Naujas toponimų žodynas

A baltistáknak talán kissé sajnálatos, hogy M. Rudzyté nem lett dialektológiai tanulmányt a lettek nyelvjárásairól, hanem a hallgatók számára dialektológiai tankönyvet írt. A didaktikai célok arra késztették, hogy a dialektológia tudományának néhány elemi kérdését is előadja, továbbá a tankönyv jellege mintha megkötötte volna a szerző gondolatait, korlátozta volna önállóságát. Úgy tűnik, tudatosan kerülte a dialektológia történetének bonyolultabb kérdéseit, többnyire megelégedve nagy tanítómestere, J. Endzelynas akadémikus munkáira való hivatkozásokkal. Ily módon a szerző, mivel nem akarta megrövidíteni hallgatóit, olykor kissé „megrövidítette” a balti nyelvek kutatóit. Mindazonáltal bizonyára mindenki megérti, hogy ugyanabban a könyvben mindkét félnek megfelelni rendkívül nehéz. Így vagy úgy, M. Rudzytė munkája gazdag, igen rendszeresen elrendezett anyagának köszönhetően (e tekintetben valóban messze túllépi a tankönyv kereteit) jelentős lépés a lett dialektológiában, szerzője pedig valamennyi baltista őszinte köszönetét érdemli. Szeretnénk még felhívni a figyelmet néhány apróságra, amelyek e munka lapjainak forgatása közben szembeötlöttek. A szerző minden egyes tárgyalt kérdéshez meglehetősen részletesen közölte az adott kérdés szakirodalmát, azonban amikor a kurus problémáról beszélt (vö. 32, 64. o.), valamiért nem hivatkozott a problémának szentelt legnagyobb terjedelmű munkára —V. Kiparsky „Kurenfrage“ című műve (Helsinki, 1939). Ugyanakkor talán szükségtelenül sorolja a kuršius a poroszokkal egy sorba (vö. 20. o.), mintegy elkülönítve őket az olyan balti törzsektől, mint a sėliai vagy a žiemgaliaiak. A krustoties kifejezés abban az értelemben, ahogyan M. Rudzytė használja (vö. 34. o.), nem teljesen megfelelő, mivel újabban a nyelvészetben kissé eltérő jelentésben használják- *. A. Sabaliauskas ÚJ HELYNÉVSZÓTÁR B. A. Huxouos, Kparkni Tononamuueckuii caosapb, Mocksa, 1966, 510 o. Hazánkban meglehetősen sok helynévszótárt adtak ki. Olyanok is megjelentek, amelyek profiljuk alapján a recenzált mű elődeinek tekinthetők'. Többségük azonban már egyértelműen nem felelt meg hazánk és a világ toponomasztikájának követelményeinek, jóllehet némelyikük viszonylag nemrég jelent meg. Ezért egy, a mai toponímiai tudomány alapjain összeállított új szótár elkészítése igen időszerű volt. A nemrég megjelent V. Nyikonov-féle „Rövid helynévszótár” mintegy négyezer, a Föld valamennyi lakott helyének, folyójának, tavának, tengerének és óceánjának, országának, népének és egyéb nevének nevét tartalmazza. Nem nehéz elképzelni, milyen hatalmas munkát végzett a szerző, amikor a világ több tucat nyelvének helyneveit válogatta ki, és néha magyarázta is. A toponimikai szakirodalom igen gazdag, minősége azonban egyenetlen. Emellett a toponomasztika színvonala az egyes országokban nagyon eltérő. Ezért a szakirodalom „kiszűrésének” és értékelésének nehézségei a gyakorlatban korántsem könnyen küzdhetők le. A fent említett okok kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy V. Nikonov szótárában sem tökéletes minden, nem mi1 Vö. O. C. Axmanosa, CjioBnapb JiKHTBHCTHUEeCKHX TepMHHOB, Mocksa, 1966, p. 417. i M. H. Measxees, T'eorpagduueckue umena. TonokumMuueckuiėt cJioBapb, Mocksa, 1961; M. C. Boanapckuii, Crosaps reorpaduuecknx Haspauuii, Haj. 2-oe, Mocksa, 1958; A. A. UsanoBckHu it, leorpaduueckne umena, Mocksa, 1914 ir kt. Vö. még: J. Haliczer, Stownik geograficzny. A földrajzi nevek eredete és jelentése, Tarnopol, 1935. 198 si A terület munkáit felhasználták, egyes o helynevek eredetének magyarázatai azonban ar kétségesek, sőt teljesen megalapozatlanok. A szótár terjedelme és jellege, ir valamint az a körülmény, hogy hazánkban szinte egyáltalán nem álltak rendelkezésre a szükséges tudományos színvonalú források, lehetővé teszi, hogy elnézőbben tekintsünk ir — į a benne előforduló pontatlanságokra és hiányosságokra. Anélkül, hogy a szótár egészét értékelnénk, szeretnénk néhány szót szólni a balti helynevek magyarázatairól. jų Mindenekelőtt szembetűnő az a tény, hogy a į szótárban a balti helyneveket sokkal jobban magyarázzák, mint a korábbi, hasonló jellegű munkákban. Ez a következő iš példákból látható: Litván. Kaūnas. M. Bodnarski véleménye szerint? (amelyet később szó szerint megismételt M. Melchejev*), e város neve állítólag a mitológiai litván szerelemisteniš nő Milda fiának nevéből származik. J. Haliczer* a Kaūnas helynevet a litván iš kaunas (turėbūti tų kaūnis arba kaiiné, kaunia® „kova“). Tačiau dar gerokai prieš žodyno jo pasirodymą apie Kaino kilmę buvo paskelbtos dvi kur kas patikimesnės hipotezės*, kuriomis, deja, nei J. Haličeris, nei vėliau M. Bodnarskis su M. Melchejevu nėra pasinaudoję. V. Nikonovas nurodo daugumą vietovardžio Kain eredetének magyarázair tairól szóló, e kérdésben legfontosabb szakirodalir mat, beleértve a legújabbat is. Igaz, Nikonov V. szemére lehet vetni, hogy a korábbi véleményeket válogatva adja elő, és olykor még azt sem mondja meg, melyik a be legmegbízhatóbb. jų Természetene sen ez mindig világos, azonban az említett esetben hozzá lehetett volna tenni, hogy Kain összekasu pcsolása a rusz. KOBaTb (állítólag „a kovácsmesterség helye”) tudománytalan. Ir Általában véve egy ilyen jellegű munkában a nyilvánvalóan tudománytalan magyarázatokat jobb lett volna egyáltalán nem megemlíteni. Lit. Nėmunas. M. Bodnarskis" ir M. Melchejevas® (pastarasis remiasi A. Ivanovskiu®) kartoja praeito šimtmečio pabaigoje A. Kočiubinskio paskelbtą naivų Nėmuno kildinimą iš liet. namas: tai esanti „mūsų, lietuviška upė“? ?. Még szerencsétlenebb, mondhatni kuriózus Žučkevičiusé V. A Nemunas eredetének magyarázata, előadva 1961 m. a megjelent munkában ,,A helynevek eredete (Belarusz helynévtan)“. Szerint ji ,,A Nemunas folyó alsó folyásánál valószínűleg a litván gyökerű, iš felső folyásánál o pedig a — ir iš szláv eredetű nem keletkezett, amely számos szónak adott kiindulópontot („,HeMOK“, „HeMen“) közös lexikai su jelentése: „csend, érthetetlen hang, érthetetlen beszéd“ ". Hasonló példa lenne, ha azt állítanánk, hogy a folyó neve Moszkva a felső szakaszán finnugor, az o alsó — szakaszán szláv eredetű. V. Nikonovnak sikerült ellenállnia ezeknek a tudománytalan magyarázatoknak, és ir szinte az összeset előterjesztette 2 M. C. Boaunapckuii, op. cit., p. 153. * M. H. Measbxees, op. cit., p. 44. 1 J. Haliczer, i. m. cit., p. 142. * Lásd Lietuvių kalbos žodynas, V, Vilnius, 1959, p. 436. € Lásd A. Senn, „Tauta ir žodis“, III, 1925, p. 510; D. Studerus, Zum Stadtnamen Kaunas „Indogermanische - Forschungen“, XLVII, 1929, p. 350—356. ? M. C. Bonnapekrai, op. cit., p. 224. 5 M. H. Mensxeep, op. cit., p. 62. * A. A. Ubanovskis, op. cit., p. 75. » A. A. Kouzubickis, Teritoriniai Lietuvos žemėlapiai, ) ChMIP, sausis, 1897, p. 81. „V.“ A. Žukesnis, Geografinių pavadinimų kilmė (Baltarusijos toponimika), Minskas, 1961, p. 13. , 199° patikimesnes Nėmuno kilmės hipotezes (išskyrus, tiesa, bene svarbiausiąją — K. Būgos vėlesniąją hipotezę!®). A szótár pozitív vonásának kell tekinteni azt is, hogy a helynevek ir tekintetében meglehetősen következetesen érvényesíti a toponimikai szemléletet. į V. Nikonov a korábbi helynévszótárak szerzőitől eltérően például a város nevét Vilnius helyesen közvetlenül a vilnis ne appellatíiš vumból származtatja, o iš a folyó nevének (erről lásd alább), Pum (Róma) — iš a folyó nevének Ruma, o ne iš a „folyást” jelentő appellatívir um, pl. A A szótárhoz no hozzáadtuk a legszükségesebb mellékleteket: a — bevezetést, valamint az irodalom-, terminusés rövidítésjegyzéket. Be itt csak a fontosabb ne földrajzi objektumok nevének etimológiáját közöljük, du magukról az objektumokir ról azonban néhány történelmi, földrajzi és ar egyéb adatot is. Bár V. Nikonov a balti helynevek eredetének magyarázatában tovább jutott, mint a hasonló munkák korábbi szerzői už (A. IvanovszkiM. jt, M. Bodnarszkiir jt, Melcsejevet és másokat), azonban ir jo A „Rövid helynévszótárnak” ebből a szempontból még vannak hiányosságai. Mindenekelőtt a balti helynevek etimologizálásának pontatlanságai említendők, amelyek főként azért alakultak ki, mert V. Nikonov mindig ne a balti helynévtan jóval korábban közzétett munkáit használta fel. A szótár értékét csökkentő másik tényező más tudósok véleményének előforduló, egyáltalán nem precíz visszaadása, illetve az ne anyag általában véve nem kellően precíz bemutatása. Például, amikor a Kaūnas eredetét magyarázza, a szerző ezt írja: „Más etimológiák: a balti iš nyelvek „ilyen kard (naJiam)“, átvitt értelemben „Vagdosó, verekedő (fegyverrel), kötekedő“, sőt „szégyeiš n“; gót hauns „Alacsony“ vagy arbs „megalázkodott“. Az ilyen magyarázat a következőképpen érthető: litván Kaūnas csak a lit. ne iš szóból származtatták, amely ezt jelentette: „ilyen kard; vágó, kardforgató”, sőt „szégyen”, de ir iš gót. hauns. Iš valójában Káin csak a lat.-hoz kapcsolósu dik. kauns „szégyen”, o az utóbbi szó jelentésének magyarázatára a gót szót adják meg. hauns „alacsony, megalázó”! *., Más szóval itt Kaūnas nem a „szégyeniš ”-t vagy hasonlót jelentő balti ir szóból van levezetve, iš illetve a gót hauns szó o, alapján csupán egy olyan appellatívum toponímia előtti jelentését próbálták rekonstruálni, amelyből az említett iš helynév származhatott. Vagy ismét, amikor magyarázza Klaipėda eredetéről V. Nikonovas iš számos vélemény közül csak G. Gerulisét. Be utal, az utóbbi véleménye azonban szintén teljesen ne pontosan van közvetítve: Gerulis szerint a G. Gerulis a Klaipėda név valamely tulajdonvagy közszóból származik, Klaipėda egy közvagy tulajdonnévként iš használt klaipėda szóból származik? *, ezért nem lehet azt állítani, hogy a Klaipėda helynév ka második komponense a pėda iš „terület”. Az általánosabb jellegű megjegyzésekhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy egyes helynevek eredetét túlzottan elfogulatlanul magyarázzák. A „Rövid toponimaszótár” kétségtelenül szakembereknek éppúgy, mint a széles olvasóközönsbe égnek szól, ezért ne nemcsak objektív ismeretközlőnek, hanem útmutatónak is kellene lennie. ne ir Jó, ha az olvasó megismeri a szerző ir véleményét és a tárgy ir valós helyzetét. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szótár no szerzőjének véleménye o nem látható, és az olvasóra marad, hogy maga válassza ki, melyiket '* Amiatt A Nėmunas eredetét illetően K. Būga két hipotézist tett közzé; az elsőről lásd jų K. Būga, Válogatott I, írások, Vilnius, 1958, p. 466; a másodikr- — ól ugyanott, II, Vilnius, 1959, p. 214,280— 284; III, Vilnius, 1961, p. 534, 875. V. Nikonov a szótárában csak az elsőt jelzi K. Būga hipotézise. iš M. H. Measxees, op. cit., p. 71. 14 G. Studerus, op. cit., p. 350—356. 18 Vö. ,,Archivum Philologicum“, I, p. 208; E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wor- „Srbuch című művében a 1, p. 263. 200 iš felsorolt vélemények, ar hipotézisek közül a helyesebbet. De vajon hány olvasó lesz, aki ezt hibázás nélkül meg tudja tenni? Például, amikor a Lietuvė név eredetét V. magyarázza, po Nikonov egyiket a másik után felsorolja J. Otrembskio ir K. Kuzavinis® véleményeit, - de nem mondja meg, melyik az jų elfogadhatóbb, holott ebben az esetben a toponímia szakértője számára világosnak kellene lennie, hogy „az utolsó szó“ K. Kuzavinis magyarázata. Be amikor egy-egy esetben nehéz eldönteni, hogy a számos magyaráziš at közül melyiket részesítsük előnyben, a szerző a következő szót használja: „többség“ („GoJikmuncerBo“). Ez a szó („többség“) időnként sajátos érvként szolgál, holott egy vélemény híveinek nagy száma még nem jelenti azt, hogy to ir maga a vélemény a legmegbízhatóbb. Például, amikor az európai folyó nevének a Duna eredetéről beszélünk, azt mondják, hogy „a tudósok többsége kelta už eredetűnek tartja“ a Duna eredetét. Ennek a „többségnek“ ellenére jelenleg a legelfogadhatóbb V. Georgijev hipotézise, amely szerint Duna (az alsó folyás a ir középső folyás egy része) dák-miziai eredetű név, mivel sikeresen magyarázza magának a névnek ji az eredetét, a következő nevek ir közötti kapcsolatot: ir *Danuvi(s) ir a román Dundre, valamint a szláv Dunajo ir Dunav". A továbbiakban szeretnénk į felhívni a figyelmet olyan konkrét pontatlanságokra, amelyek a balti helynevek (összesen a jų szótárban iš Litvánia és Lettország ir egykori balti területeiről körülbelül ennyit adnak meg a magyarázat45) okban. Cna (Ilna). A nyolcadik számmal jelölt Cna lokalizálása a következő: az Uša jobb oldali mellékfolyója Litvániában. Azonban sem Uša, sem Cna nem folyik Litvánián keresztül. Ez egyértelmű lokalizációs baki. Kúrių mūrios. Ezt a helynevet a szótárban így írják Kypexruii A ir Kypuickuii sanus mellett megadott változat. A helynév egy iš etnonimából származik Kyp. Forma KypcKuū A 3aaus, amelyet az orosz írásokban az utóbbi időben meglehetősen gyakran használnak, téves. Magának a lagúna nevének etnonim eredete van — iš a balti kūršiai törzs nevéből (lat. kursi®). Ezért a Kuršių marių orosz elnevezése csakis ez lehet: Kypuckuii samus. Helytelen továbbá a kuršiusokat oroszul yp. lytisnek nevezni, ez nyilvánvalóan régi német vagy latin dokumentumokból lett átvéve, ahol a kuršiusokat így nevezik: Ši Cori, Curones, Kuren, Curi iš stb. ]} ихьӡalk.}- 的天天彩票burugburu ir 大发快三如何? A dokumentumokban be azonban a mássalhangzó feljegyzései š (vagy s) po r másodlagos eredetűek, a lív kúr iš népnévből átvéve *kora(s) vagy *kyųra(s)*. A lív elnevezés viszont egy régebbi alakból származik iš *kurha<kurša(s)*?. Be ezért nem helyes azt mondani, hogy addig 1946 m. A Kuršių marios-t csak ,,Kypuw-eah (németül)”-- nek ir nevezték, 1946 mivel egy évvel korábban általánosan a litván elnevezést használták Kūršių marios. Kurzemė. A xypor iš etnonimából származtatja. Amint fentebb már elhangzott, az etnonima ne KYpol, o Kypiuu (litvánul: kuršiai, lettül: kursi). Lettország. Csak annyi mondható, hogy az etnonim eredete tisztázatlan. A szótárba į azonban számos, még a Lettországir nál is kevésbé tisztázott helynév jų került be, és eredetükre vonatkozó hipotéziseket mutatnak be (például Moszkva, Nemunasz, ir Volga stb.). Ezért ebben az esetben feltétlenül meg kellett adni Būga meglehetősen megbízható véleményét a Latvija etnonim hidronim eredetéről*!. K. Kuzavinis vezetékneve nagyon eltorzítva van leírva: '* K. Kuravinij. K. Ba. 7 'eoprues, Aynat, Jynas, Dunare, „Studia linguistica honorem Thaddaei in Lehr-čakadémia. ]} тру＿亚洲 emisaveni ашәҟәы sluui?]} 超碰 тру 玩北京赛车 在天天中彩票 тру 絲襪 тру? pandurog 银航? тру.} тру 񟿿 тру Splawinski“, Warszawa, 1963, p. 87 u. 18 K. Būga, i. m. cit., III, p. 246. 19 K. Būga, i. m. cit., 1II, p. 249. * E formákat részletesen magyarázza K. Būga i. — m. cit., III, p. 249 tt. #1 K. Būga, op. cit., III, p. 530, 629. 201 Lyda. A város nevét egy olyan közszóból származtatják, amely „irtást, vágást” jelentett- *?. Valójában e város neve a Lyda folyó nevéből származik®. Nėmunas, Már szóba került, hogy e név eredetének magyarázatakor K. Būga két etimológiája közül csak az egyiket, mégpedig az elsőt jelölik meg, amelytől maga K. Būga már elállt**. Ez különösen hangsúlyozandó, mert néhány más kutató is megfeledkezik K. Būga második véleményéről**, amely szerint a Nėmunas a nem-gyökre (vö. némuogė, nem-uné, lat. nemus „liget, szent erdő, erdőcske- “, gör. vėuos „legelő, erdőcske“ stb.**) és az -unas képzőre bontandó (vö. egyes žemaiti Nėmanas alakok). Riga. A város neve nem közvetlenül az appellatívumból (lit. ringė), hanem a folyó nevéből *Riga (<*Ringa) származtatandó, vö. az 1297. és 1304. évi okmányokat, amelyekben ez áll: Riga flumen?*". ; Šiauliai. V. Nikonov megismétli R. Šmitlein minden alapot nélkülöző hipotézisét, amely szerint Šiauliai város neve a Saul vagy Savilis germán személynévből származik. R. Šmitlein véleményének tévességére a sajtóban már rámutattak®. Šiauliai viszonylag világos eredetű helynév: a Šiaulys személynév (vagy a Siauljs appellatívum) többes számából keletkezett. E helynév balti eredetét K. Būga több alkalommal részletesen magyarázta? ?, R. Šmitleinas és V. Nikonovas azonban egyik magyarázatra sem hivatkozik. Venta. A szerző e név eredetének többféle magyarázatát adja, azonban talán a legfontosabb —K. Būgos későbbi — nem említi. K. Būga, aki kezdetben ezt a folyónevet a szláv vefo–„nagy“*?, később elvetette ezt a véleményt, és a Ventát a vent-„hajlítani: meghajolni“ balti tőből származtatta, vö. vénteris®. Vilnius. Helyesen hidronimiai eredetű helynévnek tekintik, azonban valószínűleg nem a Vilija (Neris) folyó nevéből származik, ahogyan a szótár állítja, hanem a Vilnia (a Neris bal oldali mellékfolyója) nevéből. Vilnius város nevének régebbi (vagy párhuzamos) alakja, úgy tűnik, nőnemű volt: Vilnia. Így nevezik Vilniust még ma is Panevėžys, Šeduva, Ukmergė, Gervėčiai- *?, Zietela®® környékének egyes lakói. ? * Lehetséges, hogy a litván lydimas „erdőben kivágott hely, irtás, vágás; kivágott erdő helyén művelt föld” értendő alatta. | * K. Būga, op. cit., III, p. 492, 787. 74 K. Būga, op. cit., III, p. 875. #5 Például: M. Vasmer, Russisches etymologisches Worterbuch, II, Heidelberg, 1955, p. 21 l. * K. Būga, op. cit., II, p. 280—284; III, p. 534, 875. 27 Lásd. A. Bielenstein, A lett néptörzs és a lett nyelv jelenlegi határai és a 13. Évszázad. Szentpétervár, 1892, 37., 38. o. A. Bylenšteinon kívül a város nevét, a Rigát a folyó nevéből származónak tartotta K. Būga is (lásd K. Būga, op. cit., III, 515. o.). 28 Lásd. A. Vanagas. Néhány litván városnév etimológiájáról,,,- Lietuviy kalbotyros klausimai“, VI, Vilnius, 1963, 333. o. ? ** K. Būga, op. cit., II, 98., 349., 588. o. % K. Būga, op. cit., I, 490., 519. és köv. o. ; III, 546. o. 31 K. Būga, op. cit., III, 243., 244. o., # Lásd. A. Baabuukonuc, Ha3BaHHA JIMTOBCKHX HACEJEHHBIX NYHKTOB, 06pa30BaHHbie OT KHa3BaHHl pex H osep,, Lingua Posnaniensis“, VII, 241. o. ** A. Vidugiris, Zietelosi litván nyelvjárás (filológiai kandidátusi disszertáció, gépirat), Vilnius, 1961, 469., 471. o. 202