Dėl lietuvių kalbos kauzatyvinių konstrukcijų semantikos

LIETUVIŲ KALBOS SINTAKSĖS TYRINĖJIMAI LIETUVIŲ KALBOTYROS KLAUSIMAI XXV (1986) GERTRŪDA SAVIČIŪTĖ A LITVÁN NYELV KAUSATÍV SZERKEZETEINEK SZEMANTIKÁJÁRÓL § 1. A nyelvtudományban régóta ismert tartalom és forma közötti aszimmetria problémája (amikor egy formának nem csupán egy jelentése van, illetve egy jelentést nem csupán egy formával fejeznek ki) szorosan összefügg a litván nyelv kauzatív igéi szemantikájának vizsgálatával is. A litván nyelv morfológiai kauzatívumai, vagyis azok az igék, amelyeknek kauzatív jelentést az -(d)inti, -(d)yti toldalék és/vagy a tő magánhangzó-váltakozása kölcsönöz, kategóriajelentésük mellett további jelentésárnyalatokkal is rendelkeznek. Legszorosabban az ok, a következmény és a cél jelentésével állnak kapcsolatban. A kutatók többsége a kauzatív igéket az ok-okozati viszonyok kifejezőeszközének tekinti. Másfelől jelentésüket rendszerint olyan körülírással írják le, amely egy összetett, alárendelő célmondattal esik egybe: „úgy tenni, hogy + kötőmód”. A cél jelentésárnyalatának felismerése egyes kauzatív igék meghatározásaiban is megmutatkozik. Vö.: „A kauzatív igék … olyan cselekvést jelölnek, amelyet azért hajtanak végre, hogy a motiváló igével kifejezett cselekvés végbemenjen (с целью, чтобы совершалось): auginti ’előidézni, hogy növekedjék’ (: augti ’növekedni’), deginti ’előidézni, hogy égjen’ (: degti ’égni’)” (Якайтене 1968, 11; vö. még: Paulauskienė 1967, 11; Jakaitienė 1968, 227; Jakaitienė, Laigonaitė, Paulauskienė 1976, 110 stb.). Az említett körülírást a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” (1972) (a továbbiakban — DŽ) is használják, amikor bizonyos okokból az igét nem lehet a prž. rövidítéssel jelölni, amellyel a kauzatív igéket jelölik, noha egy vagy több jelentése kauzatív. Például: ištekinti 1. előidézni, hogy kifolyjék, kiáramoljék: Ištekinti sulą; blizginti 1. előidézni, hogy fényes legyen: Blizginti batus. A „Lietuvių kalbos gramatikoje” (1971, 25) (a továbbiakban — LKG) a kauzatív igéket a cél szemantikai összetevőjének megadásával határozzák meg. Azonban az -inti képzővel hangutánzó igékből alkotott igéket az ok-okozati viszony hangsúlyozásával írják le: „Ezek az igék olyan cselekvést jelentenek, amely az alapigék által kifejezett cselekvés oka (a kiemelés tőlünk — G. S.)” (LKG 1971, 264). A kauzatívumok szemantikai leírása nemcsak a litván nyelvtudomány számára fontos. Az említett, összetett alárendelő célmondattal egybeeső körülírást más nyelvek kutatói is használják (Недялков 1969, 106; Золотова 1973, 290 stb.). A. Filipov, amikor ezzel a körülírással írja le az orosz nyelv kauzatív igéit, megjegyzi, hogy azok nemcsak a cselekvés kiváltásának jelentésével rendelkeznek, hanem annak a cselekvésnek a jelentésével is, amely a kiváltás következménye (Филиппов 1978, 90). V. Nedialkov és G. Silnickij 157 a kauzációt az ok-okozat kategóriájával szinonimának tekinti. Emellett rámutatnak, hogy a kauzált állapot egyben a kauzatív szituáció végső célja is (Наделков, Сильницкий 1969, 6–7). Az amerikai nyelvészetben a kauzatív igéket rendszerint a to make, to cause igékkel alkotott analitikus szerkezetekké alakítják. Az absztrakt It makes S ’Ez S-t készteti’ szerkezetből N. Chomsky levezeti az It makes John afraid ’Ez félelemre készteti Johnt’ szerkezetet, abból pedig az It frightens John ’Ez megijeszti Johnt’ mondatot. Az S szimbólum itt az alanyt és annak állapotát jelenti, azaz John is afraid ’John fél’ (Хомский 1972, 173). A generatív szemantika képviselői minden kauzatív megnyilatkozást egyetlen, CAUSE mély kauzációs elemet tartalmazó mélyszerkezetből vezetnek le. Másfelől azonban azt az elképzelést is felvetik, hogy a zárt és a nyílt kauzatívumok (vagyis a kauzatív igék és a leírásukra használt körülírások) között bizonyos különbségek is vannak (Partee 1971, 7–8; Cruse 1972, 520–528; vö. még Арутюнова 1976, 167). Érdekes A. Wierzbicka javaslata a kauzatív szerkezetek leírására: ezeket több, ok-okozati jelentésű kötőszavakkal összekapcsolt frázisra bontja, és modális igét használ. Például az Adomas peiliu padidino skylę sienoje mondat leírása a következő: (1) Skylė sienoje padidėjo, (2) todėl kad, (3) Adomo kūnas palietė peilį, (4) ir, (5) pajudėjo, (6) taip kad, (7) peilis palietė sienos paviršių, (8) todėl kad, (9) Adomas to norėjo (Wierzbicka 1969, 74). Ez a leírás azt mutatja, hogy az alanynak – ennek a sajátos emberi lénynek – az akarata, kívánsága az aktív cselekvésének oka. A kauzatív szerkezetek modalitásárnyalatára más kutatók is felfigyelnek (vö. Золотова 1973, 280). Elemzésünk azonban azt mutatta, hogy a kauzatívumok „úgy tenni, hogy + kötőmód” körülírással vagy modális igével történő leírása csak akkor lehetséges, ha a kauzátor alany tudatosan törekedhet az eredményre, vagyis ha olyan főnév fejezi ki, amely tudatos lényt, rendszerint személyt jelöl. A Lietus sieną supūdė mondat leírásakor természetellenes azt mondani, hogy Lietus padarė taip, kad sienas supūtų, és teljesen lehetetlen az, hogy Sienas supuvo, todėl kad lietus to norėjo. § 2. Az eddigieket szem előtt tartva itt röviden megpróbálunk érinteni néhány olyan sajátosságot, amely meghatározza a kauzáció jelentésének tisztaságát, illetve annak a hozzá közel álló cél-, következmény- és okjelentéssel való keveredését. A kauzáció és az ok elkülönítése érdekében az itt tárgyalt igéket kauzatív igéknek, azokat a mondatokat pedig, amelyekben állítmányként szerepelnek, kauzációs mondatoknak nevezzük. A kauzációs mondatokban 4 szintaktikai-szemantikai komponenst találunk, amelyek 2 szituációt fejeznek ki. A kauzáló szituáció (1) a kauzátor alanyból és (2) a kauzáló cselekvésből áll; a kauzált szituáció (a kauzáció tárgya) pedig (3) a kauzált szituáció alanyából és (4) a kauzált állapotváltozásból vagy cselekvésből (vö. Savičiūtė 1985, 237). Ebben a tanulmányban a fent említett kauzációs komponensek szemantikai sajátosságait tekintjük át, és összevetjük azokat a cél- és okmondatok, illetve szerkezetek, valamint 158 a következményjelentésű leíró mondatok megfelelő komponenseinek elemzésével (bővebben lásd Савичюте 19801, 19802). Az elemzésre támaszkodva megpróbáljuk bemutatni, mely esetekben tekinthető adekvátnak a célhatározói alárendelő összetett mondattal egybeeső parafrázis, és mely esetekben az általunk javasolt, a következményjelentésű leíró mondattal egybeeső parafrázis. § 3. A kauzáló cselekvést rendszerint a többjelentésű daryti ige jellemzi. Ennek a cselekvésnek a parafrázisban a „úgy cselekedni, hogy” komponens felel meg, formálisan pedig az ige kauzatív képzője és/vagy a tő magánhangzó-váltakozása fejezi ki. A kauzáló cselekvés szemantikáját éppen nyelvtani kifejezése miatt nem könnyű részletezni. Ehhez gyakran kontextusra vagy annak ismeretére van szükség, hogy a tőszóval kifejezett cselekvés miként idézhető elő (kauzálható) a valóságban. A kauzatív igék gyakran aktív fizikai kauzáló cselekvést jelölnek, például: ardyti, dilinti, draikyti, girgždinti, gurinti, judinti, kiu žinti, lipdyti, nardinti, trupinti stb. Az ilyen típusú kauzatív igék szemantikailag közel állnak a célkonstrukciók és célmondatok állítmányaként szereplő igékhez, amelyek szintén rendszerint aktív fizikai cselekvést jelölnek, például: dirbti, eiti, lėkti, nešti, važiuoti stb. A kauzatív igék meglehetősen nagy csoportja aktív fizikai kauzáló cselekvést, valamint szavakkal, engedéllyel, a feltételek megteremtésével, a be nem avatkozással stb. kifejtett közvetett kauzáló hatást is jelenthet, például: alkinti, didinti, gadinti, gydyti, girdyti, lėkdin ti, naikinti, tildyti, tobulinti, žiodyti stb. Kevés kauzatív igének van olyan kauzáló cselekvés jelentése, hogy „engedni, feltételeket teremteni, nem akadályozni”, például: dvisinti, gįžinti, gulinti, plėkinti, pūdyti stb. Vannak olyan kauzatív igék is, amelyek nem kauzáló cselekvést, hanem kauzáló állapotot, vagyis a tárgyra hatni képes állapotot jelölnek. Például: A nap kifakította az inget, barnította a kezeket, rontotta a szem világát; az eső feláztatta a földet — süt a nap, ezért fakul az ing, barnulnak a kezek, romlik a szem; esik (esett) az eső, ezért felázott a föld. A tárgyalt kauzatív igék egyik sajátossága — a kauzáló cselekvés vagy állapot aktivitása — feltehetően a kauzatív és iteratív igék alakbeli és jelentésbeli hasonlóságának régóta ismert alapja is. Az okadó cselekvés vagy állapot intenzitása a következményjelentésű leíró mondatokban is hangsúlyt kap. Például: Úgy megnyargalta a lovat, hogy az összerogyott S. Dauk.; Úgy járt, úgy dolgozott, hogy a kutya sem ette volna meg a húsát J. Jabl; Úgy meglepődtem, hogy egy szót sem tudtam válaszolni NdŽ I 420. Tehát mind a kauzációs, mind a következményes mondatokra jellemző a kauzáló/okadó cselekvés vagy állapot intenzitása. Az okmondatok és szerkezetek megfelelő komponense szintén korlátozatlan szemantikájú, ám itt az okadó cselekvés vagy állapot intenzitása gyakran nem hangsúlyos. Vö.: Nem jött el, mert esett az eső; a baleset a dolgozó hanyagsága miatt történt „A dolgozó hanyag volt, ezért történt a baleset” stb. Az elemzés eredményei feltárták a kauzáció jelentésének a cél- és okjelentéssel való keveredésének néhány szabályszerűségét. Minél aktívabb a kauzáló cselek- 159 … mértékben, annál inkább közelít a kauzáció a célhoz. Minél kisebb a kauzáló cselekvésének vagy hatásának aktivitása, minél inkább állapotszerű a kauzáló hatás, annál inkább közelít a kauzáció az okhoz. A kauzatív igék kauzáló cselekvésének vagy hatásának szemantikája csaknem egybeesik a következmény jelentésű leíró mondatok okot kifejező cselekvésének szemantikájával. § 4. A kauzáló cselekvést vagy hatást és annak alanyát a szemantikai egyeztetés törvénye kapcsolja össze. Az aktív fizikai kauzáló cselekvést jelentő igék olyan alannyal egyeztethetők a mondatban, amely képes ilyen cselekvés végrehajtására. A kauzációs mondatok alanyaként leggyakrabban élőlényt megnevező főnevek szerepelnek. A személyt vagy értelmes állatot megnevező főnév kauzációs mondat alanyi pozícióban való használata a kauzáció és a cél jelentésének keveredését előidéző egyik feltétel, mivel a célmondatok és -konstrukciók alanya csak személyt vagy értelmes állatot megnevező főnév lehet. Csak élő, tudatos alannyal egyeztethetők azok az igék, amelyek verbális kauzáló hatást is kifejezhetnek. Különösen sok olyan ige van, amely aktív fizikai kauzáló cselekvést és verbális kauzáló hatást egyaránt kifejezhet. Ennek alapján a kauzátor alanyok két típusát különböztetjük meg: 1) a végrehajtó alanyt, vagyis azt a kauzátor alanyt, amely fizikai kauzáló cselekvést hajt végre, és 2) a kezdeményező alanyt, vagyis a közvetett, nem fizikai kauzáló hatás alanyát (vö. Алисова 1971, 98). Nagyon nagy csoportot alkotnak azok a kauzatív igék, amelyek bármilyen szemantikájú, aktív hatás kifejtésére képes alannyal egyeztethetők (nem szükségképpen céltudatosan és tudatosan). Ilyen lehet személy, élőlény, természeti erő, tárgy vagy absztrakció. Például: baikštinti [ember, farkas, rémisztő történetek…], deginti [ember, tűz, láng, nap…], gaivinti [ember, ital, gyógyszer, hűvösség, szél, eső…], judinti [ember, állat, szél …], lenkti, laužti [ember, állat, szél, rakomány …], piešti [ember, állat, szél, robbanás, villám …], šaldyti [ember, hideg, dér …], lėkšti [ember, hullám …], varginti [ember, munka, utazás …] stb. Más nyelvek kauzatív igéinek alanyi szemantikája is korlátlan (Недялков 1971, 9). Egészen kis csoportot alkotnak azok a kauzatív igék, amelyek mellett az alanyi pozíciót élettelen tárgyakat (általában természeti erőket) megnevező főnevek is elfoglalhatják, például: permerkti, žluginti [eső], giedrinti [szél], žilpinti [napsugár, erős fény] stb. A következmény jelentésű leíró mondatok főtagjának alanya és állítmánya közötti szemantikai egyeztetés is meglehetősen szabad. Például: A fuvaros annyira megfeszítette a szekeret, hogy mindkét ló az utolsó lábán állt meg NdŽ II 175; Az oroszlán úgy felordított, hogy még a fák levelei is megremegtek NdŽ II 175; Fújt a szellő, úgyhogy zúgott az erdő (d.) Ktv (LKŽ VIII 737); És mindenféle kis virág úgy fonódik össze egymással, hogy távolról csak szép tarkaságnak látszik A. Baran. Minden olyan esetben, amikor a kauzációs mondat alanya élettelen tárgyat megnevező főnév, szükségszerű szemantikai kauzációs összetevőként jelenik meg az aktív hatás jelentése, a hatás tudatosságának és célirányosságának összetevője azonban nem jelenhet meg. Ez a sajátosság nemcsak a litván, hanem más nyelvek kauzatív igéire is jellemző, vö.: szél 160 letört egy ágat — the wind broke the branch; a hírek felvidítottak — the news cheered me up (Каппувене 1976, 34). Mutatunk még néhány példát, amelyekből látható, hogy élettelen kauzátor alany esetén a kauzáló cselekvés célirányossága nem állhat fenn: Az eső feláztatta a földet DŽ 256; A nap elolvasztotta a havat DŽ 461; A szél zizegtette a fák leveleit DŽ 752; A hangja végigzengett az egész kertben DŽ 705; A betegség elsápasztotta Rdm(LKŽ I 885); A rózsaszín kissé sápadttá teszi DŽ 472; Sok dalt tudtam – az idő elfeledtette DŽ 893; Az öreget az öregség megőszítette DŽ 434; Úgy látszik, a nyomor púpossá görnyesztette Rdš(LKŽ VI 877); A fiúnak négy éve volt, a skarlát megőszítette Šs(LKŽ II 920); A vér a fejébe szökik és kipirosítja az arcát, még a szemfehérjét is Vaižg; A tó jege elpusztította a halakat DŽ 229; A kerekek rázzák a testét, mellkasában reszkettetve a tüdejét Š és így tovább. Az ilyen típusú mondatokra nem alkalmazható a kauzáció „úgy tenni, hogy + kötőmód” perifrázisa, amely egybeesik a célmondattal. Ezek a mondatok közelebb állnak az ok- és következménymondatokhoz. Ezt az is mutatja, hogy gyakran könnyen átalakíthatók okot kifejező szerkezetű mondatokká, összetett okmondatokká vagy a következmény jelentését leíró mondatokká. Pl.: Az esőtől felázott a föld; A vér a fejébe szökik, ezért (is) kipirul az arc; A kerekek úgy rázzák a testét, hogy a tüdeje reszket a mellkasában és így tovább. Az ilyen típusú kauzáció okhoz való közelsége más nyelvekben is megfigyelhető (vö.: Арутюнова 1974, 168; Корди 1981, 54—55). A következményt leíró mondatok is átalakíthatók okmondatokká. Pl.: A siklófogak olyan aprók, hogy még meg sem tudnák karcolni vele az embert J. Jabl — A sikló még meg sem tudná karcolni az embert, mert nagyon aprók a fogai. A szubjektum kauzátor (személy) cselekvésének célirányosságát és tudatosságát gyakran a kauzáció igen fontos ismertetőjegyének tekintik (vö.: Золотова 1973, 284; Криниц-кайте 1979, 49). Azonban még azokban az esetekben is, amikor a szubjektum kauzátor élő és tudatos, két kauzációtípust kell megkülönböztetnünk: 1) célirányos (tudatos) kauzációt és 2) nem célirányos (nem tudatos) kauzációt (vö.: Kastovsky 1973, 276—277; Золотова 1973, 284—285; Person 1975, 27—28; Каппувене 1976, 34). Az első kauzációtípushoz olyan igék tartoznának, mint: leszoktatni, beadni, elhitetni, elhallgattatni, megetetni és így tovább. A következményt leíró mondatok között is találhatók az első típusú kauzatívokhoz közel álló példák. Pl.: Jankauskas Kazys a madárkáit cérnaszálakra akasztotta úgy, hogy azok mintha éltek volna, körbe-körbe forogtak és lebegtek a mennyezet alatt V. Myk-Put. Másfelől jó néhány olyan ige van, amely a kauzáló cselekvés célirányosságának szemantikai összetevőjét a kontextustól függően tartalmazhatja, de el is hagyhatja, vagyis az 1. és a 2. kauzációtípushoz egyaránt tartozhat. Pl.: szándékosan vagy véletlenül elszakítani [a kötelet], elpusztítani [az embert], összetörni [a fazekat], megrongálni [az órát], összeugrasztani [a testvéreket], betörni [az ablakot], lehűteni [a tejet], elkoptatni [a kést], megperzselni [a lámpaüveget] és így tovább. Ugyanez a kétértelműség a következménymondatokban is lehetséges. Kontextus nélkül nem tudjuk megmondani, hogy az alany tudatosan törekedett-e az eredményre, pl.: Az anya akkorát kiáltott, hogy még 161 a szomszédok meghallották Žem; Olyan szép dalt énekeltem, hogy mindenki nevet Vlkv (LKG III 839). A célhatározói mondatok és szerkezetek alanyának cselekvése nemcsak aktív, hanem mindig tudatos és célirányos is, például: Elküldte a gyerekeket, hogy sok gombát szedjenek Grž(LKŽ V 35); Tegyél kenyeret, sajtot és kést az útra (az utazáshoz) J; Vágd, üsd, hogy az anyját se ismerje fel Rod(LKŽ II 334). Tehát céljelentést csak az első típusú kauzációval kapcsolhatunk össze, vagyis amikor egy élő, tudatos alany célirányosan, szándékosan törekszik az eredményre. Más esetekben a kauzáció közelebb áll az ok és okozat jelentéséhez. § 5. A litván nyelv valamennyi morfológiai kauzatívumára jellemző a kauzáló cselekvés vagy állapot objektumra irányulása, bár nem mindig azonos mértékben kifejezetten. Azt, hogy a cselekvés objektumra irányul, a litván nyelvtudományban a kauzativitás és a tranzitivitás fő ismérvének tekintik. Elemzésünk azonban kimutatta, hogy a közvetlen tárgy jelenléte a kauzatív mondatban, valamint annak szemantikája a kauzatív ige szemantikájától függ. Az objektum és az ige bizonyos szemantikai összehangolása a nyelvtudományban már ismert. Megfigyelték, hogy az elvont cselekvést kifejező igék gyengébben kapcsolódnak az objektumhoz, mint a konkrét cselekvést kifejezők. Ha egy konkrét jelentésű ige mellett nincs objektum, az ige jelentése nem feltétlenül elég világos (Мещанинов 1978, 193; vö. még Ярцева 1972, 4–19). Az aktív (többnyire élő) alany aktív fizikai kauzáló cselekvése szigorúan az objektumra irányul, például: Betörte az ablakot. Ezzel szemben az objektumra irányulás kevésbé lesz kifejezett, ha a kauzátor hatása kevéssé aktív (többnyire élettelen az alany), például: Az a könyv nagyon híressé tette őt DŽ 231. Élettelen alany mellett a kauzatív ige tárgy nélkül is állhat. Például: A megerőltető munka fárasztja az embert DŽ 917 – A megerőltető munka fáraszt; A hideg szél felfrissítette őt – A hideg szél felfrissít és így tovább. Tárgy nélküli mondatokban az élő alany gyakran szokatlannak tűnik, például: Az ember fáraszt, melegít, felfrissít. Az elmondottak alapján megkülönböztethetünk 1) célirányos (tudatos) és 2) nem célirányos (nem tudatos) objektumra irányulást. Az első típus csak élő, tudatos alanyként működő kauzátor esetén lehetséges, a második pedig bármilyen szemantikájú alany-kauzátor mellett lehetséges. Az első típusú objektumra irányulás közel áll a célhatározói mondatok és szerkezetek objektumra irányulásához, a második típusú pedig az okhatározói mondatok és szerkezetek gyenge objektumra irányulásához. A következmény jelentésű leíró mondatokban mindkét típusú objektumra irányulás előfordulhat. A második típus itt gyakoribb, mivel e mondatok főtagjának alanya valamivel gyakrabban lehet élettelen tárgyakat jelölő főnév, állítmánya pedig állapotot kifejező ige. A következményes mondatok eredménye (amelyet feltételesen objektumnak nevezhetünk) még élő alany esetén is gyakran váratlan lehet, vagy olyasmi, amire az alany tudatosan nem törekedett. Például: Dolgoztam, sürögtem-forogtam, míg végül elzsibbadt a kezem NaŽ II 175; Úgy lőtt, hogy még az ablakok is betörtek Grž(LKŽ VIII 737); Ők annyi mesét fecsegnek, hogy már a gyapjú tépése is elfelejtődik K. Donel. 162 A morfológiai kauzatívumok sokkal gyakrabban irányulnak tudatosan a tárgyra. Pl.: Ültesd be a tanyát fákkal, szebb lesz Rm(LKŽ I 464); A borjakat kora reggel itatják Ldv(LKŽ III 333). A kauzáció tárgya a kauzált szituáció, amely alanyból és valamely folyamatból (állapotváltozásból vagy cselekvésből) áll. Ez a sajátosság különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a kauzációs mondatokat olyan mondatokkal hasonlítjuk össze, amelyek egy kauzatív ige alapszavát tartalmazzák. Az utóbbi mondatokban az alanyi pozíciót az a főnév foglalja el, amely a kauzációs mondatban tárgyként szerepelt. Pl.: Állatokat, embereket etetek: Az állatok, az emberek táplálkoznak; Az anya álomba ringatja a gyermeket: A gyermek alszik (Jablonskis 1957 I 137). Az olyan, folyamatot kifejező kijelentéseket, mint az angol The door opened „Az ajtó kinyílt”, The soup is heating „A leves melegszik”, általában alapvetőnek tekintik; ezekből származtatják a kauzatív kijelentéseket, amelyek nemcsak a folyamatot, hanem a kauzáló cselekvést is kifejezik: Linda opened the door „Linda kinyitotta az ajtót”, Linda is heating the soup „Linda melegíti a levest” (Чейф 1975, 149; vö. még Smith 1972, 136). A kauzált szituáció, vagyis a kauzáció tárgya (alany + folyamat) tehát viszonylag önálló, a kauzáció pedig e folyamat szempontjából fakultatív (Paulauskienė 1973, 23—24; Криницкайте 1979, 48). A kauzált folyamat rendszerint nem állandó (amikor az alannyal semmi sem történik), hanem változó, azaz az alany állapotának változása vagy cselekvése kerül kauzálásra (Криницкайте 1979, 48) növekedni, inni, gyógyulni, csöpögni, érni, enni, őszülni stb. Pl.: A fa nő; A borjú iszik; A seb gyógyul stb. Lexikai jelentésüktől függően ezek az igék a kauzált szituáció élő vagy élettelen alanyával egyaránt társulhatnak. A kauzatív igék közül csak azok társulhatnak kizárólag személyeket és állatokat jelölő főnevekkel, amelyek a kauzációs mondatban tárgyi pozíciót foglalnak el: lakdinti (: lėkti), landinti (: lįsti), lesinti (: lesti), valgydinti (: valgyti) stb. A következmény jelentésű leíró mondatokban a következményhelyzet szintén állhat élő vagy élettelen alanyból és annak állapotváltozásából, illetve élő alanyból és annak cselekvéséből (vö. a korábban közölt következménymondat-példákkal). Megfigyelhető a kauzáció jelentésének bizonyos függése a tárgy szemantikájától. Megkülönböztetünk „utasításos” kauzációt („causation by command”) és közvetlen fizikai kauzációt („causation by direct physical action”). Az előbbi „ágensi” tárgy esetén, az utóbbi pedig „objektumjellegű” tárgy esetén fordul elő (Cruse 1972, 251—253). Ha a kauzált állapot vagy cselekvés alanya aktív, és képes ellenállni a kauzáló cselekvésnek, a kauzáló cselekvés bizonyos gyengülése figyelhető meg. A verbális (vagy „utasításos” – „causation by command”) kauzáció kevésbé aktív, mint a közvetlen fizikai kauzáció. „Ágensi” tárgy esetén (vagyis ha a kauzált szituáció alanya élő) a kauzáció mindkét típusa lehetséges; „objektumjellegű” tárgy esetén (vagyis ha a kauzált szituáció alanya élettelen) verbális kauzáció nem lehetséges. A kauzált szituáció rendszerint valós. A beszélő a kauzált cselekvést vagy állapotot megtörténtként, folyamatban lévőként vagy bekövetkezőként érzékeli (vö. Shibatani 1976, 163 1). Véleményünk szerint ezt a sajátosságot a litván kauzatív igék leírásának hagyományos módja is tükrözi, amikor a kauzatív igéket alapszavaikkal állítják párhuzamba, például: kreipti (: krypti), lenkti (: linkti), plėšti (: plyšti) (LKG 1971, 227; stb.). Hasonlóan járnak el a szótárakban is: a DŽ-ben a kauzatív igéket alapszavaikhoz kapcsolják a prž. rövidítés használatával, az LKŽ-ben pedig a caus. rövidítéssel. A kauzatív helyzet realitásának észlelését különösen világosan tükrözi az említett összekapcsolás olyan mondatokkal, amelyek kauzatív és megfelelő nem kauzatív igét tartalmaznak, például: Motina migina vaiką – Vaikas miega. § 6. A kauzatív mondatok összetevőinek szemantikája áll a legközelebb a következmény jelentését kifejező leíró mondatok megfelelő összetevőinek szemantikájához. Ezért a kauzatív mondatokat a „úgy tenni, hogy + kijelentő mód” parafrázissal javasoljuk leírni, amely egybeesik a következmény jelentését kifejező leíró mondattal. El kell ismernünk, hogy egyes esetekben a kauzatív mondat nem feltétlenül jelenti a kauzált helyzet megvalósulását. A valós következmény (vagyis a kauzált helyzet) jelentéskomponensét könnyen észrevesszük a Gydė gydė ir sugydė mondatban (DŽ 757), ám hiányzik a Jis mane tuo dalyku tikino, bet netikino mondatból (DŽ 850). A Gydytojas gydo ligonį, Vaikas medžio šaką laužia mondatok nem feltétlenül jelentik azt, hogy „a beteg gyógyul”, illetve „a faág eltörik”. Ezek a mondatok a kontextustól függően csupán az alanyként szereplő kauzátor cselekvésének szándékosságát fejezhetik ki, és közelebb állhatnak a célmondattal egybeeső parafrázishoz. A végeredmény el nem érésének jelentése olykor a kauzatív igék kiinduló jelentésétől függhet. J. Jablonskis véleménye szerint az intranzitív igékből képzett litván kauzatív igéknek mindig kezdő mozzanatot kifejező jelentésük van (verba inchoativo-causativa) (Jablonskis 1957, 136). Ez a tény láthatólag szintén alátámasztja az „úgy tenni, hogy + feltételes mód” parafrázist, mivel a feltételes mód alakjai lehetővé teszik nemcsak a grammatikai idő, hanem a cselekvés befejezettségének jelöletlenül hagyását is. Ezért a gesinu žvakes kifejezést a „úgy teszek, hogy a gyertyák kialudjanak” parafrázissal írhatjuk le. A kauzált helyzetet azonban többnyire mégis valóságosnak tekintjük. Ha a végső eredményt nem is érjük el, mondhatjuk, hogy „elkezdjük elérni”, és a jövőben el fogjuk érni. A kauzált helyzet ilyen értelmezését különösen az támasztaná alá, ha a kauzáló és a kauzált cselekvést vagy állapotot ugyanaz az ige fejezné ki: az első esetben formai eszközök (képző és/vagy magánhangzó-váltakozás), a másodikban lexikai eszközök (az ige töve). Ezért a gesinu žvakes kifejezést így írhatjuk le: (1) „úgy teszek, hogy” + (2) „a gyertyák kialszanak”, vagy (1) „úgy teszek, hogy” + (2) „a gyertyák elkezdenek kialudni (és kialszanak)”. Az „úgy tenni, hogy + feltételes mód” parafrázis használata talán azzal is magyarázható, hogy a kauzatív igéket rendszerint főnévi igenévi alakjukból kiindulva írják le. Így teljesen természetes, hogy a főnévi igenévnek inkább megfelelő feltételes módot választjuk, nem pedig a kijelentő módot, amely az időt fejezi ki. Ezzel szemben az igék ragozott alakjainak, különösen pedig a mondatban szereplő kauzatív igéknek a leírásakor a kijelentő mód megfelelőbb. Vö.: auginti „úgy tenni, hogy növekedjen”, de – auginu „úgy teszek, hogy növekszik”, užauginau – „úgy tettem, hogy felnőtt”. 164 A célmondattal egybeeső parafrázist akkor célszerű használni, ha egyes kauzatív igék kauzációjának célirányos, tudatos árnyalatát kívánjuk hangsúlyozni. Ezzel a parafrázissal ráadásul csak a kauzáló helyzetet tudjuk megfelelően leírni; a kauzált helyzet kifejezetlen marad. Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy a cél jelentéséhez különösen közel áll az aktív, célirányos és tudatos kauzáció (az élő alany mint kauzátor aktív, tudatos és határozottan az objektumra irányuló cselekvése). Az ilyen kauzáció, amelyet passzívnak, gyengének és nem tudatosnak nevezhetünk (az élettelen vagy élő alany csekély aktivitású, gyenge hatása az objektumra), közelebb áll az okhoz. A kauzatív mondatok összetevőinek szemantikája áll a legközelebb a következmény jelentését kifejező leíró mondatok összetevőinek szemantikájához. LITERATŪRA Cruse D. A. A Note on English Causatives. — Linguistic Inquiry, 1972, vol. 3, N4, p. 520—528. Jablonskis J. Rinktiniai raštai. — V., 1957, t. 1. Jakaitienė E. Deverbatyviniai dabartinės lietuvių kalbos veiksmažodžiai su priesaga -inti. — Baltistica, 1968, Nr. 4(2), p. 222—229. Jakaitienė E., Laigonaitė A., Paulauskienė A. Lietuvių kalbos morfologija. — V., 1976. Kastovsky D. Causatives. — Foundations of Language, 1973, vol. 10, N2, p. 255—315. Lietuvių kalbos gramatika. — V., 1971, t. 2, 1976, t. 3. Partee B. H. On the Requirement that Transformations Preserve Meaning. — In: Studies in semantics. New York, 1971, p. 1—21. Paulauskienė A. Leksinės-gramatinės lietuvių kalbos veiksmažodžio reikšmės. — V., 1967. Paulauskienė A. Kai kurie savaiminio veiksmo reiškimo polinkiai. — Kalbos kultūra, 1973, Nr. 24, p. 23—27. Persson I. Das System der kausativen Funktionsverbgefüge. Eine semantisch-syntaktische Analyse einiger verwandter Konstruktionen. — In: Lunder Germanische Forschung, 1975, Bd. 42. Savičiūtė G. Parūpinamųjų veiksmažodžių semantika. — Kn.: Lietuvių kalbotyros klausimai, 1985, t. 24, p. 236—251. Shibatani M. The Grammar of Causative Constructions: a Conspectus. — In: Syntax and Semantics. New York, San Francisco, London, 1976, vol. 6, p. 1—39. Smith C. S. On Causative Verbs and Derived Nominals in English. — Linguistic Inquiry, 1972, vol. 3, N1, p. 136—138. Wierzbicka A. Dociekania semantyczne. — Wrocław, Warszawa, Kraków, 1969. Алисова Т. Б. Очерки синтаксиса современного итальянского языка. Семантическая и грамматическая структура простого предложения. — М., 1971. Арутюнова Н. Д. Семантическое описание слов и интерпретация предложения. Концепции и методы. — В кн.: Грамматическое описание славянских языков. М., 1974, с. 158—171. Арутюнова Н. Д. Предложение и его смысл. Логико-семантические проблемы. — М., 1976. Золотова Г. А. Очерк функционального синтаксиса русского языка. — М., 1973. Карпувене Г. О сочетаемостных свойствах некоторых каузативных глаголов литовского и английского языков. — Kalbotyra, 1976, t. 27(3), p. 31—39. 165 Корди Е. Е. Семантическая и синтаксическая структура предложения со знаменательными каузативными глаголами и оборотами в современном французском языке. — В кн.: Структура и объем предложения и словосочетания в индоевропейских языках. Л., с. 49—68. Криницкайте С. А. Классификация глагольных оппозиций по переходности / непереходности в литовском языке. — В кн.: Проблемы синтаксиса и структуры слова. М., 1979, с. 42—53. Мещанинов И. И. Члены предложения и части речи. — Л., 1978. Недялков В. П. Некоторые вероятностные универсалии в глагольном словообразовании. — В кн.: Языковые универсалии и лингвистическая типология. М., 1969, с. 106—114. Недялков В. П. Каузативные конструкции в немецком языке. Аналитический каузатив. — Л., 1971. Недялков В. П., Сильницкий Г. Г. Типология каузативных конструкций. — В кн.: Типология каузативных конструкций. Морфологический каузатив. Л., 1969, с. 5—19. Савичюте Г. С. Предикаты цели и предикаты каузации (на материале флективных индоевропейских языков): Автореф. дис. … канд. филол. наук. — М., 1980. Савичюте Г. С. Предикаты цели и предикаты каузации. — Изв. АН СССР. Сер. лит-ры и яз., 1980, т. 39, № 6, с. 539—548. Филиппов А. В. К вопросу о каузативных и некаузативных глаголах. — Русский язык в школе, 1978, № 1, с. 90—93. Хомский Н. Аспекты теории синтаксиса. — М., 1972. Чейф У. Л. Значение и структура языка. — М., 1975. Якайте Э. Суффиксальные глаголы современного литовского языка: Автореф. дис. … канд. филол. наук. — Вильнюс, 1968. Ярцева В. Н. О синтаксической роли прямого дополнения в языках различных типов. — В кн.: Члены предложения в языках различных типов. Мещаниновские чтения. Л., 1972, с. 4—19. Г. САВИЧЮТЕ О СЕМАНТИКЕ КАУЗАТИВНЫХ КОНСТРУКЦИЙ В ЛИТОВСКОМ ЯЗЫКЕ Резюме Значение морфологических каузативов литовского языка (глаголов с суффиксами -(d)yti, -(d)inti и / или аблаутом) тесно связано со значениями цели, причины и следствия. Для выявления основных точек пересечения каузации со значениями цели, причины и следствия в статье приводятся результаты анализа семантического согласования между основными компонентами предложений, выражающих отношения каузации, с одной стороны, и предложений, выражающих отношения цели, причины и следствия, с другой. Склеивание значений каузации и цели имеет место при активной и произвольной каузации (активное действие одушевленного субъекта каузатора целесообразно и строго направлено на объект). Пассивная, непроизвольная каузация (неактивное воздействие неодушевленного или одушевленного субъекта каузатора нецелесообразно и слабо направлено на объект) обнаруживает тесную связь с причиной. Семантика компонентов предложений, выражающих отношения каузации, в целом наиболее близка к семантике компонентов предложений, выражающих отношения следствия. Поэтому предлагается описывать семантику предложений с каузативными глаголами посредством перифразы, совпадающей со сложноподчиненным изъяснительным определительным (nuskакаsis) предложением следствия „делать так, что + изъявительное наклонение“. Перифраза, совпадающая со сложноподчиненным предложением цели („делать так, чтобы + сослагательное наклонение“), применима в основном в тех случаях, когда имеет место склеивание значений каузации и цели. 166 G. SAVIČIŪTĖ ON THE SEMANTICS OF LITHUANIAN CAUSATIVE CONSTRUCTIONS Summary The semantics of Lithuanian morphological causatives (verbs with suffixes — (d)yti, -(d)inti and / or ablaut) is closely connected with Purpose, Cause and Consecutive semantics. On the basis of semantic analysis of components of sentences with causative verbs in predicate position 2 types of causation are given: 1) active purposive causation (active purposive action of sensible subject is strictly directed to object); 2) passive purposeless causation (passive purposeless action or state of animate or inanimate subject is nonstrictly (feebly) directed to object). The comparison of the corresponding components of sentences with causative verbs and components of purpose, cause and consecutive clauses has shown that the active purposive causation is connected with Purpose semantics and the passive purposeless causation is connected with Cause semantics. The highest degree of semantic resemblance has been discovered between causative constructions and consecutive clauses.