K. Būgos laiškai J. Basanavičiui, E. Volteriui(?), J. Būgienei

K. BŪGA LEVELEI J. BASANAVIČIUSHOZ, E. VOLTERHEZ (?), J. BŪGIENĖNEK Összeállította J. Karaciejus A Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet kézirattárából itt közölt három, K. Būga által különböző időpontokban és különböző személyeknek (J. Basanavičiusnak, E. Volternek (?), feleségének) írt levél világosan tanúsítja K. Būga nyelvtudomány iránti elkötelezettségét, és életrajza szempontjából is értékes. Az első levélben (Signatūra F 1—2209), amelyet 1908. április 2—5-én írt J. Basanavičiusnak, K. Būga a „vaivorykštė” és „savaitė” litván szavak eredetét vizsgálja. Ebben a levélben nemcsak az említett szavak eredetének magyarázatában, hanem részben az írásmódban is még viszonylag erős K. Jaunius hatása. A levél azért érdekes, mert későbbi K. Būga-műveivel összevetve láthatjuk, hogyan változott a nyelvész tudományos gondolkodása. A levél nyelvét, helyesírását és központozását nem javították, ezért benne változó és kissé szokatlan rövidítések is előfordulnak (pl.: graik. ir gr. = görög; lat. = latin; latv. = lett; liet., lit. ir li. = litván; sanskr. ir scr. = szanszkrit stb.). Csak az aláhúzásokat és a ritkított szedést igyekeztek egységesíteni, mivel tudjuk, hogy K. Būga kézirataiban a vizsgált szavak vagy szóelemek kiemelésére két, három (vagy több) vonallal húzta alá őket, néha pedig szaggatott vonalat is illesztett közéjük. E levél valamennyi jegyzete K. Būgától származik. A második levél (1914. január 4. (17.)) feltehetően E. Volternek szól (Signatūra F 7—30). K. Būga ebben értesíti címzettjét betegségéről, és sajnálja, hogy annyi ideje veszett kárba. K. Būga harmadik levele (Signatūra F 7—13), amelyet 1924. október 13-án írt feleségének a königsbergi egyetem pszichiátriai és ideggyógyászati klinikájáról. Ebben a levélben, miután egészségi állapota kissé javult, K. Būga először a szótárt említi, és csak később számol be családtagjainak egészségi állapotáról és a kezelés költségeiről. A levelet mindenféle javítás nélkül közöljük. [1] J. Basanavičiusnak Pétervár, 1908. április 2. Kedves honfitársam! Tamsta levelére (1908. március 30.) a következő magyarázatokat adhatom a „vaivõrykštė” és a „savaitė” szavakról: I. Hogy valaki a „Regenbogen”, „ра́дугу”, „teçę” szavakat „Vaivo rykštė”-nek (két külön szóval!) nevezné, azt sem én, sem a néhai Jaunius professzor nem hallottuk. Állítólagos 86 *A Vaivo vesszeje mindenütt, ahol ez a szó ismert, egyetlen szó (nem kettő!), amint azt a kiejtés is mutatja. Kvėdarnán és Rietavasban ez a szó vaivõrykštis alakban hangzik, hímnemben; Kuliuose-ban (Telšių járás) pedig vaivorykštė alakban, nőnemben. A szó első alakja Stonys nyelvjárásában is ismert volt: wayworiksztys (Historyia Szwenta ysz łotynyszka liżuwia pardieta ant Żemaytyszka. Par Symona Stanewicze Żemayty. Wylnuje 1823 p. 7,₁₅). Jaunius professzor a vaivõrykštis szóban semmiféle vesszőt nem látott: a szót két részre bontotta: vaivõr-ykštis, amelyek közül az elsőben a görög Homérosz ἠὼ ὅρας szavának megfelelő szót látott, = *dangús’ < *FāFīp, a másodikban pedig a kicsinyítő és rokonságot jelölő -ykštia- képzőt, amely a következő szavakban található meg: šeimyn-ykštis, band-ykštis, vakar-ykštis, pern-ykštis. Jaunius szójegyzéke szerint a vaivõr-ykštis jelentése ‘caelestis (sc. arcus)’ (lásd Jauniusnál készült feljegyzéseim, III. köt., 270. o.). Jaunius megjegyzése szerint a Vaivõr-ykštis rokon a vaivõras szóval is: „áfonya = vaccinium myrtillus < *caeruleus = az ég kék színűje”. Véleményem szerint a vaivõr-ykštis nem ‘caelestis’, hanem a valódi ‘arcus’ (= németül [Re-gen-] bogen, litvánul di[n]gnã ‘tęcza’, lásd „Aist. Stud.” című munkámat, § 70²⁰: szláv dǫga ‘abroncs’)¹ A vaivõr-ykštis Jaunius professzorétól eltérő etimológiájának közlésére egy új tény késztetett, amely Jaunius előtt ismeretlen maradt: a vaivõr-ykštis-nek van egy második, párhuzamos alakja is, nevezetesen a varvõr-ykštė (Butrimonis, Vilniaus kormányzóság). A butrimonisi varvõr-ykštė világosan megmutatja nekünk, hogy a vaivõr-ykštis nem rokona sem a görög ἠὼ ὅρας-nak (Jaunius), sem a nem adatolt vaivas ‘világos’ szónak (Dr. Basanavičius, 1897, „Varpas”, 86. o.), sem a vaiva ‘baj’ szónak (Brückner, Starożytna Litwa 67)². A vaivõras (Kvėdar­na, Rietãvas, Šiauliai) és = vovõras (Klaipėda, Kuršaitis) ‘áfonya’ szót tanítómesteremmel, Jaunius professzorral együtt a vaivõr-ykštis szóval vetem össze, és elsődleges jelentéséül ezt adom meg: ‘caeruleus (a *caeluleus ‘himmelblau’ alakból, két l disszimilációján keresztül: caelum ‘Himmel’; lásd Walde, Lateinisches Etymologisches Wörterbuch, 81. o.) = az ég kék színe, nem égszínkék színű’. Hogy a vaivõras v. vovõras valaha az „ég” színének jelentésével bírt, arra a leány következő jelzője utalhat: vovor-akýtė mergėlė (Klaipėda) = vaivor-akíkė mergėlė (Kvėdar­na) „kék szemű leány” (: žýdras, -á ‘kék színű = bláivás’ Kvėd. Rietãvas). A vaivõras vovõras ‘caeruleus = *caeluleus’ jelentésben a vaivõr-, vovõr- mássalhangzótövű főnévből származik, amelynek korábbi jelentése ‘caelum’ volt, az -a- képző segítségével: lett vet[e]s-a- „régi” (: görög Fétos, semlegesnemű; latin vetus, -eris), žēm-a-s (: avesztai zam- ‘humus’), görög πε[F]αφ-ό-ς, szanszkrit pīvar-ā-s ‘fett’ (: görög πῖαρ ‘Fett, Schmalz’). Most arra a következtetésre jutunk, hogy az ókori litván nyelvben létezett a vaivõr- vovõr- szó, amelynek jelentése „ég” volt. Amint láttuk, a „ég” megnevezésének vaivõr- vovõr- alakja mellett létezett egy harmadik párhuzamos alak is: varvõr-[ykštė]. E „ég” megnevezés három párhuzamos alakjához még egy negyediket is hozzávehetünk: vąvor- (a régebbi vanvór- alakból), amely a žemaitiai nyelvjárásban fordul elő ¹ Vö. finn ¹taivaan kaari, ²ukon kaari, ³sateen kaari ‘der Regen bogen’ = ‘az ég íve, ²Uko (= f. Ukko ‘a pogány finnek legfőbb istene’) íve, ³az eső íve: kaari ‘ív’ ² Brücknernél, l. c., a vaivõr-ykštė jelentése = ‘rózga biedy’. Amikor Br-is ezt az etimológiát közli, kétségtelenül a finn vaiva jár az eszében, bár nem említi. 87 žodyje vaŋvoras ‘Schwarzbeere’³. Vieno ir to paties žodžio keturių gretyminių išvaizdų nesutikimas rodo, jog šio žodžio pirmalytė (Grundform) turėjo būti toki, iš kurios lengvai galėjo kilti ir vaivór- ir vovór- ir vaŋvór- ir varvór-. Visos šitos „dangaus“ vardo lytis tegalėjo kilti iš aistiškos pirmalytės varavār-, kurioje tritarsnis ara kilo iš indoeuropiško tarsnio, dabar mokslo vyrų priimto vadinti „r sonans“ (žr. mano „Aist. Stud.“ §§ 53–56). Tritarsnio ara bal’še a aisčių giminės kalbose turi sekančią klotį: a) arba liekti kaip a, jei jisai stovi priegaidėtoje sąjamoje (sub accentu), b) arba virsta in i, jai šisai a negauna priegaidės (sine accentu). Šisai trumpojo nepriegaidėto a virtimas in i padarė tai, kad senobinis žodis varavār- aisčių prokalbėje įgavo sekantį ablautą, nuo priegaidės priklausantį: Nom. sg. virivār-s, Acc. sg. várivār-am arba virāvār-am (del priegaidės kaitaliojimas tarp pirmojo ir antrojo a tritarsnyje ara, slg. barágas = bīragas ‘стогъ’ „Aist. Stud.“ § 56⁴ iš senesnio Nom. sg. *birág-s: Gen. sg. *birig-és > acc. sg. bárig-am. Par lyčių birág-s bárig-am surizgimą gimė naujadarai Nom. sg. barágas [vietoje *birágas] ir biragas [vietoje *bárigas]). Iš Acc. sg. várivār-am buvo padarytas naujadaras nom. sg. varivār-s, iš kurios lyties dviejų r kitoniškinimo keliu (per dissimilationem duorum r) gimė kamienas va[r]ivār⁴ = vaivór-. Nom. sg. varivār-s taisykliškai turėjo pavirsti ing va[r]ivār-s: „trumpa pirmtoninė (antetonica) bal’še nyksta“ Aist. Stud. §§ 27, 28, slg. pat[i]s-ai, an[a]s-ai etc. Kamienas varvār- tolesniai turėjo pavirsti ing vār-: „dvibalsės pirmoji dalis aisčių prokalbėje įgauna prailgimą“ cf. Aist. Stud. § 16 pag. 31. Iš kamieno vār- dviejų r kitoniškinimo keliu gimė arba va[r]vār- (slg. ll. kut-rús iš *krut-rús: kru-tėti), arba vānvār- (slg. lat. cancer „vėžys“ < *carcer: gr. χαρά-ινος, latv. kan-kara- ‘Lumpen’ < kar-kar-a-: skar-ti), iš kurių išvesti šių dienų žodžiai: vovór-a-s ir vaŋvór-a-s (žem.). Nekitoniškintas vārvar- užsiliko Butrimonškių žodyje varvór-ykštė ‘Regenbogen’. Az összes korábban áttekintett „girtų klės” és „Laumės juostos” elnevezéssel rokon a lett varav-ýksne ‘der Regenbogen’ is. A lett varav-ýksnė szó a varav[r]-ýksne alakból disszimiláció útján keletkezett. A vaivór-ykštis és varav[r]-ýksne szavak -ýkštis/ė és -ýksne képzői (= ykšnė⁵) ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mint a mókestis és mókės-nis, važiuo-tė šienau-tė ir karió-nė bijó-nė. A Žodýlytė (Wortform) varav(r)- alak, a varavyksne szóban szereplő véletlenszerű alak, a régebbi varav[a]r-⁶ alakból származik: aisti gen. sg. varavar-és ‘az ég = íve’. A varavar-és alak helyén, ha a nyelv megőrizte volna a szabályok (Aist. Stud. § 55) követelményeit, *viri-vir-és alakot kellene várnunk (: a hangsúlytalan indoeurópai ā a balti nyelvekben i-vé válik, Aist. Stud. § 44, II); itt azonban először az a szótőalakot látjuk, amelyet a lélek (ψυχῆς) törvényei követelnek, vagyis a szóalakok sokféleségének eltüntetését. A Varavar- azért őrizte meg a-ját, s nem alakította i-vé, mert hatottak rá a következő alakok, amelyekben az a hangsúlyos volt: nom. sg. viri-vāri-s (a régebbi aisti varavār-a-s = indoeurópai vṛvī-s alakból; vö. aisti sáli-s ‘ἅλς’ < sá- 3 Iwiński nyelvjárásában (Kalend. 1862) ezt a szót vaivór(a)-s alakban ejtik. Vö. az ő leivas ‘vékony’ szavával. 4 Vö. žiždra ‘Grandkorn’ < ž[y]ž[g]zdrā < *žveigzdrā < *žvaigzdrā < *žva[r]igzdrā < žvaragzdr- žvir[g]zdras, lásd „Aist. Stud.” 182. o. 5 Vö. upó-kšnis m. (Rokiškis) ‘patak’ 6 Azért, mert a v nem változott u-vá, hiszen az utána álló a csak nemrég tűnhetett el. 88 la-s = indoeurópai sḷ-s Aist. Stud. § 62), gen. sg. vīrivīr-ēs: acc. sg. vārivir-am vagy virāvir-am. A Kamiėnas a ferde esetekből (casus obliqui) a nom. sg.-ba kerülve, a nominativusban varavār- alaknak varavār-s alakra kellett változnia (: a kettőshangzó első tagja megrövidült) > vara-vārs > varavārs⁷. A varavār-s alakból a hosszúság a ferde esetekbe is átkerült, aminek révén létrejött a varavār- tő, amelyet már megtaláltunk a litván szavakban: vaivōr-a-s vȯvōr-a-s vaivōr-a-s, továbbá vaivōr-ykštis varvōr-ykštė. A varavar- tő rövid végződésű a magánhangzóval, amint láttuk, a lett „laumės juosta” elnevezésben maradt fenn: varav-ykšne. A varavār- tőnek „ég” (: vaivōras ‘*caeruleus > részeg tyúk’ < caelum) és „ív” (: vaivōr-ykštis ‘Regen-bogen’) jelentése volt. Hogy az „ég” elnevezése a „hajlásból” ered, arra például a következő „ég” jelentésű elnevezések utalhatnak: ír nem, walesi nef ‘Himmel’, az indoeurópai nemo-⁸ alakból < szanszkrit nāma-tē ‘er verbeugt sich’⁹, lit. dangūs, óporosz dengūs ‘caelum’, együtt a di[n]gnā ‘Regenbogen’ szóval, Aist. stud. § 70²⁰ < lett danga ‘Ecke, Winkel’, szláv daga ‘Bügel’, gót himins, ófelnémet himil ‘caelum’ <, cseh qem(e) ‘hajlítani’ (vö. Jaunius V. t.-től származó feljegyzéseim, 259., 404. o.), lett kamanas ‘der Schlitten’, finn taivas ‘der Himmel; das Himmelsgewölbe’ < taipua ‘sich biegen; gebogen werden’. Az aisti varavār- ‘caelum = arcus’ szónak a görög nyelvben is van rokona: *Ϝορανός > aiol. ὄρανος ‘caelum’, valamint *ὀ-Ϝορανός (amelyből létrejött) att. ion. οὐρανός dor. ὠρανός ‘Himmel’; lásd Kretschmer, KZ XXXI, 444; Brugmann, Griech. Gramm.³, 148, Grundriss I², 824. A görög Ϝορανός szó a régebbi *ϜορϜαρ-ό-ς alakból keletkezett: a) a második F disszimilációval kiesett: att. ὀρθός ‘hoch’ a *ὀρθϝός alakból = dor. ϝορϝός (Prellwitz Et. Wb. d. Griech. Spr.¹ 228), mindkét szó a *Ϝορϝός alakból: szkr. ūrdhvā-s ‘hoch’, vö. a lit. overis (Kaunas) alakot a voverė szóból; b) a második ρ disszimilációval ν-vé változott: τανθαρυζω ‘zittere, erbebe’ < *ϝαρ-ϑαρυγ, szláv drъgati ‘zittern’, lit. drugỹs ‘Fieber’; angolszász gnorn = grorn „Trauer”, Brugmann, Kurze vergleich. Gramm. 241; lett dun-dur-i-s ‘eine grosse Bremse’ < dur-dur-, hom. θοῦρος ‘stürmend’ a *ϝορ-ϝός alakból, lit. pa-dur-mai ‘ungestüm’; vö. Per Persson, Studien zur Lehre von der Wurzelweiterung und Wurzelvariation (Upsala 1891), 59; kankōrėžis a *karkōr- alakból, Aist. Stud. § 65¹⁹; gr. στροφός = στ[ρ]οφός, szláv strъblъ < *strōbrъ ‘durus’, lit. sterblės; gr. ἀρχάνη a *ἀρχάρ-α alakból, Aist. Stud. § 65⁷; § 67⁸; lat. tener = sabin. tereno- ‘weich’ a *terero alakból — Aist. Stud. § 37²⁵; gót anbar, lit. antras = lat. alter = szláv vъ[r]torъ, valamennyi a *ar-tero- alakból; gr. πέμπ-πον-μι ‘égetek’ < *πιο-τροπ-; drigantās ‘Zuchthengst’ a *drigār-t-a-s alakból, Aist. Stud. § 66²; spiñtras = spi[l]tras ‘kancsal’. A görög Ϝορ(F)αν[< pl]-ό-ς szó vagy a prothetikus ὀ-Ϝοραν-ό-ς alak ugyanaz a szó, mint az aisti varavār-. A görög Ϝορ(F)αν-ό- szóalak a *ϜορϜαρ-ό- alakból, ez pedig a görög előtti *ϜαρϜαρ-ό- alakból ered: az első α[ρ] ο[ρ]-ré változott a következő labiális hang hatására ⁷ A balti alapnyelvben a „hosszú” a hangsúlyos helyzetben ā-vá, hangsúlytalanul ā-vá változott; lásd Aist. Stud. § 16, 29. o. ⁸ A *nēma-s szó a litvánban is jelentette valaha azt, hogy „ég”; ebből származik az áfonya ‚черника’ neve, a ném-ügė, amely a Joniškėlis-i plébánia területén ismert (lásd Явниц, Поневѣцкие говоры, ч. II, 27). ⁹ Jaunius szerint ebből a tőből származik Nėmūnas neve is. Nėmūnas, másként Nėmunas — ‘hajlott’. 89 10 hatásai, például: ὀρθός ‘altus’ < *(F)ορθϝός *ϝαρϝός = scr. ūrdhvā-s < i.-europ. *vrdhvó-s (: scr. vŕdha-tē ‘erhebt, macht wachsen’), πολλά ‘multa’ nom. plur. ntr. < *πολϝά *παλϝά = scr. purū < *palúva Aist. Stud. pag. 202,31⁰³ (slg. J. Schmidt, Die Pluralbildungen der indogermanischen Neutra 46). A proto-görög „égbolt” név, *ϝαϝαρ-ó-, akárcsak az aisti *varavár-, az indoeurópai ősalakból, *vṛvār- (a ma szinte minden nyelvész által elfogadott írásmód szerint), vagy *vₐrₐvₐrₑ (az én írásmódom szerint; lásd Aist. Stud. pag. 205, 38°) ered, amely a vere-vēr-¹¹ ‘arcus = caelum’ erős alakjának gyenge fokú megfelelője. Az indoeurópai „az égbolt íve =” neve, vₐrₐvēr-[i loc. sg.]; *vₐrₐvₐr-[es gen. sg.], a vere ‘hajlítani, görbíteni’ tőből képzett reduplikált (reduplicatus) névszó (lásd Aist. Stud. pag. 200, 28¹⁷); az oszk uruvo f. ‘görbe’ < *vₐrₐ-vó-. A reduplikált szavak, mint a gör. γάρ-γαρα ‘Gewimmel’, scr. dar-dara-s ‘geborsten’, gör. μόρ-μορος ‘Furcht’ (Brugmann, Grundriss der vgl. Gamm. d. idg. Spr. II², 47), a baltikumi nyelvekben sem ismeretlenek. A már említett vara-vár- mellett a következőket hozhatjuk fel reduplikált szavak példáiként: gar-gara-s ‘szkapa’ Aist. Stud. § 65¹⁷, kir-ku[r]-žė ‘ein Tannen- oder Fichtenzapfen’ l. c. § 65¹⁹, de[r]-dervinė l. c. § 67¹, ka[r]-kár-lis ‘hosszú lapát’ l. c. § 69²⁸ (pag. 156), ži-žirbā ‘Funke’, ti-tilvis ‘τροχίλος’, Ši-sartis nom. propr. fluvii l. c. § 71¹², ger-gulė ‘Menge, Gruppe’, gör. γέργερα· πολλὰ Hes. l. c. § 71⁴⁸, gar-galas ‘csomó’ l. c. § 71⁵⁰, pur-pulė ‘Knospe’ l. c. § 71⁵⁸, ka[r]-kar-inė ‘глотка’ l. c. § 71⁸⁴, vo-veris ‘Eichhorn’, Ta-talá nom. prop. fluvii Panev. (a tele ‘vinni = menni’ tő); víversis Pumpėnai¹² = voveršys, vóversi Prūsėliai (Явь- нись, Поневѣж. говоры. ч. II, 30), voveršis Dusetos = vi[r]viršys Kvėdarna = óporosz porosz. vervirsys V, 733 ‘Lerche’: mindezek a szócskák egyetlen aisti ősalakból, *vₐrₐ-vérs-, származnak. Sok helyen a vaivór-ykštis /ė ‘Regenbogen = arcus’ neveként az orárykštė szót használják. Az orárykštė nem ősi, a balti alapnyelvből örökölt szó, amint azt A. Bezzenberger, A. Brückner (Starożytna Litwa, 67) és mások gondolják. Az orárykštė egy régebbi alak, a *ovár-ykštė átalakításával keletkezett a népetimológia (Volksetymologie) révén, amely ebben a szóban a rykštė ‘vessző’ szót vélte felismerni. Az Anykščiai városka nevét a népetimológia, a nýkšti ‘hüvelykujj’ szót találva benne, tévesen az A(í) nýkšti! (megütöttem magam)¹³ kifejezésből magyarázza. Anykščiai nevében kétségtelenül ott van az -ykštja- képző (: band-ykštis), de a nýkštis szó nem. A *Ovár-ykštė, miután a nyelvből eltűnt a [v]ovár- ‘arcus’ szó, új morfológiai tagolást kapott a beszélők körében, mégpedig *ová-rykštė alakot. A *Ovā-rykštė szót a népetimológia az ôras ‘levegő’ szóhoz kapcsolva tovább alakította *orá-rykštė-vé. 10 α nemcsak az F, hanem a v hatására is o-vá változik: ὀρ-νῡ-μι < *ὀρ-νῡ- scr. ṛṇōmi, πολύς < *πολυσ scr. purūs slg. Aist. Stud. pag. 199, 28²³. 11 Az indoeurópai alapnyelvben minden e (illetve o), amely hangsúly előtt (ante accentum) állt, a-vá változott (Aist. Stud. pag. 197, 25°), az aisti nyelvcsalád nyelveiben pedig i-vé lett. Ez az a az aisti nyelvekben a maradt, ha hangsúlyt kapott. 12 A Vīversis a *vaivers-ý-s alakból (Aist. Stud. § 38) < *va[r]ivers-ýs: acc. *vārivers-ym. Vesd össze a vaivór-ykštis eredetéről mondottakat. 13 Anykščiai megalapítása előtt történt egy eset, amelyről a városka a nevét kapta: egy ember fát vágott, és a fejszével a hüvelykujjába vágott; fájdalmában felkiáltott: „ai, nýkšti!”, innen nevezték el Anykščiait. 90 Žodylytė *ovár-y kštė, kurią tautiškė etymologija perdirbo ing orár ykštė, gimė dviejų v kitoniškinimo keliu (: [v]overis Kaunas, [v]ívá Dus¹⁴ ‘pakanktis, rus. гужъ’ < vei- ‘lenkti, rišti’ = lenk. iwa ir wiwa ‘karklas = pynimui, rišimui, lenkimui tinkas’: i-vai-rús, i-vij-a-s ‘косвенный’) iš *vovár-y kštė; slg. vovór-a-s, vovor-ak jė mergėlė. A vovár- az aiszt. vā[r]vār (+ Vocalis) < var[i]vár- alakból (lásd fent): vovér- (a nom. sg. e hangjából) > vover-ykštis [v]over-ykštis ‘Regenbogen’ Geitler Stud. 119, s. v. waiworikszis. E vizsgálódásunkból világos, hogy 1) nem létezett semmiféle *Vaivo, sem az ő vesszeje; 2) a „Laumės juostos” ‘Tündérek öve’ elnevezései, vaivorykštis varvorykštė stb., a vaivór-varvór- stb. kicsinyítő alakjai, a -ykštijā- képző segítségével alkotva; 3) vaivór-varvór- [v]ovár- vover- etc. turi „lanko=dangaus“ prasmę ir yra išvesti iš aistiškų pirmalyčių vₐrₐvār- vₐrₐvarᵕ vₐrₐvér-; 4) az aiszt. szócska, varavar-, teljesen megfelel az ókori görög *Fopav-ó-ς szónak, amely az ógörög előtti *ΦαφΦαφ-ó-ς ‘Himmel’ alakból ered; 5) az orár ykštė a népetimológia alkotása, egy félreértett szócska, a *ovár-ykštė alapján, amely a *vovar-ykštė. alakból, a hangváltozás útján keletkezett. II. A porosz sawaite V. 16 ‘Woche’ és possi-ssawaite V. 20 ‘Mittwoch’ < pusí-savaitė: a lit. pūsė ‘Hälfte’. A „szerda” porosz neve, a pūs-sevaitė (így mondják Laukiškis környékén, Labguva közelében; lásd Nesselmann, Thesaurus linguae prussicae 138; vö. Aist. Stud. § 37¹⁶), kölcsönzés útján került a porosz nyelv határához legközelebb eső litván nyelvjárásba. A Pūs-sevaitė akkor került át a poroszból, amikor nyelvükben a savaitė még sevaitė alakban ejtették. Dr. Erich’as Berneker’is savo rašte „Die preussische Sprache“ (Strassburg 1896) p. 318 s. v. sawaite priveda lietuvišką „nedėlios“ vardą savaitė su sekančiu patėmijimu: „Laukischken: sawaite für nedēlē ‘üblich’. Iš kur Berneker’is žino, kad savaitė Laukiškyje yra ‘üblich’ vartojamas žodis, mums nepasısako. Lig Berneker’iui savaitė kaipo atskiras žodis buvo nežinomas. Labai abejotina, kad Berneker’is šį žodį būtų girdėjęs Laukiškyje, tuo labiaus kad apie jo kelionę ing šią vietą nieko nežinoma. Mano akyse Bernekerio žodis savaitė yra įtartinas. Jai „nedėlios“ vardas 14 Az óporosz Waywensis terra (XIV. század, Script. rerum Pruss. II, 404) semmi kapcsolatban sincs sem a vaivór-ykščiu-val, sem a gyanús vavas „világos” szóval (Dr. J. Basanavičius, 1897. Varpas, 86. o.). Az óporosz földrajzi név Waywe (Pierson, Altpreuss. Namencodex s. v. Wewe), „die Gegend, in welcher Mehlsack liegt” [„az a vidék, ahol Mehlsack fekszik”], régebbi dokumentumokban Wewa néven szerepel 1288-ból, illetve Wewe néven 1292-ből (lásd Pierson, i. h.). A Wewᵃle szócskát úgy kell olvasni, mint Vēvā, Vēvē-t (NB. porosz ē = litván, lett ī Aist. Stud. § 40), amely teljesen megfelel a litván Vīvīs nevű városkának (Vilniusi kormányzóság). Vaivė: Vēvē lit. Vīvīs = pr. snaiga-s V: pr. snēgū nom. plur. Grunau = āt-laikas, sāt̄as kātmas: ātlīkęs s’tas kīmas. Vaive, Vēve lit. Vīvīs, alighanem rokonai a lett folyó nevének: Viva (Bielenstein Grenzen) „*hajlított”: V vei ‘hajlítani’. A Vaivaris nevű pavarėi hely (1692: „Varpas” 1897, 86. o.) rokon a következő helynevekkel: lett Vaivere (Bielenstein, Grenzen 115) és litván Veiveriai (Suwałki kormányzóság). Vaivaris lett Vaivere litván Veiveriai nagy valószínűséggel a vaiveris ‘a mókus hímje’ (Milcke DLWb. 144), illetve a vaivarys ‘az ultis, nyest, mókus, őz és más állatok hímje’ (Nesselmann, Lit. Wb. 58) szavakból származik; slg. Voverėnė, egy megszűnt csárda neve (az Ušpaliai felé vezető országúton Dusetosba menet, Dusętostól a negyedik versztányira). 91 Laukiškėje a porosz nyelvből kölcsönzött szóval hívták volna, ezért nem *savaitės, hanem savaitės alakot várnánk, vö. pūs-sevaitė. Berneker savaitės alakja a sevaitė átalakított formája, amelyre a porosz sawajte szó hatott (безсознательная передѣлка); a sevaitė pedig Nesselmann Thesaurus linguae prussicae című művéből, a 138. oldalról származik. Nesselmann l. c. azt írja a litván szótárában, az 58. oldalon, hogy a waite szócikket töröljék, a 464. oldalon pedig ezt jegyezzék be: sew aite, Woche, pus-sewaitė, Mittwoch. Nesselmannnál (Liet. žod. 58) a waite „die Woche, ist wohl kaum mehr irgendwo bekannt” alak abból a tudatlanságból született, hogy nyelvtörténeti szempontból nem tudta helyesen részekre bontani a pus-sewaite szót l. c. Nesselmann a litván szótár írásakor hibásan tagolta részekre a pussewaitė alakot: pūs-sewaitė helyett *puse-waite alakot olvasott; vö. Leskien Die Bildung der Nomina im Litauischen (Leipzig 1891), [425.] 575. o. A. Fick (Vgl. Wb. d. idg. Sprachen, II³, 775) minden ok nélkül *są-vaitė alakot ír a sevaitė helyett, tévesen úgy okoskodva, hogy ez a szó „ursprünglich die Zeit, worin eine vaite¹⁵ ‘Volksversammlung’ abgehalten wurde” jelentette. A porosz savaitė és a litván sevaitė Fick állításával ellentétben nem tartalmaz są- előtagot. Ha a savaitė a są+vaite összetett szó volna, a poroszban szükségképpen *sanvaite alakban hangzana. Thumb (lásd O. Schrader, Reallexikon 963) úgy véli, hogy az óporosz savaitė a görög σάββατον, σάββαττα szóból átalakított alak, amely az Újszövetségben nemcsak „szombatot”, hanem „hetet” (Woche) is jelent. Thumb feltevése hasonlítana az igazsághoz, ha a savaitė nem a régebbi sevaitė alakból származna. A görög név kölcsönzés útján a porosz nyelvbe kerülve legfeljebb *sabata alakra változhatott, de semmiképpen sem savaitė alakra. Az eddigiekből világos, hogy sem Fick, sem Thumb savaitė: sevaitė magyarázata nem helytálló. Sokkal jobb a sevaitė eredetmagyarázata, amelyet K. Jaunius professzor nabāštikasa közöl. Jaunius úgy okoskodik, hogy a sevaitė etimológiai jelentése ugyanaz, mint a görög ἑβδομάς, a latin septimana és a szláv сѫдмица ‘Woche’ szavaké, vagyis a neve a hét: scr. saptá, gör. ἑπτά, gót sibun ‘7’ számnévvel függ össze. Porosz septmas, v. sepmas ‘septimus’ = szanszkrit saptamá-s. Az olyan szóalaknak, mint a görög ἕβδομος és a szláv sedmъ ‘der siebente’, amely *sebdmo- alakból származik (Brugmann, Griech. Gramm.³ 213), a poroszban *sebdmas, v. sebmas alak felelt meg (vö. sep[t]mas). A görög ἑπτά ‘septem’ szónak megfelelő alak a porosz nyelvben *séptan lehetett. A *séptan a „sorszámnévi” sébmas hatására *séban alakra módosult, akárcsak a gót sibun ‘ἑπτά’. A séban = alakból a gót sibun hatására az óporoszok új „sorszámnevet” alkottak, mégpedig séb-a-s ‘septimus’ alakot; vö. scr. dáça ‘decem’ > sorszámnévi dvā-daç-a-s ‘tizenkettedik’, gör. ἕ-κατόν, scr. çatá-m, litván šimtas ‘centum’ > sorszámnévi šimt-á-s + is ‘сотый’. A „sorszámnévi” sébas ‘hetedik’ a sévas ‘suus’ névmás (pronomen) hatására, amelynek rokon alakja a sébas ‘suus’ volt, rokon alakú sévas ‘septimus’ alakot kapott. A porosz nyelvben a szabályos sévas ‘suus = gör. ἑός’ (: savais ‘sávas’) mellett egy újabb sébas ‘suus’ alak keletkezett a dat. sg. sebe i ‘sibi = szláv себѣ’ hatására: gen. sg. seve¹⁶ ‘savè (Kaunas)’ (: gör. ἑέ acc. < * σε/έ Brugmann, Griech. Gramm³. 247). A sébas a végződésen hangsúlyos esetek hatására (: instr. sg. msc. *sebō stb.) sábas alakra változott (: neprie- 15 A porosz vaitė ‘consilium, concilium’ szóból kölcsönzött finn väite, väittö ‘die Behauptung’ szóról lásd Aist. Stud. § 6929 (157. o.). 16 A szláv gen. sg. себѧ új alak, amely az eredeti *севѧ helyébe lépett. 92 A hangsúlytalan e i-vé válik (Aist. Stud. §§ 35—37). Továbbá sãbas instr. sg. msc. subõ (a sabõ-ból: a hangsúlytalan a ajakhangok előtti helyzetben u-vá válik, „Aist. Stud.” 197. o., 26°: upės < *apės < porosz ãpē ‘fluvius’) a kalčia i-vé változott sūbas: subba-n Enchiridion (1561) 70² ‘proprium = saját’. A sėvas szó ‘suus = proprius’ „promiscuus” (безразличный =? kevert) használata a sėbas ‘ugyanez’ szóval oda vezetett, hogy a közös nemű (homonymus) sėbas ‘septimus’ szó, bár többértelmű, szintén felvette a rokon alakú *sėvas ‘septimus’ alakot, amelyet vegyesen kellett használni a sėbas ‘septimus’ szóval. Mire az óporoszok a hét napjainak neveit alkották, a sėbo helyét már teljesen elfoglalta a sėvas ‘septimus’. Az óindben van egy -taja- képző, amelynek segítségével számnevekből „ennyi részre vagy típusra oszló” jelentésű mellékneveket képeznek: saptá-taja-, tri-taja- stb. Whitney, Indische Grammatik § 1245, a. A poroszok a sėvas ‘septimus’ szóból a -taja- képzővel *sėva-taja-s hímnemű ‘hét részből álló’ melléknevet alkottak, *seva-tajā nőnem 17. A porosz alapnyelvben *sevatajā szabályosan *savat[a]jā-vá kellett hogy váljék (a hangsúlytalan e a-vá válik, Aist. Stud. §§ 35—37; a rövid, szókezdő előtti magánhangzó eltűnik, uo. §§ 27, 28), > *savatjā > *savaṭjā: az „a (: e: u)+Consonans+j” a poroszban „ai (: ei, ui)+Cons.+j”-vé, > ai (: ei: ui)+palatalis consonans”-szá válik (betoldás); lásd Aist. Stud. § 10, 5°. A nom. sg. savai’tjā-ból accus. sg. sėva’tjam lett, amelynek sėva’tjem-mé kellett alakulnia (a gyenge hangsúlyú ā ē-vé válik, Aist. Stud. § 31), végül pedig sėva’tēm-mé (a j az ē előtti mássalhangzó után eltűnik). Az accus. sing. sėva’tēm egy új nom. sg. savai’tė-t (a hangsúlytalan e a-vá válik) vagy seva’tė-t (az accus. sg.-ből általánosított e-vel) hozott létre. A porosz seva’tė szócska kölcsönzése a litván sevaitė, amely csak a pūs-sevaitė összetett szóban maradt fenn. A porosz séva’tei alaknak a litván nyelvben csak a *sevatė felelhet meg, de sohasem a sevaîtė, mivel az epentézis idegen a litván nyelvtől. A -taja- képzőt, amellyel a porosz sava’tė alakot képezték, K. Jaunius a következő litván szavakban találja meg: tritañis ‘Drittel’, ketvirtainis ‘Viertel, Viereck’; < a litván előtti *tritajū (: gen. *tritain-ės) a trí-taja-s-ból, vö. ruduo < rūdas. K. Būgà Az írás 1908. április 5-én fejeződött be. [2] E. Volteriu (?) Szentpéterváron, 1914. január 4-én (17-én). Kedves Barátom! Végre felkeltem az ágyból. Súlyos betegségben több mint négy és fél napig kellett feküdnöm. A betegség azon az estén kapott el, amikor Önöknél jártam, Ön pedig ismeretlen okból este körülbelül 9 órakor eljött hozzám, ahol természetesen nem talált semmit. Én azóta… 17 A hangsúlyváltakozásra vö. mėlynas: mėlyną, ōbulmušas arklys: obulmušā kumėlė Kvedarna. 93 Eleinte nem akartam elhinni, hogy amikor Remikįhez utaztál, hozzám is eljöhettél, de végül a szolgálólány kérdésére kiderült, hogy valóban Te voltál az a vendég, aki Būgienės felől érdeklődött. Nagyon sajnálom, hogy hiába tettél meg ekkora utat. Juzėnek Dailidėstől nyolcra kellett volna visszatérnie, de jóval később jött haza. Bocsánatot kérek, hogy akaratlanul félrevezettelek: azt mondtam, hogy ő a gondjaimra bízott gyermekek bálján maradt; ott is volt, csakhogy csak nyolc óra után. Vasárnap este betegen feküdtem ágyba. Súlyosan beteg voltam: az első három napon a lázam 39,4°-ig, illetve 39,5°-ig emelkedett. A második napon még félre is beszéltem. Megfázásom volt. Ez a betegség önmagában nem lett volna súlyos, de mellette egy másik bajom is volt, mégpedig elviselhetetlen nátha (слога насморкъ), amely annyira tönkretette az orromat, hogy naponta öt-hat alkalommal is vérzett. Az orrvérzés még most sem szűnt meg, amikor már kikászálódtam az ágyból. A betegség alatt sok időm veszett kárba. Tegnap, a betegség utáni első napon, semmit sem lehetett csinálni; még járni is nehéz volt, mintha valami folyton oldalra taszított volna. Amint megbetegedtem, levélben kértem, hogy értesítsd a feleségedet és Dailidėt: betegségem miatt nem tudok eljönni, hogy veletek várjam az újévet, és egyúttal boldog új évet kívánjak. Az én betegségem miatt Juzė sem utazott el Lauckaimįbe. Az orvos nem enged ki a házból. Azt mondja, várjak, amíg teljesen felépülök. Ezért a háromkirályok ünnepén semmiképpen sem tudlak meglátogatni benneteket. Talán csak január 8-án mehetek ki a házból. Betegségem miatt rettenetesen megkésett a válaszom Sahmatovnak az ösztöndíjammal kapcsolatban. A levélhez a tőle felvetett kérdésekről szóló cikkemet is hozzá akartam tenni. A levelet egyelőre még nem bírom megírni, mert a betegség után elég nehezen beszélek. A cikkem példányait, amelyeket Te postán fogsz megkapni, légy szíves add át Sahmatovnak, és említsd meg, hogy betegségem miatt én magam nem tudtam ezt megtenni. Január 8-án remélem, találkozom Veled a könyvesboltban. Szeretettel köszöntelek, a Te Kazimieras Būga Мал. Дворянская 7 кв. 47. [3] J. Būgienei Königsberg, 1924. október 13. Drágám! A képeslapos levéllel ütöttem agyon az időt, neked szánva. Biztos vagyok benne, hogy Vireliūnas és Varnas képeslapjai a szótárszerkesztőségbe kerültek. A szótárszerkesztőségben Vireliūnas és Varnas azokban az órákban dolgozhatnak, amelyekben Būgienė és Salys meg tudnak egyezni. A beszédem napról napra javul. November 15-ig remélem, visszatérek Kaunasba. A klinikai költségeket jó emberek a nevemre utalják a konzulnak. Körülbelül 250 vagy 300 dollárra lesz szükség. A legjobb volna, ha a minisztérium útján a nevemre 250 dollárt és 500 litast utalnának a konzulnak. 94 Neked nem kell elutaznod. A bőröndre szükség lesz az útra. A kertben mindennap 2–3 órát sétálgatok. Üdvözlöm az otthoniakat, Kazys X 2-től a beszédem még németül is javulni kezdett. A nővérek és az orvosok is megértenek.