Lietuvių kalbos a-kamieniai veiksmažodžiai (tipas „bėgti“)

LITVÁN NYELVEK SZERKEZETEK KUTATJÁK MAI LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉS MAI, XXVI (1987) AUDRONĖ JAKULIENĖ LITVÁN NYELV 4-TÖVŰ IGÉK (TÍPUS BEGTI) „A litván nyelv szótára” I— XIII. kötetében, „A mai litván nyelv szótárában- ”, valamint ir más forrásokban talált 8 CėC típusú igék: három fő, a litván nyelv a) egész területén használatos ige: bėgti, ėsti, sėsti; három nyelvjárási: kėsti — b) — „szándékozni, akarni”, pėkšti „kiáltani (madarakról)”, sėkti „vésni, gravírozni”, a rendhagyók, amelyek a jelen idő c) du a-tövű szerkezete a szemantikával nem egyeztethető össze; a mai litván nyelv su szempontjából szokatlan ir — Iėšti „megnyugodni, enyhülni“, (pa)kėzti „felfúvódni, megduzzadni“. Tárgyaljuk e igék morfológiai jelen idejű, múlt idejű egyszerű ir struktúráját és annak nyelvjárási változatait, a tő ir morfonológiai felépítését, szemantikáját és képzési kapcsolatait ir (szinkrón és ir diakrón szempontból). Mindhárom alapige nyelvjárási sėkti alakját ir indoeurópai előzményűnek tekinthetjük, mivel rokon nyelvekben vannak megfelelőik (<ide. *bhėg*-, * (H)éd-, *sėdir *sėk-). Az alapigék jelen idejében a tematikus alakok mellett a nyelvjárásokban és az írásos emlékekben atematikus alakok is használatosak lehetnek. Az etimológiai adatok tanúsága szerint a legrégebbi atematikus igének az ėsti tekinthető; meglehetősen régiek a sėsti atematikus alakjai is. A bėgti igét tematikus igeként kell rekonstruálni (az atematikus alakok újabbak), míg más igék tematikus alakjai régiek. A nulla affixumú tematikus alakok mellett nemcsak a balti, hanem más indoeurópai nyelvekben is használatosak az -į képzős alakok. A balti ia-, valamint az sfa-tövű alakok használata gyakran összefügg a szemantikával. A sėsti ige jelen idejének szerkezete a legváltozatosabb (a nyelvjárásokban, a régi írásos emlékekben és a rokon nyelvekben egyaránt használatosak lehetnek mind az atematikus, mind a nulla affixumú tematikus alakok, az -į és sf képzős alakok, a betoldásos és a reduplikációs alakok). A nyelvjárási és rendhagyó igék jelen idejű alakjai kétségeket vetnek fel — némelyikük idresp-ként is értelmezhető. „stakamienius- .” A múlt idejű alakok a balti nyelvjárásokban változatosak: a 4 vagy é-tövű alakok használata leggyakrabban a szemantikával, valamint a jelen idő szerkezetével függ össze. Más rokon nyelvek megfelelő alakjai általában tematikus aorisztoszok (meg kell jegyezni, hogy a CeC típusú igék megfelelő alakjai többnyire szigmatikus aorisztoszok). A vizsgált igék gyökének lie. é~la. ė (a törött hangsúly az egykori mozgó paradigmára utal) ~sl. č, a rokon nyelvekben azonban többnyire rövid ė található (ritkábban o, 0). A 113 balti és szláv tőbeli megnyúlás nyilvánvalóan nem választható el az igeidők oppozíciójának kialakulásától. A CėC típusú igék mássalhangzó-állományára jellemző, hogy C, különböző lehet. mássalhangzók (csupán az ėsti ige kezdődik zéró mássalhangzóval, történetileg azonban itt feltételezhető egy laringális hang megléte), míg C, —feltétlenül zárhang. A rendhagyó igék és a nyelvjárási pėkšti a tő morfonológiai szerkezetét tekintve jelentősen eltérnek az alapigéktől (lehet nem törött hangsúlyuk, C, pedig —réshang vagy mássalhangzó-kapcsolat). Mind a tő mássalhangzó-állományát, mind szemantikáját tekintve az alapigék és a nyelvjárási sėkti (részben a kėsti is) közel állnak a CeC típusú igékhez —többnyire mozgást és a tárgy szerkezetének megváltoztatását jelentik. A vizsgált igékből leggyakrabban különböző típusú iteratív—- kauzatív igék képződnek. A legősibb képzett szavak képzői: —ide. *eje (~balti *7), *a, balti *in(a); a sėsti ’ülni’ ige nagyon régi, *é képzős származéka, amely állapotot jelent (ülni). Így a valódi CėC típusú igék (amint azt a különböző szintű elemzés kimutatta, a rendhagyó igék és a nyelvjárási pėkšti nem tekinthetők annak) meglehetősen egységes strukturális-- -szemantikai típust alkotnak. A nyelvjárási pėkšti, valamint a rendhagyó kėzti és lėšti minden tekintetben különböznek a fent említett csoporttól, és valószínűleg az imitatív típus új képződményeinek tekintendők. -A VÉGZŐDÉSŰ TŐIGÉK A LITVÁN NYELVBEN (A BEGTI TÍPUS) Pe31roMe A litván nyelv szótárának I–XIII. kötetében és más forrásokban 8 ige tövét fedezték fel: a CėC típusú igék: bėgti, ėsti, sėsti | m. -e.* bhėgt „futni“, *(H)éd-„enni- “, *sėd-, „ülni“/; csak nyelvjárásokban ismertek: sėkti (<u. -e. *sék-, „vágni“), késti „szándékozni“ |/<G6anxr. *(s)ket-„terjeszteni, megragadni- “/, pėkšti „csipegni (a madarakról- )“ és rendhagyó — a szerkezet nem felel meg a jelentésnek — kėzti „zúgni“ és Iėšti „megnyugodni, csillapodni“, a jelen időben az IpanH/I06BporešcKHX igék bégti, ėsti, sėsti és sėkti mellett a nyelvjárásokban, írásos emlékekben és a rokon nyelvekben a -« végű tematikus alakokkal (K. -e. 0/e) együtt más típusú tematikus formák (szubjunkcionális, inchoatív, reduplikált) és atematikus formák is előfordulnak. A tematikus és atematikus formák legnagyobb változatosságát az ėsti ige mutatja, a legkülönfélébb jelen idejű alakok —sėsti. A balti nyelvekben a múlt idő alakjai HA és Ha szorosan összefüggnek a jelen idejű alakokkal és az ige jelentésével. A rokon nyelvekben ezeknek különböző preteritális alakok felelnek meg, azonban leggyakrabban tematikusKH aspektus. A tárgyalt igék általában egy objektum mozgását vagy szerkezetének megváltozását jelölik. Ezenkívül sajátos, meghatározott homomorfológiai szerkezet jellemző rájuk: zöngés mássalhangzók az auslautban, litván nem váltakozó / latin? folyamatos intonáció. A 4 germán igéből (részben a dialektális kėsti igéből) egy szemantikai csoportot alkotnak. Ebbe a csoportba nem tartozik a két rendhagyó ige és a žanadektilis rėkšti. Valószínűleg új képződmények és az affektív típushoz tartoznak. 114