Pijawka (416), Skilandis — Kindziuk (419), 10 O początkach narodu i języka litewskiego. Rozprawa przez Xawiera Bohusza..., 1808, w Warszawie. 221 Strugis – Kusy (431), Swogunay – Cibulka (452), Szcizras – Szc zery (454), Szikna – Sraka, Sziknia – Sraczka, Sziknius – Sracz (455), Tekilas – Toczydło (464), Torielka – Talerz (471), Wiežie – Kolcina, Tor (505), Winulis – Jabłko winne (507), Wissur essas – Powszechny (511), Žiamaytis – Žmudzin (516), Žiamia – Ziemia (516), Žiemkilis obolis – Jbłko zimowe, winne (517). A szótár felépítése alfabetikus és egyszerű. A szavak további betűk szerinti betűrendbe sorolásakor előfordultak hibák. Például az A betűnél előbb a Abejotinas szó szerepel, utána pedig a Abejotinay, holott fordítva kellene állniuk. Szócikkfejként a ragozható szavak alanyesetű alakjai, az igék jelen idejű egyes szám első személyű alakjai, továbbá határozószók és elöljárószók szerepelnek. A litván szavak után kötőjel választja el a lengyel megfelelőket. Fordítatlan szavak is előfordulnak, például: Apk i arst (13), Arkimas (28), Atgajo (33), Aimeus (48), Batwa (54), Blaksterejimas (61), Gandejo (96), Gurwolis (120), Igrissimas (124), Irtis (135), Isigrayksztau (136), Isiwidimas (139), Ižtrekt (176), Kiercią (195), Kulpiamas (209), Kuosa (211), Lope (226), Nepatrikimas (259), Netarpus (264), Nežada (268), Nuolatos (281), Pabosis (295), Sartas (409), Szirwis (456), Uju (478), Wakarczias (493). D. Sutkevičius utolsó lexikográfiai munkája: Zodinikas Letuwiszkay-Lotiniszkay-Lenkiszkas. Dictionarium Lithuanice-Latino-Polonicum. Słownik Litewsko-Łacinsko-Polski. Par Kuniga Dominika Sutkiewicze Dominikona tikra Letuwnika [Áthúzva: Žemaiti] su dideliu wargu išstaysitas. A kézirat a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája Litván Nyelvi és Irodalmi Intézetének könyvtári kézirattárában található (jelzete: In. R. 3875). Mérete 22,5 × 18 cm. Terjedelme 404 számozott oldal, valamint 23 oldalnyi kiegészítés (Dodatek), amely a szótár végén szerepel, külön számozással. A szótár mintegy 19 150 litván szót tartalmaz latin és lengyel megfelelőikkel együtt. Körülbelül 720 szót (ismétlődő, különféle képzési változatokat és más típusokat) áthúztak. A kéziratot a H betűig javították. Ezután áthúzások már nem találhatók. A szótár a következő „ELŐSZÓ”-val kezdődik: „A litván nyelv, vagyis a litván és szamogit nyelv, minden más nép nyelvénél nehezebb, mert nem volt és ma sincs nyelvtana vagy grammatikája; ezért nemcsak az egyes határokat jelölő régiók, hanem a könnyen elérhető városok és falvak nyelvhasználata sem egyezik teljesen. Eddig senki sem vállalkozott arra, hogy összegyűjtse és kinyomtassa e nyelv [áthúzva: szótárát]. Én vagyok az első, aki több mint két évtizeden át, nagy fáradsággal és verejtékkel, Litvánia és Szamogitia különféle vidékein utazgatva összegyűjtöttem a szavakat, és vettem a bátorságot, hogy ezt a litván–latin–lengyel szótárat megszerkesszem, és a litvánok, szamogitok, lengyelek és a környező népek [környékbeliek] hasznára kinyomtatásra adjam. Úgy vélem, ez a szótár sok bírálót szerez majd nekem, de mindenki tudja, hogy idegen írást bírálni [áthúzva: sokkal könnyebb] olcsóbb, mint saját magától valami jót írni. Ha valaki nálam tökéletesebb szótárt akar készíteni, nem akadályozom, és ezért sem. Ez a szótár mindenkinek nagy hasznára lesz, különösen azoknak a fiataloknak, főleg a szamogitoknak, akik az iskolákban kezdik meg tanulmányaikat, és születésüktől fogva egyetlen lengyel szót sem tudnak. E szótár segítségével sokkal könnyebben megtanulják a latin és a lengyel szavakat. Az olvasók sok olyan szót találnak a szótárban, amelyek eltérnek egymástól, ennek oka az, hogy Litvánia Nagyfejedelemségének a Lengyel Királysággal való egyesülése után a litvánok és szamogitok sok lengyel szót saját nyelvükbe vettek át, és a sajátjaikat elhagyták. Így például: gamta – Cnota, de nem Cnata. Liedeka – Szczupak, nem Szczupokas, Uksusas – Ocat, nem Acatas, és így tovább.” Végül arra kérem Önöket, fogadják szeretettel ezt a tudós munkámat, amelyet mindenki javára szerkesztettem. Isten Önökkel. K. D. Sutkiewicze. Rašyta mėtuose 1848. [Ši pastaba ryškesnė ir didesnėmis raidėmis įrašyta. Ji, tur būt, vėlesnė.] 222 Az 1848-as háromnyelvű szótár az előző (1835-ös és 1842-es) szótárak anyagára épül, de abban különbözik azoktól, hogy latin megfelelőket is tartalmaz, illusztrációkat viszont nem. Terjedelmét tekintve (19 150 szó) valamivel nagyobb az 1835-ös szótárnál (17 924 szó). Az 1835-ös és az 1848-as szótár A betűs szavait összehasonlítva látható, hogy az előbbiből hiányoznak az Abatene (1), az Abelnas (1), az Abelnay (1), az Adatele (1), az Adatiniczia (2), az Adatinikus (2), az Adinikelis (2), az Adininis (2) stb. szavak, amelyek a második szótárban szerepelnek; az utóbbi viszont nem tartalmazza az Abastirpos (2), az Abbhusis (2), az Abdas (2), az Abrozas (3) stb. szavakat, amelyek az 1835-ös szótárban találhatók. D. Sutkevičius kéziratos szótárainak áttekintéséből kitűnik, hogy több jelentős lexikográfiai munkát készített. Egyetlen ember erőfeszítése révén néhány évtized alatt gazdag anyagot gyűjtöttek össze a legfontosabb litván írásművekből, és három lexikográfiai kézirat készült. Bár alapjuk azonos, ezért V. Biržiška és mások egyetlen szótár másolatainak tekintik őket, mégis olyan különbségek vannak közöttük, amelyek miatt különálló szótáraknak vagy ugyanazon szótár különböző változatainak is nevezhetők. D. Sutkevičius a litván lexikográfia történetében elsőként állított össze történeti litván szótárt, K. Sirvydas szótárára, valamint a 16–19. század elejének legfontosabb és legismertebb litván írásműveinek szókincsére és illusztratív példáira támaszkodva. Ez a szótár fontos a litván irodalmi nyelv szókincsének fejlődése kutatásához. Majdnem kétszer akkora, mint K. Sirvydas „Dictionarium trium linguarum” (1629) című műve, és használata azért kényelmesebb annál, mert ebben a litván szavak állnak az első helyen, míg Sirvydas háromnyelvű (lengyel–latin–litván) szótárában a litván megfelelőket a végén közlik, és ábécérendben lehetetlen megtalálni őket. Bár D. Sutkevičius munkái kiadatlanok maradtak, a litván lexikográfia történetében mégis jelentősek, mint az első kísérletek történeti litván szótár összeállítására. Terjedelmük csaknem eléri a 19. század elejének legnagyobb lexikográfiai munkáját, D. Poška „Słownik polsko litewski” című művét. D. Sutkevičius szótárait ismerték a litván nyelv kutatói és a szótárírók, és ösztönzőleg hatottak a litvániai lexikográfiai munkára. D. Sutkevičius szótárainak anyagát ma a tudományos „Lietuvių kalbos žodynas” összeállításához használják fel. D. Sutkevičius lexikográfiai munkái И. КРУПАС Р е з ю м е A cikk D. Sutkevičius (1782–1854), a 19. század első felének ismert litván lexikográfusa lexikográfiai munkáit tekinti át. D. Sutkevičius litván–lengyel (1835, 1842), valamint litván–latin–lengyel (1848) szótárak kéziratait állította össze; ezek a litván nyelv első történeti szótárai. Bár D. Sutkevičius lexikográfiai munkái kéziratban maradtak, pozitív szerepet játszottak a litván lexikográfia fejlődésében. Ma is érdeklődésre tarthatnak számot, mint a történeti szótár és a jelenleg készülő, kiadás alatt álló tudományos litván szótár gazdag forrásai. 223