Kai kurios Gervėčių tarmės veiksmažodžio ypatybės

BALTŲ KALBŲ VEIKSMAŽODŽIO TYRINĖJIMAI LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA E. GRINAVECKIENĖ A GERVĖČIŲI NYELVJÁRÁS IGÉJÉNEK EGYES SAJÁTOSSÁGAI A Gervėčių (BTSR, Grodnói terület, Aštrava járás) elszigetelt litván nyelvjárásáról (amelyet a Gervėčių városka körüli 12 litván faluban – Gaigaliai, Galčiūnai, Geliūnai, Girios, Kerplosina, Knystiškės, Miciūnai, Miltiėjos, Mockos, Petrikai, Pelegrinda és Rimdžiūnai falvakban – beszélnek) mindeddig alig rendelkezünk leírásokkal vagy részletesebb összefoglaló vizsgálatokkal, noha e vidék litván nyelvét a XIX. század vége óta kutatják. E környékek nyelvjárási anyagának gyűjtése különösen a szovjet rendszer éveiben lendült fel. Az innen származó szövegek gyűjteményén1 kívül az utóbbi időben az itt használatos frazeologizmusokat és szemantikai dialektizmusokat is közzétették2, leírták a nyelvjárás fonológiai rendszerét3, és vizsgálják e vidék litván nyelve és a szláv nyelvek közötti lexikai és szemantikai kölcsönhatás egyes aspektusait4. E nyelvjárás jelentős nyelvi anyaga megtalálható az akadémiai „Litván nyelv szótárában” és annak cédulaanyagában5, a „Litván nyelvatlasz” cédulaanyagában és hangarchívumában6, az akadémiai „Litván nyelvtanban”7, J. Paulauskas „Az igekötők funkciói a mai irodalmi litván nyelvben” című tanulmányában8, Z. Zinkevičius „Litván dialektológia” című könyvében9 és másutt. Figyelemre méltó e nyelvjárás igerendszere, az ige ragozásának, képzésének, jelentésének és egyéb sajátosságainak némelyike, valamint alakjainak archaikus maradványai és átalakulásai. Ez a cikk is arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa az ige egy-két ilyen sajátosságát. 1 Э. Вольтер, Литовская хрестоматия, вып. 2, СПб, 1904, p. 396—402; P. Arumaa, Litauische mundartliche Texte aus der Wilnaer Gegend mit grammatischen Anmerkungen, Dorpat, 1930, p. 7—18; Lietuvių kalbos tarmės (Chrestomatija), Vilnius, 1970, p. 394—395. 2 Leksikos tyrinėjimai, Vilnius, 1972 (A. Vidugirio ir J. Lipskienės straipsniai). 3 Т. М. Судник, К характеристике фонологических систем литовско-славянского пограничья (канд. диссертация), Москва, 1970. 4 Л. Г. Невская, О лексическом и семантическом взаимодействии литовского и славянских языков (на материале географической апеллятивной терминологии), — Советское славяноведение, Москва, 1972, № 1, р. 90—104. 5 Lietuvių kalbos žodynas, I—VIII, Vilnius, 1941—1970; jo kartoteka, saugoma Lietuvos TSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institute. 6 Lietuvių kalbos atlaso kartoteka ir fonoteka, saugoma Lietuvos TSR MA Lietuvių kalbos ir literatūros institute. 7 Lietuvių kalbos gramatika, I, Vilnius, 1965; II, Vilnius, 1971. 8 J. Paulauskas, Veiksmažodžių priešdėlių funkcijos dabartinėje literatūrinėje lietuvių kalboje, — Literatūra ir kalba, III, Vilnius, 1958, p. 303—453. 9 Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, Vilnius, 1966. 221 1. Az itt használt, magánhangzós tövű igék valamennyi formája mellett (klėga10 ‘beszél’, laidžia ‘enged’, girda ‘hall’, daro), a nyelvjárásban egy-egy ige mássalhangzós tövének egyes szám első személyű, kontaminált végződése is előfordul, például: būmi (az -m- valószínűleg az es-mi+u analógiájára keletkezett11) ‘vagyok’, demù ‘teszek’, dúomu ‘adok’, dziūmu ‘száradok’, eimi ‘megyek’, ėmu ‘eszem’, giemu ‘énekelek, dalolok’, miegmu ‘alszom’, sviemu ‘hajítok’. Ezen új alakok alapján itt a jelen idő teljes paradigmája is létrejött és használatos, például: demi ‘teszel’, dėma ‘tesz’, dėmam ‘teszünk’, dėmat ‘tesztek’, dúoma ‘ad’, dziūma ‘szárad’, eima ‘megy’, ėma ‘eszik’, giema ‘énekel, dalol’, miėgma ‘alszik’, sviema ‘hajít’. A kontaminált alakok különösen gyakran fordulnak elő igekötőkkel, például: pàdema ‘letesz’, padúoma ‘odaad’, izdziūma ‘megszárad’, àteima ‘megérkezik’, àteima būlo ‘meg szokott érkezni’, išeima ‘kimegy’, nùveima ‘elmegy’, uñeima ‘bemegy’, su vēma ‘megeszi, elfogyasztja’, pag iema ‘elénekel, előad’, pérgiema ‘újra elénekel, újra előad’, nėmiegma ‘nem alszik’, pasviema ‘odahajít’. Ezeknek az igéknek azonban nem mindegyikénél ezek az egyetlen jelen idejű alakok. Némelyiküknek emellett tisztán magánhangzós alakjai is vannak, például: prabūva ‘eltölt (időt), megvan’, nėmiega ‘nem alszik’. Ez utóbbiak honosodtak meg a nyelvjárásban. Itt fennmaradt a jelen idő tisztán atematikus többes szám első személyű alakja is: amė ‘menjünk’ (mellette párhuzamos változata, amėte ‘menjünk’), amely átkerült a felszólító mód rendszerébe. Az előforduló, jelen idejű alakokból képzett, a būti ‘lenni’ igéből származó engedő módú alakok nélkülözik a mássalhangzós tő jegyeit, és képzésük meglehetősen változatos, például: tėsta būna, tebūi, tebūi12 ‘legyen’. Nehéz megmondani a rendelkezésünkre álló adatok alapján, hogy az itt használt, mássalhangzós tő maradványait őrző igék mind eredetileg is mássalhangzós ragozásúak voltak-e. Talán a legtöbb kétséget a dziūmu, dziūmi, dziūma (izdziūma)... alakok vetik fel. A szakirodalom sehol sem jelzi, hogy ez a tő a mássalhangzós ragozású típushoz tartozott volna. Ezért úgy vélik, hogy valószínűleg más, hasonló maradványalakok analógiájára jött létre. Teljesen analóg, mássalhangzós tő maradványait őrző igealakokat a szomszédos lazūnai nyelvjárásban is feljegyeztünk, például: išdema ‘letesz’, pàdema ‘letesz’, ùždema ‘rátesz’, dúomu ‘adok’, undúoma ‘odaad’, pardúomu ‘eladok’, àima ‘megy’, uñeima ‘bemegy’, išeima ‘kimegy’, àimam ‘megyünk’, ėma ‘eszik’, prėma ‘eszik, jóllakik’, nėėma ‘nem eszik’, su vēma ‘megeszi, elfogyasztja’, giemu ‘énekelek’, giema ‘énekel’, sviema ‘hajít’, pasviema ‘odahajít’. Amint azonban a példák mutatják, itt sem a dziūmu, dziūma (izdziūma), sem a būma, būmi alakok nem használatosak. 2. Figyelmet érdemelnek a nyelvjárás visszaható igéinek alakjai is. A visszaható igék a végződésben rendszerint a visszaható partikula rövidült alakját, az -s-t viselik, például: kalbėcis ‘beszélgetni’, juòkiatės, suksiuòs, praũsies, emeis ‘megjöttél’, stojis ‘állj fel’, stotìšbi ‘felállna’, sėstìšbi ‘leülne’, gultìšbi13 ‘lefeküdne’. Itt azonban viszonylag 10 A nyelvjárási példák a cikkben a szokásos irodalmi nyelvi (=irodalmi nyelvi) betűkkel szerepelnek; minden esetben igyekeztünk a kiejtésüket is tükrözni. Emiatt itt az į betűt is használjuk, mert a megkeményedett į után a nyelvjárás -i (< *-ēn, *-ēn), y, in, ė hangjai hátrébb képződnek. Emellett az i, y, ė magánhangzók az s, š, ž, r, v, c mássalhangzók után szintén hátrébb képződnek. 11 Lásd Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, 346. o. 12 Adataink szerint a tebūi ‘legyen’, būi ‘légy’ alak a gervėčiai nyelvjárásban valós adat, nem pedig félreértés, ahogyan Z. Zinkevičius állítja (Lietuvių dialektologija, 372. o.). 13 A visszaható partikula jelenléte a végződés és a -bi között azt mutatja, hogy a -bi itt nem más, mint posztpozíciós partikula. Ezenfelül újonnan, már azután kapcsolódott hozzá, hogy a visszaható partikula a verbális végződéshez tapadt. 222 széles körben használatos az ép -si partikula is. Mindenekelőtt a jelen és a múlt idő (ritkábban a feltételes mód) egyes szám harmadik személyű végződésében maradt fenn, például: darosi, dzyrbasi ‘történik’, dūmaliojasi ‘füstölög’, gaminasi ‘készülődik’, juokiasi ‘nevet’, keliasi ‘felkel’, kepasi ‘sül’, klausiasi ‘kérdez’, pjūnasi, prausiasi ‘mosakszik’, rūkaliojasi ‘füstöl’, sągasi ‘kapcsolódik’, sėdavinasi ‘leül’, sukasi || sukasi ‘forog’, supasi ‘hintázik’, stukėnasi ‘kopog’, vėjasi, velkasi ‘öltözik’, vyniojasi ‘tekeredik’; dzyrbosi ‘lett, történt’, guldėsi ‘lefeküdt’, klaušėsi ‘kérdezett’, kumeliavosi ‘ellött’, meldėsi ‘imádkozott’, radosi ‘keletkezett’, sėdosi ‘leült’; juoktųsi ‘nevetne’. Ha fennmaradását részben a fehérorosz nyelv visszaható igéinek hasonló alakjai is elősegíthették. De itt is, az ép alakok mellett ritkábban előfordulnak a -s visszaható rövidítést tartalmazó alakok, például: kėlias, klaušos, dairios, rāgis ‘látszik’, sūpas, sūkės ‘forgott’. Az igekötős igékben a visszaható partikula az irodalmi nyelvhez hasonlóan rendszerint az igekötő és a tő között áll, például: asigeidė (< ažisigeidė) ‘megkívánta’, unsibedėu ‘beleszorultam’. A tagadást tartalmazó, a cselekvő állandó tulajdonságát jelölő vagy személytelen jelentésű alakok azonban két visszaható partikula használatával képződnek. Az egyik a végződésben áll, a másik a tagadószó és a tő között, például: neskūndžiojasi ‘nem harap, nem harapdál (a kutyáról)’, neslanķosi ‘nem hajlik’ (a botról), nesnóris ‘nincs kedve’, nesragėcis (mellette azt is mondják: nesragėcie) ‘nem látszik’. Ez talán arra utal, hogy a tagadószó és a tő között álló visszaható partikula morfológiai jelentése némileg elhalványult, valószínűleg a fehérorosz nyelv beépülő hatására. A fehéroroszban ugyanis a tagadószóval össze nem olvadt visszaható igék, akárcsak az összes többi igekötős ige, a visszaható partikulát mindig csak a végükön viselik, például: надбымалася, наварылся, не залінецлася, не сглезлася. A nyelvjárásban önálló, spontán történés jelentésű visszaható alakok is előfordulnak, például: dzyrbasi ‘történik’, keliasi ‘felkel’ (a napról, a szélről), dūmaliojasi ‘füstölög’, rūkaliojasi ‘füstöl’. Az irodalmi nyelvben hasonló esetekben a spontán jelentést rendszerint nem visszaható alakok fejezik ki14, az akadémiai „Lietuvių kalbos gramatika” azonban példákat is közöl (különösen a kelet-litván nyelvjárásokból), amelyekben a spontán cselekvés visszaható alakkal is kifejezhető15. Az irodalmi nyelv használatában a nyelvtan inkább a nem visszaható alakokat részesíti előnyben, de a visszaható alakokat is elfogadhatónak tartja (K. Būga ezeket a szláv nyelvek hatásának tulajdonította16). A gervėčiai nyelvjárás visszaható, spontán jelentésű igealakjai nem teljesen megszokottak. Még ha a nyelvtannal egyetértve hajlanánk is arra, hogy litvánnak tekintsük őket, nem mondhatnánk le arról a véleményünkről, hogy kialakulásukhoz itt egyértelműen hozzájárult a fehérorosz nyelv azonos jelentésű igéinek hatása is. A fehérorosz hatással valószínűleg az egyes igék néhány visszaható alakjának jelentése is magyarázható, például: asipikcino ‘megharagudott’ (boszorkányról, vö. fehérorosz закланавілася), asiverkiau ‘elsírtam magam’, prazbūdo ‘felébredt’, kūndžiojasi ‘harap’ (kutyáról, vö. fehérorosz кусаўца), laŋkosi ‘hajlik’ (vö. fehérorosz гнецца), kėpasi ‘csíp, éget’ (csalánról, vö. fehérorosz пякуцца). Az igekötős igékben a -si- visszaható partikula a nyelvjárásban mindig szabályosan, teljes alakban marad meg, ha az igekötő mássalhangzóra végződik, például: acisākė (< at+si+sākė) ‘válaszolt’, apsivertė ‘átváltozott’, acikėlė ‘felkelt, felállt’, unsispyrė ‘beleállt’, asisviedė ‘magára vetette’, apsisagė ‘felcsatolta’, asipikcino ‘megharagudott’, asiverkiau ‘elsírtam magam’, un- 14 Lietuvių kalbos gramatika, II, 207. o. 15 Uo. 16 K. Būga, Rinktiniai raštai, II, Vilnius, 1959, p. 113. 223 siraise ‘berendezkedett’, asibaidė ‘megijedt’, asilaidė ‘leereszkedett’, asigeidė ‘megkívánta’, neišimòko ‘nem tanulta meg’, aciskaláudo ‘megmosakszik’, unsimaíšis ‘belekeveredve’. Ha az igekötő magánhangzóra végződik, a visszaható partikula szinkópája következik be (fonetikailag -s- alakra rövidül), pl.: nešūbarėm ‘nem veszekedtünk össze’, paždairė ‘felügyelte, gondozta’, susciko ‘találkoztak’, prizdė ‘hozzátett’, nūtsisė ‘elhurcolta’, pastvėrė ‘elkapta’, pažbijojom ‘megijedtünk’, nūzdaužė ‘elfordult’, nuzgūndo ‘megijedt’, neslaídžia ‘nem engedi’, nusmainius ‘megváltozva, lesoványodva’. Azokban az esetekben, amikor az igekötő magánhangzóra végződik, az ige töve pedig s, š, ž mássalhangzóval kezdődik, a visszaható partikula szinkópája elmaradhat, de párhuzamosan (újabban) be is következhet (ilyenkor mássalhangzó-gemináták keletkeznek), pl.: prisisvėikina ‘üdvözli’, nusispyrė, nusisagė ‘lecsatolta’, rasizójo ‘kitátotta a száját’; tessiū ‘varrja magát’, težžūr ‘nézze magát’, tessėdz ‘üljön le’, tessuk ‘forduljon meg’; pasisùkė || passùkė, susisùkus || sussùkus, nusisągdai || nussągdai ‘csatold be’, pasisodžynk || passodžynk, prisizūrėjau || pričžūrėjau. Egyes visszaható igék múlt idejű III. személyű alakjai a nyelvjárásban kétféle hangsúlyozásúak: a tőn és a végződésen, pl.: davės || dãvės ‘hánykolódott, vetette magát, rárontott’, dėjos || dėjos ‘volt, lett’, ėmės || ėmės ‘kezdődött, megjelent’, radõs || rãdos ‘lett, megjelent’, rinkõs || riñkos ‘összegyűlt’, sėdõs || sėdos ‘leült’, stojõs || stójos ‘felállt’, sviedės || sviedės ‘levetette magát, rárontott’, vijõs || vijós ‘üldözőbe vette’. Kettős — tő- és végződéshangsúlyú — hangsúlyozású néhány ilyen idejű ige többes szám I. és II. személyű alakja is, pl.: davėmės || dãvėmės ‘keményen dolgoztunk’, davėtės || dãvėtės ‘keményen dolgoztatok’, kratėmės || krãtėmės ‘rázkódva utaztunk’, kratėtės || krãtėtės ‘rázkódva utaztatok’, sėdomės || sėdomės ‘leültünk’, sėdotės || sėdotės ‘leültetek’, stojomės || stójomės ‘felálltunk’, stojotės || stójotės ‘felálltatok’. Hasonló hangsúlyozási esetek sokfelé előfordulnak még Kelet-Litvánia nyelvjárásaiban és néhány régi (M. Daukša-féle) írásban is. E formák végződéshangsúlya azt mutatja, hogy ezek az igék itt megőrizték régi, végződéshangsúlyos hangsúlyozásukat17. A Gervėčiai nyelvjárásban azonban e formák kettős hangsúlyozása szorosan összefügg eltérő jelentésükkel is, amely kétségtelenül újabb fejlemény. A tőhangsúlyos alakokat itt rendszerint inkább nem izolált múlt idő kifejezésére használják: a beszéd pillanatában folyó cselekvést jelölik; a végződéshangsúlyos alakok viszont már egy elszigetelt, a múltban, jóval a beszéd pillanata előtt végbement cselekvést jelölnek, pl.: Anà tai stojos tai sėdos, tai tékė kitón pirkión ir Anà sėdõs ir nuvažiávo; Jų vaikai sciprai stojõs an kójų; Iš ūñksto rytò mérgos riñkos vuogáuc; Ános smagei ėmės linų raúc ir Iš kur jau ti ta gražumà ėmės; Karvė buvo prapuolus, ale radõs. Az összes többi ige (többségük) visszaható, e múlt idejű III. személyű alakjai csak a tőben hangsúlyosak, pl.: brùkės ‘furakodott’, gýrdės ‘hallatszott’, sàgės ‘bekapcsolódott’, šėrės ‘táplálkozott’, vėžės ‘járművel ment’. Valószínűleg e formák hatására a kettős hangsúlyozású igék jelentéskülönbsége sem mindig különül el itt világosan. Csak a végződésen hangsúlyosak a két szótagú, (i)a-, i-tövű igék -k nélküli, visszaható felszólító módú alakjai, pl.: bariès18 ‘veszekedj’, imiès ‘fogd hozzá’, 17 Litván nyelvtan, II, 301. o. 18 A -ies végződés intonációja ebben a nyelvjárásban, hallás után ítélve, egyértelműen emelkedő hangsúlyú, vagyis ellentmond Z. Zinkevičius összegző állításának (Lietuvių dialektologija, 372. o.). 224 mušies ‘üsd meg magad’, nešies ‘vedd magadra’, vedzies ‘vezesd magad’, dedzies || dedzis ‘tedd magadra’, vežies || vežis19 ‘vidd magad’, kelies || kelis ‘kelj fel’, sėdzies || sėdzis ‘ülj le’, gulis ‘feküdj le’, klojis ‘terítsd le’, stojis ‘állj fel’, laidzmēs ‘engedjük meg magunknak’, sēdzmēs || sēdzmetēs20 ‘üljünk le’, prausmēs ‘mosakodjunk meg’, gulmēs || gulmetēs ‘feküdjünk le’, dedztēs ‘tegyétek magatokra’, muštēs ‘üssétek meg magatokat’, stotēs ‘álljatok fel’, sēdztēs ‘üljetek le’. A visszaható és a többes számú felszólító módú igék alakjain a hangsúly – akárcsak a nem visszaható alakokon – a tőre esik, például: mókais ‘tanulj’, mókaitēs ‘tanuljatok’, dārais ‘csináld meg magadnak’, dāraimēs ‘csináljuk meg magunknak’, dāraitēs ‘csináljátok meg magatoknak’. 3. A gervečiai nyelvjárásban használt, alakjuk, funkciójuk, részben pedig eredetük szempontjából is érdekes igekötők. Az an- igekötő (nyelvjárási un-, ajakhangok előtt p, b > um-, visszaható alakokban unsi- ~ ansi-) a köznyelvi į- igekötőnek felel meg, például: umbrazdėj ‘belevágott’, įvirto, undėta ‘beletett’, unduoi ‘add oda’, uņeina ‘bemegy’, ungrūvo ‘beleesett’, unlaiście ‘beengedni’, unkase ‘beásta’, untėjo ‘beleöntött, beleöntötte’, unspiers ‘belerúg, majd belerúg’, unšauce ‘kilőni, meglőni’, untaiše ‘berendezte, felszerelte’, uņtepė ‘bekente’; unsubedziau ‘beleszúrtam magamba’, unsimaišis ‘belekeveredve’, unsiriniko ‘felöltözött’, unispyvė ‘beletaposott’, unsit aišė ‘berendezkedett, felkészült’. Az an- igekötő itt – akárcsak a lazūnai nyelvjárásban (: ungrūvo ‘beleesett’, undūoc ‘odaadni’, uņeima ‘bemegy’) – mindig a szóvégi -t nélkül fordul elő, és mellette egyáltalán nincs meg a in- változata, amely néha párhuzamosan fordul elő az unt- igekötővel egyes kelet-aukštaitiai nyelvjárásokban21. Éppen ezért hajlunk arra, hogy úgy véljük: itt, valamint Lazūnaiban sem az in- és az unt- igekötők keveredésének eredménye, hanem valószínűleg egy régi, önálló an- igekötő, amely a porosz an22 és a lett ie23 igekötőhöz hasonló (mind alakjában, mind jelentésében) (utóbbi véleményünk szerint az *en alakból származhatott, vö. lett pie kts, porosz penckts, litván penktas). Az ap- (apsi-) igekötő a köznyelvi ap- (apsi-) igekötőnek felel meg, például: apsūkcie ‘megfordítani’, apsvaidzýcie ‘megdobálni’, apārdēm ‘körülvették’, apdėcie ‘rárakni’, apsidziauge ‘örült’. Vannak példák arra, hogy az ap- igekötő itt nu- jelentésében is használatos, például: Vaikai aptraūks (= letépik) az almát; Dziėdas čystai aprāškė pūpu (= A nagyapa teljesen leszedte a babot); Norėj plūksnelās apraucie (= Le akarta tépni a tollacskákat). Az ap- igekötőnek ez a jelentése nem jellemző a litván nyelvre. Ez valószínűleg a belarusz nyelvből származó morfológiai tükörfordítás (vö. belarusz абабрацць, абарваць). 19 A kétféle párhuzamos alak szintén alátámasztja állításunkat, miszerint az -ies végződés hanglejtése cirkumflex, mivel csak a cirkumflexes végződésű kettőshangzók rövidülhettek monoftongussá, és ily módon az -ies mellett újabb -is alak keletkezhetett. Vö. még a kelet-aukštaitiai darìs < *darīs, važìs < *važiùos alakokkal. Ezt figyelembe véve alaptalanná válik Z. Zinkevičius feltevése (Lietuvių dialektologija, p. 372), miszerint a lazūnai stojis alak végződése valószínűleg a stokis alakhoz igazodott. 20 A felszólító mód többes szám első személyű alakja, a sēdzmetēs… valószínűleg kontaminációs alak, amely úgy keletkezett, hogy a nem visszaható első személyű alakhoz még hozzákapcsolták a visszaható többes szám második személyű végződést. Ennek az alaknak a létrejötte részben a kontaminációs jelentésével magyarázható: csak olyan esetekben használják, amikor az alany önmagán kívül még több más személyt is magában foglal, vö. J. Otrebski, Wschodnolitewskie narzecze twereckie, I, Kraków, 1934, p. 385; Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 373. 21 Vö. Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, p. 416. 22 Žr. J. Endzelīns, Senprūšu valoda, Rīgā, 1943, p. 94, 141. Greta an- prūsų kalboje esantys en- ir un- priešdėliai savo daryba laikytini an- variantais: un- greičiausiai vėlesnis < *an, o en- galėtų santykiauti su an- kaip žodžio pradžios e su a. 23 Žr. J. Endzelīns, Darbu izlase, I, Rīgā, 1971, p. 562—567. 15. 902 225 Az ap- előtag mellett, amely az 1. köznyelvi ap-nek felel meg, a nyelvjárásban olykor az api- előtag szinkópéjéből keletkezett ap- is előfordul, amely hasonulás útján a-vá alakult. Csak a litván nyelv számára idegen nu- jelentésben fordul elő, például: Abyrė (api + byrėjo) anyaglapok (=Lehullottak a fák levelei), vö. a belarusz acinacia szóval. Az at- (aci-) előtag az 1. köznyelvi at- (atsi-) előtagnak felel meg, például: atėjo ‘eljött’, ateido ‘jön’, acimisiu ‘emlékezni fogok’. Számos példa akad arra, hogy az at- a litván nyelv számára idegen nu- vagy par- jelentésben szerepel, például: Kūma atpjōu (= levágta) a nyakát; Norėj jam atkirsę galvų (= Le akarta vágni a fejét); Atkapój (= levagdosta) a szárnyait; Atkinkýk (= fogd ki a lovakat); Ānas atāj (= hazament). Atvažāvo (= hazautazott) sírva. Ezzel az előtaggal párhuzamosan itt az ati- szinkópéjéből létrejött at- előtag is előfordul, amely hasonulás útján d-vé alakult, például: Raikia aduodžyc (< ati + duodvti ‘kiosztani’) a lányoknak; Ādavė (< ati + davė) visszaadta nekik. Az až- (asi-) előtag szabályosan az 1. köznyelvi už- (užsi-) helyett használatos, rendszerint a cselekvés befejezésének jelölésére, például: Vilkai vienu aždūsino (= megfojtotta), kitu — ažéidė (= megsebesítette); Berniūkas aždžyrė (= felhúzta) a lábát; Ānas ažvértė (= hátravetette) a fejét; Gaidžys ažgiedój (= elkukorékolta); Žūsis aždārė (= bezárta) tvárkon (= az istállóba); Kad ažvýščiauk (= meglátnám, felnéznék), aždauščiauk (= agyonütném); Kīrvi asisviedė (= felvetette) až (= a) vállára; Ānas asikrūtė (= pénzt keresett). Ez az előtag olykor más előtagok jelentésében is használatos, például: Ašpjōu (= levágta) a tuskót; Asibaidė (= megijedt) a ló; Asilāidė (= lenyugodott) a nap; Ānas asijūokė (= felnevetett, nevetésben tört ki); Asiiimādo rytas ‘virrad’; Tau vandenelis akelas ažriņkdo (= merít). Az až- (ažsi-) előtag utóbbi jelentései valószínűleg kölcsönzöttek. J. Endzelynas véleménye szerint az až- előtag régebbi, mint az už-, és közvetlen megfelelője a lett nyelvjárások az- és a szláv за- előtagjának24. Mivel nemcsak Litvánia keleti nyelvjárásaiban, hanem a régi írásokban is (sőt B. Vilentas nyugati aukštaitis nyelvjárásában is) használatos, lehetséges, hogy a porosz assa || esse formákkal függ össze25. Az až- (asi-) előtag alakváltozatait nem jegyezték fel, bár az až elöljáró mellett olykor ažu is előfordul, például: až (= mögött); až (= a nap végéig); až kùmu (= a keresztapáig); ažu čāro (= a cárhoz). Ezzel az előtaggal párhuzamosan itt az už- előtag is használatos, amely a nyelvjárásban minden helyzetben uš- alakúvá vált. Előfordul még, hogy régi, ‘valamire rá’ irányjelentésében szerepel26, bár ritkábban az až- előtaggal azonos jelentésben is áll, például: Meškā užlindo (= felmászott) um pėčio; Ānas užlīpė um medžiagos; Užšricink tų kelmu un mani; Dziedas ir užvertė kelmu um meškõs; Užóko gaidēlis un lazdõs; Užvýdo gati galvõs kùmu (= a halált); Mergaitė užšvýdo ugnį. Az uš- előtag a lett uz- és a litván už- közvetlen megfelelője. Zöngétlenedett változata itt valószínűleg az iš- előtag mintájára általánosult minden helyzetben< iš- (vö. lett iz-, szláv из-). Véleményünk szerint csak így magyarázható az už- előtag megjelenése más kelet-aukštaitis nyelvjárásokban is. A da- (daz- ~ dasi-) előtag a nyelvjárásban viszonylag gyakori, például: dazdūmojo ‘kigondolta’, davēšč ‘odaszállítani’, nedagēris ‘nem ivott eleget’, daēdė. Az iš- (isi- ~ išši-) előtag ugyanúgy használatos, mint az 1. köznyelvben, például: Išēido žmūo iš megē- 24 J. Endzelīns, Darbu izlase, I, p. 321—323. 25 Plg. ten pat, p. 324. 26 Plg. dar P. Arumaa, Litauische mundartliche Texte aus der Wilnaer Gegend, p. 54. 226 lio ‘Kijön az ember a kis erdőből’; Gerai išródžiau (=atrodžiau) jáunas; Anyám sajtot vitt ki a pajtából; Fehérre mosta; Isirituodavo (=išsiris[davo, išvirdavo) tűzvirág pattant ki a tuskóból; Kláusosi išžioji. A nu- (nus- || nuz- || nusi-) igekötőt ugyanúgy használják, mint a köznyelvben, például: Nūdausta (=numušta) a nyírfa; Numiršau (=pamiršau) beszélgetek; Nūrėškė (=nuraškė) leszedte az almát; Nūgrūna (=nukrinta) a lábszárról a lábszárvédő; Nenustōdo (=nenustoja) a nyalogatás; Nuspirkšim pamažū kárvi; A folyó nūzdaužė (=nusisuko) Gervečiai felé; Labai nusmānis (=megváltozott, eltorzult az arca), holnap talán már meghal. Ānas nuzgūndo (=megijedt) és meghalt; Nusisėgdai || nussėgdai (=vetkőzz le) savu adieždu (=ruhádat). Priešdėlis pa- (pas- || paz- || pasi-) vartojamas kaip ir lk., pvz.: Palūkėk manį; Pasiuntėk vaikų; Palapsėjo sparneliais; Vienu džioenu paturėj (=palaikė) ir atvežė atgalion; Ateikit rytėlių parytūoc (=pabūti kartu rytais); Unduō paplaudė (=paplovė) krańtu; Raikia pasmōkyc; Pazbijojau aic; Pasisodzyńk || passodzyńk pōru obelaičių. Kartais priešdėlis pa- pavartojamas ir su- bei kitomis reikšmėmis, pvz.: Piemenėliai laukūosa pašals (=sušals); Parińko (=surinko) bermukus ir išvežė; Palāužė (=sulaužė) ratūs; Anà gerė: vaikų pazdaire (=prižiūrėjo, globojo, augino); Ānas negāli pamircie (=numirti). Pastarosios priešdėlio pa- reikšmės greičiausia skolintinės. A pa- igekötő a nyelvjárásban a cselekvés teljes (többnyire ismétlődő) befejeződését fejezi ki a múltban (vagy annak lehetséges jövőbeli befejeződését). Ilyenkor ezt az igekötőt itt, ahogyan a litván nyelv délkeleti peremvidékének számos más nyelvjárásában is27, a belarusz nyelv mintájára28 más igekötős igékhez is hozzáteszik, vagy akár kétszer is megismétlik, például: Ānys már mindenki panumirė (=kihalt); A ludak paišdves tōn tvārkon ‘A ludak egyenként elpusztulnak abban az istállóban’; Parasėjo (<pa+raz+si+ėjo ‘szétszéledtek’) ki-ki a maga útjára; Pasuvėj (=összegyűltek) mind egy helyre; Paparińko (=összegyűjtötték, kiválogatták) a mi udvarunkból (=falunkból) az összes gyereket; Papadū́riau (=többször is megszúrtam magam, több helyen) a lábamon; Papanūvėj (=szétszéledtek, elmentek) egymás után. A nyelvjárás igéire jellemző a szláv eredetű pad- igekötő is (vö. a belarusz nad- igekötővel), amely a köznyelvi pri-, ap- igekötők funkcióját tölti be, például: Ānas pádnešė vaikų jōp ‘Ő odavitte a gyereket hozzá’; Ānas man padvildzinėja ‘Ő csalódást okoz nekem’. A nyelvjárásban a par- (pars- || parz- ~ parsi-) igekötő is használatos; a köznyelvi par- (parsi-) megfelelője, például: Kárvi pardūociak ‘Eladnám a tehenet’; Kas jų parsveš ‘Ki hozza majd haza őt’. A per- (pers- ~ persi-) igekötő a nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, mindig hangsúlyos, például: Atvažiuodė pėverzdzinėc žmonių un savōs vieros ‘Azért járt oda, hogy áttérítse az embereket a saját hitére’; Áttérítette az embereket és galambokat; Sumirko (=átázott) a vízben és megfázott; Pérvyto (=megöregedett) ānas, már nem olyan szép; Pérsmainė gyven-tuvė ‘Megváltozott az élet.’ A pie- igekötő ritka a nyelvjárásban. Köznyelvi megfelelője az ap-, például: Ānys pierinko (=felöltöztette) őket fehérbe. 27 Lásd: Z. Zinkevičius, Lietuvių dialektologija, 424. o. 28 Vö. a belarusz нанастраляем, нанапрымаю alakokkal. További példákért lásd: Курс сучаснай беларускай літаратурнай мовы, Марфалогія, Мінск, 1957, 152–153. o. 15* 227 Ugyanez az igekötős ige a Lazūnai nyelvjárásban is előfordul29. Eredetét tekintve kétségtelenül a pie- névutóhoz és a -pi (< *pie) utóvetőhöz kapcsolódik, és a lett pie- közvetlen megfelelője. J. Endzelynas véleménye szerint a litván pie(-) a -pi utóvető mellett önállóan, külső (lett nyelvi) hatás nélkül is kialakulhatott30. A pra- (pras- || praz- ~ prasi-) igekötő itt leggyakrabban a köznyelvi jelentésében használatos, például: Visa pragaišo; Pradžiūvo kėlias; Ānas unksi prazbūdo. Mellettük előfordul egy-egy példa, amelyben a pra- igekötő a litván nyelvre nem jellemző, feltehetően kölcsönzött jelentésben szerepel, például: Avurkūs (=uborkát) pradžygindzinējam (=kicsíráztatjuk, vö. belarusz папасмадаем) a házban; Prazgavau (=felébredtem, vö. belarusz прачнуўся) hajnalban. A pri- (pris- || priz- || prisi-) igekötő többnyire a köznyelvihez hasonlóan használatos, például: Nuzgundai, nėt plaukių priāgo (=megnőtt), pilna a sapka; Priklegēm (=elbeszéltük) az egészet. Prieidau arčiau – mēdžias āuga ‘Közelebb megyek – nő az erdő’; Ānas prikrutē (=sok mindent csinált) ciek ir ciek; Nēra mán kōp prziglaūsčie ‘Nincs mihez odabújnom’; Pripirkdzinēj mažuṭāitių vištāitių ‘Vett néhány apró csirkét’. Előfordul, hogy ez az igekötő itt széles körben más igekötők jelentésében is használatos, például: Aš pripažinau po veido ‘Az arcáról ismertem fel’; Prisisveikina (=üdvözli egymást) mindenkivel; Nōriu, kad prilāukčiak (=megvárjam) a fiamat; Prigerdzinēja vaiku (=a gyermek egészségére iszik); Dūkterys prirangtos (=szépen felöltöztek, felékesítették őket); Ar prisizūrėjai || prižūrėjai, kōkis ānas ‘Megnézted, milyen’; Ānas gudrūs: primāno (=ért hozzá); Prirašē (=megírta), ānas jam kōrtu (=egy levelet). Az pri- igekötő e jelentései feltehetően kölcsönzöttek. A nyelvjárás igéire jellemző a szláv raz- (rasi- < raz+ + si-) igekötő is, amely a köznyelvi pa-, iš- és más igekötők jelentésében használatos, például: Būvo sapcynōlika lavāku (=valakų), ir viūs raspirko (=felvásárolták); Āudeklu rāstīsiam (=kiterítjük, leterítjük) un žōtēs; Kācinas razvertē (=megfordította) viralu; Rastūsē (=kinyújtotta) duncym; Pie jū (=róla) visāp rasakinēj (=mindenfélét mesélt); Tu gerāi rasidār (=nézz körül, tájékozódj). A su- (sus- || suz- || susi-) igekötő a köznyelvihez hasonlóan használatos, például: Ju sūmušē; Ku sūgriebē, ty ēm; Ugnū sulākstai namōn; Suveidē (=összegyűlt); Rugiūs sūstaciam (=felállítjuk); Sustūrite (=hallgassatok el), ku klēgat (=beszéltek); Susisāgdai || sussāgdai sāvu adieždū ‘Gombold be a ruhádat’; Sūzgriebē (=észbe kapott), cik per vēlā. Egyes esetekben a nyelvjárási su- a köznyelvi per- és más jelentésekben használatos, például: Sumirko (=átázott, elázott) az esőben, és asiūrgo (=megbetegedett). Sudūrē (=átjárta) őt, ami itt van; Susriņks (=lesz, megeszi) a két varstai-t (=varstai). Ezzel az igekötővel párhuzamosan itt időnként a sa- (sas- ~ sasi-) igekötő is előfordul, például: Nesaseikdiau (=nem találkoztam) olyannal, aki keresne engem (=utánam kutatna); Ānas visa sasrašinėjo (=mindent feljegyzett), amit én elmeséltem (=elmondtam). Az egykori Grodnói kormányzóságban előforduló sa- igekötőt J. Endzelynas az itt nagy számban jelen lévő szláv jövevényszavak miatt hajlamos volt a su- igekötőből eredeztetni, a szláv ca- (< со) hatására31. Annak lehetőségét, hogy a Gervėčių nyelvjárás sa- igekötője szintén szláv hatásra keletkezett, alátámasztja 29 Vö. J. Senkus, Kai kurie Lazūnų tarmės ypatumai, — Lietuvos TSR Mokslų akademijos darbai, A, Serija 1, p. 191. 30 J. Endzelīns, Válogatott művek, I, 470. o. 31 Ugyanott, p. 496. 228 Itt ezzel az előtaggal képzett belarusz igék is használatosak (састракаючыя, саскокнуць, саставіцца). A megengedő mód alakjában a te- (tes- || tez- || tesi-) előtag használatos, pl.: teprāšai, tebūi ‘legyen’, tevākščioji ‘járjon’; tesmōko ‘tanuljon’. Е. И. ГРИНАВЯЦКЕНЕ A gervécsi nyelvjárás igéjének néhány sajátossága Összefoglaló A cikk a litván nyelvnek a Belorusz SZSZK területén (Grodnói terület, Osztrovecsi járás) található, elszigetelt gervécsi nyelvjárásában vizsgálja az atematikus igék kontaminációs maradványait, valamint a visszaható és igekötős igék alakját, funkcióját, képzését és részben eredetét. E település nyelvjárását, amely Gervėčių mezővárosból és az azt körülvevő 12 litván faluból áll, mindmáig senki sem kutatta alaposan, jóllehet nyelvjárási anyagait a XIX. század végétől gyűjtik és publikálják, valamint egyes nyelvészeti munkákban felhasználják. A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet (a Litván SZSZK Tudományos Akadémiája) „A litván nyelv atlasza” cédulaanyagában őrzött gazdag nyelvjárási anyag alapján a cikk egyes igealakok használatának szabályszerűségeit állapítja meg; ezeket az alakokat mindenekelőtt a belarusz nyelv megfelelő sajátosságaival hasonlítja össze, amely itt második, ám domináns hivatalos nyelvként használatos, továbbá a litván nyelv keleti aukštait nyelvjárásaival, esetenként pedig a lett és az óporosz nyelvvel. A feltárt szabályszerűségeket számos példa szemlélteti, amelyeket a szerző és mások gyűjtöttek a helyi lakosság körében; közülük többen e vidékről származnak. Néhány esetben a cikk megerősíti, máskor pontosítja és helyesbíti az egyes nyelvi jelenségekre vonatkozó korábbi hipotéziseket, magyarázatokat és értelmezéseket. A cikk az igének néhány olyan sajátosságát is bemutatja, amelyet a nyelvészek eddig nem használtak fel és nem publikáltak, továbbá értelmezi és értékeli ezeket. A gervécsi nyelvjárás igéjének néhány sajátosságáról adott jellemzés minden valószínűség szerint hozzájárul majd a litván nyelv keleti nyelvjárásai igerendszerének további kutatásához.