Функционирование и преподавание русского языка в сфере высшего обраыования Литовской ССР

СОЦИАЛИНĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979) Nijolė MÄRKENE AZ OROSZ NYELV MŰKÖDÉSE ÉS OKTATÁSA A LITVÁN SZSZK FELSŐOKTATÁSÁBAN A nyelvek funkcionális fejlődésének kérdései az utóbbi időben a szociolingvisztika vizsgálati tárgyává váltak. A nyelvek fejlődésével és működésük kérdésének megoldásával kapcsolatos döntő szerep a szovjet nyelvtudományé (Дешериев Ю. Д., 1966, 1968). A nemzeti irodalmi nyelvek társadalmi funkcióinak fejlődésével összefüggésben a szovjet korszakban a nyelvészek figyelme fokozódott az egyes nemzeti nyelvek működésének kérdéseit illető elmélyült vizsgálatok iránt. Ezekkel a kérdésekkel litván nyelvészek munkái is foglalkoznak (Kruopas J., 1967; Михальченко В. Ю., 1975). Mindazonáltal feltáratlan maradt az a kérdés, hogyan oszlanak meg az orosz és a litván nyelv társadalmi funkciói a litván nép társadalmi életének egyes területein. Ezt a kérdést nem vizsgálták külön. Különösen az orosz nyelv alkalmazásának olyan sajátos, a tudományos-műszaki forradalom körülményei között kiváltképp fontos területe, mint a felsőoktatás, maradt kutatatlan. Az orosz nyelv különböző köztársaságokban betöltött szerepéről csak Ю. Д. Дешериев munkájában találhatók adatok (1976). Nem folyt olyan átfogó kutatómunka, amely feltárta volna a második nyelv működésének sajátosságait ezen a területen, valamint a litván és az orosz nyelv kölcsönhatásának kérdéseit az utóbbi oktatása során. Másfelől jelenleg már adottak a kutatás bizonyos tudományos előfeltételei ebben az irányban. В. Ю. Михальченко a nemzeti–orosz kétnyelvűség fejlődésének kérdéseit vizsgálta, kitérve a litván–orosz kétnyelvűség IV. fokozatára is1. Véleménye szerint „a kérdőíves anyag elemzése és az adatközlőkkel folytatott beszélgetések adatai azt mutatják, hogy a második nyelv funkciói a kétnyelvűség negyedik fokozatán a többi fokozathoz képest kibővülnek” („Развитие...“, 1976, 340. o.). A felvetett probléma időszerűségét és a szóban forgó kérdés vizsgálatának szükségességét más szerzők is hangsúlyozzák. „Törvényszerű, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában az orosz nyelv ismerete minden szovjet ember, különösen a felsőfokú végzettségű szakemberek belső szükségletévé válik. Elemezni kell az orosz nyelv felsőoktatási intézményekben és középfokú szakiskolákban való oktatásának aktuális problémáit köztársaságunkban, és kijelölni a szakemberek képzését és nevelését szolgáló oktatási folyamat e fontos elemének további javításához vezető utakat” (Жкукавскас К., 1976). Vizsgáljuk meg az orosz nyelv felsőoktatásban betöltött szerepének kérdéseit a litván és az orosz nyelv társadalmi funkcióinak köztársaságbeli viszonyáról alkotott általános kép hátterében. A szovjet korszakban a litván nép jelentős sikereket ért el a gazdasági, társadalmi és kulturális élet valamennyi területén. Ez nem vezethetett 1 Egyetértünk a kétnyelvűség fejlődésének négy fokozatra való felosztásával, amelyet a módszertani szakirodalom és ez a könyv is bemutat („Развитие...“, 1976). 53 nem maradhatott hatás nélkül a litván nyelvre, különösen annak szókincsére és frazeológiájára, amelyek a litván nép életében bekövetkezett új jelenségek hatása alá kerültek. A szovjet valóság és a lenini nemzetiségi politika új lehetőségeket nyitott a litván nyelv fejlődése, különösen társadalmi funkcióinak kibontakozása előtt. A J. D. Deserijev által (1976, 299. o.) meghatározott 22 alkalmazási terület közül 18-ban a litván nyelvé a vezető szerep. A litván mellett az orosz nyelv is fontos szerepet játszik Litvánia életében. A kétnyelvűség fő típusává a litván–orosz kétnyelvűség vált (Vidugiris A., Karaliunas S., 1972). A litván nyelvet a köztársaság társadalmi és kulturális életének valamennyi területén használják. Emellett a litvániai felsőoktatási intézményekben az oktatás fő nyelve is. Az orosz nyelv felsőoktatásban betöltött több funkciója különíthető el: a) az orosz mint tantárgy; b) az orosz mint az oktatás nyelve; c) az orosz mint a szaktudás elsajátításának eszköze; d) az orosz mint a nemzetiségek közötti érintkezés eszköze. Az 1976/77-es tanévben a köztársaság felsőoktatási intézményeiben az orosz oktatási nyelvű csoportok az akadémiai csoportok összlétszámának 11%-át tették ki. Ezenkívül az orosz nyelvet a felsőoktatási intézményekben a szaktudás elsajátításának eszközeként is használják, mivel a különböző tudományágakhoz tartozó szakirodalom litván nyelven nem áll elegendő mennyiségben rendelkezésre. A köztársaságban természetesen adnak ki felsőoktatási tankönyveket. 1970-ben a balti köztársaságokban 400 felsőoktatási kiadvány jelent meg (Deserijev J. D., 1976). Napjainkban a tudományos-műszaki információ mennyisége rendkívül gyorsan növekszik, ezért a világ tudományos és politikai szakirodalmának egésze gyakorlatilag nem fordítható le a szövetségi köztársaságok nyelveire — köztük litvánra sem. Emellett a leendő szakembereknek meg kell ismerkedniük a többi szövetségi köztársaság tudósainak eredményeivel. Mindez elősegíti a nemzeti–orosz kétnyelvűség fejlődését és a szókincs bővülését a szakszókincs révén. Érdeklődésre tartanak számot a következő kérdések: milyen széles körben használják az orosz nyelvet a szaktudás elsajátításának eszközeként; hogyan aránylanak egymáshoz az anyanyelv és a második nyelv funkciói ezen a területen; miként oszlanak meg az orosz és a litván nyelv használati területei. Az orosz nyelvnek a szaktudás elsajátítására szolgáló eszközként való használata szorosan összefügg azzal, hogy tantárgyként tanítják: az orosz nyelv megfelelő terjedelmű és szintű ismerete nélkül a leendő szakember nem tudja olvasni az adott tudományterület szakirodalmát, amely kezdetben éppen oroszul jelenik meg. Következésképpen az orosz nyelv felsőoktatási intézményben folyó oktatásának — akárcsak az iskolainak — célirányosnak kell lennie. Tágabb értelemben a második nyelv oktatásának célja „a nemzeti–orosz kétnyelvűség célirányos kialakítása” (Zsuravlev V. K., 1976). Bár elméletileg a nemzeti–orosz kétnyelvűség fejlődésének IV. szintje az első és a második nyelv tökéletes ismeretét jelenti, a köztársaság viszonyai között teljes mértékben indokolt az egyik fő feladat, amelyet a felsőoktatási program tűz ki („Program…”, 1965): pótolni a kétnyelvűek második nyelvi ismereteiben a kétnyelvűség fejlődésének korábbi szakaszaiban keletkezett hiányosságokat. Ebben az esetben az orosz nyelv a tanítás tárgyaként szolgál. Végső soron tehát az orosz nyelv felsőoktatási oktatása nem öncél, hanem a kétnyelvűség fejlődésének legmagasabb fokán történő, célirányos kialakítása, vagyis az anyanyelv és az orosz nyelv mindennapi gyakorlati tevékenységben való, megfelelő használatához szükséges készségek és jártasságok fejlesztése. Ezzel összefüggésben továbbra is aktuálisak az interferencia problémái, mivel a nyelvek (az anyanyelv és a második nyelv) kölcsönhatásának folyamatában az anyanyelv hatása kerül előtérbe 54 és a második nyelv között). Az interferenciát a második nyelv középiskolai oktatása semlegesíti. Ehhez kétségtelenül hozzájárul a litván és az orosz nyelv tipológiai közelsége. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az anyanyelv hatásának maradványjelenségei később is megfigyelhetők, ami viszont befolyásolja a hallgatók beszédének helyességét és kultúráját. A felsőoktatási oktatás második legfontosabb feladata az lehet, hogy a hallgatók elsajátítsák az adott szakterület tudományos stílusát. A gyakorlati kurzus meglévő programjai bizonyos mértékben kitérnek a szakmai szókincs tanítására, ez azonban nem kap kellő hangsúlyt. Megállapították, hogy a kétnyelvűek többsége ismeri az alapvető orosz nyelvű szakkifejezéseket, a vizsgáltak mintegy 16%-a azonban még a saját szakterületének alapvető orosz terminusait sem ismeri, ami gyakorlatilag megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy a második nyelvet szaktudásuk elsajátítása során használják („Развитие...“, 1976, 339. o.). Ez kedvezőtlenül hat a leendő szakemberek képzésére, mivel a különböző tudományágak teljes körű szakirodalma nem áll rendelkezésre. Felmerül a második nyelvű szakirodalom olvasásához szükséges szókincsi (terminológiai) minimum összeállításának problémája. Nem vizsgálták azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszik a nemzetközi szókincs a szakterületi szövegek olvasásában és megértésében. E kérdés tisztázását elősegíthetné a terminológiai minimum vizsgálata, valamint az egyes tudományágak azon terminológiai magjának meghatározása, amely nélkül lehetetlen a második nyelven folytatott szakmai kommunikáció és a szakirodalom olvasása. Ehhez olyan speciális kutatásokra van szükség, amelyek célja a terminológiai minimum meghatározása és a hallgatók általi elsajátítási szintjének vizsgálata. Másfelől fontos megállapítani, hogy a hallgató megérti-e a saját szakterületéről szóló szöveget, képes-e azt a második nyelven visszaadni, előadást tartani stb. A nemzeti–orosz kétnyelvűség fejlődésének IV. szintjén az orosz nyelvet megfigyeléseink szerint az oktatás eszközeként és a nemzetiségek közötti érintkezés eszközeként egyaránt használják. A mai hallgatói élet sajátosságai — tanulmányi és ismeretterjesztő kirándulások, nemzetközi kapcsolatok, a sportmozgalom és az amatőr művészeti tevékenység fejlődése, a hallgatói építőbrigádokban végzett munka, a soknemzetiségű akadémiai közösségek stb. — nagymértékben elősegítik ezt. Fel kell tárni az orosz nyelvnek a nemzetiségek közötti érintkezés eszközeként való használati területeit, és meg kell határozni, hogy a beszédtevékenység mely formáira (olvasás, hallás utáni értés, írás) jellemző a nemzetiségek közötti érintkezés nyelvének használata a hallgatói közegben. Az orosz nyelv használati sajátosságainak feltárása azért aktuális, mert a szociolingvisztika jelenlegi fejlődési szakaszában annak funkcióit az egyes alkalmazási területeken még nem vizsgálták. Az ilyen kutatások valószínűleg meghatározzák az oktatás fő szempontjait és tartalmát befolyásoló tényezőket, továbbá segítik az oktatót abban, hogy úgy szervezze meg a hallgatókkal végzett munkáját, hogy azok az orosz nyelv tanulása során elsajátítsák a további gyakorlati tevékenységükben legfontosabb nyelvi ismereteket és készségeket. Az ilyen kutatásnak elméleti jelentősége is van. Az orosz nyelv adott területen való használati helyzetének részletes és elmélyült vizsgálata rámutathatna a második nyelv tanulási folyamatának optimalizálására alkalmas módszerekre, ez pedig hozzájárulna a beszédkultúra fejlesztéséhez. A nyelvek valamely területen való működésének vizsgálatakor figyelembe kell venni az adott terület sajátosságait, valamint azt, hogy lehetséges-e vagy sem a 55 a statisztikai adatok minőségi értelmezéséhez. Így a kutatás mennyiségi kifejezése az orosz nyelv egyes alkalmazási területeire vonatkoztatva különböző lesz, mivel maguk a területek jellegük és kiterjedésük tekintetében eltérnek egymástól. Ha az orosz nyelv oktatási eszközként való használata csak bizonyos hallgatókat érint, és paraméterei, fejlődési tendenciái pontosan megállapíthatók, akkor az orosz nyelv nemzetiségek közötti érintkezés eszközeként való alkalmazása nagyon nehezen vethető alá mennyiségi értelmezésnek: a kérdőíves adatok kevésbé pontos képet adnak az orosz nyelv részletes használatáról. Az orosz nyelv mint tantárgy, illetve a szaktudás elsajátításának eszköze minden hallgatót érint, és e nyelv ilyen működése sürgetően szükségessé teszi a nyelvek kölcsönhatásának, valamint az orosz nyelvnek a nemzetiségek közötti érintkezés eszközeként felmerülő problémáinak feltárását az oktatás folyamatában. Mivel a középiskolai tanulók nem mind sajátítják el kellőképpen a nemzeti-orosz kétnyelvűség fejlődésének III. fokozatát (Мажу-лис Ф., 1969; Михальченко В., 1971), továbbra is aktuális a nyelvek kölcsönhatásának, valamint az anyanyelv hallgatók orosz beszédére gyakorolt hatásának kérdése. A kétnyelvűek beszédében fonetikai, lexikai, grammatikai és stilisztikai szintű eltérések figyelhetők meg („Развитие…“, 1976, с. 336—340). A középiskolával ellentétben azonban az ilyen eltérések nem minden hallgatóra jellemzők, hanem csak azokra, akik nem sajátították el kellő mértékben a normatív orosz beszédet. Ezért különösen aktuális annak tisztázása, hogy: a) milyen gyakorisággal fordulnak elő eltérések a különböző szinteken; b) mely társadalmi paraméterek határozzák meg az interferencia fennmaradását a nemzeti-orosz kétnyelvűség fejlődésének IV. fokozata után; c) milyen szerepet játszik a felsőoktatási másodiknyelv-oktatás a hallgatók tudományos stílus elsajátítására és az adott tudományág terminológiájának használatára irányuló készségeinek kialakításában; d) mely grammatikai témák elégtelen elsajátítása okoz interferenciát; e) milyen sajátosságai vannak az interferencia megnyilvánulásának a tudományos stílus elsajátítása terén. Véleményünk szerint nagyon fontos és aktuális az orosz nyelv oktatási folyamatában két mozzanat elkülönítése: a nemzeti-orosz kétnyelvűség fejlődésének korábbi fokozataiban a kétnyelvűek által megszerzett második nyelvi ismeretek hiányosságainak pótlása, valamint a tudományos stílus és a terminológiai minimum elsajátításának kérdése. Éppen ezek határozzák meg ugyanis az orosz nyelv felsőoktatási oktatásának sajátosságait a jelenlegi időszakban. A kérdés ilyen széles körű megközelítése, amely figyelembe veszi az orosz nyelv felsőoktatásban való alkalmazásának tényleges állapotát, lehetővé tenné nemcsak az orosz nyelv fő társadalmi funkcióinak és az interferencia fő megjelenési területeinek meghatározását, hanem végső soron az orosz nyelv gyakorlati kurzusa programjának kidolgozására vonatkozó ajánlások tudományos megalapozását is. Литература Kruopas J. Lietuvių literatūrinės kalbos vystymasis praeityje ir tarybiniais metais. – Kn.: Lietuvių kalba tarybiniais metais. V., 1967. Видугирис А., Каралюнас С. К вопросу о типах двуязычия в Литовской ССР. – В кн.: Проблемы двуязычия и многоязычия. М., 1972. Дешериев Ю. Д. Закономерности развития языков в советском обществе. – М., 1966. Дешериев Ю. Д. Проблемы функционального развития языков и задачи социолингвистики. – В кн.: Язык и общество. М., 1968. Дешериев Ю. Д. Закономерности развития литературных языков народов СССР в советскую эпоху. Развитие общественных функций литературных языков. – М., 1976. Жукаускас К. Совершенствуем обучение русскому языку. – Tarybinė mokykla, 1976, Nr. 4. 56 Журавлёв В. К. Принцип учета соотношения функций русского языка и родного языка в методике преподавания русского языка нерусским. — В кн.: Тезисы докл. науч. конф. Нальчик, 1976. Мажулис Ф. Об интерференции при изучении глаголов прошедшего времени. — В кн.: За развитие методики обучения русскому языку и литературе в литовской школе. Каунас, 1969. Михальченко В. Ю. Особенности речи учащихся в условиях литовско-русского двуязычия. — В кн.: Взаимодействие языков в процессе обучения. Вильнюс, 1971. Михальченко В. Ю. О функционировании языков в Литовской ССР. — В кн.: Социолингвистические проблемы развивающихся стран. М., 1975. Программа по практическому курсу русского языка для национальных групп вузов союзных и автономных республик. — М., 1965. Развитие национально-русского двуязычия. — М., 1976. Кафедра русского языка Шяуляйский педагогический институт им. К. Прейкшаса RUSŲ KALBOS FUNKCIONAVIMO IR DĖSTYMO LIETUVOS TSR AUKŠTOJO MOKSLO SFEROJE KLAUSIMU Reziumė Rusų kalba Lietuvos TSR aukštojo mokslo sferoje atlieka šias funkcijas: a) ji yra dėstymo dalykas, b) 11% akademinių grupių mokymosi kalba, c) specialybės įsisavinimo ir d) tautų bendravimo priemonė. Norint nustatyti pagrindines rusų kalbos visuomenines funkcijas, interferencijos pasireiškimo pagrindines sferas ir ypač moksliškai pagrįsti rusų kalbos praktinio kurso ir programos sudarymo rekomendacijas, siūloma išaiškinti štai ką: a) nukrypimų nuo norminės rusų kalbos dažnumą fonetikoje, leksikoje, gramatikoje ir stilistikoje, b) socialinius parametrus, sąlygojančius interferencijos išlikimą, įsisavinus IV laipsnio lietuvių-rusų dvikalbystę (baigus aukštąją mokyklą), c) antrosios (rusų) kalbos mokymosi reikšmę aukštojoje mokykloje, formuojant studentų mokslinio stiliaus ir atitinkamos mokslo šakos įsisavinimo įgūdžius, d) gramatines temas, kurias nepakankamai įsisavinus, pasireiškia interferencija, e) interferencijos pasireiškimą, įsisavinant mokslinį stilių. 1