Dėl socialinio termino „rykūnia“ formos

LIETUVIŲ KALBOS SPECIALIOJI LEKSIKA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXII (1983) J. KARACIEJUS A „RYKŪNIA” TÁRSADALMI TERMINUS ALAKJÁRÓL Senosios Lietuvos oficialiuose raštuose, parašytuose kitomis kalbomis (baltarusių, lenkų, iš dalies lotynų) yra patekę ne tiek jau mažai lietuviškų žodžių1, kurių rašyba palyginti labai įvairuoja. Todėl iš šiuose raštuose randamų užrašymų ne visada lengva atstatyti tikrąją lietuviško žodžio lytį. Be to, kai kurie šiuose raštuose aptinkami lietuviški žodžiai taip iškraipyti, jog iš pirmo žvilgsnio netgi nelengva patikėti jų lietuviškumu. Tai nesunku įsitikinti pasižiūrėjus į K. Jablonskio knygą „Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje“ (K., 1941). Pvz.: berel = bėralas dokumentuose rašoma: берела, берала, барела, берла, барла, бярла, бэрла; biero-ta, berta (p. 2–4); jevja = jauja: еѳ’я, яѳ’я, еѳля, еѳя, явя, е’ѳя, евѳя, еѳня, ягви (nom. dual.); iowia, iawia, jewia, iewia, iownia, jawia, jawgia, iawgia, jowia, jewnia, jownia (p. 78–84). Dėl to norint nustatyti kiek galima autentiškesnę šiuose raštuose randamo lietuviško žodžio (ypač jeigu jis jau pasitraukęs į pasyvųjį leksikos fondą ir gyvojoje kalboje nebevartojamas) lytį, neretai kyla nemaža sunkumų, nes galima „rekonstruoti“ ne vieną, bet kelias formas. Vienas toks nelietuviškuose raštuose palyginti dažnas, o lietuviškuose raštuose atrodo tik J. Bretkūno biblijoje (pakitusia reikšme) bei K. Širvydo žodyne randamas, bet jau seniai gyvojoje kalboje nebevartojamas žodis, kurio lietuviška forma iki šiol nėra aiški — socialinis terminas rykūnia. Jo rašyba senuosiuose, kitomis kalbomis parašytuose, dokumentuose labai įvairuoja, o K. Širvydo žodyne pateikta vienaskaitos vardininko forma rikunia(56)2 taip pat kelia abejonių. A régi, nem litván nyelven írt ügyiratokból litván szavakat gyűjtő és vizsgáló K. Jablonskis az említett könyvében az egyes számú alakot rykūnė alakban állítja helyre3. E társadalmi terminusnak ez az alakja K. Jablonskis könyvéből más történészek munkáiba is átkerült4. Nehéz pontosan megmondani, mire alapozta K. Jablonskis, hogy ezt az alakot tartotta a leghitelesebbnek. 1 K. Jablonskis megjegyzi, hogy a régi, nem litván nyelvű dokumentumokban 218 köznyelvi „alapvető litván szót” sikerült találnia, a származékokkal együtt pedig <…> számuk mintegy 320. — Lásd: Jablonskis K. Lietuviški žodžiai Lietuvos Didžiosios Kunigaikštystės oficialiųjų raštų kalboje ir jų reikšmė Lietuvos kultūros ir visuomenės istorijai. — In: Jablonskis K. Lietuvių kultūra ir jos veikėjai. V., 1973, 273. o. 2 Itt és a továbbiakban a K. Širvydas szótárából vett példák utáni számok a K. Širvydas-szótár harmadik kiadásának oldalszámait jelölik. A szótár fakszimile kiadását használtuk. — In: Pirmasis lietuvių kalbos žodynas. V., 1979. 3 Jablonskis K. Lietuviški žodžiai senosios Lietuvos raštinių kalboje. — K., 1941, d. 1, p. 195. 4 Plg.: Būtenas D. Rykūnė. — Kn.: Iš lietuvių kultūros istorijos. V., 1958, t. 1, p. 243–247; Jurginis J. Lietuvos valstiečių istorija. — V., 1978, p. 33. 124 megmondani. A kérdésben a legmegbízhatóbb véleményt nemrég K. Pakalka fejtette ki5, aki elsőként vonta kétségbe e szó helyreállításának helyességét. K. Pakalka szerint a szó egyes számú alanyesete nem rykūnė, hanem rykūnia vagy rykūnija6. Továbbra sem egészen világos azonban, hogy e formák közül melyiket részesítsük előnyben, mert mint már említettük, K. Širvydas szótárának rikunia alakját valójában csak rykūnia vagy rykūnija formában lehet helyreállítani, rykūnė alakban semmiképpen. Ennek oka a következő. K. Širvydas szótárának harmadik kiadásában a névszók végén álló -ė-t többnyire -e-vel írják (≈ 760×), ritkábban -ie-vel (≈42×); mindössze egy példa van arra, hogy az egyes számú alanyesetben az egyik helyen -ia, máshol pedig -e szerepel, bár a lengyel és latin szavak, valamint litván megfelelőik alapján feltehető, hogy ez tudatos megkülönböztetés, például: Obecnść | Praesentia. Buvtis | bumena, bukla, 229. o.; potomność | potomny czas | Posteritas. potom, bumene, 336. o. Ezért magától adódik a következtetés, hogy K. Širvydas a helyesírásban világosan megkülönböztette az -ė-tövűeket az -i̯a-tövűektől. K. Širvydas e szótárkiadásában ugyanakkor viszonylag sok olyan névszó található, amelynek végén -ia áll. Ez a végződés két esetben használatos: az egyikben -i̯a helyett írják (≈15×), a másikban pedig -ia helyett (≈26×)7. Azonban kétségkívül -i̯a-ként olvasandó az -ia = ezekben a szavakban: abacia 266, adweria 314, ceremonia 236, herežia 91, kanceliar-i-a 94, kanoni-a 95, matmažia 162, materia 124, 411, mumia 182, padwarui 73 (bár a régi iratokban a padvarė alak is előfordul), panonia 374, piwania 297, plebonia 285, stacia 420, suplikácia 427, Szalawia 432. Az idézett példákból könnyen látható, hogy ezek többnyire szláv eredetű, illetve szláv nyelveken keresztül a litvánba került más nyelvekből származó szavak8. Ezek mellett K. Širvydas szótárában az -ia az -i̯a-tövű nőnemű főneveket jelöli: bumenia 229, įbmonia 391, miebkieria 427, minia 36, nuomonia 14, 52, 381, ratušia 374, sumania 353, wiešnia 73, wišnia 481, žinia 2 stb. Úgy tűnik, K. Širvydas korában az -i̯a-tő szélesebb körben volt használatos, mint ma. Azóta e tő szavainak egy része a nyelvjárásokban hangtani és morfológiai okokból az -ė-tőbe került át, mivel e két tő kölcsönhatása ma is megfigyelhető9. Következésképpen e társadalmi terminus leghitelesebb alakjának megállapításához más forrásokat kell keresni. K. Jablonskis többször említett könyvében számos olyan régi dokumentumrészletet közöl, amelyben a rykūnia alak szerepel. Ezekben azonban e társadalmi terminus különböző esetekben használt alakja morfológiai szempontból láthatóan inkább az irat nyelvéhez igazodik, így nem teljesen megbízható forrás a leghitelesebb alak rekonstruálásához. Például a Vilniusi vajdaság és az Ukmergėi járás területén írt dokumentumokban a következő alakjait találjuk: 5 Pakalka K. Iš lietuvių kalbos žodžių istorijos (rykūnija, rykūnia ir rykūnė). — Kalbos kultūra. 1974, 27. füzet, 68. o. 6 Pakalka K. Min. cikk, 68–69. o. Vö. még: Lietuvių kalbos žodynas. V., 1978, II. kötet, 518. o. 7 Itt nem vesszük számításba azokat a példákat, amelyekben az -ia e, o után (gieradeia 29, nutripintoia 53), illetve č, dž után szerepel (giločia 4, nevedžia 14). 8 Skardžius P. Die slavischen Lehnwörter im Altlitauischen. — K., 1931, 25., 49., 95., 126., 136., 150., 170., 205., 210. o. 9 Plačiau žr.: Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. — V., 1966, p. 223—226. 125 rykūn'ja, rykūn'ja, rykūni, rykūn'jo, rykuni, rykuniey, rykunia; rykūnio, rykū- nia, rykūnini, rykūnia, rykūnia, rykunia10. Igaz, ez a társadalmi terminus időnként előfordul a XVII. századi litván esküszövegekben. Ezekben azonban a szót eltérően írják, például: Asz Palanya Adamaycia, rykunya pono Iono Purtikos prysiekiu, Upytė (1642)11; Asz Ona Jurgaitia Rykunnia12 Pona Albrychta Pousleyska prysiekiu, Upytė (1651). Ezeket az esküket azonban – ahogyan hitelesebb kiadásaikból látható – úgy tűnik, nem túl jól litvánul tudó emberek jegyezték le, mivel olykor két különálló szót egybeírtak13. Úgy tűnik, e társadalmi terminus leghitelesebb alakja a litván nyelv tényei alapján állítható helyre. Feltehetően minden nyelvész elismeri, hogy a nomen agentis rykūnia etimológiailag kapcsolatba hozható a régi írásokban gyakran előforduló rykauti igével, melynek jelentése: „irányítani, intézni, gazdálkodni, sorba rendezni”. Ebből következően képzéstani szempontból nem lehet nagyon régi archaizmus, hiszen könnyen elkülöníthetjük benne a ryk- tövet és az -ūn- képzőt (vö. bėgūnas, tekūnas). Ezért K. Širvydas rikunią alakjából kiindulva, és arra emlékezve, hogy a nyelvjárásokban az -iā- tövű és az -ė- tövű szavak gyakran átmennek egymásba14, arra következtethetünk, hogy e társadalmi terminus leghitelesebb alakja a rykūnia (vö. viešnia). Ebből a feltevésből kiindulva könnyen megmagyarázható, miért használta J. Bretkūnas időnként ugyanazt a rykūne szót „ágyastárs, Keibsweib” jelentésben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a litvánban több, -ija képzős, nőnemű nomina agentis főnevünk van: gabija stb.; semleges nemű nomina agentis: beprotija „ostoba, bolond” (LKŽ I² 758), meldija „kérő, aki kér” (LKŽ VII 1028), valamint hímnemű nomina agentis: medijas, prekejas stb. Képzésük azonban mind nagyon különbözik a rykūnios képzésétől: a nőnemű, semleges nemű és hímnemű nomina agentis egyaránt úgy jön létre, hogy a -ija képzőt közvetlenül a tőhöz illesztik, nem pedig egy származtatott tőhöz. Az említett nőnemű és semleges nemű nomina agentis közül kétségtelenül a legrégebbi a gabija15, míg a beprotija és a meldija feltehetőleg nem túl régi képzések, mivel P. Skardžius szerint „az -ija képzőt általában nem szoktuk nomina agentis jelölésére használni”16. Ezt az állítást részben a tudományos „Litván nyelv szótára” is alátámasztja, amelyben e szavak mellett csupán két rövidítést találunk: J, Sb, vagyis mindkettő csak J. Juška szótárából ismert; a meldija szót ezenfelül Subačius környékén is feljegyezték, noha P. Skardžius mindkettőt csak J. Juška szótárából ismerte17. 10 Jablonskis K. Min. veik., d. 1, p. 195, 196, 197, 199, 200, 201. 11 Ugyanott, 329. o. 12 J. Gerulis, amikor 1927-ben másodszor közölte ezt az esküt, azt írja, hogy az eredetiben rykūnica alak áll; első közreadója, J. Spruogis „Rykunia-nak olvasta; úgy tűnik, ez a helyesebb”. — Lásd: Gerulis J. Senieji lietuvių skaitymai. — K., 1927, 243. o., 1. jegyzet. — J. Spruogis ezt a javítását K. Jablonskis is átvette, anélkül, hogy megemlítette volna. — Lásd: Jablonskis K. Min. veik., 203. o. 13 Vö.: Gerulis J. Min. veik., 243. o. 14 Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. — V., 1966, 223—226. o. 15 Fraenkel E. Litauisches etymologisches Wörterbuch. — Heidelberg — Göttingen, 1962, Bd. 1, p. 126—127. 16 Skardžius P. Lietuvių kalbos žodžių daryba. — V., 1943, p. 83. 17 Ugyanott. 126 * Így magának a szónak a képzése, valamint más nyelvi adatok arra utalnak, hogy e társadalmi terminus leghitelesebb alakja alighanem a rykūnia, nem pedig a rykūnija. A Rykūnija — ha egyáltalán használatos volt a litván nyelvben — valószínűleg nem magának a rykūnia-nak a megnevezésére szolgált, hanem valamely más jelentésben fordult elő (vö. seniūnija, perkūnija, gyvūnija). Ezért a rykūnija alakot nomen agenti fem. értelemben nagyon-nagyon óvatosan kell használni, mivel úgy tűnik, a litván nyelvben egyetlen ilyen képzésű nomina agentis főnevünk sincs. Emellett K. Sirvydas szótárában az -ė- és -ią- tövű főnevek írásmódjának elemzése azt mutatja, hogy sem K. Sirvydas írásai, sem a litván nyelv egyéb adatai nem adnak alapot arra, hogy a rykunia írásmódot rykūnija alakra rekonstruáljuk. A bemutatott tények arra utalnak, hogy e társadalmi terminus leghitelesebb alakja a rykūnia, nem pedig a rykūnė. A „RYKŪNIA” TÁRSADALMI TERMINUS ALAKJÁRÓL RYKŪNIA Összefoglalás A Litván Nagyfejedelemség XVI–XVII. századi, belarusz, lengyel és részben latin nyelven írt hivatalos dokumentumaiban számos litván szó fordul elő; ezek többsége rendszerint különféle társadalmi terminus, amely az állam politikai és gazdasági életének sajátos vonásait jelöli, és már régóta történeti szóvá vált. Az e dokumentumokban előforduló litván szavak helyesírása (különösen a morfológiai alakoké) igen változatos, és az a benyomás alakul ki, hogy a dokumentum nyelvétől függ. Ezért korántsem mindig világos, milyen morfológiai alak rejtőzik e változatos írásmód mögött, különösen akkor, ha a szó az adott kor litván nyelvű írásos emlékeiben nem fordul elő. A litván nyelv egyik ilyen társadalmi terminusa, amelynek morfológiai alakja mindmáig nem teljesen világos, a rykūnia: „a gazdaságért felelős nő”. Az akkori hivatalos dokumentumokban e szó következő alakjai fordulnak elő: rykūč’a, rykūnьa, rykūnia, rykūnio, rykūnio, rykūnii; rykūnia, rykūniey, rykūny, rykūnij stb. K. Širvydas szótárában emellett a rikunia alak is megtalálható (egyes szám alanyeset). A régi levéltárak kiváló ismerője és kutatója, K. Jablonskis történész az egyes szám alanyeseti alakot rykūnė formában rekonstruálta, vagyis úgy vélte, hogy a szó -ė- tövű volt. E litván társadalmi terminus ilyen alakja a történészek munkáiban is használatos. E rekonstrukció helyességét elsőként K. Pakalka kérdőjelezte meg. Véleménye szerint ezt a régi társadalmi terminust csak a következőképpen lehet rekonstruálni: rykūnia vagy rykūnija, semmiképpen sem pedig rykūnė alakban. Nem teljesen világos azonban, e két alak közül melyiket kell előnyben részesíteni. A cikk szerzője K. Širvydas szótára helyesírásának statisztikai elemzésére és a litván nyelv szóalkotási mintáira hivatkozva megpróbálja bizonyítani, hogy e szó valódi alakja a rykūnia, és hogy a XVI–XVII. században e terminus -ā- tövű volt. 127