Zietelos tarmės būdvardis

Z O D Ž I Ų F O R M O S I R J Ų V A R T O S E N A L I E T U V O S T S R M O K S L Ų A K A D E M I J A A. VIDUGIRIS A Zietelai nyelvjárás mellékneveinek1 Szóképzés A Zietelai nyelvjárásban a melléknevek többsége másodlagos képzőkkel jött létre; emellett sokuk képzése eltér az irodalmi nyelv azonos módon képzett mellékneveitől. Ezért itt ezeket tárgyaljuk a legrészletesebben. Az elsődleges képzőkkel és képzői jelentéssel bíró végződésekkel alkotott melléknevek száma jóval kisebb; ezek többnyire régiek, és nem különböznek az irodalmi nyelv ugyanilyen származékaitól, például: aklas, auštas „magas”, báltas girtas, pilnas, rūštus | rūštas „savanyú”, skìstas, šáltas, šìltas, támšus stb., ezért külön nem tárgyaljuk őket. Igaz, a nyelvjárásban viszonylag sok a jövevényszó (például: bėrdas, britkùs „csúnya”, drãmnas || drãbnas „apró”, gãdnas „jó”, jãs nas „világos”, krūglas „kerek”, krutùs „meredek”, kūdas „sovány”, prãstas „egyenes”, prutkùs „rugalmas”, slìepas „vak”, skùpùs || skùpas „fösvény”, sliskùs „síkos”, slobùs „gyenge”, tupùs „tompa, életlen”, žitkùs „gyors, eleven, vidám”, de alakjuk és képzésük nem különbözik a litván szavakétól. Más képzésű, például összetett melléknevekből mindössze egyetlen példát jegyeztek fel, az is képzős: visadė*ininis, -ė „mindennapi”. A képzős származékokat a továbbiakban legáltalánosabb jelentésük szerint csoportosítjuk, ahogyan a „Litván nyelvtan”-ban2 is. Az egyes csoportokon belül először azokat a képzőket tartalmazó mellékneveket tekintjük át, amelyekből a legtöbb származék képződik. A képzők alfabetikus sorrendjét csak akkor követjük, ha mindkét képzővel azonos számú származékot jegyeztek fel. Minőségi jelentésű származékok E jelentésű származékból kevés van a nyelvjárásban, ezért együtt tekintjük át azokat a képzős mellékneveket, amelyek egyedi minőségi jelentéssel és a képzők általánosított minőségi jelentésével egyaránt rendelkeznek. Először az általánosított minőségi jelentésű származékokat mutatjuk be, majd az egyedi jelentésűeket, amelyekből jóval kevesebb van. Például: -ingas, -a. Az -ingas képzős melléknevek többnyire főnevekből képződnek. Mindössze egyetlen igéből képzett származékot jegyeztek fel: dėdingas, -a, például: dėdinga višta „tojást tojó tyúk”. 1A cikk egy nagyobb, a Zietelai nyelvjárásról szóló munka része. A nyelvjárás morfológiájáról korábban a főnévről jelent meg írás: LKK, 11. köt., 147—182; a névmásról: LKK, 3. köt., 113—131. o.; az igéről: MAD, A, 2(11). köt., 219—231. o.; LKK, 14. köt., 199—219. o. A nyelvjárás fonetikájáról lásd néhány megjegyzésünket: LKK, 2. köt., 195—213. o. 2 Lietuvių kalbos gramatika, vyr. red. K. Ulvydas, t. I, Vilnius, 1965, p. 550—586 277 A képzett alakok többnyire az alapszóban kifejezett tulajdonságok bőségét, nagy mennyiségét, néha nagyságát jelölik, pl.: köves föld, sokfejű len, tejelő tehén, gyantás derevėkas „gyantás írás, bot”, nedvdús széna „lédús széna”, nedvdús fű. Más képzett alakokban az alapszóhoz kapcsolódó, másféle tulajdonság érzékelhető, pl.: tréfás öregember „nevetésre fakasztó öregember”. Különösen népes csoportot alkotnak az állandó (vemhes, vemhesülő) állapotban lévő nőstény állatot jelölő képzett alakok, pl.: vemhes anyajuh „vemhes juh, bárányka”, vemhes szuka, vemhes macska, vemhes kanca, vemhes koca, vemhes birka, vemhes tehén. Más képzett alakok jelentése közvetett kapcsolatban áll az alapszó jelentésével, pl.: férges bogyók „megférgesedett, férges bogyók”, indulatos kutya „mérges kutya”, indulatos méhek. -okas, -a (vö. -okus). Ezzel a képzővel melléknevek melléknevekből keletkeznek, és többnyire nem a nem fokozott melléknévvel kifejezett tulajdonság teljes mértékét, hanem csak bizonyos fokát jelölik. Jelentésük szorosan kapcsolódik az alapszavak jelentéséhez, és leginkább a szövegkörnyezetből érthető meg. A -okas, -a képzőt főként a-tövű melléknevekhez illesztik, pl.: viszonylag fiatal öregember „kissé fiatalos öregember”, kissé keserű uborka „kissé keserű, enyhén fanyar uborka”, kissé keserű fű, kissé süket ember „nagyothalló ember”, ritkás len, idősebb legény „megöregedett legény”, kissé öreg fű, kissé nedves út, ma hidegecske „ma kissé hideg van”, kissé rövid lábszárak. A -okus változatot (e tő nőnemű alakjait nem hallották) csak u-tövű melléknevekkel jegyezték fel, pl.: már kissé sötét volt „már kissé sötét, félhomályos volt”, ízetlen, kissé savanyú || kissé savanyú „nem ízlik, kissé savanyú, enyhén savanykás”, kissé savanyú sör3. Az u-tövű változat visszaszorulóban van, és már ezt is mondják: kissé savanyú, -a, kissé savanyú. -ėtas, -a. E képző kevés képzett alakja többnyire ė-tövű főnevekből jön létre, és a tárgyak felületének tulajdonságát jelöli, pl.: gödrös föld, lyukas kenyér, lyukas lábszárak, kelésekkel borított nyak „kelésekkel, fájdalmas sebekkel borított nyak”. E képzővel más tövű szavakból is előfordulnak képzett alakok, pl.: hegyes-dombos föld; vö. a -inėtas összetett képzőt a drobinėtas szóban, pl. vászonruhásokat visszük táncolni, kenderruhásokat az udvarra dobjuk „vászonruhába öltözötteket visszük táncolni, kenderből készült ruhásokat az udvarra (kifelé) dobjuk”. -otas, -a. A -otas, -a képzős melléknevek többnyire o-tövű főnevekből jönnek létre, pl.: szakállas férfiak, bozontos kutya, tollas párna „tollal töltött párna”, ágas fa; előfordulnak azonban a-tövű főnevekből képzett alakok is, pl.: hasas tehén, bajuszos ember „bajuszos ember”. -(i)uotas, -a. E képzővel ellátott melléknevek többnyire (i)a-tövű főnevekből jönnek létre, de nem következetesen, pl.: bóbitás tyúk „bóbitás tyúk”, lapátos kanál; szőrös kezek, de: tollas pad „tollal töltött pad”, gyakrabban tollas. A -(i)uotas képzővel létrejött alakok többnyire járulékos felszíni tulajdonság meglétét, hordozását jelölik, de ezzel a képzővel belső tulajdonságot, bőséget kifejező melléknevek is létrejöttek, pl.: agyagos föld „agyagos föld”; homokos mező „homokos mező, szántóföld, föld”. 3 A más nyelvjárásokban és a régi írásokban előforduló -okus képzőről lásd: P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius, 1943, p. 134; J. Otrębski, Wschodnio-litewskie narzecze Twereckie, t. I. Kraków, 1934, p. 168; A. Valeckienė, Dabartinės lietuvių kalbos įvardžiuotinių būdvardžių vartojimas, „Literatūra ir kalba“, t. II, Vilnius, 1957, p. 291–292. 278 -iškas, -a. Ezzel a képzővel kevés példát jegyeztek fel. Főnevekből képződnek, és az alapszóval kifejezett hasonlóságot vagy odatartozást jelölnek, például: bóbiška vãsara „vénasszonyok nyara” (frazeologizmus), lietuviškos giẽsmės. E képző helyett gyakrabban használatos az -iškis, -ė, vö.: lietuviškės giẽsmės, lietuviškei žmoni’s, vyriškis šlìkas „férfikalap“. -(i)vas, -a. Az ezzel a képzővel alkotott egyedi minőségi melléknevekből kevés van. Egy részük melléknevekből és határozószókból képzett származék, például: anstìvas, -à „korai”, vėlyvas, -à; mások főnevekből képződnek, például: rūpelsìvas || rūpẽslìvas, -à „gondos, -a”. A litván alakjukkal gyakran egybeeső jövevényszavak is előfordulnak a nyelvjárásban, például: paršìvas, -a „rossz, hitvány”, utarlìvas „beszédes, csevegő”, vizglìvas, -a „mérges, ingerlékeny”. A többi egyedi minőségi melléknév igen kevéssé produktív képzőkkel alakult, és mindegyikből csupán egy-két példa került feljegyzésre. Külön tanulmányok nélkül ma már sokuk esetében nehéz megmondani azt a szót is, amelyből keletkeztek. A cikkben a képzők kezdőhangjainak ábécérendjében közöljük őket: -anas, -a. Ezt a képzőt a álkanas, -à igei alapszóból képzett melléknév tartalmazza. -imas, -a. Ez a képző csupán egyetlen, főnévből képzett szóban található meg: svẽtimas, -à. -ynas, -à. Ezzel a képzővel csupán a mẽlinas, -à melléknév szerepel. -nykas: Ezt a képzőt csak a következő melléknevek tartalmazzák: arìmnìkas norãgas „szántóekevas”, ras[a]unìkai grybai „a gabona virágzásakor növő gombák”. -onas, -a. Ezt a képzőt a geltónas, -à és raudónas, -à melléknevek tartalmazzák. Néhány melléknév litván tőből és szláv képzővel keletkezett, például: -avotas, -a: ilgavóti nasrai „kissé hosszú, megnyúlt pofa (ormány)”. A származék a jövevényszavak mintájára is létrejöhetett: duplavótas mẽdžas „odvas, korhadt fa”, parãžavóta mergà „bénult lány”. -ušístas, -a: lapušìstas mẽdžas „lombos fa”. Relatív jelentésű származékok E csoport valamennyi, különféle képzőkkel alkotott mellékneve megkülönböztető jelentésű, azaz a megjelölt tárgyakat elkülöníti a hozzájuk hasonló többi tárgytól, és megmutatja azok fajtáját. -inis, -ė. Ez e csoport leggyakoribb képzője, amely gyakran még más képzőket is helyettesít, például: lapìnė gìrà „lombos erdő”, smalìnė màlka „gyantás, mézgás fahasáb” és mások. Az e képzővel alkotott származékok főként főnevekből (pl. namìnė paišštė), ritkábban melléknevekből (pl. visadìninė rūbai) és igékből (pl. šùtinei šùlai) jönnek létre; többségük emellett nem származékos szavakból képződik. A főbb jelentések, amelyeket rendszerint az alapszavak és a belőlük képzett származékok viszonya alapján különítünk el, a következők: a) Anyag, amelyből vagy amellyel valami készült, például: agūnìnis pìenas, añ(k)slìinė màlka, aržolìnė ašìs, avižìnis kisìlis, beržìnės šakõs; cementìnis galąstuvas, dròbinis añtas, gelažìnis norãgas, grìkinė pelai, jelaũkinės vùogos, „borókabogyók“, kana- 279 pinis pantis, kopūstinis kvõšas „káposztalé“, kunõdinė košė „burgonyapüré“, kvietinei miltai, lininei pelai, miežinės kruopos, pagaline koja „faláb“, pagalinis brentas „fából készült vontatórúd“, pãkulinis audiklas, ruginė putrà „havashegy „hóhegy, hótorlasz“, šarinis šapetis, šiaudinė stribchėlė „szalmatetős kis épület“, šilkinė plõštė. E jelentés képzőjével, az -inis, -ė képzővel alkotott melléknevek némelyike a jelzett szóval együtt olykor egyetlen fogalmat jelöl, például: geležinis kelas „vasút”, kunõdinė miltai „keményítő”, žirninė rugiẽna „borsókenyér”. b) Az alapszóval jelölt tárgyhoz való tartozás vagy az ahhoz fűződő kapcsolat, például: an(k)slinei pūsai „égerbimbók”, arklinė mėsi̇ka, kaulinė dešra, vištinė mėsi̇ka, živinė vudegė „halfarok”, seserinė dukte. c) Az a hely, ahol valami van, él, történik vagy tárolják, illetve az elhelyezkedése a térben, például: apatinis norãgas, apatinė spadnìčia „alsószoknya”, kampinis daũtis, kopūstai balinei „fehér káposzta”, laukinis kelas „mezei út”, laušinė pusė „bal oldal”, pakutinis kampas „a díszhely, a tiszteletbeli sarok”, tìsnis šònas „jobb oldal”, vandeninė paištė, žõdinė ratai „hátsó kerekek”. d) Az alapszóval megnevezett tárgy célja, rendeltetése, alkalmassága, például: avìkinės žirklos „juhnyíró olló”, pūdinis aĩtas „fazékfogó”, sėklinė kunodà „vetőburgonya”, pavasarinis ir žieminis ōbuvis „tavaszi és téli lábbeli”, šūtin ei šūlai „varrócérna”, šventinei rūbai, visadieninei rūbai. e) Valamilyen egyéb, az alapszóval jelölt tárgyakban jelen lévő megkülönböztető jegy, például: ausinis šlikas „füles sapka”, daržinė žėmė, dūminė pirkà, girinė obolė „vadalmafa”; lapinė girà „lombos erdő”, plietinė chmora „esőfelhő”, melžinė kãrvė „fejőstehén”, namìnė dùona, plaukinės kanãpės, žanikas šaudinis (|| šūdīnis) „semmirekellő vőlegény, vő, férj”. f) Az eljárásmód, ahogyan valami készül, például: klotinės kanãpės, šūtin ei čeravikai „varrott csizma”. g) Valamely tulajdonság nagyfokú megléte, például: bõčei religinei „vallásos szülők”, smalinė mãlka. i) Az az idő vagy időszak, amelyhez a tárgy vagy cselekvés kapcsolódik, például: mãtinis paršas, pavasarinis paršas, rudeninės grūšos, vasarinei ir žieminei rugėi, žiemini kviečei. Az -inis képző és bizonyos közbeékelt formánsok segítségével összetett képzők jöttek létre. 1) -utinis, -ė. Az e képzővel alkotott melléknevek főnevekből, számnevekből és határozószókból képződnek, és a jelzett tárgynak (tulajdonságnak vagy cselekvésnek) a többi dologhoz viszonyított helyzetét, sorrendjét, határát fejezik ki, például: paskutinis gražuminas, paskutinės kojos, vidutinis kampas, vidutinė dukte „középső lány (a születési sorrend szerint)”, viršutinis akmūo; 2) -otinis, -ė, például: savõtinis, -ė „rokon, hozzátartozó”, skurõtinis, -ė „bőrből való”; 3) -ujinis, -ė. Ši priesaga pagrečiui su priesaga -utinis, -ė užrašyta tik su daiktavardžiu vidùs, pvz.: vidujinis vaikas, vidujinė mergà (greta vidutinis, -ė). -ykščias, -ia (tarm. -yščias, -ia). Būdvardžiai su šia priesaga daromi daugiausia iš prieveiksmių. Jais paprastai pagal laiką išskiriamas žymimasis daiktas, jo rūšis, pvz.: dabariškas piẽnas, nu niškà putrà „šiandienykštė sriuba“, pẽrniškas šienas, vakariščios kumõdos. -iškis, -ė. Az ilyen képzőjű, főnevekből alkotott melléknevek általában a dolgokat vagy személyeket eredetük, jelenlegi vagy lakóhelyük, illetve hovatartozásuk alapján jelölik, például: 280 dainaviškis kėlas, krėliškis laukas „Krėlių falu rétje“, kurpešiškė gira, lietaviškis (|| lietuviškis) liežyvis „litván nyelv“, zieteliškis žmogus. -ienis, -ė. Az -ienis képzővel képzett származékok ritkák. Az alapszóval jelölt dologból való eredetet, illetve az ahhoz a dologhoz való tartozást fejezik ki. A nyelvjárásban ilyen mellékneveket a szalmafajták megnevezésére hallani, például: avižėnei (|| avižėni), kvietėnei, miežėni šaudai, bet rugini (|| ruginei) miltai. Jelentésükben és képzésükben jelentősen eltérnek e csoport származékaitól a számnevekből -okis, -ia képzővel alkotott melléknevek, amelyek a dolgok fajtáinak számát jelölik, például: dvejōkis alūs „kétféle sör“, dvejōkos suraviškos „kétféle galambgomba“; vö. még a hasonló képzésű névmásokat: visōkis mellett visokis, visokās, visoka, ritkán kitokās || kitokis, visalokās || visalokis. Esetenként az ilyen típusú melléknevek a -okas, -a képzővel is előfordulnak, például: dvejōkos sōtkos ’két ara, két házhelytelek’. D e m i n u t y v a i A Zietelai nyelvjárásban a kicsinyítő melléknevek többsége az irodalmi litvánétól eltérő képzőkkel jön létre. -itkas, -a. Tai viena pačių dariausių priesagų. Vediniai daromi paprastai iš kokybinės reikšmės pirminių ar pirmines priesagas turinčių būdvardžių ir įgyja ne tiek mažybinę maloninę reikšmę, kiek sustiprina, pabrėžia pagrindinio žodžio reiškiamą ypatybę. Priesagos -itkas, -a vediniai paprastai daromi iš a kamieno būdvardžių, pvz.: auštitkas mädžas, baltitkà drōbė, gār itkas berniukas, geltōnitki lapai, grīnitkas šōnas „nuogutėlis šonas“, gīvitkas su nūs, jaunītkas bėrmas, kreivitki beržai, ilgitkas sūlas, līgitkas laūkas, milītkas vaikas „mielutėlis vaikas“, svīēitkos (|| sveikitkos) kunōdos „sveikutėlės bulvės“, svīēžitkas sviėstas, žilitkas dīedas „žilitėlis senelis“. Su u kamieno būdvardžiais retkarčiais pasitaiko -itkus, -i, pvz.: gražitkùs bėrnas, gražitki mergà, pig itkus sviėstas, pigitku’s obᵇolėi greta gražitkà duktė. Galimas daiktas, priesagos -itkus, -i vediniai daryti pagal pagrindinius u kamieno būdvardžius, tačiau, kaip rodo analoginė būdvardžių su priesagomis -okas, -okus vartosena, jie nėra nauji. Azt is meg kell jegyezni, hogy a nyelvjárás néhány beszélője ezt a képzőt néha hosszú i-vel ejti, például: graži·tkūs, māci·tkas ’picike’, žāli·tkas, žīli·tkas. Veikiausiai priesagos -itkas, -a variantu laikytina ir priesaga -ickas, -a, pvz.: baltickà skā(p)e/ta „baltutė skarelė“, mackickà (rečiau maskiskà) mergitė „mažytė mergytė“, trumpickas šakalūkas „trumpučis šakaliukas“⁴. Más képzőkkel csupán egy-két melléknév van feljegyezve, például: -elis, -ė: dėdelis, didelė, a didelė. mellett. A nyelvjárásban, akárcsak a köznyelvben, nincs megkülönböztető jelentése (az alapszó, a didis itt nem maradt fenn). Ehhez a szóhoz mind képzését, mind jelentését tekintve közel került a daūgelis származékszó (vö. daūgelis nvažūn Li·dōn a daūgis nuvāei Zietelon mellett), amely ragozása alapján főnévnek tekintendő, és mennyiségi tulajdonságot fejez ki; 4 Dėl priesagos -itkas, -a ir -ickas, -a, o taip pat žodžio māckas, -a garso c kilmės žr. P. Skardžius, Lietuvių kalbos žodžių daryba, p. 123–125; plg. J. Otrębski, Gramatyka języka litewskiego, t. II. Nauka o budowie wyrazów, Warszawa, 1965, p. 273. 281 -intulis, -ė: macintulis (|| macintulis), macintulė, gyakrabban macintulitkas, -a; -ukutas: kicsi kövérke. Kiemelkednek az -ėlis, -ė képzős, kicsinyítő jelentéssel nem rendelkező melléknevek. Az ezzel a képzővel alkotott származékok melléknevekből vagy igenevekből keletkeznek, és nyomatékosító, elkülönítő jelentésük van, például: abrizgėlis pienas „megromlott tej”, mergą pabuvelė „idősödő lány”, pūvelė pirkā „korhadt ház”, rūštėlė gruše „savanyú körte”, saldėlis obolis „édes, igen édes alma”. Előtagos melléknevet egyáltalán nem jegyeztek fel. Ragozás Általános megjegyzések Nem. A Zietelai nyelvjárás melléknevének – akárcsak az irodalmi nyelvben – három neme van: hímnem, nőnem és semlegesnem, például: gėras, gerà, gėra, gražùs, graži, gražū, šaltōkas, šaltokà, šaltōka. A hím- és nőnemtől eltérően a semlegesnemű mellékneveknek nincs szám- és esetkategóriájuk. Leggyakrabban az a tő semlegesnemű mellékneveit jegyezték fel, például: ča aũ(k)šta augti; kas girdėtis tavim?; ar gėra ar pikta; màn drūta be priegelo „nekem kemény párna nélkül”; Vilnei visa kalta „Vilniusnak minden, mindenki hibás, adós”; lañgva ítari; min(k)šta gulėt; mõža ką nauja radai; nemįela bit níko dirpt; visur jō pilna; kap saũsa, tai geràst „ha száraz, akkor jobb”; nesvįeka, kap karšta „ha meleg van, egészségtelen”; chõts žãma, ale išdžūs „bár alacsony, de kiszárad”. Elég gyakori az u tő semlegesnemű mellékneveinek használata is, például: baisù vūžo, kab neinkaištu; be galo brangù visa; itep gilu bit; gražù, kap po ražù; nerūštù sa visù; gardù visa; visa pigù bit; paždarė tàmsù; labai tankù pìrkų musìm. Kevesebb ia tőbeli semlegesnemű melléknevet jegyeztek fel, például: visa naũja reika bit pìrkt „mindent újat meg kellett venni”; šlãpa bit visa „minden vizes volt”; mušìm vãsarai žãla, gražù „nálunk nyáron zöld és szép”. Számos a tőbeli melléknévnek is van semlegesneme, a -itkas (-itkus), -okas (-okus), -onas és más képzőkkel, például: šìltitka, kab sãule žìbina „meleg van, amikor süt a nap”; visa žãlitka „minden zöld”; gražìtkù ča; nu'nãik šaltōka „ma hideg van”; jaũ tàmsokù bit „már sötétedett”; geltōna, mėli'na ir raudōna. Az ia tőből képzett mellékneveknek egyáltalán nincs semlegesnemű alakjuk. Ezenkívül nem sikerült feljegyezni az a tőnek a -anas, -ėtas, -imas, -ingas, -iškas, -yvas, -otas, -uotas képzős melléknevei, valamint a képző nélküli grìnas, -à, jáunas, -à, kurčùs, -à, plōnas, -à, trùmpas, -à melléknevek semlegesnemű alakjait sem. Vannak azonban olyan melléknevek, amelyeknek csak semlegesnemük van, például: ar verta pìrkinėt „érdemes-e megvenni”; do ir vargù màn būt „nekem is nehéz élni”. A semlegesnemű alakokat elég gyakran határozószók helyett használják, például: gràita atài „gyorsan jött”; ar ilga tu ča suksìs; gražù padarita visa „minden szépen van elkészítve”; pigù ùdavė „olcsón adta oda”; visa lìgu „mindegy”. Úgy tűnik, ez nem régi jelenség, hanem a szláv nyelvek hatására kialakult újítás, mivel például a belaruszban nem különül el a semlegesnem a határozószótól. 282 Az -ingas, -a képzős, bizonyos nőstény állatok állapotát kifejező mellékneveknek csak nőnemű alakjuk van, például: dėdingà višta „tojós tyúk”, jėringà avìka, kalingà kãlė, katė katingà, kumelingà kumãlė, paršingà kaũlė, telìngà kárvė. A hímnemű alak csak hasonlatokban fordul elő, például: ãnas vaišioja kap telìngas „nagyon pocakos, kövér”. Szám. A leírt nyelvjárásban a melléknévnek két száma van: egyes és többes szám, például: bãltas, bãlti, bãltà, bãltos, jaunãšnis, jaunèsni. Kettős számú alakok csak a du, dvi „két” számnévvel fordulnak elő: dù gražù bérnu nuvažàvō Pólščun „két szép legény elutazott Lengyelországba”; jaíp dvì gražì mergìti bit „két szép kislánya volt”. Eset. A mellékneveknek nincs külön allativusi és vocativusi alakjuk. Így összesen nyolc eset van. Az egyes számú adessivus főként élőlényekről szólva használatos. A nyelvjárásban azonban ennek az esetnek egyáltalán nincs többes száma. A nyelvjárásban nincsenek névmási melléknevek. Egykori meglétükre legfeljebb a valamennyi névszóra általánosított nőnemű egyes számú instrumentalis megmaradt alakjai utalnak (vö. sa bãltai || baltài, gražù, kurčài, pūvėlai, širdingai || širdingái⁵), valamint más esetek névmási maradványai⁶. A kiemelt vagy megkülönböztető tulajdonságok kifejezésére rendszerint különféle képzős származékokat használnak, például: armìni: kas norãgas, dievė mãno áušìtkas, jaunitkas (|| sėnitkas) bērnas, rūštėles ũgos, šaldēlei obolei. Fokozás A Zietelai nyelvjárás melléknevének két fokozata van: középfok és felsőfok. A középfokot az alapfokú alakból az -esnis, -ė képzővel alkotják (megkeményedett mássalhangzók után -asnis, -ė), például: gardèsnis, gardèsnė, gerãsnis, gerãsne, mažãsnis, mažãsne, plonãsnis, plonãsne. A felsőfokot leggyakrabban a melléknév középfokú alakjából alkotják a szláv nai partikula hozzáadásával (amely általában hangsúlyos), például: náididẽsnė gīrà, náiplonãsnis, náisveikẽsnė, náisenẽsnis, náišaltãsne, náimažãsnis. A melléknévnek az alapfokú alakjából az -ausis || -ausias képzővel alkotott felsőfoka csak ritkán fordul elő, például: vesėj ãnas senãusis bit; macnãusas mãdžas áržolas. Használatos a melléknevek legfelső foka is, amelyet a középfokú alakból és a pats „maga” névmásból alkotnak, például: põnai jėdė pãča gerãšnė-silkà, išdaužė mažãsni· pãti: „megölte a legkisebbet (a testvért)”; vagy az -ausis, -ausias képzős felsőfokú alakokból és a nai partikula hozzáadásával, például: pakinkino náigerãusa· árkli; náigražãusis bérnas, náigražãusa mergìtė. Sok, minőséget kifejező képzős melléknév is fokozható, például: an(k)stīvas, -à, an(k)stīvesnis, -ė, nãian(k)stīvesnis, -ė, vėlyvas, -à vėlivėsnis, -ė, náivėlivėsnis, -ė, širdingas, -à, širdingẽsnis, -ė, raudõnas, -à, raudo-nẽsnis, -ė. Alapfokú alakjuk nincs a következő mellékneveknek: artẽsnis, -ė, nãjartẽsnis, -ė, tau-lãsnìs || tolãsnìs, -ė, nãitaulẽsnis, -ė. Egykori meglétükre az adverbializálódott daik- igék utalnak 5 Vö. LKK, t. 11, p. 166—167. 6 Vö. LKK, t. 3, p. 129—130. 283 a főnevek helyhatározóragjai: arti, toli, greta tauli. A vyresnis, náiviresnis alakok középfok nélküli formája valószínűleg a korábbi vyras főnév. Fokozhatók a semleges nemű melléknevek is. Fokozati alakjaik teljesen megegyeznek a határozószók alakjaival, pl.: lañgva, langvẽst arba langváust, náilang-váusa. A nyelvjárásban, akárcsak az 1k.-ban, számos nem fokozható melléknév is van, pl.: bã-sas, -à, darbùs, -ì, továbbá az -inis, -ė, -yščias, -ià, -ėtas, -otas, -uotas képzőkkel alkotott származékok. Ragozás Hímnem a tövű Egyes szám Többes szám V. gyvas, ligitkas gi·vì, ligitkì K. gyvo, ligitko gi·vų, ligitkų N. gi·vám, ligitkám⁷ gi·viemi, ligitkiemì G. gi·vą, ligitką gi·vùs, ligitkùs Eszk. gi·vù, ligitkù gi·vaĩs, ligitkaĩs Helyh. gi·vañ, ligitkañ gi·vùos(à), li·gitkùos(à) ll. gi·vañ, ligitkañ gi·vùosna, ligitkùosna Ad. gi·vám(p), ligitkám(p) Az egyes számú illativusi alakok a paradigma kiegyenlítődése miatt megrövidültek; teljes végződésű alakot egyáltalán nem jegyeztek fel. Az egyes számú adesivusi végződés is megrövidült, pl. gi·vám, gerám, ritkábban jaunámp, senámp (< jaunámpi). A hangsúlyos végződés intonációja leggyakrabban ereszkedő, ám olykor emelkedő-esőként is ejtik, pl. rodnam̃p bočip būstu „az igazi apánál lakom”. A többes számú dativus szokásos végződése -iemi (naujíemi, širdingíemi „gonoszoknak”, žilitkíemi). E végződés ie kettőshangzója olykor egy hanggá olvad és megrövidül, pl.: gerimi žmonėmi geraì būt „jó embereknek jó élni”, jaunìmi tai geraì, o senìmi tai blogaì. A többes számú instrumentalis -ais végződésen kívül olykor a -mi is előfordul, pl. nėr kur būt sa mažìemi „nincs hol élni a kicsikkel (gyerekekkel)”. A -mi végződés itt valószínűleg a személyes névmások és egyes tövű főnevek többes számú instrumentalisából általánosult⁸. Főnévszerűen ragozódik a mažūkutas melléknév is; vö. egyes számú dativus mažukùtu vaĩku pãmetė nėkiek asmóku „a kisgyermeknek hagyott valamennyi pénzt”, többes számú dativus abaronkàs išdaildinėj mažukùtami vaikaĩmi „a pereceket szétosztotta a kisgyerekeknek”. 7 A két hangsúlyjelet tartalmazó alakok azt mutatják, hogy kétféleképpen hangsúlyozzák őket, vagyis a tőben (ligit-kam), illetve a végződésben (li·gitkám dzs.). A paradigmák alakjainak megállapításában segítséget nyújtott Katryna Žukelytė—Jodienė, a Zasėčiai egykori általános iskolai tanítónője. 8 Vö. LKK, t. 3, p. 117, 127—128; LKK, t. 11, p. 167—168. 284 ia-tövű Egyes szám Többes szám V. šlāpas, sāldēlis šlāpi, sāldēlei K. šlāpō, sāldēlō šlāpų, sāldēlių N. šlāpām, sāldēlų šlāpėmi, sāldēlami G. šlāpa·, sāldēli· šlāpus, sāldēlius Įn. šlāpù, sāldēlù šlapeis, sāldēleis Įn. šlāpām, sāldēli· šlāpūos(a), sāldēlūos(a) Il. šlāpān, sāldēlan || -in šlāpūosna, sāldēlūosna Ad. kurčām(p), didelip Néhány ia-tövű melléknév a végződés magánhangzója (i)a mellett i-t is tartalmaz, például: egyes szám alanyeset: šlāpis, egyes szám tárgyeset: šlāpi·, egyes szám eszközhatározó: laūšim „balnak” (vö. egyes szám alanyeset: lāušis || laušis), egyes szám illatívusz: laušin. Ez a végződés valószínűleg olyan melléknevek analógiájára alakult ki, mint a girinis, gražāšnis, egyes szám tárgyeset: girini·, gražāšni· stb. A több szótagú melléknevek a főnévi többes szám alanyeseti végződés mellett (vö. an(k)slinei pušai „égerbimbók”, kvietinei miltai, dabariščei arkleĩ, nāisenėšnei mažžei) gyakran melléknévi végződést használnak, például: girini žmonės „vademberek”, avižėni šaudai, pērni·sči burōkai, pirmutini atvažāu zasečiški virškei, akárcsak a két szótagú melléknevek (balti, geri, žili). Az -ēlis (pl. abrizgēlis, pūvėlis), -elis (dāugetelis), -int-ūlis (macintūlis) képzős, több szótagú melléknevek a sāldēlis melléknév szerint ragozódnak, azaz főnévi módon. Kétféle végződése van (mind a mellékneveknek, mind a főneveknek) az -iškis képzős származékoknak, vö. egyes szám részes eset: dainaviškam, zasečiškam és pagirišku, zietelišku. Az összes többi több szótagú melléknév ugyanúgy ragozódik, mint a két szótagúak, például: egyes szám birtokos eset: dabariščo, egyes szám részes eset: girinam, egyes szám tárgyeset: kvietini || kvietinin·, mu·ni·šća, egyes szám eszközhatározó: paskutiniū, egyes szám inessivus: pērni·ščam, egyes szám illatívusz: pirmutīnan || pirmutinin, egyes szám adesivus: senāušam(p) || nāisenāušam(p), többes szám részes eset: senesnēmi stb. u-tő Egyes szám Többes szám V. gardùs, gražitkùs gárdu·s || gardi, gražitkùrs || -itkì K. gardauš || gárd(ž)o, gražitkaūš || grārd(ž)ū, gražitkū N. gard(ž)ām, gražitkām gard(ž)ēmi, gražitkēmi G. gárdu·, gražitku·, d ž. -itka· gard(ž)ūs, gražitkūs Įn. gard(ž)ū, gražitkū gard(ž)eis, gražitkais Įn. gard(ž)ām, gražitkām gard(ž)ūos(a), gražitkūos(a) Il. brangūn, gražitkān gard(ž)ūosna, gražitkūosna Ad. gard(ž)ām(p), gražitkām(p) Ez az egyik leggyengébb tőtípus. Az egyes számú birtokos eset gardauš || gárdo || gárdžo, az egyes számú részes eset gardžām || gardām stb. mellett az egyes számú birtokos esetben a gárdo, sāldo, az egyes számú részes esetben a gardām, az egyes számú eszközhatározó esetben a sāldū, az egyes számú illatívuszban a li·gan, az egyes számú adesszívuszban a brangām(p), a többes számú birtokos esetben pedig a sāldū alak is előfordul, vagyis tisztán a-tövű alakok. Teljesen (és olykor szórványosan is) az a-tőbe mentek át 285 melléknevek aštras, gūdras, rūštas ~ rūgštas, stipras, sūras, tiesas (|| tiesas „jobb oldali“. A több szótagú, u tövű melléknevek közül leggyakrabban a hímnemű egyes szám alanyeset és a semlegesnemű alak fordul elő, például: gražitkūs, pigitkūs, rūštokūs, gražitkų, pigitkų, rūštokų, tamis[k]ių, tamsokų. Egyéb alakjaik ritkák. Nőnem Az összes tőtípus (o, io, ė) nőnemű mellékneveit nagyjából ugyanúgy ragozzák, mint a megfelelő főneveket. Összehasonlításképpen közöljük a paradigmát. Egyes szám V. gi·va, šlapà, gardì, sáldelė, gražitkì || gražitkà K. élők, nedvesek, finomak, édeskék, szépecskék N. élők, nedvesek, finomak, édeskék, szépecskék G. élőt, nedveset, finomat, édeskét, szépecskét Eszk. gi·vai, šlapái, gard(ž)ai, sáldelai, gražitkai Eszk. gi·vōj, šlapōj, gard(ž)ōj, sáldelēj, gražitkōj Ill. gi·vōn, šlapōn, gard(ž)ōn, sáldelēn, gražitkōn Melléknév gi·vìi(p), šlapēi(p), gražitkāip Többes szám V. gi·vos, šlapōs, gard(ž)os, sáldelės, gražitkos K. gi·vū, šlapū, gard(ž)ū, sáldelū, gražitkū N. gi·vomi, šlapōmi, gard(ž)ōmi, sáldelēmi, gražitkōmi G. gi·vàs, šlapàs, gard(ž)às, sáldelas, gražitkàs Įn. gi·vomi, šlapōmi, gard(ž)omi, sáldelēmi, gražitkomi Įn. gi·vosà, šlapōsà, gard(ž)osà, sáldelēsà, gražitkosà Il. gi·vósna, šlapósna, gard(ž)ósna, sáldelēsna, gražitkósna Az egyes számú alanyesetű gražitkì alapján következetesen a többi io-tövű alakot is várnánk, ezek azonban nagyon ritkák (egyes számú birtokos esetű gražitkōs, egyes számú eszközhatározói esetű gražitkái, többes számú alanyesetű gražitkos), és szinte kizárólag az o-tövű alakokat használják. A szokásos, ė-tövű többes számú alanyeseti alakok mellett olykor io-tövűek is előfordulnak, például: mi·žūnos krū·pos, rudenìnos grūšos. Hangsúlyozás A Zietelai nyelvjárásban a melléknevek hangsúlyozása meglehetősen összekeveredett. Mivel a zietelaiak ritkábban beszélik ezt a nyelvjárást, mint belaruszul, ezért saját nyelvjárásuk számos szabályos jelenségét elfelejtették. A hangsúlyeltolódások leginkább analógia miatt fordulnak elő. Valószínűleg a mellékhangsúlyos vagy rövid tövű (lit. IV. hangsúlyozási osztályú) melléknevek mintájára gyakran sok főhangsúlyos tövű (III. hangsúlyozási osztályú) alakot is így hangsúlyoznak, pl.: egyes szám alanyeset an(k)stìva, dabarìščà, nu·ni·ščà, sulingà, širdingà, vėli·và, rč. an(k)stìva, dabarìšča, širdingà; egyes szám részes eset baltái || baltái, gri·nai, li·gitkai || báltai, grinai, lígitkai; egyes szám eszközhatározói eset blogù, -ái, drùtù, -ái „kemény, -a”, girtù, -ái, min(k)štù, -ái, nu·ni·ščù, -ái, širdingù, -ái, vėli·vù, -ái, rč. blogù, -ai, drùtu, -ai, nu·ni·šču, -ai, širdingu, -ai, vėlivu, -ai; többes szám 286 alanyeset an(k)sti'vi, galvingi, ratoki, raudoni || an(k)štivi, galvingi, ratoki, raudóni; többes szám tárgyeset baltùs, -às, girtùs, -às, nunìščius, -às, širdingùs, -às, vėlivùs, -às, rč. bál-tus, -as, girtus, -as, nunìščius, -as, širdingus, -as, vėlivus, -as, névtelen nemű alak ru'(g)štokù, tamsokù || ru'(g)štokù, tamsokù. Kétféleképpen, vagyis a tőben és a ragban is hangsúlyozzák a didelė melléknév paradigmájának valamennyi alakját. Mindezekből a példákból jól látható az a tendencia, hogy csaknem minden melléknevet általánosan a végződésben hangsúlyoznak, vagyis az I. IV. hangsúlyozási osztály szerint. Néha egyes -itkas képzős származékok alakjai az alapszó (legtöbbször mellékhangsúlyos tövű) hangsúlyát őrizve fordulnak elő, pl.: egyes szám eszközhatározói eset ligìtkai, šalditkai, egyes szám helyhatározói eset grìnitkan, ligìtkan, többes szám alanyeset geltónitki, lịgitki, többes szám birtokos eset ìlgit-kù, ligìtkù, többes szám tárgyeset báltitkus, jaũnitkus. Az ilyen hangsúlyozásra azonban összehasonlíthatatlanul kevesebb példát jegyeztek fel. Ezért ezek a nyelvjárásra nem jellemzőnek tekinthetők. Néhány szót kell szólni a -inis, -ė képzős melléknevek hangsúlyozásáról is. E képzős származékok többségét a képzőn hangsúlyozzák, vagyis az I. második hangsúlyozási osztály szerint, pl.: an(k)slìnis, apatinis, arklinis, aržolinis, avbkinis, beržinis, drobinis, geležinis, kopustinis, miežinis, naminis, pagãlinis „fából való”, ruginis, vištinis, žirninis. Igaz, hogy az I. és II. hangsúlyozási osztályú főnevekből képzett egyes származékok hangsúlya nem ritkán a tőben is áll, vagyis állandó, pl.: agù'ninis, dù'oninis, kaũlinis, ku-uõdinis „burgonyából való”, mė̃tinis, mõlinis, pãkulinis, pù'ūdinis, sėklinis, švẽtinis. A macìntulis || macìntulis hangsúlya is állandóan a tőre esik. A középfokú és felsőfokú mellékneveket rendszerint szintén a végződésben hangsúlyozzák, vagyis a IV. hangsúlyozási osztály szerint, pl.: egyes szám részes eset geresnám, náigeresnám, többes szám alanyeset gražãsni, náigražasni, többes szám birtokos eset senesnìų, náisenesnìų, többes szám részes eset svi'kesniemi, náisvi'kesniemi, többes szám eszközhatározói eset žamesnẽis, náižamesnẽis, többes szám eszközhatározói eset žamesnẽsà, náižamesnẽ-sà, žamesnùos, náižamesnùos, rč. žamesniù'sà, náižamesniù'sà. Állandó tőhangsúlyuk csak a következő mellékneveknek van: aršasnis „csúnyább, szemtelenebb”, vìrasnis, náiaršasnis, náivìresnis. Összefoglalásképpen meg kell jegyezni, hogy a Zietelai nyelvjárás melléknevei a bemutatott szófajok közül talán a legkevésbé „egzotikusak”. A nyelvjárás melléknévképzésének egyik legjellemzőbb sajátossága a -itkas, -à képzős származékok viszonylagosan nagy száma, ritkábban pedig a -ickas, -à. Ez utóbbi képzőváltozatot a litván nyelv délkeleti peremvidékének más nyelvjárásaiban is használják, például Dieveniškės, Lazūnai, Rodūnia környékén stb. Egyes melléknevek tőalakjai és hangsúlyozása meglehetősen változatos. Ez valószínűleg interferenciajelenség, amelyet egyaránt meghatároz az aktív használatból visszaszoruló helyi litván nyelvjárás, valamint az aktívan érintkező helyi belarusz nyelv. A melléknevek képzésére és ragozására bemutatott példákból a nyelvjárás szegénysége látható. Másfelől azonban el kell ismerni, hogy ezt a kihalóban lévő litván nyelvjárást mindmáig korántsem vizsgálták ki teljesen, és további, részletesebb és mélyrehatóbb kutatással több értékes anyagot lehetne lejegyezni, amely talán jelentősen módosítaná az itt bemutatott képet a melléknevek képzéséről és ragozásáról. Gauta 1973.IV.16 287 А. ВИДУГИРИС A ZETALAI NYELVJÁRÁS MELLÉKNEVE Összefoglaló A cikk a zetelai nyelvjárás mellékneveinek szóalkotását és ragozását írja le. A nyelvjárásra különösen jellemzőek az -itkas, -a képzős melléknevek (pl. báltitkas, -à, grínitkas, -a, žilitkas, -a), olykor -ickas, -a képzővel is (pl. balticka, mãčkickas). Az -ickas, -a változat más litván nyelvjárásokban is ismert, főként a litván nyelvterület délkeleti peremvidékein, például a devėniškėi, lazūnai, raduņi és más nyelvjárásokban. A melléknevek felsőfoka rendszerint a szláv nai „leg-” partikula segítségével képződik, pl. náididėsné, náiplonėsnis, naigeráusa, naigražáusis. Használatosak az egyes számú adessivusi alakok is, pl. gi˙vám || gi˙vám, gi˙vaip, kurčámp, didelip, didelaip. Mivel a litván nyelv Zetelában kikerülőben van az aktív használatból, a nyelvjárásban a morfológiai alakok, különösen pedig a hangsúly helye erősen változó, például egyes szám alanyesetben: didelė || didelė, didžáusas || náididėsnis; egyes szám birtokos esetben: didelės || dideles; többes szám alanyesetben: kvietinei || kvietininėi || kvietini, miežinės || miežinos; többes szám tárgyesetben: baltūs, -às, širdingūs, -às || baltūs, širdingus stb. A szóalkotási fejezetben közölt példák szűkösségéből arra lehet következtetni, hogy a nyelvjárás szókincse szegényes (sok melléknevet szláv szavak váltottak fel, vö. drãmnas || drãbnas, gãdnas, krūglas, krutūs, slobūs). Másfelől azonban el kell ismerni, hogy ezt az eltűnőben lévő nyelvjárást mindmáig korántsem tanulmányozták teljesen, és részletesebb kutatása még sok értékes kiegészítő anyaggal szolgálhat. Beérkezett: 1973. IV. 16. * 263