Kai kurios Daugpilio lietuvių šnektos gramatikos ypatybės

KALBŲ KONTAKTAI LIETUVOS TSR LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXIII(1983) ELENA GRINAVECKIENĖ A DAUGPILSI LITVÁN NYELVJÁRÁS NÉHÁNY NYELVTANI SAJÁTOSSÁGA I. Bevezetés A jelen tanulmány egy korábban közzétett kutatás folytatása, amely a nyelvtudomány számára mindeddig kevéssé ismert, a Lett SZSZK Daugpils környéki litván nyelvjárásának fonetikájával foglalkozott (Grinaveckienė E., 1980, 223–239). A tanulmány e nyelvjárás jellegzetes nyelvtani sajátosságait tárgyalja, amelyek – a fonetikához hasonlóan – Kelet-Litvánia nyelvjárásai, különösen a keleti dzuk nyelvjárások nyelvtani rendszeréhez kötik; maga a dialektus pedig az említett litván nyelvjárások természetes folytatása Lettországban. Mivel a nyelvjárást más nyelvek és nyelvjárások – a lett, a belarusz, az orosz és a lengyel – veszik körül, a tanulmány az e nyelvi rendszerek hatását is bemutatja. 1911-ben K. Būga, aki a ciskodai (lettül Tiskādi, Rēzekne járás) litván nyelvjárást kutatta, adatainak összehasonlításához mindössze néhány, az itt vizsgált nyelvjárás fonetikájára vonatkozó sajátosságot használt fel (Grinaveckienė E., 1980, 223–226). Így e nyelvjárás nyelvtani sajátosságait a tanulmány szinte első ízben tárgyalja részletesebben. Bár rendszerének viszonylag rövid kutatása (két expedíciós hét) miatt az összegyűjtött nyelvi adatok hiányosak vagy töredékesek, mégis elegendőek ahhoz, hogy legalább hozzávetőleges képet alkossunk e nyelvjárás nyelvtanáról, és meghatározzuk helyét a litván nyelv más nyelvjárásai, valamint e térségben működő nyelvtani rendszerek között. Tekintettel arra, hogy az itt tárgyalt nyelvjárás nyelvtani sajátosságai újak, és a tudomány számára mindeddig szinte ismeretlenek, fontosak a litván dialektológia számára, maga a tanulmány pedig kétségkívül időszerű. II. A szóképzés jellemzőbb sajátosságai 1. Az összetett szavak kötőhangzója A nyelvjárás összetett szavai rendszerint kötőhangzóval képződnek, leggyakrabban a-val, például: baltagūdė.1 || baldgūdė. (nőnemű) ‘belarusz nő’, béržalape.s ‘galambgombák’, duona-kepe. ‘kenyérdagasztó teknő’, kiškiabude.s ‘rókagombák, ilyen gombák’, kryžiakaulis ‘keresztcsont’, maldàkni.ge.s, mūsiamire., nugarākaulis, pirmāde.la. ‘elsőborjas tehén’, pinktāde.nis (nőnemű), rauda.nagalvis ‘vörös kalapú, ilyen gomba’, rūdame.se., stālatiese., šūnava.te.s, trečiāde.nis (nőnemű), varnalėša.s, viešiakelis. Ritkábbak az i, y kötőhangzóval alkotott összetett szavak, például: akīvaras, darbȳlaikis, dviratis (nőnemű), dvišakas. Sokkal kevesebb összetett- 1 Tarmės pavyzdžiai pateikiami taip, kaip nurodyta Grinaveckienė E., 1980, 224–225. 107 … szavak kötőhangzó nélkül, például: pūsdvi.likis ‘tizenkettedik’, rankdarbiai, rankštuostis, sėnmergė., sėnpane., sūbatvakarìs (hibr.). A példák többsége azt mutatja, hogy a nyelvjárás összetett szavaiban a kötőhangzó az utóbbi időben többnyire nem függ össze az első tag tővégi hangjával. 2. Jellegzetesebb kicsinyítő-becéző képzések A kicsinyítő-becéző főnévképzők közül a nyelvjárásban a legelterjedtebbek: -elis, -ė, -ytė, -(i)ukas, -(i)utis. Mindegyikük igen eleven, és segítségükkel új szavak alkothatók mind egyszerű, mind képzett tövekből. Némely származékuk nem kicsinyítő-becéző, hanem sajátos jelentésű (ez rendszerint a szó jelentésének magyarázatában válik nyilvánvalóvá). Az -elis, -ė képző származékai közül említést érdemelnek: avėla. ‘juh’, bačkėla. (hibr.) ‘kis hordó’, beržėlis, durmėliai (hibr.) ‘nem túl bölcsek’, galvėla.s ‘lenmagfejek’, kabėlis ‘kis kampó’, ka.jėla.s, kakėla.s ‘bimbók’, kaulāliai, kipėla. ‘kis fejőedény’, kni.gėla., kriukėlis (hibr.) ‘kis kampó’, ku.rėlis, lintėla.s, maišėlis, naktėla., namėlis ‘eszköz’, pu.slāla.s, skiedėla.s ‘forgácsok’, stru.gėlis (hibr.) ‘olyan faesztergáló szerszám’, še.nėlis, šma.tėlis (hibr.) ‘darabka’, te.vėlis, vadėla.s ‘kantárszárak’, vinėla., virvėla., žirklāla.s, žiupsnėlis. Az -elis, -ė képző a képzett tövekhez csak a nyelvjárásban régebben használt szavakban járul hozzá (vagy talán a régi *-ē maradványa? Vö. ėda, sėja stb.); az ilyen származékok ritkábbak, például: kaspinėlis, la.pinėlis, ramunėliai ‘kamillák’. Ezeknél jóval gyakoribbak az -ėlis, -ė képző újabb származékai, amelyek feltehetőleg a litván irodalmi nyelv hatására keletkeztek, például: gi.vė.lėlis, katinėlis, vabuolėliai ‘bogárkák’, vežimėlis, vakarėlis ‘majális’. Valószínűleg ugyanehhez az eredethez köthető a dabartėlia.s ‘most’ határozószó kicsinyítő képzője is. Említést érdemelnek a nyelvjárásban népszerű, hímnemű -(i)ukas képzős származékok, például: beržē.niūkai, bumbulūkai ‘rügyecskék’, de.dūkas ‘nagyapa’, du.melūkai, gra.vīlkas, kalnelīukas, kapliūkas ‘kis töltögető kapa’, kazle.niūkas (hibr.) ‘kis kecskegida, egy gombafajta’, kiaulīukai ‘malackák’, kirme.līukai ‘mogyoró-, nyír- és égerbarka; méhivadék’, kurziūkas ‘füstölt kolbász’, ku.snelīukas, me.lī.niūkas ‘kék színű keretes kaptár’, namelīukas ‘kis eszköz’, na.siūkas ‘malacorr’, paršiūkas, paukščiūkas, puodūkas, trupūčiuku., viščiūkas. Gyakoriak az -ytė képző nőnemű származékai; a nyelvjárásban a képző hangsúlya mindig állandó, például: bitūtė., bumbūtė., dienūtė., dulkūtė., duonūtė., gramatūtė. (<la. gramata ‘könyv’) ‘könyvecske’, ja.nienūtė. ‘Jónienė, Jono felesége’, kakūtė.s ‘kis bimbók’, kanapūtė.s ‘ilyen mezei füvek’, marijūtė.s ‘ilyen gyógynövények’, mergūtė., ra.žūtė., saulūtė., senūtė. ‘öregasszonyka’, senelūtė., ža.lūtė., žuvūtė. ‖ E képző gyakoriságát és népszerűségét a nyelvjárásban kétségtelenül a lett irodalmi nyelv megfelelő -īte képzős alakjai is elősegítik (vö. Endzelīns J., 1951, 386—387; Rūķe-Draviņa V., 1959, 232—236). Az -(i)utis, -ė képző származékai kevésbé gyakoriak. Főnevek és melléknevek is előfordulnak, például: de.dūtis ‘nagyapa; bojtorján’, ma.čiūtė., pla.kštūtė. ‘lemezke’; baltūtė., jaunūtis, mažūtis, trumpūtis. 108 3. Egyéb főnévképzők A főnévképzők többsége általában olyan, mint a szomszédos kelet-dzūk nyelvjárásokban. Természetesen akad köztük egy-egy, erre a nyelvjárásra jellemző képzőelem, a származék eltérő jelentése és hasonlók. A ritka -aina képző azt a helyet jelöli, ahol valamit végeznek, elvégeznek, például: skliūtaina ‘erdei hely (néha fedéllel), ahol a vasúti sínekhez talpfákat faragnak’, vö. a Skrudalienai belarusz nyelvjárás шклот ‘faragófejsze’ szavával < és a litván skliūtas ‘ua.’ szóval; a képzőhöz vö. a litván -ainė képzőt (ratainė ‘kerekes helyiség’, svetainė ‘vendégszoba’). Valószínűleg a köznyelv hatására a nyelvjárásban az -ėja képzős származékok (pl. audėja, verpėja) mellett használatos ennek új, állandó hangsúlyú származéka, a melžėja is (vö. az ő láidī.te alakjukkal, a teljesen új miž.te mellett). Az -ėlė képzős származékok közül említést érdemel a kirme.lė; az -ėnas képzőé a bróla.nas ‘unokatestvér’; az -ybė képzőé (a nyelvjárásban származékai csak állandó hangsúlyúak) a galýbė, kaltýbė ‘bűnösség’, kuntrýbė, teisýbė ‘jog’, vö. mės netūrim teisýbę.s sakýte. ‘nekünk nincs jogunk azt mondani’, vö. a lett tiesība ‘ua.’ szóval. Az -idė képzőnek leggyakrabban az arklidė.; -iena — un-tienė, viščiėnė, žu.siėna; rugiėna, kve.riėna; -ienė — su.nienė. ‘a fiú felesége’ (valószínűleg a lengyel synowa ‘meny’ tükörfordítása), továbbá a férfinevek alapján képzett női családnevek — ja.niene. ‘Jono felesége’, igna.tiene. ‘Ignotas felesége’, valamint családnevek alapján — iliš-kienė. ‘Iliškienė’, gra.velienė. ‘Grovelienė’ (bár más nyelvek hatására már a janina és a ja.nėnas ‘Jonėnienė’ alakot is mondják (Grinaveckienė E., 1980, 224). Az -ija képző származékos tövekhez is járulhat — liga.nija ‘kórház’, az -imas, -ymas képzőkkel pedig az elvont főnevek mellett egyre több konkrét jelentésű származék fordul elő, például: ażdegimas ‘gyújtás és égési sérülés’ (: ażdegimas šaula.s), ażmigimas ‘altató’ (: va.ke.čy̆s dávė. ažmigimu.), i.pi.nimas ‘fonat’, išmági.mas ‘préselés’ (: sūlu. išmági.ma. mašina ‘gyümölcslé-préselő gép’), jaunimai ‘fiatalok’ (: jaunimai šitie labai dýkus), mezgimas (: mezgima. knýga), nušaukimas ‘elnevezés’ (vö. a lett nosaukums ‘ua.’ szóval); padėjimas ‘raktár’ (: mán’ kita. pade.jima. nėra, tik tas), per-gi.venimai, plepėjimas ‘bugyogás’ (: puoda. plepėjimas), prisáki.mas ‘parancs’, priklausí.mas ‘kötelezettség’ (: iš bažnyčių. duōti ne prisáki.mai, a priklausí.mai), raši.mas ‘írás, irat’ (: tas raši.mas būva. nele.tūviškas), ravėjimai ‘gyomlált növények’ (: ravėjimu. neragėt’, tik žōla.s), rūkijimas ‘dohányzás’, sa.dinimai ‘palánták’ (vö. a lett stādijums ‘ültetett növény’ szóval), se.jimai ‘vetések’ (: aplink kalākia. se.jimai), susitikimas, suve-jimas ‘összejövetel’ (: visi nuėja. suve.jiman), suverpimas ‘a fonásért járó díj’ (: suverpimu. jima vi.lna.m), šlapinimas ‘vizelet’. Az -ymas képzős származékok közül említést érdemel: atródi.mas ‘megjelenés’ (: kóks čia māna. atródi.mas!), válgimas ‘étel’; -ýna — lentýna (nőnemű), mergýna ‘lány; leányka’ (: par jōs mergýnu. kárpa), šeimýna ‘a saját családjával és a felfogadottakkal együtt’ (vö. még vaikýnas ‘fiú, gyermek, kisfiú’: su vaikýnais gulėjau liga.nija. j’ ‘a gyermekekkel voltam a kórházban; fiaimat szülve feküdtem kórházban’); -ýnas — api-šýnas, beržýnas || biržýnas (hímnem, nőnem), u.žuolýnas, ža.lynai ‘virágok’; -inė, -inis — istálló, temető ‘temető’, tojás, fonott kosár ‘nagy, hasított vesszőkből font kosár’, forrás, száz- 2 Tokios nuomonės prieita remiantis šio žodžio paplitimu Lietuvoje. LKA, I, 1977, 198 duomenys rodo, kad žodis sū.nene ‘marti’ tevartojamas tik šnektose, kontaktuojančiose su lenkų šnektomis. 109 -ne.s ‘ár’ (az orosz сотки ‘ua.’ tükörfordítása); -inykas, -ė — daininykai (nőnemű), giesmininkai -ė énekesek és dalnokok, le.tūvini.kas ‘litván’, bū.rtini.ke.; -iokas — azeriokas, berniokas, teliokas, vaikiokas ‘kisgyermek’ (: kiaūla.s vaikiokai), viščiokas ‘csibe’; -ystė — jaunystė ‘ifjúság és fiatalok’ (: visā jaunystė. suveidava.), sany stė. ‘öregkor’; -iškas — mėsiškas ‘húsétel’, vyriškas ‘férfias’; -iuominė — kariuominė.; -ójai (származékos tövekhez járulva) — bulbienójai ‘burgonyaszár’, bruknienójai; -ovės — daržove.s; -sena — gimdýsena ‘szülés; malacozás’ (vö. a lett dzemdēšana ‘szülés’ szóval); -ulýs — ka.sulýs, re.buliai ‘zsír, háj’; -umas — baltūmas, didumas ‘többség’, didūmas, gardūmas, ilgūmas ‘hosszúság’, karštumi ‘a hőségben’, neti.rūmai ‘trágya’ (: iš žarnų išmaiša. visūs neti.rūmus), ramūmas ‘nyugalom’ (pre. ažera. ramūmas), rauda.nūmas ‘pirosság’ (: mergyna.s rauda.nūmas — graži), sunkūmas ‘baj’ (: prispaūde. sunkūmas), tūnkūmas, tvirtūmas ‘vastagság’ (: kaip spiçķā tvirtūma.), vertingūmas ‘érték’ (: kiaūli. svilini, kólai aptaisai lig vertingūma. ‘a disznót addig perzselik, míg értékes bőre nem marad’), -uolas, -ė — lakštinguóla. ‘csalogány’, vābuolas ‘bogár’; -uōnis — skunduōnis ‘vízbe fulladt ember’. 4. A melléknevek és számnevek jellegzetesebb képzői Az általunk feljegyzett melléknevek (valamint igenevek) és számnevek képzős származékai közül említést érdemelnek az alábbi képzőkkel alkotott alakok: -ėtas, -a — ringėta žarna ‘vastagbél’; -ėnis, -ė — bulbieniai bly(n)ai, rugieniai šiaudai; -inga — paršinga, sąjinga ža.lė ‘keserű, ízetlen fű’ (vö. a lett sājš ‘keserű, ízetlen’, sājums ‘keserűség’ szóval), telinga (valamint a teisingai és vargingai határozószók); -inis, -ė — aušriniai vartai ‘Hajnal-kapu’, bū.lbinė. dešra ‘burgonyás kolbász’, bū.rninė. armonška ‘szájharmonika’, būrokínis alus, dešrinė.s žarna.s ‘vastagbél, a vėdarai készítésére használt belek’, galinė.s vãga.s, gimtinis kraštas ‘haza’, gimtinis miēstas ‘szülőváros’, kiaūliniai re.buliai ‘sertészsír’, kruōpínis kurziūkas ‘véres hurka’, kukarinė. (< kukavinė) pýpkė. ‘barna kókuszdióból készült pipa’, laūkiniai a.buoliai, laūkiniai kiaūliai ‘vaddisznók’, mėšinis kurziūkas ‘skilandis’, miēžinis alus, mi.ltninis blynas, pirmutini. kartū., prigimtinė. ‘anyanyelv’, vidutiniai ‘belső, hasi’ zsír; -ōnas, -ā: geltōnā, raudōnā; -ōtas, -a: kapōta.s dešra.s; -uotas, -a: kālnuota.s viēta.s, kālnuota žēme. ‖ 5. A jellegzetesebb igeképzők és igekötők a) A nyelvjárás igeképzési rendszere talán a következő képzős alakok révén tér el kissé jobban a köznyelvitől: -alioti — braukaliōti ‘járkálni’ (vö. lett braûkāt ‘ide-oda járni’), -aliuoti — sergaliūoja ‘betegeskedik’; -ėnti — džia.vēna ‘szárít’, ru.gēna ‘savanyít’; -ovėti — papja.vietė. (szénát.); -inėti — pasibe.ginēja (disznót.); -inti — pūtina (vējas) (vö. lett putināt ‘porol, felkavar’); -ūti (szláv) — brakūja ‘megvet’, būdū.ite. (szláv) ‘épít’, naktū.ite. (hibrid) ‘éjszakázik’, apipe.lū.ite. (szláv) ‘lekaszál’, targū.ite. (szláv) ‘kereskedik’; -uoti — atskirūote. ‘elválaszt (a malacokat a kocától)’, palaidūote. ‘eltemet’, klibūote. ‘sántikál’, ailūote. ‘sorokba rak’, iškalūote. (a skalāuna mellett) ‘kiöblít’. 110 b) A nyelvjárásra jellemzőbb igekötők, a tőhöz kapcsolásuk módjai és jelentéseik közül megemlítendők: api-: apįjare. 3 ‘körülbekerítette’, apidį.rpte. ‘megművelni’, apijaka. ‘megvakult’, apije.me. ‘elborította’, apineša ‘odahordja’, apinešta tvōrā ‘körülkerített kerítés’, apisergā ‘megbetegszik’, apisvilina ‘megperzsel’, apišućina ‘megkopaszt’, apivérda ‘megzöldül’, apivirina ‘megvirrad’; at-: atganiau (pinkiùs metùs), neatvaikysi (šuni.) ‘nem kergeted el (a kutyát)’; ata-: atakīrps ‘levágja’, atakīrs ‘levágva’, atāmenu ‘megemlítem’, atapjāutė. ‘levágni’, ataskriste. ‘visszahullani’, atastōvi (sāndelė.lio.s) ‘sokáig áll, sokáig áll a raktárakban’, atatraùks ‘visszacsalogat’, atāveda ‘visszahoz’, atāverte. ‘visszafordította’, atāvežiau ‘visszahoztam’; až-: ažāugi.s ‘felnőtt’, āždeda ‘ráteszi’, aždėkte. ‘meggyújtani; leégni (a napon)’, ažėina ‘bemegy’, ažgérte. ‘megitat’, ažjū.nkte. ‘befogni (a tehenet)’, ažma.kėte. ‘kifizetni’ (vö. még ašturėtas ‘visszatartott, visszafogta magát’, aštvėrtas ‘elkerített’); ažu-: ažūdi.rpte. (penčijų.) ‘kiérdemelni (a nyugdíjat)’, ažūgine. ‘betiltotta’, ažulaikė.t ‘megállítottátok, feltartóztattátok’, ažūmušė. ‘megölte’, ažupīrka. ‘előre megvette’, ažuspi.rta ‘kitámasztotta’, ažūšala ‘megfagyott’, ažūteršė. ‘beszennyezte’, ažūvalgį.te. ‘jóllakni’, ažūverke. ‘elsírta magát’; da-⁴: nedaeina galvōn ‘nem fér a fejébe’, dasiklause. ‘kérdezősködve megtalálta’; nu-: nudrebėna. ka.jēla.m ‘elpusztult’, nugaīša.m (pūsi. de.nōs) ‘elvesztegettünk (fél napot)’, nuspaudė. (šl.rdi.) ‘összeszorította (a szívét)’, nuspėja. (grybas ir dūmai rūksta) ‘megérett’ (a gomba és a füst gomolyog), nuveja. (kariuōmine.n) ‘elment (katonának)’; nuo-: nūomire. ‘meghalt’, vö. 1a. nomira ‘ugyanaz’; pa-: padègina. (pirštùs) ‘megégette (az ujjait)’, nepājaučia (kat vargas) ‘nem érzi (hogy nehéz)’, palikai (našlė) ‘özvegyen maradtam’, pāmėčiau (rūkyte.) ‘abbahagytam (a dohányzást)’, pašėukte. ‘elnevezni, nevet adni’, patėka. (drausmės) ‘elegendő volt (a fegyelemből)’ (vö. 1a. pietika drosmes ‘ugyanaz’), pāte piau; pad- (szláv, vö. belarusz пату́кваць ‘elfordít’) ‘pa-’: pākiši ‘bedugod’, pādeina (un le.-tuvėm) ‘hasonlítanak (a litván nőkre)’; pēr-⁵ ‘át-’: pēre.ja. (tridzēšimt aštūonius rublius) ‘meghaladta, többe került (harmincnyolc rubelnél)’, pērkalbi ‘szóban lefordítja egyik nyelvről a másikra’, pērtrauke. (mōkslus) ‘félbehagyta (a tanulmányait)’, pērvardina. ‘átkeresztelte, más nevet adott neki’, pērvede.m ‘lefordítottuk’, pērverste. ‘lefordítani’; 3Az api-, ata-, ažu- igekötők – amint a példák mutatják – sok más, litvániai keleti aukštait nyelvjárástól eltérően itt valamennyi igeidő alakjaiban meglehetősen szokatlan módon teljes formájukban maradtak fenn (: apivirinte., ažūdi.rba, atapjōve. stb.). Az a képzésmód, amelyben ezek az igekötők teljes alakjukban, általánosan kapcsolódnak minden igealakhoz, más litvániai nyelvjárásokban sehol sem fordul elő. A vizsgált nyelvjárás azonban ebből a szempontból nem egyedülálló. Ilyen képzések nem kis számban fordulnak elő a 17. századi kelet-litván írott forrásokban – K. Sirvydas műveiben –, például apiimti, apimūšti, atanešti, ažumigdyti, ažuplyti stb. (további példákért lásd Morkūnas K., 1980, 113, 117, 122—125). E tény tehát a vizsgált nyelvjárás nagyfokú archaikusságát jelzi. E fennmaradásban kétségkívül szerepe lehetett a hangsúlyos igekötői helyzet analógiájának. Így az atakerpa (ez a helyzet más keleti aukštait nyelvjárásokra is jellemző) és az atakirpa., atakirpte., utóbbiak alapján pedig az ažūdi.rpte., ažūdi.rba, ažūdi.rba. 4 Dėl da- kilmės plg. Mažiulis V., 1958, 127—133; LKG, 1971, II, 294. 5 Dėl priešdėlio per- tarimo šnektoje pēr- plg. Grinaveckienė E., 1980, 235. 111 pra- (szláv? Vö. belarusz прамыць ‘átmosni’) per-: pranakvosi ‘átéjszakázol’, praplóve. (ū.ndeniu mani) ‘vízzel átmosta, kimosta a gyomromat’, praskaiṭyk (vö. belarusz прачытай) ‘olvasd végig’, prašaĭdi.ta ‘megfázott’, prāšauke. ‘elnevezte, más nevet adott neki’, pravirta. (le.tuviai be.larušais) ‘átváltozott (a litvánok belaruszokká)’; pri-: priragėjau ‘sokat láttam, tapasztaltam’; raz- (szláv, vö. belarusz разрэзаць) ‘ki-’: raškerde.m ‘kivágtuk’, rašțveria ‘kiforgat, kifog, összegyűjt’, razvažiava. ‘szétutazott’; sa-⁶ (lett, vö. lett saplaustīt ‘felszeletelni’) ‘össze-’: salaūže. (koju.) ‘eltörte, letörte, eltörte (a lábát)’, sapja.vēsi (šienēlia.) ‘felszeleteled (a szénát)’; su-: sulāidziau (akis) ‘lehunyom a szemem, elalszom’, sustāja (smetōnas) ‘leülepszik a tejföl’, suttraukia (kitūs čia) ‘maga után csábít másokat, hogy itt telepedjenek le’; uś- ‘fel-’: užaugi.s⁷ ‘felnőtt’, užāukla.t ‘felnevelni, hizlalni’, užeina ‘bemegy’, užīma ‘elfoglalja’, ušlipe.m ‘felmásztunk’. Az až-, in-, iš-, nu-, pri-, su- igekötők a -si- visszaható partikula mellett: ažsi-: asigeri ‘megiszod’, asije.miau ‘elintéztem’, asikrešte. ‘megfertőződni’, asipláude. (vaikai pa. mieštūs) ‘(a gyerekek) elutaztak, szétszéledtek (a városokba)’, asižvagēja. (aüsis na. ge.smių) ‘csengeni kezdett (a fülem az énekléstől)’; insi-: insidaužiau ‘összeverekedtem’; išsi-: nejišeiši (be chirurg.ra.) ‘nem tudsz kinyílni (sebész nélkül)’, išivede. (ānglu. kiaüliai) ‘eltűntek (az angol disznók)’; nusi-: nusikaria ‘elhallgat’, nusiklausyte. (rādija.) ‘rádiót hallgatni’; prisi-: prisituriu ‘visszafogom magam’; sus(i)-: susmaišai ‘összezavarodsz’, susitinki ‘találkozol’, susigeria ir susilupa ‘berúgnak és összeverekednek’. III. A szavak ragozásának és használatának jellegzetesebb kérdései 1. Főnév a) Nyelvtani nem Egyes, viszonylag ritka esetekben a nyelvjárás néhány szavának nyelvtani neme eltér a megfelelő irodalmi litván szavakétól. A mindkét nemű főnevek közül néhány esetenként csak egy közös hímnemű alakban szerepel, például: a férj átadja a feleségének – ő lengyel; az apa litván, és az anya is litván; a háziasszonyok lusták. Megfigyelték, hogy a nőnemet hímnemű alakokkal csak azok fejezik ki, akik jobban elfelejtették a nyelvjárást. A nyelvjárás egyes, mindennapi használatú jövevényszavainak és nemzetközi szavainak neme megegyezik a szomszédos litván nyelvjárások megfelelő főneveinek nemével, illetve azzal a nemmel, amellyel abban a nyelvben rendelkeznek, amelyből a szó ebbe a nyelvjárásba került, például kamāša.s ‘fűző nélküli félcipő’, vö. lett kamašas (< lengyel kamasz) ‘uo.’, kilametra ‘kilométer’ (vö. 6 Bár a sa- előtag általánosságban nem idegen a litván nyelvtől (itt-ott előfordul déli nyelvjárásaiban, lásd Zinkevičius Z., 1966, 426; LKŽ, XII, 1981, 1), Észak-Litvániában azonban eddig nem figyelték meg, ezért a vizsgált nyelvjárásban a lie, su- mellett valószínűleg lett nyelvjárások vagy azok irodalmi nyelvének hatására jelent meg. 7 azāugi.s és užšūgi.s, azēina és užēina, valamint e két előtag számos további példája azt mutatja, hogy az északkelet-litvániai nyelvjárásokban meglevő, Z. Zinkevičius (Zinkevičius Z., 1966, 428) által jelzett až- és už- jelentéskülönbség itt nem figyelhető meg. 112 lit. Imbradoi nyelvjárás kilométer), klàsai ‘osztályok’ (vö. fehérorosz, orosz класс), metrą ‘méter’ (vö. lit. metrą — Imbradas, Ignalina), litrą ‘liter’ (vö. lit. litrą — Imbradas, Ignalina, Kupiškis, Anykščiai), smetònas ‘tejföl’ (vö. Imbradas, Kupiškis smetònas), spičkà ‘gyufa’ (vö. fehérorosz спичка, orosz спичка), trèpe.s ‘lépcső’ (vö. lett trepes ‘ua.’ < német Treppe), tūpele.s ‘fatalpú papucs’ (vö. lett tupeles ‘ua.’). Néha néhány újabb nyelvjárási szó nyelvtani neme is eltér a litván nyelvétől, például apskritys ‘körzet’ (vö. lett apriņķis ‘ua.’), kàrpa ‘ponty’ (vö. lett karpa ‘ua.’), paminklà ‘emlékmű’, ru.šys ‘fajta’ (vö. fehérorosz рату́нак, copt, orosz сорт). Néhány régi litván nyelvjárási főnév neme gyakran nem tér el a szomszédos litván nyelvjárások megfelelő főneveinek nemétől, például kirmė.liūkai ‘kukacocskák’, lėpšai (|| lėpše.s) ‘lėpšės’ (vö. kelet-aukštaitiai lėpšis ‘lėpšė’), na.siūkas ‘orrocskák; disznóorr’, pe.nyš ‘pitypang’ (vö. kelet-aukštaitiai pienys ‘ua.’), ramunėliai ‘kamillák’, tūūkstuncia.s ‘ezrek’ (vö. keletiek tūūkstantė). b) Szám A nyelvjárás néhány főnevének számbeli kategóriája néha eltér az irodalmi nyelvétől. Például a fajta megnevezésére itt rendszerint egyes számú alakot használnak (valószínűleg a szomszédos szláv nyelvjárások, olykor pedig a lett irodalmi nyelv mintájára), például: Čia pasėta dobilas ‘Itt lóhere van vetve’ (vö. litván irodalmi nyelvi dobilai, lett sarkanais āboliņš ‘vörös lóhere’, fehérorosz канюшына, orosz клевер); Čia krūmai: ir beržas, ir prašas elksnis, ir juodas ‘Itt bokrok vannak: nyír is, közönséges éger is, fekete éger is’ (vö. litván …ir beržai, ir paprasti alksniai, ir juodalksniai, fehérorosz … і бяроза, і мёпа вольха, і чо́рна, orosz … и береза, и серая ольха, и черная); Iš medžia. ir akmenia. badūja namūs ‘Fából és kőből építik a házakat’ (vö. litván iš medžių ir akmenų stato, fehérorosz з дрэва і каменя будуюць, orosz из дерева и камня строят); Dešru. di.rba iš me.sos ‘Kolbászt húsból készít’ (vö. litván dešrās darīt, fehérorosz рабіць каўбасу, orosz делать колбасу), avēla. ir valga. šītu. žōly. ‘A juhok is ezt a füvet eszik’ (vö. litván āvys irgi ēda šitą žolę); skrāgžde. ligzdu. padāra. iš smēlia. ‘A rigó homokból rak fészket’ (vö. litván krēgždes lizdas lipdo). Egyes egyes számú, illetve mindkét számban használatos alakokkal rendelkező litván, továbbá kölcsönzött többes számú főnevek helyett itt rendszerint többes számú alakot használnak, ahogyan ez hasonlóan jellemző a szomszédos kelet-aukštaitiai nyelvjárásokra Litvániában, e terület szláv nyelvjárásaira, illetve a lett irodalmi nyelvre, például: Čia supi.lta sme.liai ‘Itt homok van felhalmozva’ (vö. litván smėlis, valamint Imbradas, Dusetos, Obeliai, Švenčionys smėliai, lett smiltis); bėrža. sūla.s ‘nyírfanedvek’ (vö. litván bėržo sulà, lett berza sulas), kazlai (szláv) málka.m pe.lū.ite. ‘kecskék aprítják a fát’ (vö. litván ožys malkoms pjauti és kelet-aukštaitiai litván ožiai / kazlai malkom); viena.s sūtka.s (szláv) važiuote. ‘egy napig utazni’, vö. litván vienà parà (néhol sūtka is), fehérorosz адны суткі, orosz одни сутки. A nyelvjárásban elevenen használatosak a főnevek kettős számú alanyeset–tárgyeset alakjai, például dvi šeimyna ‘két család’, du kartù ‘két alkalom’, du nameliūkù ‘két kaptár’, du puodukù ‘két csésze’, du kilogramu ‘két kilogramm’. c) Eset A nyelvjárás egyes számú helyhatározó esetének a következő sajátosságai is vannak: 1. Valószínűleg a lett irodalmi nyelv hatására a lokatívusz itt mindig az illatívusz helyett is használatos, például: išvažiuoja. Va.ke.tija.j ‘Németországba utazik’; pirtį mūnėse. ‘fürdőt építenek’; išvežė. Ri.gōj ‘Rigába vitték’; mōki.kla.j aina ‘iskolába megy’ (vö. 8. 949 113 … braukt jūrā, mežā, kosmosā). Az illatívusz formáit pedig itt – csakúgy, mint a litván keleti aukštaitis nyelvjárások névmási ragozású szavaiban – a lokatívusz helyett használják, például: kažnañ (sl.) sciūri ‘minden sarokban’, tañ kraštī ‘azon a vidéken’, ta.kiàñ ōri ‘olyan időben’, katarāñ namī ‘melyik házban’, ta.kiàñ karštumī ‘olyan forróságban’, že.dnañ (sl.) miškī ‘minden erdőben’, āžeras, kurīñ lāista.s kārpa ‘tó, amelybe pontyokat telepítettek’. 2. Előfordul, hogy a litván illatívuszi és lokatívuszi alakok helyett a nyelvjárásban gyakran tisztán lett lokatívuszi alakokat is használnak, például: nūmire. vākara ‘este meghalt’ (vö. lett nomira vakarā), ġērte. triskārt diēnā ‘naponta háromszor inni’ (vö. lett dzert trīsreiz dienā), gi:vėna Grīvā ‘Grīvában él’ (vö. lett dzīvot Grīvā), važiūoju Mēdumā ‘Medumába utazom’ (vö. lett braukt Medumā), laikīte. sausā veidā ‘szárazon tartani’ (vö. lett glabāt sausā veidā) stb. 3. A nyelvjárás egyes a-tövű főnevei egyes szám alanyesetben néha párhuzamosan ia-tövűek is lehetnek, például: āžeras ir azerýs, míg e tő ritkán előforduló jövevényszavának, a pōzas ‘barázda’ szónak egyes esetei néha u-tövű végződésekkel is előfordulnak, például: su pa.zuñi ‘a barázdával’ és be pōza ‘barázda nélkül’. A mássalhangzó-tövű nőnemű főnevek egyes esetei rendszerint i-tőbe kerültek át, a hímnemű mássalhangzó-tövű és i-tövű főnevek pedig ia-tőbe, például: saserēs ‘nővér’, dukterēs ‘lány’, ākmenia ‘kő’, duñčia ‘fog’, duñčiās ‘fogakkal’. Egyes (i)u-tövű főnevek esetei többnyire (i)a-tőbe kerültek át, például: su.nāi ‘fiak’, pe.tai ‘délután’, pe.tais ‘délutánonként’, cukra ‘cukor’, de āmžiaus ‘kor’. A musià ‘légy’ és kuchnià (sl.) ‘konyha’ (vö. fehérorosz, orosz ку́хня ‘uo.’) szavak a nyelvjárásban io-tövűek; a kraujas ‘vér’ és vėjas ‘szél’ szavak egyes szám tárgyesetének végződése -į, például: kraujī ‘vért’, vējī ‘szelet’. 2. Melléknév Az a-tövű melléknevek – akárcsak a litvániai szomszédos keleti aukštaitis nyelvjárásokban – többes szám alanyesetben többnyire szabályosan az u-tövű melléknevek -ūs végződését veszik fel, például: gērus ‘jók’, kietus ‘kemények’, māžus ‘kicsik’, mēlinus ‘kékek’, nebagōtus (sl.) ‘szegények’ (vö. fehérorosz багаты ‘gazdag’), netīrus (la.) ‘piszkosak’ (vö. lett netīri ‘uo.’), piktus ‘gonoszak’, aštrūs ‘élesek’, raudōnus ‘vörösek’, sānus ‘öregek’, teisingus ‘igazak’. Megfigyelhető az is, hogy egyes a-tövű melléknevek itt néha megtartják saját tővégződésüket, például: saīsi mažōliai; kaip sveiki, tai ir gerai; vö. még: dideli šēriai. Ritkán (valószínűleg az u- és a-tövek keveredése miatt) az u-tövű melléknevek végződése az a-tövű melléknevek egyes szám birtokos esetében fordul elő, például: sānaus ‘öreg’ āmžiaus (talán itt a főnévi végződés analógiájára?), egyes u-tövű melléknevek egyes számú alakjai viszont párhuzamosan (i)a-tövű végződéseket is felvehetnek, például: bēržalape. nestiprās grýbas; Jōnas stipra. tēva, bár így is mondják: šiāudas nestiprūs. 8 Az LKA, II, 1982, 129 térképre vitt adatai alapján a -ūs végződésű hímnemű melléknevek többes szám alanyesetű alakjai (geltōnus, raudōnus) a keleti aukštaitis nyelvjárásoknak a Zarasai–Žeimelis–Širvintos közötti nagyjából elterülő térségére jellemzőek, és az idősebbek beszédében párhuzamosan használatosak az -i végződésű alakokkal (geltōni, raudōni). 114 A nyelvjárásban a határozott melléknevek (és számnevek) – akárcsak a litvániai szomszédos aukštaitis nyelvjárásokban – hangsúlytalan végződésformánst kapnak: -asai || -asiai (a- és u-tő), -ysai (ia-tő és a melléknevek középfoka), -oja (o- és io-tő), -ėja (ė-tő), például: gyvasiai, pi.rmasiai, sótasai ‘jóllakott’, didi.sai, vi.rėsni.sai, jaunėsni.sai, žalioja, gelta.noja, baltója, pirmója, mažója, unksti.vója, didėja. A határozott végződéseket rendszerint az egész ragozási sor megőrzi, például: unt pirmęsia.s bál’ka.s; pikta.sia.s nótre.s; ja.diejį duftęs; di.lgia.se.s úsne.s; bálta.sia.s žúse.s; baltųju. žu.-sių mažai par kú yra, pilkųju. daugiaus; unksti.vósias bū.lbes pasa.dina.m || Előfordul, hogy egyes határozott alakok esetei megőrizték teljes kettős végződésüket, például: jaunómsia.m iš mi.rtu. pina vainiku. A határozott melléknévi alakok jelentésében néha határozatlan alakokat is használhatnak, vö.: mažója ilgè. ir didelis ilgýs ‘a Smėlynė környéki tavak’, untras karas ‘második világháború’; pirmója ža.lė ir untrá. A melléknevek (egyszerű és határozott alakjaik) fokozhatók, például: púrtni ‘dús’, unksti.vėsne., šve.sėsnis, šve.sėsni.sai, geriáusias, saniáusias, gardžiáusiasiai. A melléknevek középfoka néha felsőfoki jelentést is hordoz, például: ánas vi.rėsnis (= legidősebb) inžbniėrus. Itt él az összes melléknév háromféle felsőfoka is. Az elsőt a páts, pati névmásból és a melléknevek alapfokú határozott alakjából képezik, például: pátes pirmieji grybai; a másodikat a páts, pati névmásból és a melléknevek középfokú határozott alakjából, például: páts jaunėsni.sai; páts vi.rėsni.sai; a harmadik összetett alak, amelyet az egyszerű melléknevek többes szám birtokos esetű alapfokú alakjából és annak felsőfokú alakjából képeznek, például: sanų saniáusias. A nyelvjárásban különösen élőek az egyszerű melléknevek felsőfokú és összetett, valamennyi felsőfokot kifejező alakjaiból képzett határozószók, például: iš sanų saniáusiai teip šaukia (= nevezik); ánas sanų saniáusiai žina.; būtiniáusiai reikia apinių; tėvui saniáusiai reikia sustatytė. duftis. Ritka esetekben a nyelvjárás középfokú alakja nem litván képzésű, hanem körülíró szerkezetként jön létre, ahogyan a szomszédos szláv nyelvekben is, például: labiaus cienį (= értékesebb) kėliai kaip šiaudai. A nyelvjárásban a következő típusú összehasonlító melléknévi szerkezetet is használják: kų ‘mit’ sanėsnis, tų ‘azt’ gerėnis. 3. Számnév A dūjei, dūjai nyelvjárásban a tőszámnevek megszokottak, de mellettük párhuzamosan a posztpozíciós formáns nélküli alakjaik is használatosak: du brólai, dvi kėrves. Birtokos esetű alakjuk mindig dviė: námus un dviė galų, a helyhatározói esetük pedig dviejūos, dviejós: áni.s gi.vėna dviejūos. A hímnemű 4–9 számnevek tárgyesetben mindig -ius végződést kapnak (: keturius, piñkius, šešius, septynius, aštuonius, devynius). A dešimt számnévnek mindig hangsúlyos az utolsó szótagja (: turu dešimt rúblicu.), a 30–90 közötti számnevek pedig mindig két önálló hangsúllyal rendelkeznek, az összetétel mindkét tagján (: trisdešimt, keturiasdešimt, piñkiasdešimt, šešiasdešimt, septyniasdešimt, aštuoniasdešimt, devyniasdešimt). A šimtas a nyelvjárásban a második hangsúlyozási típus szerint hangsúlyos (: šimtais métu. gi.vėna), a tūkstantis pedig nőnemű (: paróde. kėturias níkstuntis rúblicu.). 8* 115 A 11–19. sorszámnevek második tagja általában -likis (: pinikia-likiai, šešta.likiai, dvi.likis ‘tizenkettedik’), de manapság már -liktas, -a végződésű alakokat is mondanak, mint a köznyelvben: septynioliktas mėtais; keturioliktas mėtais. Az 1-es és az 5–9-es gyűjtőszámnevek -eli, -elios képzőt kapnak (: be vienelių metų. jam septyniasdešimc; devyneli vartai), a dveji, treji pedig a köznyelviekhez hasonló. Kontaminációs alak a ketverel. számnév. Az évekről szólva a gyűjtőszámnevek helyett néha párhuzamosan tőszámnevek is előfordulhatnak, például: šešėlis metus tarnavo.; pinkeli metai kaip vyras mirė., bet dvidešimc pūklius metus turėja.; pūklius metus atganiau.; aštuonius metus karvės laidžiau; man’ septyniasdešimc pūkl. A nyelvjárásban törtszámnevek is használatosak: pūsa., pusuntra., pusuntros, pusdvi.likis ‘tizenegy és fél’. A vienas számnév helyett néha a kitas névmás használatos: kitas brolis numirė., a kitas gi.vėna. A dátumokban a számnevek, a lett és szláv nyelvekhez hasonlóan, a hónap neve elé kerülnek, pl. pink-ta. dekābrius ‘december ötödik napján’. 4. Névmás A régebbi és gyakoribb személyes névmási alakok, a dšėi, tūjei, ānas ‘ő’, az ana ‘ő (nőnem)’, valamint az ānes ‘ők’ mellett (előfordul az āni.s is; vö. még a džn. pātes ‘maguk’ alakot az pāti.s mellett), az ana.s ‘azok’ használata mellett élnek a köznyelvi aš, tu, jis, ji, jie, jos alakok is. A jis, ji névmások paradigmájában pedig ezek alakjai általában következetesen az ānas, ana névmásokat helyettesítik, például: jų šaukia; jį apskuta; jiem neduoda; jom perka; jais mazgōja és így tovább. A jinai névmási alak valószínűleg újabb keletű, a nyelvjárás fiatalabb beszélői használják. A manįs, tavįs, savįs birtokos esetű alakok végződése hangsúlyos, bár hallottam a tāvi.s és a savį alakot is (: del’ savį neapsimoka). A mān’ (részes eset) és a man’ (tárgyeset) alakok hangsúlyukban különböznek. Hallott tárgyesetű alakok: māni, tāvi. Csak a mēs ‘mi’ alak ismert (talán a lett nyelv hatása?). A jūs alakot inkább idegennel beszélve használják (: jūs ta.kių valgį.mu. nevalg.si), egyébként a szokásos megszólító névmás a tamsta. Az māna., tāva., sāva. névmások mellett párhuzamosan, de talán valamivel ritkábban az mānas, tāvas, sāvas alakokat is használják, például: sāva. kaltybi. suprāta.; ašpirka. sāva. sānui žēmi.; māna. vīras mire.; kur tāva. vadėla.s; par mum sāva. apiniai ir: sāva. kiaulienu. vērdā; gerių savās žōlās; savų vaikų neturėja.m; vī.lnu. savų negausi atgal. A ta mutató névmásnak hallották a tōj névmási alakját is, például: tōj šaurē (= nesvarumai) rākia nuskūste. A katarā ‘melyik’, kitā, kokiā, šis, ši, šitas, -ā, tā, visā, viskās névmások hangsúlyos egyes számú birtokos eseti és többes számú alanyeseti végződéseiben a régi hosszú a többnyire változatlanul megmaradt (Grinaveckienė E., 1980, 232), például: iš katarās vieta.s; na. kitās kiaūla.s; ka.kias anā vaišla.s; un šiā svieta.; na. šiās vieta.s; un šitās pūsas; nerekomendūjas šitā do-ryte.; palig (= dėl) šitā aš negaliu aite.; un tās rūnka.s; un tās kiaūla.s; iš visās ki-pēla.s (= milžuvės); na. viskā sužiūravus (= pražiūrus); mōteres, katarās jaunēsne.s; nėmne.s (= tokie grybai) — šitās ve.li.vēsne.s. 116 A kataràs, -à, kókis, -ia, šìtas, -à, šitókis, -ia, tókís, -ia, visakàs ‘minden’, visókis, -ìà névmások a nyelvjárásban a negyedik hangsúlyozási típus szerint hangsúlyosak, például: kataròj bažnyčià. į anas būvà.; kókis didelis grýbas; na. kàkių ligų gerià; ka.kió laikà. prisìturėdava; ka.kìų pinkių metų.; sirgà. kókìus šešìus metus; šìtų mergìčių. gaìlù; na. šìtų jìma mèdù.; šìtì kòjai ukólis dàve.; šìta.kìų ža.lìų ir par mùn frà; tókìs gražùs žièdas; pavasaris tókìs šàltas; ta.kìè miškai didelì; ta.kìàs avèlas brùngìa.s; ta.kìų blynu. kepìat; visakàs būvà. ti.nai; visa.kìų da.bìlų yrà; ge.dòdava. visa.kìų ge.smìų. A jòkis, -jà névmás a nyelvjárásban ismeretlen, helyette a nė kókis, -ià határozatlan névmást használják, például: ne. ka.kió mèšla. nedėja.; ne. ka.kìas ròže.s (= raudonligės) kiaùliai nežinoja.; ne. ka.kìas ròže.s (= raudonligės) samìaus nebūva.; klìskiabù.de.s kìrme.la.s ne. ka.kìos neėda || Az itt tárgyalt, szóvégi hangsúlyozású hímnemű névmások egyes szám eszközhatározói alakjában megőrizték a hangsúlyos, akutált -iom végződést, például: nuėja. šìtuom keliù; su visìom nagù nuplėšė.; kùom gi jì išpenėsi; ròbrai (sl. = šonkauliai) su visìom nugarakauliu; žinai, kùom išgydìte., reikia pasakýte., kùom didìma. ir kùom aukštùma.; bumbýti. tuom ilgumù nupjòvė. Ennek a végződésnek fennmaradását elősegíthette a hangsúly, és talán a hasonló lett nyelvi szerkezetek névmási alakjainak hatása is (vö. lett nopļauj tom garumu). Megfigyelték, hogy a jì, ta névmások egyes szám eszközhatározói végződése -ì, többes szám tárgyeseti végződése pedig -ìos, például: pa.jù (= višta) pãdeda kiaušìniu.; su tì dukterì; mòmà (= bičių motina) tuos bitis kamàn-dava.ja; lèpše.s gárdzia.s — jùos ar vàlga.; nèmnè.s — jùos negalìma rãute., jùos reìkia iškèpte. ir vàlgìte.; jùos (= vaistažolės) mòteres rènìka; avèla.s jùos (= žoles) vàlga.; jei paìmsi jùos (= žuvis) už galvòs; jùos (= žoles) gèria, kaip apìserga⁹. A kétszótagú nőnemű névmások többes szám tárgyeseti alakjának három változatát jegyezték fel: -ius, -ìuos és -às végződéssel, például: vištà pėri kókìus tris savaitès; šìtuos žòlàs mòteres rènìka; būvà, perkùnja šìtas dienàs; reìkia gèrte, šìtas saknytès; visàs bū.l’bas išplės šìtas aklėčia.s. A kókìus és šìtuos alakok (akárcsak a jùos ‘őket’, tùos ‘azokat’) kétségtelenül azonos eredetűek, de a kókìus talán későbbi forma, és a kókìos alakból alakulhatott ki. A šìtas, visàs alakok, amelyek szintén a *-ān végződésű alakokból fejlődtek ki, nagy valószínűséggel a szomszédos litván nyelvjárások közötti érintkezés következményei is lehetnek. A vonatkozói mellékmondatokban a vonatkozó névmás helyett rendszerint a kur határozószót használják, például: vapsvà, kur žamès lãida; žiedai, kur šviečia (=sviedžia) plaukuõs; žòla.s, kur šùpan (sl. = sriubon) lìekì ‘teszed’. A nièkas névmás egyes szám birtokos esete a nyelvjárásban olykor határozószói jelleget ölt, például: pakél’t’ panèšt’ jam nièka. būvà.; lèpše.s — nièka. grýbai. A nyelvjárásban számos, a litván nyelvben kevésbé szokásos, a megfelelő lett nyelvi szerkezetekhez hasonló, névmásokat tartalmazó szintaktikai szerkezet fordul elő, például: aš šìtām (= šitą) išìtyrus (vö. lett es šitam iepētījies); tam atgal’ (=prieš tai, vö. lett tam atpakaļ); pat pirmà (= visų pirma) nupjãuna galvù. (vö. lett paš pirmu nopļauj galvu); par visài (=visai) nièka. nežìna. (vö. lett pa visam nieka nezina); màn’ nebūva. vaikų; màn’ būva. daùk apìračių. (vö. lett man nebija bērnu; man bija daudz operāciju) stb. Ezek valószínűleg a hasonló lett nyelvi szerkezetek tükörfordításai. 9 Dėl galimos tų formų kilmės žr. Grinaveckienė E., 1980, 235. 117 5. Ige A nyelvjárásban az igék főnévi igenevének három változata figyelhető meg. A leggyakoribb a -t’ képzővel áll (: aĩt’, nėšt’, dėot’). Az idősebbek beszédében elterjedtebb a teljesebb, -te. képzős forma (: aĩte., nėšte., dėote.). Ritkábban fordul elő a -tei képzős alak (: kalbėtei, važiuotei), amelyet szintén inkább az idősebbek használnak (vö. még Grinaveckienė E., 1980, 233 és a 24. jegyzet). Előfordul, hogy a visszaható igéknek itt olykor két visszaható partikulaeleme van, például nesiregis ‘nem látszik’, ma.kinasis ‘tanul’, kalbasis ‘beszélget’. Ez arra utalhat, hogy az első, közvetlenül a tővégi hang után álló elem kezdi elveszíteni önálló elemként való értelmezését, és csupán az adott alak jelentés nélküli toldalékának tekintik; vö. például ezt a kifejezést: išpūsk žarnu., ir anū rūgis ‘átlátszó’. A kalbėti igét a nyelvjárásban i- és a-tövűként is használják (: kalbi pãterus, pėrkalbi ‘megemlíti’ és kalba ‘beszél’), a mylėti igét i- és ia-tövűként (: myli ‘kedvel’, nẽmi.lia ‘nem szereti’), a dėngti a-tövű (: dėnga stõgu.), a pilti ia-tövű (: šùpilia pienu.), a klūpėti i-tövű (: ãnas klũpi), a gnybti és malti pedig a-tövű (múlt idejű egyszeri alakjukban o-tövű) (: mugnybau vienu. agurku.; sumaldau maišu. mi.ltu.). A pláusti igét a pláuti helyett használják (: nupláudzia, išpláudzia). A pūti és tilti igék jelen időben -st- tövűek (: pūsta, tilsta), az ãsti ‘enni’, ‘létezni’ és a liėksta ‘marad’ alakjaiban pedig a magánhangzós tövű alakok maradványai figyelhetők meg (: ãsti grỹbu., lai ãst ‘legyen’; liėksta, paliėksta, valamint paliėksi (= paliksi) pùšgirtis). A pjauti, krauti stb. típusú igék jelen időben na-tövűek (: pjáuna, kráuna, gáuna). A -(i)auti képzős igék jelen időben -(i)áuna képzőt kapnak (: keliáuna, pùliáuna ‘gennyedzik’, reikaláuna, uogáuna), a -yti képzősök pedig -ija képzőt, például grãžija (sl.) ‘griežia’, kirmija. A lėisti, lipti, lùpti, sùkti igék egyszerű múlt időben ė-tövűek (: išláidziau, paláide. pilvu., nùlipe.m, užlipe.m, išlupe., sùke. galvu.). Az -ė(j) képzőjű (vagy tövű) múlt idejű igék egyes szám első személyű alakjában az -ė- hangot többnyire fonetikailag elhagyják (: nedėjau ‘nem tettem’, negaláu ‘nem tudtam’, neragėjau ‘nem láttam’, pradėjau ‘elkezdtem’; vö. még Grinaveckienė E., 1980, 230). A kétszótagú igék jövő idejű egyes szám első és második személyű alakjának végződése mindig hangsúlyos (: aĩsiu, nunešiu, neraši, kur de.sies, kasiù, neiseisi ‘nem boldogulsz’ be chirūrga.). A hosszú ė, y, o, ū tő- vagy képzőhangot tartalmazó igék jövő idejű harmadik személyű alakjának végződésében a magánhangzó mindig rövid (: pridiks, nusbãs ‘unják majd’, pavedzias ‘elvezet’, pasisės ‘leül’, susanės ‘megöregszik’, ištaisīs, nesta.vės ‘nem áll majd’, atvaris ‘idehoz’, pridaris ‘csinál’, šės ‘vet’, sulīs). A múlt gyakori idejű alakjai megegyeznek a köznyelvi litván alakokkal (: aidava., dėdava., ge.dódava.), a būti ige harmadik személyű alakja azonban csak fonetikailag rövidült formában ismert, például būda ‘volt’. A feltételes mód egyes szám első személyű végződése -cia (: ãcia, nevažiuocia, negalėcia, matycia, negailė.cia, mirčia), a második személyűé -tūm (a kétszótagú főnévi igeneveknél hangsúlyos is: apsivestūm (= vestum), dari.tūm); többes szám második személyben a végződés -tūt (a kétszótagú főnévi igeneveknél hangsúlyos: aitūt, neraudōtu.t), a harmadik személyben pedig -tū (a kétszótagú főnévi igeneveknél hangsúlyos: 118 bu.tų, aždektų ‘napégettekké válnának’, suverptų, atsiustų, numintų, nepu.tų, nusipirktų). A felszólító mód alakjai a nyelvjárásban kétfélék: k formánssal és anélkül. Amennyire megfigyelhető, mindkettőt párhuzamosan, jelentéskülönbség nélkül használják, de a k formáns nélküli alakból (talán valamivel gyakoribb használatuk miatt) többet jegyeztünk fel. A k formánst rendszerint kiejtik (az előtte álló l mássalhangzó általában lágy), pl. pérsta.k ‘hagyd abba’, píl.k, ti.lėk, dieve liñk ‘Isten, óvj’, sumal.k, gelbėk, pažemí.k ‘olcsósítsd le, csökkentsd az árat, kérj kevesebbet’ agurkùs, rák ‘szúrj’, vö. lett raki ‘ua.’ Előfordulnak azonban e képzésmódnak olyan példái is, amelyekben a k formáns kiesett, pl.: duonu. iškėp’ ‘süss kenyeret’, tai gardimas; iškúl’, pajim’10. A felszólító mód egyes szám 2. személyű, k formáns nélküli alakjainak végződése itt rendszerint teljes egészében megmarad (: nupjaustai, paválgai, pasākai tu mán’, prāšai, dieve sāugai, pavārai, suieškai, nešī), de előfordul, hogy a végződés magánhangzója (néha a kettőshangzója is) kiesik (: suvāikščia.i ‘menj el’, paród’ ‘mutasd meg’). A többes szám 2. személyű alakok az egyes számúakból jönnek létre a -t végződésformáns hozzáadásával (: padabojit ‘vigyázzatok’, suvāikščia.jit ‘menjetek el’; a kéttagú (i)a tövű főnévi igenevekből képzett alakok végződésükön hangsúlyosak: ainīt ‘menjetek’, atlaidit ‘engedjétek el’). Néha a t végződésformáns egy hosszabb (régebbi), teljes kettőshangzós végződésű alakhoz járul (: važiuojiet ‘utazzatok’). A kívánó módnak a nyelvjárásban négyféle alakja van: a jelen vagy a jövő idő 3. személyű alakjából képzik a megengedő lai és tegul partikula segítségével, pl. lai āsti ‘legyen’ (vö. lett lai ir), lai āsi ir vienas — nebėda; lai bus tau ir tāva. vaikām ir tam, kas numiri. (átok), tegul’ pavālga., tegul’ pasakis. A nyelvjárásban néhány összetett igeidőt is használnak, ám képzésük a litván nyelv szempontjából néha kissé szabálytalan, vagy nem litván jellegű, pl.: aš y’r ‘vagyok’ verkus; mės Vil.nijy y’r ‘vagyunk’ būvit.; aš y’r ‘vagyok’ apibūrta, aš nēra ‘nem vagyok’ to dari.s ‘megcsinálta’, žma.nių daug išmirūs ‘sok ember kihalt’, kad numiri. ‘hogy meghalt volna’, žiniu. duotų; mādčia gimi. ‘születtem’; kitas brōlis numiri. ‘a másik testvér meghalt’. A nyelvjárásban viszonylag ritkák a melléknévi igenevek; egy-két alak képzése szintén kissé szabálytalan, pl.: sāka., gardų āsu.; nuskinūsiu. āsu. daugiaūs; ū.ntes mēga. bēgunti. ū.ndeni.; mire. suaugusiu. mēttu., neijšgydama ligā; pērinčiu. ‘az elmúlt’ mētu. ža.lyte.s A nyelvjárásban jelen idejű határozói igeneveket is használnak, pl.: dabōjunt’ ‘nézve’, iš kā dēda ‘csinál’ šiberi. (germ.) ‘dugót’; gi.vēnunt’ vseip atsitinka. Megfigyelhető, hogy az állítmány kifejezésekor a semlegesnemű alakot rendszerint a főnévvel egyeztetett melléknévi igenévi alakok helyett használják, pl. jám ażgí.nta re.bulia; sulūužita kaulas; namini pasēta; kiēmas apinēšta tvōri. A reikia ‘kell’ ige a főnévi igenévvel, akárcsak a többi litvániai kelet-aukštaitiai nyelvjárásban, mindig alanyesetet kíván, pl.: reikia iškāste. duobē ir sudēte. akmenai. Az Įk. típusú szerkezet helyett, mint amilyen a nėra ko sakyti ‘nincs mit mondani’, a többi kelet-aukštaitiai nyelvjáráshoz hasonlóan ilyen típusú szerkezetet használnak: nėra kū sāka., nėra kū valga., nėra kū dirba. A nyelvjárás szegényes és hanyatló voltát leginkább az igehasználat mutatja. Egyes igéket, azok igekötőit és igealakjait néha 10 Az, hogy ezek az alakok k formánssal ellátott alakokból fejlődtek ki, leginkább feltehetőleg a hangsúly helye és a hangsúly típusa mutatja. 119 jamos ne savo reikšme, ne visada lietuviškos, lietuvių kalbai gana neįprastos ar ir svetimos, pvz.: višta negali kiaušinius užsėste. (= aptūpti); rūtų ‘raugintų’ pieną patrinte. (= patepti); inkstai prašaldį.tą ‘peršaldyti’ būva.; padėginai (= nudeg ei) pirštus; aš prašišalai (= nušalau); ąngs pras išalb.s (= peršalęs), skragždė. ligzdu. (la., = lizdą) padūra. (= lipdo) iš smėlia.; dūmai pasirką. (= pradėjo rūkti) iš grybų.; karštu ū.ndeniu grybius apipili (= nuplikini); smetōnas sustoja (= nusistoja); praskaitīk (= perskaityk) tų knygų.; paršeliūs acirčioji (= atskiri) na. kiaūl.a.s; bumbyti. paršiūkam nupjaūnstai (= nupjauni), prižina. (= pripažino) ai rūžb.; prašauke. (= pavadino) tų vietų. kiteiņ; sažilāvus (= pražilusi) — liņk dievē; nepažaučia (= neatjaučia), kad man vūrgas; makįkla.n nevaikščia.ia (= neina) ąnes; šūns netvaikysi (= nenuvysi) na. savis; tu žōbk. sviečia (= sviedžia) plaukuōs; žinai, tik nusūaukte. (= pavadinti) negaliu; vākār kap mūsiāus (= daugiau, piliau) mēdin; aš lēkū (= dedu, kraunu, plg. la. likt ‘t. p.’) sīenu, unt klēva. (sl., = tvarto); nīekas nepažįsta (= nesupranta, nežino), kas jai ūrą; diēnu. susigeria (= pasigeria) ir susilūpa; ar sugērt’ (= išgerti) jū.m duoda; ateis namō sugēris (= pasigėręs, girtas); padauža.m (= sudaužome, sugrūdame) grāpstus (= grums-tus) unt laūka.; aš nūsklausau (= paklausau) rādija.; paliepėi ‘tokiam grybui’ skūru. (sl., = oda) nūjima (= nulupa); nūveik, pranakvōsi (= pernakvosi); ar māž-gų i.dējai (= užmezgei); pātes pāgeriam (= išgeriam) masiēnkas (sl., = pasukas); pāmečiau (= nustojau) rūkytė.; girdžiu (= jaučiu), kat mān’ likā. sveikiais; pie-nu. sušī.lda. (= sukaitina), šūpilja bi.ntan (= marlėn) — ir tvarōgas (sl., = varškė); krēkenus dēda (= pila) bliū.delin ir kēpa; išvede. (= išnyko) ānglu. kiaūtlai; nūspau-de. (= suspaudė) mān’ šī.rdi.; rauda.mūmas pasidāra. (= paraudonuoja), kaip gi-liai i.kū.nda.; insidaužiau (= susimušiau), kaip kritai; āna.s padeina (= panašios) un lietuvēm; māžu. paršiūku. pādkšti (= pakiši) pas kitų. kiaūlb.; bijau padūte. (= prieiti); batōnis rástveria (= išgraibsto) grāitai; razēinam (= išsiskirstome) namō; vaikai razvažāva. (= išvažinėjo) pa. svietu. ir kt. IV. A változatlan szófajú szavak használatának jellemzőbb esetei 1. Határozószó A nyelvjárásban viszonylag sok a régi hely-, idő-, mód- és egyéb határozószó. Némelyikük végződéséhez különféle újabb formánsok járulnak, például: körül, vissza, oda, a jelenkor, most, sok, könnyen „fokozatosan”, lassanként „fokozatosan”, mikor, mindennap, hogyan (az „amikor” helyett is használják: hogyan jössz, megtalálod), máskor, nem úgy „nem így”; sehogy, nem mind; tavaly, teljesen „egészen” (: teljesen semmit sem lát), idén, ma, akkor, úgy, egyenesen, ott, este, mindig, mindig, mindenféleképpen „teljesen”. Széles körben használatos a határozószósult melléknév semleges neme is, például: kár, érdekes, kellemes, kevés, nyugodt, száraz, sűrű. Számos -(i)ai, -i végződésű határozószó is van, például: lassan, csavarosan „bonyolultan” (: csavarosan énekel), egyszerűen „közönségesen”, helyesen, litvánul, lengyelül, nyelvtanilag (szl.) „írástudó módon”; közel (Grinaveckienė E., 1980, 233), nem messze, nehezen. Hallottunk -yn képzős határozószavakat is, például felfelé, 120 lefelé. Egy-egy lett és szláv nyelvekből kölcsönzött határozószó is előfordul, például: daudz (vö. lett daudz) „sok”, pročna (szláv) „kényelmes”, čysta (szláv) „tiszta”. A fokozható határozószók középfokát gyakrabban az -iau képzővel hallottuk, de ezzel párhuzamosan (különösen a kérdés megismétlése után) az -iaũ képző is használatos, például: többet, soványabban, lágyabban, később, rosszabbul, régebben, távolabb, később. Felsőfokuk az -iausiai képzővel alakul, például: legszükségesebben, leginkább, de hallottunk olyan eseteket is, amikor a képzőjük a -iaũ- cirkumflex hangsúlyú változatát tartalmazza, például: mélyebben vág a teheneknél és az embernél; a nyírlevelű fa sokkal jobban nő ott, ahol nyíres az erdő. 2. Elöljárószó A nyelvjárásban használatos jellemzőbb elöljárószók közül megemlítendők: aplink „körül” (: a történet az iskola körül szól); až (ažu) „mögött” (: Ihùkštôs mögött; a kerítés mögött; az erdő mögött), „miatt” (: emiatt kiszáradt, hogy növekszik); blàkus „mellett” (vö. lett blakus „ua.”: mellettem áll); deł’ (: cukor saját részre, széna télire; miattuk nem veszek; hordó víznek); lig „-ig” (: egész életéig dolgozott „addig dolgozott, amíg meg nem öregedett”); link „felé” (: a megálló felé megy); na. „-ról/-ről” (: a papról hozta; emlékezetből nem emlékszik; önmagának adta), pa. „alá/-on/-en” (: szélben áll; normánként adta; a seprű alá akasztja a pajtában a gailius-t (szl.) „gailit” valaki a sarokban); palig „szerint, miatt” (: emiatt nem tudtam elutazni); par „-hoz/-hez, -ból/-ből, mellett” (: anyánál, kérdezett; a gépnél ül; a temetőben lakunk); pre. „-hoz/-hez” (: a máj a gyomorhoz; a gyermekeknél megbetegszik); su „-val/-vel” (: bottal megy; minden körömmel); šalin „mellett” (: Vil.nius mellett élünk); unt (un, um) „-ról/-ről” (un két pud cukor; um fél méter adott; „-ba/-be” (: menj iskolába; litván nyelvre — már marás; a litvánokhoz hasonlít). Megfigyelték, hogy a lig, link, pa. „alatt/-on/-en”, pre. „-hoz/-hez” (néha a su is) elöljárószók egyes szám kifejezésére a nyelvjárásban rendszerint részes esetet kívánnak, és az ilyen elöljárós szerkezetekben az i- és a mássalhangzós tövű főnevek megőrizték régi i- és mássalhangzós tövű részes esetű -i végződésüket, például: a megálló felé megy „az állomás felé megy”, a vasúti pálya felé utazik „a vasút felé utazik”, szélben áll, egy hónap múlva lesz bogyó „egy hónap múlva lesznek bogyók”, a hóna alá nyúlt, bottal emeli fel. Az ia, o, iu tövű főnevek és névmások egyes számú részes esetének végződése ebben az esetben ugyanaz, mint a köznyelvben, például: minden seprű alá tette „seprűnként adta”, a disznót egészen rendesen megmossa „a disznót úgy mossa meg, ahogy kell”, normánként adta, közvetlenül a háború után, egész életéig dolgozott „addig dolgozott, amíg meg nem öregedett”, a máj a gyomor mellett van, minden egyes háznál (vö. minden egyes háznál) és így tovább. Többes számban az összes elöljárószó rendszerint eszközhatározói esetet kíván, például: délig dolgozik; a kapuk mellett; a mocsaraknál; a házaknál; a maszkolaiak nem esznek kolosztrumot; a görögkatolikusok „az óhitűek nem esznek kolosztrumot: bűn”; a keleti kapuknál áll; a másik oldalon ezt kurziukának hívják „másutt ezt skilandisnak nevezik”; burèkokat fogunk gyomlálni; Zarasais felé menjetek „menjetek Zarasaishoz” és így tovább. Az elöljárószók ilyen vagy hasonló használata Litvánia más északi kelet-aukštait nyelvjárásaiban is ismert (különösen Biržai, Pasvalys, Pakruojis és a szomszédos járásokban). A lett nyelvre is jellemző, vö. gaidīt pie loga; stāvēt pie vārtiem. 121 3. Kötőszó A nyelvjárásjárás jellegzetesebb kötőszavai közül a következők említhetők: argi (‘is’: én is akartam menni), kaut ‘mivel’ (vö. lett kaut: kaut nerekamendējas, tai nēgeriu); tikai ‘csak’ (vö. lett tikai: na.rėjau āte., tikai nežināu kur). V. Következtetések 1. A nyelvjárás nyelvtani rendszere a keleti dzsúk nyelvjárás lettországi nyelvtani rendszerének folytatása. Mivel elszigetelődött a litván nyelvjárásoktól, megőrzött néhány archaikus elemet, amelyekkel a litván nyelvjárások ma már nem rendelkeznek, és amelyek a kelet-litvániai régi írásos emlékekben is dokumentálva vannak (pl. K. Sirvydas „Punktai sakymų” című művében stb.). 2. Számos innovatív elem alakult ki benne, amelyek a vele szoros kapcsolatban álló nyelvek és nyelvjárások hatására jöttek létre. A cikk konkrét példákkal támasztja alá, hogy a szintaxis és a szóalkotás egyes innovatív elemeit (pl. bizonyos esetek, elöljárószók és kötőszók használatát, a képzős szóalkotást stb.) a nyelvjárás a lett nyelvvel való érintkezés során vette át, egyes képzős szóalkotású jövevényszavak pedig a szláv — belarusz, lengyel és orosz — nyelvjárásokkal való érintkezés következtében honosodtak meg benne. 3. A nyelvjárás nyelvtani rendszere általánosságban véve litván jellegű, önálló és egységes, ám már megmerevedett, fejlődése pedig lelassult. Egyre inkább meghonosodnak benne az érintkező nyelvek elemei. LITERATŪRA Endzelins J. Latviešu valodas gramatika. — Rīgā, 1951. Grinaveckienė E. Daugpilio apylinkių lietuvių šnektos fonetika. — Kn.: Iš lietuvių kalbotyros istorijos (Lietuvių kalbotyros klausimai, t. XX). V., 1980, p. 223—239. Мажюлис В. Происхождение приставки да- в балтийских языках. — Вопросы славянского языкознания. М., 1958, вып. 3. с. 127—133. LKA. — Lietuvių kalbos atlasas. — V., 1977, t. 1; V., 1982, t. 2. LKG. — Lietuvių kalbos gramatika. — V., 1971, t. 2. Morkūnas K. Konstantino Širvydo „Punktų sakymų“ veiksmažodis (indeksas). — Kn.: Iš lietuvių kalbotyros istorijos (Lietuvių kalbotyros klausimai, t. XX). V., 1980. Rūķe-Draviņa V. Diminutive in Lettischen. — Lund, 1959. Zinkevičius Z. Lietuvių dialektologija. — V., 1965. Э. ГРИНАВЕЛЬКЕНЕ НЕКОТОРЫЕ ГРАММАТИЧЕСКИЕ ОСОБЕННОСТИ ЛИТОВСКОГО ГОВОРА ОКРЕСТНОСТЕЙ ДАУГАВПИЛИСА (ЛатвССР) Резюме Настоящая статья является продолжением исследования диалектной системы на территории Латвии (Даугавпилсский р-н) литовского говора (статья, посвященная фонетической системе исследуемого говора, опубликована нами в книге „Iš lietuvių kalbotyros istorijos“ 122 в 1980 г., с. 223—239). Так как грамматические данные говора, собранные нами в диалектологической экспедиции 1977 г. из уст старожилов, в статье приводятся впервые, они весьма актуальны, важны и ценны для литовской и латышской диалектологии. Они дают, на наш взгляд, полное представление о грамматической системе нового литовского говора и позволяют установить его точное место среди других литовских говоров Литвы. В статье устанавливается, что грамматическая система исследуемого литовского говора является стройной, самостоятельной, литовской, она представляет собой грамматическую систему литовского говора восточных дзуков и является его натуральным продолжением на территории Латвии. Будучи изолированным от литовской языковой среды, этот говор сохранил некоторые архаичные элементы литовской грамматики (в частности, словообразования), которые отсутствуют в других современных литовских говорах, но зафиксированы в литовских письменных памятниках XVII в., написанных на восточноаукштайтском диалекте (в частности, в сочинениях К. Ширвидаса). Кроме того, в данном говоре имеется и целый ряд очевидных речевых инноваций, вызванных влиянием тесно контактирующих языков и диалектов, употребляемых жителями этого языкового ареала. В статье на конкретных примерах показано, какие инновации появились в говоре из-за контактирования с латышским языком и какие возникли как результат непосредственных контактов с соседними славянскими — белорусским, русским, польским — говорами. Вследствие тесных языковых контактов с иноязычными системами некоторые звенья грамматической системы исследуемого говора постепенно застывают, их развитие замедляется и наряду с тем в употребление входят элементы, заимствованные из контактирующих языковых систем. E. GRINAVECKIENE SOME GRAMMAR PECULIARITIES OF DAUGPILIS LITHUANIANS' DIALECT Summary The grammar peculiarities of the isolated Lithuanian dialect, functioning in the Latvian SSR in the environs of Daugpilis, are analysed in the article. It continues the previous one, dealing with the phonetic system of the dialect (see: Iš lietuvių kalbotyros istorijos. — Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1980, t. XX, p. 223—239). The grammar system of the dialect is the continuation of the grammar system of the Dzūkai dialect, functioning in East Lithuania. Being isolated from the dialects of Lithuania and surrounded by other languages — Lettish, Byelorussian, Russian, Polish — the dialect has retained some archaic elements that are no longer existing in the Lithuanian dialects and that are mentioned in some old written works of East Lithuania (e. g. in K. Sirvydas’ „Punktai sakymų“ etc.). The dialect possesses a number of innovations that appeared under the influence of other languages and dialects that are in close contact with the discussed dialect. Its grammar system is Lithuanian, independent and harmonious, but at the same time increases the number of elements borrowed from the languages in contact.