Liet. „vãsara“ = sl. „vesná“

LIETUVIŲ KALBOS LEKSIKOS RAIDA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA LIT. vāsara = SZL. vesnā (A balti és szláv nyelvek „tavasz” megnevezéseiről) R. EKERTAS Lit. vāsara, lett vasara „nyár” és szl. vesnā „tavasz” teljesen indokoltan összetartozónak tekinthető, annak ellenére, hogy e keleti balti és szláv szavak alakja és jelentése között bizonyos eltérések vannak. Már H. Pedersen (K Z, XXXII, 246) és K. Brugmann (Grdr., II, I, 160) is a régi r- és n- tövek váltakozását látták e szavakban, a későbbi, különösen E. Benveniste (Origines de la formation des noms en indoeuropéen, Paris, 1935) és F. Špecht (Der Ursprung der indogermanischen Deklination, Göttingen, 1944) kutatásai pedig megerősítették, hogy ez a váltakozás az indoeurópai szókincs legrégebbi rétegéhez tartozó számos szóra jellemző, például a belső szervek, az évszakok és hasonló fogalmak elnevezéseire. Ebben az esetben egy indoeurópai előtti heteroklitikus tővel van dolgunk, amelyet a kutatók a *ueser- / *uesn- (vö. Brugmann, op. cit.; továbbá IF, III, 329, 351; Boisacq, 210; Vondrak, Vgl. Gr. I², 527), illetve a *ųes-r-t / *ųes-n-es (Petersson, Stud., 3; ezenkívül az -r-, illetve az -n- után következő -t- és -es- nem szükséges minden heteroklitikus alakban, ezért a régi indoeurópai „tavasz” elnevezésként Peterson rekonstrukciója megbízhatóbb), valamint a *uesr- / *ues-n-es formákból rekonstruálnak (Machek, Et. sl., 562). E. Benveniste az említett művében1 meglehetősen meggyőzően magyarázza az -r- elemet tartalmazó különféle alakokat, bennük a magánhangzó-váltakozás különböző fokozatait látva: a tőhang meghosszabbított fokának rendszerint a bővítmény (Erweiterung) zérófoka felel meg (lat. vēr < *ųes-r-), és fordítva2. E. Benveniste véleménye szerint azt, hogy az -er- bővítménynek gyakran zérófokú *r̥ alakja áll a várt -r- helyén (gör. ἔαρ < *ųēs-r-), a szonoráns mássalhangzó (liquida) természete magyarázza. Az -r- tő már az említett klasszikus nyelvekben általánossá vált; vö. lat. vēr, vēris „tavasz”, gör. dór Fᾶρ, ión ἔαρ, ἦρος, ἦρι „tavasz”, továbbá óind vasar-, vāsara- „reggel”, vasar „korai”; av. vaŋri (= vahri) „tavasszal”; óperzsa vāhara-, perzsa bahar „tavasz”; örm. garun (*ųesr- E. Benveniste szerint, 1 Origines... (itt és a továbbiakban az orosz fordítás alapján idézve: Э. Бенвенист, Индоевропейское именное словообразование, М., 1955, p. 49–50; rövidítve: И.-е. им. сло-вообр.). 2 V. Gornung E. Benveniste könyvének fordításához fűzött jegyzeteiben (И.-е. им. словообр., p. 244, 13. jegyzet) azt mondja, hogy szerinte a *ųs-er- zérófokú alaknak tekinthető, amelyet feltehetőleg a lat. serēnus „derült (az égboltról)” < *ųs-er-es-no-s, valamint talán a gör. ξηρός (attikai ξηρός) < *σερός < *Fσερ-ος „száraz” őrzött meg. 143 i. m., 40); óír fär „kelet“, ír errach, középír earrach (*wesr-āk, a szóhatár miatt kiesett w-vel, vö. H. Pedersen, Vgl. Gr., I, 82, 435), végül pedig lit. vāsara, vāsarā, lett vasara „nyár”. Ezzel szemben -n- tövű az óind vasantas „tavasz” (az -n- t bővítménnyel), az óír guianmuin „tavasszal” < *vesanteino, a középír qwanwyn, a korni guaintoin „tavasz”, és feltehetőleg az óír fáinne (an lae) „tevékenykedik (a napról mondva)” is (vö. H. Pedersen, Vgl. Gr., II, 106, § 461), valamint az ősszláv praforama *vesnā, amelyet az óegyházi szláv весна, az orosz весна́, a lengyel wiosna „tavasz” tanúsít. Egyik tanulmányunkban már rámutattunk³, hogy a szláv nyelvekre nem jellemző a heteroklitikus alakok -r- tövének általánosítása, míg a keleti balti nyelvek ebben eltérnek a szláv nyelvektől. Annak ellenére, hogy teljesen helyesen soroljuk a lit. vāsara, vāsarā, lett vasara és szláv vesná szavakat az indoeurópai heteroklitikumok folytatóinak tekintett szavak csoportjába, ez korántsem szünteti meg a két nyelvág említett szavai közötti sem fonetikai, sem szemantikai bizonytalanságokat. Ezzel kapcsolatban véleményünk szerint a következő kérdések merülnek fel: 1) hogyan magyarázható a keleti balti -ar- tőbővülés; 2) milyen viszonyban áll egymással a keleti balti -a- és a szláv -e- tőmagánhangzó; 3) hogyan magyarázható a keleti balti „nyár” jelentés, ha más indoeurópai nyelvekben, köztük a szlávban is, ezeknek a szavaknak „tavasz” a jelentésük? Ebben a tanulmányban megkísérelünk válaszolni a fenti kérdésekre, összekapcsolva őket az ősszláv praforama elterjedésének néhány problémájával is. I I. Amint már említettük, a heteroklitikus praforamok tőbővülésének (Erweiterung) különböző ablautfokai lehettek, amelyek – amint E. Benveniste kimutatta – az alapnyelvben a tőmagánhangzó ablautjától függtek. Vö. például a *-ēr- / *-r-, illetve *-r- alakokat olyan formákban, mint az óind vasar- / gör. ἔαρ (< *u̯esr), lat. vēr (< *u̯esr-), illetve a *-ōr- / *-r-, *-r- / *-n- alakokat olyan formákban, mint a gör. ὕδωρ „víz” / ὑδρία (< *udr-) „vízedény” / gen. sing. ὕδατος (< *udn̥-) „víz”. Az indoeurópai alapnyelv „tavasz” elnevezésének azonban, úgy tűnik, csak e-fokú bővítménye volt; vö. V. Gornung javaslatát, amely szerint a lat. serēnus (< *u̯es-er-es-no-s⁴ ezzel függ össze. Mi tehát a litván, lett -ar- és az indoeurópai *-er- viszonya? Véleményünk szerint a *-er- az elsődleges, a litván, lett -ar- pedig *-er--ből keletkezett. Ezt több érvvel is alá lehet támasztani. 1. A litvánban az -e- és -a váltakozása sok szóban előfordul, nemcsak a szó elején (vö. lit. köznyelvi aš „én” és lit. nyj. eš „én”; lit. köznyelvi ašutai „lószőr” és lit. nyj. ešutai „ua.” stb.), hanem a szó belsejében is: a lit. ašara „könny” mellett az J. Otrembski által közölt ašerā⁵ alak is létezik (Gramatyka języka litewskiego, t. I, Warszawa 3 Vö. R. Eckert, Reste indoeuropäischer heteroklitischer Nominalstämme im Slawischen und Baltischen, „Zeitschrift für Slavistik“, Berlin, 1963, H. 6, p. 878, 883 ir 890—891. 4 P. Skardžius (LKŽD, 50, 562) szintén régi heteroklitikus tövűnek tartja a lit. vāsara szót (a többi változatról lásd alább), amelyet a *veser-ā alakból származtat. Vö. még J. Endzelīns, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, p. 17, 83. 5 Ez a szó szintén egy indoeurópai heteroklitikus tő maradványa; vö. Eckert, i. m., p. 888. A lit. vėdaras „belsőség, kolbászgyomor”, lett vēdars (Būga, KS, 239) mellett létezik -er- változat is (lit. vėderas „ua.”), amelynek a lett vēders „has”, az óporosz weders „has” (Voc. 122) „gyomor” (Voc. 132) felel meg (lásd Fraenkel, LEW, 553). Itt ismét az indoeurópai heteroklízis folytatóival találkozunk: a lit. vėdaras, vėderas a lit. paūdrė „az ember alteste, a sertés cseplesze”, paūdrōni „egyre nagyobb tőgye lesz (sertésekről és szukákról mondva)” és lit. ūdrōti „vemhes” alakokkal váltakozik. Az egész szócsoport az indoeurópai „tőgy” elnevezéséhez tartozik, amelynek -r-, -n- és -men- töve van- 144 wa, 1958, p. 215-216), kuri yra tos pat rūšies, kaip ir minėti pavyzdžiai. Svarbi yra J. Otremskio pastaba, kad dabartinės lietuvių literatūrinės kalbos žodžius su -a- atitinka senųjų raštų ir tarmių formos su -e-. 2. A „Lietuvių kalbos žodžių daryboje” (LKŽD, 303) P. Skardžius pontosabban jellemzi azokat a feltételeket, amelyek között a bennünket érdeklő folyamat végbement. Azt mondja, úgy véli, hogy egyes képzett alakokban az -r- előtti (a mi ritkításunk. – R.E.) -a- valószínűleg egy régebbi -e--ből származik. Véleményét olyan példákkal támasztja alá, mint a litván laidaras „Pferch, Verschlag für das Vieh, Viehhof”⁶; laideris „Mistgrube beim Hofe”, stągaras „dürrer, verdorrter, vertrockneter Stengel”: stegerýš „Stengel; Stiel (einer Feder)” stb. Ugyanott közli a litván vãsara és a szamogit vasẽris, pavãsėris alakot is. Ez utóbbi két példa nagyon fontos a fent felvetett kérdés eldöntésében. Vagyis immár megállapítható, hogy a köznyelvi litván vãsara vagy vasarà (-ar-ral!) mellett -er- kezdetű nyelvjárási alakok is vannak: a szamogit vasẽris és pavãsėris (Kvedarna, Salantai; lásd Skardžius, APh, VII, Kaunas, 1938, 41. o.). A szamogit vaseris alakot „Februar” jelentésben E. Hofmanas is közli Valančiusra, Baranauskasra, valamint Vieversisre („Auszra”, I, 137) hivatkozva (KZ, 60, 71. o.). 3. -er- kezdetű alakok a régi írásos emlékekből is idézhetők. S. Chylinskis bibliafordításában, Lukács és Márk evangéliumában wafera szerepel, Máté evangéliumában pedig ugyanazon a helyen – wafara⁷. Íme néhány idézet a „Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament” című, Č. Kudzinowski és J. Otremski által kiadott mű II. kötetéből (Poznań, 1958): a) 139(75). o.: Ewangelia Łukosziaus, XXI, 30: Kad jau [progſta, ó (tev) regite, patis tey iß ſawe žynote, jog [jau ira arti waſera⁸. b) 89 (46). o.: Ewangelia Morkaus, XIII, 28: O mokikites iß figos medžia to pryliginima, kad bakos jo atſijaūnina, ir lapey [p<r>ogſta, žynote jog waſera arti ira. c) 51(27). o.: Ewangelia Mattheusza, XXIV, 32: O [to pryliginima mokikites¹ nog figos medžia, kad [pradeſt jo βaka! [progſt, ir lapey taydzias, numanot jog [arti waſara ira¹. A régi litván vasera „Sommer” fonetikailag úgy viszonyul a litván vãsara, vasarà „Sommer” alakokhoz, ahogyan a litván szamogit vasẽris, pavãsėris a köznyelvi litván vasãris „Februar”, pavãsa-ris „Frühling” alakokhoz. A régi írásos emlék és a szamogit nyelvjárás megőrizte az -er- változatot. Azt is meg kell jegyezni, hogy Chylinskis kapcsolatban állt a szamogitokkal (mostohaanyja a szamogit nemesi Minvydas családból származott¹⁰). ...n-váltakozást. Vö. orosz бы́мя < a protoszláv *y̆mę < *ūdh-men-, erről lásd Eckert, op. cit., 885–886, 888. Szemantikai szempontból a litván paũdoti nagyon hasonló a cseh zvýmnati < *z-vymenati alakhoz, amelyet a „Schiffllen, Anschwellen des Euters (bei der Kuh) nach dem Kalben” jelentésben használnak (lásd Machek, Et. sl., 578). Tehát a litván vãsara mellett, amely mint majd később kiderül, a *veser-a alakból vezethető le, még olyan alakjaink is vannak, mint a litván ãšara: ašera és vėdaras: vėderas, illetve a lett vēdars: vēders, amelyek az indoeurópai alapnyelv heteroklitikus tövéből származnak. ⁶ Lásd Fraenkel, LEW, 330, ahol csak -aras végződésű alakok szerepelnek. ⁷ János evangéliumában nincs megfelelő hely. ⁸ A () zárójelben megjelölt szavakat a kiadók (429. o.) az eredeti szórend szerint állították helyre: wafera jau ira arti. ⁹ Vö. Biblia litewska, 427. o., az eredeti szórenddel: wafara ira arti. ¹⁰ Vö. St. Kot, Chylinski’s lithuanian Bible; origin and historical background, „Biblia litewska”, II, XLV. o. 10. Užsak. Nr. 174 145 Megjegyzendő, hogy a felét évszázaddal korábban megjelent aukštaitiszi írásos emlékben, M. Daukša „Postilė” című művében az idézett bibliai helyen waſara; vö. Weizdek ant’ medžio figų ir ant vijų medžių; kad’ jau ſprogſta žinotė jog jau arti yra wâſara szerepel (Lukopiup 21, kâpit: 25; Daukša „Postilė”, 12–13. o.). Mind a régi litván írásos emlékek, mind a nyelvjárások azt mutatják, hogy az -er- alakú formákat régebbinek, eredetinek kell tekintenünk, míg a litván vasara, -ar- vasarà és hasonlóképpen a lett vaſara – szavakban másodlagosnak: az -e- ugyanis az -r- előtt -a--vá változik11. II. A litván vâsara, vasarà formák tövében álló -a- eredetét illetően mi is P. Skardžius véleményét osztjuk (lásd A magánhangzók hasonulásáról, APh, VII, 1938, 41. o.): az eredeti *vesera alakból jött létre a *veseris és a *paveseris, majd a progresszív hasonulás következtében a *paveseris pavaseris-szé, s ez a *veseris alakot is vaseris-szé változtatta. Végül az eredeti *vesera is ugyanígy vasara alakúvá vált. P. Skardžius arra is tekintettel van, hogy a vasara a *vesera alakból egy közbülső *vesara fokon keresztül keletkezhetett, a žemaitiai nyelvjárás vasaris származéka pedig a -eris képzős szavak hatására vaseris alakúvá válhatott. P. Skardžius az utóbbi lehetőséget – véleményünk szerint teljesen helyesen – kevésbé meggyőzőnek tartja, mivel nehéz a régi írások vasera formája tövének -a- hangját regresszív magánhangzó-hasonulással magyarázni. Ugyancsak egyetérthetünk P. Skardžiusszal abban, hogy ez a hasonulási jelenség nem régi (op. cit., 40. o.). Következésképpen a litván vâsara vagy vasarà és lett megfelelője, a vasara, csak részben tükrözi az ősi hangalakot, és jóval nagyobb fonetikai változáson ment keresztül, mint a szláv vesná. III. Meg kell állapítanunk, hogy a keleti balti nyelvek szavai szemantikailag szintén megváltoztak, míg a szláv vesná ellenkezőleg, megőrizte eredeti jelentését. Vö. ólitván wásaru „aestas” (Pirm. liet. k. gr., 96. o.); litván vâsara „az év legmelegebb időszaka (júniusban, júliusban és augusztusban)” (DLKŽ, 921. o.); „Sommer” (Senn, Handb. II, 273), valamint az aukštaitiszi vasarà változatot (Явнис, Грамматика, 95)¹², waſara,-ôs „der Sommer” (Mielcke, 318); továbbá lett vasara „Sommer” (Bielenstein, Die lett. Spr., 263; Mühlenb.-Endz., IV, 484) és ősszláv *vesná (óegyházi szláv весна „Frühling”, lengyel wiosna, orosz весна „Frühling”). A legtöbb indoeurópai nyelvben, amely megőrizte ezt a szót, annak régi „tavasz” jelentése van (lásd fentebb). A keleti balti nyelvekben ez a szó – amely más nyelvekben „Frühling” jelentésben használatos – „Sommer” jelentésű, a tavasz megnevezéseként pedig ennek származéka szolgál: litván pavâsaris hímnemű „Frühling”, lett pavasaris hímnemű „ua.”, pàusaris (<pavasaris, lásd Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, 20. o.), pavasara nőnemű „Frühling” (lásd BSlW, 356). Ezekben a litván és lett pa- előtagú származékokban nagyjából ugyanaz a jelentés rejlik, mint az orosz под лето „a nyár felé”, azaz „még a nyár előtt”, illetve под вечер „estefelé” kifejezésekben. A balti nyelvekben vannak olyan további származékok is, amelyekben a pa- nem időbeli, hanem helybeli jelentésű; vö. például a pasaulis „Welt” szót, azaz „a nap alatti hely” = oroszul „место под солнцем” (vö. J. Otrębski, Gr. jęz. lit. III, 335; Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, 219). Következésképpen a litván pavâsaris és a lett pavasaris, pàusaris, pavasara jelentése: „(idő) a nyár közeledtével”¹³. Szemantikai szerkezetük alapján ezek a szavak pontosan megfelelnek a cseh podletí „a nyár előtti időszak (április, május)” jelentésű szónak (Machek, Et. sl., 11 Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy itt részben magánhangzó-hasonulás is közrejátszhatott (lásd alább). 12 K. Jaunius (Явнис, Грамматика, 95) megjegyzi, hogy a keleti aukštaitiszi vasarà helyett a žemaitiai nyelvjárásban vasara hangzik; K. Būga azonban K. Jaunius nyelvtanának orosz fordításában, a lábjegyzetben (loc. cit.), azt írja, hogy Dusetosban is vâsara van. Az irodalmi norma a vâsara; vö. DLKŽ, 921 és A. Laigonaitė, Literatūrinės lietuvių kalbos kirčiavimas, Vilnius, 1959, 34. o. 13 A jelentéshez vö. még a pavâsaris „Ansommer” alakot, O. Schrader, Reallex, 258. 146 265, 585); továbbá vö. cseh podzimek, podzim „ősz”, szó szerint „(az az idő), amely a tél felé tart” (Bs1W, 356; Machek, loc. cit.)14. Hogyan történt, hogy a keleti balti nyelvekben az indoeurópai alapnyelvből örökölt tavasznév „nyár” jelentést kapott? 1. Itt meg kell jegyezni, hogy a balti nyelveken kívül a román és a szláv nyelvekben is a régi tavasznevet a később következő meleg évszak (a nyár) megnevezésére vitték át15, míg a „tavasz” jelentésére új terminust alkottak, a már használatban lévő „nyár” névből, „kora nyár, nyár eleje, első nyár” jelentéssel. Vö. román vară „nyár” és primăvară „tavasz”; spanyol verano „nyár” (mellette estío) és primavera „tavasz” (Buck, Dict., 1013). A „nyár” jelentést a latin vēr, illetve a népnyelvi latin vērānum (tempus) „tavaszi idő” továbbélő alakjai is hordozzák: a régi nápolyi vera, a valenciai ver „nyár”, a korzikai veramu, a logudorói b(e)ranu, a portugál v(e)rão „nyár”; a régebbi jelentést a logudorói beranile őrizte meg: „tavasszal előkészített föld” (Lásd Meyer-Lübke, Romanisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg, 1935, p. 768). A latinban a vēr „tavasz” jelentésű és az aestās „nyár” jelentésű szót találjuk; az olaszban már primavera jelenti a „tavaszt”, az estate pedig a „nyarat”; a spanyolban primavera a „tavaszt”, a verano, estío a „nyarat”, végül a románban primăvară a „tavaszt”, a vară pedig a „nyarat” jelenti. Itt világosan láthatók azok a különböző szakaszok, amelyekben a régi nyárnevet kiszorította és felváltotta a „tavaszt” jelentő szó, a „tavasz” megnevezésére pedig a régi „tavasz” névből új szót alkottak16. A szláv alakokról lásd alább. 2. Másfelől teljesen elképzelhető, hogy a keleti balti nyelvek bizonyos, ma már nehezen érthető okokból elveszítették a régi „nyár” elnevezést, és helyette a „tavasz” nevét kezdték használni. Az óporosz dagis „nyár” (Voc., 13 a FEW, 85 alapján; vö. alább BS1W, 49) talán a balti „nyár” régi elnevezését őrizte meg. Az óporosz szónak megfelel a litván dãgas „égés, tűzvész; izzás, nyári hőség,” 14 Nem értünk egyet A. Buck (Dict., 1014) nézetével, miszerint a litván pavãsaris jelentése „a summer of a kind, quasi-summer”, és e származék első alkotóeleme a litván pãmotė „mostohaanya” szóhoz hasonló pa- elemmel vethető össze. Valóban, a pa- jelentése lehet „valaminek egy fajtája”; vö. FEW, 520: pàbro-lis „barát, aki az esküvőn díszkíséretet ad a vőlegénynek, vőfély”, szó szerint „valamilyen testvér”. A pavãsario „valamilyen nyár” jelentése azonban értelmetlen. Ezenkívül E. Frenkel (FEW, 538) rámutat, hogy a litván patėvis „mostohaapa” és pãmotė „mostohaanya” szavakban a pa- elem kicsinyítő, pejoratív jelentésű. 15 Lásd Buck, Dict., 1014. 16 Meg kell jegyezni, hogy talán az indoeurópai nyelvek csoportjaiban és nyelveiben éppen a „tél” elnevezése a legrégebbi és legállandóbb, míg a közös indoeurópai „nyár” elnevezést aligha sikerül az egész indoeurópai nyelvterületre rekonstruálni (legfeljebb valamely nyelvjárási területre). Ezzel szemben az „ősz” megnevezésére egyáltalán nincs közös indoeurópai terminus. Amint már a bevezetőben említettük, az elsődleges „tavasz” elnevezés (*ḱueser-, *ḱuese(r)-/*uesn-) valóban adatolt; vö. Schrader, Reallex, 258, 366–367, 390, 394–396, 782, 958. Az egyes indoeurópai nyelvek évszakneveinek vizsgálata azt mutatja, hogy a „tél” és részben a „nyár” elnevezései viszonylag ritkák, ráadásul nagyon változékonyak, míg a „tavasz” és az „ősz” elnevezései számosak és sokfélék; vö. például a német felső nyelvjárások három „tavasz” elnevezését: Frühling, Frühjahr, Lenz. Ezt a jelenséget részben azzal próbálják magyarázni, hogy a nyár és a tél ellentétességük folytán az emberek tudatában általánosabb fogalmakat alkotnak, mint a tavasz és az ősz, amelyek átmeneti évszakok lévén sajátosabb jellegűek (vö. Merlo, Nomi romanzi delle stagioni e dei mesi, 1904, Quadri, Aufgaben, 57–60 alapján). 10* 147 „Aratás” és dagà f. „aratás”¹⁷, valamint gót. dags m. „nap”, óind. nidághá- m. „hőség, nyár” és dáha- m. „égés, hőség”. A poroszban a dagoaugis összetett szó is ismert (Voc. 638, a FEW, 85 alapján), jelentése „somirlatte”, azaz „hajtás, amely egy nyár alatt nő meg”. Szemantikai szerkezete pontosan megfelel a litván vásaraugis „egyéves hajtás”, lett vasaraudzis 1. „nyári hajtás”, 2. „csikó, amely csak egy nyárig volt, vagy tavasszal ellett”, 3. „puhány”, 4. f. vasaraudze és vasaraug’e „fiatal lány, bakfis” (Mühlenb.-Endz., IV, 484) szavakénak. Ez az egész balti „nyári hajtás” jelentésű szó (az egész balti nyelvterületet átfogó, egységes szemantikai szerkezet értelmében) alátámasztja azt a véleményünket, hogy a keleti balti vasara megfelel a nyugati balti dagis szónak, és hogy a porosz szó minden valószínűség szerint a „nyár” régi, egész balti elnevezése. Ezt még két érv támasztja alá: a) A litván atúodogiai, atúoda(u)giai „nyári rozs” ugyanabba a csoportba tartozik, mint a porosz dagis, a litván dágas, dègti „égni”¹⁸. A „nyári gabonafélék” litván megnevezéseinek nagy csoportjában az atúodagiai kivételes helyet foglal el; vö. litván waſarojas,-jo „nyári gabonaféle”, waſarini kweczei „nyári búza” (Mielcke, 318); vasariena = vasarojiena = vasarojas = vasarojus = vasarojis „tavaszi gabona aratása, aratás”, vasariniai rugiai = vasarūčiai „tavaszi gabona, tavaszi rozs”, „nyári gabona”, vasariniai kviečiai „nyári búza”, vasaris = vasarojemis = vasarojimis „tavaszi”, vasarojputė „aratás, aratnivaló”, vasarójus „tavaszi gabonafélék, tavaszi szántóföld”, vasarolaukis „tavaszi szántóföld” (Sereiskis, 1047; DLKŽ, 921). Ezért egyáltalán nem kizárt, hogy a litván atúodagiai szó második, *dog- eleme (amely a dá gas és a dègti szóval váltakozik) megőrizte a „nyár” eredeti jelentését. b) Ide tartozik a litván degėsis „augusztus hónap” is (ezt az alakot adja meg Frenkel EW, 85; Mielcke, 47: Dégėſis, fio). Egy nyári hónap megnevezésére használták, és véleményem szerint a „nyár” régi jelentését tükrözi. Az évszakok nevéből képzett hónapnevekről lásd alább. 3. A litván és lett vasar- származékok bőségének vizsgálatakor (vö. DLKŽ, 921; Sereiskis, 1047; Mühlenb.-Endz., IV, 484) azonnal szembeötlik két hónapnév: először a lett wossoros menesis „június” (Słownik polskolacińsko-łotewski ułożony przez xiędza Jana Kurmina, Wilno, 1858, p. 20 E. Hofmann, KZ, 60, p. 72, 1. jegyzet és p. 74, 1. jegyzet alapján), másodszor pedig a litván vasãris „február”. Szemantikai megfontolások alapján a lett hónapnevet a lett vasara „nyár” késői származékának kell tekintenünk, míg a litván szó eredete, úgy tűnik, jóval régebbi. Íme, az ólitván vasãris „Februarius” már D. Klein grammatikájában is megtalálható (Pirm. liet. kalb. gr., 156), később Milkaus (318) így értelmezte: Waſſaris Menū „a január”. A mai litván nyelvben 17 A „nyár”: „aratás” jelentésviszonyhoz vö. az óorosz ЖАТВА szót a görög θερος mellett az Osztromir-evangéliumban: НАKO БЛИЗЪ ГОСТЬ ЖАТВА отъ єгѡ єсть ѿ θερος (Остромирово евангелие 1056—57 года с приложением греческого текста евангелий и с грамматическими объяснениями, изданное А. Востоковым, Санктпетербург, 1843, p. 146, Math. XXIV, 32—33). 18 Lásd A. Sabaliauskas, Dėl lietuvių atúoriečiai „vasariniai rugiai“ kilmės, „Lietuvos TSR Mokslų akademijos Darbai“, serija A, 1 (10), 1961, p. 101—103, ahol a mindeddig nem kellően tisztázott litván atúoriečiai „nyári rozs” szót az etimológiailag átlátszó atúodagiai szóval összehasonlítva (< *ato-, illetve *atuo- + dog- tő, amely más magánhangzó-fokozattal a litván dègti, degùtas, nudegùlys, dága, porosz dagis szavakban található meg) a *at(u)oriečiai alakból származtatja (< *ato-, *atuo- + jor- tő, amely olyan szavakban maradt fenn, mint a litván joras, jas, jorė, szláv *jarъ, *jara, *jaro). Mivel mindkét kifejezés — amint A. Sabaliauskas érvel — a régi szókincs maradványa lehet, szemantikai szerkezetük azonossága meggyőzővé teszi az etimológiát. 148 vasāris jelentése „az év második hónapja” (DLKŽ, 921); „február; déli szél, déli széljárás”; vasario mėnuo „február hónapja” (Sereiskis, 1047). E. Hofman a „Kultur und Sprachgeist in den Monatsnamen” című tanulmányában (KZ, 60, p. 71) a litván szó további változatait is megadja: 1. „január” jelentésben: vasaris, vasarius (Nesselmann, 55; Kurschat, I, 670; II, 491), vasarinis (korábban melléknév volt, akárcsak a főnevesült melléknévként használt vasaris, vö. Skardžius, LKŽD, 313), és 2. „február” jelentésben: vasaris, vasario mėnuo, vasaris. E. Hofman azon véleménye ellen, hogy a vasaris szó régebbi jelentése „január”, nem lehet kifogást emelni. E. Hofman azon véleményével azonban nem érthetünk egyet, hogy a litván hónapnév, a vasāris semmilyen kapcsolatban nincs a vāsara szóval (illetve a vasarā szóval), amelynek jelentése „nyár”, mert szerinte jelentéseik túlságosan eltérnek. A vasario szó vēšūs szóval való összekapcsolása sokkal kétségesebbnek tűnik. Miért ne használhatták volna az évszak nevét egy hónap megnevezésére? Ezt mutatják az olyan példák, mint az imént említett litván degėsis és a baltiak „nyár” régi elnevezése (porosz dagis), továbbá a német Lenzmond stb. Emellett a litván vāsara (illetve vasarā) a „tavasz” megnevezésére szolgáló régi indoeurópai kifejezés, a „nyár” jelentést pedig másodlagosnak kell tekinteni. Ezért a litván vasāris izolált kifejezésként (hónapnévként) bizonyos mértékig megőrizhette az eredeti, régi jelentést. Azt, hogy a vasāris és a vāsara (illetve vasarā) azonos tövű rokon szavak, a fentebb idézett žemaitiai vaseris és az ólitván (Chylinskio-féle) wasera. is mutatja. II A szláv nyelvekben, mint már említettük, az indoeurópai „tavasz” régi elnevezésének n-tövű alakja általánosult. Emellett, akárcsak a balti nyelvekben, ez a főnév az *-ā tővéghangzóval tematizálódott, ezért nőneművé vált¹⁹. Az ősszláv *vesna a következő alakokban adatolt: óegyházi szláv весна, ἔαρ, ver. (Psalterium Sinaiticum — makedón; Psalterium Pogodinianum — bolgár; Psalterium e codice Lobkowicziano — Pragensi — szerb-horvát; БECBЛА Psalterium Bononiense — bolgár; Psalterium e codice Parisiensi — szerb-horvát; весна Parvemi arion Zacharianum (lectiones Veteris Test.) — orosz; Lobk. (lásd fent); БECNBИ „Frühlings-“: ВРЪМА БECNBHOFE — bolgár; ПРЕЖЕ БECNBНЪХЪ РЕВЕННН „πρὸ τῆς ἐαρινῆς ἰσημερίας“ Novocanon s. Methodii — orosz; sl. j. st., Lieferung 4, 182); egyházi szláv весна és БЕСЬНА, óorosz БЕСЬНА „Frühling“ (Mikl., Lex., 61; Срезн, I, 247)²⁰; orosz весна, -ы, acc. sing. весну vagy весну, nom. pl. вёсны, gen. pl. вёсен „Frühling“ (слов. русск. яз., II отд. 1, 382), ukrán весна, -ні (Ізюм., 55; Грінч. 1, 142), belarusz вясна (Ластоўскі, 61)²¹; lengyel wiosna, népnyelvben wiesna is „Früh- 19 Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a весна orosz alakban a -na képző elkülönítése — ahogyan a „Краткий этимологический словарь русского языка” szerzői, N. Шанский, В. Иванов és Т. Шанская teszik (57. o.) — a szó története szempontjából nem indokolható. Ugyancsak több mint kétséges a весёлый szóban megőrzött tővel való összekapcsolása. 20 Vö. továbbá a középkori orosz весна (= весной) és веснованье (= весна) alakokat, amelyeket R. James (Richard James) így jegyez fel: весно „spring“, Весно Баня „the spring“ (Б. А. Ларин, Русско-английский словарь-дневник Ричарда Джемса 1618—1619, изд. Академии наук Литовской ССР и Ленинградского университета им. А. А. Жданова, Ленинград, 1959, p. 61, 195, 270). 21 A szó feltehetőleg kifejezetten belarusz, amint képzett alakjai is mutatják; vö. belarusz вясняк „warmer Südwind“, вяснянка „Lied, das bei Frühlingsbräuchen gesungen wird“, веснавіца „Sommer- 149 ling“ (Brückner, Sl. et., 623); cseh nyj. (észak-morva, kelet-morva, lechita, sziléziai) vesno n. „Frühling“ (Kott, IV, 640, H.-K., Et. sl., 413; Machek, Et. sl., 562). Machek szerint a semlegesnem itt a léto „Sommer“ mintájára jött létre. Ebből a cseh nyelvjárási szóból keletkeztek a vesnati se, vesniti se és vyvesnati se, vyvesniti se „Frühling werden“ igék, amelyek Kott szerint (Kott, IV, 640, 1171) Ostrava környékéről ismertek. Lásd még Machek, loc. cit. A cseh irodalmi nyelvben (költői) a vesna szó újjáéledése idején oroszból került át (vö. Machek és H.-K., Et. sl., loc. cit.). A szlovén vęsna alakot Pleteršnik szótárában (II, 763) említi, hozzátéve, hogy főként a legújabb irodalomban fordul elő; ez is más szláv nyelvekből (feltehetőleg az oroszból) kölcsönzött szó. Elsősorban az tűnik fel, hogy a szlovénben nincsenek származékai. Fasmer REW, I, 192 művében egyedül megadott szerb-horvát vęsna22 adat önmagában még nem bizonyítja, hogy a szó valóban létezik a szerb-horvátban, annál is kevésbé, mivel a legismertebb szótárakban (például Karadžićénál) nem szerepel. A szlovákból adatolt vesna szót Isačenko (Sl. sl., II, 565) szintén a költői megjelöléssel látja el, ami valószínűleg arra utal, hogy ugyanazokban az esetekben használatos, mint a cseh vesna. A többi szláv nyelvben ez a szó ismeretlen. Úgy tűnik, itt egy ősi örökségként fennmaradt szóval van dolgunk; kétségtelenül igen régi, de elterjedtsége a szláv nyelvekben nagyon korlátozott. Ezt a népnyelvben élő szót a keleti szlávok (ukrán nyelvi részben régi származékairól lásd alább), a lengyelek és a morvák használják. Aligha lehet megmondani, mennyivel tágítható még az elterjedési területe a régi és egyházi szláv emlékek adatai alapján, amelyek lokalizálása rendkívül nehéz, esetenként pedig teljesen lehetetlen. A fentebb közölt tényekből kitűnik, hogy az emlékekben a весна a makedón, bolgár, szerb-horvát és orosz nyelvterületről adatolt. Természetesen előfordulhatott, hogy a szó egyik kéziratból egy másikba került át. Ez a konkrét példa ismét megerősíti az ősszláv (Urslavisch) és a közös szláv (Gemeinslavisch) pontos megkülönböztetésének szükségességét. A *vesna szó valóban ősszláv, de nem közös szláv. Az eddigiek után felmerül a kérdés: hogyan nevezték a „tavaszt” azokban a szláv nyelvekben, amelyek nem őrizték meg az indoeurópai alapnyelvből örökölt elnevezést? 1. A szláv nyelvek egy részében az ősszláv és közös szláv „tavasz”, „vetés” és „nyári gabonafélék” megnevezése, a *jaro, *jarъ, *jara, *jaro, a hiányzó *vesna helyett kerülhetett használatba; vö. például cseh jaro, ócseh jěri „Frühling“, szlovák jar „Frühling“, bolgár nyj. jară „Frühling“. Részben azokban a szláv nyelvekben is megtalálható, amelyekben megvan a *vesna; vö. orosz és óorosz яра „Frühling“, ukrán яро f. „Lenz“, lengyel és ólengyel jarz „wiosna“, valamint lengyel jar m. ugyanezzel a jelentéssel. Az ilyen szemantikai struktúrák tipológiai összehasonlításakor fontos tény, hogy a „tavaszi vetés”, illetve a „nyári gabonafélék” megnevezése a „tavasz” elnevezéséből származik. Ugyanezt a jelenséget látjuk a litvánban is, ha figyelembe vesszük a nyár szó eredeti jelentését. Továbbá aligha véletlen, hogy az angolszász gēar, amelynek megfelelője az ófelnémet jār „Jahr” és az ősszláv *jarъ, *jarb, *jara, *jaro, „Frühling” jelentésű is lehet, míg a görög ὥρα, ὥρη jelentése egyaránt „Jahreszeit, rechte, passende Zeit, Blütezeit” és „Frühling”; vö. Iliász 2, 468: μυρίοι, ὅσσα τε φύλλα καὶ ἄνθεα γίγνεται ὥρη weizen, Sommergetreide“ és весень „a régi belarusz április (April) elnevezése“ (Дастоўскі, loc. cit.). Az utóbbival összevethető az orosz nyj. (az Arhangelszki területről) весень „первые цветы в поле, первоцвет, краса однолетних растений“ (Даль, 1, 187). 22 Itt a cseh vesna is fel van tüntetve, anélkül, hogy jeleznék: másodlagos. 150 (Leo Meyer, Handbuch der griechischen Etymologie, 1 Bd., Leip- zig, 1901, p. 653 alapján idézve). Úgy vélem, Meyer tévesen tartja sikertelennek a görög szó etimológiai kapcsolatba hozását a szláv *jarъ szóval. 2. A hiányzó „tavasz” megnevezésének „helyettesítése” a *pro-, *pod-, *na-, *za-, *perd-, *prei-, *sъn- előtagokkal alkotott, ősszláv *lěto „Sommer” szóból képzett alakokkal sokkal jelentősebb volt, mint a *jarъ, *jarь, *jara, *jaro használata; szemantikai szerkezetük hasonlít a cikk első részében leírt olyan képzésekéhez, mint a litván pavasaris „Frühling als Vor-, An-, Erst- Sommer”. Ilyen képzések azokban a nyelvekben is létrejöhettek, amelyekben megvoltak a *jarъ és *vesna terminusok. A gyakoribb szavak háttérbe szorították őket, végül pedig lexikai jelentésük is megváltozott. Az alábbi anyag elsősorban képzési struktúra szerint van csoportosítva. Emellett megadjuk azokat az eseteket is, amikor a későbbi képzések a *vesna szót váltották fel. a) *pro-lětьje; bulg. пролет „Frühling“, пролетнина „Sommergetreide“, пролетница „Sommersaat, Sommerkorn“ (Дювернуа, 1941; Бълг. тълк. р., p. 690); bolg. nyj. (a Szovjetunió területén élő bolgár nyelvjárásokból) пролет = пролим „весна“ (Я. К. Бунина, Словарь говора ольшанских болгар, „Статьи и материалы по болгарской диалектологии СССР“, вып. 5, Москва, 1954, p. 42); szerb-horv. пролеће, диалектологии СССР“, вып. 5, Москва, 1954, p. 42); szerb-horv. пролеће, prolitje „Frühling“, пролетница „Sommergetreide“ (Karadžić, 626; Rječn., XII, 347; Толстой, 760); szerb-horv. nyj. пролеће „Frühling“ (Елезовић, II, 142)23; óorosz, óegyházi szláv ПРОЛѢТЬНЕ n „ver”, ПРОЛѢБЬ f. „ver”, ПРОЛѢТЬНЪ „Vernus” (Mikl., Lex., 699; Срезн., II, 1543); orosz пролетье n. „перволетье, весна, начало лета, июнь, пора до Петрова дня“ (Даль, II, 280; III, 494); továbbá vö. „проводы весны, встреча пролетя“ (Даль, I, 187); ukr. пролімок „Anfang des Sommers, Frühsommer“ (Ukr.-dtsch. Wb., 915)24. A *prolětьje típusú szavak egyetlen összefüggő areát alkotnak (a keleti és déli szláv nyelvekben), amelybe azonban a periférikus nyelvjárások (a szlovén és a belarusz nyelv) nem tartoznak bele. A bolgárban és a szerb-horvátban a пролет és пролеће a „tavasz” elsődleges megnevezéseként használatos. b) *pod-lětьje: szlovén podletje n. „Vorsommer” (Pleteršn., II, 85); cseh podletí „die Zeit vor dem Sommer, Vorsommer; April, Mai” (Kott, II, 641; Machek, Et. sl., 265, 585); felsőlausitzi podlěće ir podlěčo n. „Vorsommer”, w podlěću „zeitig vor dem Sommer” (Pfuhl, 477)25. Ezek a megnevezések is meglehetősen szűk nyelvjárási területen használatosak. 23 Az olasz nyelv hatására gyakran a pro- helyett prema-, *prama-, prima- áll, vö. szerb-horv. премање, прѐмање (Karadžić, loc. cit.), прамалѝје és прималѝје (Rječn., loc. cit.); vö. a fentebb idézett olasz primavera „Frühling”. 24 Ugyanígy keletkezett az ukr. про́весна, -ни f. (ritkábban), про́весінь, -ні „Frühlingsanfang, Vorfrühling”, vö. Грінч., III, 459; Кириченко, IV, 442. Hogy a szó nyilvánvalóan ősi örökség, azt például az ukr. веснянка 1. „Frühlingslied”, 2. „Frühlingsnymphe”, 3. pl. „Sommerprossen” (vö. orosz веснушки), веснуватий „Frühlingsjahrsarbeiten ausführen; das Frühjahr verbringen”, веснобане „Frühjahrsweide des Viehs auf den Hochebenen” alakok mutatják (Грінч., I, 142). 25 Ugyanebbe a képzéstípusba tartozik az orosz поздимые „поздняя осень”, поздими, поздизме „zamrznutí, korai tél, a tél kezdete, amelyet még enyhülés követ, az első hó és fagyok”, подзимок „őszi reggeli fagy, dér” (Даль, II, 179), valamint a cseh podzimek, köznyelvi podzim „Herbst”, amelyek Machek (Et. sl., 585) szerint az eredeti podzimí mintájára, analógiásan jöttek létre. 151 Ezekben a nyelvekben a széles körben használt „tavasz” megnevezésekkel párhuzamosan élnek, ezért jelentésük szűkebb és specializáltabb. c) *na-lét alakban: Ilyen típusú „tavasz” megnevezése csak a szorb nyelvben van, vö. felső-szorb nalāče, nalēčo, nalētko „Frühling”, nalēto hat. „im Frühling, während des Frühlings”, nalētni „Frühlings” (Pfuhl, 401), nalētnik „März” (Jakubas, 194); alsó-szorb nalēto „das Frühjahr, der Frühling”, naletny „zum Frühjahr gehörig”, nalētnik vagy nalētny (a hónap szóval vagy anélkül) „der Frühlingsmonat, d. i. der April” (Mucke, I, 978). Itt meg kell jegyezni, hogy az alsó-szorb lēto, amelyet rendszerint az „Jahr” és „Sommer” megnevezéseként használnak, az ó-szorbban (Jakubica, Morkaus-evangélium 24, 32) „tavaszt” jelentett. d) *ža-lét alakban: Orosz залетие vagy залетье jelentése: „начало лета или пора от половины мая до июля” (Даль, 1, 599; Слов. русск. яз., II отд., III, 1378). Megfelel a cseh záleti „der Spätsommer” (Kott, V, 134) szónak, vö. az orosz зазимье „первый выпавший снег, первые заморозки, первозимье, начало зимы” (Слов. русск. яз., II отд., II, 1079) szóval. e) Egyes nyelvek *perd-, *prei-, *sъn- képzései, illetve a *ot-, *po-, *pa- és *do- párhuzamai: Lengyel przedlecie „Frühlingsende, Zeit unmittelbar vor Beginn des Sommers” (J. Karłowicz, A. Kryński, W. Niedźwiedzki, Słownik języka polskiego, 5, Warszawa, 1952, p. 61); poláb prel’otü „Frühling, Ansommer”, vö. l’otü „Jahr, Sommer” (BEW, 713); orosz nyj. (Perm környékéről) слетное26 „лето, летняя пора, время”, „что лето дает, плоды, овощи, подспорье хлебу”, általában „урожай чему, избыток, обилие; удача, счастье или приволье” (Даль, IV, 229), „Ernte” (BEW, 713). Az oroszból még néhány párhuzam említhető: orosz отзимье vagy отзимок = позимок = позимки = пазимки „последние внезапные морозы или снег по весне, после красных дней, поздняя холодная весна”, valamint ellentétes jelentésű terminusokként дозимки = зазимье = подзимки „осенние морозы и снег” (Даль, II, 726; III, 231). Vö. a következő közmondással is: „Паси сено не для зимы, для отзимка (или позимка), т. е. для холодной суровой весны” (Даль, I, 682). 3. Azok a nyelvjárások vagy nyelvek, amelyekben a *vesna szó nem maradt fenn, a tavasz megnevezésének helyettesítésére más eljárást is alkalmaznak: erre a célra szókapcsolatot, egy melléknév és egy főnév kapcsolatát használják, vö. szlovén mlado léto „das Frühjahr” (Pleteršn., I, 513). Ebből a szókapcsolatból összetett szó is alkotható, például szlovén mladletje = mladolétje n.; mladlétek, -tka „Frühling”, mladoléten, -tna 1. „Frühlings-”, 2. „minderjährig”; mladolétec, -tca „der Frühjahrsheilige” (Pleteršn., I, 588), vagy előtagos származékok, például: pomlád f. „der Frühling” (Pleteršn., II, 141). A szlovén mlado léto „Frühjahr” szerkezete és jelentése pontosan megfelel a cseh nyelvjárási alaknak. 26 Dalis kétségbe vonja ennek a nyelvjárási szónak (a Perm környékéről) a jelentését, feltehetően arra gondolva, hogy más orosz nyelvjárásokban más jelentése van. A Слетное szót a селенье szóból eredezteti, vagyis „что дало сено”, ez azonban nagyon kétséges, mivel aligha lehetséges ilyen erős се- redukció; vö. a сено szót az orosz сегодня szóban. 152 (feltehetőleg morva) nové léto „tavasz” (H. K., Et. sl., 203)27. Szemantikai szerkezetük alapján ezek a származékok a francia nyelvjárási (Nyugat-Svájcból származó) renouveau „tavasz” szóval rokoníthatók (Quadri, 88). A feltártakat a következőképpen foglalhatjuk össze: 1. Az indoeurópai tavaszmegnevezések a keleti balti nyelvekben mind fonetikailag, mind szemantikailag jóval nagyobb mértékben megváltoztak, mint a szláv nyelvekben. A szláv nyelvek ebben az esetben jobban megőrizték az eredeti állapotot. 2. Liet.vāsara a vasera szóból ered. Ennek bizonyítására a már ismert tények mellett új érveket is felhoztunk a régi litván írásokból (wafera Chylinskio Bibliájából). E szó összehasonlítása a balti nyelvekben található régi indoeurópai heteroklitikus kontinuánsokkal, amelyek szintén rendelkeznek a -er- gyökbővítő elemmel (lit. vėderas, āšera; lett vēders, óporosz weders), alátámasztja ezt a feltevésünket. 3. Liet.vāsara, lett vasara „Sommer” jelentését az magyarázza, hogy az eredeti tavasznév a keleti balti nyelvekben a nyár megnevezésére kezdett szolgálni. A jelenségre román és szláv nyelvekből tipológiai párhuzamokat mutatunk be. Néhány esetben a lit. vāsara eredeti jelentésének nyomai is kirajzolódnak. Ezért néhány feltevést teszünk a régi, közös balti „nyár” elnevezéssel kapcsolatban. 4. Szl.*vesna használata nagyon korlátozott (keleti szláv, lengyel és morva). Azok a szláv nyelvek, amelyek nem őrizték meg a *vesna szót, később kölcsönvették azt (szlovén, szlovák, cseh). A szláv nyelvek többsége más szóval helyettesítette: a) részben egy másik tavasznévvel, *jarъ, *jarь, *jara, *jaro; b) olyan képzett alakokkal, amelyek első komponense egy előtag (*pro-, *pod-, *na-, *za-, *perd-, *prei-), második komponense pedig a régi szláv „nyár” elnevezése (lěto), szerkezetük pedig a lit. pavasaris típusát követi; c) bizonyos szókapcsolatokkal (a szlovénben és a csehben), amelyek valószínűleg a ném. Frühjahr mintájára jöttek létre. 5. A balti, szláv, valamint részben a román és germán nyelvek anyagának tipológiai (viszonylagos) összevetésével a késői tavaszmegnevezések esetében olyan szemantikai modellek állapíthatók meg, mint például: a) „tavasz”, „nyár előtti” – „(időszak) a nyár előtt”; b) „új nyár”. Németből fordította S. Karaliūnas Lit. vāsara =szl. vesná Р. ЭКЕРТ Összefoglalás 1. A keletbalti nyelvekben az indoeurópai tavaszmegnevezések mind hangtanilag, mind jelentéstanilag jóval nagyobb változáson mentek keresztül, mint a szláv nyelvekben. E tekintetben a szláv nyelvek jobban megőrizték az eredeti állapotot. 2. A lit. vāsara a vasera alakból származik. Ennek bizonyítására a már ismert tényeken kívül új érveket hozunk fel az ólitván írásbeliségből (wafera Chylinskio Bibliájából). E szó összehasonlítása a balti nyelvekben más indoeurópai heteroklitikus szavak folytatóival, amelyek gyökbővülésében szintén megtalálható az -er- elem (lit. vēderas, āšera; lat. vēders, porosz weders), megerősíti feltevésünket. 27 Köszönetet mondunk dr. V. Šperber úrnak (Lipcse) azért a megjegyzésért, hogy a szlovén példák németből vett tükörfordítások is lehetnek. A cseh nyelvjárási nové léto is befolyásolhatta a német Frühjahr szót. 153 3. A lit. vašara és a lat. vasara „Sommer” jelentése azzal magyarázható, hogy a keletbalti nyelvekben a tavasz eredeti elnevezése a nyár megnevezésére kezdett szolgálni. Ennek a jelenségnek néhány tipológiai párhuzamát mutatjuk be a román és a szláv nyelvekből. A lit. vašara eredeti lexikai jelentésére utaló bizonyos jelek is előkerültek. Ezzel kapcsolatban néhány feltevést fogalmazunk meg a régi közbalti „nyár” megnevezéséről. 4. A szláv *vesna alakot (a keleti szlávok, a lengyelek és a morvák) igen korlátozottan használják. Azok a szláv nyelvek, amelyek nem őrizték meg a *vesna szót, később kölcsönvették (a szlovének, a szlovákok és a csehek). A legtöbb szláv nyelv más szóval váltotta fel az említett szót: a) részben egy másik tavaszmegnevezéssel, *jarъ, *jarь, *jara, *jaro; b) olyan származékszavakkal, amelyek első tagja egy előtag (*pro-, *pod-, *na-, *za-, *perd-, *prei-), második tagja pedig a „nyár” régi szláv megnevezése (lěto), szerkezetük pedig a lit. pavāsaris típusának felel meg; c) bizonyos szókapcsolatokkal (szlovénül és csehül), amelyek valószínűleg a német Frühjahr mintájára jöttek létre. 5. A balti, szláv, román és részben germán nyelvek adatait (relatív értelemben) tipológiai szempontból összehasonlítva a tavasz későbbi megnevezéseire a következő jelentésmodelleket állapíthatjuk meg: a) „a nyár kezdete, nyár előtti időszak; a nyár kezdetéig tartó idő”; b) „új nyár”. LIT. vašara = SZLÁV. vesná R. ECKERT Összefoglalás 1. Az indoeurópai tavasznév folytatói a keleti balti nyelvekben hangtanilag és jelentésükben is nagyobb változásokon mentek keresztül, mint a szlávban. A szláv ebben az esetben jobban megőrizte az eredetibb viszonyokat. 2. A lit. vāsara a vasera alakból keletkezett. Számos már ismert tény mellett új érveket is fel tudtunk hozni erre az ólitvánból (wafera Chylinski Bibliájából). A balti nyelvek más régi indoeurópai heteroklitikus alakjainak folytatóival való összevetés, amelyek toldalékukban szintén -er- hangalakot mutatnak (lit. vēderas, āšera; lett vēders; óporosz weders), lehetővé tette számunkra, hogy tovább erősítsük ezt az elképzelést. 3. A lit. vāsara, lett vasara „nyár” jelentése azzal magyarázható, hogy az eredeti tavasznév a keleti balti nyelvekben a nyár megnevezésére is használatossá vált. E jelenségre a neolatin és szláv nyelvekből hozhatók fel tipológiai párhuzamok. Számos esetben kimutathatók a lit. vāsara régi jelentésének nyomai. Ezzel összefüggésben néhány feltevést is megfogalmaztunk a „nyár” régi, közös balti elnevezéséről. 4. A szláv nyelvekben a vesná elterjedése erősen korlátozott (keleti szláv, lengyel és morva). Néhány olyan szláv nyelvbe, amelyben a vesná nem maradt fenn, ez a szó késői jövevényszóként került be (szlovén, szlovák, cseh). A szláv nyelvek többségében „felváltották”: a) részben a tavasz másik megnevezésével, a *jarъ, *jarь, *jara, *jaro alakokkal; b) olyan képzésekkel, amelyek első komponense előtagot tartalmaz (*pro-, *pod-, *na-, *za-, *perd-, *prei-), második komponense pedig a régi szláv „nyár” szó (lěto) származéka; szerkezetük így a lit. pavāsaris típusához hasonlít; c) bizonyos szókapcsolatokkal (szlovén és cseh nyelvben), amelyek valószínűleg a ném. Frühjahr mintájára jöttek létre. 5. A balti, szláv, valamint részben neolatin és germán nyelvek anyagának tipológiai összevetése bizonyos szemantikai modelleket tár fel a tavasz (viszonylag) új elnevezéseiben, például: a) „előtavasz, nyár eleje, kora nyár”; „a nyár felé közeledő (időszak)”; b) „új nyár”, „újévszak”. 154