Dėl kai kurių žodžių literatūrinės formos ir kirčio

A LITVÁN LEXIKOLÓGIÁBÓL ÉS LEXIKOGRÁFIÁBÓL A LITVÁN SZSZK TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJA Megjegyzések, recenziók EGYES SZAVAK IRODALMI ALAKJÁRÓL ÉS HANGSÚLYÁRÓL A nyelvjárási és régi írásokban előforduló szavak irodalmi alakjának megállapítása az a probléma, amelyet a nagy „Litván nyelv szótára” íróinak állandóan meg kell oldaniuk. Itt a lexikográfiai gyakorlat néhány hasonló apróságát mutatjuk be. 1. Amelėti vagy omeléti? Az ameléti szó először K. Būga „Litván nyelv szótárában” van feljegyezve, ahol jelentése „kedvesen megszólítani, kellemesen beszédbe elegyedni” Užpaliai, „megszelídíteni, hozzászoktatni” Vyžuonos, és a következő mondatokkal van szemléltetve: Amelédama prisipratino į savė mergiotę. Paamelék (npunackaii, npueoaybe) ir pripras! Užpaliai!:. Szótárának egy másik helyén K. Būga az ameléti szót megpróbálja összekapcsolni az amalioti „badarságokat fecsegni” szóval“*, ehhez pedig az amas „peub, co3Hanue, Bewusstsein, Žžadas“* szót társítja. Talán ez a megalapozott kapcsolat késztethette K. Būgát az ameléti® alak rekonstruálására, jóllehet például az a Vyžuonųból (D. Tuskenis gyűjtéséből) származó cédula, amelyet e forma tanúsítására használt, világosan egy másik alakot — omeléti® — mutat. Úgy tűnik, K. Būgának itt nem volt minden világos, mert a társadalomhoz intézett, „Férfiak, asszonyok, segítségre fel!” című felhívásában, amely közvetlenül szótárának korrektúrái megjelenése előtt jelent meg, arra kéri az olvasókat, hogy adjanak hírt az ameléti® igéről is. Ma az odmelėti alakot megerősítve ismerjük — és nemcsak Vyžuonosėben: más helyekről is adatolva van — Dusetųból, Sudeikiųból, Leliūnųból, Utenából, sőt Užpaliaiból is. Például: : Omeléja a gyermeket a térdén. Dusetos. Talán téged is meg kell majd omelėti, mint egy kisgyermeket! Dūsetos. Van egy lánya, és dajkálja. Leliūnai. 1 ir Lásd. K. Būga, Válogatott írások, III, Vilnius, 1961, 436. o. Egyébként itt közvetlenül jelzik a nyelvjárási kiejtést is — a dūmalat' minden valószínűség szerint sajtóhiba (az m után nem a-nak, hanem e-nek kellene állnia), mivel magának K. Būgának az Užpaliból lejegyzett céduláján is az ameléti formát találjuk. 2 Lásd. K. Būga, i. m., III, 432. o. 3 Lásd. Ugyanott, 433. o. 4 Ez az összefüggés akkor is megalapozott marad, ha az omelėti formát állítjuk helyre; vö. itt is az omuo „emlékezet; „megértés, belátás”, omenis „ész, értelem, tudat; emlékezet”; aumué „megértés, belátás”, aūmenys „emlékezet” (tehát itt a tő magánhangzóinak váltakozásával van dolgunk). 5 Jellemző, hogy a „Lietuvių kalbos žodynas” későbbi szerkesztése nem használja fel ezt a cédulát (vö. Lietuvių kalbos žodynas, I, Vilnius, 1941, p. 98; II kiad., Vilnius, 1968, p. 119—120), és bár a J-t ugyanazon a kartotékhelyen hagyja, mégis elkészíti annak duplikátumát, és ezt a duplikátumot az o rai-hoz helyezi át” 6 Lásd: K. Būga, i. m., III, p. 488. " A cirkumflex hanglejtést itt feltételesen állítjuk helyre, mivel a szó használati területén a magánhangzók hanglejtéseit nem különböztetik meg. A cirkumflex jellegét itt legalább részben indokolhatnánk az e szóval kifejezett cselekvés folyamatos jellegével. 189 Semmiképpen sem szeretnénk elhinni, hogy ez más szó volna, mint a K. Būga Užpalysból és a „Lietuvių kalbos žodyno” I. kötetében (valamint annak II. kiadásában) Užpalysból és Jūžintosból közölt amelėti szó. Nagy valószínűséggel egyetlen szóról van szó, csak különbözőképpen rekonstruálták. Akkor e formák közül melyik az igazi irodalmi forma? A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk az irodalmi nyelvi a' és o' megfelelőit e formák használati területén. Az omelėti alakról gyaníthatnánk, hogy rotininkiški forma. Azonban egyrészt az omelėti alakban az o hosszú (0°), tehát nem lehet az irodalmi nyelvi a reflexuma, mivel ez utóbbi a rotininkiškiai területén rendszerint rövidebb (2. vagy d.), csak délkeleten, Ukmergėhez közelebb, ahol az általunk tárgyalt szó már nem használatos, hosszú (2°)%, másrészt pedig a szó megadott elterjedési helyei közül általában csak Leliūnai közelít valamelyest a rotininkiškiai areáljához, de abba nem olvad bele (K. Morkūnas tanúsága szerint a Leliūnai, amelyek az Anykščiai—Rokiškis országút jobb oldalán fekszenek, nem rotininkiškiai nyelvjárásúak). Így elesik annak lehetősége, hogy az omelėti rotininkiškiai forma volna. A tájnyelvi ameléti forma — Užpalysból és Jūžintosból — bátran žadininkiškiai alaknak tekinthető (az irodalmi nyelv hangsúlyos 0': a' (4°), különösen figyelembe véve a régebbi lejegyzéseket (K. Būga Užpalysból legalább fél évszázaddal ezelőtt jegyezte fel), mivel Z. Zinkevičius szerint „nyilvánvalóan még egészen a közelmúltig, legalábbis az uteniškiai nyelvjárás területén, következetesen d' vagy a hangzott”. A Dusetosból, Sudeikiai- ­ból, Vyžuonosból, Leliūnaiból és Utenából feljegyzett (ritkább) omelėti forma könnyen megmagyarázható és érthető, mivel ott a žadininkiškiai jelleg eltűnőben lévő nyelvjárási sajátosság. Az adatközlők omelėti alakja (ez többnyire az utóbbi évek lejegyzéseiben fordul elő) sok esetben valódi nyelvjárási o'-t, vagy legalább 2"-t tükrözhet, ritkábban —4-et, amelyet „nem mindig könnyű megkülönböztetni a 2°-tól, azaz az a-színárnyalatú 0-tól“! Végül emlékeztetni kell arra is, hogy a nem szakértő lejegyzők szeretnek irodalmiasítani is. Vagyis a nyelvjárás fonetikája azt mutatja, hogy elegendő valószínűséggel tekinthetjük az ameléti formát ébresztőformának. Az irodalmi nyelvben émeléti alakra kell visszaállítani. 2. A žemaitiai oršas —(v)ąšo fia, a tölgy barátja. Az etnográfiai irodalomban, a žemaitiai ház kéményének kialakításáról szólva, szerepel az oršas szó. Íme, V. Milius ezt írja: „A katlan felakasztására egy kampóval ellátott vąšas (oršas) van felszerelve az alsó részén. Fából vagy vastag vasláncból készült, ahhoz a gerendához erősítve, amely a ház mennyezetének magassáir gában van keresztbe fektetve“!2. A többi nyelvjárási változat között K. Čerbulėnas is említi az oršast: „A vąšast nyelvjárásilag ąšas, onšas, vonšas, oršas, anšas néven nevezik“- ““*, Az itt említetteken kívül ismertek még a vanšas, ošas, vošas és oušas alakok is. Mindezen változatok fejlődése világos: an> on > 0 > ou (a žemaitiaiaknál), vagy an > q (az aukštaitiaiaknál). L" A v hang megléte vagy hiánya a szó elején érthető. Csak az oršas (6ršos) alak különül el. A Litván nyelv akadémiai szótárának kartotékai (M. Untulis feljegyzései), a Litván nyelvatlasz kartotékai és V. Milius'* adatai alapján lásd. Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966, p. 50. ? * Lásd. Z. Zinkevičius, idézett mű, 69. o. és köv. 28. sz. 10 Lásd. ugyanott, p. 69. 1 Lásd ugyanott. 12 Lásd Milius, V, Platelių apylinkių gyvenamieji namai, „Iš lietuvių kultūros istorijos“, 1I, Vilnius, 1959, p. 218. 8 Lásd K. Čerbulėnas, Namas („numas‘‘) — a litván lakóépület elsődleges típusa, ugyanott, I, Vilnius, 1958 p. 129. 14 Lásd. V, Milius, i. m., p. 214. 190 Kis területen használatos — Vindeikiuose, Noténuose, Gintališkėben, Plateliuose, Bėržorėben, Dovainiuose, Mačiūkiuose, Stirbaičiuose, Virkšuosė, Šateikiuose, Mišėnuose, Babrungénuose. Azonban ezeken a helyeken az irodalmi nyelvi 4 (<an) az o-nak felel meg, pl. : Zosis ~ žąsys. Így itt a 6šos alakot várnánk, amelyet például Mosėdyjében, Sedojėben, Leckavojėben, Viekšniuosėben stb. használnak. Nehéz volna elhinni, hogy az Oršos alak a 6šsos-ból keletkezett volna. Nagy valószínűséggel a gnsos alakból fejlődött ki, amelyet Plūngėben, Telšiuosėben, Žarėnuosėben, Luokėben, Vafniuose és másutt használnak’, Ennek korábban kellett megtörténnie, mint az on>o változásnak. Az abszolút kronológiát, amíg az an>on és az on>o időpontja megbízhatóan nincs meghatározva, nehezebb megadni. A žemaičių oršas alak, bár szórványos jelenség, mégsem az egyetlen. Van egy ismert barátja is — a nyugati és déli aukštaitiai nyelvjárásban a držuolas (|eržuolas) < anžuolas. Ezenkívül e szó még két szórványos alakja is létezik — dižuolas és dužuolas. Az aižuolas < anžuolas könnyen érthető, mivel az ai < an jelenség nem ritka, vö. raižytis: rąžytis, nudaigoti: nudangoti, žaislai: žąslai, kaisti: kąsti, tais: tąs (az irodalmi nyelv tas alakja), gražiaisias: gražiąsias. Mind az or<on (oršas), mind az ar< an (aržuolas), valamint az ai<an (aižuolas) akkor keletkezhetett, amikor az nš, nž mássalhangzó-kapcsolatok (az ns, nz, nj, nv, nl, nr, nm, nn kapcsolatokkal együtt) kényelmetlenné váltak. Ezek voltak az első kísérletek elkerülésükre (azonos módon, de különböző nyelvjárásokban és némileg eltérő időben): az rš, rž kapcsolatok kényelmesebbek voltak, mint az nš, nž kapcsolatok (változatlanul fennmaradtak napjainkig, vö. erškėtis, irštva, eržilas, barska...). Később racionálisabb útra tértek — az n teljesen eltűnt. Ebben az esetben nagyon nehéz kérdés, hogyan kerüljön a szótárba az oršas szórványos alak. Az I. kötet II. kiadásában, ahol először szerepel, ez a szó külön szócikként van feltüntetve: aišas (dial. oršas<onšas<anšas) lásd ąšas**. Az aršas alakot itt feltételesen a nyelvjárási oršas alapján rekonstruáltuk, arra alapozva, hogy benne az o szabályosan az a-ból, az r pedig szórványosan az n-ből származik. Mindazonáltal célszerű volna magát az oršas alakot is az o betűnél feltüntetni (az aršas-ra való hivatkozással). Az olvasó számára, aki ismeri az oršas szót (amely, mint láttuk, az írásbeliségbe is bekerült), de nem ismeri a rekonstrukció fogásait, így könnyebb lenne megtalálni azt a Szótárban. 3, M. Daukša „Postilėjében” a ddgus ~ dangus M. Daukša „Postilėjében” a dqgus 7,,, dagdus 4 és mások (—dangus, dangaiis) hangsúlyozása mellett e szó hangsúlyozásának egészen más esetei is előfordulnak: ddgus 795, dągaus 39413, ddgaus 60,s, ddguie 87s, 1945, 222,,, ddgun’ 36551, 454,, 4954". P. Skardzius ezeket az eseteket dasngus'®-- ként hajlik értelmezni, miközben megjegyzi, hogy „minden valószínűség szerint ez újonnan visszahúzott, nem pedig ősi hangsúly“!- ?. Ezt az értelmezést más szerzők?? is kritikátlanul elfogadták. P. Skardzius saját szavai szerint azonban „a mai nyelv ezt egyáltalán nem támasztja alá““*!. 15 Ugyanezt a véleményt a szerzővel folytatott beszélgetésben B. RokaitėVanagienė dialektológus (mosėdi lakos) is kifejtette. 16 Zr. A litván nyelv szótára, I, II. kiadás, Vilnius, 1968. 17 Lásd P. Skardžius, Daukšos akcentológiája, Kaunas, 1935, 123—124. o. 18 Lásd ugyanott. 125. o. 19 Lásd ugyanott. 20 Vö. Lietuvių kalbos žodynas, II, 177—178. o. ai Lásd. P. Skardžius, i. m., 125. o. 191 M. Daukša „Postilė“ című művének ddgus, dqgaus alakjai sokkal meggyőzőbben értelmezhetők dangus, dangaus alakokként. Ezt a mai nyelv adatai is alátámasztják: 1. Ahogyan a dangus, dangaus esetében, a tő hangsúlyozásának állandó hangsúlya a származékos melléknevekben a nyelvjárásokban is fennmaradt: dangiškas Pagramantis®®, Daukšiai, Baftininkai, Pilviškiai, ddnginis Ketūrvalakiai, Kazlų Rūda. 2. A mai nyelv dangūs, dangaūs alakjai mellett M. Daukša „Postilė“ című művének dangus, dangaus alakjai éppúgy létezhetnek, ahogyan a nyelvjárásokban ugyanennek a tőnek és képzésnek, csupán más tőalakú szavánál is létezik a danga hangsúlyozási párja: danga, dangos és danga, dangos Šakiai, Ketūrvalakiai, Kapsūkas, Kalvarija, Daukšiai, Marcinkénys, pl. : A tető befedi a kenyérsütő dézsát Daukšiai. Jól szorítsd rá a kaptár fedelét, hogy az eső ne essen be Šakiai. Fedéllel zártam el a faodút, hogy a medvék ne tépjék ki Marcinkénys®. Ide sorolhatók a duseti és rokiškėni „rekeszizom” jelentésű dangos szavai is: Neprapiauk dangų, viduriai susikraujuos Rokiskis, amelyek a kupiškėni dang szó mellett léteznek. Az a tény, hogy mind a dangos szó elterjedési területe (Kelet-Litvánia), mind pedig a danga szóé, különösen pedig a dangus, danginis mellékneveké (Délnyugat-Litvánia) meglehetősen távol esik a „Postilė” szerzője, M. Daukša szülőföldjétől, értelmezésünknek nem feltétlenül mond ellent: a 16. században e nyelvi jelenségek elterjedési területei egészen mások lehettek. E rekonstrukciót a történeti adatok is kiválóan alátámasztják: a dangus, dangaus régi, metatonikusan hangsúlyozott deverbatív főnév (vö. derigti). K. Būga „Die Metatonie im Litauischen und Lettischen” című művében, e metatóniaesetről (deverbatív főnév/: ige —) szólva, az általunk már említett példákat is közli: ddnga, „Deckel der Bachtroges“ Keturvalakiai, dangos, Gen. dangų Ds, „Zwerchfell, Diaphragma“: dasigo 3 praes. frequ. von defigti,,decken“?®, Čia pat K. Būga pažymi:,Hierher gehort auch le. (kurisch) dafiga BGr.,,Ecke“?®, Be abejo, čia priskirtinas ir latvių (kuršių) daridzis „Kranz, aus einem Stiick bestehende Radfelge- “¥. Prūsų kalbos duomenys —acc. sing. dangon 15119, 1554, 1594, 161g, 1635-45, 1673, 1691514 2193, 239413, dangan 169, ir dengifkas gen. sing. f. 231, dengnifkanf acc. pl. f. 229,*® —irgi rodytų lietuvių buvus dangus (ir ddngiskas). 22 Žr. A litván nyelv szótára, II, 174. o. Kár, hogy más esetekben az ilyen hangsúlyozás példái nem kerültek kiemelésre a Szótárban. Íme, nem használták fel a Kazlų Rūdėből származó megbízható gyűjtő által lejegyzett danginis alakot, hanem kétségtelenül újabb danginis alakot közöltek (Lásd ugyanott, 173. o.). 232 A „Lietuvių kalbos žodynas” II. kötetében csak a danga alakot találjuk (171. o.). Valamiért bizalmatlanul tekintettek egy egész, jelentős kiterjedésű terület anyagára, amely a danga hangsúlyozást tanúsítja. 24 Lásd. A litván nyelv szótára, II, 174. o. 235 Lásd: K. Būga, i. m., II, Vilnius, 1959, 397. o. 26 lásd ugyanott 27 lásd E. Fraenkel, Litván etimológiai szótár, Heidelberg—Göttingen, 1955 — 1965, 88. o. 28 lásd A porosz nyelv emlékei, szerkesztette V. Mažiulis, Vilnius, 1966. A számok az oldalakat és a sorokat jelölik. 192 Mindez azt mutatja, hogy M. Daukša A „Postilės“ dąėgus, ddgaus alakjai dangus, dangaus. Ily módon ez talán az egyetlen valódi példa a törzs-főnevek hangsúlyozás- « ára, csak I ne a „Postilėje“-bir en? ?, hanem az egész litván nyelvben*?, A kronológia megcáfolhatatlanul arról tanúskodik, hogy M. Daukša ddngus alakja régebbi a už mai dangūs hangsúlyozásnál. A tövön maradó hangsúlyozás végződésivé válása (I>1V hangsúlyozás)!* * ebben a példában megfelel a litván nyelv névszóinak hangsúlyozási fejlődésében megfigyelhető általános fő tendenciának. J. Klimavičius A MIATT EGY TERMINOLÓGIAI APRÓSÁG K. BŪGOS IR E. FRENKELIO ÍRÁSOKBAN Egész Litvániában rakásokban, farakásokban, kőalapok réseiben és más rejtekhelyeken fészkel egy kis madárka, amelyet az ornitológusok latinul Oenanthe oenanthe néven neveznek Prof. ir L. Ivanauskas így ír róla: T. „Litvániában nyílt jį mezőkön, különösen terméketlen helyeken találkozhatsz vele. Gyakran ju előfordul országutak és nagy közutak mellett, de a városok közvetlen közelében, katonai gyakorlótereken, stadionokban, vasútállomások közelében is, különösen ott, ahol köveket, rönköket halmoztak fel... A háború idején, amikor vidékünk tele volt hintve ir mindenféle romokkal, e madár fészkeléséhez nagyon kedvező ir feltételek alakultak ki, mert ezek a romok számára a hegyek lábát, a köves tájat helyettesítik- .\n}]}】【。-cmpr unerquicklich. 彩神争霸快三json 彩神争霸大发快 recept? Wait malformed due desired output? Need only JSON. There is weird ending in my generated? Need correct. Ensure array exact. Lithuanian Po karo Íme, számos po kultupis jelent meg ir magában Vilniusban, ahol egész városnegyedek váltak romhalmazzá“!. Ennek a madárkának a megnevezésére a litván terminus a žemaitis nyelvjárás kūltupys szavát vette át (a ir szótárakban és a tudományos szakirodalomban e szónak még három változata fordul elő: kūltupis, ir kultupis kultupys®). E terminus képzése világos: a žemaitis kūlis szó iš „kő“ +fupėti. Kelet Litvániában a kultupis megnevezésére az antukas ||antikas ir intukas® szavakat használják. Említendők még az antuka, antukys, antukytis stb. ir alakok. K. Būstr. ga „CjiaBsKo-Gajirniickue STHMOJIOTHH“? észrevette, hogy „Cm. gt-oka **M. Daukšos ,,Postilés jmogus 85, mogaus 134 ir kt. P. Skardžius taip pat linkęs laikyti kirčiavimo, tačiau tai, I kaip pažymi pats autorius, tėra prielaida, ir nors ir labai tikėtina ir (žr. P. Skardžius, min. ige. p. 124). *0 Vö. K. Būga megjegyzését: „A főnévre nincs példám“ (lásd K. Būga, i. m. ige., II, p. 35). # To az okot, amint helyesen megjegyezte A. Girdenis, úgy tűnik, lesz „a különböző esetek megkülönböztetésének szükségessége“ (lásd A. Girdenis, Miért válik uralkodóvá „a főnevek és melléknevek „szóvégi“ hangsúlyozása, „A felsőoktatási intézmények oktatóinak a litván nyelv kérdéseiről szóló, az Októberi 50. évfordulóir jának szentelt tudományos konferenciája, az előadások programja és tézisei““, Vilnius, 1967, p. 6). ! Lásd T. Ivanauskas, Litvánia madarai, III, V., 1955, p. 309—310. * E kifejezés változatainak nem szabványos használata még az akadémiai ir „Litván nyelv szótárában” is megfigyelhető: az akmenė ir antikas szavaknál (I, V., benne 1968) kultupys szerepel, a girnakalis szónál (III, V., 1956) — kultupis, a gudžvirblis szavaknál (III, V., 1956) ir intukas (IV, V., 1957) — kūltupys, a o főszóként kiemelt kūltupis mellett (VI, V., csak a kultupys 1962) kultupis alakok kerülnek hozzáírásra. ir *Még a következő szinonimák említendők: akmenė (az ornitológusok ezen a kifejezésne en a kūltupist értik, de Arenaria interpres), čėkšla, čėkšta, girnakalis, gudžvirblis és minden bizonnyal čekutis. Noha az akadémiai „A litván nyelv szótárában” (II, V., pastaraj1969) am žodžiui nurodoma, kad tai „perkūno oželis“ (Scolopax gallinago), tačiau iliustracinis sakinys tai paneigia: „Oi tu čekūt, čekutčli, ko tu lendi krūsnin“ (Švenčionys). “K. Būga, Rinktiniai raštai, I, V., 1958, p. 472. 13. A lietuvių leksikologijos és leksikografijos 193