Материалы к истории литуанистики из архива И. И. Срезневского

LIETUVIŲ TERMINOLOGIJA LIETUVOS TSR MOKSLŲ AKADEMIJA G. K. Venediktov LITUANISZTIKATÖRTÉNETI FORRÁSOK I. I. SZREZNYEVSZKIJ HAGYATÉKÁBÓL I. I. Szreznyevszkij rendkívül gazdag hagyatéka, amely mindenekelőtt a szlavisztika történetének tanulmányozása szempontjából bír nagy jelentőséggel, értékes anyagokat tartalmaz a filológia és a történelem más területeinek történetéhez is, köztük az oroszországi lituanisztika XIX. századi történetéhez. A hagyaték Moszkvában, az Irodalmi és Művészeti Központi Állami Levéltárban (CGALI) őrzött részében (f. 436, op. 1, ed. hr. 1433) 34 levél található Jonas Juška (Ivan Vasziljevics Juskevics) litván nyelvésztől, litván népdalgyűjtőtől és -kiadótól; a leveleket 1856 és 1878 között írta I. I. Szreznyevszkijnek. Az önéletrajzi jellegű adatokon kívül ezek a levelek nagyon érdekes anyagot tartalmaznak J. Juška litván nyelvvel, különösen a litván dialektológiával, valamint a folklórral kapcsolatos munkásságáról. A tudósok figyelmét eddig elkerülő 10 levelet a „Balto-szláv tanulmányok” II. kötetében közöljük (Moszkva, „Nauka”, 1974). Itt három olyan dokumentumot közlünk, amelyet J. Juška levelezésük különböző időszakaiban küldött el I. I. Szreznyevszkijnek. Ezek önmagukban is jelentős érdeklődésre tarthatnak számot J. Juška és testvére, Antanas korai litván nyelvi munkásságának, valamint a litván nyelv oroszországi tanulmányozása kezdeti történetének bemutatása szempontjából. 1. J. Juška szanszkrit–litván megfelelésekből összeállított szótárát – amelyről tudomásunk szerint a J. Juškáról szóló eddigi szakirodalom nem tesz említést – 1856. január 3-i levelével küldte el I. I. Szreznyevszkijnek. Ez időrendben az első azon J. Juška-levelek közül, amelyeket az orosz szlavistának írt, és amelyeket a CGALI őriz. A szótár tehát már 1855 végére elkészült. J. Juška nem adott címet a szótárnak; hat lapon állította össze. Az anyag a lapok elő- és hátoldalán, két hasábban, abban a (betűrendi) sorrendben szerepel, ahogyan alább közöljük. A kéziratban 1-es, 3-as, 4-es és 2-es számmal megjelölt, „T” betűs szavakat itt azon a helyen hagytuk, amelyet a szótár kéziratában elfoglalnak. Amint a szótár szövegéből kitűnik, számos litván szóhoz J. Juška nem adott meg szanszkrit megfelelőt. A kéziratban egy sorban szereplő ugnis és uksusas szavakat itt külön sorban közöljük. 203 J. Juška állításával ellentétben, miszerint „minden litván szón” feltüntette a hangsúlyt (lásd alább), a litván szavak egész sora valójában hangsúlyjelölés nélkül szerepel a szótárban. A litván–szanszkrit megfelelések szótárának teljes nem orosz nyelvű része – a másik két dokumentumhoz hasonlóan – helyesírási változtatás nélkül jelenik meg. Az összes dokumentum orosz nyelvű részét a modern helyesírás szabályai szerint közöljük, J. Juška jellegzetes hibáinak (vagy elírásainak) kivételével, amelyeket külön jelzünk. Szövegbeli kiegészítéseinket (a rövidítések feloldását stb.) szögletes zárójelbe tettük. J. Juška saját levelében (1), amelyet 1856. január 3-án írt I. I. Szreznyevszkijnek1, világosan kifejtette, mi indította a litván–szanszkrit megfelelések szótárának összeállítására, milyen célt követett vele, és honnan származott a litván anyag. Lényegében az egész levélben éppen az összeállított szótárról esik szó (természetesen a címzetthez intézett megszólítást és a „legnagyobb tisztelet és odaadás” kifejezésével záruló levélvéget kivéve). Így írt erről maga J. Juška2: „Amikor a Császári Tudományos Akadémia második osztályának Értesítőjében olvastam Hilferding tanulmányát3, amely a szláv és a szanszkrit nyelv összehasonlításával foglalkozik, számos olyan szanszkrit gyökre és szóra bukkantam, amelyek vagy teljesen megegyeznek a litvánokkal, vagy nagyon közel állnak hozzájuk, mind az általuk kifejezett fogalmak, mind fonetikai megjelenésük tekintetében. Nem merve következtetéseket levonni a rendelkezésre álló adatokból, megelégedtem azok összegyűjtésével, abban a reményben, hogy ezzel többé-kevésbé alkalmas anyagot készíthetek elő a filológiai kutatások számára. A szanszkrit szavakat A. Hilferding fent említett cikkéből vettem át, a litvánokat pedig az élő litván nyelvjárásból, amelyet a Roszieni járás északkeleti részén, valamint a Kovnói járás nyugati részén élő litvánok beszélnek, s amelyet e vidék szülötteként ismerek; kivételt képez néhány szó (abida, ajszkus, bar’wa, biloti, griowis, kute, kusziti, lobis, pota és stegti), amelyeket a következő műből vettem: Giwatas Didiuju Karwajdu senowes. T. Dewinakis (Cornelii Nepotis Vitae Excellentium Imperatorum fordítása)4. Minden litván szón feltüntettem a helyi kiejtés szerinti hangsúlyt.” 1 A későbbi hivatkozások megkönnyítése érdekében (a leveleknek az említett „Balto-szláv tanulmányok”-ban való megjelenése után) itt zárójelben feltüntetjük a leveleknek a kötetbeli közlés szerinti sorszámát. 2 CGALI, f. 436, op. 1, ed. hr. 1433, l. 1. 3 Az itt említett „Hilferding-tanulmány” (alább: „A. Hilferding cikke”) a „A szláv nyelv összehasonlítása a szanszkrittal” című munka (A. Hilferdingé, amely a „Tudományos Akadémia Értesítőjének kiegészítései az orosz nyelv és irodalom osztálya számára” című kiadvány II. kötetében, 1853-ban jelent meg, a „Népi nyelvi és irodalmi emlékek és példák” sorozatban). 4 T. Devinakis fordítása, vagyis S. Daukantas „Giwatas Didiuju Karwajdu senowes” című művéé, amelyből J. Juška a felsorolt tíz szót merítette, 1846-ban jelent meg. Amint J. Juška 1856. január 17-én I. I. Szreznyevszkijnek írt (2) leveléből kiderül, ekkorra már litvánul elolvasta M. Valančius „żiwatas Jezaus Kristaus” és „żemaitiu wiskupiste” (1848) című könyveit („Voloncevszkij püspökét”), valamint „Dovkont úr néhány kisebb, különböző álneveken kiadott fordítását” (CGALI, f. 436, op. 1, ed. hr. 1433, l. 7). Az utóbbiak között volt a levélben is említett 204 A litván–szanszkrit megfelelések szótára, úgy tűnik, kedvező benyomást tett I. I. Szreznyevszkijre, amiről közvetlenül azután tájékoztatta J. Juškát, hogy megkapta a szótári anyagokat tartalmazó levelet. Erre abból következtethetünk, hogy 1856. január 17-én kelt válaszlevelében, vagyis pontosan két héttel az első levél elküldése után, J. Juška őszintén köszönetet mondott I. I. Szreznyevszkijnek a véleményéért és a tanácsaiért. „A legmélyebb hálával tartozom Önnek, kegyelmes uram, Izmail Ivanovics, — írta —, amiért jóindulatú figyelmet szentelt első filológiai kísérletemnek, és közölte velem azokat a tanácsait és útmutatásait, amelyeknek köszönhetően fiatal tudósaink már jelentős hasznára váltak a tudománynak, és tiszteletre méltó tekintélyt szereztek a tudományos világban“5. I. I. Szreznyevszkij jóindulatú hozzáállása J. Juška első tudományos munkájához — aki akkor a novgorodi gimnázium tanáraként dolgozott — kétségkívül bátorította a kezdő litván nyelvészt, és megerősítette benne az anyanyelve további tanulmányozására irányuló szándékot. Tudományos terveiről J. Juška így írt I. I. Szreznyevszkijnek: „… Jelentős anyagot gyűjtve elhatároztam, hogy megpróbálok egy általános összehasonlító litván nyelvtant összeállítani, alapul véve az Orosz Nyelv Általános Összehasonlító Nyelvtanának tervezetét, amelyet a Császári Tudományos Akadémia második osztálya adott ki. Képes vagyok-e ilyen hatalmas munkába fogni, és méltó módon el tudom-e végezni? Nem tudom. Egyelőre csak azt mondhatom, hogy a gondolat — a litván nyelv törvényszerűségeinek az emberi beszéd általános törvényeivel összhangban álló, rendezett rendszerét bemutatni — e tárgyban végzett egész tevékenységemet élteti, és ez a munka jelenleg egyik legkellemesebb elfoglaltságom“6. 2. Az itt közölt másik anyag a „Litván gyökszótár” próbacikkeiből áll, amelyen J. Juška hosszú éveken át kitartóan dolgozott. Már régóta tudjuk, hogy J. Juška félbehagyta a „Litván gyökszótárt”. I. I. Szreznyevszkij „a ragneti egyházmegye szuperintendensének, K. A. Jordannak” levelére válaszul, a Tudományos Akadémia Orosz Nyelvi és Irodalmi Osztályának megbízásából „Feljegyzést” készített, amelyet az Osztály egyik 1857. júniusi ülésén olvastak fel, és még ugyanabban az évben közzétettek7. A feljegyzésben többek között ez áll: „… Egykor volt szerencsém az Osztály elé terjeszteni egy másik, a litván nyelvet jól ismerő és annak kutatásával foglalkozó személy, Juške úr ügyét; Juške úr munkáit az Osztály jóváhagyta, és nem- az 1856. január 3-án kelt, „Giwatas Didijų Karwajdu senowes” című könyvet. J. Juška mindezeket a könyveket 1855 nyarán szerezte be litvániai tartózkodása alatt; ezek voltak az első litván nyelvű könyvek, amelyek alapján megkezdte litván nyelvészeti tanulmányait. Az itt idézett, 1856. január 17-én kelt levélben ezt írta I. I. Szreznyevszkijnek: „Régóta él bennem a legélénkebb vágy, hogy alaposan tanulmányozzam a litván nyelvet, ám egyetlen litván könyvecském sem volt. Az elmúlt nyáron alkalmam nyílt ellátogatni a kovnói kormányzóságba, és beszerezni néhány újabb litván könyvet; ezek alapján kezdtem meg tanulmányaimat, de litván szótáram és nyelvtanom továbbra sem volt” (Uo.). 5 ЦГАЛИ, ф. 436, оп. 1, ед. хр. 1433, л. 7. 6 Uo. 7 Lásd a „Jegyzőkönyvi kivonatok” című részt az „Известия Академии наук по Отделению русского языка и словесности” című kiadvány VI. kötetében, 1857, 254—255. o. 205 amelyeket az Известия-ban nyomtattak ki. Most fejezi be a litván gyökszótárra vonatkozó munkáját, amelyben Litvánia különböző vidékeinek népnyelvi gazdagságát hasznosította. Remélhető, hogy Juške úr munkája figyelemre méltó gyarapodása lesz az orosz nyelvészeti irodalomnak, és valószínűleg — ha a körülmények nem változnak — az Akadémia második osztályának pártfogásával fog megjelenni8 (a kiemelés tőlünk, — G. V.). I. I. Szreznyevszkij úgy vélte, hogy J. Juška munkájának „tökéletesítéséhez” „külső segédanyagokat” kellene igénybe venni; ezek között K. A. Jordan szótári anyagai „előkelő helyet” foglalhatnának el. Ezzel kapcsolatban I. I. Szreznyevszkij azt javasolta, hogy keressék meg K. A. Jordant, és kérjék fel, hogy bocsássa az Osztály rendelkezésére anyagait „minden feltétel nélkül, kizárólag önkéntes adományként”9. Az Osztály határozata alapján I. I. Szreznyevszkij idézett feljegyzésének másolatát megküldték K. A. Veszelovszkij akadémikusnak, aki az állandó titkári tisztség betöltésére kapott megbízást, hogy továbbítsa azt Jordannak; további sorsa, csakúgy, mint következményei, nem ismertek10. 1861 júniusában I. I. Szreznyevszkij arról tájékoztatta az Orosz Nyelvi és Irodalmi Osztályt, hogy J. Juškától „rövid időn belül várható a szláv nyelv szükségleteihez igazodó Litván gyökszótár elkészítése”11. Az I. I. Szreznyevszkij által több mint 100 évvel ezelőtt közölt adatok lényegében kimerítik mindazt, amit ma a „Litván gyökszótárról” tudunk. Magáról a műről és sorsáról semmilyen részlet nem ismert. J. Juška fennmaradt kéziratai között a „Litván gyökszótár” nem szerepel12. Felmerült az a feltételezés, hogy J. Juška nem fejezte be13, vagy az Orosz Nyelvi és Irodalmi Osztály megkapta ugyan, de valamilyen okból nem adta ki14. A „Balto-szláv tanulmányok” számára nyomtatásra előkészített, J. Juška I. I. Szreznyevszkijhez írt levelei és a „Litván gyökszótár” alább közölt próbacikkei olyan anyagot tartalmaznak, amely lehetővé teszi, hogy pontosabban megítéljük J. Juška munkájának tartalmát és az azon végzett munka menetét. J. Juška „Litván gyökszótáron” végzett munkájáról először az I. I. Szreznyevszkijhez írt, 1856. december 8-án kelt (10.) leveléből értesülünk. Ebben azt írta, hogy a levéllel egyidejűleg elküldött „munkáját”15 „bevezetésnek szánja 8 Uo., vö. 255. 9 Uo. 10 Maga ez a másolat 1857. június 20-i dátumot visel; jelenleg A. Kunik akadémikusnak a Szovjetunió Tudományos Akadémiája leningrádi archívumában őrzött fondjában található, és nemrég a következő könyvben jelent meg: B. Tolutienė, A. Juška leksikografas, — „Literatūra ir kalba“, V, Vilnius, 1961, p. 291—292. 11 Известия Академии наук по Отделению русского языка и словесности, X. kötet, 1861—1863, 158. o. 12 B. Tolutienė, A. Juška leksikografas, 364. o. 13 B. Tolutienė, A. Juška leksikografas, 124., 128. o.; lásd még: Mažoji lietuviškoji tarybinė enciklopedija, I. köt., A—J, Vilnius, 1966, 728. o. 14 B. Tolutienė, A. Juška leksikografas, 124. o. 15 Feltehetően az „A litván nyelvjárásokról” című megjegyzéseiről van szó, amelyek később, 1861-ben jelentek meg „Ape kalbtas lietuviszko ležuvo” („A litván nyelvjárásokról”) címmel a „Párhuzamos és magyarázó szótár és nyelvtan anyagai” című kiadványban, valamint nyelvtan- 206 a litván nyelv feltételezett gyökszótárához 16. Itt arról is beszámolt J. Juška, hogy már „600 litván gyököt gyűjtött össze”, és úgy gondolja, hogy „először egy meghatározott rendszer szerint össze kell állítani a litván gyökök jegyzékét, és csak azután kell hozzáfogni azok átvizsgálásához”17. Ebből az következik, hogy J. Juška már 1856-ban hozzákezdett a „Gyökszótár” munkálataihoz. Lehetséges, hogy a „Gyökszótár” munkálatainak kezdeti szótári alapjául az indiai–litván megfelelések szótárának összeállításakor és A. Schleicher „Handbuch der litauischen Sprache, I. Grammatik” (Prag, 1856) című könyvéről írt recenzió készítésekor összegyűjtött anyagok szolgáltak. A recenzió először az „A Tudományos Akadémia orosz nyelvi és irodalmi osztályának közleményei” című folyóiratban jelent meg (V. köt., 1856)18. A „Gyökszótár” jelentős anyagát J. Juška a „Litván Bibliából” merítette. Ezt a könyvet I. I. Sreznyevszkij adta oda neki a saját könyvtárából, amikor J. Juška 1856 végén meglátogatta19. A könyv feldolgozásához J. Juška 1857 januárjának elején, vagyis közvetlenül Pétervárról való visszatérése után látott hozzá. Az Újszövetség olvasásával kezdte, hogy a litván nyelvet össze tudja vetni a szlávval az Osztromiri evangélium alapján, amely kéznél volt. Február közepére már a teljes Szentírás több mint kétharmadát elolvasta. Az 1857. II. 19-i, I. I. Sreznyevszkijhez írt levelében (12), amelyben J. Juška erről tájékoztatja, érdekes adatokat közöl arról is, hogyan gyűjtötte ki a példákat a „Litván Bibliából”. „Olvasás közben – írta – aláhúztam minden olyan mondatot, amelyben új szóval találkoztam, vagy olyan szóval, amelynek jelentése nem volt világos, illetve más jelentése volt. Az aláhúzott mondatok lemásolását a negyedik és ötödik osztályos tanulókra bíztam, és már több mint ötezer cédulát adtak át nekem; mindegyikre egy-egy külön mondatot írtak ki, a cédula bal felső sarkában pedig feltüntették a következő szó egy-két kezdő szótagját”20. Miután így jelentős szótári anyaggyűjteményt állított össze a „Litván Bibliából”, J. Juška február közepén hozzáfogott annak feldolgozásához. „Most kezdek hozzá a tervezett gyökszótár alapjának összeállításához” – írja I. I. Sreznyevszkijnek21. тики“, т. V, 1861. О работе над этим трудом Й. Юшка сообщал ранее И. И. Срезневскому в письмах (4) от 24.VIII.1856 г., (6) от 8.IX.1856г., (7) от 31.X.1856 и (8) от 6. XI.1856. См. ЦГАЛИ, ф. 436, оп. 1, ед. хр. 1433, л.л. 9–10, 12–13, 14, 16, 19. 16 ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, egys. 1433, 22. l. 17 Ugyanott. 18 Erről a recenzióról J. Juška rá jellemző szerénységgel azt írta I. I. Sreznyevszkijnek az 1856. VIII. 24-i levelében (4), hogy „sietve és gondatlanul készült”, és „nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek alapján megérdemelné az osztály elé terjesztést” (ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, egys. 1433, 9. l.). 19 A „Sreznyevszkij akadémikus könyvtárából kölcsönvett könyvek jegyzékében…”, amelyet J. Juška Novgorodba való visszatérése után küldött el, a 6. szám alatt a „Litván Biblia” szerepel, minden kiadási adat nélkül (ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, egys. 1433, 24. l.). Feltehetően a „Litván Biblia” ugyanarról a kiadásáról van szó (4. kiadás, Tilsit, 1724), amelyből J. Juška példákat idézett a modern litván nyelv és az ólitván közötti különbségek szemléltetésére. Lásd: И. В. Юшкевич. О говорах литовского языка, 361—365. o. 20 ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, egys. 1433, 26. l. 21 Ugyanott. 207 A „Gyökérszótárhoz” gazdag anyagot várt testvérétől, Antanasz atyától. „Testvéremtől – írta ugyanabban, 1857. II. 19-i levelében – hamarosan mintegy háromezer litván szót remélek kapni, amelyeket Panevėžys környékén, a litvánok élő népnyelvéből gyűjtött. Ez fontos anyag a munkámhoz”22. Nehéz megmondani, hogy J. Juška már ekkor valóban szilárdan elhatározta-e, hogy a „Gyökérszótárban” a Panevėžys környéki „litvánok élő népnyelvét” is tükrözi. Az 1857. IV. 5-i (14.) levélből mintha az következnék, hogy a „Gyökérszótárt” csupán az írott források adataira kívánta alapozni. „A tervezett gyökérszótárhoz gyűjtve az anyagot, csak azokat a szavakat jegyzem fel a cédulákra, amelyekkel olvasás közben találkozom” – közölte I. I. Szreznyevszkijjel23. Valószínűleg 1857 márciusában–áprilisában J. Juška még két litván nyelvű könyvet kapott I. I. Szreznyevszkijtől: K. Donelaitis „Évszakok” című művét („Metai”; J. Juška „Falusi költeménynek” és „A négy évszaknak” nevezi), valamint K. Širvydas „Példázatok” című művét („Punktaj Sakimu”, feltehetően az 1845-ös 2. kiadás). Ezek a könyvek – írta I. I. Szreznyevszkijnek az 1857. III. 25-i (13.) levelében – „nagy jelentőséggel bírnak a litván nyelv kutatása szempontjából”24. Később, egy másik levelében [(15.), 1857. V. 9-én] ismét megjegyzi: „Donelaitis falusi költeményét munkám igen gazdag forrásának találtam”25. A szótári anyag új forrásai félbeszakították a „Gyökérszótár” szócikkeinek megkezdett kidolgozását, amely a „Litván Biblia” adataira épült. „Miután munkámhoz két új forrást kaptam – írta I. I. Szreznyevszkijnek –, egy időre félretettem a Bibliából kiírt szavak feldolgozását, és nekiláttam Donelaitis olvasásának. Az első oldalakon meglehetősen lassan haladt az olvasás, mert szinte minden egyes szót meg kellett vizsgálni (az eredetiben: meg kell; G. V.)”26. K. Donelaitis költeményéből kiírva a szavakat, J. Juška egyúttal már a gyűjtött anyag elsődleges feldolgozását is végezte. Hogy miként csinálta ezt, az 1857. III. 25-i (13.) leveléből derül ki. Ezt írta: „A szavakat cédulákra írom; minden gyökérnek külön cédulát jelölök ki. Ha az egy gyökérből származó szavak nem férnek el egy cédulán, egy másikat kapcsolok hozzá második szám alatt. A cédulákat betűrendben, az ábécé betűi szerint rendeztem el. Minden betűhöz két cédulacsoportot készítettem. Az egyikben azok a cédulák vannak, amelyekre a sokféle alakban kifejlődött gyökereket írtam ki; a másikban azok a cédulák találhatók, amelyek olyan gyökereket tartalmaznak, amelyek egy-két-három alakban jelentek meg. A cédulák egyelőre halmokban vannak az asztalon. Ezeket a halmokat naponta 22 Ugyanott, 27. fólió. 23 Ugyanott, 29. fólió 24 Ugyanott, 28. fólió. 25 Ugyanott, 41. fólió. K. Donelaitis vezetéknevét J. Juška leveleiben többféleképpen adja vissza: Donalaitis, Donalaitis, Doneleit, Donalait, sőt nyilvánvaló elírással Dopaleitis (az orosz и betű helyett litván n betűt írt). 26 RGALI, 436. fond, 1. leltár, 1433. levéltári egység, 28. fólió. 208 nőnek”27. K. Donelaitis költeményéből kiírt alakokat J. Juska példákkal magyarázta, és orosz nyelvű fordítással látta el28. Április elején, az 1857. IV. 5-i keltezésű levéllel (14) J. Juska elküldte a „Gyökszótár” hét próbacikkét („az általam tervezett gyökszótár hét próbacéduláját”), és egyúttal közölte, hogy tovább gyűjti az anyagot (a szavak száma „napról napra növekszik, az anyag tömege gyarapodik”), és „szerves rendszerbe” csak akkor rendezi őket, amikor áttekintette valamennyi nála lévő „litván forrást”. Tovább olvasta K. Donelaitis költeményét, amelyből ekkorra már mintegy 600 gyököt írt ki (és feltehetően részben fel is dolgozott). A „Litván Bibliából” kiírt szavakról (mintegy 6000-ről) pedig J. Juska azt közölte, hogy „még várnak egy munkásra”29. Két hónappal később, az 1857. VI. 9-i keltezésű levélben (15) J. Juska arról tájékoztatja I. I. Szreznyevszkijt, hogy „a szavak feldolgozásával” foglalkozik; számuk ekkorra már elérte a 10 000-et, és reméli, hogy a közelgő nyári szünidőben „jelentősen előreviszi munkáját”30. Az 1857. VII. 20-i levélben (16) ismét azt írja, hogy „a litván gyökök átvizsgálásával” van elfoglalva31. A „Gyökszótáron” végzett munka azonban lassabban haladt, mint ahogyan J. Juska számította és remélte. Négy hónappal később, 1857. XI. 23-án (17. levél), elnézést kérve azért, hogy sokáig nem adott hírt „munkája állásáról”, J. Juska ezt írta I. I. Szreznyevszkijnek: „Nem dicsekedhetem számottevő előrehaladással, de ezentúl naponta munkálkodom rajta. Lassúságának okai a hivatali teendők, magának a munkának terjedelme és egészségem gyengesége”32. Azt is közölte, hogy „a forrásokból összegyűjtött anyagok nagy tömege halmozódott fel”, és remélte, hogy december közepén, vagyis körülbelül egy hónap múlva bemutathatja I. I. Szreznyevszkijnek „munkája legalább kezdetét”, „az e tárgyhoz kapcsolódó néhány körülményről” pedig a közeljövőben személyesen kívánt magyarázatot adni33. Úgy tűnik, J. Juska itt a „Litván gyökszótárra” gondol. J. Juska megtartotta ígéretét. Az 1857. XII. 16-i levélben ezt közli: „A mai postával elküldöm munkám kezdetét az „Ucsjonije zapiszkij” szerkesztőségének”, és megígéri, hogy az ünnepekre (valószínűleg karácsonyra) elkészíti „a következő íveket” is34. 27 Ugyanott, [28a] fol. 28 Ugyanott, 41. fol. 29 Ugyanott, 29. fol. 30 Ugyanott, 41–42. fol. Lehetséges, hogy I. I. Szreznyevszkij éppen J. Juskának erre a közlésére gondolt, amikor 1857 júniusában a fentebb idézett „Feljegyzésben” K. A. Jurdán litván–orosz szótárával kapcsolatban azt írta, hogy J. Juska „jelenleg… befejezéshez közelíti litván gyökszótárának tervezetét”. I. I. Szreznyevszkijnek J. Juska levelei alapján megítélve nem volt más tényszerű alapja e kijelentésre. 31 Ugyanott, 43. fol. 32 Ugyanott, 45. fol. 33 Ugyanott. 34 Ugyanott, 46. fol. 14. Lietuvių terminologija 209 Szembetegsége arra kényszerítette J. Juškát, hogy a következő néhány hónapot „csaknem teljes tétlenségben” töltse35 [az 1858. IV. 13-i (19.) levél]. „Munkájához” – ahogyan ebben a levélben írta – most „új, gazdag forrásra” várt: L. Ivinskis, a litván naptár kiadója megígérte, hogy elküldi neki átnézésre „az általa készített lengyel-zsémati szótár első három részét”36. Egy hónappal később [1858. V. 13., (20.) levél] J. Juška arról számolt be: „Munkám most igen lassan halad, remélem, a szabad időben komolyabban foglalkozhatom vele”37. 1858 nyarán J. Juška Litvániában járt. „E kirándulásom… fő célja – írta I. I. Szreznyevszkijnek 1858. VIII. 27-én (21. levél) – egyrészt új anyagok gyűjtése az általam készülő litván-szláv gyökszótárhoz (a korábbi levelekben J. Juška »A litván nyelv gyökszótárának«, illetve egyszerűen »Gyökszótárnak« nevezte, — Г.В.), valamint a litvánjaink főbb nyelvjárásainak pontosabb meghatározása, másrészt pedig a nálam már meglévők megvilágítása volt”38. Ezzel kapcsolatban azt tervezte, hogy „bejárja egész Litvániánk valamennyi részét, közelebbről meghallgatja a litván parasztok beszédét, elbeszélget a litván nyelv és a litván régiségek ismerőivel és kedvelőivel”; mivel azonban kevés ideje volt (egy hónap), kénytelen volt „a m.m. Vorn, Eiregola és Pusholat, valamint környékük meglátogatására szorítkozni”39. J. Juška gazdag anyaggal tért vissza litvániai útjáról a „Gyökszótár” számára. Ugyanebben a levélben ezt írta: „Gyökszótáramhoz jelentős mennyiségű anyagot gyűjtöttem. Sok új nyelvi gyöki alakot találtam az említett dalokban és mesékben, amelyeket többnyire erdőkkel körülvett, félreeső falvakban jegyeztem le, idős emberektől, akik kizárólag természetes nyelvükön beszélnek. Beszélgetés közben sok új szót jegyeztem fel tőlük. Néhány nyomtatott könyvet is szereztem, amelyek még nem voltak meg nekem. Közülük figyelemre méltóak: az ősi litvánok szokásairól szóló mű (Dowkontától, Laukya álnéven)40. Összehasonlíthatatlanul gazdagabb forrást találtam azonban fivéremnek a pusolati nyelvjárásról (Panevėžystől 14 versztányira) újra átdolgozott kéziratos lexikonában. Itt minden szó jelentését az élő beszédből vett példa világítja meg, a magyarázott szóval együtt. Minden szó mellett szerepelnek szinonimái, amelyek jelentését a maguk helyén magyarázza meg. Így például a kalbėti, »beszélni« szóhoz 50 szinonima van megadva. Az említett lexikon e sajátossága igen fontos a litván lexikográfus számára. A fordítás lengyel nyelven készült, mert fivérem nem tud oroszul”41. Úgy tűnik, a „Gyökszótárra” utal a 17.XII.1858-i (22.) levél is, amelyben J. Juška azon kesereg, hogy ilyen hosszú időn át 35 Ugyanott, 47. fol. 36 Ugyanott. 37 Ugyanott, 49. fol. 38 Ugyanott, 50. fol. 39 Ugyanott. 40 Имеется в виду книга С. Дауконтаса: Budą Senowęs Lëtuwiû Kalnienû ir Žamajtiû (1845). 41 ЦГАЛИ, fond 436, jegyzék 1, 1433. egység, 51. fol. 210 annak idején „még nem teljesítette a munkájával kapcsolatos ígéretét”42. Ezt két okkal magyarázza: az elsődleges ok „a szembetegség, amelynek következtében a szem ingerlékennyé vált, és ez akadályozta abban, hogy annyit foglalkozzék a munkával, hogy annak eredményei szemmel láthatóbbak legyenek”; a másik ok pedig „a mindennapos hivatali teendők, amelyek elvették idejének legjobb részét, és megfosztották erejének és szellemi frissességének minden tartalékától”43. J. Juška remélte, hogy az új munkahelyre, Medved faluba való áthelyezése után („az új tisztség szabadabb és könnyebb lesz”44) „nagyobb energiával és sikerrel foghat hozzá a megkezdett munkához”45. A „Gyökérszótár” következő és egyben utolsó említése J. Juška életének kazanyi időszakából való. Miután a 22.III.1862-én kelt (25.) levelében leírta a Kazanyba vezető útját és a városról szerzett első benyomásait, J. Juška arról tájékoztatta I. I. Szreznyevszkijt, hogy a kazanyi katonai iskola elvégzi ideje nagy részét, ezért „a litván gyökérszótárra” csak az estéi maradnak. Azt írta, hogy kazanyi tartózkodásának másfél hónapja alatt „csupán a magánhangzókkal kezdődő szavak táblázatait tudta összeállítani”, és reményét fejezte ki, hogy később, amikor „az oktatói tevékenység rendes kerékvágásba kerül”, „több szabad ideje marad” (a litván nyelvvel való foglalkozásra)46. A későbbi levelekben J. Juška már a „litván–orosz szótáron” [(28.), 28.XII.1866]47, „az általunk (azaz J. Juška és testvére, Antanas által – G. V.) összeállított litván–orosz szótáron” [(30.), 5.X.1876]48, „a litván–orosz szótár kísérletén” [(31.), 29.III.1877]49 stb. végzett munkáról számol be, vagyis a kézikönyv jellegű, valamint a közismert „A litván nyelv szótára” című műről, amelyen a Juška fivérek dolgoztak, s amely jóval később, három füzetben jelent meg (1897—1922). A „Litván gyökérszótáron” végzett munka az 1860-as évek közepén, láthatólag megszakadt, vagyis megkezdése után mintegy 10 évvel, és később már nem folytatódott. Ennek okát feltehetőleg a lakóhely és a munkahely kényszerű megváltozásában kell keresnünk (Kazany után – 1864-től felügyelő, majd latintanár Nyizsnyij Novgorodban; 1867-től latintanár Jekatyerinburgban), ami akadályozta a litván nyelv rendszeres tanulmányozását50, sza- 42 Ugyanott, 52. fol. 43 Ugyanott. 44 A J. Juškának a Novgorodi Kadétiskola felügyelőjévé történő, akkoriban várt kinevezéséről van szó; az iskola feltehetőleg Medved faluban működött. 45 ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, 1433. egység, 52. fol. 46 Ugyanott, 57. fol. Amint látjuk, J. Juška a korábbi leveleiben nem ír arról, hogy a közeljövőben benyújtja az Orosz Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálynak az elkészült „Gyökérszótárt”. Nem tudni, hogy I. I. Szreznyevszkij erre alapozva tájékoztatta az Osztályt arról, hogy J. Juška hamarosan befejezi a „Gyökérszótáron” végzett munkát (lásd fent, 206. o.). Lehetséges, hogy J. Juška egyes levelei nem maradtak fenn. Az is lehet, hogy J. Juška az I. I. Szreznyevszkijjel való valamelyik találkozójukon ígérte meg a „Gyökérszótár” befejezését és elküldését. 47 ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, 1433. egység, 66. fol. 48 Ugyanott, 69. fol. 49 Ugyanott, 70. fol. 50 Jekatyerinburgba (mai nevén Szverdlovszkba) költözve J. Juška azt írta I. I. Szreznyevszkijnek [a 12.II.1867-én kelt (29.) levélben], hogy a tanári állás – reményei szerint – „több időt biztosít majd arra, hogy a litván nyelvvel is foglalkozzék”, és hozzátette: „Az uráli élet sem szabad, hogy gyengítse a litván nyelvismeretet” (ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, 1433. egység, 68. fol.). 14⁴ 211 egészségét, majd pedig az említett „Litván nyelv szótárán” végzett megfeszített munkát. Ezek azok az adatok, amelyek J. Juška „Litván gyökszótárán” végzett munkájának menetéről, valamint a szótári anyag forrásairól szólnak, és J. Juška I. I. Sreznyevszkijhez írt leveleiben találhatók. Forduljunk most ahhoz a kérdéshez, hogy milyen műnek kellett volna lennie J. Juška „Litván gyökszótárának”. Aligha lehet kétséges, hogy a „Litván gyökszótár” megalkotásának ötletét I. I. Sreznyevszkij vetette fel J. Juškának (talán 1856 nyarán, amikor I. I. Sreznyevszkij Novgorodban pihent). Mindenesetre az egyik levelében [(17), 1857. XI. 23-án], amikor „munkája állapotáról” számol be – amelyen valószínűleg a „Litván gyökszótárt” értette –, J. Juška elismeri, hogy e mű „eszméjét, valamint szellemi és anyagi támogatását” I. I. Sreznyevszkijnek köszönhette51. Kétségtelen, hogy I. I. Sreznyevszkij nemcsak figyelemmel kísérte a „Gyökszótár” előkészítését (amint az a fentiekből világosan kitűnik), hanem azt illetően is kifejtette nézeteit, hogy milyennek kell lennie, mit kell tartalmazniuk a szócikkeinek stb. J. Juška figyelmesen fogadta a már akkor is nagy tekintélyű tudós tanácsait, és követte azokat. J. Juška az 1857. III. 25-i (13) levelében ezt írta: „…Nagyra értékelve az Ön, Izmail Ivanovics, tanácsait és útmutatásait, megfontolásaimban arra szorítkozom, hogy meghatározzam a vizsgált szó jelentéseit, azokat olyan mondatokkal világítva meg, amelyekben a szó előfordul, és a litván gyököket kizárólag szláv gyökökkel hasonlítom össze”52. Így tehát biztosan állíthatjuk, hogy I. I. Sreznyevszkij azt javasolta, hogy a „Gyökszótár” szócikkei a szavak jelentésének értelmezésére szorítkozzanak, azokat szövegpéldákkal illusztrálják, a litván gyököket pedig csak a megfelelő szláv gyökökkel vessék össze. J. Juška ugyan „megengedte magának” – mint ugyanebben a levélben írja – „a lett és óporosz szavak litván szavakkal való összehasonlítását” is, ám hogy nyilván igazolja ezt a saját kezdeményezést I. I. Sreznyevszkij előtt, mindjárt hozzáteszi, hogy „a lett és az óporosz nyelvet saját tanulmányaim körébe vontam, saját hasznomra, mert meg akartam ismerkedni ezekkel a nyelvekkel, mint a litván nyelv közeli rokonaival”53. A lett és óporosz szavak felvételéről vagy mellőzéséről szóló végső döntést azonban J. Juška I. I. Sreznyevszkijre bízta. „A lett és óporosz nyelv szavainak és gyökeinek felvétele az általam tervezett gyökszótárba teljes egészében az Ön, Izmail Ivanovics, tanácsaitól és útmutatásaitól függ majd, amelyeket nagyra értékelek, és szentül követek”54. A „Litván gyökszótárnak” tehát összehasonlító litván–szláv szótárnak kellett lennie, kiegészítve a litvánhoz legközelebb rokonságban álló óporosz és lett nyelvek megfelelő szavaival. A tervek szerint azonban a lett és óporosz szavakat – a litván és szláv szavakkal ellentétben – példákkal kellett magyarázni 51 ЦГАЛИ, f. 436, op. 1, 1433. egység, 45. fol. 52 Uo., 28. fol. 53 Uo. 54 Uo., 28–[28a]. fol. 212 nem kerülnek be, hanem „csak azért idézzük őket, hogy megmutassuk, mely gyökök maradtak fenn a litván nyelv legközelebbi ágában”55. Ennek megfelelően J. Juška azt javasolta, hogy a „Gyökszótárba” ne vegyenek fel minden litván szót, hanem csak azokat, amelyek összehasonlító szempontból érdekesek. Nyilván így kell érteni a levelében (14), 1857. IV. 5-én írt következő szavait is: „Az összegyűjtött anyagból csak azt vesszük majd fel (a kéziratban így, — Г.В.), ami lényeges fontosságú és megfelel a célnak”56. Ami a „tervezett munka terjedelmét” illeti, J. Juška úgy vélte, hogy „elegendő volna azokra a formákra szorítkozni, amelyek a gyökök különféle alakjainak és jelentéseinek magyarázatához vezetnek”57. A „Litván gyökszótár” szócikkeinek kidolgozásáról és tartalmáról konkrét képet ad az a hét mintaszócikk („mintakártya”), amelyet J. Juška az 1857. IV. 5-i (14.) levelével küldött el I. I. Szreznyevszkijnek. A szócikkeket tíz, hozzávetőleg 9 × 11 cm-es kártyára írták. A fennmaradt (levéltári) lapszámozás (30–39. fol.) nem tükrözi tényleges sorrendjüket. Közlésük a címszóként szereplő gyökök ábécérendjében történik. A „Gyökszótár” mintaszócikkeit J. Juška I. I. Szreznyevszkij kérésére küldte el. Ez J. Juška ugyanazon leveléből derül ki: „Nagy örömömre szolgált, hogy Ön, nagyra becsült Izmail Ivanovics, mintakártyákat kért tőlem az általam tervezett gyökszótárhoz”58. J. Juška ezeket a szócikkeket „abban az állapotban küldte el, ahogy vannak”, de szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy „korántsem végleges formában vannak”59. A „Gyökszótáron” végzett munka kezdeti szakaszát tükrözik. Ez már abból is látható, hogy J. Juška a példákat rendszerint K. Donelaitis költeményéből hozza (a példákat a „Дон.” rövidítéssel jelöli), orosz fordítással, ritkábban pedig a „Litván Bibliából” (pontosabban az evangéliumból), az ószláv párhuzamok megadásával, az Osztromir-evangélium alapján (rövidítése: О.Е.). Erről maga J. Juška is ír: „Az elküldött kártyákon Donelaitis formái szerepelnek (így! — Г.В.), és csak néhány az Evangéliumból”60. Azt is megjegyezte, hogy „az elküldött hét gyök közül kettőnek, úgy tűnik, nincs megfelelője a szláv nyelvben: lik és mau”61. Az itt idézett, 1857. IV. 5-i (14.) levél azért is rendkívül érdekes, mert J. Juška benne értékeli saját lehetőségeit (szokásához híven nagyon szerényen) a „Gyökszótár” összeállítására, és nagy reményt fűz I. I. Szreznyevszkij segítségéhez és irányításához ebben a nehéz és fontos tudományos munkában. Ezt írta: „Nem titkolhatom el Ön előtt, nagyra becsült Izmail Ivanovics, hogy a modern filológiára vonatkozó ismereteim igen korlátozottak; a vállalkozásról alkotott nézetem pedig”},{ 55 Ugyanott, 29. fol. 56 Ugyanott. 57 Ugyanott. 58 Ugyanott. 59 Ugyanott. 60 Ugyanott. 61 Ugyanott. 213 a munka igen szabálytalan lehet. Ha mégis bátorkodom vállalkozni egy ilyen fontos munkára, amely sokoldalú és alapos jártasságot kíván a modern filológiában, és ha valami hasznosat tehetek, akkor csakis az Ön irányításával. Ezért, nagyra becsült Izmail Ivanovics, rójon rám újabb adósságot a fiúi hálára, ha a megküldött próbafüzetek alapján, amelyek az elkezdett munkáról alkotott felfogásomat és az általam alkalmazott eljárásokat mutatják be, nem utasítja vissza (az eredetiben: ne utasítsa vissza, — Г. В.), hogy őszintén és egyenesen közölje velem véleményét a munkámról, és egyúttal atyai útmutatásaival is ellásson.” 62 Nem tudjuk, hogyan értékelte I. I. Szreznyevszkij J. Juška „Корнеслов” című művének próbacikkeit, és hogyan fogadta annak kérését a „Корнеслов” összeállításához nyújtandó általános irányítás ügyében. J. Juška későbbi leveleiben erről semmit sem ír. Az sem ismert, mi volt I. I. Szreznyevszkij véleménye a mű „kezdetéről”, amelyet J. Juška el akart neki küldeni, és valószínűleg 1857 decemberének közepén el is küldött (lásd fentebb, 209. o.). Csak kellő bizonyossággal feltételezhetjük, hogy J. Juška próbacikkei és a mű „kezdete” kedvező benyomást tettek I. I. Szreznyevszkijre, hiszen J. Juška folytatta a „Корнеслов” munkálatait, és rendszeresen tájékoztatta annak előrehaladásáról. Ha pedig J. Juška sajnálkozik a munka lassú haladása miatt, azt a szembetegségének vagy hivatali teendőinek tulajdonítja, amelyek sok időt és erőt vettek el tőle, nem pedig I. I. Szreznyevszkij barátságtalan, bíráló hozzáállásának, amely elvehette volna J. Juška kedvét a „Корнеслов” munkálatainak folytatásától. Ezek azok az adatok, amelyeket J. Juška levelei „Литовский корнеслов” című művéről tartalmaznak. Jelentős új megvilágításba helyezik a litván nyelvész e fontos munkáját, amelyre sok energiát és a hivatali teendőktől szabad idejének nagy részét fordította. J. Juška műve sajnos nem vált „az orosz nyelvészeti irodalom nevezetes gyarapodásává”, és nem jelent meg a Tudományos Akadémia Orosz Nyelvi és Irodalmi Osztályának pártfogásával, ahogyan azt I. I. Szreznyevszkij kívánta és remélte, aki szavaival és tetteivel folyamatosan támogatta J. Juška litván tudományos kezdeményezéseit. Feltételezhető, hogy a „Литовский корнеслов” munkálatai nem jutottak befejezésig. Ellenkező esetben J. Juška bizonyosan értesítette volna erről I. I. Szreznyevszkijt, aki hosszú éveken át figyelemmel kísérte a „Корнеслов” összeállításának ügyét. A „Литовский корнеслов” című műről elmondottak lezárásaként jegyezzük meg a következőket. A fent idézett adatokból is arra következtethetünk, hogy J. Juška és I. I. Szreznyevszkij kapcsolata nem volt pusztán hivatalos, és nem korlátozódott – amint ez jól látható J. Juška „Балто-славянские исследования” című kiadványban közölt többi leveléből is – kizárólag tudományos kérdésekre, ahogyan B. Tolutienė véli63. A kezdő litván nyelvész és a már nagy tekintélyű szlavista közötti kapcsolat I. I. Szreznyevszkij 1856 nyarán, családjával együtt tett látogatását követően… 62 Там же, л.л. 29 и 40 (архивная пагинация письма прерывается потому, что между этими листами вложены 10 „пробных карточек“ с нумерацией от 30 до 39 л.). 63 В. Tolutienė. A. Juška leksikografas, p. 293. 214 Novgorodban meglehetősen baráti, bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük, különösen levelezésük első éveiben, noha J. Juška mindvégig mély tisztelettel viseltetett I. I. Szreznyevszkij iránt. Ennek alátámasztására idézzünk fel egy tényt. 1856 végén J. Juška három napot töltött Pétervárott, ahol I. I. Szreznyevszkijjel tudományos munkásságáról beszélgetett. A fogadtatástól és a beszélgetéstől lelkes J. Juška nem sokkal Pétervárról való visszatérése után ezt írta I. I. Szreznyevszkijnek: „Már több nap eltelt szerencsés fővárosi utazásom óta. E háromnapos utazásról olyan lelkesedéssel és az új munkák iránti olyan hangulattal tértem vissza, amelyre csak a szerencse különös kegyéből tehet szert az ember (a kéziratban: бріобресть, — Г. В.). Új életemet kizárólag Önnek köszönhetem, nagyra becsült Izmail Ivanovics, hálás vagyok Önnek, és nem is tudom, hogyan fejezzem ki hálámat; köszönet illeti Jekatyerina Fjodorovnát is (I. I. Szreznyevszkij felesége, — Г. В.) figyelmes vendégszeretetéért; ezt a három napot úgy töltöttem, mintha legközelebbi és legkedvesebb rokonaim körében lettem volna”64. Azt is jegyezzük meg, hogy I. I. Szreznyevszkij J. Juška kérésére elküldte neki a szükséges könyveket, és tanácsokkal látta el, amelyekre J. Juškának, a nyelv tudományos leírásában még kevéssé tapasztalt kutatónak szüksége volt. J. Juška nagyra értékelte segítségét. Például az 1857. II. 19-i (12.) levelében ezt írta: „Minél előbbre jutok a litván nyelv tanulmányozásában, minél jobban megismerem a szláv írásbeliség legrégibb emlékeit, annál inkább meggyőződöm az Ön útmutatásainak és támogatásának jelentőségéről és fontosságáról; annál mélyebben gyökerezik meg szívemben az Ön iránti tisztelet és hála érzése, Izmail Ivanovics, mint aki szellemi életem új korszakának elindítója. Kérem, higgyen szavaimnak, Izmail Ivanovics: ezek lelkem kifejezői”65. 3. A „Rokonsági fokok megnevezései” című jegyzéket J. Juška az 1858. XII. 17-i (22.) levéllel küldte el I. I. Szreznyevszkijnek.66 A levélben ez áll: „A rokonsági fokok megnevezéseit a litván nyelvben ezzel a levéllel küldöm. Testvérem, Antanas atya gyűjtötte össze őket, én pedig kölcsönös viszonyuk szerint rendeztem el, és oroszra fordítottam őket”67. Ebből világos, hogy az eredeti rokonsági megnevezéseket tartalmazó jegyzékben, vagyis abban a listában, amelyet J. Juškának testvére, Antanas küldött el, a megnevezések más sorrendben álltak (talán betűrendben, lengyel fordítással vagy anélkül), a most közölt változatban pedig J. Juška a vérrokonság és a házasság révén létrejött rokonság fokai szerint csoportosította őket. 64 ЦГАЛИ ф. 436 оп. 1 ед. хр. 1433, л. 23. 65 Там же, л. 28. 66 J. Juška I. I. Szreznyevszkijhez írt leveleinek gyűjteményében a „Rokonsági fokok megnevezései” tévesen az 1856. XI. 6-i (8.) levélhez van mellékelve (az összesített számozás szerinti 17–18. lap). A jegyzék címe fölé más kézírással ezt írták: „I. V. Juškevics szerkesztőhöz írt levélből”; a „Megnevezések” szó elé beírták a „Bemutatom” szót, a „ks. Antanas által összegyűjtött” szavak fölé pedig odaírták: „az én testvérem”. Valószínűleg azért készültek ezek a kiegészítések, hogy I. I. Szreznyevszkij könnyebben terjeszthesse elő ezt az anyagot az Orosz Nyelvi és Irodalmi Osztály ülésén. 67 ЦГАЛИ, ф. 436, оп. 1, ед. хр. 1433, л. 52. 215 I A litván–szanszkrit megfelelések szótára, összeállította I. Juška A Abída, sérelem, vādh, megsérteni. Ájdrus, szeles, vidḥra, derült. Ájszkus, derült, jaças, ragyogás. Ákis, szem, akś, uo. Álksnis, éger, alka, fa. Áikanas, éhes, kívánni. Ánksztas, keskeny, jug, szorosság. Ánglis, szén, angāra, uo. Arklis, ló, arvan, uo. Artí, közel, ārāt, uo. Ászara, könny, asra, uo. Ászis, tengely, akśā, kerék. Ássu, vagy essu, esmi vagy esmū, vagyok, asmi, uo. Ásztras, éles, aç, élesíteni, açra, hegy. Áukszstas, magas, ūccha, uo. Áusti, szőni, vē, ūi, uo. Áugti, nőni, vakś, uo. Áusis, fül, gavśa, uo. Áuszra, hajnal, djāutra, fény. Awis, juh, avi, uo. B Bagóts, gazdag, bhaga, boldogság, bhōga, gazdagság. Balá, mocsár, mala, sár, palata, uo. Báltas, fehér, bhāla, fény. Bánda, nyáj, kāṇḍa, tömeg. Bárwa, szín, festék, varṇa, uo. Barzdá, szakáll, barba (latin). Básas, mezítlábas, paç, menni. Baczka, hordó, vak, meghajolni. Bárscczej, céklaleves, bhṛtja, étel. Bažnicze, templom, vāsa, építmény. Bárti, szidalmazni, garh, uo. Biégti, futni, bhag, uo. Biárzas, nyírfa, bhurga, uo. Bibis, penis, pāju, fenék; çepa, uo. Bijótis, félni, bhēś, bhī, uo. Biłóti, beszélni, bhā, ragyogni; bhas, beszélni. Blúdas, tál, csésze. Blusá, bolha. Bóba, asszony, öregasszony, paru, dajka. Bókszta, torony, vēça, ház. Brazdá, barázda, ṛh, legeltetni; vardh, vágni. Brísti, gázlón átkelni, gāh, uo. Brólis, fivér, bhrātṛ. Buczióti, csókolni, çub, uo. Bújlis, bika. Búris, sokaság, vāra, uo. Búti, lenni, bhū, uo. C Cibúle, hagyma, çara, uo. Ciéna, ár, ci, gyűjtök. Ciélas, egész, kēvala, uo. Cúdas, csoda, kuh (a kudh helyett), ámulatba ejteni. Cupk, csengést fejez ki, ciṅ, csengeni. D Dalís, rész, dal, dā, osztani. Dantis, fog, dança, uő. Degti, égni, dah, uő, du, uő. Dengti, befedni, sthag, uő. Deszinas, jobb, dakṣiṇa, uő. Diena, nap, dina, uő. Dieti, tenni, dhā, helyezni. Dirbti, dolgozni; dariti, tenni, drāgh, törekedni, drāh, ébren lenni. Diwaj, csoda, div, ragyogni. Draskíti, széttépni, dru, megrongálni. Draúgas, társ, barát. Drebiéti, remegni, bṛh, félni. Duktíe, lány, nemz. dukteres, druhī és duhitṛ, uő. Dūmas, füst, dhūma, uő. Durís, ajtó, dvār, dvāra, uő. Dūrnius, bolond [így!], dus, dur, rosszul. Dūrti, szúrni, dṛ, uő. Dū’ti, adni, dā, uő. Džiūti, száradni, çam, çuś, uő. Dzwániti, csengeni, dhvan, svan, uő. E Ejti, menni, ṛt, at, it, uő. Éžeras, és azeras, tó, asra, szöglet. Éžis, sün, ahi, uő. G Gajdís, kakas, gai, hangot adni. Galwa, fej. Gana, eléggé, ghaṇa, sok. Garsas, hang, hang, gṛ, hangot adni. Gajletis, sajnálni, bűnbánatot tartani, khai, uő. Gaubti, hajlítani, çōca, uő. Gejsti, szomjazni, gādh, kak, uő, gṛdh, uő. Geležis, vas, asala, uő. Geltónas, sárga, harisa, uő. Gesíti, kioltani, eloltani, gah, elpusztítani. Giárkle, torok, kṛka, uő. Giedóti, énekelni, gai, uő. Gímdti, szülni, jan, uő. 216 Gínti, hajtani, ghṛṇ, és ghịn, megragadni. Gísla, ér. Gíwas, élő, giv, élni. Giwáte, kígyó, gam, mozogni. Góbszus, kapzsi, gádh, hát, kívánni. Godoti, tisztelni, gēv, becsülni. Griaúti, dübörögni, gr, hangot adni. Griówis, árok, krivi, gödör. Grébti, megragadni, gṛh, hṛ, uő. Griékas, bűn, ghur, tudatlannak lenni. Gudínti, felébreszteni, gádh. Gúžas, ütéstől keletkezett duzzanat, guhia, fenék. I Imaníti, érteni, tudni, umā, ua. Ímti, venni, elvenni, jam, ua. Iszmaníti, érteni, midh, mēdh, ua. Iáunas, fiatal [így!], ifjú, juvan, ua., júni, fiatal nő. Ieszóki [így!], keresni, iěh, ua. Iúngti, összekötni, ju, jung, jug, összekapcsolni. Iaugti, összekötni, jat, rendbe hozni. Iúngas, iga, juga, ua. Iúsznikas, véres leves, júša, borsóleves. K Kalbiéti, beszélni, khjā, galp, valk, id. Káǰlis, bőr, čar-man, id. Kálas, karó, čala, id. Kalė, szuka, čava, kölyökkutya. Kadrā, takaró, çal, betakarni; čali, takaró. Kaktá, tarkó, ghāta, ua. Kámpas, szög, kōna, ua. Kanápis, kender, çana, ua. Kąnsti, harapni, kans, elpusztítani. Kárwe, tehén, çṛ, szúrni, çru, szarv. Kasá, kasza, kača, haj. Kásti, ásni, kaš, próbára tenni. Katé, macska, gāh-aka, ua. Káulas, csont, çalāka, ua. Kauti, kovácsolni, ku, hangot kiadni. Kawóti, elrejteni, gal, kag, befedni. Kiaúle, disznó, kōla, ua. Kiaúzsis, tojás, koça, ua. Kiális, térd, gānu, ua. Kelí, néhány, kala, kis mennyiség. Képti, печь, pač, id. Kíbti, tapadni, čib, megragadni. Kírmis, féreg, kṛmi, ua. Kírpti, nyírni, kṛp-ana, ua. Kírsti, vágni, khur, kṛt, ua. Klíszas, sánta, klíva, ua. Klausíti, engedelmeskedni, çru, ua. Kréjwas, görbe. Krésti, rázni, tras, ua. Kraújas, vér. Kúlti, zúzni, ghṛṣ, ua. Kŭrmis, patkány, çuṣira, ua. Kúrti, fűteni, čur, égetni. Kuósiti, köhögni, kās, ugyanaz. Kupetá, kica [így!], kuta, patala, ugyanaz; kupa, szikla. Kúte, kenyér, kuta, ház. Kúsziti, megérinteni, kuč, ugyanaz. Kwepiéti, illatozni, vās, ugyanaz. Kiáke, toboz, cikha, csúcs. L Léngwas, könnyű, laghu, ugyanaz. Lépsna, láng, plu, fújni. Linaj, len. Lipti, ragaszkodni, lī, ugyanaz, lip, tapasztani. Lísti, bemászni, liç, menni. Lízdas, fészek, nída, ugyanaz. Lúbieti, hajlamosnak lenni, lubh, ugyanaz. Ł Łábas, szerencsés, jó, labh, megszerezni. Łajzíti, nyalni, lih, ua. Łápas, levél, palāça, ua. Łaúzti, törni, lup, ua. Łóbिस, vagyon, labh, megszerezni. Łúpas, száj, lapana, száj. Łúpti, ütlegelni, lup, ua. M Májszas, zsák, maçaka, uo. Majszíti, keverni, miçr, uo. Majníti, cserélni, mē, uo. Márgas, tarka, mārga, fenék. Mážas, kicsi, man-āk, kevesebb. Miaúti, bőgni, mukha, hang. Maldā, ima, mantra, uo. Miliéti, szeretni, mil, kapcsolatban lenni. Miésa, hús, mānsa, uo. Miênuo, hónap, mās, uo. Mígła, köd, homály, mih, nedvesíteni. Mínti, gyúrni, mī, mināmi, gyúrok [így!]. Mirkióti, hunyorítani, mis az ut elöljáróval: kinyitni a szemeket, ni elöljáróval: becsukni a szemeket. Mírti, meghalni. Mízti, vizelni, mih, uo. Mólis, agyag, mala, sár, māuli, föld. Móteris, moteriszke, nő, mātṛ, anya. Mojóti, ringatni, mā, lengetni. 217 Mótina, anya, mātṛ, ua. Mūras, kőfal, pura, ház; mur, kőfallal körülvenni. Murmėti, morogni, marmara, susogás. Mūse, légy, makša, ua. Mūszti, ütni, muš, mich, mī, ua. N Naujās, új, nava, navja, id. Najkinti, elpusztítani, nakk, id. Nészti, vinni, nī, id. Nósis, orr, nasā, id. O Ōbalis, almafa, amra, fa, amla, savanyú. P Pajniōti, összekuszálni, çul, id. Pakūta, epitéma, kuth, szomorúnak lenni. Párszas, malac, pras, szülni. Pík­ti, haragudni, vakš, makš, id. Pláukti, úszni, plu, id. Póta, lakoma, pā, inni. Praszti, kérni, pračh, id. Priételis, barát, prijja, kedves; pri, szeretni. Pūjkus, büszke, vakš, növekedni. Pūlkas, sokaság, tömeg, varga, id. Pūʼlti, esni, pat, id.; pad, mozogni. Pūʼdas, fazék, pūta, edény. Pūrwas, sár, parikšā, mocsár. Putrā, pép, trn, enni. Pīhwas, has, pāli, comb. R Rātai, szekér, ratha, uo. Rāgas, szarv, çru, uo. Rāṇka, kéz, rankh, mozogni. Rasā, harmat, rasa, víz. Raudōti, zokogni, sírni, rud, sírásra késztetni. Raudōnas, vörös, rāhita, uo. (rodhita helyett). Rautī, tépni, khur, uo. Rāwas, szarv, krivi, gödör. Riedīti, öltöztetni, rādh, tenni. Riekti, kiáltani, ru, kruç, uo. Riātas, ritka, rīti, határ. Rietīs, szita, riš, elválasztani. Riežti, vágni, orosz id. Rinkti, gyűjteni, çṛan. Rīti, falni, görög, nyelni. Rīkšte, vessző. Rugēj, rozs, rāgī, az indiai kenyérfélék egy fajtája. 218 Rūpintis, gondoskodni, rup, aggasztani. Rīžtis, elhatározni magát, riç, riš, megölni. Rópe, répa. S Sāpnas, álom, svapna, ua. Sapnuōti, álmában látni, svap, aludni. Saūle, nap, sūrja, ua. Sėgti, hozzáerősíteni, saǵ, ua. Sėkti, követni, sač, ua. Sesuo, nővér, birt. seseres, svasṛ, ua. Siedėti, ülni, siesti, leülni, sad, sīd, ua. Siėkti, elérni, megkaparintani, sagh, ua. Sidābras, ezüst, sita, obhra, fehér arany. Sīla, erő, çila, természet, jellem. Sīlnas, gyenge, alpa, ua. Siūrbi, kortyolgatni, sṛǵ, önteni. Siūsti, küldeni, prėsājāmi, küldök. Skęsti, elsüllyedni, skand, esni. Skūsti, borotválni, ghṛṣ, kaparni. Smértis, halál, māra, járvány. Smirdėti, bűzleni [így!], mṛdh, nyersnek lenni. Sodžiālka, tó, çada, sár. Spjaūti, köpni, plu, nedvesíteni. Spīrti, lábbal ütni, prš, ütni. Sprōgti, kipukkadni, pras, nyújtózni. Stenėti, nyögni, stan, ua. Stėjgti, törekedni, stigh, belépni. Stiebas, szár. Stīklas, üveg, stuč, ragyogni. Stōgas, tető, stagh, befedni. Stōti, állni, stowieti, állni, sthā, ua. Su, -val/-vel, sam vagy sa, ua. Sūditi, ítélni, sundh, tisztítani. Sūpti, ringatni, kšubh, sōpana, ua. Sūnus, fiú, sūnu, ua. Sūris, sajt, sara, sűrített tej. T Tamsūs, sötét, tamas, sötétség. Tamsībė, sötétség, dhvānta, ua. Tārti, mondani, tark, beszélni. 1. Tarp, között, antar, ua.; belül (ап a sam helyett). Tatūszis, apuka, tāta, ua. Tėkti, folyni, tik, mozogni. Tiatā, nagynéni, tāta, tiszteletre méltó. Tiewas, apa, pitṛ, ua. Tītas, híd, dharana, ua. Tawōras, áru, dvr, szerezni. Traūkti, húzni, trakh, ua. Trānk­smas, aggodalom, dhrānkš, kiáltani. Trīnti, dörzsölni. Trōkszti, szomjazni, trš, ua. Trusiėti, gondoskodni, dru, futni. 3. Turiëti, tartani, dhr. dhi, ua. Twóra, kerítés, dhára, ua. Twóti, vágni, hengerelni, çvas, ua. Twínti, kiáradni (a folyóról), dhumí, folyó. Twírtas, erős, sthira, ua. 4. Túszczias, üres, gócsija, tučchna, ua. 2. Tasziti, faragni, takš, ua. U Úbagas, koldus, bhikš, koldulni. Ugnís, tűz. Úksusas, ecet. Úrwa, üreg, ulwa, odú. Úžpakalis, fenék, phalaka, ua. W Wábalas, bogár, váḍh, bádh, zavarni. Wáikas, gyermek, gáha-ka, ua. Wajkszióti, járni, vá, ua., vakh, vát, ua. Wagis, tolvaj, váḍh, ua. Wálgiti, enni, vágā, étel. Walijti, erővel bírni, valita, erős. Wanduó, undū, víz, voda, nedves; und, nedvesnek lenni; vana, nitha, kam, kamandha, víz. Wárgas, csapás, · varga, erő; egyhangúvá tenni. Warlé, béka, var-anga, testiculus, vjanga, ua. Wárna, varjú, kârawa, ua. Wárpas, kalász, vap, megtermékenyíteni. Wadínti, hívni, hyé, ua. Wártaj, kapu, vára, ua. Wáškas, viasz, mákša, ua. Wásara, nyár, vasára, vágy. Wárras, réz, āra ua. Wésti, vinni, váḍh, ua. Wéjzieti, látni, nézni, wejdas, arc, látvány. Wiéra, hit, var, kívánni, választani. Wiédras, vödör, pátra, edény. Wiéjas, wies, szél, vá, fújni; vátara, szél. Widús, közép, madhja, ua. Wilktis, vonszolódni, vargh, mozogni. Wirti, forrni, főzni, bhṛ, ua. Wiras, férj, vára, ua. Wissados, mindig, sada, ua. Wóditis, veszekedni, váda · veszekedés. Wóditi, ártani, vadh, ua. Wógti, lopni, vast, bántani. Wóžiti, mérni, vága, erő. Z Zujkis, nyúl, kiškis, ua., caça, ua. Zansís, liba, hansi, ua. Zibiéti, ragyogni, dju, djut, gūt, dhup, ua., sibh, világítani. Zigis, lépés, çaǧǧ, menni. Zínsti, szopni, cŭs, ua., cŭči, mellbimbó. Ziáme, žéame, žéme, föld, gmā, ua. Isi = žióti, tátott szájjal állni, gábh, ua. Ziuriéti, nézni, látni, çri, ua.; ghṛ, ragyogni. Zónka, feleség, ganí, gnā, ua. Zwakis, gyertya, víti, fény. Zwirblis, veréb, vara, ua. Zuwis, hal, vasu, ua. Zwaigždé, csillag, cvid, fehérnek lenni. Zwiéris, vadállat, dhurja, hvárja, ló. SZ Szaká, ág, çakhá, gally. Száltis, hideg, gelu, lat. Szárka, szarka, sāra, turdus salica. Sziaszi, hat, šaš, ua. Sziausztis, tüskésnek lenni [így!], hṛš, ua. Sziaréj, gyapjú, hṛš, tüskésnek lenni [így!]. Szirdis, szív, hṛd, ua. Szkáditi, ártani, kaç, ua. Szlówe, dicsőség. Szlúbas, sánta, khōl, sántítani. Szókti, táncolni, ugrálni, çaç, ua. Szúdas, trágya, súda, sár. Szuwá, szu, birtokos eset: suznés, kutya, çvan, birtokos eset: çunas, ua.; çavaka, kölyökkutya. Szwéntas, szent, çvi, ragyogni. CZ Cziúpti, tapogatni, čup, ua. Cziúrkszti, átszivárogni, čut, čjut, csepegni. И. В. Юшкевич. II A LITVÁN SZÓTŐTAN PRÓBACIKKEI, ÖSSZEÁLLÍTOTTA I. JUŠKA [1] Lik, liek, lajk, latin lik. leek. Lik-ti, jelen idő: liek-u, múlt idő: lik-au, maradni. Latin lik-t: tenni, állítani, helyezni. Pa-lik-ti, jelen idő: pa-liek-u, múlt idő: pa-lik-au, otthagyni, elhagyni; maradni. Latin pa-lik-t: maradni. Ir palik-kęs miestą Nazaret (Mt 4,13). És elhagyá Názáret városát. 219 Pa-łajk-as, birtokos eset: pa-łajk-o, maradék, a többi. Litvánul at-leek-as, at-leek-s, pa-lik-s, ua. Pa-łajk-is, hímnemű, pa-łajk-ie, nőnemű, hátramaradt; régi, elhasznált, haszontalan, semmire sem jó Isz-si-łajk-i-ti, jelen idő: isz-si-łajk-au, múlt idő: isz-si-łajk-iau, eltartani magát, megélni. Kajp jusū Mylĭsta žiemos bėdoj issilajkėt’? Hogyan éltek meg kegyelmetek a tél ínségében? (Don. 1. 160). Łajk-i-ti, jelen idő: łajk-au, múlt idő: łajk-iau, tartani, valakit valaminek tekinteni. Ir Burūs prastus per kiaulū jowalą łajko. És az egyszerű parasztokat disznóeledelnek tartja (Don. 1. 254). Pa-si-lik-ti, maradni. Ir ten pa-si-lik-o ikki Erodui numirus (Mt 2,15). És ott marada Heródes haláláig. Ószövetségi evangélium. At-lik-ti, befejezni, elvégezni. Juk dar Čzēso yr’ ir męs at-lik-sime darbus. Hiszen még van időnk, és befejezzük a munkáinkat (Don. 1. 390). [2] Majn, latin mi, main, szláv мѣн (-main). Majn-a, birtokos eset: majn-os, engem. Litvánul mi-hschana, majn-a, majn-oschana. Majn-i-ti, jelen idő: majn-au, múlt idő: majn-iau, cserélni. Litvánul mi-ht, main-iht, majn-oht. [3] Mau, mow, latin mau, mauk. Mau-ti, jelen idő: mau-ju és mau-nu (j, n, rövidülés), múlt idő: mow-iau, felvenni, magára ölteni, betenni. Litván mau-t: kantárt feltenni, megzabolázni. Už-si-mau-ti, felvenni magára. Ir sawo skrandą buriszką wieszėt ussimowęs (Don. 1. 126). És a paraszti bekecsét felöltve megy vendégségbe. Nu-mau-ti, levenni. Litván po-mau-t. Kepurrę nu-mau-ja (Don. 1. 262): Leveszi a sapkáját. Mau-di-ti, jelen idő: mau-d-au, múlt idő: mau-dž-iau, fürdetni. Mau-di-tis, fürödni. Litván mauk-t: lerántani, lehúzni. [4] Mil, miel, mejl, mal, óporosz myl és mil, litván mihł, szláv мил. Mil-ie-ti, jelen idő: mil-iu, múlt idő: mil-ie-jau, szeretni, óporosz milyt, litván mihł-eht, mihł-oht, mihł-inabt. Miel-as, hímnem, miel-a, nőnem (Дон. 1. 129), kedves, drága; óporosz mil-s, myl-as, latin mihł-s. Meil-ie, birtokos esetben mejl-ies, szeretet. Óporosz myl-an (82), myl-in (89), latin tárgyeset: mihł-iba, mihł-estiba. Mejl-ing-as, hímnem, mejl-ing-a, nőnem, szeretetre méltó, barátságos, kedvező. Latin mihł-igs. Néha a szeretetre méltó gyermekeket elválasztja szüleiktől. (Дон. 1. 184). Mintha valamiféle irgalmas jótevő volna. (Дон. 1. 186). Szeretettel üdvözölte barátnőjét (Дон. 1. 47). Mal-on-ie, birtokos esetben mal-on-ies, kegyelem, jóindulat, jóakarat (Дон. 1. 158). Mīl-ist-a, birtokos esetben mīl-ist-os, kegyelem (főként a žemaitáknál használatos előkelő személyek megszólításakor). Hogyan vészelte át kegyelmed a téli ínséget? (Дон. 1. 160). [5] Min, men, man, mon; latin min, man; óporosz men, min; szláv мѣн, мън, мин, мѧ (=men) At-min-ti, jelen idő: at-men-u, múlt idő: at-min-iau, emlékezni, eszébe jutni. Pa-min-ie-ti, jelen idő: pa-men-u, múlt idő: pa-min-ie-jau, megemlékezni, megemlíteni, eszébe idézni, nem elfelejteni. Latin pee-min-neht, gondolni valamire. De rólunk is emlékezz meg (Дон. 1. 139), de minket se felejts el. 220 Isz-min-tis, birtokos esetben isz-min-t-ies, elme, értelem. Latin manna (prah̄ts). Isz-min-ting-as, birtokos esetben isz-min-ting-a, okos, megfontolt, bölcs. A keletről érkezett bölcsek Judeába jöttek (Мат. 2. 2). Óegyházi szlávul: „Íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe.” Pra-man-i-ti, jelen idő: pra-man-au, múlt idő: pra-man-iau, kitalálni, kigondolni, elkészíteni. Új bocskort fonnak. (Дон. 1. 251). Pra-mon-ie, birtokos esetben pra-mon-ies, kitalálás, találmány, alkotás, kép. A fagy alkotta jégműveket a napocska olvasztani kezdte. (Дон. 1. 3). Nu-si-min-ti, jelen idő: nu-si-men-u, múlt idő: nu-si-min-iau, elcsüggedni, gyávának lenni, megijedni. Múlt idejű melléknévi igenév: nu-si-min-es, nu-si-min-usi, elcsüggedt, megijedt; félénk, gyáva; Halálra rémülten (bagoly) (Дон. 1. 230). Óporosz men-entwey, főnévi igenév (1. osztály, 2. ragozás), megemlíteni, felidézni. At-min-t-is, birtokos esetben at-min-t-ies (n-cz-io), emlékezet. Óporosz men-isnan (az 1. és 2. ragozásban), men-issnan (az 1.-ben), min-isnan (a 2.-ban), tárgyeset, uo. Latin pee-min-neschana, pee-minna uo. Óegyházi szlávul: па-мА-ть. [6] Pju, pjau, pjow, pie, pej; latin plau, szláv пи. Pju-kl-as, birtokos esetben pju-kl-o, fűrészelés; latin plau-schana. Pjau-ti, jelen idő: pjau-ju és pjau-nu (a j és n sziszegő hang), múlt idő: pjow-iau, vágni, kaszálni, aratni, fűrészelni. Latin plaut, uo. Pie-wa, birtokos esetben pie-wos, rét; latin pla-wa. Pej-l-is, birtokos eset: pei-l-io, kés (latinul: nasis). Per-pjau-ti, bemetszeni, átvágni.... gerklė përpjaut (Don. 1. 233): átvágni a torkot. [7] Spjau, spjow, latinul ssplau, szláv plju, ple, blju és ble. Óegyházi szláv: плъ, плъ. Spjau-ti, jelen idő: spjau-ju és spjau-nu (a j és n rövidítés), múlt idő: spjow-jau, köpködni, köpni (vö. hányni, hányni). Latinul: sspIaut. Spjau-di-ti, jelen idő: spjau-d-au, múlt idő: spjau-dži-iau, köpni. Latinul splau-diht. Óegyházi szláv: плъ-вати. Tai ir Bur’s tur spjau-dit (Don. 1. 123). Tehát a parasztnak is köpnie kell. III A rokonsági fokok elnevezései a litván nyelvben, amelyeket K. S. Antanas Juškevičius gyűjtött össze elsősorban Panevėžys környékén (a pušalotasi plébániában) A házastársak egymásra vonatkozó elnevezései. Moteristė (kor, motė, anya), házasság. Pats, birtokos esete: patės, férj. Tulajdonképpen azt jelenti: maga. Wīrs, birtokos esete: o, férj. (Közhasználatú szó). Prejkszas, -o, (pusztai és žemaitiai), második férj. Užkuris, o, (pusztai), második férj; (žemaitiai, obviesz), harmadik férj. Užtupis, -o, (pusztai), harmadik férj; (žemaitiai), negyedik férj. Untszupas, -o, (pusztai), harmadik férj; (žemaitiai), negyedik férj. Pati, birtokos esete: paczós, feleség; tulajdonképpen azt jelenti: maga. Genterė, -es, (pusztai) két testvér felesége. 221 A férj rokonsága a feleséghez viszonyítva. Szeszuras, -o, (жмуд.) Szás zuras, -o, (литов.) após. Anita, -os, (általános), anyós. Deweris, -o, (Pus.) sógor (zsmajt, elavult). Diweris, -o, Inté, -es, (Pus.) meny; a férj fivérének felesége. Mosza, -os, (Pus.) sógornő [így!] (zsmajt, elavult). A feleség rokonsága a férjhez viszonyítva.. Oszwis, -o (porosz) Uoszwis, -o (litván) Uszwis, -o (zsmud) após. Oszwé, -es, (porosz) Uoszwé, -es, (litván) Uszwis, -o, (zsmud) anyós Uszwené, -es, (zsmud), anyós. Łajgonas, -o, (porosz), sógor. Łajgonéné, -es, (porosz), sógorné. Swajné, -es, (porosz), sógornő [sic!] Swajnis, -o, (porosz), sógor. Az apa és rokonsága megnevezése a gyermekekhez viszonyítva. Téwas, -o, (általános), apa. Swotas, -o, (Pusk.), egy fiú vagy fiatalember apja. Tetis, birt. teczó, (Pusk.), apa. Tetajtis, birt. tetajczo, (Pusk.), édesapa. Tetutis, birt. tetuczó, Tetuszis, -o, Patéwis, -o, (általános), mostohaapa. Patetis, birt. pateczó, (Pusk.), mostohaapa. Dédé, -es, (általános), nagybácsi, az apa vagy az anya fivére. Dédina, -os, a nagybácsi felesége Dédéna, -os, Teta, -os, (általános), apai vagy anyai nagynéni. Tétuła, (Pusk.) Tétuté, (általános), nagynéni. Tétulé, (Pusk.) Tété́nas, -os, (Пуш.), nagybácsi, a nagynéni férje. Tétuténas, -os, (Пуш.), uo. Brolenas, -o [így! -os volt, de az s át van húzva], (Пуш.), unokatestvér (fiú). Brolauczá, -os, (Пуш.), unokatestvér (lány). Az anya és rokonai megnevezései a gyermekek viszonylatában. Moté, -es, (Пуш.), anya. Más nyelvjárásokban elavult. Moczé, -es, (Пуш.), anya. Más nyelvjárásokban elavult. Motina, -os, (általános), anya. Matulé, -es, (általános), anyácska. Matuté, -es, (általános) Moczeka, -os, (általános), mostohaanya [így!]. Pamomé [így!], -es, (Пуш.), mostohaanya [így!]. Awinas, -o, (Пуш.), anyai nagybácsi. 222 Awinéné, -es, (Пуш.), nagynéni, a nagybácsi felesége. Seserénas, -o, (Пуш.), unokatestvér, a nagynéni (anyai ágon) fia. Seserécza, -os, (Пуш.), unokatestvér, a nagynéni (anyai ágon) lánya. A gyermekek megnevezése a szülőkhöz való viszonyuk szerint. Sunus, -aus, (általános), fiú. Marti, birt. marczós, meny; szlávul: meny. Posunis, o, (általános), mostohafiú. Dukté, -es, (általános), lány. Dukra, -os (Пуш.), lány. Podukra, -os (Пуш.), mostohalány. Anukas, -o, (Пуш.), unoka (fiú). Anuké, -es, (Пуш.), unoka (lány). Az ősök elnevezései. Boczús, -aus, Praboczús, -aus, Predkas, -o Prád́kas, -o ős. Senis, -o, (общее) Senelis, -o, (общее) Senutis, (cz)o (общее) Sentevis, -o (общ[ее]) Sursenis, -o, (общ[ее]) Sursenélis, -o (общ[ее]) Parkarszes, (sz)usó, (общ[ее]) Sené, -es, (общее) nagyapa öregember. öregemberke. öregemberke. öreg apa. agg. agg. elaggott. tulajdonképpen Senelé, -es, (általános) Senuté, -es, (általános) Senmoté, -es, (Puskin) Sursené, -es, (általános) Sursenélé, es, (általános) Bobuté, es, (általános) nagymama öregasszony. öreg nénike. öregasszony. idős anya. agg. agg. tulajdonképpen A gyermekek egymáshoz való viszonyát jelölő elnevezések. Brolis, -o, (általános), fivér. Brólelis, -o, (általános) öcsike Brolajtis, (cz)o, Brolajtelis, -o, (második fokozat) Brolelukas, -o, (második fokozat) Brolitis, (cz)o, Brolitelis, -o, (második fokozat) Brolitukas, -o, (második fokozat) Brolitužis, -o, (második fokozat) Brolukajtis, -(cz)o, (második fokozat) Brolukas, -o, Brolekelis, -o, (második fokozat) Brolulajtis, (cz)o, (második fokozat) Brohutelis, -o, Brolulis, -o, Brohutajtis, -cz(o) [takl], (második fokozat) Brohutis, (cz)o, Brohužajtis, (cz)o, Brohužis, -o, Brohuželis, -o, (Puskin) (második fokozat) Becéző alakok 223 Pusbrolis, -o, mostohatestvér. Brotuszis, -o, (Пуш.), unokaöcs, a fiútestvér fia. Régi orosz: братань, egyházi: братаничь. Brotuszė, -ės (Пуш.), unokahúg, a fiútestvér lánya. Régi orosz: братана. Egyházi: братанична. Seja, -os, (Пуш.), nővér. Sejelė, -ės, (Пуш.), húgocska. Sesù, birtokos esetben sesers, (közhasználatú), nővér. Seserinczús, -aus, unokaöcs, a nővér fia. Seserinczá, -os, unokahúg, a nővér lánya. Dwinei, -u, (közhasználatú), ikrek. Dwinickej, -u, (Пуш.), ikrek. A lelki rokonságot jelölő elnevezések. Kumas, -o, (általános), koma (férfi). Kuma [így!], -os, (általános), koma (nő). Pirszlis, -o, (általános), násznagy. Podé, -es, (Pus.), koma (férfi). Podéné, -es (Pus.), koma (nő). Swotas, -o (zsmud.), vőfély, a házasulandók bejegyzésekor tanúskodó személy. Swoczė, -os (általános), keresztanya az esküvőn. Biczùlis, -o (általános), aki szerencséjére kaptárat kapott. Bitùinkas, -o (Pus.), uo. Giminė, -ės (általános), rokonság. Giminajitis, (cz)o, rokon. Giminajtė, -es, nőrokon. Gentís, -es, rokonság. Gentistė, -es, rokonság.