О развитии исследований по теме «Русский язык как средство межнационального общения» в филологических институтах АН СССР и национальных республик

SOCIALINĖS LINGVISTIKOS PROBLEMOS LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XIX (1979) Виктория Александровна ИВАНОВА A „OROSZ NYELV MINT A NEMZETEK KÖZÖTTI ÉRINTKEZÉS ESZKÖZE” TÉMÁJÁBAN FOLYÓ KUTATÁSOK FEJLŐDÉSÉRŐL A SZOVJETUNIÓ TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁJÁNAK FILOLÓGIAI INTÉZETEIBEN ÉS A NEMZETI KÖZTÁRSASÁGOKBAN A nemzetek közötti érintkezés nyelvének kérdése soknemzetiségű országunkban állami jelentőségű ügy. A párt és a kormány nagy jelentőséget tulajdonít e probléma helyes megoldásának. Filológus tudósaink, korunk aktuális kérdéseire reagálva, erőfeszítéseiket e fontos feladatok megoldására összpontosították. A munka két irányban folyik: elméleti és gyakorlati téren. Elméleti szempontból a nyelvészek figyelme az orosz nyelv működésének kérdésére irányul a nemzeti köztársaságokban és területeken (az orosz nyelv helye és szerepe a nemzetek közötti érintkezés eszközeként a fejlett szocialista társadalomban). A következő kérdéseket dolgozzák ki: 1) az orosz nyelv működési területei bővítésének elméleti alapjai a nemzeti köztársaságokban, 2) az orosz nyelv elterjedésének szocio- és pszicholingvisztikai tényezői az egyenjogú nemzeti–orosz kétnyelvűség körülményei között, 3) a beszédkultúra kétnyelvűség esetén, 4) az orosz és a nemzeti nyelvek összehasonlító-tipológiai vizsgálata, 5) a terminológia kérdése a nemzeti nyelvben, valamint viszonya az orosz és a nemzetközi terminológiához. Napjainkban különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak az orosz nyelv elterjesztésével kapcsolatos problémák gyakorlati megoldásának, működési területei bővítésének, valamint az oktatás optimális módszerei és formái bevezetésének. 1976. szeptember 9-én ülést tartott a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Elnöksége, ahol megvitatták „Az orosz nyelv működésével és tanulmányozásával kapcsolatos problémák tudományos kidolgozásáról a nemzeti köztársaságokban” című kérdést. Az ülésen határozatot fogadtak el (558. sz.) „Az akadémiai intézmények munkájának fejlesztéséről a nemzeti iskoláknak és felsőoktatási intézményeknek az orosz nyelv oktatásában és terjesztésében nyújtott tudományos-módszertani segítség érdekében a köztársaságokban”. E határozat végrehajtására 1977. március 4-én a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Elnöksége mellett megtartották a Szövetségi Köztársaságok Tudományos Akadémiái Tudományos Tevékenységét Koordináló Tanács XXIV. ülésszakát. A figyelem középpontjában azok a gyakorlati intézkedések álltak, amelyeket a Tudományos Akadémia filológiai intézményei tettek a közép- és felsőfokú oktatás támogatására az orosz nyelv oktatásában, valamint a köztársaságok felnőtt lakossága orosznyelv-tudásának javítására; továbbá a terminológiai szervek munkája a tudományos és műszaki terminológia kialakítási és rendezési alapelveinek kidolgozásában (a nemzeti nyelveken, az orosz tudományos-műszaki terminológiával összhangban). Az ülésszak határozatot fogadott el „A Szovjetunió Tudományos Akadémiája filológiai intézményeinek, a köztársasági akadémiáknak és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fiókintézményeinek munkájáról, amelynek célja tudományos-módszertani segítség nyújtása az iskoláknak és a felsőoktatási intézményeknek az orosz nyelv oktatásában és terjesztésében”. Ezzel kapcsolatban javasolták, hogy a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáin hozzanak létre e problémával foglalkozó külön kutatási részlegeket. 31 Jelenleg a szövetségi köztársaságok Tudományos Akadémiáinak filológiai intézményeiben befejeződik az ilyen szervezeti egységek létrehozása. A köztársaságok többségében (Ukrán SZSZK, Belorusz SZSZK, Üzbég SZSZK, Azerbajdzsáni SZSZK, Litván SZSZK, Örmény SZSZK, Grúz SZSZK, Kirgiz SZSZK, Türkmén SZSZK, Lett SZSZK, Tádzsik SZSZK) állandó orosznyelvi szektorokat, osztályokat vagy csoportokat hoztak létre. Más köztársaságokban (Moldáviában, Észtországban) hasonló csoportok társadalmi munkában szerveződtek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Orosz Nyelvi Intézetében 1975-ben szintén külön csoport alakult „Az orosz nyelv mint a nemzetek közötti érintkezés eszköze” néven. Szoros kapcsolatban dolgozott a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének szociolingvisztikai szektorával és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya mellett működő, a nemzeti nyelvek fejlődését tanulmányozó tudományos tanáccsal, valamint az APN SZSZKSZ Orosz Nyelv Oktatásával Foglalkozó Tudományos Kutatóintézetével és a Szovjetunió Oktatási Minisztériumával. Az elmúlt időszakban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Nyelvi Intézetének „Az orosz nyelv mint a nemzetek közötti érintkezés eszköze” csoportja a következő munkát végezte el: 1. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetével és a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáinak nyelvészeti intézményeivel közösen kiadta Az orosz nyelv mint a nemzetek közötti érintkezés eszköze című könyvet (Moszkva: Nauka, 1977). A kötet bemutatja a Szovjetunió kétnyelvűségének általános kérdéseit, valamint az orosz nyelv működésének problémáit Ukrajnában, Belorussziában, Azerbajdzsánban, Litvániában, Lettországban és Üzbegisztánban. A könyv részletes, annotált bibliográfiát közöl a kétnyelvűség és az orosz nyelv nemzeti iskolákban és felsőoktatási intézményekben történő oktatásának szovjet szakirodalmáról. Jelenleg újabb, azonos témájú könyvek készülnek, amelyek a Szovjetunió más nemzeti köztársaságaiban és területein vizsgálják az orosz nyelv működését. 2. A Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiája Orosz Nyelv Oktatásával Foglalkozó Tudományos Kutatóintézetével közösen tudományosan megalapozott ajánlásokat dolgozott ki az orosz nyelv oktatásának fejlesztésére a Szovjetunió nemzeti köztársaságaiban és autonóm területein; ezeket továbbították a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának, valamint a Szovjetunió Oktatási Minisztériumának. 3. Az A. Sz. Puskinról elnevezett Orosz Nyelvi Intézettel közösen összehasonlító elemzést végzett az új tantervek szerint a szövetségi köztársaságok nemzeti iskoláiban használatos orosznyelv-tankönyvekről, valamint az Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban kiadott, külföldieknek szánt angol- és francianyelv-tankönyvekről. (Az elemzés eredményeit továbbították a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének.) 4. A csoport munkatársai részt vettek a nemzeti iskolák és felsőoktatási intézmények tanterveinek és tankönyveinek kidolgozásában: Az orosz nyelv mint a nemzetek közötti érintkezés eszköze című fakultatív kurzus tanterve (Moszkva, 1975); fonetikai minimum az orosz nyelvből nemzeti iskolák számára (Moszkva, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiája, 1977, 5 ív). 5. A csoport munkatársai részt vettek a Szovjetunió Oktatási Minisztériuma és a Szovjetunió Pedagógiai Tudományok Akadémiája Orosz Nyelv Oktatásával Foglalkozó Tudományos Kutatóintézete normatív dokumentumainak lektorálásában (a lektorálások eredményeit benyújtották a Szovjetunió Oktatási Minisztériuma Oktatásmódszertani Tanácsának): fonetikai minimum az orosz nyelvből nemzeti iskolák számára; lexikai minimum az orosz nyelvből nemzeti iskolák számára; nyelvtani minimum az orosz nyelvből nemzeti iskolák számára; helyesírási minimum az orosz nyelvből nemzeti iskolák számára; értelmező orosz szótár nemzeti iskolák számára. 6. A csoport munkatársai nemzeti köztársaságokba utaztak, hogy megismerkedjenek a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáinak orosz nyelvvel foglalkozó nyelvészeti intézményeiben folyó munkával és az orosz nyelv oktatásának helyzetével 32 a nemzeti iskolákban és felsőoktatási intézményekben (Észtország, Belorusszia, Ukrajna, Moldávia, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Litvánia). 7. A csoport munkatársai előadásokat tartottak, és részt vettek a következő konferenciák megszervezésében: „Az orosz nyelv nemzeti iskolákban való oktatásának tudományos és gyakorlati alapjai”, Taskent, 1975; „A kétnyelvűség fejlődése az RSZSZK nemzeti iskoláiban folyó oktatás során”, Nalcsik, 1976; „A Szovjetunió népeinek nyelvei ábécéinek és helyesírásainak létrehozásában és tökéletesítésében szerzett szovjet tapasztalat”, Karacsajevszk, 1977; „Kommunista nevelés az orosz nyelv és irodalom nemzeti iskolákban való oktatása során”, Tallinn, 1977; „Az orosz nyelv oktatása a közeli rokonságban álló nyelvek kétnyelvűségi viszonyai között”, Minszk, 1975; „Az orosz nyelv oktatásának tökéletesítése a nemzeti pedagógiai tanintézetekben”, Baku, 1976; „Az orosz nyelvnek a közép-ázsiai és kazahsztáni nem orosz tannyelvű felsőoktatási intézmények nemzeti csoportjaiban tanuló hallgatók számára történő oktatásának aktuális problémái”, Dusanbe, 1977 stb. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Orosz Nyelvi Intézetét és Nyelvtudományi Intézetét bízták meg a szövetségi köztársaságok akadémiái orosz nyelvi osztályainak munkája összehangolásával és irányításával. E célból 1977 végén az Orosz Nyelvi Intézet csoportja a szövetségi köztársaságok akadémiáinak osztályaival közösen munkát végzett az osztályok tudományos kutatási tevékenységére vonatkozó tervek összeállításán. A benyújtott terveket a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének fent említett határozatai és a Koordinációs Tanács XXXIV. ülésszaka által meghatározott fő problémakörnek megfelelően dolgozták ki. A tervek mind az adott problémakör monografikus, alapkutatási jellegű vizsgálatait, mind pedig a helyi nyelvi és néprajzi viszonyokból és sajátosságokból adódó részkérdések kidolgozását előirányozzák. A tervek kétnyelvű és terminológiai szótárak kiadását is tartalmazzák (az ilyen szótárak kiadására irányuló munka jelenleg valamennyi köztársaságban széles körben folyik), továbbá értekezletek és konferenciák rendezését; konkrét formákat is kijelölnek az akadémiai nyelvészeti intézmények és a népoktatási szervek, valamint a nemzeti felsőoktatási intézmények orosz nyelvi tanszékei közötti kapcsolatra, amely az orosz nyelv köztársaságokban folyó oktatásának tökéletesítését szolgálja. Az előzetes tervek áttekintése azonban máris alapot ad arra, hogy több kívánságot fogalmazzunk meg a szövetségi köztársaságok tudományos akadémiáinak orosz nyelvi osztályai számára. Így az Üzbég és Azerbajdzsáni Köztársaság tudományos akadémiáinak osztályai terveikben kizárólag a kétnyelvűség elméleti problémáinak kidolgozását irányozzák elő, és kevés figyelmet szentelnek a gyakorlati jellegű munkáknak (iskolai nyelvtanok stb.). Lettország, Észtország és Dagesztán tudományos akadémiáinak osztályaiban ezzel szemben a munka szűk gyakorlati célú kétnyelvű és terminológiai szótárak készítésére korlátozódik. Számos osztály egyáltalán nem tűzi ki célul az iskolák és felsőoktatási intézmények segítését az orosznyelv-oktatás javításában, a tantervek, tankönyvek és egyéb segédanyagok összeállításában és kidolgozásában, illetve az orosz nyelv köztársaságok felnőtt lakossága körében történő terjesztését (a litvániai és moldáviai intézetek kivételével, amelyek nyelvészeti folyóirataikban állandó rovatot terveznek a felnőtt olvasóknak). A tömegtájékoztatási eszközök (újságok, rádió, televízió) útján történő nyelvterjesztés formáit sem jelölik meg. A tervekben megnevezett témák némelyike nem bír elsődleges jelentőséggel az alapvető kérdések általános kidolgozatlanságának hátterén, vagy szűk területi anyagon alapul (például „A posztpozitív alanyeset az ige nélküli kapcsoló szerkezetekben a mai orosz nyelvben”, „Jereván beszélt nyelvének társadalmi változatai” stb.). 3. Užs. Nr. 1554 33 „a mai orosz nyelv ige nélküli kapcsoló szerkezeteiben”, „Jereván beszélt nyelvének társadalmi változatai” stb.). Ezzel kapcsolatban szükségesnek látszik felhívni valamennyi tudományos akadémiai nyelvészeti intézet figyelmét arra, hogy jelenleg a fő feladat az orosz nyelv mint a nemzetek közötti érintkezés eszköze fejlődésének aktuális és átfogó problémáit kidolgozni, valamint fokozni a nemzeti köztársaságok pedagógiai főiskoláinak gyakorlati támogatását az orosz nyelv nemzeti iskolákban és felsőoktatási intézményekben folyó oktatásának javításában, különösen az orosz nyelvi tankönyvek előkészítése és megvitatása terén, egységesítésük és minőségük javítása céljából. Mindez azt mutatja, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a szövetségi köztársaságok akadémiáinak nyelvészeti intézményei előtt az a feladat áll, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a népoktatási minisztériumokkal, az iskolák és felsőoktatási intézmények dolgozóival, és egyesítsék erőiket az ország előtt álló közös, nagy, felelősségteljes és rendkívül szükséges munka elvégzésére. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Orosz Nyelvi Intézete A „AZ OROSZ NYELV MINT A NÉPEK KÖZÖTTI ÉRINTKEZÉS ESZKÖZE” TÉMÁJÁVAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK FEJLESZTÉSE A SZOVJETUNIÓ ÉS A NEMZETI KÖZTÁRSASÁGOK TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁINAK FILOLÓGIAI INTÉZETEIBEN Összefoglalás A népek közötti érintkezés nyelve soknemzetiségű államunkban állami jelentőségű kérdés. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Koordinációs Tanácsának XXXIV. ülésszakán (1977. március 4.) hozott határozat értelmében a tagköztársaságok tudományos akadémiáinak nyelvészeti intézeteiben befejeződik az orosz nyelvi szektorok, osztályok vagy csoportok létrehozása, amelyeknek tudományos-módszertani segítséget kell nyújtaniuk a nemzeti iskoláknak az orosz nyelv oktatásában és terjesztésében. Az orosz nyelvvel foglalkozó szervezeti egységek munkájának összehangolását a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Nyelvi, illetve Nyelvtudományi Intézetére bízták. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orosz Nyelvi Intézetében 1975-ben szintén létrehozták az „Orosz nyelv mint a népek közötti érintkezés eszköze” csoportot. Más nyelvészeti és pedagógiai intézményekkel együttműködve a csoport már elkészítette az „Orosz nyelv mint a népek közötti érintkezés eszköze” című könyvet (Moszkva, 1977), valamint az orosz nyelv oktatásának javítására vonatkozó, tudományosan megalapozott ajánlásokat a Szovjetunió nemzeti köztársaságaiban és autonóm területein; összehasonlította a tagköztársaságok orosznyelv-tankönyveit az új tantervekkel, valamint az angol és francia nyelv külföldi tankönyveivel; tantervet és tankönyvet dolgozott ki, továbbá öt szabályozó dokumentumot készített elő a nemzeti iskolák számára; és megismerkedett a nemzeti köztársaságok orosz nyelvi szervezeti egységeinek munkájával. 1977 végén a csoport az említett orosz nyelvi szervezeti egységekkel együtt összeállította azok kutatási munkaterveit. A tervek elméleti témakörei a következők: 1) az orosz nyelv használati területeinek bővítése a nemzeti köztársaságokban, 2) az orosz nyelv terjedésének szocio- és pszicholingvisztikai tényezői a nemzeti-orosz kétnyelvűség egyenrangú viszonyai között, 3) nyelvi kultúra a kétnyelvűség viszonyai között, 4) az orosz és a nemzeti nyelvek összehasonlító-tipológiai vizsgálata, 5) a nemzeti nyelvi terminológia problémája, kapcsolata az orosz és a nemzetközi terminológiával. A terveknek különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk a felsorolt problémák tágabb, gyakorlati vonatkozásaira: a tömegtájékoztatási eszközök segítségével népszerűsíteni kell az orosz nyelvet a tanulók és a felnőttek körében, valamint segíteni kell az optimális oktatási módszerek és formák bevezetését. Így a tudományos akadémiák filológiai intézeteinek legfontosabb feladata jelenleg az orosz nyelv mint a népek közötti érintkezés eszköze fejlődésével kapcsolatos aktuális és fontos problémák vizsgálata, a nemzeti köztársaságok pedagógiai intézeteinek sokoldalú segítése az orosz nyelv közép- és felsőfokú oktatásának javításában, valamint orosz nyelvi tankönyvek készítése és megvitatása.