Lietuvių ir slavų kalbų gramatinio kontaktavimo reiškiniai pietryčių Lietuvoje

LIETUVIŲ KALBOS GRAMATIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A LITVÁN ÉS A SZLÁV NYELVEK GRAMMATIKAI ÉRINTKEZÉSÉNEK JELENSÉGEI DÉLKELET-LITVÁNIÁBAN E. GRINAVECKIENĖ Délkelet-Litvániában vannak olyan helyek, ahol a lakosok több nyelven beszélnek. Például Vilniustól délre és délnyugatra (a Vilniusi járás délnyugati része, a Trakai járás keleti része, az Eišiškės-i járás) többnyire belaruszul beszélnek, a fiatalabb helyiek inkább lengyelül beszélnek, szinte mindenki tud oroszul, egyes, 70 éves vagy idősebb idősek pedig még litvánul is tudnak. Litvánul valamennyire értenek, néha beszélnek is a gyermekkorúak, valamint néhány középgenerációs ember. E terület sok helyén az idősebbek még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor nagyszüleik és szüleik egymás között litvánul beszéltek, velük, gyermekeikkel és unokáikkal viszont már „egyszerűen” (azaz belaruszul) kezdtek beszélni. Šalčininkai környékén például a litván nyelv mintegy 70–80 évvel ezelőtt szorult ki a mindennapi használatból, az első világháború előtt azonban még sokan beszéltek itt litvánul¹. A nagyobb közigazgatási és kulturális központoktól távolabb, rosszabb utak mellett és félreeső helyeken fekvő falvakban még a burzsoá Lengyelország megszállásáig, azaz 1920-ig szabadon beszéltek litvánul. Ez a megszállás jelentősen hozzájárult a litván nyelv visszaszorulásához. A litván nyelv azonban ezen a területen nem merült teljesen feledésbe². Akkoriban főként az idősebb generáció beszélt litvánul. Ma e vidék litvánul beszélő idősebb lakosainak többsége már elhunyt, a megmaradt kis csoport pedig napról napra észrevehetően fogyatkozik. Az idősebbek között akadnak olyanok, akik annyira elfelejtettek litvánul, hogy már alig tudnak valamit mondani ezen a nyelven, bár többen is elismerik: mindent értek, amit mondasz³ „mindent megértek, amit mondasz”. 1 Vö. a Litván nyelv atlaszának anyagát, amelyet Šalčininkai, Šalčininkėliai, Butrimonys, Daugidonys, Didžiosios Sėlos és Barčiai településeken jegyeztek fel (a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete kézirattári gyűjteményei). 2 Például a Šalčininkai község 1942. évi népszámlálásának statisztikai adataiból, amelyeket az LTSZR Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete kézirattári gyűjteményeiben őriznek, kitűnik, hogy akkoriban Šalčininkaiban még 26, Ažulomysban 56, Mažieji Baušiaiban 30, Milvydaiban 5, Mikantonysaiban 86, Kliūnaiban 27, Širviaiban 16, Kameninkėn 17, Vincipolysban 5, Dainiškėsben 47, Stakų Ūtában 6, Tribonysban 1, Pamūrinėben 1, Pašalčysban pedig 7 személy beszélt litvánul. 3A nyelvjárási példákat a cikk többnyire az irodalmi nyelv helyesírásával közli; csak az i, y, i és ė magánhangzókat jelölik a megkeményedett mássalhangzók után ы, э betűkkel. E hangsúlytalan magánhangzók hosszúságát a betű jobb felső oldalán elhelyezett pont jelöli, a hangsúlyosakét az ékezet, például: krūto ~ krīto, rītas ~ rītas, grūžo ~ grīžo, pėlė ~ pėlė, pelė ~ pelė Btrm. Az ė betű a nyíltabbá vált e magánhangzót jelöli, például: bernėlis — bernėlis SM. A belarusz nyelvi példákban az э betűvel jelölt mássalhangzót minden esetben réshangként ejtik. 219 értek, amit mondasz.” Általában csak néhány litván szóra és tárgyak nevére emlékeznek, litvánul legalább százig tudnak számolni, felidéznek egy-egy litván dalfoszlányt, litvánul le tudják szidni a mihasznát stb. Akad itt egy-két helyi idős ember is, aki még viszonylag jól beszél litvánul, és tud mesélni a régi időkről, saját életéről és mindennapjairól, litván népdalokat énekelni, meséket mondani, találós kérdéseket feladni stb. A kutatási területen éppen ilyen adatközlőket kerestek leginkább. Végül sok középgenerációs ember is él itt, akik egymás között belaruszul vagy lengyelül beszélnek, de értenek litvánul, és valamennyire beszélni is tudnak ezen a nyelven. Általában egy-két litván mondatot tudnak mondani, válaszolnak mindennapi kérdésekre stb. E terület fiataljai valamennyire megtanultak litvánul az iskolában, egymás között azonban szinte soha nem beszélnek litvánul. Az e területen zajló nyelvi folyamatok megfigyelése céljából a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete 1952 és 1967 között több tucat dialektológiai expedíciót szervezett. Ezek egyike 1966-ban a Belarusz SZSZK Tudományos Akadémiájának J. Kolas Nyelvtudományi Intézete dialektológusaival közös, komplex expedícióként zajlott. Összesen 17 lakott települést vizsgáltak meg: Marijampolis (Vilniusi járás), Trakai, Barčiai, Šklėriai, Lygainiai, Paneriai (Trakai járás), Senieji Macėliai, Rūdininkai, Didžiosios Sėlos, Šalčininkai, Šalčininkėliai, Daugidonys, Butrimonys, Vežionys, Eišiškės, Kaniūkai, Dieveniškės (Eišiškės-i járás)4. Nem minden település anyaga egyforma és egyenértékű. Egyes helyeken a helyi litván nyelvjárást jobban, máshol kevésbé befolyásolták a szláv nyelvek. A leginkább litván jellegű települések Marijampolis, Senieji Macėliai, Didžiosios Sėlos, Butrimonys és Dieveniškės. A kutatás során e települések mindegyikén három-hat idősebb helyi lakost kérdeztek ki részletesebben; Trakaiban, Lygainiaiban és Paneriaiban viszont mindössze egy-két ilyen személyt találtak. Az expedíciók során leginkább a helyi, fokozatosan eltűnő, egyes helyeken pedig már teljesen kihalófélben lévő litván nyelvjárásra összpontosítottak, különösen annak nyelvtani szerkezetére, fonetikájára, lexikájára, a helynevekre, valamint az érintkező nyelvek hatására benne megjelenő szubsztrátumjelenségekre. Az 1966-os komplex expedíció során a cikk szerzője három településen (Senuosiuose Macėliuose, Senuosiuose Trakuose és Butrimonyse) megfigyelte a helyi litván nyelvnek más, érintkező nyelvekre – főként a belaruszra – gyakorolt hatását is. E terület nyelveinek kölcsönös érintkezését, valamint a szóképzésre és a nyelvek nyelvtani szerkezetére gyakorolt hatását vizsgálva elsőként a képzési-szemantikai tükörfordítások és a kölcsönzések tűnnek fel. A helyi litván nyelvjárásban meglehetősen sok szemantikailag lefordított igekötő található, amelyek átvették a litván nyelvben használatos szokásos igekötők funkcióit, például: atbyrėj (= lehullottak) az almák; a kis szánkót palāužysi (= eltöröd); po cýltu duobābl· pȧkasė (= kiásta) Dv; pàmūšė (= összetörte) a cserepet; a katona lelőtte (= lelőtte) az embert; elrabolta a gyűrűket (= ellopta) Šlč; aplàisk (= engedd el) a lisztet – finomabban (= apróbbra) őrlöm DS; pálku (= bottal) kitámasztja magát (= megtámasztja magát) Šlčn; pralydėjau (= elkísértem) a húgomat; nem áll el (= nem szűnik meg) gyorsan az eső Mrj; át- (= be-)változott (= átváltozott); atšālo (= elfagytak) a cseresznyék; mindent kibírtunk (= mindent kiálltunk); fogta és elhajtotta (= elhajtotta) őket magától; a karját eltörte (= eltörte- 4 Lásd e települések nyelvjárási anyagát, amelyet a Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának Litván Nyelvi és Irodalmi Intézete kézirattári gyűjteményeiben őriznek. 220 összetörte); anà àtsku̇ta (= meghámozza) a krumplit Kn; atpjóu (= levágta) a kacsának a farkát; usirġsit (= megbetegednek) attól a kenyértől; usisùko (= megfordult) a feje; vyro motkà (= az anyja) praskaitė (= elolvasta) a levelet; a kerítést padràškė (= széttépte) a kaptónų (= kabátot); sùkepa (= megsüti) a kolbászt; pračýrškino (= megpirította, zsírjára sütötte) zsírral; apsižagnóju (= keresztet vetek) litvánul; ažverkė (= sírva fakadt) keservesen; pagùrino (= betörte) az ablakokat; minden lány patékėj (= férjhez ment); sùvirė (= megfőzte) a kolbászt puàtu Lg; atkirto (= levágta) a férfiak kezét Trak; minden barátom rég pàmirė (= meghalt) és a csontjaik papùvo (= elporladt) SM. Az ilyen típusú képzett tükörfordítások a nyelvjárásban bőségesen előfordulnak, és egyre több jelenik meg belőlük. A nyelvjárásban számos szláv eredetű igekötős ige fordul elő, például: razbrínko (= megduzzadt) a tőgy; razdàrė (= kinyitotta) az ajtót; razbaidė (= elriasztotta) a tyúkokat Dv; raspióu (= kettévágta) a mezőn keresztül; razmaišo (= összekeveri) a krumplis korpát; rasižóji (= tátott szájjal) hallgat Lg; rasivéikino (= elbúcsúzott) mindenkitől Trak; a kakukk pàdmetė (= odatette) a tojásokat; pàdnešė (= odavitte) az ajtó alá SM⁵. A belarusz pa- igekötő néha litván igekötős igéhez is járul. Az ilyen ige rendszerint egy múltban végbement cselekvés ismétlődését fejezi ki, például: paišmirė (= egymás után haltak meg) az emberek; papamiršo (= egyenként elfelejtette) az ünnepeket Dv, Lg; paapklóstė (= sorban betakargatta) a gyermekeit; papariniko (= összegyűjtötte) a tojásokat Btr; paažukėlė (= egymás után felállította) a fákat; paažùrišė (= megkötözte) az almafákat; paapšluostė (= mindenkinek sorban megtörölte) az orrát SM⁶, vö. belarusz папазбітацца, папрагуляваць, папрагалупліваць, папракаіцца, панакарыць, паатхадзіць, папаезжаць, папрылятаць stb.⁷ Ritkán szláv eredetű igekötővel ellátott határozószók is előfordulnak, például: panedaũgi „apránként, lassan” Lg, DS; panedaũgelio „apránként” Btrm. A belarusz nyelv birtoklást kifejező mellékneveinek mintájára itt megfelelő jelentésű litván főnevek is keletkeznek birtokos melléknevi végződésekkel, például: sénioji (= nagyapáé) pirkėlė; óškioji (= a kecskéé) skūra (= bőr), baràninoj mésa „birkahús”, kárvysis (= a tehéné) tej SM; Gabrukėj (= Gabruko) földjei, Petrukój (= Petruko) földje Lg, vö. a helyi belarusz nyelvjárás бабіные гуці, каровінае малако, Антонаўная хaтa. Ilyen, birtokos melléknévi végződésekkel ellátott főnevek a Belarusz SZSZK elszigetelt litván nyelvjárásaiban is előfordulnak⁸. A melléknevek fokozásának képzése is némileg szláv hatás alá került. A középfokú alakok helyett itt gyakran a belarusz nyelv mintájára felsőfokú alakokat használnak, például: geráusio (= jobb) élet nérai (= nincs) kap kalkozi (= a kolhozban) Lg; nėrai gardžiausio (= finomabb) per (= mint) a sügér és a csuka SM (vö. belarusz у мяне быў старэйшы брат; ён быў цвярдзейшы за мяне). A felsőfokú alakokat leggyakrabban a szláv eredetű nai- toldalékkal képzik, Žr. dar Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966, p. 30. További példákat lásd: J. Lipskienė és A. Vidugiris, Dieveniškių tarmė, — Lietuvių kalbos gramatinė sandara (LKK, IX), Vilnius, 1967, 203—204. o. Dar plg. Курс сучаснай беларускай літаратурнай мовы, Мінск, 1957, p. 156. Žr. J. Senkus. Kai kurie Lazūnų tarmės ypatumai, — MAD, A, I, Vilnius, 1958, p. 187; E. Grinaveckienė, Tarmių medžiagos rinkimas lietuvių kalbos atlasui, — LKK, III; Vilnius, 1960, p. 193. 221 pl.: legfinomabb (= legfinomabb) alma; legfinomabb (= legjobb) hal Btrm, vö. fehérorosz наибышэйшы, найлепшы, lengyel największy, najlepszy, najświętszy. Az összes közül legfelső fok képzésekor a megadott felsőfokú alakhoz még a litván képzőelemet, a kuo- elemet is hozzáteszik, pl.: kuonai-gražiausia „a legszebb mind közül”, kuonaimėiliausia „a legszeretettebb mind közül”. E terület litván nyelvjárásaiban néhány esetben a szláv ragozási alakok, illetve ezek litván alakokkal való keveredése sem idegen. A belarusz és a lengyel nyelv ösztönözhette, hogy a litván igekötős visszaható igék visszaható névmási elemét ne csak az igekötő és a tő között, hanem (jóval ritkábban) a szó végén is használják, például: netāpinosi „nem fulladt vízbe”, nelūposi „nem verekedett” SM, Lg; įnkasėse „beásta magát”, ažjuokėse „nevetésben tört ki” Btrm, vö. belarusz таніцца, біцца, заканапацца. Néha olyan igék is előfordulnak itt, amelyekben két visszaható elem van: az egyik az igekötő és a tő között, a másik a szó végén, például: élni akartunk, de (= de) nezgy-vėnas Kn. Néha a visszaható elemet olyan igékhez (és igenevekhez) is hozzáteszik, amelyek szónak nincs a visszaható alakokra jellemző jelentése, például: a fiúk suslankėjis (< elgörbült) teljesen Kn; te insišlāpinsi (= elázol) a vízben Dv, vö. belarusz апалячыцьца, вымочвацца. E terület litván nyelvjárásaiban az ellenkező esetek sem ritkák: a visszaható jelentésű igékről hiányzik a visszaható elem, jelentésüket pedig analitikus eszközökkel fejezik ki, például: vedd magadhoz „vedd magadhoz” Dv; elviszi a saját udvarába, koszorút tesz a saját fejére „koszorút tesz a fejére”, tépte magának a haját „tépte a haját” Lg. Időnként a visszaható igék helyett (a belaruszhoz és a lengyelhez hasonlóan) egyszerű igéket használnak, például: felhúzta= (= felhúzta magára) a gyűrűt, és elkezdte melegíteni a kezét Lg; sūmušė ( összeverekedtek) a kezek, még sír is Btrm; =ráhelyezte ( ráhelyezte magára) a farkas a lábát a szekérre Brč. A megrövidült és szokásos egyes szám harmadik személyű feltételes módú alakok (ha szeretné, akkor nem tenné=) mellett teljesebb végződésű és b formánssal ellátott alakok is előfordulnak, például: hogy valaki ne vegye el a málét Trak; ha az emberek olyanok volnának, mint a vaj ( emberek), úgy élnének SM, vö. belarusz прынес б ты вады; зайшоў б ты. A būti ige jelen időben itt, a belaruszhoz hasonlóan, többnyire ragozatlan, egyes szám harmadik személyű alakja pedig átvette az összes többi személy funkcióját, például: én bűnös vagyok „bűnös vagyok” Dv; =legyen ( legyen) ő Mrj; =ti vagytok ( vagytok) emberek Kn, vö. belarusz я (ёсць) чалавек; вы (ёсць) людзі. Az igék többes szám első személyében időnként -ma végződés található, például: az állatokat hajtjuk (= hajtjuk) a vonalra Trak; egész télen fűtöttük (= fűtöttük) az állatokat Lg. Az igék többes szám első személyű -ma végződése általában a žemaitis nyelvjárásokra jellemző. A népdalokban időnként a kupiškėnai nyelvjárás területén is előfordul⁹. Délkelet-Litvániában ez a végződés a területen általánosan használt -me végződés mellett főként azokon a helyeken fordul elő, ahol a litván nyelvi rendszer a leginkább meggyengült; ezért megítélésünk szerint inkább a belarusz megfelelő végződéssel hozható összefüggésbe: заплачымы, пабачыма¹⁰. A helyi litván nyelvjárásokban számos, szláv nyelvek mintájára alkotott szintaktikai szerkezet található. Ezek közül a következők említendők: 1. Prielinksnio ant konstrukcijos vartojimas veiksmo krypčiai, tikslui, daikto kokybei, veiksmo kiek ybei reikšti, pvz.: stāto pietliās (= kilpas) an kiškio ir an briėdžio Lg; āj an vōkiečio Mrj; atāj duktė an trijų akių SM; žūro an miško; 9Lásd Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, 336. o. 10 Plg. Т. П. Ломтев, Белорусский язык, Москва, 1951, p. 102. 222 odafutott a malacok hangjára; három részre kell osztani Brč, vö. fehérorosz пятля на зайца; дачка на тры очи; дзяліць на тры часці. 2. A dėl elöljárószós szerkezet használata a cselekvés tárgyának és céljának kifejezésére, pl.: én a menyem miatt após vagyok SM; a régi bocskor jó Kn; a maguk miatt nem mondom, hogy barát „magukat nem nevezem barátnak” Škl; a férj kenyeret ad a feleségéért Mrj; pripečka (=ígéret) a tűz miatt; dzieška (= teknő) a hús miatt Lg; ådau skripkėlėr (= hegedűcskét) az apuka miatt Dv, vö. fehérorosz я зраблю гэта дзеля вас; дзеля навесткі я дзевер. 3. A palei elöljárószós, birtokos esetű szerkezet használata a cselekvés helyének kifejezésére, pl.: a medve ennél az asszonynál a szalma tövéhez tette Brč, vö. fehérorosz каля бабы. 4. A po elöljárószós, alanyesetű szerkezet használata a cselekvés tárgyának kifejezésére, pl.: az anyja után sírt Dgn, vö. fehérorosz плакаць па мацеры; megütötte a medvét a fején Brč, vö. fehérorosz ударила па спіне. 5. A prieš elöljárószós, eszközhatározói esetű szerkezet használata a cselekvés idejének kifejezésére, pl.: három király előtt Škl, vö. fehérorosz перад адьездам. 6. Az už (ažu, až) elöljárószós szerkezet használata birtokos esettel: a) a cselekvés idejének kifejezésére a prie elöljárószós szerkezet helyett, pl.: Mikalójo idején (=Nyikolaj idejében) SM; a cár idején (=a cár) elnyomták a nyelvet: a nyelv szégyenére tanították a fiatalokat Lg; a burzsoá Lengyelország idején (=a burzsoá Lengyelország korszakában) beszéltünk (=beszéltünk) litvánul Btrm; ez még az én emlékezetem előtti időben volt („arra még nem emlékszem”) Trak., vö. lengyelül: za życia, za króla, za mojej pamięci; b) a cselekvés idejének kifejezésére a po elöljárószós szerkezet helyett, pl.: a háború idején (= a háború) halt meg Mrj; c) a cselekvés időtartamának kifejezésére a per elöljárószós szerkezet helyett, pl.: nyáron nem csinálunk sokáig semmit; egy óra múlva elmegyek Kn. d) A cselekvés helyének kifejezésére az „elől, mögül” elöljárószós szerkezet helyett, pl.: az ember a bokor mögül néz Trak, vö. fehérorosz з-за куста; e) a cselekvés okának kifejezésére a per elöljárószós szerkezet helyett, pl.: az emberek miatt (= az emberek) a könnyeim miatt nem láttam; azokért a gyerekekért nem tudok élni Lg, vö. fehérorosz з-за слёз; з-за вадь; f) a cselekvés okának kifejezésére a dėl elöljárószós szerkezet helyett, pl.: egy liter vízért álltam sorba (= literért) Škl; akkor összeveszünk (= összeveszünk) a tyúkok miatt Kn. 7. Az už (ažu, až) elöljárószós, tárgyesetű szerkezetek használata: a) a cselekvés idejének kifejezésére az už (vagy po) elöljárószós, birtokos esetű szerkezet helyett, pl.: három héten át (= hét) lakodalom volt (= lakodalom) Dv; három hónap múlva négyéves lesz; egy év múlva hazatért; egy-két év múlva visszajövök; mennyi (= mennyi) idő múlva a cigányok (= cigányok) betörtek Lg, vö. fehérorosz усё адбылася за адну мінуту; lengyelül wrócę się za godzinę; b) a cselekvés irányának kifejezésére a prie elöljárószós szerkezet helyett, pl.: a gyerekek szaladnak (= futnak) ezekhez a tüzekhez SM; c) a cselekvés okának kifejezésére a dėl elöljárószós szerkezet helyett, pl.: azokért a lovakért fekszik le és kel fel Mrj, vö. fehérorosz з-за каня; d) a cselekvés okának kifejezésére az elöljárószós per szerkezet helyett, pl.: ažu duūnių (=a bolond miatt) visų bažnyčių pragaišino (=elpusztította), vö. fehérorosz з-за дурня; e) a cselekvés tárgyának kifejezésére az į elöljárószóval álló szerkezet helyett, pl.: už lankų pervirto Kn; ánas jūnkės (=tanult) aż kūnigų Lg, vö. fehérorosz вучыцца за доктара; 223 f) a cselekvés tárgyának kifejezésére birtokos szerkezet helyett, pl.: ādau dukte- ri už jį Lg; ana už plaukus ēm mani Kn, vö. fehérorosz адаць за яго; g) a cselekvés tárgyának kifejezésére elöljárószó nélküli eszközhatározós szerkezet helyett, pl.: susiedas (=a szomszéd) apsirangė už velnių Lg; rankų už sūktuvį padarė, pirštų — už klėmkų (=a fogantyút) Trak, vö. lengyel przebrać się za kobietę; mieć się za piękną; fehérorosz ён пераадзеўся за чорта. 8. Az už (už) elöljárószóval és eszközhatározóval álló szerkezetek a hely kifejezésére birtokos esetű szerkezetek helyett használatosak, pl.: šienāuna až Merkiu SM, vö. fehérorosz касілі за ракой. 9. Előfordul, hogy az tęsti, iškišti, atminti, šaukti, imti igék itt olykor nem tárgyesettel, mint az irodalmi nyelvben, hanem birtokos esettel állnak, pl.: tiškit (=húzzátok) jo in viršų; iškišo ylgo snāpo Brč; atminė jo vardo DS; kam šaukiat dzievo Slč; pašaukė policijos (=a milíciát) Dv; tėvai norėj, kad jos imtų Škl., vö. fehérorosz цягнуць у сябе паветра; носа высунуць; успомніць чалавека; прасіць дапамогі; прасіць слова; узяць слова. 10. A dalyti ige itt a fehérorosz nyelv mintájára eszközhatározóval használatos, pl.: sėdės dalyteis pinigais Dv, vö. fehérorosz дзяліцца хлебом. 11. Az aplinkui határozószó egyes esetekben birtokos esettel álló elöljárószóként használatos, pl.: aplinkui kiškio apstoj aves; aplinkui trobų — medžias (=erdő) Brč, vö. fehérorosz навокал возера растуць дрэвы. Egyéb különálló, szláv eredetű tükörfordításként keletkezett szintaktikai szerkezetek is előfordulnak itt, például: atėj dzieńų apie dzyvylikų valandų (=tizenkét órakor) Brč, vö. fehérorosz прыйшоў у дванаццаць часоў; bus kilōmatry (=kilométer) šaši Kn, vö. fehérorosz будзе кілометроў шэсць; vienas vienų (=egymást) pririša pas beržų; vienas iš vieno (=egymástól) atimdo Dv, vö. fehérorosz ціснуць адзін аднаго; išej āic pievon DS; nūginė ganýc avis Dv; išvedė vėsc tūrgūn Kn és hasonlók. Általánosságban a szláv eredetű szóalkotási és nyelvtani szerkezeti kölcsönzések, valamint tükörfordítások leginkább a mindennapi beszédben fordulnak elő; a népi elbeszélő hagyományban, különösen annak énekes folklórjában, jóval kevesebb van belőlük. Másfelől a litván nyelvre jellemző szóalkotási és nyelvtani szerkezeti elemek némelyike a helyi fehérorosz nyelvjárásban is előfordul. Ilyenek például a gyakori kicsinyítő képzők: -уля || -коля¹¹, -ук || -юк¹² (és származékaik: -укуць, -ейчук, -улюк, эйчук). E képzős alakok megfelelnek a nyugati dzsúk nyelvjárásokban elevenen használt -ulis, -ulė, -(i)ukas, -uliukas, -ukucis (= ukutis), -eiciukas (< -evičiukas) képzős alakoknak. A -уля||-коля, -ук || -юк képzőkkel leggyakrabban személynevek és köznevek kicsinyítő és kedveskedő alakjai képződnek, pl.: Адулія „Adulė“, Пятруля „Petrutė“, Стасоля „Stasytė“; Пятрюк „Petrukas“, Янук „Jonukas“, 11 E terület fehérorosz nyelvjárásában a -уля képzővel alkotott kicsinyítő és kedveskedő alakok gyakori használata véleményünk szerint litván nyelvi hatásnak tekintendő, mivel a helyi fehérorosz és litván nyelvjárásokkal szoros kapcsolatban álló lengyel nyelvben e képzővel alkotott alakok ritkák, és rendszerint többnyire más jelentésűek; vö. Jan Łoś, Gramatyka polska, Cz. II, Słowotwórstwo, Lwów, Warszawa, Kraków, 1925, p. 48; továbbá vö. J. Otrębski, Wschodnio litewskie narzecze trockie, I, Kraków, 1934, p. 153–154; Gramatyka języka litewskiego, II, Warszawa, 1965, p. 128; LTSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institutas, Lietuvių kalbos gramatika, I, Vilnius, 1965, p. 274–275, 352. 12 Délnyugat-Litvánia fehérorosz nyelvjárásaiban, csakúgy, mint a Fehérorosz SZSZK területén, a Litván SZSZK határának közelében, a -ukas képző kicsinyítő értelmű származékai nagy gyakorisággal fordulnak elő; ezek litván nyelvi hatásnak tekintendők, mivel Fehéroroszország fennmaradó részén ritkák, és többnyire más jelentésűek; vö. Курс сучаснай беларускай літаратурнай мовы, p. 59. 224 Габрук „Gabrukas“; мамуля „mamulė“; дачоля „dukrėlė“, сяструля „sesutė“, цятуля „tetulė“, жануля „žmonelė“, бацюля „tėvelis“, дзіцюля „vaikelis“, братуля „brolelis“, бальшуля „didžiulė“, сладулля „saldulė“; бацюк „tėvelis“, дзядук „senelis“, братук „brolukas“, цятулюк „tetulytė“, дзядуляк „seneliukas“, мамулюк „mamulytė“ és mások. Trak. A -ук || -юк képző meglehetősen gyakori az apai névből alkotott családnevekben is, pl.: Габрукі „Gabrio N. vaikai“. Дамі-нокі „Daminiko N. vaikai“, Юзюкі „Juozo N. vaikai“ Trak, vö. a litván nyelvjárásokban: Gabrūkai „Gabrio N. vaikai“, Daminiukai „Daminiko N. vaikai“. Az összetett -укуць, -эйчук képzőket meglehetősen széles körben használják a nőtlen fiatal fiúk családneveiben, amelyeket apjuk családnevéből alkotnak, pl.: Карпукць „Karpuko sūnus“, Жвірб-лукуць „Žvirbluko sūnus“, Тамашэйчук „Tamaševičiaus sūnus“, Трусейчук „Trusevičiaus sūnus“ és mások. Az -укуць képző az apa keresztnevéhez is járulhat. Az ilyen alakulatok rendszerint a nőtlen fiúk ragadványneveit jelölik, pl.: Антукуць „Antanuko sūnus“, Пятрукуць „Petruko sūnus“, Габрукуць „Gabruko sūnus“, vö. a litván nyelvjárási megfelelőkkel: Karpukučius, Gabrukučius, Žvirblukučius13. A helyi belarusz nyelvjárás egyes főnevei – a belarusz irodalmi nyelvtől eltérően – azonos neműek a megfelelő litván nyelvjárási főnevekkel, pl.: чарны крой, вялікі печ, адзін канаў; vö. a belarusz irodalmi nyelvi чорна крой, вялікая печ, адна канава alakokkal és a helyi litván nyelvjárás juodas kraujas, didžiulis pečius, vienas kanalas. alakjaival. A Trakús, Senúosius Macelius, Lygáinius és Butrimónis környéki belarusz nyelvjárásban a jelen idejű igék egyes szám harmadik személyű alakja a няхай partikula mellett – feltehetőleg a litván nyelv hatására – a megengedő mód többes szám harmadik személyű jelentésében is használatos, pl.: няхай ляціць дзеці ў лес; няхай яны ідзе дзеля нас; vö. a jelen idejű egyes szám harmadik személyű alakok többes szám harmadik személyű jelentésben való használatával más esetekben is: шэсць братоў жыве; пчалы рукой ідзе; тры сыны служыць у арміі; яны ненавідзе сіроткі; яны ганяе яе вон; vö. továbbá a belarusz irodalmi nyelvi пчалы рукой ідуць; яны ганяюць яе вон alakokkal. A helyi belarusz nyelvjárásban a litván nyelvhez közel álló néhány szintaktikai szerkezetet is megfigyeltek. Itt a litvánra jellemző célhatározói genitivus használatos, pl.: прыйшла пазьчыць нажа; я пайшоў паглядзець сваёй сястры; яна пайшла паглядзець карціны, пайшоў травы касіць Trak, Lg; vö. a belarusz irodalmi nyelvi пайшоў траву касіць; прыйшли паглядзець карціну alakokkal. E terület belarusz nyelvjárására a részleges genitivus is jellemző, pl.: ёсць такіх людзей; ёсць ваўкоў; ёсць ягадоў; ёсць баравікоў „vargánya van“ Btrm, Brč, Lg, Trak; vö. a belarusz Ck, ёсць такіе людзі; ёсць ягадЫ; ёсць такія справы alakokkal stb. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az érintkező nyelvjárásokban nem tűnik el néhány, mindkét nyelv rendszerében közös vagy hasonló képzési és egyéb nyelvtani szerkezeti elem. Bár a helyi litván nyelvjárás nyelvtani rendszere az érintkező nyelvek hatására sok tekintetben némileg megbomlott, és a litván alakok mellett fokozatosan párhuzamosan kezdenek használni kölcsönzést és tükörfordítást is, a -očius, -ūnas, -okas, -inykas, -ynė, -ata képzőkkel alkotott származékok egyáltalán nem tűnnek el belőle. Ez talán azért van így, mert a megfelelő képzők a helyi belarusz nyelvjárásban is viszonylag produktívak, pl.: litván Trak, SM, Lg Btrm pilvočius, šakočius, galvočius, barzdočius — belarusz сілач, барадач, вусач; 13 Vö. E. Grinaveckienė, Lietuvių literatūrinės kalbos ir tarmių sąveika, in: Lietuvių kalba tarybiniais metais, Vilnius, 1967, 172–173. o. 15 Lietuvių kalbos gramatikos tyrinėjimai 225 keikūnas, režūnas „rajūnas“, pasalūnas, bastūnas — шантун „буртинінкас“, балбатун „плепуѕ“, свістун, дзікун, крыкун; šaipōkas, viliōkas, pirmōkas, variōkas — гуляк „dykinėtojas“, медзяк „variokas“, середняк „vidutiniokas“, пяршак „pirmokas“; bicinýkas, nakčigonykas „kollégiumi gondnok“, gyvãtnykas „kígyófogó, kígyóárus“, tárpinykas „a pajtában a szénapajtát a csűrtől elválasztó gerenda“, grãbinnykas — wydatnik „áruló“, пакупнік „vevő“, падлазнік „hízelgő“, ваяўнік „harcos“, ляснік „erdőőr“; saldžynė „mézeskalács“, žemynė „szamóca“, tolynė „távolság“, šlapynė „nedvesség“, tankynė „sűrű bozót“ — гарачыня „forróság“, цвёрдзіня „keménység“, быстрына „gyorsaság“, вышыня „magasság“, цялпіня „melegség“; gyvatà „élet“, balbatà „fecsegés“, lūpata „rongyos, egy foltban lévő ember“ — пустата, дабрата, чыстата, цесната stb. Mind a litván, mind a helyi belarusz nyelvjárásban élő használatban vannak az iteratív és frekventatív jelentésű, folyamatos aspektusú igék (a litvánban -inėti, -dinėti, -dyti, a belaruszban — -іваць, -ываць, -аваць, -яваць, -оўваць, -ёваць képzőkkel), pl.: litván ateidýzė „ide-oda járkálni“, atbėgdzinėc „gyakran odafutni“, atvažiuodzinėc „gyakran odajönni“; belarusz — залепліваць, затрымліваць, папры-лятаць, расцягніваць stb. Mindkét nyelvjárásban meglehetősen elterjedtek a gyűjtőszámnevek is, pl.: ašūn (= nušovė) dvėjētu vilkų Btrm, penkētu vištų turiu Dv; atāj trājetas cigōnų (= čigonų) DS, būvo šašetas vaikų SM, belarusz — двух салдат прыйшло; у мяне трох сыноў і дачка; cirot чатырох нас было. A belarusz irodalmi nyelvben (és a litvánban is) az utóbbi időben inkább a tőszámnevek használata terjedt el ezekben az esetekben, pl.: у мяне тры сыны і дачка; два сыны жывуць; vö. a litván aš turiu tris sūnus ir dukterį; dù sūnūs gyvena alakokkal stb. Mindkét nyelvjárásra jellemző és széles körben használatos a névutó nélküli eszközhatározói eset, pl.: spárdos kõjom; ãrė: jaučiais; ýlu prãdūra; vienu rankų papjõu vilkų, vö. a belarusz нагой пастукау; рукой касілі stb. A szomszédos litván nyelvjárásokban az eszközhatározói esetet néha már a su elöljáróval kezdik használni, a helyi litván nyelvjárásban azonban ez a folyamat alig figyelhető meg. Bár mindkét nyelvjárásban használatos az állapotjelölő eszközhatározói eset (pl.: ãnas yrai dãktaru „ő orvos“, bocià buvo aiguliu „az apa erdőőr volt“; vö. a belarusz яна была настаўніцей „tanárnő volt“, пражый жыць лясніком „erdőőrként élt“ alakokkal), az utóbbi időben e szerkezetek mellett egyre inkább meghonosodnak a tárgyesetű, už elöljárós szerkezetek, pl.: visų sa būici buvai až aigulių; vö. a belarusz быць за правадніка; яна была за гаспадыню, ён стаў за старшыну; вы вучыцеся за вучыцеляй alakokkal, továbbá a lengyel wynając się za stróża stb. Mindkét nyelvjárásban széles körben használják a múlt idejű passzív igenevek egyes és többes számú alanyesete helyett azok semlegesnemű alakjait, pl.: drōbinės kelnės pasiūta Eiš; pievos išarta ir žolių prisėta SM; žmogus maiši skepanī (= rūsin) įmesta Lg; vö. a belarusz санажа́ць вы́арано і травы пасеяно, портки пашыто alakokkal. Mindkét nyelvjárásban sok olyan eset található, amikor a jelző a jelzett szó után áll, pl.: užprūole· jų vilkai trįs Lg; giedōj giesmes šventàs SM; paar dė (= išardė) cýltus visùs Btrm; suvàrė· kap gyvūlius kokiùs Dv; vö. a belarusz на яго напалі воўкі тры; пайшоў духом святым „elindult oda, ahová a lába vitte“; пяе песню святую stb. Ezekben a nyelvjárásokban számos további közös vagy hasonló szintaktikai szerkezet is széles körben használatos, pl.: ãnas juōkias iš manį, vö. a belarusz яны смяюцца з нас; lengyel on śmieje się ze mnie alakokkal, de az orosz смеются alakhoz képest. 226 fölöttünk; édesebb a méznél, vö. fehérorosz саладзейшы за мед; lengyel jestes starszy niż ja, de orosz слаже меда; a farkas eljött és levágta a borjút, vö. fehérorosz воўк прыйшоўшы з лесу і зарэзаўшы цяля, de orosz волк пришел с леса и зарезал теленка. Az érintkezésben álló litván nyelvjárásban számos olyan, kihalóban lévő nyelvtani elem is megfigyelhető, amely kizárólag annak rendszerére jellemző. Ezek kétségtelenül azért tűnnek el, mert az érintkező nyelvekben nincs közvetlen megfelelőjük, és fennmaradásukat a környezet sem támogatja. Az ilyen nyelvi elemek használati köre rendszerint először jelentősen beszűkül, jelentésük halványulni kezd, maguk az elemek pedig eltűnnek, megmerevednek, bár még egy ideig megmaradnak a nyelvjárásban. Megfigyelték például, hogy a helyi litván nyelvjárásban jelentősen elhalványult az itt kihalóban lévő gyűjtő számnevek jelentése. Ezeket rendszerint tőszámnevek váltják fel. Mivel a gyűjtő számnevek jelentése jócskán elhalványult, a nyelvjárásban olykor összekeverik őket a csoportosító számnevekkel, és az utóbbiak jelentésében használják őket, például: öt-hat varšna távolságra laktunk Valkininkaitól, Škl; öt gyermeket nevelt fel SM stb. Itt erősen visszaszorult a félparticípium kategóriája is, amely a többi érintkező nyelvben nem ismeretes. Az utóbbi időben a nyelvjárásban ritkán előforduló félparticípium-alakok megmerevedtek, és olykor participiumok helyett is használatosak, például: ők mennek és menve (= menve) mind (= mind) énekelnek Dv; krumplit ettünk, a szénán ülve (= ülve) Eiš; egy nyulat láttam, feküdve (= fekvő) Lg; a farkas rátámadt a teheneket legeltető (= legeltető) pásztorra SM; nevetve (= nevetve) utazom Btr; embereket menve (= menőket) láttam Dv; hallottam, hogy az rágyújt, és egyre közelebb jön, rágyújtva (= rágyújtva); egy másik ember az erdőben (= erdőben) állva (= állva) látta Ds. Hasonló félparticípium-használati esetek elszigetelt litván nyelvjárásokban, a Belorusz SZSZK területén is előfordulnak¹⁴. Az összetett igeidők itt is viszonylag ritkák. Az ezekben használt participiumalakok erősen kiegyenlítődtek. A hím- és nőnemű múlt idejű participium egyes számú alakjai helyett minden esetben csak a hímnemű többes számú alanyesetű alakot használják, amely funkciójában közel áll a fehérorosz határozói igenévhez¹⁵, például: a farkas odafutott (= odafutott) Lg; a kislány (= kislány) sírva fakadt (= sírva fakadt) SM; kumėlė: én is megbetegedtem (= megbetegedve); ő megijedt (= megijedt) Dv stb., vö. fehérorosz муж на вайне нагипшы; вада дарогу заня ўшы; ён з Мінска прыехаўшы. Általában az összetett igeidők helyett egyre gyakrabban egyszerű igeidőket használnak, de használatuk is gyakran meglehetősen összekeveredik, olykor egészen szokatlan vagy a litván nyelvre nem jellemző, például: ha elmentem volna (= elmentem volna), akkor megcsinálom (= megcsináltam volna) Brč stb. Délkelet-Litvániában az érintkező litván és szláv nyelvekben a következő nyelvtani jelenségek alakultak ki vagy váltak hangsúlyosabbá: 1. A helyi litván nyelvjárásban számos, szláv nyelvek mintájára képzett szó és szintaktikai szerkezet használatos. Ezek közül említést érdemelnek: az igekötők jelentésbeli tükörfordításai és kölcsönzései, a melléknévi fokozás jelentésbeli kölcsönzései, egyes elöljárószók szlávos használata és a vonzatok megválasztása stb. A helyi fehérorosz nyelvjárásban a litván szóalkotás és szintaxis elemei figyelhetők meg. Ezek 14 Lásd J. Senkus. Lazūnai nyelvjárási szövegek, LKK, 2. köt., Vilnius, 1959, 220. o.; E. Grina veckienė, LKK, 3. köt., Vilnius, 1960, 193. o.; vö. még J. Lipskienė és A. Vidugiris, Dieveniškės nyelvjárása, in: A litván nyelv grammatikai szerkezete (LKK, 9. köt.), Vilnius, 1967, 211. o. 15 Vö. Т. П. Ломтев, Беларускский язык, 113. o.; Нарысы па беларускай дыялекта- логіі, Мінск, 1964, 286., 288—290. o. 15* 227 a kicsinyítő képzők -уля, -ук, -укуць, -эйчук stb. használata, valamint a cél- és részleges birtokos esetű szerkezetek stb. 2. E terület nyelveinek grammatikai rendszeréből eltűnnek azok a nyelvi jelenségek, amelyek közösek az érintkező nyelvekben (főként a litván és a fehérorosz helyi nyelvjárás esetében figyelték meg), vagy közel állnak egymáshoz. Bár a helyi litván nyelvjárás grammatikai rendszerét jelentős szláv nyelvi hatás érte, az -očiųs, -inas, -okas, -inykas, -ynė, -ata képzőkkel alkotott származékok mégsem tűnnek el, valószínűleg azért, mert a megfelelő képzők a helyi fehérorosz nyelvjárásban is produktívak. Ebben sok -dyti, -inėti, -dinėti képzős, iteratív és frekventatív jelentésű, igekötős folyamatos aspektusú ige található; jelentésük megfelel a fehérorosz nyelvjárásban széles körben használt -іваць, -оўваць, -аваць stb. képzős alakokénak. Mindkét érintkező nyelvjárásban közös vagy hasonló szintaktikai szerkezetek is vannak. 3. Mindegyik érintkező nyelv grammatikai szerkezetéből eltűnnek azok az elemek, amelyek a többi érintkező nyelvből hiányoznak. A helyi litván nyelvjárásban erősen elhalványult és meggyengült a gyűjtő számnevek és a félparticípiumok használata; funkciójuk és jelentésük változik, alakjaik megmerevednek. Itt viszonylag ritkán fordulnak már elő összetett igeidők; az ezekben használt participiumalakok erősen kiegyenlítődtek. A délkelet-litvániai litván és szláv nyelvek fent bemutatott jellegzetességei e nyelvek érintkezésének legszembetűnőbb következményeinek tekinthetők. A litván és a szláv nyelvek nyelvtani kontaktusának néhány jelensége Délkelet-Litvániában Э. ГРИНАВЯЦКЕНЕ Összefoglaló Délkelet-Litvánia nyelvi areájában régóta viszonylag intenzív kapcsolatban állnak egymással a litván és a szláv nyelvek (főként a belarusz, részben a lengyel). Kölcsönhatásuk következtében az egyes érintkező nyelvek rendszerében olyan sajátosságok jelennek meg, amelyek megkülönböztetik a helyi nyelvjárásokat az adott nyelv rendszerétől, ugyanakkor összekapcsolják egymással az érintkező nyelvjárásokat. A cikk konkrét példákon mutatja be a kontaktus néhány olyan jelenségét, amely a helyi litván (részben pedig a belarusz) nyelvjárás nyelvtani szerkezetében tükröződik. Az érintkező nyelvjárásokban az alábbi vonások figyelhetők meg, amelyek véleményünk szerint e kontaktus alapvető eredményének tekinthetők. 1. A helyi litván nyelvjárásban számos olyan szó és egyes szintaktikai szerkezet használatos, amelyek szláv nyelvek mintájára jöttek létre. Ezek közé sorolhatók a szemantikai tükörfordítások és egyes igekötők kölcsönzése, a melléknevek középfokának szemantikai tükörfordításai, egyes elöljárószók használata stb. A helyi belarusz nyelvjárásban a litván nyelvre jellemző szóalkotási és szintaktikai elemeket is megfigyeltek. 2. Az érintkező nyelvek nyelvtani rendszereiben nem tűnnek el a közös vagy hasonló jelenségek. Bár a helyi litván nyelvjárás nyelvtani rendszere viszonylag erős szláv hatás alatt áll, 228 mégis bizonyos állandóság figyelhető meg az -očius, -ūnas, -okas, -inykas, -ynė, -ata képzős alakok használatában. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a megfelelő képzők a helyi belarusz nyelvjárásban is produktívak. A litván nyelvjárásban az -inėti, -dinėti, -dyti képzőkkel alkotott, ismétlődő és gyakori cselekvést kifejező, igekötős, befejezetlen aspektusú igék is elterjedtek. A megfelelő jelentésű igék a helyi belarusz nyelvjárásban is széles körben ismertek. 3. Az egyes érintkező nyelvek nyelvtani rendszeréből eltűnnek azok az elemek, amelyek a többi érintkező nyelvben nem fordulnak elő. A helyi litván nyelvjárásban például megfigyelhető a gyűjtő számnevek és a fél-participium funkcióinak bizonyos beszűkülése, a participiumalakok kiegyenlítődése stb.