Iš baltų kalbų gyvulininkystės terminologijos istorijos

IŠ LIETUVIŲ LEKSIKOLOGIJOS IR LEKSIKOGRAFIJOS LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A balti nyelvek állattenyésztési terminológiájának történetéből* A. SABALIAUSKAS A csorda megnevezései A háziállatok legeltetett csoportjának nincs közös, vagy legalábbis széles körben elterjedt elnevezése az indoeurópai nyelvekben. Az egyes nyelvcsoportoknak többnyire külön elnevezéseik vannak, amelyek szemantikailag különféle módokon keletkeztek; olykor pedig a szorosan rokon nyelvek elnevezései is eltérnek egymástól. A balti nyelveknek sincs közös elnevezésük az állatcsordára. Lit. bandà A litvánban az állatok csoportjának leggyakrabban használt elnevezése a bandà. Ez az állattenyésztési terminológia igen érdekes szava. Jelentései, mondhatni, sajátos módon tükrözik az állattenyésztés történetének különböző szakaszait, és jó szemantikai párhuzamokul szolgálnak más indoeurópai nyelvek hasonló jelentésben használt szavainak eredetmagyarázatához. A litván nyelv akadémiai szótára e szó hét jelentését sorolja fel: 1) állatcsorda, nyáj; 2) a szolgalegény, a gazda fia vagy fiatalabb testvére által elvetett gabona (len); vetés; 3) föld, amelybe bandát vetnek; 4) természetbeni bérkiegészítés, amelyet a szolgalegény kap; 5) régebben a szolgalegénynek fizetett (természetbeni) bér; 6) haszon, vagyon, tulajdon, rész; pénz; 7) nem túl nagy kenyér, cipó (LKŽd., I, 519—20; a szótár I. kötetének második kiadásában a jelentések felosztása kissé eltérő). E jelentéssort tekintve felmerül a gondolat, hogy a litván bandà eredeti jelentése ‘állat, jószág’ lehetett, mert csak így lehetséges a felsorolt jelentések fejlődése. A litván bandà ilyen jelentése a régi litván írásokban is felismerhető, vö.: giwen kaip banda bei neischmintingoses kiaules (1579 m. W₂₁), tauczîamus ir assîamus ir kitai bândai (1599 m. DP 340₃₃), Daug jaunimo kaip banda labai piggei tapo pardûta (Br P, II, 346) és másutt.1 Ebből a jelentésből alakult ki az ‘állatcsorda’, valamint a ‘haszon, pénz, vagyon’ jelentés, az utóbbiból pedig az ‘elvetett gabona’ és az ‘a föld, amelybe ezt a gabonát vetik’ jelentés. E jelentések közül sajátos módon kiemelkedik a ‘cipó’ jelentés. Ezt a jelentést feltehetően a ‘szolgalegénynek természetben adott bérkiegészítés’ jelentésével kell összefüggésbe hozni. Valószínűleg *Vö. a szerző e tárgykörben korábban megjelent munkáit: Названия безрогового скота, „Проблемы индоевропейского языкознания“, Москва, 1964, p. 59—65; Baltų kalbų naminių gyvulių pavadinimai, „Lietuvių kalbotyros klausimai“, X, Vilnius, 1968, p. 101—190. 1 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, Vilnius, 1961, p. 664. 7 A bandà kezdetben nem egyszerűen egy kis cipó volt, hanem a többi juttatás között adott rozscipó vagy kenyércipó. A litván bandà szó írásos hagyománya már régi: ezt a szót már az első litván nyelvemlékek megjelenése előtt feljegyezték. A vagyon jelentésű banda szó már az 1468. évi Kázmér-féle törvénykönyvben is előfordul: „А коли чи паробъкы украдуть што у кого, а (пакъ) у семь листу верху писано, какъ за которую татбу казнити: коли первое украдеть, ино его не вешати, а заплатити бондою его; а не будетъ бонды, ино господарь его за него заплатить, є паробъка сказнити и пробити...“². Ebben az értelemben az első (1529. évi) litván statútumban is szerepel: „Jestli hge parobki kradut’ w okolicy a z licom ich pojmajut’, kotoroje lico budet stojati poltiny hroszej: tohdy majet’ karan byti jako zlodej; a jestliż poltiny lico stojati ne budet’: tohdy majet’ z bondy jeho szkoda placzona byti (=tunc debet solvi damnum ex rebus eius) abo lice wernuti, a z naviazku puhami biti...“³. A litván bandà ’vagyon’ és ’természetbeni bér’ jelentésben más, későbbi, idegen nyelven írt litvániai dokumentumokban is gyakran előfordul⁴. A litván bandà szóból számos más szó is származik, amelyek jelentése szorosan kapcsolódik e szó jelentéseihez: bandýkštis ’a csordához tartozó állat, szarvasmarha’ (a régi írásos emlékekben – M. Mažvydas, J. Bretkūnas, M. Daukša – és a nyelvjárásokban – Akmenė, Barstyčiai, Betygala – egyaránt előfordul; LKŽd., I(2), 640), bandystis (az 1787-ben kiadott „Žiwate” című műben: LKŽd., I(2), 641), bandinga ’vemhes’ (LKŽd., I(2), 640), bandaūti ’szolgálni (marhát legeltetni)’ (LKŽd., I(2), 639), bandinė ’a csorda elhelyezésére szolgáló karám; a gazdaságtól távolabb fekvő legelő; a pásztorok pünkösdi mulatsága; összejövetelek’ (LKŽd., I(2), 640), bandininkas ’csorda, szarvasmarha istállója’ (LKŽd., I(2), 640), bandininkas ’a csorda pásztora, gulyás; a gazda szolgája’ (LKŽd., I(2), 640), bandišius ’pásztor’ (LKŽd., I(2), 641), bandiskas ’a csordára jellemző, állatias’ (LKŽd., I(2), 641), bandótis ’csordát vetni; hasznot húzni valamiből’ (LKŽd., I(2), 642), bandúotis ’a vetésből hasznot húzni, a csordából hasznot húzni’ (LKŽd., I(2), 643), bandìnis ’saját’ (LKŽd., I(2), 641), liúosbandė ’az istállóban meg nem kötött fiatal szarvasmarhák, szabadon tartott marhák’ (LKŽd., VII, 620). Az itt említett szavak közül jelentésében látszólag valamelyest eltávolodott a többitől a bandìnis ’saját’ (Dusetosban használatos). A ’saját’ jelentés feltehetőleg a ’bandinis, azaz a csordában elvetett’ jelentésből alakult ki; vö. Gaspadarnus linus pabai̇gėm braukt, liko tik bandiniai (Dusetos). A bandinių linų, rozsvetések mellett megjelent a bandinis puodas, bandinis botagas ’bandinis fazék, bandinis ostor’ stb. kifejezés is. A litván bandà bizonyos jelentéseiben a szomszédos nyelvekbe is átkerült (nemcsak az írott nyelvekbe, hanem a beszélt nyelvhasználatba is). A lett bānda ’a gazda által béreként a szolgának juttatott földdarab vagy az arra vetett termény; mellékfoglalkozás, mellékjövedelem; nyereség, üzlet, profit’, a bānds (EM, I, 261–2; EH, I, 204) a lett népdalokban használatos, előfordul néhány ² K. Jablonskis, Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje, I, Kaunas, 1941, p. 15. ³ K. Jablonskis, Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje, I, 15–17. o.; J. Jurginis, Baudžiavos įsigalėjimas Lietuvoje, Vilnius, 1962, 135–136. o. ⁴ K. Jablonskis, Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje, I, 307–308., 330., 337–341. o. 8 amelyekben és más nyelvemlékekben, valamint nyelvjárásokban⁵. A lett nyelvbe a szó bañda esetenként a kurókon keresztül is bekerülhetett. Mivel azonban a kur nyelv maradványai között e szó jelentősebb nyomai nem találhatók (hacsak nem kapcsoljuk hozzá a Bandowe6 helynevet), célszerűbb a lett bañda szót litvánizmusnak tekinteni. Végül az is lehetséges, hogy a lettek egy része a litvánok, más része pedig a kurók révén ismerhette meg ezt a szót. A lett nyelvben több olyan szó is van, amely elválaszthatatlan a lett bañda szótól; vö. lett bañdnieks ‘ein Knecht, dem der Wirt ein Stück Land als Lohn abgegeben hat’, bañdenieks, nőnemű bandniece, bañduoties ‘für sich arbeiten, durch Nebenverdienst erwerben’ (EM, I, 262), bándāties ‘sich mit dem Besäen der Lohnfelder (bandas) betätigen’, bandžuot ‘Nahrung, Nebenverdienst zu erlangen suchen’, bandžēris ‘wer seine bandas zu vertrinken pflegt’ (EH, I, 204). A lett bañda a lett helynévanyagban is meglehetősen határozott nyomokat hagyott; vö. Bañdas-kalns, Bañdas-plava, Bañdu-purvs, Bandu lauks, Bandu-sils, Bandulauks, Bañdaiņis, Bañdene, Bañdenes, Bañdenīcas, Bañdenieki, Bañdnieki, Bañdenieku-vējsudmalas, Bañdēņi7. Lettországban vannak olyan helynevek, amelyek talán arra utalnak, hogy a letteknek valaha saját, a litván bandà szóval fonetikailag pontosan egyező *buoda vagy *buode alakjuk is volt. Ilyen helynevek a lett Buōdes, Buōdel-purvs, Buōdīte, Buōdnieki. Egyébként ezeket a szavakat általában a lett buōde ‘die Bude’ (< középalnémet bōde), buōdnieks ‘der Kaufmann, der Krämer’ szavakkal hozzák összefüggésbe, de esetenként megőrizhették a régi lett *buoda vagy *buode alakot is, amely a litván bandą megfelelője8. A litván bandà különféle jelentésekben a belarusz nyelvben is használatos; vö. belarusz бонда ‘lepény, kifli, zsemle; kenyér, cipó; lakodalmi ajándék (amit a rokonoknak vagy ismerősöknek visznek, miután levágtak egy állatot)’⁹. Egyes belarusz nyelvjárásokban (a Breszt környéki területen, a Kobryn, Ivacevicsi és Luniniec közötti háromszögben) a бонда szó ‘a menyasszonynak hozományként adott tehenek’ jelentésben használatos. Ezzel a jelentéssel a szót a szomszédos ukrán nyelvjárásokban is használják¹⁰. A porosz nyelvű szövegekben nem találjuk a litván bandą megfelelőjét. Néhány porosz hely- és személynév azonban arra utal, hogy e szó létezhetett ebben a nyelvben is; vö. a Bandadis, Bandeynen, Bandeln, Banduken11 helyneveket, valamint a Bandeyke, Bandiko, Banduke, Bandupe, Bandush12 személyneveket. A porosz nyelvemlékekben egy másik szó is előfordul, amelyet valószínűleg e gyökér balti eredetű, állatot vagy állatcsordát jelölő nevével kell összefüggésbe hozni: porosz nienbon-den ‘haszontalanul (=unnützlich)’ (a II. katekizmus szava), ni enbāndan ‘hiába (=vergeblich)’ (a III. katekizmus szava)¹³. A porosz szövegkörnyezet arra utalna, hogy a szó szerinti porosz ⁵ K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 665; E. Fraenkel, Et. Wb., 34; V. Urbutis, LKK, VI, p. 297. ⁶ K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 168. ⁷ J. Endzelīns, Latvijas PSR vietvārdi, I, 1, Rīgā, 1956, p. 84. ⁸ J. Endzelīns, ten pat, p. 152–153. ⁹ K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 665; V. Urbutis, Baltistica, V(1), p. 50–51. ¹⁰ Д. С. ТеленТЮК, Диалектологічний бюлетень, вип. IV, Київ, 1953, p. 58–59; А. П. Непокупний, Мовознавство, 1968, 6, p. 35. ¹¹ G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen, Berlin und Leipzig, 1922, p. 16. ¹² R. Trautmann, Die altpreussischen Personennamen, Göttingen, 1925, p. 16, 17. ¹³ R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, Göttingen, 1910, p. 11, 23; Prūsų kalbos paminklai, parengė V. Mažiulis, Vilnius, 1966, p. 101, 139. 9 ni enbāndan jelentése lehetne „nem haszonra”, vö. Tou ni tur sten emmen twayse deywas nienbandan westwey (= Du solt den namen Gottes nicht unnützlich führen); Tou turri stan Emnan twaisei Deiwas ni enbāndan westwei (= Du solt den Namen des Herren deines Gottes nicht vergeblich führen). A porosz szó ilyen etimológiáját számos kutató elfogadja14; a szemantikához vö. lit. nauda, lett naūda ‘pénz’: óizlandi naut ‘jószág’, óangol neat ‘marha, állat’15. A lit. bandà továbbá az indoeurópai *bhendh- ‘kötni’ gyök szavaival hozható kapcsolatba; vö. szanszkrit bad-hnāti ‘köt’, avesztai bandayai-ti, szanszkrit bāndhuḥ ‘rokon’, gót bindan ‘kötni’, görög πεῖσμα ‘kötél’, lit. bendras és mások16. A lit. bandà jelentése mintha eltérne e rokon indoeurópai nyelvek szavainak jelentésétől. A lit. bandà eredeti jelentése valószínűleg ‘megkötött vagy karámban tartott („megkötözött”) állatok’ lehetett. A lit. bandà e csoport szavaival való hangtani összekapcsolása kétségtelen, a szemantika azonban némi kételyre ad okot, mivel nincsenek történeti adatok az állatok ilyen legeltetési módjáról. Az indoeurópai *bhendh- gyök szavaihoz (vö. görög φάτνη ‘jászol’, kelta berne ‘kocsikosár’) igen közel áll az állatok számára készült karám jelentése. Így a lit. bandà eredeti jelentése ‘állatok karámja (a szabadban vagy a legelőn)’ lehetett, és ebből alakulhatott ki az ‘állatcsorda’ jelentés is. Hasonló jelentésváltozást látunk a lit. gardas ‘karám a szabadban vagy a legelőn’ szó esetében, amelyet régi írásainkban – amint látni fogjuk – ‘állatcsorda’ jelentésben használnak. A lit. bandà eredeti jelentése másképpen is magyarázható: a szó jelenthette ‘a közös, együtt tartott állatokat’. Ezt a feltevést az indoeurópai *bhendh- gyök szavainak jelentése sem cáfolná. Emellett a lit. bandà eredeti jelentésének ilyen magyarázatát részben a litván kaimenė ‘csorda’ szó eredete is alátámasztaná. A lit. bandà eredetét másképpen próbálta magyarázni J. Endzelynas. A balti *bandā alakot a lit. bandyti ‘próbálni, kísérletezni’ és a porosz perbanda ‘kipróbált’ szóval kapcsolta össze, szemantikai párhuzamként pedig a gót kiusan ‘vizsgálni, kipróbálni’, a görög γεύσθαι ‘megkóstolni, megpróbálni, enni’ és a latin gustāre ‘megízlelni, élvezni’ szavakat említette17. B. Jėger, egyetértve J. Endzelynas gondolatával, a lit. bandà szót továbbá az indoeurópai *bhen- ‘ütni, megsebesíteni’ gyökkel kapcsolja össze. B. Jėger szerint a lit. bandà jelentései ebből a következőképpen fejlődtek ki: ‘ütni’ (lett beride ‘hóhér’, beñdēt ‘gyötörni, kegyetlenül bánni valakivel’) > ‘próbálni’ (porosz perbanda ‘kipróbált’, lit. bandyti) > ‘megkóstolni’ (lit. bandyti, lett bandas dzīt). Az ‘ütni’ jelentésből B. Jėger szerint közvetlenül kialakulhatott a ‘földdarab’ jelentés (lit. bandà, lett bānda) (*„kivágott földdarab”), a ‘földdarab (amelyet bérként adtak)’ jelentésből pedig kialakulhatott a ‘haszon’ jelentés (porosz ni enbāndan, lit. bandà, lett bānda); a ‘haszon’ jelentésből a *‘haszonállat’ közvetítésével fejlődött ki a ‘csorda’ jelentés (lit. bandà)18. 14 R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 384; K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 665; J. Endzelīns, Senprūšu valoda, Rīga, 1943, p. 215; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 34. 15 J. Pokorny, Et. Wb., p. 768. 16 J. Pokorny, Et. Wb., p. 127; M. Mayrhofer, Et. Wb., II, p. 406; úgy tűnik, elsőként Grynberger (Grienberger) magyarázta így a lit. bandà eredetét; Sbb. Wien Nr. 142, VIII (1900), p. 43, vö. B. Jėgers, KZ, 80, p. 125. 17 EM, I, p. 262; Izglītības Ministrijas Mēnešraksts, 1921, Nr. 2, p. 194–195 (pasirašyta Pēteris Liepiņš, plg. J. Endzelyno darbų bibliografiją, Rakstu krājums…, Rīgā, 1959, p. 672). 18 B. Jėgers, KZ, 80, p. 128–129. 10 B. Jėger magyarázatát nehéz hihetőnek tartanunk. Először is nagyon tisztázatlan a lett bēnde és az indoeurópai *bhen- ‘schlagen’ viszonya: a lett bēnde valószínűleg valamiféle kölcsönszó. Sokkal hihetőbb azonban az ellenkező irányú szemantikai fejlődés: ‘állat’ > ‘haszon’ > ‘föld’. Litván nyáj A litván kaimenė ‘jószágcsorda; nyáj’ (LKŽd., V, 55) mind az irodalmi nyelvben, mind a nyelvjárásokban meglehetősen széles körben használt szó. Leginkább a nyugati aukštait nyelvjárásokban használatos. Ez a szó az egykori Kelet-Poroszország litván nyelvjárásaiban is igen elterjedt volt. A kaimenė szót a régi litván nyelvemlékekben is megtaláljuk, főként azokban, amelyek szerzői kapcsolatban állnak az említett nyelvjárásokkal – J. Bretkūnas bibliafordításában, M. Daukša Postilájában, az 1653-ban Kėdainiaiban kiadott evangéliumokban, valamint S. Bitner bibliafordításában. A kaimenė forma mellett a nyelvjárásokban a kaiminė forma is használatos (Kapsukas, Bartininkai). A litván nyelvjárásokban a kaimenė, kaiminė szavak használati területe láthatólag csaknem egybeesik a kaimas (Kalvarija, Kapsukas, Kazlų Rūda, Šakiai, Vilkaviškis), a kaima (Eržvilkas, Jurbarkas, Raseiniai, Vilkija) és a kaimė (Dotnuva, Gudžiūnai, Kėdainiai, Krekenava) szavak használati területével¹⁹. A litván kaiminė eredete nem kétséges: a litván kaimas szóval kell összefüggésbe hozni20. A litván kaimenė eredeti jelentése valószínűleg ‘a falu jószága, a falu közösen legeltetett jószága’ volt. A litván kaimenė földrajzi elterjedése magában a litván nyelvben, valamint az, hogy a szó nyomai más balti nyelvekben hiányoznak, arra utal, hogy viszonylag új keletű szó. A litván kaiminė szóval kapcsolatba kell hozni A. Juškos által feljegyzett kaimina ‘halom, csoport’ szót is (Tarp kaiminos vaikų augau, LKŽd., V, 55). Lit. guotas A litván nyelvben az „állatcsorda” jelentésben a guotas szó is használatos: „csorda, csoport, falka; fák, gombák, bokrok vagy gabonafélék kisebb csoportja; csomó” (LKŽd., III, 740). A guotas alak mellett a litván nyelv akadémiai szótára a guotas bei guostas alakokat is rögzíti: „csomó, guotas” (LKŽd., III, 739). A guotas szót főként Litvánia déli részén használják (Alytus, Aukštadvaris, Birštonas, Daukšiai, Leipalingis, Liškiava, Rumiškės). A régi litván nyelvemlékekben is jól adatolt: megtalálható J. Bretkūnas Postillájában, M. Daukša Postillájában, B. Vilentas Enchiridionjában, S. Bitner bibliafordításában, az 1653-as Knyga Nobažnystėben és másutt. K. Būga a lit. guotas szót a régi indoeurópai szarvasmarha-elnevezéssel hozza kapcsolatba (vö. lett guovs ‘tehén’, szanszkrit gāuh ‘szarvasmarha’, ófelnémet chuo ‘tehén’ stb.), és úgy magyarázza, hogy a szó eredeti jelentése ‘tehéncsorda, tehénállomány’ volt²¹. 19 E. Grinaveckienė által készített kéziratos térképet használtuk (Litván SZSZK Tudományos Akadémiája, Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet). E. Fraenkel, Et. Wb., p. 251; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba. Vilnius, 1941, p. 236.20 21 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, Vilnius, 1959, p. 353. 11 E. Frenkel a lit. guõtas szót nem közvetlenül az indoeurópai szarvasmarha-elnevezéssel, hanem e tő görög szavaival, a βόσκειν ‘legeltetni’, βοτήρ ‘pásztor’, βοτόν ‘szarvasmarha’ alakokkal hozza kapcsolatba22. Ezzel az eljárással azonban aligha nyerünk bármit is; úgy véljük, K. Būga magyarázata valószínűbb, különösen azért, mert a balti nyelvek megőrizték a régi indoeurópai szarvasmarha-elnevezést (vö. lett guovs). K. Būga magyarázatát elfogadva a lit. guõtas szó legvalószínűbben az indoeurópai *gūō(u)-to-m ‘szarvasmarhacsorda’ alakra vezethető vissza; ez az előalak közvetlenül az indoeurópai *gōu- ‘szarvasmarha’ alakhoz kapcsolható23. Nagyon összetett kérdés a lit. guõtas kapcsolata a lit. gaujà ‘halom, csoport, falka; tömeg, csapat; nagy szám’ (LKŽd., III, 168), gõveda ‘falka, csorda, tömeg, csapat’, gõveda, goveda, govena, govežda, gõvija, govija alakokkal (vö. ugyanitt a Góvija nevű tanyát), valamint a gova, gõvada alakokkal (LKŽd., III, 487). A lit. gova természetesen a lit. gõvada alakból keletkezett. Egészen hasonló jelenséget találunk egy belarusz nyelvjárásban is, ahol a belarusz гаўяда ‘állatcsorda’ alakból létrejött a гаўя forma (Staryja Darogi, Sluck és Babruisk között)24. Egyes kutatók a lit. gõveda alakot, és vele együtt természetesen e szó más változatait is szláv jövevényszónak tartják; véleményük szerint a lit. gõveda ‘falka, csorda, tömeg, csapat’ a lengyel gawiedź alakból ered25. K. Būga26 azonban, valamint nyomában P. Skardžius27, E. Frenkel28 és F. Slavskis29 a lit. gõveda alakot litván eredetűnek tartja, és a lit. gaujà szóval kapcsolja össze. Nehéz eldönteni, hogy a lit. gõveda jövevényszó-e vagy öröklött szó. Például a govezda forma (F. Kuršaitis szótárában adatolt, de Kuršaitis maga nem ismerte) mintha arra utalna, hogy lengyel jövevényszóról van szó, de akkor nagyon nehéz volna megmagyarázni a gõvija, govena, gova alakok létrejöttét. Ezért talán mind a gõveda szót, mind a govija alakot és további változatait öröklött szavaknak kellene tekinteni, a govezda alakot pedig lengyel jövevényszónak, vagy olyannak, amely a lengyel gawiedź hatására a lit. gõveda alakból módosult. E szavaknak a lit. guõtas szóval való kapcsolata erősen hipotetikus, de mindazonáltal lehetséges30. Ha ez a kapcsolat helytálló, akkor mind a lit. gaujà, mind a gõveda eredeti jelentése ‘szarvasmarhacsorda’ lehetett. Liet. kėltuva A litván kėltuva alapjelentése ‘marha, jószág’, ez a szó (egyes számú alakja) azonban meglehetősen széles körben használatos ‘marhacsorda, nyáj’ jelentésben is. Ebben a jelentésben a litván kėltuva az élő nyelvhasználatban Litvánia legkeletibb részén (Adutiškis, Dysna, Tverečius), valamint a Belarusz területén található litván nyelvszigeteken használatos. A szó említett jelentésben régi írásos emlékeinkben is előfordul (M. Mažvydas, J. Bretkūnas). Vö.: „...Jobui kialtuwa atymta“, Mž, 433. 22 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 177. 23 J. Pokorny, Et. Wb., p. 483. 24 Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, Мінск, 1963, zemėlapis Nr. 293. 25 LKŽd., III, p. 487; J. Otrębski, LP, 4, p. 39; J. Otręmbskis szerint a litván gaujà a litván govijà szóból származhatott. 26 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, sudarė Z. Zinkevičius, Vilnius, 1958, p. 328. 27 P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 82, 231. 28 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 140. 29 F. Slawski, Sl. et., I, p. 262. 30 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 867; J. Pokorny, Et. Wb., p. 483. 12 „…és közel hozzám légy, te és gyermekeid, … kicsiny és nagy marhád (leír-va: keltuwa“, BrB 1 Moz 45, 10 (LKŽd., V, 551). A litván kėltuva összefüggésbe hozható a litván kėlti igével31. Litván pėkus, porosz pecku „Állatcsorda” jelentésben a litván pėkus szó is használatos; eredeti jelentése – akárcsak a kėltuva szóé – ‘szarvasmarha, állat’ volt. A ‘állatcsorda’ jelentésű pėkus szót régi írásainkban nagyon gyakran használják (M. Mažvydas, J. Bretkūnas, M. Daukša, S. Chilinskis). Néha egyszerűen a banda, kėltuva ‘állatcsorda’ szinonimájaként szerepel. Vö.: „…nagy gazdagsága volt a nyájban (Banda), BrB 1 Moz 13, 2.” „…elvezette a nyájához (a margón: a csordához)”, BrB 1 Moz 18, 7. „…sok pėkus-a volt”, BrP, II, 194. „…a pásztorok legeltetik a pėkus-t”, Mž, 193. „…az ő pėkus-a hétezer juh volt”, Ch Job I 3. Hasonlóképpen használatos a litván pėkus K. Širvydas szótárának 1642-es kiadásában is: „Bydle, bydło, skot. Pecus, udis, et pecus, oris. Pekus, kieltuwą”. „Bydlecy. Pecuarius, Pecorinus. Pekaus, kieltuwu” (Dic., 26). „Nápáść bydło, Pascerebene. Prigánit, pripenet peku” (Dic., 192). „Pasę bydło, Pasco, bubulcitor, feruo pecudes. Ganau peku” (Dic., 286). A mai litván nyelvben a pėkus szó ‘állatcsorda’ jelentésben csak a Zietela nyelvjárásban van adatolva. A porosz III. katekizmus példái arra utalnak, hogy a porosz nyelvben is a pecku szó (egyes számú alanyeset) ‘állatcsorda’ jelentésben volt használatos: „…Ruhák és cipők, étel és ital, ház és udvar, feleség és gyermek, szántóföld és jószág, valamint minden jó… …Továbbá ruhák és cipők, étel és ital, ház és udvar, feleség és gyermek, szántóföld és jószág, valamint minden jószág… Minden, ami az ember megélhetéséhez szükséges, amennyire az szükséges: étel, ital, ruhák, cipők, ház, udvar, szántóföld, jószág, pénz… Minden, ami a megélhetéshez és a szükségletekhez tartozik: étel, ital, ruhák, cipők, ház, udvar, szántóföld, jószág, pénz… …aki minden embernek kenyeret ad, aki az ő jószágának eledelt ad… …Aki minden testnek táplálékot ad, aki a jószágnak megadja a takarmányát…“32 A lett nyelvben nincs a litván pėkus, a porosz pecku megfelelője. A litván pėkus eredetéről kétféle vélemény létezik: egyesek ezt a szót régi germán jövevényszónak, mások régi balti szónak tartják. Ez utóbbi vélemény tűnik elfogadhatóbbnak33. Lit. gyvuliai, gyvīs stb. A litván nyelvben az „állatcsorda” jelentésében a többes számú gyvulys gyvuliai alakot is használják; vö. még az alábbi alakokat: gyvolis, gyvulis, gyvuolis (LKŽd., III, 383, 384, 385, 387)34. 31 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 238; A. Sabaliauskas, LKK, X, p. 136–137. 32 R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 28, 29, 36, 37, 52, 53; Prūsų kalbos paminklai, p. 152, 153, 164, 165, 196, 197. 33 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 564–565; A. Sabaliauskas, LKK, X, p. 136. 34 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 122–123. 13 A litván nyelv délkeleti nyelvjárásaiban az „állatcsorda” jelentésében e tő egy másik szavát, a gyvīst is használják; vö.: Pro kur varo gyvį, varykla vadinas (Lazūnai): Visi dudena, kad jo vaikas jau gyvį gano (Dieveniškės); LKŽd., III, 383. Az „élő dolog, élőlény” és más hasonló jelentésekben a gyvīs szó a litván nyelv különféle nyelvjárásaiban és régi írott emlékeiben széles körben használatos, az „állatcsorda” jelentésében azonban csak az említett nyelvjárásokban jegyezték fel. E tő (indoeurópai *gṷi-, litván gy-, szláv ži-) „állatcsorda” jelentésű megnevezéseit a szláv nyelvekben is megtaláljuk: belarusz жывёла, жывина, lengyel żywina, żywizna, żywioła, óorosz животина, szerb живо, szlovén živina³⁵. Világos, hogy mind a litvánban, mind az egyes szláv nyelvekben teljesen önállóan is kialakulhatott e tő szavainak ilyen jelentése (vö. szerbhorvát живина ’házi szárnyasok’, ukrán живина), egyes esetekben azonban kölcsönzés is történhetett; például a belarusz жывина, amely a belarusz nyelvjárási atlasz adatai szerint csak a Grodno környéki nyelvjárásokban használatos szélesebb körben, kétségkívül lengyel jövevényszó. Különösen érdekes jelenség az -l- képzőszerű elemet tartalmazó megnevezések előfordulása: ezek teljesen összefüggő nyelvföldrajzi területet alkotnak, amely magában foglalja a litván nyelvet, szinte az összes belarusz nyelvjárást, valamint a lengyel nyelvnek a litván nyelvterülettel közvetlenül érintkező nyelvjárásait³⁶. A litván gyvulys, gyvuliai gyakoribb használata arra utal, hogy a belarusz жывёла és a lengyel żywioła a litván nyelv hatására jöhetett létre. A Dieveniškės és Lazūnai környékén az „állatcsorda” jelentésében használt gyvīs feltehetőleg nem e nyelvjárások valamiféle új szóalkotása, hanem a litván gyvis régi használatának maradványa, mivel ez a szó a régi írott emlékekben meglehetősen széles körben fordul elő ’állat’ jelentésben; vö.: Avis yra romus, … nekaltas gyvis DP 209: Ta ranka penį visus gyvius, kiekvienam tikrą penukšlą duodama SP I 242; Anoji kančia, ir nebylius gyvius galėtų pajudint galėjimop DP 176; Gyvis, išėjęs išg girų, staugimu, kaukimu, baubimu teip baisus bus DP 7 (LKŽd., III, 383). A gyvis szó egyes számú alakjának az „állatcsorda” jelentésében való használatához vö. a litván kėltuva és pėkus használatát. Sem a porosz, sem a lett nyelvben nem találunk az indoeurópai *gṷi- tőből származó szavakat „állatcsorda” jelentésben. A lettben ugyan találunk dzīvnieks ’ein lebendes Wesen, ein Tier’, dzīvuonis, dzīvīte ’ein Haustier’ szavakat (EM, I, 560), ezek azonban úgy tűnik, meglehetősen új keletűek, és semmi jele annak, hogy az „állatcsorda” jelentésében használnák őket. A lett nyelvjárásokban előfordul az indoeurópai *gṷi tőből származó háziállat-megnevezés: živats ’ein Tier; ein Haustier’, „sīkluops“ (ein Schaf, Schwein)’. Ez azonban orosz jövevényszó (EM, IV, 814). Lat. luopi A litván gyvulys jelentésében és használatában nagyjából megfelel a lett luōps szónak. E szó többes számú alakja, a luōpi, a lett nyelvben ‘állatcsorda’ jelentésben is használatos, vö. Laid luopus ārā!; Jādzen luopi ganųos; Luopus ganīt (EM, II, 528). A lett luōps a balti és a szláv nyelvekben teljesen elszigetelt szó, amelyet valószínűleg az albán lopē ‘tehén’ szóval kell összekapcsolni³⁷. 35 O. N. Trubacsov, A háziállatok elnevezéseinek eredete a szláv nyelvekben, Moszkva, 1960, 100. o.; Dialektalglatāni atlas беларускай мовы, 293. térkép. 36 O. N. Trubacsov, A háziállatok elnevezéseinek eredete a szláv nyelvekben, 100–101. o. 37 J. Pokorny, Et. Wb., p. 654; A. Sabaliauskas, LKK, X, p. 137. 14 Lat. bars Az ‘állatcsorda’ jelentésben a lett nyelvben igen elterjedt a bars szó; használatos e szó kicsinyítő alakja, a bariņš, valamint a luõpu bars, luõpu bariņš összetételek is. A bars szó a lett nyelvben különféle jelentésekben használatos. K. Miülenbach szótára hat jelentést sorol fel (valójában még többet is meg lehetne különböztetni): 1) die Schwade; 2) ein bestimmter Strich Feldes bei der Flachsraufe; 3) die Mast; 4) der Haufe, die Menge, die Schar, Herde, 5) die Sandmassen in der Flussmündungen, die das Fahrwasser seichter machen; 6) atberi (a takarmányrészt hozzáadva beriemnek, barunak, gyakrabban atberiemnek nevezik; vö. atberes ‘a községi magtárból kölcsönvett gabona visszaadása; az a gabona, amelyet visszaadáskor mintegy kamatként többletként adnak át’) (EM, I, 150, 264–5). A litvánban a lett bars szónak megfelelő bãras szó szintén hasonló jelentésekben használatos: ‘a munka során (aratáskor, lenkitépéskor, kaszáláskor) egy menetben elfoglalt földsáv; embercsoport (ebben a jelentésben csak S. Gimžausko (Linkmenys) írásaiban és A. Juška szótárában fordul elő)’ (LKŽd., I(2) 651–2). A mai litvánban a bãras szó újabban igen elterjedt ‘valamely tevékenységi terület, körzet’ jelentésben. Amint látjuk, a litván bãras, különösen pedig a lett bars jelentése meglehetősen változatos. Ez indította J. Endzelynt arra a feltevésre, hogy a lett bars többféle eredetű. A lett bars 1–3. jelentését a középír berraim ‘olló’, az avesztai tiži-bāra ‘éles élű’, a latin ferīre ‘vág, üt’, forus ‘ágyás körüli járás’, az ófelnémet bara ‘bekerített föld’, az orosz забор ‘kerítés’, a görög φόρος ‘földdarab, barázda’ szavakkal vélte összekapcsolhatónak. A 4–5. jelentésű lett bars szót J. Endzelynas az indoeurópai *bher- ‘visz, hord’ gyökkel kapcsolta össze; a lett bars szót pedig csak a hatodik jelentésben hozta kapcsolatba a lett bērt és a litván berti igékkel, egyetértve abban, hogy talán a lett bars negyedik jelentése is összefügghet ezekkel az igékkel38. J. Endzelynas azonban aligha járt helyes úton, amikor a lett bars szót akár három különböző eredetűnek vélte. Véleményünk szerint mind a litván bãras, mind a lett bars minden jelentése megmagyarázható, ha ezeket a szavakat a litván berti és a lett bērt igékkel kapcsoljuk össze. A litván bãras és a lett bars eredetét már A. Leskien is így magyarázta39. A. Leskien magyarázatát a későbbi kutatók többsége elfogadta. K. Būga szerint „bãras akkora földterület, amekkorát vetés közben egyetlen nekifutással be lehet szórni40”; ugyanezen a véleményen volt P. Skardžius41, E. Frenkelis42 és J. Otręmbski43 is. J. Endzelynt ettől az etimológiától feltehetően főként az a tény tartotta vissza, hogy a balti nyelvekben a ‘bevetett földterület’ jelentésére egy másik régi szó is használatos: a litván biržė, a lett birze, amelyet az óegyházi szláv brazda ‘barázda’, az orosz борозда és a lengyel brózda44 szóval hoznak kapcsolatba (az igazat megvallva, ez az etimológia meglehetősen kétségesnek tűnik). E szavak (litván biržė, litván bãras) eredeti jelentése azonban eltérő lehetett — hasonlóvá válásuk a későbbi fejlődés eredménye. 38 EM, I, p. 265. 39 A. Leskien, Der Ablaut der Wurzelsilben im Litauischen, Leipzig, 1884, p. 321; Bildung der Nomina im Litauischen, Leipzig, 1891, p. 167 (pastarajame veikale teigia kiek abejodamas). K. Būga, Válogatott írások, II, p. 294.40 P. Skardžius, A litván nyelv szóalkotása, p. 26.41 42 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 34–35. 43 J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, II, Warszawa, 1965, p. 33. 44 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 44–45; EM, I, p. 299. 15 A „jószágcsapat” jelentés aligha kapcsolható közvetlenül a bérti igéhez, ám ehhez az igéhez általában a „sokaság”, „csoport” jelentések kapcsolhatók (vö. A hárságak rügyekkel vannak behintve; Az ég tiszta volt, ragyogó csillagokkal volt behintve, LKŽd., I(2), 773; lett biru birām ’csapatostul’, birum birumiem, EM, I, 298). A „sokaság”, „csoport” jelentésből könnyen kialakul a „jószágcsapat, nyáj” jelentés is; vö. lit. guõtas ’nyáj – csoport’, lit. kaĩmenė ’nyáj – csoport’, lit. gyvìs ’nyáj – sokaság’ stb. Mint említettük, J. Endzelīns a lett bars 4–5. jelentését az indoeurópai *bher- ’tragen’ szógyökkel kapcsolta össze. A litván bérti és a lett bērt igét is a fent említett indoeurópai szógyökkel hozzák kapcsolatba. Igaz, J. Endzelīns mintha kissé kételkedett volna ebben az összefüggésben, megjegyezve, hogy K. Būga, J. Mikola, A. Brückner és R. Trautmann a litván bérti, lett bērt igét az indoeurópai *bher ’tragen’ szógyökkel „ohne sich über die Entwickelung der Bedeutung zu äussern”45 kapcsolták össze. Úgy véljük, a litván bérti igét az indoeurópai *bher- szógyökhöz közelíthetik az ige olyan jelentései, mint „szétszóródik (állatról)”, „ellik, szül”; vö. Szétszéledt a disznó; Ha őrzöd a disznót, amíg megellik, kapsz egy malacot LKŽd., I(2), 773, 847. Ezek a jelentések azonban lehetnek a litván nyelv újabb fejleményei is; vö. a griūti, irti igék hasonló jelentéseit. Lett ganeklis és társai A lett nyelvben találunk néhány, a ganīt igéből (lit. ganýti) származó, ’jószágcsapat’ jelentésű elnevezést: ganeklis (vīrs ganekli aizdzen mājā), ganekles (a szó megtalálható a Glück-féle bibliafordításban [1689]), ganība (uz mūsu ganībām vesela ganība luopu), ganīkla (šur un tur luopu ganīklas ganās), ganāmais (būs viens gans, viens ganāmais), ganāmie (EM, I, 599, 600; EH, I, 382). J. Žemaitė írásaiban ’jószágcsapat’ jelentésben megtalálható a gãniava szó (Ilyen gãniava-nyi jószágot nem lehet azokon a legelőkön legeltetni, LKŽd., III, 102). A gãniava azonban itt aligha élőnyelvi adat; inkább a Žemaitė szülőföldjén használt gõniava szóból félreértés következtében keletkezett alak (valószínűleg Žemaitė írásainak szerkesztői alkották). Litván gõniava, gonà és társai A litván nyelvjárásokban olyan ’jószágcsapat’ jelentésű elnevezéseket találunk, amelyeket a ginti ’a nyájat a legelőre hajtani, terelni’ igével kell összefüggésbe hozni: gõniava ’nyáj, csapat, sokaság’, gonà ’csoport, sokaság’ (Karvanyáját hajtja a pásztor J. Mostanában még nem láttam ekkora állatcsapatot Als.), gõna, gõnas, gõnė (Ekkora disznócsapat valamit csak megenne Kair.), gonìa (Nyisd ki az istállót, hazahoztam a nyájat Vlk.), gonyčia (LKŽd., III, 482)46. Lit. gárdas „Állatcsorda” jelentésben ez a szó csak régi írásainkban fordul elő — így használja J. Bretkūnas, M. Daukša, S. Chilinskis és mások. Vö.: „...és lesz egy pásztor, és egy karám“, BrP, II, 209. „...jó pásztor, aki vállára veszi elveszett juhocskáját, hogy saját karámjába fogadja“, DP, 174. „...és összeterelte oda az összes karámot“, Ch 1 Moz 29,3. 45 EM, I, p. 292. 46 P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 47. 16 „...összetereli az összes karámot“, Ch 1 Moz 29, 8. „...és elmentek testvérei, hogy apjuk nyáját legeltessék“, Ch 1 Moz 37, 12. „...ki legelteti a nyájat, és nem eszik a nyáj tejéből? Bt 1 Pv K 9,7 (vö. uo. LKŽd., III, 120). A litván nyelvben a gardas szó, mint tudjuk, bizonyos körülkerített terület jelentésében használatos („az istálló elkerített része”, „kerítés a mezőn vagy a legelőn”, „deszkából összeácsolt láda sertések szállítására”, LKŽd., III, 120). Ez utóbbi, azaz a körülkerített terület jelentése kétségkívül régebbi. Az „állatcsorda” jelentés feltehetőleg „a mezőn vagy a legelőn lévő kerítés” jelentésből alakult ki. A litván gardas összefügg az óegyházi szláv gradъ „vár, város, kert”, az orosz город „város”, a szanszkrit grháḥ „ház”, a gót gards, a gót garda „karám”, az albán garth „sövény” stb. szavakkal.47 A litván gardas megfelelője a lett nyelvben is megtalálható, vö. lett gards „ein Verschlag am oder im Stalle” (J. Janševskis írásaiban adatolva). J. Endzelīns ezt a lett szót litván jövevényszónak tartja (Anscheinend aus li. gãrdas dass., wenn wirklich mit kurzem a; vgl. gārds 1, EH, I, 384). Véleményünk szerint a lett gārds „ein Verschlag fürs Mastvieh, namentlich für Schweine” szót is litván jövevényszónak kell tekinteni (EM, I, 618; EH, I, 390). K. Mühlenbach szótárának és kiegészítéseinek anyaga alapján ugyanis ez a szó szinte kizárólag a litván határvidéken használatos (Dunika, Gruobinia, Lazduona, Nyca, Nygranda, Rucava). A lett szó tőbeli a-jának megnyúlását a határvidéki litván kiejtéssel kell magyarázni, mert a határvidéki litvánok (Akmenė, Klykoliai, Mažeikiai), akiktől ez a szó átkerülhetett a lett nyelvbe, a litván gardas szót gãrc alakban ejtették. Ha a lett gārds nem is litván jövevényszó, legalább a litván nyelv segítette fennmaradását azokban a lett nyelvjárásokban. A litván gardas „karám” jelentésben a balti finn nyelvekbe is átkerült, vö. finn karsina, karél karžina stb.48 Lit. stōdas A lit. stōdas szó „állatcsorda” jelentésben szintén csak a régi írásokban használatos; ebben az értelemben J. Bretkūnas, M. Daukša, K. Širvydas és mások használják. Vö.: „...nuneche awi ich Stodo (paraštėje: Gardo)...“, BrB 1 Sam 17, 34. „...stōdai ir kaimenės, tawos...“, DP, 290. „...piewos, łakos, kãimenes, stōdai...“, DP, 306. „Paweýksłu tieġ tapi stōdo... (Wžormi, movi, bėdac stāda...)“, SP, II, 136. „...piemenimus, Stodą ganantiemus...“, KN, 130. A stodas alak mellett a régi írásokban a stoda49 alak is használatos. A lit. stōdas eredetéről különféle vélemények vannak. A. Brückner úgy vélte, hogy ezt a szót a litvánok a lengyelből kölcsönözték50. K. Būga, aki hosszú ideig kételkedett abban, hogy saját szó-e vagy jövevényszó51, orosz jövevényszónak tartja52, P. Skardžius pedig jövevényszónak 47 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 135–136; M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 297; J. Pokorny, Et. Wb., p. 444. 48 Y. H. Toivonen, Suomen kielen etymologinen sanakirja, I, Helsinki, 1955, p. 165; A. Sabaliauskas, LKK, VI, p. 118. 49 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 592. 50 A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, Weimar, 1877, p. 137. 51 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, 92, II, p. 591–592. 52 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 46. 2. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos 17 LKI BIBLIOTEKA a fehérorosz nyelvből53. Kategorikusan aligha lehet bármelyik véleményt is elvetni. P. Skardžius azonban többek között emlékeztet a litván stōdas és a fehérorosz cmado igen hasonló használatára a Litvánia dokumentumaiban szereplő fehérorosz nyelvű írásokban (vö. кони, стада и животина князя Лит. Мет. (1520). РИБ. XX 1434). Végül az is lehetséges, hogy az ilyen állatcsordát jelölő név a szláv nyelvekből különböző utakon került a litván nyelvbe. Litván armuõ A litván armuõ ‘állatcsorda’ jelentésben egyetlen alkalommal van adatolva, mégpedig A. Baranauskas bibliafordításában: Iš armen(i)ės patiną nesutemptą apieravos, 3Moz 1,3 (LKŽd, I (2), 310). Úgy véljük, hogy A. Baranauskas számára a litván armuõ e kontextusban való használatára a latin armentum (...si holocaustum fuerit ejus oblatio, ac de armento...3 Moz 1, 3) adhatott ösztönzést, amely latinul ‘nagytestű igavonó állatok (lovak, ökrök); igavonó állatok csordája’ jelentésű. A litván armuõ egyébként ‘a szántott talajréteg; szántóföld; szántás, talaj’ (: litván árti) jelentésben sehol sem használatos ‘állatcsorda’ értelemben. Litván gaibjė A litván gaibjė ‘állatcsorda’ jelentésben a következő litván nyelvemlékekben van adatolva: a „Clavis Germanico-Lithvana”-ban, J. Brodovskis szótárában, F. Nesselmann szótárában és F. Kurschat szótárában (megjegyezve, hogy maga F. Kurschat nem ismeri ezt a szót az élő nyelvből). A szó szerkezete arra utal, hogy nem élő litván nyelvi tényről van szó, mivel ilyen képzésű szavak egyáltalán nincsenek a litván nyelvben. Felmerül a kérdés, hogyan kerülhetett be nyelvünk említett nyelvemlékeibe. F. Kurschat F. Nesselmann szótárából vette át ezt a szót. F. Nesselmann J. Brodovskis szótárának kéziratából másolta ki. F. Nesselmann helyesen másolta le, mivel J. Brodovskis szótárának kéziratában ez a hely igen jól olvasható: „Gótas Awju. Gardas, Stodas. Gauje, Gaibje“ (B, 613). A gaibjė szó valószínűleg a „Clavis Germanico-Lithvana” című 17. századi szótárból került J. Brodovskis szótárának kéziratába, ahol szintén igen jól olvashatóan szerepel: „Heerde Vieh. Kaimene, ės. F. Gúta, ôs F. Gaibje, ės. F. Gáuje, ęs. F.“ (C, I, 873). Feltehető, hogy J. Brodovskis, amikor a szót az említett forrásból kiírta, felcserélte a gauje szóval, mivel ezt ismerte, a gaibje szót pedig a végére tette, mivel számára ismeretlen volt. J. Lebedys egyértelműen bizonyította, hogy J. Brodovskis valóban használta a „Clavis Germanico-Lithvana” című művet54. Azt azonban egyelőre nem lehet megmondani, hogyan került a gaibjė szó ez utóbbi kéziratba. 53 P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, Kaunas, 1931, p. 206. 54 J. Lebedys, Smulkioji lietuvių tautosaka XVII—XVIII a., Vilnius, 1956, p. 23. 18 Lit. pūlkas, lett pulks Mind a litván, mind a lett nyelvben az „állatcsorda” jelentésű szó a pūlkas (lett pulks). Az „állatcsorda” jelentésű pūlkas szó már K. Širvydas 1629-es szótárkiadásában is megtalálható: „Stado, grex, armentum. pulkas” „Stadko, grex pusillus, pulkelis” (Dic., 174). K. Širvydas szótárának 1642-es kiadásában szintén ezt találjuk: „Stādo bydla, Armentum, grex pulkas” (Dic., 421). Az „állatcsorda” jelentésű pūlkas a litván nyelvjárásokban is gyakran használatos. Itt azonban többnyire nem a bandos vagy a kaimenės szinonimájaként, hanem általában „csoport, sokaság (főként élőlényekről szólva)” jelentésben használatos, és rendszerint jelzős szerkezettel fordul elő, vö. avių pulkas, pulkas kiaulių, pulkas karvių stb. Egyes litván nyelvjárásokban a pūlkas mégis szinte a bandos vagy a kaimenės szinonimájaként használatos, vö. Prie pulko ganydavo (Pumpėnai); Per du pulku ganydavo gyvulius (Linkuva). Nagyon hasonló a lett pūlks szó használata is: ‘der (lebendige) Haufe, die Schar, eine Menge überhaupt’, ganāms pulks ‘die Herde’, ganāmpulks, ļopu pulks, ļopu pulciņš, pulks, pulciņš (Kur tu dzīsi savu pulciņu?) (EM, I, 600, III, 407; EH, I, 382)55. A lit. pūlkas és a lett pūlks az óoroszból kölcsönzött szó, vö. óor. pъlkъ ‘Regiment, Heer, Heeresmacht, Heereszug, Lager’56. A balti nyelvekbe feltehetően katonai szakkifejezésként került át, a többi jelentése pedig később, már a balti nyelvekben alakult ki. Hasonló jelentésbővülés néhány szláv nyelvben is megfigyelhető, vö. or. nyj. полок ‘(lányokból álló) csoport’, szerbhorv. nyk ‘народ, люд, толпа’, cseh pluk ‘Haufe’. A szlávok ezt a szót az ógermánból kölcsönözték (*fulkaz), vö. ófelnémet folk, óangol folc ‘Heer, Schar’57. Lit. tabūnas A „jószágcsorda” jelentésben a litván nyelvjárásokban olykor a tabūnas szó is előfordul. Általában ez a szó a litván nyelvben több jelentésben használatos: „jószág (többnyire lovak) csordája” (Kurtuvėnai, Liškiava, Ukmergė, Salamiestis), „csoport, sokaság” (Alytus, Anykščiai, Druskininkai, Dusetos, Jurbarkas, Južintai, Laukuva, Lazdijai, Rudamina, Ukmergė, Utena), „minden oldalról bekerített legelő” (Kurtuvėnai, Radviliškis, Šiauliai). A tabūnas szó a szláv nyelvekből került a litvánba. „Lócsorda” jelentésben ilyen szó a keleti szláv nyelvekben használatos, vö. orosz табун, fehérorosz табун, ukrán табун. Innen a lengyel nyelvbe is átkerült, vö. lengyel tabun58. A keleti szlávok ezt a szót a... nyelvekből kölcsönözték. 55 Azokat a példákat, amelyek nem szerepelnek K. Mühlenbach–J. Endzelīns szótárában, a szerző D. Zemzarė filológiai tudományok kandidátusától kapta. 56 P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Alt litauischen, 183. o.; E. Fraenkel, Et. Wb., 665–666. o.; EM, III, 407. 57 M. Vasmer, Et. Wb., II, 393–394. o.; F. Kluge, Et. Wb., 825. o.; E. Klein, Et. Dic., I, 607. o. 58 A. Brückner, Sł. et., 563. o. 2* 19 a török–tatár nyelvekből, vö. kazáni tatár tabun „lócsorda”, csagatáj tabun, krími tatár tabum „csorda, csoport”59. Nehéz megmondani, melyik szláv nyelvből származik a litván tabūnas; talán az a legvalószínűbb, hogy a litvánok az orosz nyelvből vették át ezt a szót. Az „általában csoport, sokaság” és a „bekerített legelő” jelentés már magában a litván nyelvben alakult ki. Lat. pūlis Ezt a szót a lett nyelvben több jelentésben használják: „a halom; a sokaság”, „a nyáj; a sor (fiatal vadállatokból)”, „a fészek”, „a zápor” (EM, III, 446–7). Az „állatcsorda” jelentés kétségtelenül a „halom, sokaság” jelentésből fejlődött ki. J. Endzelynas a lett pūlis szót hajlik a lett pauna „a koponya; a száj”, illetve a lett paũna „kis sapka; tarisznya; köteg” szóval összekapcsolni (EM, III, 128). Ezeket a szavakat továbbá az indoeurópai *pū-, *peu-, *pou- „felfúj; felfúvódott, megduzzadt” gyök szavaival kellene összekapcsolni, vö. szkr. phuphusah „tüdő”, örm. (h)ogi „szag, lélegzet, lélek” stb.60. * * * A balti nyelvekben az „állatcsorda” megnevezésére igen sok szó van; különösen sok ilyen elnevezést találunk a litvánban. Ezek az elnevezések többnyire balti eredetű szavak, különféle tövekből származnak. Gyakori a „sokaság, csoport” → „állatcsorda”, illetve az „állat, állatok” → „állatcsorda” jelentésfejlődés. Az „állatcsorda” néhány elnevezése szláv nyelvekből is bekerült a balti nyelvekbe. A PÁSZTOR MEGNEVEZÉSEI Az indoeurópai nyelvekben nincs közös, e nyelvekben szélesebb körben elterjedt pásztor-megnevezés. Az egyes indoeurópai nyelvcsoportoknak azonban többnyire vannak közös elnevezéseik, amelyek hasonló szemantikai úton alakultak ki, olykor ugyanabból az indoeurópai gyökből is, vö. lat. pāstor „pásztor”: lat. pāscō, -ere „legeltetni, állattenyésztéssel foglalkozni”, or. пастух „pásztor”: or. пасти „legeltetni”, örm. hoviv (< *ou̯i-pā-) „pásztor”; ném. Hirt „pásztor”: ném. Herde „csorda, nyáj”, ang. (shep)herd „pásztor”; ang. herd „csorda, nyáj”, lit. ker džius „idősebb, nagyobb korú pásztor” stb. Hasonló módon alakultak ki a pásztor megnevezései a balti nyelvekben is. Lit. piemuo Ez az elnevezés igen régi; okkal feltételezhető, hogy még közös indoeurópai eredetű. Igaz, a balti nyelvek közül jelenleg csak a litvánban találjuk meg ezt a pásztor-megnevezést, de elegendő adat utal arra, hogy valaha közös balti szó volt. A lit. piemuõ közvetlen megfelelői csak a görögben találhatók meg, vö. gör. ποιμήν „pásztor”, ποιμνή „csorda, nyáj”. Vannak ugyan viták a lit. piemuõ és a görög szavak tőhangzóinak pontos megfeleléséről. De akár közvetlenül a balti ie-vel kapcsoljuk össze a 59 M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 66. 60 J. Pokorny, Et. Wb., p. 847. 20 ide. *oi, vagy ha a balti szó tövének vokalizmusát más szavak hatására bekövetkezett változással magyarázzuk, a lit. piemuo és a gör. ποιμήν kapcsolata nem kétséges. A litván és a görög nyelv pásztort jelentő szavai az indoeurópai prolyte *pō(i) szóhoz kapcsolhatók, amelynek elsődleges jelentése ‘állatokat legeltetni’ volt. Ebből a jelentésből később kialakult az általánosabb ‘valamit őrizni’ jelentés is. E gyök szavaival a litván és görög nyelven kívül más indoeurópai nyelvekben is találkozunk, vö. szkr. pāti ‘őriz, legeltet’, av. pāiti, szkr. gōpāḥ ‘pásztor (eredetileg marha-, tehénpásztor; vö. szkr. gauḥ ‘marha, ökör, tehén’)’, pāyuḥ ‘őrző’, pālāḥ ‘őr, pásztor’, nṛpaḥ ‘király (az emberek őrzője)’, óperzsa xšāθrapāvan ‘tartomány kormányzója, szatrapa’1. Az indoeurópai *pō(i) szóval a germán nyelvek szavainak egy csoportját is megpróbálták összekapcsolni, vö. gót fōdr ‘hüvely’, óangol fōdor, német Futter ‘bélés’2. A germán szavak és az indoeurópai *pō(i) szemantikai kapcsolatát azzal magyarázzák, hogy a gót fōdr és a többi szó összefügghet a ‘befedve megőrizni’ jelentéssel. Megpróbálták az indoeurópai *pō(i) szót az indoeurópai *pā- ‘etet, táplál, legeltet’3 igével összekapcsolni, amelyből a már említett indoeurópai pásztornevek származnak (latin pāstor, orosz пастух, örmény hoviv). Ezek a kísérletek azonban nem jártak sikerrel. Nagyon kétséges a hettita paddar ‘kosár, kas’4 indoeurópai *pō(i) szóval való összekapcsolása5. Az indoeurópai *pō(i) gyökszavait a szláv nyelvek egyáltalán nem örökölték. Igaz, ezt a gyököt tartalmazza az orosz és az ukrán csobán (чабан) szó, amely a juhpásztort jelöli. Az oroszba azonban a török-tatár nyelvekből került át (vö. krími tatár čōban ‘pásztor’6); ezek pedig maguk is a perzsából vették át ezt a pásztornevet, vö. perzsa šūban ‘pásztor’, afgán špūn < *fšu-pāna- ‘marhapásztor’, vö. szkr. pāṇāḥ ‘őrző’7. A lett és a porosz nyelvben nem találunk a lit. piemuo szónak megfelelő pásztornevet. Ennek a szónak bizonyos nyomai azonban egyes helynevekben és személynevekben felsejlenek. A porosz nyelvben megtaláljuk a Paymekopo helynevet (1311-es dokumentumokban jegyezték fel). Úgy tűnik, hogy a Paymenkopo alakból eredeztetve ezt a helynevet össze lehet kapcsolni a lit. piemuo szóval. A porosz Paymekopo képzéséhez vö. a porosz Auctacops, Auctukape neveket: lit. aukštas ‘magas’ + lit. kāpas ‘dűne’8. A lit. piemuo szóval a lett Paim személynevet és a Paimis helynevet is megpróbálták összekapcsolni9. Amint látjuk, e példák tövének vokalizmusa nem egyezik meg a lit. piemuo szó tövének vokalizmusával, de megfelel a gör. ποιμήν vokalizmusának. Elképzelhető, hogy a balti nyelvekben e pásztornévnek két változata létezett — *peim- ir *poim-. Végül a második változat akár régebbi is lehetett. Erre utal a balti eredetű pásztornév a balti finn nyelvekben, vö. finn paimen ‘pásztor’, paimen 1 J. Pokorny, Et. Wb., p. 839; M. Mayrhofer, Et. Wb., I, 348, II, 251, 262. 2 J. Pokorny, Et. Wb., p. 839; F. Kluge, Et. Wb., p. 226—227. 3 M. Mayrhofer, Et. Wb., II, p. 251; J. Pokorny, Et. Wb., p. 787. 4 F. Kluge, Et. Wb., p. 227. 5 J. Friedrich, Hethitisches Wörterbuch, Heidelberg, 1952, p. 166. 6 M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 297. 7 M. Mayrhofer, Et. Wb., II, p. 251. 8 G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen, p. 12, 112. 9 E. Blese, Latviešu personu vārdu un uzvārdu studijas, I, Rīgā, 1929, p. 333; E. Blese tokį (šaknyje su -ai-) latvių kalbos piemens pavadinimą linkęs laikyti sekundariniu skoliniu iš Pabaltijo suomių kalbų. 21 iaa ‘legeltetni’, észt paimendama ‘legeltetni, őrizni’, karél paimen ‘pásztor’, livóniai paimēn ‘pásztor’, paimentta ‘legeltetni, őrizni’, vepsze paimen ‘pásztor’, paimenta ‘legeltetni, őrizni’ stb.10 [A balti finn nyelvekbe a balti eredetű pásztor elnevezés valószínűleg a többi állattenyésztéssel és földműveléssel kapcsolatos szóval együtt, időszámításunk előtt az utolsó évszázadokban került át. A finn nyelvek talaján ebből egy ‘legeltetni, őrizni’ jelentésű ige is keletkezett, valamint más rokon szavak is, vö. finn paimentaminen ‘pásztorkodás, legeltetés’, paimenkoira ‘juhászkutya’, paimenpilli ‘pásztorsíp’, paimenpoika ‘kis pásztor’, paimentolainen ‘nomád’ stb.11 Érdekes kérdés, hogy a lett nyelv miért nem őrizte meg ezt a pásztorelnevezést. Úgy véljük, hogy ebben bizonyos szerepet játszhatott a pie elöljárószó. Ugyanis a lett nyelvben, miután a pie-vé vált, a pie- hangkapcsolattal kezdődő lett szavakat elöljárószót tartalmazó összetett szavakként lehetett értelmezni. Azok a szavak, amelyeknek az pie elöljárószóval való lexikai kapcsolata már nem volt érezhető, sajátos módon nem illettek az említett összetételi rendszerbe, és lassanként eltűnni kezdtek, vagy hangalakjuk más szavak hatására megváltozott. Emiatt például a lett plāva kiszoríthatta a régi lett pieva alakot (EH, II, 278); talán ezért nem találunk a lett nyelvben a litván pieštūs szónak fonetikai megfelelőjét. Ez a hipotézisünk természetesen nem vonatkozhat azokra a lett szavakra, amelyekben ie < en, valamint azokra a szavakra sem, amelyek a végződés megrövidülése után egyszótagúvá váltak. Lett gans, litván gānas stb. A lett nyelvben egy másik tőből származó pásztorelnevezés honosodott meg, vö. lett gans ‘pásztor’, kicsinyítő alakjai: ganiņš, ganelis, ganēns, gane, gaņa, ganiene, ganikis ‘egy pásztor (egy jelentéktelen, semmitmondó pásztor)’, gantājs ‘őrző’ (EM, I, 599, 600; EH, I, 382). Ezek a szavak a lett ganīt és a litván ganyti igével kapcsolhatók össze. Az utóbbi igéből képzett pásztorelnevezések a litvánban is használatosak, vö. litván gānas ‘pásztor, juhász’, ganýtojas, ganikas, ganūkas, ganė ‘női pásztor, pásztorlány’ (LKŽd., III, 96, 100, 107, 108). Jelentős számban használatosak olyan összetett pásztorelnevezések is, amelyeknek második tagja ennek a tőnek a szava. Vö.: Litván ančiāgonis ‘kacsapásztor’ (LKŽd., I(2), 131) < litván ántis + ganýti. Litván arklāganis ‘aki lovakat legeltet’, arklāganis, arkliaganỹs, arkliāgonis, arkliiganis, arkliūganis (LKŽd., I(2), 301, 303, 305, 307) < litván arklys + ganýti. Litván aviganis ‘juhász, juhok pásztora’, avigonis, aviāgonis, avēliaganis (LKŽd., I(2), 521, 523, 525) < litván avis + ganýti. Litván galvijagonis ‘pásztor, csordapásztor’, galvijagonis (LKŽd., III, 83) < litván galvijas + ganýti. Litván jautaganỹs ‘ökrök pásztora; pásztor’, jaučiāgonis (LKŽd., IV, 295, 322) < litván jautis + ganýti. Litván karvāganis ‘tehenpásztor’ (LKŽd., V, 352) < litván kárvė + ganýti. 10 Y. H. Toivonen, E. Itkonen, A. J. Joki, Suomen kielen etymologinen sanakirja, II, Helsinki, 1958, p. 459; J. Kalima, Itämerensuomalaisten kielten balttilaiset lainasanat, Helsinki, 1936, p. 145; V. Thomsen, Beröringer mellem de finske och de baltiske (litauisk-lettiske) Sprog, Köbenhavn, 1890, p. 208. 11 A. Sabaliauskas, LKK, VI, p. 130. 22 Liet. kiaulāganis ‘disznópásztor’, kiaulāgonis, kiaūlganis, kiauliāganis, kiauliāgonis (LKŽd., V, 687, 691, 693) < liet. kiaũlė + ganýti. Liet. ožkaganỹs ‘kecskepásztor’, ožkāganis¹² < liet. ožkà + ganýti. Liet. žąsigonis ‘libapásztor’ < liet. žąsìs + ganýti. Liet. bandāganis ‘marhapásztor, marhagondozó’, bandganis (LKŽd., I(2), 639) < liet. bandà + ganýti. Liet. diēnaganis ‘aki csak nappal legelteti az állatokat, silány pásztor’ (LKŽd., II, 346) < liet. diēnā + ganýti. Liet. naktigonis ‘aki éjszaka legelteti az állatokat (rendszerint lovakat)’ < liet. naktis + ganýti. Liet. rytāgonis ‘aki reggel legelteti az állatokat’ < liet. rytās + ganýti. Hasonló eredetű összetett pásztornevek a lett nyelvben is meglehetősen széles körben használatosak. Vö.: Lat. āitgans ‘juhpásztor’ (EH, I, 5) < lat. āita ‘juh’ + gans ‘pásztor’. Lat. cūkgans ‘disznópásztor’, cūkganis (EM, I, 398; EH, I, 280) < lat. cūka ‘disznó’ + gans. Lat. giòvgans ‘tehénpásztor’ (EM, I, 692; EH, I, 424) < lat. giòvs ‘tehén’ + gans. Lat. luōpgans ‘állatpásztor’ (EM, II, 527) < lat. luōps ‘marha, állat’ + gans. Lat. zīrgans ‘ló- és csikópásztor’ (EM, IV, 726; EH, II, 808) < lat. zīrgs ‘ló’ + gans. Lat. zùosgans ‘libapásztor’ (EM, IV, 759) < lat. zùoss ‘liba’ + gans. Lat. dižgans ‘a nagy (idősebb) pásztor, számadó pásztor’ (EH, I, 324) < lat. dižs ‘nagy, tekintélyes, nemes’ + gans. A lit. ganýti, lett ganīt továbbá összefügg a lit. gìnti ’űz, hajt; a csordát, állatokat legelőre hajtja’, lett dzīt, orosz гнать ’hajt, ösztökél, üldöz, elűz’, lengyel gonić, óír gonim ’megsebesítek, megölök’, szanszkrit hanti ’megöli, legyilkolja’, örmény gan ’ütés, verés’, görög φόνος ’gyilkosság’ stb.13 E szavaknak az indoeurópai *gu̯hen -(ə)- előzményt rekonstruálják, amelynek eredeti jelentése valószínűleg ’ütni’ volt. A balti nyelvekben is vannak e tőhöz tartozó szavak, amelyek jelentése még nem távolodott el ennyire az eredeti jelentéstől; vö. lit. genėti ’ágakat nyeseget; bokrokat vág’, lett dzenēt, lit. genys, lett dzenis, óporosz genix. A szláv nyelvekben olyan, e tőből származó szavakat találunk, amelyek jelentése teljesen megközelíti a lit. ganýti, lett ganīt, lit. gìnti, lett dzīt jelentését; vö. orosz вгон ’legelő, legeltetés, csordahajtó út; kihajtás’, lengyel wygon. A litván nyelvben vannak olyan pásztornevek, amelyek közvetlenül a gìnti igéből származnak; vö. lit. genùlis ’kis pásztor’ (LKŽd., III, 239), gìnikas ’aki hajtja (az állatokat)’ (LKŽd., III, 319), gintėjas (LKŽd., III, 327). Lit. arklininkas, avininkas stb. Előfordulnak olyan pásztornevek is, amelyek közvetlenül a megfelelő állatnevekből származnak. Vö.: Lit. arklininkas ’éjjeli lóőr, lófelügyelő; lórajongó, lóértő’, arklinȳkas (LKŽd., I (2), 305), arklinis ’éjjeli lóőr, lócsősz, etető’ (LKŽd., 12 Azok a litván nyelvi példák, amelyek mellett nincs forrás megjelölve, rendszerint az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” cédulaanyagából származnak. 13 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 152—153; M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 293; J. Pokorny, Et. Wb., p. 491—493. 23 I(2), 306), arklìčius ‘haszontalan pásztor’ (LKŽd., I (2), 305; szemantikailag vö. lit. arklìnis ‘csintalan’), vö. lit. arklỹs. Lit. avininkas ‘juhász; juhokat gondozó, tenyésztő, tartó’, avinýkas (LKŽd., I(2), 528), avinorius ‘juhász’ (szláv képzővel, LKŽd., I(2), 529), vö. lit. avis. Lit. galvìjininkas ‘marhapásztor’ (LKŽd., III, 83), galvininkas (LKŽd., III, 84), vö. lit. galvijas. Lit. jautìnininkas ‘ökörpásztor; ökörrel dolgozó ember’, jautìnis ‘ökörhajcsár, pásztor, kereskedő; ökörpásztor’ (LKŽd., IV, 324), jaučius ‘ökörpásztor; csordás’, jautìčius (LKŽd., IV, 295), jautìšius ‘ökörgondozó’ (LKŽd., IV, 325), vö. lit. jautis. Lit. karvininkas ‘tehénpásztor, gondozó, tenyésztő’ (LKŽd., V, 357), karvišius ‘pejoratívan: tehénpásztor’, karviškus (LKŽd., V, 358), vö. lit. karvė. Lit. kiaulininkas ‘disznópásztor, sertésőrző, sertésetető, gondozó’, kiaulininkas (LKŽd., V, 696), kiaulinis ‘disznópásztor; aki sertésekkel foglalkozik’, kiaulinis (LKŽd., V, 697), kiaulišius ‘sertésőrző, disznópásztor’, kiauliušis (LKŽd., V, 699), vö. lit. kiaulė. Lit. ožkininkas ‘aki kecskékkel foglalkozik, kecskepásztor’, ožkininkas, vö. lit. ožka. Lit. avinvedis ‘juhász’ (LKŽd., I(2), 529), avinvedỹs < lit. ávi̇̀nas + vesti. Lit. kiauliapiemenis ‘disznópásztor’ (LKŽd., V, 694), kiauli̇̀piemenis (LKŽd., V, 700) < lit. kiaulė + piemuo. Litván akėčpiemenis, berniukas, gelčius stb. A litván nyelvben előfordul még néhány más eredetű pásztorelnevezés is, amelyeket többnyire sajátos jelentésben használnak, vagy valamilyen érzelmi árnyalatuk van. Vö.: Litván akėčpiemenis ‘boronáláshoz való pásztor, béreslegény’ (LKŽd., I(2), 51), akėtpiemenis (LKŽd., I(2), 55) < litván akėčios + piemuo. Litván berniukas ‘kis pásztorfiú, fiatalabb béres (cseléd)’ (LKŽd., I(2), 770), vö. litván berniukas. Litván gelčius ‘gyermek, kis pásztor’ (LKŽd., III, 213), vö. litván geltónas, geltas; a szemantikát illetően vö. litván geltonsnāpis ‘éretlen, tejfelesszájú, kölyök’. Litván naktininkas ‘éjszakai pásztor’, naktinis, vö. litván naktis. Litván naktigulis ‘éjszakai pásztor’ < litván naktis + gulėti Litván avčiorius Litván avčiorius ‘juhász, birkapásztor’ (LKŽd., I(2), 520) < lengyelül owczarz. A litván szóban azonban érezhető e szó lexikai kapcsolata a litván avis. szóval. Hogy ezt a szót a lengyelből kölcsönözték, arra talán J. Brodovskis szótára utal, amely a forrása lehetett. Lett. šēperis, šēruks Lett. šēperis ‘egy pásztor, aki egy birtokon szolgál; egy birtok juhásza’ (EH, II, 626) — német eredetű szó, vö. ném. Schäfer, továbbá vö. lett. šēperis ‘juhászkutya’, šēperītis (EM, IV, 17)14. 14 J. Sehwers, Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen, Leipzig, 1936, p. 130. 24 Lett. šeruks ‘(házas) állatgondozó és pásztor (különösen birtokokon)’ (EM, IV, 17) a litván határ mentén fekvő lett nyelvjárásokban fordul elő; J. Endzelynas véleménye szerint a litvánból kölcsönözhették, vö. lit. šėrti, lett. šėrt < < lit. šerti. Lit. kerdžius A litván nyelvben több külön elnevezés is használatos a rangidős pásztorra. A legelterjedtebb elnevezés a kerdžius, amelyet az irodalmi nyelvben is használnak. A kerdžius alak mellett a nyelvjárásokban és a különféle nyelvemlékekben e gyök más, a rangidős pásztort jelölő alakjai is előfordulnak, vö. kerdeninkas (kerdenykas), kerdis, kerdžys (LKŽd., V, 600). E megnevezésből számos további, a rangidős pásztor munkájához vagy általában az állatok legeltetéséhez kapcsolódó szó is keletkezett, vö. kerdystė ‘a rangidős pásztor munkája’, kerdžystą, kerdžuvis ‘aki valaha rangidős pásztor volt’, kerdūkas ‘kis pásztor’, kerdžianka ‘állatokat legeltető nő’, kerdžiauti ‘rangidős pásztori feladatokat ellátni, rangidős pásztornak lenni’, kerdžinė ‘pásztorünnep’, kerdžinyčia ‘a rangidős pásztor háza’, kerdžiuvienė ‘a rangidős pásztor felesége’ (LKŽd., V, 600), kiaulkerdis ‘sertéspásztor’, kiaulkerdžius (LKŽd., V, 699). A litván nyelvjárásokban, valamint az irodalmi nyelvben is igen széles körben használatos a skerdžius alak és az abból képzett szavak (skerdžiauti, skerdystė, skerdžiuvienė). A skerdžius alak újabb keletű — úgy jött létre, hogy a kerdžius alakhoz hozzáadták az s- mássalhangzót. A mássalhangzó-hozzáadás meglehetősen gyakori jelenség a litván nyelvben (a lett nyelvben sem ismeretlen), vö. lit. keterà: sketerà, kregždė: skregždė, kremzlė: skremzlė stb.15 A s- hozzáadása a kerdžius szóhoz különféleképpen magyarázható. E. Frenkel arra figyelmeztetve, hogy a lit. skerdžius szót nem szabad a lit. skersti ‘disznót vágni’ szóval összekapcsolni, az s- megjelenését a sérgėti, sárgas szavak hatásával magyarázza16. J. Otrębski ezzel szemben úgy véli, hogy a lit. skerdžius éppen a skersti szó hatására jött létre, hiszen a rangidős pásztor egyben az állatok mészárosa is volt17. A két magyarázat közül J. Otrębskié tűnik meggyőzőbbnek. Úgy véljük azonban, hogy a rangidős pásztor elnevezésében az s- valamely konkrét szó hatása nélkül is megjelenhetett. Elvégre a litván és a lett nyelvben egyaránt előforduló összes hozzátoldott s- esetét nem lehet egy-egy szó etimológiai hatásával megmagyarázni. Az s- hozzáadása a kerdžius szóhoz régi jelenség. Z. Zinkevičius a skerdžius szóval hozza kapcsolatba a Skerdžius, Skérdžia18 vízneveket is. Ezek a víznevek azonban összefüggésbe hozhatók a lit. skardis, skardžius szócsoport tagjaival is, vö. lit. Skerdupis a Skardupis mellett, valamint más, igen elterjedt vízneveket19. Utóbbi lehetőség tűnik valószínűbbnek, annál is inkább, mivel nem találhatók olyan víznevek, amelyek a lit. kerdžius szóval lennének kapcsolatba hozhatók. 15 J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, Warszawa, 1958, p. 376–378; J. Endzelins, Latviešu valodas gramatyka, Rīga, 1951, p. 238–239; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966, p. 190–191. 16 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 242. 17 J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, p. 378. 18 Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, Vilnius, 1963, p. 148; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 190. 19 Lietuvos TSR upių ir ežerų vardynas, p. 147–148. 25 A lit. kerdžius etimológiája meglehetősen megbízható: az indoeurópai *kerdho- előalak szavaival hozzák kapcsolatba, amelyek eredeti jelentése ‘sor; csorda, nyáj’ volt. Ezen előalak szavainak szemantikai fejlődése igen jól tükröződik a szláv, részben pedig a balti nyelvekben is, vö. orosz череда ‘sor, idő, alkalom; csorda’, ukrán череда ‘csorda, csoport, tömeg; sor’, belarusz чарада ‘sor, sorozat; tömeg, csoport; csorda’, lengyel trzoda ‘csorda, jószág’, cseh třída ‘rend, sor, osztály, váltás; utca, körút’, szlovák črieda ‘csorda, nyáj’, felsőszorb črjoda ‘halom’ stb.20 A lit. kerdžius, a porosz kėrdan és az orosz череда indoeurópai *kerdho alakkal való összekapcsolása némi kétséget ébreszt a balti és szláv szavak kezdő mássalhangzóját illetően: a várt palatális helyett veláris szerepel, vö. szkr. śárdha- ‘csorda, csoport’, av. sarəða. A balti nyelvekben azonban elég gyakori az ilyen „szabálytalan” veláris, ezért valószínűleg nem kell ezt a balti és szláv elnevezést valamely nyugati indoeurópai dialektusból származó jövevényszónak tekintenünk. B. Jäger ezeket a balti és szláv szavakat az indoeurópai *(s)ger- ‘schnei-’21 alakkal próbálja összekapcsolni. A balti nyelvek közül ezzel az indoeurópai gyökkel a litván és a porosz nyelv őrzött meg szavakat. A litvánban, mint láttuk, e gyök szava az idősebb pásztor megnevezése, míg a porosz kėrdan egyes számú tárgyeset (a harmadik katekizmusban háromszor adatolt alak), illetve a kerdan (ugyanabban a katekizmusban egyszer adatolt alak) az idő jelentését őrizte meg, vö. prei swaiam kerdan (= zu seiner zeit), en kėrdan (= bey zeit), Enstan kėrdan (= Zu der zeit)22. A balti nyelvek tehát mintegy az indoeurópai *kerdho- jelentésének két pólusát őrizték meg. Ezért megalapozottnak tűnik az a feltevés, hogy a balti nyelvekben az idősebb pásztor, illetve általában a pásztor jelentés kialakulása előtt ugyanezen gyök szavát ‘csorda, nyáj’ jelentésben használták. Még azt is feltehetjük, hogy az 1573-as Wolfenbütteli Postilla kéziratában adatolt, idősebb pásztort jelentő kerdenykas sajátos módon a régi lit. *kerda ‘csorda, nyáj’ jelentést tükrözi, vö. bandà: bandininkas ‘pásztor’, bandùlis ‘idősebb pásztor; kerdžius’. Pásztor jelentésben az indoeurópai *kerdho- gyök szavát a germán nyelvekben használják, vö. gót hairdeis, ófelnémet hirti, német Hirt, angol (shep)herd, amely szintén a csorda germán megnevezéséből ered, vö. gót hairda, ófelnémet hërta, német Herde, angol herd stb.23 Arra, hogy az indoeurópai *kerdho- gyök szavát korábban ‘sor, idő’ jelentésben nemcsak a poroszban, hanem más balti nyelvekben is használták, az utal, hogy ez a szó bekerült a balti finn nyelvekbe; vö. finn kerta ‘réteg, sor; alkalom’ (vö. az olyan szókapcsolatokat és összetételeket, mint ainoa kerta ‘egyszer’, vaatekerta ‘ruha, öltözék cseréje’, elämänkerta ‘életrajz’, vuosikerta ‘évkönyv’, valamint az olyan származékokat, mint kerros ‘réteg’, kertoa ‘elbeszélni; szorozni (matematikában)’ stb.), észt kord, karéliai kerda, lív kērda stb.24. Az utóbbi időben azonban néhány kutató (J. Ka- 20 M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 320; R. Trautmann, B.-sl. Wb., p. 127–128; О. Н. Трубачёв, Происхождение названий домашних животных в славянских языках, p. 105. 21 B. Jėgers, KZ, 80, p. 46–48. 22 R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 53, 61, 63, 69, 356; Prūsų kalbos paminklai, p. 195, 209, 211, 223. 23 F. Kluge, Et. Wb., p. 304, 310; J. Pokorny, Et. Wb., p. 579; E. Klein, Et. Dic., I, p. 722. 24 Y. H. Toivonen, Suomen kielen etymologinen sanakirja, I, p. 184–185; V. Thomsen, Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauiske-lettiske) Sprog, p. 185–186; J. Kalima, Itämerensuomalaisten kielten balttilaiset lainasanat, p. 115–117. 26 … (L. Hakulinen) kissé kételkedett e szavak balti eredetében. Kételyeiknek azonban aligha van alapjuk. Mind a szavak jelentése, mind fonetikájuk arra utal, hogy valójában a balti nyelvekből kölcsönözték őket. A lettben az indoeurópai *kerdho- nyomait nem találjuk. Igaz, a lett nyelvjárásokban (Rucava) feljegyezték a kėrdzis ‘žirgu puisis muiža’ alakot (EM, II, 375). J. Endzelīnas megállapítása szerint azonban ez valószínűleg a litván kerdžius. alakból ered. A litván kerdžius, skerdžius szavak a Litvániával kapcsolatos, belarusz, orosz és lengyel nyelven írt dokumentumokba is bekerültek; vö. belarusz кердъ, скердъ, orosz кердъ, lengyel skierdź25. H. Hirt teljesen alaptalanul próbálta a litván kerdžius szót germán (gót) eredetűnek tekinteni26. Litván dieninis Litván dieninis ‘kerdžius’ (LKŽd., II, 347), vö. litván dienà. Amint látjuk, a litván nyelvben az idősebb pásztor megnevezésének szemantikája nagyon emlékeztet az indoeurópai *kerdho- jelentésfejlődésére. A litván dieninis viszonylag kis nyelvjárási területen használatos (Bagaslaviškis, Gelvonai, Pabaiskas, Paberžė). Kelet-Litvániában a Dieninis családnév is előfordul; eredetileg viselője foglalkozását jelölte. Litván viršininkas Litván viršininkas ‘kerdžius, idősebb pásztor’, vö. litván viršus. A litván viršininkas ‘idősebb pásztor’ jelentésben leggyakrabban Közép-Litvánia északi részén fordul elő (Akmenė, Eriškiai, Gruzdžiai, Grūžiai, Klykoliai, Linkuva, Papilė, Pušalotas, Rozalimas, Skaistgirys, Šeduva, Upytė, Žagarė). A litván viršininkas ‘idősebb pásztor’ jelentésben bekerült a XVIII. század közepén lengyelül írt, Šiauliai és Žagarė környékéről származó dokumentumokba is. A viršynik szó mellett ezekben a dokumentumokban még az ebből a szóból képzett viršynikostvo ‘a kerdžius mestersége, tisztsége’ kifejezés is előfordul27. E szó további sorsa érdekes. J. Jablonskis már a XIX. század végén bevezette az irodalmi nyelvbe, de nem ‘idősebb pásztor’, hanem ‘olyan ember, akinek van bizonyos fölénye másokkal szemben (Vorsteher, Vorgesetzter, начальник)’ jelentésben28. J. Jablonskis erőfeszítéseinek köszönhetően ez a szó új jelentésével szilárdan meghonosodott a litván irodalmi nyelvben. A litván viršininkas ‘idősebb pásztor’ szóból az állattenyésztéssel kapcsolatos több más szó is kialakult; vö. litván viršininkė ‘a viršininkas felesége, kerdžuvienė’, viršininkai ‘az a nap, amikor az idősebb pásztor, vagyis a viršininkas eljön a pásztor gazdaságába étkezni, és a pásztornak nem kell legeltetnie’ (Lauksodis, Linkuva). 25 K. Jablonskis, Litván szavak a régi Litvánia írnoki nyelvében, 212., 323., 358. o.; E. Fraenkel, Et. Wb., 242. o. 26 K. Būga, Válogatott írások, II, 92. o. 27 K. Jablonskis, Litván szavak a régi Litvánia írnoki nyelvében, VIII–IX., 356–358. o. 28 Jablonskio raštai, IV, Kaunas, 1935, p. 17; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 601. 27 Lit. bandùlis és társai Lit. bandùlis ’juhász’ (LKŽd., I(2), 643), bandžius (LKŽd., I(2), 644), bandūnis (LKŽd., I(2), 641), vö. még bandinininkas ’a nyáj pásztora, juhász’ (LKŽd., I(2), 640), bandišius ’juhász, etető’ (LKŽd., I(2), 641), vö. lit. bandà ’csorda’. Lit. tvarklas A nyelvészeti szakirodalom már A. Becenberger kora óta pásztor jelentésben említi a J. Bretkūnas bibliafordításában használt tvarklas szót²⁹. A későbbi kelet-poroszországi litván bibliafordításokban J. Bretkūnas tvarklas szavának a kerdžius felel meg (.... és mint a nyáj pásztor nélkül, Iz. 13, 14)³⁰. Ebből arra lehetne következtetni, hogy J. Bretkūnas bibliájában a tvarklas szót is ’juhász’ jelentésben használják. Sajnos a szó tévedés folytán került be a nyelvészeti szakirodalomba ’juhász’ jelentésben. Mint említettük, a későbbi kelet-poroszországi litván bibliafordításokban J. Bretkūnas tvarklas szavának a szóban forgó kifejezésben a kerdžius felel meg. Az újabb német fordításokban ezt a kifejezést így fordítják: …und wie eine Herde ohne Hirten (Iz., 13, 14)³¹. Luther Márton 1549-es bibliafordításában azonban a kifejezés így hangzik: …und wie ein Herd on hürten³². Hogy ebben a kifejezésben a német hürten nem ’juhászt’ vagy ’pásztort’, hanem ’aklot’ jelent, azt egyértelműen mutatja ugyanannak a bibliai fejezetnek egy másik mondata: …die Hirten keine hurten da auffschlahen (Iz., 13, 20), amelyet J. Bretkūnas így fordít: …Piemens… Twarklu ne tajis. Ebből következik, hogy J. Bretkūnas tvarklas szava mind az első mondatban (amelyet így fordít: … ir kaip Gūtas be Twarklių), mind a másodikban ’aklot’ jelent (= németül Hürde, középfelnémetül hurt, többes számban hürte), nem pedig ’juhászt’. Lit. pastyrius, pulkaunýkas, ustovas Lit. pastyrius ’rangidős pásztor, számadó juhász’ (Daugėliškis, Dūkštas, Ignalina, Mielagėnai, Rimšė, Tverečius), vö. orosz пастырь ’pásztor, pap, juhász’, belarusz пастыр, ukrán пастир. A szó valószínűleg az oroszból került át a litvánba. A valamennyi szláv nyelvben közös szó valószínűleg összefügg az orosz пасти ’legeltetni’ igével és más hasonló szavakkal. A szláv nyelvekben szokatlan képző miatt azonban kölcsönszónak is tartották³³. Lit. pulkaunýkas ’rangidős pásztor, számadó juhász’ (Karsakiškis, Ukmergė), pulkaunykas < orosz полковник ’pásztor’ (В. Н. Добровольский, См., 652). Lit. ustōvas (užstōvas) ’rangidős pásztor, számadó juhász; felügyelő’ (Anykščiai, Balninkai, Daugailiai, Kupiškis, Kupreliškis, Pandėlys, Pasvalys, Rokiškis, Salakas, Sudeikiai, Svėdasai, Tauragnai, Ukmergė, Utena, Užpaliai, Vyžuonos, Zarasai) eredete bizonyos kétségeket vet fel. E. Frenkel valószínűleg megalapozottan rekonstruálva az užstōvas alakot, ezt a rangidős pásztort jelölő szót a lit. užstōti ’védelmezni, valakinek a pártját fogni; akadályt képezni, 29 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 1150; A. Bezzenberger, Beiträge zur Geschichte der litauischen Sprache, Göttingen, 1877, p. 333. 30 Biblia, Tai esti: Wissas Szwentas Raßtas… Karalauczuje, 1816; Biblija, tai esti Visas Šventas Raštas, Berlynas, 1931. 31 Die Bibel oder die ganze Heilige Schrift, Berlin, 1907. 32 Biblia: Das ist: die gantze heilige Schrifft: Deutsch. Auff's new zugericht. D. Mart. Luth., Wittemberg, 1549. 33 M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 322. 28 visszatartani valamit; elkezdődni, užstojis ‘oltalom, menedék’, užstolis ‘megváltó’ (M. Daukša írásainak szava) stb.34 Úgy tűnik azonban, hogy a jelentések különbsége jelentősen megnehezíti ezt az összekapcsolást. Vajon nem helyesebb-e tehát a lit. ustòvas (užštòvas) alakot a lit. pristòvas ‘felügyelő, gondnok’ (< orosz пристава, belarusz прыстаў vagy lengyel przystaw) sajátos átalakult változatának tekinteni. Litván paganìkas, pūganas stb. A litván nyelvben a számadó juhász segédeinek külön megnevezéseivel is találkozunk. Vö.: Lit. paganìkas ‘a számadó juhász vagy a pásztor segédje’ (Girdiškė, Karklėnai, Laukuva, Nemakščiai, Šilalė, Švėkšna, Upyna, Žarėnai). A paganìkis alak gyakran előfordul Kelet-Poroszország litván nyelvjárásainak szótáraiban is: „Hirten=Knabe Paganikkis, -io“, C, I, 952. „Paganikkis, -io, m. segédfiú a marhapásztor mellett (Niederung, Prökuls)“, G. H. F. Nesselmann, Wb., 256. A paganikėlis kicsinyítő alak F. Nesselmann által lejegyzett litván népdalokban fordul elő: „Birbiń wamzdelį Paganikelis“35. A lit. paganìkis eredetét A. Leskien is megkísérelte megmagyarázni; véleménye szerint „paganikis oder pagunikis Hülfjunge für den Viehhirten, ist wohl sicher das nach paganyti lituanisierte ru. pogonok Viehtreiber, obwohl man sich für die Form mit u auf pr. guntwei inf., gunnimai 1. plur. treiben berufen könnte“36. A. Leskien magyarázata aligha utasítható el kategorikusan. Kételkedni benne azonban van elegendő ok. Először is az orosz погонок ‘Dél-oroszországi nyelvjárás: 1. a szántóökrök hajtója; állathajtó’ (И. Я. Павловский Р-н. сл. 1082) jelentése jelentősen eltér a lit. paganìkas jelentésétől. Másodszor, a litván nyelvjárásokban található a lit. paganìkas szinonimája, amely munkáját tekintve egyáltalán nem hasonlít az orosz погонщик alakra, ugyanakkor a lit. ganýti igével hozható összefüggésbe. Vö.: Lit. pāganas ‘a számadó juhász segédje’ (Kretinga, Palanga, Salantai, Šateikiai), pāganaitis ‘kis pásztorfiú’ (Palanga), vö. lit. paganyti37. A lit. paganìkas alakot P. Skardžius38 és J. Otrębski39 saját szónak tekinti, és a lit. paganyti igével kapcsolja össze. Litván pavàrniṅkas, pìrmininkas, šalininkas Litván pavàrniṅkas „pásztor, aki a kondással együtt hajtja a nyájat, és a nyáj végén halad” (Akmenė), pavarinis (Žemaitkiemis), pavarinys (Lyduokiai), vö. litván varyti. 34 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 1175. 35 Littauische Volkslieder, gesammelt kritisch bearbeitet und metrisch übersetzt von G. H. F. Nesselmann, Berlin, 1853, p. 20; plg. t. p. V. Kalvaitis, Prūsijos Lietuvių dainos, Tilžė, 1905, p. 341. 36 A. Leskien, Die Bildung der Nomina im Litauischen, p. 510. 37 P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 444. 38 P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 128. 39 J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, II, p. 277. 29 Lit. pirmininkas (leggyakrabban többes számban használatos): hajtáskor a kerdžius mellett haladó pásztor, aki a nyáj élén („a szem előtt”) megy (Akmenė); vö. lit. pirmas. A lit. pirmininkas szó az akadémiai „Litván nyelv szótára” cédulaanyagában egyszer általában ’pásztor’ jelentésben is szerepel (Lazūnai, J. Senkus gyűjtése)40; a megjegyzés szerint egy öregembertől hallották egyszer. Lit. šalininkas (leggyakrabban többes számban használatos): hajtáskor a kerdžius mellett haladó pásztor, aki oldalról kíséri a nyájat (Akmenė); vö. lit. šalis. A litván nyelvjárásokban az idősebb pásztort olykor más, az idősebb rang vagy a hatalom jelölésére leggyakrabban használt szavakkal is nevezik: piemenų karalius, galvà, tėvas, vyresnybė41. Ezek az elnevezések azonban többnyire bizonyos érzelmi árnyalatot hordoznak. * * * A balti nyelvek pásztorelnevezéseit áttekintve megállapíthatjuk, hogy az indoeurópai pásztor régi elnevezését csak a litván nyelv őrizte meg (lit. piemuo). Van azonban okunk feltételezni, hogy ilyen elnevezés más balti nyelvekben is létezett. A balti nyelvekből ez az elnevezés átkerült a balti finn nyelvekbe. A litvánban az idősebb pásztor igen régi elnevezése is megtalálható (lit. kerždžius). A balti nyelvekben számos, különböző eredetű, északabbra használatos pásztor- vagy idősebbpásztor-elnevezés található; különösen sok ilyen elnevezés van a litvánban. AZ ÁLLATOK TARTÁSÁRA SZOLGÁLÓ ÉPÜLETEK ELNEVEZÉSEI Az indoeurópai nyelvekben nincs az állatok tartására szolgáló épületnek közös elnevezése. Számos indoeurópai nyelvágban sincs ilyen közös elnevezés. E fogalom elnevezései az egyes nyelvekben többnyire önállóan alakultak ki; a kölcsönzésnek számos esete van. A balti nyelvekben sincs ennek az épületnek közös elnevezése. A litvánban és a lettben azonban, mint látni fogjuk, akad egy-két közös elnevezése ennek a fogalomnak. Nagyon kevés történeti adat áll rendelkezésre az ókori baltiak állattartó épületeiről. A történeti dokumentumok rövid utalásaiból nem rekonstruálható részletesebben ennek az épülettípusnak a fejlődése. Mind Litvániában, mind Lettországban különféle típusú állattartó épületek voltak1. A litvániai parasztok istállóiról valamivel részletesebb adatok maradtak fenn a XVI. századi dokumentumokban. Így például az 1562. október 31-i bejegyzésben, amelyet Jokūbas Laškauskis, Szamogitia járásainak revizora tett a Karšuva járás leltárába, ez áll: „A trágyázás végett az állatokat feltétlenül ne a házban tartsák, hanem alakítsanak ki fedetlen, fallal nem körülvett színt, és kerítsék be jól, mint Podliašében. A tiszttartónak pedig példaként egyet kell építtetnie maga mellett valamelyik vajdaságban; ha valaki még sohasem látott ilyet, akkor így kell megcsinálni 40 Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 29. 41 Lietuvių etnografijos bruožai, red. A. Vyšniauskaitė, Vilnius, 1964, p. 93. 1 Lietuvių etnografijos bruožai, red. A. Vyšniauskaitė, Vilnius, 1964, p. 262–269; Iz. Butkevičius, Lietuvių valstiečių ūkiniai pastatai, — Iš lietuvių kultūros istorijos, II, Vilnius, 1959, p. 237–256; K. Čerbulėnas, Namas („numas“ pirmasis lietuvių gyvenamojo pastato tipas, — Iš lietuvių kultūros istorijos, I, Vilnius, 1958, p. 104–145; Latviešu konversācijas vārdnīca, 10, Rīga, 1933–1934, sklt. 19235–43; A. Bielenstein, Die Holzbauten und Holzgeräte der Letten, I–II, St. Petersburg, 1907–1918; Latviešu etnogrāfija, red. kolēģija: A. Bīrons, S. Cimermanis, A. Krastiņa, I. Leinasare, H. Strods (atb. red.), Rīga, 1969, p. 134; S. Cimermanis, Latviešu tautas dzīves pieminekļi, Celtnes un to iekārta, Rīga, 1969, p. 81–88. 30 …választani egy olyan helyet, ahová nem folyik be a víz, majd a déli oldalon kaput állítani nem túl magas kerítéssel, a keleti oldalon pedig istállót vagy csűrt emelni, amely nincs magasra építve és véd a széltől; legalább két fal felhúzásával jól védeni, a falak közötti részt földdel feltölteni, és így megépíteni; az udvar végében, az északi oldalon egy másikat, nyugaton pedig egy harmadikat állítani, középen pedig üresen hagyni a helyet, hogy az állatok szabadon maguk jöhessenek ki az istállókból, és mehessenek be oda; ezenkívül középre szalmát és egyebet teríteni, hogy a jószág letapossa, így elegendő trágya lesz a föld trágyázására…2 Litvánia istállóinak egyik legkorábbi részletesebb leírását S. Daukantas adta3. Lit. tvártas A litván nyelvben az állatok tartására szolgáló épület legelterjedtebb megnevezése a tvártas. Ezt a szót ma az irodalmi nyelvben, valamint a litván nyelvjárások kiterjedt területén használják (Litvánia déli, középső és keleti részein: Ariogala, Daugai, Dūkštas, Ignalina, Jurbarkas, Kapsukas, Kėdainiai, Lazdijai, Raseiniai, Simnas, Švenčionys, Varėna, Veisiejai, Vilkaviškis, Vilkija; a Belorusz SZSZK területén található litván nyelvszigeteken: Lazūnai, Zietela)4. Ez a szó már a régi írásainkban is előfordul. Íme, S. B. Chilinskis bibliafordításában ezt találjuk: „Itt juhaklokat építünk nyájainknak...“, 4 Moz 32, 16. „... és juhaklokat épített magának...“, 1 Moz, 33, 17. J. Bretkūnas ezeket a bibliai helyeket így fordítja: „Mi csak juhaklokat építünk itt nyájunk számára...“, 4 Moz 32, 16. „... és házat épített magának, és aklot készített nyája számára...“, 1 Moz 33, 17. Úgy tűnik azonban, hogy S. B. Chilinskis a tvartas alakot, J. Bretkūnas pedig a tvarta (?) alakot nem a mai ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben, hanem ‘karám’ értelemben használja itt. Ez különösen bátran állítható J. Bretkūnasról. E feltevést a német bibliai szöveg is megerősíti; vö. M. Luther bibliájának 1549. évi kiadását: „Csak juhaklokat akarunk itt építeni jószágainknak...“, 4 Moz 32, 16. „...és házat épített magának, jószágainak pedig hajlékokat készített...“, 1 Moz. 33, 175. A tvártas szót kizárólag ‘karám’ jelentésben használják Kelet-Poroszország litván szótáraiban: „Twártas, to, m. egy bekerített kis istálló“, P. Ruhig, Lex., I, 166. „Istálló, Staldas, do, m. csak bekerített Twártas, to, m.“, R. Ruhig, Lex. II, 336. „Twartas, to, hímnemű főnév: istálló, bekerített istálló. Pennukßlū Twartas, hizlalóistálló, amelyet bekerítettek”, Chr. Mielcke, Wb., I, 303. 2A Litván SZSZK történeti forrásai, I, szerkesztőbizottság: K. Jablonskis (felelős szerkesztő), J. Jurginis, J. Žiugžda (főszerkesztő), Vilnius, 1955, 178—179. o. 3Budą Senowęs — Letuwiu Kalnienų ir Žamajtių išsraše... Jokub’s Łaukys, Petropilie, 1845, 22—23. o. 4A különféle istállóelnevezések litván nyelvjárásokbeli elterjedésének bemutatásakor a szerző főként B. Vanagienė kéziratos térképére támaszkodik, amely a Litván nyelvatlaszhoz készült. A lett nyelvjárásokból vett példákért E. Šmite filológiai tudományok kandidátusának mond köszönetet. 5 Biblia: Das ist: die gantze heilige Schrifft: Deudsch. Auff's new zugericht. D. Mart. Luth., Wittemberg, 1549. 31 „Stall, Staldas, do, hímnemű főnév, csupán bekerített hely; Twārtas, to, hímnemű főnév”, Chr. Mielcke, Wb., II, 450. „twārtas, -o, hímnemű főnév: bekerítés, karám, egy kerített hely”, F. Kurschat, Wb., 472. „kiaũltwartis, -čio, hímnemű főnév: sertések számára szolgáló kerítés”. „kiaũlstaldīs, -džio, hímnemű főnév: disznóól”, F. Kurschat, Wb., 181. F. Kurschat világosan megkülönbözteti a tvārtas ‘karám’ jelentését az ‘állatok tartására szolgáló épület’ fogalmától; ez különösen jól látható a következő példákból: „…egy helyiséget elkeríteni az istállóban a borjak számára, twārtą weŕbiams staldē nukalti (vagy padaryti; továbbá: aptwērti)”, F. Kurschat, Wb., I, 25. „…egy helyet elkeríteni az istállóban egy borjú számára, staldē weŕbiui twārtą padaryti…”, F. Kurschat, Wb., I, 36. A twārtas szót Kelet-Poroszország litván nyelvű írásaiban még a templom egy külön részéről szólva is használják, vö.: „A nőknek külön Twartas rendeltetett Istenük szolgálatának végzésére”, K. Jurkšaitis, Jeruz. Išp., 1901, 97. Vagyis a tvārtas szó, amely kezdetben általában bekerített helyet jelentett, majd az istállón belül elkülönített helyet, később ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben kezdett használatos lenni. E szó etimológiája semmi kétséget nem hagy: a litván tvērti, tvrtas, tvorà, tvārštis és e gyökér más szavaival6 hozható kapcsolatba. A Žemaitija egyes részein (Kvėdarna, Plungė, Rietavas, Salantai, Viekšniai) a tvārtas szó ‘seb bekötésére szolgáló pólya, kendő’ jelentésben használatos. A szó ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentése ezeken a helyeken új, az irodalmi nyelvből került át. Úgy tűnik, hogy a porosz nyelvben is létezett e tőnek egy szava, amelyet a litván tvārtas ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésében használtak; vö. „Coaris Banse” (az Elbingi szójegyzék 232. szava)7. A német Banse jelentése lehet ‘a csűr széles oldalsó tere a cséplőhely mellett, a csűrben a cséplőhely két oldalán levő hely a felhalmozásra’8. A. Fick ezt a porosz szót a litván kárti szóval hozta kapcsolatba. Valószínűbbnek tűnik azonban A. Bezzenberger magyarázata, amelyben a porosz coaris alakot toaris formára javítja, ezt pedig a litván tvārtas, tvorà, tvērti9 szavakkal kapcsolja össze. E szavak összehasonlításakor a porosz toaris tőhangzója is bizonyos nehézségeket vet fel. Hasonló esetről lehet szó, mint a porosz aloade szó (‘Haspe’, az Elbingi szójegyzék 541. szava) esetében, amelyet *al(v)ōde vagy *alvadē alakból próbálnak származtatni. A. Bezzenberger porosz toaris-ra vonatkozó etimológiáját R. Trautmann10 és J. Endzelīns11 is elfogadta. A lett nyelvben nincs azonos tövű elnevezés az állatok tartására szolgáló épületre. Találunk azonban e tőből származó, hasonló jelentésben használt szavakat; vö. lett tvarts ‘támasz, védelem, menedék; halcsapda’ (EM, IV, 289), tvertiņš ‘menedék’, tvertne ‘embereknek való menedék; tartály, medence’ (EM, IV, 291). A lett tvāra ‘egy 6 E. Fraenkel, Et. Wb., 1151. o. 7 A porosz nyelv emlékei, 63. o.; a porosz nyelvi szójegyzékek példáinak idézésekor rendszerint előbb a porosz szót adják meg. 8 D. Sanders, Wörterbuch der deutschen Sprache, I, Leipzig, 1860, p. 81; F. L. K. Weigand, Deutsches Wörterbuch, I, Giessen, 1909, p. 153. 9 A. Bezzenberger, BB, 23, 232. o. 10 R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, 361. o. 11 J. Endzelīns, Senprūšu valoda, 140., 266. o. 32 „vízszintesen fekvő rudakból álló kerítés”, tvāre „kerítés; sorompó” (EM, IV, 289) vajon nem a litván nyelvből kölcsönzött szavak-e, hiszen K. Mühlenbach szótárának adatai szerint főként közvetlenül a litván határvidéken fordulnak elő (Gridzgalė, Mėmelė). Lit. gūrbas, lett gūrba A lit. gūrbas ’állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben Litvánia északkeleti csücskében használatos (Anykščiai, Debeikiai, Dusetos, Kamajėliai, Kavarskas, Obeliai, Rokiškis, Troškūnai, Utena, Vyžuonos). Az imént említett jelentésen kívül a gūrbas szó a litván nyelvjárásokban más jelentésekben is használatos: ’kosár, kas’, ’a szekér vesszőből font felső része; együtt lévő oldalfalak végekkel (könnyű, ünnepi szekereké)’, ’jászol’, ’házi szárnyasok (galambok, libák, tyúkok...) vesszőből font vagy deszkából összeállított ketrece; tojásrakó hely; fészek’, ’kutyaház’, ’az istálló elkülönített része a kisebb jószágok (juhok, malacok, borjak) számára; karám; a pince leválasztott része más zöldségek tárolására’, ’udvar’, ’ketrec (vadállatoknak)’, ’egy bizonyos, szalmával fedett méhkas’, ’állatok, rendszerint sertések eladásra szállítására szolgáló bizonyos rekesz’, ’fonalkeresztelő, fonalat felvető eszköz’ (LKŽd., III, 741–2). A gūrbas szó ’állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben már K. Širvydas szótárában is előfordul: „Chlew, bara, Stabulum. gurbas“, C. Szyrwid, Dic. (1629 metų leidimas), 11. „Chlew. Stabulum, caulae. Pune, gurbas“, C. Szyrwid, Dic. (1642 metų leidimas), 29. „Obora, Stabulum, pecuaria loca. Gurbas“, C. Szyrwid, Dic. (1642 m. leidimas), 233. „Swinnik, Suilehara. Kiaulu gurbas“, C. Szyrwid, Dic. (1642 m. leidimas), 430. K. Širvydas szótárának példái azt mutatják, hogy az ’állatok tartására szolgáló épület’ jelentésű gūrbas szót a keleti litvánok már régóta ismerik: K. Širvydas éppen Litvánia azon vidékéről származott, ahol az említett szó ma is ebben a jelentésben használatos. A gūrbas szó eredetéről különféle vélemények léteznek. K. Alminauskis a lit. gūrbas, valamint a kūrbas formát is a német korb ’kosár, kas’, korv forrására vezette vissza, azt állítva, hogy a litván nyelvben e szó jelentései kibővültek12. A g-: k- mássalhangzó-váltakozás a litván nyelvben valóban igen gyakori jelenség, vö. gėmbė: kėmbė, glėbys: klėbys, griaūnos: kriaūnos, glusnūs: klusnūs stb.13 A német korb viszont a latinból származik, vö. lat. corbis ’kosár, kas’14. E. Frenkelis egyetértett azzal, hogy a lit. kūrbas ’kosár, kas’ német jövevényszó, a lit. gūrbas szót azonban saját örökségnek tekintette, és az indoeurópai *ger- ’fonni’ tővel hozta kapcsolatba, vö. gör. ῥέρεον ’geflochtene Verzäunung der Bude auf dem Marktplatz in Athen, geflochtener Wagenkorb, länglicher mit rohem Rindsfell überzogener leichter Schild’, γυργαθός ’aus Weide geflochtener Korb, Fischreuse’ stb.15 12 K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, Kaunas, 1934, p. 55, 76. 13 J. Endzelynas, Baltų kalbų garsai ir formos, Vilnius, 1957, p. 54; J. Otrębski. Gramatyka języka litewskiego, I, p. 324. 14 F. Kluge, Et. Wb., p. 393; J. Pokorny, Et. Wb., p. 387. 15 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 178. 3. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos 33 K. Būga a lit. gūrbas szót is a maga szavának tartotta, és megpróbálta hol a germ. kurba, ném. Korb16, hol a szláv grъb ‘dombocska, púp, ránc’, szerb грба17 szóval összekapcsolni. Tekintetbe véve, hogy a ném. Korb latin jövevényszó, K. Būga első etimológiai kapcsolata elesik. A második kapcsolat sem tűnik számunkra különösebben megbízhatónak, mivel a szláv szavakat a porosz garbis ‘hegy’18 szóval kellene összevetni. K. Būga a lit. gūrbas szót az említett szláv nyelvi szavakkal kapcsolta össze, szemantikai párhuzamokat keresve: ‘halom (куча)’: ‘istálló’. Valószínűleg K. Alminauskis és E. Frenkel magyarázatai is részben helytállóak. Úgy véljük, hogy a lit. gūrbas eredetének magyarázatakor e szavak jelentéseit külön kell választani. A kelet-litván gūrbas ‘az állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben (amely, mint láttuk, már K. Sirvydas szótárának legelső kiadásaiban is előfordul) és a hozzá szorosan kapcsolódó jelentésekben saját balti szónak tekintendő. Mint látni fogjuk, ilyen szó a lett nyelvben is megtalálható. A Gūrbas ‘fonott kosár, kosár’ jelentésben és az ehhez közelebb álló jelentésekben német jövevényszónak tekintendő. Mivel az ‘istálló’ és a ‘kosár’ jelentése szemantikailag meglehetősen szorosan összefügg (‘fonni’), ma nehéz éles határt húzni közöttük a litván nyelvben: a saját szó és a kölcsönszó is összekeveredhetett. Az imént kifejtett feltevésünk mellett a következő érvek szólnak. A gūrbas szónak két, egymástól teljesen független előfordulási területe van a litván nyelvben: az egyik Litvánia északkeleti csücskében, ahol a gūrbas ‘az állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben használatos; a másik Litvánia délnyugati részén, ahol a szót leginkább ‘kosár, fonott kosár’ jelentésben használják. Ez utóbbi jelentésben a gūrbas szó a szamogiták egy részénél és a nyugat-aukštaitok egy részénél használatos, éppen azokban a litván nyelvjárásokban, amelyeknek a legtöbb kapcsolatuk volt a német nyelvvel (Alksnėnai, Alvitas, Barzdai, Batakiai, Gražiškiai, Jurbarkas, Kybartai, Kudirkos Naumiestis, Lauksargis, Liudvinavas, Pilviškiai, Slavikai, Sudargas, Tauragė, Vilkaviškis)19. Már említettük, hogy a lit. gūrbas ‘bizonyos méhkaptár’ jelentésben is használatos. Ebben a jelentésben a szót Bartininkai településen jegyezték fel (Vilkaviškis járás). A ‘méhkaptár’ jelentésben előforduló kuṙbas alak a kelet-poroszországi litván szótárakban is megtalálható. Vö.: „Bienenkorb, der, bičių kūrbas”, F. Kurschat, Wb., I, 239. „bitkurbis, -io, Subst. m. der Bienenkorb”, F. Kurschat, Wb., 49. „Bitinnis kurbėlis, ein Bienenkorb”. „Bitkurbas, o, m. ein Bienenkorb”, G. H. F. Neselmann, Wb., 212. Vö. továbbá a német Korb jelentését: ‘geflochtne Behältnisse für die Bienen zur Wohnung’20. Nehéz elképzelni, hogy a német nyelv hatása nélkül kialakult volna a lit. gūrbas ‘szalmával fedett, bizonyos méhkaptár’ jelentése. A gūrbas forma ‘a kocsi vesszőből font felső része; a végeinél összekötött vesszőrudak’ jelentése nagyon emlékeztet a ném. Korb jelentésére: ‘der hintere geflochtne Teil eines Leiter- oder Rüstwagens u. überhaupt ein Korbgeflecht auf solchem Wagen’21. A lit. gūrbas a fenti jelentésben Garliavában, Lekėčiaiban és Kretingában van adatolva (LKŽd., III, 741). 16 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 331. 17 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 526. 18 M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 294. 19Az adatok a Litván nyelvi atlasz cédulaanyagából származnak. 20 D. Sanders, Wörterbuch der deutschen Sprachen, I, p. 995. 21 D. Sanders, ten pat, p. 995. 34 A ‘kutyakunyhó’ jelentésben a litván nyelvjárásokban a gurbas alak mellett a gurbà alak is használatos (Alytus, Leipalingis, Liškiava, Merkinė, Seirijai, Simnas, Veisiejai; LKŽd., III, 741). Mind a litván gurbà, mind a gurbas szónak vannak lett megfelelői. A lettben ezek a szavak szintén meglehetősen sokféle jelentésben használatosak: Lat. gùrba ‘seregélyek ketrece; sövény; deszkából készült rekesz az istállóban; fából készült láda a házi szárnyasok tojásrakásához; fából készült láda, amelyben a tyúkokat a piacra szállítják; madárodú; „cūku aizgalda“, gurbs, gurbes ‘kerítés, amelybe az állatokat terelik’ (EM, I, 683; EH, I, 420). Amint látjuk, a lett szavak jelentései vagy teljesen egybeesnek e gyök litván szavainak jelentéseivel, vagy nagyon közel állnak azokhoz. Itt azonban hiányoljuk – úgy is mondhatnánk – a litván szó alapvető jelentéseit, nevezetesen: ‘az állatok tartására szolgáló épület’ és ‘kosár, fonott kosár’. A lat. gùrba, gurbs valamennyi jelentése mintegy átmenetet képez a ‘kosár, fonott kosár’ és az ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentése között. A lett szavak elterjedésének kérdése is meglehetősen érdekes. K. Miülenbach szótárának és kiegészítéseinek adatai szerint a lat. gùrba, gurbs csak Lettország délnyugati részén, közvetlenül a litván határ mentén használatos (Asytė, Barta, Gruobinia, Kaletai, Nyca, Nygranda, Saka, Ventspilis). A lett szó földrajzi elterjedése arra utal, hogy a lat. gùrba akár a litvánból is származhatott. Ezt a feltevést a lett szó hangsúlyozása is alátámasztaná. A lat. gùrba nyomai a lett helynévanyagban sem lelhetők fel. Litvánia területén több olyan helynév is található, amely kapcsolatba hozható a lit. gùrbas, vö. Gùrbai (Gruzdžiai), Gurbmiškis (erdőnév, Gruzdžiai), Gurbšilėlis (Pilviškiai), Gùrbšilis, Gurbùkelis (ösvény, Gruzdžiai), Gurbų miškas (Dūkštas), Pagùrbė (Dūkštas)²². Ezeknek a helyneveknek a lit. gùrbas ‘az állatok tartására szolgáló épület; kosár, fonott kosár’ szóval való összekapcsolása azonban nagyon kétséges. Például a Gurbšilėlis jelentése ‘kiemelkedés’; a Belorusz SZSZK területén, egy litván nyelvszigeten (Stanišiai, Varenavo környéke) találjuk a Gùrbos helynevet, amelynek jelentése ‘sírok (mintha kis dombok volnának)’. A fent említett helyneveket tehát valószínűleg a lit. gùrbautas ‘kisebb földkiemelkedés, rög’, porosz garbis ‘hegy’ szóval kell összekapcsolni (így javítandó az Elbingi szójegyzék 28. szava, a grabis; vö. a porosz helynevekkel: Lulegarbis, Mantegarbs, Ladegarbe, Swentegarben stb.)²³, or. горб ‘bármilyen domborulat sík felületen’, lengy. garb ‘az ember mellkasának vagy hátának kóros domborulata; magaslat, a terep domborulata’, szerb-horvát грба stb. K. Būga, mint láttuk, ezekkel a szavakkal próbálta összekapcsolni a lit. gùrbas ‘az állatok tartására szolgáló épület’ szót is. Lit. kūtė, lett kūts Litvánia északi részén széles körben használják az állatok tartására szolgáló épület megnevezésére a kūtė szót (Biržai, Joniškis, Kuršėnai, Linkuva, Mažeikiai, Radviliškis, Salantai, Skuodas, Šeduva, Šiauliai, Žagarė). E terület legnyugatibb és legkeletibb részén 22 Lietuvos TSR administracinis-teritorinis suskirstymas, Vilnius, 1959, p. 716, 851. Duomenys, kurių nėra minėtame darbe, paimti iš Lietuvių kalbos ir literatūros instituto Vietovardžių kartotekos. 23 R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 82, 341; J. Endzelīns, Senprūšu valoda, p. 175; G. Gerullis, Die altpreussischen Ortsnamen, p. 80, 92, 94, 178–179. 3* 35 részén a kūtys alak használatos (Kretinga, Pasvalys, Vabalninkas). Az egyes számú kūtis forma is ismert (LKŽd., VI, 1006). A kūtė formát a „régi, rossz kunyhó, viskó” jelentésben is használják (LKŽd., VI, 1000; Skaudvilė, Viduklė); vö. még a kūta „ház” szót (Vilius Bruožis, LKŽd., VI, 999). E jelentésben azonban a szavak nem tartoznak a kūtė állattartó épület jelentésű szó használati területéhez. A régi litván írásos emlékekben úgy tűnik, nem fordul elő a kūtė szó. M. Valančius és S. Daukantas írásai alighanem e szó legrégebbi forrásai. A kūts szó (mellette gyakran előfordul a kūte forma is) „állattartó épület” jelentésben igen széles körben használatos a lett nyelvben. A kūts forma e fogalom irodalmi nyelvi, normatív megnevezése is. A kūts forma (illetve a kūte) Vidzeme (Ainažiai, Aluoja, Cēsis, Limbaži, Mazsalaca, Rūjiena, Sigulda, Smiltene, Valka, Valmiera) és Zemgale (Auce, Bauska, Dobele, Eleja, Jelgava) teljes nyelvjárási területén használatos. E nyelvjárási területen más tövű istállómegnevezések gyakorlatilag nem használatosak. Lettország nyugati részén, a kurföldi nyelvjárásokban a kūts, kūte formák más istállómegnevezések mellett fordulnak elő (laidars, stallis). A kūts, kūte formák szinte teljesen csak Lettország legkeletibb részén, Latgaléban hiányoznak, ahol az istálló szláv eredetű megnevezése használatos. Nem lehet pontosabb határt húzni azok között a nyelvjárások között, amelyekben a kūts, illetve amelyekben a kūte forma használatos. Előfordul, hogy ugyanazon a helyen mindkét alakot használják (Alažiai, Aluoja, Inčukalns, Padure, Plāņi, Sigulda, Taurkalne). Mindkét forma a Litvánia határán fekvő nyelvjárásokban is használatos. A lett kūts (illetve kūte) a megfelelő állat- és madárnevekkel együtt használatos; vö. a lett aitu, guovju, luopu, putnu, zirgu kūts kifejezéseket. Néha e tő más istállómegnevezés-változatai is előfordulnak; vö. kūtene „der Stall”, kūtenis; čūku, zuosu kūtene, kicsinyítő alakban kūtiņa, pejoratív alakban kūtele (EM, II, 338; EH, I, 684). A lett kūts már a XVI. századi lett evangéliumi szövegekben is megtalálható24. A litván kūtė és a lett kūts eredetének kérdése – akárcsak a nemrég tárgyalt litván gurbas és lett gurba esetében – igen összetett. Több magyarázat is létezik, ám mindegyik kétségeket vet fel. Mindmáig talán A. Bezzenberger etimológiája a legelterjedtebb25. Szerinte ez a szó a porosz nyelvből került a litvánba és a lettbe. A porosz *kutis (ahol az u a gutturális után a helyén áll) a közép-alnémet kate, kotte „Hütte, Schuppen, Stall” szóból származhatott.< P. Person, aki a litván kūtė és a lett kūts alakot saját balti szavaknak tekintette, ezeket a litván kutỹs „pénzeszacskó”, porosz keuto „bőr”, ófelnémet hūt, latin cutis, valamint ófelnémet hutta „Hütte” szóval hozta összefüggésbe26. A litván kūtė eredetét E. Berneker is így magyarázta27. J. Endzelīns kezdetben hajlott arra, hogy elfogadja A. Bezzenberger magyarázatát (… wohl eher… nebst oder durch li. kūtis aus einem apr. *kūtis (mit. ū aus ā) aus mnd. kate od. kotte… als zu li. kutỹs ‘Beutel’, apr. keuto, ahd. hūt…)28. 24 J. Endzelīns, Filologu biedrības raksti, XI, Rīgā, 1931, p. 201. 25 A. Bezzenberger, KZ, 44, p. 291. 26 P. Persson, Beiträge zur indogermanischen Wortforschung, Uppsala, 1921, p. 181, 183. 27 E. Berneker, Et. Wb., I, 602. 28 EM, II, p. 338. 36 E. Frenkelis29 minden kétséget kizáróan elfogadta A. Becenberger magyarázatát, és ezen etimológia hívei között J. Endzelynast is megemlítette. Arra azonban nem figyelt fel, hogy J. Endzelynas később megváltoztatta véleményét, és a lett kūts etimológiájának külön tanulmányt szentelt30. J. Endzelynas ebben a tanulmányban, rámutatva A. Becenberger etimológiájának mind kronológiai, mind hangtani hiányosságaira, hajlik arra, hogy P. Person etimológiáját fogadja el. Ez az etimológia azonban J. Endzelynas véleménye szerint akkor lehetséges, ha a litván kūtis ősi, nem kölcsönzött szó. A lett tudós ugyanakkor igen komoly érvet vet fel amellett, hogy ez a litván, állatok tartására szolgáló épületet jelölő szó a lettből származó jövevényszó lehet; ha pedig így van, a lett szó töve ū alakja az un formából eredhet, s ekkor a szó egészen új etimológiája válik lehetségessé: a lett kūts összekapcsolása az óegyházi szláv kašta ‘σκηνή’, az ukrán куча ‘disznóól’ és a bolgár къшта ‘kunyhó’ szavakkal, amelyeket E. Berneker tovább a bolgár кътам ‘berge’, az orosz кутать ‘verhüllen’ stb. szavakkal hoz összefüggésbe.31 Úgy véljük, J. Endzelynas magyarázata meglehetősen elfogadható. Mindenekelőtt nagyon is lehetséges, hogy a litván kūtė a lettből került át. Ezt a feltevést teljes mértékben alátámasztaná a litván kūtė ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésű szó földrajzi elterjedése. Amint a Litván nyelvatlasz adatgyűjteménye mutatja, ezt a szót ebben a jelentésben csak a lett határ mentén használják. J. Endzelynas tanulmánya végén mintha kétségbe vonta volna a litván kūtė lettből való átvételének lehetőségét, mert a tanulmány megírása után arról tájékoztatták, hogy a litván kūtės ‘istálló’ Suvalkijában is előfordul. Az atlasz adatgyűjteményének adatai azonban nem igazolják ennek az információnak a helyességét. Amint említettük, a kūtė szót a régi litván nyelvemlékekben sem találjuk: ilyen szóval csak a 19. század közepének írásaiban találkozunk, amelyek szerzői Litvánia azon vidékéről származnak, ahol ma is használják a kūtė szót ‘szarvasmarhák tartására szolgáló épület’ jelentésben. A litván kūtė földrajzi elterjedése szintén komoly érv amellett, hogy ez a szó nem származhatott a poroszból. Ha a litván kūtė szót a lettből kölcsönzöttnek tekintjük, és figyelembe vesszük J. Endzelynas felvetését, hogy a lett kūts a *kunt- alakból eredhetett, akkor ezt az állatok tartására szolgáló épületet jelölő szót nemcsak az óegyházi szláv kašta szóval és rokonaival lehetne összekapcsolni, ahogyan J. Endzelynas teszi, hanem az orosz кут ‘угол, зауголок, закоулок, тупик; вершина или конец глухого захода, залива, заводи, мыса; угол крестьянской избы, придверный угол и прилавок, коник’ (В. Даль, Сл., II, 227—8), a balti кут, az ukrán кут (a nyelvjárásokban ‘disznóól’ jelentésben is használatos, Б. Д. Гринченко, Сл., II, 332), a bolgár кът, a szerb-horvát кут, a szlovén kat, a cseh kout, a szlovák kut, a lengyel kąt32 szavakkal is, vö. továbbá az orosz закут ‘mindenféle kunyhó, kutyaól vagy földbe vájt lakóhely; szalmakunyhó; télen a kisebb jószág számára szolgáló meleg (egeres) ól; kamra, fáskamra, éléskamra, különösen elkerített rész’, закута, закутка (В. Даль, Сл. I, 594—5)33. A. Briukner már korábban felvetette annak lehetőségét, hogy a balti istállómegnevezést ezekkel a szláv nyelvi szavakkal hozzuk kapcsolatba; szótárában a lengyel kąt szóhoz a következő megjegyzést fűzi: „az eredeti jelentése a litván kutis esetében: »a disznók által kiásott gödör«34. Természetesen nem érthetünk egyet A. Briuknernek a litván szó eredeti jelentésére adott magyarázatával. 29 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 322. 30 J. Endzēlins, Filologu biedrības raksti, XI, p. 200—201. 31 E. Berneker, Et. Wb., p. 602—603. 32 M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 705; F. Slawski, Sl. et., II, p. 121—122. 33 M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 440. 34 A. Brückner, Sl. et., p. 225. 37 Mint már említettük, a litván nyelvjárásokban a kūtė szó a „régi, rossz állapotú kunyhó” jelentésben is használatos. Mivel ebben a jelentésben a kūtė szó Litvánia egy másik részén fordul elő, mint a tárgyalt istállónév, úgy véljük, talán külön kellene választani a litván kūtė ’állatok tartására szolgáló épület’ szótól, és úgy kellene tekintenünk, hogy a német Kote ’die Hütte’ szóból ered. Litván staldas, lett stallis, óporosz staldis A szamogitiai terület déli részén és a volt Kelet-Poroszországhoz közelebb eső nyugat-aukštait nyelvjárások némelyikében a staldas elnevezést használják az állatok tartására szolgáló épületre (Kelmė, Pagėgiai, Rietavas, Skaudvilė, Slavikai, Sudargas, Šilalė, Tauragė, Užventis, Vainutas, Varniai); előfordul a staldis alak is (Endriejavas, Judrėnai, Juodkrantė, Nida, Sakučiai, Šilutė, Veiviržėnai). Ez a szó már régi írásos emlékeinkben is megtalálható. A staldoie alakot M. Daukša „Postilė” című művében is megtaláljuk („Kaip iūsu ne pažėidę dargūs giwēnimas staldoie ir grînas guleimas prakarte”, DP, 425); a szerző olyan vidékről származott, ahol a staldas szót ma már nem használják. A litván staldas szót egyébként főként a kelet-poroszországi litvánok írásos emlékeiben használják: J. Bretkūnas „Postilė” című művében (II, 23, 101), D. Klein „Giesmynas” című művében (32), a XVII. századi „Lexicon Lithuanicum” kéziratos szótárban („Stale Staldas, Twartas”, 82 a), és úgyszólván minden későbbi kelet-poroszországi litván lexikográfiai munkában (P. Ruigys, K. Milkus, G. H. F. Nesselmann, F. Kurschat és mások szótáraiban); e vidék litván népköltészetében is meglehetősen gyakran előfordul35. A staldas, staldis alakok mellett a litván nyelvjárásokban a stalnė (Padvarėliai, Tirkšliai) és a stalnis (Zastaučiai, Mažeikiai járás) alak is előfordul. Az utóbbi formákat azonban úgy tűnik, csak nagy lóistállókra, rendszerint uradalmi istállókra vonatkoztatva használják. Ezekből az alakokból ered a stalninis (arklys) melléknév is (Šatės, Viekšniai). Az ilyen lóistálló-elnevezések, különösen a kicsinyítő alakok, a szamogitiai népköltészeti szövegekben is meglehetősen gyakran előfordulnak: „Onnan jön az öcsém, az új istállócskából, barna paripát vezetve, a húgához menve”, S. Daukantas, D. Ž., 1236. „Ne menj ki, legény, a te barna paripádhoz; a te lovad az én apám istállócskájában van.”, S. Daukantas, D. Ž., 27. „Vajon az istállócskában voltál? Vajon a mezőn voltál, legény? Vajon a te koszorúcskád? Az istállócska a gerendánál?”, S. Daukantas, D. Ž., 89. 35 Smulkioji lietuvių tautosaka XVII—XVIII a., paruošė J. Lebedys, Vilnius, 1956, p. 418, 426, 472. 36 A Žemaičių dainos pagal Dainininkų žodį, Petrapilė, 1846. 38 „Egyet az istállócskába, a másikat a kertecskébe, a a a dza dza dza a másikat a kertecskébe”, S. Daukantas, D. Ž., 91. A S. Daukantas által lejegyzett žemait népdalok idézett versszakaiban a stalnelė, stalnė szavakat ott használják, ahol e dalok más változataiban a stainėlė, stainė, stainia fordul elő. Ezért úgy véljük, hogy E. Frenkelis37, aki a -ln- alakot csak S. Daukantastól ismerte, indokolatlanul kapcsolja ezeket a szavakat a lit. staldas szóhoz: a stalnelė, stalnė alakok a stainėlė, stainė alakok helyébe léptek. Változásukra esetenként a staldas alak is hatással lehetett. Megjegyzendő, hogy S. Stanevičius 1829-ben megjelent žemait népdalgyűjteményében csak a stainė alak található38. A stalnė, stalnīs alakok, mint később látni fogjuk, a mai žemait nyelvjárásokban is előfordulnak, éppen S. Daukantas szülőhelyének közelében. Hasonló eset, amikor a kettőshangzó második eleme i mássalhangzóvá, l-lé alakul, a lit. kūlnas ‘rossz ló’ (Giedraičiai, Videniškiai, LKŽŽd., VI, 844) a kūinas alak mellett. Liet. staldas šaltinis yra vid. vok. žem. stall39, dėl ll > ld plg. lat. meldēris < vok. žem. möller, est. mölder ‘Müller’, kelder ‘Keller’ ir kt.40 Kaip ir lietuvių kalboje, su formantu -ld šis tvarto pavadinimas vartojamas danų kalboje, plg. dan. stald ‘tvartas’. Apskritai, tokį tvarto pavadinimą vartoja daugelis germanų kalbų, o iš germanų jį pasiskolino ir kai kurios kitos Europos kalbos. Pirminė šio žodžio reikšmė ‘vieta stovėti’ — jis sietinas su pr. stallīt ‘stovėti’, gr. στέλλειν ‘pataisyti’, skr. sthálati ‘jis stovi’ ir kt.41 Szemantikailag hasonló módon keletkeztek a különféle indoeurópai nyelvek istállónevei is, vö. szanszkrit gosthānam ‘tehénistálló’, aveszta goostānō, ófelnémet ewi-st ‘juhistálló’, latin stabulum (ez utóbbi szó forrása a francia étable, a spanyol establo, a román staul, az újgörög στάβλος, az angol stable, az ír stábla stb. szavaknak): indoeurópai *stā- ‘állni, állítani’42. A poroszban is található germán eredetű, állatok tartására szolgáló épületet jelölő szó, amely hangtanilag megfelel a lit. staldīs alaknak; vö. az Elbing-szójegyzék 226. szavát: „Staldis Stal”43. A porosz staldīs a lit. staldas szóhoz hasonlóan a németből származik, valószínűleg a középalnémet stall alakból44. A lettben több alakja is van ennek az istállónévnek, vö. lett stallis ‘der Stall, vorzugsweise der Pferdestall’, stalis, stale ‘der Stall’ (EM, III, 1042; EH, II, 569), stalle, stēļis. 37 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 894. 38 S. Stanevičius, Dainos žemaičių, paruošė J. Lebedys, Vilnius, 1954, p. 14, 78, 122. 39 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 591; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 894. 40 J. Endzelīns, Latviesu valodas gramatika, p. 247–248. 41 F. Kluge, Et. Wb., p. 737; J. Pokorny, Et. Wb., p. 1019–1020. 42 C. D. Buck, Dic., p. 150–151; J. Pokorny, Et. Wb., p. 1004–1010; M. Mayrhofer, Et. Wb., I, p. 350. 43 Prūsų kalbos paminklai, 63; R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 85. 44 W. Prellwitz, Die deutschen Bestandteile in den lettischen Sprachen, Göttingen, 1891, p. 49; R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 435; J. Endzelīns, Senprūšu valoda, p. 254. 39 A lat. stallis szó ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben a mai Lett SZSZK területén két sajátos elterjedési területet alkot. Egyrészt a pajtát jelölő kūts (illetve kūte) és laidars elnevezések mellett Lettország legnyugatibb részén, a kurzemei nyelvjárásokban és a zemgalei nyelvjárások egy részében használatos (Aizpute, Alsunga, Barta, Blydienė, Dunika, Grobiņa, Kuldīga, Nīgranda, Piltene, Saldus, Talsi). E megnevezés második, az elsővel közvetlenül nem érintkező és attól meglehetősen távol eső elterjedési területe az úgynevezett széliai nyelvjárások déli része, amely a Lett SZSZK területén belül a Litván SZSZK-hoz csatlakozik (Abliai, Asarė, Biržai, Līvāni, Sauka, Subata, Zalva). Ezen a vidéken a stallis forma szintén nem az egyetlen pajtaelnevezés: a kūts (illetve kūte) és a klēvs elnevezés mellett használják (a vidék keleti részén). A stellis forma Kurzeme területén fordul elő (Piltene, Ugale, Užava, Varve, Zlēkas, Žūras). A stalle formát mindössze egyetlen alkalommal jegyezték fel (Virbai, Sabile-től északra). A stallis szó már G. Mancelius szótárában (1638) is megtalálható, ahol a kūts szó mellett használatos. Más pajtaelnevezések mellett a stallis szó J. Langius 1685-ös kéziratos szótárában is megtalálható: „Stallis (Kuhts, Klähws) egy istálló. Sirgo=Stal= lis, lóistálló. Gohwo=st. egy állat=istállója. Zuhko=stallis, sertésól”, J. Langius szótára, 286. Megjegyzendő, hogy ez a germanizmus H. Stahl 1637-ben kiadott észt szótárában is megtalálható, vö. észt tall45. A lett szó eltérő hangalakja talán arra utal, hogy a lettek más időben kölcsönözték ezt a szót, mint a litvánok és a poroszok. Egyébként forrása, akárcsak az észt tall szóé, a középfelnémet stall, stal46. Lit. pūnė, lett. pūne A litván pūnė szó ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben a keleti aukštaitiai nyelvjárások viszonylag kis területén használatos (Gelvonai, Neveronys, Pabaiskas, Siesikai, Šašuoliai, Širvintos, Ukmergė, Vepriai). Ez az elnevezés a Belorusz SZSZK területén található litván nyelvszigeteken is előfordul (Geliūnai, Gervėčiai). A lit. pūnė ilyen jelentésben már K. Širvydas szótárának 1642-es kiadásában is megtalálható: „Chlew. Stabulum, caulae, pune, gurbas”, C. Szyrwid, Dic., 29. „Koźiarnia, Caprile, caprilis casa, haedile. Obkinė pune”, C. Szyrwid, Dic., 126. „Obara, aliter: Claustrum, septum, dimitere pecus è claustris. Pune, namas”, C. Szyrwid, Dic., 233. A lit. pūnia ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben a régi litván dokumentumokban is megtalálható, amelyeket nem litván nyelven írtak. Vö.: „Дворец, где рикуния мешкает: у дворцы гридня с присенкомъ и ку тому клетка, пуня на быдло...“ Panevėžiukas, Vilkija járás (1563-as dokumentum)47. 45 Anführung zu der Estnischen Sprach… von M. Henrico Stahlen, Revall, M.DC. XXXVII, vö. D. Zemzare, Latviešu vārdnīcas, Rīgā, 1961, p. 49–50. 46 J. Sehwers, Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen, p. 118; EM, III, p. 1042. 47 K. Jablonskis, Régi Litvánia írásbeliségének litván szavai, p. 200. 40 „Nem messze ettől a háztól állattartásra szolgáló, szalmával fedett fa pajta, deszkából készült, sarkvasakon forgó kapu”, 1604. évi Kėdainių uradalmi és városi leltár⁴⁸. A litván nyelvben a pūnė szó (és más alakjai) egyéb jelentésekben is használatos; vö. pūnė ‘pelyváskamra, a csűrnek a pelyva tárolására szolgáló része’ (Kupiškis, Naujamiestis, Vabalninkas), pūnis, -ies „мякиница“ (K. Явнис Поневежские говоры II 27), pūnia ‘gabonatároló épület, csűr’ (Dubingiai, Rimšė), pūnė (Viekšniai, Kossarzewski Lituanica 117 a)⁴⁹. M. Valančius és S. Daukantas írásaiban ez a szó ‘kunyhó, sátor’ jelentésben használatos. Vö.: „Petras tavasz óta mindenekelőtt kiásott egy pūnė-t, fákkal körülvette, nyílást hagyott rajta, hogy be lehessen mászni az üregbe, és berendezkedett”⁵⁰. „…a mocsarakból köpenyeket, punékat és lombkunyhókat készített magának, komlóindákkal, hánccsal és vesszőkkel a szántón és a réten”⁵¹ Hasonló jelentésben találjuk ezt a szót a 18. század elejére datált litván egyházi énekek kéziratában is, vö. „Ezt kutatni akarván, a beszédet nem cáfolva, Betlehembe igyekezve, ilyen punioy (?) Jézust találnak, Józsefet és Máriát”⁵². M. Mažvydas és J. Bretkūnas írásaiban ezt a szót ‘üreg, barlang’ jelentésben találjuk. Vö.: „…ahogy az oroszlán a maga barlangjában, és kimerülten zsákmányát a maga hálójába vonszolja” (Gesmes Chriksconiskas, II, Psalmas X.)⁵³. „Ahogy az oroszlán a barlangjában…” (BrB, Psal. X, 9). „…ők… megpihennek a Skileie-ben (a margón javítva: höle Olaie (puneie), BrB, Job. 38, 40; J. Bretkūnas kéziratában 39 (a vers eleje). Vö. M. Luther 1549. évi német bibliafordításának szövegét: „…mint egy oroszlán az üregben…” (Psal., X). „…ők… és leselkednek az üregben….” (Hiob., 39 (a vers eleje). Vö. a bibliai szöveg latin változatát: „…quasi leo in spelunca sua” (Psal., X, 9). „Quando cubant in antris…“ (Hiob., 38, 40). A régi litván leltárakban és más, nem litván nyelven írott dokumentumokban a punia szó leggyakrabban ‘gabona, széna és szalma tárolására szolgáló csűr’ jelentésben használatos. Vö.: „Zyta w puni dersowatego y miotliastego kop piętnascie…“, 1600 m. Kraukėnai, Upytės p. „…punia zrobiona na zboze słomą krita, wrota proste z desk, wrzeciądz y klotka w niej; druga punia nowa ieszcze nie stawiona…“, 1598 m. Breslauja. „… а намъ давали две коле грошей за тую пуню“, 1516 m. Mstislavis? 48 Lietuvos inventoriai XVII a., sudarė K. Jablonskis ir M. Jučas, Vilnius, 1962, p. 19. 49 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 525. 50 M. Valančius, Paaugusių žmonių knygelė, Tilžė, 1902, p. 102; Valančiaus raštai, red. J. Balčikonis, Kaunas, 1931, p. 244. 51 Budą Senowęs – Lietuwiu Kalnienų ir Žamajtių išraszę… Jokūb’s Laukys, Petropilie, 1845, p. 16. 52 V. Biržiška, Tauta ir žodis, VII, p. 259. 53 Mažvydas seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, spaudai parūpino J. Gerullis Kaunas, 1922, p. 524. 41 „Négy szénarakodó szín és egy szalma- és pelyvahalom tárolására épült svieren, egybeépített tornáccal…“, 1756, Tradevičiai, Polocki vajdaság. „Nagy, hétszögletű pajta széna tárolására, fenyődeszkából, kapu nélkül….“, 1775, Letcas, Vitebszki járás.54 „Ennek a színnek a végében egy nagy, új, gerendákból épült pajta áll a gabona berakására, szalmával fedve, kapuja sarkokon forog, retesze és zárja van… ez a pajta egészében hét falból áll, mindegyik fal öt öl hosszú. Ebből a pajtából egyenesen a másikba lépve, az új kapu a csűr válaszfala között áll, jobb felől zsindellyel fedve, sarkokon forog. E kaputól gerendákból épült, szalmával fedett pajta húzódik; középen, mindkét oldalon gabona tárolására szolgáló rekeszek, valamint gabonacséplő szérű található, hossza harminc öl, szélessége hét, két végén fa sarkokon forgó kapukkal, nyolcvan sövénykerítés“, 1619, Šiaulėnai, Viduklės járás. „Továbbhaladva egy régi, düledező csűr és egy nagy, rossz pajta“, 1645, Žalava, Ašmena járás. „Két csűr, az egyik szénapadlással, a harmadik pajta a szalmának“, 1651, Palušė, Drevინinkai, Vilniusi vajdaság. „Azon csűr mellett egy fa pajta, rozs tárolására…“, 1700, Papalčiai55. A lett nyelvben — mind a nyelvjárásokban, mind a különféle írásos emlékekben — a litván pūnė hasonló jelentésben használt megfelelőit találjuk. A lett pūne ‘pajta; széna- vagy szalmapajta (amelyet melléképületként is emelnek); a klēts vagy a kūts melletti melléképület széna tárolására, a csűr mellett (pelyva és szalma tárolására); különálló melléképület vagy kis pajta pelyva tárolására’, pūne ‘pajta’, pūnis, pūnis, pūnis, pūnis ‘pelyvapajta; kis, pajtaszerű épület a tenger- vagy tóparton halászeszközök tárolására; kis pajta széna, szalma és pelyva tárolására (a rija melléképületeként); erdei szénapajta; kis pajta halászeszközök számára; paraszti kunyhó’, pūna ‘a marhaistálló melletti pajta; hálótároló a halászoknál’, pūnite ‘pajta’, pūnītis, pūnelis ‘a pūnis’ (pejoratív) kicsinyítő képzős alakja’, pūnite ‘kis kunyhó’ (EM, III, 413, 447; EH, II, 342). A lett pūnis már G. Mancelis 1638-as szótárában is előfordul, vö.: „egy pajta, Schkunis, Wallh. Puhnis“, G. Mancelis, Lettus, 34156. A litván pūnė és a lett pūne eredetéről kétféle vélemény létezik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ez a szó a szláv nyelvekből került a litvánba és a lettbe. Ezt a gondolatot elsőként A. Brückner vetette fel, rámutatva arra, hogy a pūnė ‘istálló, jószág számára való rekesz’ K. Širvydas szótárában fordul elő, míg „Ragnit környékén ismeretlen” (itt valószínűleg G. H. F. Nesselmann szótárára támaszkodik); a litván punė forrásának az orosz vagy belarusz пунья57 szót tartja. A. Brückner véleményéhez J. Endzelīns is csatlakozott (…nach Brückner…. aus r. пунья58), P. Skardžius is (Wegen der Bedeutung wohl aus wr. пунья…59); ezt a nézetet vallotta E. Frenkelis, a litván nyelv etimológiai szótárának szerzője is60. 54 K. Jablonskis, Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje, 65., 83., 90., 225., 236. o. 55 Lietuvos inventoriai XVII a., 86., 141., 170., 436. o. 56 D. Zemzare, Latviesu vārdnīcas, 440. o. 57 A. Brückner. Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, 123. o. 58 EM, III, p. 447. 59 P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Alt-litauischen, p. 183. 60 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 667. 42 Valójában valamennyi szomszédos szláv nyelvben megtaláljuk ezt a szót, szinte azonos jelentésekben használva. Vö.: orosz пуня ‘szérű, szénapajta, pelyvapajta; szín, szénatároló; fészer; különálló kamra, sövényből font rekesz, ahol mindenfélét tárolnak, és nyáron a gazda alszik; nyugaton istálló’, пунька, В. Даль, Сл., III, 538. (V. Dal tanúsága szerint ezt a szót Novgorod, Tver [Kalininszk], Rjazany, Orjol, Tambov, Kaluga és Szmolenszk környékén használják.) orosz пуня ‘istálló; szénatároló’, В. Добровольский, Сл., 749. fehérorosz пуня ‘istálló; széna- vagy szalmatároló’, И. И. Носович, Сл., 538. lengyel punia ‘kis, szénatárolásra szolgáló fa pajta; szénás fészer, szénatároló’, punka, J. Karłowicz, A. Kryński i W. Niedźwiedzki, Sł., V, 433, 435. A fehérorosz nyelvjárási atlasz adatai szerint a fehérorosz пуня ‘széna (esetenként szalma, gabona) tárolására szolgáló épület’ jelentésben egész Észak- és Kelet-Fehéroroszországban használatos; e terület nyugati részén a пунька alak is előfordul, Mogiljovtól délre pedig a пуніма61 alakot is feljegyezték. Fehéroroszország nyugati részén a пуня szót ‘juhakol’ jelentésben is használják62. A lengyel punia nagyon ritkán használatos, és kétségtelenül az oroszból vagy a fehéroroszból kölcsönözték. A litván és a lett közvetlen szomszédain kívül más szláv nyelvekben ez a szó nem fordul elő. Mint említettük, A. Briukner, J. Endzelīns, P. Skardžius és E. Fraenkel a litván pūnė, illetve a lett pūne szót szláv jövevényszónak tartja. A kutatók egy másik csoportja úgy véli, hogy a litván pūnė és a lett pūne őshonos szavak, és ellenkezőleg, ezek kerültek át a balti nyelvekből a szláv nyelvekbe. Az orosz пуня és a fehérorosz пуня szót A. Potebnja63, E. Karszkij64, A. Preobrazsenszkij65 és K. Būga66 balti eredetűnek tartotta. A szláv szó földrajzi elterjedésére támaszkodva M. Vasmer67, a legjobb orosz etimológiai szótár szerzője is balti eredetűnek tekinti. Valójában nagyon nehéz megmondani, melyik félnek van igaza. A kérdés eldöntésében nagyon fontos e szó etimológiájának, eredeti jelentésének kérdése. Azok a nyelvészek, akik a litván pūnė és a lett pūne szót szlavizmusnak tartják, úgy tűnik, mindmáig nem próbálták megmagyarázni a szláv szó eredetét. A második feltevés hívei két etimológiát javasoltak e szó magyarázatára. Először is a litván pūnė szót a szanszkrit pūnáti ‘tisztít, megtisztít’, pá-vanah ‘szél (istenség)’, valamint az ófelnémet fowen ‘rostál’ szóval próbálják összekapcsolni. Eszerint a litván pūnė eredeti jelentése ‘a gabona tisztítására szolgáló hely’68 lett volna. Természetesen ezt az etimológiát nehéz bizonyítani. Aligha lehetett az ókori baltiaknak olyan épületük, amely kifejezetten a gabona tisztítására szolgált. K. Būga a lit. pūnė és a lett pūne eredetét a balti nyelvek anyagára támaszkodva próbálta megmagyarázni. A lit. pūnė szót a lit. pūnė ’a tojás üres vége (пужка, тузка яйца),’ szóval hozta összefüggésbe, 61 Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, zemėlapis 236; Дыялекталагічны атлас беларускай мовы, уступныя артыкулы і каментарыі да карт, Мінск, 1963, p. 794—797. 62 Ugyanott, 231. térkép. 63 А. А. Потебня, К истории звуков русского языка, III, Этимологические и другие заметки, Варшава, 1881, p. 90. 64 Е. Ф. Карский, Белоруссы, I, Варшава, 1903, p. 135. 65 А. Преображенский, Эт. сл., II, p. 153. 66 K. Būga, Rinktiniai raštai. I, p. 582, II, p. 524—526. 67 M. Vasmer. Et. Wb., II, p. 464—465. 68 А. Преображенский, Эт. сл., II, p. 153; M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 465. 43 lett. paũna ‘koponya, kobak, pofa’, lett. puns ‘csomó, kiemelkedés, kelés’. K. Būga véleménye szerint az eredeti litván pūnė jelentése ‘szalma-, pelyva- vagy trágyakupac’ volt. Hasonló szemantikai párhuzamokat is megad: lett gubenis ‘csűr (szalma, széna számára); a szárítóhoz épített toldalék’, gubens, gubene, gubezis: lett guba ‘(széna)rakás, kazal’, litván gubà, gubė; litván kūginỹs ‘istálló’: litván kūgis ‘kúp, kazal, halom’; litván gūbas ‘istálló’: szlovén grb ‘kis domb, dombocska, púp, ránc’⁶⁹. Ha K. Būga harmadik szemantikai párhuzama kétségeket ébreszthet is, az első kettő teljesen megbízható. Általában K. Būga etimológiája megbízhatóbb, mint a litván pūnė első etimológiája (: szkr. pūnāti). Szemantikailag a lett paũna, lett puns, litván pūnė ‘a tojás üres vége’ és a ‘halom’ jelentés közötti kapcsolat teljesen elképzelhető, vö. orosz куча ‘halom, rakás’: litván kaukas ‘daganat, kelés’, kaukaras ‘dombocska, domb, halom’, gót hauhs ‘magas’⁷⁰; litván gumbas ‘a fa (növény) kinövése, megvastagodása valamely helyen; fájdalmas duzzanat, kelés, csomó’, litván gumburas ‘kiemelkedés, földhányás’: lett gumba ‘kelés; kiemelkedés, halom’; a ‘halom’ jelentésből pedig – amint a fenti párhuzamok mutatják (kūginys: kūgis; gubenis: guba) – kialakulhat az ‘istálló’ jelentés. K. Būga etimológiája azonban azért kelthet bizonyos kételyeket, mert a balti nyelvekben nem találunk olyan szavakat, amelyek összekapcsolhatók lennének a litván pūnė ‘istálló’ szóval, illetve a lett pūne szóval, amelyet ‘halom’ jelentésben használnak; a ‘kelés, kiemelkedés’ jelentéstől az ‘istálló’ jelentésig talán túl nagy a szemantikai ugrás. Véleményünk szerint csak ez a körülmény akadályozza meg, hogy K. Būga etimológiáját teljesen elfogadhatónak tekintsük. A litván pūnė jelentéseinek kérdése is meglehetősen összetett. M. Valančius és S. Daukantas által használt ‘kunyhó, sátor’ jelentés kétségkívül könnyen kialakulhatott az ‘istálló, csűr’ jelentésből, M. Mažvydas és J. Bretkūnas írásaiban az ‘odú, barlang’ jelentés kialakulása azonban már nem ilyen egyértelmű. Természetesen az ‘odú, barlang’ jelentés – mint ‘az oroszlán lakhelye’ – az istálló ‘az állat lakhelye’ jelentéséből is létrejöhetett. Talán a balti szavak jelentéseinek ez a sokfélesége bizonyos érv amellett, hogy a litván pūnė, lett pūne saját, balti eredetű szavak. Akárhogy is, mégis több tény utal arra, hogy a szlávok ezt a szót a baltiktól kölcsönözték, mint arra, hogy a baltik a szlávoktól. Egyelőre azonban ezt nem lehet kategorikusan kijelenteni. Litván nãmas, lett nams Litvánia középső részének egy bizonyos területén (Dotnuva, Ėriškiai, Krakės, Kulva, Surviliškis, Šlapaberžė, Vadaktai) a nãmas szót ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben használják. A litván nãmas ebben a jelentésben K. Širvydas szótárának 1642-es kiadásában is előfordul, vö.: „Obora, aliter: Claustrum, septum dimitere pecus è claustris. Pune, namas“, C. Szyrwid, Dic. 233. A namas szó (különféle alakjai) gyakran előfordul régi, nem litván nyelven írt litvániai hivatali dokumentumokban is. Vö.: „A trágyának szánt állatokat szükségképpen nem namasban kell tartani, hanem istállókat kell építeni, és azokat jól meg kell erősíteni podlasiei módra…“, 1562, Karšuva. 69 K. Būga, Válogatott írások, II, p. 525–526. 70 M. Vasmer, Et. Wb., I, 708; F. Kluge, Et. Wb., p. 311; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 229–230. 44 „Az udvarról a csűr felé menet egy szalmával fedett, gerendákból épült, marha számára való vėža áll, annak végén pedig egy vesszőfonatból készült ól, egy fedél alatt...“, 1597, Biliūnai, Raseinių járás. „Gabonatárolásra szolgáló, gerendákból épített, szalmával fedett épület...“, 1599, Žarėnai. „Marha számára való épület...“, 1600, Dubiniai, Beržėnų járás. „Torony, litvánul nams, három falnyi jegenyefából...“, 1619, Joku-biškiai Šiaulėnai mellett, Viduklės járás. „Nam, vagyis teljes egészében marhának szánt torony...“, 1639, Sokmedžiai Višutaičiai, Tendžiogalos járás. „Marhatartásra szolgáló num...“, 1650, Kretkampis, Vilkijos járás. „Numa, vagy inkább žemaitiai torony marhatartásra...“, 1675, Plungė. „Kis marhaól;... ezen az udvaron marha számára való numa; a numán túli csűr szalmával fedett, kerítéssel körülvett, régi...“, 1676, Laukuva. „Új, szalmával fedett marhaól numával együtt, a közelében disznóól, szalmával fedve...“, 1676, Smilgiai. „Marha számára való numa-ól, amelynek ajtaja forgócsapokon...“, 1678, Dikta-riškis, Viduklės járás. „Istálló, és annak végében frissen emelt, fából készült kamra, szalmával fedve. A jószág számára való épületet numának mondják; falakkal készült, a végéhez sövénykerítést toldottak, szalmával fedték...“, 1705, Laukuva71. „Két numa. Marhaól, ennek végén egy másik juhoknak, szemben pedig a disznónak...“, 1667, Biržėnai72. A bemutatott példákból látható, hogy a nãmas szó ezekben az okiratokban leggyakrabban ‘állatok tartására szolgáló bizonyos épület’ jelentésben fordul elő. Előfordul a ‘gabonafelhalmozásra szolgáló épület’ jelentés is. A néprajzkutatók véleménye szerint az okiratokban említett nãmas, akárcsak a viežà, „feltehetően a legkorábbiak közé tartoztak: négyszög alaprajzú, több helyiségre osztott épületek voltak, amelyeket lovak, tehenek és kisebb állatok tartására emeltek. Egyik végükben olykor emberek is laktak, természetesen csak a szegényebbek, mert abban az időben (a XVI. században – A. S.) a jómódú parasztok már házakban éltek”73. Az említett okiratokban a litván nãmas szó gyakran összetett szavakban is előfordul, amelyek a „ház” különféle részeit jelölik. Vö.: „....gerendákból épített torony marhák számára,...gerendákból épített ól, a végén disznóólacskával....“, 1602 (1603), Miminiai, Ukmergės járás. „Egy tornyot a disznóóllal és a namakgalával együtt, amely nyolc köpejka pénzbe került...“, 1584, Padubysys, Raseinių járás. „....torony deszkákból készült tetővel és...-val, gallyakból font...“, 1603 m. Karklėnai Bukantai, Karklėnai járás.74 71 K. Jablonskis, Litván szavak a régi Litvánia írnoki nyelvében, 129., 130., 131., 132. o.; ott további példák is szerepelnek. 72 Litvániai leltárak a 17. században, 266. o. 73 A litván néprajz jellegzetességei, 262. o.; vö. még Iz. Butkevičius, A litván kultúra történetéből, II, 243. o.; K. Čerbulėnas, A litván kultúra történetéből, I, 137—145. o. 74 K. Jablonskis, Litván szavak a régi Litvánia írnoki nyelvében, 134., 135. o. 45 Lat. nams nem használatos az „épület az állatok tartására” jelentésben, de e szó egyes jelentései valójában nagyon közel állnak az említett jelentéshez. Vö.: Lat. nams ‘egyenes rudakból (vagy egy keresztben kettéfűrészelt, többé már hajózásra nem alkalmas csónak két feléből) összeállított, kúpos nyári konyha; nyári konyha; kis épület, amelyben nyáron mindent főznek (télen csak ünnepi alkalmakkor); kis faépület, amelyben az állatok (korábban emberek is) számára főznek, középen tűzhellyel és üsttel; a lakóház középső része, a konyha; „a ház azon része, ahol a kályha volt”; egyes vidékeken a ház középső helyisége fallal konyhára és előszobára oszlik; előszoba; a fürdőház előtti, felső rész nélküli előépítmény, benne nagy üsttel vízforralásra; „a fürdő előtt”, „a fürdő előtere, ahol levetkőznek”, „a fürdőhöz épített helyiség, ahol mosnak”; kunyhó a küszhal füstölésére; egy keresztben kettéfűrészelt, többé már hajózásra nem alkalmas csónak két feléből összeállított hálókészítő kunyhó; kis épület; a városi ház’ (EM, II, 692–3; EH, II, 4). E jelentések áttekintése alapján talán arra a következtetésre juthatunk, hogy a lat. nams legrégibb jelentése ‘olyan épület volt, amelyben a helyiség fűtésére, ételkészítésre vagy hasonlóra szolgáló berendezés található’. Kezdetben feltehetően a lit. nãmas szót is hasonló értelemben használták. Természetesen nem állíthatjuk, hogy a litvánok és a lettek ezzel a szóval teljesen azonos épületeket neveztek meg: szerkezetük és rendeltetésük bizonyos fokig még Litvánia és Lettország egyes vidékein is különbözhetett75. A régi lett írásokban a lat. nams gyakran a lat. domus (‘ház, lakóhely, család, háznép’) jelentésében fordul elő; vö. G. Elger „Evangelien und Episteln” című művét (1640),76 a nams szó használatát, ahol e szó a lat. domus fordításaként szerepel: „Vnd te egaja ekszan to nammu, vnd attradda to baernu a Maria sauwa mata…“, G. Elger, 17. „Et intrantes domum, invenerunt puerum cum Maria matre eius…“, Mat. 2, 11. „…vnd pepildia wyssu to nammu…“, G. Elger, 86. „…et replevit totam domum…“, Ap D, 2, 3. „…ka mans nams tôp pepildits…“, G. Elger, 92. „…ut impleatur domus mea…“, Luk., 14, 23. „…vziaem ekszan sauwems nammems“, G. Elger, 98. „…fogadjanak be házaikba”, Luk., 16, 4. „Mans nams ir wens ludzamu nams…“, G. Elger, 99. „Mert az én házam az imádság háza…”, Luk., 19, 46. „…wena auksta Pharisaera namma…“, G. Elger, 106. „…egy farizeus házába…”, Luk., 14, 1. „Vnd tas tycceia ar wyssu sauwu nammu saimu“, G. Elger, 111. „…és hitt ő maga és egész háza népe”, Jon., 4, 53. Még a latin paterfamilias kifejezést is így fordítja G. Elger: tas Nammukungs (G. Elger, 92; Luk., 14,21). A litván nãmas mind a régi írásokban, mind a mai nyelvben a latin domus jelentésében használatos. 75 A lett nams használatáról lásd: Latviešu konversācijas vārdnīca, 14, Rīgā, 1936, sklt. 28400-6. 76 Az evangéliumok és az episztolák lett fordítása Georg Elgertől, kiegészítve az 1640 körüli időből származó egyházi énekeinek jegyzékével, szerk. K. Drāviņš, Lund, 1961. 46 A litván nāmas, lett nams eredetéről kétféle nézet létezik. Egyes kutatók az óegyházi szláv domъ ‘ház’, orosz дом, szanszkrit dāmah, görög δόμος, latin domus, örmény tun szavakkal hozzák kapcsolatba, a balti szavak mássalhangzó-rendszerének változását disszimilációval magyarázva77. Mások a litván nāmas, lett nams szót a görög νομός ‘legelő; lakóhely, lakhely’, νέμω ‘lakom, megművelek, uralok’, νομεύς ‘pásztor’ szavakkal kapcsolják össze78. J. Endzelīns kezdetben szintén ezt az utóbbi etimológiát fogadta el79, később azonban hajlott arra, hogy a litván nāmas, lett nams szót az óegyházi szláv domъ szóval stb. hozza kapcsolatba80. Egyelőre nehéz eldönteni, melyik nézet helyes. Úgy tűnik, valószínűbb, hogy a litván nāmas az indoeurópai ház régi megnevezésével függ össze. A szókezdő d- és n- váltakozása mindenesetre meglehetősen gyakori jelenség az indoeurópai nyelvekben, vö. litván devyni, lett deviņi, óegyházi szláv devętь: porosz newints, szanszkrit nava, latin novem, gót niun; litván debesìs, lett debess ‘ég’; óegyházi szláv nebo, ófelnémet nebesą, szanszkrit nābhah ‘köd, pára, ég’, görög νέφος ‘felhő’ stb. Lett laidars, litván laidaras A lett laidars ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben Lettország nyugati részén, Kurzemében használatos (Aizpute, Arlava, Blydiene, Dobele, Dunika, Kandava, Matkule, Praviniai, Saka, Tadaikiai, Tume, Užava, Vandzene, Zvārde). Ezen a területen ez az elnevezés nem kizárólagos: leggyakrabban más lett istállónevekkel együtt használják (kūts, kūte, stallis, stēllis). Kandava, Laidze és Upesgriva környékén a laidars szó néha csak a nagy istállót jelöli. A nyelvjárás beszélői olykor archaikusnak érzik a laidars szót (Kazdanga, Skaistkalne). A lett laidars az ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentés mellett más jelentésekben is használatos, vö. ‘a marhaistálló előtti bekerített hely, ahová az állatokat beengedik; az istállóudvaron belüli trágyatelep; a körös-körül álló marhaistállók által határolt hely; szántóföldi állatkarám’ (EM, II, 402; EH, I, 711). A laidars forma mellett a lett nyelvjárásokban a laidaris, laiders, lāideris, lāideris, lāideris, leīdars, leideris alakok is előfordulnak (EM, III, 402, 403, 446; EH, I, 711, 712). A laidārzs, leidārzs alakok is megtalálhatók; ezek népetimológia útján keletkeztek, amikor e szavakat a lett dārzs ‘kert’ szóval hozták kapcsolatba (EM, II, 402). Összetett alakok is használatosak: ārlāidars ‘szántóföldi állatkarám’ (EM, I, 243; EH, I, 195), laūklāidars (EM, II, 426; EH, I, 722). A lett laidars már G. Mancelis írásaiban is előfordul. A litván laidaras ‘állatok elhelyezésére szolgáló épület’ jelentésben nem használatos. Egyébként azonban használata nagyon közel áll a lett laidars használatához; vö. litván laidaras ‘az istállók közelében az állatok beterelésére szolgáló kerítés, karám; legelőn bekerített hely, ahová az állatokat behajtják’, laidaris, laidarỹs, lāideris (LKŽd., VII, 15, 16). A laidaris alakot ‘trágyagödör; trágyadomb, szemétdomb’ jelentésben is feljegyezték (A. Bezzenberger, Lit. Forsch., 132; LKŽd., VII, 16). Hasonló jelentését a lāideris alaknak is feljegyezték (G. H. F. Nesselmann, Wb., 351; LKŽd., VII, 16). 77 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 483; V. Mažiulis, LKK, II, p. 14; J. Pokorny, Et. Wb., p. 199. J. Pokorny véleménye nem egészen egyértelmű a litván nāmas, lett nams eredetét illetően: szótárának egyik helyén azt állítja, hogy „lit. nāmas... ist aus *damas dissimiliert” (p. 199), egy másik helyen viszont a görög νέμω szóval kapcsolja össze (p. 763–764). R. Trautmann, B-sl. Wb., 193. o.; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, 31. o.; M. Vasmer, Et. Wb., I, 361. o.78 79 EM, II, p. 693. J. Endzelīns, Filologu biedrības raksti, 12, 175–176. o.80 47 Amint azt a Litván nyelv atlaszának kartotéka mutatja, a lit. la ūdaras (la ū daris, la ū darỹs, la ūderis) a žemaitiai nyelvjárásban és a nyugati felsőlitván nyelvjárások egy kisebb részén (Joniškis, Kriukai, Šakyna, Žagarė) használatos81. F. Kuršaitis nem ismerte ezt a szót az élő nyelvhasználatból. A korábbi litván szerzők közül úgy tűnik, hogy a la ūdaras szót csak S. Daukantas használja. A lett la ū daras ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentése újabb keletű. A lett la ū-dars, illetve a litván la ūdaras eredeti jelentése ‘állatok számára szolgáló karám’. Ebből a jelentésből alakult ki az ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentés. Amint láttuk, hasonló folyamat ment végbe a lit. tvãrtas jelentései esetében is. A lit. la ūdaras és a lett la ū dars a lit. leisti, lett la īst, lit. palãidas és e tő további szavaival hozhatók összefüggésbe82. Litván daŋgtis Litvánia középső részének egy meglehetősen kis területén (Darsūniškis, Kaišiadorys, Kruonis, Palomenė, Užuguostis, Viev is, Žasliai) a ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben a daŋgtis szó használatos. A Litván nyelv akadémiai szótárának kartotékából ítélve e szót korábban valószínűleg valamivel nagyobb területen használták ilyen jelentésben (Balbieriškis, Daugai, Šilavotas és Valkininkai környékéről jegyezték fel). A lit. daŋgtis már 1600-ban is megtalálható ebben a jelentésben J. Morkūnas úgynevezett Postilė című művében, vö.: „…csupán szegényes danktiia, amelyben a jószágot tartották”, Post., 26. A lit. daŋgtis ‘csűr, szérű’ jelentésben is használatos (LKŽd., II, 176). E szó eredete kétségtelen. A lit. daŋgtis az imént említett jelentéseken kívül ‘takaró, fedél, felső rész’, valamint ‘tető’ jelentésben is használatos. Az utóbbi jelentésből alakultak ki az ‘istálló’, ‘csűr’ jelentések; vö. lit. stõgas ‘épület fedele’: lit. stõginė ‘szalmatároló vagy szénatároló féltető; pajta’. A többi balti nyelvben nem találunk e tőből képzett, állatok tartására szolgáló épületet jelölő elnevezéseket. Lit. kūginys Kelet-felföldi nyelvjárások egy kis területén (Alizava, Jutkonys, Kupiškis, Salos, Skapiškis) a kūginys szót „az állatok tartására szolgáló épület” jelentésben használják. Korábban ennek az istállónak az elnevezése feltehetőleg nagyobb területen volt elterjedt, mára azonban fokozatosan kiszorítják a szélesebb körben használatos gurbas, kūtė, sőt az irodalmi nyelvből átvett tvãrtas szavak. A lit. kūginys szó „az állatok tartására szolgáló épület” jelentésben már M. Daukša Postillájában is megtalálható. Vö.: „…és ami ennél rosszabb, Isten házai bizony a ti kūginysaitokká változtak…”, DP, 412. „…a kaniūkštėbe vagy a görbe kūgini felé fordítva…”, DP, 534. Az a tény, hogy a kūginys szó M. Daukša Postillájában is előfordul, szintén arra utal, hogy ez a szó korábban szélesebb körben volt használatos. A lit. kūginys eredete sem kétséges: összefügg a lit. kūgis szóval, amelynek jelentése: „nagy szénából, szalmából stb. rakott boglya, kazal, petrence; kis összehúzott széna- vagy nyári terménykazal; farakás, farakásba rakott tűzifa” (LKŽd., VI, 775–6); a jelentéshez vö. a lett gubenis szót. 81 A szerző E. Grinaveckienė által összeállított anyagot használta. 82 EM, II, p. 402; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 302; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 330. 48 ‘pajta (szalmának, szénának); a csűrhöz épített melléképület’: lett guba, lit. gubà, és talán a lit. pūnė is: lit. pūnė ‘a tojás üres vége’, lett puns ‘csomó, dudor, kelés’83. Lit. abārēs Litvánia középső részének egy meghatározott területén, nagyjából Dotnuva és Kražiai között (Kiaunoriai, Kubiliai, Kušleikiai, Tytuvėnai) a ‘állattartásra szolgáló épület’ jelentésű abārės megnevezést használják; előfordul az abārai forma is (Krakės, Pakražantis), továbbá az abārios, abāros, abariškas alakok (Merkinė), LKŽd., I(2), 2–3. Ez a megnevezés nem alkot összefüggő területet, hanem leggyakrabban más istállómegnevezések mellett használatos. Emellett rendszerint nagy istállót jelöl. Itt-ott e szavakat a megadott területünkön kívül eső helyeken is feljegyezték (Garliava, Liškiava, LKŽd., I(2), 2). Az ‘állattartásra szolgáló épület’ jelentésen kívül e szavakat a ‘fedett udvar, udvar’ (abarà, ābaras), illetve a ‘nagy pajta’ (abārės) jelentésben is használják (LKŽd., I, (2), 2)84. A lit. abārės és e szó más alakjainak forrása a lengyel obora ‘szarvasmarhák tartására szolgáló épület; udvar; az istálló előtti hely, illetve szarvasmarhák vagy lovak istállója’85. A lengyel obora szónak más szláv nyelvekben is vannak megfelelői, vö. orosz обора ‘karám, akol’, обвора (В. Даль, Сл., II, 585), bolgár обор ‘istálló’, szerb-horvát обор ‘karám, akol, a ház melletti udvar’, szlovén obor ‘karám’, cseh obora. E szavak továbbá az óorosz воръ ‘karám’, az orosz вергать ‘bedugni, betenni valamit, elrejteni, eltemetni; ásni, áskálódni’ (В. Даль Сл., I, 178), az óegyházi szláv върети ‘bedugni’, a lengyel wrzeć ‘bezárni’ és a cseh otevriti ‘kinyitni’ szavakkal hozhatók kapcsolatba. Ugyanehhez az indoeurópai tőhöz tartozik a lit. vērti is86. Lett. klēvs Lat. klēvs ‘állatok tartására szolgáló épület’ jelentésben Lettország keleti részén – Latgallia területén (Balvi, Daugavpils, Ilūkste, Kārsava, Krāslava, Preiļi, Rēzekne, Viļāni, Zilupe) használatos. A klēvs alak mellett időnként a klāvs alak is előfordul (Atašiene, Līvāni, Pilda, Pruode). E tő istállót jelölő szava az említett lettországi területen igen szűk körben használatos – ennek a vidéknek csak a legnyugatibb részén fordul elő időnként a kūts (illetve kūte) megnevezés mellett, a délnyugati részen (Līvāni, Subate és Viesīte környékén) pedig a klēvs mellett nemcsak a kūts (illetve kūte), hanem a stallis is előfordul. E tőből származó istállómegnevezés már a régi lett nyelvemlékekben is megtalálható. Ott azonban nem o-tövű, hanem -ā-tövű alakot használnak: klēva. Vö.: „Stall, Stallis, Kuhts, Wallh. Seelb… Klähwa“, G. Mancelis, Lettus, 173. „Ochsenstall, Wehrsckuhts, klähwa, Wallh.“, G. Mancelis, Lettus, 134. „Kuhts (klähwa) ein Stall“, J. Langija Vrd., 125. G. F. Stender 1761-es szótárában a lett klahwa a felsőlett nyelvjárás szavaként szerepel. K. Būga, Válogatott írások, II, p. 525–526.83 K. Būga, Válogatott írások, III, p. 284–285.84 85 A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, p. 66; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 1. 86 A. Brückner, Sl. et., p. 371; M. Vasmer, Et. Wb., I, 184; II, 243; V. Machek, Et. sl., p. 332; K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 285. 4. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos 49 A klahws, klehws alakokat K. Ulmanis 1872-ben megjelent szótára jegyzi87. G. Mancel Wallh. utalása (=Wallhof, lettül Valle, később Taurkalnė (Jaunjelgavától keletre)) arra utalna, hogy az istálló e gyökből származó elnevezésének elterjedési területe korábban valamivel nyugatabbra nyúlt, mint jelenlegi elterjedési területe. A lett klėvs ritkán a ‘csűr’ (kluons) jelentésben is előfordul (EH, I, 616). Ez az istállóelnevezés a szláv nyelvekből került át a lettbe; vö. orosz хлеб, belarusz хлебу, gen. хлява, ukrán хлів, lengyel chlew stb. Nehéz megmondani, melyik szláv nyelvből vették át a lettek ezt a szót. J. Endzelīns forrásának az orosz хлеб szót tartja. Maga e istállóelnevezés megjelenése is meglehetősen homályos a szláv nyelvekben. A kutatók többsége mégis úgy véli, hogy a szlávok a gótoktól vették át ezt a szót; vö. gót hlaiw ‘sír, barlang’89. Amint látjuk, a gót és a szláv szó jelentése meglehetősen eltér. A szláv szó eredeti jelentése ‘barlang, földbe vájt lakóhely’ lehetett. A balti nyelvekben számos, egyes állatfajok számára szolgáló istálló külön elnevezése található. Lóistállók Litván arklidė (Gaižūnai, Gudaičiai, Kriaušiškiai, Kriukai, Žagarė; az irodalmi nyelvből más litván nyelvjárásokba is átkerült), arklūdė (az élő nyelvhasználatban sehol nem adatolt szó; vö. LKŽd., I (2), 307; a pelūdė szó mintájára alkották), arklinis (Dūkštas, Kazitiškis, Luodžiai, Šešuolėliai), arklinė (Alanta, Antalieptė, Ažytėnai, Daugailiai, Dubingiai, Giedraičiai, Lyduokiai, Skudutiškis, Šašuoliai, Videniškis, Želva), arkliniñkas (Alsėdžiai, Budriai, Girdiškė, Kaltinėnai, Lauko Soda, Pakražantis, Skuodas, Šakiai, Tirkšliai, Varduva), arklinýkas (Alovė, Barzdai, Butrimonys, Daugai, Kuršiai, Marijampolis, Mauručiai, Medeišiai, Nedingė, Nemaniūnai, Rimšė, Tverečius, Varėna, Žagarai), arklinýkė (Kruonis, Liškiava, Mašnyčia, Panošiškis, Pašlavantis, Savilionys, Šklėriai, Valkininkai, Vydeniai); vö. még LKŽd., I (2), 305–7): litván arklỹs90. Litván arkliatvartis (Lazdijai, LKŽd., I (2), 305) < arklỹs + tvártas. Litván stainia (szinte valamennyi litván nyelvjárásban használatos szó), stainė (Aukštadvaris, Daugėliškis, Eriškiai, Girkalnis, Gražiškiai, Kurtuvėnai, Pabaiskas, Raguva, Ramygala, Tytuvėnai, Troškūnai, Užventis, Venpriai), stainis (Gaižūnai), staininė (Kražiai, Sereikonai); < lengyel stajnia ‘lóistálló’91. Litván stonia (Alunta, Garliava, Jurbarkas, Kalvarija, Kamajai, Kapsukas, Liudvinavas, Pandelys, Rokiškis, Švėdasai, Šalčininkai) a lengyel szó régebbi stania alakjából származik92. A lengyel stania lengyel eredetű szó, amely a stać ‘állni’93 igéhez kapcsolódik. Kelet-Poroszország litván nyelvemlékeiben a stonė alak fordul elő. Vö.: 87 D. Zemzare, Latviešu vārdnīcas, p. 439. 88 EM, II, p. 225. 89 M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 245–246; F. Sławski, Sl. et., I, p. 66. A szavak földrajzi elterjedésének megadásakor B. Vanagienė által összeállított litván nyelvatlasz-anyagot használtuk.90 91 A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, p. 136; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 892. 92 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 912; S. Reczek, Podręczny słownik dawnej polszczyzny, Wrocław–Warszawa–Kraków, 1968, p. 469. 93 A. Brückner, Sl. et., p. 512, 513. 50 „Stónė, ės, f. ein gebrückter Stall“, P. Ruhig, Lex., I, 142. „Pferdestall, gebrückt, Stónė, ės. f.“, P. Ruhig, Lex., II, 277. „Pferdestall, gebrückt, Stónė, ės, f.“, Chr. Mielcke, Wb., II, 370. Valószínűleg L. Rėza által közzétett dalokban is ė-tövű alak szerepel: „Dūsu Stonę kloti, Beram mano Žirgáczui“ (Az Isruties környékén jegyezték fel)94. M. Nyderman, A. Sen, F. Brender és A. Salis szótárában a staunià alak található (Wb., IV, 93). A litván nyelv akadémiai szótárának cédulagyűjteményében ilyen alak nincs feljegyezve, de szerepel benne a staũnas melléknév, „jól táplált, utazásra szánt (lóról szólva)” (Debeikiai), vö. litván staininis: stainia, stóninis: stonia, ami arra utal, hogy a staunià alak hiteles nyelvi adat. A litván strãje „lóistálló” jelentésben a kelet-poroszországi litván nyelvemlékekben fordul elő. Ott e szó különféle alakjait jegyezték fel. Vö.: „Straja, ós, f. alom, alomszalma (Ragnit); azután istálló is, különösen lóistálló (gyakran a dainákban). Vö. Sztrajus. Straje, ės, f. ua. (Ragnit). Strajus, aus, m. ua. Strajélė, ės, f. kicsinyítő alak, ua. Strajùžė, ės. f. A fenti szó kicsinyítő képzős alakja. Strajininkas, o, m. istállószolga, lókondás; „istállóló”, G. H. F. Nesselmann, Wb., 505. „strāja, -os, főnév, nőnem: deszkázott és alomszalmával behintett lóistálló”, F. Kurschat, Wb., 407. V. Kalvaitis által közzétett litván népdalokban a stragelė alakot is megtaláljuk (Ska... környékén jegyezték le)95. Ennek a szónak a -g- hanggal használt alakját Chr. G. Mielcke szótárának következő szava is tanúsítja: stragininkas: „Istállóló, Arklys Stóninink's, Straginink's”, Chr. G. Mielcke, Wb., II, 450. E lóistálló megnevezésének olyan alakjai is előfordulnak, amelyek szókezdete št-. Vö.: „Kelj fel, apácskám, kelj fel, öregem, Add ide az istálló kulcsát… Beléptem az istállóba, A lovacskán könyököltem” (Klaipėda vidékén lejegyzett litván népdal)96. Amint látjuk, ezekben a példákban a tő vokalizmusa is megváltozott. A strėja alak M. Nyderman, A. Sen, F. Brender és A. Salys szótárában is szerepel (Wb., IV, 116). 94 L. Rėza, Lietuvių liaudies dainos, I, Vilnius, 1958, p. 226; V. Kalvaitis, Prūsijos Lietuvių dainos, Tilžė, 1905, p. 296. 95 V. Kalvaitis, Prūsijos Lietuvių dainos, 13. o. 96 Tautosakos darbai, VII, Kaunas, 1940, p. 34. 4* 51 A litván strājē eredetéről kétféle vélemény létezik. J. Šmitas97 és P. Personas98 már korábban is (bár kétségeket fogalmazott meg) saját szónak tartotta a litván strāja alakot, és az indoeurópai *ster-, *steru-: *streu- ‘ausbreiten, ausstreuen’ gyökből származó szavakkal hozta kapcsolatba; vö. szanszkrit strṇāti ‘streut (hin), bestreut; wirft hin, wirft nieder’, latin sternō, -ere ‘hinstreuen, hinbreiten; niederstrecken’, az egyházi szláv prostrěti ‘ausbreiten’, az orosz споръ ‘Ordnung’ és más szavak. A litván strājē eredetét M. Fasmer99, J. Pokorny100 és A. Walde etimológiai szótárai is így magyarázzák (igaz, A. Walde szótárának második kiadásában H. Hirt levele alapján azt is jelzik, hogy a litván strāja germanizmus is lehet)101. A litván strājē eredetének ez a magyarázata kétségkívül téves. K. Būga már kellő alapossággal bírálta ezt A. Preobraženskij orosz etimológiai szótárához fűzött megjegyzéseiben és kiegészítéseiben. K. Būga munkája azonban csak 1959-ben jelent meg, ezért a kutatók addig nem használhatták fel. Amint K. Būga102 helyesen megjegyezte, aki figyelmesen olvasta a litván strājē magyarázatát F. Nesselmann szótárában, az nem fogja a szláv strojiti és más szavakkal összevetni. F. Nesselmann és F. Kurschat szótáraiban e szó magyarázata valójában szemantikai fejlődését és eredetét mutatja be. A litván strājē tehát a német Streu ‘alom’ szóból származik; vö. e szó kelet-poroszországi német štraie, štrei alakjaival103. A jövevényszó szemantikai fejlődése a litvánban a következő volt: ‘alom, alomszalma’ → ‘alomszalmával behintett istálló’ → ‘lóistálló’. Azt, hogy a litván strājē a németből származik, a már említett párhuzamos alakok is mutatják: strāgē, štrajus104. E feltevést a szó földrajzi elterjedése is alátámasztja: ez a litván szó csak a kelet-poroszországi litván nyelvemlékekben, valamint e vidék és Klaipėda környékének litván folklórjában fordul elő. K. Būga rámutat, hogy a strāja alak lehetetlen a litvánban: F. Kurschat szótárában ez az alak a szó pusztán grafikai, nem pedig fonetikai megjelenítése, mivel Kurschat nyelvjárásában strājē > strājē, és a szóvégi hangsúlytalan -e helyett meglehetősen gyakran -ia-t ír. A litván strāja, štraja, štrajus ‘Streu’ eredetét K. Alminauskis105 már korábban helyesen megadta. E. Frenkel szótárában is hajlanak arra, hogy a litván strāja szót germanizmusnak tekintsék. Többek között azzal érvelnek, hogy ez a szó ‘alom’ jelentésben nem fordul elő a szláv nyelvekben106. A német Streu ‘alom’ a streuen ‘szór, behint, alommal borít’107 igével hozható kapcsolatba, amely maga is rokona a szanszkrit strṇāti alaknak és e szócsalád más tagjainak. A lettben a következő szavakat találjuk: streija, többes szám: streijas ‘die Streu (für Pferde und Vieh)’, streijāt ‘streuen, ausstreuen, Streu ausbreiten’, strejāt (EM, III, 1085; EH, 97 Joh. Schmidt, Zur Geschichte des indogermanischen Vokalismus, II, Weimar, 1875, p. 258. 98 P. Persson, Beiträge zur indogermanischen Wortforschung, Uppsala, 1912, p. 787. 99 M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 29. 100 J. Pokorny, Et. Wb., p. 1030. 101 A. Walde, Et. Wb., II, p. 590–591. 102 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 606. 103 K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, p. 137, 138. 104 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 606. 105 K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, p. 120, 137, 138. 106 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 917. 107 F. Kluge, Et. Wb., p. 758. 52 II, 586), amelyek forrása az alsónémet strei, streu ’mindenféle hulladék’, strei(g)en ’szórni’¹⁰⁸. A lovak istállója jelentésben azonban a lett streja nem használatos. Litván kaniušnia (Miežionys, Vigutėnai, Zarasai), kaniukštė (Aukštadvaris, Jotainiai, Ramygala); a lovak istállójának ez az elnevezése meglehetősen széles körben előfordul régi írásos emlékeinkben is: kaniukšlė (DP, 39), kaniukšne (MP, 202), kaniukštė (MP, 375; DP, 373, 534), vö. LKŽd., V, 210). A kaniukšne alak K. Sirvydas szótárának első kiadásában is megtalálható: „Staynia, stabulum, equile, bouile, kaniukšne”, Dic., 175. K. Sirvydas szótárának III. kiadásában a kaniušne alak használatos (Dic., 422). A lovak istállójának ez az elnevezése szláv nyelvekből került a litvánba; vö. belorusz канюшня, orosz конюшня, lengyel koniusznia. A litvánok valószínűleg a belorusz nyelvből kölcsönözték¹⁰⁹. A közbeékelt -k-t tartalmazó alakok már a litván nyelvben keletkeztek. A litván nyelvjárásokban a k meglehetősen gyakran, szórványosan ékelődik a magánhangzó (diftongus) és az s vagy š közé, különösen akkor, ha ezeket mássalhangzó követi¹¹⁰. A litván nyelvben keletkezett a kaniukšlė alak is; vö. litván šermukšlė a šermukšnė, šermukšnis, krūmokšlis mellett, illetve krūmokšnis mellett, stb.¹¹¹ A litván kaniukšlė (Notėnai, Židikai), kaniukštis (Gudeliai) alakokat a sertésól jelentésben is használják (LKŽd., V, 210). Lat. zirgstallis (EM, IV, 727) < zirgs ‘ló’ + stallis. Lat. zirgsklēvs (EH, II, 808) < zirgs+klēvs. A lett nyelvben, amint említettük, a lovak istállója jelentésben gyakran használatos a stallis szó. Sertésólak Lit. kiaulidė (Aukštadvaris, Dotnuva, Kėdainiai, Nemajūnai, Pabiržė, Pakruojis, Saločiai, Šeduva, Šilalė, Šiluva, Švėkšna, Utena, Žagarė; az irodalmi nyelvből számos más nyelvjárásba is széles körben elterjedt), kiaulininkas (Alsėdžiai, Girkalnis, Kelmė, Kražiai, Kriukai, Kudirkos Naumiestis, Kuršėnai, Kvėdarna, Lieporiai, Papilė, Raudonė, Rietavas, Salantai, Sintautai, Skuodas, Šakiai, Šakyna, Tirkšliai, Užventis, Vegeriai, Veiviržėnai, Viduklė); előfordul a kiaūlininkas; kiaulinýkas forma is (Alytus, Alksnėnai, Alvitas, Barzdai, Garliava, Igliauka, Jieznas, Kalvarija, Kapsukas, Kazlų Rūda, Lekėčiai, Liubavas, Mauručiai, Medeišiai, Pilviškiai, Rudamina, Rumšiškės, Skriaudžiai, Tverečius, Vilkaviškis); használatos a kiaulinýkas; kiaulinis forma is (Balčiai, Dūkštas, Inturkė, Kazitiškis, Puvočiai, Širvintos, Videniškis); használatos a kiaūlinis; kiaulinys forma is (Minkūnai, Molėtai, Vilūčiai); kiaulinė (Balninkai, Dūkštas, Giedraičiai, Markutiškiai, Okainiai, Skudutiškis, Šimonys), kiaulinėčius (Antalieptė, Dubičiai, Kaniava, Paditvys, Pelesa, Plikiai, Rudnia, Vydeniai, Zarasai); kiaulinýčia (Kapsukas, Parovėja), előfordul a kiaulinýčia; kiaulynas forma is (LKŽd., V, 696), kiaulinės ‘sertésólak’ (LKŽd., V, 696), vö. LKŽd., V, 695–7): lit. kiaulė. Lit. migis (Aukštadvaris, Ažytenai, Čiobiškis, Daugėliškis, Eriškiai, Kulva, Okainiai, Palomenė, Pašušvys, Surviliškis, Šlapaberžė, Vepriai, Žeimys), említ- ¹⁰⁸ J. Sehwers, Sprachlich - kulturhistorische Untersuchungen, p. 123. ¹⁰⁹ P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, p. 95. ¹¹⁰ Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 194–195; J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, p. 383–384. ¹¹¹ P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 293. 53 az említett helyeken néha a migys; migelis forma is előfordul (Gelvonai, Pociūnėliai, Pašušvys, Siesikai): lit. migoti, vö. migis ‘állat fekvőhelye’. Ebből az utóbbi jelentésből alakult ki a sertésól jelentése. Lit. namėlis (Aukštadvaris): lit. namas. A lit. namas-t, mint láttuk, pajta jelentésben is használják. Lit. svinárnykas (Šklėriai, Vievis, Žietela) < fehérorosz свінарнік, vö. még orosz свинарник: свинья ‘sertés’. Lit. kiaulmigys (Alanta, Anykščiai, Dusetos, Gražiškiai, Karsakiškis, Krakės, Krekenava, Musninkai, Pabaiskas, Panevėžys, Pociūnėliai, Raguva, Siesikai, Sodeliai, Šašuoliai, Želva), használatosak a kiaūliamigis, kiāulamagis, kiāūmigis alakok is (LKŽd., V, 688, 693, 701) < kiaulė+migis. Lit. kiaūlatvartis (LKŽd., V, 688), kiaulėtvartis (LKŽd., V, 691), kiauliatvartis (LKŽd., V, 695), kiaūltvartis (LKŽd., V, 701), keltvartis (LKŽd., V, 552) < kiaulė+tvartas. Lit. kiaulākūtė (Šatės, LKŽd., V, 688) < kiaulė+kūtė Lit. kiaūliagurbis (Dusetos, LKŽd., V, 693) < kiaulė+gurbas. Lit. kiaūlstaldis (LKŽd., V, 700) < kiaulė+staldas. Lett. cūkkūts (EM, I, 398; EH, I, 281) < cūka ‘sertés’+kūts. Lett. cūkklevs (EH, I, 281) < cūka+klēvs. Lett. cūkstallis (EH, I, 281) < cūka+stallis. A disznóól elnevezését az óporosz nyelv emlékeiben is feljegyezve találjuk: Seweynis Sewstal (az elbingi szójegyzék 229. szava)112. Az óporosz seweynis alakot – mivel nem világos, mennyiben felel meg ez a lejegyzés az óporosz szó valódi alakjának – a balti nyelvek megfelelő disznóelnevezéseivel kell összekapcsolni, vö. az óporosz swintian, a lett suvens, sivens113. Juhaklok Litván avidė (Derveliai, Gadūnavas, Gaižūnai, Kėdainiai, Kietaviškės, Kupiškis, Raginėnai, Surviliškis, Svobiškis; az irodalmi nyelvből ez a szó más nyelvjárásokba is bekerült, végül pedig még az itt felsorolt településeken sem feltétlenül régi nyelvi adat az avidė), aviniūkas (Alsėdžiai, Barčiai, Drobūkščiai, Dubičiai, Girdžiai, Lauko Soda, Laužai, Pakražantis, Rėkščiai, Sintautai, Skirpsčiai, Slavikai, Šiauduva, Varduva), avinykas (Dailidės, Mauručiai, Miežionys, Onuškis, Palomenė, Pavinkšniai, Rimšė, Sekonys, Tverečius), avinykė (Birštonas, Butrimonys, Čiobiškis, Darsūniškis, Daukšiai, Igliauka, Kalvarija, Kapčiamiestis, Kruonis, Liškiava, Marijampolis, Nauja Ūta, Paparčiai, Pašlavantis, Simnas, Vievis), avinė (Armališkės, Kaniava, Širvintos), avikinė (Giedraičiai, Minkūnai, Musninkai, Naujamiestis, Pagiriai, Šašuoliai, Vaiskūnai, Žeimelis), avikinis (Radžiūnai, Raguva), avikė (Darsiškiai, Kableliai, Lukštai), avėlinis (Dūkštas, Želva), avinyčia (Alksnėnai, Dotnuva, Juknaičiai, Smalininkai), vö. még LKŽd., I (2), 523, 525, 527, 528): litván avis ‘juh’. Litván jāuja (Lazūnai, LKŽd., IV, 299): a litván jāuja jelentése: ‘len szárítására és törésére szolgáló épület’. 112 A porosz nyelv emlékei, 63. o. 113 A. Sabaliauskas, LKK, X, 171–172. o. 54 Lit. avītvartis (Kaniava, LKŽd., I(2), 530): < avis + tvārtas. Lett. āitstallis (EH, I, 5): < āita ‘juh’ + stallis. Lett. avikūts (EH, I, 190): < avs ‘juh’ + kūts. Tehenistállók Lit. karvidė (Gaižūnai, Kapčiūnai, Lieporiai, Lukošaičiai, Nairiai, Noriūnai, Rūdupiai, Salamiestis, Sodeliai, Telšiai; az irodalmi nyelvből ez a szó a litván nyelv különféle más nyelvjárásaiba is átkerült. Ezenkívül az itt felsorolt helységekben is karvidė lehet egészen új keletű szó), karvini̇ṅkas (Alsėdžiai, Eidżiotai, Salantai, Skripščiai, Vardūva), karvinẏkas (Biržiniškė, Mauručiai, Medeišiai, Rimšė, Sekonys, Tverėčius, Vištytis), karvini̇ṅkė (Ratnyčia, LKŽd., V, 357), karvinis (Kazitiškis, Luodžiai), karvinỹs (Molėtai, LKŽd., V, 358; vö. uo. LKŽd., V, 357–8): lit. kárvė. Lit. bandini̇ṅkas (Drobūkščiai; vö. uo. LKŽd., I(2), 640): lit. bandà. Lit. galvijinė (Joniškis), galvininkas ‘marhaistálló’ (LKŽd., III, 84): lit. galvijas. Lit. gyvulini̇ṅkas (Šakiai): lit. gyvulỹs. A majori tehenistálló jelentésében a lit. abārės (Kaunatava, Pakšteliai, Papilė, Raudėnai) szót is használták. Lit. jautidė ‘ököristálló’ (LKŽd., IV, 323), jautini̇ṅkas ‘marhaistálló; ököristálló’ (LKŽd., IV, 324), jautinyčia (LKŽd., IV, 324): lit. jautis. Lit. veršidė ‘borjúistálló’ (Laukuva, Utena, feltehetően új keletű szó), veršini̇ṅkas (Kurtuvėnai, Skripščiai): lit. veršis. Lit. kárviatvartis (Ratnyčia, LKŽd., V, 357): < kárvė + tvārtas. Lett. gùovskūts (EM, I, 693): < gùovs ‘tehén’ + kūts. Lett. gùovstallis (EH, I, 424): < gùovs + stallis. A litván nyelv külön istállóinak elnevezéseit a megfelelő lett elnevezésekkel összevetve feltűnik a litván nevek nagy változatossága. A lett nyelvben nem találunk a litván -idė, -inin-kas típusú elnevezésekhez hasonló képzésű neveket. A lettben főként összetett elnevezések terjedtek el: aitu kūts, guovju kūts, teļu kūts, cūkkūts, zirgu kūts (a stallis mellett). Ezzel szemben a litván nyelvben az ilyen képzésű elnevezések sokkal ritkábban használatosak. A litván nyelvjárásokban az utóbbi időben nagyon elterjedtek az -idė típusú nevek. Az irodalmi nyelvből a kolhoztársadalommal együtt kerültek át, és kiszorítják a korábban használatos, más képzésű elnevezéseket. * * * Általában véve a litvánban és a lettben egyaránt számos, az állatok tartására szolgáló épületre vonatkozó elnevezést találunk. E nevek egy részét mind a litván, mind a lett nyelvben használják. A saját eredetű szavak mellett a szomszédos szláv nyelvekből, valamint a németből származó kölcsönszavak is előfordulnak. 55 AZ ÁLLATOK TERELÉSÉRE SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK ELNEVEZÉSEI A balti nyelvek állattenyésztési terminológiájában önálló szemantikai csoportként különíthetők el az állatok terelésére vagy ütlegelésére szolgáló eszközök elnevezései. Ezek az eszközök kétségkívül nagyon régiek — az intenzívebb állattenyésztéssel együtt jelentek meg, amikor az ember elkezdte legeltetni az állatokat, és különféle munkákra használni őket. A balti nyelvekben azonban az állatok terelésére szolgáló eszközök külön elnevezései viszonylag nem túl régi eredetű szavak, ráadásul többnyire a szomszédos népektől kölcsönözték őket, ahová szintén gyakran távolabbi, intenzív állattenyésztést folytató vidékekről kerültek. Természetesen vannak saját eredetű, szűkebb vagy tágabb körben használt szavak is, ám ezek is meglehetősen új keletű képződmények. Az indoeurópai nyelveknek nincs általánosabb terminológiájuk erre a területre. Rendszerint kiemelik, hogy e területen különösen gazdag terminológiával rendelkeznek a szláv nyelvek1. Az állatok terelésére szolgáló eszközök elnevezéseinek jelentős része a szláv nyelvekből a balti nyelvekbe is átkerült. Litván botāgas, lett pātaga stb. Feltételezik, hogy az ókori indoeurópaiak kezdetben külön erre a célra szolgáló pálcikákkal szurkálva terelték az állatokat, később pedig a keleti népek révén megismerkedtek az ostorral2. A baltiak a szlávok révén ismerkedtek meg ezzel az eszközzel. Ezt egyértelműen mutatják a nyelvi adatok. A litván botāgas az állatok terelésére szolgáló eszköz; korbács (egy szíjból áll; szíj nyéllel)3 (LKŽd., I(2), 976 – 7) már a legkorábbi litván nyelvemlékekben is előfordul – M. Mažvydas, M. Daukša, K. Širvydas és mások írásaiban. Vö.: „Botagais ghi iſch plake...”, Mž, 443. „...ir pláka ij kaip’ botāgais, paſmirdųſeis liežuwieis... Nėſſą botāgai io yra nūdemes mūſu...”, DP, 105. „...terp tu buvo wirwes, lynčiugay, botagay, rikßtes...”, SP, II, 163. „nahayka, scutica, flagellum, mastix. botagas”, C. Szyrwid, Dic. (1629 m. leidimas), 86. „Jr padaręs botagą iß dirželu...”, Ch 1, II, 150. A botagas forma mellett a régi írásokban a batagas forma is előfordul. Vö.: „korbácz, scutica. flagrum, flagellum, mastix. batagas”, C. Szyrwid, Dic. (1629 m. leidimas), 60. „...ſmarki batagai”, WP, 21. A litván nyelvjárásokban és különféle írásos emlékekben e korbácsnév más alakjai is előfordulnak: botēgas (LKŽd., I(2), 978), botaga (LKŽd., I(2), 976; a „Clavis Germanico-Lithvana” című műben, D. Sutkevičius szótárában jegyezték fel), botas (LKŽd., I(2), 978; F. Neselmanas a botkotis alakból rekonstruált szava, a botkotis < botas + kotas összetételnek tekintésével). A žemaitiai nyelvjárásban széles körben használatos e név szókezdő v-vel, vö. votāgas (Kuršėnai, Pagėgiai, Raudėnai, Viekšniai, Žarėnai, Židikai), votēgas (Girdiškė, Kalnalis, Salantai, Smilgiai, Šilalė; M. Valančius és S. Daukantas írásai). A v-vel kezdődő alakok újabbak, már magának a litván nyelvnek a talaján keletkeztek. Ilyen alakok olykor régebbi litván írásos emlékekben is előfordulnak: 1 O. Schrader, Reallexikon der indogermanischen Altertumskunde, II, Berlin, 1929, p. 154. 2 O. Schrader, ugyanott, II, 154. o. 56 „Sok és ostor az emberekre bűnös…”, KN, 36³. A v: b váltakozáshoz vö. lit. bėbras: vėbras, byškupas: vyškupas, vėlybas: vėlyvas stb.⁴. Valószínűleg nem kell a lit. botāgas szóval összekapcsolni a lit. botarainis ‘hosszú ostor’ jelentésű szót (LKŽd., I(2), 978; Žemaitė írásaiban adatolt), vö. botarainis ‘görbe, göcsörtös, durva, csavarodott’ (Skuodas; LKŽd., I(2), 978). Egy ilyen példa, mint: Tavo lazda tikra botarainė, talán arra utal, hogy Žemaitė írásaiban is a botarainis nem ‘ostor’, hanem ‘valamilyen bot’ jelentésben használatos (vö. a szótárban idézett Žemaitė-mondatot: O aš — akloji švaistau botarainiu šunis, net kaukdamį į šalis sklinda). Vö. továbbá a žem. bōteris ‘nagy, testes’, bōterinis, bōterainas, bōterainis (LKŽd., I(2), 978) szavakkal, amelyekhez a korábban említett szavak is kapcsolhatók. A lit. bataška ‘vessző, hajtás, fűzfavessző; ilyen ostor; bot’ szót (LKŽd., I(2), 683) közvetlenül a lengyel batożek szóból kell származtatni, amely a batog ‘ostor’ kicsinyítő alakja (J. Karlowicz, A. Kryński W. Niedźwiedzki, Sł, I, 105); vö. továbbá a lengyel batożkować ‘batożekkel üt’, amelyből valószínűleg a lit. bataškuoti ‘üt, sújt a bataška szóval’ is keletkezett. A lit. botāgas forrása a belarusz батога⁵. Az ostor ilyen elnevezése néhány más szláv nyelvben is megvan: ukr. батіг ‘ostor’, батяг, lengy. batog ‘rövid ostor’, cseh batoh ‘ostor’, orosz батог ‘bot’, nyj. потог, óorosz batogъ⁶. Hogy miként került ez a szó a szláv nyelvekbe, meglehetősen tisztázatlan. Egyes kutatók jövevényszónak tartják, és forrásként hol a török budak ‘ág’, a kazanyi tatár botak, hol az olasz batacchio ‘bot’ szót jelölik meg; mások szláv eredetűnek tartják, és a szláv bat ‘bot, tölgyfa bot’, batati ‘üt, ver’ szavakkal hozzák kapcsolatba (vö. orosz ботать⁷). Az első hipotézis (a török-tatár nyelvekből való kölcsönzés) hangtani okokból kevésbé valószínű, bár az állattenyésztés története általában alátámasztaná. Mindenesetre a második hipotézisnek több híve van. A szláv nyelvekből ez az ostor elnevezése a lett nyelvbe is bekerült: Lett pātaga ‘die Peitsche’, pātega, pātega (EM, III, 190, 191; EH, II, 217), pātags (EH, II, 217), pārtaga (EM, III, 182; EH, II, 214). Amint látjuk, a lett nyelvi adatok szókezdő mássalhangzójukban különböznek a litván példáktól. J. Endzelynas⁸ hajlott arra, hogy a szláv batogъ alakot lettesedett észtek vagy lívek változtatták meg. Valójában a b: p váltakozás nagyon jellemző a lett nyelvre. Ennek okait éppen a balti finn nyelvek hatásával próbálják magyarázni⁹. A pārtaga alak már a lett nyelv új képzése. A -r- mássalhangzó beszúrása egy hosszú magánhangzó (vagy az ie, uo kettőshangzók) és egy mássalhangzó közé a lett nyelvjárásokban, különösen a jövevényszavakban, meglehetősen gyakori jelenség; vö. lett kārkis: kākis ‘der Haken’ (EM, II, 196), lett mērtelis: mētels ‘der Mantel’ (EM, II, 620), lett pērlis: pēlis ‘der Pfühl’ (EM, III, 209), lett stērķis: stēķis ‘der Stachel-fisch’ (EM, III, 1063) stb.¹⁰ ³ P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, p. 240. ⁴ J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, I, p. 326. ⁵ P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, p. 45; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 53. ⁶ M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 62. ⁷ F. Slawski, Sł. Et., I, p. 28; A. Brückner, Sł. et., p. 18; H. M. Шанский, Эт. сл., I, p. 56. ⁸ EM, III, p. 190. ⁹ V. Kiparsky, Scando-slavica, 14, 73–97. o. ¹⁰ J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, 237–238. o.; M. Rudzīte, Latviešu dialektoloģija, Rīga, 1964, 100–101., 194., 313–314. o. 57 Lit. bižūnas, lett. bižūne Lit. bižūnas ‘rövid nyelű, bőrszíjakból vagy zsinórokból font korbács; őzlábszár’ (LKŽd., I(2), 871), a bižūnas szintén szláv eredetű (E. Frenkel (Et. Wb., 45) által említett bišūnas, bežūnas alakok nem megbízható litván nyelvi adatok). Forrásának a lengyel bizun vagy a belarusz бізун tekintendő11. Hogy ez a szó miként került ezekbe a szláv nyelvekbe, még nem tisztázódott véglegesen. A. Briukner12 azt állította, hogy a lengyel bizun (megadja a bizon alakot is) a magyar bizony ‘bizony, természetesen, valóban’ szóból ered; állítólag így kiáltozott az, akit vertek, vagy aki éppen ütött. A szó a Magyarországon élő szlovákok révén került a lengyel nyelvbe, akik a XVII–XVIII. században Litvánia és Lengyelország urainak szolgáltak. A lengyel bizun ilyen eredetének szemantikai párhuzamaként A. Briukner a lengyel harapnik eredetét hozza fel (vö. lit. rāpninkas). Más kutatók szerint a lengyel bizun forrása a középkori latin bison ‘bölény’ (gör. βίσων), vö. latin taurus ‘bika’: latin taureus ‘bőrszíj’. Felmerült az a gondolat is, hogy az említett lengyel szó forrása a török biston, azaz olyan korbács, amellyel a kolduló mohamedán szerzetesek verték magukat, hogy részvétet keltsenek13. Mindegyik etimológia kétségeket vet fel. Mégis talán A. Briukner magyarázata a legmeggyőzőbb. Ezt követi az új akadémiai lengyel szótár is14. A lett bižūne ‘a cséphadaró, ütésre szolgáló bot’, bizuns ‘lunkans sitams rīks’, bizuons ‘bunkósbot, cigánykorbács’ forrása szintén lengyel vagy belarusz, de talán a szomszédos orosz nyelvjárás is lehet (EM, I, 303). A lett népdalokban a bizuls ‘dobható, üthető’ alak is előfordul (EH, I, 222), amely valószínűleg a bizuns. alakból alakult át. A lett bizuns, bizuls alakokhoz valószínűleg a lett bizuns ‘olyan ember, aki munka nélkül csavarog, közben másokat munkára hajt’ szó is kapcsolandó (nasājas kai bizuns aplīk, nikā nestrādā, EH, I, 222), vagy esetleg a lett bizulis ‘csapongó ember’ (EM, I, 302; EH, 222), ha ezt elkülönítjük a lett bizulis ‘bőgő, csatangoló jószág’ szótól: lett biz̄uot ‘bőg (különösen jószágról), csatangol, fut’. Szemantikailag vö. a lit. bižūnas jelentését (Úgy jár-kel, mint a bižūnas, nem talál munkát magának, LKŽd., I(2), 871). Lit. dāndaras, lett. dāndala A lit. dāndaras ‘ostor (sok csomóval)’ (LKŽd., II, 171) földrajzi elterjedése (Joniškis, Šakyna) arra utal, hogy a litván nyelv a lettből vette át. Igaz, a szó fonetikája inkább arra utal, hogy litván, nem pedig lett szó, ám a litvánban teljesen magában áll, míg a lettben több változata és ugyanabból a tőből származó további szó is létezik. Lett dāndala ‘cigányostor’, danda, dandara ‘cigányostor, ostor’ (EM, I, 437), dāndele ‘a cigányostor’ (EH, I, 306), vö. ugyanott lett dandalāties ‘ostorral hadonászik’, dandalhot ‘cigányostorral üt’ (EM, I, 437), dāndēlet (EH, I, 306). 11 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 45; A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, p. 72. 12 A. Brückner, Sł. et., p. 28. 13 J. Karłowicz, A. Kryński i W. Niedźwiedzki, Sł., I, p. 160; Lietuviškoji enciklopedija, III, Kaunas, 1935, skilt. 1361. 14 W. Doroszewski (red.), Słownik języka polskiego, I, Warszawa, 1958, p. 539. 58 Ezeket a lett szavakat a lett dañdala ‘hosszú, meglehetősen vastag, sima vessző; engedetlen, nyugtalan gyermek (felnőtt emberekre csak ritkán használják), illetve ilyen állat’, dañdalēties ‘lócsere közben vitatkozik; lóvásárláskor lármázik’ (EH, I, 306), dañdars ‘szögletes, otromba ember’, dañdariski ‘sietve, fejvesztve’ (EM, I, 437) szavakkal is össze kell kapcsolni. Utóbbi szavak jelentéséhez vö. a lit. bizūnas és más jelentéseit, továbbá vö. a lett iet kā dañdala kuzu kuzām kifejezést is (EM, I, 437). Ez a lett ostornév valószínűleg hangutánzó eredetű. Lit. kančiukas, lett. kančuka Lit. kančiukas ’bőrkorbács, ostor, szarvasbőr’, kančukas (LKŽd., V, 200), P. Skardžius és E. Frenkel véleménye szerint a belorusz канчук15 szóból ered. Ugyanakkor legalább ennyire valószínű, hogy a litván kančiukas forrása a lengyel kańczuk alak is lehetett, amely a nyelvjárásokban a különben elterjedtebb kańczug alak mellett használatos. A kańczuk alak Litvániához kötődő lengyel írók, A. Mickiewicz és I. Chodzko műveiben is előfordul16. A kančiukas, kančiukas alakok mellett a litván nyelvben a kańčius, kańčas, kańčas alakok is használatosak (LKŽd., V, 200). Ezeket az alakokat kétféleképpen magyarázzák. M. Niedermann úgy vélte, hogy ezek az alakok magában a litván nyelvben jöttek létre, a feltételezett kicsinyítő alakokból elvonással, vö. lit. baršas a baršiukas mellett (<lengy. borsuk vagy belorusz барсук), lit. kāpšas a kapšiukas mellett (<lengy. kapczuk vagy belorusz канчук) stb.17 P. Skardžius azt a feltevést vetette fel, hogy a lit. kańčius közvetlenül a lengyelből is származhatott, mivel ott a kańczuk, kańczug alakok mellett a kańcz alak is megvan18. F. Sławski azonban ellenzi ezt a lehetőséget, mivel a lengy. kańcz Litvániától távol eső lengyel nyelvjárásokban használatos. Véleménye szerint mind a lit. kańčius, mind a lengy. kańcz egymástól függetlenül jött létre a két nyelvben19. A szláv nyelvekbe (orosz камчук, камчуге, ukrán канчук, bolgár камшик) az ostor elnevezése keletről érkezett, vö. török kamčy, krími tatár kamčy, karaim kamčū20. A szó más európai nyelvekben (görögben, magyarban) is meglehetősen elterjedt. A német Kantschu, Kantschuk. is szláv eredetű. Lett kančuka ’vastag, bőrből készült kozák ostor’, kančuks, kančaka, kaņčūklis (EM, II, 154; EH, I, 583), kančiklite (EH, I, 583) szintén szláv, valószínűleg orosz vagy belorusz eredetű. A lett nyelvben e szavak rövidebb alakjai is előfordulnak: kańce ’ostor’ (EH, I, 583) és kańka ’cigányostor’ (EM, II, 154). A. Zumentas (Summent) a kańce alakot a lengy. kańc szóból eredeztette21. Ugyanakkor ugyanazokból az okokból, mint a lit. kańčius esetében, a lett kańce aligha származhatott közvetlenül a lengyelből. Valószínűleg mind a kańce, mind a kańka alak lett nyelvi talajon jött létre. 15 P. Skardžius, Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen, p. 95; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 215. 16 W. Doroszewski (red.), Słownik języka polskiego, III, p. 525. 17 M. Niedermann, StB, III, p. 108–110. 18 P. Skardžius, APh, III, p. 50. 19 F. Sławski, Sl. et., II, p. 48. 20 M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 515–516; A. Brückner, Sl. et., p. 217; K. Lokotsch, Et. Wb., p. 84. 21 A. Summent, Unbeachtete slavische Lehnwörter im Lettischen, Göttingen, 1950, p. 143 (mašinraštis), plg. E. Fraenkel, Et. Wb., p. 215. 59 Lit. karbãčius, lett karbãča A lit. karbãčius ‘egy bizonyos ostor, korbács’ (LKŽd., V, 266), karbãčius (LKŽd., V, 267) többnyire a kelet-poroszországi litvánok folklórjában, valamint e vidék litván nyelvének más emlékeiben is adatolt: K. Donelaitis írásaiban, L. Rėza bibliafordításában, F. Nesselmann és F. Kurschat szótáraiban. A. Brückner22 és E. Fraenkel23 e szavak forrásának a lengyel karbacz, korbacz szót tekintik (A. Brückner szerint a fehérorosz карбач is). A lit. karbãčius, karbõčius földrajzi elterjedését figyelembe véve, különösen azt a körülményt, hogy a litván nyelv más nyelvjárásaiban ilyen ostorelnevezés nem fordul elő, arra lehet következtetni, hogy a litvánok a szót a németből vették át; vö. a kelet-poroszországi német Karbatsch(e) ‘ostor, szíjakból font bőrkorbács’, karbatschen ‘a Karbatsch szóval korbácsolni, verni’24. Ez az ostorelnevezés már a XVII. századi német nyelvemlékekben is megtalálható25. A lengyel korbacz már a XVI. századi lengyel nyelvemlékekben adatolt. Oda a törökből került, vö. török kyrbaç. Valójában ez a szó a magyar közvetítésével is bekerülhetett a lengyelbe, vö. magyar korbács. E török eredetű ostorelnevezés számos európai nyelvben használatos26. Lett karbãča ‘egy fajta ostor, korbács’, kicsinyítő képzős alakja karbacina (EH, I, 588), karpaciņa (EH, I, 589), kārbacā (EH, I, 602), kārpača (EH, I, 603); vö. továbbá a lett karbacuôt ‘karbacā-val ütni’. Ez a lett ostorelnevezés leggyakrabban lett népdalokban, J. Janševskis írásaiban és néhány szótárban fordul elő. Úgy tűnik, először J. Langijs szótárának (1685) kéziratában szerepel: „Karbatsch’. ein Carbatſch“, J. Langija Vrd., 41. A XVIII. századi lett szótárakban már a német Karbatsche szó szerepel (G. F. Stender, Lex., II (1789), 349), de ennek a szónak lett alakja még nem. Ez csak a XIX. század második felének (Kr. Valdemars, K. Ulmanis) szótáraiban jelenik meg27. Elég nehéz megmondani, milyen úton került ez az ostorelnevezés a lett nyelvbe. J. Endzelīns csupán ennyit jegyez meg: „Entlehnt gleich li. karbãčius dass.“28 D. Zemzare szláv jövevényszónak tartja.29 A lettek azonban a szót a németből is átvehették. Lit. knūtas, lett knute A litván knūtas ’ostor, korbács’ szó egyes nyelvjárásainkban és a 19. századi nyelvemlékekben — M. Valančius és V. Kudirka írásaiban — fordul elő (LKŽd., VI, 279). A kniūtas alak is előfordul (LKŽd., VI, 272). Ez az ostorelnevezés az oroszból vagy a lengyelből került a litván nyelvbe. Leggyakrabban az orosz közvetítésével (orosz кнут) terjedt el más szláv nyelvekben is: belarusz кнут, 22 A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, p. 90. 23 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 220. 24 F. Frischbier, Preussisches Wörterbuch, I, Berlin, 1882, p. 337. 25 F. Kluge, Et. Wb., p. 351. 26 A. Brückner, Sl. et., p. 256; F. Slawski, Sl. et., II, p. 474–475; K. Lokotsch, Et. Wb., p. 102; V. Machek, Et. sl., p. 192–193. 27 D. Zemzare, Latviešu vārdnīcas, p. 88–89. 28 EH, I, p. 588. 29 D. Zemzare, Latviešu vārdnīcas, p. 88. 60 ukr. кнут (már a 18. század első felében használatos), lengy. knut (a 16–17. századi emlékekben fordul elő), cseh knuta, knut, szlov. knuta, bolg. кнут, szerb-horv. књма, књм, szlov. knuta, knut, felsőszorb knut, knuta. Az orosz nyelvbe ez a korbácsnév valószínűleg Skandináviából került át, vö. óészaki knútr ‘csomó, dudor, bütyök’, ósvéd knuter30. Kezdetben ezzel a szóval egy különleges, csomókkal ellátott korbácsot neveztek meg. Általában ez a korbácsnév számos európai nyelvben használatos, vö. ném. Knute (ebből az alakból származhat néhány, már említett szláv forma is), fr. knout, ang. knout. A lat. knute ‘eine Peitsche’ (EH, I, 634) ebben a jelentésben J. Endzelynas véleménye szerint az oroszból kölcsönzött szó. A lett nyelvben a kņ uote ‘Peitsche’ alak is megtalálható, vö. lat. uzkņūotet ‘mit einer kņ uote Schläge verabfolgen’ (EH, II, 725). A lat. knute ‘eine Peitsche’, kņ uote mellett a knuta ‘ein Knüttel’, knutka, kņute ‘ein Knüttel zum Schlagen’ (EH, I, 637), knute ‘eine dünne Stange, zur Befestigung des Strohs auf dem Dache gebraucht’, knutele, knutiņa (EM, II, 250), knuta, kņute, knutele (EM, II, 253; EH, I, 637) szavakat is megtaláljuk. A lat. knuta ‘ein Knüttel’ J. Endzelynas feltételezése szerint 31 a feltehetően kicsinyítő képzős knutele alakból való elvonással keletkezhetett, ez utóbbi pedig a németből lehetett kölcsönözve. Úgy véljük, hogy az említett lett nyelvi példákban (knute, kņute, knutele, knutele stb.) két szó keveredett össze: az egyik forrása a ném. Knüttel ‘bot’, a másiké az or. кнут ‘korbács’ vagy a ném. Knute ‘korbács’. Egyébként mind a ném. Knüttel ‘bot’, mind az említett korbácsnevek azonos tőből származó szavak; az egyik jelentése ‘bütykös bot’ volt (= Knotenstock), a másiké pedig, mint említettük, ‘csomókkal ellátott korbács’ (vö. ném. Knottpeitsche32). Lit. matāras, lett. mātara A lit. matāras ‘ütőeszköz (korbács, kötél, vessző, bot)’, mātaras, mātaras, matar inis, mataryš (LKŽd., VII, 907) eredetének kérdése igen bonyolult. Először is, a matāras szó a litván nyelvben több jelentésben használatos: ‘kötél sodrására, béklyó csavarására szolgáló eszköz, sukyne, lekėtas’, ‘fonalak sodrására szolgáló eszköz, reketis, krijelis’, ‘hosszú fonalvég, öl’, ‘rúd a háló mellett’, ‘fecsegő, szószátyár’, ‘gyorsbeszédű’, ‘aki folyton mozog; nyughatatlan’; vö. még matarāklas ‘fonalak gombolyagba tekerésére szolgáló eszköz; felvető; aki gyorsan, tréfálkozva beszél; komolytalan, fecsegni szerető ember’, matarėlis ‘szalma leszorítására szolgáló léc tetőfedéskor’, mataraila ‘nagyon eleven, izgő-mozgó ember; fecsegő, szószátyár’, mat ar uoti, māt ar uoti. A lit. matāras eredeti jelentése valószínűleg ‘valaminek a sodrására vagy csavarására szolgáló eszköz’ volt, és a lit. mėšti33 szóval hozható kapcsolatba. A matāras szóból ered a mataruoti ige, ebből az igéből pedig (vö. még a hangutánzó szavakat: matarai, matar, matary) a matāras ‘ütőeszköz’ jelentésű szó is létrejött. 30 F. Slawski, Sl. et., II, p. 290–291; M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 580–581; A. Brückner, Sl. et., p. 240; F. Kluge, Et. Wb., p. 385; E. Klein, Et. Dic., I, p. 850. 31 EM, II, p. 250. 32 F. Kluge, Et. Wb., p. 385. 33 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 465; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 302, 489; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 414. 61 Hasonló szó a lett nyelvben is használatos, ott azonban jóval szűkebb körben. Lat. matara ‘egy (karcsú) vessző, pálca; vékony rúd’ (EM, II, 566; EH, I, 784), matars ‘egy bunkósbot’ (EM, II, 566), matars ‘krietns tēviņš’ (EH, I, 784). Amint láthatjuk, a lett nyelvben ez a szó nem használatos ‘valaminek a forgatására vagy hajtására szolgáló eszköz’ jelentésben, amely véleményünk szerint a legrégebbi, és amely lehetővé teszi, hogy a szót a mėsti igével hozzuk összefüggésbe. A matar ‘dicker Stock, Knüttel’ szó az észt nyelvben is megtalálható. Ezért alighanem főként ez utóbbi körülmény ösztönözte A. Zumentet34 arra, hogy azt állítsa: a lettek az észtekhez hasonlóan az oroszból kölcsönözhették ezt a szót; vö. or. мотор „дубинка“ (В. Даль, Сл., II, 351). Úgy véljük, A. Zument véleménye eléggé meggyőző. Még a lit. matāras ‘karó, bot’ jelentése is származhatott olykor az oroszból. Az or. мотор más jelentésekben is használatos, amelyek néha a lit. matāras jelentéseire is emlékeztetnek; vö. or. мотор ‘gewandter Mensch’, мотopa ‘Verschwender’, моторный ‘flink, gewandt’. M. Fasmer ezeket az orosz szavakat az or. мотать ‘tekerni, (fonalat) gombolyítani, hadonászni, rázni’, метать ‘dobni’ igékkel hajlamos összekapcsolni, szemantikai párhuzamként pedig a lit. matāras: lit. mėsti35 párhuzamot említi. Lit. nagáika, lett náika Lit. nagáika ‘rövid nyelű, fonott ütőeszköz; korbács, ostor’, náika (Laižuva, Mažeikiai, Palanga, Vieksniai, Veiviržėnai; G. H. F. Nesselmann, Wb., 416, F. Kurschat, Wb., 266), naikas (G. H. F. Nesselmann, Wb., 416), niaika (F. Kurschat, Wb., 266) — szláv eredetű szavak. A nagáika forma az orosz нагайка alakból ered, míg a náika forma, amely valószínűleg régebbi, a fehérorosz нагайка alakból származik; vö. lit. paūbelis < fehérorosz погц-бель, lit. blovieščius < fehérorosz благовещие37. Az orosz és a fehérorosz nyelven kívül néhány más szláv nyelvben is létezik ilyen ütőeszköz-elnevezés; vö. ukr. нагай, нагайка, lengy. nahajka, nahaj, cseh nahajka. A szó a tatárból került a szláv nyelvekbe; vö. krími tatár ногой ‘egy ilyen tatár törzs neve’, kirgizisztáni tatár ногой, amely viszont egy tatár vezér nevéből ered38. A lett náika ‘ein Riemen, eine Rute, eine geschmeidige Rute’ (EH, II, 112), a lett naikas ‘Prügel’ (EM, II, 689) valószínűleg a litvánból származik; erre utal a lett náika földrajzi elterjedése (Dunika, Nyca). J. Endzelīns hajlott arra, hogy a lett naikas szót (a szó földrajzi elterjedése nincs megadva) a fehérorosz нагайка szóból eredeztetni. Ez a forma azonban szintén kölcsönözhető lehetett a litvánból; a szó földrajzi elterjedésének pontos ismerete nélkül természetesen ezt nem lehet kategorikusan kijelenteni. Hogy a lit. náika, náikas nem csupán ‘rövid nyelű ütőeszköz’ jelentésben volt használatos, azt F. Nesselmann lit. naikas-szóértelmezése tanúsítja: „eine Zigeunerpeitsche, eine kurze Peitsche zum Züchtigen, auch die Reitpeitsche, im Scherze auch von einer tüchtigen Weidenruthe gebraucht, mit der man Jemanden zu schlagen droht“ (G. H. F. Nesselmann, Wb., 416). 34 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 414. 35 M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 165. 36 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 478. 37 K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 348–349; P. Skardžius, Die slavische Lehnwörter im altlitauischen, p. 137; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 478. 38 M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 192; A. Brückner, Sl. et., p. 353–354; V. Machek, Et-sl., p. 317. 62 A lett naikas szóval talán a lett naicēklis ‘das männliche Geschlechtsglied’ (EH, I, 2) is összefüggésbe hozható; szemantikáját tekintve vö. lett stute ‘eine Rute zum Prügeln’: lett stute ‘das männliche Glied’ (EH, I, 596), lengyel pyta ‘rövid korbács’: lengyel pyta ‘penis’ (J. Karłowicz, Sł., IV, 460). Litván pastarānka, lett pastrunkis A litván pastarānka ‘több kötélből font vastag korbács’ (Gudелiai) szláv eredetű. A litván nyelvben ezt a szót más jelentésekben meglehetősen széles körben használják: ‘a hámot a rúdhoz kapcsoló kötél, istráng’ (Bagotoji, Krekenava, Kruonis, Pabaiskas, Pušalotas, Skaudvilė, Ukmergė, Upninkai), ‘a korbács nyele és a korbács közötti összekötő zsinór’ (Užventis). Előfordulnak a pastrāngas alakok is (G. H. F. Nesselmann, Wb., 506 (Ragnit) ‘eine Peitschenschnur’. F. Kurschat, Wb., 297), valamint a pastrānka alak (Švenčionys). A -g- hangot tartalmazó alak kialakulására hatással lehetett a litván strāngas és a német <Strang ‘der Strick, ein Strang’³⁹. Ez a szláv jövevényszó két úton kerülhetett a litván nyelvbe: a pastrāngas, pastrānka alakok forrása alighanem a lengyel postronek, a pastarānka alaké pedig az orosz посторонка ‘bőrből vagy kötélből készült istráng, a lóhám része: a rúdtól vagy a hámtól a hámkarikáig vezet; a rúdhoz fogatolt hámban csak a befogott lovaknál, a kocsirúddal való fogatban pedig minden lónál’ (В. Даль, Сл., III, 346). Egyébként ez a szó a szláv nyelvekben meglehetősen széles körben használatos, vö. orosz постромка, постронка, ukrán посторонок, посторомок, belarusz постронка, посторонок, cseh postranek, postraněk, lengyel postronek, felsőszorb postronk, alsószorb postronk, kasub poestronk. A szláv szó eredetéről számos különféle vélemény létezik. A leginkább elfogadható magyarázat azonban az, hogy a szó eredeti jelentése ‘an der Seite’ volt (=*po stornē)⁴⁰. A lett pastrunkis ‘korbács, amellyel egyes helyeken megbüntetik a parasztokat; korbácsütés a fenékre; kamasz fiú’ G. F. Stender (1789) és K. Ulmanis (1872) szótáraiban található meg (EM, III, 109). J. Endzelīns nem nyilvánított véleményt a lett pastrunkis eredetéről, hanem megelégedett A. Brückner véleményének idézésével (Nach Brückner… aus wruss. посторонок ‘Strang’, EM, III, 109). Igaz, A. Brückner a belarusz alak után az orosz és a lengyel szóalakokat is megadja⁴¹, tehát arra lehet következtetni, hogy véleménye szerint ez a szó a belaruszból, az oroszból vagy a lengyelből egyaránt bekerülhetett a lett nyelvbe. Nekünk azonban úgy tűnik, hogy a lett szó -un- hangkapcsolata alapján feltehető: a lettek ezt a szót a keleti litvánoktól kölcsönözték, ahol > un. Litván pitkā, lett pitka A litván pitkā ‘rövid korbács, ostor’ (Kalvarija, Kapsukas, Karklėnai, Kupiškis, Punskas) lengyel jövevényszó, vö. lengyel pytka, pyta ‘kötél, szíj, rongy, zsinórszerűre csavarva, ütőeszközként; tágabb értelemben: korbács, szíj, kötél’. 39 K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, p. 120. 40 M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 416—417; A. Brückner, Sł. et., p. 432. 41 A. Brückner, Die slavischen Fremdwörter im Litauischen, p. 179. 63 A lengyel pyta, pytka a lengyel pytać ’valakihez olyan formában fordulni, amely választ kíván, valamely információ, hír vagy engedély megszerzése céljából’ igével, valamint az orosz nůmamь ’gyötörni, kérdezni’ szóval hozandó kapcsolatba. A lett pitka ’korbács, kutyakorbács, cigánykorbács’ (EM, III, 229; EH, II, 239) forrása szintén valószínűleg a lengyel nyelv, vö. még a lett pitkainis ’garázda, aki pitkaval van felfegyverkezve; kegyetlen ember, aki veri a jószágot’, pitkat ’pitkaval verni’ (EM, III, 229). A lett nyelvi források ezt az ostor megnevezést hozzáadott s-szel is adatolják: spitka (župam pa juokam ar spitku (Peitsche?) iecirta pa biksēm, EM, III, 1000), vö. még lett spitka ’kis vessző’ (EH, II, 552). K. Mühlenbach szótárának kiegészítéseiben (EH, II, 552) R. Blaumanis egyik mondata szerepel idézetként: „...barouns... gaisā spitku šmikstināj(a)”; ez talán arra utal, hogy a spitka itt ’ostor’, nem pedig ’kis vessző’ jelentésben szerepel. A hozzáadott s-re vö. lett spikis: lat. piķis, lat. skaste: lat. kaste stb.42 Lit. pletnià, lett pletne, plītne, plete A litván pletnià ’korbács, öv’ (Merkinė, Veisiejai), plētnē ’vessző’ (Eržvilkas), plētnē ’legyek lecsapására való eszköz’ (Kapsukas) a lengyel pletnia ’részben összefont szíjakból, vesszőkből stb. készült ütőeszköz; fenyítés; a fenyítőeszközzel mért ütések’ szóból származtatható. A lengyel pletnia az orosz плеть ’ostor, korbács, bőrszíj’ szóval, a lengyel pleść ’fonni’, az orosz плести szóval stb. hozandó kapcsolatba.43 A lett pletne ’plette, kozákostor’ (EM, III, 338; EH, II, 292), plētne (EM, III, 342) alakokat J. Endzelīns habozás nélkül a plete (= pletne) és a plene ’fonat’ kontaminációjából eredezteti. Mégis valószínűbb, hogy a lett pletne a litván pletnià szóhoz hasonlóan a lengyel pletnia szóból ered. A lett pletne alakból származik a plet nēt ’pletne-vel ütni’ ige is (EM, III, 338). A lett plekne ’kozákostor’ (EM, III, 334) J. Endzelīns véleménye szerint a pletne alakból keletkezett (feltehetőleg a kn a tn-ből), vö. még a lett saplek nēt ’plekne-vel elpáholni’, saplek nīt (EM, III, 702). Ezek a lett ostornevek közé sorolandó a lett blētne ’széles darab (bőrszíj)’ (EH, I, 228) is. A lett plītne ’ostor’ (EM, III, 350) valószínűleg szintén összefügg a lett pletne szóval; a tő magánhangzója a lett plītēt ’ütni; csattogni’ hatására változott meg. A lett plete ’plette, kozákostor’ (EM, III, 337; EH, II, 292), plete (EM, III, 370) alakok forrása J. Endzelīns szerint az orosz плеть, vö. még a lett pletēt ’korbácsolni, lapos ütővel verni’ (EM, III, 337), pletēt ’plete-tel ütni’ (EM, III, 370). A lett pletka ’plette, kozákostor’, pletka (EM, III, 337) az orosz плётка ’kis ostor, korbács’ szóból ered. 42 J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 239; M. Rudzīte, Latviešu dialektoloģija, p. 99, 193, 313. 43 M. Vasmer, Et. Wb., II, p. 371. 64 Lit. vytinis, lett vītine A lit. vytinis ‘vékony vesszőkből font, ütésre szolgáló eszköz; fonott ostor, ostornyél’ (Biržai, Dusetos, Kuliai, Liškiava, Plungė, Vaškai, Viduklė) saját eredetű szó; vö. lit. vyti ‘kötelet sodorni, tekerni, csavarni’, vytelė ‘fűzfavessző, amelyből fonni lehet’, vytis ‘vessző, ostor’, vytinė ‘vessző, gally’. A lett vītine ‘három szálból összesodort ostor’ (EH, II, 794), vitene ‘ein (gewundene) Peitsche; ein aus gespaltenem Holz geflochtener Peitschenstiel’ (EM, IV, 646), vītinis ‘ein aus Holz geflochtener Peitschenstiel’ (EM, IV, 647) ugyanabból az eredetből való, mint a lit. vytinis; vö. lett vīt ‘winden, flechten’, vītene ‘das Gewinde, die Guirlande; das Flechtwerk’. A vītinis alak olykor a litvánból is bekerülhetett a lett nyelvbe. A lett szó földrajzi elterjedése (Liepoja, Rucava) nem mondana ellent ennek a feltevésnek. Számos olyan, állatok hajtására vagy ütésére szolgáló eszköz elnevezésével találkozunk, amely csak az egyik balti nyelvre jellemző: Lit. ákštinas ‘hegyes pálcika a békés állatok hajtására’, akstinyčia (LKŽd., I (2), 86), ákštinas (LKŽd., I (2), 87): lit. ákštinas ‘tüske, fullánk’, akstis ‘hegyes kis bot, rúd; tüske’, ákštis. Szemantikai fejlődése alapján ez a litván szó nagyon emlékeztet a lat. stimulus fejlődésére; vö. lat. stimulus ‘hegyes bot az állatok hajtására’: lat. stimulus ‘ösztökélés; buzdítás, serkentés’, lit. ákštinas ‘állatok hajtására szolgáló eszköz’: lit. ákštinas ‘buzdítás, ösztönzés’. Lit. arimnykas ‘szántáshoz használt ostor’ (LKŽd., I(2), 300): lit. ariminis ‘szántáskor használatos’, vö. ariminis botagas ‘szántóostor’. Lit. barbarō ‘cséphadaró; ilyen bot; szíjostor; kötél (fűzfavesszőből), tutajok összekötésére’, barbaras ‘szíjostor’ (Aš turėjau barbarėlį, plonai režtą, tankiai pintą ‘Volt egy vékonyra hasított, sűrűn font kis barbarám’) (LKŽd., I (2), 655) – szláv jövevényszó; vö. lengy. barbara ‘bicz, lina’ (A. Brückner, Sł. et., 15), barbara ‘gruba, długa lina, używana przy przewozach na rzekach’ (J. Karłowicz, A. Kryński i W. Niedźwiedzki, Sł., I, 97). Az elnevezés női névből származik; vö. lengy. Barbara, lit. Barbora. Lit. bim̃bilas ‘ostor’, bimbieras ‘korbács, csapó’ (LKŽd., I(2), 824), bimbiras ‘szíjkorbács, csapó’; vö. lit. bimbti, bimbti ‘bizonyos hangot hallatni’, bimbilas ‘bögöly’, bimbalas, bimbyti ‘ütni’, bimblỹs ‘kiabáló’, bambalas ‘bögöly; kövér gyerek; alacsony és kövér ember’. A lit. bimbilas, bimbiras ‘membrum virile’ jelentésben is használatos. Lit. bindza ‘4, 8 vagy 12 vesszőből font, hurkos ostornyél; csomós fonat, vesszőostor’ (LKŽd., I(2), 829–30), binza (LKŽd., I(2), 834), bėndžė ‘ostor; vastag ostor’ (LKŽd., I(2), 752), bindžikas ‘csomózott, összesodort rongy ütésre (egy bizonyos játékban); általában ütőeszköz’, bindžikas, bindžiukas (LKŽd., I(2), 831) – szintén valószínűleg hangutánzó eredetű; vö. lit. bindz ‘indulatszó: stinkt, bidz (lassú, ritkás léptekkel való járás jelölésére)’, bindzi, bindzi, bindži. Ugyanilyen eredetű a lit. bindzinėti ‘céltalanul járkálni, tétlenkedni, toporogni’, bindžinėti, bindžikuoti, bindza ‘naplopó, lusta, csavargó, mezítelen’, bindzakas, bindzolas stb. is. E szavak szemantikai kapcsolatát illetően vö. a lit. bizūnas jelentéseit (‘züllött ember, csavargó’; Kaip bizūnas liko (nusigyveno) ‘úgy maradt, mint a bizūnas (elszegényedett)’, lengy. bizun ‘łobuz, próżniak, wałkoń, leń’ (Goły jak bizun), lit. vėjo botagas ‘szélostor’, lett nabaga pātag a ‘der Lump, Bettler – ein Schimpfwort (eig. die Peitsche des Bettlers)’ (EM, III, 190). 5. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos 65 Lit. biržūklė ‘verővessző’ (LKŽd., I(2), 852), biržūklis (LKŽd., I(2), 853): lit. bėržas, biržlis ‘nyírfaág’. Lit. blakštas ‘botütésre szolgáló eszköz’ (LKŽd., I(2), 880): lit. blakštas ‘szalmakötöző léc, tetőfedéskor; lapát vagy vessző, amellyel a lenkórót a tilolóban leszorítják, illetve a csűrben a felhalmozott gabona alá tesznek’, lit. blókšti ‘rozs- vagy búzakévéket valamihez ütögetni, hogy a szemeket kicsépeljék’. Lit. bričius ‘korbács, ostor’ (LKŽd., I(2), 1039) – hangutánzó eredetű, vö. lit. bric ‘indulatszó: puffan, zuhan’, brýc, brinks, brinkt, brinkšt ‘indulatszó: csattan’, bričinti ‘valamit jellegzetes hanggal csinálni’, bričyti, bricas ‘lusta, mihaszna’, bričė ‘tréf. farok’. Lit. bruikštas ‘vessző, bot, amivel valakit meg lehet hajtani’ (LKŽd., I(2), 1078), bruīžtas (LKŽd., I(2), 1079): lit. bruikšti ‘hajtani, űzni’, brūžti44. Ez utóbbi szavakat alighanem inkább a braūkti45 igével kell kapcsolatba hozni. Lit. brūklis ‘erős bot, husáng, vessző; valamilyen ütőeszköz’, brūklis, brūklis, brūklinis ‘verőeszköz; vessző’ (LKŽd., I(2), 1082), brunkletas ‘bot, husáng’ (LKŽd., I(2), 1093): lit. braūkti, brūkti46. Lit. dratinis ‘ilyen ostor’47: lit. dratas ‘drót; vastag, sodrott cérna’ < közép-alnémet drāt, vö. dratinis ‘vastag, sűrűn sodrott (szövetről); sűrűn csavart’ (Van egy kis ostorom, van egy drótostorom, ha megcsapom a szürke lovat, még a lovacska is táncra perdül, LKŽd., II, 446). Lit. džala ‘eszköz, bot’ (LKŽd., II, 723) – hangutánzó eredetű, vö. lit. džā ‘indulatszó: csé’, džālyti ‘ütni’, džābyti, džābā ‘ver’, džābas stb., vagy közvetlenül a lett dzala szóból ered. Lit. džendžiūras ‘eszköz, ostor’, džendžiūras (LKŽd., II, 724), džindžiras ‘kis ostor vastag, rövid nyéllel’ – hangutánzó eredetű, vö. džin ‘indulatszó: dzsin’, džēn ‘indulatszó: durran, pukkan’, džēn, džēmsterėti ‘odacsapni, megütni’, džengsėti ‘csörömpölni’. Lit. džiolas ‘ilyen ütőeszköz, ostor, korbács’ – szintén alighanem hangutánzó eredetű, vö. džiolė ‘indulatszó, disznók hajtásakor mondják’, džiolio, džiōbinti ‘vágni, aprítani, ütni’, džiōboti ‘nagy ütésekkel aprítani’, džioryti ‘csapkodni, ostorozni’. E gyök hangutánzó alakjainak kialakulására hatással lehetett a lengyel dziób ‘csőr’, dziobać ‘csipegetni’. Lit. džiungāras ‘ütőeszköz, vessző’, džiungara, džiumbaras (Nincs, aki a gyerekekre jó džiumbārát rakjon, LKŽd., II, 742) – hangutánzó eredetű, vö. lit. džiūmt, džiung ‘indulatszó: puff’, džiumbāryti ‘ütni’, džiungāryti ‘ütni, verni (kötélből font övvel)’. Lit. gairinė ‘hosszú gally az állatok hajtására’ (LKŽd., III, 33), vö. lit. gairė ‘léc, ék, hegyes rúd’, továbbá vö. gairėti ‘fújni’, pagairė ‘szélnek kitett hely’. Így az eredeti lit. gairė jelentése alighanem ‘szélmutató, szélkakas’ volt. Lit. gylýs ‘ilyen botocska ökrök vagy lusta lovak hajtására’ (LKŽd., III, 301), vö. lit. gylýs ‘fullánk’, gilti ‘fullánkot ereszteni, szúrni, marni’. 44 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 392. 45 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 60. 46 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 54–55. 47 A litván néprajz jellemzői, p. 96. 66 Lit. gìngiras ‘korbács’ (LKŽd., III, 318) – feltehetően hangutánzó eredetű; vö. lit. gingla ‘magas, hosszú lábú ember; aki mezítelen lábszárral jár’, ginglinėti ‘ginglaként járkál’, gingāras ‘magas, nagy ember vagy állat’, gingaras. Lit. gyslinis ‘korbács, ostor’ (LKŽd., III, 355), vö. lit. gysla. A lit. įnagis szó elsődleges jelentése ‘szerszám, eszköz, amivel valamit végeznek’, további jelentései: ‘ostor, korbács, buzogány, kötél’; įnagė, įnaginis (LKŽd., IV, 103). Ebben a jelentésben az įnagis szó a litván nyelvben a legelterjedtebb. Összefügg a lit. nãgas szóval; vö. nagingas ‘kézügyességben tehetséges, ügyes’ (< ‘van körme, körmökkel ellátott, karmokkal borított’), panagingas, nagnūs48. A képzéshez vö. még a lit. įrankis (: rankà), lett ieruocis (: ruoka) szavakat. A litvánból kölcsönzött lett inagis szó is: ‘naplopó, tetű, ember’ (Gramzda, EH, I, 501). A lett szó e jelentése valószínűleg az ‘ostor, korbács’ jelentésből alakult ki. A szemantikához vö. a lit. bizūnas, botāgas, bindza jelentéseit. Lit. ýpas ‘fonott ostor, korbács’ (LKŽd., IV, 129), ýpsas (LKŽd., IV, 133); vö. lit. ýpas ‘ütés, csapás; heg, folt (a bőrön az ütéstől)’ és a kelet-poroszországi német híp ‘ütés, csapás’ szót<49. Lit. jautāgyšlis ‘ökörínakból készített korbács’ (LKŽd., IV, 322) < a lit. jautis + gysla összetétel. Lit. kanapinis ‘ostor’, kanāpinis (LKŽd., V, 197): a lit. kanãpė szóból. Lit. kiettenius ‘bőrből készült ostor, a végére erősített ólom- vagy vasdarabbal’ (LKŽd., V, 755) – K. Širvydas szótárának 1642-es kiadásában adatolt: „Bafayk. Plumbata. ac. flagellum plumbum annexū in extremo habes. Bőrszíj korbács, végén ólomgombokkal” (Dic., 8, 102). Ennek az elnevezésnek a forrása a lengyel kiescien, amely viszont a török-tatár nyelvekből származik; vö. a kazanyi tatár kistān ‘bunkósbot, ütő, vajköpülésre szolgáló bot’ jelentésű szóval50. Lit. kiškóje ‘nyúl lábához erősített korbács, eszköz’ (LKŽd., V, 887) < a lit. kiškis + koja összetételéből; vö. lit. stirnakojis. Lit. kliūbinis ‘fűzfavesszőből készült eszköz vagy vessző a veréshez’, kliūbinis, kliūbinis (LKŽd., VI, 161): a lit. kliūbas ‘fonásra való vessző; összecsavart ág vagy vessző kerítés készítésére vagy valaminek az összekötésére’ szóból (LKŽd., VI, 113). A lit. kliūbas szó lengyel eredetű51; vö. a lengyel nyelvjárási kluby ‘vesszők, amelyekkel a fát tutajba kötik’. A lengyel szó pedig a németből került át52. A lit. kurklyš ‘korbács, őzláb, ostor’ az akadémiai „Litván nyelv szótárában” mindössze egyetlen forrásból adatolt, mégpedig S. B. Chilinskas Bibliájából (1660): „Apám korbácsokkal vert benneteket, én viszont kurkliais ütlek majd benneteket” (Ch 2 Krn 10, 14, LKŽd., VI, 955). Ezt a bibliai helyet a későbbi litván bibliafordítások is hasonlóan adják vissza, ott azonban a kurkliais szónak más lit. botagas szinonimák felelnek meg: dygeis karbočiais (Königsberg, 1816), dygliuotais rimbais (Kaunas, 1921). A kurklys szó a régi litván nyelvemlékekben más jelentésekben fordul elő: ‘kis galamb, gerle; skorpió’ (LKŽd., VI, 955). Az újabb 48 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 478; P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 112, 224. 49 K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, p. 57; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 186 50 F. Slawski, Sl. et., II, p. 175–176; M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 562. 51 E. Fraenkel, Et. Wb., p. 273. 52 F. Slawski, Sl. et., II, p. 233–234. 5* 67 A ‘korbács, ostor’ jelentésű lit. kurklys a latin bibliai szöveg hatására került használatba. A bibliai hely latin szövege így hangzik: „…pater meus cecidit vos flagellis, ego vero caedam vos scorpionibus“. Az egyházi latinban a scorpio szót több jelentésben használják: „1. Skorpió, mérgező rovar (csillagképként is). 2. Nyilak kilövésére szolgáló hadi gépezet. 3. tüskés tengeri hal (Apoc. 9, 5). 4. kínzóeszköz: horgas végű korbács (Quat. Coronat. 8. Nov.)“⁵³. Vagyis a latin scorpio negyedik jelentése helyett valójában az első jelentés került be a litván bibliafordításba, és a lit. kurklys új, ‘korbács, ostor’ jelentést kapott. Lit. linkstinis ‘hajlékony bot; korbács’ (LKŽd., VII, 546): lit. linkti, lankstus, linkstis ‘bölcső felfüggesztésére szolgáló hajlékony rúd; rugó’. Lit. makãras ‘korbács, ütő, verőbot’, mãkaras, mãkaras (LKŽd., VII, 771), makãiras (LKŽd., VII, 767), makõras (LKŽd., VII, 781) — kétféleképpen magyarázható. E. Frenkelis a lit. mãkaluoti ‘keverni, hadonászni, lengetni’, mãkaruoti és a lit. mõti egyéb rokon szavai közé sorolja. Kizárólag a litván nyelvi anyag alapján ez a magyarázat nem volna kétséges. Sajnos hasonló ostornev a lengyelben is előfordul: makarami kilka wycięli, makarem kolejno weźmiecie (1700 körül), gdy go z kolka makarym wychłostał (F. Bohomolecas, 1720–1784)⁵⁴. A. Briukneris szerint a lengyel makar ilyen jelentésben a Makar személynévből származik. A már említett, személynévi eredetű lengyel ostornév, a barbara mellett A. Briukneris arra is rámutat, hogy az orosz Сергей (przydatku dam sergiejem po plecach, apie 1730 m.) személynevet is használják ‘ostor’ jelentésben. Így a lit. makãras is kölcsönszó lehet a lengyelből. Később a népetimológia révén ez az ostornév a mãkaruoti, mãkaruoti, makaruoti igékkel és másokkal is kapcsolatba kerülhetett. Mind ezekkel az igékkel, mind az ostornévvel összefügghet a lit. mãkaras ‘léha ember, ügyetlenkedő, fecsegő; aki állandóan mozog, izeg-mozog, mindenütt ott van’, mãkaris is. A lit. makãras lengyel eredetét kétségessé teszi az a körülmény, hogy a lengyel makar ‘ostor’ jelentésben nagyon szűk körben használatos: a nagy lengyel szótárakban (S. B. Linde, J. Karlovičius, J. Karlovičius — A. Krymskis — V. Niedzviedzki, V. Doroševskis szótáraiban) egyáltalán nem találjuk ezt a szót. Ezért a kölcsönzés fordított iránya is lehetséges (ebben az esetben a lengyel makar nem vezethető vissza személynévre). Természetesen nehéz ezt határozottan állítani, amíg nem ismerjük pontosan a lengyel makar ‘ostor’ szó földrajzi elterjedését. F. Bohomolecas, akit A. Briukneris említ, hosszabb ideig tanult és dolgozott Vilniusban, ezért ez a szó a helyi lengyel nyelv révén a litvánból is bekerülhetett írásaiba. Azt, hogy a lit. makãras esetleg saját szó lehet, talán a lit. matãras is bizonyítja, amelynek jelentése és használata feltűnően egybeesik a lit. makãras jelentésével és használatával. A lit. mėtena ‘karikás ostor, korbács’ (Joniškis), mėtenas (Mažeikiai, Šatės), mėtamasis ‘öv, vessző vagy általában ütésre használt eszköz’ (Šakyna, Vegeriai) — a lett nyelvből kölcsönzött szavak; vö. lett mėtamais ‘verőbot’, lett mest ‘dobni, ütni’⁵⁵. Lit. myžinis ‘korbács, karikás ostor’, myžinis (Kairiai, Pociūnėliai), myžeklės ‘ütőeszköz, vessző, korbács, karikás ostor’ (Grūžiai), myžeklinis (Skaudvilė), myžõklis (Gargždai): lit. myžėklis ‘pénisz’, myžti ‘vizelni’, szemantikájához vö. lit. biž- ⁵³ A. Sleumer, Kirchenlateinisches Wörterbuch, Limburg a. d. Lahn, 1926, p. 703. ⁵⁴ A. Brückner, Sl. et., p. 15. ⁵⁵ A. Sabaliauskas, LKK, VIII, p. 104. 68 balas, lett metamais „ütésre való bot”; lett metamais „a férfi nemi szerve”, lengyel pyta „pénisz”: lengyel pyta „rövid ostor” stb. Litván pavarõklis „ostor” (Rumšiškės): litván pavarýti. Litván rãpnykas „hosszú ostor rövid nyéllel, korbács” (Gizai, Kapsukas, Liudvinavas, Pandėlys, Raseiniai, Veiveriai), rãpningas (Višakio Rūda) lengyel jövevényszó, vö. lengyel harapnik „hosszú zsinórral ellátott ostor”. A rãpnikas alak a litván nyelvben, a -inyka- és -ininka- képzők párhuzamos használata következtében keletkezett. A lengyelből ez az ütőeszköz neve néhány más szláv nyelvbe is átkerült, vö. orosz арапник, ukrán гарапник, belarusz арапнік, cseh harapnik. A lengyelben a harapnik forma mellett a harap, herap forma is használatos; ezek eredeti jelentése az volt, hogy a vadászok ezzel nógatták a kutyákat, amikor zsákmányért küldték őket. A lengyel herap (a herab forma is adatolt) sok kutató véleménye szerint a felnémet herab „lefelé” szóból ered⁵⁶. A lengyel szó egyes jelentései azonban („zsákmány, rablás”; vö. lengyel już po harapie „már mindennek vége, túl késő”) kétségessé teszik ezt a magyarázatot; ezért talán F. Slawski álláspontja helyes, aki szerint a lengyel szó egyes jelentései könnyen megmagyarázhatók, ha forrásának a török harap „irtás, pusztítás, feldúlás” szót tekintjük⁵⁷. A litván rìm̃bas „ostor, vastag ostor, kötélvég, ostorzsinór, vessző” (Griškabūdis, Kapsukas, Merkinė, Naumiestis) litván eredetű szó, amely összefüggésbe hozható a litván rem̃bti „lustává válni”, rémbėti „lustává válni; megkeményedni, összenőni”, rùmbas „heg (seb gyógyulása vagy valamivel való megütés után)”, rambùs „ügyetlen, esetlen” szavakkal⁵⁸. Litván stirmakojis „őzlábnyelű korbács”, stirnakojis (Mažeikiai, Raseiniai, Rokiškis, Šiluva), stirninis (Dusetos, Kupiškis), stirninė (Baisogala), stirninas (Skrebotiškis), stirnõkas (G. H. F. Nesselmann, Wb., 502; F. Kuršaitis stirnõkas alakot ír, és megjegyzi, hogy az élő nyelvhasználatban nem hallotta ezt a szót, Wb., 406) < litván stirna + koja. Az összetétel nélküli alakok feltehetően újabbak, és a stirnakojis összetett alakból keletkeztek. Litván šmikis „ostor” (Klaipėda, Upyna), vö. litván šmikis „az ostorzsinór előszála” (Chr. Mielcke, Wb., I, 279; F. Kurschat, Wb., 391; G. H. F. Nesselmann, Wb., 528); „az ostor végén levő, lenből sodort kis zsinór” (Dovilai, Gaurė) – német jövevényszó, vö. német Schmicke „az ostorzsinór vége”⁵⁹. A litván šmikis „ostor” jelentése magában a litván nyelvben alakult ki. A litván nyelvjárásokban a šmikis szó igen elterjedt „gazember, ügyefogyott, komolytalan ember” jelentésben. E. Frenkel szótára szerint e jelentés kialakulására hatással lehetett a lengyel smyk „kölyök, gazember” szó. Ha azonban figyelembe vesszük az ostor és a hozzá kapcsolódó fogalmak elnevezéseinek szemantikai fejlődését, a „gazember” jelentés a litvánban bármiféle külső hatás nélkül is kialakulhatott. Számos, különféle eredetű hajtó- és ütőeszköz neve csak a lett nyelvre jellemző: Lett ādainica „bőrostor”, ādenica, ādunica (EM, I, 236; EH, I, 192), vö. lett āda „bőr, irha”, litván óda. ⁵⁶ A. Brückner, Sl. et., p. 168; M. Vasmer, Et. Wb., I, p. 22. ⁵⁷ F. Slawski, Sl. et., I, p. 402–403. ⁵⁸ K. Būga, Rinktiniai raštai, II, p. 111; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 696. ⁵⁹ K. Alminauskis, Die Germanismen des Litauischen, p. 130; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 1013. 69 Lett. atvītene ’visszafont ostorzsinór; kozákostor’ (EH, I, 181), vö. lett. atvīt ’kifonni, szétválasztani’. Lett. baīce ’rövid, vastag ostor’, baīcene (EM, I, 249), J. Endzelīns véleménye szerint feltehetően a német Peitsche átalakított változata (wohl eine Umbildung von d. Peitsche). A szókezdő b- és p- viszonyához vö. lett. brusaks ’a porosz’, lett. bakškis: lett. pakš(k)is, lett. bęka: lett. pęka, lett. bires: lett. pires, lett. blakts, litván blākė: lett. plakts stb.60 A német Peitsche maga is szláv kölcsönszó (már a 14. századi német nyelvemlékekben előfordul)61. Lett. bembele ’ostor, nevezetesen a cigányok ostora’ (EM, I, 278), bèmbele ’dorong (ütésre)’ (EH, I, 212), vö. lett. bèmbelis ’szitokszó emberekre (kicsi, csúnya, pocakos gyermekekre), állatokra (pocakos borjakra és lovakra) és torz fákra vonatkoztatva’, bემბere ’alacsony termetű lány’, bemberis ’csomós fa; görbe, rosszul növő nyír’, vö. továbbá litván bimbìlas. Lett. biktala ’cigányostor’ (EM, I, 295), biktiņš ’botütés’, nùobiktalât ’alaposan elverni’ feltehetően hangutánzó eredetű szavak; vö. lett. bika, biku ’indulatszó, lökést, ütést jelöl’, bikât kājas ’a lábával a földet dobogja’ (EH, I, 218). Lett. cùcine ’disznóőrzésre való ostor’ (EH, I, 280), vö. lett. cūka ’disznó’. Lett. čūnčurs ’túl rövid ostor’ (EM, I, 421), vö. lett. čūnčurs ’valami összegubancolódott, bozontos dolog, gombolyag, csomó; olyan ember, aki igen melegen szokott öltözködni’, čūnčuris ’valaki, akinek nem megy a munka’, čūnčuriski ’görbén’. Lett. derža ’rövid ostor, amelynek nyele kecske- vagy nyúl lábából készül; nagy ostor, cigányostor’ (EM, I, 458), J. Endzelīns véleménye szerint (kérdőjellel) eredetileg bőrostort jelentett, vö. litván diržas. A lett dimbā ’ökörfarok-ostor’ (EM, I, 467) szót feltehetően össze kell kapcsolni a lett timbā ’lassan csinál valamit’ (nu timbā, timbā! mondják egy lusta és gyenge ló nógatására); ’nehezen cipel’, timbā ’a szokásosnál vastagabb anyag’ szóval. Lett. diņķene ’ökörfarokból készült lovaglóostor’, diņķavniea, diņķenice ’ökörfarok; ökörfarokból készült lovaglóostor’ (EH, I, 321), vö. lett. diņķis ’hímivars (különösen az ököré)’ < közép-alnémet dink ’pénisz’. A lett dratka ’ostor; feddés’ (EM, I, 491) szót feltehetően össze kell kapcsolni a lett drāte ’drót’ < közép-alnémet drāt szóval; vö. lett. drātēt ’szid’, drātīt ’üt, ver’, drātējens ’feddés=bäriens’ (EH, I, 331), vö. ugyanígy a litván dratinis. Lett. dūrtēne ’vastag, éles lovaglóostor; verés’ (EM, I, 520): lett. dūrt ’szúr, döf’, litván dūrti. Lett. dzenamais ’valami, amivel hajtanak, például bot, ostor stb.’ (EM, I, 544): lett. dzīt ’hajt, űz’. 60 J. Endzelīns, Latviešu valodas gramatika, p. 251–252; V. Kiparsky, Scando-slavica, 14, p. 73–97. 61 F. Kluge, Et. Wb., p. 537. 70 A lett džala ‘?’ (čigānam brenga džala BW. 33554, 6, EH, I, 365) feltehetően a < lett džāndžala szóból ered. Lett džāndžala ‘die Zigeunerpeitsche’, džandala (EM, I, 563), džandželīte (EH, I, 365), džendžala (EM, I, 563), džendžele (EH, I, 365), džīndžala (EM, I, 564; EH, I, 365), džindžauska (EM, I, 564), džīndža ‘eine Weiden- od. Birkengerte oder eine Peitsche’ (EH, I, 365), vö. még džandžalāt ‘schlagen’, džāndžalēt, džendžalāt, džindželēt, džindžuot, džindžalāt, džindžalēt, džindžināt ‘die Peitsche schwingen’, džindžalnieks ‘ein Zigeuner’. Feltehetően hangutánzó eredetű szavak; vö. lett džindž ‘Interj. zur Bezeichnung eines klirrenden Lautes’, džindžēt ‘klingen’, džindžulis ‘eine schlechte Glocke; eine Taschenuhr’, vö. még a litván džendžioras szót. Lett elvete ‘eine Hirtengerte, Rute zum Prügeln’ (EM, I, 569), vö. a litván elvytōs ‘beržinė sūpynės kartis’, alvytà ‘susukta vytis (karklas)’, a lett elvede ‘ein junger, armdicker Tannenbaum, dessen dünnes Ende, in eine klūga verwandelt, zum Befestigen der Flösser am Ufer dient’, és talán a porosz alodde ‘Haspe=Türband, mittels dessen die Tür in die Angeln gehängt wird’ (az elbingi szójegyzék 541. szava)62. Lett ganeklis ‘die Hirtenrute’ (EM, I, 599), ganenīca (EM, I, 600): a lett gans ‘der Hirt’, ganīt ‘hüten, weiden’. A lett grīndža ‘eine Zigeunerpeitsche’ (EH, I, 406) esetleg disszimiláció útján a lett džindža szóból keletkezhetett. Lett kaltine ‘die dicke, lederne Kosakenpeitsche’ (EM, II, 145): lett kalt ‘schmieden; schlagen; beschlagen’. Lett kaūka ‘eine Zigeunerpeitsche’ (EM, II, 173): lett kāukt ‘heulen’; vö. még a lett kaūka ‘das Geheul, der Sturmwind; der Schreihals, der Heulende, ein Weinerlicher Mensch’ szót. Lett kazāčene ‘die Kosakenpeitsche’ (EM, II, 183): lett kazāks ‘der Kosak’. Lett līcene ‘die Peitsche’ (EM, II, 476) – J. Endzelīns a lett līkt ‘sich biegen, krumm werden, sinken, knicken’ szóval hozza kapcsolatba. Lett liētēne ‘eine kurze Peitsche’ (EM, II, 507) – J. Endzelīns fenntartással kapcsolta össze a lett liēt ‘giessen; hauen, schlagen’ szóval. Az összekapcsolás nagyon meggyőző; vö. a litván liēt kam par galvu; liēt kam ar riksti pa pakauļ (EH, I, 757) kifejezéseket. Lett lūnte ‘die Peitsche’, lūntaga (EM, II, 514) – német jövevényszó63; vö. a német die Lunte ‘d纲gtis, knatas; farok (a vadászok nyelvében)’ szóval. A lūntaga alak feltehetően a pātaga alak mintájára jött létre. Lett luot̄ega ‘eine Peitsche; eine Rute, ein Stock, eine grosse Rute’ (EH, I, 768), luōtaga ‘die Rute, etwas zum Schlagen (ein Strick, eine Peitsche)’ (EM, II, 528–9, EH, I, 768), lūtaga (?) ‘eine biegsame, geschmeidige Rute’ (EM, II, 520): lett luotāt ‘schlagen’. Itt esetleg a lett lūntaga sajátos, „lettesített” alakjairól is szó lehet. Lett miseklis ‘eine Zigeunerpeitsche’ (EH, I, 818); talán a lett mizeklis ‘die Harnröhre’, mizeknis ‘das männliche Geschlechtsglied (von Hengsten, Stieren, Schafböcken)’, mislis ‘das männliche Glied, namentlich der Pferde’ szavakkal kellene összekapcsolni; vö. a litván myžėklis szóval. Másfelől lehetséges a lett miseklis szót a lett mizuot ‘hauen, schlagen, prügeln’ igével összefüggésbe hozni, amelynek alapjelentése ‘abrinden, abschälen’ (vö. lett misuot (?) = mizuot). A lett mizuot jelentésváltozását illetően vö. a litván… 62 K. Būga, Rinktiniai raštai, III, p. 429; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 120–121; J. Endzelīns, Senprūšu valoda, p. 140. 63 J. Sehwers, Sprachlich - kulturhistorische Untersuchungen, p. 74. 71 lūpti ‘kérget, háncsot, héjat leszedni’→‘megütni, elverni’. Az első magyarázat azonban valószínűbbnek tűnik. Lat. peizere ‘az ostor’ (EM, III, 193; EH, I, 219), vö. lat. pēizēt ‘pazarolni’, peizāt ‘gúnyolni, anyagilag károsítani’, peiza ‘híg sör’, peizeris ‘könnyelmű, ostoba ember’, peizums ‘lármázó, zajt csapó ember’. Lat. pempe ‘rövid ostor’ (EM, III, 199), vö. lat. pempe ‘a sertés rövid farka, a ló csonka farka’, pempele ‘kicsi, kövér lány; zömök testalkatú ember’ (EH, II, 222), pempis ‘has, kövér ember’, pimpis ‘hímvessző’. E szavak továbbá a lat. pempt, pampt, valamint a lit. pañpti szavakkal hozhatók kapcsolatba. Lat. pička ‘ostor; hajlékony vessző’, pička (EM, III, 230) — a régi lett nyelvemlékekben (G. Mancelis, G. Elger és J. Langius műveiben), valamint meglehetősen gyakran a nyelvjárásokban is előforduló szó. Forrása az alsónémet pietske ‘ostor’⁶⁴. Az alsónémet pietske szóból származik az észt piitsk is. Lat. pikene ‘ütőeszköz; rövid (szurokkal bekent) ostor’ (EM, III, 214); az utóbbi jelentés arra utal, hogy a pikene kezdetben szurokkal bekent („szurkozott”, lat. pikis, lit. pikis, észt pikk, közép-alsónémet < pik) korbácsot jelentett, vö. még a lat. pjikenēt ‘ostorral ütni’. Lat. pipa ‘az ostor’ (EM, III, 221), pipka ‘az ostor; ütésre használható, összecsavart kendő’ (EM, III, 222) valószínűleg a lat. pipis ‘gabona zsákjának sarka, csücske; hímvessző’, pipiņš ‘a hímvessző kicsinyítő megnevezése’, pipaste ‘rövid farkú tehén’ szavakkal hozhatók kapcsolatba; vö. még lat. pipāt ‘ostorozni’, lat. pipka ‘iszákos, részeges’. Lat. pleņica ‘lapos bőrostor’, pleņica, pleņice (EM, III, 336), plemiča ‘a rabszolgák idejének ütőeszköze’ (EH, II, 291) < rus. плетеница ‘fonat’: rus. плести (В. Даль, Сл., III, 123). Lat. riņguotne ‘rövid nyelű ostorfajta’ (EM, III, 528), vö. lat. riņgalts ‘nyeregheveder, karikás heveder’, ringuts < német Ringgurt⁶⁵. Lat. sipsna ‘erős vessző, továbbá — verésre való szíj (= siksna)’ (EM, III, 842). K. Būga a lit. šipulys, šipti⁶⁶ szavakkal hozta kapcsolatba, J. Endzelīns pedig a szkr. śiphā ‘vékony gyökér, vessző’ vagy śepáḥ ‘hímvessző’ szavakkal. Úgy véljük, hogy ha a sipsna jelentését ‘verésre való szíj’-ként vesszük, akkor magyarázható volna a siksna szóból való eredete (= lit. šìkšna). Lat. sislis ‘bot, általában ütőeszköz’ (EM, III, 849): lat. sist ‘ütni’. Lat. sitamais ‘valami, amivel ütnek, bunkó’ (EM, III, 849, 850): lat. sist ‘ütni’. Lat. skabene ‘ütésre szolgáló eszköz, = sitamais’ (EM, III, 863); J. Endzelīns a lat. skabīt ‘ágakat levágni, (le)nyesni’ szóval hozza kapcsolatba, vö. lat. atskabene ‘elhasznált fürdőházi csutak’ (EM, I, 191). Lat. strūpene ‘pásztorbot’, strūpene (EM, III, 1098); J. Endzelīns a lat. strupjs ‘rövidre csonkított, rövidre kötött’ szóval hozza kapcsolatba. ⁶⁴ J. Sehwers, Sprachlich-kulturhistorische Untersuchungen, 89. o. ⁶⁵ Ugyanott, 101. o. ⁶⁶ K. Būga, Rinktiniai raštai, I, 600. o., II, 316., 618. o. 72 A lett škęste ‘egy (hosszú) vessző; pásztorvessző (karcsú ágakkal); szalmatető-vessző’ (EM, IV, 29) szót megpróbálják összekapcsolni a litván sketerà ‘az állat háta, púpos háta; a púp sörtéi’, orosz щетина ‘sörte’ szóval⁶⁷. A lett škina ‘vessző, pásztorvessző, vékony és hosszú rúd, horgászbot, szalmatető-vessző’, škinaga ‘pásztorvessző, hosszú vessző söprű vagy kosár fonásához, horgászbot’ (EM, IV, 41; EH, II, 636) szót J. Endzelynas hajlik összekapcsolni a lett škīt ‘lehánt, lehúz, leszed’ szóval. Lett šmīkšenica ‘vessző vagy ostor’ (EH, II, 649): lett šmīkstēt ‘durran, csattan, csettint, fütyül’ (vö. braucuot pātaga pa gaisu (gar ausīm) vien šmīks-tēja), šmīkšēt. Lett švaka ‘vessző, hajlékony ütőbot’ (EM, IV, 113) – valószínűleg hangutánzó eredetű, vö. lett ledus saka: brika braka; zuobeniņi švika švaka (BW. 31971 var., EM, IV, 113). Lett vebikis ‘korbács’ (EM, IV, 514), vö. lett vebe ‘ujjnyi széles, zsinórokból szőtt szalag’. Lett vembele ‘vessző; vastag vessző; rövid, vastag ütővessző; pásztorvessző’, vembelis (EM, IV, 536), vembele ‘rövidebb bunkó’ (EH, II, 770) – jövevényszó a balti finn nyelvekből, vö. észt vemmal (gen. vemble) ‘verőbot, bunkó’, finn vempele⁶⁸. A lett zeliga ‘harci buzogány; vasbuzogányos ostor’ (EM, IV, 704) szót valószínűleg össze kell kapcsolni a lett zelēt ‘rág, ütlegel’ szóval. A lett zipsna (-b-vel is írják) ‘erős vessző; szíj, bőröv=siksna’ (EM, IV, 725), vö. még a lett zipât ‘üt’, zipene ‘vessző’, zipsnât ‘üt’ szavakat. Talán a lett zipsna szót a lett sipsna alakból kellene származtatni, ezt pedig a lett siksna szóval összekapcsolni. Lett žebenica ‘hosszú pásztorvessző’ (EM, IV, 799), vö. lett žebeklis ‘ágas fa, ágas bot’, žābeklis ‘az a botocska vagy tövisek, amelyekkel úgy kerítik el egy fiatal állat száját, hogy az ne tudjon szopni’, amelyek továbbá a litván žābas, žābōti szavakkal hozhatók kapcsolatba⁶⁹. Egy ütőeszköz elnevezésével a porosz nyelvemlékekben is találkozunk – ez az Elbing-szójegyzék 315. szava: Brusgis Geysel. A szót a kötél megnevezései után írták, és valószínűleg ‘korbácsot’ jelent. A porosz brusgis eredete meglehetősen homályos; valószínűleg, R. Trautmann⁷⁰ és J. Endzelynas⁷¹ javaslatához hasonlóan, a litván brūzgai ‘sűrű, alacsony bokrok’, brūžgas ‘gally, vessző, ág’, bruzgōtas ‘bot, ág’, brūzgulys ‘bot; hurok csörgővel a disznó orrának megszorítására; szalmakévék kötözésére szolgáló bot’ stb. szavakkal kell összekapcsolni. Vagyis a porosz brusgis eredeti jelentése ‘bot’ lehetett; a szemantikához vö. német die Geissel ‘korbács’: óészaki geisli ‘bot’⁷². ⁶⁷ K. Būga, Rinktiniai raštai, I, p. 599, II, 315, 617; E. Fraenkel, Et. Wb., p. 803–804; M. Vasmer, Et. Wb., III, p. 450–451. ⁶⁸ V. Thomsen, Beröringer mellem de finske og de baltiske (litauisk-lettiske) Sprog, p. 286. ⁶⁹ E. Fraenkel, Et. Wb., p. 1282–1283. ⁷⁰ R. Trautmann, Die altpreussischen Sprachdenkmäler, p. 314. ⁷¹ J. Endzelīns, Senprūšu valoda, p. 154. ⁷² F. Kluge, Et. Wb., p. 242. 73 Amint láthatjuk, a balti (litván és lett) nyelvekben igen sok, szűkebb vagy tágabb körben használt, az állatok terelésére vagy ütlegelésére szolgáló eszköz neve található. E nevek nagy része szláv nyelvekből került a balti nyelvekbe (lit. botagas, lett pātaga, lit. bižūnas, lett bižūne, lit. kančiūkas, lett kančūka, lit. knūtas, lett knute, lit. nagaika, lett naika, lit. pastarānka, lett pastrunkis, lit. pitka, lett pitka, lit. pletnìa, lett pletne, lit. barborā, lit. kiestenius, lit. rāpn ykas, lett plenica). A lett nyelvbe egy-egy ilyen típusú szlavizmus a litván nyelven keresztül is bekerülhetett. A lett nyelv ütőeszköznevei között német jövevényszavakat is találunk (lett baice, lunte, pīcka, ringuotne). A litván nyelvben ezek szinte egyáltalán nem fordulnak elő (lit. šmikis). A balti nyelvekben meglehetősen sok hangutánzó eredetű ütőeszköznév található (lit. bimbilas, lit. bindza, lit. bričius, lit. džendžioras, lit. džiungāras, lett biktala, lett dañdala, lett džandžala, lett šmikšenica, lett švaka). Szoros szemantikai kapcsolat áll fenn az ütőeszköz és a membrum virile elnevezései között. Az ütőeszközök neveinek egy része a „haszontalan, komolytalan ember, csavargó” jelentésben is használatos. RÖVIDÍTÉSEK I APh – Archivum Philologicum, I–VIII, Kaunas, 1930–1939. B – Lexikon Germanico-Lithvanicum et Lithvanico-Germanicum, darinnen… von Jacobo Brodowskij (XVIII amž. pradžios rankraštis, du tomai). BB – Beiträge zur Kunde der indogermanischen Sprachen, herausgegeben von A. Bezzenberger, I–XXX, Göttingen, 1877–1906. E. Berneker, Et. Wb. – Slavisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg, 1908–1913. BrB – Biblia tatai esti Wissas Schwentas Raschtas Lietuwischkai pergulditas per Janą Bretkuną Lietuwos Pleboną Karaliauczuię (1590 m. rankraštis). BrP – Postilla tatai esti Trumpas ir Prastas Ischguldimas Euangeliu… Per Jana Bretkuna… Karaliauczuię… 1591. A. Brückner, Sł. et. – Słownik etymologiczny języka polskiego, Kraków, 1927. Bt. – S. Bythner, Naujas Testamentas… Karaliaučiuj’ Métu MDCCI. C. D. Buck, Dic. – A Dictionary of Selected Synonyms in the Principal Indo-European Languages, Chicago, 1949. C – Clavis Germanico-Lithuana, rankraštis, parašytas tarp 1673–1701 m. Ch – S. B. Chilinski, Biblio su didžiu dabojimu perguldita Lietuwos žmonėms…, išspaudsta Londone 1660 m. Ch¹ – Biblia litewska Chylińskiego. Nowy Testament. Tom II – Tekst, Poznań, 1958. В. Даль, Сл. – Толковый словарь живого великорусского языка, I–IV, Москва, 1955. В. Добровольский, Сл. – Смоленский областной словарь, Смоленск, 1914. DP – Postilla Catholicka… Per Kūnigą Mikalojiv Davkszą… Wilniui… 1599. EH – J. Endzelīns un E. Hauzenberga, Papildinājumi un labojumi K. Mühlenbacha Latviešu valodas vārdnīcai, I–II, Rīgā, 1934–1946. EM – K. Mühlenbach Latviešu valodas vārdnīca című szótára, szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, I–IV, Riga, 1923–1932. E. Fraenkel, Et. Wb. – Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg–Göttingen, 1955–1966. Б. Д. Гринченко, Сл. – Словарь украинского языка, I–IV, Киев, 1907–1909. J. Karłowicz, Sł. – Słownik gwar polskich, I–VI, Kraków, 1900–1911. J. Karłowicz, A. Kryński és W. Niedźwiedzki, Sł. – Słownik języka polskiego, I–VIII, Varsó, 1900–1927. 74 E. Klein, Et. Dic. – A Comprehensive Etymological Dictionary of the English Language, I–II, Amszterdam – London – New York, 1966–1967. F. Kluge, Et. Wb. – Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, A. Schirmer közreműködésével W. Mitzka szerkesztésében, Berlin, 1957. KN – Kniga Nobaznistes Krikščioniškos… másodszor újranyomtatva… Kiedaynise… 1653. F. Kurschat, Wb. – Littauisch-deutsches Wörterbuch, Halle a. S., 1883. F. Kurschat, Wb., I, II – Deutsch-littauisches Wörterbuch, I–II, Halle a. S., 1870–1874. KZ – Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung auf dem Gebiete der indogermanischen Sprachen, alapította A. Kuhn, I–XXVIII, Berlin, 1852–1885; XXVIII–XL, Gütersloh, 1887–1907; XLI-től, Göttingen, 1907-től. J. Langija Vrd. – E. Blese, Nīcas un Bārtas mācītāja Jāņa Langija 1685. gada latviski – vāciski vārdnīca ar īsu latviešu gramatiku, Rīgā, 1936. LKK – Lietuvių kalbotyros klausimai, Vilnius, 1957-től. LKŽd. – Lietuvių kalbos žodynas, I, szerk. J. Balčikonis, Vilnius, 1941; II, szerk. J. Balčikonis, Kaunas, 1947; III–V, felelős szerk. K. Ulvydas, Vilnius, 1956–1959; VI–VII, felelős szerk. J. Kruopas, Vilnius, 1962–1966; I, 2. kiadás, felelős szerk. J. Kruopas, Vilnius, 1968. K. Lokotsch, Wb. – Etimológiai szótár az európai (germán, román és szláv), keleti eredetű szavakról, Heidelberg, 1927. LP – Lingua Posnaniensis, Poznań, 1949-től. V. Machek, Et. sl. – Etymologický slovník jazyka českého a slovenského, Praha, 1957. M. Mayrhofer, Et. Wb. – Kurzgefasstes etymologisches Wörterbuch des Altindischen, I–III, Heidelberg, 1956-tól. G. Manceli̇s, Lettus – Lettus, Das ist Wortbuch, Sampt angehengten täglichem Gebrauch der Lettischen Sprache, Erster Teil, Riga… M.DC.XXXVIII. Chr. Mielcke, Wb. – Littauisch-deutsches und Deutsch-litauisches Wörter-Buch…, Königsberg, 1800. MP – Litván nyelvű Postilla… Vilnában Jokubas Morkunas által… az 1600. évben. Mž – Mažvydas. Seniausieji lietuvių kalbos paminklai iki 1570 metams, J. Gerullis gondozásában sajtó alá rendezve, Kaunas, 1922. G. H. F. Nesselmann, Wb. – Wörterbuch der Littauischen Sprache, Königsberg, 1851. И. И. Носович, Сл. – Словарь белорусского наречия, Санктпетербург, 1870. И. Я. Павловский, Р.-н. сл. – Русско-немецкий словарь, Рига, 1900. J. Pokorny, Et. Wb. – Indogermán etimológiai szótár, I, Bern és München, 1959. А. Преображенский, Эт. сл. – Этимологический словарь русского языка, Москва, 1910 – 1914. P. Ruhig, Lex. – Litván–német és német–litván lexikon, Königsberg, 1747. F. Sławski, Sł. et. – Słownik etymologiczny języka polskiego, I–II, Kraków, 1952–1965. SP – Šȳrwyds Punktay sakimu… Teil I: 1629. Teil II: 1644… herausgeg. von F. Specht, Göttingen, 1929. StB – Studi Baltici, Róma, 1931 és köv. C. Szirwyd – Háromnyelvű szótár… Ötödik kiadás… Vilna… M.DCC.XLII. Н. М. Шанский, Эт. сл. – Этимологический словарь русского языка, I, Москва, 1963–1968. M. Vasmer, Et. Wb. – Russisches etymologisches Wörterbuch, I–III, Heidelberg, 1953–1958. A. Walde, Et. Wb. – Latin etimológiai szótár, I–II, Heidelberg, 1938–1954 II air. – ír av. – avesztai afgan. – afgán baltr. – belorusz alb. – albán bulg. – bolgár angl. – angol chorv. – horvát arm. – örmény ček. – cseh aukšt. – aukštaiši dial. – nyelvjárási 75 est. — észt germ. — germán gót. — gót gör. — görög hett. — hettita indoe. — indoeurópai iz. — izlandi sp. — spanyol karel. — karél kaš. — kasub lett. — lett lengy. — lengyel lit. — litván lív. — lív lat. — latin luzs. — vend újp. — újperzsa por. — porosz fr. — francia or. — orosz ó. — óorosz szerb. — szerb szerb-horv. — szerb-horvát skand. — skandináv szkr. — szanszkrit szláv. — szláv szlov. — szlovén szlovák. — szlovák finn. — finn nyj. — nyelvjárási tat. — tatár ukr. — ukrán vepsz. — vepsze közép- — középnémet ném. — német alsó- — alsó-litván AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS TERMINOLÓGIÁJÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL A BALTI NYELVEKBEN А. САБАЛЯУСКАС Összefoglaló A nyáj elnevezései. A balti nyelvekben, különösen a litvánban, nagyon sok elnevezés van a nyájra: litvánul — bandā, kaimenė, guotas, kėltuva, pėkus, gyvuliai, gyvis, goniava, gonā, gardas, stōdas, armuo, gaibjė, pūlkas, tabūnas, lettül — luopi, bars, ganeklis, pulis és mások. Leggyakrabban régi, balti eredetű szavakról van szó. Különösen érdekes a litván bandā, amely a litván nyelvjárásokban és az írott emlékekben a következő jelentésekben használatos: „nyáj”, „a béres, a paraszt fia vagy öccse által saját részére vetett gabona (len is)”, „az a föld, ahová a bandāt vetették”, „a béres természetbeni bérkiegészítése”, „a béres természetbeni bére”, „haszon, vagyon, birtok, tulajdon, pénz”, „cipó”. A litván bandā eredetileg minden valószínűség szerint „állatot” jelentett, és ebből a jelentésből fokozatosan alakultak ki a többi, későbbi jelentések. A litván bandā már a litván nyelv írott emlékeinek megjelenése előtt adatolható nem litván nyelven írt dokumentumokban. Különböző jelentésekben átkerült a lettbe, valamint a szláv nyelvekbe is. A szláv nyelvekben ez a szó a litvánból nem ismert jelentésekben is előfordul; így például a belorusz és az ukrán nyelvjárásokban a бонда szó jelentése: „a menyasszonynak hozományul szánt tehén”. Néhány óporosz helynév és személynév mintha arra utalna, hogy az óporosz nyelvben is létezett valaha a litván bandā megfelelője. A litván bandā szót sok kutató az indoeurópai *bhendh- „megkötni” szóval hozza kapcsolatba. Ennek az etimológiának a szemantikai oldala azonban bizonyos kétségeket ébreszt. A litván kaimenė ’nyáj’ szót a litván káimas ’falu, község’ szóval kell összekapcsolni. Érdekes megjegyezni, hogy e szavak földrajzi elterjedése nagy vonalakban még egybe is esik. A litván guotas ’nyáj’ eredete nagyon homályos. Kapcsolata mind a litván gan- jā ’banda, csapat, falka’, góvėda ’csőcselék, tömeg’, mind az indoeurópai *guou- ’jószág; marha’ szóval nagyon hipotetikus. A litván kėltuva ’jószág; marha’ a litván nyelv keleti nyelvjárásaiban ’nyáj’ jelentésben is használatos. Az ókori írásbeliségben is így használták. Litván kėltuva: litván kėlti ’emelni’. 76 A litván rėkus eredetileg szintén ‘jószág; állatállomány’ jelentésű volt, de a régi írásbeliségben, sőt olykor a nyelvjárásokban is ‘csorda’ jelentésben használják. Különösen érdekes az a tény, hogy a litván gyvuliai ‘jószág, csorda’ meglehetősen összefüggő areát alkot a belarusz жывіла és a lengyel zwierzęta szóval. Nem kizárt, hogy a belarusz жывіла ebben a jelentésben a litván gyvuliai hatására alakult ki. A régi írásbeliségben, valamint a belarusz területen található litván nyelvszigeteken a ‘csorda’ jelentésben a gyvis szót használják. Mindkét csordanév elválaszthatatlan az indoeurópai *gʷi- tőtől (litván gy-, szláv ži-). Litván gōniava ‘csorda’, gonà: litván ginti ‘hajtani’. A litván gardas szót ‘csorda’ jelentésben csak a régi írásbeliségben használják. A szó eredeti jelentése: ‘kerítés, bekerített hely; istálló’. Ebből a jelentésből alakult ki a ‘csorda’ jelentés is. A litván stodas, tabūnas, pulkas (lett pulks) szláv nyelvekből való kölcsönszavak. A litván artimo ‘csorda’ csak A. Baranauskas bibliafordításában adatolt, ahol a latin armentum ‘nagytestű jószág; csorda, ménes’ hatására keletkezett. A litván gaibje először egy XVII. századi kéziratos szótárban adatolt. Innen átkerült J. Brodowski kéziratos szótárába, majd onnan F. Nesselmann szótárába. E szó szerkezete azonban arra utal, hogy nem tekinthető a litván nyelv hiteles adatának. Lett lūpri ‘csorda’: lett lūprs ‘jószág, állat’ (vö. albán lopē ‘tehén’). Lett bars ‘csorda, ménes, falka’: lett bērt ‘szórni’, litván berti, litván bāras ‘parcella, sáv’. Lett ganeklis ‘csorda’: lett ganīt ‘legeltetni’, litván ganyti. A lett pulis ‘csorda’ jelentése a ‘halom, sokaság, tömeg’ jelentésből alakult ki. A balti csordanevekben általában is meglehetősen gyakori az alábbi jelentésfejlődés: ‘sokaság, tömeg’→‘csorda’, ‘állat; jószág’→‘csorda’. A pásztorok megnevezései. A litván nyelv megőrizte a pásztor ősi indoeurópai elnevezését: piėtuō (: ógörög ποιμήν stb.). Ez a pásztornév valószínűleg az óporoszban és a lettben is használatos volt. A balti pásztornév átkerült a balti finn nyelvekbe is, vö. finn paimen ‘pásztor’ stb. A litvánban és a lettben a litván ganyti ‘legeltetni’, illetve a lett ganīt igéből származó pásztornevek használatosak. Ezeket az alakokat továbbá a litván ginti ‘hajtani’, lett dzīt, orosz гнать és más szavakkal kell összekapcsolni. A litván nyelvben számos, a megfelelő háziállatok nevéből származó elnevezést találunk, vö. arklininkas ‘lóőrző’: litván arklys ‘ló’, avinininkas ‘juhász’: litván avis ‘juh’, jautininkas ‘marhapásztor’: litván jautis ‘bika, ökör’, karvišius ‘tehénpásztor’, kārvinininkas: litván kārvė ‘tehén’ stb. Litván avčiorius ‘juhász’ < lengyel owczarz. Lett šēperis ‘juhász’ < német Schäfer. A litván nyelvben több elnevezést találunk a számadó pásztorra. Leggyakrabban a kerėdžius és a skerdžius elnevezés fordul elő (kiegészítő s-szel, vö. litván kregždė ‘fecske’; skregždė, keterà ‘nyakgerinc’: sketerà stb.). A számadó pásztor e megnevezésének megbízható etimológiája van: az indoeurópai *kerdh- ‘sor, állás; csorda’ szóval hozzák összefüggésbe. Az óporosz nyelvben fennmaradt e tő egyik szava, a kērdan (egyes számú tárgyeset) ‘idő’. Az ókorban e szót ‘sor, réteg’ jelentésben feltehetően valamennyi balti nyelvben használták. Erről tanúskodik a balti nyelvekből kölcsönzött finn kerta ‘réteg, lemez; alkalom, egyszer’. A litván kerėdžius, skerdžius meglehetősen gyakran előfordul Litvániára vonatkozó orosz, belarusz és lengyel dokumentumokban. Jelentését tekintve nagyon közel áll a litván kerėdžius, skerdžius szóhoz a litván dienìnis ‘számadó pásztor’ is (: litván dienà ‘nap’). Ezt az elnevezést csupán a kelet-litván nyelvjárások egy kis területén használják. 77 Litván viršininkas ‘számadó pásztor’: litván viršus ‘felső’. A 19. század végén J. Jablonskis (1860–1930) litván nyelvész bevezette ezt a szót az irodalmi nyelvbe, új jelentést adva neki: ‘főnök’. Litván bandìlis ‘számadó pásztor’, bandìžius, bandìnis: litván banda ‘csorda’. A nyelvészeti szakirodalomban már A. Bezzenberger korától kezdve előfordul a litván tvarklas ‘pásztor’ jelentésben. Ezt a szót ebben a jelentésben E. Fraenkel litván etimológiai szótára is közli. A. Bezzenberger a tvarklas szót a Bretkūnas-féle bibliafordítás kéziratából vette át. Amint azonban sikerült kiderítenünk, a tvarklas ‘pásztor’ jelentésben tévedés folytán került be a nyelvészeti szakirodalomba. Amint az 1549-es német biblia kiadásából kitűnik, a következő mondatot értelmezték tévesen: „und wie ein Herd on hirten“. Ebben a mondatban a hirten szó a német Hürde szónak felel meg. Következésképpen a Bretkūnas-féle tvarklas sem ‘pásztor’ jelentésben szerepel ebben a mondatban, hanem ‘akol’ jelentésben. A litván pastýrius ‘számadó pásztor’, a pulkavnykas, és nagy valószínűséggel az ustòvas is szláv nyelvekből származó kölcsönszavak. A litvánban a számadó pásztor különleges segítőinek több elnevezése is található: paganìkas, pàganas: litván ganýti ‘legeltet’; pavarininkas, pavarinis: litván varyti ‘hajt’; pirmininkas: litván pìrmas ‘első’; šalininkas: litván šalis ‘ország’. A kenyér elnevezései. A balti nyelvekben meglehetősen sok, különböző eredetű kenyérelnevezést találunk. A litván nyelvben a legelterjedtebb elnevezés a tvártas. E szó eredeti jelentése ‘bekerített hely’. Ebben a jelentésben a szó a régi litván írásbeliségben, valamint az egykori Kelet-Poroszország litván nyelvi szótáraiban is előfordul. Litván tvártas ‘istálló’: litván tvérti ‘bekerít’. A litván tvártas szóval feltehetően az óporosz coaris (toaris) is összefüggésbe hozható. A litván gùrbas ’kenyér’ jelentésben a litván nyelv egyes keleti nyelvjárásaiban használatos. Ebben a jelentésben a litván gùrbas már K. Širvydas szótárában is szerepel (1629-es kiadás). Általában ez a szó a litván nyelvjárásokban nagyon sokjelentésű: ’kosár, fonott kosár’, ’vesszőkből font szekértető’, ’jászol (állatok számára)’, ’házi madarak kalitkája’, ’fészek’, ’kutyaól’, ’az istálló külön része (juhok, malacok számára)’, ’állatudvar; karám’, ’vadállatok ketrece’, ’különleges, szalmával fedett méhfajta’ stb. A litván gùrbas eredete véglegesen még nem tisztázott. Úgy véljük, e szó eredetének feltárásához jelentéseit külön kell választani. A Kelet-Litvániában használt litván gùrbas ’kenyér’ ősi balti szó, míg a leginkább Nyugat-Litvániában használt gùrbas ’kosár, fonott kosár’, valamint a litván gùrbas ’kosár, fonott kosár’ jelentéséhez szorosan kapcsolódó egyéb jelentések a németből kerültek át a litván nyelvbe. A lett gùrba, gùrbs kenyér jelentésben nem használatos. Nem kizárt, hogy ez a szó a lett nyelvbe a litvánból került át. A litván kùtė ‘istálló’ Litvánia északi részén használatos. A kùts alak a lett nyelvben széles körben használatos. E szó eredetének kérdése igen bonyolult. Valószínűleg J. Endzelīnsnek van igaza, aki feltételezte, hogy a litván kùtė a lett nyelvből való kölcsönzés lehet. Erre a lehetőségre a litván szó földrajzi elterjedése is utal. A lett kùts régebbi alakja *kunt lehetett, és ebben az esetben az istálló megnevezése minden valószínűség szerint kapcsolatba hozható az orosz кут ‘sarok, zug; zsákutca vége vagy csúcsa; a parasztház sarka, ajtó melletti sarok’, az ukrán кут ‘sarok, disznóól’ stb. szóval. A litván stalùdas, a lett stallis és az óporosz staldìs német jövevényszavak (vö. alsónémet stall). Ezzel az istállómegnevezéssel hozta kapcsolatba E. Fraenkel a litván žemaitiai stalnė, stalnėlė alakokat is. Úgy véljük azonban, hogy a litván stalnė, stalnėlė alakokat nem a litván staldas szóval, hanem a litván stainė ‘istálló’, stainėlė szavakkal kell összekapcsolni (a hangtani jelenséghez vö. litván kùinas ‘gebé’: litván kùlnas ‘gebe’). Feltevésünket különösen a litván népdalok szövegei támasztják alá, amelyekben a stalnė és a stainė alakok használata szinte teljesen egybeesik. A litván pìlė ‘istálló’ Kelet-Litvánia egy kis részén használatos. E jelentésben a szó már K. Szyrwid szótárában is előfordul (1642-es kiadás). A litván pìlė használatos ‘odú, barlang; sátor, kunyhó, bódé’ jelentésben is. A litván 78 az orosz, lengyel és belarusz nyelven írt leltárakban a litván pūnia leggyakrabban a ‘betakarított gabona, széna és szalma tárolására szolgáló épület’ jelentésben fordul elő. Hasonló jelentésben használatos a lett pūne, pūnis is. A lett pūnis már H. Mancelius szótárában (1638) is megtalálható. E szó eredete nagyon bizonytalan. A kutatók egy része úgy véli, hogy a baltiak szláv nyelvekből kölcsönözték, mások viszont éppen ellenkezőleg: azt tartják, hogy a szó a balti nyelvekből került át a szláv nyelvekbe. Véleményünk szerint az utóbbi álláspont a valószínűbb. A litván pãtas ‘istálló’ jelentésben Litvánia középső részének egy kis területén használatos. A szó pãmas alakját ilyen jelentésben K. Sirvydas szótárában is megtaláljuk (1642-es kiadás). Hasonló jelentésben lengyel, belarusz és latin nyelven írt litván leltárakban is előfordul. A lett pams ‘istálló’ jelentésben nem használatos, bár e szó egyes jelentései nagyon közel állnak az ‘istálló’ jelentéshez. A lett szó eredeti jelentése, a pams-é: ‘fűtő- és főzőberendezéssel ellátott épület’. Napjainkban mind a litván pãmas, mind a lett pams leginkább ‘ház’ jelentésben használatos. A lett laidars ‘istálló’ jelentésben Lettország nyugati részén használatos. A lett laidars és a litván laidaras eredeti jelentése ‘karám’ volt. Ebből alakult ki az ‘istálló’ jelentés. Litván laidaras, lett laidars: litván leisti ‘engedni, ereszteni’, lett laist. A litván dāngtis ‘istálló’ jelentésben csak Litvánia középső részének egy kis területén használatos. Ezt a szót ilyen jelentésben néhány régi írott emlékben is megtaláljuk. A litván dāngtis alapjelentése: ‘fedél, takaró; tető’. Az utóbbi jelentésből alakult ki az ‘istálló’ jelentés. Litván dāngtis: litván dengti ‘fedni, betakarni, befedni’. A litván kūginys ‘istálló’ jelentésben csupán kevés keleti nyelvjáráscsoportban használatos. Ezt a szót ‘istálló’ jelentésben már M. Daukša műveiben is megtaláljuk. Litván kūginys ‘istálló’: litván kūgis ‘szénakazal; boglya’; a szemantikát illetően vö. lett gubenis ‘szénapajta, szénatároló’: lett guba ‘boglya; halom’, litván gubà ‘boglya’. A litván abarės ‘istálló’ jelentésben Litvánia középső részének igen kis területén használatos. Ez a szó a lengyelből került át, vö. lengyel obora. A lett klēvs ‘istálló’ Lettország keleti részén használatos. Már a régi lett írásbeliségben is előfordul. A szó szláv nyelvekből került a lettbe, vö. orosz хлев, belarusz хлеў, lengyel chlew. A balti nyelvekben meglehetősen sok, az egyes állatfajták elhelyezésére szolgáló istálló megnevezését találjuk. Litván arklidė ‘istálló’, arklinis, arkline, arklininkas, arkliņykas, arkliņykė: litván arklys ‘ló’. Litván stainia ‘istálló’, stajnė, stainis, staininė < lengyel stajnia; litván stonià < lengyel stania. Litván strājė ‘istálló’ < a német Streu ‘alom, szalma’ szóval függ össze. A litván kaniūšnia, kaniūškė, kaniūškė szláv nyelvekből került át, vö. belarusz канюшня és más hasonló alakok. Litván kiaulidė ‘disznóól’, kiaulininkas, kiaulinykas, kiaulinis, kiaulinys, kiaulinė, kiaulinčius, kiaulinyčia: litván kiaulė ‘disznó’. Litván migìs ‘disznóól’, migėlis; vö. litván migìs ‘fekvőhely’: litván miegoti ‘aludni’. Litván svinárnykas < belarusz сві́нарнік. Óporosz seweynis ‘disznóól’; óporosz swintian ‘disznó’, lett sivens. Litván avidė ‘juhakol’, avininkas, avinynkas, avinykė, avinė, avikinė, avikinis, avikė, avinyčia: litván avis ‘juh’. Litván karvidė ‘tehénistálló’, karvininkas, karvinykas, karvininkė, karvinis, karvinys: litván kárvė ‘tehén’. Az állatok hajtására szolgáló eszközök elnevezései. A balti nyelvekben sokféle ostor-, korbács- és karikásostor-elnevezéssel találkozunk. Ezen eszközök számos elnevezése a balti nyelvekbe a szomszédos szláv nyelvekből került át. Sok jellegzetes elnevezést sorolunk fel. 79 Az eszközök elnevezései a balti nyelvekbe a szomszédos szláv nyelvekből kerültek át. Soroljuk fel a jellegzetesebb elnevezéseket. Litván botāgas ‘ostor’, lett pātaga, pārtaga < fehérorosz батог, vö. még az óorosz batogъ alakot. Litván bizi̇̀nas ‘korbács, karikásostor’, lett bizūne < lengyel bizun vagy fehérorosz бізун. A lett dāidala ‘cigányostor’, dandara – nagy valószínűséggel hangutánzó eredetű. A lett nyelvből ez a szó átkerült a litvánba is, vö. a litván daīd aras ‘csomós ostor’ alakot. Litván kančiukas ‘korbács, karikásostor’, lett kančuka < fehérorosz канчук vagy lengyel kańczuk. A litván karbāčius és a lett karbāča németből éppúgy kölcsönözhető, mint szláv nyelvekből; vö. a német Karbatsch, a lengyel korbacz alakot. Litván knūtas, lett knute < orosz кнут vagy lengyel knut. Litván matāras ‘ostor, kötél, bot, vessző’; litván mėsti ‘dobni, hajítani, suhintani’. A lett matars feltehetően az oroszból származó kölcsönszó. A litván nagāika, nāika szláv nyelvekből származó kölcsönszó, vö. az orosz нагайка, a fehérorosz нагаіка alakot. A lett paika, paikas litvánból és szláv nyelvekből egyaránt kölcsönözhető lehetett. Litván pastarānka ‘több kötélből összesodort vastag ostor’, pastrānka < orosz посторонка, lengyel postronek. A lett pastrunkis nagy valószínűséggel a litván nyelv keleti nyelvjárásaiból származó kölcsönszó. Litván pitkā ‘rövid ostor, karikásostor’, lett pitka < lengyel pytka. Litván pletniā ‘korbács’, lett pletne < lengyel plełnia. Litván vytinis ‘fonott ostor’, lett vitine: litván vyti ‘fonni, összesodorni’, lett vit. Nem zárható ki, hogy ez a szó a lett nyelvbe a litvánból került át. Lit. ákstinas ‘az állatok ösztökélésére szolgáló hegyes végű bot’: lit. ákstinas ‘tüske’, akstis. Ez a litván szó szemantikai fejlődését tekintve nagyon emlékeztet a latin stimulus szóra, vö. lat. stimulus ‘hegyes végű bot, amellyel az állatokat hajtották’: lat. stimulus ‘ösztönzés, indíttatás, buzdítás’, lit. ákstinas ‘hegyes végű bot’: lit. ákstinas ‘ösztönzés, indíttatás, lökés’. Lit. barbora ‘ilyen bot, szíjkorbács, tutajok összekötésére szolgáló kötél’ ≤ lengyel barbara. Litván bimbilas ‘korbács’, bimbiras: litván bimti ‘zümmög’. Lit. bindza, bendže ‘korbács’ — hangutánzó eredetű. Lit. bričius ‘korbács, ostor’ — hangutánzó eredetű. Lit. džāla ‘ostor, nagajka’ — hangutánzó eredetű, vagy a lett nyelvből kölcsönözték. Lit. džīolas ‘ostor, korbács’ — hangutánzó eredetű. Lit. glỹs ‘az állatok ösztökélésére szolgáló hegyes végű bot’: lit. gylys ‘fullánk’, gilt ‘megszúr’. Lit. gīngīras ‘ostor’ — nagy valószínűséggel hangutánzó eredetű. Lit. įnagis ‘korbács, ostor’: lit. įnagis ‘szerszám, eszköz’, nāgas ‘köröm; karom’, nagingas ‘ügyes, hozzáértő’. Lit. ūpas ‘fonott korbács, ostor’: lit. ūpas ‘ütés’ < német Hieb. Lit. kiestienius ‘szíjkorbács, a végén ólom- vagy vasdarabbal’ < lengyel kiescień. A lit. kurklys ‘ostor’ csak S. B. Chilinski 1660-as bibliafordításában fordul elő. A lit. kurklys a régi írásbeliségben ‘skorpió’ jelentésű. Amint azt a biblia latin szövege mutatja, Chilinski a lat. scorpio szót kurklys alakban fordította, a latin scorpio azonban nemcsak ‘skorpió’, hanem ‘különleges korbács’ jelentésben is használatos; így Chilinski tévedése folytán a lit. kurklys új jelentést kapott. 80 Litván makāras ‘korbács, bot’ — vagy eredendően litván szó (: makaruoti ‘hadonászik, lenget’), vagy a lengyel nyelvből kölcsönzött szó. Litván mētena ‘ostor, korbács’ — a lett nyelvből kölcsönözve. Litván myžinis ‘korbács’, myžeklis: litván myžeklis ‘pénisz’, myžti ‘vizel’. Litván rāpnykas ‘korbács, lovaglóostor’ < lengyel harapnik. Litván rīm̄bas ‘ostor’: litván rēmbėti ‘megkeményedik; beheged; lustává válik’, rambus ‘lusta’. Litván stīrnakojis ‘karikás ostor, korbács’ < stirna ‘őz’ + kōja ‘láb’. Lett dadainīca ‘szíjkorbács’: lett dada ‘bőr, állatbőr’. Lett baice ‘rövid korbács’ > német Peitsche. Lett bembele ‘korbács’: lett bēmbelis ‘sértő szó (pocakos emberekre vagy állatokra)’. Lett biktala ‘cigánykorbács’ — hangutánzó eredetű. Lett diņķene ‘korbács’: lett diņķis ‘pénisz (leggyakrabban a bikáé)’ < német dink ‘pénisz’. Lett dūrtēne ‘korbács, ostor’: lett durt ‘szúr’. Lett dzārdžala ‘cigánykorbács’ — minden valószínűség szerint hangutánzó eredetű. Lett kaltine ‘korbács’: lett kalt ‘kovácsol; vés’. Lett kazācene ‘kozákostor’: lett kazāks ‘kozák’. Lett liētene ‘rövid korbács’: lett liēt ‘önt; üt’. Lett lunte ‘ostor’ < német Lunte. Lett pempe ‘rövid ostor’: lett pempe ‘rövid farok’. Lett piska ‘ostor’ < német pietsке ‘Peitsche’. Lett piķene ‘ostor’: lett piķis ‘kátrány, szurok’ < német pik. Lett plenīca ‘szíjostor’ < orosz пленица. Óporosz brūzgās ‘ostor’ – minden valószínűség szerint a litván brūzgas ‘rőzse, vessző’ szóval kell összekapcsolni. Mint látjuk, a balti nyelvekben meglehetősen sok, hangutánzó eredetű ostorelnevezés fordul elő. Az ostor (korbács) elnevezései és a membrum virile elnevezései között meglehetősen szoros szemantikai kapcsolat áll fenn. Az ostor (korbács) elnevezéseinek jelentős részét a ‘gazember, naplopó, csavargó’ jelentésben is használják. Az állattenyésztési terminológia e része a balti és a szláv nyelvek meglehetősen szoros kapcsolatára utal. 6. Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos