XVIII a. pabaigos pravardinės kilmės pavardžių daryba

LITVÁN NYELV SZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATAI LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK, XXVI (1987) + MEILUTĖ RAMONIENĖ XVIII A. VÉGE CSALÁDNEVEK BECENEVEK EREDETE KÉPZÉSE Szerkezeti-szóképzési szempontból a családnevek iránt csak egészen nemrég kezdtek érdeklődni. Eddig főként a litván személynevek szemantikájára és etimológiájára irányult a figyelem. jų A — vezetéknevek lexikailag zárt, korlátozott nyelvi jelekből álló rendszert alkotnakl. Jų A képzés vizsgálatának feladata a vezetéknevek strukturális típusainak és legfontosabb strukturális — jellemzőinek, valamint a névállomány más rétegeivel és a közszavakkal való kapcsolatuknak a meghatározása, továbbá a vezetéknevek strukturális-grammatikai kritériumok alapján történő osztályozása. su ir ti A litván vezetéknevek képzését már vizsgálták. A XVII. századi a. litván személynevek (nem világos, hogy közülük jų mennyi vált már vezetéknévvé), a képzésüket ir jų áttekintve, tárgyalta Z. Zinkevičius*, a különböző korszakok személyneveinek képzését vizsgálta V. Maciejauskiené®- Fontos különböző korszakok litván vezetékneveit képzési szempontból megvizsgálni, mivel hosszú kialakulásuk során jelentősen változtak, és idegen nyelvek hatásának voltak kitéve. A litván vezetéknevek végleges kialakulásának és elterjedésének időszakát a XVIII. századnak tekintik*. Hogyan néztek ki a litván vezetéknevek abban az időben? Róluk képet alkothatunk a Litván SZSZK Központi Állami Történeti Levéltárában őrzött, az 1795. évi žemaitijai püspökségi keresztelési anyakönyvben? bejegyzett több mint 48 ezer személynév alapján. Közülük csaknem 24 ezer férfiak vezetékneve —, amelyek nagy része különféle képzési formánsokkal vagy azok nélkül köznevekből (állatok, vadállatok, növények, különféle tárgyak és jelenségek, absztrakt jelentésű szavak nevéből) alakult, illetve két szóból összetett. Ezek ragadványnév eredetű vezetéknevek, amelyek többnyire nem közvetlenül köznevekből, hanem ragadványnevekből keletkeztek; a litvánoknak ősidők óta sok és igen változatos ragadványnevük volt*, és még ma is gyakran alkotnak újakat’. Más népeknek is számos ilyen eredetű vezetéknevük van, Gala 1 S. O antroponimák szóalkotási elemzési módszere. — A Nyelvi Bizottság értekezései, 1977, t. 23, p. 63—77; Crantmane B. B. Jlarsmickas auTponoBHuMus. OaMuun. — M., 1981, c. 31—33. 28 Zinkevičius Z. Litván antroponímia. — V., 1977, p. 227—242. 3 Maciejauskienė V. Az új, két tövű litván vezetéknevek személynévi su összetevővel. — Litván SZSZK Tudományos Akadémiájának munkái. A sorozat, 1973, t. 1(42), p. 177—181; azok is. A litván személynevek képzőinek elterjedtsége XVII a. — Köt. : A litván areális nyelvészet kérdései (A litván nyelvészet kérdései). V., 1977, t. 18, p. 159—168. 4 Manesiyckene B. B. ®opMapOBaHHE JIATOBCKHX danvunait, Kan. mic. (Manrmnormcs]. — B., 1981; Vanagas A. Mūsų vardai ir pavardės. — V., 1982, p. 56—61. 5 F 669, ap. 1, b. 69. 6 Zinkevičius Z. Litván antroponímia. — V., 1977, p. 230—235. * Butkus A. A ragadványnév ir jų eredete. — Mūsų kalba, Nr. 1982, 3, p. 25—28. pl. lengyelek, oroszok, ukránok, belaruszok. A lett antroponímiában a köznévi eredetű családnevek szintén nagy részt alkotnak, csak a lett családnevek kialakulásának sajátos története miatt közülük kevés tekinthető ragadványnévi eredetűnek®. jų Más népek ragadványnévi eredetű családnevei eltérő jellegűek, pl. a lengyelek és az oroszok főként ir toldalékos formákat használnak, a belaruszokjų nak és az ukránoknak pedig sok képzetlen formájuk van. A ragadványnévi eredetű családneveket először elsődlegesekre és į másodlagosir akra lehet felosztani. Elsődlegesek azok a — családnévvé vált köznevek, amelyek az antroponimizáció során semmilyen formális képzési jegyet nem kaptak. Elsődlegesnek nemcsak az egyszerű (elsődleges) szavakkal egybeeső családnevek számítanak, hanem su ir su a képzési formánsokkal kibővített származékok is, amelyek beletartoznak į tų a szavak, o ne į a családnevek derivációjának területébe, pl. : Bitinas, Girininkas, Rekaszius (: rėkūšius „síró“). Sok esetben az ilyen vezetéknevek problematikusak, nehéz ir megállapítani, hogy ar elsődlegesek- -e, maguk a ar vezetéknevek pedig köznevek képzési modellje alapján jöttek létre. Legnagyobb számban főnévi eredetű elsődleges vezetéknevek vannak. Ezeket több jelentős szemantikai į csoportra oszthatnánk; például az állatnevekből keletkezett 1) vezetékneviš ek (az eredeti helyesírást megtartva): Asylas, Awel, Balandis, Bite, Briedis, Gaydis, Gaygatas, Garnis, Giarwe, Gienis, Karpis, Karwel, Kiauwnia, Kiela, Kiszkis, Meleta, Meszka, Prusokas, Stumbras, Szapalas, Wabatas, Wanagas, Wiezys, Wilkas, Ziogas, Zyle, Zwirblis; növénynevekből: 2) iš Alksnis, Apinis, Dagis, Dobilas, Kalendra, Kanapė, Kwietis, Liepa, Lubin, Miezis, Pupa, Ruta, Szatawija, Zylwitis; a foglalkozást, 3) iš mesterséget, társadalmi helyzetet megjelölő szavak: Dragunas, Girininkas, Galwonas galvénas (: „idősebb, főnök”), Melniks, Muylinik, Murnikas, Seniunas, Szaulis, Waywada; népnevek: 4) iš Gudas, Koraim, Latvis, Lenkas, Rusas, Turkas, Žemaytis; az 5) iš emberek külsejét, viselkedését, jellembeli és beszédbeli sajátosságait jellemző szavak: Buksa (: buksa „ujjak nélküli ember”), Docius (: dėčius „nagyon bőkezű ember”), Gawien (: gavėnas „fekete, elhanyagolt ember”), Gikar (: gūkaras „sovány, magas ember”), Kleywa kléiva (: „aki görbe lábú, suta, ügyetlen- ”), Klumbis (: klumbis „sánta”), Kudzma (: kudžma „törpe”), Lemezis (: lėmežis „életképtelen, ernyedt ember, mamlasz- ”), Lepkis (: Ičpkis „ügyefogyott, tökfilkó”- ), Mykis (: mikis „dadogó”) Pluszkis; 6) különféle egyéb, konkrét és elvont jelentésű főnevekből: Auszra, Boksztas, Burna, Dawatka, Duda, Giedra, Gierybe, Ginczas, Gira, Gramas, Kablis, Kakta, Kaminas, Kaulas, Kipszas, Kurpalis, Eadas, Easzas, Molis, Piktis, Plunksna, Ragayszis, Rojus, Skiedra, Sweykata, Szaltis, Szytkas, Tuzynas, Wiesulas, Žiedas, Žiupsnis. Elsődleges melléknévi eredetű családnevek — főnevesült melléknevek. Csak néhány van belőlük: Girtas, Kitras, Piktasis. A másodlagos családnevek — különféle képzett alakok (származékok és összetételek). A ragadványnévi eredetű családnevek nagy részét különböző szófajokból képzett származékok alkotják. * Crantmane B. B. Jlarsuuckas akTponoHaMus. GOamMunan, c. 106—107. 136 Számos iš apanévi eredetű csalévnévben az alábbi képzők szerepelnek: -aitis, -onis, -ūnas, pl. -aitis: su Bitinaytis, Gudaytis, Kalnaytis, Katwaytis, Katynaytis, Kazokaytis, Krauleydaytis, Kreywaytis, Pisoraytis, Piworaytis, Preykszaytis, Purwaytis, Ragayszaytis, Uzkuraytis, Wanagaytis, Zemaytaytis; su -onis: Daylidonis, Kaukonis, Žydonis, Žwalonis; su -ūnas: Kaylunas, Kaktunas, Krauciunas, Meylunas, Meszkunas, Strelcziunas, Tytunas. A XVIII. századi a. dokumentumokban a vezetékneveket erősen polonizáltan írják. A polonizálás fő módja lengyel képzők — hozzáadása a litván vezetéknevekhez, illetve a litván képzők lengyel képzőkkel való felcserélése. kų Elég sok, ir ragadványnévi eredetű vezetéknév szláv képzőket tartalmaz. A legtöbb ilyen vezetéknév már a korábbi su évszázadokbir an népszerű, szláv eredetű -ovič és -evič képzőkkel alakult, pl. : Auksutowicz, Barzdowicz, Dobilowicz, Drasutowicz, Gielzynowicz, Kaktowicz, Kubitowicz, Melnikowicz, Raudonowicz, Stumbrowicz, Szudowicz, Tilwikowicz, Wowerowicz, Zemaytowicz, Zydowicz, Zuwelowicz; Ausewicz, Baublewicz, Burnewicz, Dyglewicz, Dundulewicz, Kubilewicz, Kuysewicz, Lalewicz, Meylewicz, Szawklewicz, Szerkszniewicz, Oszkiewicz, Pluszkiewicz, Wilkiewicz. A XVIII. század végén a legnépszerűbb lengyel eredetű képzők a -ski (-owski, -ewski, -auski, -inski, -ecki, -icki, -ucki) végződésűek voltak. Régtől fogva Lengyelországban a -ski képzős személyneveket helynevekből alkották, később azonban ez a képző nagyon divatossá vált, és Litvániában ezzel kezdték felváltani a patronimikus képzőket —-ovič, -evič. A -ski képzővel ragadványnévi tövű vezetéknevek is előfordulnak, pl. : Bakanowski, Bumblowski, Burnecki, Ezerowski, Gabalewski, Grazbarzdowski, Gribowski, Gudowski, Yawtowski, Jowarowski, Kisielewski, Kupetowski, Meszkowski, Ragowski, Szerniewski, Wanagowski, Wilkowski. A XVIII. század végén meglehetősen népszerűek voltak a ragadványnévi eredetű, -elis, -ėlis képzős vezetéknevek is (a tökéletlen helyesírás miatt nem lehet őket megkülönböztetni), pl. : Auxelis, Dwarelis, Gienelis, Kunelis, Medelis, Nyksztel, Ozelis, Penelis, Ponialis, Pukielis, Szawksztelis, Tewelis, Uselis, Wanagielis, Warnelis, Žydelis. Ugyanezeket a képzőket kicsinyítő-becéző köznevek képzésére is használják, ezért szinte lehetetlen megállapítani, hogy az e képzőkkel képzett vezetéknevek közül melyek a kicsinyítő köznevekből keletkezett, nem származékos nevek, és melyek azok, amelyeket e képzőkkel nem származékos személynevekből alkottak. A litvánok nagyon kedvelik a nevek kicsinyítő alakjait, és nagy számban használják őket. A Lietuvių nyelvatlasz anyaga azt mutatja, hogy nyelvjárásainkban a gyermekek (fiúk, serdülők, fiatalemberek) vezetékneveit gyakran az apa vezetéknevéből, a -elis, -élis képzőkkel alkotják. A XVII. századi dokumentumokban találunk példákat arra, amikor ugyanazt a személyt eltérően jegyezték fel: egyszer deminutív képzős személynévvel, másutt pedig már apai névvel®. Talán az említett XVIII. század végi vezetéknevek közül néhány esetben a -elis, -ėlis képzők patronimikusak lehettek. Az említett forrásban más deminutív képzős vezetéknevek is előfordulnak, például a -(i)ukas képzővel: Sprindziukas, Pakalniukas, Piecziukas; -utis: Alutis, Kalnutiss Kraujutis, Lekutis, Laywutis, Starkutis. Néhány vezetéknevet — főnevekből képzett származékokat — a személyek eredet és hovatartozás szerinti megnevezésére használt képzőkkel alkottak, például a -inis képzővel: Galinis, Griki- * Zinkevičius Z. Lietuvių antroponimika, p. 238. 137 nis, Gubinis, Liepinis, Meszkinis, Pilwinis, Pupinis, Raginis, Ruginis, Szilinis; -iškis: Dwaryszkis, Galiszkis, Pakalniszkis. A tulajdonság birtokosainak megnevezéseit képző szuffixumok névszói tulajdonságokat is kifejeznek. Az általunk összegyűjtött családnevek közül ilyenek az -eika, -eikis szuffixummal képzett főnévi családnevek, pl. : Burneykis, Kiawleykis, Kuneyko, Kuszleyko, Medeykis, Sauleyko, Sodeyko, Szyleyko, Szudeykis. Ezekkel a szuffixumokkal melléknevekből képzett származékok is vannak, pl. : Godeykis, Jodeykis, Mažeyko, Rudeyko, Žaleykis. Hasonló jelentésű az -enis szuffixum is, amelynek szintén van néhány melléknevekből képzett származéka, pl. : Szaltenis, Szyrmenis. Melléknevekből más szuffixumokkal is előfordulnak családnevek, pl. az -okas szuffixummal: Baltoks, Jodokas, Szlapokas; -ulis: Didziulis, Dorulis, Gierulis, Mažiulis, Rupulis, Senulis, Siurmulis; -utis: Baltutys, Mazutis, Drąsutis; -užis: Piktuzis, Raybužis. A szereplők, valamint a cselekvéses tulajdonság birtokosainak jelentését kifejező képzők a cselekvő igékből keletkezett vezetéknevekre jellemzők, pl. -eika, -eikis: Bijeyko, Brazdeyko, Mileyko (: mylėti vagy milénti „szerelmeskedni, hízelegni”), Strypeyko (: stripinéti), Wedeykis; -lys: Bumblis, Bublys, Burblis, Kauklis, Kwiklys (némelyikük akár elsődleges is lehetne); -ulis: Bumbulis, Puciulis (: pucyti „tisztítani, súrolni” vagy „mohón enni, falni”), Skarulis (: skdrti „szakadni, foszladozni, rojtosodni- ”), Srebulis. Toldalékos képzésekkel azokból a származtatott családnevekből keletkezőket tekintjük, amelyek derivációs jele a képző toldaléka. Ezekben az esetekben meglehetősen nehéz, olykor pedig lehetetlen megállapítani, mely családnevek képződmények végződések révén, és melyek elsődlegesek, amelyek származékos köznevekből keletkeztek. A főnevekből képzett végződéses származékoknak tekintenénk az ilyen, -is vagy -ys végződésű vezetékneveket (a helyesírás tökéletlensége és a lengyelesítés miatt nehéz őket megkülönböztetni): Dobilis, Gabalis, Karklis, Krutinis, Kuodis, Laywis, Morkis, Nagis, Nugaris, Rqkis, Rutys, Szalnis, Szarkis, Warszkis, Woweris, Ziemis; -ius: Barzdzius, Blauzdzius, Bruknius, Kulnius, Linius, Kalnius, Kaulus, Kauszius, Rublius, Szernius, Warnius; melléknevekből; pl. : Lauka, Rayma (: rdimas, -a „tarka”); -is vagy -ys: Bayksztis, Klubis (: klubas „görbe, sánta”), Ploksztis, Puykis, Raudonis, Siauris, Smaylis, Smulkis, Szwelnis; -ius: Baykszczius, Balczius, Budrius, Greicius, Jawnius, Plonius; igékből, pl., -a: Auga, Bimba, Dunda, Kiurna (: kiurnéti,niurzgéti*); -as: Augas, Krypas, Skubas, Raukas, Roczas (: rééyti,malonéti, teiktis“); -is arba -ys: Dziawgis, Gaylis, Girgzdis, Klawsis, Kieyzys (: keizotis „spardytis, Zargytis*), Rayzgis, Sprogis, Szaukis; -ius: Bildzius, Ciauszkus, Gignius (: gignyti „sunkiai ką dirbti, vilkti, nešti“), Skirius (: skirti), Linkius, Ludzius, (: ludzyti „prašyti“, Daryba su prie§déliais nėra būdingas lietuvių pavardžių darybos būdas. Mūsų šaltinyje užrašyta tik tokių priešdėlių vedinių: pa-: Pabarzdis, Papiewis, Padaubis; už-: Uzbalis, Uzpurwis, Uzwitkis, Užgalis, Užmiszkis, Užpalis. Pavardės su priešdėliu be-Bedarbis, Berankis greičiausiai yra pirminės. Lietuviai turi nemažai sudurtinių asmenvardžių. Gerai ištirti senoviniai dvikamieniai asmenvardžiai, Kiek naujesnės yra sudurtinės pravardinės kilmės pavardės, dėmenimis eina: a) főnév + főnév, pl. Gudgalis, Gudlenkis, Gumbakis, Jawtakis, Kaulakis, Kiaulakis, Laukzemys, Eaumakis, Miltakis, Ozakis, Udrakis, Warnakis, Jų 138 Szytbaioris. Néha mindkét elem ar keresztnévi eredetű, pl. : Gudionis, Gudjurgis, Jaspelkis, Jurjonas, Wayciurgis; b) b) melléknév + + főnév, pl. : Aukszt-kalnis, Baltmyszkis, Baltaragis, Didzpetris, Jodakis, Jodpalis, Lignugaris, Ptatakis,. Raudsparnis; c) számnév + főnév, pl. : Dewendonis, Kiaturakis, Trijonis, Szeszplaukis; d) főnév +ige, pl. : Gudsziepis, Žemgulis, Zemrieta.. Az összetett vezetékneveket leginkább Žemaitijában jegyezték fel, Aukštaitijábjų an egészen kevés volt belőlük. Itt csak a népszerűbb képzéstípusokat és a képzési affixumok gyakoribb származékait tekintettük át; számos olyan képző említetlen maradt, amelyekkel su mindössze egy vagy két po vezetéknevet jegyeztek fel. A ragadványnévi eredetű vezetéknevek képzésének áttekintése azt mutatja, hogy a litvánok A XVIII. a. század végén sokféle képzésű köznévi eredetű vezetéknévvel rendelkeztek. Legnagyobb számban elsődleges főnévi vezetéknevek, képzővel és ir végződéssel képzett származékok, összetett szavak, kevés su előtaggal o képzett vezetéknév, legkevesebb pedig elsődleges melléknévi vezetéknév fordult elő. A TŰZVÉSZ OKTATÁSI EREDETE KOHILA XVIII BEKA ÖsszefoB glaló jaunoji Cikk C TOYKH 3PEHHs A tűzvész oktatását a IJMTOBCKME daMH-- alapján vizsgálják JKM NpO3BHINOHOTO npoucxoxaeHns xorna XVIII B. Merouguxr ucejiejpyeMoro MaTrepuajia — CBOJI-- Has perHCTpaLIHOHHAS KHmra kpemenmit 1795 r. XKemalitckoit ennckormu. Ha ocHoBe cTpyKTYpHO-CJIOBOO0G6pa30BATEJILHOTO AHaJIH32 AHTDOINOHHMOB, COJIEpXAINIHXCSA B 3TOH KHHTE, BbVUIeJIERLI ONpeJIEJIEHHELIE CJIOBOOOpa3OBATEJILHbIC IPYIIBI, KOTODELIE B KOJIMY4ECTBCEHHOM OTHOIICHHH DaCImpejiejiAIOTCA CJIEeJIYIONIHM 00pa3oM: NMepBHYHbIE AecyOcTaHTHBHEIE aMHJIHxm, cyddukcanb-- Hele H (DJIEKTHBHLIC IEpHBATHI, CJIOXHLICE (AaMHJIHH, IDpeOHKCAJILHLIC IEPHBATHI H MEPBHYHBIC: JeaTbeKTHBHBIE (jAMHIJIMH.