Dėl kai kurių leksinių tarmybių literatūrinės formos

LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA EGYES NYELVJÁRÁSI LEXÉMÁK IRODALMI FORMÁJÁRÓL J. KLIMAVIČIUS A nyelvjárási lexémák irodalmi formájának meghatározása olykor problematikus lehet. Bizonyos esetekben a nyelvjárási hangtani törvények ismerete nem elegendő, mert ezek alapján két vagy háromféle visszaállítás is lehetséges. Ilyenkor a szó földrajzi elterjedése és etimológiája segít. Ezt néhány jellegzetes példával próbáljuk szemléltetni. A keleti dzsükök területén használatos a sűrű, tört burgonyapürét jelölő ételnév, amelynek a következő nyelvjárási változatai vannak: ciulčienė Lkm (Gmž), Dglš, Vdš, Ml, Dkšt; ciulčienis Švnč, Prng, Ml; cilčienė Tvr, Dsn, Ml; cilčienis Tvr, Ad, Dglš, Plš, Švnč²; ciuncielius Prng; cincielius Dkšt, Rš, Dglš; cincielis Dglš. Hogyan kellene ezeket a változatokat az irodalmi nyelvbe átültetni? A „Lietuvių kalbos žodyno” II. kötetében (Vilnius, 1947) címszóként szerepel a cilčienė Tvr, cilčienis (< tiltienis?) Dglš, cincielius Rš, Dkšt, cincielis Dglš és čilčiėnis Švnč, Plš, čiulčienis Prng, Švnč, čiulčienė Lkm (Gmž), Dglš alakot. A „Lietuvių kalbos žodyno” cédulagyűjteményében található még a tiltienė Dsn (K. Būg), Ml, Švnč és a tiltienis J. Balč (a cilčienis alakból visszaállítva OG67 és OG365). Vagyis háromféle átültetésünk van: c ~ č, c ~ č̌ és c ~ t³. Ez a hármasság nem lehetséges. Mindenekelőtt a harmadik változat (c ~ t) lehetetlen. Ezt Tvr, Ml, Švnč adatai alapján lehetne visszaállítani, de azon a területen, ahol nincs úgynevezett második dzsükösödés (c < t)⁴, ez nem lehetséges (Dglš, Plš, Dkšt, Rš, Vdš, Lkm, Prng). Tehát a szó földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy a tiltienė, tiltienis alakok lehetetlenek. Jóval összetettebb kérdés, hogy ebben az esetben a dzsük c ~ č megfeleltetés lehetséges-e, vagy meg kell tartani a c-t. Azt is meg kell állapítanunk, hogyan viszonyul egymáshoz a ciulčienė és a cilčienė, változat. 1 A cikkben a „Lietuvių kalbos žodyno” rövidítéseit használjuk. 2 A „Lietuvių kalbos žodyno” cédulagyűjteményében egy Marcinkonysból származó cilčienio cédula található. Tévedésből ez a szó (~ čilčienis) az említett helységből a II. kötetbe is bekerült. Ez lehetetlen. Egyrészt ezt a szót a többi nyugati dzsük sem ismeri; ők a grūdžielius~grūdžielius „sűrű, tört burgonyapüré (olykor kenderrel vagy mákkal)” szót használják Mrc (Zervynos), Vrn, Knv, Dv, Lš, Lzd, Lp, Nč, Rod, Plš területén. Másrészt a nyugati dzsükre nem jellemző a mondatban használt másik szó, a ciulė~čiulė sem, amelynek az elterjedési területe megegyezik az általunk vizsgált keleti dzsük ételnevének területével. 3 Még ugyanazok a szerzők is egyes esetekben másképpen állították vissza az alakokat, mint máskor. Például K. Būga: tiltienė Dsn és čiulčienė Lkm (Gmž); J. Balčikonis: cilčienis Tvr és tiltienis Tvr (OG67 és OG365). 4 Ezért a cilčienis (< tiltienis?) Dglš („Lietuvių kalbos žodynas”, II) alakra vonatkozó kérdés felvetése megalapozatlan. 169 hogy közülük melyik az alapforma. E szó valamennyi változatának etimológiai (szemantikai és fonetikai) összekapcsolása más rokon szavakkal mindkét kérdésre választ ad, és azt mutatja, hogy az alapforma a čiulčienė alakból állítható helyre. Ennek az alaknak a tövét, a čiul- elemet számos, szemantikailag azonos vagy nagyon közeli szóban megtaláljuk, amelyeket az irodalmi nyelvben és más (nem dzsuk) nyelvjárásokban használnak. Pl.: a) čiūloti „dörzsölni”: Összegyűjtött bocskorokat dörzsölni, hogy puhák legyenek. J. Dörzsöld meg egy kicsit azt a lábat, akkor nem fog annyira fájni Grg; b) -k- képzővel: čiulkė: A zúzott kendermagból, kenyérből és almából készült ételt čiulkėnek nevezik J; čiulkis „zúzott étel” Rt; čiulkinys „zúzott kása (többnyire burgonyából, néha vegyesen — kenderrel, borsóval, illetve darából vagy zabpehelylisztből)” Trk, Šlv, Vl, Šk, Vlky, Kps, Smn, Vp, Msn, Dkk, Ds, Kp, Lnkv; „csomó, gombóc”: Te zúzd az ételt, én meg sodrom a palacsintát Jd. A kócot gombóccá gyúrta nekem — megfonni sem lehet Erž; zúzott ételt készíteni átv. „fel-alá szaladgálni (a szúnyogok sürgéséről); ugrálni” Krš, Krkl, Škn, Km; čiulkynė „zúzott kendermagból, kenyérből és borsóból készült étel; zúzott kása” Krš, Krkl; čiulkinė „zúzott burgonyapüré” Gly; čiulkinas „gombóc, csomó” Rs; átv. „apró rovar, szúnyog” Sv; čiulkinis „čiulškis” Vkš; čiulškis „a lovak olyan betegsége, amikor a foguk mögé toklászok gyűlnek, amelyek felsértik, és nem hagyják enni” End; a čiulku indulatszó „ütés, gyúrás, kaparás megnevezésére”: Az öregasszony a kenderkócot čiulku čiulku ütögette rš; čiulkti „zúzni, dörzsölni”: A szúnyogok esténként zúzzák, dörzsölik a kását Glv. Nem kellett volna levenned a kesztyűt, most dörzsölheted a kezed (=dörzsölni a kezeket) Šk. E szavak mindegyikében a čiul- tő a zúzás, dörzsölés jelentését fejezi ki. Ezt a tövet még néhány keleti dzsuk szóban is megtaláljuk: a) -č- képzővel: čiulčis ~ čiulčis „zúzott étel” Prng, Tvr; čiulcinys ~ čiulčinyš „zúzott étel” Tvr, Dkšt, Švnč; b) képző nélkül: čiūlė ~ čiūlė „tészta-, kása- vagy hógalacsin” Tvr, Dsn, Dglš, Vdš, Prng, Plš, Švnč, Ml; čiūlėti ~ čiūlėti „gyúrni, tapogatni, rágni” Dglš, Rš, Švnč: Gyúrj össze egy galacsint a kásából, és edd meg Ck. Azt is hozzá lehet tenni, hogy a „Lietuvių kalbos žodynas” II. kötetében e keleti dzsuk szavak alakjai szintén helyreállított č-vel szerepelnek: čiulčis, čiūlė, čiūlėti (a čiulcinys ~ čiulčinyš alak csak a cédulagyűjtemény kiegészítéseiből ismert). A čiul- tövű szavak némelyikének a szopás, szoptatás jelentése is megvan, pl.: čiulčė (čiulėlė, čiuliūkas, čiuliūtė) „cumisüveg”, čiulénti „szopni”, čiulkti „szopni”: Szopja, mint a kos a cumit Šk. Az -m-, -n- és -p- determinánsokkal szinte csak ez a jelentés ismert, pl.: čiulmikas „cumisüveg”, čiulmyti „szopni, szívni”, čiulnėnti „szopni”, čiulpti és mások. A két jelentés összefügg, de az elsődleges a zúzás, dörzsölés jelentése. Ezt közvetve két tény is alátámaszthatja. Először is, e tőből vannak olyan szavak, amelyeknek mindkét jelentése megvan, pl. a čiulkė „zúzott kása” és „pipa”, valamint a čiulkinys „zúzott kása” és „cumisüveg” esetében, a második jelentés azonban származékos, szűkebb és halványabb. Másodszor, maga a grūsti szó is felveszi a származékos „szopni, szívni” jelentést, pl.: A bárányok szopják a juhot, szopják Plv. A borjú úgy szopja a tehenet, mint a csikó, teljesen kiszívja Plv.5 Szemantikailag a čiulčienė szót más, zúzott ételeket megnevező szavakkal vethetjük össze, pl.: grūšlys, grūštienė, kruštienė, krušinys stb. 5 A „Lietuvių kalbos žodynas” III. kötetében ez a jelentés nem tükröződik, mert a cédulagyűjtemény anyaga szűkös — mindössze egy mondat áll rendelkezésre: A borjú csak szopja, szopja a tőgyet — de nem tud jóllakni Gs, amely a „verni” jelentésnél szerepel. Egyébként ezt a jelentést csupán két példával szemléltetik: a már említettel, amelyet pontatlanul értelmeztek, és még eggyel: Így döngölik az ajtót a gyerekek Vrn. 170 Az alapforma megállapítása után čiulčienė könnyen megmagyarázhatjuk a mellette előforduló čilčienė alakot is. Čiulčienė: čilčienė = čiulbėti Prng, Plš: čilbėti Švnč, Klt, Krd, Mlt, Ds, Grv; čiulbutė: čiulbutė Rš; čiulvuoti: čiulvuoti Tvr, Ml; čiulpti: čilpti Jnšk; čiupinėti: čipinėti Ds, Jnšk; čiupnoti: čipnoti Slnt; čiupryna: čipryna Jž, Smal, Klov, Skp. Láthatjuk, hogy a standard nyelvi iu helyén i előfordul azokban a helyekben is (Tvr, Rš, Švnč), ahol a čilčienė alakot használják. Természetesen nem várható, hogy a két forma elterjedtségi területe teljesen (minden szó esetében) egybeessen, mivel az iu: i nem szabály, hanem tendencia. Azt is hozzá lehet tenni, hogy még ugyanazokon a helyeken — Dkšt, Dglš, Lkm, Ml, Švnč — is előfordul vizsgált szavunk mindkét változata. Azt, hogy a čilčienė a čiulčienė fonetikai változata, és nem fordítva, az is mutatja, hogy a litván nyelvben nincsenek olyan, tömörítést, taposást jelentő, čil- tövű szavak, amelyeket ne lehetne a čiul- tő azonos vagy szemantikailag közeli szavaival összekapcsolni; vagyis ezek e tő változatai. Például: čilčiokas 1. „ami összegubancolódott; csomó”: Susivėlė į čilčiokus pakulos Yl. 2. „a lovak egyfajta betegsége; čiulškis”: Nedubakit arkliams miežinių pelų, arkliai įgaus čilčioką Grg, vö. čiulčiokas || čiulčekas: 1. Et, netikus tu verpėja: visas vilnas išvarei čiulčekais Slk. 2. Iš miežinių pelų ėdimo arkliui metasi čiulčiokai dantyse End; čiulkšnoti „nehezen harapható tárgyat rágni”, vö. čiulkšnoti „cuppogni”; čiūkinti „életlen eszközzel vágni; dörzsölni, koptatni”, vö. čiulkšis 1. „cumi”, 2. „a lovak egyfajta betegsége”; čilinti „dörzsölni, koptatni, foszlatni; élesíteni”: Mergelė nučilino geležėle virvelę ir atpalaidavo ožiukelį Rš, vö. čiulinti 1. „szopogatni, a gyermeket megnyugtatni (a levegőt a szájba szívva)”: Mama vaiką čiulina Žb, 2. „dörzsölni, súrolni, tisztítani, simítani”: Tavo kostiumas jau gerai nučiulintas (= elhordott, kidörzsölődött) Žb. Nors prieš šventes apsičiulintų — gyvena kaip kiaulė migy Vj. Ez az elemzés tehát azt mutatja, hogy az alapforma minden kétséget kizáróan a čilčienė alakra állítható vissza, ha a rokon szavak tágabb csoportjába illesztjük (čiulkė, čiulkinys, čiulčis, čiulčinys,...). Az -ienė képzőről meg kell jegyezni, hogy az -ienis képzővel váltakozva használják; például Tvr, Ml, Dglš területén mindkettő előfordul. Az -ienė képzőt részesítjük előnyben, mivel a standard nyelvben elterjedtebb. A činčielius, činčielius, činčielis alakok a čiul- tövű alakokból létrejött fonetikai átalakulások⁶; vö. čiunkė: čiulkė, čiunkinys: čiulkinys, čiunkų: čiulkų, čiunkti: čiulkti stb.; csak a disszimiláció miatt a képzőben is változás következik be — n: l. Ezeket is váltakozva használják, például: Dglš — čilčienis és činčielis, Prng — čilčienis és čiunčielius, Dkšt — čilčienė és činčielius. A čilčienė szó valamennyi változata az alábbi lexikográfiai láncra utaló hivatkozásokkal kapcsolható össze: čilčienis lásd čilčienė lásd čiulčienė; činčielis lásd činčielius lásd čiunčielius lásd čiulčienė; čiulčienis lásd čiulčienė; továbbá — čiulčis lásd čiulčinys lásd čiulčienė. Emellett a čiulčienė közeli szinonimákhoz is kapcsolható: čiulkinys, čiulkynė, čiulkė, čiulkis. Hasonlóképpen, a szavak etimológiai összekapcsolására támaszkodva, további konkrét nyelvi tényeket is megmagyarázhatnánk. A „Litván nyelv szótára” II. kötetében két szó szerepel: čiunkūčiai „apró szúnyogok (moszkitók, legyek)” Š és čiunkūtis „szúnyog, muslica” Tvr. Kétségtelen, hogy a dzsuk nyelvjárásban e szavakat azonosan ejtik, de eltérően állítják helyre. A standard nyelvi alaknak a čiunkūtis formának kell lennie, vö. čiulkīnas „apró rovar, muslica” Sv, továbbá vö. čiulkinti (čiunkinti) ’tömöríteni’. 6 Az l: n váltakozásról bővebben lásd Jan Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, Warszawa, 1958, p. 332. 171 A čilpinti „vékonyan fonni” szót: Cilpina siūlą kai gyslelę Vlk, iščilpinti Rod össze lehetne kapcsolni a čiulpinti „nagyon takarékoskodni” szóval: Čiulpinau visą žiemą, vargiai užteko Pnd. Šiaip taip išsičiulpinom su pašaru An. Így a čilpinti ~ člpinti szó nem maradna a čil-p- tő egyedüli képviselője, hanem a rokon szavak tágabb csoportjába illeszkedne. A čiulpinti szóhoz hasonló jelentésű a čiulkinti szó is, vö.: Moterys viralą balindamos čiulkina (= vékonyan öntik, tejjel takarékoskodva), míg a vyrai žūtkina (= vastagon öntik a tejet) Vlk (J. Balč). Ezzel a szóval magyarázható a bizonytalan čiulkinti szó, amelyet az adatközlő „fonni” jelentésűnek mond, a „Litván nyelv szótára” II. kötete pedig „hanggal fonni” jelentésben közöl (nyilván a čili (n) indulatszóval hozza összefüggésbe). A čiulkinti: čil-kinti szavak szemantikai viszonya megegyezik a čiulpinti: čilpinti. szavakéval. EGYES LEXIKAI NYELVJÁRÁSI FORMÁK IRODALMI NYELVBE VALÓ ÁTVITELÉNEK KÉRDÉSÉHEZ Й. КЛИМАВИЧЮС Ö s s z e f o g l a l ó A lexikai dialektizmusok irodalmi nyelvbe való átültetésekor olykor jelentős nehézségek merülnek fel. A nyelvjárás hangtani törvényeinek alkalmazása nem elegendő: kettős vagy hármas alakokat eredményezhet. Ilyen esetekben segít a szó földrajzi elterjedésére vonatkozó adatok felhasználása, valamint a nyelvjárási alak etimológiai összekapcsolása az irodalmi nyelv és más nyelvjárások egyéb szavaival. A cikk ezt az elemzést egy meglehetősen szemléletes példán mutatja be. A keleti dzsuk nyelvjárásban egy ételnek – tört burgonyakásának, puliszkának – olyan elnevezése használatos, amely a következő változatokban fordul elő: ciulčienė, ciulčienis, cilčienė, cilčienis, ciunčiėlius, cincėlius, cincėlis. A „Litván nyelv szótára” három alakot vett át: cicėnė, čiulčienė és tilitienis. Azt bizonyítjuk, hogy ezek közül csak a második változat helyes: čiulčienė (dzsuk s~č). Először is a harmadik változat (s~t) egyáltalán nem lehetséges, mivel ez az alak a keleti dzsukoknak azon a területén is előfordul, ahol nincs s < t (csak s < č). Másodszor, ezek az alakok megbízhatóan etimológiai kapcsolatba hozhatók az irodalmi nyelv és más nyelvjárások olyan szavaival, amelyek jelentése azonos vagy hasonló: čiulkītņys, čiulkis, čiulkė, čiulkti... A čilčienė és čiunčielius alakok hangtani átalakulások eredményei. A cikk röviden megemlíti a dzsuk szavak átültetését is: ciunkučiai és čilpinti.