Sudurtiniai vertiniai būdvardžiai lietuvių politechnikos terminijoje

LIETUVIŲ KALBOS SPECIALIOJI LEKSIKA LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI, XXII (1983) A. KAULAKIENĖ ÖSSZETETT TÜKÖRFORDÍTÁSOS MELLÉKNEVEK A LITVÁN POLITECHNIKAI TERMINOLÓGIÁBAN 1. Bevezető megjegyzések 1.1. Minden tudományterület terminológiájának nominációs-definíciós alapját a következő szófajok alkotják: főnév, melléknév, határozószó, ige¹. A fent említett szófajok terminusként való használata azonban nem egységes. A főnév kétségtelenül a terminologizált fogalmak kifejezésének legfontosabb eszköze. A melléknévnek a terminológiai rendszer tagjaként való megítéléséről eltérő vélemények vannak. Gyakran úgy vélik, hogy a melléknév csak akkor tölt be terminológiai funkciót, ha egy összetett terminus tagjaként szerepel. Az ilyen melléknév a jelzett taggal (főnévvel) együtt kerül be a szótárakba, és terminusként használatos. Nem minden olyan melléknév tekinthető azonban terminusnak, amely egy összetett terminus tagjaként szerepel. Ezért O. Achmanova teljes joggal állítja, hogy nem tekinthetők terminusnak azok a melléknevek, amelyek szemantikai struktúrája teljesen megegyezik az alapszó szemantikai struktúrájával². V. Danilenko tovább árnyalja a melléknévi terminus fogalmát. Véleménye szerint a mellnév csak akkor tekinthető terminusnak egy szókapcsolatban, ha az összetett terminus mindkét tagja szabadon kapcsolódik egymáshoz, például: virtuális (részecske) és részecske (virtuális, elemi) stb. Ha egy sajátos fogalmat állandósult, szemléletes és egységes szókapcsolat nevez meg, akkor annak különálló tagja – a melléknév – nem tekinthető terminusnak, például: fehér sorok3. Következésképpen nem állítható, hogy az összetett terminus melléknévi tagja minden esetben terminusnak tekintendő. Másfelől a melléknévből és főnévből álló összetett terminusok nemcsak az egyes tudományterületek terminológiai szótáraiban használatosak, hanem a tudományos szakirodalomban is, amelyben olyan önálló melléknevek is előfordulnak, amelyek szintén terminológiai funkciót töltenek be. Ezért a tudományos szakirodalomban (a tudományos stílus különféle alváltozataiban) a terminológia nem szakítható el a kontextustól. Csak abban, V. Danilenko szavaival élve, jönnek létre új terminusok, kapnak motivációt és működési jogosultságot⁴. A melléknév tehát használható a terminológia nominációs egységeként és terminuselemként is. Terminuselemként használatosak a saját (hátramenő || visszafelé haladó || hosszirányú hullám; nyitott || önfenntartó || összetett ív), a kölcsönzött (centrális || elektrosztatikus || kvázistacionárius || mágneses tér; amorf || kémiai || diszperz || integrális szerkezet) és a tükörfordítással átvett (hullámvezető transzformátor) melléknevek. 1 Даниленко В. П. Лексико-семантические и грамматические особенности слов-«терминов». — В кн.: Исследования по русской терминологии. М., 1971, с. 9. 2 Ахманова О. С. Словарь лингвистических терминов. — М., 1966, с. 12. 3 Lásd Даниленко В. П. Min. mű, 46. o. 4 Даниленко В. П. Терминологизация разных частей речи (термины-глаголы). — В кн.: Проблемы языка науки и техники. М., 1970, с. 41. 17 Sudurtiniai vertiniai būdvardžiai Összetett litván egyszavas Szótár összes összetett litván egyszavas terminus (melléknév) valódi litván terminusok (más nyelvekben nem rendelkeznek megfelelővel) szám % FTŽ 262 160 61 PolŽ 458 307 67 STŽ 253 148 58,3 FTŽ, PolŽ, STŽ 973 615 63 Különösen az utóbbi években születik sok fordított melléknév. Ez teljesen természetes, hiszen a tudomány és a technika, a gazdaság, valamint a tudományos információ gyors fejlődése számos új fogalmat vagy valóságot teremt, amelyeket meg kell nevezni. Ezeket a fogalmakat vagy valóságokat előtagos (paskiltė [művelet]), képzős (ribotuvinė lámpa), előtagos-képzős (prieššrovinė [szárító]) és összetett (daugiagretis [motor]) fordítási melléknevekkel nevezik meg. A politechnikai terminológiában igen gyakran az összetett fordítási melléknevek szolgálnak a terminusok elemeiként. Úgy tűnik, nagy számukat a következő okok határozzák meg. Először is, az új, olykor rendkívül összetett fogalmak kifejezésére a szóösszetétel az egyik legalkalmasabb módszer. Másodszor, a szóösszetétel gyakran abban a nyelvben is a legtermékenyebb szóalkotási mód, amelyből a fordítási tükörszavakat átveszik (vagyis a forrásnyelvben). Például az összetett fordítási melléknevek forrása legtöbbször az orosz nyelv, amelyben a szóösszetétel az egyik legtermékenyebb szóalkotási mód. Ebben az esetben azonban a forrás háromféleképpen értelmezhető. Először is, a fordítási tükörszavak képzésénél az oroszt gyakran csak közvetítő nyelvnek kell tekinteni, mivel az orosz forrás maga is lehet fordítási tükörszó, például: or. полупроводниковый ← ang. semiconductor || fr. semiconducteur stb. Másodszor, az orosz forrásnak igen gyakran más nyelvekben is vannak hasonló szerkezetű és jelentésű megfelelői, például: pusbangis [sugárzó] ← or. полуволновой || ang. half-wave || ném. Halbwellenstrahler, aukštadažnis [dióda] ← or. высокочастотный || ang. high frequency || ném. Hochfrequenzdiode stb. Harmadszor, az orosz forrásnak egyáltalán nincsenek más nyelvekben hasonló szerkezetű és jelentésű megfelelői, például: garusrovis [készülék] ← or. пароструйный; smėliasrovis [készülék] ← or. пескоструйный stb. Az angolból, franciából és latinból közvetlenül fordított melléknevek a politechnikai terminológiában szinte egyáltalán nem fordulnak elő. 1.2. E cikk célja a litván politechnikai terminológiában használt összetett fordítási melléknevek vizsgálata, a forráshoz való viszonyuk elemzése, valamint annak megállapítása 18 lietuvių politechnikos terminų žodynuose 1. táblázat a terminusok száma és a fordítási tükörszavak típusai részben fordítási tükörszavak (más nyelvekben megfelelőkkel rendelkezők) oroszból fordított tükörszavak (más nyelvekben megfelelőkkel nem rendelkezők) oroszból fordított tükörszavak (más nyelvekben megfelelőkkel rendelkezők) szám % szám % szám % 77 29,5 4 1,5 21 8 101 22 20 4,4 30 6,6 83 33 3 1,2 19 7,5 261 27 27 2,8 70 7,2 e tükörfordítások leggyakoribb munkamodelljeit, valamint a helyes és a vitatható használatukra jellemző tendenciákat. A vizsgált összetett fordítási mellékneveket litván politechnikai, számítástechnikai és fizikai terminológiai szótárakból vettük5. A cikk csak azokat az összetett mellékneveket tárgyalja, amelyeknek mindkét tagja litván. Nem vizsgálja azokat az összetett mellékneveket, amelyeknek első tagja nemzetközi, a második pedig litván, például: magnetovaržinis [szorzó], vö. ang. magnetoresistor [multiplier], radiodažnuminis, vö. or. радиочастотный || ang. radiofrequency, illetve amelyeknek első tagja litván, a második pedig nemzetközi, például: aukštatemperatūris, -ė, vö. or. высокотемпературный || ang. high temperature; daugiaperiodis, -ė, vö. or. многопериодический || ang. multi-periodic stb. Az ilyen összetett melléknevek nem tekinthetők összetett fordítási tükörszavaknak, mert egyik tagjukat lefordítják, a másik tagjukat pedig kölcsönzik. A részleges fordítási tükörszavak csoportjába tartoznak, ezért ebben a cikkben nem elemezzük őket. Az összetett fordítási melléknevek mindkét tagját rendszerint lefordítják. Vagyis az ilyen melléknevek formája saját, csak a forrás motivációját vették át. Eredetük szerint ezért az összetett fordítási melléknevek a munkatükörfordítások csoportjába tartoznak, amely mind a terminológiában, mind általában a lexikológiában a legnagyobb6. Például az említett szótárakban a munkatükörfordítások az összes feltüntetett fordítási tükörszó mintegy 70%-át teszik ki. E százalék nagyobb részét összetett fordítási tükörszavak (főnevek és melléknevek) alkotják. Megoszlásuk a következő: összetett fordítási tükörfőnevek — 22%, összetett fordítási melléknevek — 18,2%. Utóbbiak aránya az említett szó- 5 Lásd a rövidítések jegyzékét. 6Flekenshtein K. Német modell szerinti tükörfordítások a modern orosz irodalmi nyelvben: kandidátusi értekezés tézisei. — M., 1963, 21. o.; Matvejev A. Ja. Latin lexikai tükörfordítások a német nyelvben: kandidátusi értekezés tézisei. — Lviv, 1966, 16—17. o.; Sorokin Ju. Sz. Az orosz irodalmi nyelv szókészletének fejlődése, a XIX. század 30—90-es évei. — M.—L., — 1965, 167. o. 19 dynuose nėra vienodas. „Rusų–lietuvių kalbų politechniniame žodyne“ (V., 1959) sudurtinių vertinių būdvardžių vartojama 17%, „Rusų–lietuvių–anglų kalbų skaičiavimo technikos terminų žodyne“ (V., 1971) šių vertinių esama 17,2%, „Fizikos terminų žodyne“ (V., 1979) apie 20% visų darbybinių vertinių. Sudurtinių vertinių būdvardžių skaičius lietuviškuose politechnikos ir fizikos terminų žodynuose matyti 1 lentelėje. 2. Az összetett tükörfordított melléknevek elemzése 2.1. Az összetett melléknevek két, egymással szintaktikailag és jelentésbelileg összefüggő szóból jönnek létre. Rendszerint egyetlen szó formális grammatikai elemeivel rendelkeznek, lexikai jelentésük pedig egyértelműen mindkét tagtól függ. Ezért az ilyen melléknevek szerkezete és szemantikája nagymértékben függ attól, hogy mely szófajokból tevődnek össze az összetett melléknevek tagjai. Az összetett tükörfordított mellékneveket is ezért a legcélszerűbb annak alapján osztályozni, hogy mely szófajokból származnak tagjaik, és milyen viszonyban állnak ezek a tagok a forrásnyelvi tagokkal. A litván politechnikai terminológiában használt összetett tükörfordított melléknevek képzéstani szempontból tiszta tövűek, vagyis töveik egybeesnek a gyökerekkel. Az ilyen tükörfordítások rendszerint két gyökérből és egy végződésből állnak. Az összetett tükörfordított melléknevek a forráshoz való viszonyuk szerint adekvátak vagy inadekvátak lehetnek. E tükörfordítások adekvátságát vagy inadekvátságát nemcsak a szófajok, hanem a tükörfordítás és a forrás eltérő képzési szerkezete is meghatározza. Például az összetett tükörfordított mellékneveket alkotó szófajok többnyire azonosak a forrásnyelvi alakot alkotó szófajokkal, de az egyik és a másik képzési szerkezete között nem tehető egyenlőségjel, mivel nem azonosak. L. Vialkina összetett szavakra vonatkozó sémája szerint9 a tükörfordítás és a forrás képzési szerkezete a következőképpen festene: a tükörfordítás képzési szerkezete [R₁ + R₂] + n ≠ a forrás képzési szerkezete [R₁ + (R₂ + S)] + n₁; itt R₁ és R₂ gyökmorfémák, S képző, n az összetett tükörfordítás végződése, n₁ pedig az összetett forrásnyelvi alak végződése. A politechnikai terminológia összetett tükörfordított melléknevei kétfélék: névszói második taggal rendelkező tükörfordítások és igei második taggal rendelkező tükörfordítások. 2.2. A névszói második taggal rendelkező tükörfordítások második tagja leggyakrabban főnév. Az olyan tükörfordításból, amelynek második tagja melléknév, csupán néhányat használnak a politechnikai terminológiában, például: orasausis, -ė PolŽ 51, vö. orosz воздухосухой || angol air-dried; oradrėgnis, -ė PolŽ 200, vö. orosz мокровоздушный stb.; ezért külön nem tárgyaljuk őket. 7 Lietuvių kalbos gramatika. – V., 1965, t. 1, p. 591. 8 Plačiau apie adekvačius ir neadekvačius vertinius žr. Kaulakienė A. Sudurtiniai vertiniai lietuvių politechnikos terminijoje. – Lietuvos TSR Mokslų Akademijos darbai. A serija, 1981. T. 1(74), p. 73–82. 9 Вялкина Л. В. Сложные слова в древнерусском языке в их отношении к языку греческого оригинала. – В кн.: Исследования по исторической лексикологии древнерусского языка. М., 1964, с. 96. 20 A politechnikai terminológiában használt, főnévi második taggal rendelkező összetett tükörfordított melléknevek első tagja melléknévi, főnévi, számnévi, határozószói vagy névmási lehet. Vagyis a főnévi második taggal rendelkező összetett tükörfordítások képzési szerkezetei a következők: melléknév + főnév (B + D), főnév + főnév (D + D), számnév + főnév (S + D), határozószó + főnév (P + D) és névmás + főnév (Į + D). A politechnikai terminológiában leggyakrabban (B + D), (P + D) és (S + D) képzési szerkezetű tükörfordításokat használnak. A (D + D) és (Į + D) képzési szerkezetű összetett tükörfordított melléknevek használata valamivel ritkább. Általában a (B + D) képzési szerkezetű összetett melléknevek meglehetősen produktívak a litván nyelvben. Rendszerint úgynevezett birtokos jelentésük van: a jelölt tárgy megkülönböztető tulajdonságát mutatják, és azt fejezik ki, miben sajátos az adott tárgy. E jelentés mellett az említett képzési szerkezetű összetett mellékneveknek más jelentéseik is vannak10. Az ilyen képzési szerkezetű tükörfordított melléknevek azonban különböznek a hasonló összetett melléknevektől. Először is, az összetett tükörfordítások nem ilyen produktívak. Másodszor, a (B + D) képzési szerkezetű tükörfordítások első (melléknévi) tagja kiegészíti a második tag által kifejezett tárgy fogalmát, és vele egyetlen szemantikai egységet alkot, amely a jelölt tárgy alakjára, formájára vagy működésének sajátosságára utal. A jelölt tárgy alakjára, formájára például a következő összetett tükörfordított melléknevek utalnak: ilgabangis [kraštas] FTŽ 150, vö. orosz длинноволновый || angol long-wavelength || német langwellige; trumpabangis [kraštas] FTŽ 150, vö. orosz коротковолновый || angol short-wavelength || német kurzwellige; ilgaliaepsnis [anglys] PolŽ 450, vö. orosz длиннопламенный; trumpaliepsnis [kuras] PolŽ 432, vö. orosz короткопламенный; ilgaičiurkšlis [lietin tuvas] PolŽ 93, vö. orosz дальноструйный; tiesiasrovis PolŽ 335, vö. orosz прямоточный stb. A greitaeigis PolŽ 34; STŽ 216, vö. orosz быстроходный || angol high-speed; lėtaeigis PolŽ 428, vö. orosz тихоходный || angol low-speed és mások a jelölt tárgy működésének sajátosságára utalnak. Ugyanilyen jelentésűek a következő melléknevek is: kreivaeigis PolŽ 166, tiesiaeigis PolŽ 335, tuščiaeigis PolŽ 477 stb. Ezek azonban szemantikailag nem pontos és adekvát megfelelői az orosz és más nyelvek hasonló összetett mellékneveinek, vö. kreivaeigis, orosz криволинейный || német krummlinig; tiesiaeigis, orosz прямолинейный || német geradlinig; tuščiaeigis, orosz холостой stb. Ezért az ilyen összetett melléknevek nem sorolhatók a képzésük szerint inadekvát és szemantikailag pontatlan tükörfordítások alcsoportjába, amely egyáltalán nem létezik. Ezek a melléknevek inkább az x-eigis típusú képzési modell alapján létrejött új alakulatoknak tekinthetők, mivel a mai terminológiában egyre több olyan hasonló összetett melléknevet használnak, amelyek x tagja nemcsak melléknév, hanem más szófaj is lehet, például: apskritaeigis, vö. orosz круговращательный, круговой; tyliaeigis, orosz бесшумный; aukštyneigis, vö. orosz восходящий; žemynėgis, vö. orosz нисходящий stb. E fent említett új alakulatok némelyikének vannak olyan szinonimái, amelyek képzésükben és szemantikájukban megegyeznek a megfelelő orosz összetett melléknevekkel, például: tiesiaeigis és tiesialinijinis PolŽ 335, vö. 10 Žr. Lietuvių kalbos gramatika, t. 1, p. 597. 21 orosz прямолинейный || német geradlinig; a kreivaegis és kreivalinijinis PolŽ 290, vö. orosz криволинейный || német krummlinig stb. Az ilyen új szóalkotások szinonimáit nyilvánvalóan indokolt a félfordítások csoportjába sorolni, mivel első tagjuk litván, a második pedig kölcsönzött, vö. linijinis [<lat. linea „vonal“]. Mindkét jelentésben említett összetett tükörfordított mellékneveknek gyakran logikai ellentétpárjaik vannak, vö. ilgalaepis, -ė és trumpalaepis, -ė; ilgabangis, -ė és trumpabangis, -ė; greitaeigis, -ė és lėtaeigis, -ė stb. Szemantikai szempontból ezek a képzésük szerint nem adekvát összetett tükörfordított melléknevek pontosak, mivel jelentésük megegyezik a forrásnyelvi alakok jelentésével. Ebből következik, hogy ezek a tükörfordítások a képzésük szerint nem adekvát, de szemantikailag pontos összetett tükörfordítások alcsoportjába sorolandók. A politechnikai terminológiában használt összetett tükörfordított melléknevek számosság szerinti második leggyakoribb képzési szerkezete (P + D.) Az ilyen tükörfordítások első (határozószói) tagjaként leggyakrabban a sok határozószó szerepel, vö. orosz много, valamint a mindenütt, vö. orosz везде. A politechnikai terminológiában elterjedtebbek azok a tükörfordítások, amelyeknek első tagja a sok határozószó. A sok határozószóból és főnévből alkotott összetett tükörfordított melléknevek birtokos jelentésűek: a jelölt dolog megkülönböztető tulajdonságát mutatják, azt mondják meg, mi különleges van az adott dologban, pl.: sokhullámú PolŽ 198, vö. orosz многоволновый; többgépes [munka] PolŽ 338, vö. orosz многостаночный stb. Képzésüket tekintve ezek az összetett melléknevek nem felelnek meg a forrásnyelvieknek, mivel a tükörfordítás képző nélküli, a forrásnyelvi szó pedig képzős. Ezért a tükörfordítás képzési szerkezete [R₁ + R₂] + n ≠ a forrásnyelvi szó képzési szerkezete [R₁ + (R₂ + S)] + n₁. Néha a forrásnyelvi minta alapján e képzési szerkezet tükörfordításait is az -inis képzővel próbálják megalkotni, pl. többsugaras [antenna] (= többsugarú), vö. orosz многолучевая [антенна]; többerőágú [erők] (= többágú), vö. orosz многочастичные [силы] stb. Ez a képzési tendencia nem elfogadható, mert ellentétes az analóg litván összetett melléknevek képzési szabályával¹¹. A (P + D) képzési szerkezetű tükörfordítások közül, amelyeknek első tagja a mindenütt- határozószó, egy-kettő használatos a politechnikai terminológiában, pl.: terepjáró [alváz] PolŽ 492, vö. orosz вездеходный stb. Ez a tükörfordítás főnevesül, vagyis hajlamos átkerülni az összetett főnevek kategóriájába. Úgy tűnik, hogy az említett tükörfordítás ilyen tendenciáját a főnevesülés egyik foka¹² határozza meg, amikor az összetett melléknevet párhuzamosan melléknévi és főnévi értelemben is használják, vö.: terepjáró autó és terepjáró (orosz вездеход). Ebből következik, hogy az említett összetett tükörfordított melléknevek képzésük szerint nem adekvátak a forrásnyelvi alaknak, szemantikailag azonban pontosak, mivel a tükörfordítás és a forrásnyelvi alak jelentése azonos. Ezért mind a (P + D), mind a (B + D) képzési szerkezetű tükörfordítások a képzésük szerint nem adekvát, de szemantikailag pontos összetett tükörfordítások alcsoportjába sorolandók. Képzésük szerint nem adekvátnak, de szemantikailag pontosnak tekintendők a más képzési szerkezetű (S + D) összetett tükörfordított melléknevek is. E tükörfordítások első tagját tőszámnevek alkotják: vienas, du, trys, amelyek a jelölt dolog számát jelölik. A második (főnévi) tag a jelölt dolog valamely megkülönböztető részét vagy magát a dolgot nevezi meg, például: dvieigis PolŽ 84, vö. orosz двухходовой || angol two- 11 Kniūkšta P. Priesagos -inis būdvardžiai. — V., 1976, p. 46. 12 Drotvinas V. Lietuvių literatūrinės kalbos sudurtinių būdvardžių struktūriniai-semantiniai tipai (Remiantis XVI—XVIII a. raštų medžiaga). — Kalbotyra, 1963, t. 6, p. 76. 22 pass; dvigireitis [variklis] PolŽ 81, vö. orosz двухскоростный; vienalelė [banginė funkcija] FTŽ 90, vö. orosz одночастичная || angol one particle; vienadažnis PolŽ 240, vö. orosz одночастотный || angol one-frequency; vienaegis [hőcserélő] PolŽ 424, vö. orosz одноходовой; trieigis PolŽ 440, vö. orosz трехходовой stb. A (D + D) képzési szerkezetű összetett tükörfordított melléknevek közül csak elvétve használatos néhány a politechnikai terminológiában. A (D + D) képzési szerkezetű tükörfordítások többnyire a jelölt dolog működési sajátosságát fejezik ki, például: garasrovis [készülék] PolŽ 264 „gőzsugárral működő“, vö. orosz пароструйный; smėliasrovis [készülék] PolŽ 15 „homoksugárral működő“, vö. orosz пескоструйный stb. E képzési szerkezetű tükörfordítások szemantikailag pontosak, képzésük szerint azonban nem adekvátak a forrásnyelvi alaknak. Az inadekvátságot nem a szófajok, hanem az eltérő képzési szerkezet okozza. Ebből következően a korábban említett képlet szerint a tükörfordítás képzési szerkezete (R₁ + R₂) + n ≠ a forrásnyelvi alak képzési szerkezete [R₁ + (R₂ + S)] + n₁. Ugyanilyen improduktívak a (Į + D) képzési szerkezetű, nem adekvát összetett tükörfordított melléknevek is. E tükörfordítások első tagja a főnévi taggal kifejezett objektum cselekvésének sajátosságát nevezi meg. Az ilyen melléknevek képzési szerkezetét a visszaható névmás savęs alkotja: savo + főnév; a forrásnyelvi alak képzési szerkezete pedig mutató névmásból + főnévből + képzőből áll. Ebből következően a tükörfordítás képzési szerkezete (R₁ + R₂) + n ≠ a forrásnyelvi alak képzési szerkezete [R₁ + (R₂ + S)] + n₁, például: savaeigis [burkoló] PolŽ 452, vö. orosz самоходный. Erre a tükörfordításra szintén hat a szubsztantivizáció folyamata, és hajlamos átkerülni az összetett főnevek kategóriájába, vö. savaeigis, orosz самоход. 2.3. A politechnikai terminológiában használt, igés második tagú összetett tükörfordítások első tagja főnévi vagy névmási. Vagyis az igés második tagú összetett tükörfordítások operatív szerkezetei a következők: főnév + ige (D + V) és névmás + ige (Į + V). A politechnikai terminológiában leggyakrabban (Į + V) operatív szerkezetű tükörfordított melléknevek fordulnak elő. E szerkezetű tükörfordítások első tagja az igei taggal kifejezett cselekvés tárgyát jelöli. A politechnikai terminológiában használt ilyen tükörfordítások operatív szerkezetét kivétel nélkül a visszaható önmaga névmás alkotja: savi + ige; forrásnyelvi operatív szerkezetük pedig a mutató névmás + jelen idejű melléknévi igenév. Vagyis az ilyen tükörfordítások nem adekvátak a forrásnak. Ezért a (Į + V) operatív szerkezetű tükörfordítások a (Į + Dal) operatív szerkezetű forrásnyelvi alakoknak felelnek meg, pl.: savigrūdis [plienas] PolŽ 402, vö. or. самозакаливающаяся [сталь] || ang. self-hardening; savirašis FTŽ 107, PolŽ 368, STŽ 29, vö. or. самопишущий; savivartis PolŽ 368, vö. or. саморазгружающийся; savitepis [guolis] PolŽ 298, vö. or. самосмазывающийся; savistabdis [sliekas] PolŽ 487, vö. or. самотормозящий; savavald(is) [pernešimas] STŽ 186, vö. or. самоуправляющийся stb. Szemantikai szempontból ezek a tükörfordítások pontosak, mert jelentésük megegyezik a forrásnyelvi alakokéval. Bizonyos sajátosságok jellemzik őket. Először is, az említett tükörfordítások némelyike hajlamos főnevesülni, pl.: savirašis, savivartis stb. Másfelől e tükörfordítások produktivitása arra utal, hogy a litván összetett melléknevek képzésében kezd meghonosodni egy új képzési modell (a visszaható önmaga névmás: savi + ige), amely a terminológiában meglehetősen célszerű. Az említett képzési szerkezet egy-két tükörfordítása azonban vitatható, pl.: 23 például: savavald(is) [pernešimas] STŽ 186, vö. or. самоуправляющийся stb. Analógia és rendszerszerűség alapján a savivaldis melléknév használandó; vö. a közgazdasági terminusokkal – az összetett főnevekkel: savivalda, savivaldybė stb. A politechnikai terminológiában nagyon kevés, (D + V) operatív szerkezetű összetett tükörfordított melléknév használatos, csak egy-kettő, pl.: dujošvytė [lempa] FTŽ 163, PolŽ 172, vö. or. газосветный stb. Ez a tükörfordítás hajlamos főnevesülni. A dujošvytė lempa összetett terminus helyett gyakran csak a dujošvytė összetett tükörfordítást használják. Az ilyen operatív szerkezetű összetett tükörfordított melléknevek nem adekvátak a forrásoknak. Nem adekvát voltukat a tükörfordítást és a forrást alkotó beszédrészek, valamint maga az operatív szerkezet közötti eltérés okozza. 3. Következtetések 3.1. A litván politechnikai és fizikai szakszótárak alapján megállapítható, hogy az összetett tükörfordított melléknevek száma egyharmaddal kisebb, mint az összetett tükörfordított főneveké. E tükörfordítások aránya azonban a politechnikai összetett terminusokhoz vagy terminuselemekhez (melléknevekhez) viszonyítva általában nem nagy. A terminológiai szótárakban az összetett litván melléknevek az összes megadott terminus mintegy 1,66%-át teszik ki, közülük pedig az összetett tükörfordítások az összes összetett, egyszavas litván terminus (melléknév) 10%-át. 3.2. A tükörfordítások többségét oroszból fordították. Az orosz forrásnak azonban gyakran más nyelvekben is vannak azonos szerkezetű és jelentésű megfelelői, pl.: aukštadažnis ← or. высокочастотный || ang. high-frequency. Az ilyen tükörfordítások fordulnak elő legnagyobb számban a politechnikai terminológiában (mintegy 7,2%). Az orosz forrásból átvett összetett tükörfordított melléknevek, amelyeknek nincs azonos szerkezetű és jelentésű megfelelőjük (pl.: garasrovis ← or. пароструйный stb.), a politechnikai terminológiában az összes összetett, egyszavas litván terminus (melléknév) 2,8%-át teszik ki. Az említett szótárakban alig használnak németből, angolból vagy franciából átvett összetett tükörfordított mellékneveket. 3.3. Az összetett tükörfordított melléknevek legproduktívabb operatív szerkezetei a következők: melléknév + főnév (B + D), határozószó + főnév (P + D), számnév + főnév (S + D), névmás + ige (Į + V). E tükörfordítások beszédrészei azonosak a forrásnyelvi alakok beszédrészeivel, de nem tehetünk egyenlőségjelet a kétféle operatív szerkezet közé, mert eltérnek egymástól. A tükörfordítás tagjaiként szereplő szavak tiszta tőszavak, azaz tövük megegyezik a gyökükkel, míg a forrásnyelvi tagok nem tiszta tövűek – gyökből és képzőből állnak, pl.: ilgabangis, vö. or. длинноволновый || ang. long-wavelength || ném. langwellige; daugiažtakis, vö. or. многостаночный; dviejgis, vö. or. двухходовой || ang. two-pass stb. Az (Į + V) típusú operatív tükörfordítások nemcsak eltérő operatív szerkezetükben különböznek a forrástól, hanem maguk a beszédrészek is különböznek, pl.: saviraišis, vö. or. самопишущий. Ezért a tükörfordítás (Į + V) operatív szerkezete a forrás (Į + Dal) operatív szerkezetének felel meg. Vagyis az említett tükörfordítások a képzés szempontjából nem adekvát, szemantikailag azonban pontos operatív tükörfordítások alcsoportjába tartoznak. 24 Rövidítések FTŽ – Fizikos terminų žodynas. – V., 1979. PolŽ – Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas. – V., 1959. STŽ – Rusų–lietuvių–anglų kalbų skaičiavimo technikos terminų žodynas. – V., 1971. Összetett szóalkotási tükörfordítások (melléknevek) a litván politechnikai terminológiában Összefoglaló Litván politechnikai és fizikai szótárak alapján vizsgáltuk az összetett szóalkotási tükörfordítások (melléknevek) és a megfelelő források (a leképezett objektumok) viszonyát. Megállapítottuk, hogy a litván politechnikai és fizikai terminológiában azok az összetett szóalkotási tükörfordítások (melléknevek) vannak túlsúlyban, amelyek modelljei az oroszban és más nyelvekben is megtalálhatók. Az ilyen tükörfordítások e terminológiában a litván összetett politechnikai és fizikai szakkifejezések (melléknevek) 7,2%-át teszik ki. A második csoportba azokat a szakkifejezéseket soroltuk, amelyeket közvetlenül az orosz forrásból képeztek tükörfordítással. Az ilyen tükörfordítások a litván összetett politechnikai és fizikai szakkifejezések (melléknevek) 2,8%-át teszik ki. A német, angol és más forrásokból közvetlenül tükörfordított összetett melléknevek szinte egyáltalán nem fordulnak elő. Megállapítottuk, hogy a cikkben tárgyalt, a litván politechnikai és fizikai terminológiához tartozó összetett szóalkotási tükörfordítások (melléknevek) olyan szóalkotási szerkezetekkel rendelkeznek, amelyekre a forrásszerkezetekkel való viszony következő típusai jellemzők: a melléknév + főnév (tükörfordítások) a melléknév + főnév + képző forrásszerkezetnek felel meg; a határozószó + főnév (tükörfordítások) a határozószó + főnév + képző forrásszerkezetnek felel meg; a számnév + főnév (tükörfordítások) a számnév + főnév + képző forrásszerkezetnek felel meg; a névmás + ige (tükörfordítások) a névmás + igenév forrásszerkezetnek felel meg. Mivel a tükörfordítások és forrásaik (a leképezett objektumok) szóalkotási szerkezetei nem adekvátak, az ilyen tükörfordításokat a szerkezetileg nem adekvát, de szemantikailag pontos szóalkotási tükörfordítások csoportjába soroltuk. Az adekvátlanság a legtöbb esetben abból ered, hogy a leképezett szó képzőt tartalmaz. 5