Palatvės vakarų aukštaičių nedėsningos fonetikos žodžiai ir jų kilmė

LEKSIKOS TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA A PALATVĖI NYUGATI AUKŠTAITOK RENDHAGYÓ FONETIKÁJÚ SZAVAI ÉS EREDETÜK1 A. JONAITYTĖ A nyelvjárásban olykor előfordulnak olyan szavak, amelyek valamilyen szempontból nem egészen illeszkednek a többihez. Egyesek képzése nem jellemző a nyelvjárásra, néha még szabálytalan is; mások sajátos módon megtörik annak megszokott hangtani törvényeit; megint mások nem egyértelműek: nehéz megmondani, hogy „rendellenes” képzésük vagy fonetikájuk van-e. Itt elsősorban a PVA nyelvjárások néhány, fonetikailag nem egészen szokványos szavát próbáljuk megvizsgálni. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy e szavak fonetikai szabálytalansága rendszerint csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a szomszédos nyelvjárások megfelelőivel hasonlítjuk össze őket. Egyébként fonetikájuk nem sérti a nyelvjárás hangrendszerét, vagyis nincsenek bennük az adott nyelvjárástól teljesen idegen hangok vagy hangkapcsolatok. Igaz, ez a fonetikai szabálytalanság gyakran csak látszólagos: első pillantásra tűnik annak, ám ha alaposabban megvizsgáljuk az ilyen szavak eredetét és képzését, mindent meg lehet magyarázni magának a nyelvjárásnak az adataival, amelyek néha meglehetősen jellemzők, máskor pedig bizonyos kivételként elfogadhatók. Például első pillantásra fonetikailag egészen hasonlónak tűnik néhány PVA-beli és a szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban használt szó, vö. PVA nėvešuoklis Škn és a kuršėnaibeli žemaitiai nė˙vešuoklis szava. Mivel e vidék Žemaitija felőli nyugati aukštait nyelvjárásaiban rengeteg mindenféle žemaitizmus található, úgy tűnhet, hogy ebben az esetben is žemaitiai kölcsönszóval van dolgunk, amelyet hangtani szempontból nem illesztettek át az aukštait nyelvjárásba, annál is inkább, mert a szó földrajzi elterjedése sem mond ennek ellent2. Valójában azonban két különböző képzővel — az aukštait -uoklis, -ė és a žemaitiai -oklis, -ė (nyelvjárási -uoklis, -i) — képzett szavakról van szó. Vö. még az alábbi, aukštait -uoklis, -ė képzővel alkotott szavakat: a šakynai girtuokle „Vaccinium uliginosum növény vagy bogyó”, pākaruoklis, -e, pašpiruoklis „rúgás, taszítás”, sapniūoklis, -ė || sapniūk-lis, -e „álmodozó”, svi˙ruoklis (a nyírfáról), užmirš(i)uoklis, -e „1. feledékeny, 2. elfelejtett”, a gruzdžiai užmiršuoklis szót, valamint a közép-aukštait nyelvjárási határvidék kellős közepéről, Skaistgirisből — ahol a žemaitizmusok már általában nem fordulnak elő — származó nėvešuoklis, užmirštuoklėlis szavakat. Vö. továbbá a kuršėnaibeli žemaitiai -oklis, -ė képzővel alkotott szavait: nē˙vešuoklis ~ nėvešoklis, pā˙karuoklis ~ pākaroklis, sausūoklis ~ sausōklis3. Ezt a két különböző képzőt az köti össze, hogy 1 A Palatvės nyugati aukštait nyelvjárás (a továbbiakban rövidítve: PVA) elnevezés itt Kruopiai, Šakyna, Gruzdžiai, Žagarė és Skaistgiris környékének nyelvjárásait jelöli. 2 Egyébként az, hogy nem egyetlen ember gondolja így, például a nagy litván szótárból is kitűnik: Šakynából olyan szót közöl, amelyet megtisztítottak a „žemaitizmusoktól”, nēvešoklis; lásd Lietuvių kalbos žodynas (a továbbiakban LKŽ), 8. köt., Vilnius, 1970, 755. o. 3 Ilyen képzésű szavak a PVA-ban is vannak, például: ī˙kabo˙klis „készülék, eszköz”, svajōklis, -ė „álmodozó, a valóságtól elrugaszkodott ember”. Nemrég a köznyelvből a nyelvjárásba átvett szavakban a -oklis, -ė képző itt nemcsak a hangsúlyt változtatja meg, hanem olykor -uoklis, -ė változatokat is eredményez, például: stu˙mōklis || stu˙mūoklis. 31 mindössze egyetlen ilyen jelenség – a palatvėi nyugati aukštaičiai nyelvjárások képzett szavaiban gyakran előforduló kezdő hangsúlyos intonáció az -uoklis, -e képzőben. Ezt a PVA valószínűleg a hasonlóan hangzó žemaitiai -oklis, -ė képzőből vehette át. A kezdő hangsúlyos intonációt általában azok az Ik felől érkező szavak is megkapják, amelyek az -uoklis, -ė képzővel vannak ellátva, például a traktor vagy az autó egyik alkatrészének neve: važiuoklė. Nem kölcsönzéssel, hanem eltérő szóalkotással magyarázható az olyan PVA-szavak külső hasonlósága is a žemaitiai szavakkal, mint: gárbanuoc, gárbanuota, kertúoc, kertúota „négyszögletes”, illetve žemaitiai gárbanuoc ~ gárbanotas, kertúoc ~ kertotas Krš. A žemaitiai szavak az -otas, -a képzővel (nyelvjárási -uoc, -uota), a szomszédos aukštaičiai pedig az -uotas, -a képzővel keletkeztek. Vö. az ugyanígy képzett PVA-szavakkal is: garbanuóti lapė'lei Sk, gišluotas rankas Darg⁴, žemúotas kūrpes Darg, smalúoc Škn. Az -uotas, -a képző nem egészen szokványos használatának elterjedését részben talán elősegíti, hogy a PVA-ban igen elterjedt a melléknévképző -iniúoc, -inúota. Ezzel általában a tárgy felületi tulajdonságait kifejező szavak képződnek, például: druskiriúoc, -iúota „sóval borított”, minkliniúoc, -úota „tésztával borított, bemocskolt”, pieniniúoc „tejes”, plaukininiúoc „hajjal borított, kócos”, plunksniniúoc „tollakkal borított”, putriniúoc „kásával leöntött, bepiszkított”, žeminiúoc „földes”. Igaz, olykor előfordulnak a szóalkotási elemek megkettőződésével létrejött szavak is. Például létezik egy saját, igen ritkán produktív kicsinyítő-becéző, egyben pejoratív képző, az -okšlis, vö.: kru'mó'kšlei Škn, pievó'kšlis Dilb, valamint egy más jelentésű, de szintén pejoratívnak tűnő szó: peró'kšlis „kotlóhely, fészek” (vågų peró'kšlei) Kyb. A aukštaitiškai képzővel alkotott szavak mellett a pažemaitėben, például Šakyna környékén, ugyanezen képző žemaitiai alakjával alkotott szavakat is hallottak, például: gi'vuokšlis és a hibrid mú'žuokšlis „valamiféle hitvány teremtmény, kis állat”, vö. a kuršėniškių žemaitiai gi'vuokšlis ~ gyvókšlis. Úgy tűnik, valóban fonetikailag „rendellenes” szavak inkább a peremvidéki, átmeneti típusú nyelvjárásokban fordulnak elő, amelyek jellegzetes képviselője a tárgyalt palatvėi nyugati aukštaičiai nyelvjárás is. Ez természetes, hiszen az ilyen szavak többnyire a nyelvjárások kölcsönhatása révén keletkeznek. Ez a kölcsönhatás azonban rendkívül összetett és sokrétű, ráadásul gyakran az adott nyelvjárás saját jelenségei is szerepet játszhatnak benne: más szavak analógiája, sajátos szóalkotási tendenciák, olykor népetimológia stb. Például a šakyniškiai aukštaičiai szavai: gilti'ne, ké'mpi'ne, má'lki'ne „farakás”, tė'tervi'nc; keletebbi szomszédaik viszont ezt mondják: giltine Dam, tėtervinu ~ tetervinų Kyb. Rövid i-vel, a má'lki'ni ~ málkynė „halom, rakás” kivételével, ezeket a szavakat a kuršėniškiai žemaitiai dünininkai is használják, legalább néhányuknak azonban a szomszédos žemaitiai dounininkai a hangsúly hátravetésével megnyúlt i-vel ejtett alakját is ismerik, vö. gė'ltė'n(e) Vkš, tėtervė'nc Akm. A šakyniškiai említett szavainak hosszú i-je mindenekelőtt valószínűleg analógia útján függ össze azokkal a saját szavakkal, amelyekben itt szabályosan hosszú i van, például: cí'pi'ne, grú'sti'ne, pálari'ne || pä'dari'ne, palá'idi'ne, šmírkšti'ne, tá'rški'ne, tri'ški'ne. A hosszú i általánosítására azonban hatással lehetett a žemaitiai dounininkai hangsúly-áthelyezéssel megnyúlt i-je is, annál is inkább, mivel magában a pažemaitėben és az aukštaičiai nyelvjárásaiban is vannak nyomai a hangsúly áthelyeződésének. 4 A cikk a helynevek jelölésére a „Lietuvių kalbos žodynas” rövidítéseit használja. Ezeken kívül a következő rövidítések is bevezetésre kerültek: Auks – Aukščių falu, Šiauliai járás; Dam – Damelių falu, Joniškis járás; Darg – Dargaičių falu, Šiauliai járás; Dilb – Dilbinių falu, Joniškis járás; Kyb – Kyburijų falu, Joniškis járás. 32 A népetimológia termékének tekinthető talán a nyelvjárási mẽːtuoge5 „metūgė” szó Škn, Dam. Ez a feltevés azért lehetséges, mert maga a nyelvjárás nem ismeri az ūgis, ūgėjimas, -ūgėti szavakat, csak az aug- tő különféle származékait használja: á:ugums, ã:taugas stb. Továbbá a jelenleg rendelkezésre álló anyag alapján úgy tűnik, hogy e forma más nyelvjárásokkal sem áll közvetlen kapcsolatban, amelyek ismerik ezt a formát, a joniškiai közép-aukštaičiai kivételével. Vö. a vegeriai á:ugõms „metūgė”, a viekšniai mètū:g(e)s alakját. A szomszédos žemaitiai dünininkai mẽ:tu:gi alakban ejtik Krš; nem tudni, hogy ez a forma a metūgė vagy a metūogę alakot tükrözi-e. Ezért ezt a PVA-alakot leginkább a nyelvjárás saját átalakításának kell tekinteni, amelyben az összetett szó második tagja az ūoga szó hatására módosult. Igaz, a PVA mẽːtuoge alakja hiperkorrekcióval is létrejöhetett, ha a nyelvjárás a kuršėniškiai dünininkai mẽːtu:gi alakját „transzponálta”. Tehát szinte minden egyes, fonetikailag nem egészen „normális” szó keletkezési körülményei nemcsak összetettek, hanem különbözőek is. Az, hogy az ilyen szavak milyen fonetikai eltérései a legjellemzőbbek az adott nyelvjárásra, annak szomszédaitól függ, mivel e szavak fonetikájában rendszerint a szomszédos nyelvjárások sajátosságai tükröződnek. A tárgyalt PVA-nyelvjárás a žemaitiai és a közép-aukštaičiai nyelvjárások között helyezkedik el (egyes sajátosságok alapján a keleti aukštaičiai nyelvjárásoktól is elválik), ezért szabálytalan szavai is általában e nyelvjárások jellegzetességeit mutatják. Egyes esetekben más nyelvekből származó kölcsönszavak is befolyásolhatják a nyelvjárás szavait. Például a szláv kölcsönszavak mintájára kõšel'na, esetenként kõšeliena Sk „kocsonya”⁶, valamint pãdli·na ~ padlynà „dög” szavak alapján hasonló jelentésű típusba tartozó hibridek is létrejöttek: dvẽ:šel'na, sprõ:geli-na || sprõ:geliena (ritkán). (A szomszédos žemaitiai nyelvjárásokban ilyen hibridek, úgy tűnik, nincsenek; vö. kuõšali·na, de dvieseliena ~ dvėselėna Krš, kuõšalien(a), dvieselien(a) ~ dvėselėna Vks.) Az idegen fonetikai sajátosságokat mutató szavak különféle okokból kerülnek be a nyelvjárásba. Ezek közül valószínűleg kettő a legfontosabb: 1) egyes szavak átvétele; 2) a fő fonetikai izoglosszák olykor nem húzódnak teljesen éles határvonalon. Egy-egy nyelvjárás területével csupán a fonetikai sajátosság fő elterjedési területe esik egybe, míg a sajátosság bizonyos előfordulásai, sőt az ilyen sajátosságot tartalmazó egyedi szavak is messze túlnyúlnak a fő területen. A PVA-nyelvjárásban az izoglossza fokozatos „elhalványulásának” legszembetűnőbb példája a / keményítésének eloszlása: a teljes és szabályos keményítés határa (az ė és az e, ei előtt egyaránt) egybeesik a közép-aukštaičiai nyugati határával; a részleges keményítés (ė, ei előtt) fokozatosan gyengülve a peremvidéki nyugati aukštaičiai viszonylag széles sávjára terjed ki; egyes kemény /-t tartalmazó szavak pedig egészen a žemaitiai határig eljutnak. Egyes esetekben ez a két fő ok összefügg egymással, és nehéz őket különválasztani. A szabálytalan szavak keletkezésének harmadik oka, hogy a tárgyalt nyelvjárás területén gyakran találkoznak egymással a különböző – žemaitiai és keleti aukštaičiai – lexikai areák. Néha a különböző areák szavait egyenértékű szinonimákként használják a nyelvjárásban, de jelentésük gyakrabban kissé specializálódik. Például a nyelvjárásban egyformán gyakran használják a bãla és a pẽ·ke szót, ám a bãla rendszerint nedves, gyenge minőségű rétet vagy legelőt jelent (ritkásan elszórt fákkal vagy bokrokkal is), míg a pẽ·ke inkább a nedves, tőzeges helyen növő ritkás bokrokat, vagy akár a gyenge fűvel és sásokkal benőtt tisztásokkal tarkított kis erdőt, cserjést jelöli. Párhuzamosan 5 E. Frenkelis e szó elemét, az -uogė képzőt az ūgiu szóval hozza kapcsolatba. Lásd: E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, Heidelberg-Göttingen, 1955–1966, p. 446. 6 Az eredetét illetően lásd: E. Fraenkel, Litauisches etymologisches Wörterbuch, p. 283. 3. Leksikos tyrinėjimai 33 a helyben használatos rūpužė és krūpis, de amikor a gyógyszerként gyűjtött és szárított varangyról van szó, mindig csak azt mondják: krūpis: krūpi padūrį ant šākes; krūpi sudžōvinį; dīot krūpe kāulė·m no naujō·ses ligos és így tovább. Előfordul az is, hogy a különböző areák egyik-másik szava már a teljes jelentéskomplexumtól elszakadva jut el a PVA-ba, és tágabb körben csak egyetlen sajátos jelentésben használatos. Például a nyelvjárás területén találkozik a csalán žemaitiai és aukštaitiai elnevezése. Az aukštaitiai dilgi·ne a nagy csalán és a fehér árvacsalán (baltoji dilgi·ne) megnevezésére használatos, valamint akkor is, amikor általában a csalánokról beszélnek, fajaik szerinti megkülönböztetés nélkül. Az egyéves csalánt összetett szóval nevezik meg, amelynek második tagja a žemaitiai elnevezés, rendszerint kissé módosult alakban, például: gūdno·tere Žg, Dilb, Sk, Kyb, Škn, gūtno·tere Dilb, Grz, gūdmo·tere Dam, Škn, Siūpyliai, sőt Jnš és Rudiškiai környékén is (közép-aukštaitiai területen). A legkevésbé módosult alakot csak a Žemaitijához legközelebb eső területen hallották: gūdnuotneres ~ gūdnōtnerės Auks. Vö. a szomszédos žemaitiai nuōtnier(e) ~ nōtnėrė Akm, Vgr, Vkš, nuōtn(i)erie ~ notnėrė Pp, nuōtnierė ~ notnėrė Krš alakokkal. A paaukštaitiai terület közepén, N. Akmenė környékén ezt az alakot hallották: nuōtner(e) ~ nōtnėrė. Néha az ilyen szó már nem is szó szerinti, hanem csak átvitt értelemben használatos; például a žem. kėrė ’fatörzs, bokor’ jelentésben a Šaknyškiai környéki aukštaitis nyelvjárásban (kėre) már csak ritkán fordul elő, itt viszont széles körben használják a kócos, összekuszálódott fej megnevezésére, és a nyelvjárás számos beszélője csak ebben az értelemben ismeri. A szó jelentése néha egészen meg is változhat: például a PVA nyelvjárási területén kívül (helyenként e terület peremét is érintve, például Gruzdžiai környékén) a szomszédos aukštaitis nyelvjárásokban a lucfenyő vagy a fenyő tobozát skujā néven nevezik. A PVA nyelvjárásban is ismert ez a szó, de itt, legalábbis Šaknyškiai környékén, luc- vagy fenyőtűket, sőt akár az összes tűvel együtt vett apró ágakat jelöli (a gyakoribb, megszokott nyelvjárási szó, a spiglei, vns. spiglis mellett). A jelentésváltozással együtt a szó neme is megváltozott: a nyelvjárásban leggyakrabban a hímnemű skūjei (vns. skūjis) alakot használják. E változást talán a nyelvjárás régi spiglei szava indította el: a jelentések hasonlóvá válásával a szavak grammatikai alakja is hasonlóvá válhatott. A nyelvjárásban a skūjei mégis továbbra is a lucfenyőhöz és a fenyőhöz kapcsolódik, mivel megfigyeléseim szerint legalábbis Šaknyškiai környékén borókáról beszélve rendszerint azt mondják: spiglei. Igaz, még nem világos, vajon e szó jelentésváltozása összefügg-e a lett nyelvvel, mivel abban a skuja (rendszerint többes számban használatos alakja: skujas) szintén a lucfenyő vagy a fenyő tűleveleit, illetve a teljesen tűleveles ágacskáit jelenti. Amikor egy szó eltávolodik fő areájától, elveszíti jelentéseinek széles körét és elszigetelődik, hajlamosabbá válik a különféle változásokra, annál is inkább, mert időnként megpróbálják valamelyik helyi nyelvjárási szóhoz igazítani. Ezt szemlélteti a már említett példa is: a gūdnōtnerių gūdmoterėkké alakulása⁷. 7 Néha előfordul, hogy egy teljesen saját nyelvjárási szó fonetikailag szabálytalanul változik meg. Például Šakyna és Kruopiai környékén időnként akadnak olyan emberek, akik a nyelvjárás szokásos liežūvis szavát leizūvis alakban ejtik. Egyes családokban megfigyelték a sal·klas szó sai·klas, pūsėvere ~ pūžereze ejtését. Úgy tűnik, ilyenkor a szó fonetikája úgy változik meg, hogy az illető beszédének bizonyos egyéni sajátosságai miatt könnyebben ki tudja ejteni a szót. Később a gyermekek átveszik szüleiktől ezt az ejtést, a nyelvjárás általános normája azonban rendszerint idővel elfojtja ezeket az eltéréseket. Időnként az ilyen szabálytalan fonetikai eltérések hangutánzó szavakban is előfordulnak, amikor a cselekvés rendkívüli intenzitását kívánják kifejezni, például: tikš(t) (enyhe esés vagy ütés kifejezésére), tī·kš(t) (erős), és teikš(t) (nagyon erős); (trėkš(t) (enyhe reccsenés kifejezésére), trė·kš(t) (erős), treikš(t) (nagyon erős). 34 A szomszédos nyelvjárások fonetikai sajátosságait mutató szavak a PVA-ban változó számban fordulnak elő. Némelyikből csak elszórtan akad egy-egy, másokból viszont akár több vagy egy tucatnyi is összegyűjthető. Itt áttekintjük a szomszédos nyelvjárások hatásának legjellemzőbb eseteit. Kezdjük az olyan szavakkal, amelyekben az e előtt depalatalizálódott l szerepel. Nyelvjárásukban legalább néhány ilyen van, például: abišala || abišals „vastag, nagy kenyérszelet (nem feltétlenül az egész kenyéren keresztül)”, dundūla „kövér, bebugyolált nő; kemény fejű, ügyetlen nő”, mėlėta || mėlata, ō·bela || ō·belė (ritk.), pākela || pākelė, pundūla „szalmából font, ilyen, hasas edény liszt vagy hasonló tárolására; esetlen, kövér, kemény fejű nő”, snīgule || snīgula (ritk.), šālīkela || šāl-kelė Škn, tetūla. E szavak eredete nem azonos: az abišala (és annak átalakult változata, az abišals), valamint a dundūla, pundūla és tetūla a közép-felvidéki nyelvjárásokon keresztül érkezett keleti jövevényszó⁸. A dundūla szó a nyelvjárásba csak átvitt jelentésben került át (a keletiek egyes nyelvjárásaiban a pundulės szinonimája). E szó fennmaradását a PVA nyelvjárásban talán maga a nyelvjárás dūndė·t igéje is segíti, amely eredetileg azt jelentette: „fogy, csökken, porlad, pusztul”, de széles körben használatos az öregedés miatt vagy egyébként elgyengülő elmére, illetve általában a kemény fejű emberre is. A másik 5 a nyelvjárás saját régi szava, csupán depalatalizált l-es változataik is vannak. A depalatalizált l jelenléte ezekben a szavakban természetesen a közép-felvidéki nyelvjárások közelségének tulajdonítható, de ezen kívül némileg maga a nyelvjárás sajátosságai is közrejátszhatnak benne, mivel azok kedveznek a közép-felvidéki hatás érvényesülésének. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a nyelvjárásban meglehetősen sok saját szó van régi, szabályos szóvégi -la szótaggal, például: ā·nčāla Škn || ūškala „a szán keresztfájára szegezett rúd, amely a talp mentén fut”, drumbila „löttyedt, kövér, ügyetlen ember”, dru(k)tvila || dru(k)tvila „kövér ember”, lakštīnguola, pilkšāla, sāužgē·la, stī·pla, tābala „aki szeret csavarogni”, vādala „csavargó”, žō·pla és így tovább. Így tehát a keleti szomszédoktól átvett, szóvégi depalatalizált l-t és az e-ből eredő a-t tartalmazó szó jól illeszkedik a saját, szabályos szóvégi -la szótagú szavakhoz. A depalatalizált l-et tartalmazó szavak meglehetősen könnyű elterjedését a PVA egyes szóalkotási sajátosságai is elősegíthetik. Ugyanis itt az összetett szavakat kedvelik a kötőhangzóval képezni. Ha az összetett szó I. tagja l-re végződik, egészen természetes módon olyan szavak keletkeznek, mint például: arklādāntis || arklādāntis „nagy, csúnya fogú ember”, arklāganis || arklīganis, arklāpalāikis || arklāpalāikis, arklā·ru·kšte || arklā·ru·kšte, arklāšeris || arklīšeris, arklāvagis || arklāvagis; grē·blā·dantis || grē·blā-dantis, grē·blā·ko·tis, grē·blāko·tis || grē·blā·ko·tis, grē·blāko·tis; kapladāntis || kapla-dāntis „kiálló nagy fogú”; kailā·dirbis || kailādirbis, kaulasnūkis, kaulā-šeris || kaulīšeris, meilāmedis „díszcserje, párosan elhelyezkedő apró rózsaszín virágokkal”, meilā·špuogis, meilā·žoles, varlāmūsis, varlāro·mis || varlāro·mis „tompa, csorba vagy túl kicsi késről”, žvīrble rū·tas || žvīrblā·ru·tes. Nem- 8 E cikkben említett szavak és sok más szó pontos elterjedési területének meghatározásához nincs elegendő adat, mivel nem szerepelnek a Litván nyelvatlasz adatgyűjtési programjában; földrajzi elterjedésükről azonban legalább némi képet ad a Litván nyelv szótára és cédulakatalógusa, ezért e célból rendszerint ezekre támaszkodunk. Így az abišalos || abišalės elterjedéséről lásd: LKŽ, 1. köt., Vilnius, 1968, 9. o. A dundūlė (nyelvjárási dundūla) jelentéséről és elterjedéséről lásd ugyanott, 2. köt., Vilnius, 1969, 855. o. A szótár cédulakatalógusa a pundulė (nyelvjárási pundula) szót Joniškėlio, Vaškų, Pašvitinio, Lauksodžio, Pušaloto, Pakruojo, Linkuvos, Baisogalos stb. településekről tartalmazza. A tetūla a nyelvjárásban csak különféle dalocskákból, illetve gúnyos szóként ismert; minden más esetben a kölcsönszót használják: čōce ~ čiōčė. 3* 35 legalábbis az olyan szabályos összetett szavak esetében, mint: karklàvi·šnės „késői meggy, nem gallymeggy”, mė·šlà·vežis, mė·šlàkabe, mė·šlàkrate (a villáról), sti·pla·kō·jis, -e stb. Az egyes szavak kemény l-lel ejtett változatainak meggyökeresedését elősegíthette a hasonló hangzású tájszavak analógiája. A kettős alakok általános elterjedésének pedig ò·belà || ò·belė, pàkela || pàkele, šàlikele || šàlike·la stb. esetében az teremt igen kedvező feltételeket, hogy a PVA-ban a különféle párhuzamos alakok egészen természetes jelenségnek számítanak – ezt maga a nyelvjárás átmeneti jellege határozza meg. A PVA-ban még néhány olyan szó is ismeretes, amelynek kemény l-lel ejtett párhuzamos alakjai vannak, például: baid·kle || baid·kla, bezd·kle || bezd·kla, jo·dri·kle || jo·dri·kla „aki szeret lovagolni és hancúrozni”, paleistūvis || palaistūvis || palaistūnus, rūkšle || rūkšla, saulō·li·dis || saulē·leidis || saulē·laidzēi (többes számban). Ezek azonban valószínűleg nem a közép- vagy keleti aukštaitis nyelvjárásból származó jövevényszavak, hanem eltérő képzésű szavak; némelyikük talán a žemaitis nyelvjárásból került át, vö. baidykla (4)⁹, Krš és Vidsodis, bezd·kla ~ bezdykla (2) Krš, palaistōnus ~ palaistūvas Akm, Vgr és még Žr, rūkšla Krš, rōkšla Vidsodis, saulēlaide Akm. Ahogyan a közép-aukštaitiai nyelvjárásokból olyan szavak kerülnek át, amelyekben az e előtt álló l depalatalizálódott, úgy a žemaitiai nyelvjárásokból is átkerülnek szavak, amelyekben az ē és az o helyén ie, uo kettőshangzó áll. Itt azonban szintén különbséget kell tenni a valódi kölcsönszavak és néhány hangutánzó eredetű szó között, amelyekben az ie ugyan egybeesik a žemaitiai kiejtéssel, mégsem kölcsönszavak, például: piepsė·i és hasonlók. Valóban a žemaitiai nyelvjárásokból kölcsönzött szó a nėvieksla vagy nėvieškļis, -e10. A szótári cédulagyűjtemény anyaga alapján ítélve ez a szó az aukštaitiai nyelvjárásokban Joniškisig jut el¹¹. Egy másik, a nyelvjárás szókincsébe igen szilárdan beépült žemaitiai szó a piēpī ‘gyengülni, elerőtlenedni, fogyni, hanyatlani, betegeskedni’, számos származékával együtt: niōpiepa, nupīpē·lis, -e és mások¹². A nyelvjárásban előforduló, -ei- hangkapcsolatot tartalmazó alakjai: pēipī, nupēipē·lis, -e stb. feltehetőleg kontaminációval keletkeztek: a žemaitiai piēpī szót összekapcsolták egy saját, igen hasonló jelentésű szóval, a gēipī ~ geibti szóval. A knē·pō·i ~ knēbčioti ‘csipkedni, lökdösni, bántani’ ige mellett a nyelvjárásban gyakran a kniepō·i alak is használatos. Ez a szó lehet fonetikailag nem teljesen átültetett žemaitiai kölcsönszó, vö. a kuršėnai žemaitiai nyelvjárás azonos jelentésű kniepčuoti szavát, de lehet saját szó is, csupán a tő magánhangzó-váltakozása más, vö. knō·pīt ~ knō·bti || kniepl ~ knie bti (rec.)¹³. Žemaitiai jellegűnek kell tekinteni a PVA nyugati területrészének triēkšī, nutriekšī ‘leszorítani, odacsapni’ szavát is, vö. a žemaitiai triēkšti alakot Krš. Néhány szóban a felföldi o helyett a žemaitiai uo is előfordul. 9 A távolabbi nyelvjárásokban való hozzávetőleges elterjedéséről lásd: LKŽ, 1. köt., Vilnius, 1968, 556. o. 10 A szótári cédulagyűjteményben a PVA területéről a neviekšla, neviekšlis alakok is szerepelnek; ezeket a nyelvjárásban nem hallottam, bár a kuršėnai žemaitiai neviekšla alapján az ilyen hangsúlyozású alakok a PVA-ban is előfordulhatnak; ugyanott, Šakynából a nevēkšla alakot közlik, amelyet feltehetően irodalmiasított formának kell tekinteni, mivel az adott vidéken ez a szó -ē-vel nem használatos. 11 Hozzávetőleges elterjedéséről lásd még: LKŽ, 8. köt., 753–754. o. 12 A szótári cédulaanyag arra utal, hogy ez a szó žemaitiai: az élő nyelvből megbízhatóan a žemaitiai nyelvjárások területéről jegyezték fel, továbbá a következő aukštaitiai nyelvjárásokból: Ž. Kalvarija, Tverai, Mosėdis, Ylakiai, Alsėdžiai, Skuodas, Veiviržėnai, Seda, Salantai, Plateliai, Gargždai, Mažeikiai, Viekšniai, Plungė, Užventis, Kuršėnai, Šaukėnai, Upyna stb. 13 A kniebti hozzávetőleges elterjedéséről és jelentéséről lásd LKŽ, t. 6, p. 236–237. 36 Így a PVA területének nyugati részén saját skaptuof szava mellett a skūopf „faragni” jelentésű igét is használják: iskūopf. Vö. a kuršėnai žemaiták skūopf ~ skóbti alakjával. A žemaita uo-valószínűleg összefüggésben áll a PVA egész területén használt vābuols „bogár” szó is, Škn, Žg, Sk (valamint a vābuole „egy fekete tehén neve” Škn); vö. a szomszédos žemaita nyelvjárások szavaival: vā'buols ~ vābolas, šū'drabuolis ~ šūdavabolis Krš, vābiol(e) ~ vābole „ganajbogár” Vkš. A žemaiták révén olyan szavak is bekerültek a nyelvjárásba, mint a krištuols „kristály”, a krišnuols „kék szemű kő” és a mikuols „Mykolas”; vö. a žemaita krištuols ~ krištolas Krš, mikuols ~ Mīkolas Krš alakokkal. Az apāštuols szó eredete nem egészen világos, de a PVA-ban ez a szó egyértelműen rendhagyó uo-t tartalmaz. A szomszédos žemaita nyelvjárásokban ma úgy tűnik, nincs ilyen alak, de a žemaiták általában ismerik. Erre utal például a žemaita donininkai nyelvjárások közé tartozó Laukuva nyelvjárás, valamint a szótár első kötetének első kiadásában közölt Valančius-művekből vett példa14. A nem transzponált uo-val rendelkező žemaitiai donininkai közül a PVA területének nyugati részén a vāmbuole || vāmbuolė szó használatos. Ez a szó itt nem túl gyakori, eredeti jelentése elhalványult, és rendszerint hasonlatokban, illetve frazeologizmusokban használják, hogy egy apró bogár, mag vagy hasonló dolog nagy méretét hangsúlyozzák. Különösen kedvelt a tetű nagyságának hiperbolikus leírásakor (ūtėles kai vāmbuoles; ūtėles ēin kai vāmbuoles és így tovább). Žemaitijában ez a szó cserebogarat vagy ganajtúró bogarat jelent. Elsőre úgy tűnhet, hogy a PVA ezt a szót félig aukštaitizált alakban használja: az am transzponálódott, az uo viszont nem változott o-vá. Valójában azonban változtatás nélkül kölcsönözte, mivel a keleti donininkai terület nagy része — egészen Mažeikiaiig, Luokėig, sőt néha még tovább is — ezt a szót az ottani nyelvjárásokra nem egészen jellemző am: vā'mbiol(e) ~ vāmbole kettőshangzóval használja; csak a donininkai terület nyugati részén található meg a várt om15. -am- alakban a lett nyelvjárásokban is megvan ez a szó16. Nem egészen világos, hogy a PVA āpuols, -i „kerek” melléknév hogyan viszonyul a szomszédos žemaitiai nyelvjárások megfelelő szavához; vö. a szomszédos žemaitiai nyelvjárások alakjaival: āpuōlūs ~ āpolus, āpuōlė ~ apolì || ā'puols ~ āpolas, āpuōlā ~ apolà Krš, āpūol(ō)s ~ apolūs, āpūol(e) ~ apolì Akm, de āpal(ō)s ~ apalus Vgr. Ez a uo kettőshangzót tartalmazó melléknév még a keleti aukštaitiai területekig is eljut, például: āpolė ~ āpuolio (birtokos eset) Bučiūnų faluból, Pašvitinis közeléből, de apvāls — Žeimelis. A PVA-ban a szó a žemaitiai hatására is megjelenhetett, de lehet, hogy a nyelvjárás önálló átalakítása: a szó kiejtésének megkönnyítése végett az apvālus alakból idővel akár apuolūs is kialakulhatott. Hogy lehetséges az ilyen átalakítás, arra azok a nyelvjárások utalnak, amelyek egyáltalán nem érintkeznek a žemaitiaiakkal, például a zanavykai nyelvjárás: a szótárban ez az alak Griškabūdisból van adatolva17. A litván nyelv más nyelvjárásaival összehasonlítva a szokatlan uo hangkapcsolatot tartalmazza a PVA lakštinguola18 és medūgalis „üszök”, ám ezeknek semmi közük a žemaitiaiakhoz, hanem magának a nyelvjárásnak a termékei. 14 LKŽ, t. 1, Vilnius, 1941, p. 147. 15 A Litván nyelv atlaszának cédulagyűjteményében am alakban ezt a szót Knabikų, Dapšių, Žastaučių, Purvėnų, Kivylių, Gėpaičių, Padvarėlių, Sablauskių, Avižių, Luokės és Medingėnų településeken jegyezték fel, om alakban pedig Skliaustės, Židikų, Salantų, Gintališkės, Mišėnų, Babrungėnų, Lieplaukės, Plungės és Šakinių településeken. 16 Lásd K. Mülenbacha Latviešu valodas vārdnīca, 4. köt., Rīgā, 1929—1932, 466—467. o. 17 Lásd LKŽ, 1. köt., Vilnius, 1968, 267. o. 18 Ez a -uo- szót más litván nyelvjárások némelyikében is használják, vö. LKŽ, 7. köt., 97. o. 37 Eddig olyan szócsoportokat tekintettünk át, amelyek a PVA-ban vagy a keleti, vagy a nyugati szomszédok hatására jelentek meg. Van azonban egy eset, amikor e két hatás gyakran azonos irányban érvényesül. Ezek az am, an, em, en vegyes diftongusokat tartalmazó szavak. Mind a szomszédos žemait nyelvjárások egy része, mind pedig a közép-aukštaitis nyelvjárásokon keresztül a PVA-ba bizonyos esetekben eljutó keleti aukštaitis hatás elősegíti az ilyen diftongusokat tartalmazó egyes szavak változását, vagy saját, diftongusaiban elváltozott szavait adja át a nyelvjárásnak. Žinoma, šiai žodžių kategorijai nepriklauso gars<a>žodinės kilmės ištiktukai ir jų vediniai, kurie ir PVA dėsningai gali turėti ir am, ir um, pvz.: būm(t) || bām(t), plūm(t) || plām(t), pūm(t) || pām(t) ir pan. ir būmsėˑt || būmsēˑt, bumbīnā || baˑmbīnā „mušti, daužyti“, pūmpinī || pāmpinī, tūmpinī || tāˑmpinī „mušti, dūžti“, bumbēˑt || bambēˑt „murmėti, niurnėti“ ir kt. Bet tų žodžių gretiminių formų su um labai dideliam įsigalėjimui jau gali talkininkauti gretimi žemaičiai. Ezeknek a szavaknak az um-es szomszédos alakjai viszont kedvező feltételeket teremtenek arra, hogy más nyelvjárások um-es szavai is bekerüljenek, és szomszédos alakokként meghonosodjanak. Például a skalāmptˑi || skalām(b)īˑt ’ugatni, nyelvvel ok nélkül csapkodni’ igealakok mellett széles körben használatos a skalūmpīˑt || skalūmbīˑt alak is. Az um-es alakok már a žemait nyelvjárásból is származhatnak, vö. skalūnīpˑti ~ skalanyti Krš. Zemaičių kilmės yra ir dažniau vartojama nei pampēˑt „motyogni“ forma pampēklis, -e, kuri paplitusi a tarmėje: pumpēˑt, pumpēklis, -e; vö. pūmpieti ~ pampėti, pūmpėklis ~ pampėklis Krš. A zemaičiaihoz kapcsolható az ige pām(t) ~ pāmpti „megduzzad, felfúvódik, megdagad“ párhuzamos alakja is: pūmti. Egyes PVA-szavak viszonyát a zemaičių megfelelőihez nehéz meghatározni, de olykor nagyon nyilvánvaló, hogy a szó nem rekonstruálható zemaiti diftongussal való kölcsönzés. Például a PVA területén a lucfenyő vagy a fenyő termését kukūtis néven hívják. A PVA nyugati peremén azonban egy zemaiti elnevezés is használatos: egyes helyeken a nyelvjárási hangtörvények szerint teljesen átformálva, például kankōˑrēˑžis Šiupyliai, máshol vegyesen: kankōˑrēˑžis || kunkōˑrēˑžis Škn, kankūorēžis ~ kankorėžis || kunkūorēžis ~ kunkorėžis Auks, harmadszor pedig teljesen át nem alakított diftongussal: an: kunkūorēžis ~ kunkorėžis Krp. Vö. a zemaiti alakokat: kɔn-kūorēž(ė)s ~ kankorėžis Pp, kunkūorēžėˑ ~ kankorėžiai Akm, kunkūorēž(ī)s ~ kankorėžis Vkš, kunkūorēžis ~ kankorėžis Krš19. Néhány szó a nem átformált in < en elemmel is megvan. Ez a keleti aukštaitiai nyelvjárásokból, esetleg olykor írott forrásokon keresztül került ide: kimsas (ir kimsiˑns, kimsiˑne)20. Egyébként néha a kemsiˑns, kemsiˑne alak is előfordul; jelentése: nedves föld. Mind a keleti aukštaičių, mind a žemaitiai nyelvjárásokból származhatott a vingras („vándorol a kuruzsló és egyben a házaló kereskedő”) szó. A kēmī ~ kēmpti || kēmbti („száradni, sorvadni, elgyengülni, megmerevedni”) és a kēˑmpēˑt („száradni, sorvadni”) mellett olykor előfordulnak az im: kīmī, kimpēˑt-et tartalmazó párhuzamos alakok is, de nem világos, honnan erednek: más nyelvjárásokból származó kölcsönszavak-e, vagy az im egyszerűen a cselekvés nagyobb intenzitását fejezi ki. Érdekes esetet képvisel a péˑndēˑt szó és ritkább pindēˑt (kartais pindēˑf) változata („sorvadni, fogyatkozni, száradni, semmirekellővé válni”). Amint a szótári cédulák mutatják, a péndėti változat a PVA-val szomszédos žemaitiai nyelvjárásban, a pendėti (tarm. pindēˑt) pedig a keleti aukštaičių nyelvjárásban fordul elő. A PVA területén ez a két változat találkozott és összefonódott. Azonban, amennyire megítélhető, 19 Anyag a Litván nyelv atlaszának cédulatárából. 20A szó hozzávetőleges elterjedéséről és használatáról lásd LKŽ, t. 5, p. p. 563–564 és 803–804. 38 Elterjedtsége és használati gyakorisága alapján a régebbi a pėndė·t. Rendszerint a szabályosan átvetített en-nel is előfordul. A keleti változat viszont a i-vel és az átalakult en-nel együtt került ide. A kettő keveredéséből valószínűleg a pindė·t alak keletkezett. Az egyes szavak kölcsönzésének egyik jellegzetes esete a pō·stuvis „délutáni pihenő” szó. A déli pihenő fogalmának kifejezésére a nyelvjárás régóta közös, a žemaitokkal is használt szót ismert: pō·kaiti·s || pō·kaitis || pō·kaite. A közép-aukštaitokon keresztül azonban a keletiektől a pō·stuvis szó is eljutott ide. Mivel e szó második o-ja hangsúlytalan, a Mūša vízgyűjtőjének keleti aukštait nyelvjárásai bizonytalan ə-ként ejtik (vö. Vos konių pō·stove laike21), vagyis éppen úgy, mint az asszimiláció révén kiszélesedett u-t, amelyet igen gyakran ejtenek. A közép-aukštaitok a keletiek u-jával egybeesett hangsúlytalan o-t u-ként értelmezték (vö. Bridų pō·stuve, egyes számú birtokos eset22), majd ezt a szót tőlük u-val a PVA is átvette. Más nyelvjárásokban átalakult, majd készen átadott szavakból a PVA-ban még több is található. Igaz, a szó fonetikájának nehezen magyarázható változásai magában a PVA nyelvjárásban is előfordulnak. Példaként említhető a nyelvjárás szinte teljes területén (Škn, Žg, Sk, Kyb) széles körben használt gi·vali·s „állat” szó. Ez egy valószínűleg žemait eredetű, át nem vetített uo < o gyvuolys23 alak átalakításával jött létre, amely ma is előfordul a nyelvjárás területén, például: gi·vuole (egyes számú birtokos eset) Žg, Auks; gi·vuolus (többes számú tárgyeset) Sk, gi·vuolų (többes számú birtokos eset) Škn24. A PVA nyelvjárás egyes részein azonban e szó harmadik, -u- hangot tartalmazó alakja is ismert, például: gi·vule (egyes számú birtokos eset) Darg, gi·vului (egyes számú részes eset) Kyb, gi·vulu ~ gyvulių Dam. Ez az alak megegyezik a szomszédos közép-aukštait nyelvjárások e szóalakjával; jellemző, hogy a PVA területén is a keleti peremvidékről, a közép-aukštaitokhoz közelebb jegyezték fel25. Érdekességképpen megemlíthető az is, hogy a nyelvjárási gi·vali·s alak bekerült néhány szomszédos žemait dūnininkai nyelvjárásszigetbe is, például: gi·valis Pakšteliai. Úgy tűnik, magában a nyelvjárásban keletkezett a nė·bė·lis szó a nebylys, nebylis helyett; vö. a kuršėnai nyelvjárás nė·bi·lis és a viekšniai nyelvjárás nėbi·l(i)s alakját, noha a távolabbi žemait nyelvjárásokban előfordulnak ilyen átalakítások, vö. a pavandeniai nyelvjárás nė·belis26 alakját. Az é magánhangzó a várt i helyett a mūsmė·re || mūsmė·ris „légyölő galóca” szóban is előfordul. És nemcsak a PVA egész területén, hanem a szomszédos, sőt a már nem szomszédos žemaitiai és aukštaitiai nyelvjárásokban is, csak ezekben az é gyakran váltakozik az e27-vel. Igaz, ez az e itt néhol abból is eredhetett, hogy a lejegyzők nem különböztették meg a megnyúlt i-t (kiejtése e), valamint a redukált, hangsúlytalan ė-t (szintén e kiejtéssel). A rövid áttekintésben természetesen korántsem lehetett kitérni a nyelvjárás valamennyi „szabálytalan” szavára, csak a jellegzetesebbekre, amelyek jobban szembetűnnek. Vizsgálatuk során igyekeztem megemlí- 21 Lietuvių kalbos tarmės (chrestomatija), Vilnius, 1970, p. 247. A litván nyelvjárások, 217. o.22 Arra, hogy itt žemait alakról, és nem a PVA -uolis képzős származékáról van szó, a szó hangsúlyozása enged következtetni. A saját -uolis, -ė képzős származékok a II. hangsúlyozási osztályba tartoznak. Egyedüli kivétel a hibás hangsúlyozású ži·duolis || ži·duoli·s (iet) szó. A szomszédos žemait nyelvjárásokban e szó alakjai a következők: gi·vuolis || gi·vuoli·s Krš, gi·vuo-l(i)s || gi·vuoli·s Pp, gi·vuol(i)s || gi·vuo·l(i)s Akm.23 E szó -uo- hangkapcsolatú alakja Šakynából A. Baranauskas nyelvjárási szövegeiben is megtalálható; lásd: Litauische Mundarten gesammelt von A. Baranowski, t. 1, Leipzig, 1920, p. 252.24 A szó földrajzi elterjedésére vonatkozó adatokat a Litván Nyelv Atlaszának kartotékanyagából vettem.25 Lásd még: LKŽ, t. 8, p. 603.26 A volt Šiauliai és Mažeikiai járásokból származó dialektológiai kérdőívek válaszaira támaszkodom.27 39 … és a saját, illetve más nyelvjárásokból kölcsönzött szavak fontosabb érintkezési eseteit, kölcsönhatásukat is megvizsgálni; áttekinteni, milyen szavakat kölcsönöznek, hogyan kölcsönzik őket, és miként alkalmazkodnak a nyelvjárás normáihoz. Végül néhány szót kellene szólni arról, miként ültessük át őket a standard litvánba. Úgy tűnik, azokat, amelyek már szilárdan beépültek a nyelvjárásba, és annak saját szókészletéhez tartoznak, úgy kellene kezelni, mint az idegen nyelvekből származó kölcsönszavakat vagy az egyes írók nyelvének nyelvjárási alakjait. Például a žemaitiai nyelvjárások szláv jövevényszavait griekas, svietas, vėryti a standard litvánba nem ė-vel, hanem ie-vel ültetik át (vagyis nem alakítják át grėkas, svėtas, vėryti alakra); Žemaitė írásainak nyelvjárási kviėkš-ti alakját a Lietuvių kalbos žodynas ie-vel adja meg28; hasonlóképpen, anélkül, hogy a nyelvjárási im-et a standard litvánban em-mé alakítaná, a szótárban szerepel a különböző írók műveiben használt kimsas szó és származékai29 stb. Ezért a PVA kölcsönszavait, például a gi'vuolis, nėvieklis, nupėpė, nūopėpa, vā-buols alakokat sem kellene visszaalakítani gyvalys-szá (csak gyvuolys-szá), nėvėkšlis (= nėviekšlis), nuōpėpa (= nuōpiepa), nupėpti (= nupiepti), vābolas (= vābuolas) alakokra, mert már a nyelvjárási rendszer részévé váltak, és a nyelvjárás hangtani törvényei szerint ebben az esetben ilyen visszaalakítás nem lehetséges: az ie, uo nem állítható vissza o-ra, illetve ė-re. A nyugat-aukštaitiai nyelvjárások szabálytalan fonetikájú szavai a Lett SZSZK határvidékén és eredetük А. ИОНАЙТИТЕ Összefoglalás A cikk megállapítja, hogy a vizsgált területen olykor előfordulnak olyan szavak, amelyek hangtana sajátos módon eltér a nyelvjárás „normáitól”, és elemzi e jelenség okait. Hangsúlyozza, hogy az ilyen szavak hangtani szabálytalansága csak a szomszédos nyelvjárások megfelelő szavaival összevetve mutatható ki, mivel ezekben a szavakban nincsenek olyan hangok és hangkapcsolatok, amelyek egyáltalán ne lennének jellemzők a nyelvjárás magánhangzó-rendszerére vagy mássalhangzó-rendszerére. A cikk rámutat, hogy a hangtani szempontból „szabálytalan” szavak leginkább a határ menti, átmeneti típusú nyelvjárásokra jellemzők, mivel kialakulásukat leggyakrabban a szomszédos nyelvjárások kölcsönhatása idézi elő, de olykor a vizsgált nyelvjárás sajátos tényezői is közrejátszanak: más szavak analógiája, jellegzetes szóalkotási hajlamok, népetimológia stb. Néha ilyen szavak idegen nyelvi hatásra is keletkeznek. A cikk megállapítja, hogy az idegen hangtani sajátosságokat mutató szavak a vizsgált nyelvjárásban alapvetően két okból jelennek meg: 1) a nyelvjárás egyes szavakat kölcsönöz; 2) a fő hangtani izoglosszák olykor meglehetősen elmosódottak, ezért az adott hangtani sajátosságot mutató egyes szavak gyakran messze túljutnak annak fő elterjedési határán. A két ok néha szorosan összefügg. 28 Lásd: LKŽ, 6. köt., 1084. o. 29 Lásd: LKŽ, 5. köt., 803–804. o. 40 A szabálytalan fonetikájú szavak kialakulásának egy másik oka a két különböző – žemaitiai és kelet-aukštaitiai – lexikai areál szavainak összeütközése a vizsgált nyelvjárás területén. Néha e szemben álló areálok szavait a nyelvjárásban egyenértékű és azonos jelentésű szinonimaként használják, máskor azonban már elszigetelten, teljes jelentéskomplexumuktól elszakítva kerülnek a vizsgált nyelvjárásba. Ilyenkor nagyon könnyen alávethetők különféle változásoknak. A cikk konkrét példákat mutat be különféle fonetikai szabálytalanságokat mutató szavakra.