Apie vieną kirčio neatitraukimo atvejį šiaurės vakarų dūnininkų ir pietvakarių dounininkų tarmėse

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATINĖ SANDARA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA EGY HANGSÚLY-EL NEM VONÁSI ESET AZ ÉSZAKNYUGATI DŪNININKAI ÉS A DÉLNYUGATI DŪNININKAI NYELVJÁRÁSAIBAN B. ROKAITĖ ir V. VITKAUSKAS A žemaičių nyelvjárások hangsúly-visszahúzásáról, annak jellegéről és ingadozásairól sokat írtak; már régen meglehetősen pontos hangsúly-visszahúzási izoglosszákat rajzoltak meg1. A nyelvjárásoknak a Litván Nyelvatlasz programja szerinti további kutatása során azonban mindmáig észre nem vett, nem rögzített hangsúly-visszahúzási vagy -vissza nem húzási esetekre bukkannak. Itt a žemaičių nyelvjárások egy bizonyos részére jellemző hangsúly-vissza nem húzás egyik esetéről kívánunk szólni. Judrėnai, Veiviržėnai, Rietavas és Švėkšna környékének nyelvjárásai, mint ismeretes, az általános hangsúly-visszahúzás zónájához tartoznak: bennük a hangsúly rendszerint visszahúzódik mind a rövid, mind a cirkumflexes végződésről. Az utóbbi években e nyelvjárások kutatása során azonban megfigyelték, hogy a hangsúly kétszótagú szavakban rövid végződésről nem húzódik vissza hosszú tőre. Például: eˈtė (a dâˈr vės eˈtė malóudâˑms²), la.ukòs (viˈtâˑuc [egy ilyen patak] b́ieg pa.r tôs la.ukòs), maˈrtė (mėˈšùos maˈrtė na-dôud) – Judrėnai, Jocių falu; nadeˈrlė leisa, maˈšòs (iˈsediejaˑu maˈšòs âˑusˑte), meˈrgà (dėktėˑ meˈrgà bọ.va navėsprūote), šeˑltà truobà (šeˑltà truobà-siedo žėimūoms trūobūo), šˈveisa (ēˑt reivˈjūota šˈveisa, maclˈaų) – Judrėnai, Lėlėnų falu; ọˈntrà deinà (ọˈntrà deinà kãˈp nier nómėi), kˈa.ulės (kˈa.ulės dãˑ ėzdyasˈnse), pę.lnà (pę.lnà šõlėˈne võˈnldėˑnc), žmuogòs (pašę.mėre žmuogòs tėˑp stãˈgėˑ) – Veiviržėnai, Upitėnų falu; ga.lvà (apsę.ṣok ga.lvà sọ tãˑs klã.usęnėˑs), kˈa.ušlòs (žọ.ncuˑn kˈa.ušlòs ṣọriˑnks), kiˈmbòs (tãs īˑ tioks kiˈmbòs, jõuc), miˈnkštà (miˈnkštà meˈsė.ke bọ.va), stọ.ngàs (stọ.ngàs [szénát] nupljãˑusˑte e palėˈda), žọ.nlcės (aš tioks bọvãˑu kãˑp žọ.nlcės), žmuogòs (važėˈva žmuogòs sọ šlãˑudūˑn vėžėmò) – Rietavas, Kadagynų falu (bár itt ez alkalommal néhányszor a hangsúly visszahúzását is hallani lehetett, például: glọudėˑnc īˑ ẹˑlks, lėišˈtė lėiz ọ.nc; ka.lbà (la īˑ vėjo ka.lbà), slę.nkṣl-člòs (pa.r slę.nkṣl-člòs kiˈk às priˈšežàˈrgūojo), vaˈkọs (pa.r vaˈkọs gavãˑu lėjuos nuˑ tėva) – Švėkšna, Skomantų falu; darˈbọs (darˈbọs vˈrs ba gãˈla), maˈsà (sa-nọˑm žmuogùˑ maˈsa našvaˈk), pę.lnė (priˈskiˑd pę.lnė la.ukãˑ vėštãˑlo), puˈròs 1 „Archivum Philologicum“, t. 4, Kaunas, 1933, p. 33; V. Grinaveckis, Šiaurės vakarų dūnininkų kirtis, LKK, t. 1, Vilnius, 1957, p. 109; Kirčio atitraukimas ir nukėlimas lietuvių kalbos tarmėse, LKK, t. 4, 1961, p. 117—119. 2 A mondatokkal együtt közölt példák célja, hogy jobban kirajzolódjék a hangsúly-visszahúzás és -vissza nem húzás egész rendszere ezekben a nyelvjárásokban. A (ˑ) jel a mássalhangzó palatalizáltságát jelöli. 10* 147 (purõs kõ·r siesė – slā·pes dė·rvas), sta·gò, še·rdės (sta·gò merė, raše še·rdės anõ im plì·ša) – Švėkšna, Būdviečių falu. Hasonló jelenséget jegyeztek fel az általános hangsúly-visszahúzás zónájának legdélebbi, Pajūrio (Šilalės járás) nyelvjárásában is. Ott nem figyelték meg a hangsúly visszahúzását rövid végződésről a kétszótagú szó hosszú tövére (pl.: ka.lbà ė·t, ka gerà ė·sas; tuorà stẽprà ėš mi·to), jóllehet hosszú végződésről bármilyen tőre, illetve rövid végződésről rövid tőre a hangsúly meglehetősen gyakran visszahúzódik (pl.: aš patė padarìsu·t; žal·uos mė·šuos pǫšė kelìuograma dã·vę). A több szótagú szavakra az említett szabály nem vonatkozik: ezekben a szavakban a hangsúly rövid végződésről mindig visszahúzódik a hosszú tőre. Például: jáuni·s'lė (jáu-ni·s'lė nieka navà·z), krù·mal·òs (sma·kstà·u kà·r|vę puo tõs krù·mal·òs) – Švėkšna, Būdviečių falu; ìlerokọ (kõ·n aš ėšvė·rso tuok·ọ mažọ pap·jūovęs ìlerokọ), kà·r|vekės (vė·do kà·r|vekės gãnieu si·k·ọ) – Judrėnai, Lėlėnų falu; brọ·nges·nė (soselã·kė vėsė, lā·uke k·ọ·l brọ·nges·nė [a gabona] bū·s) – Veiviržėnai, Upitėnų falu; mė·lžūo-nės (tuoks ka.imì·nc ir mė·lžūonės), žė·r|n·ọkọs (ànà vė·rp ę vės kọ·nd tõs žė·r|n·ọkọs) – Rietavas, Kadagynų falu. Hogyan magyarázható tehát, hogy az említett nyelvjárásokban a hangsúly rövid végződésről csak a kétszótagú szavak hosszú tövére nem húzódik vissza? Feltehető, hogy itt az általános hangsúly-visszahúzás zónája peremnyelvjárásainak egyik ingadozásáról van szó. A hangsúly-visszahúzás különféle szabálytalanságai előfordulnak az északnyugati dünininkai nyelvjárások déli peremvidékein3, Kuršėnai déli részén4; továbbá Užventistől délre is megfigyeltek ilyen szabálytalanságokat. A hangsúly-visszahúzás ingadozásai azonban itt (különösen Kuršėnai, Šaukėnai és Užventis környékén) a több szótagú szavakat érintik, és a hangsúly semmiképpen sem marad rövid végződéseken, míg a fent említett esetben a hangsúly csak a hosszú tövű kétszótagú szavakban marad visszahúzatlanul — mégpedig rövid végződésről. Tehát bár az általános hangsúly-visszahúzás zónáján kívül eső nyelvjárások bizonyos mértékben hozzájárulhattak ahhoz, hogy a leírt nyelvjárásokban a hangsúly a végződésen maradjon, e jelenségnek más okai is lehetnek, annál is inkább, mert a hangsúly rövid végződésről a kétszótagú szavak hosszú tövére történő vissza nem húzásának területe meglehetősen nagy, és jóval északnyugatra nyúlik a hangsúly-visszahúzás határától. Az egyik ilyen oknak látszólag az említett nyelvjárásokban a hangsúlyt megelőző diftongusok első elemének megnyúlása tekinthető5. Például: ge.ltūona, la.ukà·les, pa.r pėc·òs, pra.us·s, žė.l·vė.tes (Judrėnai), ata.ugì·n·te, sọtru.m·pėje, spro.n·dė·les, va.ik·lọkà (Švėkšna), ga·lvūoja·u, ka.rtọ·ma, la.ukà·ms, napsoga.l·vios, pę.rkà·u, še·r|gė·ms (Veiviržėnai). Panašiai ilginama ir prie bendrojo hangsúly-visszahúzási határnál fekvő Pajūrio nyelvjárásban (pl.: b'ja.urì·bę, kal·vì·s'lę, ma.r·tė·le), valamint a hangsúlyt egyáltalán vissza nem húzó Vainuto nyelvjárásban is (pl.: a.lgà, pa.r·nọgara, ža.n·ciena). Ez a ³ V. Grinaveckis, Šiaurės vakarų dünininkų tarmių fonetinės ypatybės ir jų raida, „Vilniaus Valstybinio pedagoginio instituto Mokslo darbai“, t. 11, 1960, p. 46. ⁴ Vyt. Vitkauskas, Kuršėnų tarmės kirtis ir priegaidė, LKK, t. 3, Vilnius, 1960, p. 64. ⁵ A nyelvjárásban a hangsúly előtti hosszú magánhangzók hosszúak maradnak, ebben az esetben pedig láthatólag még valamivel hosszabbak is. 448 az ékezet előtti szótagi diftonguselem megnyúlása, amely feltehetően az ékezet visszahúzása előtt következett be (erre utal ugyanez a megnyúlás a Šilutėi járás Saūgų és Ramučių nyelvjárásaiban, vö. dra'ugūs, me'rgą, sa'ugās, va'ikų, valamint az ékezetet egyáltalán vissza nem húzó Vainuto nyelvjárásban), valószínűleg az ékezet utáni és előtti szótagok hosszúságának kiegyenlítése miatt, és vezethetett ahhoz, hogy a kétszótagú szavak rövid végződéséről ne húzódjon vissza az ékezet. A Švėkšna, Judrėnai és Veiviržėnai nyelvjárások, amelyek a legkésőbb kapták meg az ékezet-visszahúzás impulzusát, és már megnyúlt, ékezet előtti szótaggal rendelkeztek, megelégedtek ezzel a megnyúlással. Ily módon ez az ékezet-visszahúzás elmaradásának esete a délnyugati žemaitiai nyelvjárásokban azt mutatja, hogy a nyelvjárásoknak az ékezet visszahúzására vagy vissza nem húzására vonatkozó általános törvényszerűségek mellett olyan ékezet-visszahúzási szabályosságaik is vannak, amelyek csak egy-egy nyelvjárásra vagy nyelvjáráscsoportra jellemzők. EGY ESETRŐL, AMIKOR AZ ÉKEZET A SZÓ VÉGÉN MARAD AZ ÉSZAKNYUGATI DŪNININKAI ÉS DÉLNYUGATI DOUNININKAI NYELVJÁRÁSOKBAN Б. РОКАЙТЕ és В. ВИТКАУСКАС Összefoglalás A Judrėnai, Veiviržėnai, Rietavas és Švėkšna környéki žemaitiai nyelvjárásokban, amelyek az ékezet általános visszahúzásának övezetéhez tartoznak, a kétszótagú szavakban az ékezet nem húzódik vissza a rövid végződésről a hosszú tőre. A cikk feltételezése szerint az egyik fő ok, amely ezt a jelenséget meghatározta, az ékezet előtti szótag magánhangzójának megnyúlása lehet. 149