Iš lietuvių kalbotyros terminų istorijos

L I E T U V I Ų T E R M I N O L O G I J A L I E T U V O S T S R M O K S L Ų A K A D E M I J A TERMINOLÓGIAI TANULMÁNYOK, RECENZIÓK A LITVÁN NYELVÉSZETI TERMINUSOK TÖRTÉNETÉBŐL 1. Betű A betű megnevezésére szolgáló terminusra már M. Mažvydasnak is szüksége volt, aki „Katekizmusában” (1547) kinyomtatta az első litván ábécéskönyvet is, „Olcsó és rövid tanítás az olvasásra és írásra” címmel. Ebben a mindössze 4 oldalas olvasási leckében megtaláljuk a betű, valamint főbb csoportjaik (és egyúttal a hangok) terminusait. Mažvydas az írásjelet az olvasás alapvető elemének tekintette, és a skaitytinė: Skaitytiniu ira 27. Didžas…Mažas… neologizmussal nevezte meg. Képzésük alapján a skaitytines olyan igenévi származékokkal állíthatók párhuzamba, mint a adytinis, dažytinis, dėvėtinis, penėtinis, mergautinis, kapotinis stb. Az ilyen szavakat melléknévként használják. Igaz, a -tinis, -ė képzővel több tucat, igei tulajdonság birtokosát megnevező szó is alkotható, amelyek közel állnak a cselekvés eredményének, illetve tárgyának elnevezéséhez¹. E származékok között számos új szó is van: auklėtinis, įgaliotinis, rinktinė, statytinis, sumuštinis. A régibb szavak közül megemlítendő a rokuotinė ’számjegy’ R 408, N, K. Bár ez a Mažvydas-féle neologizmus ritka képzésű, később alkotott szinonimája, a skaitytinės mellett viszonylag sokáig, egészen a XIX. század elejéig fennmaradt. Pirmiausia jis vartojamas B. Vilento „Enchiridiono“ vertime (1579): „… vertais mus padarė uredą daryti naujo testamento ne skaitytinės, bet dvasės. Nesa skaitytinė užmuš, bet dvasia atgydo“ Vln ElO³². Kitas Rytų Prūsijos religinių raštų vertėjas S. Vaišnoras 1600 m. išleistame „Margaritos Teologikos“ vertime taip pat vartojo skaitytines: Anabaptistai… apjuokė mokslą dangiškąjį, kaip skaitytinę numirusią MT5; … pagalei pačios skaitytinės (t. y. raidškai)… MT150. E neologizmus kissé módosított alakját, a skaitydinė formát J. Bretkūnas is használta a Biblia-fordításában (kézirat, kb. 1590): Iki dangus ir žemė praeis, nepraeis mažiausia skaitydinė nė krapelė muog zokano BBMt5, 18; lásd még PvR2, 29, 2PvK3, 6, 2PvK3, 7. Ebben a fordításban hímnemű alakot is találunk: Bet buvo ir užrašymas parašytas ant jo skaitydiniais griekiškais BBLuk23, 38. Úgy tűnik, ilyen képzésű származékok nincsenek a litván nyelvben³. Nehéz kitalálni, miért „tökéletesítette” J. Bretkūnas M. Mažvydas neologizmusát. 1 Lásd: Lietuvių kalbos gramatika, I, 1965, p. 323, 571. 2 A régi írások helyesírása és a források rövidítései megegyeznek az akadémiai „Lietuvių kalbos žodynas” című szótáréval. 3 A d formánssal csak a -ūdinis melléknévképző fordul elő, amelyet különféle almafajták jelölésére használnak. 232 A *skaitytinė* terminus néhányszor (3 alkalommal zárójelben hozzáfűzve a litera szót is) S. Bytner Újszövetség-fordításában (1701) is használta, lásd BtPvR2, 29. A zárójelben litera szóval együtt gyakrabban fordul elő, lásd PvR7, 6, 2PvK3, 6, 2PvK₃, 7. Más hasonló esetekben, amikor az Újszövetség fordítói a betű fogalmát használták, Bytner más szavakkal fejezte ki a gondolatot: žymelė Luk16, 17, Mt5, 18, jota Mt5, 18. A német Buchstabe megfelelőjeként a kelet-poroszországi szótárak első szerzői is felvették szótáraikba a skaitytines szót. Skaitytines Krause német–litván szótárának (XVII. század) kéziratában (105. o.), a XVII. század végén készült „Clavis Germanico-Lithvana” szótár kéziratában, lásd C17, 405, valamint J. Brodovskij „Lexicon Germanico-Litvanicum” című művének (XVIII. század eleje) kéziratában (301. o.) található. F. W. Haack „Vocabularium…” című szótárában (1730) a skaitytinė (116. o.) mellett a raštelis szinonima is szerepel (165. o.). Pilypas Ruigys „Deutsch-Littauisches Lexicon…” című művében (1747) a korábbi terminusok, a skaitytinė és a raštelis mellett (R87) még két új szót alkotott: egy hasonló képzésű származékot, a rašytinė4 szót (valamint a rašytines sudėmi szókapcsolatot), továbbá egy más képzésű származékot, a raštinėlis szót (lásd a rašau címszót). Mindezek az új szavak K. Milk aus „Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Wörterbuch” című szótárában (1800) is szerepelnek, lásd a 218., 240. és 114. oldalt. Csak a skaitytinė mellé (lásd a skaityau címszót) került megjegyzés, hogy ez állítólag nemigen érthető szó (nicht sehr verständlich), a raštinėlis mellé (lásd a rašau címszót) pedig az, hogy nemigen ismert (nicht sehr bekannt). A XIX. századi kelet-poroszországi ábécéskönyvekben M. Mažvydas új szavát, a skaitytinė alakot használták, például a Naujasis Pibelis, arba Knygelės, iš kurių Kudikiai gal išsimokinti Skaitytines pažint… című kiadványban (kb. 1839), valamint a német Buchstabe átalakított alakját, a bokštavas szót; lásd a Naujasis Pibelis, arba Knygelės, iš kurių Kudikiai gal išsimokinti Bokštavus pažint… című kiadványt (1808)5. Skaitytinės az ott megjelenő újságokban is előfordul: Apačioj stambiomis skaitytinėmis to abrozdo vardas padrukavotas LC1879, 41. A Bibliákban a skaitytinės (2PvK3, 6) mellett más új szavak is szerepelnek: rašytinė (PvR7, 6) és raštelis (Mt5, 18, Luk16, 17). Megtalálhatók az 1816-os, 1863-as, 1895-ös, sőt az 1931-es kiadásban is. Ezért ezeket a terminusokat a Buchstabe megfelelőiként G. Neselmann (1851) és F. Kurschat (1870, 1883) szótárában is megtaláljuk: skaitytinė N474, K376, K1267; rašytinė K346, K1267; raštelis N429, bokštavas K1267. G. Neselmann szótárában egy további szinonima, a raštinė is szerepel, továbbá megismétli P. Ruigys kicsinyítő képzős szóalkotásait, a raštinėlis és a raštinėle alakot (429. o.). A XIX. században Vilniusban kiadott ábécéskönyvekben és nyelvtanokban a skaitytines szót csak K. Nezabitauskis „Naujame moksle skaitymo” című művében (1824) találjuk meg: … džiaugdamos tais abrozdeliais, arba paveikslais, … išmoksite skaitytinių, arba literų (előszó); skaitytinės sudėtos (3. o.), valamint K. Kasakauskas „Kalbrėdoje liežuvio žemaitiško” című művében (1832). Lietuvoje leidžiamuose raštuose jau nuo M. Daukšos „Postilės“ (1599) iki XIX a. pabaigos beveik ištisai vartojamas iš lenkų kalbos paimtas lotyniškas terminas litera (žr. DP141, 373, 423, SD33, 134 ir kt.) ir aplietuvinta jo forma litara. Abi šios formos buvo vartojamos dažniausiai ir „Aušroje“. ⁴ Északkelet-Litvániában ismert a rašytinis szó, jelentése: „a kerítésoszlop tengelye, oszlop”; ez feltehetőleg összefügg a rašyti szó „jelet tenni, vonást húzni” jelentésével; vö. J. Otrębski, Wschodniolitewskie narzecze twereckie, I, p. 179. ⁵ Žr. Lietuvos TSR bibliografija, I, Vilnius, 1969, p. 447—448. 233 A litván nyelvtanok szerzői azonban, amikor litván szakkifejezéseket kezdtek alkotni, a literos megfelelőit is megalkották. S. Daukantas a „Prasmoje lotynų kalbos” című művében (1837) és ábécéskönyvében (1842) a rodbalsė új szót használta. Ez a szó ritka képzésű (vö. sėbiržė, sravažolė). Gyakoribbak az összetevők fordított sorrendjű, főnévi és igei elemből alkotott képzések (pl. musmirė, sienpiovys, duobkasys, kelrodis stb.). Ezért kevés követője akadt: a rodbalsė alakot J. Juška használta a „Kalbose lietuviško liežuvio” című művében (1861), és megtaláljuk G. Neselmann (319. o.), F. Kurschat (357) és M. Miežinis (208. o.) szótáraiban is. Egy másik S. Daukantas által bevezetett terminus, a balsė, a lengyel głoska tükörfordítása, a betű és a magánhangzó megnevezésére szélesebb körben is elterjedt. A literų szinonimájaként J. Juška „Ištarime raštženklų” című művében – testvérének, Antanasnak népdalait tartalmazó kiadványai (1880, 1883) helyesírási megjegyzéseiben – használta. M. Miežinis is Balsėmis nevezte a betűket nyelvtanában (1886). K. Jaunius nyelvészeti tevékenységének kezdetén (amikor még a Kaunasi Papneveldében tanult, 1871—1875-ben) cikkeinek kézirataiban a balsrodis: Balsrodis új szót használta (más néven raidė, lot. litera yra matomas ženklas kokio norintais garsnio: a, b, d, ir kt6). Úgy tűnik, ez a terminus a kéziratokban maradt, szélesebb körben nem használták. Jobban járt K. Jaunius egy másik új szava, a raštženklis, amelyet 1878 körül alkotott7, és amelyet 1885-től a litván nyelv kaunasi oktatása során használt8. E népszerű képzésű új szót J. Juška is átvette, és testvére által gyűjtött dalok említett kiadványainak helyesírási magyarázataiban alkalmazta, az „Ištarimas raštženklų” (1880) és a „Raštženkliai” (1883) című írásaiban. A terminus a sajtóban is előfordul, például az „Aušra” (1884, 287), a „Lietuviškoje ceitungoje” (1887, 38), a „Tėvynės sarge” (1899-es melléklet, 20. o.) című lapokban, valamint önálló kiadványokban, például A. Jakštas „Mūsų alfabeto klausimas” című művében (1914). Egyes szerzőknél később a raštženkliai szót írásjelek jelentésben is használták; például A. Lely „Lenkų ir lietuvių kalbos žodyne” című szótárában (1912) a punktuacija megfelelője a raštženklų statymas szókapcsolat. Mielőtt a ma használatos raidė terminus a XIX. század végén meghonosodott volna, a sajtóban a litaros mellett Kelet-Poroszország és Litvánia írott nyelvének szerzői által alkotott korábbi új szavak is előfordultak. Például az „Aušra” 1. számának „Žodelis del Prūsų lietuvininkų” című írásában a litarų mellett a skaitines (2 k.), rašytines (2 k.), rašmenes (1 k.): Dabar jau visas svietas pripažino, kad lotyniškosios litaros (skaitytinės, rašytinės, rašmenės) geresnės ir gražesnės yra ir akių teip negadina alakokat is megtaláljuk (1883, 21). Ilyen új szó volt a rašmenė, többes számú alanyesete: rašmenės9. Megalkotásakor feltehetően a literos és litván nőnemű megfelelői, a skaitytinė, rašytinė mintáját követte. Idővel azonban ezt az új szót a hímnemű rašmuo alak váltotta fel, többes számú alanyesete: rašmenys10. Az ilyen képzésű szavak között több a hímnemű, 6 Lásd K. Jaunius kéziratait a Köztársasági Könyvtár kézirattárában, F23—16, 95. o., valamint 57., 73. és 74. o. A kéziratfüzet 1870—1873-ban készült. 7 Lásd K. Jaunius említett kéziratait a Köztársasági Könyvtárban, F23—17, 2. o. Ez a terminus A. Juškához írt levelében is szerepel (1879.III.6), amelyben dalainak helyesírásáról ír; lásd LTI549—562. 8 Lásd 1897-ben Dorpátban hektográffal sokszorosított litván nyelvi előadásait, amelyek címe „Lietuviškas kn. Jaunio kalbomokslis”. 9 E terminus többes számú alakja más számokban változó: a … apie įvedimą rusiškų rašmenių į mūsų knygas mellett ez olvasható: … rusiškos rašmenys negali būti vartojamos mūsų knygose A 1883, 81. 10 Kezdetben a rašmenis alakot használták, lásd „Jablonskio raštai”, III, 80. o. Ezt az alakot J. Jablonskis 1919-es és 1922-es „Lietuvių kalbos gramatikoje” című művében is megtaláljuk: Taigi raidės yra garsų rašmens. Raidyno rašmens eina po vienas kito tam tikra tvarka / p. 5/. 234 pl.: akmuo, raumuo, tešmuo. A betűk mellett álló írásjeleket a „Varpas”-ban kezdik használni: …nincs semmiféle helyes alapja, hacsak nem írásjegyeink fanatikus, olthatatlan gyűlölete 1889, 18. A hímnemű terminusformát J. Jablonskis is támogatta, és litván nyelvtanaiban rögzítette. A mai „betű” terminust a sajtóban 1883-ban, az „Aušra”-ban kezdték használni: …letörli a viaszt, és megtalálja a betűk (litaras) lenyomatait (262. o.), bár egyébként ebben az újságban később is csak a litaros dominált. Csak a „Varpas” használta szinte következetesen a betűk kifejezést már a kezdetektől fogva (1889), még zárójelben sem tüntetve fel mellette a litarost. Mi ennek a terminusnak az eredete? A raidė („betű”) kialakulásának történetét a lengyel gloska terminussal kell összekapcsolni (a latin vocales fordítása), amely a litera lengyel szinonimájaként volt használatos. A gloska terminus kétségkívül a glos „hang” szóval hozható összefüggésbe, valamint a glosny melléknévvel, amelynek a közvetlen „hangos” jelentés mellett átvitt „világos, nyilvánvaló, feltűnő” jelentése is van. A 19. századi ábécéskönyvekben és nyelvészeti írásokban egyes szerzők a magánhangzókat és az írásjegyeket a gloska tükörfordításával, a balsemė szóval nevezték. A. Baranauskas, aki a kaunasi papneveldében tartott litván nyelvi kurzust (1871—1883), úgy tűnik, nem kedvelte a balsė szó kétértelműségét. Felhívta a figyelmet a keleti aukštait nyelvjárás raidus szavára, amelynek jelentése közel áll az említett glosny szó átvitt értelméhez: Koks raidus audeklas (milyen világos, szép mintás szövet)! Kp. Raidus koks raštas (milyen élénk, jól látható a szövet mintája) Pl. Katros raidis rašteliai, tai tą imsim panelė (d.) Kp. Su akiniais labai raidu, o be akinių nematau Dbk. A. Baranauskas számára a raidus az élő nyelv szava volt: nyelvészeti levelekben és más kéziratokban is előfordul, lásd APhI94. Úgy tűnik, ebből a melléknévből alkotta meg a raidė főnevet, és 1872-től a litera mellett előadásain¹² és nyelvészeknek írt leveleiben is használni kezdte; például H. Vėberisnek 1875-ben írt levelében így fogalmazott: Reikia gi vieno kalbomokslio, vienos rašybos ir draug parodymo, kaip lietuvininkai kiekvienos tarmės tas raides (literas) turi ištaryti, lásd APh I76. Elsőként L. Geitler¹³ írt arról a raidė terminusról, amelyet A. Baranauskas a nyelvtanában használt. K. Jaunius nem fogadta el ezt, ahogyan tanára számos más új szavát sem. J. Jablonskis kezdetben a litaras és raštženklis szavakat használta, és csak 1887-től kezdte használni a raidės szót. A múlt század utolsó évtizedében a helyesírási kérdésekről szóló cikkei révén ez a terminus végleg meghonosodott. A rövid áttekintésből láthatjuk, milyen sokféleképpen próbáltak litván terminust alkotni az írásjel megnevezésére. Egyesek az olvasással (skaitytinė), mások az írással (rašytinė, raštelis, rašmuo), megint mások a hanggal (rodbalsė, balsrodė, azaz a hangot jelölő jel) kapcsolták össze ezt a fogalmat. A fogalmat a legvilágosabban a raštženklis – „írásjel” – fejezi ki. Bár ez a terminus népszerű és szabályosan képzett, kissé hosszú, és nem túl gördülékeny a kiejtése. 11 J. Karłowicz, Słownik języka polskiego, Warszawa, 1900, I, p. 845. Be to, gloska buvo vartojama ir spaudmenų reikšme, žr. ten pat, p. 844. 12 Ezt tanítványának, K. Jauniusnak 1873-ban írt „Apei garsnius” című kéziratos cikke is megerősíti. Kezdetén a balsrodis új szó mellett a raidė is szerepel, lásd K. Jaunius kéziratait a Köztársasági Könyvtárban, F23—16, 95. o. 13 Žr. L. Geitler, Litauische Studien, Prag, 1875, p. 105. L. Geitleris lankėsi pas A. Baranauską 1873 m. Taigi raidės terminas sudarytas dar prieš šiuos metus. Pradžioje A. Baranauskas vartojo iš vokiškų žodynų paimtą Buchstabe atitikmenį raštelis: Kiekvienas balsas turi savo raštelį, arba literą; Rašteliu lietuviška kalba saviems žodžiams reikalauja 39; Balsiniai rašteliai esti. Žr. „Mokslas lietuviškos kalbos“ (p. 2—3) – seminaristo J. Lideikio rašytų lietuvių kalbos paskaitų užrašai Respublikinės bibliotekos rankraštyne PR25. 235 A kényelmesebb, egytövű terminusok: rašmenė, rašmuo. Végül azonban meghonosodott a Baranauskas-féle, bár nem teljesen motivált, de kényelmes tükörfordítás, a raidė, a tágabb jelentésű rašmenys terminus mellett. Kurios nors kalbos raidžių visuma iš pradžių buvo vadinama tarptautiniu žodžiu alfabetas14 ir lenkų kalbos abecadło perdirbiniu abėcėlė15. J. Jablonskis savo rašybos straipsniuose taip pat vartojo alfabeto16 terminą ir tik 1919 ir 1922 m. „Lietuvių kalbos gramatikoje“ pateikia tinkamą šiai sąvokai lietuvišką terminą — priesaginį vedinį raidynas: Visos raidės, draugėn suimtos, vadinasi abėcėlė, arba raidynas (p. 5). Šis terminas, kaip tarptautinio termino alfabetas sinonimas, vartojamas ir dabar. 2. Helyesírás K. Širvydas szótárában az ortografia szót a lengyel pisania nauka alapján az írás tudományaként fordítja SD296. A litván nyelvtani szakkifejezések megalkotásának kezdetén e fogalom litván megfelelőjét alighanem elsőként J. Pabrėža litván botanikus alkotta meg. Az 1843-ban nyomtatásra előkészített „Taislius auguminis” című mű előszavában megtaláljuk a raštynė: „Apeji raszthumny | pisownia, lot. orthographia |, kokios cė jemiau. Žemaytiu rasztumny tór sawa įpatingumus…” neologizmust. A mű azonban 1900-ig kiadatlan maradt, így Pabrėža terminusa nem terjedhetett el. Emellett kevés az -ūnė képzővel alkotott származék, az -ūnas képzősökből viszont több van, ezek nomina agentist jelölnek. Így a raštynės terminus nem volt alkalmas az ortográfia fogalmának kifejezésére. Ezért egy ideig megelégedtek az ortográfia szó szerinti fordításaival. Erre az orosz правописание és a német Rechtschreibung példája is ösztönzött. J. Juška a statrãšymą alakot használta; lásd: „Kalbos lietuviško liežuvio ir lietuviškas statrašymas, arba ortografija” (1861). Ez a fajta összetett főnév szokatlan képzésű: a melléknév és főnév összetételeinek tagjai többnyire képző nélküliek, például juodžemis, blogmetis, az újonnan alkotott szavak közül pedig: juodraštis, švarraštis, greitraštis. K. Jaunius fordítása, a statrašas, elfogadhatóbb képzésű volt17. E fordítás mellett J. Basanavičius az „Aušra” című lapban még a tiesrašti: Mūsų statrašas (tiesraštis, ortografija) yra Šleikerio pastatytasis alakot is hozzátette 1883, 120. A „Varpas”-ban V. Kudirka a nőnemű statrašą: …uždraudimas lotyniškos statrašos alakot használta 1889, 18. Ott a statrašiskas: Statrašiskų klaidų išrodyti neapsiimu melléknév is előfordul 1889, 133. Mindezek a fordítások, bár formai elemeik összetételét tekintve nem egyformán kifogásolhatók, első tagjuk jelentése miatt nem alkalmasak az ortográfia fogalmának kifejezésére: sem az egyenes, sem a közvetlen írás nem fejezi ki a helyes írás előírásait, szabályait. Úgy tűnik, ezért A. Baranauskas más utat választott: nem értett egyet J. Juška statrašymas alakjával, hanem az rašyti igéből a rašyba képzős főnevet alkotta meg. Az -yba képzős főnevek (gyakrabban többes számban) régi litván köznyelvi szavak, jelentésük közel áll az -imas képzős származékokéhoz: derybos, lažybos, šėrybos, dalyba, gamyba stb. 14 Žr. „Varpas“ 1889, 18; J. Basanavičius, Prie historijos mūsų rašybos, Tilžė, 1899; A. Jakštas, Mūsų alf abeto klausimas, Kaunas, 1914. 15 Igaz, ez a szó hosszú ideig az olvasás-írás tudománya alapjainak megnevezésére szolgált, lásd SD198. Az abėcėlė szó a 19. században is ezt a jelentést hordozta. Ezt a tankönyvek címeiből látjuk, például S. Daukantas (1842) esetében. 16 Žr. Jablonskio raštai, III, p. 7. 17 Šį terminą K. Jaunius vartojo laiške A. Juškai 1879. III. 6: … jei noram ištraukti visą naudą iš Tamstos daimų, būtinai reik įvesti į anų statrašą dar du rašženklu…; Sulyginus statrašus mūsų rašytojų…, žr. LTI550. 236 Ezért A. Baranauskas neologizmusa18 érthető és terminusként elfogadható volt. Az ortografijos megfelelőjeként a rašybą alakot használta a litván nyelvi előadásain19, valamint a H. Weberhez intézett 1875-ös leveleiben: Kad Tamstai lengviau būtų mano gramatos skaityti ir suprasti, pasakysiu apie savo rašybą (orthographia); lásd APh174, és Baudouin de Courtenaynek (1876), lásd LTI417. Némi habozás után tanára neologizmusát K. Jaunius is elfogadta, és litván nyelvi előadásain használta20. A rašybos terminus első nyomtatott előfordulását az „Aušra” 1883-as évfolyamában találjuk. J. Šliūpas szerkesztő magyarázata: Rašyba 5. numerio „Aušros“ raiba ne per mano kalčia 1883, 296. A Rašybos terminust az „Aušra” egy ideig (lásd 1884, 26, 149, 243, 388, 421) a statrašų (1884, 211) és a statrašymu (1884, 252) alakokkal felváltva használta. A „Varpas” viszonylag gyorsan áttért a statrašas alakról a rašybos alakra. Itt J. Jablonskis helyesírási kérdésekről szóló cikkei rögzítették és tették népszerűvé ezt a terminust: „Dar keletas žodžių apie mūsų rašybą” (1893, 8–10), „D-ro J. Basanavičiaus rašyba” (1894, 71–72). J. Jablonskis alighanem először az „Aušra” 1884-es évfolyamában használta a rašybos terminą kifejezést, lásd a 149. oldalt. A rašybos terminus J. Basanavičius „Prie istorijos mūsų rašybos” című tanulmányában is szerepel, Tilžė, 1899. A rašybos terminus megszilárdulásával párhuzamosan más neologizmusok megalkotásával is próbálkoztak. Ezek egyike, a rašysena, az e fogalom megnevezésére alkalmatlan képző miatt azonnal J. Jablonskis bírálatát váltotta ki21. Egy másik alak, a rašmena, csak J. Šopara „Trumpūtis lietuviškai rusiškas kalbomokslis” című kis nyelvtanában fordult elő (Vilnius, 1906). Szótárban a rašyba első felvételét22 csak A. Lelis „Lenkų ir lietuvių kalbos žodynas” (1912) című szótárában találjuk, az ortografija és a pisownia megfelelőjeként. 3. Szótár Az első litván nyelvű nyomtatott vagy kéziratos szótárakat nem litván, többnyire latin vagy görög címekkel nevezték. K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” (1620) címet adott szótárának, F. Hak „Vocabularium Lithu anico-Germanicum et Germanico-Lithuanicum” (1730) címmel illette művét. A XVIII. századi, ismeretlen szerzőjű szótár címe „Clavis Germanico-Litvana”. P. Ruigys szótárát „Littauisch-Deutsches und Deutsch-Littauisches Lexicon” (1747) címmel adta ki, J. Brodovskis pedig „Lexicon Germanico-Litvanicum et Litvanico-Germanicum” címmel. A XIX. század elején, amikor a litván nyelv fejlesztése és jogai iránt aggódó, öntudatra ébredt litván értelmiségiek elkezdték megírni a nyelv szótárait, szükség volt egy litván kifejezésre is e lexikográfiai munka megnevezésére. Valószínűleg az első litván slownik-ot Kajetonas Nezabitaukskis (1800–1876) alkotta meg. 18 Igaz, Kis-Litvániában a litván beszélt nyelvben használták a rašybos többes számú alakot „végrendelet, hagyaték” jelentésben, például: zuikelio rašybos. Ezt a szót azonban csak K. Jurkšaitis mesegyűjteményében (Litauische Märchen und Erzählungen, 1898, 40. o.) és a „Tiesos prietelius” fordításaiban (1880–1882) találjuk feljegyezve; lásd A. Bezzenberger, Litauische Forschungen, 1882, VII. és 162. o. Mint láthatjuk, később jelent meg, mint az A. Baranauskui-nak tulajdonított kifejezés, és valószínűleg nem ismerte. 19 Žr. Kalbomokslis lietuviškos kalbos, Tilžė, 1896, p. 5. 20 Žr. Lietuviškas kn. Jaunio kalbomokslis (1897). Tačiau 1879.III.6 laiške A. Juškai vartojo dar statrašo terminą, žr. LTI550. 21 Lásd Jablonskio írásai, III, 12. o. Rašysena kifejezést e fogalom megnevezésére M. Kuprevičius használta, aki „Ar reikalinga mūsų rašysenai y” címmel cikket közölt; lásd a „Varpas” 1894-es évfolyamának 4. számát. 22 Rašybą randame ir M. Miežinio žodyno (1894) leidėjų pratarmėje, bet ten jis vartojamas „raštų, literatūros“ reikšme: „ ačiū pagalbai mylėtojų latviškai lietuviškos rašybos ir kalbos... Pačiame žodyne rašybos termino dar nėra. 237 (mivel többnyire lengyel–litván szótárakat írtak) Kajetonas Nezabitaukskis alkotta meg (1800–1876). Még a Vilniusi Egyetem hallgatójaként elkezdett lengyel–litván szótárt írni, és žodinykas23 címet adott neki. Ezenkívül e kifejezést az 1824-ben megjelent olvasókönyvéhez, a „Naujas mokslas skaitymo”-hoz csatolt litván könyvészeti jegyzékben is megtaláljuk. Ott a szótárakat žodininkas néven, illetve surinktžodžiai néven említi. Ezek a terminusok nem egyformán szerencsések. A Surinktžodis szóalkotása miatt egyáltalán nem alkalmas a szótár megnevezésére, ezért úgy tűnik, más nem is használta. A Žodininkas sem igazán megfelelő. Az e képzővel alkotott szavak többnyire személyeket, olykor helyeket jelölnek. Így a hely, ahol a szavakat összeírják, žodininkas. A szótáríró terminust szótárában már D. Poška is használta: „Értetek, testvéreim, szótárat írok” (I. rész, 163. o.; magát a szótárt lengyelül címezte), J. Juška a „Kalbose lietuviško liežuvio” (1861) című művében, valamint A. Baranauskas nyelvészeti tevékenysége kezdetén; lásd APh171. Szótáríró címet adott kéziratos litván–latin–lengyel szótárának D. Sutkevičius is: „Žodininkas Letuwiszkay-Lotiniszkay-Lenkiszkas” (1848). A rövidebb, melléknévi képzésű žodinis terminust S. Valūnas használta D. Poškához írt, „Rašančiam lietuvišką žodinį” (1826) című levelében, valamint L. Ivinskis kéziratos lengyel–litván szótárában a dykcijonarz megfelelőjeként. S. Daukantas az „Istorijos šventos” (Epitome historiae sacrae) fordításához (1838) csatolt kis szótárat a žodrodis összetett neologizmussal nevezte meg: Žodrodys toie kningeliee essontių žodiu. Lengyel–litván szótárának kéziratában a dikcijonarz megfelelő nélkül maradt. A. Juška kezdetben szintén žodrodžiu nevezte szótárát, később azonban ezt a neologizmust a žodininku24 terminussal váltotta fel. A žodrodis képzése alapján valóban túl szűk szó a szótár megnevezésére. F. Kuršaitis vokiečių-lietuvių kalbos žodyne (1870) terminams Lexicon ir Wörterbuch pateikė verstinius atitikmenis žodinės knygos, žodknygės. Hogyan keletkezett a szótár terminus? Ez az új szóalkotás már a XIX. század első felében létrejött. Dictionarium litván megfelelőjére az első litván botanikusnak, Jurgis Pabrėžának is szüksége volt, aki litván nyelvű botanikai szakkifejezések szótárát és növénynévjegyzéket készített. A Žodyno terminust művei címeiben találjuk: Žodyns augmyniczėynvis – Dictionarium botanicum (1834), valamint a Žodyns Biliu Augmyniczyniu Lotin-žemaytyniu (azaz növénynévjegyzék), amely 1843 előtt készült. 25 Igaz, J. Pabrėža e munkái nem jelentek meg nyomtatásban, de a szótár terminusa személyes kapcsolatok révén is elterjedhetett. Emellett M. Valančius a „Žemaičių vyskupystė” (1848) című művében a művelt férfiakról szólva felsorol néhányat J. Pabrėža botanikai munkái közül. Ezek között szerepel a „Žodyns Bilhu Augmyniczyniu lotin-žemajiniu” is26. A Žodyno terminus, jól megalkotott származékszóként, elfogadhatónak tűnt Mikalojus Akelaitis lexikográfus számára. M. Valančiushoz írt, 1856.IX.25-i levelében, amikor a tervezett litván összehasonlító szótárról írt, még azt is megindokolta, hogy ez a terminus állítólag jobb a žodinisnél; 23 Žr. A. Janulaitis, Kiprijonas Juozas Zabit is-Nezabitauskas, Kaunas, 1931, p. 70; Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija, II, 1968, p. 691. 24 B. Tolutienė, Antanas Juška leksikografas, – „Literatūra ir kalba“, V, Vilnius, 1961, p. 153. 25 Žr. Jurgis Pabrėža (1771–1849), Vilnius, 1972, p. 98. Dėl žodyno termino rašybos žr. Z. Jonikaitės str. „Apie J. Pabrėžos botanikos veikalų rašybą“ cituojamoje knygoje (p. 62–65). 26 M. Valančius, Raštai, II, Vilnius, 1972, p. 275. 238 „Žodinas”-nak nevezem, nem Žodinisnek, ahogyan Walleniwicz és Iwinskis akarja; mert azt mondjuk: karklis, karklinas, puszis, puszinas: ezért hát žodis – žodinas27. M. Akelaitis a žodyno terminust J. Pabrėža műveiből vehette át, mivel kézirataiból saját szótárai számára kimásolta (igaz, nem tudni, melyik évben) a litván növénynevek „Rodykle wardu sawiszkųjų, kaip kores augimes wadina Žemajčiai” című jegyzékét28. M. Akelaitisnek emellett megvolt a „Žemaičių vyskupystė” (1848) című mű is, amelyben J. Pabrėža egyik, címében a žodyno terminust tartalmazó művét említik29. Sajnos M. Akelaitis egyik összeállított szótára sem jelent meg nyomtatásban. Az első nyomtatott lexikográfiai munka, amelynek címe szótár volt, Mykolas Miežinis „Litván–lett–lengyel–orosz szótára”, amelyet 1868-ban írtak, és sok kézen, valamint megfontoláson ment keresztül, míg 1894-ben kiadták Tilsitben. M. Valančius megbízásából 1875-ben A. Baranauskas is átnézte a szótár kéziratát30. Számára is elfogadhatónak tűnt a szótár kifejezés, és leveleiben is használva találjuk. 1876.I.14-én H. Webernek ezt írta: J. M. Miežinis pap szótárát (Wörterbuch) olvasva szinte valamennyi közmondásra rábukkanok, ugyanazokra, mint V. V. gyűjteményében; lásd APh185. Ezt a kifejezést az 1876.V.4-én Boduen de Courtenay-hoz írt levélben is megtaláljuk:...már ősszel Őméltósága a Püspök úr elrendelte, hogy nézzem meg, jó-e Mykolas Miežinis pap litván, lengyel, lett és orosz nyelvre lefordított szótára (lexicon), lásd LTI417. Egy korábbi, H. Webernek írt levelében (1875.X.4) még a szótár kifejezést használta: ...P. Kuršaitis Königsbergből Kaunasba érkezett, hogy összevesse Mielkis szótárát országunk beszélt, élő nyelvével, lásd APh171. Tehát A. Baranauskas előadásaiban és leveleiben a jól összeállított szótár kifejezést népszerűsítette. A szótárak története arra utal, hogy a žodyno terminust összeállítóik egymás személyes kapcsolatai révén vagy más módon vehették át. M. Akelaitis és M. Miežinis azonban a žodyno terminust önállóan is megalkothatta, különféle okokból, és anélkül, hogy ismerte volna az erre a célra már létező litván terminusok összes szinonimáját. Ha ez történt, az csupán azt mutatja, hogy a žodyno terminus alkalmas e fogalom kifejezésére. A Žodyno terminus alkalmasságát a belőle képezhető származékos terminusok is alátámasztják. Néhányat M. Miežinis szótárában is megtalálunk: žodyninis „szótári”, žodinykas „szótár összeállítója”, žodinykystė „szóbeliség”. Egyébként a žodynas ma egy másik jelentésben is használatos: „valamely nyelv, nyelvjárás, író vagy általában egy ember által használt szavak összessége”. Žodyno terminas tiko ir K. Jauniui. 1879.III.6 laiške A. Juškai jis rašė: Girdėjau neseniai nu alsėdiškio jaunikaicio, kaip darbiai rašai Tamsta milžinišką mūsų kalbos žodyną, žr. LTI549. A žodyno terminust véglegesen az „Aušra” honosította meg, amely már első számától kezdve használta: „...Miežitavičius... már kész žodyną bír” 1883, 20; „Ez a žodynas (vagyis F. Kuršaičio szótára) – a legújabb és ma is a legjobb” 1883, 88. Így a XIX. század végére számos új litván terminus mellett meghonosodott a raidė, rašmuo, rašyba és žodynas. A. Balašaitis 27 Žr. Tauta ir žodis, III, Kaunas, 1925, p. 293. 28 Lásd J. Kruopas, M. Akelaitis leksikografas, – Iš lietuvių leksikologijos ir leksikografijos, Vilnius, 1970, p. 172–173. 29 Lásd uo., p. 160. 30 Žr. V. Biržiška, Lietuvių bibliografija, Kaunas, 1929, p. 905. 239